Zsoltárok 119,89-92

Uram, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég. Nemzedékről nemzedékre megmarad igazságod. Megszilárdítottad a földet, ezért áll. Döntéseid szerint áll ma is, mert téged szolgál a mindenség. Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban.

Az Isten szava és ígérete az emberével ellentétben szilárd és örök, ha Ő mond vagy tesz valamit az maradandó, mert mindig ragaszkodik ígéretéhez. Ezért az a reménység, mely szabadításunkra szól, ma is érvényes. Az örök idő feletti Isten, minden emberi korban megnyitotta valamilyen formában a szabadulás útját. Régen az áldozatok és a törvény, ma a kegyelem az, mely utat nyitott nekünk az örök Istenhez. Ezért írja itt a zsoltáros, hogy: „Nemzedékről nemzedékre megmarad igazságod.”[1] 

Mivel ennek az igazságnak a gyökere az Élő Istenben gyökerezik, ezért Dávid, Isten igazságának korok feletti tulajdonságára utal: „Megszilárdítottad a földet, ezért áll.”[2] Ráadásul mindez az Istent szolgálja és Őrá mutat, mint minden a teremtésben.

Dávid az ember nélkülözhetetlen szükségére mutat rá, mely Isten törvényében, igéjében való gyönyörködést jelent. Ez a mi lelki levegőnk. Mert ha nem vennénk levegőt meghalnánk, mint ahogy azt Dávid is mondja: „Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban.”[3] Ez a lényeg, amely a ma üzenete számomra. Legyen hát mindig számomra is olyan létszükséglet az Isten igéje, mint a levegő, vagy mint ahogy Dávidnak az ő szent törvénye.

[1] Magyar Bibliatársulat 2004; Biblia, (Zsolt 119,90)

Andrew Wommack-Isten minden imát megválaszol

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. (Máté 7:7)

Azt az imát, ami megfelel Isten Igéje követelményeinek, Isten mindig megválaszolja.
Sok esetben nem vesszük észre a választ, mivel az mindig a szellemi területen jelenik meg, mielőtt a fizikai világban is megnyilvánulna. Ha megingunk a hitünkben, akkor megszakíthatjuk a válasz megnyilvánulását. (Jakab 1:6, 7; Zsidó 10:35.), de Isten akkor is válaszolt. Mindenki, aki kér, az kap.
A Dániel 9-ben Dániel imádkozott és a válasz megérkezéséig viszonylag rövid ideig kellett várnia. Három percen belül Gábriel angyal megjelent, és valamennyi kérdésére választ adott. A Dániel 10-ben Dániel ismét imádkozott, ám ebben az esetben három hét telt el, mielőtt egy angyali hírvivő választ adott volna. Mi volt a különbség?
A legtöbb ember azt gondolja, hogy Isten az egyik imát három percen belül válaszolta meg, míg a másikat három hét alatt, de a Dániel 10:12 azt mondja, “mert az első naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Istened előtt, meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid miatt jöttem. ” Később megtudjuk, hogy Sátán akadályozta az angyalt abban, hogy Dánielhez jusson. Nem Isten volt az ok. Ő minden imát megválaszol.
A Máté 7:8 is ezt igazolja, amely azt mondja, hogy mindenki aki kér, az kap. Isten válaszol, de Sátán akadályozhatja az imáinkat. Dánieltől eltérően, az Újszövetségben hatalmunk van az ellenség felett a Jézus nevében, így megköthetjük az ördögöt, hogy ne akadályozza, illetve ne állítsa meg Isten válaszát, hogy az a természetes világban is megjelenhessen. Ezeknek az igéknek az igazságai arra bátorítanak bennünket, hogy Isten mindig megválaszolja az imáinkat.
Ma, amikor imádkozol, kösd meg az ördögöt és szabadítsd fel a Szent Szellem erejét azzal, hogy Isten Beszédét imádkozod a helyzetedben. Teljes bizalmad és hited lehet abban, hogy Isten megválaszolja az imádat. Ha vársz arra, hogy megnyilvánuljon valami, akkor ne kételkedj Istenben! Ismerd fel, hogy egy ellenség ellen harcolsz, és ki kell tartanod. Maradj meg Isten Szavában, amíg meg nem látod a választ.

Áhítat morzsák: Gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem

"Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó!" - figyelmeztet a régi bölcsösség ma is, mert csak nem akar kihalni az emberből ez a régi rossz tulajdonsága; lelkesen ígér, és gyorsan felejti vállalt kötelezettségét... Felelőtlenül ígérgetni nemcsak csúnya dolog, de veszélyes is.
Gondolhatjuk, talán azért, mert elveszíthetjük hitelességünket embertársaink előtt. A hiteltelenségen túl a bizalom is megrendülhet bennünk, de ami még ennél is veszélyesebb: Elveszítjük életünkben azt a tiszta hangot, mely lelkiismeret gyanánt időről-időre visszhangzik bennünk és az Isten végső, nagy számonkérését juttatja eszünkbe.

Ha ez kimarad életünkből, akkor... már nem számolunk az Istennel.

És ez olyan nagy baj? Manapság is sokan "fütyülnek" az Isten-problémára, s nem látszanak boldogtalanabbaknak, mint a többiek. Reprezentatív felmérés szerint, az élet delén (40 év) túljutottak közel nyolcvan százaléka, még soha(!) nem gondolkodott el komolyabban az élet értelmén, az Isten esetleges szerepéről személyes életükben. Ez azt jelenti, hogy az emberek háromnegyed része leélte a szociológiailag aktív életének túlnyomó részét - belső, etikai motívációk nélkül! 

Magyarul: magának élt. Ennyivel "szegényebb" lett a világ, ennyivel kevesebbet kapott a közösség. Mert életünk második felében inkább kapni szeretnénk a közösségtől, hiszen az erőnk fogyatkozik. De mi van azzal a társadalommal, ahol mindenki csak kapni akar? Az, amit tapasztalunk manapság: elaljasodik. Az önzés apránkénti növekedésében sokan észre sem veszik, hol lépték át az önszeretet és a gonoszság határát. Ha nem volt ott Isten, akkor a látáshoz szükséges világosság is hiányzott. Lemerült zseblámpával szakadék szélén "táncikálni" - meglehetős botorság...

Isten beteljesíti ígéreteit, ahogy az Írás mondja: "Nem ember az Isten, hogy hazudna." Ez azt jelenti, hogy a törvényt, azaz a teremtettség rendjét Isten betartatja: a bűnt(hibát) követi a büntetés(következmény). Az Isten tehát következetes. Jó levonni ebből a következtetést, hogy következetlenül élni nem érdemes... Fejjel nekirohanni a falnak lehet, de nem érdemes. 

Isten meg-megállít minket, hogy elgondolkozzunk életről és halálról, szépről és jóról, a megismerés ajándékairól, a reménységről, a hitről. 

Miért? Hogy szívünkben megfogalmazódjanak gondolatok a világról, s a Gondviselésről, s ezeket megosszuk másokkal is.

Amiért ma imádkozunk:
Várakozásaink szép beteljesüléséért.

Uram! Te látod életem gondjait. Kérlek Téged, emelj ki belőlük néhány pillanatra, hogy szereteted apró csodáit átélve magam is jóságod eszközévé válhassak! 
Jézus nevében, Ámen!

Napi Gondolatok

  Őszinte megtérés

 

"De még most is így szól az ÚR: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az ÚRhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is."

Jóel próféta könyve 2:12-13

A ruhát könnyebb megszaggatni - nem fáj. Bármikor felvehetek másikat. De Isten nem a ruhára kíváncsi. Hanem arra, hogy ki vagy, amikor mindened elveszett. Azt viszont csak a szíved rejtheti. Ezért kell a szívvel foglalkozni, mint a ruhával, vagy álarcokkal.

Reményik Sándor:

És a szívem is elhagyott engem

Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb büntetés.
S a legnagyobb nyomorúság is ez: 
Elhagyott engem az én szívem is.
Ülök a puszta-homok közepén, 
Csügged nehéz fejem.
Ülök, akár a kő,
Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal 
Tapogatom magam. 
Vad-idegenül kutat a kezem
A hely körül,
Hol a szívemnek lenni kellene.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során. 
Őszökkel, tavaszokkal, 
Bűnökkel, bajokkal, 
Vándormadarakkal. 
Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel, 
Nem tudom, hogyan,
Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal 
Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el,
Hagyott el engem az én szívem is.
Még néha énekelnék.
Egyszercsak a dal torkomon akad, 
Elfagy, kihűl,
Nem érzem szívemet a dal alatt. 
Szólnék néha egy símogató szót, 
Egyszerűt, tisztát, édest, meleget, 
Vigasztalót.
Kimondom: koppan, 
Érctelenül, csináltan, hidegen: 
Nem szűrhettem által a szívemen.
Magamhoz vonnék néha valakit 
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett szárnyként visszahull a két kar, 
És visszahull a nagy ölelés vágya,
A kitárt karok félszeg ritmusát 
Nem a szív dirigálja.
Indul a kezem irgalomra is,
De nem dobban a mozdulatban semmi, 
Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni. 
Zeng a köszönet: "Ezerannyit adjon..." -
Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon!
És imára is kulcsolom kezem,
Úgy esedezem szívetlenül - szívért, 
Szárazon adom Istennek magam, 
Hátha reám bocsátja harmatát,
És kinyílik a kőből egy virág.
Mert bajok vettek engemet körül, 
És a bajoknak szere-száma nincsen, 
És utolértek az én bűneim,
És bűneim beláthatatlanok, 
Hajszálaimmal el nem hullanak,
S elhagyott engem az én szívem is.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során. 
Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok, 
Gyilkos órák, rabló pillanatok,
Suhanó szárnyú nagy sors-madarak, 
Hová vittétek az én szívemet? 
Hozzátok vissza az én szívemet, -
Szeretni akarok.

Charles H. Spurgeon

Ez a mi bizonyságunk 

“És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét.” (1Ján. 4:16)

Minden keresztény kell, hogy bizonyságtevő legyen. Hiszen minden, amit Isten teremtett, Őróla beszél. Egyes dolgok az Ő nagy erejéről, míg mások az Ő hatalmáról szólnak. A hullámzó tenger és a ragyogó ég mind-mind az Ő erejét és fenségét dicsérik. Vannak olyan dolgok, melyek az Ő bölcsességét, míg más dolgok az Ő jóságát hirdetik. Ám Isten szentjeinek különleges bizonysága van: a szívükkel és ajkukkal kell, hogy bizonyságot tegyenek az Úrról. Az összes többi teremtmény nem szavakkal beszél. Lehet, hogy ragyogásuk közben énekelnek, de hangjuk nem hallható. A hívő osztályrésze az, hogy a hatalmas, örökkévaló kórusban felemelje hangját – a szívével együtt –, és mint egy intelligens, élő, szerető és ismeretekkel rendelkező bizonyságtevő, tanúbizonyságot tegyen Istenről. 

Na már most, úgy gondolom, hogy szólhatok, sőt, szólok is az itt, ma reggel összegyűlt “izraeliták” ezreinek nevében  arról, hogy a bizonyságunk, amelyet elmondhatunk világnak és a szegény, elcsüggedő bűnösöknek, hogy hitre jussanak, nem más, mint ez: “és mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét”! Ez tehát a mi bizonyságunk, és el is akarjuk mondani mindenkinek, minden helyen és mindaddig, amíg csak élünk – és reméljük, hogy halálunkkor is képesek leszünk még az utolsó, erőlködő leheletünkkel is ezt mondani. Igen, amikor a földi életünk befejeződik, és elkezdődik az örökkévalóság, mi akkor is ezt hirdetjük majd: “Mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét!”

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja

A gabonamag sorsa

."..ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. "(Jn 12,24)

 

Ezzel a képpel Jézus a saját sorsát szemléltette. De ugyanez illik mindenkire, aki hűségesen követi őt. El lehet tenni egy búzaszemet a vitrinbe, s akár évszázadok múlva is meglesz, de senkinek semmi haszna belőle. Vagy el lehet vetni a földbe, s akkor elpusztul, de önmaga többszörösét termi, kenyér lesz belőle.

Ha félti magát egy hívő, a hite akkor is megmaradhat, de élete meddő lesz, senkinek semmi haszna belőle. Ám ha kész feláldozni magát, ő maga belepusztul ugyan, de termékeny, gazdag élete lesz.

Sokan félnek ettől, pedig minden hívő ember életében eljön egy pillanat, amikor döntenie kell, hogy vállalja-e a gabonamag sorsát. Kész-e átadni Isten rendelkezésére nemcsak sok mindent, hanem mindent. Kész-e nemcsak szakítani mindennel, amit Isten bűnnek ítélt az életében, hanem lemondani régi vágyakról, dédelgetett tervekről, nemes célokról is, és azt tenni, amit Isten vár tőle. Az ilyen hívővel Isten közli önmagát, s olyan erőt, mondanivalót, lelki gazdagságot kap, amit korábban nem tapasztalt. Minden, ami nem kerül be a földbe, és nem hal meg, ezt akadályozza. Ezért van sok langyos, erőtlen, tétova, meddő életű keresztény. Aki egészen alárendeli magát Krisztus uralmának, az Istent tudja adni másoknak, és lelki teljesítményeiben mindig felülmúlja önmagát.

Ábrahámnak ez a pont Izsák feláldozása volt. Amit aztán nem kívánt tőle Isten, de ki kellett derülnie, hogy fontosabb-e neki az Úr még a fiánál is.

Isten általunk végzett munkáját minden akadályozza, ami a régi életünkből való. Miért féltjük azt, ami csak hátráltat küldetésünk útján? Jézus mindig többet ad, mint amit elkér. Adja már itt a vele való közösséget, a másoknak gyümölcsöző életet, s odaát az ő mennyei dicsőségét. Mi az, amihez érdemes ragaszkodnunk ezek helyett?

Napi áhítat

A történelem Istene

Olvasmány: 90. zsoltár

Az örök Isten kezében tartja a történelmet, benne életed eseményeit is!

„Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten!
A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!
Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel.
Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű:
reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad.
Bizony, elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt megsemmisülünk,
ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé.
Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás.
Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.
Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod?
Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!
Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon!
Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vígadjunk és örüljünk egész életünkben!
Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt!
Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon!
Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!”

Magyarázat

Egyik kedvenc tantárgyam volt a történelem. Ma is szívesen olvasok ilyen jellegű írásokat, de tudatában vagyok: történelmünk véges. Isten, aki időn kívül áll, örök. A kiemelt vers éppen ez utóbbit fejezi ki. Mózes szavai által hozzánk is szól az Úr: a föld és világ létrejötte az ő bölcs tervében volt. A te és az én életem is az Alkotó tervének része. Sok ember küzd az értéktelenség, céltalanság érzésével, mert nem hiszi, hogy Isten tervében van az élete. Ha ezt hittel elfogadjuk, boldog, ki­egyensúlyozott életet élhetünk, esetleges nehézségeinkkel együtt.
A világnak ugyan volt kezdete, és lesz vége, de ezt Isten határozza meg, aki örök. Jó tudni, hogy az örök, változatlan Isten tartja ellenőrzése alatt a világmindenséget, még akkor is, ha esetleg értetlenkedve gondolunk bizonyos eseményekre. Ő, aki az Alfa és Ómega, a kezdet és a vég, ő az Isten (Jel 22,13). Mennyivel biztatóbb az a tudat, hogy ez az Isten mennyei Atyánk. Bár a világmindenség, s életünk véget ér, mégis részünk lehet Isten kegyelme által az örök életben. Kedves testvérem! Az örök Isten az örökkévalóság szemszögéből irányítja életed eseményeit, és örök élettel ajándékozott meg! Hála neki!

(Vékás Benjámin)

 

Hasznos edény vagy?

Van az a nézet, miszerint a szolgálati területekre szakosodnunk kell. Úgy értik, hogy aki például a pásztori szolgálatban áll, annak az a szolgálati területe, és ezért már nem kell részt kivennie más szolgálatokból. Pedig a szolgálati területekre nem szabadna szakosodnunk, hanem minden jó cselekedetre alkalmasnak kell lennünk.

2Timóteus 2,15-21
„Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek. És az ő beszédök mint a rákfekély terjed; közülök való Himenéus és Filétus. Akik az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyeknek a hitét. Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja. Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.”

Szóval a mi szolgálati területünk igen széles skálán mozog, úgymond mindenesek vagyunk, mindenhez értenünk kellene. Akik ugyanis valósággal megtértek, azokban valósággal Isten lakozást vett, és azok többé már nem a saját terveiknek élnek, hanem csak Isten akaratának. Isten akarata pedig az, hogy munkálkodjunk:

Filippi levél 2,12-13
„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”

Bár ezt az igeverset mentőövként használják sokan a saját inaktív életükre, hogy: „nem az én hibám, hogy nem akarom, Isten nem munkálja bennem!” Pedig ha elolvassuk a 12-es verssel együtt, akkor egyértelmű képet kapunk arról, hogy Pál nem feltételesen írta, hanem kijelentésként, merthogy:

„…félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”

Isten mindenkiben munkálkodik, mindenkiben végzi az akarást, csak erre kevesen mozdulnak meg. Aki nem munkálkodik, az nem becsüli Jézus áldozatát, Ő kész volt odaadni mindenét, Ő szolgált, hogy önmagát példaként állítsa mielénk, hogy hozzá hasonlóan járjunk.

Efézusi levél 4,1-6
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében. Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is; Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.”

Mindenkiben munkálkodik! Istennek nem lehetnek inaktív követői, Isten nem tűr meg restséget, emlékezzünk csak a talentum példázatára:

Máté evangéliuma 25,13-30
„Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nékik.  És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképpen akié a kettő vala, az is más kettőt nyere. Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”

Ugyanez az üzenet megtalálható Jézus egy rövidebb példabeszédében:

Máté evangéliuma 5,13
„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek.”

De mi nem akarunk a haszontalan szolgák sorsára jutni, ezért mi nem is vagyunk tétlenek, hanem mindaddig munkálkodunk, amíg ebben a világban vagyunk. Olyan edényekké kell lennünk, amit az Úr bármire tud használni, vigasztalásra, bátorításra, tanításra, adakozásra, vezetésre, feddésre, gyámolításra, egyszóval bármire! Így megbecsült edényekké leszünk, és minden jó cselekedetre alkalmasak.

1János levele 3,1-3
„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta.”

Ne feledjük, és mindig tartsuk szemünk előtt, hogy az Isten iránt érzett szeretetünket nem szavakban, hanem cselekedetekben kell megélnünk.

Kenneth & Gloria Copeland-Jön a vőlegény

Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jön a vőlegény! Jöjjetek elébe! – Máté 25:6.

 Isten Szelleme egy kulcsfontosságú üzenetet szól a mai napon: készülj fel Jézus visszajövetelére! Régi üzenet ez. De mostanában igencsak időszerűvé vált, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Vannak hívők, akik tévesen azt gondolják, „Ó, én nem hiszem, hogy tudnunk kellene az Úr visszajövetelének napját. Az a nap úgy fog eljönni ránk, mint a tolvaj éjjel!”

Nincs igazuk. Isten Igéje szerint nem szabadna, hogy a világosság gyermekeit meglepetés érje. Szellemben annyira ébernek kell lennünk, hogy bár nem ismerjük a napot vagy az órát, érzékeljük, hogy eljött az ideje Jézus visszajövetelének.

Az 1 Korinthus 2:10 azt mondja, hogy Isten a Szelleme által megjelenti a terveit. Gyanítom, hogy akik Szellemben járnak, az Úr visszajövetelének napján érzékelik majd, hogy valami történni fog.

Legyél olyan, mint az öt eszes szűz a Máté 25-ben, akik készen álltak, amikor bejelentették a vőlegény érkezését. Maradj teljes a Szent Szellem olajával, és ne aludjon ki a lámpásod!

Ne találjon Jézus alvás közben, amikor visszatér. Ébredj fel a Szent Szellemre! Kerülj Isten akaratába, és készülj fel az Úr visszajövetelére! Mert ahogy Jézus előre megmondta, éjfélkor kiáltás hangzik. Az Úr Szelleme Jézus visszajövetelét jelenti be.

Hallod a szellemedben? Hallod az Úr szavait? „Kelj fel, és gyere ki Hozzám. Legyél Velem közösségben. Kerülj a világosságba most, és abban a döntő órában az Én terveim részese leszel."

Engedelmeskedj Neki gyorsan! Mert ímhol jön a vőlegény!

Igei olvasmány: Máté 25:1-13.

T.B.Joshua-Tanításai

TANÍTÁSOK:

T.B. Joshua: MI A HIT?

A KERESZTÉNYSÉG A SZÍVBEN REJLIK 

ISTENRE TÁMASZKODNI - T.B. JOSHUA 

Vedd figyelembe - T.B. Joshua Próféta

KINYILATKOZTATÁS JÉZUSRÓL és T.B. Joshua Prófétáról!!! + Anointing Water bizonyság

EZ UTÁN AZ ÜZENET UTÁN TÖBBÉ NEM LESZEL UGYANAZ!!! 

 A KRISZTUSI HIT

A HALÁL LEGYŐZETETT! 

***********************************

GYÓGYULÁSOK:

MEGGYÓGYULT a YouTube on keresztül!

https://www.youtube.com/watch?v=3ui1LGGPZ9M

Prófécia és azonnali megoldás Jézustól.

https://www.youtube.com/watch?v=Ja5Jm_gcLBY 

Videó tanítások

 Isten békességében 1.rész ÉLő adás 2.

Hogyan állítja meg az imáinkat a sátán? magyar felirat (John Mulinde, 2000)

Oden Hetrick Tiszteletes Bizonysága a Mennyről 

Derek Prince-Europából támad e az Antikrisztus?

Europából támad e az Antikrisztus?

 

 

„Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erő. És Ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek. Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele!
... Kinek hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékről-nemzedékre áll. És a föld minden lakosa olyan, mint a semmi; és az Ő akarata szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, aki az Ő kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél?"
(Dániel 2:20-22,4:31-32)
Három hónappal ezelőtt, amikor meghívtak er­re a konferenciára, kértek, hogy adjam meg azokat a témákat, amelyekről beszélni fogok. Ez számomra mindig problémát jelent. Honnan tudjam, hogy három hónap múlva miről akarok majd prédikálni? De azt mondták, hogy ezen a konferencián prófétai üzenetet várnak Európa számára. Tehát megkérdeztem magamtól, vajon milyen prófétai üzenetre lenne Európának szüksége? Így jutottam el a mai előadásom címéhez: Európából támad-e az Antikrisztus? Abban az időben még nem tudtam a választ erre a kérdésre. De meglepetésemre, azt hiszem, Isten megmu­tatta a választ. Ezt a választ pedig Isten Igéjéből nyer­tem, nem valami különleges látomásból, hanem egyszerűen Isten tiszta, világos írott beszédéből. De saját magadnak kell azután eldöntened, hogy az én válaszom a helyes válasz-e.
Úgy gondolom, hogy rendkívül fontos az Európá­ban élő keresztények számára tudni mindazt, amit a Biblia az Antikrisztusról tanít. Mert azt hiszem, az an­tikrisztus szelleme már erőteljesen működik Európá­ban. És hogy az események hogyan végződnek, az Jézus Egyházától függ: megtanuljuk-e ezt a szellemi erőt leküzdeni, vagy az győz-e le bennünket. Ez a kérdés még nyitott. Ezért most egyszerűen arról szeretnék be­szélni, amit az Újszövetség tanít az Antikrisztusról.
Először meg kell értenünk ennek a szónak a jelen­tését. A „krisztus" szó a görög nyelvből származik, és megfelel a héber „messiás" kifejezésnek. Meglepő mó­don sok keresztény és sok zsidó sem tudja ezt. Amikor mi most Jézus Krisztusról beszélünk, akkor Jézusról szólunk, aki a Messiás. Így az Antikrisztus az anti-messiás. Az „anti-" előtagnak két szokásos jelentése van: valami ellen és valami helyett. Mind a két jelentés illik ide. Az antikrisztus a valódi Krisztus ellen van, hogy félretolja az útból és helyettesítse Őt egy hamis krisz­tussal, aki aztán az Antikrisztus lesz. János első levelé­nek 2. részében a 18. versben és a 4. rész 3. versében három különböző kifejezést találunk: "sok antikrisztus", "az Antikrisztus" (egy bizonyos személy) és „az antikrisztus szelleme". Minden antikrisztust az antikrisztus szelleme ellenőriz. A történelem folyamán sok ilyen személlyel találkozunk, a zsidó enciklopédia legalább negyven hamis messiást sorol fel, akik Jézus ko­ra óta jelentek meg. Ezek mindnyájan antikrisztusok voltak. Európa történelme is sok antikrisztust jegyzett fel, többször előfordult, hogy egy antikrisztus volt az európai egyház feje. És ha a Közel-Keletre nézünk, ak­kor egyike a kiemelkedő antikrisztus-figuráknak: Mo­hamed. Az egész világon most is sok ilyen van.
Zairében, Közép-Afrikában volt egy vallási veze­tő, aki nyíltan vallotta, hogy ő Jézus. Amikor meghalt, a politikai vezetés nagyon bölcsen nem engedte, hogy eltemessék, hanem őrséget állítot­tak köré és három nap múlva engedték csak meg az embereknek, hogy elhantolják a hullát. Azok az afrikaiak, akik hittek neki, nagyon mérgesek lettek és kö­vekkel dobálták meg a koporsóját, mert megértették, hogy félrevezette őket. Tehát ha ma körülnézel a Föl­dön, sok antikrisztust fogsz találni. Ami azonban őket antikrisztussá teszi, az az antikrisztus szelleme. Az a szellemi erő, ami bennük és általuk működik.



Az 1. János levél 2. fejezetében a 18-23. versekben és a 4:1-3-ban az Antikrisztus bizonyos ismertető jegyeit találhatjuk. Először János azt mondja, hogy ők „közü­lünk váltak ki". Egy antikrisztus a pályafutását Jézus Egyházával való kapcsolattal kezdi, de János úgy foly­tatja, hogy nem tartoztak közénk, mert akkor velünk maradtak volna. Mégis el kell fogadnunk, hogy az An­tikrisztus kapcsolatban lesz az Egyházzal, mielőtt elkezdene tevékenykedni. Nagyon gyakran elmondtam már, hogy a karizmatikus mozgalom nagyon jó helyet kínálna az ő fellépéséhez, mert a karizmatikusok annyira vágynak arra, hogy jeleket és csodákat éljenek át. És sok karizmatikus azt gondolja, hogy valamilyen csoda végeredményben legalizálja azt, amit hir­detnek, vagy ha valamilyen személy szolgálatának az eredményeképpen csoda történik, akkor igaznak kell lennie annak, amit prédikál. De ez óriási tévedés. A Biblia világosan mondja, hogy az Antikrisztus sok csodát fog tenni. Szeretném a következő kérdést intézni hozzátok - én tényleg nem tudom rá a választ - gondoljátok, hogy az Antikrisztus nyelveken fog szólni?
Ha mindenképpen döntenem kellene, akkor igennel válaszolnék. De ez csak az én tippem
Az 1. János 2:21 és 23-ban János egy további ismerte­tő jegyet közöl velünk az Antikrisztusról: „tagadja az Atyát és a Fiút". Nem Isten létezését tagadja, hanem az Atyának és a Fiúnak a kapcsolatát az Istenségben.
Az iszlám például világosan mutatja ezt a jegyet, ők Allahról beszélnek, Istenről, de soha egyetlen muszlim sem fogadná el, hogy Jézus az Isten Fia. A Korán­ban az áll, hogy Istennek nincs szüksége fiúra. Sok nyugati keresztény elmegy a Közel-Keletre és nagyon könnyen félrevezetik, mert a muszlimok azt mondják: én hiszek Jézusban, mint prófétában, de nem mint Is­ten Fiában.
Az antikrisztus szellemének egy további jellemzőjét találjuk az 1 János 4:1-2-ben: tagadja, hogy Jézus test­ben jelent meg. A Messiás hús-vér emberként jött el. Az antikrisztus szelleme ezt sohasem fogja beismerni.
Az 1 János 4:3-ban azt olvassuk, hogy ez a szellem nem akarja megváltani, hogy ki Jézus.
A legelső alkalom, amikor az emberiség történelmében megnyilvánult az antikrisztus szelleme, Jézus bírósági tárgyalása volt. A zsidó nép a legváratlanabb döntést hozta, amikor Pilátus megkérdezte őket, kit engedjen el nekik? Jézust vagy Barabbást? Azt kiáltották ne Jézust, hanem Barabbást! Ez egy teljesen őrült választás volt. Jézus minden em­berrel csak jót tett, Barabbás pedig bűnöző, erőszakos ember volt, egy gyilkos. Mégis őt választották. Az egész tömeg egyetértett a döntéssel. Milyen szellem hozta létre ezt a döntést? Az antikrisztus szelleme. Lát­játok, ennek nincs semmi köze a pogánysághoz, mert a pogányság semmit sem tud Jézusról. Az antikrisztus szelleme csak ott tud megnyilvánulni, ahol Jézust pré­dikálják. Ez a Sátán utolsó mozgalma az Evangélium ellen. Tudatos tagadása a Jézusban hozzánk intézett kihívásnak.
Lapozzunk most a 2. Thesszalonika levél 2. fejeze­téhez. Ez a fejezet óvja az Egyházat az Antikrisz­tus felemelkedésétől. Az első három vers el­mondja, hogy az Antikrisztus eljövetele meg fogja előzni Jézus eljövetelét. Az Újszövetség görög szövege egy speciális kifejezést használ Jézus újra eljövetelére: parúzia. Ezt a szót rendszerint akkor használják, ha Jé­zus eljöveteléről van szó. De ebben a részben ugyanez a szó szerepel az Antikrisztus eljövetelére. Így hát két parúzia van: az Antikrisztus parúziája és az igazi Krisztus parúziája. De Jézus parúziája nem következik be addig, amíg előbb az Antikrisztus parúziája meg nem lesz. A harmadik vers az Antikrisztust a törvénytelenség emberének (a törvény ellenségének) nevezi, más helyen pedig a veszedelem (romlás) fiaként emlí­ti. Az Újszövetségben csak egyetlen személy van, akit a veszedelem fiának hívnak, Iskariótes Júdás. Vegyük észre, hogy ő egy volt az apostolok közül. Bizonyos ételemben tehát ő előképe az Antikrisztusnak.
Pál világossá teszi, hogy az Antikrisztus parúziája előtt egy másik dolognak, görög szóval aposztáziának kell bekövetkeznie, ami elfordulást, szakadást jelent. Tipikusan vallásos fogalom. Az Újszövetségben csak egyetlen más helyen fordul elő, amikor Pált megvádolják azzal, hogy a Mózes törvényétől való elszakadást, elfordulást tanítja. Az aposztázia tehát a kinyilatkoztatott vallási igazság elutasítása. Pál tehát azt írja, hogy mielőtt a Messiás parúziája megtörténne, be kell következnie a nagy szakadásnak az Egyházban. Az Újszö­vetség kijelentett igazságaitól való nagy elfordulás­nak. Mert mindaddig, amíg Jézus Egyháza megőrzi a rábízott Igazságot, akadályt gördít az Antikrisztus útjába. Így az első dolog, amit Sátánnak meg kell tennie ahhoz, hogy az Antikrisztus eljövetelét előkészítse, az ennek a barrikádnak a lerombolása. Mi ennek az aposztáziának a kellős közepében vagyunk.



Évszázadokon keresztül voltak keresztény veze­tők, akik erkölcstelenségben éltek, gonoszok, hitetlenek voltak, de nem tagadták meg a hit alap­vető igazságait, ha ki is használták azokat a maguk cél­jai számára. Ebben az évszázadban azonban már más a helyzet. Azt kell mondanom, hogy az aposztázia itt, Németországban kezdődött a liberális, „új" teológiá­val. Aztán innen vándorolt Norvégiába, és terjedt el az egész nyugati egyházban. Jelenleg minden keresztény felekezetben vannak vezetők, akik a hit valamelyik alapvető igazságát nyíltan tagadják. Van az anglikán egyházban egy püspök, aki nyilvánosan nevetség tárgyává tette, hogy Jézus testben támadt volna fel a ha­lálból, és az anglikán püspökök kétharmada azt mond­ja, hogy egyetért vele. De a katolikus egyházban is vannak teológusok, akik ugyanezen az állásponton vannak. A katolikus hierarchia ugyan nem vette át ezt a véleményt, de azt tudom nektek mondani, hogy Amerikában a katolikusok többsége nem veszi már ko­molyan az Újtestamentum igazságait. Vannak meto­dista barátaim, akik azt mondták nekem: a mi gyüleke­zetünkben nyugodtan beszélhetsz Platónról, Szókratészről, Allahról vagy Buddháról, senki se ütközne meg. De ha Jézusról beszélnél nekik, azonnal begerjed­nének. Milyen szellem ez? Az, amelyik ki akarja szorítani Jézust az Egyházból. És emlékezzetek csak, ez csu­pán az első lépés! A második lépés az, hogy helyette­sítse őt egy hamis krisztussal. Nem akarom most rész­letezni, hogy mi van a többi keresztény felekezetben, de elmondható, hogy az aposztáziának (elszakadás­nak) eddig soha nem tapasztalt mértéke található mindegyikben. Ez a Sátán módszere, amivel előkészíti az Antikrisztus eljövetelét.
A 2. Thesszalonika levél 2. részének 4. és 5. ver­sében Pál elmondja nekünk, hogy az Antik­risztus szembeszegül Istennel, Istennek adja ki magát, és be fog ülni Isten templomába. Itt önkénte­lenül adódik a kérdés: melyik templomba? Az én sze­mélyes véleményem az, hogy ez a templom Jeruzsálemben lesz, és a zsidó nép fogja felépíteni, ők már na­gyon készülnek erre. Tanfolyamokat tartanak a lévita papságról, hiszen nem egyszerű a dolga egy lévita papnak. Tudnia kell hogyan ölje meg az állatot, hogy nyúzza meg, darabolja szét, mit csináljon a vérrel stb. De a vallásos zsidók mindezt nagyon komolyan ve­szik. A zsidó rabbik között elterjedt egy tantétel, amely azt mondja, hogy aki vissza fogja adni nekik a Templomot, az a Messiás. De ez nem biblikus. Én azt hiszem, hogy ha egy politikai vezető visszajuttatná a zsidóknak a Templomot, azt a zsidók nagy többsége feltétel nélkül támogatná. Pál azt írja az 5. és 6. versben, hogy van még egy visszatartó erő. Ez egy olyan kérdés, amiről az embe­rek sokat vitatkoznak. És én tényleg nem tudom rá a választ. De hajlamos vagyok elfogadni, hogy ez a Szent Szellem. Mert valamilyen módon a Szent Szel­lem mindezeket feltartóztatja addig, amíg Isten tervei meg nem valósulnak.
A nyolcadik versben Pál kijelenti, hogy Jézus személyesen fogja megsemmisíteni az Antikrisztust a visszatérésével. Én személy szerint szívesen átengedem neki ezt a munkát, nem hiszem hogy én képes lennék erre. Nagyon helyénvalónak ta­lálom azt, hogy az igazi Krisztus semmisítse meg a hamis krisztust. Azt is hiszem, hogy ez lesz az egyik fő oka annak, hogy miért fogunk vágyakozni az Úr Jézus Krisztus visszajövetele után. Mert a Biblia azt mondja, hogy Jézus azokért fog visszajönni, akik az Ő eljövetelét vágyják. Ez ma nem igaz sok keresztényre. Sok más fontos dolguk van. De lesz idejük az Antikrisztus alatt arra, hogy megváltoztassák az értékrendjüket. Akkor azt fogják kiáltani: Jövel, Úr Jézus! És Ő er­re vár.
A 9. vers egy fontos igazságot tartalmaz. Az Antik­risztus eljövetelét sok hatalmas, drámai jel és csoda fogja kísérni. Kérlek értsétek meg ezt: a csodatevés nem szükségszerűen bizonyítja az Igazságot. Ez az a pont, ahol a karizmatikusok bajba kerülhetnek. Mert némely karizmatikus akármit elhisz, ha csoda kíséri.
És az antikrisztus csak erre vár. Egyetlen útja van an­nak, hogy az Igazságot megismerhessük, és ez a Szent­íráson keresztül vezet. Pál azt mondja, hogy egyetlen védelem létezik csak az Antikrisztus csalásaival szem­ben, és ez az Igazság szeretetének elfogadása. Jézus pe­dig azt mondta, hogy Isten Igéje az Igazság. Ha nem szereted Isten Igéjét, akkor be fognak csapni. Az a szó, amelyet itt szeretetnek fordítunk egy igen erős, pozitív tartalmú kifejezés. Többet jelent, mint hogy hetenként eljárunk istentiszteletre, és meghallgatunk egy prédi­kációt. Jobban kell szeretned a Bibliát mint az étkezést. Több időt kell eltöltened a Biblia tanulmányozásával, mint a televízió előtt. 

Azt hiszem a legtöbb keresz­ténynek meg kell változtatnia a fontossági sorrendet, különben az Antikrisztus le fogja győzni őket.

...Mindazok számára, akik nem szeretik az Igaz­ságot, Isten a tévelygés szellemét fogja elküldeni. Végiggondoltátok már valaha, hogy az Igazság elutasítóinak végső büntetése az, hogy Isten tévelygést bocsát rájuk? És ha Isten küldi azt, akkor nem lehet elmenekülni előle. Csak egyetlen védekezés létezik ez ellen. Jobban kell szeretned a Bibliádat, mint magát az életet. Élned kell a Bibliát, táplálnod kell magad belőle, részeket kell megtanulnod kívülről. Nemrég olvastam egy nagyszerű könyvet a kínai gyülekezetek sorsáról a kulturális forradalom ideje alatt, amikor a keresztényeket irgalmatlanul üldözték. Az egyik keresztény veterán a következőket mondta: a bebörtönzések idejét csak azok a keresztények élték túl, akik sok igét kívülről megtanultak. A többiek vagy megőrültek, vagy öngyilkosok lettek, vagy megtagadták a hitet, és elárulták a testvéreiket. Hogyan állsz te ezzel? Hogyan vészelnél át egy ilyen időszakot? Ha nem fogadod be az Igazság szeretetét, akkor biztos, hogy be fognak csapni.
Lapozzunk most a Jelenések könyvének 13. részé­hez. Ennek a fejezetnek sok versét át fogjuk ven­ni. Ez a rész szimbólumokban írja le az Antikrisztus eljövetelét. Úgy írja le, mint egy fenevadat, amely a tengerből jön fel. Úgy hiszem, hogy a tenger a politika világát jelenti. Ennek a furcsa állatnak hét feje van és tíz szarva. A teste leopárd, a lábai medvelábak és a szája oroszlánszáj. A Biblia egyetlen dolgot mond nekünk a leopárdról. Tudjátok mit? Azt, hogy nem változtathatja meg a foltosságát. Ez az antikrisztusi ha­talom mindvégig antikrisztusi is fog maradni. Ha megváltoztatja is a nevét, nem tüntetheti el a foltjait.
Azután arról olvashatunk, hogy ez az állat három dolgot kap a sárkánytól: erőt, trónt és nagy hatalmat. Ezután a fejek egyike nyilvánvaló módon meghal és utána „feltámad", megelevenedik, és nyilvánvaló „feltámadása" után az egész világ imádni fogja őt. Én gyakran megkérdeztem magam, ha John F. Kennedy megelevenedett volna a meggyilkolása után, vajon nem lett volna hajlandó a világ jelentős része arra, hogy imádja őt?
Ezen a ponton egy érdekes kontrasztot találunk az igazi és a hamis Krisztus között. Amikor Jézus, mint ember elkezdte a szolgálatát, a Sátán megkísértette őt és felajánlotta neki a hatalmat az egész világ fölött: „ki­rály leszel minden ország királya fölött, de egy feltétel­lel, ha leborulva imádsz engem". Jézus megtagadta ezt. De a hamis krisztus el fogja fogadni. Ő imádja majd a Sátánt, a világ imádja őt, és így általa a világ a legnagyobb ellenségét fogja imádni. Sátán legfőbb célja, hogy imádtassa magát. Hiszen a bukásához is az vezetett, hogy egyenlővé akarta tenni magát Istennel, de levettetett, és tudja, hogy ezt többé nem valósíthatja meg. Viszont van egy dolog, ami csak Istennek jár és senki másnak. Ez pedig az imádás. Tehát a sátán így gondolkodik: „ha rávehetem a világot, hogy imádjon engem, akkor megáll az eredeti állításom, hogy én is­ten vagyok".
Ha tovább haladunk a 13. fejezetben, akkor láthatjuk, hogy 42 hónapig lesz hatalmon, ami 3 és fél évnek felel meg. A hatodik vers azt állít­ja, hogy káromolni fogja az igaz Istent, a hetedik vers bemutatja, hogy a szenteket üldözni fogja, és le is győzi. Kik ezek a szentek? Azt hiszem, hogy olyan embe­rekről van szó, mint te meg én. A történelemnek eb­ben a szakaszában az Antikrisztus hatalmat kap arra, hogy megölje a valódi hívőket. Lehetnek dolgok, ami­ket nem értünk teljesen, de a legegyszerűbben mégis így lehet összefoglalni a történéseket.
A nyolcadik vers el mond ja, hogy az egész világ imádni fogja őt, kivéve az emberek egy csoportját, azo­kat, akikneknek nevei be vannak írva az Élet könyvébe, amely a Bárányé. 

Ezek azok, akiket Isten az örökkévalóság óta kiválasztott saját maga számára. 

És akiket Ő kiválasztott, azokat meg is fogja őrizni.

Ámen!

Derek Prince- Otthon az örökkévalóságban

"Minek előtte hegyek születtek vagy életre hívtad a földet és a világot, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. 
Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárásnyi idő éjjel." (Zsoltárok 90, 2;4)

Van különbség az idő és az örökkévalóság közt – nem pusztán tartalmában, hanem minőségében.
A hegyek születtek. A föld és a világ előállt. Mindez múlt időben van. De mikor a zsoltáros Istenhez fordul, ezt mondja: "öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten." Nem "Te voltál Isten", hanem "Te vagy Isten". Istenben minden találkozik, a múlt, jelen, jövő. Ő van, volt és eljövendő. (Jelenések 1,4) Isten nem az időben él, Isten az örökkévalóságban létezik. Az örökkévalóság nem pusztán egy nagyon hosszú időszakasz, hanem a létezésnek más formája. Valami egy másik világból, valami magasabb rendű mint az idő. 
Istenről mindig úgy beszélünk: "Te vagy." Az Ő valódi neve VAGYOK. (2Mózes 3,17) 
Az örökkévalóság nyugalmából és magasságaiból szemléli Isten az időt. Ebből a nézőpontból ezer év Istennél olyan, mint az elmúlt nap vagy egy őrjárásnyi idő éjjel. Az éjszakát a bibliai időkben négy, háromórányi őrváltásra osztották. Tehát ezer év olyan Istennel, mintha a mi tapasztalataink szerint három óra telt volna el. Isten mindannyiunkat hív arra, hogy személyesen megismerjük Őt, hogy ajtót nyisson előttünk az időből az örökkévalóságba. Fizikai létünk még időhatárok által korlátozza, de szellemünk megtalálja igazi lakhelyét az örökkévalóságban.

 "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." 
(János 17,3) Ámen!

A hit megvallása:
Uram, adj kérlek otthont szellememnek az örökkévalóságban, hogy kiszabaduljon az idő börtönéből.

Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)

KENNETH COPELAND

Tartsd a kezedben a hatalmat Jézus visszajöveteléig!

Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindent elvégezvén, megálljatok. Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazsággal, és felöltözvén a megigazultság mellvasába, és felsaruzván lábaitokat a békesség Evangéliumának készségével; mindezekhez vegyétek föl a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatják; az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellem kardját, amely az Isten Igéje. - Efézus 6:13-17

A Biblia azt tanítja, hogy amíg Jézus el nem jön, tartsuk a kezünkben a hatalmat.

A katonai életben a hatalom kézben tartása a legyőzött csapatok és terület irányítását, uralását jelenti. Ha ezt hatékonyan akarjuk végezni, akkor legtöbbünknek meg kell változtatni a hozzáállásunkat. Fel kell ismernünk, hogy Jézus már megszerezte a győzelmet.

Ez így van. A sátán már le van győzve. Csúfos vereséget szenvedett a Kálvárián. Nem nekünk kell védekeznünk, hanem neki!

Sőt mi több, Jézus a saját fegyverzetét és kardját adta neked, hogy azt a legyőzött ördögöt a lábad alatt tartsd. Lehet, hogy egy negyvenöt kilós, vékony ember vagy, de ha felveszed Isten fegyverzetét, az ördög soha nem fogja azt megtudni. Úgy fog elmenekülni előled, mintha Jézus lennél.

Gondolkodj el ezen. Te mit tennél az ördög helyében, ha szemtől szembe kerülnél valakivel, aki Isten páncélját, Isten sisakját viselné, és mindkét kezében Isten fegyvereit tartaná? Amíg az az ember csak Isten szavait szólná, azt hinnéd, Isten van a páncél mögött!

Ne hanyagold el a fegyverzet egyik részét sem. Viseld az összeset. Tartsd az ördögöt védekező helyzetben – és tartsd a kezedben a hatalmat, amíg Jézus vissza nem jön!

Igei olvasmány: Lukács 12:35-44

 

Napi áhítat

A Fiúban kijelentett Atya

Olvasmány: Lk 10,21–24

 

 

Jézusban Isten közel jött hozzánk, és megismerhető.

„Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak. Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.”

Magyarázat

A héten a három egy Istenre, a Szentháromságra irányítja figyelmünket az ige. Ma a Fiú és az Atya kapcsolatáról olvasunk. Halhatatlan lelkünk Istennel való közösségre vágyik. Akitől az édenkert óta elszakadt az ember. Az Úr Jézusban Isten közel jött hozzánk. Maga Jézus mondja: az Atya mindent átadott neki. Pál így ír: „...benne lakik az istenség egész teljessége testileg.” (Kol 2,9) Jézus Krisztus életében és szolgálatában Istent láthatta az ember. Ő ismeri az Atyát. Csodálom azt, ahogyan Isten közeledik az emberhez, nem rejtőzött el, hanem kész kijelenteni magát nekünk. A mennyben téma volt és az marad örök sorsunk, ezért jött el Jézus, hogy mi is megismerhessük őt. Általa Isten Atyánkká lett, közeledhetünk hozzá. Az igénkben olvasott „akinek a Fiú ki akarja jelenteni” nem arra utal, hogy Isten elzárkózna bárkitől is, inkább arra, hogy vannak, akik nem fogadják közeledését. Hála, hogy az Úr Jézus által mi is megismerhettük az Atyát. Ő jellemében, szolgálatában, halálában, feltámadásában az Atya hatalmára mutatott, ma is ezt teszi szívünkben a Szentlélek. Aki pedig ismeri az Atyát, annak boldog a földi élete, és bizonyossága van az örök életre nézve is! Soli Deo gloria!

Imaáhítat

Adjunk hálát az Úrnak az első magyar baptistáktól örökölt drága lelki kincsekért! (2Tim 1,13–14)

(Vékás Benjámin)

 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja

05.22 Dönteni kell

Ekkor sokan hittek benne... A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.

 (Jn 11,45.57)

Lázár feltámasztása olyan egyértelmű bizonysága volt Jézus isteni hatalmának, hogy nem lehetett félremagyarázni. Ezért állásfoglalásra kényszerített mindenkit. A Jn 11 vége négy csoportot említ:
1. Sokan hittek benne a zsidók közül, mert látták, amit Jézus tett. Tettei hitelesítették számukra szavait, s elfogadták, hogy Istentől jött, az ő erejével cselekszik, valóban ő az Isten Fia.
2. Mások is látták Jézus tetteit, mégsem hittek benne. Miért? Mert „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba" (Mk 10,15). Az ismeri fel Krisztus titkát, aki előlegezi neki a bizalmat. Aztán majd ő meggyőzi a hívőt, hogy nem tévedett. Merjünk kisgyermekké válni!
3. A hatóság eldönti, hogy meg kell ölni. Miért? Hiszen ők is látták tetteit, s tudták, hogy ezek valóban messiási tettek. Igen, de be kellett volna ismerniük, hogy tévedtek Jézus eddigi megítélésében, s erre nem voltak hajlandók. Aki nem akar változni, annak az értelme is zárva marad Jézus igazsága előtt. Benne hinni azt jelenti, hogy nem őt állítom az én ítélőszékem elé, hanem én állok oda az ő igazságának ítélőszéke elé.
4. És voltak, akik keresik Jézust. Jönnek a zarándokok Jeruzsálembe, s vele szeretnének találkozni. És jönnek messziről ma is emberek, akik szeretnék őt megismerni, mert sejtik, hogy benne van jelen a mindenható és kegyelmes Isten, és nekünk őrá van múlhatatlanul szükségünk. Csak jó helyen keressék, ahol megtalálható: igéjében és a benne hívők között!
Kinek vallom Jézust annak alapján, amit már tudok róla?

„Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében!" (2Pt 3,18)

• 
  

Andrew Wommack: Isten szeretete nem tárol hibalistát

Nem rója fel a rosszat (1. Kor. 13:5)

Sok évvel ezelőtt Jamie és én leültünk egy kis “megbeszélésre”. Úgy éreztük, hogy ki kell mondanunk néhány dolgot. Valójában azt tettük, hogy átadtunk egymásnak egy listát arról, amiről azt gondoltuk, hogy a másik rosszul csinálja. Csodálatos módon ez a lista évekre visszamenőlegesen tartalmazott “adatokat”, és időnként egészen apró dolgokat is. Nyilvánvalóvá vált mindkettőnk számára, hogy pénztárkönyvet vezetünk minden dologról, amit rossznak gondolunk a másikban.

Ez nem isteni szeretet. Nem Jézus megbocsájtó szeretete, amiben nap, mint nap járhatunk és élvezhetjük közösségét. Ezért eldöntöttük, hogy abbahagyjuk a feljegyzések készítését. Nem tároljuk tovább azokat a dolgokat, amelyek megsértettek bennünket, és amiket a következő “megbeszélésünkre” tartogathatnánk. Először félelmetes volt. Olyan volt, minta minden lőszeredet kivennéd a fegyveredből, de rájöttünk, hogy nem vagyunk egymás ellenségei! Nincs szükségünk fegyverre, amit egymásra foghatunk!

Hoztunk egy döntést, hogy nem fogunk a másik kellemetlen tulajdonságain rágódni. Csak a jó dolgokon akartunk gondolkodni, és a többit Istenre bíztuk. Csodálatos volt látni, hogy milyen változást idézett elő ez a hozzáállás. Jézus szeretete sokkal jobban működött, mint a vádlásaink a házasságunk jobbá tételében.

A gonosz dolgokon való gondolkodás csak az önsajnálat, a düh és a keserűség tüzére önt olajat, amit Sátán akar fellobbantani közöttünk. A másoktól elszenvedett rossz dolgokon való gondolkodás felnagyítja a támadásokat, míg azok a ténylegesnél sokkal nagyobbá nem válnak. Az ördög szereti a szálka méretű sérülést megragadni, baseballütő méretűvé nagyítani, majd ezzel kiütni bennünket. Ne hagyd, hogy ezt tegye veled!

Határozd el magad arra, hogy nem tárolsz feljegyzéseket a téged ért sértésekről. Bocsáss meg és menj tovább, inkább a tiszta, szeretetreméltó és jó dolgokon gondolkozz (Fil. 4:8).

Akkor élvezni fogod az Ő békéjét. (Ézs.26:3.)

Cseri Kálmán Igehirdetései: ELMENT - DE VELÜNK VAN

Alapige:1Kor 15,1-11

Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké.

---

Imádkozzunk!
Kegyelmes Istenünk, szeretnénk engedni felszólításodnak: Szeretnénk egy zajos nap vége felé itt a te házadban elcsendesedni előtted és elismerni, hogy te vagy az Isten. Valljuk, hogy egyedül te vagy Isten.
Bocsásd meg, valahányszor bálvánnyá nőtte ki magát valami az életünkben. Bocsásd meg, amikor magunkat bálványozzuk.
Köszönjük, hogy most előtted hódolhatunk, tőled várhatjuk, hogy annyi minden után, ami ma történt velünk, belsőleg is csendesíts le, és a te halk, szelíd szavaddal vigasztalj, bátoríts, tanácsolj kegyelmesen minket.
Köszönjük, hogy ismered mindannyiunk minden szükségét. Köszönjük, hogy tőled kérhetünk megoldást, útmutatást, szabadítást, bocsánatot, békességet - mindnyájunknak azt, amire szükségünk van. Kérünk, légy ajándékozó Atyánk ma este is.
Magasztalunk megváltó Urunk Jézus Krisztus mennybemeneteledért. Köszönjük, amikor otthagytad a mennyei dicsőséget érettünk, és köszönjük, amikor istenségedet ezáltal is megmutattad, hogy visszamentél oda. De köszönjük, hogy nem mentél ki ebből a világból, hiszen tudjuk, hogy hallótávon belül vagy most is. Megígérted, hogy velünk maradsz minden napon a világ végezetéig.
Engedd most is átélnünk jelenlétedet. Nyitogasd a szemünket, erősítsd hitünket. Taníts minket, mi pedig úgy szeretnénk figyelni az emberi szóra, ami mögött reméljük és kérjük is, hogy te magad szólíts meg minket.

Ámen.

---

Igehirdetés
Ebben az igében látszólag nincs szó az Úr Jézus mennybemeneteléről, de hiszem, hogy látni fogjuk majd, hogy az áldozócsütörtök nagy evangéliuma éppen úgy szólal meg ebben a mára kijelölt igénkben, hogy külön nem is említi Pál apostol. Három dolgot vizsgáljunk meg ma este. Először, hogy hol helyezkedik el Jézus útján az Ő mennybemenetele, másodszor hogyan történt pontosan a Biblia leírása szerint az Ő mennybemenetele, harmadszor hajoljunk a most hallott ige fölé, és örvendezzünk annak a nagy evangéliumnak, ami ebbe rejtve van.
1. Hol kezdődött Jézus útja?
Azt mondja a Biblia: nem kezdődött, nincs kezdete, mert Ő öröktől fogva mindörökké Isten. Jézus útja nem karácsonnyal kezdődött. A Biblia azt mondja, hogy Ő a világ teremtése előtt már mint Isten létezett, és a teremtésben részt vett. Csak egyetlen igét hadd idézzek a sok közül, ami erről szól. A Kolosséi levél első részében ezt olvassuk: "Ő benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok, minden Ő általa és reá nézve teremtetett."
Akkor mi történt karácsonykor? Az, hogy az Ő öröktől fogva meglevő isteni természete mellé magára vette még a mi emberi természetünket is. Neki mint Istennek ez lehetséges. Ez csak neki volt lehetséges. Tudjuk, hogy ennek az volt a célja, azért volt erre szükség, mert az ember bűnének a büntetését csak ember szenvedhette el. Ezért lett az Ige testté, ezért lett Ő emberré.
Az Ő testté lételével elkezdődött megalázásának az ideje. Egyre mélyebbre alázta magát. A Filippi levél második részéből jól ismert Krisztus-himnusz részletezi ezt: megüresítette magát, rabszolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és engedelmes volt egészen a kereszthalálig. Ez az Ő földi életének a mélypontja. Mivel azonban Isten, a harmadik napon feltámadt. Így olvassuk: felmagasztalta Őt az Isten. Adott neki olyan nevet, amelyikre minden térd meghajol: mennyeieké, földieké, földalattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Feltámadása után negyven nappal pedig (ami alatt tanítványait készítette fel a szolgálatra) visszament a mennybe.
Most pedig így mondjuk a hitvallásunkban: ott ül az Atya Isten jobbján - vagyis mint az, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön - gyakorolja a maga hatalmát. De mi tudjuk, hogy egyszer újra megjelenik itt a földön, minden szem meglátja Őt, magához veszi a benne hívőket és ítéletet tart a világ felett.
Ez röviden összefoglalva Jézus életútja. Ha ezt ábrázolnánk, akkor egy egyenessel kellene kezdeni, amelyik a végtelenből jön (nincs kezdete), azután egy törés van benne, ahol Jézus felvette emberi testünket és elkezdi egyre mélyebbre megalázni magát, mélypont a kereszthalál, és onnan már a felszálló ág kezdődik, majd újra egy törés és folytatja mennyei dicsőségében az Ő örök istenségét. Az első töréspont a karácsony, a második töréspont áldozócsütörtök, a mennybemenetel. Az Ő mennybemenetele is egyfajta bizonyíték az Ő istensége mellett.
2. Hogyan történt az Ő mennybemenetele?
A Cselekedetek könyve a maga rövidségében is szemléletesen írja. Ezt olvassuk az 1. részben: "Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el Őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok Őt felmenni a mennybe." (9-11)
Tehát Jézus felemeltetett és egy pillanat alatt egy felhő takarta el. Nem úgy ment fel a mennybe, hogy emelkedett, emelkedett és egyre kisebbnek látták, hanem egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy a lába nem éri a földet. Ahogy ezen elkezdtek csodálkozni, már el is tűnt előlük. Visszalépett ebből a látható anyagi világból a láthatatlan világba, ahonnan jött. Visszaláthatatlanodott abba a világba, amelyikben Ő otthon van.
De nem szűnt meg létezni. Annyira nem, hogy több helyen olvassuk a Szentírásban, hogy szüntelenül esedezik, imádkozik érettünk. Hogy helyet készít a benne hívőknek az atyai házban. És hogy visszajön majd egyszer nagy hatalommal és dicsőséggel. Nem szűnt meg Jézus.
És nem is ment ki ebből a világból. Nem úgy hagyta itt a tanítványait, hogy egy időre, ki tudja milyen hosszú időre, mondjatok le arról, hogy bármilyen érintkezés lehet közöttünk. Ilyet nem mondott. Ellenkezőleg! Azt ígérte mennybemenetele előtt nem sokkal, hogy "ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." És a tanítványok azonnal az Ő mennybemenetele után és pünkösd után tapasztalhatták, hogy Jézus jelen van és munkálkodik.
A Márk evangéliumának az utolsó mondata különösen nagy örömhír ebből a szempontból. "Az Úr Jézus pedig, miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel."
Ez nagy evangélium ám! Nem ment ki a világból a mennybe ment Jézus, nem hagyta magukra tanítványait. Nem beszélve arról, hogy azt is ígérte nekik, hogy jön majd a másik pártfogó, a Szentlélek. És jött is! Kapták néhány nap múlva már a Szentlélek ajándékát. De Ő maga is velünk van minden napon. Ők engedelmesen elkezdtek prédikálni, és csodálkozva tapasztalták, hogy minden képességüket meghaladó erővel tudnak prédikálni. Úgy tudnak prédikálni, ahogy Jézust hallották. Akkor Jézus prédikál belőlük?
Pünkösd után értették csak meg, hogy pontosan ez a helyzet. Ezt ígérte Jézus: "Nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátok Lelke szól általatok." És azért van ereje, azért hat, amit mondotok (többségükben írástudatlan emberek voltak), azért van hatóereje és változtatja meg a hallgatók közül a hívőknek az életét, mert maga a feltámadott, mennybement, dicsőséges Úr Jézus Krisztus beszél rajtatok keresztül. Mert csak emberi testére nézve távozott el közülük, de itt maradt az Ő igéje és Szentlelke által. És ez nem valamiféle fikció, elképzelés, vagy halvány reménység, ez tény. Ugyanúgy hatott az általuk hirdetett ige, mint amit Jézus mondott, sőt ugyanolyan erőket is kaptak, amikor az Úr Jézus ennek szükségét látta.
3. Most hajoljunk a felolvasott ige fölé.
Ezt a tényt fogalmazza itt meg nagy örömmel Pál apostol. Miközben le sem írja ezt a szót: Jézus mennybemenetele, vagy a mennybe ment Krisztus, leírt egy fontos megfigyelést. Összefoglalja azt, amit Jézusról tudnunk kell. Ez őskeresztyén hitvallás, amit itt olvastunk tömören: Jézus meghalt, eltemették, feltámadt és megjelent, és akkor felsorolja a tanúkat, hogy ki mindenkinek.
Figyeljük meg, hogyan számol be erről. "Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. aztán megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre," és sorolja a neveket, (...) "így lettetek ti hívőkké."
Miről van itt szó? (Miközben megemlíti, hogy utoljára megjelent nekem is, de én vagyok a legkisebb az apostolok között, mert üldöztem a Krisztus tanítványait és a Krisztus egyházát.) Azt mondja: az élő Krisztus engem is megszólított a mennybemenetele után. Engem egy kicsit sajátos, egyedülálló módon, de aztán rajtam keresztül titeket szólított meg úgy, hogy nézzetek végig magatokon, mekkorát változott az életetek.
Miközben nem említi a mennybemenetelt, (ami közben volt a feltámadás meg Pál napjai között) úgy beszél Jézusról, mint aki jelen van, munkálkodik, megszólít embereket, megállít ilyen embereket is, mint amilyen Saul volt, gyűlölettől lihegve, olvassuk a Cselekedetek könyvében. Jézus azonban egy szelíd mondattal megállítja, ez a vadember megszelídül, leborul az Úr Jézus előtt, akiről azt sem tudja, kicsoda, mert kérdezi tőle: Ki vagy te, Uram, aki azt mondod, üldözlek? Jézus bemutatkozik neki: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. Rövid gondolkozás és elhangzik a nagy mondat: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Ezek után Pál visszavonul. A csendjében megismeri Jézust. Jézus gondoskodik arról, hogy küldjön hozzá embereket. Elkezd járni a gyülekezetbe. Visszavonul a pusztába. Át kell dolgoznia egész filozófiáját és teológiáját. Amikor ez készen van, beáll a szolgálatba.
És az ötvenes évek elején Korinthusban olyan erővel prédikál, hogy ott gyülekezet jön létre. Ezt a levelet pedig akkor írja, amikor még az evangéliumok nem voltak leírva. Ezért meri ide írni, hogy több mint ötszáz ember egyszerre látta és hallgatta a feltámadott Krisztust, kérdezzétek meg őket. Senki nem akadt eddig közöttük, aki azt mondta volna, hogy nem igaz, mesebeszéd, sőt mindnyájan tanúságot tesznek róla.
Tehát a feltámadott és mennybement Krisztus ugyanúgy dolgozik, ahogy akkor, amikor itt volt emberi testben közöttünk. Csak most vannak eszközei. A benne hívőkön keresztül dolgozik. Adja az Ő igéjét a szájukba, adja az Ő erejét a szónak, ami hangzik, és mivel ez sok ember szívéhez úgy érkezik meg, mint az Ő szava, azok a szívek megváltoztak. A bezárt szívek megnyílnak, a kőszívek meglágyulnak, a vademberek megszelídülnek. Saulból Pál lesz. Mindannyiunkból új embert tud formálni. Pál vagy Péter? Nem! Az a Krisztus, aki őket küldte, akinek a küldetésében egyszerűen elmondják, hogy Jézus meghalt a bűneinkért, eltemették, feltámadott, megjelent sokaknak, mennybement. De íme, itt van köztünk, Ő előtte boruljunk le, és majd meglátjátok, mit csinál Ő belőletek, hogyan változtat meg, teremt újjá egészen.
Ezzel a nagy reménységgel és bizonyossággal hirdette Pál is az igét. Nem azzal jelent meg Athénben sem, Korinthusban sem, hogy ő, az egyetemet végzett, diplomás ember neki gyürkőzik és majd meggyőzi ezeket a sötét pogányokat, hanem alázatosan és csendesen elmondta azt, amit az Írásokból Jézusról tudott, mert ő alaposan ismerte az egész Ószövetséget, és most már hitte, hogy az teljesedett be a názáreti Jézus életében. Valóban Ő a Krisztus, Ő a Messiás, Ő visz vissza minket Istenhez, Ő tanít meg élni ebben a hazuggá, önzővé, gyilkossá vált világban is harmonikusan, hálásan és boldogan. Gyertek hozzá, én már tudom, milyen volt nélküle, és milyen vele. Ezért tudom teljes meggyőződéssel ajánlani nektek.
Akik a hallgatók közül jöttek Jézushoz, azok vele találkoztak és nem Pállal, Péterrel, meg a többi szolgával. Ők csak mint útjelzők, mutatták az utat, hogy arra kell menni. De Ő az élet, az igazság, benne találjátok meg azt, ami hiányzik nektek.
A mennybement Jézus itt maradt igéje és Lelke által, de valóságosan érezhetően jelen van és munkálkodik továbbra is. Ahogy egyik szép áldozócsütörtöki énekünk mondja:
Bárha nem látunk szemünkkel,
De hitünkkel megtapasztalunk.
És a hívők felsorolhatatlanul sokféleképpen tapasztalják, tapasztaljuk az Ő jelenlétét.
Valóban el lehet mondani, amivel a mai igeszakaszunkat zárja az apostol: "...így lettetek ti hívőkké." Így lett ő is hívővé, hogy a mennybemenetel után egyszer csak az Úr Jézus megszólította. Őt különös módon ott a damaszkuszi úton, közülünk sokakat egy-egy templom csendjében vagy a Bibliánk fölé hajolva, vagy egy nagy próbatételen gondolkozva. Rengeteg útja, módja, eszköze van Őneki a szívünkhöz. Mindannyiunkéhoz a kulcsot megtalálja, de a mennybement Krisztus munkálkodott eddig is az életünkben és munkálkodik ezután is.
Pál, amikor Jézus itt volt a földön, nem követte Őt. Az Ő mennybemenetele után üldözte Őt és a benne hívőket. De tanítványa lett egészen különös módon, és azután tanítvánnyá tett sokakat. Ő általa lettek a korinthusiak is szörnyű erkölcsi és lelki posványban élő pogányokból Jézus Krisztus tanítványaivá.
Hogyan végzi ezt az Úr Jézus? Úgy, ahogy már említettem: igéje és Szentlelke által. Ő ott van mindenütt, ahol a róla szóló információ hitelesen hangzik. Ahol valaki a belé vetett hittel mutatja az utat másoknak, vagy egyszerűen csak elmondja, hogy Ő az, aki meghalt a bűneinkért, eltemették, de feltámadott, ma is él, és számíthatunk rá.
Éppen ezért az áldozócsütörtök evangéliuma után, hogy tudniillik a mennybement Krisztus jelen van ebben a világban és munkálkodik az övéin keresztül, jön az áldozócsütörtök felszólítása, hogy mindenekelőtt légy hívővé és aztán tégy hívővé másokat. Mert ezt mondja itt az apostol: így lettem én is és így lettetek ti is hívőkké.
Ezt a feladatot bízta az Ő első tanítványaira is mennybemenetelekor: tegyetek tanítványokká minden népet, a pogányokat. Másokat tanítvánnyá azonban csak Jézus tanítványai tudnak tenni. Ezért kezdődik azzal: légy hívővé és folytatódik azzal: tégy hívővé mindenkit, aki csak az utadba kerül, akihez az Úr Jézus küld.
Az elejét nem lehet megkerülni. Azzal kell kezdődnie, hogy valóban a tanítványaivá válunk. Az akkori tanítvány együtt élt mesterével teljes életközösségben, és mindent a magáévá tett, amit az a mester tanított és igaznak tartott. Akkor nem voltak kritikus tanítványok, vagy ha kritikus volt, elment másik mesterhez. De aki egy mester mellett eltöltött egy bizonyos időt, az átvette az egész életszemléletét, hitét, gondolkozásmódját.
Jézus tanítványává lenni ezt jelenti. Teljes belső azonosulás Ővele. Ebből egyenesen következik, jó esetben nem is kell erőlködnünk, hogy következzék az, hogy mi is az Ő tanítványaivá akarunk tenni másokat. Aki a tanítványságnak a lelki gazdagságát, a Jézus melletti biztonságot, békességet, azt a reménységet, amit Ő az övéinek ajándékoz, átéli, az nem is tudja eltitkolni vagy magában tartani. Az szeretné mindenkivel megosztani ezt, és mindenkit részesíteni ebben az ajándékban.
Jézus jelenlétében él az, aki érti a mennybemenetel evangéliumát. Jézus jelenlétében élni pedig öröm akkor is, ha körülöttünk sok elkeserítő esemény történik. Jézus jelenlétében élni biztonságot jelent, védettséget, az Ő oltalmát. Jézus jelenlétében élni felelősséget is jelent, mert minden az Ő szeme láttára, színe előtt történik, még a legtitkosabb gondolatunk is.
Éppen ez a Jézussal való valóságos hitbeli közösség a mennynek az előíze. Valamit a mennyből éreztet meg velünk, ami mennybement Urunk. Ezt szintén mindazok tapasztalják, akik így, az Ő jelenlétében élnek.
A Heidelbergi Káté, a mi ősi szép hitvallásunk, gyönyörűen foglalja össze ezeket az igazságokat. Többször szoktuk idézni az egyházról szóló tanítását, ami szintén arról tesz vallást, hogy a mennybement Krisztus jelen van, itt munkálkodik tovább igéje és Szentlelke által. Így hangzik ez a kérdés: "Mit hiszel az igaz keresztyén egyházról? Hiszem azt, hogy Isten Fia a világ kezdetétől annak végéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és igéje által az igaz hit egységében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi." (54)
Ezt a mennybement Krisztusról mondja. Ő folytatja ezt a gyűjtő munkáját itt, az egész történelem ideje alatt, a világ kezdetétől annak végéig, minden nép között. Magának gyűjti ezt a sereget, oltalmazza és megőrzi. Mivel ez személyes hitvallás, még egy mondatot hozzátesz: "Hiszem, hogy ennek én is élő tagja vagyok és örökre az is maradok." Ez az a védettség, biztonság, amiről szó volt.
Amikor Jézus mennybemenetelének a célját és a részleteit próbálja megvilágítani, akkor ilyeneket mond: "Hogyan érted azt, hogy felment a mennyekbe? Úgy, hogy Krisztus a földről tanítványai szeme láttára emelkedett föl a mennybe, és a mi javunkra ott van, amíg majd ismét eljön, hogy ítéletet tartson élők és holtak felett."
És akkor jönnek a "kötekedő" kérdések, hogy ezt jól értsük: "De nincs-e velünk Krisztus mind e világ végezetéig, amint azt nekünk megígérte, ha felment a mennybe? Krisztus valóságos ember és valóságos Isten; emberi természete szerint nincs többé a földön, de istenségére, felségére, kegyelmére és Szentlelkére nézve sohasem távozik el tőlünk." Akkor tovább kötözködik: "Nem válik-e el ily módon egymástól a Krisztusban való két természet, ha az emberi természet nincs mindenütt ott, ahol az isteni természet van? Semmiképpen nem, mert az isteni természet megfoghatatlan és mindenütt jelenvaló lévén, ebből szükségképpen következik, hogy a magára öltött emberi természeten kívül is létezik, ugyanakkor abban magában is benne van, és azzal személy szerint egyesülve marad."
Végül a praktikus kérdés: "Mit használ nekünk Krisztus mennybemenetele? Először, hogy Ő a mennyben az Atya színe előtt nekünk közbenjárónk. Másodszor, hogy a mi testünk a mennyben biztos zálog nekünk arról, hogy Ő mint a mi Fejünk minket, tagjait szintén fölvisz majd önmagához. Harmadszor, hogy Ő viszont zálogul Szentlelkét küldte alá nekünk, akinek ereje által nem a földiekkel törődünk, hanem az odafelvalókkal, ahol Krisztus van, ülvén az Istennek jobbján." (46-49. kérdések)
És mind e mögött sok ige van, ami fel is van sorolva. Mert, hogy Jézus felment a mennybe, azt is jelenti, hogy még többet, vagy továbbra is ugyanolyan sokat akar nekünk adni, mint amíg itt volt emberi testben a földön. Mindenesetre számíthatunk az Ő közbenjárására, számíthatunk arra, hogy helyet készít a mennyben nekünk is, és közben számíthatunk arra, hogy velünk van minden napon a világ végezetéig.

---

Imádkozzunk!
Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, köszönjük, hogy nem emberi csűrés-csavarás ez, hanem a tények bizonyítják számunkra, milyen közel vagy a benned hívőkhöz.
Köszönjük, hogy hallótávon belül vagy. Köszönjük, hogy sokszor válaszoltál már imádságunkra. Köszönjük, hogy a te kezed ma sem rövidült meg. Te nem nézed közömbösen bajainkat, gondjainkat, nyomorúságainkat, hanem szabadító hatalmaddal sokszor megmutatod irántunk való szeretetedet.
Bocsásd meg, valahányszor elfelejtjük ezt, vagy nem bízunk abban, hogy ez így van. Bocsásd meg, amikor elhagyatva éreztük magunkat, és még téged is vádoltunk, hogy magunkra hagytál.
Bocsásd meg, ha sötét dolgainkat úgy gondoljuk, a te hátad mögött is megcselekedhetjük. Köszönjük, hogy színed előtt zajlik az életünk. Köszönjük, hogy szemmel tartasz bennünket. Köszönjük, hogy te ma is jó Pásztor vagy, aki ismered, és számon tartod juhaidat.
Könyörülj rajtunk, hogy mindnyájan hadd váljunk a te juhaiddá. Hadd legyünk tanítványaid és hadd tudjunk másokat is azokká tenni.

Ámen.