A
sátán kedvenc eszköze a pásztorokkal szemben a sikertelenségtől való
félelem. Ezt sugdossa: ugyan már, úgysem tudod elvégezni, sohasem leszel
sikeres, úgysem tudsz gyülekezetet plántálni...
Sokszor azért nem tűzünk ki célokat, nem álmodunk nagy álmokat, mert félünk a sikertelenségtől.
A
Példabeszédek 29,25.-ben ezt írja a Biblia: "Az emberektől való félelem
csapdába ejt." Mit jelent ez?! Azt, hogy amikor elkezdek aggódni, hogy
mit mondanak az emberek, csapdába estem. Ha Jézust szolgálom, akkor meg
kell tanulnom, hogy alapvetően egyszemélyes hallgatóság előtt kell
élnem, nem törődve azzal, hogy mit gondolnak mások, mit gondol a többi
hívő vagy hitetlen. Éljek csak Jézus Krisztus előtt, hogy egy napon majd
megállhassak előtte, és halhassam tőle: "Jól van jó és hű szolgám!"
Tehát fel kell számolnom a sikertelenségtől való félelmet a szolgálatomban. Van néhány módja a félelem kiküszöbölésének:
Először is meg kell fogalmazni, hogy mi a kudarc.
Nem
az a kudarc, ha nem érünk el egy célt, ha nem látjuk valóra válni az
álmunkat vagy látásunkat. A kudarc nem az, ha nincs látásunk. Nem az, ha
megpróbálsz valamit, és nem fejezed be. A kudarc az, ha feladod, meg
sem próbálod. Bárki elbukhat. A Biblia azt mondja: "Ha hétszer elesik is
az igaz, mégis fölkel." Szeretem ezt az igeverset, mert szerinte az
igaz is megbotlik. Valamennyien követhetünk el hibákat, tehetünk zavarba
ejtő dolgokat, de a kudarc az, ha nem akarunk felállni és újrakezdeni.
Addig nem vallasz kudarcot, amíg nem adod fel, és mindig túl korai
feladni. Ha elcsüggedtél, és fel akarod adni, ne tedd. Menj tovább, ne
add fel, mert Isten veled van.
Másodszor: abba kell hagyni önmagad másokhoz hasonlítását.
A
2Kor. 10,12.-ben azt olvassuk, hogy milyen badarság az
összehasonlítgatás. Soha ne hasonlítsd magad másokhoz, ne hasonlítsd a
családodat a máséhoz, a gyülekezetedet egy másikhoz, mert az olyan, mint
amikor az almát hasonlítod, mondjuk, a narancshoz. Nem korrekt
összehasonlítani egy városi gyülekezetet egy falusival. Az
összehasonlítás gyakran elkényelmesít. Megfigyeljük, mások hogyan élik
keresztény életüket, megfigyeljük a pásztorokat és szolgálattevőket,
majd azt mondjuk: én is vagyok olyan jó mint ő...
De
Isten sohasem mondta, hogy bárkihez is hasonlítsuk magunkat. Arra
hívott el, hogy légy önmagad, és ez csak te lehetsz. Amikor egy nap majd
a Mennyben leszel, Isten nem azt fogja kérdezni, hogy miért nem
hasonlítottál jobban valamelyik híres lelkipásztorhoz. Inkább az
érdekli, hogy miért nem hasonlítottál jobban magadra?! Azt mondaná: arra
teremtettelek, hogy önmagad légy, és csak saját magad tudsz önmagad
lenni. Nem egymillió közül vagy egyedi, hanem ötmilliárd közül. Isten
egyedi módon teremtett, meghatározott céllal. Ő adta a származásodat és
mindazt, amit nem te választottál. Nem te választottad ki, hogy kik
legyenek a szüleid, hogy hol szüless meg… Isten választotta ki,
meghatározott céllal, és Ő alkotott önmagaddá. Ha Isten elhívott a
szolgálatra (és Ő minden keresztényt elhívott), ez azt jelenti, hogy
vannak emberek, akiket mindenki másnál te jobban el tudsz érni.
Ha
máshoz hasonlítod magad, két dolog történhet: vagy olyat találsz,
akinél jobb munkát végzel, és ez büszkeséggel tölt el, vagy olyat
találsz, aki jobb munkát végez nálad, és e miatt elcsüggedsz. Bárhogy
legyen is, káros, romboló és elcsüggesztő hatással van a szolgálatodra.
Amint már említettem, nincs összefüggés a gyülekezet mérete és ereje
között. A nagyobb nem feltétlenül jobb, de a kicsi sem mindig jobb. Ami
jó, az a jobb. Erősnek, egészségesnek és Isten céljai iránt
elkötelezettnek lenni - az a jó.
A
Gal. 6,4.-ben ezt olvassuk: mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és
akkor csak is a maga tetteivel dicsekedhet. Értitek ennek a
jelentőségét? Azt mondja, büszke lehetsz arra, amit Isten az életedben
tett. Hálás vagyok azért, ahogyan Isten használt engem, hogy láthattam
néhány ember életében a változást, de abban a pillanatban, ahogy
elkezdeném magam másokhoz hasonlítani, vétkeznék.
Úgy
gondolom, amikor megfogalmazod céljaid, látásod, arra kell alapoznod,
hogy ki Isten, és nem arra, hogy ki vagy te. Ha elmondanék néhányat
gyülekezetünk céljai és álmai közül, lehet, hogy ezt kérdeznétek: kinek
képzelitek magatokat? Nem mi vagyunk különlegesek. Mi átlagos emberek
vagyunk, akiket Isten megmentett és elhívott az Ő kegyelméből. De azt is
hiszem, hogy a célokat nem annak alapján kell kitűznünk, hogy mit
hiszünk magunkról, hanem Isten-képünk alapján. Engedd, hogy Isten
nagysága határozza meg céljaid nagyságát! Lásd be, addig nem hiszel
igazán Istenben, amíg meg nem próbálsz valami testi erőből lehetetlent
véghezvinni. Ha mindaz, ami a gyülekezetben történik, emberi erővel és
akarattal is lehetséges, és semmi természetfölötti nem történik
közöttünk, akkor miben nyerhet Isten dicsőséget?! Isten neve akkor
dicsőül meg, ha valami olyat kísérelsz meg, ami emberi erővel
lehetetlen.
A
következőkre bátorítalak: éljetek úgy, hogy biztos kudarcot valljatok,
hacsak Isten nem lép közbe, és nem tesz csodát az életetekben. Járjatok a
csodák mezsgyéjén, vállaljatok kockázatot, mert ott találtok Istenre.
Az ige szerint a hit tetszik Istennek. Soha se félj a kudarctól, ha
hitkísérleteid Isten dicsőségét szolgálják.
Mindezen
túl, ha tényleg bízol Jézus Krisztusban, ha tényleg az Ő nevében
kockáztatsz, és végül nem jön össze, még akkor sem vagy kudarchalmaz, ha
szeretetben végzed azt. A Biblia azt mondja: a szeretet soha el nem
múlik. Ezért győződj meg arról, hogy a szolgálatod telve van-e
szeretettel Jézus és az emberek iránt, akiknek beszélsz.
Sok
lelkésszel beszéltem a világ minden táján, akik azt mondták, hogy
szeretnek prédikálni, tanítani, Isten igéjét profetikusan szólni. Ez
nincs rám nagy hatással, mert lehet, hogy csak szeretsz szerepelni.
Lehet, hogy csak azt a figyelmet szereted, amit tanítóként kapsz. Nem az
érdekel, szeretsz-e prédikálni vagy sem, hanem szereted-e azokat az
embereket, akiknek prédikálsz! A Biblia azt mondja: ha szeretet nincs
bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc és pengő cimbalom. Ha prédikálok
vagy tanítok, lehet belőle óriási igehirdetés, de ha nincs bennem
szeretet, az ige szerint ez mit sem ér.
Isten olyanokat használ, akiknek nagy álmuk van, és akik készek vállalni a kudarc kockázatát.
Harmadszor:
Isten azokat használja, akik számítanak a gyülekezet növekedésére. Akik
várják ezt. Egyszerre kell realistának és optimistának lenned.
Realistának
kell lenned a tekintetben, hogy a lakókörnyezet mérete meghatározza a
növekedés mértékét. E mellett optimistának is kell lenned, bízva abban,
hogy Isten olyan dolgokra is képes, amit mindenki más lehetetlennek
tart.
A
győztesek és vesztesek közötti különbség mindig a hozzáállásban van. A
lelkesedés a kulcs! A lelkesedés kifejezés két görög szó összetétele,
ami azt jelenti: Istenben lenni. Ha lelkesedni akarsz, akkor Istennek és
a Tőle kapott látásnak ott kell lenni az életedben, és akkor
természetes módon fogsz lelkesedni. Az egyik kedvenc igeversem a Máté
9,29. Így szól: "Legyen nektek a ti hitetek szerint." Szeretem ezt az
igét, mert itt Isten azt mondja, hogy tiéd a döntés, a hitetek szerint
fog megadatni nektek. Én döntöm el, mennyire áldja meg Isten az
életemet, hogy mit tesz a szolgálatomban, a gyülekezetemben. Ha nagy
hitem van egy nagy Istenben, akkor Ő nagy dolgokra képes, de ha gyenge a
hitem, akkor Isten csak apró dolgokra képes az életemben.
Isten
szolgálata közben gyakran kerülsz olyan helyzetbe, amelynek megoldása
emberileg lehetetlennek tűnik. Soha ne engedd, hogy egy lehetetlen
helyzet megfélemlítsen. Inkább motiváljon, késztessen több imádságra,
több bizalomra, mélyebb hitre, több munkára, szolgálatra, bizonyságra.
Ne felejtsük el, hogy a sátán kedvenc fogása pásztorokkal és vezetőkkel
szemben: 'nem tudod megcsinálni...' Tudjuk, hogy a sátán hazug. Ezért
mond meg neki: sátán, te hazug vagy. Imádkozom Istenhez, és azt mondom:
'Istenem, azt akarom, hogy gyülekezetünk legyen szálka az ördög
szemében. Azt szeretném, ha olyan hatékonyak lennénk, hogy amikor csak
eszébe jutunk, azt gondolja: nem szeretek arról a gyülekezetről
beszélni, még gondolni sem akarok rá, mert abban a közösségben hisznek
Istenben, bíznak benne, készek még a kudarc kockázatát is vállalni, és
várják Isten csodáit.'
Hudson
Taylor, a híres, Kínában szolgáló misszionárius szerint Isten három
fázisban végzi munkáját. A lehetetlen az első, a lehetséges a második,
és az elvégzett a harmadik fázis.
A
ma lehetetlenje a holnap csodája, ha hiszel Istenben. És minden
alkalommal, amikor csak kimondod a lehetetlen szót, a Mennyben nevetés
hangzik, mivel ez a kifejezés hiányzik Isten szótárából. Van egy
értelmező szótáram, amelyben ha megpróbálnád kikeresni a lehetetlen szó
jelentését, nem találnád, mert kivágtam. Ha nincs benne Isten
szótárában, nekem sincs rá szükségem. Az ige azt mondja, hogy Istennél
minden lehetséges, és semmi sem lehetetlen a hívőnek.
Isten
olyanokat használ, akik hittel várják a gyülekezet növekedését, akik
várják, hogy Ő segítőket rendeljen ki. Évek óta hordok egy kis kártyát a
zsebemben (azóta, hogy elkezdtük a gyülekezetet), amin ez áll:
"Nagyszerű emberek állnak készen segítésemre a megfelelő időben, a
megfelelő helyen, a megfelelő módon. Olyanok, akiket még nem is ismerek.
Ígérem, soha nem adom fel amiatt, hogy nincs segítségem, hanem bízom
Istenben, hogy Ő kirendeli a segítséget."
A
37. Zsolt. 5. verse ezt mondja: 'Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne,
mert Ő munkálkodik.' A kártya hátulján pedig ez áll: "Istennek olyan
forrásai vannak megsegítésedre, amiket még elgondolni sem vagy képes."
Sok ezer ember van, sokféle talentummal, képességgel és kapcsolattal,
akiket Isten eléd hozhat az életben, hogy terve megvalósulhasson. Nyisd
ki hát a szemed, és nézd meg a körülötted lévőket, nyisd ki a füled, és
halld meg, hogy mit mondanak, mert ma vagy holnap, vagy a jövő héten
találkozni fogsz valakivel. Azzal, akire pont szükséged van, és ez a
valaki a legjobb időben érkezik, betölti az üres helyet, és ez
csodálatos lesz előtted, mert tudod, hogy Isten rendezte el.
Pásztorságom
alatt az elmúlt 20 évben rengetegszer láttam, amint Isten megválaszolta
ezt az imát. Megtapasztaltam, hogy amikor számítunk Isten munkájára,
akkor Ő cselekszik.
Van egy negyedik kulcs is: aki sohasem adja fel.
Ez
is hit kérdése: állhatatosnak, eltökéltnek lenni. Isten azt használja,
aki nem tudja mi az, hogy feladni. Azt írja a Lukács 9,62.: "Aki az eke
szarvára teszi a kezét és hátratekint, nem alkalmas Isten országára."
Más szóval, nem nézhetünk mindig hátrafelé. Nekünk előre kell menni
akkor is, ha fáradtak vagyunk, ha nyomaszt valami, sőt ha kritizálnak,
akkor is. Had mondjam el a pásztori siker titkát: túlélni a kritikákat.
Mindig fog valaki kritizálni, mindegy, mit csinálsz. Viszont a
kritikusokról nem mintáznak szobrokat. De ha mások kritikái ellenére
tovább szolgálod az Urat, Isten meg fogja áldani az életed. A Biblia a
versenyhez hasonlítja a szolgálatot, és amikor a futópályán vagyunk, a
pálya szélén mindig lesznek olyanok, akik szurkolnak, és lesznek, akik
lehangolnak. Ha viszont át akarjuk szakítani a célszalagot, figyelmen
kívül kell hagyni mindkét tábort: a biztatókat és a csüggesztőket is,
mert elvonhatják a figyelmet a versenytől.
A
nagy emberek valójában teljesen hétköznapi személyek rendkívüli
eltökéltséggel. A nagy emberek nem tudják, mi az, hogy: kiszállni.
Kitartanak mindvégig. A Gal. 6,9.-ben ez áll: "a jó cselekvésében ne
fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk."
Hallottátok?! Ne adjátok fel, mert akkor fogtok aratni, ha nem szálltok
ki.
Egyszer
olvastam egy gyülekezetekről szóló tanulmányt, mely szerint az átlag
lelkipásztor nyolc ember miatt csügged el és akarja otthagyni a
gyülekezetét. Nyolc ember miatt. Az én tapasztalatom az, hogy amikor a
pásztor ott marad a gyülekezetben, a problémás emberek elmennek. Ha
viszont a pásztor megy el, a nehéz emberek ott maradnak. Te döntöd el,
hogy ki fog nyerni: Isten vagy az ördög! Ne csüggedj el!
Sosem
felejtem el első nagy elcsüggedésemet. Fiatal evangélistaként egy
nagyon kicsi kaliforniai gyülekezetben hirdettem az igét. Prédikáltam
már kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap. Senki
sem tért meg, és egy hívő sem újította meg a döntését Krisztus mellett.
Vasárnap estére nagyon elcsüggedtem, nagyon mélyen voltam, és
depresszió gyötört. Emlékszem, ahogy letérdeltem és ezekkel a szavakkal
imádkoztam: "Atyám, nagyon elcsüggedtem. Nem tudom, mihez kezdjek ezzel a
levertséggel. Harcoljak ellene, vagy adjam át magam ennek az érzésnek?
Álljak ellene a csüggedésnek és a depressziónak, vagy hagyjam úgy, ahogy
van, és egyszerűen menjek csak tovább, lesz, ami lesz? Kérlek, Atyám,
mutasd meg, mit tegyek!" Befejeztem az imádságot, felálltam ott, a
pásztor dolgozószobájában, és észrevettem, hogy a polcon számos
keresztény könyv van. Elkezdtem böngészni közöttük, és rátaláltam egy
lemezre, amelyen egy Jerry Powell nevű ember prédikációja volt ezzel a
címmel: "Hogyan kétszerezzük meg egy év alatt a gyülekezet létszámát?" A
pásztortól, aki időközben bejött a szobába, megkérdeztem:
"Meghallgathatnám? Hátha egyszer még én is pásztor leszek."
"Természetesen"
- mondta, és feltette a lemezjátszóra, de véletlenül fordítva. A másik
oldalon is volt egy prédikáció ezzel a címmel: "Miért nem szabad
elcsüggednünk, és miért ne adjuk fel soha?" Ez olyan volt, mintha az Úr
egyenesen hozzám szólt volna. Volt ebben az üzenetben egy mondat, amire
még ma is emlékszem. Így hangzik: egy ember nagysága nem a talentumain, a
gazdagságán vagy a képzettségén múlik, mert az jelzi a nagyságot, hogy
mi kell az illető elcsüggesztéséhez.
Had
tegyek fel most egy személyes kérdést. Mi kell az elcsüggesztésedhez?
Elég egy kritikus megjegyzés a gyülekezetben és máris feladod? Elég egy
probléma ahhoz, hogy bedobd a törölközőt és feladd a szolgálatot? Ez a
sátán győzelmét jelentené. Soha ne add fel!
A második világháború
alatt Winston Churchill volt az angol miniszterelnök, és a háború kellős
közepén, miközben Angliát bombázta a náci légierő, meghívták, hogy
mondjon beszédet egy nagyon híres fiúiskolában. Az iskola minden
tanulójának a lelkére kötötték, hogy készítsenek elő papírt és ceruzát,
mert a miniszterelnök egy roppant fontos beszédet fog mondani. Anglia
miniszterelnöke pontosan megjelent az előre megbeszélt időpontban.
Kinyitotta az ajtót, belépett a diákokkal teli osztályterembe és így
szólt a háborúba készülődő fiatalemberekhez: Uraim, soha ne adják fel.
Soha ne adják fel. Soha, soha sohase adják fel. Majd sarkon fordult és
kiment a tanteremből. Ennyi volt a mondanivalója. De ez az egyik
legfontosabb lecke, amit meg kell tanulnunk Jézus Krisztus
szolgálatában. Mindig túl korán akarjuk feladni. Isten azt használja,
aki soha nem adja fel. Soha nem vagy kudarchalmaz, amíg végleg fel nem
adod.
Isten
a problémákat is felhasználja, hogy tőle függjünk. A kritikákat is
felhasználja, hogy alázatban és a pályánkon tartson, és hűségesek
legyünk a gyülekezet céljaihoz. Talán azt gondolod, hogy tényleg
szeretnél nagyszerű látást a gyülekezetedre, szeretnél nagy álmokat,
szeretnéd hinni, hogy Isten nagy dolgokat tesz. De hogyan lehet nagy
álmom anélkül, hogy az büszkeséggel töltene el? Hogyan lehet nagy
látásom anélkül, hogy gőgös és felfuvalkodott lennék?
Mondok
néhány eszközt, amivel Isten alázatban tud tartani. A következőket
cselekszi az életedben, hogy alázatban tartson, és így hatalmasan
munkálkodhasson, s egyúttal te folyamatosan őrá figyelhess.
Az
első, hogy igazságtalanul kritizálnak. Amikor elkezded azt tenni, amit
Isten vár tőled, abban a pillanatban, hogy teljes szívedből, lelkedből,
elmédből és erődből szolgálod az Urat, lesznek, akik rád támadnak,
megharagszanak, ítélkeznek és kritizálnak. Ahogy a gyülekezet
növekedésén munkálkodsz, embereket nyersz meg Krisztusnak, sokan nem
fognak megérteni és ezt mondják: "ó, neked csak a büszkeséged nagy".
Azért próbálsz nagy gyülekezetet építeni, hogy jól érezd magad. A
legtöbben nem értik, hogy mennyit jelentenek az elveszettek Istennek. A
legtöbben nem értik, hogy Jézus Krisztus meghalt és a vérét adta minden
emberért, aki a falutokban vagy a városotokban lakik. Mindannyiuknak meg
kell Őt ismerni, és ez az, ami cselekvésre ösztönöz. Mégis sokan
kritizálnak és félreértenek majd.
Emellett
lesznek még olyan problémáid is, amiket csak imával lehet megoldani.
Isten alázatban és a térdeiden fog tartani, mert néhány dolog csak ima
által oldható meg.
Nagyon
buta hibákat fogsz elkövetni. Az, hogy szolgálattevő vagy, Istent
szolgálod és elhívott vagy, nem jelenti, hogy tökéletes lennél. Te is
ember vagy, és néha nagyon kínos, súlyos hibákat követhetsz el. Isten
ezt is felhasználja, hogy alázatban tartson. Majd az álom is naggyá
lesz, ha igazán Istentől van.
Amikor Isten látást ad, az olyan nagy, hogy eleve kudarcra vagy ítélve, hacsak nem tesz Isten valami csodát.
Majd
rájössz arra, hogy amikor sikereket érsz el, és Isten megáldja a
szolgálatod, akkor mások fogják learatni a dicsőséget. Azt mondják majd
arra, amit Isten rajtad keresztül végzett, hogy elvégre ezt mi
csináltuk. Ne aggódj emiatt. Isten nagy dolgokra képes azokon keresztül,
akiket nem érdekel a dicsőség. Ha lemondasz a dicsőségről,
megtapasztalod, hogy Isten úgy megáldja az életed, ahogyan eddig még
sohasem. A Biblia ezt mondja az I. Kor. 3,7.-ben: "Az sem számít, aki
ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja."
Azt
mondom, ne foglalkozz azzal, hogyan őrizd meg az alázatot, mert Isten
alázatban fog tartani. Számára ez igazán egyszerű. Én azt tapasztaltam
magamon, hogy amikor elkezdek felfuvalkodni, Isten számtalan módon tud
alázatra juttatni. Gyakran a feleségem és a gyermekeim által. De a
legtöbb lelkipásztornak és vezetőnek sokkal inkább az önbizalom
hiányával van gondja.
