Prófétálás 2.rész

Prófétálás az ószövetségben

 

Az ószövetség prófétáknak nevezi azokat az embereket, akiknek közvetlen személyes kijelentésük, és ezáltal kapcsolatuk volt az Élő Istennel. Ilyen próféta volt Énók, Noé vagy Ábrahám is. Ők jelentették a nép kezdeteit, gyökereit.
Mózes alatt változott meg először a prófétai szolgálat, ugyanis különvált belőle a pap. Mózes felkente Áront és azután már többé nem végzett papi szolgálatot, ez a koheniták feladata lett. Ez az időszak volt a törvényadás és a néppé válás ideje.
Új korszakot a királyság hozott. Izrael királyait Sámuel próféta kente fel (először Sault, azután Dávidot). Ezután Jeruzsálemben csak Dávid utódai uralkodhattak a Messiás-királyig bezárólag. A kettős királyság idején is próféták jelölték ki az új dinasztiákat (az elsőt, Jeroboámot a silói Ahió az utolsót, Jéhút, Elizeus egy tanítványán keresztül). Bár voltak olyanok, akik prófétai szó nélkül ragadták magukhoz a hatalmat, mint Omri (Akháb apja), vagy a Jéhú dinasztiát váltó utolsó királyok. Péter is Sámuel prófétától jegyzi az új időszámítást, amikor az Ékes-kapunál meggyógyult béna este után így prédikál (ApCsel3):
„A próféták is - Sámueltől és az utána következőktől fogva -, akik csak szóltak, mind ezekről a napokról jövendöltek. Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak és annak a szövetségnek, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége.Isten elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el Szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából.” (24-26)
Sámuel átmenetet képviselt a törzsszövetségből (bírák kora) a dinasztikus, központosított királyság korába, de nem csak erről volt nevezetes. Rendkívül karizmatikus személyiség volt, akiben a kijelentés olyan erősen működött, hogy Saul szolgája teljes meggyőződéssel ajánlotta a szamarak megkereséséhez is. Ő alapított először próféta-iskolát, amely szinte újszövetségi alapokon állt. A közhatalom gyakorlástól visszavonult prófétát úgy látjuk Rámában, mint aki tanítványok elöljárója, akik hangszerrel kísért és énekelt imák (zsoltárok) közepette prófétáltak. A Szent Szellem működése pedig olyan erős volt, hogy nem csak Saul katonái, hanem maga a király sem tudta kivonni magát a hatása alól. Az üldöző mezítelenre vetkőzött a próféta lábainál, mert a Szellem így emlékeztette arra, hogy mezítelenül jött a világra, és semmije sincs, amit ne úgy kapott volna. (Ezért nem kellene az Istentől kapott hatalmát Isten akarat ellen fordítania.) Saul azonban hiába volt három napig egyfolytában a próféták között, a döntését Dáviddal kapcsolatban nem változtatta meg. Ebből azt is megérthetjük, hogy a Szellem inspirációja – bármilyen erős – önmagában nem elegendő ahhoz, hogy helyes és jó döntést hozzunk. Saulban az irigy féltékenység, a hatalomba való görcsös kapaszkodás felülírta a Szellem inspirációját. Inkább a gonosz szellemre hallgatott, amely gyötörte. Dávidot ellenben jogosan tekinthetjük Sámuel egyik tanítványának – bár erről az Írás nem közöl közvetlen adatot. A zsoltáréneklés és a hangszeres játék tudományát azonban felkenetése után éppen Rámában tanulhatta meg a betlehemi ifjú, Sámuel próféta iskolájában. Ahogyan a rajta megnyugvó Szellem tette bátorrá a pásztori munkájában is. Bátyjai kifejezetten vakmerőnek tartották, de vakmerősége nem „vakságon”, hanem a Szent Szellem inspirációján nyugodott, ahogy kezdetben Sault is ez a bátorság jellemezte. Sámuel tehát több szempontból is mérföldkövet jelentett a prófétálásban, de a leglényegesebb változás az volt, hogy a dinasztikusan öröklődő papi és királyi hatalom ellensúlyát képezték a próféták. Az ószövetség ideje alatt a királyok legfontosabb tanácsadói voltak, akiknek a segítségével kutatták Isten akaratát – és néha ellenségei is, ha a király a politikai, hatalmi játszmák vagy az idegen kultuszok követőjévé vált. A próféták feladata volt őrködni a Mózesi Törvény és a tiszta monoteizmus felett, amely minden fellángolás (megtérés) után szinte azonnal hanyatlani kezdett, ahogyan Izrael fiai igen hamar letértek az Útról a Tízparancsolat kinyilatkoztatása után, amikor aranyborjút készítettek maguknak. A próféták épen ezért ostorozták koruk elhajlásait és egyúttal beszéltek annak a Prófétának az eljöveteléről, akit már Mózes is megígért („Prófétát támaszt nektek az Örökkévaló, olyat, mint engem…) és aki tökéletesen betölti majd mind a király, mind a főpap feladatát. Ennek a prófétának az eljöveteléről beszél Péter a béna ember gyógyulása kapcsán az Ékes-kapunál egybesereglett embereknek. Erre hivatkozva hirdeti nekik, hogy „ti vagytok a próféták fiai”, azaz örökösei, vagyis itt és most, a názáreti Jézusban teljesedett be mindaz, amit a próféták a királyságról és a papságról hirdettek. (A másik két hivatkozási alap pedig az Ábrahám magváról szóló ígéret (lásd Galata 3), illetve Ésaiás prófétának az Úr szolgájáról mondott híres ciklusa a vigasztalások könyvében – ide értve a híres 53. fejezetet is az Úr szenvedő szolgájáról).
Ez azt jelenti, hogy az újszövetségben alapvetően megváltozott a prófétálás és annak természete is. Hiszen az újszövetség már nem egy földi teokráciát hirdet, hanem Isten Országát, melynek egy tökéletes pap-király áll az élén. Így a prófétának már nem a hatalom ellensúlyozása lesz a fő célja, hanem annak hirdetése, hogy ki ez a Király, mi ez a Királyság, és miről szól.
Isten Országa már nem fikció, jövőre vonatkozó ígéret, hanem valóság, amely először bennünk jön létre, majd a maga idejében eltörli és újjáteszi a bennünket körülvevő világot is, nekünk is egy új testet adva. Ezért súlyosan tévednek azok, akik az újszövetségi prófétálást a patriarchák vagy az izraeli teokrácia korából akarják levezetni. Új a szövetség, újak az ígéretek, új a papság és új a prófétálás is.
Görbicz Tamás-

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja -Egy vállalkozó megtérése

"...az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. "(ApCsel 16,14)

Ezt az asszonyt Lídiának hívták, a mai Törökország területén levő Thiatírában született, de Filippiben lakott. Ott volt kelmefestőműhelye és üzlete is. A bíborcsigából nyert festékkel megfestették a gyapjút, s az abból készült kelmének magas ára volt.

Eredetileg pogány volt, de kereste a láthatatlan Istent, és szombatonként együtt imádkozott az ott lakó zsidó asszonyokkal. Amikor pedig Kr. u. 49-ben Pál apostol Filippibe is eljutott, Lídia figyelmesen hallgatta a Jézusról szóló igehirdetést. Eközben „az Úr megnyitotta a szívét". Jézus melletti döntését megpecsételte azzal, hogy megkeresztelkedett, házát pedig felajánlotta a keresztény misszió részére. Így lett Lídia filippi háza az első keresztény gyülekezeti ház Európa földjén.
Nem kis döntés volt ez, mert a pogány városban gyanakodva nézték a láthatatlan Istent imádó zsidókat is, és ezt az új vallást is, amely a király Krisztust tisztelte. Lídia azonban vállalta az esetleges következményeket. Mindez a figyelmes igehallgatás közben dőlt el. Isten így tud nekünk világosságot adni, új utakra vezetni, lelki gazdagsággal megajándékozni, amelyet mi továbbadhatunk másoknak.
Akinek az Úr megnyitja a szívét, annak megnyílik a szeme, s meglátja, kinek mivel segíthet. Megnyílik a szája, s bizonyságot mer Jézusról tenni. Megnyílik az ökölbe szorított keze, s tud vele simogatni és imádkozni, akár még az ellenségeiért is. Megnyílik az egész ember, mert megnyílt előtte a menny, amit Jézus Krisztus nyitott meg minden benne hívő előtt. Boldog, aki belép az ajtaján!

Napi Evangélum-Légy kegyelmes, Uram, mert bajban vagyok

,,Légy kegyelmes, Uram, mert bajban vagyok.,, Zsolt 31,10.

Jaj és baj... talán nyelvünk kezdete óta egy tőről fakadó szavak. Érdekes módon, ha nagy a baj, ha elviselhetetlenül nagy a fájdalom, ha kínzó a veszteség - rögtön tudjuk hova kiáltsunk. Krízishelyzetben a "jaj Istenem" kiáltások felfedik a probléma igazi nagyságát, komplexitását, megoldásának a nehézségét. Bajban, szorult helyzetben lenni, ráadásul úgy, hogy azért csakis mi magunk vagyunk a felelősök... nos ezek életünk legnehezebb pillanatai, órái, napjai, sőt vannak olyanok is, akiknél ez az állapot évekig eltart. Ha megoldhatatlan csomót kötöttünk életünk fonalára, akkor a legbölcsebb, ha azt Isten kezébe helyezzük. Kibogozni egyedül úgy sem tudjuk, csak tovább rontjuk helyzetünket, újabb nyomorúságot okozva magunknak és környezetünknek. Beismerni a tehetetlenségünket, vállalni a kudarc következményeit, elszenvedni az életvezetési hibáim "gyümölcseit" csakis akkor tudom, ha azt megfelelő rendszerbe helyezem, azaz Isten elé teszem. Úgy, ahogy van. Mást úgy sem bírok már. Kimondani, elsóhajtani a "légy kegyelmes hozzám"-ot az embervilág felől nézve a csőd beismerése, az Isten felől nézve azonban az ő titokzatos, nem látható, de valóságos világának kapunyitogató "varázsszava"... Akik megtapasztalták már az elesettséget, betegség vagy egyéb körülmények okán, azok nagyon jól tudják, hogy az Isten titokzatosságának a része a szenvedés.

Vannak persze olyanok is, akiken az Isten ostora sem fog... a szenvedés még inkább önzővé és gonosszá teszi őket. Ők vannak kevesebben. Lelketlennek tűnnek, lelkük azonban nekik is van, de a bírvágy börtönrácsai mögül tapasztalják a világot , s a matéria horizontján túl sosem látnak. Isten tudja csak, miért élnek ők is közöttünk. Talán figyelmeztetésül számunkra is: ha törékeny életünket falakkal vesszük körül, azok nemcsak védelmet, de végleges bezártságot is hozhatnak számunkra. Biztonságot nem az anyagvilág vasbetonja, csakis az Isten tenyerén élés nyújthat. Legyen az életünk ünnepesen fent vagy bajok között lent, ha Isten tenyerén vagyunk, akkor minden javunkra van. Akkor a botütést is méltósággal viseljük, mert tudjuk, hogy a "vessző simogatásában" is a Vigasztalás Istene szólal meg.

Bajt, kellemetlenséget és tragédiát nem illik összekeverni. A természettől eltávolodott ember ma mégis ezt teszi. Ezért nincs életének íve. Nem fut neki, nem készül rá, ezért lapos és tartalmatlan. Az anyagvilág gravitációját csakis az istenhit győzheti le. Vele együtt soha nem gondolt magasságokba repülhetünk. Megengedi még azt is, hogy az áldások bárányfelhőin ücsörögjünk egy kicsit, mosolyogjunk az életen, önmagunkon és kukucskáljunk egy kicsit a felhőkön túlra is.
Ezek a kiváltságos pillantok felejtetik velünk még a bajokat is. Ne áltassuk magunkat!
Az élet törvénye alól mi sem kaphatunk felmentést. Idővel megkezdődik a végső zuhanás...
Vannak, akik ilyenkor kétségbeesnek, ma úgy szokták egyszerűen, de találóan mondani: "bepánikolnak." A becsapódás kegyetlen tényének felismerése bizony rettegéssel tölti el az embert. A "mindennek hamarosan vége"-tudat a legszörnyűbb. Az Istenben bízó ember azonban a végső szabadesést is élvezi, hiszen tudja, Akinek kezéből indult az élete, Annak kezébe is hull vissza...

Napi Gondolatok-Az igazi aikidó

"Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri."

Példabeszédek könyve 25:15

A vonat álmosító zakatolással haladt át a tokiói külvároson. A kocsiban alig ült valaki. Szórakozottan bámultam kifelé. Az egyik megállóban szisszenve vágódott ki az ajtó, s a délutáni csöndet harsány férfikáromkodás törte meg. Az erőszakos hang tulajdonosa alkoholbűzt árasztva dülöngélt be a kocsiba. Tagbaszakadt alakján koszos munkásruha feszült. Üvöltve tántorodott neki egy karján kisbabát tartó asszonynak. A nő az ütközéstől egy idős házaspár ölébe huppant. Kész csoda, hogy a picinek nem esett baja. A munkás kiabálni és agresszíven hadonászni kezdett. Az utasok megdermedtek a rémülettől. Felálltam.

Fiatal voltam és erős. Akkor már három éve aikidóztam (japán küzdősport). Férfias dolognak tartottam. Csak az volt a baj, hogy küzdeni tudásomat éles helyzetben nem tehettem próbára. Az aikidóban tilos támadni. A szívem mélyén persze alig vártam a törvényes alkalmat, hogy az ártatlanok védelmében megsemmisítő csapást mérjek a bűnösökre.

Ez az! – mondtam magamnak, miközben felegyenesedtem. Az embereket veszély fenyegeti. Ha nem cselekszem, valaki megsérülhet.

Látván, hogy felálltam, a részeg rögtön felismerte bennem az alkalmas célpontot, hogy kitöltse dühét.

– Á! – bömbölte felém.

Megvetően végigmértem ellenfelemet. Elhatároztam, hogy ízekre szedem ezt a bunkót, de neki kellett támadnia. Hogy még jobban felbőszítsem, ajkamat összecsücsörítve, pimasz csókot leheltem felé.

– Hát jó! – ordította ugrásra készen. – Most megmutatom neked!

– Hé! – hallatszott ekkor egy hangos kiáltás.

Mindketten egy szikár aggastyánra meredtünk. Az öreg rám ügyet sem vetett, viszont sugárzó mosollyal fordult a munkás felé.

– Gyere csak ide! – hívta vidékies hanghordozással. – Gyere, diskuráljunk egy kicsit! – integetett hevesen.

A részeg harciasan megvetette a lábát a bácsi előtt, és a zakatolást túlharsogva kiáltotta:

– Mi a nyavalyáról akar diskurálni? Ha egy milliméternyit közelebb mozdítja a könyökét, olyat kap, hogy megemlegeti!

Az öreg tovább mosolygott.

– Mondd csak mit ittál? – érdeklődött csillogó szemmel.

– Szakét – tántorodott hátra a munkás –, de mi köze hozzá? – fröcsögte.

– Az jó – bólogatott az öreg –, nagyon jó! Tudod, magam is kedvelem a szakét. A feleségemmel minden este leülünk a régi deszkapadra. Figyeljük a naplementét, megnézzük, hogy fejlődik a datolyaszilvánk. Még a dédapánk ültette a fát, de a tavalyi zord tél nagyon megviselte. Mindenesetre jobban bírja magát, mint reméltem, kivált, ha figyelembe vesszük, hogy milyen sovány felénk a talaj. Gyönyörűek ezek az esték. – hunyorított a munkásra.

A részeg ködös tekintettel próbálta követni az öreg szavait, az arca lassan ellágyult, ökölbe szorított keze elernyedt.

– Igen, én is szeretem a datolyaszilvát…

A hang elcsuklott.

– Biztos nagyon csinos a feleséged – mosolygott az öreg.

– Nem – rázta a fejét a munkás –, a feleségem meghalt. – Egész halkan, a vonat mozgásának ütemére, zokogni kezdett.

Ahogy ott álltam jólfésült ifjúkén, az igazság bajnokaként, készen arra, hogy megmentsem az emberiséget a gonosztól, hirtelen nála is piszkosabbnak éreztem magam.

Közben a vonat utam céljához ért. Ahogy kinyílt az ajtó, még hallottam az öreg együtt érző hangját.

– Ej, ej, ez bizony nem könnyű helyzet. Na, ülj le szépen, és mesélj magadról!

Visszafordítottam a fejem, hogy utoljára szemügyre vegyem őket. A munkás elterült az ülésen, feje a bácsi ölébe hanyatlott. Az öreg gyengéden cirógatta csapzott, kócos haját.

Miután a szerelvény elhúzott, egy padra ereszkedtem. Lám, amit én izomerővel akartam elintézni, az szelíd szavakkal is megoldható. Ez az igazi aikidó, és a lényege a szeretet.

Bejegyezte: Árvai Tamás

Prófétai Áhítatok-04.28.

 

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Én népen, sokan vagytok, akiknek meg kell pihennetek -- nem csak fizikailag, hanem szellemileg is. Azzal fog megkezdődni a pihenésetek, hogy Rám vetitek a terheteket és bíztok Bennem, hogy Én cselekszem az érdeketekben.  Hagyjátok abba a küzdelmet.  Hagyjátok abba az aggódást.  Aztán jöjjetek be a szilárd hit helyére; nem reménykedve, hanem tudva azt, hogy Én veletek vagyok, hogy megsegítselek és megerősítselek titeket, mondja az Úr.  Ézsaiás 38:14 Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, nyögtem, mint a galamb, szemeim fönnakadtak: Uram, szenvedek, segíts rajtam!

Zsoltárok 119,21-24

Megdorgálod az átkozott kevélyeket, akik eltérnek parancsolataidtól. Fordítsd el rólam a gyalázatot és a megvetést, hiszen megfogadtam intelmeidet. Ha a fejedelmek összeülnek, és rólam tárgyalnak, szolgád akkor is rendelkezéseidről elmélkedik. Csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim.

Az Istenben gyönyörködő embert sokszor éri megvetés és gyalázat. És kitől ered ez a megvetés? A kevély embertől, kinek a szíve irigy és az irigység atyjától, a sátántól, aki átkozott azokkal együtt, akiknek szívébe helyezte a megvetést.

És miként állhat meg egy ilyen helyzetben Isten embere, ha ellene tanácskoznak és az igaz romlását tervezik? Erre is világos válasz látható: „szolgád akkor is rendelkezéseidről elmélkedik. Csak a te intelmeidben gyönyörködöm, azok az én tanácsadóim.”[1]

Isten igéje az, ami tanácsadó kell, hogy legyen az életünkben, mert azok a tanácsok azok, amik mindig helytállóak és eredményesek hosszútávon. Ellentétben az emberi tanácsokkal, melyek ideig-óráig helytállóak, és mindig van bennük valami hátsó szándék, ellentétben Isten tiszta szándékával.

• Köszönöm Uram, hogy igéddel is tanácsolsz.

[1] Magyar Biblia Társulat 2004, Biblia Zsoltárok 119,23b-24

KENNETH Copeland A megvallásod Főpapja

Annakokért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek a hitvallásunk apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra. – Zsidó 3:1
Nagyon kevés hívő érti Jézus apostolságának és papságának titkát. Azt gondoljuk, hogy az apostol valamiféle szuperszent, pedig igazából azt jelenti, hogy „elküldött”. Vagyis Jézust Isten küldte, hogy megtegyen valamit értünk.

Azért küldetett, hogy a mi Főpapunkként szolgáljon. Sok hívőnek arról sincsen fogalma, mit tesz egy főpap. Úgy gondolják, hogy egy furcsa ruhában járkáló ember, aki vallásos rituálékat végez.
Valójában a főpap ennél sokkal több. Ő az, aki fel lett hatalmazva arra, hogy szolgáljon, hogy véghezvigyen, megvalósítson, teljesítsen valamit. Talán azon gondolkozol, minek a megvalósítására lett Jézus felhatalmazva. A Zsidó 3:1 szerint Jézus a megvallásunk Főpapja. Azért küldte Isten, hogy a kimondott szavaidat megvalósítsa, teljesítse.
De mi történik, ha azt mondod ki, amit érzel, és nem a hit szavát szólod? Például ha betegséget szólsz, mit fog azzal tenni Jézus? Ő nem Főpap a betegség fölött. Azt nem tudja megvalósítani. Ha azt mondod, „olyan gyenge és fáradt vagyok,” azt nem tudja megvalósítani. A Biblia így szól: „mondja a gyenge is: erős vagyok!” Amikor ezt mondod, Jézus ERŐT tud szolgálni feléd.
Jézus nem fog betegséget, szegénységet vagy bűnt szolgálni feléd. Ő ezeket már legyőzte. Jézus a szabadításunk, megigazultságunk és szabadságunk felett Főpap.
Erre tekints! És amikor Jézus elé mész, ne a legyőzöttség szavait szóld, hanem azokat, amiket meg tud valósítani – a győzelem szavait. Azért küldte Őt Isten, hogy ezeket elvégezze az életedben.
Igei olvasmány: Zsidó 7:20-28
20. És a mennyiben nem esküvés nélkül való, mert amazok esküvés nélkül lettek papokká,
21. De ez esküvéssel, az által, a ki azt mondá néki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint:
22. Annyiban jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus.
23. És amazok jóllehet többen lettek papokká, mert a halál miatt meg nem maradhattak:
24. De ennek, minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága.
25. Ennekokáért ő mindenképen idvezítheti is azokat, a kik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök.
26. Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott, és a ki az egeknél magasságosabb lőn,
27. A kinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván.
28. Mert a törvény gyarló embereket rendel főpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút.

Napi ige-Isten nem felejti, mit ígért neked

Bob Gass által írt Mai Igéből
„…megemlékezem az én szövetségemről…” (1Mózes 9:15 Károli)

Amikor Nóé az esőről prédikált, az az ítélet szimbóluma volt. De az özönvíz után Isten azt mondta: „…nem lesz többé…” (1Mózes 9:15). Isten azt mondta Nóénak: „szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, melyet én a világgal kötök. Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására.” (1Mózes 9:13-15). Attól a pillanattól kezdve az egész Szentírásban az eső az áldás jelképévé lett. „…megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok” (Malakiás 3:10). Attól félsz, hogy a múlt szívfájdalma újra visszatér? Ne félj! Csak járj továbbra is Istennel, aki azt ígérte: „soha többé”!
Amikor Isten olyan dolgot használ a fejlesztésedre, aminek egyébként el kellett volna pusztítania, visszatekintve így tudsz szólni: „Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet” (Zsoltárok 119:71). Nehéz idők nélkül nem fedeztél volna fel bizonyos dolgokat; például, hogy a feszültség hatására szenvedélyesen keresed Istent egyre jobban és jobban, míg más dolgok háttérbe szorulnak; az imáid erejét; hogy mit tud Isten véghez vinni a nehézségek ellenére is; hogy amikor meghallotta síró kiáltásodat, könnyeid olyan drágák voltak számára, hogy összegyűjtötte őket tömlőjébe (ld. Zsoltárok 56:9)"Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát? "; hogy az Úr angyala védett meg, amikor az ellenség el akart pusztítani (Zsoltárok 34:8.)"Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket. "; hogy Istennek nincs szüksége a barátaid támogatására ahhoz, hogy meg tudjon áldani; és hogy átvitt mindezen, mert látta a szivárványt, és visszaemlékezett ígéretére.

Olvasnivaló Istenről-Istennel a szeméttelepen, avagy szeretetmű a nyomortelepen

Interjú Dr. Békefy Lajossal, a "Kairói Teréz anyáról" szóló könyv magyar fordítójával

Írta: Walkó Ádám -

A stuttgarti Evangéliumi Sajtószolgálat szerkesztője, az evangélikus Judith Kubitscheck iszlámkutató és Judith Kühl szabadfoglalkozású újságíró 2014-ben fél évet töltött a kairói Mokattam szeméttelepen. A keresztény szemétgyűjtők életét, illetőleg Maggie Gobran és az általa alapított Stephen’s Children Szeretetszolgálat munkáját tanulmányozták. Tapasztalataikat könyvbe foglalták, amely Németországban az év elején jelent meg. A könyv magyar fordítása rendkívül gyorsan elkészült, és az Immánuel Alapítvány Kiadója májusban meg is jelentette. Az Alexandra könyváruház eladási listáján – vallás kategóriában – jelenleg a legkeresettebb kiadványok között van. Evangélikus Élet című hetilapunk a könyv fordítójával, dr. Békefy Lajos nyugalmazott református lelkésszel, a Presbiter című lap főszerkesztőjével beszélgetett a kivételes asszonyról és életművéről.
– Angyal szállt le Kairóra – ezzel a címmel készített exkluzív interjút Maggie Gobrannel az Evangélikus Élet számára, az írás 2014. február 23-i lapszámunkban jelent meg. Hogyan ismerkedett meg a „kairói Teréz anya” történetével?
– A nemzetközi hírekben keresgélve bukkantam rá a kopt Mama Maggie történetére valamikor 2010-ben, amikor még a Magyarországi Református Egyház honlapjánál hírszerkesztő voltam. A hír szerint öt amerikai szenátor lobbizott a jelölőbizottságnál, hogy Maggie Gobran megkapja a Nobel-békedíjat. Tudomásom szerint ötször jelölték már e díjra. Még nem kapta meg, de ez semmit nem von le személyiségének értékéből. Kutatásom során aztán megismerkedtem az általa alapított Stephen’s Children – Szent István Gyermekei – Szeretetszolgálattal, amely akkor már nagyon széles körű jótékonysági hálózatot épített ki Kairóban, illetve Felső-Egyiptomban. Mára mintegy kilencvenöt keresztény szellemiségű óvodát, iskolát – ebből nyolcvanban ambuláns klinika is található –, öt szakmunkásképző központot, valamint látogatószolgálatokat,t áborok és családközpontok projektjeit működteti ez a több mint ezerötszáz munkatárssal dolgozó szervezet. Ezek többsége a Kairó dél-keleti részén elterülő szeméttelepen, a Mokattam nevű híres-hírhedt szegénynegyedben tevékenykedik. Az egyiptomi fővárosban nincs hivatalos szemétszállító szolgálat. A több mint tízmillió kairói szemetét kopt keresztények gyűjtik össze és szállítják el szamaras kordékon, s ugyancsak ők dolgozzák fel a hasznosítható hulladékot. Zabbalinoknak nevezik őket. Mintegy hetvenezer ember él ebből a nyomorúságos üzletből, amely továbbra is a nyomorban tartja őket. A muszlimok nem vállalják ezt a munkát, ez a keresztények „stigmája”. Mama Maggie története is Mokattamban indult1989-ben, amire a hírek alapján én is rákaptam…
– Maggie Gobran akkor még informatikát tanított a kairói amerikai egyetemen. Milyen változás következett be akkor az életében?
– A Gobran család tehetős, a kopt keresztény egyház iránt elkötelezett orvosdinasztia. Maggie-re nagy hatással volt édesapja, George, aki a szegényeket rendelési időn kívül is mindig – ingyenesen – ellátta, illetve a nagynénje, Mathilda – Tedda néni –, akitől a kopt spiritualitást, az imádkozást, a napi bibliaolvasást vette át. Maggie kitűnő eredménnyel végezte tanulmányait, sportolt, irigylésre méltó karriert futott be: dolgozott vezető menedzserként a Siemens és a BMW cég egyiptomi kirendeltségén, professzori állást kapott az egyetemen, a kairói felső tízezerhez tartozott. A feltűnő szépségű szőke nőben viszont végig bujkált egy hiányérzet: nem érezte kielégítőnek az életét. A kopt egyházban a gyülekezetek diakóniai szolgálatot is végeznek, és egy ízben Maggie-t elhívták a mokattami nyomornegyedbe karácsonyi ajándékosztásra. (A kopt karácsony január 7-re esik. –A szerk.)Később csatlakozott ahhoz a fiatal orvoshoz, dr. Adelhez, aki a szeméttelep lakóit látta el. Maggie-t mélyen megrendítette a gyerekek kiszolgáltatottsága, az elviselhetetlen bűzben, mocsokban, patkányok között töltött élete. A látottak nem hagyták nyugodni. Eszébe jutott Teréz anya szolgálata és az ige, mely szerint Jézus „gazdag lévén szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8,9).Visszament a szeméttelepre. Útközben találkozott egy faszénárusító kislánnyal és édesanyjával. A kislány mezítláb volt, noha olyankor ott is meglehetősen hideg van. Maggie cipőt akart neki vásárolni, de a lány inkább édesanyjának kért cipőt, mondván: „Neki nagyobb szüksége van rá, mert még sosem volt cipője, és ő hatunkért járja a szeméttelepet.” Maggie elképedt a kislány önzetlenségén. Akkor tapasztalta meg először, hogy a mélyszegénységben élők is milyen nagylelkűek tudnak lenni.
– Alkalmankénti adományokkal azonban nem lehet érdemi változást elérni egy nyomornegyed gyermekeinek életében.
– Ezzel Maggie is tisztában volt. Óvodákat, iskolákat kell a gyerekeknek biztosítani, ahol az alapvető higiéniai ismereteket, a közösségi viselkedést, az írást és az olvasást elsajátíthatják. A szakképzés is kulcsfontosságú, hogy a nyomorból ki tudjanak törni, hogy a „zabbalinsors” ne termelődjön újra. Az első óvodát 1993-ban adták át. A muszlim környezetben ez nem volt egyszerű, gyanakvást, ellenségeskedést váltott ki. A második óvodát a hadsereg buldózereivel rombolták le, hivatalos állami felhatalmazással. Az építési engedély hiányára hivatkoztak, ami természetesen nem volt igaz. De Maggie-ék nem adták fel: a lerombolt óvoda helyett három újat építettek.
– Hogyan tudták finanszírozni az építkezéseket? Hisz kezdetben sehonnan sem remélhettek támogatást.
– Valóban, legalább tíz évnek kellett eltelnie, mire először a kopt egyház, majd a nyugati segélyszervezetek, végül – a gyerekek oktatásáért – az egyiptomi állam is támogatni kezdte Mama Maggie szeretetszolgálatát. Eleinte a családi ékszereinek elzálogosításából szerezték meg az indulótőkét, Maggie még a jegygyűrűjét is beadta egy örmény aranyműveshez. A férje, Ibrahim persze már másnap – saját zsebből – visszaváltotta a jegygyűrűt.
– Hogyan kapta Maggie a „mama” megszólítást?
– Maggie a gyerekek között érezte a legjobban magát, velük megtalálta azt az örömöt, amelyre mindig is vágyott. Igyekezett mindenben azonosulni velük. Nem festette magát, nem használt kölnit, egyszerű, maga tervezte fehér lenruhába öltözött. Jelenség volt, és a gyerekek viszonozták a szeretetét, ők kérték, hogy „mamának” szólíthassák. A Csend grádicsa című imameditációjában Maggie ezt írja: „Ha letérdelek, és ránézek erre a gyermekre, Krisztust látom a szemében, és Krisztus szólít meg engem, hogy kövess engem. Azt a gyermeket pedig követni kell, vigyázni rá és tisztelni, mert az én Uram tekint rám az ő szemein keresztül.” Érdekes adalék, hogy Maggie mamát életművéért tavaly az egyiptomi szociális minisztérium kitüntette a „példamutató anyának” járó éremmel, amelyet évente osztanak ki. Az elismerés jelentősége óriási, mert jelzi, hogy a hivatalos muszlim kormányzat is értékeli egy keresztény asszony munkásságát és hitét, aki ráadásul „százezer gyermek anyjának” tartja magát.
– Maggie mamának viszont van két vér szerinti gyermeke is.
– Igen, van egy lánya, Ann és egy fia, Amir. Maggie Gobran szellemiségének, különleges személyiségének is köszönhetően a fia életében is hasonló fordulat következett be. Amir is a legjobb egyetemeken tanult közgazdaságtant, és nagyon jó állásban helyezkedett el. Két éve azonban, mivel a lelki kielégülést ő sem találta meg sikeres világi karrierjében, londoni bankmenedzserként, a Sínai-félsziget egyik kopt kolostorába vonult elmélkedni. Három ott töltött hónap és intenzív bibliaolvasás, számtalan beszélgetés és imameditáció után döntött úgy, hogy bevonul szerzetesnek. Édesanyja soha nem erőltette rá a vallást és Krisztus követését, de kisugárzásának, szelídségének kétségkívül nagy szerepe volt fiának döntésében.
– Miben látja a könyv és Maggie Gobran életművének üzenetét?
– Az üzenet többrétegű. Van diakóniai üzenete, nevezetesen, hogy minden szónál ékesebb és meggyőzőbb a tett. Az építkező, a cselekvő szeretet olyan keresztyén életmintát mutat fel, amely a szeretet hatalmát és erejét példázza napjainkban. Interkulturális és felekezetközi jelentőséget is hordoz: a muszlim környezetben és kultúrában felmutatni a keresztény örökséget a rivalizálás rossz íze nélkül. Láttatni a cselekvő szeretet eredményeit. Az iskolák, óvodák muszlim gyerekeket is befogadnak, nem kizárólag a kopt keresztényeknek épültek. A könyv túlemel az előítéleteken és a felekezeti, vallási elfogultságon. Az ima fontossága, az orációs élet korszerűsége a következő érték. A könyvben több helyen olvasható, hogy nem volt döntés, amelyet ne előzött volna meg ima. Maggie mama semmit sem tett, amíg belülről nem érezte, hogy Isten rábólintott a döntésére. A gyermekeket is megtanította imádkozni, és munkatársainak százaival heti rendszerességgel jön össze igetanulmányozásra és imádkozásra. Szociológiai jelentősége is van a könyvnek, mert leplezetlenül feltárja a nyomortelep világát és a benne létező különös ellenkultúrát, amely a felemelt gyerekek és szüleik hálájáról szól. Bepillantást nyújt továbbá az „arab tavasz” ellentmondásaiba és az önzetlenség – olykor az egyiptomi elitrészéről is megmutatkozó – kultúrájába. Erre mutatott példát az ország főépítésze is, aki a szeméttelepekre ingyen megtervezte az egyszerű, lakható, a fertőzéseket csökkentő könnyűszerkezetes házacskákat – Maggie mama szeretetműve iránti tiszteletből. Ennek a szeretetműnek és a könyvnek azonban talán a pedagógiai jelentősége a legfontosabb. Felfedezteti az olvasóval, milyen veleszületett, istenadta nagylelkűség, önzetlenség lakozik a nyomornegyedek gyermekeiben. Minden hazai egyházi s nem egyházi iskolában ajánlott olvasmányként lehet(ne) szólni a könyvről, tanulhatnának belőle a pazarló jólétbe, önzésbe feledkező, szeretethiánytól vergődő hazai generációk.
Forrás: http://bekefy.agnusradio.ro/2015/07/szeretetmu-nyomortelepen-interju-dr.html?q=maggie

Napi Áhítat- Személyre szabott elvárások

Olvasmány: Mt 19,16–26

Amíg Jézus követése nem válik mindennél fontosabbá számunkra, addig ellentmondások sorának tűnik a kereszténység.

„Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: „Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” Az megkérdezte: „Melyeket?” Jézus így felelt: „Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!” Az ifjú erre ezt mondta: „Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?” Jézus így válaszolt neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.” Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: „Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.” Sőt azt is mondom nektek: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: „Akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”

Magyarázat:

Az embernek talán legnagyobb kérdése: Hogyan tudok, hogyan lehet üdvözülni?
A gazdag ifjú kíváncsi kérdésére adható pozitív válasz teljesen másként hangzik ma, mint akkor, az ő idejében. Azóta ugyanis egyértelművé lett a megoldás:
Az Úr Jézus – engesztelő áldozatként – meghalt bűneink miatt. Aki ezt hittel elfogadja, az előtt megnyílik az örök élet ajtaja.

Két nagy kérdés merülhet föl: Mit tett Jézus az én örök életemért? – És mit kell nekem tennem, hogy a megnyert örök életemet el ne veszítsem?

A gazdag ifjúnak adott krisztusi válasz ma is érvényes és útmutató jellegű. De főként arra nézve ad megoldást, miként tudok megmaradni az üdvösség útján.
Példánk maga az Üdvözítő, aki kimondta: „ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te.” (Mt 26,39)
A gazdag ifjú ugyanezt nem tudta kimondani Jézus felé, amikor hallotta, hogy „menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj, és kövess engem!”
Mi az üdvözüléssel vagyunk úgy, mint ez az ifjú a vagyonelosztással. „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”
Döntsd el, mi az, amiről határoznod kell most, hogy feladod, lemondasz róla, elhagyod, bármennyire is abszurd a helyzeted?! Ha akadályozzák szárnyalásodat a menny felé, dobd el, szabadulj meg a lehúzó súlyoktól!
Te ne távozz el Jézustól, mert megsegít!
Ámen.

Napi Ige-Készítsd elő a sószórót!

Bob Gass által írt Mai Igéből

„Ti vagytok a föld sója…” (Máté 5:13)

Folyton a boldogságot keressük, de rossz módon. Úgy próbáljuk megtalálni, hogy kapni akarunk, ahelyett, hogy adnánk. A szeretetnek adnia kell, hiszen a szeretet természete az adás: „éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk »áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként«” (Efezus 5:2). Figyeld meg a következő szavakat: „önmagát adta” és „áldozati ajándékul”. A szeretet lényege önmagad odaadása és feláldozása mások szükségeinek betöltésére – legyenek azok akár fizikai, akár lelki szükségletek. Vannak, akik annyira vallásosak, hogy nem látnak értéket a mindennapi emberi szükségek kielégítésében. Az Isten iránti szeretet a gyökér; a mások iránti szeretet a gyümölcs, mely megmutatkozik a bátorításban, türelemben, kedvességben, udvariasságban, alázatban, önzetlenségben, vidám lelkületben, szelídségben és őszinteségben (ld. Galata 5:22). Szorgalmasan keresnünk kell a módját, hogy szeretetünket kimutassuk, különösen a kis dolgokban. Jézus azt mondta: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül [elveszti erejét, minőségét], mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.” (Máté 5:13). A só olyan, mint a szeretet; gyógyít, tisztít, tartósít és ízt ad az életnek, de semmi haszna, ha csak a sótartóban van, és nem szórják szét. Az igazság az, hogy az élet szeretet nélkül ízetlen. Nagylelkű tetteket is lehet kötelességből tenni, de ha szeretet nélkül tesszük, üresek maradunk. A szeretet az élet energiája, ez kell, hogy okot adjon minden reggel arra, hogy felkeljünk. Minden nap izgalmas és jelentőségteljes lehet, ha Isten ügynökeinek tartjuk magunkat, akik arra várnak, hogy sót szórjanak az ízetlen életekbe, akikkel találkoznak. Tehát tartsd készenlétben a sószórót!

Joyce Meyer: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Isten!

,,Igazság által leszel erős, nem kell félned az elnyomástól: távol marad tőled, sem a rettentéstől: nem közelít hozzád.,, (Ézsaiás) 54,14.

Nagyon fontos, hogy szilárdan álljunk Jézus Krisztus igazságában. Miért? Mert ez fogja meghatározni, hogyan válaszolunk a vádló hangokra, amikor Istenhez imádkozunk és dolgokat kérünk Tőle.

Tegyük fel, hogy egy állásinterjúra tartasz, és a vádló ezt mondja: „Nézzenek csak oda, milyen könnyen kijössz a sodrodból vezetés közben! Hogy van képed ezek után azt hinni, hogy Isten jó lesz hozzád?”

Erre válaszolhatsz így: „Hát, igazad van. Hogy is várhatnám, hogy Isten kegyelme, jósága velem lesz az interjún?” Ez azt jelenti, hogy a saját igazságodban bízol. Azt gondolod, hogy neked magadnak kell igazzá, elfogadottá tenned magadat Isten előtt, és neked magadnak kell kivívnod Isten kegyelmét, jóindulatát.

Vagy pedig így is válaszolhatsz: „Igen, igazad van. Egyáltalán nem érdemlem meg Isten kegyelmét, jóindulatát. De tudod mit? Nem arra nézek, amit megérdemlek. Arra nézek, amit Jézus Krisztus tett értem. Köszönöm, hogy még most is, ebben a helyzetben is Te teljesen igaznak látsz. A Te kereszted és a Te tökéletes áldozatod miatt várhatom, hogy Isten kegyelme, jósága velem lesz az interjún.”

Látod a különbséget? A második válaszban Jézus igazságára hagyatkozol, és nem a saját jó cselekedeteidre, azaz a saját igazságodra. Úgy mész az interjúra, hogy Jézus meg nem érdemelt kegyelmére, jóindulatára hagyatkozol. Békességgel és örömmel a szívedben vezetsz hazafelé, és az Atya szeretete és jósága kísérnek (Zsoltárok 23:6). Következésképp türelmesebb leszel a többi autóssal is.

A gyakorlati szentséghez, békességhez és gyümölcsöző élethez vezető út az, ha szilárdan állsz Krisztus igazságában és meg nem érdemelt jóságában.

Forrás: www.ahitatok.hu

ÁHÍTAT-MORZSÁK: TÁBITA

Joppéban volt egy bizonyos nőtanítvány, a neve Tábita, mely lefordítva Dorkászt, azaz Zergét jelent.

Jótettek, könyöradományok osztása töltötték be életét. (Apcsel 9:36)

„Assisi Szent Ferenc első követői tudni akarták, hogy mit tegyenek, amikor kimennek az utcára szolgálni. ‘Mindenkor hirdessétek az evangéliumot!’ – tanácsolta Assisi. – ‘Ha szükséges, használjatok szavakat is!’” (Dr. John C. Maxwell, Equip, Első Füzet)

Végiggondoltad már valaha, hogy az evangélium hirdetésének legerőteljesebb módja nem az, amikor a szavainkkal, hanem az, amikor a tetteinkkel teszünk bizonyságot Megváltónk mellett? Gondoltál már arra, hogy a világban, Isten nélkül élők a Biblia lapjai helyett a hívők életét ‘olvassák’?

Tábita azzal töltötte az idejét, hogy adakozott és a körülötte élőkkel jót tett. Szüntelenül csak szeretett, s törődését gyakorlati módon, idejének, energiáinak és anyagi forrásainak felhasználásával fejezte ki. Tettei lépten-nyomon a Megváltótól kapott szeretet továbbadása volt, amivel megérintette a többieket. Életét ‘olvasva’, kortársai megláthatták Jézus emberekért dobogó, szerelmes szívét. Fáradhatatlan buzgalma és odaszánása felkiáltójel minden hívő számára, Pál apostol szavainak a megfontolására:

Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk mindenki irányában a jót, de leginkább hitünk házanépével szemben. (Galata 6:10)

Mert a teremtés feszültségben és epedve várja Isten fiainak lelepleződését. (Róma 8:19)

Legközelebb, ha az evangéliumot szeretnénk hirdetni ‘házunk népének’, a gyülekezetnek (hiszen a hívőknek is nagy szükségük van az evangélium naponkénti megélésére) illetve, a világban élő elveszetteknek, emlékezzünk a fent olvasottakra!

BARTHA BORBÁLA Magyarországon élő, keresztény író és szolgálattevő, az Istennel való mély, bensőséges kapcsolatról és annak gyakorlati megvalósításáról jelentek meg művei („A kimondhatatlan ajándék”; „Meghitt kapcsolatban az Atyával János evangéliuma alapján”).

– http://bbartha.extra.hu/ –

Zsoltárok 119,29-32

Tarts engem távol a hazugok útjától, és ajándékozz meg kegyelmesen törvényeddel! Az igaz utat választottam, döntéseidet magam előtt tartom. Ragaszkodom intelmeidhez, Uram, ne engedj megszégyenülnöm! Parancsolataid útján járok, mert bizakodó szívet adsz nekem.

Itt a zsoltár írója bizonyságot tesz Isten igaz útja mellett azzal, hogy tudatosan döntést hoz mellette, elutasítja a hazugok útját. Megkéri Istent, hogy legyen segítségére és tartsa távol őt a rossztól, sőt még ajándékért is fohászkodik, ami nem más, mint az Isten kegyelméből eredő rendelései, törvényei. Ez az, amellyel megválasztja Isten útját és maga előtt tartja döntéseit, ragaszkodva azokhoz. Isten ebben azt mutatja meg számomra, hogy milyen fontos, hogy határozott döntéssel ragaszkodjak az Ő útjához, mert a hazugságok oly könnyen elterelhetik a figyelmet, hogy észre se vesszem. Ezért kéri az Urat az író is, hogy ne hagyja őt megszégyenülni. Ezért én is ebben bízom és reménykedem, szívemet ez erősíti meg.

Napi Evangélum-Ez a szeretet pedig azt jelenti

,,Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk.,,

2 János 6.

Katonakoromban megtanultam, hogy a parancsot nem azért adják, hogy a katona azt megértse és magyarázza, hanem azért, hogy végrehajtsa. Ami evidencia a földi seregben, az nem magától értődő az Isten országában. Földi vándorlásunkat alapvetően befolyásolja a "tömeg" kultúrája, Isten világában nincsenek még kisebb csoportok sem, ott csakis egyének, ott csakis "én" vagyok... és az Isten. A látható világban megfoghatjuk egymás kezét, s csoportban rohanhatunk együtt a szakadék felé, a nem látható világ ösvénye azonban mindig "egyszemélyes". Egyedül jövünk erre a világra, s egyedül is megyünk ki belőle. Kísérőinket ha megtaláljuk, szép életet mondhatunk magunkénak, mert egymásban felfedezni Isten teremtményét, végül is önmagunkat - a legegyszerúbb módja elűzni a magányt.

Ahogyan az útonlevők százmillióit naponta "irányítják" a közlekedési táblák, ugyanúgy Isten parancsai is ezt teszik. MIndkét esetben megmarad a szabad választás, de ha célba akarok érni, akkor engedelmeskednem kell a törvénynek. Manapság nem szeretik az emberek a rendet, mert úgy gondolják az visszahúz, megkötözi a szabadságot. Pedig a rend megtartja azt, aki a rendet betartja. Az élet egyik alapigazsága, hogy nem elégséges a "nagy ötlet", annak megvalósításához kitartásra, rendszeres munkára van szükség. Mivel Isten és a rend összetartoznak, ezért a rendetlenség soha nem segíti, hanem akadályozza a célbajutást. Hogy Isten a káoszt is "átlátja", sőt a rosszból is jót hoz elő, ez az Ő Gondviselő Szeretetének nagyságát tükrözi. Az ember azonban nem Isten, csak szeretne azzá válni (Eritis sicut Deus!).

A befektetett "energia" mindig meghozza a gyümölcsét, de ez igaz negatív irányban is: "Aki szelet vet, vihart arat". Az önző, csak magára gondoló embert azonban egyszercsak lerázza magáról a Földanyácska... Mert semmi nem marad elrejtettségben, egyszer mindenért fizetni kell!

Prófétai Áhítatok

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Fordíts időt arra, hogy áttekinted az összes változást, ami az elmúlt évben történt. Ezáltal képes leszel tisztábban látni a jövő jellegzetességeit is. 

Nem fogod tudni a részleteket, de megláthatod az események alakulásának az irányát, mondja az Úr. 

Legyél bizonyos benne, hogy Én vezetlek téged. 

Zsoltárok 32:8 

,,Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járnod kell; szemeimmel tanácsollak téged.

Próféta Napló-Országh György.

REINHARD BONNKE-Négy ember szó szerinti

Négy ember szó szerinti áttörést élt meg a hitében. A Lukács 5:17-26-ban Jézus egy házban tartózkodott farizeusok és törvénytudók gyűrűjében, akik Galilea és Júdea városaiból érkeztek, sőt még Jeruzsálemből is. Bizonyára sokan voltak közülük olyanok, akiknek fizikai gyógyulásra volt szükségük, és azt olvassuk, hogy az Isten ereje volt Jézussal, hogy meggyógyítsa őket. Azonban nem tudunk róla, hogy közülük bárki is meggyógyult volna. Majd azt olvassuk, hogy négy ember a béna barátjukat egy hordágyon elvitték a házhoz, de mivel nem tudtak átfurakodni a tömegen, a ház külső lépcsőin vitték fel a lapos tetőre, megbontották a vékony burkolatot, és a lyukon át eresztették le éppen Jézus lába elé. Jézus, látva a hitüket, meggyógyította a bénát. Ez a négy ember kettős áttörést hajtott végre: egyrészt áttörték a tetőzetet, másrészt áttörték a tömeg hitetlenségét is, amely mindenki mást távol tartott Jézustól. Ez történik minden alkalommal, amikor valaki meggyógyul. Minden egyes gyógyulás lyukat üt a világ hitetlenségén! És muszáj is lyukat ütnie, máskülönben soha nem jutnánk Jézus közelébe! Higgyetek Istenben, és bízzatok Jézusban! Áldjon az Úr benneteket! REINHARD BONNKE

Olvasnivaló Istenről- Értékünk az ember

-Leleszi Balázs Károly-

Az ember önmagában olyan értékes talentum, amit-akit használnunk és fejlesztenünk kell. Isten számára a legfontosabb, hogy életünk folyamán fölismerjük, hogy mire is hívott el ő minket.

Az iskola, munka, hivatás összefüggésére egy történettel szeretnék rávilágítani. A történet főszereplője megkért, hogy a nevét ne írjam le, mivel szeretne névtelenségben maradni. Tehát volt egy fiatalember, aki egy vidéki nagyvárosban mentőtisztként dolgozott az Országos Mentőszolgálat kötelékeiben. Hogy ezt tehesse, előtte elvégezte a megfelelő szakiskolákat.
Szerette a munkáját, ezt tartotta hivatásának. Aztán egyszer szolgálat közben a mentőautójuk egy vasúti átjáróban karambolozott egy vonattal. Ő súlyos koponyasérülést szenvedett, az ütközésnek szörnyű nyomait ma is ott viseli homlokán. Mikor egy másik mentőautó kiért a baleset helyszínére, őt letakarták hullazsákkal, mert úgy gondolták, hogy már meghalt. Igen ám, de „véletlenül” arra ment egy idős néni, aki szólt a mentősöknek, hogy valami nem stimmel, mivel az a hullazsák mozog. És valóban élt még. „…átment a halálból az életbe.” (Jn 5,24) Azután gyorsan bevitték az ügyeletes kórházba, ahol hosszú lábadozás után felépült. Ekkor döbbent rá Isten mélységes szeretetére, hogy innentől kezdve már semmi sem maradhat úgy, ahogyan az régen volt. Megértette Isten életére szóló tervét. Úgy gondolta, hogy még többet kell tennie embertársaiért, mint amit a Mentőszolgálatnál tud tenni. Ekkor az Úr útmutatása alapján önkéntesnek jelentkezett a Baptista Szeretetszolgálat speciális mentőcsapatába.
Ha a világ bármely pontján katasztrófa történik, akkor ő ott van társaival, és segít. Ha megszólal a telefon, már indul is. Munkáját az OMSZ-nél megtartotta, de ma már a hivatását tartja a legfontosabbnak. Hiszen ha valakinek „Isten oltókése” metszi és formálja az életét, az bizton tudhatja, hogy gyümölcsöt fog teremni az élete… Ennyi a történet. Csak ennyi lenne? Jövőnk nincs előre lefektetve, azt magunk alakítjuk ki – munkával, tanulással, jellemneveléssel, empátiával, imádsággal.
Jövőnket magunk kövezzük ki cselekedeteinkkel, kis és nagy döntéseinkkel. Mert a tetteink megváltoztatnak minket! Meg kellene érteni, hogy az iskolát vagy a munkát választjuk, a hivatásunkat pedig felfedezzük. Amikor eljön az idő, és készen állunk hivatásunk betöltésére, akkor bizonyosak lehetünk benne, hogy Jézus meg fog szólítani minket, úgy, ahogy egykor a galileai halászokat megszólította munkájuk közben. És azt se feledjük, hogy van olyan munka, ami elmúlik, ugyanakkor van, ami megmarad; s van, ami semmivé válik, és van, ami örökkévaló. Az is igaz, hogy a világ sok nyomorúságát, baját nem tudjuk megoldani. Azonban bizonyosak lehetünk abban, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban.
Halkan kérdezem, hogy látó szemmel széjjelnéztünk-e már, és észrevettük-e, hogy a mi életünkben, családunkban, környezetünkben van-e valaki, akin segíthettünk volna, de nem tettük meg?! Igazából csak Isten szolgálatában tudunk növekedni a kegyelemben. Sokszor eszembe jutnak Pál apostol szavai: „Az életem semmit sem ér, ha nem arra használom, hogy elvégezzem azt a munkát, amivel megbízattam.” (ApCsel 20,24) Áldott emberek azok, akik fölismerik az Istentől nyert hivatásukat! Értéknövelő felismerés.

Kenneth E. Hagin-Istent korlátozni

És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonosszal egybe? Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, akik abban vannak? Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna- é igazságot? —1MÓZES 18,23–25.
Isten addig nem akarta elpusztítani Szodomát és Gomorát, amíg meg nem beszélte Ábrahámmal, az Ő vérszövetségi barátjával! Ábrahám imája az 1Mózes 18-ban az egyik legsokatmondóbb és legtöbb világosságot adó ima az Ószövetségben. Ábrahám elfoglalta a helyét abban a szövetségben, amelyet Isten kötött vele — ez az ó szövetség, az ó testamentum volt. A szövetségen keresztül, Ábrahám olyan jogokat és kiváltságokat kapott, amelyekről kevés fogalmunk van. Az Ábrahám által nem sokkal azelőtt megpecsételt szövetség Jehova-Istennel, adta meg Ábrahám törvényes helyzetét Isten előtt. Ebből következőleg, hallhatjuk, milyen nyíltan beszél Ábrahám, amint közbenjár Szodomáért és Gomoráért: „Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?”

Megvallás: Elfoglalom a helyemet az imában. Egyesítem erőmet az én Atyámmal, hogy végrehajthassam az Ő akaratát itt a földön.

Napi Evangélium- Jajj annak

,,Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények közül! Mondhatja-e  formálójának az agyag: Mit csinálsz?,,

Ézs.45.9.

A Teremtő akaratából mindannyian különbözőek vagyunk, mert Isten a változatosságban gyönyörködik. Mind a hatmilliárd cserépedély-élet ezen a csodálatos igazgyöngyén naprendszerünknek más és más; kis csupor vagy nagy fazék, Ő egyformán szeret mindannyiunkat. Nekünk mindig nehezen érthető Isten igazsága, mert mi többnyire mennyiségekben gondolkodunk. Azt nézzük, ki hány tálentumot kapott: ötöt, kettőt, vagy egyet. Mai világunkban nagyon sokan elhiszik, egy tálentumból is lehet ötöt csinálni, csak akarni kell. Pedig a többnél van még több, az elég. Az már teljes élet maga, ha valaki megduplázza a kapott talentumokat! Isten örök igazsága, hogy mindenkit egyformán szeret, de ez nem abban nyilvánul meg, hogy kinek-kinek a cserépedény életébe mennyit tölt bele... Nála egy mérték számít: a személyes életünkre szabott meddig. Ő csordultig akarja tölteni minden alkotását, kicsit és nagyot egyaránt. Ahogyan az édesanya sem azt nézi, hogy minden gyereke pontosan egyforma mennyiségű vacsorát kapjon, hanem azt, hogy jól lakjon mindegyik, s ne kelljen éhesen lefeküdnie egyiknek sem.

Sorsunk elfogadása életünk egyik fő, hanem legnagyobb, folyamatos kihívásokkal teli feladata. Higgyük el, nem könnyű ez egyikünknek sem. (Rajtam kívül senki nem ismerheti életemet olyan jól, mint én magam, csakis az Isten.) Ezért, ha nem fogadjuk el bonyolult létünk többdimenziósságát, akkor nem leszünk képesek érzékelni a valóságot - tükör által homályosan sem. Mivel életünknek számtalan vetülete, láthatatlan szála van, melyek a múltba kötődnek és a jövőbe fonódnak, ezért csak akkor tudjuk megérteni magunkat is, ha komolyan vesszük az Abszolútomot, a Lélek valóságát, azaz a kapott készségünkkel, tálentumunkkal, vérmérsékletünkkel, hitünkkel számolunk az Istennel...

A fazekas képe Ézsaiásnál egy "zseniáliasan" megválasztott hasonlat. Ha engedjük Isten formáló kezét megnyugodni életünkön, akkor az élet szédítő forgatagában mindig a centrumban maradunk és harmónikusra, szépre formálódik életünk. Ha ellökjük magunktól Istent, az élet forgószínpadának centrifugális törvénye rögtön hatni kezd, s egyik pillantról a másikra elröpít minket... Ha nincs ott életemben az az Erő, amely korlátot szab számomra, akkor elvesztem. Isten formálása ellen tiltakozni, lehet, de elvetni a kezet, amely egyetlen biztosítéka életemnek - balgaság. Isten kezében lenni jó, felismerni simogatását: kiváltság. Erről elgondolkodni, beszélni és természetességgel megélni: életünk földi teljessége, az áldás maga.

Prófétai Áhítatok-04.26.

A TROMBITA, BILL BURNS:
Az a vágyam, hogy a népem ebben a mostani időkeretben valóban hallgassa meg és figyeljen oda arra, amit Én cselekszem. Mert akik nem tesznek így, azok lemaradnak ennek az időszaknak a dicsőségéről, és rendkívül csalódottak lesznek, miután egyértelműek lesznek a dolgok. Úgyhogy illendő lesz odafigyelnetek. Kapcsolódjon rá a hitetek arra, amit Én cselekszem, mondja az Úr, és akkor jól lesztek.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Legyél nagyon éber, amikor úgy tűnik, hogy megnehezülnek vagy szétesnek a dolgok. A lelked ellensége megpróbál majd a gyenge oldaladról megközelíteni téged, hogy letereljen az útról és rávegyen, hogy megkérdőjelezd azt, amiről úgy gondoltad eddig, hogy már tudod. Menj vissza a helyzeteddel kapcsolatos hited alapjaihoz, hogy mit és miért hiszel. Össze kell szedned magad és meg kell tenned mindent, hogy továbbra is a jó útvonalon haladj, mondja az Úr.
2 Timóteus 3:14 De te maradj meg azokban, amiket tanultál, és amikről meggyőződtél, mert tudod, hogy kitől tanultad
Prófétai Napló - Országh György.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Sugárzó igék

."..szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket. "(Jak 1,21)

Mi szükséges ahhoz, hogy jó hatásfokkal tudjuk olvasni és hallgatni Isten igéjét, vagyis hogy eredményes, gyümölcsöző legyen az életünk?
1. Szükséges hozzá egészséges passzivitás, „...szelíden fogadjátok a belétek oltott igét..." A templom Isten műhelye, ahol ő formál minket. A templom nem színház, hanem műtő, ahol teljes bizalommal kiszolgáltalom magamat Istennek - gyógyulásom érdekében.
2. Szükséges egészséges aktivitás. „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói!" Akkor lesz igazán az enyém, ha kipróbálom, elkezdem cselekedni, ahhoz igazítom az életemet. Jézus nem elméleteket hozott, hanem megtanít élni. Ezt csak a gyakorlatban lehet megvalósítani.
3. Mindennek sajátos következménye egy bizonyos lelki radioaktivitás. Ez azt jelenti, hogy Isten igéje munkálkodik bennem, átalakít, meglátszik rajtam, sőt sugárzó emberré tesz. Szavak nélkül is prédikálni kezd az ilyen ember élete. A beszédünk, tetteink, egész lényünk Istenre mutat. Néha ki lehet mutatni egy-egy ige munkáját egy engedelmes hívő életében. Így valósul meg az, hogy az igével élő hívő egész élete istentiszteletté válik.
Romboljunk le minden ellenállást, ami esetleg bennünk van Isten igéjével szemben, hogy készséggel fogadjuk be azt! Szabaduljunk meg minden lustaságtól, ami az azonnali engedelmességet akadályozná bennünk! Aztán dicsőítsük Istent, ha igéjével folyvást tisztogat, gazdagít, és krisztusi jellemmé formál bennünket! S ne legyünk restek továbbmondani se azt, ami rajtunk segített!

Olvasnivaló Istenről-A bennem lévő érték, Jézus

„Aki meg akarja menteni a lelkét, vagyis az életét, az el fogja veszíteni, de aki odaadja értem az életét, vagyis a lelkét, az örökre megmenti.” (Lk 9,24) Krisztus utáni életem harmadik évében járok.

Amikor gondolkodni kezdtem az ember értékességéről, imádkoztam és arra kértem Jézust, hogy tudassa velem, mi az a tartalom, amit rajtam keresztül szeretne eljuttatni a testvérekhez. Kisvártatva ráébredtem, hogy Jézusról magáról kell írnom, hiszen minden bennem lévő érték belőle fakad, Jézusból, aki bennem él és akiben én élek. Másrészt írnom kell arról is, hogy mit tett ő velem, hogyan formált azzá, ami ma vagyok: emberré, aki mindent, ami értékes magában, tőle, Jézustól eredeztet, és aki a másik emberben is őt keresi. Hosszú percekig záporoztak rám emlékeim a megtérésem előtti évtizedekből, azokból az időkből, amikor még minden érdemet a magaménak tartottam a sikereim kapcsán.
Akkoriban énekeltem. Legtöbbször színházakban, ahol az előadások után a nézőtér viharos tapstengerében fürödtem, miközben egyfolytában az a gondolat járt a fejemben, hogy „Ugye látjátok, mennyire csodálatos vagyok!”. Alig látszottam ki az önelégültség sötét leple alól, miközben lelkesen mutogattam magamra, hiszen akkor még fényesnek láttam azt a leplet. Később bocsánatot kértem emiatt az Úrtól. Hívő életem kimagasló pontja volt, amikor Jézus az imént leírt érzés ellenpontjának átélésével ajándékozott meg. A helyszínt gondosan választotta ki, színházterem helyett egy klasszikus kastély dísztermét, ahol egy koncerten újra énekeltem, és a közönség újra tapsolt.
És én nem értettem, mi történik körülöttem. Hirtelen úgy éreztem, semmi közöm az egészhez, nem nekem szól a vastaps, és zavartan ácsorogtam ott egy jó ideig. Jézus a fejemben járó mondatot is teljesen átfogalmazta: „Köszönöm, de ugye nem gondoljátok, hogy enyém az érdem!” Ma már tudom, hogy ez volt életem első alkalma, amikor átélhettem a soli Deo gloria élményét. Ettől fogva fokozatosan értettem meg, hogy egyedül Jézus értékes bennem. Lassan lekopott rólam az anyagi világ bálványozása, imádkoztam, hogy megszabadulhassak az önigazultságból, és végre elkezdtem az emberben az embert, később pedig az emberben élő Jézust keresni.

Jézus fontossá tette számomra a kapcsolatokat, figyelmessé tett az emberek iránt, megmutatta nekem az értékeimet, amelyeket ajándékként tőle kaptam.

Értékeket, amelyekre hitetlenként nem figyelhettem oda, ma pedig már élni sem tudnék nélkülük. Ekképpen nem élhetek Isten akaratával szembeni alázatom és az engedelmességem nélkül, mert elbukom az első próbálkozásnál, ha lemondok róluk. Nem élhetek türelem nélkül sem, mert akkor figyelmen kívül hagynám az Úr időszámítását.
Ellen kell állnom a kísértéseknek is, mert ezzel segítem Istent akkor, amikor azért fordulok hozzá imával, mert szabadítását kérem a gonosztól. Szeretetemet igyekszem kiterjeszteni és cselekvővé tenni a rám bízottakra és a körülöttem élőkre, mert hitem csakis így válhat élővé. Az éneklésből pedig az Úr olyan ajándéka lett, amely a legbensőségesebb imádsággá vált az életemben. Amikor énekelek, akkor élek igazán, mert akkor vagyok legközelebb Jézushoz. Ahhoz a Jézushoz, aki iránt érzett szeretetem a legfontosabb emberi értékem.

Napi Áhitat- Letöltés a Google Play-ből Tartozunk az elengedéssel!

Olvasmány: Mt 18,21–35

Amikor elvárásokkal vagy tele, tagadod azt, hogy Isten is elengedett neked mindent.

„Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.”

Magyarázat

Nagy példázat rejlik ebben a megdöbbentő történetben. A „király” egyértelműen Jézus Krisztus. Teljesen eladósodtam nála. Egyáltalán nem volt miből fizetnem. Még ószövetségi módon se, hiszen egyetlen állatom sincs az áldozatokhoz. Az élethez való jogomat is elveszítettem – volna –, ha az Úr meg nem könyörül rajtam, meg nem szán engem, hitvány és méltatlan szolgáját. Ő azonban irgalomra indult irántam. Elengedte minden adósságomat! Bűneim: fizetve! A pecsét az adóslevélen: az ő keresztje.
És itt jönnek most a nagy leleplező kérdések: Milyen viszonyban vagyok „szolgatársaimmal”? – Először végignéztem a lelkipásztori névjegyzéket. Egyik-másik névnél elbizonytalanodom. Elengedtem már neki a régi adósságát? Aztán körülnézek a gyülekezetemben. Együtt úrvacsorázom velük havonként. „Aki méltatlanul eszik és iszik...” – Testvéremnek nevezlek, de nem szeretlek egyáltalán. Vagy erre mondja Pál, hogy „elszenvedvén egymást”?
Régi bűnök, sebek, melyek az én hibámból estek valakinek a lelkén. Tudom, hogy az én „lelkemen száradnak”. – Segítsd, Uram, őket, hogy ők is el tudják engedni adósságomat! Egy mondatot különösen fölerősített hangerővel sugároz felém a Szentlélek hangszórója: „Gonosz szolga! Nem kellett volna neked is...?”
Leborulok szent színed előtt, Megváltó Jézusom. Könyörülj rajtam! Töltsd fel szívemet szereteteddel, megbocsátó irgalmaddal!

(Gerzsenyi Sándor)

Kenneth E. Hagin -A nap címe

És újra kísértették az Istent, és korlátozták Izrael Szentjét. — ZSOLTÁROK 78,41.
Korlátozhatod Te Istent? A Biblia mondja, hogy Izrael ezt tette. És van úgy, hogy mi is korlátozzuk Őt. Korlátozzuk Istent az imaéletünkkel. John Wesley, a metodista egyház alapítója mondta: „Úgy tűnik, hogy Istent az imaéletünk korlátozza. Semmit sem tud tenni az emberért, hacsak valaki meg nem kéri erre.”
Miért? 
Isten teremtette a világot és annak teljességét. Majd megteremtette az embert és hatalmat adott neki az Ő kezének minden munkája felett. Isten Ádámot teremtette e világ istenének. Ő azonban felségárulást követett el, és eladta e világot a sátánnak. Ekkor lett a sátán e világ istene. (2Kor. 4,4)
Isten nem avatkozhatott be csak úgy, és pusztíthatta el a sátánt. Ha megtette volna, a sátán azzal vádolhatta volna Istent, hogy ugyanúgy, mint ő, törvénytelenül cselekedett. Isten azonban kidolgozta a megváltás tervét. Majd el küldte az Ő Fiát — Akihez a sátán nem nyúlhatott és nem is nyúlt —, hogy végrehajtsa ezt a tervet. Jézus által Isten megváltotta az emberiséget! Most már visszakaptuk a hatalmat Jézus Krisztuson keresztül — és amikor megkérjük Istent, akkor Ő tud és be is fog avatkozni. Úgy tűnik tehát, hogy Isten semmit sem tud tenni, hacsak valaki meg nem kéri erre.
Megvallás: Én kapcsolatban vagyok az élő Istennel, aki meghallgatja és megválaszolja az imáinkat. Bensőséges közösségben vagyok Istennel. Egyesítem erőmet Ővele az Ő földi akaratának véghezvitelére.

Napi Ige-SZOKOTT TÉGED ISTEN FEGYELMEZNI?

"..akit szeret az Úr, azt megfenyíti..." (Zsidók 12/6)

Amikor Isten helyreigazít, azt nem azért teszi, mert elutasít téged.Ha helyteleníti tetteidet, az nem azt jelenti, hogy nem fogad el téged. Ahhoz, hogy lelkileg növekedni tudj, meg kell értened, hogy időnként Isten fegyelmezni, fenyíteni fog.Ilyenkor szorosan kell kapaszkodnod abba az igazságba, hogy Ő szeret téged, különben folyton megpróbálod valahogy átformálni magad, hogy kiérdemeld szeretetét. Ezzel az a probléma, hogy Ő már szeret, csak te még nem tudod! Semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől .(Róma 8:38-39). Tehát:

1.) Hogyan fegyelmez minket Isten? "Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem:igyekezz tehát , és térj meg!(Jelenések 3:19)Figyeld meg ezt a szót:"megfeddem" - ez azt jelenti, hogy Isten megmondja, tudtodra adja, hol tértél le a helyes útról.

2.) Miért fegyelmez Isten? "Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül,fattyak vagytok, nem pedig fiak. Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa." (Zsidók 12/7-11)

Ámen!