ÁHÍTAT-MORZSÁK: BÍZZÁL AZ ÚRBAN TELJES SZÍVEDBŐL

Péternek először nem sikerült. Bár fogadkozott, hogy az Úrral a halálba is elmegy, mégis egészen a kakas kukorékolásáig – amikor önmagával és Isten Fia szavainak az igazságával szembesült –, nem is sejtette, hogy mi mozgatja belülről. 

Buzgalma Jézus iránt valóságos volt, az Urat felettébb szerette, de a kísértés órájában világossá lett, hogy lelkesedését saját testi erejére, s nem az Istenben való bizalmi kapcsolatra építette. Péter még fiatal hívő volt, s a kusza, démoni sötétségben, a nyomások közt elbukott. Az Úr azonban tanítványa szívét kezdettől fogva ismerte, s feltámadása után három kérdésével, ‘Szeretsz engem, Péter?’, az Úr tanítványa életét és szolgálatát teljes mértékben rendbetette. Miután Péter meggyászolta kudarcát, és a leckét megtanulta, Jézussal és a többi tanítványokkal a közösséget élvezhette újra. Alig telik el néhány hét, s Péter újult erővel szolgál: kezdeményezi Júdás helyett egy másik tanítvány bevételét, Pünkösdkor erővel és hatalommal prédikál, mire háromezer lélek az Úrhoz tér. Majd meggyógyul imájára egy sánta koldus, Péter pedig újra hirdeti az evangéliumot… Rehabilitálása után Péter többé már nem önmagában bízik. Teljes szívéből az Úrra támaszkodik, s engedi, hogy Isten vezesse lépteit. Tudjuk, akinek sok vétke bocsáttatik meg, az nagyon szeret: Péternek pedig sok vétke bocsáttatott meg. Szerette is az Urat nagyon: földi pályafutása végén az életét Krisztusért letette. Fejjel lefelé feszítették keresztre. A fára azonban nem saját testi erőforrásai, hanem Isten Szentlelke vezette.

Lehet, hogy először nekünk sem sikerül. Akarunk bízni, hinni, a Szent Szellem vezetésére hallgatni, de ott belül még vannak kétségek, vágyak és félelmek… és a megpróbáltatások hevében, a viharban mégsem megy. Bizalom helyett inkább a saját értelmünkre támaszkodunk, s azt tesszük, ami emberileg helyes. Isten Szelleme azonban minden körülmények fölött ott lebeg, s belülről vezérel bennünket. S ha a bizalom terén kudarcot vallunk, a leckét – Péterhez hasonlóan – mégis megtanulhatjuk, ha az Urat szeretjük és őt követni és szolgálni akarjuk. Jézus azt mondta a hitetlen Tamásnak, ‘Mert láttál engem, Tamás, hittél; boldogok, akik nem láttak, és hittek.’ Az Úr szava iránti hitetlenséggel megszomorodás jár együtt, ami javunkra, áldásunkra lesz, ha megtéréshez vezet. Az egyszerű, gyermeki hithez  azonban mindig Isten szerinti boldogság párosul, ne feledjük el ezt!

Bízzál az Úrban teljes szívedből és ne a magad eszére támaszkodjál,

minden utaidban őt ismerd és ő elegyengeti ösvényeidet.

(Példabeszédek 3:5-6)

BARTHA BORBÁLA Magyarországon élő, keresztény író és szolgálattevő, az Istennel való mély, bensőséges kapcsolatról és annak gyakorlati megvalósításáról jelentek meg művei („A kimondhatatlan ajándék”; „Meghitt kapcsolatban az Atyával János evangéliuma alapján”). A könyveivel kapcsolatos további információk a http://bbartha.extra.hu/ honlapcímen találhatóak.

Napi Gondolatok: Bizalom

"Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; de aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az."

Pál levele a galatákhoz 5:10

Nem ellenőrizheted le mindig. Nem állhatsz a háta mögött, lesve minden mozdulatát. El kell engedned, mert felnőtt, nem sajátíthatod ki örökre. A Te időd lejárt, mostantól abban bízhatsz, amit eddig megtanítottál vele.

Ha hibázik, nem javíthatod ki helyette, csak biztosíthatod róla, hogy a kegyelmed nem fogyott el. Volt, amit nem tanult meg, pedig látható volt, hogy szüksége lenne rá. Most itt az idő, amikor kiderült, hogy igazad volt, de ezt már nem mondhatod meg neki, mert már a saját lábán áll, a saját tetteiért neki kell a felelősséget és a következményeket vállalni.

Egyet tehetsz: bízol benne, hogy akar jó döntéseket hozni és nem gondolod, hogy nélküled nem megy semmire. Bízol benne, hogy ha hibázik, becsületes lesz és nem menekül el a felelősség elől.

Te is vizsgázol innentől: elég erős-e, amit tőled tanult. Elég erős-e akkor is, amikor nem lát és akkor is, amikor már nem leszel?

Isten bízik benned, hogy amikor látszólag nincs veled, akkor is a Tőle tanultak alapján fogsz dönteni. Ugye, nem kell csalódnia?

Bejegyezte: Zoboki Nóra

Áhítat morzsák: Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?

..Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?,, Zsolt 27,1

Akik tudják, hogy Isten erőtlenei, nagy dolgokat tudnak véghezvinni az életben. Az emberek többsége - sokszor mi magunk is - mégis így biztatjuk magunkat és másokat is: "Segíts magadon, s az Isten megsegít!". Persze Isten van, csak most nem ér rá foglalkozni velünk, jobban tesszük hát, ha magunk vesszük kézbe dolgainkat. A hit ősatyja, Ábrahám sem volt úgy általában hitetlen, hitte ő Istent akkor is, amikor "ötletével" besegített Istennek beváltani az ígéretét. A rabszolganőtől (Hágár) született fia, Iszmáél - a muszlimok ősatyja - megszületésével, az "arab féltestvérrel" meg is gyűlt a baja Ábrahám utódainak... s ha csak kézlegyintéssel el tudnánk intézni; na ja, a testvérek tudnak igazán összeveszni; de ennél komolyabb ügyről van szó...

A sok erős ember - hadvezérek, császárok és diktátorok - rengeteg szenvedést okoztak a világnak. Ők nem rettegtek senkitől, de tőlük mindenki félt. Magukat istenként dicsőítő fáraók és császárok mégis mind-mind ott alusznak piramisaikban vagy mauzóleumaikban, mert minden földi hatalom, legyen az akármilyen zsarnok is, egyszer elmúlik... Csak idő kérdése, mígnem egyszer rádöbbennek az emberek, Isten teremtett rendje nem az, hogy egymás fölé rendeltként, hanem egymás mellé, egymásért küzdőknek teremtett lények vagyunk. Ilyenkor vannak a történelemben a nagy változások, s lépünk egyet előre, hogy aztán az élet új színpadán, új jelmezekben, újabb koreográfiával előadjuk a régi darabot... Aztán - jobb esetben - megint okulunk belőle egy kicsit... Vajha egyszer eljutunk a végső katarzisig is?

Rettegő világban élünk. Ki az atombombától, ki az AIDS-től, ki a pénztelenségtől fél. A félelem aztán bizalmatlanságot szül, az pedig melegágya lesz minden bűnnek. Az Istentől mégis kevesen félnek... csak amikor mezítelenül ki kell lépni ebből a világból, (merthogy így is jöttünk bele) amikor hátra kell hagyni mindenkit és mindent, akkor retten meg az ember, úgy "istenigazából". Luther alapgondolata (a Kiskáté Tízparancsolat-magyarázatai kezdődnek így), hogy ti. az "Istent félnünk és szeretnünk kell" tehát mély igazságot hordoz. Ha nem féljük az Istent, ha nem ismerjük el az Ő uralmát, akkor más fog uralkodni az életünkben: nagyratartott eszünk vagy éppen vagyonkánk... Nem csoda, ha az ember idővel retteg, hiszen lelke mélyén minden ember kimondatlanul is érzi az isteni igazságot: egyszer minden elmúlik... Az elmúlás valósága emeli igazi magasságokba életünk tétjét.

Istent nem vesszük elég komolyan... Isten játszani akarja velünk az "élet játékát", mi pedig ahelyett hogy önfeledten játszanánk azt, "istent játszunk". Eközben Ő nem játszadozik velünk szeszélyes akarása szerint, hanem betartatja a játékszabályokat. Nem nélkülünk alakítja csodálatos játékát, hanem velünk együtt. Élet-halál kérdéssé teszi/feszíti döntéseinket, hogy megtanuljuk mi a jó és mi a rossz. Engedi, hogy csaljunk, de nem engedi, hogy az következmények nélkül maradjon. Hatalmas, teremtett univerzumában megnyilvánuló gigantikus játékának a célja: Õ maga. Hatost dobunk vagy ötöst? Mi ez az õ kegyelmi számaihoz képest? „Alea iacta est“. „A kocka el van vetve“ - itt aztán valóban! Mert az Isten nem kockáztat az emberrel kapcsolatban. Szeretete matematikájának minden értelmet meghaladó magasabbrendűségéért ezért csak áldásra nyithatjuk szánkat! Vele ugyanis mindig nyerünk. Istennél minden lehetséges. Mert ha Vele veszítünk, akkor vesztesként is gyõztesek vagyunk...

Prófétai Áhítatok-05.02.

A TROMBITA, BILL BURNS:

Ha nem hagyod abba a harcot, akkor győzni fogsz. Ez már egy kész tény. Ha Én a te oldaladon állok, akkor ki merészel ellened lenni? - mondja az Úr. Jöjj erre a helyre, ahol teljes szívedből hiszel és teljes erődből bízol. Én vagyok az, aki megtartott téged, aki gondoskodik rólad, aki meggyógyít téged és aki veled jár. Mert ha te ezt hiszed és újra megszilárdítod a szívedben és a szellemedben a mai napon, akkor elképesztő és dicsőséges győzelem vár rád az előtted álló napokban.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Figyelj oda, hogy mi folyik körülötted szellemileg! Kapcsolj éleslátásra és maradj is éleslátású! Nincs idő arra, hogy elszalaszd azokat a részleteket, amiket Én mutatok neked és amiket Én cselekszem veled. Ha ezt megteszed, akkor az észlelőképességed be fog állni és tiszta lesz a fókuszod, és olyan dolgokat is meg fogsz tudni, amik máskülönben megszöktek volna előled, mondja az Úr. Zsidókhoz írt levél 5:14 A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.

Zsoltárok 119,13-16

Ajkam fölsorolja szád minden döntését. Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek. Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg.

A zsoltár írója az Isten emberének elsődleges prioritásáról, központi témájáról és alakjáról beszél, aki az Élő Isten. Ezért ez mindenképp arra kell, hogy emlékeztessen, hogy az Igaz Isten az, akinek elsődlegesnek és legfontosabbnak kell lennie az életben, majd ezután jöhet minden más. Ennek kell meghatároznia életünk, életem minden szegmensét.

Amikor ez tudatosul, akkor ér el az igazi öröm, békesség és gazdagság. Ebben az esetben a gazdagság a jelen helyzettel való megelégedettséget, az Istenben való teljesség és kiteljesedés fogalmát hordozza, testesíti meg.

Ez az amikor: „Utasításaidon elmélkedem, és figyelek ösvényeidre. Gyönyörködöm rendelkezéseidben, igédről nem feledkezem meg.”[1]

Amikor Isten áll a Prioritásom csúcsán akkor Ő az, aki mindenben megsegít, gondoskodik, velem van, mert Ő a szívében hordoz.

[1] Magyar Biblia Társulat 2004; Biblia; Zsolt 119,15-16

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja

05.02 Ki adja a legtöbbet gyermekének?

 ."..a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban, és anyádban, Eunikében lakott. "(2Tim 1,5)

https://www.youtube.com/watch?v=i90Xm1IgqZQ

Timóteus Pál apostol lelki gyermeke volt, ő vezette Jézus Krisztushoz. Később pedig hűséges munkatársa, bizonyos értelemben utóda lett. A filippi gyülekezetnek ezt írja róla: „nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel." Timóteus otthagyta családját, hazáját, lemondott minden kényelemről, érvényesülésről, és a Jézus Krisztus evangéliumának, mások üdvösségre segítésének szentelte életét.
Hogyan lett ő ilyen emberré? Úgy, hogy hívő édesanyja és nagyanyja kicsi korától tanította a Szentírás ismeretére, és úgy éltek otthon, hogy Timóteus képmutatás nélküli hitet látott bennük, „...gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre..." (3,15) Bölcs az, aki különbséget tud tenni jó és rossz között, és van ereje mindig a jót választani. Timóteus ilyen ember lett.
Pedig az édesapja pogány volt. De istenfélő anyja és nagyanyja komolyan vették a gyermek lelki nevelését, szavaik mögött ott állt hitelesítő példaként az életük, s ez olyan emberré formálta Timóteust, hogy csendes, félénk alkata ellenére is több nagy gyülekezet erősödésében, kemény lelki harcokban, emberek üdvösségre vezetésében hatalmasan tudta használni őt Isten.
Anyák napján különösen is fontos látnunk, hogy milyen nagy lehetőség ez ma is minden édesanya, szülő és gyermekekkel foglalkozó hívő előtt: Isten igéjére tanítani a gyermekeket, és Isten igéje szerint élni előttük. A legtöbbet, egész életre, sőt örök életre szóló ajándékot kap, aki ezt otthon magába szívhatja. „Boldog ember az, aki az Urat féli... Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz." (Zsolt 112,1-2)

Napi Ige-Indulj el, hitben

A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk. (Róm 5:5 Káldi ford.)

    "Józsué ezt parancsolta a nép elöljáróinak: ...három nap múlva átkeltek itt a Jordánon, hogy bemenjetek és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nektek birtokul" (Józs 1,10-11)

Életünkben eljön az a pont, amikor abba kell hagynunk, hogy csak beszélünk életünk akadályairól vagy miattuk imádkozunk. Lépnünk kell érzéseink, félelmeink és kétségeink ellenére.

Józsuénak és az izraelieknek fejest kellett ugraniuk a vízbe - szó szerint. Amint áthaladtak a Jordán folyón, harcba szálltak, hogy legyőzzék a népeket.

A Jordán nem egy nagy folyó, kivéve az áradás időszakát, amikor óriásivá duzzad és rohanó, zubogó, nagyon veszélyes folyóvá válik. Az izraeliek pedig pont az áradások idején értek a folyóhoz.

Így szóltak: "Hogy fogunk itt átjuni?" Isten pedig ezt mondta: "Csodát fogok tenni! De azt akarom, hogy ti tegyétek meg az első lépést. Ez egy próbatétel." Így hát a lelki vezetők beléptek a folyóba, és Isten csodát tett. A vizek visszahúzódtak és az emberek átkeltek a folyón.

Mit teszel, mikor tudod, hogy valami Isten akarata szerinti, de téged halálra rémiszt, hogy megtedd? Akárhogy is, megteszed! S ha egyszer már elkezdted, a hit jönni fog. Nem Isten teszi először a csodát. Nem. Azt akarja, hogy te lépj először, hitben.

Nézz szembe a félelmeiddel. Ha vársz a tökéletes körülményekre, sosem fogsz elvégezni semmit. "Aki mindig csak a szelet figyeli, nem vet." (Préd 11,4)

Beszéljetek róla:

    Jelenlegi korlátaid mennyire hasonlítanak az izraeliekre, akik az áradó Jordán folyóval néztek szembe? Vajon Isten kevésbé törődik a te félelmeiddel és korlátaiddal, bármennyire kicsik is azok a szemedben?
    Beszélj az életedből egy olyan időszakról, amikor hitből tettél egy lépést? Hogyan gondoskodott Isten rólad? Hogyan nőtt a hited?

Kenneth E.Hagin-Az elveszettek megmentése

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban. —FILIPPI 4,19.

Istennek az akarata az, hogy a szükségleteink be legyenek töltve. Minden szükségletünk! A Filippi 4,19 minden szükségletedet magába foglalja (a minden azt jelenti, hogy minden!), legyen az szellemi, fizikai, vagy anyagi. Hidd ezt!
Senki ne gondolja, hogy Istent nem érdeklik a mi anyagi szükségleteink, ez a vers olyan szövegkörnyezetben van, amely materiális, pénzügyi dolgokkal foglalkozik. Olvasd el, és meg fogod látni, hogy a filippibeliek pénzt gyűjtöttek és más adományokat, és elküldték keresztényeknek. Pál azt mondta nekik: „Mivel adtatok másoknak és segítettetek rajtuk, ezért az én Istenem be fogja tölteni minden szükségeteket.”
Pál tehát anyagiakról, pénzügyekről beszél itt. Ezek szerint nagy bátorsággal imádkozhatunk pénzügyeinkért, hogy eleget tudjunk tenni kötelezettségeinknek! Hogy minden szükségünk be legyen töltve Isten akarata szerint!
Megvallás: Hittel imádkozhatom az elveszettekért, mert ismerem Isten akaratát erre vonatkozóan!

Charles H. Spurgeon: A hibákról

Aki azzal dicsekszik, hogy tökéletes, az tökéletes bolond. Sokfelé jártam már e világon, de tökéletes lovat vagy embert még nem láttam, és nem is fogok látni addig, amíg két vasárnap egy napra nem esik. Szeneszsákból nem hullhat ki fehér liszt. Az emberi természet sem tökéletes, és aki ezt emberben keresi, az éppúgy kereshet cukrot a tengerben. Egy régi közmondás szerint: "Nincs élet hiba nélkül". A halottakról nem illik rosszat mondani, de ami az élőket illeti, azok többé- kevésbé feketére vannak festve annyira, hogy ez már félszemmel is észrevehető. Minden fejnek van lágy helye. Minden szívnek van egy kis keserűsége. Nincsen rózsa tövis nélkül, nincsen nappal éjjel nélkül. A napnak is van foltja, és az égen is vannak felhők. Nincs olyan bölcs, aki ne volna annyira balgatag, hogy ne állítana magának egy kis bódét a hiúság vásárán. Ahol nem láttam a bolondsapkát, ott hallottam a csörgőket. A napnak is van árnyéka, és minden emberi jó többé-kevésbé rosszal van keverve. A szegényügyi bizottság is téved néha és a falusi kántor sincs mennyei anyagból gyúrva. A legjobb bornak is van söprűje (üledéke). A hibák nincsenek az emberek homlokára írva, és ez jó, mert különben a széles karimájú kalap volna a divat. De amilyen biztos, hogy minden tojás hasonlít egymáshoz, olyan biztos, hogy valamilyen bűn van minden ember szívében. Senki sem tudja, mikor jönnek napfényre a hibái. A nyulak is akkor ugranak ki a bokorból, amikor nem is sejti az ember. A vén cirmos most nem nyalakodik, de ha nyitva felejted a kamra ajtaját, rögtön látod, hogy ő sem különb, mint a kiscicái. Ha mindig arra gondolunk, hogy tökéletlen emberek közt forgunk, nem esünk kétségbe, ha észrevesszük barátunk hibáit. Ami avult, az szakad s a repedt cserépből kifolyik a víz. Boldog ember az, aki e nyomorult testtől és vértől nem vár semmit, mert az nem is csalódik. A legjobb emberek a legjobb esetben is csak emberek és a legjobb viasz is olvad. Szóbeszéd, hogy a jó ló sosem lép félre és a jó asszony sosem csap lármát. Igen ám, de az ilyen lovak és az ilyen asszonyok csak meseországban találhatók! ? gonosz világon a legegyenesebb fában is van csomó és a legtisztább búza közt is akad konkoly. A legóvatosabb kocsis is elüthet egyszer valakit és a legügyesebb szakácsné is elsózza néha a levest. A legtehetségesebb legény is - amint azt szomorú tapasztalatból tudom -, néha eltöri az ekét, vagy ferdén húzza a barázdát. Balgaság kipróbált jó baráttal szakítani egy-két hibája miatt, mert lehet, hogy megszabadulunk egy félszemű lótól, de helyette teljesen vakhoz juthatunk. Minthogy mindnyájan üvegházban lakunk, ne dobáljuk meg egymást kővel! Mindenki nevetne, ha a serpenyő azt mondaná az üstnek: "Jaj de fekete vagy!" Az emberek tökéletlenségei a magunk tökéletlenségét mutatják. Az egyik juh körülbelül olyan, mint a másik és ha a szomszédomnak két szeme van, úgy valószínűleg nekem is. Szomszédjainkat használjuk tükörnek, amelyben saját hibáinkat fedezzük fel, és magunkon javítsuk ki azt, amit másokban észreveszünk. Nincs türelmem azokhoz, akik mindenbe beleütik az orrukat, hogy kiszimatolják a hibákat, és hogy felebarátjuk hibáit hamarabb megtalálják, nagyítóüveggel keresik azt. Az ilyeneknek azt ajánlom, hogy saját otthonukban nézzenek körül, mert az ördögöt ott fogják megtalálni, ahol nem is gondolják. Amit látni akarunk, azt mindig látni fogjuk. A hibák mindig vastagok ott, ahol vékony a szeretet. A fehér tehenet is feketének látod, ha úgy akarod. Ha sokáig szagoljuk a rózsát, elveszti végül az illatát. Kellemesebb volna - legalább is a többiek számára -, ha a hibavadászok kutyáikat az emberek jó oldalainak a kiszimatolására tanítanák. Mindenesetre több haszon volna belőle, és nem kellene senkinek sem vasvillával távol tartania a "vadászt" a házától. Saját hibáink feljegyzésére sok papírra lenne szükség, de hála Istennek, ha szabadulni akarunk tőlük, tudjuk, hová vigyük őket. Minden hibánk ellenére Isten azt akarja, hogy hittel tekintsünk Jézus Krisztusra. Ne csüggedjünk el, hanem higgyünk abban, hogy amíg élünk, mindennap fejlődünk s így mielőtt meghalunk sok jót tehetünk. Bár nyikorog a taliga, mégis hazaér terhével, és ha az öreg lónak meg is gyengültek a lábai, még kitesz magáért. Hibásan vagy hibátlanul, de szántani kell, mégpedig tökéletlen emberekkel, különben nem lesz aratás.

A B S Z O L Ú T - E L S Ő

"Én csak annak életében vagyok abszolút első, akinek életében nincs második. 
Akinek életében így élek, annak Én mindig megmondom, hogy mit tegyen boldogsága érdekében...

Kereszténnyé senki nem válik szertartások által, csak olyan magatartás melletti döntés által, melyben Én nem egy leszek életében a sok között, hanem abszolút ELSŐ. 

Vagyis Én mondom meg, hogy ki, vagy mi a második....

Tudomásul kell vennetek, hogy Én vagy első vagyok valakinek életében, vagy nem is vagyok ott. Ez természetemből adódó követelmény felétek. Csak azok számára vagyok a körülményeknek is Istene, akik életében abszolút első lehetek, tehát akik életében mindig és minden más csak utánam következhet. Ez megint természetes, ha meggondolod, hogy Magamra és nem egymásra teremtettelek benneteket. Aki ezt nem fogadja el, az csak tönkremehet. Ez magától értetődő.

Ha valaki mérgezetten él, az rövid távon érezheti jól magát, de csak rövid távon. A méreg hatása idővel magától nem válik hatástalanná, hanem fölerősödve szétroncsolja a szervezetet.
Így van ez lelki síkon is. Akiben nincs jelen állapotszerűen az Irántam való hódolat, azt előbb-utóbb olyan bódulat keríti hatalmába, mely bensőleg szétroncsolja az illetőt. Bizony igaz: vagy leborulni, vagy kiborulni. Harmadik út nincs.

Mitől is kell meg-, és fölszabadulnia annak, aki nem akar csalódni, aki boldog akar lenni házastársa, családja mellett? Föl-, és meg kell szabadulnia attól a téveszmétől, hogy ember embert boldogíthat. Két út áll mindenki előtt, aki házasságában nem mond le a boldogságkeresésről.

-Az egyik a születendő gyermekekért való önfeláldozástól remélt boldogság. Meg kell mondjam, ez csak elodázza a csalódás, az önbecsapás valóságára ébredés idejét.

-A másik út/ÚT Én vagyok. Aki Engem abszolút elsőnek vállal, az, bár a szenvedések kelyhét ki kell innia, de rátalál a földön elérhető boldogság valóságára.
De aki bárkit jobban szeret, mint Engem, az nemcsak azt éli meg, hogy csalódik házastársában, gyermekeiben, hanem azt is, hogy csalódni fog Bennem is.
Igen, mert Engem nem lehet másokkal egy sorba állítani akkor sem, ha első helyre tesz is Engem az illető életében.
 Ez tehát azt jelenti, hogy a párkapcsolat sem lehet célprogram, csak eszköz jellegű lehetőség, talentum arra, hogy valaki Hozzám közelebb kerüljön.
Ha valaki nem erre használja fel párkapcsolatát, az nem értett meg semmit abból, amire az Isten őt teremtette. Vagyis abból az igazságból, melyet Ágoston barátom így fogalmazott meg:

'Önmagadra teremtettél minket Urunk, és nyugtalan a mi szívünk, míg Benned meg nem nyugszik.'

Ameddig olyan ELSŐNEK állítasz be életedbe, hogy Én mondom meg mindig, ki, mi a második, harmadik, tehát a ABSZOLÚT ELSŐ lehetek, addig nemcsak vezetni tudlak, de erővel is el tudlak látni, hogy az Általam megkívánt önfegyelem ne elfojtása legyen vágyaidnak, hanem az Értem vállalt áldozatos szereteted számára isteni ERŐFORRÁSSÁ tudjon válni.

...az Én Lelkem bölcsessége abban a türelmes, várni tudó szíven talál otthont magának, amely Engem nem csupán elsőnek, hanem ABSZOLÚT ELSŐNEK hordoz magában.

De csak azt tudja Lelkem irányítani, aki ALÁZATOS!

...Én mindenkit képes vagyok boldogítani, akár házasságban él, akár nem, csak Engem tartson életében abszolút ELSŐNEK. Tehát bízza rám, hogy életében ki a második, illetve, ki az, aki most neki a legfontosabb kell, hogy legyen. Egyáltalán nem biztos, hogy a házastársa lesz az! Aki ezt nem érti meg, az boldogtalan lesz, bármilyen is a házastársa.
Aki ezt megérti, az átveheti Tőlem az Én békémet.

Az élet CÉLJA az, hogy ÉN abszolút ELSŐ helyre kerüljek az újraszületett életében.
Tehát annak, aki megszabadult megkötözöttségeitől (2.Kor. 3;17), és így Lelkemnek lelkében szabad bejárata van, tehát Velem együtt hozza meg döntéseit. Ennek legfőbb előfeltétele az újjászületés.

Kimondhatatlanul fáj szívemnek az, mikor azt kell tapasztalnom, hogy nem kerülhetek az abszolút ELSŐ HELYRE életetekben. Igen, mert ahol Én irányíthatok, ott megteremtem az alázatnak azt a légkörét, amelyben a felszínen lehet ugyan vihar, de a mélyben mindig várja Enyéimet az Én békém. A legerősebb tölgyet is ketté törheti egy nagy vihar. De a legnagyobb vihar sem tud mit kezdeni a kicsiny ibolyával. Az ibolya ismeri a törvényszerűség hatalmát, bele simul anélkül, hogy lázadna ellene. Így a vihar elmúltával nem megtépázottan, hanem még frissebben, még üdébb illatozással mosolyog a Nap felé.

Azok a párok egymáshoz valók, akik mindketten Engem tartanak életükben abszolút Elsőnek, tehát akik mindketten miattam vannak egymással elfoglalva.

Aki bárkit jobban szeret, mint Engem, az nem méltó Hozzám(Lukács 14;26)!
Aki pedig nem méltó Hozzám, az nem méltó másik emberhez sem.

Az az ember boldog, akinek a szíve egy ütemre dobog Jézuséval"

Charles H. Spurgeon: Az otthonról 2. rész

A kocsmák társadalmunk átkai s a kárt, amit okoznak nem lehet felmérni. Szeretném, hogy azok, akik a kocsmákat megengedték, kötelezhetők lennének arra, hogy eltartsák azokat a családokat, amelyek a kocsmák miatt tönkrementek. A kocsmák a családi élet ellenségei és üdvös volna minél előbb betiltani azokat. Szegény emberek az ilyen helyekre nem valók, a gazdagok pedig még kevésbé. Mindaz, ami az "otthont" szétrombolja, átok. Hajtóvadászatot kellene rendezni ellenük, mint ahogy az erdészek vadásznak azokra a ragadozókra, amely állatállományukat pusztítják. A férfinak arra kell törekednie, hogy otthonát boldog és szent hellyé tegye. Rossz madár az, amely saját fészkébe piszkít és rossz férfi az, aki saját otthonát szerencsétlenné teszi. Házunk legyen templom, amelynek kapuja fölött ki van írva: "Az Úrnak szentelt hely!" De semmi esetre sem börtön, ahol sok a törvény és a szabály, de kevés a szeretet és hiányzik az öröm. A házasélet sem csupa méz, de a legtöbb kellemetlenség eltűnik, ha a szív a kegyelem hatása alá kerül. Isten kegyelme és a szeretet képessé teszi az embert, hogy mint a madár a bokorban - tüskék és tövisek között -, énekelni tudjon és másokat is énekelni taníthasson.
A férfi abban lelje örömét, hogy feleségét boldoggá teszi, feleségnek pedig arra kell törekednie, hogy a férjének gondját viselje. Aki feleségével szemben barátságos, az tulajdonképpen saját maga iránt az. Attól tartok, hogy sok ember viselkedésének kiindulópontja a saját személye, és ha ez az eset áll fenn a családban, akkor a ház boldogsága csak kívánság marad. Ha a férj és feleség egy kötelet húznak, mindkettőjük terhe könnyebb lesz. Két ember egy pár, de sajnos e két ember nem mindig talál egymásra. Az igazi otthonban csak abban lehet versenyezni, hogy ki járul hozzá többel a család boldogságához. A ház legyen Béthel, nem pedig Bábel. A férfi legyen a család pillére, amelyen a ház nyugszik, ne pedig malomkő, amely mindent szétmorzsol. Kemény, zsarnok férfiak ne nevezzék magukat keresztyéneknek, mert viselkedésük homlokegyenest ellentétben áll Krisztus törvényével. A családban a férfinak kell rendet tartani, mert különben az bolondok háza és a környék szégyene lesz. Ha az apa kiengedi a kezéből a gyeplőt, a család kocsija hamar az árokba fordul. A szeretetnek és a szigorúságnak ésszerű egyesítése a legjobb, mert a csak szigorúság vagy a csak lágyszívűség nem vezet eredményre. Az a család, ahol a gyerekek nem engedelmeskednek a szülőknek, nem otthon. Az ilyen házban tartózkodni kellemetlen. Boldog az, aki gyermekei között boldog, és boldogok azok a gyerekek, akik apjuk mellett jól érzik magukat. Nem minden apa ért a jó neveléshez. Ha nem keresünk gyermekeink megfenyítésére vesszőt, akkor ők fonnak ellenünk korbácsot. Aki nem akar nekik itt- ott fájdalmat okozni, az saját magának szerez szenvedést. Salamon mondja: "Fenyítsd meg fiadat... és szerezz gyönyörűséget a te lelkednek" (vesd össze: Példa 29,17). Nem tudom, vannak-e ma bölcsebbek Salamonnál? — habár sokan azt tartják magukról. A fiatal csikókat be kell törni a hámba, mert különben vadlovakká növekednek. Némely apa csupa tűz és láng, a legkisebb hiba miatt éktelen haragra gerjed. Ez még rosszabb, mint a komolyság hiánya; mert az otthonból - amelynek kis mennyországnak kellene lennie - kis poklot csinál. Az enyhe szellő a molnárnak ünnep, de az orkán romba dönti a malmot. Olyan emberek, akik dühükben törnek-zúznak, legtöbbször eltévesztik a célt. Ha Isten segítségével a gyeplőt szorosan tartjuk a kezünkben anélkül, hogy a lovak száját megsértenénk, akkor rendben van a szénánk. Ha az otthon házirendjét Isten Igéje szabja meg, akkor angyalokat is hívhatunk vendégségbe és ők is otthonosan fogják érezni magukat nálunk. Az asszonyoknak be kellene látni, hogy a házuk tája tulajdonképpen az ő rendelkezési helyük és birodalmuk, amelynek boldogsága legfőképpen tőlük függ. Rossz asszony az, aki férjét nyelvével kikergeti a házból. Múltkoriban azt mondta egy férfi a feleségének: "Csavard össze az ostort!" - amivel azt akarta mondani: hallgass! Nyomorúságos egy élet az, ahol az ember ilyen ostorcsapásoknak van kitéve. Azt mondják, Isten Ádámnak és Évának a beszédből tíz részt adott, de a nők kilencet maguknak tartottak meg. Attól félek, hogy ez a mondás néha igaz. Egy piszkos és fecsegő asszony férjét a bolondok házába kergetheti és ha az esténként a kocsmába megy, akkor annak a feleség az oka. Nyomorúságos élet az, hol az asszony ahelyett, hogy a férjét tisztelné, állandóan veszekszik. Valóságos szerencse, ha az ilyen asszonyok végre berekednek és roppant nagy kár, hogy nincs a nyelvükön annyi hólyag, mint amennyi fog van a szájukban. Isten óvjon bennünket ezektől az asszonyoktól, akik angyalok az utcán, szentek a templomban és ördögök odahaza! Ε keserű füvet sose kellett kóstolnom és minden részvétem azoké, akik minden nap ezen élnek. Mutassatok nekem szerető férjet, tiszteletreméltó feleséget, illedelmes gyerekeket és én biztos vagyok abban, hogy egy év alatt sem tudnék szebb helyet felkutatni, ahol kellemesebb látványban lenne részem, mint e családban! Az otthon a legnagyszerűbb intézmény a földön! Csak beszéljetek nekem a magasztos képviselőházról; csendes otthonom mégis sokkal kedvesebb nekem. Dicsérjétek csak az új törvényeket; én mégis jobban érzem magam kis kertemben, ahol gyermekeimet énekre és versekre taníthatom. Hogy mit biztosít számunkra az ország alkotmánya nem tudom, de ha mindenki számára nyújt egy csendes otthont, akkor azt háromszor megéljenzem. Ha nem volna hazám, akkor számomra az egész világ börtön lenne. Falum nevét nem árulom el, mert különben nyakamra járnának a vendégek, akik látni szeretnének. Barátaim közül sokan kivándoroltak és új hazát kerestek. A guruló kövön nem nő
moha! Legyen nekik jobb dolguk! Igaz, hogy rossz időben megnőnek az emberek szárnyai, de én lábamnál fogva vagyok hazámhoz kötve és az a szándékom - ha Isten is úgy akarja -, hogy honfitársaim között haljak meg. Ha máshol jobb soruk is van az embereknek, én mégis azt mondom: "Hazám mindenekelőtt!"

Charles H. Spurgeon: Az otthonról 1. rész

Ε szó: otthon, úgy hangzik, mint egy szép költemény, vagy mint az esküvői harangszó, de hangja ennél is lágyabb, kedvesebb és szívhez szólóbb. Legyen az nádfödeles kunyhó vagy pompás palota, egyre megy - a szülői ház, ha még oly igénytelen is, mindig szülői ház marad, mert a föld kerekségén semmiféle hely sem hasonlítható hozzá. Bárcsak övezné falait mindenkor örökzöld folyondár és tetejét födné be mindenkor friss moha! Csiripeljetek és csevegjetek vidáman ti verebek és fecskék e drága hajlék körül, amely örömöm és nyugalmam elhagyott otthona. Minden madár szereti a fészkét. A bagoly a régi várromot, amelyet a hold világít meg, tartja a legszebb lakásnak és a róka abban a tudatban él, hogy a domb alatt lévő kis verem a legkellemesebb lakóhely. A gazdám lova is tudja, mikor megyünk hazafelé s akkor nem kell többé ostor, mert teljes erejével azon van, hogy minél hamarabb otthon legyen. Én magam is azt gondolom, hogy a hazafelé vezető út a legszebb út a világon. Saját kéményem füstjét sokkal jobban szeretem, mint más tűzhelyének a lángját. Mindig kedves látvány számomra, ha e drága hajlék füstje kanyarogva száll a fák fölött és lassan elenyészik a magasban. A hideg burgonya jobban ízlik a saját asztalomon, mint a szomszédom asztalán a sült hús és sehol a világon nincs az akácnak oly kellemes illata, mint az ajtóm előtt. Ha vendégségben vagyok, ott is jól érzem magam, mert mindennel ellát a házigazda, de ez mégsem az édes "otthon". "Erezd magad úgy, mint otthon" - mondja a barátom -, mert köztudomású, hogy otthon lenni annyit jelent, mint jól érezni magunkat. "Mindenütt jó, de legjobb otthon!" És joggal, mert otthon valóban otthon vagyunk és kell- e ennél több? Itt senki sem veszi tőlünk rossz néven, ha jobb az étvágyunk és nem kell félnünk az éjszakától, hogy nyirkos ágyba fektetnek. Saját otthonában, várában - mint király a palotájában -, bizton érzi ma¬gát az ember, és nem kell félnie, hogy ezért büszkének tartják. Minden kakas úr a saját szemétdombján és a komondor is oroszlánnak érzi magát a saját udvarán. Otthon nem kell minden szót a mérlegre tenni, mintha ellenség közt élnénk, mert mihelyt az ajtó be van csukva, a szabadság levegőjét szívjuk és senki sem figyel, vagy kémkedik körülöttünk. Tudom, hogy sok olyan hely van, ahonnan pompás kilátás nyílik szebbnél-szebb tájakra, de ismerek egy helyet, amely e tájakat számomra felülmúlja szépségben s ez Szántó János szobája, ahol egy teáskannában víz forr a tűzhelyen, a tűzhely előtt pedig macska fekszik és alszik. Felesége a széken ül és köt, a gyerekek pedig oly vígan ugrálnak a szobában, mint báránykák a mezőn. Különös tény, amelyet sokan kétségbe vonnak - de ez éppen az illetők hitetlenségét bizonyítja hogy a saját gyerekeink messze vidéken a legszebbek és a hasonló korú gyermekeknél mindig egy-két kilóval nehezebbek. Ha karunkon ülnek vagy játszunk velük, nem fáradunk el úgy, mintha ezt idegen gyerekkel tennénk. De így van ez a többi dologgal is. Például a vidék öt kilométeres körzetben a legszebb, mert házunk annak közepén van, a kertünk pedig valóságos paradicsom, mert a házunkhoz tartozik. Nem tudom megérteni, hogy némely ember miért tölti estéit a kocsmában, amikor a saját otthona sokkal kellemesebb és olcsóbb. Órákat töltenek a borosüveg mellett és a sok ostobaság mellett megfeledkeznek az otthon hagyott családról, akik elfáradnak az utánuk való vágyakozásban. Pénzük a kocsmáros zsebét tömi, holott ez a feleséget és a gyerekeket illetné, és a bor, amit a pénzükért kapnak, tulajdonképpen a bolondok teje, amelybe az eszüket fullasztják. Az ilyen betyárokat nyilvánosan kellene megverni, akik pedig őket a bűnre csábítják és verítékükből élnek, azok megérdemelnék, hogy az ostor vastagabb végét érezzék a hátukon.

Kenneth Copeland- Elveszettekért mondott ima két lépcsője:

1/ megkötözni a sötétség fogvatartó és megvakító erőit,

2/ kiküldeni az aratómunkásokat!

Nyisd fel a szemüket!

Ha mégis leplezett a mi Evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek: Akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe.– 2 Korinthus 4:3-4

Mivel Isten senkit nem üdvözít akarata ellenére, van-e értelme annak, hogy olyanokért imádkozzunk, akik tudatosan elutasítják Jézust?-Igen. Igen! IGEN! De még mennyire!

A legtöbb hitetlen ember, aki szándékosan nem fogadta el Jézust élete Urának, azt gondolja, hogy a saját szabad akaratából hozta ezt a döntést – pedig nem így van. Isten Igéje azt mondja, hogy a sátán vakította meg őket. Megakadályozza, hogy felismerjék az igazságot. Ezért van az, hogy ezek az emberek nem szabad akaratukból hoztak döntést.

Fontos, hogy ezt megértsd. A közbenjáró ima által ugyanis meg tudod akadályozni a sátáni erők munkáit, így le tudnak kerülni a szemellenzők! Az imáiddal megváltoztathatod a körülményeket, és olyan helyzeteket teremthetsz, amelyek közel viszik ezeket az embereket az Úrhoz. Szellemi jogodban áll ezeket a dolgokat megtenni.

Egyszer egy barátommal imádkoztam, aki azelőtt évekig imádkozott az elveszett testvéréért. Jézus azt mondta a Máté 12:29// Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát? //-ben, hogy először az erős embert kell megkötözni, majd bemenni a házába, és kirabolni.

Ezért így szóltunk, „Te szellem, aki megvakítod a szemét, hagyd abba, amit teszel, és ne tartsd távol őt Isten királyságától. Jézus nevében, hagyd abba MOST!”

Jézus azt is mondta a Máté 9:38-ban, „Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába.”

Ezért így imádkoztunk: „Uram, küldj valakit .....................-hoz az Igével. 
Te tudod, kire fog hallgatni. Követeljük őt Isten királysága számára. Hisszük, hogy megkapjuk az üdvösségét és a szabadulását. Hitben dicsérünk Téged ezért.”

Alig telt el egy kis idő, és a barátomat felhívta a testvére. „Mit csináltál odafönt?” kérdezte. „Az elmúlt pár napban mindenki, akivel találkoztam, prédikálni kezdett nekem!”

Az imáink megakadályozták a sátán erőit, amikkel meg akarta vakítani ennek az embernek a szemeit, és olyan körülményeket teremtettek, amelyek által bekerült Isten királyságába. Néhány napon belül újjászületett!

Használd ugyanezt az imát a szeretteidért, és amikor imádkozol, hidd el, hogy ugyanezeket az eredményeket kapod.

Ne lógasd a lábad, és ne engedd, hogy az ördög harc nélkül elvegye a barátaidat és a szeretteidet.

Imádkozz! Imádkozz! IMÁDKOZZ!

Menj ellene e világ istenének. Vedd le az emberek szemellenzőit, és nyisd fel a szemüket, hogy meglássák Isten dicsőséges evangéliumát!

Kenneth E Hagin-Az Ő akarata szerint

 - napi tanítások - Május 1.

… az Úr… hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. —2PÉTER 3,9.
Tudjuk, hogy az elveszettek megmentése Isten akarata — mert Jézus azért tette le az Ő életét, hogy megmentse az elveszetteket.
Ezért, tudván ezt, nem imádkozhatunk így: „Istenem, mentsd meg anyámat. Ne engedd, hogy a pokolba jusson, ha ez a Te akaratod. Ha nem ez a Te akaratod, akkor csak kerüljön a pokolba.” Így nem szabad imádkozni! Miért? Mert ismerjük Isten akaratát ezzel kapcsolatban. Isten akarata — ami az Ő Igéje — világosan kiderül az olyan igerészekből, mint a János 3,16 vagy a 2Péter 3,9. Isten akarata az, hogy az emberek üdvösségre jussanak. Nagy bátorsággal imádkozhatunk hát ezért.
A hívők különösen nagy tekintéllyel léphetnek fel, amikor családjuk üdvösségéért imádkoznak. Amikor a rokonaimért imádkoztam, én is használtam néhányat azokból az Igékből, amelyeket az imént tanulmányoztunk. Valami ilyesmit mondtam: „Ez az a bizodalom, amellyel Isten iránt vagyunk, hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, Ő meghallgat minket. Amit én kérek, az Isten akarata szerint való; ezért meg hallgat engem. Ezt mondja az Ige: ‘És ha tudjuk, hogy meghallgat minket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvan nekünk, amit kértünk tőle! Az Ige szerint, én megkaptam, amit kértem.” 
Azután többször nem kértem, hanem elkezdtem hálát adni érte Istennek. Csodálatos az, ahogy ez működik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy biztosan megtér az egész családod azonnal az Úrhoz, de ahogy megállsz hitben és hálát adsz Istennek, meg fognak térni.
Megvallás: Én bátran járulok Isten elé. Ha kérek valamit az Ő Igéje szerint, tudom, hogy Ő meghallgat engem! És tudom, hogy amikor meghallgat, megvan nekem, amit kértem Tőle!

Bizonyságaid örökkévaló örökségem- És monda az Úr Józsuénak

-Alfred Christlieb
És monda az Úr Józsuénak: Ne félj és ne rettegj! Vedd magadhoz mind a fegyverfogható népet, és kelj fel és menj fel Aiba, meglásd: kezedbe adom Ainak királyát és az ő népét, városát és földét. .(Józs 8,1)

Ai ragyogó győzelmet aratott. Izraelt legyőzték és Sébarimig üldözték. Miután azonban az átok megszűnt, Isten Józsué kezébe adta Ait. A várost elfoglalták, és romhalmazzá változtatták, amely minden időkre az is maradt.

Lélekben járuljunk most e romokhoz és kérdezzük meg, mit mondanak nekünk! Mondanivalójuk kettős.

Isten népének ezt prédikálják ezek a romok: Bátrak legyetek akkor is, ha nehézségek adódnak utatokon! Ne csüggedjetek el, ha vereséget szenvedtek!

Jóllehet Aj feltartóztathatta Izraelt, mert Isten népének megtisztulásra volt szüksége, de tartósan nem állhatott ellent neki. Minden időkre nézve igaz az Ige: "az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk" (1.Ján 5,4).

Isten népe ellenségeinek pedig ezt hirdetik Ai romjai: Ne örüljetek mindjárt, ha a kegyeseket legyőztétek.

Mikor Aj harcosai Izrael ellen másodszor is előrenyomultak és győzelemittasan kergették a cselvetésből megszaladt izraelitákat, mindjárt észrevették, hogy a hátuk mögött lángokban áll városuk.

Egy hátulról betört hadsereg elfoglalta Ajt.

Hasonló módon járnak Isten ellenségei az utolsó időkben.

Amikor az antikrisztusi világ a legnagyobb győzelmét ünnepli, és úgy véli, hogy Isten népét kiirtotta, meg fog jelenni az Úr Jézus, hogy ellenségeivel hirtelen végezzen.

Mikeás próféta így jövendölt: "Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom" (Mik 7,8).

Ha egyszer-egyszer a sötétségben ülünk is, az még nem olyan nagy baj, csak a sötétség ne üljön bennünk!

C.H. Spurgeon- “Immánuel,,

– C.H. Spurgeon (1834 – 1892)-(Ezt a verset Spurgeon 18 éves korában írta.)

“Immánuel,,ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mát. 1:23).

Bűneim terhét mikor gyászolva cipeltem;
s lelkiismeretem mélyen sebzett engem;
sok gyarló tettem mind félrehullt, erőtlen;
és én térdeimre hulltam, imádkoztam csendben;
s akkor – boldog óra, hogy’ feledhetnélek! –
megismertem szereteted, Uram, Immánuel.
Szomorú viharok olykor tépik lelkem;
máskor a törődés hullámai nagyon átölelnek;
ám vigasz és öröm van, hogy tovatűnnek;
s csak reménytelen bánat tátong fel helyükben;
ám egy szó, s csendesül a vihar dühöngése –
s e szó: szent Neved, Uram, Immánuel.
Az igazságért van, hogy gyalázat ér engem;
ellenségeim botrányokkal sározzák be nevem;
kegyetlen tréfák és gúnykacajok jönnek;
„Básán bikái” körbekerítenek,
ám én tornyodban lakozom biztosan, csendesen –
s e torony: kegyelmed, Uram, Immánuel.
Mikor a dühödt pokol üvölt rám erejével;
és elém vág a sátán, hogy utam szegje nékem;
ellenségeim meg ujjongva várják végemet;
és felém légiónyi seregek nyilai röpülnek;
ne félj, lelkem, csak ronts rá a pokolra bátran –
hangos csatakiáltással: ami a Te Neved, Uram, Immánuel.
Az élet hegyéről mikor már majd lefelé tartok;
s majd’ elsodorják léptem halálos hullámok;
és én már süllyedek a mélyülő árban;
s barátaim könnyezve a meredélyen állnak;
utolsó búcsúmban, mely felszáll belőlem –
a Te gyönyörű Neved lesz ott, Uram, Immánuel.
Könnyeim mikor végleg letörlöd szememről;
s egy szebb világ felém elközelg;
mikor a menny szépsége bűvöli tekintetem;
és én édes örömben mártózom majd meg;
lesz egy boldogság, mely felette áll mindnek –
az, hogy szent arcod láthatom, Uram, Immánuel!

AZ ÉJSZAKA MÚLIK -

 

,,Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. 

Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.,, Róma 13,12

Száguldó világban élünk. Szaladunk-futunk nappal és éjszaka is. 

Ahogyan az autópályákon éjjel sincs megállás, úgy az életben sincs - mindig mozgásban vagyunk. Kivilágítatlan gépjárművel belevágni a sötét éjbe, meglehetősen kockázatos. 

Néhányan mégis megteszik - mert "menni kell"... pedig ilyenkor létszükséglet a világítás. 

Ha gyalog megyünk, elég egy gyertya pislákoló fénye, ha gyorsabban, akkor már nem elég a gyertya, komolyabb fényforrás kell. Sokan vakmerőségükért az életükkel fizetnek...

Úgy látszik, az emberek nagy része nem veszi komolyan az élet realitásait. 

Felkészültnek lenni, tudni, ismerni az utat és a törvényeket nem intellektuális luxus, hanem az életbenmaradás és a célbajutás egyszeregye.
A "sötétség cselekedetei" kifejezés azt az állapotot jelzi, amikor még nem tudja valaki, mi az élete értelme és célja, azaz minek is jött ő erre a világra. 

A válaszkeresés bonyolultsága abban is tükröződik, hogy a választ nem lehet sem gyorsan megkapni, sem könnyen rátalálni.

Mindennek ára van, a kérdések feltevésének is. Ez legtöbbször az idő, amelyből oly kevés van. 

 Csak idővel, néha nagyon hoszzú idő elteltével tudjuk magunknak megfogalmazni életünk kérdését, s ha végre kimondjuk, akkor megszólal bennünk a Hang... Választ kaptunk. 

Személyünkre szabottat, nyugalmat árasztót, békességet teremtőt.

Innentől kezdve tudjuk, mit jelent a Fény az életben, mit kapok a Fénytől naponta, azaz kicsoda az Isten valójában. Életünk mindennapjai változnak így meg. 

Ha nem éget a kínzó kérdés, mert Válaszom van, akkor tudom élni az életemet úgy, ahogyan azt Isten többé-kevésbé látni szeretné. 

Tökéletes nem leszek, mert nem is lehetek. Idő és tér, kívánságok és körülmények sokszor kaleidoszkóposan tükrözik életemet...

bármennyire is szeretnénk, a valóság megragadása csak pillanatokra lehetséges. 

Ha villanásszerűen, jelzésértékűen megtörténik az életünkben, akkor tudnunk kell, ez a kegyelem pillanata volt! 
Tudni, érezni egy pillanatra, hogy velünk az Isten, olyan erőt kölcsönöz, mely jó ideig elűzi félelmeinket. 

Tudni és érezni, hogy nem tévúton rohanunk, hanem Felé közelítünk - a bölcsesség maga.

Napi gondolatok - Szelíd szeretettel💞

"💞Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is." Galata 6,1

Mai, másokat hibáztató világunkban elgondolkodtatnak ezek a sorok, hogy miként gondolkodjam a hibázó emberekről. Olyan természetes dolog szidni a másokat, okolni a bajokért, elítélni, haragudni a csalódás miatt. Sokszor ezt is tartjuk a természetesnek. 

Alapból pesszimisták és bizalmatlanok vagyunk másokkal szemben ezért üt szíven már ennek a gondolatnak az eleje is: "még ha" meg is történik. 

Már hogyne történne! Hát persze, hogy úgy lesz, ahogy nem kellene. Vagy mégsem? 

Szerintem a hozzáállásról van szó. Nem hiszem, hogy Pál korában az emberek jobbak lettek volna, vagy kevesebb csalódást okoztak volna másoknak a közösségen belül. 

De az öreg apostol azt mondja, hogy a testvéri közösség nem működik bizalom nélkül. 

Igenis néha megtörténik a rossz, de ettől még alapból a jót feltételezzük! Aztán, ha mégis megesik, na akkor igazítsuk helyre a dolgokat. 

 Kiigazítás, helyreigazítás, mert a bűn nem más, mint céltévesztés. 

Aki rosszat tesz elvéti az irányt, nem jó felé indul, rossz irányba tart és ezért szólni kell neki, hogy nem fog odaérni, ahová szeretne. 

Ezt pedig nem lehet haraggal, kiabálva elmondani a másiknak, csak szelíden, szeretettel. 

Mert hát a cél közös, az út is közös és együtt is szeretnénk járni rajta. 

Persze ez a mi döntésünk. Mert dönthetünk mégis úgy, hogy szidunk okolunk, hibáztatunk, csak akkor mi magunk is vállaljuk annak kockázatát, hogy lelketlenek leszünk. 

Mert ez a lelki ellentéte ugye? A döntés a miénk és ez azért érdekes, mert megmutatja nekünk, hogy mindig válaszút elé állunk mi is, amikor a másik rosszul dönt. 

Bizony, ez nem csak az ő próbája, nem csak az ő sorsa! Azért Pál kétszeresen is segít. 

Ne ess abba a kísértésbe, hogy elítélj másokat, mert te is kísértésbe ejthető vagy! 

És ugye te is azt szeretnéd, hogy szelíden igazítsanak helyre, ha megbotlottál...

KÁLEB ÉLETSZEMLÉLETE 2.)

"De szolgámat , Kálebet, mivel más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre..."(4Mózes 14-24)

Káleb ezt mondta Mózesnek:"..Bátran fölmehetünk, és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele, de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: 

Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk...

A nép pedig, amelyet ott láttunk,csupa szálas emberekből áll.

Sőt láttunk ott óriásokat is... Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák.." (4Mózes 13:30-33).

Figyeld meg a kétféle hozzáállást ebben a történetben:

1.) A kételkedő szemléletmód. 

A tizenkét kém közül tízen visszajőve ezt mondták:"Ez teljesen lehetetlen!" 

A többségnek azonban nem feltétlenül van igaza. Ha Isten megígért valamit, akkor az a tiéd, még akkor is, ha a kisebbséghez tartozol.

A többség véleménye elrettentette Isten népét, lelki amnéziát kaptak, elfelejtették, hogy milyen csodálatos, természetfeletti módon gondoskodott róluk eddig is Isten. 

Addig győzködték magukat, míg elhitték, hogy igazából Egyiptom a tejjel és mézzel folyó föld."..elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a pusztában..."(4Mózes 16/13). 

Hihetetlen! Egyiptom a rabszolgaság országa volt, nem pedig tejjel és mézzel folyó föld.

Mi bajuk volt ezeknek? Engedték, hogy a körülmények jobban befolyásolják őket, mint Isten ígéretei. Amikor ez történik, lelkileg kiszáradsz, zúgolódni kezdesz, és ilyesmiket mondatsz:

"Lehet, hogy Isten tett csodákat a múltban, de többé már nem tesz". 

Hitetlenségük következtében senki sem mehetett be az Ígéret földjére Józsuén és Káleben kívül.

2.) A hit viszonyulása. 

Isten azt mondta:

,,De szolgámat, Kálebet, mivel más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre, ahol járt, és az ő utódai birtokolni fogják azt"

(4Mózes 14-24).

Nos, te melyik hozzáállást választod?

Kenneth E. Hagin-Emeld Isten elé az ügyedet

Mert amint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én Igém, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és áldott lesz ott, ahová küldöttem.

(ÉSAIÁS 55,10. 11.)

Az Ésaiás 55,11 egy olyan igevers, amit állandóan használnod kellene az imáidban. Ez az imaélet gerince. Az Istentől kiment egyetlen Ige sem térhet vissza hozzá üresen. Isten azt mondta: „… gondom van az én Igémre, hogy beteljesítsem azt.” 
(Jer. 1,12) A King James-Biblia széljegyzete szerint: „Ügyelek arra, hogy az én szavamat végrehajtsam.”

Isten be fogja teljesíteni az Ő Igéjét, ha te rendületlenül kitartasz mellette!

Imáimra akkor jöttek a leghatalmasabb válaszok, amikor Isten elé vittem az Ő Igéjét, és emlékeztettem Őt arra, hogy mit mondott. Dicsőség Istennek, Ő megtartja a Szavát.

Megvallás: Én elfogadom a szövetséget megtartó Isten felhívását! Emlékeztetem Istent az ígéreteire. Előállok az ügyemmel. Megkeresem az én esetemre vonatkozó Igéket, és az ügyet Isten elé viszem. Isten Igéje szerint járulok elé, Isten Igéje pedig nem vallhat kudarcot!

Charles H. Spurgeon - Toronyiránt a kereszt felé!

A legjobb prédikáció az, amelyik a leginkább telve van Krisztussal. 

Azt az igehirdetést hallgatjuk szívesen, amelyben szó esik Krisztusról.

Egy walesi szolgálattevő, aki az én kedves bátyám, Jonathan George gyülekezetében prédikált a múlt szombaton, hangsúlyozta, hogy Krisztus az evangélium lényege és esszenciája, majd ezt a rövid történetet mondta:—
Volt egy fiatalember, aki egyszer egy idős, tiszteletre méltó lelkész jelenlétében prédikált. 

Miután befejezte, odament ehhez az idős szolgálattevőhöz, és azt kérdezte: 

“Mi a véleménye az igehirdetésemről?”
“Nos, elég szegényes volt.” – válaszolta az idős lelkész.
“Hogy-hogy szegényes volt?!” – kérdezte a fiatalember. – “Elég sok időmbe került, amíg megtanultam!”
“Igen, efelől semmi kétségem sincs.” – volt a válasz.
“De miért? Nem gondolja azt, hogy a szövegmagyarázásom kitűnő volt?”
“Ó, igen,” – mondta az idős lelkész – “az valóban kiváló volt.”
“Nos, akkor meg miért mondja azt, hogy szegényes volt az igehirdetésem? 

Nem gondolja azt, hogy az általam használt metaforák és érvek meggyőzőek voltak?”
“Igen, alapjában véve azok nagyon jók voltak, de ez mégis egy szegényes prédikáció volt.”
“Elmondaná, miért gondolja azt, hogy ez egy szegényes prédikáció volt?”
“Azért, ” – válaszolta a férfi – “mert nem volt benne Krisztus.”
“Nos,” – felelte a fiatalember – “Krisztus ebben az igeszakaszban pont nem volt benne; és nekünk nem kell mindig Krisztust prédikálnunk – azt kell prédikálnunk, ami abban az adott bibliai szakaszban van.”
De az idős lelkész így válaszolt: “Nem tudja, maga fiatalember, hogy Anglia minden városában, minden falujában, és minden kis községében, legyen az bárhol is, van egy út, amely Londonba vezet?”
“Dehogynem” – felelt a fiatalember.
“Hát ez az!” – mondta az idős lelkész. – “És így van ez minden szentírásbeli igeszakasszal is: mindenhonnan vezet egy út a Szentírás nagy fővárosába, amely Krisztus. 

És kedves testvérem, a te dolgod az, hogy amikor egy adott részhez érsz, akkor feltedd ezt a kérdést: ‘Nos, mi innen a Krisztushoz vezető út?’, és csak azután szolgálj igehirdetéssel, úgy, hogy közben azon az úton haladsz, amely a nagy fővárosba vezet – Krisztushoz! 

És,” – tette hozzá – “én még soha nem találtam egyetlen olyan igeszakaszt sem, amelyben ne lett volna Krisztushoz vezető út, és még ha találnék is egyet, amelyben nincs ilyen út, én akkor is csinálnék egyet; ha kell, árkon-bokron is átmászok, de igenis elérek az én Mesteremhez, mert a prédikációnak semmi haszna sincs, ha egy csipetnyi Krisztus sincsen benne!”

NE HAGYD, HOGY AZ ÖRDÖG KERESZTBE TEGYEN NEKED💛

Mikor [az ördög] hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.– János 8:44

Sokan nehezen tudják elhinni Isten ígéreteit, mert a fizikai világban sok mindent látnak, ami azoknak ellentmond. Láttak hűséges tizedfizetőket tönkremenni. 

Láttak beteg keresztényeket, akik nem tudták elfogadni a gyógyulásukat.

Valójában pontosabb lenne, ha azt mondanánk, hogy csak gondolják, hogy látták ezeket a dolgokat. Ugyanis egy megtévesztő működik itt a világban. Egy megtévesztő, aki ugyanazzal foglalatoskodik az Éden kertje óta: elhiteti az emberekkel, hogy Isten Igéje nem igaz.
És mivel évezredek óta ezzel foglalkozik, igazán jól érti a dolgát. 

Gondolj erre legközelebb, amikor megpróbálja úgy láttatni a dolgokat, mintha Isten Igéje nem működne a számodra, és amikor el akarja hitetni veled, hogy minden reményed elveszett. 

Mondd ezt: „Nem foglalkozom a láthatókkal. Hiszem az Igét, és nem vagyok hajlandó kételkedni benne.”

Elmondom, hogyan értem ezt. Ismered azt a bűvészmutatványt, amikor valaki bemászik egy dobozba, majd úgy tűnik, mintha a bűvész kettévágná? A saját két szemünkkel láthatjuk. 

Az ember lába kilóg a doboz egyik végéből, a feje pedig a másikból, és a dobozt egész egyszerűen kettévágják. Aztán a bűvész összetolja a két dobozt, és a látszólag két részre szakadt fickó egy darabban kiugrik a dobozból.

Mondd meg nekem, elhitted-e egy pillanatig is, hogy a bűvész tényleg félbevágta azt az embert? Természetesen nem! Tudtad, hogy egy trükköt, egy megtévesztést láttál, ami valójában nem is az volt, aminek látszott. Talán nem tudtad, hogyan csinálták. Talán nem tudtad megmagyarázni a dolgot. 

De tudtad, hogy nem lehetséges az, hogy valakit kettévágnak, majd összeragasztanak, ezért nem hittél a szemednek.
Isten Igéjéhez is így kell hozzáállnod. Meg kell tanulnod annyira megbízni benne, hogy amikor a sátán az Igének látszólag ellentmondó dolgot mutat a természetes világban, azt tudd mondani: „Igen, láttam, de nem vagyok olyan bolond, hogy elhiggyem.
Ragaszkodom az Igéhez.”
Ha így teszel, a hazugság atyja soha nem lesz képes keresztbe tenni neked!

Igei olvasmány: Zsoltárok 119:89-104

Zsoltárok 119,77-80

Teljesedjék be rajtam irgalmad, hogy éljek, mert törvényedben gyönyörködöm. Szégyenüljenek meg a kevélyek, mert galádul bántak velem, én pedig utasításaidon elmélkedem. Forduljanak hozzám az istenfélők, akik ismerik intelmeidet. Bár lenne szívem tökéletes rendelkezéseid szerint, hogy ne valljak szégyent!

„Teljesedjék be rajtam irgalmad,…” Isten irgalma az ember legfőbb vágy kell hogy legyen. Ebben létezem én is napról napra, mert ha ez nem lenne, már rég elvesztem volna. Miért fontos ez? „…hogy éljek,…”  Mert az Isten irgalma az élet forrása! Ekkor teljesedhet ki az Istenben és az Ő törvényeiben való gyönyörködés: „…mert törvényedben gyönyörködöm.”

„Szégyenüljenek meg a kevélyek, mert galádul bántak velem…” Istenhez mindig fordulhatok, ha örömöm, ha bánatom van, ha ünnepelnek, ha szidalmaznak, vagy akár bántalmaznak is.

„…én pedig utasításaidon elmélkedem…” Minden helyzetben az Úr legyen az én életem központjában.

„Forduljanak hozzám az istenfélők, akik ismerik intelmeidet.” Vágyom a testvérek társaságára, kikkel együtt dicsérhetem az Élő Istent, ezért kérem Őt, hogy legyen társaságukból mindig részem.

„Bár lenne szívem tökéletes rendelkezéseid szerint, hogy ne valljak szégyent!” Istenem kérlek, formáld szívem a te akaratod szerint. Tudom tökéletlen vagyok, de abban is bizonyos vagyok, hogy a te utadon nem vallok szégyent, mert te velem vagy! Ámen!

KÁLEB ÉLETSZEMLÉLETE❣️ 1.rész

"💞...Életben tartott engem az Úr..." (Józsué 14/10)

Káleb már meglehetősen idős volt, nyolcvanöt éves, amikor ezt mondta Józsuénak:

...életben tartott engem az Úr, ahogyan megígérte...

Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. 

Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek.

Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az Úr azon a napon...

Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebont Kálebnek, 

Jefunne fiának...mert teljes mértékben követte az Urat..."(Józsué 14:10-14).

Káleb nem fél szívvel vagy átgondolatlanul élte az életét. 

Álma tartotta életben, és minden reggel azzal a szándékkal kelt fel az ágyból, hogy megvalósítja. 

Amikor Isten olyan nagy álmot ad, mint egy hegység, ez arra fog késztetni, hogy folytasd az utad akkor is, amikor körülötted már mindenki más feladta. 

De légy óvatos, hogy kire hallgatsz! Ne engedd, hogy a bírálóid elcsüggesszenek ezt mondva:"te ehhez már túl öreg vagy"! 

A Biblia azt mondja, hogy a pálmafához hasonlóan te is utolsó éveidben tudod a legnagyobb termést adni (Zsoltárok 92:13-15).
Amikor lemegy a nap, feljönnek a csillagok - te is ragyoghatsz fényesen életed utolsó fejezeteiben.

Barbara Klassen mondta: "Az üknagybátyám százhat éves koráig élt. 

Egészséges volt és fürge, örömét lelte abban,hogy kocsikázni vitte a városban a nála kevésbé munkabíró idősebb barátait.

A századik születésnapján adta be megújításra a jogosítványát. 

Amikor az egészségügyi bizottság elé ment, egy hivatalnok hűvös kétkedéssel megjegyezte:"

Hiszen maga száz éves! Ugyan minek magának jogosítvány?" 

Az üknagybátyám elképedve így válaszolt:" Valakinek az öregeket is fuvaroznia kell!" 

Még öt évre meghosszabbították a jogosítványát." 

Csináld te is Káleb módján: élj az utolsó pillanatig!!