Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja

A szabadító Isten

"Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! "(2Móz 14,14)

 

 

Visszatérő kérdés: mennyiben Isten munkája, és mennyiben a miénk az üdvösség? A vörös-tengeri átkelés története világos választ ad erre.

A fáraó végül elengedte a népet, s Mózes vezetésével elindultak őseik lakhelye felé. A Vörös-tengerhez érve megpihentek. Többszázezer ember batyukkal, állatokkal. Akkor jött a vészhír: a fáraó serege üldözi őket. Előttük a tenger, mögöttük az ellenség, az egyik oldalon sivatag, a másikon hegyek. Reménytelen helyzet, itt fognak elpusztulni. A nép fellázad Mózes ellen. Mózes pedig segítségért kiált Istenhez.

Akkor erős keleti szél kezdett fújni, az előttük levő még vízzel takart gázlóról elhajtotta a vizet, s a nép Isten parancsára átvonult a túlsó partra. Az őket üldöző sereget pedig a visszazúduló víz elpusztította.

Ez mennyiben volt Isten tette, s mennyiben a nép teljesítménye? Nem az emberek fújták a szelet, nem sorfal tartóztatta fel a vizet kétfelől, nem úszva értek át a túlpartra, egy nyilat sem lőttek ki az ellenségre. Sőt kitűnik, hogy még a bátorságot is Isten adta a szívükbe, hogy merjenek élni az Isten által eléjük tett lehetőséggel, és induljanak el. Ezt a szabadítást kizárólag Isten végezte el, egyedül. Ők csak elfogadták, remegő, hitetlenséggel kevert hittel éltek vele.

A mi nagy szabadításunkat, üdvösségünket is egyedül végezte el Isten. Jézus Krisztus a kereszten egyedül szenvedett bűneink miatt. És a Biblia világosan írja, hogy nem a jók üdvözülnek, nem azok, akik valamivel kiérdemelték, még csak hozzá sem járulhatunk, mert az Isten kegyelmének szabad ajándéka. A mi „hozzájárulásunk" az, hogy hittel elfogadjuk. Aki tudja, hogy rászorul, és elhiszi, hogy felkínálja neki Isten, az megragadja, komolyan veszi - és megköszöni. Ennyi telik tőlünk. És ennyit vár Isten tőlünk. Készek vagyunk erre?

 

 

Napi áhítat-Az Úr elhívja Gedeont

Hét témája: Gedeon mint szabadító
Olvasmány: Bír 6,11–24

Ha Isten azt mondja, hogy tedd meg, akkor képes is leszel rá!

„Azután eljött az ÚR angyala, és leült Ofrában a cserfa alatt, amely az Abíezer nemzetséghez tartozó Jóásé volt. A fia, Gedeon, éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse Midján elől. Az ÚR angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az ÚR veled van, erős vitéz! Gedeon azonban ezt mondta neki: Kérlek, URam, ha velünk van az ÚR, miért ért bennünket mindez? Hol vannak mindazok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek nekünk, hogy hogyan hozott ki bennünket az ÚR Egyiptomból? Most meg eltaszított bennünket az ÚR, és Midján kezébe adott! Az ÚR ekkor odafordult hozzá, és azt mondta: Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged! Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában. Az ÚR így válaszolt neki: Majd én veled leszek, és úgy megvered Midjánt, mintha csak egy ember volna. Erre ő így szólt hozzá: Ha elnyertem jóindulatodat, add nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélszvelem! Ne távozz el innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom ajándékomat, hogy eléd tegyem. - Az ezt mondta: Itt fogok ülni, amíg vissza nem térsz. Ekkor Gedeon elment, és elkészített egy kecskegidát, meg egy véka lisztből kovásztalan kenyeret. A húst egy kosárba tette, a hús levét meg egy fazékba, azután kivitte hozzá a cserfa alá, és odatette eléje. Az Isten angyala ezt mondta neki: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket, tedd le erre a sziklára, és öntsd rá a levét! Ő úgy cselekedett. Ekkor az ÚR angyala kinyújtotta a kezében levő botot, és a végével megérintette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Erre a sziklából tűz csapott ki, és megemésztette a húst meg a kovásztalan kenyereket. Az ÚR angyala pedig eltűnt a szeme elől. Amikor Gedeon látta, hogy az ÚR angyala volt az, ezt mondta: Jaj nekem Uram, ó URam, mert az ÚR angyalát láttam színről színre! Az ÚR azonban ezt mondta neki: Békesség neked, ne félj, nem halsz meg! Ezért Gedeon oltárt épített ott az ÚRnak, és így nevezte el: Az ÚR a békesség. Még ma is ott van ez Ofrában, Abíezer nemzetségének a földjén.”

Magyarázat

Isten különleges módon viszi végbe munkáját. Egy-egy feladat elvégzésére nem tesz közzé felhívást, nem hirdet pályázatot, hogy a legalkalmasabb személyt kiválassza. Megkeres embereket, megszólítja őket és elindítja a küldetésben. Mint Gedeont...
Tényleg ő volt a legalkalmasabb? Nem lett volna nála erősebb, bátrabb, tapasztaltabb ember egész Izraelben? Biztosan akadt volna ilyen, ám most mégsem rájuk volt szükség. Ugyanis nem a szabadítás volt az egyetlen szándéka Istennek, hanem az, hogy meglássák: az Úrtól jön a szabadulás.
Isten nem téved. Tudja, miért téged választ. Arra hív, hogy bízz benne. Hidd el, hogy az, amivel rendelkezel, mindenre elegendő az ő kezében. „Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására.” (2Kor 10,3–4)
Mire kért legutóbb Isten? El tudod hinni, hogy amire elhívott, azt a te erőddel akarja véghez vinni? Sokkal jobb, ha alkalmasságod Istenből fakad, mint ha önhitt magabiztosság vezérelne. Ha benne bízva elindulsz, azt is meg fogod tapasztalni, hogy erőtlenséged miként lesz erősséggé. Mit válaszolsz a hívására?

(Hajnal Zoltán)

John Eldredge-A valóságod

Nem a bűnöd vagy; minthogy a bűn már nem meghatározója annak, aki egységbe került Jézussal. Új szíved van és az jó. 

,,Új szívet adok nektek, új szellemet öntök belétek... Saját Szellemem lakik bennetek, s megteszem, hogy parancsaim szerint éljetek..." (Ezékiel 36:26-27 Egyszerű Fordítás).

 

 

Nagy hazugság az, miszerint nem vagy több, mint ,,kegyelemből megváltott bűnös". Sokkal több vagy annál. Új teremtés vagy Krisztusban. Az Újszövetség szentnek hív téged, Isten fiának. Lényed legmélyén, az újjászületett belső emberedben jó vagy. Igen, háború dúl bennünk, de ez polgárháború. A csata nem köztünk és Isten között zajlik; nem bizony, hanem rejtőzik bennünk egy áruló (a régi bűnös természet, vagy más néven hústest), ami harcol az igaz, Isten Szelleme oldalán álló szívünkkel.

,,Egy új erő működik bennünk. Az élet Szelleme Krisztusban, mint egy erős szél, nagyszerűen megtisztította a levegőt, és megszabadított téged a bűn és a halál zsarnoki uralmának alávetett pusztulásra ítélt élettől... Természetesen azok, akik nem fogadták be ezt a láthatatlan, ám nyilvánvalóan jelenvaló Istent, Krisztus Szellemét, nem értik, miről beszélünk. 

Azonban benned, aki befogadtad őt, akiben benne él az élő és jelenvaló Isten.

Aki feltámasztotta Krisztust a halálból, ugyanazokat a dolgokat fogja véghezvinni, amiket Jézusban... Amikor Isten él és lélegzik benned (márpedig Ő ezt teszi, olyan biztosan, ahogy ezt tette Jézusban), akkor megszabadultál a hiábavaló, halott élettől...

,, Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.  (Róma 8:2.)

,,De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
  10. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
  11. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által,, (Róma 8:9-11.9)

A valódi önmagad Isten oldalán áll a hamis önmagad ellen. Ha ezt tudod, akkor az mindent megváltoztat. Ha valaki a kiválóságra törekszik az életében, de azt hiszi, hogy a szíve bűnös és romlott, akkor az az ember hamar el fog bátortalanodni, és úgy gondolja, hogy nem érdemes harcolni.

De te tudd, hogy lényed legmélyén, az újjászületett belső emberedben jó vagy, mert új szívet kaptál, ami a Szent Szellem otthona!

KENNETH COPELAND

Gyönyörködj az Igében!

Áldott ember az, aki féli az Urat, és az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó. – Zsoltárok 112:1,7 ¹

Akinek szokása, hogy Isten Igéjében gyönyörködik, annak erős lesz a szíve, és katasztrofális helyzetekben is kiegyensúlyozottan meg tud állni.
Az ilyen ember már akkor is eltökélte magát, amikor még nem történt semmi szörnyűség. Már akkor győztes. Az ilyennel nem könnyű elbánni!
Az a szomorú, hogy a legtöbb hívő csak akkor kezdi megalapozni magát az Igében, amikor beüt a katasztrófa. Addig várnak, amíg sarokba nem lesznek szorítva. Aztán hirtelen igazán szellemiekké válnak, elkezdenek böjtölni és imádkozni… és általában rájönnek, hogy az egészet túl későn kezdték.
Ez olyan, mint amikor az ember betörőt talál a házban, és elkezdi keresni a súlyzóit, hogy kellőképpen megerősödjön, és el tudjon bánni vele. Nem fog menni neki! Ha esténként edzett volna a tévénézés helyett, akkor készen állt volna. De így egy fájdalmas vereséggel kell szembenéznie.
Legyél kész, még mielőtt az ördög betör a házadba. Erősítsd meg a szívedet. Kapcsold ki a tévét. Iktasd ki a világ dolgait, amelyek elterelnék a figyelmedet, és helyezd az Igét előtérbe. Most van itt az idő, hogy elkezdd megalapozni magad az Igében!
Igei olvasmány: Jób 22:21-30

Kenneth E. Hagin -10 ok ami miatt szükséges a nyelveken imádkozás

Központi igazság: a nyelveken szólás egy folyam, aminek soha nem szabadna kiszáradnia. Ez gazdagítja a szellemi életedet. Apcsel 2,4 1 kor14,4 Ján14,16-16 Róm 8,26 Júdás 20 Pál apostol hosszan írt és beszélt a nyelveken szólásról. Nyilvánvalóan gyakorolta is, amit prédikált, hiszen az 1kor14,18-ban azt írta: „hála Istennek, én is rendszeresen szólok nyelveken, és kívánom, hogy minden hívő tudja meg, milyen áldás és milyen erőforrás ez a napi életében. Célom az, hogy bemutassam azokat az alapvető okokat, amelyeknek alapján állítom, hogy minden kereszténynek szükséges nyelveken szólnia. További célom, hogy segítsem a keresztényeket abban, hogy meglássák azokat az áldásokat, melyek az övéik lehetnek a Szent Szellem ereje által. 1.ok A nyelvek egy jel. Apcs 2,4: És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok. Isten Igéje azt tanítja, hogy amikor a Szent Szellem betölt minket, más nyelven beszélünk, ahogy Isten Szelleme adja nekünk. A nyelvek egy azonnali nyilvánvaló jele a Szent Szellembe való bemerítkezésnek. Tehát az első ok, amiért a hívőknek más nyelveken kell szólniuk az, hogy ez természetfeletti bizonyítéka annak, hogy a Szent Szellem a hívőben lakozik. Az Apcsel 10-ben olvashatjuk, hogy amikor Péterrel együtt zsidó atyafiak is elmentek Kornélius házához, meglepődtek, látván hogy a Szent Szellem ajándéka kitöltetett a pogányokra is. Ugyanis úgy gondolták, hogy ez csak a zsidóké. Honnan tudták ezek a zsidók, hogy Kornélius házanépe megkapta a Szent Szellem ajándékát? „MERT HALLOTTÁK ŐKET BESZÉLNI nyelveken, és magasztalták Istent.” Apcs 10.46. A nyelveken szólás természetfeletti jel volt, hogy a pogányok ugyanazt az ajándékot kapták, mint ők. 2.ok: a nyelveken szólás szellemi épülésre. 1Korinthus 14,4: Aki nyelveken szól, magát építi; de aki prófétál, a gyülekezetet építi. A Korinthusiaknak írt levélben Pál bátorítja a hívőket, hogy folytassák a nyelveken szólás gyakorlatát, mind az imádásban, mind az imádkozó életükben, hogy ezáltal épüljenek szellemben, és építsék magukat. „1Kor14,2: mert aki nyelveken beszél, nem embereknek szól, hanem Istennek. Mert ember nem értheti meg, azonban szellemében ő titkokat szól.” A Weymouth fordítás szerint: „isteni titkokat szól.” Pál itt nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten egy isteni, természetfeletti eszközt adott az Egyháznak, amivel közvetlenül Vele kommunikálhatunk. A 14.versszakban Pál azt állítja: „mert ha én ismeretlen nyelven imádkozom, a szellemem imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen.” Figyelj fel arra, amit hangsúlyoz: „az én szellemem imádkozik.” Az Amplified Biblia azt mondja: a szellemem (a bennem levő Szent Szellem által) imádkozik. Isten szellem. Amikor nyelveken imádkozunk, a szellemünk közvetlen kapcsolatban van Istennel, aki szellem, és közvetlenül beszélünk Vele, isteni, természetfeletti módon. Howard Carter, aki a Nagy-Britanniai pünkösdi egyház szuperintendánsa volt évekig – s aki a világon az első pünkösdi bibliaiskolát alapította -, azt mondta, hogy a más nyelveken szólás nem csak nyilvánvaló bizonyítéka a Szent Szellemmel való betöltésnek, hanem egy folyamatos megtapasztalás kell, hogy legyen a hívő egész életében. Hogy milyen célból? Azért, hogy velünk együtt imádja Istent. A nyelveken szólás egy folyam, aminek soha nem szabad kiszáradnia. Meggazdagítja a szellemi életedet. 3. ok: A nyelveken szólás emlékeztet minket arra, hogy a Szent Szellem bennünk lakozik, és állandóan jelen van. Ján14,16-17: a nyelveken szólás által való imádkozás és Isten imádása segít, hogy állandóan tudatában legyünk annak, hogy Ő jelen van, és a bensőnkben lakozik. Ha tudatában lehetek ennek mindennap, akkor ez hatással van arra, hogyan is élek. Egy szolgáló 12 éves lánya egyszer annyira begurult, hogy durván és otrombán beszélt az édesanyjával. Egy evangélista, aki meglátogatta őket, tanúja volt a jelenetnek. Mikor a kislány felnézve meglátta őt, és rájött, hogy tanúja volt a „nagyjelenetnek”, nagyon zavarba jött és könnyekben tört ki. Az evangélista megkérdezte a kislányt, vajon a Szent Szellem betöltötte-e őt? A kislány azt válaszolta, hogy igen. Az evangélista emlékeztette, hogy a Szent Szellem benne él. Végül együtt imádkoztak, és a kislány kérte az Úr bocsánatát. Mikor imádkoztak, a kislány elkezdte Istent nyelveken imádni. Amikor befejezték, az evangélista azt mondta: van egy titok, ami segít megzabolázni az indulataidat. Ha mindennap nyelveken imádkozol, és imádod Istent, segít abban, hogy tudatossá váljon benned a Szent Szellem jelenléte. S ha emlékezni fogsz rá, hogy ő benned lakozik, nem fogsz ilyen csúnyán viselkedni. Az evangélista évekkel később visszatért ebbe a gyülekezetbe, ahol találkozott ezzel a lánnyal, aki azt mondta: „Soha nem felejtettem el, amit mondtál. Amióta találkoztunk, mindennap imádkoztam és imádtam Istent nyelveken, és azóta soha nem jöttem ki a sodromból.” Sajnos mindannyian ismerünk olyan hívőket, akik Szent Szellemmel betöltöttek, mégis gyakran dühbe gurulnak, és olyasmit is kimondanak, amit nem kellene. Pusztán azért, mert nem élnek úgy szellemben, ahogy kellene. Olyan könnyű bosszankodni és csalódottnak lenni, ha nem vagyunk tudatában az Ő jelenlétének. Azonban ha időt töltünk, és közösségben vagyunk vele, akkor a bensőnkben levő jelenléte tudatossá válik. 4.ok: nyelveken való ima Isten akaratával összhangban tartja az imádkozásunkat. Róma 8,26 szerint a nyelveken imával az önzőséget ki tudjuk iktatni az imáinkból. Ugyanis ha saját gondolataim szerint imádkozom, lehetséges, hogy az nem lesz Isten Igéjével összhangban. Gyakran az imáink hasonlatosak ahhoz az öreg földműveshez, aki mindig így imádkozott: „Istenem áldj meg engem, a feleségemet, a fiamat és az ő feleségét. Szóval négyünket, de többet ne.” A Róma 8,26-ban Pál nem azt mondja, hogy nem tudjuk, hogyan kell imádkoznunk, hiszen tudjuk: az Atyához imádkozunk, Jézus Krisztus nevében. Ez a helyes módja az imádkozásnak. Azonban nem elég tudni, hogyan imádkozz, ha nem tudod, hogy mit, vagy miért imádkozz. Pál azt mondta: „...nem tudjuk, miért kellene imádkoznunk, de a Szellem maga jár közben értünk, nyögésekkel, amit nem tudunk kifejezni.” (Amplified Bible) (Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. ) P.C. Nelson szerint ez esetben a görög szó jelentése: a Szent Szellem közbenjár értünk fohászkodásokkal, nyögésekkel, melyek érthető beszéddel nem fejezhetők ki. Sőt, tovább ment és rámutatott arra, hogy a görög szó nem csak azt jelenti, hogy nyögések hagyják el az ajkainkat, hanem nyelveken is szólunk. Ez megegyezik azzal, amit Pál mondott az 1kor14,14-ben: amikor imádkozom ismeretlen nyelven, a szellemem imádkozik. Vagy az Amplified Bible szerint: a szellemem (a Szent Szellem által, aki bennem van) imádkozom. Nyelveken szóláskor a szellemed imádkozik a Szent Szellem által, aki benned van. A Szent Szellem, aki benned van, adja a kifejezéseket, és ezeket a szellemedből szólod. Te szólod – ő adja a kifejezést. A Szent Szellem ezáltal segít téged imádkozni úgy, hogy az összhangban van Isten akaratával, ahogy a dolgokért kellene imádkoznunk. Ez nem valami olyan, amit a Szent Szellem nélküled tesz. Nem nyög vagy beszél nyelveken tőled függetlenül. Ezek a bensődből jönnek, és a te ajkaidat hagyják el. A Szent Szellem nem fogja a mi imádságunkat elimádkozni értünk. Ő azért küldetett, hogy bennünk lakozzon, mint segítő és közbenjáró. Nem ő a felelős a mi imádkozó életünkért, elküldetett, hogy segítsen nekünk imádkozni. Más nyelveken szólni egy olyan imádság, amihez a Szent Szellem adja a kifejezéseket. Ez a Szent Szellem által irányított ima, amely kizárja az önzésnek még a lehetőségét is az imáinkban. Nagyon sokszor az emberek a saját gondolataik szerint imádkoznak, és úgy változtatják meg a dolgaikat ima által, hogy az nem Isten akarata, és nem a legjobb számunkra. Ha Isten népe valamit akar, ami nem Isten legtökéletesebb, vagy tökéletes akarata, Ő gyakran mégis megengedi azt. 5. ok: A nyelveken szólás serkenti a hitet. Júdás 20. Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által Az ötödik ok, amiért minden hívőnek nyelveken kellene szólnia, hogy serkenti a hitünket, és segít megtanulnunk, hogyan is bízzunk még jobban Istenben. Mivel a Szent Szellem természetfeletti módon adja a szavakat, amiket imádkozunk, hitre van szükség, hogy nyelveken szóljunk. Hiszen nem tudjuk, hogy mi lesz a következő szó, amit kimondok – Istenbe vetett bizalmam által mondom ezt ki. És ha ezen a területen bízom Istenben, ez segít engem abban, hogy más területen is így tegyek. Egy nagyszerű keresztény asszony tagja volt annak a vidéki gyülekezetnek, amit egyszer pásztoroltam. Nagyon szerette az Urat, de gyomorfekélye volt, és féltek az orvosok, hogy ez rákossá válik. A férje jól keresett, de minden bevételük az orvosokhoz vándorolt. Néha meglátogattam őket. Ahogy az asszony Szent Szellem keresztséget vett, nem sokkal később újra meglátogattam őket. Feltűnt, hogy mindent megevett, amit csak megkívánt, míg korábban csak kevés bébi tápszert és tejet tudott enni, és még ez is nehezére esett. Megmagyarázta, hogy mi is történt: „nemcsak Szent Szellem keresztséget kaptam, és más nyelven beszéltem, de a gyógyulásomat is. Tökéletesen egészséges vagyok!” Nagyon sokszor láttam hasonlót. S miért is mondtam el ezt a történetet? Tudjuk, hogy Szent Szellem keresztség nem gyógyít meg minket. azonban a nyelveken szólás segít minket abban, hogyan tudjunk még jobban megbízni Istenben. Átengedni a nyelvünket, a Szent Szellemnek hogy más nyelveken szóljunk, egy óriási lépés afelé, hogy minden részünket Istennek adjuk. ------------------------ II. rész. Központi igazság: ha a nyelvünket alárendeljük a Szent Szellemnek, hogy más nyelveken szóljunk, akkor óriási lépést teszünk afelé, hogy minden tagunkat Istennek odaszánjuk. 1kor14,28 Ézs28,11-12 1kor14,15-17 Jak3,8 Túl kevés keresztény ismerte fel ma azt a lehetőséget, hogy a Szent Szellem által hatalmat és erőt kaptunk itt a földön. További öt okot fogunk tanulmányozni, és arra keressük a választ, hogy miért kellene minden hívőnek Szent Szellemmel betöltekeznie és nyelveken szólnia. 6. ok : A nyelveken szólás megőriz minket a világ szennyétől. 1Kor14,28: Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek. Ez az egyik lehetséges útja annak, hogy az istentelen, közönséges, durva szavak szennyétől megőrizzen minket, akár dolgozunk, akár nyilvános helyen vagyunk. A fenti Igében vedd észre, hogy saját magunkhoz is beszélhetünk nyelveken. Ez különbözik a gyülekezeti alkalmaktól, amivel kapcsolatban Pál azt mondja: „Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg: 1Kor 14:28 Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.” 1kor14,27-28. Ha a gyülekezetben tesszük, akkor ez rendjén való, nem fogunk senkit zavarni. Azonban például egy borbély üzletben, amikor az emberek közönséges tréfákat mondanak egymásnak, csak ülök, és beszélek magamhoz és Istenhez nyelveken. Kocsiban, buszon, repülőn vagy akár a munkahelyünkön is beszélhetünk magunkhoz és Istenhez is, ezáltal őrizzük meg magunkat a világ szennyétől. 7.ok: A nyelveken ima képessé tesz minket arra, hogy azért imádkozzunk, amit nem ismerünk. A 7. ok, ami miatt minden hívőnek nyelveken kellene beszélnie, hogy olyan dolgokért imádkozunk, amiről senki nem gondolja, hogy imádkozni kellene, sőt, lehet, hogy nem is tud róla senki. Már tudjuk, hogy a Szent Szellem segít nekünk az imádkozásban azért, „amit nem tudunk, hogyan imádkozzunk, ahogyan kellene.” Ráadásul a Szent Szellem, aki mindent ismer és mindent tud, képes imádkozni rajtunk keresztül olyasmiért, amiről természetes értelmünkkel semmit sem tudunk. 1956-ban a feleségemmel Kaliforniában voltunk. Egyik éjszaka hirtelen felriadtam. Olyan volt, mintha valaki a kezét rám helyezte volna. Azonnal felültem az ágyban, a szívem vadul vert. „Uram, mi a baj?” - kérdeztem. „Tudom, hogy valahol, valami rosszul megy. Szent Szellem, aki bennem vagy, te ismersz mindent, mindenütt ott vagy, ahogy bennem is. Akármi is legyen ez a dolog, kérlek, adj szót a számba.” Körülbelül 1 órán keresztül imádkoztam nyelveken, majd elkezdtem nevetni és énekelni nyelveken. (Amikor így imádkozol, mindig folytasd az imát addig, míg el nem kezdesz dicsérni. Ekkor tudni fogod, akármiért is imádkoztál, megvan a válasz.) Tudtam, hogy amiért imádkoztam, az megtörtént. Megkaptam a választ, és gyorsan elaludtam. Álmodtam, és álmomban láttam az öcsémet, aki súlyos beteg lett Louisianában. Kórházba kellett vinni, annyira beteg volt. Álmomban az orvos kijött egy kórházi szobából, behúzta maga mögött az ajtót, és azt mondta, hogy az öcsém halott. Nem doktor úr – mondtam -, nem halott, az Úr azt mondta nekem, hogy élni fog, és nem hal meg. Álmomban az orvos nagyon dühös lett rám, mert kételkedtem az ő szakmai hozzáértésében. Bevitt a szobába, hogy saját szememmel lássam, hogy az öcsém tényleg halott. Öcsém arcáról a leplet felhajtva akarta megmutatni, hogy valóban halott, de az öcsém lélegzett, és nyitva voltak a szemei. Az orvos megdöbbenve mondta nekem: „miért tudsz te olyan dolgot, amiről én nem tudok? Ő bizony él!” Láttam az öcsémet, ahogy leszáll az ágyról – és az álomnak vége lett. Tudtam, hogy ezért imádkoztam. Három hónappal később, mikor találkoztam az öcsémmel, azt mondta nekem: „majdnem meghaltam, míg távol voltál.” Mondtam neki, hogy tudok az egészről, hogy mentővel kellett a kórházba szállítani. „Honnan tudnál erről?” Elmondtam neki azt a terhet, amit éreztem az imádságra, amit az a bizonyos álom követett. „Pontosan ez történt! Elmondták nekem, hogy kb. 40 percig a kórházi orvos azt gondolta, hogy meghaltam.” A nyelveken szólás olyan lehetőség arra, hogy imádkozzunk azokért, amikről természetes szinten nem tudhatunk semmit. A Szent Szellem azonban ismer mindent. 8. ok. A nyelveken szólás szellemi felfrissülést hoz. Ézs28,11-12 Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez, Ő, aki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani! Mi az a nyugalom, az a felfrissülés, amiről a fenti Ige szól? A nyelveken szólás. Néha orvosok frissítő kúrát javasolnak, de én ismerem a legpihentetőbb kúrát a világon. Gyakran a nyaralásból úgy jössz haza, hogy néhány napra szükséged van, hogy újra dolgozhass. Nem nagyszerű, hogy ezt a „pihentető kúrát” mindennap veheted? „Ez az a pihenés..., ez az a felfrissülés.” Az aggódás, káosz és a szétesés napjaiban szükségünk van erre a szellemi felfrissülésre. 9. ok. Nyelveken szólás a hálaadásra. 1 Kor14,15-17. Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is. Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz? Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból. Amikor Pál azt mondja, „mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz?” Itt azokra utal, akik szellemi dolgokban még tudatlanok. Ha meghívnál ebédre, és azt mondanád: „kérlek, adj hálát”, és ekkor nyelveken imádkoznék, nem tudnád, mit mondtam, nem lenne épülésedre. Pál ezért azt javasolja, hogy ilyen esetekben jobb értelemmel imádkozni. Ha mégis nyelveken imádkozol, le kell, hogy fordítsd, hogy a tudatlan tudja, mit is mondtál. Figyeld meg az Igéből, hogy Pál azt mondja: a nyelveken szólás a legtökéletesebb módja az imádkozásnak és hálaadásnak. „mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.” Olyan emberek jelenlétében, akik tudatlanok, Pál azt mondja, hogy imádkozzunk értelemmel, hogy ők épüljenek, és megértsék, mit is mondasz. 10.ok. nyelveken szólás által a nyelved megzabolázhatod. Jak3,8. De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes. Ha nyelveken szólsz a Szent Szellemhez és így a nyelvedet megzabolázod, ez egy óriási lépés afelé, hogy minden tagodat Istennek szánod oda. Mert ha ezt a legizgágább tagodat képes vagy odaszánni, akkor bármilyen tagodat képes vagy. Befejezésképpen szeretnék rámutatni arra, hogy ez a tíz ok főleg a hívő személyes életével foglalkozik. De van egy nyilvánosságra tartozó területe is a nyelveken szólásnak. Először is, mikor az emberek megkapják a Szent Szellemet nyilvánosan, nyelveken szólnak, ahogy a Szent Szellem adja nekik. Másodszor: a gyülekezet épül a nyelveken szólás által, amennyiben a gyülekezetben lefordítják azt. Pál egyértelműen kijelenti, hogy a prófétálás az embereknek szól „építésre, felemelésre és vigasztalásra” 1Kor14,3. Ám Pál folytatja: „nagyobb az, aki prófétál, mint aki nyelveken szóló, kivéve, ha lefordítja.” 1kor14,5. Pál azt állítja, hogy a nyelveken szólás a fordítással együtt egyenlő a prófétálással. Azaz ha lefordítja a nyelveken szólást, akkor a prófétáló nem nagyobb. Hogy illusztráljuk, miről is beszélünk: két 5 forintos egyenlő egy 10 forintossal. Pál itt azt mondja, hogy a prófétálás egy 10 forintos. Természetes szinten jobb, ha van egy 10 forintosod, mint egy ötösöd (azaz nyelveken szólás). De ha a nyelveken szólással együtt érkezik a fordítás, akkor a kettő együtt már egyenlő a prófétálással. A prófétálás „az embereknek szól építésre, felemelésre, vigasztalásra.” A prófétálás az nem prédikálás. (Azonban néha a prédikálásnak része a prófétálás.) Ha a prófétálás prédikálás lenne, nem kellene felkészülnöd a prédikálásra. De bizony szükséged van a tanulásra: „tanulj, hogy magadat kipróbáltnak mutasd Isten számára” 2Tim2,15. Nincs szükséged külön Igetanulmányozásra, hogy nyelveken szólj, és lefordítsd. Nincs szükséged az Igetanulmányozásra, hogy prófétálj - ez a Szent Szellem inspirálására jön. Természetesen, amikor valaki prédikál a Szent Szellem inspirációja alatt, és olyan dolgokat is mond, amiket soha nem gondolt volna, hogy kimond – ez a Szent Szellem inspirációja, és prófétálás. A nyelveken szólás a fordítással együtt építi az Egyházat. Amikor ez Isten Igéjével együtt jelenik meg, akkor a hitetlent meggyőzi a nyelveken szólás és fordítás Isten jelenlétének a valóságáról, gyakran Istenhez fordul, és újjászületik. Jézus azt mondta: „és ezek a jelek követik azokat, akik hisznek” Márk 16,17. Ez lehet valakinek a személyes életében, vagy nyilvánosan. „Betegekre vetik kezüket és azok meggyógyulnak” Márk 16,18 Ez szintén lehet személyes vagy nyilvános. És egy másik jel: „új nyelveken szólnak” Márk 16,17 Természetesen nem akarjuk, hogy a nyelveken szólás túl hosszúra nyúljon az istentisztelet alatt fordítás nélkül, mert akkor az emberek nem tudják, miről is van szó, és nem fognak épülni. Teljesen rendben van, ha nyelveken imádkozol a gyülekezetben, mert azért teszed, hogy épülj. Ha bárki felemeli a kezét és imádkozik az istentisztelet alatt, teljesen rendjén van, ha nyelveken imádkozik. (Minden esti istentiszteleten én is így teszek, mikor ott állok a színpadon.) De amikor a gyülekezet befejezi a nyelveken szólást, én is befejezem. A gyülekezet nem épülne, ha tovább folytatnám a nyelveken szólást. Szükséges tudnunk, hogyan is használjuk azt, amink van, hogy a legjobban épüljünk belőle. Idézet: Mrk 16,17: „és ezek a jelek követik azokat akik hisznek...ők új nyelveken szólnak.” Fordította: Orbán Tibor mindenlehetseges.shp.hu

Harc az égi szférákban--John Mulinde:

2000 november – Ausztria, Obsteig

Egy férfi még az anyja méhében volt,
amikor szülei rituálék sorozatával Lucifernek ajánlották.

Még csak négy éves volt, amikor természetfölötti erőt használt. A szülei is félni kezdtek tőle. Hat éves volt, amikor az apja átadta őt boszorkányoknak, hogy tovább képezzék. Tíz évesen rendkívüli dolgokat művelt a gonosz birodalmában. A többi boszorkány is tartott tőle. Még fiatal ifjú volt, de kifejezetten gonosz dolgokat művelt. 20 évesen már vérbűnök terhelték. Embereket ölt csupán az akaratával. Képes volt transzcendentális meditációval elhagyni a testét, és levitációval lebegni.




Néha meditációval elhagyta testét, és anélkül mozgott a világban, ahol csak akart.Ezt nevezik „asztrál” utazásnak.

Ezt az embert hatalmasan használta a sátán*, hogy gyülekezeteket és pásztorokat tegyen tönkre. *(a „sátán” szót szándékosan írom kisbetűvel, mert ez a szó ugyanúgy, mint a „boszorkány” szó nem tulajdonnév – fordító megjegyzése)

Egy napon elment egy gyülekezetbe, melyet tönkre akart tenni. Mivel ebben a gyülekezetben vitatkozások és szakadások voltak, a pásztor böjtölésre szólította fel a testvéreket. A gyülekezet imádkozott, böjtölt, és bűnbánatra jutott. Az emberek összejöttek, hogy az Úr munkáját tegyék és imádkozzanak. Kérték Istent, hogy adja meg nekik azt a kegyelmet, hogy az életüket rendbe hozhassák. Ez idő alatt támadt ez a varázsló, démoni szellemekkel együtt a gyülekezet ellen. Ugyanebben az időben a gyülekezet prófétai üzenetet kapott: „keljetek fel és harcoljatok a démoni szellemek ellen, akik megtámadtak titeket!”

Egy napon ez az ember ismét asztrál utazásra kelt és elhagyta testét.ű




Egy hatalmas, démoni szellemekből álló sereget gyűjtött össze és e gyülekezet ellen vezette. – Ez a bizonyságtétele, amit itt elmesélek. – Ők a gyülekezet szellemi szférájában mozogtak, és megkíséreltek a szellemi atmoszférán áthatolni és ellenük támadni. Azonban az egész gyülekezet fölött egy fény „plafon /védősánc” volt. Amikor ezzel szembesültek, hirtelen egy sereg angyallal találták szemben magukat, akik ellenük támadtak. Ez a harc a „mennyei szférákban” zajlott. A démonok elmenekültek, de őt elfogták. Kik? Az angyalok! Látta amint hat angyal fogva tartja és a tetőn átkelve egyenesen az oltár elé toloncolják.

A keresztény testvérek ezalatt imába mélyedve álltak körülötte, szellemi harc által lerontva a gonosz erőket és széttörve a láncokat. A pásztor a pódiumról vezette a szellemi harc imáját, mikor az Úr Szelleme szólt hozzá: „A járom széttörve, és az áldozat előtted fekszik – segíts neki és vezesd szabadulásra!” Amint a pásztor kinyitotta a szemét, látta ezt a fiatalembert a földön fekve, teljesen összetörve. Ez az ember teljesen meglepve mondta el, hogy fogalma sincs arról, hogyan került újra a testébe, mivel azt (az asztrális utazás kezdetén) otthon hagyta, most azonban vele együtt az oltár előtt fekszik. Egyáltalán nem értette, hogyan került ide, csak azt tudta, hogy egy angyal áthozta a tetőn keresztül. A pásztor közölte a gyülekezettel, hogy az Úr Szelleme szólt hozzá és teljes nyugalomra intette a gyülekezetet.

Aztán megkérdezte a fiatalembert: „Ki vagy?” Ekkor reszketni kezdett és démonok távoztak belőle. A gyülekezet szabadító szolgálatot végzett felé és ezután mondta el élete történetét.

Ez a fiatalember most már az Úrral jár, mint evangélista szolgál és hirdeti Isten szavát, az Úr pedig hatalmas módon használja a szabadító szolgálatban.

Egy napon, mikor éppen vacsorázni mentem, valaki mesélt nekem erről a fiatalemberről és mélyen felkeltette az érdeklődésemet, annyira, hogy már szerettem volna megismerkedni vele. Így találkoztunk egy vacsoránál és amint lehetőség nyílt rá, bizonyságot tett nekem. Sok mindent elmondott, miközben a korábban elkövetett gonoszságai miatt sírt. Amint a végére ért az elbeszélésének, két dologra hívta fel a figyelmünket. Több pásztor is jelen volt és azt mondta nekik:

1. „Pásztorok! Kérlek benneteket, hogy tanítsátok az embereket imádkozni!




Azokat az embereket, akik nem imádkoznak, az ellenség mindenben le tudja győzni. Ha csak keveset imádkoznak, akkor az ellenségnek képessége van arra, hogy imáikat teljesen lefojtsa.”

Azonkívül még ezt mondta:
2. „Tanulmányozzátok a Bibliát, hogy miként tudjátok azt a szellemi védőöltözetet használni, amit Isten nektek adott!”
A későbbiekben elmesélte, hogy rendszeres expedíciókat csináltak más sátáni szolgálókkal és sok démoni szellemmel a levegőben, benyomulva a szellemi szférákba.
Neki rendszeresen ezt kellett tennie, mivel ez volt a feladata, olyan volt ez, mint egy műszak.

Aztán elmagyarázta: „Ha egy országot a sötétség takar be, akkor az égi szférákban, ezek fölött a szellemi helyek fölött sokszor olyan vastag a plafon*, mint egy szikla, mely az egész régiót befedi. *(az írásban ezt a vastag szellemi burkot fordítom plafonnak – fordító megjegyzése) A démoni szellemek és azok az emberek, akik a sátánt szolgálják, tudnak a csúcsán, a felszínén és a plafon alatt is működni.




Ebből a magasságból kormányozzák, ellenőrzik, ami lent a földön történik. 
Egy szövetségben vannak, ezáltal megújul az erejük. Hogyan történik ez? Azáltal, hogy az emberek áldozataikat az oltárra viszik. Sokféle áldozat van: Varázslat, emberi vagy állati véráldozat, sőt abortusz vagy háborúk is áldozatként hatnak. További áldozatnak számít: mindenféle szexuális perverzió. Ezek az áldozatok erősítik a démonokat és adnak nekik új erőt.”

Nagyon megrázott az, amit ezután mondott: „Amikor ott fent voltak ezeken a helyeken, a keresztények imádságainak három megjelenési módjával találkoztak.

1. Minden ima, mint füst szállt fel a menny felé. Némelyek ezek közül az imák közül, mint füstoszlopok jelentek meg, melyek egy kicsit ide-oda tekergőznek és utána egyszerűen eltűntek. Azoknak az embereknek – akik ilyen imákat imádkoznak – gyakran bűn van az életükben és nem készek arra, hogy elhagyják azt, ami megkötözi őket. Imáik olyan gyöngék, hogy a szél egyszerűen elfújja őket. Ezek az imák füstként oldódnak fel ebben a szellemi atmoszférában.

2. Második módja az imának: a füst, amely a plafonnak ütközik, de nem tud áthatolni rajta. Ezek olyan emberek imái, akik tényleg átadott életűek és tisztán élnek, de kevés a hitük, amikor imádkoznak. Gyakran figyelmen kívül hagyják azt a területet, amiért imádkozniuk kell.

3. Aztán van még a harmadik módja az imádságnak: Ami füstként, de már tüzes füstként jelenik meg. Amikor ez a tüzes füst felszáll, olyan forró, hogy a szikla plafon, mint a viasz kezd megolvadni. A tűzoszlop áthatol a szikla plafonon és széthasítja azt.”

Még ezt fűzte hozzá: „Gyakran van úgy, hogy az emberek elkezdik imájukat az első módon, de mialatt tovább imádkoznak, felemelkednek a második fokozatra, és ha nem lankadnak meg, hanem kitartanak benne, akkor hirtelen ez a tűz tölti el imájukat és erővel hatolnak át a plafonon.”

Továbbá azt mondta, hogy gyakran, ha észrevették, hogy megváltozik az ima, és a tűz közeleg, más szellemekkel léptek kapcsolatba a földről és megbízták őket: „Tedd tönkre azt a személyt, aki imádkozik. Abba kell hagynia az imádkozást. Vedd el a figyelmét, iktasd ki.”

Majd így folytatta: „Nagyon gyakran hagyják a keresztények, hogy a fent leírt állapot rájuk jöjjön. Van, hogy erővel imádkoznak, bűnt vallanak, akarják hogy az Ige megvizsgálja lelküket-szellemüket és hitükben növekedni akarnak és imáik egyre célzottabbak lesznek. Az ördög látja, hogy imáik egyre erősebbek lesznek, és akkor megpróbál valamilyen zavart okozni. Pl.: megszólal a telefon pont abban a pillanatban, amikor átadottan imádkozol és azt gondolod, hogy csak úgy egyszerűen felállhatsz, hogy felvedd, majd visszajöhetsz, hogy onnan folytasd ahol abbahagytad, - de nem fogod megtenni. 
Amikor visszajössz, elölről kell majd kezdened.

És éppen ezt akarja az ördög. Minden lehetséges módon megzavarni téged. Odáig mehet, hogy az ellenség megérinti a testedet, hogy fájdalmat érezz, vagy egyszerűen azt sugallja, hogy éhes vagy, menj a konyhába valamit enni. Mindegy hogy mi, a célja egyszerűen az, hogy elvonjon az imádkozástól, mert akkor már le is győzött téged.”

Figyelmeztette a pásztorokat: „Tanítsátok az embereket, hogy minden nap szánjanak időt – nem egy megszokott napi kis imára –, hanem rendszeres időt arra, amikor csak az Úrra koncentrálnak és nem hagyják hogy figyelmüket bármi is megzavarja. Mert amikor az emberek szilárdan kitartanak, hogy Isten Szelleme inspirálja és mélyebbre vigye őket, akkor történik valami a szellemi világban. Ekkor tűz tör elő, felszáll a sziklához (plafon) és megolvasztja azt. Ha a szikla olvadni kezd, ez azt jelenti, hogy egy démon sem tud a közelben maradni! És az emberi szellem sem tudja elviselni, menekül, rohan onnan. Mihelyt e szellemi területen ez az áttörés megtörténik, az imaharc abbamarad. Aki így imádkozik, érzi amint imája könnyű lesz és valódi öröm tölti el. Rájöttem, hogy azon a ponton érjük el ezt az állapotot, amikor az időnek és egyéb dolognak már nincs többé jelentősége. Ez a pont az amikor mindent leteszel és egyszerűen Istennel eggyé leszel. Attól a pillanattól fogva, amikor az ima áttört, nincs többé ellenállás, semmi sem tarthatja fel az imádatot és az a személy olyan sokáig tud az imádatban maradni, ameddig csak akar.

Az ilyen imádat után az áttörés helye nyitott (nyitva) marad, és amint az imádkozó feláll és elhagyja az imahelyet, ez a nyitott plafon vele megy. Ettől fogva nincsenek már a plafon alatt, hanem minden amit tesznek, a nyitott ég alatt történik. Ebben a helyzetben az ellenség nem tehet ellenük semmit. Isten jelenléte a mennyből tartóoszlopként és védelemként jelenik meg az életükben.




Az életük olyannyira betöltött lesz mennyei erővel, hogy amikor Isten jelenlétében imádkoznak, ez más embereket is megérint. Amit az ellenség ezek ellen – a közelükbe került emberek ellen – tett, leromboltatik. A közelükben lévő emberek szintén Isten jelenlétébe kerülnek. Mindaddig, amíg Isten oszlopának jelenlétében vannak, az ellenség láncainak kötelékei egyre gyengébbek lesznek. Ha ezek az emberek, akik áttörtek, az evangéliumot hirdetik a bűnösök felé, csekély az ellenállás. Egyszerű őket Isten országába bevinni.”

„Az ördög gyűlöli ezeket az embereket” – folytatta a férfi. „Hogyha az emberek egy ilyen Isteni-jelenlétbe jönnek, bűnbánatra jutnak és keresik, hogy mit kell tenniük. Azonban ha elmarad az útmutatás és nem kapnak segítséget afelől, hogy mi módon jöhetnek ki a bűn kötelékeiből, akkor úgy fognak elmenni, hogy bilincseik és láncaik nem lettek leoldva, sőt innentől fogva még szorosabbak lesznek. Az ördög mindent el fog követni, hogy megakadályozza azt, hogy még egyszer ilyen környezetbe kerüljenek és újra eljöjjenek.”

El tudjátok képzelni, amint ott ülünk és erre az emberre figyelünk. Ő egyszerűen csak elmondta azokat a dolgokat, amiket tett és látott.

Aztán tovább folytatta: „A gonosz nem adja fel, keresi az emberek gyengéit. Ha a gyenge pont a szexuális terület, akkor ezen a ponton dolgozik. Személyeket, helyzeteket készít elő, hogy szenvedélyt keltsen. Ha az illető enged a kísértésnek, pl. fantáziavilágát megnyitja tisztátalan gondolatok előtt, amelyekkel foglalkozik, akkor nem tud többé az Isteni-jelenlétbe azaz a kenet alá jönni.

Vannak dolgok, amik nem jók, és fájdalmasan érintenek bennünket és kérdezzük: „Miért engedi meg Isten?” Ha azonban tudnánk, hogy valójában megőrzött és megmentett minket valamitől vagy valakitől, akkor hálásak lennénk. Ha megtanulnánk tényleg bízni az Úrban, akkor mindenért hálásak lennénk.”

„Minden embernek személyes angyala van. Tudjuk, hogy mit mond a Biblia az angyalokról, akik szolgáló szellemek és amikor az ember imádkozik, válasz jön az angyal kezéből. Dánielnél olvassuk, hogy egy angyal az ő imájára hozta a választ.




Az angyaloknak, akik a választ hozzák, felfegyverzettnek kell lenniük a harcra. Viszont ha a keresztényeknek nem fontos a szellemi fegyverzet, jön az angyal a válasszal, de neki ugyancsak nincs fegyverzete. Egyáltalán nincs a harcra felszerelve. Ha a keresztények nem törődnek azzal, hogy milyen gondolatok forognak a fejükben és nem harcolnak a gonosz, bűnös gondolatok ellen, akkor az angyaluk sisak nélkül érkezik. Mindegy hogy melyik fegyvert hagyod figyelmen kívül, - amelyiket elutasítod, az nem áll az angyal rendelkezésére. Amikor jön az angyal, a démonok pontosan megfigyelik, melyik területen nincs védve, és ezen a ponton kísérlik meg a támadást. Ha az angyalnak nincs sisakja, megkísérelik a fejét célba venni és eltalálni. Ha nincs mellvértje, pajzsa, megkísérlik a mellkasát eltalálni. Ha nincs felkötve a saruja, akkor tüzet vetnek a lába alá, hogy mezítláb menjen át a tűzön.”

Én csak elismételem, amit ez az ember elmondott. Természetesen megkérdeztük tőle: „Az angyalok képesek a tüzet érezni?”

Tudjátok mit válaszolt? „Ne feledjétek, ez szellemi terület. Itt szellemeknek van szellemekkel dolguk. A csata intenzív. Ha a démonok Istennek egy angyalát legyőzik, az első dolog, amit tesznek, hogy elveszik tőle azt a választ, amit hoz. Ha ezt a választ elragadják tőle, odaadják a boszorkányoknak és varázslóknak. Akkor ezek azt mondják: „A varázslásom által kaptam választ.”

Jakab levelében ezt olvassuk: „Minden jó és tökéletes adomány Istentől száll alá.” Honnan veszi az ördög azokat a dolgokat, amiket az embereknek ad? Némely asszonyok, akiknek nincs gyermekük, elmennek a varázslóhoz vagy a boszorkányhoz és egyszer csak terhesek lesznek. Honnan kapják ezt a gyermeket? A sátán tud teremteni, meg tudja ezt tenni? Nem! Ő ellopja attól, aki feladja az imaharcot. Jézus azt mondja: „Szüntelen imádkozzatok!”

Ezek a démonok nem elégednek meg azzal, hogy ellopják a válaszokat, arra igyekeznek, hogy feltartsák az angyalokat. Harcolnak ellene néha eredménnyel, mikor foglyul ejtik és megkötözik.

Ha ez megtörténik, akkor a keresztény áldozatukká lesz, akivel a démoni erők azt tesznek, amit akarnak.”

Megkérdeztük a férfitől: „Tényleg úgy gondolod, hogy az angyalokat a démoni hatalmak foglyul ejthetik?”

Bizonyságtevőnknek ebben az időben még nem sok fogalma volt a Bibliáról, még igen fiatal volt a hitben. Ő csak a tapasztalatai alapján szerezte ezeket az ismereteket a sátáni praktikákról. Így válaszolt: „Az angyalokat nem tudják sokáig fogva tartani. Ha más keresztények valahol a földön imádkoznak, akkor jön egy másik angyal erősítésként és kiszabadítja a fogoly angyalt. De ha az illető keresztény nem imádkozik kitartóan, akinek a feladata lenne, akkor megkötözve marad.

Akkor megtörténhet, hogy az ellenség elküldi követeit, mint „világosság angyala” és megcsalja ezt az embert hamis látomásokkal, hamis próféciákkal, hamis vezetéssel és hamis döntésekre vezeti. Gyakran találtatik aztán az ember abban az állapotban, amikor nyitott mindenfajta támadásra és megkötözöttségre.”

Ez után a beszélgetés után nagyon feldúlt voltam és imádkoztam: „Uram, még csak meg sem kísérelem, hogy mindezt megértsem!” Amint tíz napon át böjtöléssel kerestem az Urat, két dolgot mutatott meg:
1. Igazolta a férfi elbeszélését és megnyitotta szellememet, így még többet láthattam a szellemi helyeken történtekből, mint amit ő elbeszélt.
2. Megmutatta nekem, mit tehetünk, hogyan lehetünk győztesek az elmondott esetekben.

Három dolgot kell tudatosítanunk:
1. Tudjuk, és kell is a szellemi fegyvereinket a harcainkban használni! A Biblia „Isten fegyvereinek” nevezi! Ez nem a mi fegyverzetünk, hanem Isten fegyverzete.

2. Meg kell értenünk, hogy milyen szolgálatuk van az angyaloknak a mi szellemi életünkben, mi az, amit a szívünkben tennünk kell, amivel a szellemi szférákban védettek vagyunk.

3. A harmadik pont a Szent Szellem körül van: A Szent Szellem nem a szolgánk! Ő nem futkos állandóan az Atya és mi közöttünk ide-oda, hogy mi mondjuk neki azt amit szeretnénk! Az az angyalok dolga; hanem Ő a mi oldalunkon van, mellettünk, hogy vezessen, tanítson és segítsen, hogy a helyeset helyes módon (a jót jól) imádkozzuk! És ha valami a szellemi szférákban történik, közli velünk.




Néha felébreszt az éjszakában és mondja: „Imádkozz!”
És te azt mondod: „Nem, az időpont nem alkalmas rá.”
De Ő mondja: „Imádkozz most!” – Miért?
Mert Ő látja azt, ami a szellemi világban történik.
Néha azt mondja: „Holnap böjtölnöd kell!”
És te azt mondod: „Holnap nem, de hétfőn elkezdem.”
De a Szent Szellem az, aki érti ami éppen szükséges.
Meg kell tanulnunk a Szent Szellem felé érzékenynek lenni.
Ő vezet el minket minden igazságra és győzelemre.

„Leben in Jesus Christus” (Maria Prean)

Magyar fordítás: Katharina Becker

TANÍTÁSOK-Szellemi harc 2. rész

A hit harca

Vlad Ardeias igehirdetése nyomán – 2. rész

Sátán seregeivel szemben 

Hadd tegyek fel rögtön pár kérdést: Tudtok-e akár csak egyetlen ószövetségi esetről is, ahol ördögűzés történt? 

Én nem tudok ilyet. Tudjátok, mi volt Jézus első csodája, amit egy emberrel tett? Kapernaumban egy ördögöt űzött ki egy emberből! (Megjegyzés: a kánai menyegzőn nem emberrel tett csodát: vizet változtatott borrá.) Tudjátok, mitől voltak a tanítványok olyan euforikus állapotban, amikor visszajöttek első missziós útjukról? Nos, nem arról áradoztak, hogy bénákat vagy leprásokat gyógyítottak meg, vagy hogy halottakat támasztottak fel – pedig ezek mind rendkívüli dolgok! Miért nem ezek miatt ujjongtak leginkább? Azért, mert az emberiség a múltban, az Ószövetség idején már látott ilyen dolgokat: van feljegyzés leprás beteg meggyógyulásáról, élelem megszaporodásáról, halottak feltámadásáról, emberek mennybe ragadtatásáról – ezekre már mind volt példa a történelemben! De hogy démonok engedelmeskedjenek emberi lényeknek?! Hogy Sátán reszketve meneküljön ember szavára?! Soha!! Miért? Mert Jézus még nem jött el, és egyetlen emberi lény sem nézhet szembe egy démonnal.
Apostolok cselekedetei 19. fejezetében olvasunk egy zsidó főpap, Skéva hét fiáról, akik megpróbálták Jézusra és Pálra hivatkozva kiűzni az ördögöket. Emlékszünk, hogy jártak? Alaposan összeverte őket az ördög. Miért? Mert itt tekintély-kérdésről van szó. Démonokkal, Sátánnal nem lehet játszadozni. Itt nem pusztán szavakról van szó, hanem a láthatatlan világ hatalmasságairól. Ezek a bukott angyalok – akár hisszük, akár nem – ma is rendkívüli hatalommal és tekintéllyel bírnak ezen a világon. Skéva fiai balgatag módon azt gondolták, ez is olyan, mint a varázslás: csak kimondod a megfelelő szavakat és működik. De mit felelt nekik az ördög? „Jézust ismerem, Pálról is tudok: Tudom, hogy nekik hatalmuk van felettem. De ti kik vagytok? Hogy merészeltek kihívni engem, parancsolni nekem?!” Ezután rájuk rontott és széttépte őket!! Ezek a démonok rettenetesen gonoszak. Valódi hatalomra, tekintélyre van szükség az ellenük folytatott küzdelemben. Ez egy komoly dolog – a történelem leghosszabb és legirgalmatlanabb háborúja. Ezért életbevágóan fontos, hogy megértsük szabályait és működését.

Jogviszonyok

Az előző tanulmány végén leszűrtünk néhány következtetést. Ezeket a gondolatokat szeretném most feleleveníteni, megerősítve Jézus szavaival. János 8-ban, egy, a zsidókkal folytatott vitájában Jézus feltárja a dolgok működését:

„Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.” (János 8:34)

Jézus ezzel azt mondja, hogy aki bűnben él, vagy bűnös cselekedetet követ el, az a bűn rabszolgájává válik. Pár mondattal később rávilágít e folyamat mechanizmusára is:

„Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni...” (János 8:44a)

Döbbenetes! Vannak, akik egyfajta „középutas” elméletben hisznek, és így gondolkodnak: „Istennek még nem adtam át az életemet, de az ördöghöz sem tartozok! Szabad vagyok! Szabad világban élek, szabadságot hirdetek. Azt teszem, amit akarok!” Tényleg?! Jézus azt mondja, ti a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Miért?

„Az [ördög] emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (János 8:44b)

Ez egy nagyon fontos kijelentés. Jézus felhívja figyelmünket: a bűn Sátánban és általa kezdődött. A világegyetem nem ismerte a bűn fogalmát sem, amíg Sátán létre nem hozta azt. Ezért mondja Jézus, hogy ő kezdettől fogva emberölő volt. Amikor hazugságot szól, akkor a sajátjából – saját erőforrásából – merít. Ez azt jelenti, hogy a bűn Sátán tulajdona! Ez egy rendkívül fontos tény. A bűn valakinek a tulajdonát képezi, ugyanúgy, mint ahogy az igazságosság is valakié. Ám Jézus szavai szerint Sátán nemcsak tulajdonosa a bűnnek, hanem atyja is. Vagyis a bűn Sátánból ered. A bűn kívánságai őbenne kezdődtek, ezért ő az atyja ezeknek a kívánságoknak is. Ezért mondja Jézus, hogy a ti atyátok az ördög, a Sátán: amit éreztek, a kívánságok, amik bennetek vannak, valójában nem is a sajátotok. Nem belőletek fakadt kezdetben ez a kívánság, hanem a ti atyátoktól – lelki atyátoktól – örököltétek. Minden egyes ember, aki az első Ádámtól született, el van szakadva Istentől, és ezért lelki természete gonosz. Ezért írja János levelében:

„A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (1Jn 3:8)

János szerint mindenki, aki bűnben él, Sátán jogos tulajdonát képezi, Sátánnak jogai vannak az életében. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy Isten tetszése szerint belepiszkálhat egy bűnös ember életébe! Nem így működnek a dolgok. Ebben a háborúban ugyanis szabályok vannak, melyek nemcsak Sátánt kötik, hanem Istent is!
Amikor az ördög megkísértette Jézust, üzletet ajánlott Neki: „Eljöttél ezért a bolygóért? Rendben, kész vagyok átengedni neked... Csakhogy ára van! Mivel ez a bolygó az enyém, nekem adatott, annak adom akinek akarom...” Tiltakozott Jézus ezen állítás ellen? Miért nem cáfolta meg ezt a nagyképű kijelentést? Mert ez volt az igazság! Sátán, azáltal, hogy becsapta Ádámot, megszerezte a bolygó feletti uralmat. Ezért olvassuk Jób könyvében, hogy Sátán volt bolygónk képviselője a mennyben, és még maga Isten sem távolíthatta el őt udvarából abban az időben. Miért? Mert e világ fejedelmeként vitathatatlan jogai voltak.
Ezen a bolygón tehát minden ember születésétől fogva Sátán jogos prédája. Ebből az állapotból csak egyetlen kiút létezik: amikor találkozol Jézussal, Ő egy új születést kínál fel neked, ami által egy másik lelki atyát választhatsz. Amint elfogadod ajándékát, megváltozik a lelki természeted, és Sátán elveszti a feletted gyakorolt jogait. Ezáltal némelyek ténylegesen megszabadulnak, mások azonban sajnos még így sem. Amíg valaki nem törődik Istennel, addig a démonok sem foglalkoznak vele különösebben – kivéve, ha valami különösebb előnyt kovácsolhatnak belőle, ha bevonják munkájukba. Tudják ugyanis, hogy aki nem hisz Jézusban, az úgyis az ő tulajdonuk.

Sátán soha nem adja fel

Mit gondoltok, kik Sátán legnagyobb ellenségei ezen a bolygón? Fekete öves karatebajnokok, vagy profi terroristák? Nem! A keresztények Sátán királyságának legfőbb ellenségei, és éppen ezért ők vannak a legnagyobb veszélyben. Testvérek, ha nem veszünk tudomást ezekről a dolgokról, akkor nagy pórul járunk! Jézus maga beszél erről a veszélyről Máté evangéliumában:

„Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál: Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt. Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket, gonoszabbakat ő magánál, és bemenvén, ott lakoznak; és ennek az embernek utolsó állapotja gonoszabb lesz az elsőnél. Így lesz ezzel a gonosz nemzetséggel is.” (Mt 12:43-45)

Félelmetes! Kiről beszél itt Jézus? Egy világi emberről? Döbbenetes, de nem! Vegyük sorra, amit mond: „Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből...” Első kérdésem: Miért megy ki a tisztátalan lélek? Már nem tetszik neki a helye? A történetből úgy tűnik, nagyon is szereti azt a helyet. Vagy talán arról van szó, hogy ez az ember valahogy nagyon erős lett hirtelen, jól odavágott annak a démonnak, és kitaszította? Nyilván ez nem lehetséges, emlékezzünk csak Skéva fiaira! Az egyetlen ésszerű magyarázat tehát, hogy ez az ember találkozott Krisztussal, hiszen Ő az egyetlen személy, akinek hatalma van a démonok felett. Ráadásul ez az ember úgy találkozott Jézussal, hogy hitt is Benne, hit nélkül ugyanis Isten nem tud cselekedni az életünkben.
Jézus tehát megszabadítja ezt a foglyot, és a démonnak mennie kell. Vajon ez az ember tudatában van annak, amit átélt? Hát persze! Ez egy hatalmas, csodálatos megtapasztalás: megszabadulni a régi atyám kívánságaitól!
De sajnos itt nem ér véget a történet. Jézus szerint a démon ezután „víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, de nem talál”. Nem tudom, ez pontosan mit jelent, de a démon saját szavaiból – „visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem” – azt érthetjük meg, hogy ő visszavágyik erre a régi lakcímre. Az ott eltöltött idő alatt valahogy összeforrt azzal az emberrel. Jól ismeri azt a házat. Ő csinálta, ő festette, ő rendezte be a bútorokat, ő ültette a kertet. Fejből ismeri életének minden egyes részletét, az erősségeket, a gyengéket. Végül is ez az ő otthona, és szeret ott lakni!
Ezt az embert tehát maga Jézus szabadította meg, Ő törte meg megkötözöttségének láncait – de ne feledjük, Testvérek: Sátán soha nem adja fel! Látjuk ezt? Ezt mondja: „Hadd térjek vissza! Hadd próbáljam meg még egyszer.” És újra megpróbálja, és újra és újra és újra!!! Ez az ő szakmája, ezt csinálja évezredek óta, mestere ennek az iparágnak. Akár egy elveszített várost is képes visszahódítani.
Visszatér tehát régebbi házához, és azt egy bizonyos állapotban találja. Hadd tegyek fel egy kérdést: Milyen volt ennek az otthonnak az állapota, amikor a démon elment? Miért nevezi Jézus tisztátalan léleknek ezt a démont? Ez az otthon egy nagy szennytenger volt – lelki értelemben, természetesen. Ennek az embernek az életében a démon kívánságai voltak az első helyen: talán kapzsiság, vagy paráznaság, különböző szenvedélyek... Élete arról szólt, hogy ezeket a kívánságokat táplálja és töltse be. Ezért nevezi a Biblia ezeket az embereket rabszolgának.
De most, amikor visszajön a démon, milyen állapotban találja a házat? Teljesen helyre van állítva! Ki végezte ezt a helyreállítást? Nyilván Krisztus! Egyedül Ő ért a lelkek gyógyításához. Az Ige szerint a ház ki van söpörve és fel van ékesítve, rendbe van rakva. Kisöpörve: azt jelenti, hogy a régmúlt szennye mind el lett távolítva onnan. Felékesítve, rendbe rakva: ez pedig azt jelenti, hogy mindazok a dolgok, amik eddig nem azon a helyen voltak, ahová Isten rendelte őket, most helyükre lettek rakva. Rendbe tett, szép, csillogó, tiszta, csodálatos otthon! Csakhogy van egy problémája! Üres!! Mit jelent ez? A démon visszatér, de ebben a kitakarított házban nincs olyan tekintély, ami ellenállna neki.
Mit gondoltok, amikor elindul ez az ördög, hogy visszatérjen házába, teljes bátorsággal megy? Nem gondolom. Emlékeiben még élénken él, legutóbb hogy elbántak ott vele. Képzeljük magunkat a helyébe: „Bekopogok az ajtón – ha Krisztus nyit ajtót, már készülhetek is a következő vereségre...” Még nem tudja, mire számíthat. Megkörnyékezi a házat, és üresnek találja. Krisztus nyilvánvalóan nincs ott! De ne feledjük, Testvérek, itt egy megszabadult emberről van szó! Olyasvalakiről, aki ténylegesen találkozott Krisztussal, valóságos tapasztalata volt Vele, nem amolyan hamisítvány! Olyan emberről van itt szó, aki legalább egy ideig Krisztussal járt, hiszen volt ideje helyreállítani az életét.
Az ördög tehát üresen találja az otthonát, és azt mondja: „Na, ez egy jó hely, ahol el lehet lakni!” De még ezzel sem ér véget a történet. Tudjuk, hogy a démonoknak – ugyanúgy, mint minden értelmes teremtménynek – vannak érzéseik. És egy ilyen megalázó vereség után bosszúszomjas lesz. Ezért – visszatérve – másik hét haverját is magával viszi, akik – Jézus szavai szerint – nála is gonoszabbak. Valójában ez a démon erősítést visz magával, hogy bebiztosítsa magát, és ez az ember soha többé ne menekülhessen meg. Így ennek az embernek az utóbbi állapota gonoszabb lesz az előzőnél.
Korábban is mindig ezt mondtam, Testvérek: ha egyszer találkozol Krisztussal, soha többé nem lehetsz már az, ami azelőtt voltál. A Krisztussal való találkozás tapasztalata mély változást munkál az életedben. Innen aztán vagy egyenesen a mennybe mész, vagy egyenesen a pokolba. Nincs köztes út, mert háborúban vagyunk – minden nap, minden percben, szünet nélkül!

Vigyázás

Ez tehát az első eset. De vizsgáljuk meg, mit tehetünk, hogy ne ez a szomorú tapasztalat legyen az osztályrészünk:

„Józanok legyetek, vigyázzatok!” (1Pt 5:8a)

Ez a felszólítás félreérthetetlenné teszi, hogy rajtunk áll, a mi döntésünkön múlik, hogy józanok, vigyázók vagyunk-e, vagy sem. Az apostol szívünkre beszél. Miért is kell vigyáznunk?

„Mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:” (1Pt 5:8b)

Azt gondoljátok, hogy itt a világi emberekről beszél? Egyáltalán nem! Keresztényekről beszél, mert ők Sátán királyságának legádázabb ellenségei. És ő jól tudja, hogy időt veszít, ha nem tudja nyakon csípni a keresztényeket. Péter így folytatja:

„A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.” (1Pt 5:9)

Testvérek, ez a hit nemes harca! Az apostol felszólít: álljunk ellen az ördögnek hitben! Testi szemeinkkel ugyanis nem látjuk ezt a harcot. Sátán sokszor láthatatlan csapdákat állít az életünkben, amikbe könnyedén belesétálunk, és félvállról vesszük, hogy megtörtént. Meg sem gondoljuk, mi történik a háttérben!

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jak 4:7)

Látjuk itt, milyen harcra hív minket az Isten? Álljatok ellene az ördögnek! Ezt neked kell megtenned, de ígéreted van rá, hogy az ellenség elfut tőled! Mennyi időre? Nyilván a következő alkalomig! Jézust is megkísértette a pusztában, aztán egy időre elhagyta Őt. Meddig? A következő alkalomig, amikor megint megkörnyékezte. Meg kell értenünk, Testvérek: Sátán soha nem adja fel, amíg csak él! Amikor Jézus visszatér a szentekkel a mennyből, és ott lesznek mind együtt az Új Jeruzsálemben, Sátán gondolkodása még mindig arra van eltökélve, hogy elpusztítsa azt a várost. Őrültség!! Hogy lehet Istennel szemben harcolni?! De ilyen Sátán gondolkodása: őrültség! Konokul eltökélte, hogy elpusztítja Jézust. Ezt nyilván nem tudja megtenni, ezért igyekszik legalább a gyermekeit, testvéreit elpusztítani! Ezért buzdít minket levelében János apostol:

„Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.” (1Jn 4:1)

A Biblia itt is vigyázásra hív minket, mert vannak megtévesztő lelkek. Sátán nem úgy jön az emberhez, hogy: „Szia! Én vagyok Sátán. Akarsz engem követni?” Nem, ezek megtévesztő lelkek: amióta csak elbuktak, a megtévesztés művészetét tanulmányozzák, és a csalás mestereivé váltak.

Gonosz lelkek tanításai

Sátánnak van néhány bejáratott módszere a keresztények megkörnyékezésére – ezek közül szeretnék most néhányat kiemelni. Van egy módszer, amit a démonok nagy sikerrel alkalmaznak az ember bukásától fogva. Miközben elolvassuk ezeket a jól ismert igeverseket, figyeljük meg, Sátán milyen módszerrel tudta félrevezetni Évát!

„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? ... És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.” (1Móz 3:1,4,5)

Gondolkodjunk el Sátán szavain! Hogyan környékezte meg Évát? Testi kívánságokat használt? Mivel kezdte beszédét? Isten szavát, az igazságot kérdőjelezte meg, ezzel kapcsolatban ébresztett kételyt. Odajött, és ezt kérdezte: „Mit mondott Isten?” Megnyitotta a „Bibliát”, és ezt mondta: „Na, olvassuk együtt. Isten ezt mondta... Jó-jó, de hogyan érted ezt?” Más szóval: Sátán tantételeket alkalmazott, csakhogy elferdítette az igazságot. És mi lett az eredmény? Az egész emberi nemzetség elbukott az igazság elferdítése által. Az ember, azáltal, hogy hamis tantételeket, elképzeléseket fogadott el Istenről és az ő jelleméről, elbukott. Sátán rászedte, és az ember így mindent elveszített. Vajon Ádám és Éva a Sátánnal való beszélgetés után ateistává vált? Ezután már nem hittek Isten létezésében? Szó sincs róla! Csak egy aprócska különbség volt a részletekben – aminek aztán nagyon messzeható következményei voltak!
Nézzünk meg egy másik példát, Jób könyvében! Jób egyik barátja, a témáni Elifáz egy személyes tapasztalatot mond el. Ez egy hosszabb szakasz, de próbáljuk meg követni annak a léleknek a gondolatmenetét, ami Elifázzal beszélt:

„Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet. Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket. Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat. Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék. Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék: Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember? Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát: Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?! Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre. Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?” (Jób 4:12-21)

Egy lélek jelent meg Elifáznak, és elkezdett beszélni hozzá. Nagyon érdekes, milyen érzések lettek úrrá rajta, amikor ez a lélek közelített hozzá: hidegség, félelem, rettegés... Miféle lélek az, ami ilyen érzéseket kelt az emberben? Isten Lelke? Nem, ez egy gonosz lélek. De lássuk csak, mit mond!
Ez is kérdéssel kezd – ugyanúgy, mint a kertben! Mi az első kérdése? Vajon a halandó igaz lehet-e Istennél? Más szóval: „Az emberek mindig bűnösnek fognak találtatni Isten színe előtt! Isten előtt soha, senki nem igazulhat meg, esély sincs rá!” És mit mond utána? „Isten nem bízhat a szolgáiban sem, senkiben! Isten senkiben nem bízik, még az angyalaiban sem!” Miféle személy ez az Isten? Milyen az az ember, aki senkiben nem bízik? Gyanakvó, nemde? Mindig csak les, figyel téged... Te tudsz bízni az ilyen emberben? Persze, hogy nem! A bizalom szül bizalmat, ugyanúgy, ahogy a szeretet szül szeretetet. Valójában Isten hatalmas bizalmi tőkét fektetett ebbe a bolygóba, ez a lélek mégis egészen másnak mutatja be Őt.
De még nincs vége a rágalmaknak. A gonosz lélek ezután az ember értékéről kezd beszélni: „Isten számára az ember értéke annyi, mint egy moly. Isten előtt értéktelen egy emberi lény halála. Te Isten szíve számára csak egy porszem vagy, egy semmiség. Csak egy féreg! Ő nem törődik veled, nem bízik benned!” Majd így folytatja: „Reggeltől estig meghalnak az emberek, gyötrődnek, és aztán végleg elvesznek. Semmi remény nincs!!! És még így sem jutnak el a bölcsességre!” Milyen bölcsességre? A jó és gonosz tudására: arra az ismeretre, hogy Isten előtt nem lehet igazzá válni. „Egy vesztes háborút folytatnak, és még azt sem fogják fel, hogy ha feladnák, legalább ezt a rövid, nyomorúságos életet kiélvezhetnék! Nem értik az igazságot!” – ezt mondja ez a lélek.
Sőt, a következő fejezetben még rátesz egy lapáttal: „Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?” (Jób 5:1) „Semmi remény! Jób, minek élsz te igaz életet? Az élet örömeit ki se élvezted, most pedig csak por vagy, és elpusztulsz, mint egy féreg! Hiába kiáltasz, mert nincs senki, aki meghallgatna!” Ha ilyennek látod Istent, kudarcra vagy ítélve. Esélyed sincs arra, hogy bízzál Istenben, ha viszont nem bízol Istenben, elvesztél.
Olvassuk el, mit mond a Biblia a végidőre nézve. Pál leírja, mi történik az utolsó időkben – márpedig mi ebben az időben élünk.

„A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.” (1Tim 4:1)

Pál itt igazi keresztényekről beszél. Mi által hiteti el őket Sátán? Gonosz lelkek, démonok tanításait fogadják el, azokra hallgatnak. Hamis elméleteket fogadnak el Isten személyével és jellemével kapcsolatban:

„Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.” (2Pt 2:1)

Szomorú, de nagyon sok keresztény így esik áldozatul a démoni hitetésnek. Ugyanakkor vannak más módszerek is. Efézus 6-ban, ahol a hit harcáról olvasunk, ezt írja Pál:

„Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.” (Ef 6:11)

Az ördögnek ravaszságai vannak ellenünk. A Biblia azonban azt mondja, hogy a keresztényeknek nem kell tudatlannak lenniük az ellenség terveivel kapcsolatban. Ha mégis tudatlanok maradunk, akkor bizonyosan utolér bennünket a veszedelem.

A bűn-fal

Ésaiás 59-ben van egy jól ismert igeszakasz:

„Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna; hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.” (Ésa 59:1-2)

Ez jelképes beszéd. A próféta itt egy olyan falról beszél, ami Isten és a hozzá kiáltó gyermekei között áll. Ezek a hívők úgy érzik, megrekedtek tapasztalatukban. Szeretnének mélyebb közösségre jutni Istennel, de valami akadályozza őket. Csodálkoznak, és felteszik a kérdést: „Miért? Istennek nincsen hatalma, hogy megsegítsen? Imádkozunk, könyörgünk, és Ő nem hallgat meg minket?” A Biblia szerint nem ez a probléma. Valami akadályozza Istent. Útban áll egy „bűn-fal”. No de hogyan működik ez tulajdonképpen? Mi módon választanak el a bűnök Istentől?
Az imént láttuk, hogy Isten királysága és Sátán királysága között nincsen köztes terület. Vagy a bal oldalon állsz, vagy a jobb oldalon. Azt is megállapítottuk, hogy a bűn Sátán tulajdonát képezi, és Jézus ezt tiszteletben tartja. Jézus kijelenti, hogy Neki semmi köze a bűnhöz, és hogy Sátán a bűn atyja. Nos – mindezek fényében – mit gondoltok, mi történik egy keresztény emberrel, ha akár csak egyetlen bűnt is dédelget életében? Képzeljük el a házába visszatérő démon gondolkodását: „Lehet, hogy Jézus ott van, de nini, van itt egy sötét sarok, ami nem Jézus tulajdona, hanem az enyém!”
Román nyelvben van egy mondás, ami kb. ezt jelenti: amikor Sátán elmegy a házából, csak egy szöget hagy ott a falban, hogy amikor visszatér, felakaszthassa rá a kalapját. Értjük, ugye? Minden egyes bűn, ami még ott van az életedben, jogalapot ad Sátánnak. Mit gondoltok, mi történik, amikor eljön a Sátán, igényt formál rád, de Jézus is ott van még? Harc kezdődik! Sátán elkezd érvelni! És ha valóban jogosultnak bizonyul abban, amit mond, mit gondoltok, Jézus ellenállhat neki? Nem! Ha Sátánnak igaza van abban, amit mond, Jézus nem csorbíthatja meg jogait.

Még ma rendezd el!

Egy igeverset olvassunk el Efézus 4-ből:

„Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; se pedig az ördögnek ne adjatok helyet.” (Ef 4:26-27)

Érdekes kép! Gondoltál már ezen? Úgy tűnik, itt valami olyan ügyről van szó, amibe némely keresztények belekeveredtek. Pál azt mondja: „Lehet, hogy megharagszol, de vigyázz! Ne vétkezzél!” Mit jelent ez? Valami érdekeset mond a naplementéről... Azt mondja: „A nap le ne menjen ezen az ügyön. Mert ha így teszel, valaki ezt ki fogja használni!” Ki ez a valaki? Az ördög! Azt mondja, ezzel helyet adsz az ördögnek. Nagyon érdekes a megfogalmazás is: helyet adni az ördögnek... Ház, sarok, négyzetméterek? Hmmm...
Ne feledjük ezt az igeszakaszt, miközben elolvassuk Jézus következő szavait:

„Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat. Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged.” (Mt 5:23-25)

Különös jelenet ez, több szereplővel. Nem tudjuk most minden részletét kielemezni, csak felteszek néhány kérdést, ami segít az értelmezésben: Ki a te ellenséged? Ki a vádolód? Ki a bíró, aki mindig igazságosan ítél? Ki az a poroszló, aki börtönbe visz téged? Mi az a tömlöc, ahova vetnek? Pont erről tanulmányoztunk az imént – erről a börtönről, és arról, aki kiszabadít minket onnan – így már könnyen megértjük ezt a képet! De látjuk, mindez honnan indul el? Egy kis nézeteltérés két testvér között, harag, irigység a szívben... Az igaz Bíró elé járulsz, hogy Őt imádd; istentiszteletre igyekszel, és közben ilyen indulatokat táplálsz a szívedben?! Mi fog történni? Az ellenséged is ott lesz, és vádolni fog téged: „Ez a Te gyermeked?! Motozd csak meg, világítsd csak át a szívét, hogy meglásd, milyen indulatok vannak benne?!” Mit felelhet erre Isten?

„Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik. Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket. ” (Mt 18:32-35)

Márk 11-ben Jézus egy nagyon félelmetes képet tár elénk, de ez a valóság:

„És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mk 11:25-26)

Mit jelent olyan állapotban lenni, hogy nem vagy Isten bocsánatában? Azt jelenti, hogy el vagy Tőle választva, mint ahogy Ésaiás 59-ben is olvastuk. Most már értjük, hogyan működik ez a fal. A démonok közéd és Isten közé állnak, átveszik az irányítást, és még súlyosabb önbecsapásba ringatnak. Olvassunk el még egy utolsó igeverset:

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1:9)

Talán néha feltesszük magunknak a kérdést, miért van gyötrettetés az életünkben? Miért nincs nyugodalmunk, békességünk? Miért van az, hogy néha nem kapunk választ imáinkra? Miért nem haladunk előre keresztény életünkben, miért vagyunk megrekedve? Mi az oka ezeknek a dolgoknak? Remélem, most kaptunk egy lehetséges választ. Remélem, mindnyájan megértettük, hogy egy háború kellős közepén vagyunk, valós ellenséggel, akinek egy talpalatnyi helyet sem adhatunk, mert bizonyosan ki fogja használni.
Hiszem, hogy Isten mindnyájunkat egyen-egyenként nagyon komoly reformációra hív, és tovább akar minket vezetni – egy Önmagával való mélyebb tapasztalatra. Csakhogy, Testvérek, ehhez helyet kell készítenünk Számára. Mindent át kell adnunk Neki, alá kell rendelnünk Neki, amit csak megmutat nekünk. Ez egy területért vívott harc. Emlékezzünk Jézus szavaira: „Elmegyek, hogy házakat készítsek nektek.” Ő csak akkor jön el, hogy hazavigyen bennünket, ha ezek a házak már készen vannak. Rajtunk múlik, segítjük-e, vagy akadályozzuk-e Őt ebben az előkészítési munkában. Bízom benne, hogy tovább kutatjátok ezt a témát, és ennek áldásai közelebb visznek mindnyájunkat az Úrhoz!

TANÍTÁSOK-Szellemi harc 1. rész

Nem vér és test ellen

Vlad Ardeias igehirdetése nyomán – 1. rész

Megtorpanás

Tudjuk, hogy az Úr visszajöveteléig sosem elégedhetünk meg azzal a világossággal, amit eddig elnyertünk: folyamatosan előre kell haladnunk, és a kapott világossággal párhuzamosan tapasztalatunknak is növekednie kell. 
Ha azt vesszük észre, hogy megtorpanunk keresztény életünkben, akkor fel kell tennünk a megfelelő kérdéseket. Én is ezt tettem, és Isten – jó Atya lévén – válaszolt. 
Magam is meglepődtem azon, milyen újszerűnek tűnt, amit a Bibliában olvastam. Pedig korábban is sokszor elolvastam már ezeket az igéket, de valahogy elsiklottam felettük.

 

Ki az ellenségünk? Harc a test ellen??

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk...” (Ef 6:12a)

Megállunk itt. Mit mond ez az ige? Nekünk – keresztényeknek – a hit nemes harcában „nem vér és test ellen van tusakodásunk”, nem ez ellen kell harcolni. 
Mi a „test és vér”? Pál apostol a leveleiben többször is hivatkozik régi, romlott természetünkre ezzel a kifejezéssel (pl. 1Kor 15:50; Zsid 2:14). 
Ez az ige viszont azt mondja, hogy a keresztényeknek nem a „test és vér” – nem a régi természet – ellen van tusakodásuk.

„A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.” (Gal 5:24)

Mit feszítettek meg? A testet! Nyilván itt nem a fizikai testünkről van szó, hanem a megromlott természetünkről. Azt mondja, hogy akik Krisztushoz tartoznak, azok már megfeszítették ezt a testet, keresztre feszítették régi természetüket. 

„Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.” (Róm 6:6-7)

Mi történt az ó emberrel, az ó természettel? Halott, vége van. Ha elolvassuk Róma 6-ot, azt látjuk, hogy amikor valaki hisz, és újjászületik Krisztus által, akkor meghal a régi természete, és a küzdelem számára véget ér. Olvassunk el még egy utolsó igeverset:

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” (Gal 2:20)

Pál itt azt mondja, a megfeszíttetésem a múltban már megtörtént. Ez a régi tapasztalatom, a jelenbéli folytatás pedig az, hogy él bennem a Krisztus. 
Ugyanakkor máshol Pál azt is mondja, hogy naponként meghalok. Mit jelent ez? 
Hogy minden reggel, amikor felkelek, az Úr elé járulok, és újra kijelentem:
 „Uram, a Tiéd vagyok. Ezen az új napon is elfogadlak Téged, mint Üdvözítőmet, mert nem én akarok élni, hanem azt akarom, hogy Te élj bennem.” 
Azon a napon Krisztus fog benned élni, és nem lesz problémád az énnel, ez már nem a te ügyed, mert az én meg lett feszítve és meghalt.

A másik harc

Mindezek után azonban még mindig maradt egy harc, amit meg kell harcolni; a keresztényeknek továbbra is minden nap tusakodniuk kell valami ellen. Térjünk csak vissza az első igénkhez Efézus 6-ban, és olvassuk el:

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef 6:12)

Ez egy döbbenetes igevers, és teljesen új megvilágításba helyezi a dolgokat! Isten itt betekintést ad nekünk a láthatatlan világba, ami legalább olyan valóságos, mint ez a világ, amit testi szemeinkkel látunk.Keresztény ember ellensége már nem az én, hanem Sátán és démonai!

Hogyan kerültünk erre a csatatérre?

A Krisztus és Sátán közötti háború –  ahogy az a világ teremtése elején elkezdődött –  ez a küzdelemből személyes életünkben is megtapasztalható.
Efézus 2-ben azoknak az embereknek az állapotáról beszél Pál, akik még nem fogadták be Krisztust. Bár az alábbi ige keresztényekről szól, életüknek azt a szakaszát idézi fel, amikor még nem születtek újjá:  „Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; a kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:” (Ef 2:1-3)
Mi tehát az ember természetes állapota, születésétől fogva? Minden emberi lény, aki még nem fogadta el Krisztust személyes Megváltójaként, és nem kapta meg Tőle ezt az új életet – Sátán jogos tulajdona és prédája.  Csakhogy valami történt!
Ésaiás 61-ben olvasunk egy csodálatos próféciát, ahol Isten azt mondja, a rabságnak vége szakad.
Ezt a próféciát maga Isten Fia olvasta fel, és vonatkoztatta saját magára, mikor a názáreti zsinagógában volt. Ezek az igék tehát Jézus Krisztus küldetését írják le:

„Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást;” (Ésa 61:1)

Mit látunk itt? Minden ember fogolyként sínylődik egy hatalmas börtönben. Szegény nyomorultaknak össze van törve a szíve, mert születésüktől fogva rabszolgák. Esélyük sincs arra, hogy – fellázadva – elszakadjanak uruktól. Rabszolgaságra vannak ítélve, és meg vannak kötözve egész életükre. De itt jön valaki, aki azt mondja: „Isten fölkent engem az Ő lelkével egy különleges munka elvégzésére: hogy letörjem a láncokat, megnyissam a börtönajtókat, és szabadon engedjem a foglyokat. Jó hírem van: megszabadítalak benneteket ebből a rettenetes fogságból és megkötözöttségből!” Krisztus megszabadít természeted megkötözöttségéből, Sátán ugyanis ezen keresztül kötözött meg téged. Zsidók 2 ezt írja Krisztus küldetéséről:

„Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.” (Zsid 2:14-15)

Jézus közülünk valóvá lett. Beleszületett a börtönbe, hogy belülről törje szét a láncokat, nyissa ki az ajtókat, és engedje szabadon az egész emberi nemzetséget.
Kolossé 2 megdöbbentő szavakkal szól Jézus győzelméről:

„Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.” (Kol 2:15)

Jézus Krisztus legyőzte Sátánt, és nyilvánosan megtörte hatalmát. Kinek volt szüksége erre a szabadításra? Nyilván nem Krisztusnak. Az előző fejezet adja meg a választ:

„A ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;” (Kol 1:13)

Hogyan szabadított meg bennünket Isten a sötétség hatalmából? Az újjászületés tapasztalata által! És hova vitt át bennünket? Krisztus királyságába! l
Látjuk azt, hogy Jézus megnyitotta a kapukat, kiszabadított bennünket, és új életet adott nekünk.
De mi a helyzet most? Hogyan tovább? Mit gondoltok, Sátán mit csinál most?
Talán ezt mondja: „Na, jól van, vesztettem, sziasztok, megyek haza.”
Nem, távolról sem! A háború folytatódik – erről szól a következő tanulmány...

---