A gyümölcstelen vallásosság Jézus korában
Három esemény áll előttünk négy részben:
-Jézus Messiás királyként bevonul Jeruzsálembe;
-másna
p
reggel Jézus megátkoz egy fügefát;
-Jézus nem kis felfordulást okozva
kiűzi a templomból (a templom udvarából) a kereskedőket és a tőlük
vásárlókat;
-majd a következő nap reggelén újra a fügefa: a tanítványok
megállapítják, hogy a fügefa elszáradt.
Ebből a három történetből
kettőben közös az, hogy Jézus, akit nemzeti
hősként és szabadítóként
fogadtak a páska ünnepre Jeruzsálembe érkező zarándokok, meglepő módon
viselkedik.
A király mintha először egy apróságon, ráadásul
értelmetlen apróságon húzná fel magát (megátkozni egy fügefát, mert
nincs rajta gyümölcs, különösen, hogy nem volt szezonja?), majd pedig
váratlan kitörésével felforgatja Izrael vallásos-lelki életének
központját.
Ugyanakkor elhamarkodott lenne úgy ítélni, hogy Jézus hirtelen felindulásból cselekszik ezen a napon.
Az előző este (a bevonulás napján) bement Jeruzsálemben a templomba, és
mindent megnézett, azaz szemügyre vett (v.11). Másnap reggel, amikor
megátkozza a fügefát, világos, hogy nem úgy viselkedik, mint egy éretlen
felnőtt, aki dühöng azért, mert valami nem úgy van, ahogy ő akarja,
különösen, hogy ez a helyzet a természet rendje szerint való.
Azt,
hogy e két eseményt párhuzamba állítva kell látnunk, megerősíti a Márk
evangélista által kedvelt ún. szendvics jellegű szerkesztés is.
Fügefa
megátkozása – templomi kultusz ítélete – fügefa elszáradása.
Az elszáradó gyümölcstelen fügefa, mint kerettörténet, szimbolikus illusztrációja a hiábavaló, gyümölcstelen vallási életnek.
A templomi istentisztelet felett mondott kritika pedig értelmezi a
fügefa megátkozásának történetét. Itt van egy zöldellő fa, amely olyan
ígéretet hordoz, amit nem teljesít be (még egyszer: Jézus tette
prófétikus-szimbolikus).
Itt van az élő, „zöldellő”, látványos
templomi istentiszteleti élet, de ha valaki közel megy, nem találja a
gyümölcsöt, terméketlen ágakat lát.
Isten népének vallása, hitélete,
lelki élete, ami Izrael egész nemzeti, politikai, lelki életének a
szívdobbanása, csak látszólag élő. Valójában üres és hiábavaló. Miért?
Jézus szavai egészen világosan lerántják a leplet a jeruzsálemi
vallásos élet látszatvalóságáról, elhibázott- és cél-tévesztett-voltáról:
„Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti
pedig rablók barlangjává tettétek.” A két mondatrész két ószövetségi
prófétai szakaszból származik.
Ha meg akarjuk érteni, mit értett Jézus
gyümölcstelen vallásosság alatt, ezeknek a mondatoknak ill. eredeti
szakaszoknak alapján érthetjük meg.
Ésaiás próféta arról beszél,
hogy Isten nyitott minden ember előtt:
„nem mondjon ilyet az idegen, aki
az Úrhoz csatlakozott: Bizonyára elkülönít engem népétől az Úr. Ne
mondja a herélt sem: én már kiszáradt fa vagyok” (És. 56.3)
A herélt
Mózes törvénye szerint nem tartozhatott Isten népéhez, amint idegenek
(nem zsidók) sem (5Móz. 23.2-4).
De eljön az a kor, amikor Isten
háza
„imádság háza lesz minden népnek,” amikor mindazok, akik korábban
kizárattak, megismerik az Urat és imádják őt. Ez Izrael hitének,
vallásának a perspektívája.
Ez a templom végső rendeltetése. Hogy
eljöhessenek a népek, és dicsőítsék az Urat. Ez a hiteles, igaz,
gyümölcsöt termő istentisztelet és élet.
De valami egészen más született
helyette: „ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Ennek megértéséhez
egy másik prófétához, Jeremiáshoz kell visszamennünk: „Ne bízzatok ilyen
hazug szavakban: az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma van
itt! Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha
igazságosan ítéltek ember és embertársa között, ha a jövevényt, árvát és
özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen,
nem követtek más isteneket a magatok romlására: akkor megengedem, hogy
ezen a helyen tartózkodjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam,
öröktől fogva mindörökké.
Ti hazug szavakban bíztok, amelyek semmit
sem érnek. Loptok, gyilkoltok, paráználkodtok, hamisan esküsztök, a
Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.
Azután idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amelyet az én nevemről neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk!
De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el. Vajon rablók
barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet az én nevemről neveztek el?
Majd én is annak nézem! - így szól az Úr.” (Jer. 7.4-11) Képmutatás és
elnyomás. Szívet melengető imádság a templomban, másokat elnyomó és
kifosztó, Istent semmibe vevő élet a mindennapokban. Folyik a
kereskedelem, a biznisz, mennek a mindennapok a szent helyen, de mi köze
ennek ahhoz, amit Isten vár, amit Isten keres a népe életében?
"És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, akik árulnak
és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a
galambárusok székeit felforgatta. És monda nékik: Meg van írva: Az én
házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává
tettétek. És mentek hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá
őket. A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, amelyeket
cselekedett, és a gyermekeket, akik kiáltottak a templomban, és ezt
mondták: Hozsánna a Dávid fiának: haragra gerjedének, És mondának néki:
Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem
olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által vettél dicsőséget? És
otthagyván őket, kiment a városból Betániába, és ott marada éjjel.
Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezett.
És meglátva egy fügefát az út mellett, odament és nem talált azon
semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs rajtad ezután soha
örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszáradt. És látván ezt a
tanítványok, elcsodálkoztak, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly
hirtelen?
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek,
ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, ami e
fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel, és zuhanj a
tengerbe, az is meglészen; És amit imádságotokban kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek." -Máté 21:12-22
Forrás: Biblia az élő könyv