2016. május 29., vasárnap

Ti vagytok a föld sója

A hit józansága

Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el:álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban.A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.” (1 Pét 5,7-11)
Fotó: Hoang Hiep Nguyen - Storm
 
 

Előfordult már veled, hogy valakinek a nehézségeidről, gyötrődéseidről akartál beszélni, de megijedt és lerázott egy igével? Talán éppen ezzel: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok”. És bár az ige valóban igaz – Istennek gondja van ránk– mégis üres, amikor egy beszélgetés gyors lezárásaként hangzik el.

Ennek az igének kérdései vannak hozzád. Mégpedig ezek:mi a gondod? mire használod Istent? mit jelent a hit józansága?
Ez az ige arról a valóságról beszél, amelyben élünk történelmi korszakoktól függetlenül. A valóság az, hogy van gondunk: ki vagyunk téve az ellenség hatásainak, de van lehetőségünk Jézus jelenlétében maradni.
Megvolt a maguk gondja azoknak is, akik Péter levelét olvasták. Krisztushoz és a keresztény közösséghez tartozásuk elég feltűnő és markáns volt ahhoz, hogy felismerjék és üldözzék őket. Az ő élethelyzetükben talán nem volt nehéz beazonosítani az ellenséget, mint ordító oroszlánt. A félelem és tehetetlenség bénító erejét nap mint nap átélhették, hiszen a kiszolgáltatottság fenyegető rémével emberi síkon lehetetlen felvenni a harcot.
Minket nem üldöznek, de az erős Krisztus melletti elkötelezettség ma sem divat. Manapság az ellenség nem ordít, hanem talán csak suttog. Ilyeneket: tényleg azt mondta Isten, hogy minden gondodat őreá vetheted? Akkor miért történnek veled a megpróbáltatások? Miért pont veled, aki hívő vagy? Miért hiszel egy érthetetlen Istenben? Nevetséges vagy.
Neked mi a gondod? Azt hiszed, hogy a vizsga vagy a párválasztás? Nem. Ezek életfeladatok, amikben felelősséged és döntési lehetőséged van. A gondod az, ami mindenki másnak: van egy ellenséged – a szétdobáló, a fülbe sugdosó, aki bizalmatlanságot, gyanakvást akar kelteni benned Isten iránt. Talán nem hangos, de annál alattomosabb. Személytelen, kontúrok nélküli, zavarosban dagonyázó, káoszt munkáló, megfoghatatlan és éppen ezért leválaszthatatlan parazita. Csak szívja a véredet. Még megnevezni is alig lehet, csak érzed, hogy betömít mindent, ami tiszta levegőhöz juttatna. Mintha minden sejted hártyáját bevonná, hogy csak vegetálj. Ez a megromlott emberi élet nyomorúságának a realitása.
Amikor ezt felismered, mit teszel? Talán nem veszed komolyan a suttogó kísértőt. Nem akarsz állandóan sátánozni, nem akarod, hogy a szemed előtt ez a fenyegetés lebegjen, mert képtelen vagy vele megküzdeni. De akkor is, érzed, hogy így meg Isten Jézusban megmutatkozó szeretete válik egyre súlytalanabbá. Isten cuki baráttá lesz, nem pedig az Élet Urává.
Mi lenne, ha komolyan vennéd, hogy nyomorúságos, kiszolgáltatott és védtelen az életed Isten szeretetteljes jelenléte nélkül? Így komolyan veheted azt is, hogy életbevágóan szükséged van Isten jelenlétére, legyen néha bármilyen érthetetlen is. Éppen erre a mindent szeretettel uraló szuverenitásra van szükséged.
A kérdés csak az: vállalod-e Istent mindenestül és visszavonhatatlanul, ahogyan Ő téged, hogy közösségben lehess vele és legyőzze benned azt, ami nyomorulttá teszi az életedet?

Ezt és ennek következményeit jelentené a hit józansága. Míg az ellenség bizalmatlanságot sugall, hogy leválasszon Isten szeretetéről, aközben a hit józansága más nézőpontot ad: „Álljatok meg a hitben szilárdan, tudva, hogy testvéreitekkel is ugyanez történik”. A hit józansága szolidaritásra, együtt szenvedésre, szimpátiára indít. A keresztény közösség nem más, mint osztozás egymás nyomorúságában. Mert a szenvedés Krisztusban egyéni, de nem egyedi; személyes, de nem magányos. Jézus ugyanis gyógyítani, szabadítani, Isten tiszta látását adni jött, és azért, hogy Isten kedvességét, kegyelmét jelenítse meg.
Ő ma is választást kínál: gyógyulni szeretnél a magad eszközeivel, vagy engeded, hogy részese légy az ő gyógyításának? Szabadulni szeretnél a magad erejéből az alattomos sugdosótól, vagy elismered, hogy Jézus már legyőzte a kereszten, és téged megszabadított? Látni akarod a Láthatatlant csupán a körülményeiden keresztül, vagy hátralépsz egyet és engeded, hogy a körülményeidben is bemutatkozzon, megmutassa magát neked? A magad kedvességét és jóságát kívánod bizonygatni Isten előtt, hogy megfelelj neki, vagy elérhetővé teszed magad az ő kegyelme és kedvessége számára?
Szeretnéd, de nem megy? Persze, hogy nem. Ez a gondod. Ezt vesd rá, ezt add át neki! Ő megoldja. Mert Ő hívott el, Ő készít fel, neki van hatalma az életed felett.
Sebestyén Katalin

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja

Ruth


"Mert ahová te mégy, odamegyek... Néped az én népem, és Istened az én Istenem... csak a halál választ el engem tőled! "(Ruth 1,16-17)



Ezt Ruth mondta az anyósának, amikor azt a tanácsot kapta tőle, hogy ne menjen el vele idegenbe. Ruth azonban eldöntötte, hogy vele marad, nem fordult vissza, mint a társa.

Naomi mindenekelőtt Ruth irgalmas szívét említi. Irgalmas volt a férjéhez, míg az élt, és irgalmas idős özvegy anyósához is. Nem a maga boldogulását keresi, hanem neki akar segíteni. A Biblia szerint az irgalmasság nagy érték, az emberi együttélés olaja. Irgalmas az, aki akkor is segít, ha nem fogják megfizetni, elég neki az, hogy szüksége van rá a másiknak. Az irgalmas ember megértő, türelmes, tud elengedni, megbocsátani, áldozatot hozni. Ahonnan kivész az irgalom, ott elviselhetetlen lesz az együttélés.

De Ruth hűséges is. Hű akar maradni az élő Istenhez, akit anyósán keresztül valamennyire már megismert, de a magára maradt idős rokonához is. És ettől nem lehet eltántorítani. Orpá visszafordult, mert csak sodródott. Ruth kitart, mert döntött, és ő tudja, hova akar megérkezni, és miért oda. Nagy erőt ad a hűség: a hitben, házasságban, hivatásban, hazaszeretetben egyaránt.

Hűsége a bizalomból táplálkozott. Bízott Naomiban, és bízott Istenben. A jövőjük teljesen kilátástalan. Mennek a semmire, ő idegenbe, fiatal özvegyként, mi lesz belőle - anyósa betegápolója? De ez nem rettenti, hanem az élő Istenbe vetett bizalom bátorítja.

Megérkezve pedig alázatos, enged mindenben anyósának, tudva, hogy ő ismeri az ottani viszonyokat. Közben pedig keményen dolgozik, kettőjük helyett is.

Isten nem feledkezik el róluk. Ruth csak Istent és anyósát tartotta szem előtt, de kapott társat, otthont, kenyeret, békességet is. Sőt az Úr Jézus egyik ősanyjává vált. Ki sejtette ezt előre?

Napi áhítat- Atyai meg­nyilvánulások

Hét témája: Az Atya gyermekének lenni

Olvasmány: Lk 15,11–32

Bármelyik fiú is vagy, Atyád vár haza. Nála vagy otthon!


„Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.” „Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” „Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”

Magyarázat

Minden korszak vallásos „szentfazekait” zavarja, ha Jézus olyanokkal foglalkozik, akikkel szerintük nem kellene. A példázat bevezetőjében is azt olvassuk, hogy a lenézett, szétcsúszott életű­ek kapaszkodnak Jézusba, és ez felháborított néhány farizeust. Nekik mondta el Jézus a tékozló fiúk példázatát. (Mindketten tékozoltak: a kisebbik az atyai háztól távol, látványosan, a nagyobb otthon „szolgált” duzzogva, megkeseredetten.)
A példázat főszereplője az apa. A megbántott apa, aki várta haza fiát. Az otthontól (Isten jelenléte) távol csak tékozolni lehet, és törvényszerű a vályúnál kikötött szolgaélet. Ezt ismerte fel a kisebbik, és 180 fokos fordulatot véve hazament, ahol az apja már várta. A státusza helyreállt: nem béres lett, hanem fiú maradt. Ahogy hazaért, a duzzogó báty került – saját döntéséből – a házon kívülre. Az apa hozzá is kiment. Nem tudjuk a történet folytatását, de azt tudjuk, hogy az atyai házban testvérként kell élnünk! Rendezzük ma, amit rendeznünk kell, akár Atyánkkal, akár a testvérünkkel, hogy jogos, tiszta legyen az örömünk, ünneplésünk.

Imaáhítat

Adjunk hálát a vasárnapi iskolai munkáért! (Péld 22,6)
(Floch Gábor Barnabás)

A PRÓFÉTÁLÁS


A prófétálás, a prófétálás ajándéka és a prófétai elhívás nem szűnt meg, a Szent Szellem adja úgy, ahogy akarja.

Minden újjászületett, Szent Szellembe bemerített keresztyén prófétálhat (I. Kor 14:31)

A Biblia Isten szava, kijelentése, életünk zsinórmértéke, nem fogadunk el semmilyen kijelentést, szolgálatot, megnyilvánulást, ami ellenkezik a Biblia tanításával.

A prófétálás célja: a bátorítás, építés, vigasztalás (I. Kor 14:3)

A prófécia nagyon fontos megerősítés, bátorítás, figyelmeztetés szerepét töltheti be, de nem hiszünk abban, hogy egy prófécia, mástól származó kijelentés, önmagában dönthet helyettünk, életünk legfontosabb kérdéseiben (pl. házasság, költözés, munkahely, stb.), mindenki saját maga felel az életéért.

A prófécia forrása Jézus Krisztus. A próféciának Őrá kell mutatnia, Jézust emeli fel, Ő van a középpontjában. „Mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság szelleme. (Jelenések 19:10)

Igei látások szerint minden próféciát meg kell vizsgálni. Személyes próféciák megvizsgálása elsősorban az érintett személy felelőssége, közösségnek szóló kijelentések megvizsgálása az aktuális vezetők felelőssége.

Szükséges, hogy a prófétai elhívású emberek, legyenek egy helyi gyülekezet tagjai, ahol alárendelik magukat a gyülekezet vezetőinek.

A Krisztus teste, az Egyház, az öt szolgálati ajándék (apostol,próféta,evangélista,pásztor,tanító) hatékony helyreállításával és együttműködésével épülhet fel (Efézus 4:11-12)

Görbicz Tamás-A prófétálás különféle szintjei (1)- A szólás


Amikor egy gyermek megszületik, általában felsír és nem véletlen, hogy fájdalommal születik és nem kacagással jön a világra. Azután megtanul gügyögni, majd nehezen érthető szavakat formál, végül egyre világosabban, sokrétűbben és pontosabban fejezi ki magát, némelyek pedig kifejezetten magas, művészi szintre jutnak el a közlésben: költők, irodalmárok, szónokok lesznek. Hasonlóan van ez az újjászületéssel is. Test szerint fájdalommal születünk és sírással lépünk be az életbe, az újjászületést viszont öröm és nevetés kíséri. (Az ígéretből született fiú neve nem véletlenül lett „kacagás”, „Jichák”, azaz Izsák). Az első születés a bűn és a halál törvénye alá történik, a második viszont az örök életre és dicsőségre. De ahogyan a test szerinti újszülöttnek is tanulnia kell a beszédet, úgy a szellemtől született újszülöttnek is van tanulnivalója. Első szavai nem sírás lesznek, hanem hitvallás. Első prófétai megnyilvánulása olyan lesz, mint Péter újjászületése: „Te vagy a Krisztus az élő Isten fia!” (Mt16,16). Ezt ugyanis érvényesen csak a Szellem kijelentése folytán tudja kimondani. Az újjászületés tehát prófétálással kezdődik, nem is kezdődhet mással. Aki a Szellem bizonyságtételét átéli a lelkiismeretében, annak belsejét elönti az igazság felismerése, amely szavakban tör ki belőle, vagyis prófétál. Ehhez semmilyen előképzettségre nincs szükség. Kornéliusz, a római centurio és pogány barátai éppen úgy megtették ezt, mint Eldád és Médád, akik nem akartak Mózessel együttműködni és tiszteletlenül viselkedtek vele azzal, hogy nem mentek ki hozzá a táborból (4M11,26). Ez a prófétálás legelemibb szintje, amit a „szólás” ajándékának hívunk. Ez lehet nyelveken szólás (glosszolália) vagy a nyelveken szólás magyarázata (hermeneia), vagy „értelemmel” szólás, azaz prófétálás. Ez utóbbit hasznosabb ajándéknak (karizma) mondja Pál, mivel a szóló és a hallgatói is épülnek belőle. Ezért erre kell törekedni. Aki nyelveken szól, imádkozzon magyarázatért, de a legjobb, ha prófétál (1Kor14).
A nyelveken szólás tehát olyan, mint a természetes gyermekkorban a gügyögés, nem a végállomása a Szent Szellemmel való együttműködésünknek, hanem a kezdete. A cél az, hogy magunk és mások számára is ihletetten és érthetően beszéljünk, azaz prófétáljunk. A szólásban való jártasság alapozza meg az egyre tudatosabb együttműködést a Szellemmel, azt, hogy valóban az élet vizének forrása legyen a szánk, amelyből az örök élet beszéde árad a hallgatókra (Jn7,38). A szólás ajándékainak lényege az, ami Pünkösdkor történt az apostolokkal: „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Szellem adta nekik, hogy szóljanak” (ApCsel 2,4).
Ezután Péter a csúfolódók miatt színre lépett és megtartotta a világtörténelem első keresztény prédikációját, ami már a prófétálás következő szintje lesz.
A szólás ajándéka és az ihletett igehirdetés közötti különbség abban van, hogy a szólás nem tudatos. A Szellem adja a szavakat a szánkba, melyeket ugyan mi mondunk ki, de nem tőlünk származnak. Ilyenkor az ember maga is rácsodálkozik arra, hogy mik jönnek ki a száján. Az igehirdetés viszont már egy tudatos folyamat, amelyben az értelem, az ismeret a személyiség már szerepet játszik.
Szeretném újra hangsúlyozni, hogy a szólás ajándékának működéséhez nem kell sem előképzettség, sem megfelelő bibliaismeret, sőt – horribile diktu – még kereszténynek sem kell feltétlenül lenni. A legeklatánsabb példa erre Bálám szamara, aki szintén a szólás ajándékában jeleskedett, nem véletlenül. Ugyanis maga Bálám is szólta a szavakat, amelyeket az Örökkévaló a szájába adott, és mint ismeretes, az Úr nem átkozta, hanem áldotta Izrael népét. De ahogyan Saul is prófétált Sámuel lábainál, még sem változtatott a magatartásán, úgy Bálám sem lett hívő attól, hogy Isten szavait szólta. Sőt, hogy a „bérét” el ne veszítse, gonosz tanáccsal segítette Izrael ellenségeit. Ebből két fontos tanulságot vonhatunk le. Az egyik, hogy a szólás-ajándékok működése nem jelent automatikusan hitbeli vagy jellembeli érettséget. De fordítva: az érett hívők sokkal tudatosabban és jobban használhatják ezeket a karizmákat a kezdőknél. A másik, hogy hívővé nem ezek a megnyilvánulások tesznek bennünket, hanem az a hit, amelyben egész lényünk: tudatunk és személyiségünk is részt vesz. Más szóval: az igazi változásokat az életünkben a saját, tudatos döntéseink hozzák, nem a spontán szellemi megnyilvánulások. Ezek hívhatnak, ösztönözhetnek, Isten használhat bennünket mások javára, de ha nem társulnak a saját döntéseinkkel, akkor akár nyomtalanul el is múlhatnak anélkül, hogy valód és tartós változásokat eredményeznének. Ezért van az, hogy sok konferenciázó, karizmatikus keresztény évek sokaságán keresztül újból és újból betelik Szentlélekkel, néha a „sárga földig lerészegedik” a Szellemtől, majd felkelvén ugyanott folytatja, ahol abbahagyta, se hitében, se kapcsolataiban, se jellemében nem jelentkezik változás. Ezért önmagukban a „nyelveken szóló” hívők nem is féltétlenül jellemesebbek vagy érettebbek más hívőknél. De ahogyan láttuk, hívővé sem válhat senki anélkül, hogy ne prófétálna, a prófétálásnak ez a fajtája, a szólás, minden újjászületett ember életében jelen van, azokéban is, akik nem szólnak nyelveken. Amikor imádkozunk, vagy a hitre bátorítunk, vigasztalunk másokat, amikor felvállaljuk a hitünket és bizonyságot teszünk, gyakran tapasztalhatjuk a prófétálás e formáját. De nagy ajándék a nyelveken szólás is, melynek azon túl is sok haszna van, hogy a prófétálás előszobáját jelenti. Aki nyelveken szól, építi magát (1Kor14,4), nagy szolgálatot tesz a közbenjáráskor, amikor meg sem tudjuk fogalmazni a Test sóhajait (Rm 8,23-26), jó ébren tartani a szellemünket közös imádkozáskor, és csodálatos dolog nyelveken dicsőíteni a gyülekezettel vagy akár egyedül (1Kor14,15).
 Aki pedig használja a szólás ajándékait az Úrral való közösségében, annak könnyebb dolga lesz, ha szolgálnia kell más hívőknek vagy éppen hitetleneknek. Ezért mindenkit csak bátorítani tudok arra, hogy lépjen be a Szellem e működésének a területére, ha még nem tette. Ne hagyja magát lebeszélni vagy megfélemlíteni. Aki pedig szól nyelveken, az gyakorolja bátor hittel és igyekezzen továbblépni a következő szintre.

Berkes Sándor Teológus

A hetven hét Dániel próféciájában 


Az utolsó évhét eseményei


Utolsó trombitaszó

https://www.youtube.com/watch?v=JQR7ZnZ0gJE&feature=youtu.be

Jézus életének ideje


A hetven hét Dániel próféciájában


KENNETH COPELAND

Használd a szeretetet!


Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. - 1 Korinthus 13:13


Mit teszel, ha egy különösen makacs problémával kell szembenézned? Ami ellenáll minden megoldásra irányuló törekvésednek?

Használd a szeretet erejét! Ez a világegyetem legnagyobb ereje. Legyőzhetetlen. Soha nem vall kudarcot (lásd 1 Korinthus 13:8, a King James-féle fordítás alapján).
A Biblia azt írja, Isten szeretet. Tehát amikor egy helyzetbe szeretetet viszel, Istent viszed oda. Gondolkozz el ezen! Amikor szeretetet árasztasz ki egy helyzetben, Jézus válik felelőssé a sikerért.
Mi ez a szeretet, amiről beszélek?
Az 1 Korinthus 13 szerint türelmes és kedves. Nem irigy, nem öntelt, beképzelt vagy goromba. Nem ragaszkodik a saját útjaihoz. Nem sértődékeny, nem neheztel, és nem figyel a vele szemben elkövetett gonoszságra.
A szeretet örvendezik, amikor a jog és az igazság uralkodik. Bármi történjék is, minden körülményben kitart, mindig kész mindenkiről a legjobbat feltételezni. Reményei semmi módon nem halványulnak el, mindent kibír anélkül, hogy meggyengülne (az Amplified Bible alapján).
Az az ember, aki nem hajlandó szeretni, a legjobbat hagyja ki, amit csak Isten adhat.
Ne maradj ki ebből! Árassz ki szeretetet minden pillanatban, minden helyzetben, minden imádságban és minden gondolatodban, amíg teljesen el nem borítja az életedet. Meg fog erősíteni, és ki fog űzni minden félelmet, ami eddig kirabolt téged Isten nagyobb áldásaiból. Elűzi az ördögöt az életed különböző területeiből, és megszabadít a sötétség gyötrelmeitől.
Alkalmazd a szeretetet a szűnni nem akaró problémák ellen. Ez az egyetlen megoldás, aminek semmilyen nehézség nem tud ellenállni!

Igei olvasmány: 1 Korinthus 13

Görbicz Tamás


https://www.youtube.com/watch?v=ccDLytelDAA&list=PLZIcXWwaf-DVzx6SbQy4nI0nJpuFk80-j 

Az ószövetségben, húsvét és pünkösd közt eltelt hét hét – ezért is hívták a pünkösdöt úgy, hogy a hetek ünnepe – és ez a két ünnep össze volt kötve. Húsvétkor nem csak a páska bárányt vágták le Izrael fiai, hanem elkezdődött az aratás, és az aratás első kévéjét meglengették húsvétkor a szentélyben, és kezdetét vette először a búza aratása, aztán az árpa aratása. Ez a két gabonaféle volt őshonos Izraelben. Összesen hét „gyümölcsből” kellett megadni az első zsengét, mert a két gabonafélén kívül volt öt gyümölcs is. A szőlő, a datoya, a gránátalma, a füge és az olajbogyó. Mindaddig, amíg tartott a kovásztalan kenyerek ünnepe, el kellett távolítani a régi kovászt, és pünkösdkor kellett hozni az új gabonát új kovásszal. Azt olvassuk az 1. Korintus 5-ben, hogy ez azért volt, mert a mi páska bárányunk miértünk megáldoztatott. Számunkra kezdetét vette a régi kovásztól való megszabadulás. Ez egy hét napos ünnep volt, ami a tökéletességnek a szimbóluma a szentírásban, hogy Isten teljesen és tökéletesen megszabadított minket a régi kovásztól. Ez a régi kovász nem más, mint a bűnnek és a halálnak a törvénye, ami munkálkodott a tagjainkban. Isten elvette ezt a kovászt, megtisztított bennünket, és adott nekünk új kovászt. Ez az új kovász nem más, mint maga Isten Szelleme, aki egy új törvényszerűséget hozott a tagjainkba, és ez már nem a halálra uralkodik bennünk, hanem az életre. Ez az új kovász – a Szent Lélek – azért jött, hogy átjárja a lényünket, a tagjainkat, új törvényt hozzon a cselekedeteinkbe, a gondolatainkba, a szívünkbe, és ahogy az asszony belekeveri a kovászt a lisztbe, és hagyja, hogy megkeljen, megdagadjon, ugyanígy a Szent Lélek által Isten „átgyúrja” az egész lényünket, és azt akarja, hogy minden újjá legyen!

Olvasnivaló Istenről

Ha mindenütt az örömöt terjeszted, magad is rátalálsz: ez az öröm tízparancsolata

 



Gaston Courtois francia katolikus pap volt, aki 1897-ben született. Papi hivatása mellett, élete fő munkásságának a gyerekek megsegítését és az oktatást tartotta. Gaston atya számtalan karitatív programban vett részt, és 1948-ban megalapította a Nemzetközi Katolikus Gyermekmentő Szolgálatot. 1970-ben bekövetkezett haláláig több mint száz könyvet írt, főként ifjúsági témákban. Egyéniségére jellemző volt a szüntelen derű és az öröm, amivel embertársai felé fordult.



Ő fogalmazta meg “Az öröm tízparancsolatát”, ami mindenki számára útmutató lehet, vallási hovatartozástól függetlenül. Érdemes átolvasni és magunkévá tenni, hogy megtaláljuk azt a derűt, amin nem törnek át a hétköznapok megpróbáltatásai, ami erőt és békét nyújthat belsőnknek, ezáltal pedig vigaszt és támaszt ad a külvilágnak.




Az öröm tízparancsolata
1. Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömöt.
2. Mosolyogj, és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is.
3. Szívből ismételgesd: “Isten, aki engem szeret, mindig jelen van.”
4. Szüntelenül törekedj arra, hogy csak a jó oldalukat lásd az embereknek.
5. Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot.
6. Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ennél semmi sem nyomasztóbb.
7. Munkádat örömmel és vidáman végezd.
8. A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd.
9. A szenvedőket vigasztald, magadról feledkezz meg.
10. Ha mindenütt az örömöt terjeszted, biztos lehetsz benne, hogy magad is rátalálsz.



Kenneth & Gloria Copeland

 Ne hezitálj


Aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól. A kételkedő, a minden útjában állhatatlan ember. – Jakab 1:6-8


Mi történik akkor, ha hezitálsz, hogy megtegyél-e valamit, amit az Úr mondott neked? Az ördög fogja megtenni az első lépést.
Ha hitből akarsz élni, a hezitálás a létező egyik legveszélyesebb szokás. Határozatlanságból ered. A Biblia szerint az ilyen ember „állhatatlan, megbízhatatlan és bizonytalan mindenben, amit gondol, érez, dönt” (The Amplified Bible – bővített bibliafordítás).
Ha kételkedsz, a döntéseid nem szilárdak. Próbálsz hitben élni, de közben a félelmedet is táplálgatod. Olyan hitkijelentéseket teszel, hogy „hiszem, hogy Isten meggyógyít.” Aztán a félelmed azt súgja: „De nem mondanám, hogy most túl jól vagyok.” Állandóan a hit és félelem között ingadozol, így nem jutsz előre egy lépést sem.
A mai napon rúgd ki a hezitálás szokását! Határozd el szilárdan, hogy megbízol Isten Igéjében, és az alapján cselekszel. Ezt rögzítsd le egyszer és mindenkorra. Tökéld el, hogy soha többé nem fogsz kételkedni. Amikor kétség támad az elmédben, azonnal rontsd le.
Amikor Isten szól, ne vesztegesd az idődet! Azonnal lépj ki hitben! Így az ördög biztosan nem tud az utadba állni!
Igei olvasmány: Jakab 1:1-8

2016. május 28., szombat

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja

Félutas hívők


"Orpá megcsókolta az anyósát,... visszatért népéhez és isteneihez. "(Ruth 1,14-15)




Naomi azt tanácsolta özvegyen maradt menyeinek, hogy maradjanak otthon, ő pedig visszamegy elhagyott hazájába egyedül. Ők azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy együtt menjenek. Útközben ismét emlékeztette őket arra, hogy számukra előnyösebb lenne népük körében maradni. Ekkor egyikük, Orpá, visszafordult, Ruth azonban azt kérte, hogy többé ne unszolja erre, mert ő már eldöntötte, hogy anyósa népét és Istenét választja.
Mindketten Naomitól hallottak az élő Istenről. Amikor mind a hárman megözvegyültek, feltűnt nekik, mennyire másként gyászol az, aki hisz Istenben. Megkívánták ezt az életet, és egyébként is szerették anyósukat. Ruth el is döntötte, hogy ezen az úton akar járni, Orpá azonban megingott, és félútról visszafordult. Ő is elindult a pogányságból Istenhez, de nem érkezett meg hozzá. Ráébredt bálványainak hiábavalóságára, de nem merte rábízni magát az élő Istenre.
Heisenberg, a jeles fizikus és filozófus írja, hogy életünk legtöbb gyengeségének az az oka, hogy a cselekedeteink mögött nincsenek döntések. Nem tudunk elengedni és elfogadni. Márpedig az artisták azt mondják, hogy a legtöbb baleset akkor történik, ha nem merik határozottan elengedni az egyik trapézt, és úgy átlendülni a másikra.
Aki úgy akarja Krisztust követni, hogy közben ragaszkodik a világhoz is, soha nem ér célba, félútról vissza fog fordulni. Aki csak félszívvel hízza Istenre magát, nem tapasztalja meg az ő mindenek feletti gazdagságát, hűségét, szeretetét. És aki csak a hívő élet előnyeit szeretné, de nem vállalja a nehézségeket is, csak egy ideig fog hinni (Lk 8,13). Engedjünk a bíztatásnak:
"Testvérek, menjünk bátran, Hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély.
Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt."

(Tersteegen Gellért, ford. Vargha Gyuláné)

Napi áhítat -Milyen a hozzáállásod Jézushoz?

Jézus Isten, a hozzáállásomtól függetlenül. Ezért fontos életemmel és szavaimmal annak vallani őt, aki!

Olvasmány: 1Jn 2,22–25

„Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, mert tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is. Amit tehát ti kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek! 




Ha megmarad bennetek az, amit kezdettől fogva hallottatok, akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában. Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet.”


Magyarázat

Amint azt a héten láttuk, az Úr Jézus istensége nem függ a mi hitünktől, a mi hozzáállásunktól. Ő Isten, és az marad, bárhogy is viszonyulunk hozzá. A mi lelkünk üdvössége függ Istenhez való hozzáállásunktól.
Ahogy már említettük, voltak, akik nem vallották Jézust testben megjelent Istennek. Ezért mondja János, hogy nem lehet a Fiú személyét az Atyától elválasztani. Ugyanis az Atya a Fiúban jelent meg, jelentette ki magát. Az Úr Jézus Fülöpnek így fogalmaz: „Aki engem látott, látta az Atyát.” (Jn 14,9)
Számunkra ez nemcsak azt jelenti, hogy értelmünkkel és szánkkal valljuk, hogy az Úr Jézus Isten. Egész életünknek erről kell tanúskodnia, ugyanis, ő Isten lévén az egyetlen reális igazodási pontja életünknek. Fordított értelemben is igaz az ige: ha életemmel tagadom, hogy ő Úr, és nem rendelem alá magam neki, szóbeli hitvallásom üres frázissá silányul. Mi több, magamat is becsapom, mert miközben Istenről beszélek, nincs közöm hozzá! Akinek pedig itt nincs köze hozzá, egy örökkévalóságon át távol lesz tőle! Az Úr nem ezt akarja. Ma még nyitva az út az Atyához! Hivatásunk nem kevesebb, mint életünkkel és szavainkkal megvallani Jézust!

(Vékás Benjámin)

Kenneth & Gloria Copeland

Fogadd be Isten emberét


Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. -– János 13:20
 
 


El sem tudom mondani neked, milyen sok újjászületett, Szent Szellemmel betöltekezett keresztény szedi ízekre a pásztorát szombat esténként, majd imádkozik értük vasárnap reggel! Folyamatosan kritizálják az evangélistákat és a prédikátorokat, akiket Isten küldött, hogy szolgáljanak feléjük – aztán csodálkoznak, hogy miért van szellemi szárazság a gyülekezetükben.

A legtöbben nem is gondolják, hogy ilyenkor Jézus szolgálatát kritizálják. Isten Igéje szerint ugyanis pontosan ezt teszik. Jézus azt mondta, „Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be.”

Tudom, hogy a szolgálók néha elbuknak. Tudom, hogy követnek el hibákat. Jézus tudta, hogy így lesz. Mégis azt mondta: „Ha befogadjátok őket, engem fogadtok be.”

Ha azt gondolod, hogy valamelyik prédikátor nem igei tanítást hoz elő, imádkozz érte! Ha szükséges, ne vegyél részt az alkalmain. De az Ige azt mondja: „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon” (Róma 14:4).

Az Evangélium szolgálói nem a te szolgálóid, hanem Istené. Akár igazuk van, akár nem, szeresd és tiszteld őket – ha másért nem, azért, hogy megtiszteld az Urat, aki küldte őket.

Tanuld meg befogadni Isten szolgálóját, akit Jézus küld hozzád, azzal a tisztelettel, amivel magát az Úr Jézust megtisztelnéd. Így óriási szellemi erőnek fogsz ajtót nyitni. Utat engedsz Istennek, hogy betöltse a szükségeidet. Isten kenete fog kiáradni feléd Isten embere által.

Ne engedd, hogy a másik kritizálása megakadályozza a Szent Szellem kenetének kiáradását! Aztán készülj fel az áldásra – mert garantálom, hogy az Úr nem fogja visszatartani tőled!

Igei olvasmány: 4 Mózes 12:1-16 
 

2016. május 27., péntek

Janyik Józsefné-SOKAN VANNAK A HIVATALOSOK DE KEVESEN A VÁLASZTOTTAK 2.


Előző részt azzal fejeztük be, hogy szokássá vált a gyülekezeti összejöveteleken, ha vannak, látogatók felkérik őket a megtérők imájának az elmondásával. Lehet, hogy nem akart egy meghívást egy kedves ismerős vagy barát részére visszautasítani. Sok esetben nincs is őszinte bűnbánat a szívben mondják előtte a szöveget és elvannak, az emberek hitetve, hogy ezzel üdvözölhetnek. Isten Igéje másról beszél, maga Jézus beszéli az igazságot,,,Felele Jézus és monda néki:Bizony mondom, néked valaki újonnan nem születik nem láthatja meg az Isten országát”(János3 : 5. Károli rev f). Újjá születés nélkül nem tudjuk az igei táplálékot megemészteni ezért nincs fejlőd és növekedés sok keresztény életében. Ezért sokan elhagyják a közösségeket, gyülekezeteket, vagy a laodoceai keresztények módján élik vallásos életvitelüket. ,,MERT NEM NYITOTT SZÍVÜK AZOKRA AZ ÜZENETEKRE AMIT A GYÓGYULÁSUK ÉRDEKÉBEN FELAJÁNL AZ ÚR”. A laodoceai keresztények gazdagnak és megelégedettnek, érzik magukat a VALLÁSOS szellem leuralása alatt. Anyagi oldalon pedig a MAMMON szelleme fogságában. NAPJAINKBAN, AKIKNEK NEM AZ ISTEN IGÉJE TISZTA ALAPJÁRA VAN ÉPÍTVE A HITÉLETE ÉS HIÁNYZIK AZ ÉLETÜKBŐL A SZENT SZELLEM JELENLÉTE EZEKNEK. A SZELLEMI ERŐKNEK FOGSÁGÁBAN ÉLIK FÉLSZÍNES KERESZTÉNY ÉLETÜKET” Nézzük mi az Úr véleménye róluk! ,,...és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen”(Jelenések 5:17. Károli rev f ). A KÖVETKEZŐ MEGÁLLAPÍTÁSA AZ ÚRNAK MEZÍTELENSÉG. ITT IS ADJA A TANÁCSOT MEGVÁLTOZTATÁSÁRA A SZENT SZELLEM AZ ISTEN IGÉJÉBŐL. „Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor”(I Péter 1: 7. Károli rev f). A következő igei alátámasztás. „Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely megpróbáltatásul támad, köztetek mintha valami rettenetes dolog történnék veletek” (I Péter 4: 12. Károli rev f ). NEM EGYSZERŰ DOLOG A TŰZBEN, A PRÓBÁKBAN HÁLÁT ADNI DE ÍGY FOG NÖVEKEDNI ÉS SZILÁRDDÁ ÉRLELŐDNI HITÜNK. Nézzük az Úrnak a következő megállapítását: a fehér ruhavásárlást, hogy ne legyen látható a szégyenteljes mezítelenség. MI LEHET E SZÉGYENLETES MEZÍTELENSÉG OKA? Tiszta, világos üzenetet kapunk ezzel kapcsolatosan is az igéből. „Ti nem így ismertétek meg a Krisztust, ha ugyan hallottatok róla, és úgy kaptatok tanítást őbenne, amint az a Jézusban megvalósult igazságnak megfelel, hogy levessétek az ó embert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik, de értelmetek szelleme által megújuljatok, és felöltsétek azt az új embert, mely Isten útján igazságosságban és igaz jámborságban teremtetett. Azért vessétek le a hazugságot és szóljon ki-ki igazságot a felebarátjával, mert egymásnak vagyunk tagjai. Haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen felindult haragotokon, se helyet ne adjatok a vádlónak. A tolvaj többé ne lopjon, fáradjon inkább, saját két kezével munkálja a jót, hogy legyen miből adakoznia a szűkölködőknek. Semmiféle romlott beszéd szájatokból ki ne jöjjön, hanem csak ami jó a szükség - szerű építésre, hogy kedves legyen azoknak, akik hallják. Az Istennek Szent Szellemét, kivel a megváltás napjára elpecsételtek titeket, meg ne szomorítsátok. Tűnjék el belőletek minden keserűség, indulat, harag, kiáltás és káromlás, minden gonoszsággal egyetemben, legyetek egymás iránt jóságosak, irgalmasak, egymásnak megkegyelmezők, ahogy Isten is a Krisztusban megkegyelmezett nektek.” (Efézus 4: 20 – 32.Csia Lajos f). ,,ELÉG HOSSZAN MUTATTA BE AZ IGE MIBEN LÁTSZIK MEG A MEZÍTELENSÉGÜNK RÚTSÁGA”. Ehhez nem szükséges bármit is hozzá fűzni, beszéljen velünk személyesen a Szent Szellem, és ha rávilágít bennünk azokra a cselekedetekre, ahol az ó emberünk a korábbi forgolódásaihoz szabta magát – tartsunk őszinte bűnbánatot, és az Úr Jézus Krisztus Golgotán kifolyt vére, újra szabaddá és tisztává tesz bennünket. Vizsgáljuk meg az igékből, hogyan vásárolhatunk magunknak új ruhákat. ,,Uram! Te tudod!” – szóltam hozzá. Ő pedig ezt felelte nekem: ,,Ezek azok, akik a nagy szorongattatásból jönnek, és akik a ruháikat megmosták és megfehérítették a Bárány vérével” (Jelenések 7: 14. Csia Lajos f). Még egy fehérítési folyamatot mutasson be számunkra a Szent Szellem Isten igéjéből. „Mert az Ő alkotása vagyunk, újjáteremtetvén a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, azokban járjunk” ( Efézus 2: 10. Károli rev f). Még egy ige ,,… a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei”(Jelenések 19: 8.Károli rev f). ,, ISTEN IGÉJÉBŐL TISZTA ÉS ÉRTHETŐ ÜZENETET KAPTUNK, HOGY ÖLTÖZHETJÜK FEL A FEHÉR RUHÁNKAT. BÍZZUK MAGUNKAT A SZENT SZELLEM VEZETÉSÉRE, Ő MEG FOGJA MUTATNI MINDIG, MIT KELL CSELEKEDNÜNK. AZOK VÁLNAK ÁLDÁSSÁ A SZÁMUNKRA HA FELISMERJÜK AZOKAT A JÓ CSELEKEDETEKET AMIT ISTEN KÉSZÍTETT SZÁMUNKRA. A következő, amit vásárlásra ajánl az Úr a szemgyógyító ír, ez a vásárlás a látás meggyógyítására szükségeltetik.,, AZ IGE PRÓFÉTAI SZAVÁVAL HIRDETJÜK : EZ PEDIG, A KIJELENTÉS SZELLEMÉT JELENTI”. A laodíceai keresztények nagy többsége a vallásos szellem befolyásolása és irányítása alá került. Nem működtek a Szent Szellem ajándékai, így elveszítették a tiszta látást. Az ATYA TERVÉBEN NAPJAINKBAN EGY ÚJ KORSZAK KEZDŐDÖTT EL. JÖN A KIJELENTÉS SZELLEME! NAGYON SOK IGE NAPJAINK ÜZENETÉT HORDOZZA. PRÓFÉTAI ÜZENETKÉNT LESZ KIJELENTVE A SZENT SZELLEM ÁLTAL. EZ ATYA NAGY SZERETETÉRŐL TESZ TANÚBIZONYSÁGOT.,,Sietve ki lesznek jelentve azok az üzenetek, amik jelképekbe lettek öltöztetve, a Jelenések 1:1- olvastunk róla. A laodíceai keresztény gyülekezetek, közösségek és keresztény emberek nagy többsége a vallásos szellem vezetése és leuralása alá került. Ahol a vallásos szellem átveszi a vezetést, az irányítás. ONNAN A SZENT SZELLEM ELTÁVOZOTT Az Úr felajánlja a laodíceabeli gyülekezetek, közösségek tagjainak a megtérés lehetőségét. „Akinek van füle a hallásra, hallja, hogy mit mondd a Szellem a gyülekezeteknek. (folytatjuk).

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGRÓL





Életednek legfontosabb kérdése: Tudod-e, mi történik veled a halálod után? Egy napon mindannyiunknak szembesülnünk kell a fizikai halállal. Az élet azonban a fizikai halál után is folytatódik: az ember szelleme és lelke továbbra is létezik. Tudod-e, hova kerül a szellemed és a lelked a fizikai halál után? Két hely létezik a Biblia szerint: az egyik a mennyország, a másik a pokol. Vajon mi dönti el, hová jutunk? Ha úgy gondolod, hogy a jó cselekedeteid alapján jutsz el a mennyországba, akkor tévedsz Kedves Olvasó! Ha viszont úgy gondolod, hogy te már annyi rosszat tettél az életben, és oly sok bűnt követtél el, hogy számodra nincs esély, hogy a mennybe kerülj, akkor is tévedsz.

Nincs olyan bűn, ami meg tudna akadályozni, hogy a mennybe kerülj. Másrészt nem kerülhetsz a mennyországba csupán azért, mert annyi jót tettél az életedben.

Mi határozza meg akkor, hogy hova kerülünk?

Jézus egyetlen feltételt említ:

Szükség néktek újonnan születnetek. (Ján. 3,7.)

Kérdezheted: Hogyan kell újjászületnem? Nikodémus sem értette Jézus szavait az újjászületésről, hiszen megkérdezte: Mi módon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? (Ján. 3,4.)

Jézus így válaszolt: Ami testtől született, test az; és ami Szellemtől született, szellem az. (Ján. 3,6.)

A szellemi újjászületésedért Isten hatalmas árat fizetett, az egyszülött Fiát adta érted, mert annyira szeretett, és olyan nagyon vágyott arra, hogy újra közösségben lehessen veled.

Mert úgy szerette Isten e világot (benne téged), hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki (te) hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Ján. 3,16.)

Ez csodálatos. Isten kidolgozta számodra az utat, hogy üdvözülhess. Tudnod kell, hogy nincs más út az Atyához, csak Jézus Krisztus által. Senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam — mondja Jézus. (Ján. 14,6.)

Sem gyülekezethez való tartozás, sem vallási hagyományok követése, sem jócselekedetek, sem tökéletes életvitel nem vezet az Atyához. Egyetlen út vezet az Atyához: Jézus Krisztus. Az ember nem képes arra, hogy önmagát megváltsa. Szüksége van egy Üdvözítőre, egy Megváltóra. Ezért jött Jézus.

Az üdvösségedhez — újjászületésedhez — nem kell mást tenned, mint szívedben elfogadni Jézus Krisztust, Isten Fiát, mint Megváltót. Ha szeretnéd Jézust megkérni, legyen az életed Megváltója, akkor mondd el a következő imádságot.

A Biblia tanítja: a hitünkről megvallást kell tennünk. Ezért az imát ne csak magadban mondd el, hanem mondd ki hangosan.

Drága Mennyei Atyám, Jézus nevében jövök Eléd. Azt mondod az Igében: „Ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz.” (Róm. 10,9.)

Hiszem a szívemben, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.
Hiszem, hogy Jézus meghalt az én bűneimért.
Hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból, az én megigazulásomért.

Kérlek Jézus, legyél az én Uram!
Kérlek Jézus, legyél az én Megváltóm!
Kérlek Jézus, legyél az én Gyógyítóm!

A Te Igéd szerint: „Szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre.” (Róm. 10,10.)

Én hiszem a szívemben, és most a számmal vallást teszek a hitemről:

Jézus az én Uram!
Jézus az én Megváltóm!
Jézus az én Gyógyítóm!
Meg vagyok váltva!
Köszönöm, Úr Jézus, az örök életemet! Ámen.

Sid Roth – Akinek volt bátorságuk című könyvének 10. fejezetéből idézünk részleteket:

Az a csodálatos könyv és az Isten formálta lyuk a szívemben 


„És kerestek engem, és megtaláltok, mert teljes szívvel kerestek engem.” (Jeremiás 29,13)

Nem kell sok évet élnie valakinek ahhoz, hogy felfedezzen a szíve mélyén egy bizonyos ürességet, egy hiányt, vákuumot, amit ennek a világnak a dolgai soha nem képesek betölteni. Sem a pénz, sem a szex, vagy az utazás, a hírnév, a drogok, a címek és a rangok, a javak, vagy más emberi dolgok nem képesek betölteni ezt az ürességet.

Ezt a vákuumot és úgy nevezem: „Isten formálta lyuk a szívemben”. Váratlanul felfedeztem, hogy ez a bizonyos üresség egyedül a Világmindenség Teremtője számára van fenntartva. Magának Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének, hogy személyesen lakjon mindegyikünkben.

Íme egy történet a személyes keresésemről a valláson, a tanulmányon, a sporton, üzleti életen és a médián át; arról, ahogy felfedeztem a Bibliát – ezt a csodálatos könyvet, és megértettem, miként lehet személyes kapcsolatom Istennel, és hogyan tapasztalhatom meg az Ő örökkévaló életét.

A vallással kezdtem. Csodálatos vallásom volt… De valahogy úgy tűnt, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob Istene túl messze van tőlem… A tanulással folytattam… Aztán jött a sport… Kipróbáltam az üzleti életet is… Megismerkedtem a médiák világával…

Kiváltságosnak mondhatom az életemet, hiszen olyan tapasztalatokat szerezhettem, amiről sokan csak álmodnak, de nem adatik meg nekik. Azonban akár azok a sikerek, amelyeket itt említettem, akár számos más tapasztalatom, amiről nem írtam, nem tudták betölteni ezt az Isten által formált lyukat a szívemben.

Egy napon, még az előtt, hogy a fent leírt tapasztalatokon átmentem volna, találkoztam egy Georg nevű emberrel. Georg hitt a Bibliában. Ő és felesége, magasabb szinten élték az életüket, mint bárki más, akivel valaha is találkoztam. Igazi örömöt, békességet, boldogságot éreztem bennük. Azt is éreztem, hogy szeretetük őszinte. Kíváncsi lettem, mi teszi ezeket az embereket ennyire mássá, ennyire eltérővé.

Georg egy baseball- és kosárlabdacsapat edzője volt… A verseny mellett bibliai tanulmányokat is vezetett az írásokból minden résztvevő csapattag számára. Ez volt az első alaklom, hogy komolyan kezdtem venni a Biblia üzenetét és hitelességét.

Először is észrevettem, hogy a Biblia történelmileg mennyire pontos, mikor más történelmi feljegyzések alapján ellenőriztem azokat. Vannak olyan korok és események is, amikor a Biblia az egyetlen megbízható történelmi forrás.

Az írások földrajzilag is megbízhatóak, és azt sokszor megerősítették olyan régészek, akik a Bibliát térképként használták, hogy eltemetett városokat és történelmi alkotásokat azonosítsanak. A legcsodálatosabb azonban az, hogy a Biblia tökéletes pontossággal előre jelezte és jelzi a jövő eseményeit. Ahogy kutattam az Írásokat, felfedeztem Istennek bűneim bocsánatára és a vele való személyes kapcsolatra vonatkozó tervét…

Amikor azzal a ténnyel találkozol, hogy Isten egyedül Jézusban, a Messiásban szabja meg az üdvösség útját, ne gondold, hogy el kellene hagynod csodálatos bibliai örökségedet. Inkább teljessé teszi gyökereidet az, hogy elnyerted az engesztelés vérét, és a Messiást, és véget nem érő személyes kapcsolatra jutottál Ábrahám, Izsák és Jákob Istenével. Nem elegendő azonban az, ha elméletben elismered, hogy valóban Jézus a Messiás.

Akkor válik érvényessé a számodra a véráldozat és Istennel való személyes kapcsolat, ha kéred Jézust, a Messiást, hogy a szívedbe és életedbe lépjen. Ekkor érzed meg az Ő örök életének az ízét. A Messiás nem fogja ráerőltetni az Ő útját az életedre. Azt akarja, hogy te hívd.

„De mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, megmenekül [üdvözül]”. (Róma 10,13)

Az „üdvösség” azt jelenti: „szabadulás” a bűntől… Aki behívja Jézust, a Messiást a szívébe, az elfogadja a megváltást és az örök életet. Ahogy valaki növekszik Benne szellemileg, személyes békességet, örömöt, boldogságot, vezetést, értelmet és célt tapasztal, és még sokkal többet, mint amit elképzelni tudunk.

Itt szeretnék segíteni abban, hogyan hívhatod be a Messiást a szívedbe és az életedbe. Ez a kis ima nem más, mint a szívedben levő hitből fakadó cselekedet, amellyel kifejezed, hogy elfogadod a megváltás vérét. Sok emberben mély érzelmeket vált ki, amikor a Messiást behívja az életébe, másokban viszont nem. Csak köszönd meg, hogy a szívedbe költözik, és ne az emberi érzésekre alapozd hitedet, hanem a Biblia tekintélyére. Ez a hitnek olyan cselekedete, amelyet Isten elfogad.

Itt egy egyszerű ima, amit mintának használhatsz. Kifejezi ez az ima a szíved vágyát? Ha igen, imádkozd most, és a Messiás belép az életedbe, ahogyan azt megígérte.


„Ímé, az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz…” (Jelenések 3,20)
„Mert ha a te száddal megvallást teszel az Úr Jézusról és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz.
Mert szívvel hiszünk a megigazulásra és szájjal teszünk megvallást az üdvösségre.”

(Róma 10,9-10)

Teremtő Istenem,
Eléd állok és fennhangon imádkozom:
Hiszem, hogy Jézus Istennek Fia.
Hiszem, hogy Jézus meghalt az én bűneimért,
a Biblia tanítása szerint.
Hiszem, hogy Jézus feltámadt a halálból,
hogy én Isten igaz gyermeke lehessek!
Kérlek, Jézus, költözz a szívembe
és teremts újjá engem.
Kérlek, Jézus, legyél az én Uram,
Megváltóm és Gyógyítóm!
JÉZUS, EZENTÚL TE VAGY AZ ÉN URAM, MEGVÁLTÓM ÉS GYÓGYÍTÓM!
Meg vagyok váltva! Újjászülettem Krisztusban!
Az Ő szent vére megtisztított minden bűntől.
Köszönöm, Úr Jézus az örök életemet! Ámen.


Ha hittel és hangosan elmondtad, akkor üdvösséget nyertél Isten kegyelméből! (Efézus 2,8-9.)
ÜDVÖZLÜNK ISTEN MENNYEI CSALÁDJÁBAN!
MOST KEZDŐDIK ÉLETED HÁTRALEVŐ RÉSZE!
ISTEN ÁLDJON!
Ha az imát követően bármiféle kérdésed lenne,
vagy szeretnél egy teljes-evangéliumi közösséget találni a környezetedben, a következő címre írhatsz: iteb@citromail.hu
Soha ne feledd!

JÉZUS AZ IGAZSÁG ÉS

AZ EGYETLEN ÚT AZ ATYÁHOZ!


Zsoltárok 139,4-6

„Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.”

 

Amikor egy halandó és véges, azaz korlátozott értelemmel rendelkező ember próbálja megismerni a végtelent, akkor azzal szembesül, hogy milyen kicsiny, apró és jelentéktelen, a világmindenségben. Viszont a makacs ember, még ekkor is ragaszkodni szokott kicsinyes és napról napra változó elméleteihez, amivel próbálja beazonosítani az életét, annak eredetét és a világmindenségének eszenciáját. Ez az eszencia, akárhogy is ágál ellene az ember, az a teremtő, aki személyében gondoskodó és féltőn szerető Isten! Ő az a személyes Isten, akiről a zsoltáríró is úgy tesz említést, hogy minden oldalról körülfogja őt és kezét rajta tartja. Ez minden tudás végső lényege. Aki ezt felismerte, mindent megismert. Ez az ismeret az, amelyben kérdéseinkre választ és szívünkben megnyugvást lelhetünk. Ez az egyszerű tudás, ami végtelen és felfoghatatlan. Mert bonyolult a bonyolultnak és egyszerű az egyszerűnek. Egyedül Isten az, aki világossá tehet előttünk bármit is. De milyen szerencsések is vagyunk, mert a hatalmas teremtő megmutatta nekünk titkát Jézus Krisztusban.
– Áldalak téged Uram!

Napi Gondolatok

Ima Istenhez

„Én Istenem! Fordítsd felénk füledet, és hallgass meg minket! Nyisd ki szemedet, és tekints pusztulásunkra, és a városra, amely a Te nevedet viseli! Mert nem a mi igazságunkban, hanem a Te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük eléd könyörgésünket.” Dániel 9:18.

 

Ez az ima több mint 2500 évvel ezelőtt hangzott el Dániel szájából, de aktualitásából semmit nem veszített. Legföljebb néhány szót kéne kicserélni. Ezt az imát elmondhatnám a családomért, a gyülekezetemért, a városomért, az országunkért és a földünkért. Rohamléptekkel pusztul, megy tönkre, esik szét körülöttünk minden. Egyre többünknek kéne legyen ez napi imája: Uram, tekints ránk.
Tekints családjainkra, akik fuldokolnak egymás közelében.
Tekints a gyülekezetünkre, ahol akkora a lazaság!
Nyisd ki füleidet az emberiség segélykiáltására, hisz akkora a nyomor, mint még soha ezelőtt.
Uram, nézz a városunkra, hozz össze a tieiddel, hogy együtt tusakodjunk, könyörögjünk hozzád.
Tekints sovány lelki életemre, és lehelj belém új erőt!

Nem a mi igazságunkban bízunk! A Te irgalmadért kérünk! Jöjjön el már a Te országod. Elég volt a rosszból. Nem kérünk több bizonyítékot arra, amit Sátán tett földünkkel. Elég. Jöjj el Urunk, és vigyél haza minket. Nem a mi igazságunkért, hanem a Te határtalan irgalmadért könyörgünk Hozzád. Ámen

Örömteli mindennapok-Dicsérjétek az Örökkévalót!

,,Dicsérjétek az Örökkévalót!
Áldom az Urat minden időben,
én mindig őt dicsérem!
Jöjjetek, dicsérjétek velem az Örökkévalót,
jöjjetek, dicsérjük együtt őt!,, -Zsolt.34,1-3-


Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja


Naomi

"Áldott az Úr, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül!" (Ruth 4,14)


Ruth könyve arról szól, hogy éhínség volt Izrael földjén, s egy négy tagú család átköltözött a szomszédos Móáb országába, mert ott volt kenyér. Hamarosan meghalt az apa, s ott maradt Naomi két fiával. Ők felnőve pogány lányokat vettek feleségül, de egy idő után ők is meghaltak. Ekkor Naomi hazaindult Betlehembe, menyeit pedig bátorította, hogy maradjanak otthon, menjenek újra férjhez. Egyikük ezt tette, Ruth azonban ragaszkodott anyósához, és vele tartott. Isten nagyon kegyelmesen rendezte az életét, s később az ő dédunokája lett Dávid király.

Naomi életútja nagyon tanulságos. Elindultak idegenbe úgy, hogy nem kérdezték Istent. Pogányokkal házasodtak össze a fiai, amit tiltott Isten törvénye. Amikor azonban mindkét fia meghalt, felébredt lelki álmából. Nem lázadt, sőt rábízta magát Istenre, s életében felragyogott valami Isten jelenlétéből. Menyeit meglepte, hogy így is lehet gyászolni. Isten a próbákat így használja fel lelki megtisztításunkra.

Amikor hazaindul, már egészen ez az Istentől kapott szeretet tölti be. Ezért tud a menyei fejével gondolkozni, s nem azt javasolja nekik, ami önmagának lenne jó, hanem ami nekik. Kész értük áldozatot hozni. Jézus szeretetét is ez jellemzi, tőle lehet ilyen szeretetet kapni.

Hazaérve már Isten boldog bizonyságtevője, arról beszél, mit tett vele, velük az Úr. Bevallja, hogy Isten nélkül mentek el annak idején, de most az Úr hozta őt haza. Nem is akarja nincstelen özvegységét másra bízni, csak az élő Istenre.

Isten pedig úgy irányította az eseményeket, arra indította az embereket, úgy formálta közben Naomi és Ruth hitét is, hogy az ő kegyelmét hatalmasan megtapasztalhatta ez a két kiszolgáltatott özvegy.

Isten ma is ugyanilyen, merjük rábízni magunkat!

Mi Atyánk

 
 
Mi Atyánk - dalszöveg
 
 
Mi Atyánk, Isten,
aki vagy a Mennyekben,
Szenteltessék meg a Te neved!
Jöjjön el országod hozzánk a földre,
A Te akaratod legyen meg!
Minden napon add meg kenyerünket,
És bocsásd meg vétkeinket,
Mint ahogy mi tesszük ellenségeinkkel,
S a gonosztól
szabadíts meg!
Mert Tiéd az Ország,
Tiéd a hatalom,
S a dicsőség most és örökké,
Mert a föld megismer,
teljes lesz neveddel,
Ahogyan a tenger vizekkel!
 

Napi áhítat, -A legnagyobb név

A győzelem előzménye az önmegtagadás

Olvasmány: Fil 2,5–11



„Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”

Magyarázat

A Krisztus-himnusz záróakkordjaként az Úr Jézust látjuk felmagasztalva. Kötőszóval kezdődik igénk: Ezért. Miért is? Mivel Krisztus megalázkodott, szolgált, engedelmes volt a csúfos kereszthalálig, Isten felmagasztalta őt, a legnagyobb nevet adta neki. Számunkra is szól ma az ige: sokan szeretnék azt, hogy Isten emelje, felmagasztalja őket a megaláztatás, szenvedés, önmegtagadás vállalása nélkül. Pedig a dicsőséghez a halálon (az óember halálán) keresztül vezet az út. Nem népszerű ez az evangélium. Itt nem földi dicsőségről, hanem mennyei, kimondhatatlan dicsőségről beszélünk. Ezért kedves testvérem, ha itt talán hited miatt megaláztatásban van részed, bátorítson a tudat, Krisztus is ezt az utat járta. Ahogyan az Úr Jézusnak adatott a dicsőség, nekünk sem kell könyökölni, magunkat előtérbe helyezni. Istennek gondja lesz rá, hogy gyermekeit a megfelelő helyen és időben értékeljék. Hadd jegyezzük meg azonban, hogy az Úr Jézus státusza egyedi, ilyen hódolatra csak ő méltó.
Meggyőződve arról, hogy Jézus az urak Ura, mi sem tehetünk mást, mint hogy megalázkodunk előtte, meghajlunk a legnagyobb név előtt, hogy az utolsó napon ne kényszerű legyen meghajlásunk!

(Vékás Benjámin)
 

Andrew Wommack-Szerető Édesapád

Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. (Máté 6:9)


apa-fia

Bár az Ószövetség 13 alkalommal “mi Atyánk” kifejezéssel utalt Istenre, ennek a megszólításnak Jézus általi gyakori használata teljesen új jelentést adott az Istennel való kapcsolatunknak.
Jézus több mint 150 alkalommal utalt Istenre, mint az Ő Édesapjára, és 30 alkalommal a “mi Édesapánk” kifejezést alkalmazta. Ez felbosszantotta kora vallásos zsidóit. Botrányosnak tartották Isten Édesapaként való megnevezését, mivel értették, hogy ez Istennel való egyenlőséget jelentett. (János 5:17, 18.)

Ez a cím annyira megszokottá vált a mai egyházban, hogy gyakran nem is érzékeljük valódi jelentőségét. Az a kijelentés, hogy Istent nevezzük a “mi Édesapánknak”, felfedi Isten kedves, gyengéd és szerető természetét. (1 János 4:8).
Pál még erre is ráerősít, amikor az Abba Édesapa kifejezést használja (Róma 8:15), ami egy szeretetteljes kifejezése annak, ahogy egy fiatal gyermek az édesapját hívja.
Az Abba szó az angol daddy, vagy a magyar apuci kifejezés megfelelője. Jézus az Istennel való kapcsolatunkról beszél, és arról, hogy ezért dicsérnünk kell Őt.
Ez egy olyan kapcsolat, amely meghaladja valamennyi földi, emberi kapcsolatunkat.
Egy olyan Édesapához tartozunk, aki azért szeret bennünket, mert az Övéi vagyunk, megkötések nélkül.
Ma, ha a dolgok keménynek tűnnek, vagy csak szükséged van valakire, hogy veled ünnepeljen, fuss a te Édesapádhoz.
Dobj el minden tettetést és formalizmust, és nevezd Őt Apucikának!

Kenneth & Gloria Copeland

Isten azt akarja, hogy egészséges legyél 

 

 Ha a te Uradnak, Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekszed, ami kedves az Ő szemei előtt és figyelmezel az Ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok Jehova Raffa, az Úr, a te gyógyítód – 2 Mózes 15:26





Előfordult már veled, hogy az ördög kárhoztatás alá próbált helyezni azzal, hogy azt mondta, a hit alapelveivel ellentétes, ha orvoshoz mész, vagy gyógyszert veszel be, amikor gyógyulásra van szükséged? Ha igen, mondok neked egy-két bátorító szót, ami hiszem, hogy megnyugtat.
Isten akarata az, hogy meggyógyítson. Ez az első és legfontosabb dolog, amit meg kell értened. Ha erős a hited, és el tudod hinni az Igét kételkedés nélkül (bármilyenek is a körülményeid vagy a tünetek), akkor képes leszel egyedül hit által elfogadni a gyógyulásodat.
De ahhoz, hogy ilyen hited legyen, egy-két gyógyulásról szóló tanítás meghallgatásánál több szükséges. Isten gyógyító erejéről mély, személyes kijelentést kell kapnod. Tehát ha még nem fejlesztetted ki ezt a fajta hitet, a legjobb barátod az orvos legyen.
Ha nem vagy benne biztos, hogy elég erős a hited, vagy orvosi segítségre van inkább szükséged, kövesd Pál útmutatását (Kolossé 3:15), és a békesség legyen a döntőbíród.
Ha félelem támad benned, amikor arra gondolsz, hogy nem veszel igénybe orvosi segítséget, akkor menj el a doktorhoz. És menj hitben! Másrészről, ha teljesen biztos vagy abban, hogy a gyógyulás a tiéd hit által, akkor végezze el a hited a munkáját, és fogadd el a gyógyulásodat. Nem az számít, hogy elmész az orvoshoz vagy nem. Az számít, hogy mit teszel a hiteddel.
Bárhogyan is legyen, örvendezz, tudván azt, hogy Isten együtt munkálkodik veled, és a hited aktuális szintjén foglalkozik veled. Köszönd meg Istennek a gyógyulásodat – akármilyen módon is kapod meg –, és ne engedd, hogy a sátán kárhoztatás alá helyezzen! Ő nem szólhat bele a gyógyulásodba!

Igei olvasmány: 5 Mózes 7:8-15

REINHARD BONNKE


Hit nélkül az emberek mindenfelé keresik a bizonyosságot, még a leghaszontalanabb és legbetegesebb irányokba is. 



 

A néma csillagokhoz fordulnak, az állatöv jegyeit vizsgálgatják, szerencsét hozó dolgokban bizakodnak, hajótörött matrózokként kétségbeesetten keresnek egy olyan sziklát, amibe belekapaszkodhatnak. Ésaiás próféta már 3000 évvel ezelőtt megfigyelte ezt és ezt mondta: „Ha majd azt mondják nektek, hogy forduljatok a halottidézőkhöz, akik suttognak és mormolnak, ezt feleljétek: Nem Istenéhez kell fordulnia a népnek? A holtakhoz kell fordulni az élő helyett?” (Ésa 8:19). Az az ember, aki féli Istent, semmitől sem fél. Ezt mondja az Úr: „A pogányok szokásait ne tanuljátok el, és az égi jelektől ne rettegjetek, mert csak a pogányok rettegnek azoktól!” (Jeremiás 10:2). Mi viszont Istent féljük és Őt ismerjük el mindenható nagyságával és erejével, amellyel védelmez minket. Nála nagyobb erő nem létezik. Őt szeretjük és Benne bízunk! Ámen? REINHARD BONNKE

2016. május 26., csütörtök

Andrew Wommack-Rendkívüli szellem

Biztos vagyok benne, hogy mindegyikőtök szeretne előléptetést.
Akár a munkában, akár a barátaid közt, akár a gyülekezetben – bármilyen helyzetben vagy, elismerést, előmenetelt és valószínűleg több befolyást szeretnél. Sajnos nagyon kevés ember hajlandó megtenni azt, amit Dániel és három zsidó barátja tett annak érdekében, hogy rendkívüli szellem legyen bennük. Még kevesebben kötelezik el magukat arra, hogy csak legyenek hűségesek Istenhez. Nem Isten dönti el, hogy rendkívüli szellemed legyen-e, hanem te.

A„rendkívüli szellem” kifejezés csak Dániel könyvében fordul elő. Ezt a Biblia valójában hűségként ábrázolja. Isten előlépteti és megjutalmazza a hűséget és a hűséges szívű embereket. Az Ige szerint tehát az előmenetel kulcsa a rendkívüli szellem.

Erre egy példa a következő igerész:
,,Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint Krisztusnak. Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: szellemből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek, mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad.,, Efézus 6,5-8

A legtöbb ember, aki ezt olvassa, valószínűleg nem szolga, rabszolga vagy úr, ez azonban vonatkoztatható a munkaadókra, az alkalmazottakra, vagy egy másik ember tekintélye alatt álló emberre is. Az Ige szerint a hatalomban fölöttetek állóknak szolgáljatok „félelemmel és rettegéssel, olyan tiszta szívvel, mint Krisztusnak.”(Ef 6,5)
Más szóval a keresztényeknek úgy kell a munkájukat tekinteni, mint Krisztus szolgálatát, és nem emberekét. A rendkívüli szellem egyik jellemzője az, hogy ahelyett, hogy embereket tekintenél forrásodnak, Istent kell annak tartanod. Ez az igeszakasz így folytatódik: „visszakapja az Úrtól” – jelezve, hogy Isten visszaadja neked, amit érte tettél.
Ha nem léptetnek elő, ha mellőznek, ha úgy tűnik, hogy mindenki más felemelkedik, te pedig ugyanott maradsz, lehetséges, hogy nincs rendkívüli szellemed. Talán engedted, hogy rossz hozzáállás, csüggedés, félelem vagy stressz uraljon.
Tudnod kell azonban, hogy a hozzáállásod határozza meg a „magasságodat”.
Nem emelkedhetsz feljebb, mint ahogy magadban elgondolod vagy elképzeled. Nem tarthatsz az ellenőrzésed alatt másokat vagy a körülményeket, de uralhatod a benned lévő gondolkodást.
A Máté 25,23 szerint ahhoz, hogy sok fölött légy úrrá téve, hűnek kell lenned a kevesen.
Ebbe az is beletartozik, hogy légy hű a szíved titkos gondolatai és szándékai fölött is.
Dánielhez hasonlóan választhatod, hogy rendkívüli szellemed legyen.
Ha így teszel, garantálhatom, hogy előrébb jutsz – nemcsak a munkahelyeden, hanem a családodban, a barátaid közt és a szomszédságodban is.
Ha rendkívüli szellemmel élsz, az bővölködővé tesz, és elhozza Isten jóindulatát az életedre. Isten olyanokat keres, akiket előléptethet – és ebbe te is beletartozol!

Napi Gondolatok -Kincs, ami van

"A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által." 

Pál második levele Timóteushoz 1:14


Pál életének utolsó levelét Timóteusnak írta. Egy római börtönben volt, ahol kivégzése napját várta. Jól érződik ez azokból a komor szavakból, melyeket az első fejezetben használt: 
 

  • „félelem” (1:7), 
  • „fogoly” (1:8a), 
  • „szenvedés” (1:8b, 12), 
  • „bilincs” (1:16).

Ha el akarnánk magunknak képzelni a rab Pált, akkor bizonyára egy búskomoran maga elé meredő borzos szakállas embert látnánk, aki egy sötét cella nyirkos falánál üldögél. 
 
E kép azonban hamis. Pál utolsó leveléből sugárzik az vidámság és optimizmus: 

  • „nem a félelem lelkét adta nekünk Isten” (1:7) – mondja Pál a halállal szembenézve; 
  • mennyei Urunk „megszabadított minket” (1:9) - miközben földi ura, a császár fogságba vetette; 
  • Krisztus „megtörte a halál erejét” (1:10a) – mondja Pál a kivégzése előtti napokban; 
  • „világosságra hozta az elmúlhatatlan életet” (1:10b) – hangzik a sötét cellában.

Ebben az összefüggésben beszél a rab Pál valamiféle titkos kincsről (1:12), illetve valami hasonló kincs került Timóteus birtokába is (1:14). Ez a rejtélyes kincs valahogy összefüggésbe lehet a börtönben sínylődő Pál érthetetlen jókedvével is. Talán valami mesebeli arannyal megtömött ládát ásott el valahol, aminek a hollétéről egyedül Timóteus tud? Nem. A kincsnek, amiről Pál beszél, semmi köze aranyhoz és ezüsthöz. A kincs, ami Pált élteti, az Isten szeretete. Akármilyen viszontagságos volt is az élete, akármilyen elhagyatottá vált is a fogságában, rendelkezik valamivel, ami biztonságérzetet és nyugalmat ad neki. Érzi, hogy az Úr a legválságosabb helyzetekben is mellette áll, és megerősíti (4:17). Továbbá azt is tudja, hogy az emberré lett Isten saját életét adta, hogy ő megszabaduljon bűneiből és örök élete legyen: „Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába” (4:18).
Pál nem csak Timóteusnak, hanem nekünk is fölkínálja ezt a kincset. Zárjuk a szívünkbe Isten szeretetét, és ennek tudatában nézzük szembe a mai napi nehézségekkel!