2016. április 20., szerda

Joyce Meyer-szolgálatáról

Joyce Meyer a világ egyik vezető és gyakorlati Biblia tanítója. A New York Times nagy sikerű szerzője, bestseller könyvei emberek millióit segítette megtalálni a reményt és gyógyulást Jézus Krisztus által. Bibliatanító és szerző.
Joyce a férjével, Dave-el több mint 40 éve házasok és 4 felnőtt gyermekük van. Otthonuk a Missouri állambeli St. Louis-ban van. Teológiából doktorált a Life Chistian University-n, tiszteletbeli doktorátust kapott az Oral Roberts Egyetemen.
A Joyce Meyer Ministries-en keresztül több száz témakörben tanít, több mint 80 könyv szerzője és évente kb 15 konferencia vezetője. A világon ezidáig több mint 12 milliós példányszámban keltek el a könyvei és csupán 2007-ben több mint 3,2 millió példányt adtak el. Joyce tévé és rádió programja, potenciálisan 3 milliárd emberhez jut el. A programok a nap bármelyik szakaszában elérhetők.

A Joyce Meyer Ministries Isten által rendelt megbízása: hatással lenni a világra. Arra vagyunk elhívva, hogy bemutassuk az Evangéliumot az elveszetteknek, tanítványokká tegyük a nemzeteket, ételt adjunk az éhezőknek, ruházzuk a szegényeket, szolgáljunk az időseknek, özvegyeknek, árváknak és látogassuk a fogságban levőket. Isten azt kéri tőlünk, hogy tanítsuk az embereket, hogyan alkalmazzák a bibliai igazságokat életük minden területére és bátorítsuk a keresztényeket, hogy hatással legyenek a körülöttük élő emberekre.

Prófétálás 1. rész

Naivitás, szkepticizmus és érettség
Amikor hívővé válunk és felfedezzük azt a csodálatos élményt, hogy Isten Szelleme lakozást vett bennünk és belül – a szívünkben, a lelkiismeretünkben – szól hozzánk, egy új világ nyílik ki előttünk, a „karizmák” világa.



Isten Szelleme tanít, vezet, kijelentéseket ad. Hol gondolatok, hol érzések, néha próféciák, látomások vagy álmok formájában szól hozzánk. Ennek az új világnak a felfedezése csodálatos pillanatokat szerez, és fontos döntéseket alapoz meg, amelyek elmélyítik a hívő életünket és segítenek nekünk abban, hogy Krisztusban növekedjünk. A Szellem-keresztség egy újabb mérföldkő ezen az úton, amit egy új imanyelv és más szólás-ajándékok kísérnek, és megtanítanak bennünket együttműködni az Úr Szellemével. Ez azonban nem az út vége, hanem az eleje. Sokan megrekednek abban, hogy az ilyenkor megtapasztalt érzéseket és élményeket keressék vagy elhiggyék magukról, hogy minden gondolat és érzés, minden ötlet és megérzés csakis a Szentlélektől lehet bennük. Akik megrekednek a naivitásnak ezen a szintjén, amolyan „széllel-bélelt” keresztények lesznek, aki csaponganak, kiszámíthatatlanok, állhatatlanok és megbízhatatlanok, sőt olyan dolgokba is elmerülnek, amelyekről a józanabbak már eleve látják, hogy szélhámosság vagy műbalhé. Ők azonban az érzést és az élményt keresik, és bármiről, ami megadja ezt nekik, hajlamosak elhinni, hogy Istentől van. Éppen ezért könnyen megtéveszthetővé és manipulálhatóvá is vállnak. Mások éppen ezt látva, vagy a saját bőrükön tapasztalva azt, hogy nem minden bizonyul valósnak, amit a Szentlélektől valónak hittek vagy gondoltak, átesnek a ló másik oldalára és szkeptikusok lesznek. Valami megbízhatóbbat, „kézzelfoghatóbbat”, biztosabbat keresnek az életük számára. Hívő ember ezt a szilárd alapot, a kősziklát, az Igében találja meg. Azonban nagyon nagy hiba volna az Igét és a szellemi megtapasztalásokat szembe állítani egymással! Éppen ezek harmóniája adja a megoldást! Ha tovább akarsz lépni a naiv állapotból, akkor az Ige lesz a legjobb barátod. A megérzések és intuíciók erősen szubjektív világában éppen az Ige józansága fog segíteni az eligazodásban.

„A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim3,13-17)

De pusztán az Ige ismerete sem jelent megoldást, mivel Jézus éppen így figyelmezteti kora írástudóit:

„Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.”
(Jn5,39-40)

Ha a Biblia halott tudás, halott betű, és nem párosul a Feltámadttal valóságosan átélt közösséggel, inkább tesz Isten ellenségévé, mint barátjává, és élet helyett a halált szolgálja. Ugyanakkor az Írások nagyon fontosak számunkra, mivel kipróbált emberek, kipróbált szavait tanulmányozhatjuk, akik hűségesen tolmácsolták Isten szavait és gondolatait a Szent Szellem inspirációjában.

„Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.” (2Pét1,20-21)

Vajon mi képezhetne ki jobban bennünket arra, hogy felismerjük magunkban a Szellem inspirálta dolgokat azoknál az Írásoknál, amelyeket ugyan így inspirált ugyanaz a Szellem? A Szentlélek érintése éppen ezért az Írásokat is megnyitja a számunkra, és érthetővé tesz egy sor dolgot, melyet addig nem értettünk vagy nem láttunk meg a Bibliában. Ezért van az, hogy az Írás olvasásakor a hívőt mindig érik új élmények, mindig kap új inspirációt. A szellemi tapasztalatok és érintések, az Ige elmélyült tanulmányozásával együtt tesznek értetté. Hiszen „automatikusan” ki fogjuk szelektálni azokat az érzéseket, ötleteket, gondolatokat, álmokat, intuitív megérzéseket, amelyek ellenkeznek az Igével vagy az igei elvekkel. Így válunk éretté arra, hogy egyre nagyobb biztonsággal ismerjük ki magunkat a lelkünk és szellemünk belső világában, hogy a „fecsegő felszín” helyett a „mélybe” lássunk, oda, ahol a szellemünk Isten Szent Szellemével egyesülve vezet a hitünk segítségével. Ezen az úton a szellemi tapasztalatok és az Ige mélyebb megismerése egymást erősítő folyamatok lesznek. A személyes kijelentések új kapukat nyitnak meg az Ige mélyebb rétegeibe, jobb megértéshez. Az Igéből nyert új látások pedig inspirálni fognak arra, hogy még szorosabb lehessen a személyes, szellemi kapcsolatunk az Úrral.

Nem véletlen, hogy a Jelenések könyvében az újszövetségi gyülekezeteket a Menóra, a hétágú mécstartó jelképezi. A Jelenések azt is bemutatja, hogy a hét olajmécses a Szent Szellem teljességének a képe, „amely az egész világra el lett küldve” (Jel 4,5 v.ö. 5,6). Ezt a hét mécsest azonban egy hétágú mécstartó tartja a helyén. A Menóra leírása Mózes 2. könyve 25. és 37. fejezetében olvasható. Ebből kiderül, hogy a hét ágat összesen 66 mandula rüggyel, bimbóval és virággal kellett díszíteni. A mandula onnan kapta héber nevét (őrfa), hogy a telet követően elsőnek borul virágba. Isten pedig azt mutatta meg Jeremiás prófétának, hogy ez annak a szimbóluma, hogy Isten is „őrködik” a kijelentései felett és siet az ígéreteit beteljesíteni:

„Majd így szólt hozzám az ÚR igéje: Mit látsz, Jeremiás? Ezt feleltem: Mandulavesszőt látok.
Az ÚR pedig ezt mondta nekem: Jól látod, mert gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem.” (1,11).
A mandula Isten Igéjének, ígéreteinek szimbóluma. A kijelentés is így érkezik hozzánk: rügy, bimbó, virág: ahogy a prófécia halad előre, úgy bomlik ki egyre részletesebben Isten terve. A menóra tehát két részből áll, a Szellem működését jelentő mécsesekből és a mécstartóból, amelyen szép rendben sorakoznak a kijelentés mandulavirágai. Ilyen az egyház, az érett hívő: az Ige ismerete és a Szellem világossága szép rendben, együtt. A cél az, hogy mind a hét mécses égjen, és minden ágon - a rügytől a virágig - szép rendben nyíljon az Isten ismerete.

Görbicz Tamás-

Hozzászólások:

Thomas Pastor Az Ige tanulmányozáskor általában van egy alapvető gyülekezeti tanítási háttér, mely véleményem szerint rányomja a bélyegét (akár pozitív, akár "negatív" módon) az elmélkedésre. Számomra a kardinális kérdés az, hogy valaha itt a földön eljut-e arra az Úr egyháza, hogy az Igék értelmezésében viszonylagos egység legyen, vagy a Krisztus visszajöveteléig marad az én értelmezésem az Úrtól van szituáció,s az ebből fakadó testvéri megítélés, rosszabb esetben kárhoztatás...?

Zsoltárok 31:20

"Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt." (Zsolt. 31:20)





Áldalak Uram! Kegyelmed sokasága bőségesen kiárad a Téged szeretőkre! Mert szereted Uram a tiéidet, akik Tebenned bízunk! Minden napon körülveszel bennünket féltő szereteteddel, a velünk és bennünk lévő drága Szent Szellemed és az igéid által kapunk bölcsességet, angyalaidnak parancsolsz felőlünk, akik védelmeznek és segítenek bennünket, Jézus Neve csodálatos fegyverünk és a Szent Vér oltalma hatalmas páncél, áthatolhatatlan az ellenség erejének. Áldott légy Uram és Istenem, szerető mennyei Édesatyám. Ámen.

Prófétai Áhítatok-04.20.


APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Fontos, hogy elfoglald a helyed a Szellemben, hogy a létezésed következő fázisába léphess. Az elhelyezkedés létfontosságú ahhoz, hogy készen állj és előrehaladj. Szilárdítsd meg magadat a Velem való jó kapcsolatban, és engedd, hogy megadjam neked a kellő bölcsességet és ismeretet, hogy tudhasd, hol vagy most és hová tartasz, mondja az Úr. János 15:4 "Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Mint a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkében marad; úgy ti sem, csak ha énbennem maradtok."
 
Prófétai Napló - Országh György

Zsoltárok 119,41-44

Teljesedjék be rajtam kegyelmed, Uram, és megígért szabadításod, hogy választ tudjak adni gyalázóimnak, hiszen igédben bízom. Ne vedd ki számból teljesen az igazság beszédét, mert a te döntésedre várok. Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké.



Az Isten kegyelmében való teljes reménység bontakozik ki ebben a részben. Amelynek a célja Isten megdicsőítése az Őróla való bizonyság által. Persze a gonosz, olyan, mint az árnyék, ahol megjelenik Isten, nyomban felüti a fejét diaboló is, aki nem szereti az Istent, aki zűrzavart, veszekedést és félreértést hoz az emberek között. Még az élő hitű emberek között is. Vajon mi a célja a mi bizonyságtételünknek? – hangzik a vád. Isten dicsősége, vagy a mi dicsőségünk? Pl. ha elmesélem mi az, amit tett Isten az én életemben, akkor az, kinek a dicsősége? Istené vagy emberé? Persze, hogy Istené, mert ember nem tud életet átformáló „csodát”, változást hozni. Mert a változás az a csoda, mely meghaladja képességeinket. Ez az én válaszom. És, hogyha még valaki, azt akarja mondani, hogy mit büszkélkedsz, akkor bátran el tudom mondani, hogy én NEM magammal, hanem Istennel dicsekszem. „hogy választ tudjak adni gyalázóimnak, hiszen igédben bízom.”[1]
[1] Magyar Biblia Társulat 2004; Biblia, Zsolt 119, 42

REINHARD BONNKE-A Szent Szellem keresztsége


A Szent Szellem keresztsége egy állandó és totális forradalmat idézett elő az egyház szellemi életében. A Szellem minden emberre való kiáradása a lehető legnagyobb szellemi változást hozta el. Eljövetelének bizonyítéka egy jelajándék: a nyelveken szólás volt. 
Ebből tudták meg, hogy megkapták az erőt, a Szent Szellem beléjük áradt, és soha nem kérték újra. 
Az apostolok mindnyájan ugyanazt a jelet kapták: „...és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniuk” (ApCsel 2:4). 
Nincs más erő a Szent Szellemen kívül. Ma sincs más. 
Hiszed ezt? 
REINHARD BONNKE

REINHARD BONNKE-Fiatal koromban


Fiatal koromban, mikor már Afrikában éltem, Isten feltette nekem a kérdést, hogy mit akarok. 
Ma úgy gondolom, hogy ezt azért kérdezte, hogy lássam, azt szeretném-e, amit Ő. Természetesen tudtam, hogy mit szeretnék: lelkeket látni üdvözülni. 
Mivel ismerte a szívemet, lehetőséget adott arra, hogy válasszak. 
Sorsdöntő pillanat volt. 
Azt válaszoltam: „Uram, nem dollármilliókat kérek, hanem lelkek millióit”. 
Azonnal jött a válasz a mennyből: „Kiüresíted a poklot, hogy benépesítsd a mennyet a Golgota képviseletében!” 
Az ezt követő években sok tízmillió drága lelket láthattam megtérni. 
Bárcsak a te szívedet is felgerjesztené ez! 
REINHARD BONNKE-

Reggeli dicséret- Gedeon jelkérése

„És monda Gedeon az Istennek: 
Ha csakugyan az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, amiképpen mondottad, Íme egy fürt gyapjat teszek a szérűre, és ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, míg az egész föld száraz leénd: erről megtudom, hogy valóban az én kezem által szabadítod meg Izráelt, amint mondottad. És úgy lőn. Mert mikor másnap reggel felkelt, és megszorítá a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csésze vizet. És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod én ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és harmat az egész földön. És úgy cselekedék Isten azon az éjszakán, és lőn szárazság csak magán a gyapjún, míg az egész földön harmat lőn.”
(Bírák könyve 6. fejezet 36-40.vers)

A Bibliában a jelkérés általában a hitetlenkedéssel kapcsolódik össze, amint például a mai szakaszból is kiderül. 
Hiszen az angyal oly világosan kijelentette Gedeonnak Isten tervét, mire ő újabb és újabb megerősítő jelet várt.
De ugyanígy voltak a farízeusok és az írástudók is Jézussal kapcsolatban. Mert bár egyértelmű volt számukra, a tanítás, a gyógyítás, a messiási csodák alapján, „hogy Istentől jöttél tanítóul” (Ján.3:2); ám ennek ellenére még több jelet akartak látni, amire Jézus azt felelte: „E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván látni; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele.” (Máté 12:38-40)

De a tanítványok sem voltak különbek. Kortársaikhoz hasonlóan ők is a földi békekirályság jeleit lesték. Majd mikor Jézus megjövendölte nekik a Templom pusztulását, akkor is a jelek felől kérdezgették. Hát igen, ahogy Pál is írja: „a zsidók jelet kívánnak…” (1Kor.1:22).

S mi a helyzet ma? Mikor „a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül bennünket”. Bizony, sokszor előfordul velünk is, hogy bár oly világos Isten terve minket illetően, oly egyértelműek az Örökkévaló törvényei, elvárásai, az hogy a történelem záró eseményei idején élünk, mégis Gedeonhoz hasonlóan kishitűségből (?), önfejűségből (?), újabb és újabb megerősítést várunk.

Isten azonban előre figyelmeztet, hogy milyen veszélynek teszi ki magát az, aki a jelekre fókuszál. Többször olvashatjuk, hogy az utolsó napokban Sátán nagy jeleket tesz, annyira, hogy elhitesse a választottakat is. (Máté 24:24; Jel.13:13; 16:14)

Ezzel szemben Megváltónk figyelmünket a jelek kereséséről a személyes felkészülésre (Máté 24:44), a mások áldását szolgáló életre (Máté 25), és a jeleknél sokkal biztosabb prófétai szóra irányítja „amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben” (2Pét.1:19).

Napi Áhitat-Betekintés a kulisszák mögé

Olvasmány: Mt 17,1–13


Adj hálát az Égnek, ha már gyakrabban felismered az eseményekben Istent!
„Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre.  És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény.  És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal.  Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.”  Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!”  Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket.  Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: „Keljetek fel, és ne féljetek!”  Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.  Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: „Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül.”  Erre megkérdezték tőle tanítványai: „Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?”  Ő így válaszolt: „Illés valóban eljön, és helyreállít mindent.  Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is.”  Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.”

Magyarázat

Jézus egy különleges ajándékot készített három legjobb barátjának, Péternek, Jakabnak és Jánosnak. Miután felvitte őket egy hegyre, elváltozott előttük, és megjelent számukra dicsőségben. A tanítványok eddig is szembesülhettek már Jézus természetfeletti hatalmával, hiszen hallották beszédeit, látták csodáit, de most ismét egy új dolgot láthatnak meg belőle.
Miért tette ezt velük Jézus? Nagy titok, de szerintem azért, mert Jézus nagyon közel akarja engedni magához ezt a három embert. Nem akar titkolózni előttük, teljesen ki szeretné jelenteni magát számukra.
Jézus megismerésében vannak fokozatok. Természetesen nem ismerhetjük meg őt tökéletesen, ahogy egy másik embert sem. De ha közel állunk hozzá, ha szeretjük őt, és kutatjuk, akkor ő kész arra, hogy újabb és újabb kijelentéseket adjon magáról. Még jobban és még mélyebben megismerhetjük őt, de csak azok, akik nem csak távolról szeretnénk követni őt.
Testvérem, van-e vágy a szívedben, hogy Jézust jobban megismerd, hogy meglásd az ő hatalmát, dicsőségét, szeretetét, vagy megelégszel eddigi tapasztalataiddal, felismeréseiddel?
(Merényi Zoltán)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja -A küszöbnél

"De azok unszolták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik...!" Bement hát, hogy velük maradjon. "(Lk 24,29)



A két emmausi férfi megérkezett a falujába. Véget ért az a csodálatos bibliaóra, amelyet Jézus tartott nekik, megmagyarázva útközben a róla szóló próféciákat. Most ott állnak a házuk bejáratánál, Jézus pedig készül továbbmenni. S akkor kezdték őt unszolni, és behívták magukhoz.

Ez a mozzanat hiányzik sok Jézust kereső ember magatartásából. Sokan vannak, akik szívesen meghallgatnak egy-két róla szóló prédikációt, elolvasnak néhány ilyen témájú könyvet, még hívőkkel is örömmel beszélgetnek, de aztán az egész emlékké válik, alkalmi találkozás volt, nem hívják be Jézust határozottan az életükbe, hogy együtt éljenek vele.

Jézus szavai megmozgatták az emmausiak érzelmeit, később mondták: „Nem hevült-e a szívünk, amíg beszélt hozzánk az úton..." Derengeni kezdett az értelmük számára is sok igazság: „amikor feltárta előttünk az Írásokat". De az akaratuk most mozdult meg, amikor szinte erőszakosan behívták őt magukhoz. Ezt követően ismerték fel, és ez változtatta meg azután egész életüket.

Jézus a házukig kéretlenül ment. Van azonban egy pont, ahonnan csak akkor marad velünk, ha ezt kérjük. Ő nem erőszakolja rá magát senkire. Mellénk szegődik csüggedésünkben, elmond magáról sok mindent, de ezt nekünk kell kérnünk: maradj velünk! Így egy örökkévalóságra közösségbe kerülünk vele, és ez az üdvösség.

Még nem tudták pontosan, kit hívnak be, csak sejtették, hogy ő hiányzik az életükből. Mi már tudjuk, ki Jézus, és mit jelent a vele való közösség itt a földön és majd a mennyben is. Ő nem kéreti magát, de egyszer ki kell mondanunk teljes komolysággal, ha az üdvösséget akarjuk: maradj velünk!

KENNETH COPELAND -Mondd el a jó hírt

Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek Igéjét.– 2 Korinthus 5:19



Nagyon kevés újjá nem született ember hallotta valójában az evangéliumot – a jó hírt – manapság. Miért? Mert túl sok keresztény van azzal elfoglalva, hogy azt hirdesse a világnak, Isten haragszik rájuk, és az emberek milyen rosszak. Egyesek ezt jó hírnek nevezik – pedig nem az! És nem ilyen dolgok hirdetésére küldött el minket Isten.

Ő a békéltetés Igéjét bízta ránk!

Azért küldött bennünket, hogy elmondjuk a jó hírt: Isten visszaállította a harmóniát és közösséget Önmaga és az ember között. Minden ember között. Ez nem csak a hívőkre vonatkozik. Nem csak a gyülekezetedbe járó hívőkre, hanem mindenkire!

Ez így van. Isten a legelvetemültebb bűnöst is éppúgy megbékéltette magával, mint téged. Nézzük meg a Róma 5:10-et, és megérted, hogyan értem ezt. Így szól a vers: „mikor ellenségei voltunk, meg lettünk békéltetve Istennel az Ő Fiának halála által.1”

Meg lettünk békéltetve. Ez múlt idő. Isten már helyreállította a közösséget Önmaga és a világ között. Akkor tette ezt, amikor nem volt a földön senki Jézuson kívül, aki hitt az újjászületésben. Akkor tette ezt, amikor még az egész világ bűnben élt.

Jézus halála és feltámadása által Isten minden férfit, nőt és gyermeket megtisztított; megbocsátott nekünk, és helyreállított minket a Vele való közösségbe. Most annyit kell tennünk mindannyiunknak, hogy elfogadjuk a jó hírt.

Ez az a jó hír, az az Ige, amit Isten adott nekünk. Ezt kell megosztanunk az elveszettekkel. Ha megtesszük, szinte garantálni tudom, hogy nem lesznek sokáig elveszettek!

 Igei olvasmány:  2 Korinthus 5:10-21

10. Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
  11. Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk.
  12. Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek.
  13. Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az.
  14. Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket,
  15. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
  16. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
  17. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
  18. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
  19. Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
  20. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
  21. Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.


Kenneth E. Hagin-A fegyverzet

Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunkhanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. —EFÉZUS 6,12.
Elhívásunk van arra, hogy megkötözzük a láthatatlan erőket. Hatalmunk van az ördög és a gonosz szellemek felett, nincs viszont hatalmunk az emberek felett, az ő akaratuk felett.
Évekkel ezelőtt egy pásztor barátom elkísért Forth Worth-ből egy kaliforniai összejövetelre. Cukorbeteg volt, és minden reggel ellenőriznie kellett a vizelete cukortartalmát, hogy megtudja, mennyi inzulinra van szüksége aznap. Ahogy elindultunk Kalifornia felé, azt mondtam neki: „Amíg velem leszel, nem találsz semmi cukrot.” Úgy nézett rám, mint aki nem hiszi, de az alatt a majdnem két hét alatt, amíg velem volt, sohasem talált cukrot a vizsgálatok során, bár tortát, meg süteményt is evett. Később elmondta, hogy három nappal a hazaérkezése után talált újra cukrot a vizeletében. Miért? Én hatalmat gyakoroltam az ő betegsége felett. Uraltam a láthatatlan erőket, de nem volt hatalmam az ő saját akarata felett. Amíg velem volt és ez a láthatatlan erő az én jelenlétemben volt, ellenőrzésem alatt tartottam. Megpróbáltam meggyőzni, hogy ő is meg tudja tenni ugyanezt, de ő arra számított, hogy a betegség visszajön, és úgy is történt.
Megvallás: (Megvallással vedd fel a fegyverzetet.) Előállok, körülövezvén derekamat igazsággal…”, és így tovább.

Isten asztaláról-Tanítványai közül sokan

Varga László-
"Tanítványai közül sokan ... így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt? ...Sokan visszavonultak és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni? Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje."  (János 6,60.66-69)

Sokan indultak Jézus után, amikor a négyezret kenyérrel és hallal jóllakatta. De amikor örök életről, engedelmességről, a lélek dolgairól, és főleg amikor a bűnökről beszélt, az már nem tetszett. Képzeljük el: a tömeg megsértve, dühösen távozik. Nem marad ott más, csak a tizenkettő. Jézus nekik is felajánlja: mehetnek, senkit nem tart vissza erővel. Péter, talán karját összefonva, némán nézi a távozó tömeget. Jézus szavára egyszerűen felel: Nincs hova mennünk. Te vagy az élő Isten Fia. Nálad van az örök élet. Maradunk. Mintha ma mondaná. Hatalmas tömegek rohannak el az egyháztól. Hova? Az ateizmus sivárságába, a babona idétlenségeibe vagy a kábítószerek kábulatába? Hol van ma olyan szó, olyan gondolat, olyan remény, ami megnyugvást adhatna? Belerohanni a vad tülekedésbe? Krisztus téged is enged, ha rohanni akarsz. De aki belekóstolt a Lélek adta nyugalomba és biztonságba, nem fog onnan elkívánkozni.

Uram, nincs hova mennünk. Talán elhagynánk Téged, önzésünk rávenne, hogy több kenyérért, szórakozásért, kincsekért más utat válasszunk. Ha nem ismernénk szereteted édességét. Téged megismerve látjuk a nélküled való élet rombolását és pusztulását. Nem érdemes belevágni. Itt jó, melletted. Add meg nekünk a közösség melegét, mert az gyakran hiányzik! Add, hogy találjuk meg azokat, akik hasonlóan éreznek és gondolkoznak! Igen szét vagyunk széledve, nem ismerjük eléggé egymást.
Tedd egyházunkat élő közösséggé, ahol együtt maradunk melletted, egy céllal, egy akarattal, hogy egymást erősítve tudjuk élni tanítványaid áldott életét! Ámen. 

Mindennap az Ige fényében-TÜRELMETLEN KERESZTHORDOZÓK

-Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 44,18-27

18 Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet. 
19 Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről. 
20 Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk. 
21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket, 
22 nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait. 
23 Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek. 
24 Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp! 
25 Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket? 
26 Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. 
27 Siess segítségünkre! Válts meg minket irgalmadból!

"Miattad gyilkolnak minket nap mint nap, vágójuhoknak tekintenek."
(Zsolt 44,23 Róm 8,36)

Isten népe keresztet hordoz, míg dicsőségbe nem ragadtatik el. Így volt ez már az Ószövetségben is. De az Ószövetség szentjei nem tudták némán elhordozni vereségeiket. Nem voltak hajlandók elviselni egy olyan helyzetet, amelyben a gonoszok virágzanak, s az igazakkal kegyetlenül elbánnak.
Mindig voltak közöttük szenteskedő prédikátorok, akik így beszéltek: "Azért szenvedtek, mert titokban vétkeztetek. "Amikor Jóbnak mondták ezt a barátai, ő tagadta. És a 44. zsoltár énekesei sem fogadták el ezt a magyarázatot. "Nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet."
"Nem" - mondták - "mi nem vétkeztünk. Isten alszik." "Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp!"
Mi más időkben élünk, nevezetesen az Újszövetség korában. Amikor olyanokról olvasunk, akik úgy gondolták, hogy Uruk alszik, akkor a tanítványok jutnak ez eszünkbe. A tavon vihar volt, az Úr éppen aludt, és a tanítványok pánikba estek: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" (Mk 4,38b) Krisztus valóban aludt, de ez nem azért volt, mert semmiféle érdeklődést nem tanúsított tanítványai iránt. Alkalmat adott nekik, hogy gyakorolják hitüket.
Tudjuk, hogy az Úr jelen van, és hogy ő "nem szunnyad és nem alszik". Azt is jobban tudjuk egy kicsit, mint ószövetségi testvéreink, hogy Isten népe miért hordoz keresztet. Krisztussal együtt kell szenvednünk, ha vele együtt akarunk megdicsőülni. És jóllehet mi az ő tulajdon szavaikat alkalmazzuk jelen helyzetükre vonatkozóan ("annyira becsülnek, mint vágójuhokat"), mégis hozzátesszük, hogy "mindezekkel szemben diadalmaskodunk azáltal, aki szeret minket" (Róm 8,36-37).
Isten soha nincs távol, és soha nem alszik. A keresztet vinni kell, de már győztünk "azáltal, aki szeret minket."
Mégis Isten őrizzen meg minket attól, hogy elveszítsük a régi szentek szent türelmetlenségét. Sokáig és hangosan kell esedeznünk, hogy Isten belekezdjen végső akciójába: "Marana tha! Marana tha!"

Krisztus mindenek felett-A SZENT IS GYALÁZHATJA ISTENT?

Oswald Chambers
A SZENT IS GYALÁZHATJA ISTENT?

"Mert Istennek valamennyi ígérete Őbenne lett igenné és Őbenne lett Ámenné" (2Kor 1,20).

Jézus a tálentumokról szóló példázatot intésül mondta el, hogy megmutassa nekünk, milyen helytelenül ítéljük meg képességeinket. Ez a példázat nem természetadta képességeinkre, hanem a Szent Szellem pünkösdi adományára vonatkozik. Szellemi képességeinket nem a nevelés vagy értelmünk mértékével kell mérnünk: szellemi dolgokra való felkészíttetésünket Isten ígéretei alapján kell értékelnünk. Ha kevesebbet nyerünk, mint amennyit Isten szeretne, csakhamar gyalázni fogjuk Őt, mint ahogyan a szolga gyalázta urát: "Többet vársz tőlem, mint amennyi a tőled kapott erőből telik. Túl sokat kívánsz tőlem. Ott, ahova állítottál, nem maradhatok hű hozzád." Mikor Isten mindenható Szelleméről van szó, ne mondd: "Nem tudom megtenni". Természetes képességeid korlátai ne akadályozzanak. Ha elnyertük a Szent Szellemet, akkor Isten elvárja, hogy a Szent Szellem műve nyilvánvalóvá váljék bennünk. A szolga mindenben igazolta magát, amit tett, urát pedig minden tekintetben elítélte: "Követelésed nincs arányban azzal, amit adtál". Nem gyaláztuk-e Istent, amikor megengedtük magunknak, hogy aggodalmaskodjunk, bár Ő így szólt: "Keressétek először Istennek országát (királyi uralmát) és az Ő igazságosságát és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6,33). Az aggodalmaskodás pontosan azt jelenti, amit a szolga mond: "Tudom, az a szándékod, hogy cserben hagyj engem". A természeténél fogva lusta ember mindig agyafúrt: "Nem találtam kellő alkalmat"; aki pedig szellemileg lusta, az Istennel szemben agyafúrt. A lusták mindig külön utakra kanyarodnak. Ne feledd el soha, hogy szellemi képességeinket Isten ígéretei mérik meg. Beteljesítheti Isten az Ő ígéreteit? Feleletünk attól függ, hogy vettük-e a Szent Szellemet. 

Isten műhelyében-Vágy az üdvösség után (IV.)

-Carl Eichhorn-
Vágy az üdvösség után (IV.)

"Jézus így felelt neki: ma lett üdvössége ennek a háznak! "
(Luk 19, 9) 
A családfő révén az egész háznak üdvössége lett. Tehát nemcsak Zákeus szívében, hanem egész háznépében döntő változás ment végbe. Előzőleg sötét, szomorú hajlék volt, most pedig megtelt fénnyel és békességgel. Mert ott, ahol minden a pénz körül forog, valami belső sivárság és üresség uralkodik. Lehet, hogy egy hajlék tele van javakkal és a legszebben van berendezve, mégis, ha Jézus nincs benne, milyen nyomorúságos, szegény és üres az. Tiszta és nemes örömökre nincs idő, nem is szólva arról, hogy Isten Igéje számára sincs alkalom. S ha el is hangzik időnként egy-egy asztali vagy esti imádság puszta megszokásból - nincs abban szív és áldás.

Még a gyermekek is másképpen nőnek fel ilyen helyen. Érzi az ember, hogy bensőleg mennyire ápolatlanok. Kedélyük nem tud kibontakozni, nem ismerik a derűt, hiányzik a felülről való napfény. A szülőknek nem jut semmi idejük a gyermekekre, és a fejlődő gyermeki lélek nem telik meg derűs benyomásokkal. Már korán belekerülnek ők is a földi javakért folytatott hajszába és nem csoda, hogy szüleik pontos tükörképévé válnak. Mennyire megérzik a gyermekek, amikor a szülőknél valami döntő változás történik és talán mind az apa, mind az anya befogadják az Urat. Ha azonban a gyermekek időközben már felnőttek és elindultak a világ útjain, már nem ilyen egyszerű a dolog. Ők maguk ellenszegülnek és berzenkednek az új ellen, ami a házban megindult. Milyen megalázó ilyenkor a szülőkre nézve, amikor saját mulasztásaik keserű gyümölcsét kell enniök. Ha azonban a gyermekek még kiskorúak, kilátás van arra, hogy helyt adjanak a jónak és az Úr örömére növekedjenek.

Jézus és az apostolok nagy súlyt helyeztek arra, hogy a ház, ill. a család az imádság hajlékává legyen. Az Úr gyülekezete hívő családokra épül elsősorban s nem csupán egyes hitre jutott személyekre. A hívő édesanya vagy édesapa révén lesz a kisgyermekeknek is részük az üdvösségben, még akkor is, ha kiskorúságuk miatt még nem világos életükben az Úr mellett való személyes döntés. Ezért olyan fontos, hogy a családanyát vagy családapát, vagy mindkettőt az Úr iránti szeretet hassa át. Kiszámíthatatlan áldások származnak ebből az egész család számára. 

Isten ígéreteinek tárháza-Hit által, nem érzések által

"Az igaz ember pedig hitből fog élni" (Róm 1,17)


Tudok hinni és hiszek is az Úr Istenben, és ez a hit életben tart. Szeretném, ha azok közé számláltatnék, akik igazságban éltek, de ha tökéletes is volnék mindenben, akkor sem próbálnék meg a saját igazságomra alapozva élni. Az Úr Jézus váltságművére támaszkodom. Csakis és egyedül az Őbelé vetett hit által élek. Ha képes volnék tűzre adni testemet az Úr Jézusért, akkor sem a magam bátorságában és állhatatosságában bíznék, hanem egyedül hit által élnék.

Hitben élni sokkal biztonságosabb és boldogabb dolog, mint érzéseinkre vagy cselekedeteinkre támaszkodni. A szőlővesszőnek jobb a szőlőtőkén, mintha attól elszakadva élne. Nagyszerű és szent dolog az Úr Jézushoz ragaszkodva élni, mindent Belőle meríteni. Ha a legigazabb ember számára is ez az élet egyetlen lehetősége, mennyivel inkább az nekem, szegény bűnösnek!

Uram, én Benned hiszek. Benned bízom. Mi más jelentheti számomra az életet? Csak az, hogy Benned bízom. Tudom, hogy ez így van, ezért Benned akarok maradni mindvégig.
-Charles H. Spurgeon- 


2016. április 19., kedd

Napi áhítat- Nem testi, hanem lelki felismerés

Olvasmány: Mt 16,13–20.

Írd fel folyamatosan egy füzetbe mindazt, amit Isten felismertetett veled eddigi életedben!

„Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait:
 „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” Ők így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek mondotok engem?” Simon Péter megszólalt, és így felelt:
„Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” 
 Jézus így válaszolt neki: „Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.” Azután megparancsolta tanítványainak: ne mondják meg senkinek, hogy ő a Krisztus.”

A Biblia legfontosabb kérdése, hogy kicsoda Jézus.
Földi élete során is különféle válaszok születettek erre a kérdésre, de csak kevesen ismerték föl, ki is ő valójában. A mai világunkban is számtalan Jézus-életrajz lát napvilágot. Vannak, akik legendának tartják őt, egy jó embernek, egy vallásalapítónak, egy gurunak, egy angyalnak, egy félreértett tanítónak és lehetne sorolni. De önmagában még az sem jelent különösebben semmit, ha az ember az Újszövetség által közölt igazságot vallja: Jézus az Isten Fia. Az iskolában, ahol bibliaismeretet tanítok, minden gyermek tudja már a helyes választ, de ettől még nem mindannyian hisznek is őbenne. Fejükkel megtanulták, de a szívükig nem ért el ez az üzenet, még nem értik ennek az igazságnak a fontosságát, lényegét. A helyes hitvallás semmit sem ér, ha nem párosul hittel és megtéréssel. Péter nemcsak felmondja a helyes leckét Jézus kérdésére, hanem az Isten által kapott kijelentést tolmácsolja.
Jézus egy másik helyen így fogalmazott: „senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni” (Mt 11,27).
Számodra kijelentette már magát Isten? Megismerted őt annak, aki?
(Merényi Zoltán)

Zsoltárok 119,45-48.

Tágas téren járok, ha a Te utasításodat keresem. Királyoknak is elmondom intelmeidet, és nem vallok szégyent. Gyönyörködöm parancsolataidban, mert szeretem őket. Elfogadom parancsolataidat, mert szeretem őket, és elmélkedem rendelkezéseiden.



Az Isten igéjében az Ő igazságaiban kutakodni, keresgélni olyan, mintha tágas téren járnánk, világos átlátható és egyértelmű. Ha beszélünk is másoknak róla olyan természetes, min amikor levegőt veszünk. Egyetlen oka az, ha nem tudunk, másoknak Isten világos és egyértelmű szavairól beszélni, ha a gonosz félelmeinket és egyéb berögződéseinket felhasználva befogja a szánkat és elveszi az élet levegőjét, ami Isten igéje és kinyilatkoztatása, „utasítása” számunkra, a keresztyén ember, emberek számára. Tehát bátran kérhető Isten arra, hogy segítsen, hogy ne valljunk szégyent soha. Ezért én is

Napi Gondolatok: Kedves Barátom!


„Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Máté Evangélium 20.28. vers

Azon gondolkodtam, hogy az emberek miért töltene olyan sok időt azzal, hogy másokat nézegetnek az interneten? Úgy gondolom, hogy ilyenkor mindenki fontos lehet. Mindenki főnöknek érezheti magát. Elmondhatja valakiről, hogy nem tetszik, vagy kifejezheti tetszését, véleményeket mondhat el a háta mögött, vagy választhatja az online konfrontációt. Mindenki ül a vezetői székbe és csak legyint egyet ha valami nem nyeri el a tetszését. Érdekesek vagyunk. Fiatalt, időset, egyaránt beszippant ez az érzés. (Persze tudom, hogy az olvasók egyike sem ilyen...így szokott ez lenni J )
Ma nehezünkre esik olyan feladatot ellátni, amely úgymond rangon aluli, vagy fizetés nélküli. Jézus azonban semmilyen fizetséget nem vár el, azért az áldozatért, amelyet meghozott az emberért. Amikor az ember végig gondolja az élete értelmét, és rájön arra, hogy az élet többről szól, mint csak arról a hetven vagy nyolcvan évről, akkor úgy érezzük, hogy meg kell hozzunk egy komoly döntést. Istennek kell adjuk az életünket! Ez nem kötelező, de egy olyan lehetőség, amivel mindenkinek élnie kell.

Van olyan barátod, akiről tudod, hogy életét adná érted? Vagy te magad! Feláldoznád életed, a szomszédodért? Jézus meghalt érted és a szomszédodért is! És ha ő még ezt nem tudja, akkor mond el neki, úgy ahogyan neki kell hallani! Jézus szolgálni jött, és nem parancsokat osztogatni. Nem várta el, hogy úgy bánjanak vele, mint ahogyan a födi királyokkal szoktak. Ő azt szeretné, ha az az indulat lenne meg benned, ami Benne volt! Azt szeretné, ha megértenéd, hogy Ő érted adta az életét! 

JOYCE MEYER - Fedezd fel az Isteni tervet a gyermeknevelésben-2. RÉSZ

1.rész:
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/04/joyce-meyer-fedezd-fel-az-isteni-tervet.html

Talán a legnagyobb „örömlopó” amit felismertem, az állandó fáradtság és kimerültség érzés, amikor úgy érzem, beteg vagyok és tele vagyok fájdalommal. Szerencsére
Fedezd fel az Isteni tervet a gyermeknevelésben
Nekünk szülőknek, Isten egyedülálló hatalmat és befolyást adott gyermekeink felett, de ez óriási felelősséggel is jár.

Szülőnek lenni az egyik legnehezebb, s egyben a legfontosabb kihívás az életben. Gyermeket nevelni hatalmas felelősség – egy olyan feladat, amit sokan megfelelő felkészülés nélkül vállalnak fel. Éveket töltünk azzal hogy megtanuljunk egy szakmát és eszünkbe sem jut hogy alapos képzés és gyakorlat nélkül lépjünk ezekre a speciális területekre. De amikor a gyermeknevelésről van szó, néhányan azt gondolják hogy automatikusan tudni fogják, mit kell majd tenni. Az eredmény az, hogy néha a gyerek áldozatként végzi.

A Bibliának sok mondanivalója van a gyerekekről és arról hogy a szülőknek hogyan kell gondoskodniuk és nevelni őket. De ezek az információk haszontalanok, ha nem tanulmányozzuk őket és nem ültetjük át a gyakorlatba. Tudom… mert én is benne voltam.

Fiatal anyaként sok hibát követtem el. Jómagam, bántalmazó háttérből jöttem és nekem is szükségem volt érzelmi gyógyulásra saját sérüléseimből. Ebből kifolyólag észrevettem, hogy sokszor frusztrációból reagáltam gyerekeimre és nem szeretetből cselekedtem. De amint növekedtem és érettebbé váltam a szellemi életben, Isten egy jobb utat mutatott nekem.
A szülők személyes trénerek

Az egyik leggyakrabban idézett ige a nevelésről a Példabeszédek 22:6-ban található: Neveld a gyereket a neki megfelelő módon (összhangban személyes adottságaival és hajlamaival), mégha megöregszik akkor sem tér el attól (Amplified ford.). Ez a vers világosan mondja, hogy a szülő felelőssége felfedezni, hogy Isten akaratával összhangban mi a legjobb gyermekének, figyelembe véve személyes adottságait és hajlamait. Minden gyermek más. A szülőnek ismernie kell gyermekeinek alap temperamentumát és tálentumait.

Vedd észre hogy ez a vers azt mondja, hogy nekünk kell nevelnünk gyermekeinket azon az úton melyen járniuk kell. Ez azt jelenti, hogy azon az úton, melyen Isten akarja hogy járjanak… nem pedig azon amelyen mi akarjuk hogy járjanak. Imádkoznunk kell és keresni Isten akaratát életükre vonatkozóan. Aztán figyelembe kell vennünk a személyiségüket, erősségeiket és gyenge oldalukat és amit tudunk, meg kell tennünk hogy segítsük őket hogy azzá váljanak akikké Isten akarja őket tenni. Valószínű tudod, hogy ezt sokkal könnyebb mondani, mint megtenni… és ráadásul időigényes.
Használd bölcsen a szavaidat

Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam a neveléssel kapcsolatban, hogy nagyon óvatosaknak kell lennünk, hogy mit mondunk a gyerekeinknek és gyerekeinkről. Szavaink nagyon fontos eszközök, amit használhatunk gyermekeink építésre és rombolására is. Ha folyamatosan olyanokat mondunk, hogy „Semmit sem tudsz jól megcsinálni”, vagy „Mindenhez amihez csak hozzányúlsz elrontasz” – ezek a mondatok végül rombolni kezdik a gyermek önbizalmát… és életük folyását is megváltoztatják. Nekünk szülőknek, Isten egyedülálló hatalmat és befolyást adott gyermekünk felett. Kiváltságunk és felelősségünk, hogy segítsük formálni jövőjüket és szavaink ebben a folyamatban erőteljes szerepet játszanak. Néha meg kell mondanunk nekik, hogy amit tesznek az rossz, de azt is fontos megjegyeznünk, ha valami jót tesznek. Amikor korrigálod gyermekedet, mondd meg hogy amit tett az rossz, de biztosítsd őt afelől, hogy ő maga nem rossz.

A helyes nevelés sokkal könnyebbé válik, amikor az Aranyszabályt alkalmazzuk: Amit akartok azért hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal (Máté 7:12). Beszélj úgy gyermekeddel, ahogy szeretnéd, hogy veled beszéljenek. Építsd fel őt szavaiddal, ne pedig rombold. Öntsd szavakba szeretetedet és mondd el neki, hogy hatalmas képességek (lehetőségek) rejlenek benne.

Mindig a reménység szavait kell szólnunk gyermekeink életével kapcsolatban. Istennek velünk kapcsolatban is van reménysége. Mert én tudom az én gondolataimat, amelyet én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek. (Jer.29:11). Épp úgy ahogy Isten reménységgel fordul jövőnk felé, nekünk is ezt a reménységet kell belenevelnünk gyermekeink szívébe.
Helyesen fegyelmezz
A Zsidók 12:6 érdekes gondolatokat közöl a korrigálásról. Mert akit szeret az Úr megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ez arra mutat rá, hogy ha szeretjük a gyermekeinket, korrigálnunk és fegyelmeznünk kell őket.

Ahogy növekedtem Istennel való kapcsolatomban, kezdtem rájönni, hogy - habár szükségük van a gyerekeimnek a korrekcióra - nem Isten szerinti módon tettem ezt. A legtöbb gyerek átmegy a lázadás időszakán. Ez a lázadás mindnyájunkban ott rejlik és a helytelen korrekció méginkább táplálja. A lázadást ki kell dolgoznunk gyermekeinkből. De hogy ezt megfelelő módon tudjuk tenni, szükségünk van a Szent Szellem vezetésére.

Nekünk szülőknek a fegyelmezést következetességből kell alkalmaznunk, nem pedig haragból. Fenyítsd meg a te fiadat, míg van remény felőle, de annyira hogy őt megöld, ne vigyen haragod (Példabeszédek 19:18). Fontos átgondolnunk, hogy mit mondunk a gyerekeinknek és utána tartsuk is ahhoz magunkat. Sok szülő állandóan fenyegetőzik haragjában, de sose cselekszik. Nagyon hamar észreveszik a gyerekek hogy Apa és Anya nem gondolja komolyan amit mond és miután erre rájönnek, már nem fognak ránk hallgatni.

A harag, és az ésszerűtlen fenyegetés kiabálása csökkenti a gyerek szülő iránti tiszteletét. Tehát fontos emlékeznünk rá, hogy míg gyermekeinket kontroll alá próbáljuk vonni, ne veszítsünk el a kontrollt saját magunk felett. Biztos vagyok benne hogy sokakkal megesik, hogy felindult haragból valószerűtlen fenyegetéseket mondanak. És - mint ahogy én is jártam, - mikor lecsillapodnak, talán rájönnek hogy amit mondtak nem volt helyén való. Sokkal bölcsebb dolog, ha a szülő átgondolva a helyzetet, valami „kivitelezhető” dolgot ajánl mielőtt fenyegetőzik.

Egy ilyen viselkedésmintát nehéz megváltoztatni, de ha ki akarod vívni gyermekeid tiszteletét, bölcsen, jól átgondolt módon kell korrigálni, nem pedig haraggal és elszabadult érzelmekkel. Ha a gyerek rájön, hogy ki tud borítani és még csúnyábban viselkedsz mint ő, akkor ezt meg is teszi és még élvezni is fogja. A kontrollált harag kimutatása a gyerek tudomására hozza, hogy valamit nem helyeselsz és hogy nem tréfálsz. Ha meggyőződnek róla, hogy komolyan gondolod amit mondasz, tisztelni fognak.
Bízz Isten helyreállító munkájában

Sokan nem érzik magukat alkalmasnak, mint szülők… mivel már olyan sok hibát elkövettek, hogy megromlott a kapcsolatuk gyermekeikkel. De szeretném ha tudnád, hogy még nincs veszve minden.

Isten a helyreállítás Istene és ha kéred Őt, gyógyulást hoz gyermekeiddel való kapcsolatodba. Tudom, mert a mi családunkban is megtette… és Isten nem személyválogató (Ap.csel.10:34). Kövesd Isten útmutatását és légy türelmes. Ne feledd, hogy nem néhány nap alatt romlott meg a helyzet, ezért ne válj frusztrálttá és ne add fel, ha Isten szabadítása néhány napnál tovább tart.

Dave-vel négy gyermeket neveltünk és elkövettük a magunk hibáit. De hála Istennek, megismertük az Isten szerinti nevelés bölcsességét és nagyon megérte a fáradságot. Csodálatos kapcsolatunk van mindegyik gyermekünkkel… házastársaikkal és nyolc csodálatos unokánkkal. Most aratjuk azokat az éveket, melyeket gyermekeink életébe vetettünk. Néha könnyek közt vetettünk, de amint a Biblia ígéri, most örömmel aratunk (lásd: Zsoltárok 126:5).

Igaz lehet ez számodra is ha szorgalmasan engedelmeskedsz Isten szavának. A nevelés minden egyes fázisában bátran támaszkodj Isten segítségére. Tegyél meg mindent ami tőled telik, de ne vádold magad ha nem vagy tökéletes. Jézus mindenkiért meghalt – beleértve a tökéletlen szülőket is – és Ő ott áll a gyengeségeink résein és kipótolja a hiányosságokat.

Istennek meg van a válasza az élet minden problémájára. Ha keressük Őt és engedelmesek vagyunk Neki, megtanulhatjuk hogy mindent a Szent Szellem vezetése szerint tegyünk. És ez alól a nevelés sem kivétel. Bátorítalak, hogy amit tudsz tégy meg, hogy kövesd Isten nevelési tervét és közben élvezd gyermekeidet!
Olyan gyorsan felnőnek… ezért tedd meg most a megfelelő lépéseket, hogy később ne kelljen megbánnod semmit.
Megtanultam, hogy míg várom hogy a körülményeim megváltozzanak, Isten sokszor engem változtat meg és a körülményeim között békét ad.
Csendes vizek mellett
Amikor bemegyünk Isten tróntermébe hogy közösségben legyünk Vele és imádjuk Őt, az Úr élettel szolgál teljes lényünk felé.

A mai világban emberek tömegei túlterheltek. A stresszel kapcsolatos problémák rekord szintet értek el és sokaknál jelentkezik stressz okozta betegség.

Hadd kérdezzem meg: Mi folyik jelenleg az életedben? Mi zajlik az elmédben? Vannak dolgok, melyek miatt izgulsz és aggódsz? Frusztrált, ideges… túlfeszített vagy?
Jó hírem van számodra: Jézus az legjobb stressz oldó. És az a vágya, hogy kihozzon a feszültségből, frusztrációból és békét adjon.

Nézzük meg Zsolt.23:1-3-at. Dávid ezt mondja: Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja (helyreállítja)…

Isten „csendes vizek” mellé akar vezetni, a béke helyére. Helyre akarja állítani a lelkünket – elménket, akaratunkat, érzelmeinket (ahol a stressz lakozik) – és erőt akar adni, hogy élvezzük az életet. De ezt a békét, örömöt és megelégedettséget csak Isten jelenlétében találjuk meg. Amikor időt töltünk Vele - az Ige, ima, imádat által vagy csak csendben időzünk az Ő jelenlétében - Isten megváltoztat minket és egyre inkább hasonlókká válunk Hozzá.

Rájöttem, hogy nem tudnám azt tenni amit teszek, ha nem töltenék elég időt Istennel. Minél elfoglaltabb vagyok, annál több időre van szükségem hogy Vele legyek.

Amikor konferenciákat tartok, nagyon keményen dolgozok és mindent kiadok magamból. Amikor túlvagyok rajtuk, haza kell mennem és időre van szükségem, hogy újra felépüljek (rehabilitálódjak) – hogy minőségi időt töltsek a csendes vizek mellett, Isten jelenlétében.

Jézus Máté 11:28-ban mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan kik megfáradtatok és megterheltettetek és nyugalmat találtok lelkeiteknek (megkönnyítem és felfrissítem lelketeket)”

Olyan sokan a végsőkig lemeríti magukat, úgy hogy már semmilyük sem marad – és végül összeomlanak és képtelenek bármit is tenni. Ez akkor következik be, amikor nem töltünk elég időt a csendes vizek mellett, hogy Isten felfrissítse lelkünket.

Sokan megvárják, míg teljesen kétségbeesnek és csak azután kezdik keresni Istent. De évekkel ezelőtt Isten megmutatta nekem, hogy ha rendszeresen és „kétségbeesetten” Őt keresnénk, akkor nem kerülnénk olyan sok kétségbeejtő helyzetbe.

Sátán leginkább az ellen harcol, hogy minőségi időt töltsünk Istennel. Miért? Mert tudja, hogy amikor belépünk Isten tróntermébe hogy közösségbe legyünk Vele és imádjuk Őt, az Úr egész lényünkbe életet áraszt.

Ha komoly problémák között vagy, vagy olyan helyzetben mely - úgy tűnik - maga alá gyűr, tudd, hogy Isten több mint elég arra hogy képessé tegyen mindarra amit meg kell tenned.

Ésaiás 40:31 mondja: „Akik az Úrra várnak, erejük megújul, szárnyra kelnek mint a saskeselyűk, futnak és nem fáradnak el, járnak és nem lankadnak meg”
Isten az Ő erejét akarja adni nekünk. Megtanultam, hogy míg várom hogy a körülményeim megváltozzanak, Isten sokszor engem változtat meg és a körülményeim között békét ad. Azt hiszem ez még nagyobb győzelem annál, mintha az összes problémánk eltűnne!
Isten szeretne segíteni hogy eljussunk arra a pontra, ahol békességünk és örömünk van, körülményeinktől függetlenül. Ha belső békénk és örömünk van, akkor bárhol boldogok lehetünk – bármilyen körülmények között!

Semmi sem hasonlítható ahhoz a békéhez és megelégedettséghez amit Isten tud adni. Mivel életem első negyven évét ennélkül éltem, elmondhatom hogy sokkal jobb így élni.

Bátorítalak, hogy tölts időt Jézussal. Hadd újítsa meg és frissítse fel lelkedet és vigyen vissza a békesség helyére. Napközben is, ha feszültté vagy zaklatottá válsz, vonulj félre pár percre és meríts a benned levő békességből. Mivel Isten benned él, lehetőséged van rá hogy bekapcsolódj a benned levő békesség folyamba.

Frances Hesselbeinet (a Leader to Leader magazin főszerkesztőjét) a közelmúltban megkérték, hogy határozza meg az első számú (meg)hallgatásra vonatkozó tanácsát. Mi volt a válasza?
„Száműzzétek a ’de’ szócskát.”

„Hányszor előfordult” írja, „hogy valaki dicsérte a teljesítményünket – és örültünk a visszajelzésnek, gondosan figyeltünk – aztán meghallottuk azt hogy „de” és a visszajelzés pozitív, lelkesítő része elveszett ebben a szócskában.

A „de” senkinek sem barátja – sem a hallgatóé, sem a beszélőé. Az „és” szócska biztosítja a kellemes (elegáns) átmenetet, a kölcsönös megbecsülést nem fenyegető hidat és azt a fajta kommunikációt, ami építi a hatékony kapcsolatokat. A „de” helyett használjátok az „és” szócskát – ez a legjobb tanács amit adhatok a vezetőnek, aki meg akar hallgatni másokat és azt akarja, hogy mások is meghallgassák őt nyitott szívvel.”
(Részlet a Joyce Meyer Magazin - Dr.John C.Maxwell:„Leadership Practices” c. cikkéből)
A fejlődés ára

Minden nap haladhatsz előre. Minden lépésed eredményes lehet. Mégis, az út előtted egyre nő, egyre emelkedik és egyre szebbé válik. Tudod, sose ér véget az utazás. De ez nem kedvetlenít el, hanem inkább növeli az előrehaladás örömét és dicsőségét. (Sir Winston Churchill)

A mi Istenünk a fejlődés, az előrehaladás Istene. Mély vágya, hogy mi, az Ö gyermekei, életünk minden területén magasabb szintre jussunk. Bennünk és rajtunk keresztül akar hatalmasan munkálkodni, „feljebb mintsem kérnénk, vagy elgondolnánk”. Jeremiás 29:11-ben Isten ezt mondja: Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr, békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.

Milyen bátorító szavak! Isten szép jövőt tervezett mindnyájunknak. Hogyan fog ez megvalósulni? Érettség által. És hogyan válunk éretté? Úgy hogy a dicsőség egyik szintjéről a másikra szintre jutunk, a növekedés egyik szintjéről a másikra. Ez az előrehaladás.

Hogy növekedni és haladni tudjunk a következő szintre, vannak dolgok amiken keresztül kell mennünk és vannak dolgok, melyeket fel kell adnunk. Ez az „ár” amit meg kell fizetnünk, hogy lássuk az Isten által szívünkre helyezett új dolgok megvalósulását. Sok mindenen kellett átmennem és sok mindent fel kellett adnom, hogy eljussak oda ahol ma vagyok. Ezek közül szeretnék néhányat megosztani veled és elmondani néhány erőteljes alapelvet, amire Isten közben megtanított.
ERŐSÖDJ MEG A BIZALOMBAN

Amikor Isten először elhívott a szolgálatra, egy átlagos „külvárosi” család voltunk. Dave-nek és nekem is jó állásunk volt. Ő mérnök volt, nekem pedig teljes idejű állásom volt a management területén. Jól kerestem, de nem maradt szabadidőm. Isten kezdte mondani hogy hagyjam ott az állásomat és kezdjek el tanulni és készülni a szolgálatra, amire elhívott. Sok mindennel kellett volna foglalkoznom, de mindig olyan elfoglalt voltam, hogy nem volt időm elgondolkodni és még kevesebb időm volt arra, hogy átdolgozzam magam a múlt fájdalmain.

Amint a békességem és örömöm kezdett megcsappanni a munkahelyemen, eldöntöttem hogy Istenre hallgatok és felmondok. De nem engedelmeskedtem teljes mértékben. Ahelyett hogy teljesen abbahagytam volna a munkát, részmunkaidős állást vállaltam. Nos, kemény lecke árán tanultam meg hogy Istent nem hatja meg és nem tetszik neki a fél-engedelmesség, mert nem sokkal ezután elbocsátottak. Ennél a pontnál már Istenre figyeltem és teljesen egyértelmű volt, hogy Ő nem akarja hogy munkába álljak.

Persze a legnagyobb kérdésem ez volt: „Uram, miből fogunk élni és miből fizetjük ki a számláinkat?” Isten ezt mondta, „Kettő közül választhatsz: Vagy azon aggódsz hogy honnan lesz pénzetek és ebben kifáradsz, vagy bízol Bennem hogy gondot viselek rólatok.” Az elején elég nehéz próba volt ez számomra. De minden hónapban Isten gondot viselt. Kb. 40 dollár szokott hiányozni hogy ki tudjuk fizetni a számláinkat, de mindig valamilyen úton-módon, valami csoda folytán végül meglett a szükséges pénz. Egyetlen befizetést sem mulasztottunk el és sose késtünk a számlák kifizetésével.

Ez volt az én gyakorló pályám, ahol Isten hűségébe vetett bizalmam kifejlődött. Megtanultam, hogy bízhatok Istenben látszólag olyan apró dolgokban is, mint egy törölgetőruha megvétele, vagy mint a számlák kifizetéséhes szükséges negyven dollár. Ez felkészített rá, hogy higgyek Istenben nagyobb dolgokat illetően is, mint pl. mostanában a dollár milliók ügye - amire havonta szükségünk van szolgálatunk működéséhez. Fel kellett adnom a félelmemet, hogy nagyobb hitet kapjak. Ha Dave-vel együtt nem mentünk volna át ezen az időszakon és más - anyagi területen - megpróbáló időszakokon, ma nem lenne olyan bizalmam és hitem Istenben nagyobb dolgokra nézve - amire szükségünk van ezen a magasabb szinten.
EGÉSZSÉGES ÖNBIZALOM KIFEJLŐDÉSE

Nem sokkal azután hogy feladtam az állásom, Biblia tanulmányozó alkalmakat kezdtem tartani. Ez tartott kb. 5 évig. Minden héten jegyzeteket készítettem és kitakarítottam a lakást, ahol kb. 25 embert fogadtam kedd esténként és csütörtök reggelenként, hogy az Igét tanítsam. Élveztem a tanítást, kötődtem az emberekhez és magához az alkalmakhoz is. Aztán azt mondta az Úr hogy tegyem le ezt és hagyjam abba a tanítást. Azt mondta, „Figyelj, új dolgot cselekszek az életedben.”

Most újra kezdett az alkalmakra való felkészülés öröme és békessége csökkenni, minden egyes múló héttel. Ez elment addig a pontig, hogy már nehezményeztem hogy nekem kell takarítanom az emberek után. Világossá vált hogy Isten lezárta életem ezen időszakát és a következő szintre akar vinni. Abbahagytam a tanítást és elkezdtem keresni hogy mi az a nagyobb és jobb dolog amit Isten a számomra tartogat.

„Az új dolog” azonban egyáltalán nem az volt, amire gondoltam. „Polcra rakott” az Úr kb. egy évig és egyáltalán nem tanítottam. Ez egy igazi próba volt. Azt hittem beleőrülök. Azt hittem félreértettem Istent. Mégis, ez alatt az idő alatt Isten megpróbálta és megtisztította azt a látást, amit már korábban adott. Azt is megmutatta, hogy nem szabad azt gondolnom, hogy ahhoz hogy értékes és elfogadott legyek, olyannak kell lennem mint mások. Megtanultam, hogy Isten nem akarja hogy valaki másnak a „klónozott” változata legyek. Azt akarta, hogy biztos legyek abban, hogy ki vagyok Krisztusban és legyek kész arra hogy kilépjek és valami mást tegyek. Elválasztott attól amiben jártas voltam és amiben biztonságban éreztem magam, hogy megtanítsa, hogy az én értékem és identitásom Benne van.

A múlt dolgaitól való elszakadás az egyik ár amit fizetnünk kell az előre haladásért. Nem valósulhat meg Isten új munkája életünkben és életünkön keresztül, régi módszerek használatával. Egyszerre nem lehet a régi dolgokhoz is ragaszkodni és ugyanakkor rákapcsolódni az új dolgokra is. Ez nem fog működni. Ésaiás 43:18 mondja, „Ne emlékezzetek a régiekről és az előbbiekről ne gondolkodjatok.” El kell engednünk a régit, hogy helyet készítsünk az új számára. Isten új dolgokat tartogat mindannyiónk számára. Ezért hajlandóknak és készeknek kell lennünk arra, hogy elengedjük régi szokásainkat, kapcsolatainkat, hozzáállásunkat, a régi gondolkozásmódunkat és minden mást amit csak az Úr kér, hogy fogadhassuk a következő új dolgot amit adni akar.
KARAKTERFORMÁLÁS - FINOMHANGOLÁS

Miután túléltem azt az évet, elmentem egy St.Louis-i gyülekezetbe dolgozni, ahol a szolgálat és felkészítés következő szakaszába léptem. Abban az időben pásztorom nagy jóindulatát élveztem, aki gyakran megengedte hogy távollétében én szolgáljak és hetente nők részére Biblia tanulmányozó alkalmakat tartsak, melynek látogatottsága végül 400 fő fölé emelkedett. Saját parkoló helyem volt, saját irodám, állandó helyem és stabil fizetésem. Nagy mértékben úgy éreztem, hogy ezen a helyen fontos személlyé váltam.

Ugyanakkor Isten tovább foglalkozott velem és felszínre hozott a jellememben olyan dolgokat, amiket el kellett engednem. Bizonytalanság, büszkeség, félelem – ez néhány azok közül amiket kezdett kigyomlálni belőlem. Aztán kb. 4 év után Isten szólt hozzám és ezt mondta, „Itt befejeztük. Azt akarom, hogy terjeszd ki szolgálatodat északra, délre, keletre és nyugatra.”

Sokkolt a dolog és féltem. „Uram, hova menjek?” kérdeztem. „Senki sem tudja ki vagyok, csak ezek az emberek ismernek. Senki nem fog hívni prédikálni. Mit akarsz tőlem?”
„Indulj el és megmutatom”, válaszolta.
„Mutasd meg és majd indulok”, válaszoltam erre.

„Nem. Indulj és majd megmutatom”, mondta ismét. Aztán elém hozta Ábrahám történetét az Ószövetségből. I.Mózes 12:2-ben Isten Ábrahámnak ezt mondta, „És nagy nemzetté teszlek és megáldalak téged és felmagasztalom a te nevedet és áldás leszel.

Nos, ahhoz hogy Ábrahám learathassa mindazt az áldást és ígéretet ami a második versben van, meg kellett tennie azt, amire Isten az első versben kérte: „Eredj ki a te földedből (saját érdekedben – Amplified ford.) és rokonságod közül és a te atyádnak házából a földre, amelyet én mutatok néked.” Ahogy Isten elhívta Ábrahámot és azt mondta, hogy hagyja el családját, barátait és mindent ami számára ismerős volt és menjen egy ismeretlen helyre, Isten engem is arra kért hogy hagyjak el mindent ami számomra ismerős és menjek egy ismeretlen helyre. Hónapokig húztam-halasztottam a dolgot. De épp úgy, ahogy már előzőleg is megtörtént valahányszor Isten továbbmozdított, munkakörülményeim nagyon kiábrándítóvá és nehezen elviselhetővé kezdtek válni. Aztán egyik este, amint az összejövetelen ültem és Istenhez kiáltottam segítségért, így válaszolt, „Mit csinálsz még mindig itt? Már majdnem egy éve szóltam, hogy indulj. Itt befejeztem veled a munkát.”
Ezzel az ösztönzéssel aztán elindultam. Ez 1985-ben volt, amikor a Joyce Meyer Ministries megalakult. El sem tudom képzelni mi lett volna vagy hol lennék most, ha nem engedelmeskedem Istennek és nem lépek ki.
SZÁRNYALJ FEL!

Amikor Isten minket egyik szintről a másikra akar vinni, majdnem mindig el kell szakadnunk valamitől, amihez nagyon ragaszkodunk. Az évek során, amint Isten előrébb és előrébb vitt, sok olyan dolgot fel kellett adnom amihez kötődtem – voltak ezek között jó és rossz dolgok is. Pozíció, presztízs, kapcsolatok és a hírnevem féltése – ezek voltak a legnehezebb dolgok, amiket el kellett engednem. Azonban bármit is elengedtem, Isten mindig valami jobbat adott helyébe.

Isten mindig arra hív, hogy életünk különböző területein magasabb szintre lépjünk. A kérdés az: teljes mértékben engedelmeskedünk-e? Nem mindenkinek kell elhagynia a családját, otthonát, barátait, de valami lesz, amit fel kell adnunk. Isten lehet hogy azt kéri tőled, hogy egy bizonyos fajta gondolkozásmódot adj fel, mely akadályoz abban hogy a következő szintre lépj. Kritikus, büszke, negatív gondolkozásmód, félelem vagy ezekhez hasonló dolgok mind visszatartanak Isten nagyobb dolgaitól amit számunkra tartogat. Isten néha arra kér hogy adjunk fel egy jó dolgot, hogy megragadhassuk a legjobbat.

Ne feledd, nem mehetsz oda ahová akarsz és nem maradhatsz ott ahol most vagy. Bátorítalak, hogy bármit is kér el tőled Isten, add át Neki. Igen, lehet hogy először nehéz lesz, de jutalom vár rád ha engedelmeskedsz. Bármit is kell feladnod, bármin is kell keresztül menned, Isten erőt fog adni hozzá. Mit mondhatunk azért ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? (Róma 8:31)
Emberek tetszését keresed?

Az egyik legfelszabadítóbb dolog amit 28 évi hívő életem alatt megtanultam, hogy hogyan törhetek ki az embereknek való megfelelés kényszere alól. Nem arról van szó, hogy ne éljünk egy egészséges, önzetlen életet, ahol előtérbe helyezzük mások szükségeit. Arról a nyomásról beszélek, amikor úgy érezzük hogy valamit meg kell tennünk – egy egészségtelen hajtóerőről, csakhogy mások elfogadjanak és helyeseljenek. Ez egy olyan erős vágy, hogy ez befolyásolja és irányítja döntéseink nagy részét.

Vannak emberek, akik életük nagy részét úgy élték le, hogy másoknak akartak megfelelni és ennek eredményeként boldogtalanok, keserűek, sértődöttek és depressziósak. Annyira fontossá vált számukra, hogy mások mit gondolnak róluk, hogy éreznek felőlük, hogy ez mint egy függőség, lényük minden részére kihatással van. Az igazi tragédia az, hogy mégcsak nem is tudják hogy mi okozza a problémát.

Hogyan ismerhetjük fel, hogy emberek tetszését keressük? Van elég sok jel, ami erre utal. Ezeket szeretném most megnézni. És ha nem embereknek kell tetszenünk, akkor kinek?
ŐSZINTE VAGY AZ EMBEREKKEL?

Az egyik legnagyobb jele annak, hogy emberek tetszését keressük, ha nem tudjuk őszintén vállalni, hogy kik vagyunk. Azt mondjuk, hogy szeretünk dolgokat, amikor igazából nem is szeretünk. Elmegyünk valahová és azt mondjuk hogy élvezzük, mikor a valóságban a hátunk közepére se kívánjuk. Helyeslően bólogatunk dolgokra, miközben szívünkben érezzük, hogy nem helyes. Ahelyett hogy őszintén beszélnénk vágyainkról, érzéseinkről és gondolatainkról, azt mondjuk, amit mások hallani akarnak, csakhogy elfogadottak legyünk. Máskor azért beszélünk őszintétlenül valós gondolatainkról, érzéseinkről, mert nem akarjuk felkavarni vagy elszomorítani a másikat. Bármi is az ok, a kapcsolatokban az őszintétlenség csak fájdalmat okoz.

Van négy gyermekünk és nyolc unokánk. A családunkban van egy megegyezés, hogy nyíltak és őszinték leszünk egymáshoz, anélkül hogy megharagudnánk. Például ha a lányom Laura felhívja a testvérét Szandrát és megkérdi, hogy tudna-e este vigyázni a gyerekeire, akkor Szandra őszinte és szabad arra, hogy ezt mondja, „Tudod, Laura, nagyon fárasztó napom van az ikrek mellett és túl sok lenne, ha rájuk is vigyázni kellene ma este.” Lehet hogy Laura kissé csalódott lesz, de nem lesz mérges és bosszús Szandrára és nem lesz kimért vele. Valami ilyesféle választ adna, „Rendben van. Megértelek. Négy gyerek mellett nekem is kijutnak a fárasztó napokból.” Azzal hogy Laura nem lesz mérges, leveszi a nyomást Szandráról és békés marad a kapcsolatuk.
A mi családunk sem tökéletes, megvannak a nehéz pillanataink. De igyekszünk az Igét követni. Efézus 4:15 mondja, „Isten akarata, hogy felnőjjünk, ismerjük a teljes igazságot és szóljuk is azt szeretetben… (ez az üzenete). A 25. vers továbbmegy: Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak És a Kol.3:9-ben ezt olvassuk: Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek az óembert gonosz cselekedeteivel együtt. Azt hiszem, elég világos: Isten azt akarja, hogy mindig őszinték legyünk egymáshoz kedves és tapintatos módon.
KÖTELESSÉGBŐL VAGY ÖNSZÁNTADBÓL TESZEL DOLGOKAT?

Egy másik komoly jele annak, hogy az emberek tetszését keressük, hogy kötelességből teszünk dolgokat és nem azért, mert mi is úgy akarjuk. Más szóval azért teszünk meg valakinek valamit, mert úgy érezzük hogy ez kötelességünk vagy elvárják. Félünk, hogyha nem tesszük meg, akkor mérgesek lesznek, vagy rosszat gondolnak rólunk. De ha azért teszünk dolgokat, mert úgy érezzük hogy ránk erőltetik, vagy a visszautasítástól való félelemből, akkor ezek rossz motivációk.

Hadd mondjak egy példát. Az ünnepek már a küszöbön vannak és legtöbbünk ezt az időt a családjával tölti. Évekkel ezelőtt, mikor még kicsik voltak a gyerekek, hajlamosak voltunk rá, hogy házról-házra rohangáljunk, hogy mindenkit meglátogassunk a családunkban, egy nap alatt. Ez főleg karácsonykor volt igaz. Nagyon úgy éreztük, hogy ez egy követelmény, aminek meg kell felelnünk és ha nem tesszük, akkor valakit megsértődik. Ennek eredményeként nem igazán élveztük az ünnepeket.

De az évek során Dave és én változtattunk a dolgokon és az elvárásainkon. A gyerekeink már felnőttek és van saját családjuk. Egy napon, egy helyen összejönni az egész családnak nehéz. Néha sikerül, de ha valakinek más programja van, vagy nem tud eljönni, akkor nincs semmi baj. Ismerek családokat, akik megegyeztek, hogy az ünnepi látogatásokat felváltva teszik. Egyik évben a Hálaadás napját a feleség családjával töltik, a Karácsonyt pedig a férj családjával. A következő évben cserélnek. Mások Karácsonykor látogatják meg a család egyik felét és egy héttel később, Új évkor pedig a család másik felét. A lényeg az, hogy örömmel látogatnak és nem kötelességérzésből.

Ne érts félre, lehet hogy nem fogunk mindent „akarni”, amit meg kell tennünk. Vannak dolgok, amiket meg kell tennünk, mert ha nem tesszük, problémák adódnak. Lehet hogy nem akarom vagy nincs kedvem kitakarítani a lakást, de ha soha nem takarítok, akkor felfordulás, rendetlenség és feszültség lesz. Lehet hogy nincs kedvünk mosni, de ha sose mosunk, végül kifogyunk a tiszta ruhákból. Tehát van egy egyensúly ezen a területen, melyet Isten segítségével megtalálhatunk. Le kell emelnünk másokról a nyomást és elvárásainkat, hogy ne érezzék azt, hogy valamit kötelező megtenniük. Ugyanígy nekünk is ki kell lépnünk mások nyomása és elvárásai alól.
GYAKRAN MONDASZ LE SAJÁT JOGOS IGÉNYEIDRŐL?

A harmadik fő jele annak hogy emberek tetszése szerint élsz, hogy nagyon hamar félreteszed saját valós szükségleteidet, hogy mások kívánságát és szükségeit betöltsd. Mindegyikőnknek vannak jogos szükségei: hogy kapjon szeretetet, elfogadást és elismerést. Szükségünk van például figyelemre, gyengédségre és pihenésre. Ha állandóan megtagadjuk valós szükségeinket és mindig csak másokért teszünk dolgokat, végül teljesen kimerülünk és keserűek, sértődöttek leszünk.

Ismerek egy csodálatos asszonyt, aki szereti az Urat és mindenki másért megtesz dolgokat, kivéve magát. Gondoskodik férjéről, gyermekeiről, a „gyülekezeti családjáról”, de saját szükségeiről nem. „Nincs szükségem semmire, megvagyok nélküle” – ez a hozzáállása. De ez rossz magatartáshoz vezet. Ez nem egészséges. Sok keresztyén kiégésének ez az oka.

Igen, a Biblia beszél arról, hogy önmegtagadó életet kell élnünk és hogy mások szükségeit tegyük a sajátunk elé. Azonban ha mindig megtagadjuk saját szükségleteinket és mindig a mások szükségeit helyezzük a sajátunk elé, akkor kibillenünk az egyensúlyból és az egyensúly vesztés ajtót nyit az ellenségnek, hogy romboljon az életünkben (lásd: I.Péter 5:8 Amplified ford.)

Mielőtt komolyan vettem volna az Istennel való kapcsolatomat, hozzáállásom és gondolkozásom a következő volt: Ha én nem törődök magammal, senki más nem fog. Aztán amikor odaszánt keresztyénné lettem, változott a gondolkodásom: Mindent feláldozok – még jogos igényeimet is a pihenésre, szórakozásra és barátokra – mindent, az elhívás kedvéért. De miután legalább három alkalommal túlléptem személyes határaimat és fizikailag megbetegedtem, rájöttem, hogy tovább nem hagyhatom figyelmen kívül jogos szükségeimet. Azóta Isten segít, hogy megtaláljam és megtartsam az egyensúlyt, hogy mások szükségeivel is törődjek, de a sajátomét sem hagyjam figyelmen kívül. Ő segíteni fog neked is.
HOGYAN GYŐZHETED LE A MÁSOKNAK VALÓ MEGFELELÉS KÉNYSZERÉT?

Csak egy igazi megoldást ismerek erre: meg kell tanulnunk mindenben a Szent Szellem vezetését követni. Ez az egyik legizgalmasabb dolog a keresztyén életben. Bennünk hívőkben ott él a Szent Szellem és Ő vezetni akar minket mindenben amit csak teszünk: kezdve a pénzkezelésétől, a munkahelyválasztásig, a házvásárlásig és hogy mit teszünk vagy mit nem teszünk meg másoknak. Nemcsak életünk szellemi részébe akar bekapcsolódni, hanem a fizikai területeken is segíteni akar.

Szeretem amit Róma 7:6 mond: Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk; hogy most szolgáljunk a Szellem újságában (a Szellem ösztönzésének való engedelmességben) és nem a betű óságában. Pál itt azt mondja, hogy ha a Szent Szellem vezetését követjük, megtapasztaljuk az élet „újságát” (frissességét); olyan békénk, örömünk és megelégedettségünk lesz, amely nem tapasztalható akkor, ha a „muszály”, a „kell”, a kötelezettségek és az emberek elvárásainak való megfelelés nyomása alatt élünk.

Mit értünk a Szent Szellem vezetése alatt? Ha a Szent Szellem vezet, akkor többnyire belső békénk van valaminek a megtétele felől. Kol. 3:15 mondja: „És az Istennek békessége uralkodjon (folyamatosan mint döntőbíró tevékenykedjen) a szívetekben (mely végleg eldönt minden kérdést, mely gondolataitokban felmerül…) (Amplified ford.) Más szavakkal, ha szellemünkben békesség van afelől hogy megtegyünk vagy ne tegyünk meg valamit, tudhatjuk hogy az Úr ott van a döntésben. Ha nincs békességünk, az jó mutatója annak, hogy nem Istentől van a döntés.
AMI A LÉNYEG…

Motiváció… Miért teszünk (vagy nem teszünk) dolgokat? Mi motivál: félelem, egyéni nyereség vagy kötelességérzés? Kontrollálni akarunk, azt akarjuk hogy elfogadjanak, vagy hogy lássanak? Ezek mind rossz indító okok a cselekvésre. Bármit is teszünk a motiváció mindig az kell hogy legyen, hogy Isten akarja hogy tegyük és mi Neki akarunk tetszeni. A Szent Szellem vezetésének a követése azt jelenti, hogy a Szellem gyümölcsei (szeretet, kedvesség, jóság) motiválnak. Ha a Szent Szellem úgy vezet hogy valamit tegyünk vagy ne tegyünk, akkor Ő békességet ad felőle.

Ne feledd: ha úgy teszünk dolgokat mintha az Úrnak tennénk, életünk és mások élete is áldott lesz. Ha egy családtagot segítesz, tedd úgy, mintha az Úrnak tennéd. Ha rokonokat látogatsz, tedd úgy, mintha az Úrnak tennéd. Ha a gyülekezetben a gyermekvigyázó szolgálatban vagy, tedd úgy, mintha az Úrnak tennéd. Ha öltözködsz, mosogatsz, kocsival mész a munkahelyedre, a füvet nyírod vagy ha bevásárolni mész, tedd úgy, mintha az Úrnak tennéd. Más szóval, bármit is teszel az Istennek való tetszés legyen a motivációd. Ennek eredményeként nagyobb öröm és lelkesedés lesz életedben – még a hétköznapi, általános dolgokban is.

Bátorítalak, hogy rázd le magadról annak hatását, hogy az emberek mit éreznek vagy gondolnak felőled és kezd el tenni azt, amiről úgy érzed hogy Isten akarja hogy tegyed. Ha úgy gondolod erőre van szükséged ezen a területen – azt hiszem mindnyájunknak van rá szükség – imádkozz és kérd az Úr kegyelmét, hogy az Ő hangját tudd követni és ne az emberek nyomásának és követelésének engedj… „Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden dologban Neki igyekezvén tetszeni… (Kol.1:10).
A hálaadás művészete

Ha van valami amire időről-időre emlékeztetni kell magunkat, az a hálaadás fontossága és értéke. Igen, a Hálaadás az egy ünnep is, amit U.S.A., Kanada és más országok évente megünnepelnek, de ugyanakkor egy olyan tulajdonság is, ami nekünk keresztyéneknek parancs. A hálaadás egy életvitel, mely bezárja az ajtót az ellenség támadásai előtt és kinyitja az ajtót Isten áldásai előtt.

Amikor hálásak vagyunk, tele vagyunk köszönettel és megbecsüléssel a felénk kifejezett jóságért. A hála ellentéte a hálátlanság, ami a megbecsülés és köszönet hiányát mutatja. A hálátlan magatartásból fakad a morgolódás és panaszkodás. Míg a panaszkodás legyengít, a hálaadás megerősít minket.
NYISD KI AZ AJTÓT ISTEN JELENLÉTE ELŐTT

Az Igének sok mondanivalója van a hálaadásról. Azt hiszem az egyik legfontosabb az, hogy a hálaadás nem javaslat, hanem parancs. I.Thes.5:18 mondja, Mindenben hálákat adjatok (körülményektől függetlenül), mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok. Ef.5:20 azt mondja, hogy mindig, mindenért adjunk hálát Jézus Krisztus nevében az Atyának. És Zsid.13:15-ben ezt olvassuk: …Ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő névéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét.

Ezekből az igékből világosan kiderül, hogy Isten akarata, hogy mindig, minden körülmények között hálát adjunk Neki. Az is az akarata, hogy mindeneket zúgolódás, panaszkodás (Isten ellen) és versengés nélkül cselekedjünk (Fil. 2:14). Ez nem azt jelenti, hogy minden negatív dologért az életünkben hálát kell adni. Inkább azt, hogy a negatív körülményekben kell hálát adnunk.

A hálaadás nem egy egyszeri esemény, vagy olyan valami amit akkor teszünk amikor a körülményeink csodálatosak. Nem is olyan valami, amit időnként elkezdünk és abbahagyunk. A hálaadás egy életstílus – a szív magatartása, amit Isten kegyelme által tartunk fenn. Míg a panaszkodás a pusztító előtt nyitja meg az ajtót, a hálaadás Isten jelenléte előtt (I.Kor.10:9; Zsolt.100:4).
VÁLASZD A KIUTAT

Lehet hogy azt gondolod: Hogyan lehetek hálás ilyen körülmények között? Ha veled is úgy bántak volna mint velem, ha te is olyan körülmények között élnél mint én élek, te is panaszkodnál. Az az igazság, hogy mindnyájunk életében – a múltunkban vagy jelenünkben – vannak olyan dolgok, melyek frusztrálnak, bosszantanak és okot adnak a panaszra. Nekem is győznöm kellett sok-sok gyerekkori ártalmas élet körülmény felett, mint a fizikai, érzelmi és szexuális bántalmazás. Sok csalódást, késleltetést, elcsüggesztő dolgot kellett feldolgoznom a szolgálatom elmúlt 28 éve alatt.

Ezekben megtanultam, hogy míg kifogásokat keresek a panaszkodásra, csak elhúzódnak a problémáim és megakadok az előrehaladásban. Amikor panaszkodtam, benne maradtam az adott helyzetben. De amikor hálát adtam és dicsértem Istent az adott helyzetben, akkor kiemeltettem.

A panaszkodás olyan, mintha „füttyentenénk” a gonosznak. Egyszer volt egy Pajtás nevű kutyánk. Ha kinn volt az udvaron és azt akartam hogy bejöjjön a házba, akkor kiálltam az ajtóba, fütyültem és ezt kiabáltam, „Ide Pajtás, gyere ide”. Pillanatokon belül, boldogan rohant be. Tehát amikor panaszkodunk, valami hasonló történik. Csak nem egy kutya szalad be, hanem az ellenség. És ő azonnal és boldogan megnöveli azt a nyomorúságot amire panaszkodunk. Ezért kell óvnunk gondolatainkat és szánkat a panaszkodástól. Így távoltartjuk magunkat a bajtól (lásd: Péld. 13:3; 21:23).
FEJLESSZ KI EGY HÁLAADÓ MAGATARTÁST

Naponkénti célunk kell hogy legyen a hálás szív és a panaszkodás kerülése. Ez nem azt jelenti, hogy strucc módjára a homokba dugjuk fejünket és nem foglalkozunk a negatív vagy nehéz dolgokkal. Azt jelenti hogy minden nap az a célunk, hogy amennyire csak lehet, pozitívak legyünk.

Ímé néhány ötlet, ami nekem bevált. Próbálj meg este úgy lefeküdni, hogy átgondolod mindazt, amiért hálás lehetsz. Visszaemlékezhetsz a nap eseményeire, elidőzhetsz és elgondolkodhatsz azokon a dolgokon, amik mosolyt csalnak az arcodra és békét hoznak a szívedbe. Milyen váratlan áldás ért? Valaki talán kedves volt és megbocsátott, amikor valami hibát követtél el. Talán Isten védelme miatt nem kerültél balesetbe? Ezek mind példák olyan dolgokra, melyek miatt hálásak lehetünk és ugyanakkor elősegítik a jó éjszakai pihenést.

Egy másik dolog amit tehetsz, hogy reggel először arra szakítasz időt, hogy mindenért hálát adsz Istennek. Ez előnyt ad számodra az ellenséggel szemben. Vedd észre, hogy ha gondolataidat és beszédedet nem jó dolgokkal töltöd meg, Sátán biztosan negatív, gonosz dolgokkal fogja megtölteni.

Gondolkozz csak el. Tudsz lélegezni? Köszönd meg Istennek az egészséges tüdőket. Látsz és hallasz? Adj hálát Istennek látásodért és hallásodért. Tudsz járni? Adj hálát Istennek az egészséges lábadért. Tudsz enni; van élelmed? Akkor adj hálát Istennek a jól működő emésztési rendszeredért és a gondoskodásáért. Ezek lehet hogy jelentéktelen dolgoknak tűnnek, de gondold csak el, milyen lenne az életed ezek nélkül. Ha számbavesszük az áldásokat, hamar rájövünk, hogy milyen jó is hogy vannak.

Minden nap, nap közben is, keress olyan dolgokat amikért hálás lehetsz és köszönd meg őket Istennek. Erre gondolt Pál, amikor ezt írta: "… gondolataitokat irányítsátok arra ami igaz, tisztességes és helyes. Gondolkodjatok arról, ami tiszta, kedves, tiszteletre méltó, kiváló és dicséretre méltó (Fil.4:8). Ha célod lesz hogy gyakorold a hálaadás művészetét, nagyobb békét és örömöt fogsz tapasztalni.