Uram,
köszönöm. Köszönöm Neked, hogy ITT VAGY, hogy velem vagy, hogy nem
vagyok egyedül. Még a legrosszabb állapotomban is Veled ébredek, Te
vagy, Aki megörvendeztetsz közelségeddel, és Veled minden sokkal jobb.
Köszönöm, hogy a morgás helyett a hála az én részem. Ámen.
Ef
5,19-20. "Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és
lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak.
Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében
az Istennek és Atyának."
HÁLA... (2)
Végiggondoltam – milyen nagyszerű csapata van az Úr Jézusnak. Ezt a 25
órás bábmissziót megszervezni, utána kinek-kinek a maga szerepében helyt
állni, nem volt egyszerű feladat.
Ráadásul alig két héttel az
egész napos gyermeknapi Palánta-Élménypark után, ami ötven ember
munkáját jelentette, egész napon át (s előtte, utána, az előkészítés,
rendberakás, stb.).
És mindezt úgy tenni, hogy
közben a szíve kinek-kinek az Úr Jézusért ég, és azt látja maga előtt,
hogy milyen kivételes lehetőség képviselni Őt, a város szívében, 25 órán
át, kicsik, fiatalok és idősebbek előtt, értékes műsorral, tiszta és
hiteles jellemmel, szóval és cselekedettel... ez minősíti egy-egy ember
életét. És ez a csapat most nagyszerűen vizsgázott.
Az elindulásnál kétszer is rákezdett az eső.
A tévések mondták is, hogy „itt eső lesz“ – mondtam: NEM lesz eső.
Kétszer is. S a végére azt mondták: „ezzel az időmeghatározó
tevékenységgel sokat lehetne keresni az Ausztrál nagydíjon“. Persze
lerögzítettem, hogy én nem határozom meg az időt, csak sokan imádkoznak
ezért, és amit kérünk, arra számítunk, hogy az Úr Jézus meghallgatja. De
tény, hogy nem esett.
Végig nagyszerű volt az idő. Volt, hogy
annyira ragyogott a nap, hogy már-már azt bántam, hogy napvédő sátrunk
nincs a közönség feje fölé.
De azután, a vége előtt úgy két órával, rázendített a zápor.
Ameddig csak a felhők gyűltek, még nyugodtan imádkoztam. Parancsoltam
magamban a felhőknek, a szélnek, menjenek, itt nem lesz eső. Az első
esőcseppeket is visszaparancsoltam, (csöndben, mert közben mentek a
dalok, s a bábműsor), de amikor egyre nagyobb esőcseppek hullottak,
akkor hirtelen jött az egész.
A nézők eleinte esernyő alól, majd az
árkádok alól nézték az előadást – éppen ének volt, és Panni beszélt az
eső kapcsán az élő vízről. S utána szakadt, mintha dézsából öntötték
volna.
Még azért imádkoztam, hogy ha eláll, tudjuk folytatni,
de jött a hír, hogy a sátrak alján végigsöpört a zuhatag, s a
bábparavánok szivacsai is eláztak, illetve a végfokba is befoly(hatot)t a
víz, úgyhogy elektronikát használni, most nem biztos, hogy bölcs lenne.
Imádkoztam.
Meghallgattam a testvérek tanácsát – és végül kimondtuk: ENNYI volt.
Négykor hagytuk abba, hat helyett.
Drága közönségünk – pici gyerekekkel – egy darabig hűségesen várt, majd útnak eredt.
S jött az eső közbeni, bátor, hűséges, mindent mentő, és rendezgetni tudó összecsomagolás.
Hát, erről fotót sem tudtam készíteni, én is mentettem, ami menthető.
CD-k, füzetek, könyvek, szórólapok, bábhátterek, technika, minden, ami
összecsomagolásra várt.
És a csapat – figyelj! – a csapat most vizsgázott.
Egy hangos szó, egy kárhoztatás, egy kétségbeesett beszéd, semmi, ami
nem hitből fakadt volna. Semmi nem hangzott el. Hanem hálaadás, és
elfogadás, hogy most ezt kell tennünk, és ez is az Úr áldása, hogy
milyen csodálatos, hogy ez nem az elején volt, és nem éjjel, amikor
sokkalta nehezebb lett volna mindent összerakni.
Hálaadás azért,
hogy a segítő autókat hatra hívtuk, még két óra addig, átszervezés, a
jelen lévő autók bekapcsolása, döntés, mit, hová vigyünk, hogyan
terítsünk ki, hogy száradni tudjon... gondoskodás, gondolkodás, szív és
felelősségvállalás.
Senki nem bújt ki a feladat alól, nem menekült "száraz helyre", hanem kereste, hol és hogyan tudja hasznosítani magát.
A kicsi babák elsőbbséget élveznek, s az idősebbek is, papíranyagok, és minden, ami befér az első fuvarba.
Kipakolás a missziós központban, még mindig esik az eső, mindent
takarva vigyünk, mindent elhelyezünk, hogy ami még jön, legyen helye... s
vissza megint a helyszínre.
Gyönyörű volt látni, ahogy
megszülettek a megoldások. A Dami 2-be nem tudjuk vinni száradni a
dolgokat, ott most éppen istentisztelet van – legyenek áldottak, akik
beálltak, és most levezetik, dicsőítenek, üzenetet hoznak, s a
testvérek, a háttérben imádkozók, Isten szerető nép – a raktárba nem jó,
... s a megoldás megszületik. Mindegyik területen.
Nagyon
hálás vagyok Uram, a jó időért, a testvérekért, a sok-sok jó
beszélgetésért, az éjszakaiakért is, a nagyszerű előadásokért, a
gyönyörű dalokért, s a szívért, ami áthatotta az egész csapatot. A
vidékről bábozni elérkező csapatért, akik már nem tudták előadni, amiért
jöttek, de egy rossz szó nem hagyta el szájukat, áldottak, és áldott
mindenki, aki a háttérben imádkozott.
Valaki a végén
megkérdezte: nem rossz, hogy úgy nyilatkoztam, hogy nem lesz eső, és a
végén mégis lett? Nem vereség ez? Hogyan értékelhetik most a nem hívők,
és a hívők is?
Én is gondolkodtam róla.
1./ Valahogy olyan öröm maradt bennem.
2./ Persze, ha eláll a zápor, vagy el sem indul, ha nem önti el a
sátrak alját a víz, biztos, hogy még nagyobb öröm lett volna bennem,
vagyis, más fajta – egy harci és győzelmi öröm, hogy imameghallgatás
történt, és az elemek felett is Úr az Úr.
3./ De valójában így
is imameghallgatás volt – hiszen egészen eddig nem tudott eső megzavarni
bennünket, 23 órát végig báboztunk, énekeltünk és végig bizonyságot
tettünk az Úr Jézusról.
4./ És az öröm mégis ott maradt. Még,
ha két órával kevesebbet voltunk is kint, de kint voltunk. És még az
esőben is jó dicsérni az Urat, és olyan jó, hogy teljes volt a hálaadás
bennünk.
5./ Igazából ez is harci öröm. Egy más fajta győzelem. De győzelem ez is.
6./ És, ha erre a hitetlen emberek azt mondják, hogy „te mindig
örülsz?“, akár „sikerül“, akár „nem sikerül“ valami? Akkor kicsit lehet,
hogy elgondolkodom, de végülis ezt mondom: IGEN. Akár „sikerül“, akár
„nem sikerül“, mi Jézussal vagyunk ott, és Ő GYŐZTES, minden körülmények
felett.
23 órán át nem volt eső, illetve, ami elkezdődött, kétszer, az el is ment, és nem tudott kibontakozni. Örömünk teljes volt.
És utána, amikor megjött az eső, is Vele voltunk, és amit Ő
megengedett, bár nagyon kértük, hogy ne legyen, de mégis lett, tehát
megengedte, (ha kevés volt a hitünk, és azért jöhetett, akkor is
megengedte), abban mi örvendezünk. Mert Őbenne örvendezünk. Esőben,
hóban, szélben, sárban, napsütésben, mindig örvendezünk, és
örvendezhetünk is.
7./ És, ha valaki azt mondja, hogy „hol volt
a hitetek“, akkor azt mondom, igen, növekednie kell, sőt készek vagyunk
még teljesebben ráadni magunkat, és még teljesebben hitben járni,
szívesen tanulunk bárkitől, és vesszük a tapasztalatokat, bizonyságokat,
másoktól is, hogy erősödjön a hitünk, és legközelebb „még jobban vegyük
az akadályokat“, és még jobban helyt álljunk.
De most, ebben az
időszakban, így is örvendezünk, és egy esőtől nem hagyjuk elvenni a
bátorságunkat, a győzelmünket és örömünket.
Az Úrnak hálát adunk az
esőért, és azért is, hogy eddig nem volt, és hogy sikerült az eső
ellenére is mindent a legjobban befejezni, rendbe tenni. És még azért
is, hogy ilyen csapatunk van, akiknek ilyen szívük van, és ilyen
hűségesek az Úr Jézushoz, és szeretik Őt, és egymást is. Jó Megváltó, jó
csapat, és jó áldás rajtunk, s mindazokon, akik velünk EGYÜTT
végigharcolták ezt a két napot.
Uram, köszönöm. Köszönöm
jelenlétedet, közelségedet, köszönöm harci csapatodat, a közbenjárókat,
az imádkozók kedvességét, ahogy Téged szeretnek, és Veled a háttérben
ugyanúgy végigharcolják a helyzeteket. Köszönöm a hálaadást, amit a
szívünkbe adtál, az örömöt, ami a Te országod jellemzője, köszönöm az
Öröm Országát, amiben élünk, és ahová tartunk, hogy ott Veled, mindig
ilyen örömmel élhetünk. Legyen, Uram, dicsőség Neked, és az elvetett
mag, a hirdetett Ige, ne térjen vissza üresen, hanem teremje meg a
gyümölcsét, most, és a következő időben. Legyen, Uram, a Te népeden
áldott, szerte az országban, és mindenütt, ahol csak szeretnek Téged,
legyen a Te hűséged ott a szívekben, és legyen a Te jó munkád áldott, jó
szerencsés, töltse be mennyei, megmentő célját, és ismerjenek meg
Téged. Ámen.
Ef 5,19-20. "Beszélgetvén egymás között
zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén és
dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. Hálákat adván mindenkor
mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és
Atyának."
A Hegyi beszédben (Mt 5-7) Jézus sok nehéz dolgot mondott. Ezért az
egyházban hosszú viták folytak arról a kérdésről, hogy miként is kell
magyaráznunk ezeket a mondásokat. Vannak akik azt mondják, Jézus azért
hirdette ezeket a radikális parancsokat, hogy bűntudatot ébresszen bennünk:
ha érezzük, hogy mennyire bűnösök vagyunk, akkor Krisztushoz fordulunk és a
bűnbocsánat kegyelmét kérjük tőle.
