„Azt mondja az, aki e dolgok mellett tanúskodik: „Csakugyan! Sietve megyek el!” Ámen! Jövel Uram Jézus!” -Jelenések 22,20
Sokszor
volt bennem türelmetlenség. Szerettem azt az izgalommal teli
várakozást, amit advent idején éreztem, amikor már elkezdődött a téli
szünet, de még volt pár nap karácsonyig. Mi gyerekek latolgattuk, mit
kapunk majd ajándékba, közben mi is készültünk meglepetéssel is. Nehéz
volt a várakozás ideje, annak ellenére, hogy tudtuk, hamar eljön az
ünnep.
Alig
vártam már a szülinapokat is, különösen a tizennyolcadikat. Bűvös szám
volt, a felnőttkorom küszöbe. Azt gondoltam, egyik napról a másikra
valamivel több leszek. Élesnek gondoltam a határt, pedig nem volt az. A
felelősségre lassan érik meg az ember. A legnehezebb mindig a határon
élni.
Jézus
Krisztus megígérte, hogy hamarosan visszatér, de a várakozás sokkal
régebb óta tart, mint bármi az életünkben, mert sok-sok emberöltőt ölel
fel. Ő mégis azt mondja: „Sietve jövök…” – és én hiszek Neki. Hiszek,
mert nekem soha nem hazudott. Hiszek, mert bár rossz Nélküle, de mégis
jó Vele lenni már ezen a földön is. Mert ketten, hárman mikor a
családban együtt imádkozunk, Ő velünk van. Mert reggel, amikor olvasom
az Igét, Ő szól hozzám. Mert miközben dolgozom, szolgálok, sokszor vezet
és tanácsol. Velem együtt éli át sikereimet és kudarcaimat is. Sokszor
vitázom Vele, pedig tudom, hogy Neki van igaza. Mégis, még ebből is
sokat tanulok. A legtöbbet viszont, az engedelmességből. Mert akkor
megáld, akkor megsegít, akkor erőt ad, akkor bátorít.
Amikor
Jézus eljön, tudom, minden megváltozik. Nem élünk többé a határon. Ami
földi, az véget ér, egy új világ kezdődik el. Nem lesz többé semmi, ami
rossz; az igazság és a szeretet örökre megmarad. A felelősség, amit
megtanultunk, elkísér, azzal élni kell: a hibákat soha többé elkövetni
nem szabad. Hát, siess Uram, siess!
"Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét... mindenki a maga terhét hordozza." (Gal 6,2.5)
A felületes bibliaolvasó azt mondja: ez ellentmondás a Bibliában.
Először azt írja, hogy egymás terhét hordozzuk, utána meg ezt: ki-ki a
maga terhét hordozza.
Csakhogy
itt az eredeti szövegben két különböző kifejezés van. Amikor egymás
terhét említi az apostol, akkor valami nagyon nehéz, erőnket meghaladó
teherre gondol, a hajóteher szót használja. Az utóbbi esetben pedig azt a
hátizsákot, személyes poggyászt, amit minden római katonának magának
kellett vinnie.
Ha váratlan, nagy terhek zuhannak a vállunkra:
betegség, gyász, munkanélküliség, anyagi gondok, megaláztatás, kudarcok,
hitbeli kételyek..., olyankor a családban, a gyülekezetben, a hívők
közösségében legyen természetes, hogy odaállunk egymás mellé, és
segítünk a roskadozónak a terhek cipelésében, és nem mondjuk azt, hogy
nekem is megvan a magam baja, vigye mindenki a magáét. Persze tudni kell
elfogadni is a testvéri segítséget, le kell vetni minden büszkeséget.
És nem szabad visszaélni ezzel, mert a teher attól még az enyém marad,
csak most segítségre szorultam.
A személyes, megszokott,
mindenkire jellemző terheimet viszont hordjam szép csendesen, zúgolódás
és dicsekedés nélkül, nem terhelve meg vele feleslegesen másokat! Kérjek
erőt Uramtól, aki megígérte: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent
nagyon erőssé teszi." (Ézs 40,29) Közben pedig legyen nyitva a szemem,
és legyen kész a szívem észrevenni, ha valaki mellettem roskadozik! Mert
az Isten országában van ilyen különös törvényszerűség is: ha nehéz a
magad terhe, vedd fel a másikét is, és könnyebb lesz!
Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom... (Bonar Horatius, ford. Vargha Gyuláné és Vargha Tamás)
Isten hűséges szeretete nemcsak Dávidot illette, de minden mai gyermekét is.
„Egykor látomásban így szóltál híveidhez: Segítséget nyújtottam egy hősnek, kiemeltem a nép közül egy kiválasztottat.
Megtaláltam szolgámat, Dávidot, szent olajommal fölkentem őt. Kezem állandóan vele lesz, karom erőssé teszi őt. Nem csalja tőrbe ellenség, nem nyomja el álnok ember. Kiirtom előle ellenségeit, és leverem gyűlölőit. Hűségem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma. Ráteszem kezét a tengerre, jobbját a folyókra. Így nevez majd engem: Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám! Én pedig elsőszülöttséggel ajándékozom meg, felséges lesz a földi királyok között. Örökké megtartom szeretetemet iránta, és szövetségem állandó lesz vele. Mindenkor gondoskodom utódairól és trónjáról, míg csak meglesz az ég. Ha fiai elhagyják tanításomat, és nem élnek törvényeim szerint, ha megszegik rendelkezéseimet, és nem tartják meg parancsolataimat, akkor bottal büntetem meg őket vétkükért, és csapásokkal bűnükért. De szeretetemet nem vonom meg tőle, és nem csalom meg, mert hűséges vagyok. Nem szegem meg szövetségemet, nem másítom meg, ami a számon kijött. Megesküdtem egykor szentségemre, és nem fogok hazudni Dávidnak: Örökké lesz neki utódja, trónja előttem lesz, mint a nap, megmarad örökre, mint a hold, a fellegek közt lakó igaz tanú. (Szela.)”
Magyarázat
Dávid megtanulta azt a tényt, amit egyszer valaki
így fogalmazott meg: Isten nem a felkészülteket hívja el, hanem
felkészíti azokat, akiket elhív. Isten elhívta Dávidot. Miért őt? Nem
tudjuk. Talán mert ő volt a legkisebb és legesélytelenebb a testvérei
közül. A kiválasztottság elkísérte egész életében. Dávidra is igaz,
hogy amikor fenn volt, akkor nagyon fenn, amikor lenn volt, akkor pedig
nagyon lenn. Voltak sikerei, voltak kudarcai. Nagyon jól vezette
hadseregét és népét, de családját kritikán alul. Bátran kiállt Góliát
elé, amikor mindenki más lapított, és kitartóan nézett a szemébe, de
ugyanúgy kitartóan bámulta Betsabét is, felebarátja feleségét. Amikor
Istenre nézett, dőltek a „Góliátok” az életében, amikor magára, akkor
pedig ő csúszott el – írja Max Lucado. Mégsem olvasunk arról, hogy
Isten szeretete is ilyen hullámzó lett volna Dávid felé. („Örökké
megtartom szeretetemet iránta.”) Szerette, és ebbe a szeretetbe a
fegyelmezés is belefért. Sőt, mivel szerette, leállította pusztító
ámokfutásaiban. Keze valóban vele volt, és erőssé tette őt (22. v.).
Ezt mi is átélhetjük, akik sok mindenben hasonlítunk Dávidhoz, de olyan
jó lenne, ha nemcsak a gyenge Dáviddal tudnánk azonosulni, hanem igaz
lenne ránk is, hogy Isten szíve szerint való férfiak/nők vagyunk.
Dicsérlek, Uram, teljes szívemből, hirdetem minden csodatételedet.
Örülök és örvendezek Tebenned, zengedezem oh, Magasságos, a Te nevedet;
Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a Te orcád
előtt. – Zsoltárok 9: 1-3
Soha ne becsüld alá a dicséret fontosságát. Ez az egyik legerőteljesebb szellemi fegyvered.
A dicséret több mint egy kedves dal vagy néhány felemelő mondat
Istenről. A dicséret elvégez valamit. Magának Istennek a jelenlétét
árasztja ki – és Isten jelenlétében az ellenségeid elmenekülnek. A
betegségnek nincsen maradása a testedben. A szegénységnek nincsen
maradása a házadban. Még a fizikai fáradtságnak is mennie kell,
amikor valódi, örömmel teljes dicsérettel találkozik. Tapasztalatból
tudom. Évekkel ezelőtt, amikor elkezdtem vezetni a Gyógyulás Iskoláját,
komoly harcot vívtam a fáradtsággal. Az alkalmakon órákon keresztül
szolgáltam és imádkoztam a betegekért, és néha a végére fizikailag
annyira legyengültem, hogy nem volt erőm még az összejövetel lezárására
sem. Aztán egyszerre felfedeztem a dicséret erejét. Éppen befejeztem
az imádkozást a gyógyító sorokban állókért, és mint mindig, kimerült
voltam. De pihenés helyett a Szent Szellem arra indított, hogy
örvendezzek az Úrban. Így is tettem. Elkezdtem dicsérni az Urat teljes
szívemből, elmémből és testemből. Tudod, mi történt? A fáradtság elmúlt.
Isten jelenléte erőt adott! Legközelebb, amikor az ördög ki akar
fárasztani, próbálja csökkenteni a hatékonyságodat, elvenni a
gazdagságodat és győzelmedet, ami Jézus Krisztusban megillet, fordíts
neki hátat. Használd ezt az erőteljes fegyvert. Emeld fel a kezedet, a
hangodat és a szívedet Istenhez. Dicsérd Őt! Igei olvasmány: 2Krónika 20: 1-22
Annakokáért mi is, akiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül,
félretéve minden terhet és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg
az előttünk levő küzdőtért, nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére
Jézusra. - Zsidó 12:1-2
A
test megfegyelmezése. A legtöbb hívőt ez a kifejezés frusztrációra és
kudarcra emlékezteti. Tudják, hogy fontos, hiszen Isten Igéje világosan
tanítja. De nem tudják, pontosan mit is kellene tenniük.
Egyesek feladták, megvonták a vállukat, mondván, ez úgyis lehetetlen.
Mások makacsul küzdenek, hogy megfegyelmezzék a testüket – és egyik
harcot a másik után veszítik el.
Ennek nem kellene így lennie. Igazából nem is engedhetjük meg, hogy így legyen. Túl nagy árat kellene fizetnünk ezért.
Te és én áldottak vagyunk, mert a mi generációnk láthatja azokat a
jeleket és csodákat, amelyeket a régi idők prófétái szerettek volna
látni. Látni fogjuk, hogy Isten Szelleme kitöltetik minden testre. De a
bűn hátráltatja a Szellem kiáradását. És csak ha megszabadulunk tőle,
akkor fog Isten ereje és dicsősége rajtunk keresztül megnyilvánulni.
Csak akkor fogjuk megtapasztalni azokat a csodálatos dolgokat,
amelyeknek a próféciák szerint a mi generációnk idején kell
megtörténniük.
Tehát hagyd magad mögött a múlt kudarcait. Ne
engedd, hogy a test bűnei kiraboljanak téged Isten dicsőségéből. Igenis
ki tudsz törni abból a bűnből, amellyel oly régóta küzdesz, és tudsz a
Szellem vezetése alatt élni. Nézz Jézusra… Ő megmutatja, hogyan.
Azon gondolkodom, érdemes e élni,
Minden egyes nap után mást és mást remélni.
Egyik percben örülni, a másikban pedig már sírni
Hideg éjszakákon egyre csak keresni, s kutatni.
Mi a szép az életben, ha mindig valami fáj
S egy-egy fájó emlék képe vissza-visszajár?
Mégis, miért várok egy szép új napra
Ha tudom, hogy úgysem lesz annak semmi haszna?
Boldogtalan élet, hogy lehet boldogsággal teli
Csak oly kevés ember van, ki mindezt felismeri.
Mert nem minden rossz, mi a szívünkben él
Mert a sok-sok szép emlék is mindig visszatér.
S ha jön a rossz, el kell magunktól kergetni
S az életet meg kell próbálni reményben, hítben
Boldogan sírva s nevetve élni
És soha, de soha fel nem adni!
**************
Sötét éjszakán, mikor fény sincs már
Az éj leple alatt, valaki mindig talpon marad.
Nem alszik el, egyre csak vár, várja, hogy
Talán ma éjjel bennem helyett talál.
Figyelme nem lankad, mindig helyén marad
Várja, hogy életemre váratlanul majd lecsaphat.
Várja, hogy néki ajtót nyissak, a szívemben neki helyet adjak
Mert szeretné ott újra Úr s király lenni
S életemmel amit csak akar, azt cselekedni.
S ha valahol bennem mégis rést talál?
Az életem feletti uralomra azonnal készen áll.
S lehet éjjel, lehet nappal, testi-lelki kínzáaomat
Abba nem hagyja, inkább gyötör kívül, gyötör belül
Napokon s heteken keresztül.
S amikor mindezt már nem bírom tovább?
S hangos kiáltás az Égbe száll?
Jézus máris jön, és szabadításomra készen áll!
Sebessebben jön, mint a szél, s már a szívemse fél.
Dicsőségének Fénye beragyog szívem ablakán
Az éjszaka meg tűnik, múlik, mert eljött a Napkelte
S a sötétség is eltűnik a szívemből egy jó időre.
***********************
Fél szívvel, kis gőzzel
Megelégedetten, bízton járod útad, mert tudod, Istennél van már életed
S azt hiszed, jól van úgy, ahogy ma élsz, s mindent a legjobban teszel.
Mégis van benned egy kis fogyatkozás, vigyázz, az "én" el ne vakítson, S tévútra ne térj! Mert fél szívvel, kis gőzzel, többet a világnak s magadnak S azt hiszed, a maradék Istennek elég? Isten mondja: Légy hideg, vagy hév, de langymeleg sohase légy! Ő többet akar belőled, s azt, hogy csak Őnéki élj.
Fél szívvel Istent szeretni nem lehet, mert Ő sem csak félig halt meg érted a Kereszten.
Ő egészen odaadta önmagát, s legyőzte érted a Halált!
Ezért kell, hogy érte tűzként égjél, s minden erőddel csak Őnéki éljél.
De ha Néked még minden, s mindenki fontosabb mint Ő
S nem ég Érte szívedben a tűz, akkor csak félig Ővé a szíved
S csak kis gőzerő az odaszánás.
Isten tűzként akar benned égni, s azt akarja, hogy a világban ragyogj, s tündököljél.
Ezért, szánd oda magad teljesen, több legyen benned Ő!
Indulj el Isten útján, s életedet, s szívedet hajtsa a teljes gőzerő!
********************
Kései szerelem
Nem vagyok tizenhat éves fruska, inkább ötven már.
A szerelem nincs korhatárhoz kötve
S a kor sem szabhat neki határt. Mert egy ötven éves szív is lehet fiatal De egy fiatal is lehet halott, Ha szeretni nem tud, s nem akar.
Sokszor viselkedünk gyáván, vagy bután
S ezért szégyelljük is magunkat jócskán.
Sokszor a másiknak talán nehezére esünk
Mentségünk mégis csak az !ehet, hogy
Nagyon, de nagyon szeretünk.
Sokszor bántanak a sértő, rideg szavak
Úgy, hogy abba a szív is majdnem bele szakad.
Sokszor elég csak egy mosoly, egy semmit mondó szó
Ami édes mézként mégis a szívedhez szól.
Körülvesz az élet sok búja-baja, fájdalma s kínja
S érzed, ez az ötven év súlya már a vállaidat úgy nyomja.
Mégis, ha a szívedbe tekintesz, máris érzed: újra fiatal vagy!
S már nem is szégyenled senki előtt, hogy
Szerelmes vagy!
*******************
Kitárom szívem FELÉD MEGVÁLTÓM
Fentről a Szent esőt úgy várom.
Áradj Kenet, Szent eső
Jöjj, s reám bőséggel ömölj!
Úgy várom Lelked EREJÉT
S izzó Tüzednek Szent hevét.
Áradj Kenet, mennyei Tűz
Jöjj, s reám bőséggel ömölj!
Világítás bennem ezer felé
Szórd a Fényed, minden felé.
Áradj Kenet, Szent Erő
Téged vár szívem, s Téged vár a Föld.
*********************
Öntsd szívembe szerelmedet, egyedül csak Te bírj engem.
Úr Jézusom, siess hozzám már, mert a szívem Tégedet vár!
Ellankadok szerelmedtől, elolvadok Szent Tüzedtől.
Szívem had lakjék szívedben, had égjen el szerelmedben.
Csak Tiéd már az életem, Néked szóljon új énekem
Téged áldjon szívem, s lelkem, nagyságodat, így hírdessem.
***************************
Kedveseim, ez a legújabb, egy éjjeli, meghit találkozás emlékére íródott.
Csend, csend, csend, kívül és bent.
Kizárok mindent, mi megzavar
Elcsendesítem háborgó szívemet S úgy várom haza Uram, s figyelek Hogyha hirtelen megjelen Meghalljam kedves hangját Mikor szeliden szól hozzám.
"Jöjj én mátkám! Jöjj én jegyesem!
Jöjj, hadd öleljelek újra át!
Jöjj, s énekeljük együtt, a szerelem dalát!"
"Itt vagyok én jó Úram! Itt vagyok én kedvesem!
Már annyira vártalak!
Végre eljött az a boldog pillanat
Mikor újra ölelő karjaimba zárhatlak.
Ölelj magadhoz, jó szorosan!
El ne engedj, marasztalj!
Mert szívem csak szíved közelében élhet
Te vagy nékem a Béke szigete s életemnek Értelme!
Bár testem egyre jobban vénül, az ifjanti évek is egyre messzebb szállnak
Mégis szívemben ennyi év után is lobogva ég a vágy, a szeretet láng.
Szeretlek én jó Úram! Szeretlek Királyom!
Szerelmes szívemet most Néked újra átadom!
Fogadd el tőlem! Mást úgy sem adhatok!..
***************************
Esővárás
Halódó sárgává változik a zöld, újjnyi repedésekkel teli a föld.
Tikkadozik mi él, mert nincs víze.
Nincs eső, nincsen élet, mily zord is ilyenkor a természet.
Hiszem Uram, hogy ez még nem az ítélet, csak ébresztő
Figyelmeztetés, hítünk számára élesztgetés.
Kérjük s várjuk Urunk a Szent esőt, léleknek, földnek, felélesztőt.
Szívünk kiaszott talaját öntözze az Élet, élő, Szent folyamat
Mert ahol Ő jelen van, zöldel a határ, s hozsannát dalol a szív s a száj.
S múlík már a szárazság, kivirúl az élet, eleven lesz a holt, pusztúl az ítélet.
Könnyű lesz a nehéz, s minden lesz lehetséges, Szent jelenléted Uram, mily Fenséges!
Zúgjon hát a Szél, Szent Esőd áztasson, szárazlelkű köztünk egy se maradjon!
Had lehessünk élők, mint bőtermű határ, örködjék Szellemed, Ki köztük jár.
********************
Csodálom Isten szeretetét
Csodálom a személyiségét.
Csodálom minden alkotását
Csodálom hatalmát, s nagyságát.
Naponta álmélkodom rajta:
Ki az, aki épp így akarta?
S ily tökéletes munkát végzett
Ki az, aki hátra sosem nézett.
Célegyenes, bátran ment csak előre
Önkéntesen, halálra szántan
Üldözök közt nem rettenve
A Kereszten elvégezte azt, amit én érdemelnék
Ha Szent Nevében most nem hínnék.
De csodát tett velem a Kegyelem!
Jézus MEGVÁLTÓM lett nekem.
Csodálom azt, amit még most nem is értek
Dicsérem Őt hogy élek, s hogy eljött értem a Szeretet
Mely az egész világot megrengette
S büneink váltságát meg eltörölte.
*************************
Csodálom Isten szeretetét
Csodálom a személyiségét.
Csodálom minden alkotását
Csodálom hatalmát, s nagyságát.
Naponta álmélkodom rajta:
Ki az, aki épp így akarta?
S ily tökéletes munkát végzett
Ki az, aki hátra sosem nézett.
Célegyenes, bátran ment csak előre
Önkéntesen, halálra szántan
Üldözök közt nem rettenve
A Kereszten elvégezte azt, amit én érdemelnék
Ha Szent Nevében most nem hínnék.
De csodát tett velem a Kegyelem!
Jézus MEGVÁLTÓM lett nekem.
Csodálom azt, amit még most nem is értek
Dicsérem Őt hogy élek, s hogy eljött értem a Szeretet
Mely az egész világot megrengette
S büneink váltságát meg eltörölte.
***********************************
Ne nyugodj bele !
Ha azt látod, hogy lelki életed, örömhiányos, s kiüresedett
Vagy fogytán HÍTED, s a hálád is vele
Hát ne nyugodj bele !
Ha azt látod, hogy gyülekezeted tagjaiban is hül a szeretet
Vagy nagy része fásult s közönnyel tele
Hát ne nyugodj bele !
Ha azt látod, hogy fáj e nép s e föld, s hogy Te sem vagy senkinél külömb
S nincs újjulás itt, bárhogy kellene
Hát ne nyugodj bele !
Mert könyörögni lehet itt!
Maga a Lélek is esedezík.
S minden megbánt bűn semmivé lehet
Ha az Úr Jézus veled !
Ha az Úr Jézus veled !
***********************
Örvendezek, énekelek, mert az én Uram szeret és megmentette életemet!!
Kelj fel, kelj fel Sionnak népe! Kelj fel, kelj fel, az álomnak vége!
Serkenj fell, serkenj fel, s indulj el végre!!
Mert az idő már közel: Királyod jön el!
Kelj fel, kelj fel, Sionnak népe! Kelj fel, kelj fel, s légy teli híttel!
Serkenj fel, serkenj fel, mert ez az a nap
Mikor az Úr kősziklából vízet fakaszt.
Kelj fel, kelj fel, Sionnak népe! Kelj fel, kelj fel s örvendjen szíved!
Serkenj fel, serkenj fel, s mondjál új éneket
Dicséretet zengjél, Izrael Istenének! !!!!!!!!!!!
Halleluja Jézus!!!! Halleluja!!! Halleluja Jézus!!!!!!!!!!!
************************
Több hitet, több szeretetet
Miért fáj a szív, s a Hít miért oly reszketeg?
Miért a bajra néz a szem, s Reád Jézus, miért nem emeli fel?
A Te néped miért nem bízik benned jobban Istenem?
Pedig, ha hítünk csak egy mustármagnyi volna,
Már magas hegyeket mozdíthatnánk el
S ha a szeretet bennünk még több volna
Sajgó, bánatos szíveket hozzád vezethetnénk el.
Kérlek Uram, adj több hítet, több szeretetet
Több megbocsátást, több igaz érzületet.
Többet magadból, s belölünk az "én"t vegyed el
Hogy mindenben Te legyél a "Fent" s mi csak a "lent".
Fontosabb legyen a Te akaratod, mint az "én" szava
S lényünk már csak a Te Fényedet sugározza.
Legyünk fény a sötétlő éjszakában, szavunk hallatszon a pusztaságban
Igéd öntözzön napégette, kiaszott földeket, s töltse be az üres szíveket.
Uram, nélküled semmi vagyunk, kérlek, Te légy bennünk a Tartalom.
Lámpásainkat Keneted olajával töltsd tele, hogy a fényünk tovább ragyogjon
S így a Szeretetfény minden szívhez eljusson.
Mert a Te szereteted kifogyhatatlan s végtelen,
Megbocsát bűnt, s minden vétket elfedez.
A Te Fényed ragyogó, a miénk fénytelen, ezért kell, hogy Te éljél bennünk SZÜNTELEN.
S így dicsőithessünk Téged Megváltó, Szerető Istenem.
*************************************
Ó, bárcsak ezernyi nyelven volna s az angyalokéval érne fel.
Mindegyikük versenyezve szólna, s dicsérné Felséges Lényedet.
Dicsérnélek éjjel s nappal, ha szívem fáj s úgy kesereg
S ha ajkam dalra fakadna, az is áldana én drága Istenem.
Minden nap megújul rajtam féltő kegyelmed, és szereteted
Hogyne zengne hát ajkam Néked hálát s dicséretet.
Dicsérnélek szóval s tettel, s elmondanám, milyen nagy vagy Te!
Milyen csodás a Te szépséged, s szereteted, mily végtelen.
**************************
Szomorúság, öröm.
Szomorúság teszi kezét válladra, s veled megy az életúton?
Miközben az Öröm félreállva lemarad tőled már félúton?
Ne űzd a Szomorúságot túl messzire, mert még úgy is köszöntöm azt, Holnap végére.
Szomorúság s Öröm a világon kéz a kézben együtt menetelnek
Hogy kövessék a Királyt,
Viharokban, napsütésben, zord téli hidegben, s boldog nyár melegében
Hogy legyenek vagy szomorkodók, de mindig örvendezők,
S így életüket betölti mind a kettő.
Ne bánkodjatok, mert az Úr előtt való öröm, erőt ad nektek!
******************
Menj, töröld le könnyeid!
Miért vagy oly szomorú?
Mondd el Jézusnak BÁNATOD
S eltűnik majd a fájdalom.
S hogyha jő az éjjel csendesedjen el a szíved.
Higgy az Úrban s a Fény a lelkedben felragyog.
Ismer Ő minden bajt, nézz fel hát Őreá!
Felvirrad a hajnal, s nem késik soká.
Pirkad már az égen s felragyog a nap.
S Jézus mellett vígan járod tovább az utadat.
S ha magad körül látva még gondsúlytotta , fáradt lelkeket
Menj csak, s mond el nekik, hogy ki mentett meg tégedet.
Menj, s oszd meg velük a bánatuk, s imádságod Isten trónja elé szárnyaljon.
S a drága vér elmossa a vétket, s a gond és baj eltávozik végleg.
****************** Az Úr tanít
Az Úr nem szűnik meg tanítani
S ha készek vagyunk Tőle mindent elfogadni
És sorsunk ellen nem lázadni, tudván, hogy Ő Minden a Mindenben, s mi meg semmi Akkor a rosszat is könnyebb lesz elviselni Mert csak az Úr tud a lelkünkre békét s nyugalmat lehelni.
S ha a kezed imára összekulcsolod
S a fájdalmakért, vesztességekért nem az Urat vádolod,
S mások sorsát szíveden hordozód,
S értük könnyeidet ontod,
S áldást kérsz kicsire és nagyra
Akkor az Úr könnycseppeidet aranyszelencébe zárja
S féltőn, óvón vigyáz rája.
S ha majd az életed itt lejárt s a végső órád elközelgett
Boldogan engedsz a hívásnak, mert tudod: Hazavárnak!
S mikor szíved utolsót dobban, s örvendezvén száll fel
Szellemed a Fénybe, Istened s Urad szeretetébe
Akkor elrebegve mondhatod:
Hazaértem Uram, itt vagyok!
Köszönöm, hogy ezentúl már örökre Nálad lakhatom.
Életre kelhetnek-e ezek a megszáradt csontok? (Ezékiel 37:3)
Az emberek természetük szerint olyanok,
mint ezek a száraz csontok, melyek a völgyben, annak felszínén elterülve
fekszenek. Egész szellemi csontvázuk kificamodott; a szellemi élet
nedve és veleje kiszáradt belőlük. Az emberi természet nemcsak halott,
hanem – mint a régóta a napon szikkadó, kifehéredő csontok – már az
isteni élet minden fellelhető nyomát is elveszítette. Akarata és ereje
is elhagyta már; a szellemi halál zavartalanul uralkodik. Ám mégis: ezek
a száraz csontok életre kelhetnek! Az Ige prédikálásának hatására még a
leggonoszabb bűnös is jó útra téríthető; a legmakacsabb akaratú ember
is megszelídíthető; a legszentségtelenebb élet is megszentelhető. Amikor
a szent „lehelet” rájuk száll a négy égtáj felől; amikor az isteni
Lélek leszáll, hogy méltassa és igazolja az Igét – akkor a bűnösök
tömegei, mint annak idején, Pünkösd szent napján, lábaikra állnak,
„felette igen nagy” seregként, hogy dicsérjék az Urat, az ő Istenüket!
—
Charles .H. Spurgeon
*********
De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. (2Korinthus 3:16)
Azon személy számára vétetik el a lepel,
aki a Szent Lélek áldott munkálkodása révén élő kapcsolatba került Jézus
Krisztussal. Mindazonáltal az isteni Lélek munkája nem ér véget azzal,
hogy ez a lepel elvétetik. Azért veszi el Isten ezt a leplet, hogy a
változás elkezdődhessen.
– John Flavel
*********
…Isten lejött hozzánk a Szent Szellem személyében Pünkösd napján, először a házat töltve be, aztán a
szenteket. Az Úr így ruházta fel őket képességgel arra, hogy bizonyságot
tegyenek Róla; az Ő igazságát hirdessék; és minden ellenségüket
legyőzzék. S ez a Szent Lélek még most is jelen van az Egyházban – de
Krisztus Testének még sokkal több erőre és kegyelemre van szüksége
ugyanezen Lélektől, és ezért kell még mindig fennhangon kérnünk az Urat:
„Ó, bárcsak leszállnál!”
S az Úr most is lejön – és találkozik
velünk, az Ő népével imakamráinkban; érezhető megnyilvánulásait adja
szent jelenlétének; megérezteti velünk hatalmas erejét; és elhalmoz
minket szeretete ékes bizonyítékaival. Leszáll a szent helyre, és lábai
helyét dicsőségessé teszi. Ekkor lesz az Ő Igéje erőteljes; az Isten
imádata kellemes; és a szentek közössége gyönyörűséges. Isten Lelke
beleszáll a szívbe; betölti azt örömmel és békességgel; az Ő királyi
rezidenciájává teszi; és Isten otthonává alakítja. Az Úr Lelke leszáll,
hogy az emberek Istenhez fordulhassanak – hiszen az Ő jelenléte és ereje
kiárasztása nélkül nincsenek megtérések. Az Úr Szelleme leszáll, hogy
helyreigazítsa a kóborlókat – és a visszacsúszott hívők Istenhez való
visszatérése is az Ő Szent jelenlétének a bizonyítéka, és az Ő erejének
hatalmas teljesítménye. Azért jön le, hogy megáldja népét; békét és
jóllétet adjon nekik; és sikeressé tegye munkálkodásaikat és harcaikat.
Ó, mily nagy változást tudna hozni az Úr
ily módon történő eljövetele! Mennyire felrázná és felpezsdítené az
eltompult és alvó szenteket! Mennyire felélénkítené, és új erővel
töltené be a meglankadt és elcsüggedt hívőket! Zsúfolásig megtöltené
imaházainkat! Élettel, zamattal és erővel töltené be gyülekezeti
életünket! Mily sok bűnöst a Megváltóhoz hívna; a keresőket arra
invitálná, hogy döntést hozzanak az Úr mellett; és hívőket vonzana be az
Isten Egyházába.
…Drága, kegyelmes Istenem, azért
esedezem, hogy gyere, szállj le ránk – hadd teljünk meg a Te Szent Szellemeddel- hadd tudjál minket
használni a Te szolgálatodra!
Kérünk, hogy koronázz meg minket
jóindulatoddal; és add, hogy szeretett Fiadhoz hasonlóvá tudjunk válni –
a természetünkben, kedélyünkben, foglalatosságainkban és
viselkedésünkben is!
„A
karmesternek: Dávid zsoltára. Uram, Te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.”
Az emberek
sokasága azt hiszi, ha titkon csinál valamit, elrejtheti azt mások
elől. Talán ez így profán módon igaz is. Viszont az ilyen emberek nem
számolnak Istennel, aki nem csak hogy ismer, hanem megvizsgál, sőt
minden tettünket, gondolatunkat és rezzenésünket tudja és átlátja. Isten
nem azért vizsgál meg, amiért talán egy ember tenné, hogy mások
viselkedését és gondolatait kikutatva felhasználja azt ellenük. Isten
nem egy e-maileket feltörő Isten, hanem a szíveket vizsgáló Atya, aki
azt nézi, hogy mi az, ami a mi javunkra válik. Ebből kifolyólag mindenre
gondja van. Ami azt jelenti, hogy a részletekig kimenően tudatos
mindarról, amit tesz, és amit mi teszünk. Nem úgy, mint mi emberek.
Sokszor rejtve és titkon, a bűneinkben elmerülve, nem látjuk annak
következményeit. Ő még ezeket is látja és ezekre is gondja van.
A TROMBITA, BILL BURNS:
Nem az a szellemi ember vagy,
amilyenné válnod kell az Én akaratom szerint. Azt akarom, hogy úgy láss,
ahogy Én látok és úgy higgy, ahogy Én hiszek. Azt akarom, hogy
tisztaságban járj. Ajtókat fogok megnyitni neked, hogy megváltozz, hogy
pillanatonként változz át az Én képmásomra. Neked mindössze csak hinned
kell. Ez lehetséges neked, mert Én vagyok a Dicsőség Ura, és Én
elvezérellek abba, amiről a mai napon beszélek neked, mondja az Úr.
SMALL STRAWS IN A SOFT WIND by MARSHA BURNS:
Ismeretlen területre vezetlek, hogy olyan dolgokat láthass, amiket még
nem láttál és olyan dolgokat tudj meg, amiket eddig nem tudtál. Ne félj.
Inkább egy kalandvágyó lelkülettel menj tovább. A mostani idő egy
hirtelen kitörő szellemi növekedést fogja magával hozni, ami nélkül nem
tudsz továbbmenni, mondja az Úr. Zsoltárok 16:11 Megismerteted velem az
élet útját, teljes öröm van Tenálad; a Te jobbodon gyönyörűségek vannak
örökké.
,,Isten beszéde pedig hatékonyan működik bennetek, akik hisztek benne.,,1 Tesszalonika 2:13
Isten Igéje a leghatalmasabb fegyver és eszköz Isten Királyságában. Az Igét megvallva, hittel imádkozzunk és így medret adunk az Isten akaratának a beteljesedéséhez.
Az Isten Igéje a Szellem kardja is számunkra, mely által legyőzhetjük a problémáinkat, ellenségeinket. De valóban, kik is az ellenségeink ? Mások ?
A legnagyobb valódi ellenség, az a mi hitetlenségünk és engedetlenségünk Isten Beszédével szemben.
Ragadjuk meg az Isten beszédét, hadd váljon természetünkké az Isten természete !
„Mindent szabad nekem, de nem minden használ.” (1Korinthus 6,9-20)
Megakadt a szemem egy nyíló virágon; ritka pillanat, nagy ajándék, amikor az ember gyönyörködni tud. Mekkora „kötöttségben” pompázik ez a virág, hiszen egy adott helyhez kötött, onnan mozdulni sem tud, egy ideig ragyog, aztán csendben eltűnik, majd a következő évben újra megmutatja magát. Mekkora kötöttség, és mégis milyen irigylésre méltó szabadság ez!
A hívő ember Krisztushoz kötött, ahogy a virág a talajhoz, de ez a kötöttség egyben a legnagyobb szabadság is. Minden másfajta szabadság nyomorult rabszolgává teszi az embert, mert kiszolgáltatottjává válik annak, amiben (akivel) a szabadságát megélte.
De sok olyan „szabad rabszolgát” láttam már, aki hangoztatta a saját szabadságát, miközben nem akart szabadsága tetteiért felelősséget vállalni. Sokan közülük már bele is haltak a nagy szabadságba.
Pál ezért int a következő sorban: úgy légy szabad, hogy nem válsz semminek (senkinek) rabjává(12)
Mikor kezed , lábad úgy fáj , majd leszakad ,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt .
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni . Azt kérded magadtól : Érdemes még élni ?
Ha zimankós Télben kicsi szobád hideg .
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg .
Ha vérnyomásod naponta kell mérni
Megint csak azt , kérded : Érdemes még élni ?
Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót ,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót ,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni.
Újra csak azt kérded :Érdemes még élni ?
Amikor az idő ólomlábon halad .
És megkeseredik a szádban a falat .
Imádságodban sem tudsz semmit kérni .
Így sóhajtasz : Uram , érdemes még élni ?
Ha népes családodból egy szál magad maradsz .
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz .
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni .
Hát csoda , ha azt kérded : Érdemes még élni ?
Agyonhajszolt szíved akadozik , s kihagy ,
Amikor rádöbbensz arra , hogy már senki se vagy .
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni .
Keserűn fakadsz ki : Érdemes még élni ?
- Ó felebarátom : Megértem keserved .
Méltányolom , hogy sokszor panaszra áll nyelved .
Túl keményfából faragták kereszted .
Cipeled , vonszolod , minden tagod reszket .
Mégis arra kérlek , próbálj meg remélni .
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni !
Hiszen lelked még nem üres , kiégett ,
Vedd észre bátran körülötted a szépet !
Vedd észre Tavasszal , ha megjönnek a gólyák !
Szél kuszálta fészkük hogyan igazgatják .
Villás farkú fecskék hogy hordják a sarat .
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt ...
Ugye , hogy szíved nem csak hideg márvány ,
Vedd észre , mily csodás Nyáron a szivárvány !
Feslő rózsabimbó , hogy csillog a harmat .
Örülj Nyár reggelén a sok madárdalnak !
Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán !
Te békédet is őrzi katona a vártán .
Teérted is felkél Isten áldott napja .
Érted is mond imát kis templomod papja .
Tárd ki szívedet minden szépnek , jónak .
Nyújts segítő kezet a rászorulónak !
Adjál szeretetet , mit majd viszonoznak .
Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak !
Sütkérezz még kissé az Őszi napsütésbe :
Lapogass csendben az emlékek könyvébe
S ha majd a Sorssal meg tudtál békülni ,
A még hátralévőt könnyebb lesz leélni ..."...
„Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot.”
Jób 34:12
Van Valaki, aki előtt
nem kell álarcokat viselned. Aki előtt önmagad lehetsz. Ha beszélsz
vele, nem kell görcsösen arra figyelned, mit és hogyan mondasz, mert ő
sosem fogja kiforgatni szavaidat, és pontosan úgy érti, ahogy azt te
gondoltad. Akinél nem kell lefutni a felesleges tiszteletköröket, akivel
lehetsz őszinte anélkül, hogy megbántanád. Sőt, szeretné is, ha őszinte
lennél hozzá.
Ő soha sem fog becsapni
vagy megcsalni. Ő az, aki soha nem él vissza a pozíciójával, az
életedben elfoglalt helyével. Aki mindent tud rólad, de ezt soha nem
használja fel ellened. Ő az, akinél a féltve őrzött titkaid biztonságban
maradnak. Aki megbocsát, bármit is tettél, és veled tart a feloldozás
után is. Ő az, aki soha nem fog cserbenhagyni, és szakítani veled.
Hűséget esküdött, és tartja magát a szavához örök időktől fogva.
És szeret. Feltétel
nélkül és felfoghatatlanul. Az életével fizetett azért, hogy soha ne
kelljen elbúcsúznia tőled. Szeretné, ha úgy látnád magadat, ahogyan Ő
lát téged: egyedinek, megismételhetetlennek, az Ő gyönyörű
mesterművének. Mert Ő sohasem hibázik.
Ma reggel szemléld ebből
a szögből Istent, és ints búcsút a régi, torz képeknek! Vedd kezedbe a
Bibliát, és ismerd meg Őt te! Engedd, hogy igéről igére bemutatkozzon
neked, és felfedhesse előtted igazi valóját. Engedd, hogy olvasás közben
megjelenhessen Ő a szemeid előtt: a Szeretet, az Igazság, az Élet. És
köss szövetséget Vele!
Még mindig vissza-visszatérek az emlékekhez.Hallva és látva a fenti
videót benne a pillangót,a vándormadarakat a suhanó felhőket, szüleimre gondolok aki már nincsenek itt velem és erre gondolok:....Ők már haza mentek..A PÁSZTORUNK HAZAMENT, de követi majd a nyáj.......Ők is igyekeznek hazafelé.....Én is.....De jó lesz ott fenn a felhőkön túl ! Nagyon várom már!
„Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?"... „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun..." (Lk 13,23-24)
Mi mindnyájan az Istennel való közösségen, az üdvösségen kívül
születünk. Innen lehet bejutni az ő országába. Aki itt Jézust kérdezi,
elvileg már érdeklődik, hogy vajon hány embernek sikerül ez. Erre az Úr
így válaszolt: ne elmélkedj ezen, hanem lépj be!
Megszólal ebben az örömhír: be lehet lépni. Jézus Krisztus kinyitotta
előttünk az üdvösség kapuját, s akik benne hisznek, őt követik, azok
vele együtt bemehetnek oda. Már itt, nemcsak a halálunk után.
De megmondja azt is, hogy szoros kapun át lehet oda bejutni. Vagyis nem
vihetünk magunkkal semmit. Az érdemeink, teljesítményeink, sérelmeink
olyan batyuk, amiket kívül kell hagyni. A bűneink olyan terhek,
amelyeket már most le lehet tenni! A belépés az őszinte bűnvallás és a
bűnök elhagyása után lehetséges.
Ezt azonban nem érdemes
halogatni, mert el lehet késni. Több olyan példát is említ Jézus, amikor
emberek tétováztak, és elkéstek ezzel az életmentő lépéssel.
Ugyanilyen veszélyes az is, ha a kapu előtt elmélkedik valaki, hogy
milyen jó lenne bemenni. Az ilyen embernek azt mondja: nem vagy messze
az Isten országától. De még kívül vagy rajta!
A legfontosabb,
hogy igyekezzünk. Ez a szó ezt jelenti: valaki valamit feltétlenül meg
akar valósítani, mindenáron és most, kerül, amibe kerül, mert az
mindennél fontosabb neki. Míg a másik szó: „sokan akarnak majd bemenni,
de nem tudnak", a bizonytalan, tétova, halogató emberi akarás.
Isten igéje figyelmeztet: „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" (Zsid 4,7)
Státuszod nem érdem, de ilyen státusszal ne élj akárhogy!
„Az
ÚR ugyanis azt mondta Mózesnek Midjánban: Menj vissza Egyiptomba, mert
meghaltak mindazok az emberek, akik halálra kerestek téged.
Ekkor fogta Mózes a feleségét és fiait, szamárra ültette őket, hogy
visszatérjen Egyiptom földjére. Isten botját is kezébe vette Mózes.
Mert ezt mondta az ÚR Mózesnek: Amikor visszamégy Egyiptomba, ügyelj
arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre
képessé tettelek. Én ugyan megkeményítem a szívét, és nem akarja majd
elbocsátani a népet, de te ezt mondd a fáraónak: Így szól az ÚR: Izráel az én elsőszülött fiam.
Azért azt mondom neked, hogy bocsásd el az én fiamat, hadd szolgáljon
nekem!
Ha te vonakodsz elbocsátani, akkor én megölöm a te elsőszülött
fiadat.”
Magyarázat
Isten gyermekével nem történhet akármi és bármi!
Gondoljunk anyatigris-ismerőseinkre, hogyan védik gyermeküket, és
kiállnak mellettük egyszerűen csak azért, mert a gyermekükről van szó.
Ez
státusz, nem érdem! A jó szülő nemcsak a jó gyermekét szereti, hanem a
gyermekét. Minket sem azért szeret Atyánk, mert annyira jók vagyunk és
szeretetreméltók, sokkal inkább azért, mert „mérhetetlenül rászorulunk
az ő szeretetére.” (Cseri Kálmán)
Isten nem olyan, hogy gyönyörködik
bennünk, amikor kedvesek vagyunk, és letagad, amikor szégyent hozunk rá.
Ő tökéletes Atya, aki szeret, és kész. (Aki megérti ezt, azt nem
felelőtlen életre sarkallja ez a felismerés, hanem szerető
engedelmességre.) Semmit sem tehetünk, hogy jobban szeressen, és semmit
se tehetünk, hogy kevésbé.
Isten nem feledkezett meg Izraelről,
elsőszülött fiáról sem a fogság alatt, sem utána. Akkor sem, amikor
hálásak voltak a mannáért és fürjért, és akkor sem, amikor magukon kívül
ugráltak az aranyborjú előtt. Természetesen fájt neki, de akkor sem
szerette őket kevésbé.
Isten ragaszkodik hozzánk, és kitart
mellettünk! E tény indítson arra, hogy Atyád örömére élj!
Isten
gyermeke, jöjj ma reggel Atyádhoz, és dicsérd őt, bármennyire is tartasz
a mai naptól.
Vele a hétfő is más!
"Aki a Felséges rejtekében lakik, az a Mindenható árnyékában nyugszik.
Azt mondom az ÚRnak: oltalmam és váram, Istenem, őbenne bízom!
Mert ő szabadít meg téged a madarász csapdájából, a veszedelmes dögvésztől.
Tollaival befedez téged, és szárnya alatt lesz oltalmad. Pajzs és páncél a hűsége.
Nem kell félned az éjszakai rettentéstől, sem a repülő nyíltól nappal, sem a dögvésztől, amely a homályban jár, sem pedig a döghaláltól, amely délben pusztít. Ha ezren esnek is el oldalad mellől és tízezren jobb kezed felől, hozzád nem is közelít. Bizony szemed csak nézi azt, és meglátod a gonoszok megbüntetését! Ha az ÚR a te oltalmad, és a Felségest választod hajlékodul, nem érhet téged veszedelem, és csapás sem közeleg sátradhoz. Mert azt parancsolta felőled angyalainak, hogy őrizzenek téged minden utadon. Tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Oroszlánon és viperán jársz, eltaposod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. Mivel ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, fölmagasztalom, mert ismeri nevemet! Ha segítségül hív engem, meghallgatom őt. Vele vagyok nyomorúságában, megmentem és megdicsőítem őt. Hosszú élettel elégítem meg, és megmutatom neki szabadításomat." Zsoltárok 91: 1-16.
Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. (Máté 5:29)
Jézus a test megcsonkítására buzdított volna? Pontosan az ellenkezőjéről van szó.
Arra mutatott rá, hogy az emberben ott munkál az önvédelem egyetemes hajtóereje. Ha
a testedet oly nagyra értékeled, hogy nem áldoznád fel egyetlen tagját
sem, akkor sokkal többre kell értékelned a szellemi egészségedet.
A fizikai test csak átmeneti. Ha hetven vagy több évet is élünk, ez
csak a másodperc törtrésze az örökkévalóságban. Szellemünk örökké él, és
az az állapot, ahogy az örökkévalóságban élni fog, a jelen
döntéseinktől függ. Ha úgy döntünk, hogy megtagadjuk Jézus Krisztust,
mint Urunkat, akkor a szellemünk a pokolban fogja tölteni az
örökkévalóságot, Istentől elválasztva.
Másrészt, ha úgy döntünk, hogy Jézust elfogadjuk Urunknak és Megmentőnknek, az azt jelenti, hogy örök életet kaptunk Istennel. Szellemünk élő lesz Isten számára ebben az életben és az elkövetkezendőben is. Ez a döntés azt jelenti, hogy minden mást a második helyre sorolunk szellemi egészségünkhöz képest.
Ma dönts úgy, hogy szellemi egészségedet helyezed az első helyre
életedben.
Tölts több időt az Igében, imádkozva és közösséget gyakorolva
az Atyával, mint az edzőteremben a testedet munkálva. Meg fogod látni, hogy szellemed gyakorlása nagyobb egészséget eredményez lényed minden részének, beleértve a testedet is.
Minthogy
az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem
tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek
Igéjét.– 2 Korinthus 5:19
Nagyon kevés újjá nem született
ember hallotta valójában az evangéliumot – a jó hírt – manapság. Miért?
Mert túl sok keresztény van azzal elfoglalva, hogy azt hirdesse a
világnak, Isten haragszik rájuk, és az emberek milyen rosszak. Egyesek
ezt jó hírnek nevezik – pedig nem az! És nem ilyen dolgok hirdetésére küldött el minket Isten.
Ő a békéltetés Igéjét bízta ránk!
Azért küldött bennünket, hogy elmondjuk a jó hírt: Isten
visszaállította a harmóniát és közösséget Önmaga és az ember között.
Minden ember között. Ez nem csak a hívőkre vonatkozik. Nem csak a
gyülekezetedbe járó hívőkre, hanem mindenkire!
Ez így van.
Isten a legelvetemültebb bűnöst is éppúgy megbékéltette magával, mint
téged. Nézzük meg a Róma 5:10-et, és megérted, hogyan értem ezt. Így
szól a vers: „mikor ellenségei voltunk, meg lettünk békéltetve Istennel
az Ő Fiának halála által. ”
Meg lettünk békéltetve. Ez múlt
idő. Isten már helyreállította a közösséget Önmaga és a világ között.
Akkor tette ezt, amikor nem volt a földön senki Jézuson kívül, aki hitt
az újjászületésben. Akkor tette ezt, amikor még az egész világ bűnben
élt.
Jézus halála és feltámadása által Isten minden férfit,
nőt és gyermeket megtisztított; megbocsátott nekünk, és helyreállított
minket a Vele való közösségbe. Most annyit kell tennünk mindannyiunknak,
hogy elfogadjuk a jó hírt.
Ez az a jó hír, az az Ige, amit
Isten adott nekünk. Ezt kell megosztanunk az elveszettekkel. Ha
megtesszük, szinte garantálni tudom, hogy nem lesznek sokáig
elveszettek!
Igei olvasmány: 2 Korinthus 5:10-21
Furcsa, hogy egyesek azt AKARJÁK bizonyítani, hogy a csodák ideje
lejárt. Hogyan okozhat ez örömet nekik? Miért ölnek időt, fáradságot és
sokszor pénzt abba, hogy lerombolják a reményt? Ha Isten abbahagyta
volna a csodák véghezvitelét, az annyira felvillanyozó hír volna? Inkább
olyan, mintha a pékség kirakatába egy hatalmas táblára kiírnák: „Mai
különleges ajánlatunk: NINCS kenyér!” Isten különleges ajánlata lenne,
hogy nincs gyógyulás? Milyen fülsértő hangot adna ez az evangélium
trombitájának? A gyógyulások vonzották a tömeget Jézushoz! És Jézus ma
is megvált és gyógyít. Fogadd el hittel - és meg fogod látni! REINHARD
BONNKE
„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek
józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán
jár szerte, keresve, kit nyeljen el:álljatok ellene a hitben szilárdan,
tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e
világban.A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket
Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga
fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és
megalapozni.Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.” (1 Pét 5,7-11)
Előfordult már veled, hogy valakinek a nehézségeidről,
gyötrődéseidről akartál beszélni, de megijedt és lerázott egy igével?
Talán éppen ezzel: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok”. És bár az ige valóban igaz – Istennek gondja van ránk– mégis üres, amikor egy beszélgetés gyors lezárásaként hangzik el.
Ennek az igének kérdései vannak hozzád. Mégpedig ezek:mi a gondod? mire használod Istent? mit jelent a hit józansága?
Ez az ige arról a valóságról beszél, amelyben élünk történelmi
korszakoktól függetlenül. A valóság az, hogy van gondunk: ki vagyunk
téve az ellenség hatásainak, de van lehetőségünk Jézus jelenlétében
maradni.
Megvolt a maguk gondja azoknak is, akik Péter levelét olvasták.
Krisztushoz és a keresztény közösséghez tartozásuk elég feltűnő és
markáns volt ahhoz, hogy felismerjék és üldözzék őket. Az ő
élethelyzetükben talán nem volt nehéz beazonosítani az ellenséget, mint
ordító oroszlánt. A félelem és tehetetlenség bénító erejét nap mint nap
átélhették, hiszen a kiszolgáltatottság fenyegető rémével emberi síkon
lehetetlen felvenni a harcot.
Minket nem üldöznek, de az erős Krisztus melletti elkötelezettség ma
sem divat. Manapság az ellenség nem ordít, hanem talán csak suttog.
Ilyeneket: tényleg azt mondta Isten, hogy minden gondodat őreá
vetheted? Akkor miért történnek veled a megpróbáltatások? Miért pont
veled, aki hívő vagy? Miért hiszel egy érthetetlen Istenben? Nevetséges
vagy.
Neked mi a gondod? Azt hiszed, hogy a vizsga vagy a párválasztás? Nem. Ezek életfeladatok,
amikben felelősséged és döntési lehetőséged van. A gondod az, ami
mindenki másnak: van egy ellenséged – a szétdobáló, a fülbe sugdosó, aki
bizalmatlanságot, gyanakvást akar kelteni benned Isten iránt.
Talán nem hangos, de annál alattomosabb. Személytelen, kontúrok
nélküli, zavarosban dagonyázó, káoszt munkáló, megfoghatatlan és éppen
ezért leválaszthatatlan parazita. Csak szívja a véredet. Még megnevezni
is alig lehet, csak érzed, hogy betömít mindent, ami tiszta levegőhöz
juttatna. Mintha minden sejted hártyáját bevonná, hogy csak vegetálj. Ez
a megromlott emberi élet nyomorúságának a realitása.
Amikor ezt felismered, mit teszel? Talán nem veszed komolyan a
suttogó kísértőt. Nem akarsz állandóan sátánozni, nem akarod, hogy a
szemed előtt ez a fenyegetés lebegjen, mert képtelen vagy vele
megküzdeni. De akkor is, érzed, hogy így meg Isten Jézusban megmutatkozó
szeretete válik egyre súlytalanabbá. Isten cuki baráttá lesz, nem pedig az Élet Urává.
Mi lenne, ha komolyan vennéd, hogy nyomorúságos, kiszolgáltatott és
védtelen az életed Isten szeretetteljes jelenléte nélkül? Így komolyan
veheted azt is, hogy életbevágóan szükséged van Isten jelenlétére,
legyen néha bármilyen érthetetlen is. Éppen erre a mindent szeretettel
uraló szuverenitásra van szükséged.
A kérdés csak az: vállalod-e Istent mindenestül és
visszavonhatatlanul, ahogyan Ő téged, hogy közösségben lehess vele és
legyőzze benned azt, ami nyomorulttá teszi az életedet?
Ezt és ennek következményeit jelentené a hit józansága. Míg az
ellenség bizalmatlanságot sugall, hogy leválasszon Isten szeretetéről,
aközben a hit józansága más nézőpontot ad: „Álljatok meg a hitben szilárdan, tudva, hogy testvéreitekkel is ugyanez történik”.
A hit józansága szolidaritásra, együtt szenvedésre, szimpátiára indít. A
keresztény közösség nem más, mint osztozás egymás nyomorúságában. Mert a
szenvedés Krisztusban egyéni, de nem egyedi; személyes, de nem
magányos. Jézus ugyanis gyógyítani, szabadítani, Isten tiszta látását
adni jött, és azért, hogy Isten kedvességét, kegyelmét jelenítse meg.
Ő ma is választást kínál: gyógyulni szeretnél a magad eszközeivel,
vagy engeded, hogy részese légy az ő gyógyításának? Szabadulni szeretnél
a magad erejéből az alattomos sugdosótól, vagy elismered, hogy Jézus
már legyőzte a kereszten, és téged megszabadított? Látni akarod a
Láthatatlant csupán a körülményeiden keresztül, vagy hátralépsz egyet és
engeded, hogy a körülményeidben is bemutatkozzon, megmutassa magát
neked? A magad kedvességét és jóságát kívánod bizonygatni Isten előtt,
hogy megfelelj neki, vagy elérhetővé teszed magad az ő kegyelme és
kedvessége számára?
Szeretnéd, de nem megy? Persze, hogy nem. Ez a gondod. Ezt vesd rá,
ezt add át neki! Ő megoldja. Mert Ő hívott el, Ő készít fel, neki van
hatalma az életed felett.
"Mert ahová te mégy, odamegyek... Néped az én népem, és Istened az én
Istenem... csak a halál választ el engem tőled! "(Ruth 1,16-17)
Ezt Ruth mondta az anyósának, amikor azt a tanácsot kapta tőle, hogy ne
menjen el vele idegenbe. Ruth azonban eldöntötte, hogy vele marad, nem
fordult vissza, mint a társa.
Naomi mindenekelőtt Ruth irgalmas szívét említi. Irgalmas volt a
férjéhez, míg az élt, és irgalmas idős özvegy anyósához is. Nem a maga
boldogulását keresi, hanem neki akar segíteni. A Biblia szerint az
irgalmasság nagy érték, az emberi együttélés olaja. Irgalmas az, aki
akkor is segít, ha nem fogják megfizetni, elég neki az, hogy szüksége
van rá a másiknak. Az irgalmas ember megértő, türelmes, tud elengedni,
megbocsátani, áldozatot hozni. Ahonnan kivész az irgalom, ott
elviselhetetlen lesz az együttélés.
De Ruth hűséges is. Hű akar
maradni az élő Istenhez, akit anyósán keresztül valamennyire már
megismert, de a magára maradt idős rokonához is. És ettől nem lehet
eltántorítani. Orpá visszafordult, mert csak sodródott. Ruth kitart,
mert döntött, és ő tudja, hova akar megérkezni, és miért oda. Nagy erőt
ad a hűség: a hitben, házasságban, hivatásban, hazaszeretetben egyaránt.
Hűsége a bizalomból táplálkozott. Bízott Naomiban, és bízott Istenben. A
jövőjük teljesen kilátástalan. Mennek a semmire, ő idegenbe, fiatal
özvegyként, mi lesz belőle - anyósa betegápolója? De ez nem rettenti,
hanem az élő Istenbe vetett bizalom bátorítja.
Megérkezve pedig
alázatos, enged mindenben anyósának, tudva, hogy ő ismeri az ottani
viszonyokat. Közben pedig keményen dolgozik, kettőjük helyett is.
Isten nem feledkezik el róluk. Ruth csak Istent és anyósát tartotta
szem előtt, de kapott társat, otthont, kenyeret, békességet is. Sőt az
Úr Jézus egyik ősanyjává vált. Ki sejtette ezt előre?
Bármelyik fiú is vagy, Atyád vár haza. Nála vagy otthon!
„Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont.
Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy
távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet
folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.” „Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.
Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb
ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.” „Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte.
Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok
neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még
egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”
Magyarázat
Minden korszak vallásos „szentfazekait” zavarja, ha
Jézus olyanokkal foglalkozik, akikkel szerintük nem kellene. A példázat
bevezetőjében is azt olvassuk, hogy a lenézett, szétcsúszott életűek
kapaszkodnak Jézusba, és ez felháborított néhány farizeust. Nekik mondta
el Jézus a tékozló fiúk példázatát. (Mindketten tékozoltak: a kisebbik
az atyai háztól távol, látványosan, a nagyobb otthon „szolgált”
duzzogva, megkeseredetten.)
A példázat főszereplője az apa. A
megbántott apa, aki várta haza fiát. Az otthontól (Isten jelenléte)
távol csak tékozolni lehet, és törvényszerű a vályúnál kikötött
szolgaélet. Ezt ismerte fel a kisebbik, és 180 fokos fordulatot véve
hazament, ahol az apja már várta. A státusza helyreállt: nem béres lett,
hanem fiú maradt. Ahogy hazaért, a duzzogó báty került – saját
döntéséből – a házon kívülre. Az apa hozzá is kiment. Nem tudjuk a
történet folytatását, de azt tudjuk, hogy az atyai házban testvérként
kell élnünk! Rendezzük ma, amit rendeznünk kell, akár Atyánkkal, akár a
testvérünkkel, hogy jogos, tiszta legyen az örömünk, ünneplésünk.
Imaáhítat
Adjunk hálát a vasárnapi iskolai munkáért! (Péld 22,6)