Olyan sok énekes
dala szól erről. Olyan sok író írt már róla. A költők vágyakoznak utána,
a hősök meghalnak érte. Mi lenne, hát ez a dolog, amire annyira
szüksége van a világnak?
A szeretet! Emberi lényként
szükségünk van arra, hogy szeretet adjunk és kapjunk. Isten úgy alkotott
meg bennünket, hogy megtapasztalhassuk a szeretetet. Isten pedig, aki a
szeretet forrása, szeretet iránti szükségünket úgy töltheti be, ahogyan
senki más.
A KÖNYVBŐL:
"Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és
mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. A ki
nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.
Az által
lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát
elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a
szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és
elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.
Szeretteim, ha
így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást" (1János 4:7-11).
"És ha jövendőt tudok is
mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész
hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről,
szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind
felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én
bennem, semmi hasznom abból. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet
nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem
cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem
rójja fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az
igazsággal; mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent
eltűr"
(1Kor. 13:2-7)
ISTEN ÍGÉRETE: "A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen"
Ne képzeljétek, hogy Jézus szegény volt addig, amíg a keresztre nem
került. Nem volt szegény. Semmiben sem volt hiánya soha. Mikor elküldte a
tanítványait ezüst, arany nélkül, erszény nélkül, megkérdezte: Volt-e
hiányotok valamiben? A tanítványok azt mondták: semmiben. Az egy hamis
elképzelés, hogy sok pénznek kell lennie a bankban ahhoz, hogy gazdagok
legyünk. Nem így van. A bankban lévő
pénz valójában csak egy másodrendű gazdagság. Az a gazdagság, hogy
minden rendelkezésre áll, és szükség szerint használható. Olyan
kiváltságban volt részem, hogy néha igen gazdag emberekkel voltam
együtt. És azt láttam, hogy nem nagyon hordanak maguknál készpénzt,
hanem egyszerűen hitelkártyával fizettek. Volt olyan gazdag ember,
akinél még hitelkártya sem volt, hanem csak aláírt mindenhol, annyira
ismerték. Ahogy előbb már mondtam: Jézus ilyenfajta hitelkártyát
használt. Soha nem hiányzott semmije. Ha nem volt pénze az adóra, akkor
kihúzott egy halat a tóból, és ott volt a pénz a halnak a szájában. Ez
az igazi gazdagság. Meg kell vallanom, még nem vagyok ezen a
színvonalon. Néhányan igen, de tudom, hogy teljesen pillanatról
pillanatra élnek, teljes bővölködésben. De ne hívjátok ezt
szegénységnek. Ez bővölködés. És minél inkább bővülködünk, annál többet
tudunk adni másoknak. Isten megmutatta nekem, hogy nagyon jó, ha van
hited a saját anyagi dolgaidra - ez egy jó dolog. De a mások számára
való hited, ez már magasabb szint. Pál azt mondja a saját szolgálatáról,
hogy a saját keze szolgált a saját szükségére, és azokéra is, akik vele
voltak. Volt hite a saját maga számára is, és azok számára is, akik
vele voltak. Isten megmutatta nekem, hogy ez egy magasabb szintű hit,
nem elég a magunk szükségére hinni, hanem másokért is kell hinnünk. Van
egy másik igehely, ami nagyon sokakat érint, engem is: hogy nem a
gyerekek tartoznak kincseket gyűjteni a szüleiknek, hanem a szülők a
gyermekeknek. Hagynunk kell valamit a gyermekeinkre, nemcsak anyagiakra
gondolok itt, hanem kell valami, amit továbbadok. Nemcsak puszta
minimumon kell élni, ami elég - hála Istennek, ha ez megvan - de van
ennél egy magasabb szint is. 2Kor. 8,9: "Mert ismeritek a mi Urunk Jézus
Krisztusnak a jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek,
hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok." 2Kor 9,9: "Az Isten
pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy
mindenben, mindenkor teljes elégségetek legyen, minden jótéteményre
bőségben legyetek." Ebben az egy versben a minden szó ötször, és a
bövölködés kétszer fordul elő. Úgy látom, hogy isteni ellátásunk mértéke
nemcsak az, ami éppen szükséges, nemcsak épp magunknak elegendő, hanem
azoknak is, akik velünk vannak. Emlékezzetek, hogy ez Jézus Krisztustól
jön, hit által. Egy néni azt mondta nekem egyik nap, hogy elég sok ideig
tartott, hogy megtanulta, hogy a jövedelem forrása nem a férje
munkáltatója. De sokaknak a hite erre van korlátozódva. Van egy lányunk
Angliában, aki egy fogorvostan-hallgatónak a felesége. Csak éppen
annyijuk van, amennyivel megvannak, és egyszer azt mondta a mi
jelenlétünkben: "ezt megvehetjük, azt nem". Azt mondtam: "Ha te csak
arra támaszkodsz, ami a kormánytól és ezekből a forrásokból jön, akkor
meg kell állnod, de ha Istenben bízol, akkor továbbmehetsz. Vegyetek
például egy telefont!" "De hát az luxus." "Megveszed a telefont és
meglátod, Isten ezt meg fogja adni." És így volt. Ilyen szempontból nem
számít, ki a rendszeres munkáltatód, az ellátásod forrása nem a
munkáltatód, hanem Isten. És Isten el tud látni, ez által a személy,
vagy szerv által, de még más fél tucat csatornán is! A hitetlenségeddel
ne korlátozd Istent, hogy csak egy forráson keresztül lásson el! Ámen!
A Jézusra szálló átkot úgy nevezi az ige, mint a "törvény átka". Az
5Mózes 28-ban Mózes kimerítő felsorolást ad az áldásokról, amelyeket a
törvénynek való engedelmesség eredményez, valamint az átkokról,
amelyeket a törvény megszegése von maga után. Az átoklistát az 5Mózes
28,15-68-ban a következőképpen foglalhatjuk össze: megalázottság -
meddőség, gyümölcstelen élet - értelmi és fizikai betegségek - felbomlott
család - szegénység (folyamatos nélkülözés) - vereség - elnyomás -
kudarc - Isten jóindulatának hiánya.
Van olyan ezek közül a szavak
közül, ami az életedben megtalálható? Vannak olyan dolgok, amik sötét
árnyékként telepednek rád, elzárva előled Isten áldásainak napfényét,
amely után annyira vágyakozol? Ha így áll a dolog, nagyon is
elképzelhető, hogy a problémáid gyökere egy átok, amely alól fel kell
szabadulnod. Azért, hogy valóságosan értékelni tudd azt, hogy Jézus
átokká lett érted, próbáld meg elképzelni Őt, amint ott függ a
kereszten. Jézust saját népe elutasította, egyik tanítványa elárulta, a
többiek pedig elhagyták (bár némelyikük később visszatért a kereszthez,
hogy tanúja legyen végső szenvedésének). Mezítelenül függött ég és föld
között. Teste a számtalan sebtől eltorzult, lelkét az egész emberi nem
bűne nyomta. A körülötte állók undorodva fordultak el Tőle, a Menny nem
válaszolt kiáltására. Míg a Nap visszatartotta a fényét és a sötétség
körülfogta Őt, éltető vére a poros, köves talajra csepegett el testéből.
Mégis! Közvetlenül halála beállta előtt, még egy utolsó, győzelmes
kiáltás hallatszott át a sötétségen: "Elvégeztetett!" A görög szövegben,
a magyarhoz hasonlóan egyetlen szó szerepel itt, méghozzá egy olyan
igének a befejezett igealakja, amelynek a jelentése "valamit teljesen
vagy tökéletesen elvégezni". Tehát úgy is fordítható lenne, hogy
"Teljesen beteljesített" vagy "tökéletesen tökéletessé tett". Jézus
minden rossz következményt, amelyet a lázadás hozott az emberiségre, és
minden átkot, amelyet Isten törvényének áthágása vont maga után, magára
vállalt a kereszten. Mindezt azért tette, hogy cserébe mi elnyerhessük
az Ő engedelmességének minden áldását. Egy ilyen áldozat hatását
tekintve beláthatatlanul nagy, mégis egyszerűségében ámulatba ejtő.
Képes voltál hit által megragadni Jézus áldozatának ezt az igazságát, és
mindazt, amit Ő megszerzett számodra a kereszten? A szívedben felfakadt
már a vágy, hogy belépj Isten teljes gondoskodásába? Ámen!
Ma már mindegyikünknek van lehetőségünk Istennel szemtől szemben beszélni, mióta tudjuk, hogy Atyánk.
„Ezután
fölment Mózes a Móáb síkságáról a Nebó hegyére, a Piszgá csúcsára,
amely Jerikóval szemben van, és az ÚR megmutatta neki az egész országot:
Gileádot Dánig, az egész Naftálit, Efraim és Manassé földjét, meg Júda egész földjét a nyugati tengerig, továbbá a Délvidéket a Jordán környékét és a pálmák városának, Jerikónak a völgyét Cóarig.
És mondotta neki az ÚR: Ezt a földet ígértem oda esküvel Ábrahámnak,
Izsáknak és Jákóbnak, és ezt mondtam: a te utódaidnak adom. Megmutattam
neked, de nem mehetsz be oda. Ott halt meg Mózes, az ÚR szolgája, Móáb földjén, az ÚR akarata szerint. És eltemette őt a völgyben, Móáb földjén, Bét-Peórral szemben. Senki sem tudja még ma sem, hogy hol van a sírja. Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt, nem homályosodott meg a szeme, és nem hagyta el életereje. Izráel fiai harminc napig siratták Mózest a Móáb síkságán, amíg el nem telt Mózes siratásának és gyászolásának az ideje.
Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel, mert Mózes reá helyezte a
kezét. Izráel fiai hallgattak is rá, és úgy cselekedtek, ahogyan az ÚR
megparancsolta Mózesnek. Nem is támadt többé Izráelben Mózeshez hasonló próféta, akivel szemtől szemben érintkezett volna az ÚR.
Mert őt küldte el az ÚR mindazoknak a jeleknek és csodáknak a
véghezvitelére, amelyeket tett Egyiptom földjén a fáraóval, minden
szolgájával és egész országával; és minden erős kézzel
megteendő, minden nagy és félelmes dolog véghezvitelére, amelyeket
megtett Mózes egész Izráel szeme láttára.”
Magyarázat
Mózes különös személye az Ószövetségnek, hiszen
zsidó származása ellenére a fáraó udvarában, a leendő uralkodóval együtt
tanult. Ebből következően el kellett döntenie, hogy ki akar lenni?! A
fáraó leányának a fia, vagy a választott nép egyik tagja. Mózes jól
választott, nem a „világ nagyjai” között kereste a helyét, hanem a
vesztes, leigázott választott nép közé akart tartozni, még akkor is, ha
azok nem fogadták be. Választhatta volna midjánita rokonságát is, ő az
Úrhoz ragaszkodott inkább. Ez a kitartó ragaszkodás tette lehetővé, hogy
Isten terve valóra váljon az életében, és lehessen teljesen egyedi
kapcsolata Istennel. Neked milyen kapcsolatod van az Úrral? Láthatóvá
vált, hogy mennyire személyes az Úr vezetése az életedben? Esetleg
valakit másolsz, mintha hozzá tartoznál inkább, mint az Úrhoz? Csak
rajtad múlik, hogy Isten terve valóra válik-e az életedben, hiszen ő
tudja, mire hívott el.
Mózes hozzád hasonló ember volt, és Isten kegyelme által lehetett egyedülálló életútja, és adhat reménységet ma is sokaknak.
Uram, segíts, hogy mindig jól tudjam megválasztani a helyem!
Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: “Dávid Fia, könyörülj rajtam!” (Márk 10:48)
Lenyűgöző, hogy mekkora hatást gyakorolnak ránk mások! Intenzív vágy él
valamennyiünkben, hogy megfeleljünk a körülöttünk lévők elvárásainak. A
csoport részévé szeretnénk válni. Nem akarunk kívülállók, lenni.
Elfogadást keresünk. De a tömeg sohasem megy végig Istennel az úton.
Azok, akik Isten legjobbját kapják, ellene kell, álljanak a tömegnek.
Bartimeust rászorították arra, hogy mások elvárásainak megfeleljen. A
többi ember megválaszthatta, hogy hol akart élni, mivel akarta
megkeresni a kenyerét, de egy vak embernek nem volt más választása, mint
a koldulás. Azonban, amikor Bartimeus hallott Jézusról és az általa
végzett csodákról, hirtelen választási lehetőséget kapott!
Választhatott, hogy higgyen és meggyógyuljon.
A vak koldus
belsejében, mélyen a szívében egy hívő lakozott. Bartimeus vágyott arra a
napra, amikor Jézus keresztezi az útját és ez a nap eljött. Nem hagyta,
hogy bárki meggátolja abban, hogy megszerezze a saját csodáját, így
abban a pillanatban, amikor tudta, hogy Jézus közel van hozzá, kiabálni
kezdett: “Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” Az emberek megdöbbentek a
kitörésén, de ő egy egész életet töltött döbbenetben és szégyenben, és
többé már nem akart így élni. Ha nem tette volna magát látványossággá,
akkor a dolgok talán sohasem változnak meg. Most vagy soha.
Van
valami erőteljes abban, amikor a kétségbeesés Jézusban való hittel
kombinálódik. Eléggé el vagy keseredve ahhoz, hogy bármit meg tégy
ahhoz, hogy Jézust megérintsd és elfogadd mindazt Tőle, amit számodra
kínál? Ne hagyd, hogy valaki, akárki megakadályozzon abban, hogy a
legjobbat megkaphasd Tőle!
"Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg
színed előtt" (Zsolt 140,14)
Én szívem, járj igazságban, hogy szüntelenül áldhassam az Úr nevét.
Ő olyan jó az igazakhoz, hogy én is vágyakozom közéjük tartozni, és
hálaadással dicsérni az Úr nevét mindennap. Az igaz is meginog talán
egy pillanatra, ha becsületessége miatt szenvednie kell, de biztosan
eljön az idő, amikor majd áldani tudja Istent, hogy nem hallgatott a
gonosz indítására és nem tévelyedett el a hamis útra. Hosszú távon az
igaz csak hálát tud adni az igazság Istenének, hogy igaz úton vezette
őt. Bárcsak én is ilyen lehetnék!
Milyen nagyszerű ígéret rejlik a második mondatban: "a becsületesek
maradnak meg színed előtt". Kegyelembe fogadtatnak, míg mások
elítéltetnek. A Nagy Király trónjánál állhatnak, és bármikor
meghallgatást nyerhetnek. Kedveltek, akikre jótetszéssel néz az Úr, és
kegyelmesen bánik velük.
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha
élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden
dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt
maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.
"Türelmes az Úr, de nagy a hatalma; nem hagy az Úr büntetés nélkül."
(Náhum 1,3)
Nagyon szokás haragudni erre a Szentírásban sokszor előforduló tanításra.
Hát nem kegyelmes az Isten? Nem azért szenvedett Krisztus, hogy
megbocsássa a bűneinket? Nem jó az Ószövetség, idegen és kegyetlen annak
Istene!
Ezt mondják azok, akik számára a hit csak arra jó, hogy megnyugtassa és
elaltassa lelkiismeretüket. Gondoljuk csak meg: Isten világosan
kijelentette akaratát. Céljai megvalósítására szeretett gyermekeként,
munkatársául alkotja meg az embert, mind egyedében, mind egyetemében.
Krisztus a tökéletes ember örök eszményét állítja elénk, s ha nem is
vagyunk képesek azt úgy megvalósítani, de engedelmesen igyekszünk követni,
és Ő megbocsátja hibáinkat. Ha lehetne jó eredményt elérni más úton, nem
volna igaz semmi abból, amit Ő tanított, amit Ő hozott a földre. Meg kell
mutatkoznia a jó és rossz különbségének. Minden jó szónak, tettnek megvan
a maga jó eredménye. Ugyanúgy minden rossznak, aljasságnak, bűnnek meg
kell mutatkoznia negatív eredményében. Ez az Isten büntetése. Ez az, amit
nem lehet elkerülni. Lehet ezért haragudni, lehet érte Istent hibáztatni,
de tenni csak egyet lehet ellene: kerülni kell a bűnt. Isten világosan
beszél: Ezt és ezt, amit én rossznak ítélek, ne tegyétek, mert baj lesz
belőle. Mi megtettük, és baj lett belőle. Isten ezért a hibás? Nem! Éppen
ez mutatja legtisztábban Isten minden intésének és tanításának igazságát.
Áldott Istenem, olyan rosszul esik, amikor el kell szenvednem bűneim
következményeit. Olyan jó volna elkerülni, még az is könnyebbséget
jelentene, ha rád háríthatnám, ha könyörtelenséggel hibáztathatnálak érte.
Nehéz elfogadni, hogy magamnak szereztem a bajt, vagy én is részt vettem
mindabban, amit közösségeinkben közösen szereztünk magunknak. Adj, Uram,
alázatot, hogy lássam világosan a magam hibáját nyomorúságaimban, hogy
kérhessem bocsánatodat, elnyerhessem kegyelmedet és segítségedet a magunk
szerezte bajokban. Ámen.
"Intünk... hogy hiába ne vegyétek az Isten kegyelmét" (2Kor 6,1).
Az a kegyelem, amit tegnapra kaptál, nem elég a mai napra. A kegyelem
Isten túláradó jósága; mindig számíthatsz arra, hogy a kegyelem itt van,
és hogy meríthetsz belőle. "Sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben,
szorongattatásban" (4): azaz minden olyan helyzetben, amikor a türelmünk
van próbára téve. Nem mulasztod-e el, hogy ilyenkor megragadd az Isten
kegyelmét? Azt mondod: "Ó, jól van, most nincs rá szükségem." Nem arról
van szó, hogy imádkozol-e, vagy Istent segítségül hívod-e, hanem arról,
hogy az Ő kegyelmét elfogadod-e most! Mi az imádságot munkára való
előkészítésnek tekintjük, pedig a Biblia sohasem mondja ezt. Az imádság
arra való, hogy behatoljunk Isten kegyelmébe. Ne beszélj így: "Majd csak
kibírom, míg félrevonulhatok imádkozni" - imádkozz most: meríts erőt a
kegyelemből most, amikor szükséged van rá. Az imádság a leggyakorlatibb
dolog, nem pedig a mi kegyességünk visszahatása. Végső soron az
imádságból tanulunk meríteni Isten kegyelméből.
"Vereségben, tömlöcben, háborúságban, küzdésben" (4): mindebben mutasd
meg, hogy ha merítesz a kegyelemből, akkor önmagad és mások előtt is
csodává leszel. Vedd most a kegyelmet, ne később. Egy szó van a lelki
szótárban: most. A körülmények vihetnek, ahova akarnak, meríts mindig
Isten kegyelméből, bármilyen helyzetben vagy is. Isten kegyelmének egyik
legerősebb bizonyítéka benned az, ha a megaláztatást el tudod viselni
anélkül, hogy az Ő kegyelmén kívül valami másnak a legkisebb nyoma is
lenne rajtad.
"...akiknek semmijük sincs..." (10). Sohase tarts vissza magadnak
valamit. Add oda a legjobbat is, amid van és maradj mindig szegény! Nem
kell ügyesen és óvatosan szorongatnod az Istentől kapott kincset. Ez a
győzelmes szegénység.
"Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket,
mert az Úr eljövetele közel van"(Jak 5,8)
Az Énekek Énekének utolsó mondatai között ez áll: "Siess hozzám,
szerelmesem", a Jelenések könyvének záró szavai között pedig ezt
olvassuk: "A Szellem és a menyasszony így szól: Jöjj!; a Vőlegény
pedig így válaszol: Bizony, hamar eljövök!". A szeretet vágyakozik
az Úr dicsőséges megjelenésére, és örül a drága ígéretnek: "Az Úr
eljövetele közel van!" Ez megerősíti szívünket, míg a várakozás ideje
tart. Ezen az ablakon reménységgel nézhetünk ki.
Ezen a szent "achát ablak"-on át fényáradat özönlik a jelenbe, és
késszé tesz a munkára, képessé a szenvedések elviselésére.
Megpróbáltatunk? A küszöbön álló öröm intsen türelemre. Kifáradtunk,
mert vetettünk, de nem arathatunk? Fogadjuk meg Igénk bátorítását és
legyünk türelemmel! Kísértések környékeznek, és már-már meginog a
szívünk? Legyünk bizakodók, az Úr hamarosan eljön, és azt üzeni:
"eresítsétek meg szíveteket!" Legyetek határozottak, szilárdak,
rendíthetetlenek, állhatatosak, "buzgólkodjatok mindenkor az Úr
munkájában" (1Kor 15,58). Nemsokára meghalljátok a Királyunk jövetelét
jelző ezüstkürtök szavát. Semmit se féljetek! Tartsátok a bástyákat,
mert Ő jön. Már a mai napon is megérkezhet.
Azokra gondolj, azokat kövesd, akik nevét haláluk után is áldják!
„Dicsérjétek az Urat! Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban.
Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz.
Vagyon és gazdagság lesz házában, igazsága örökre megmarad.
Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz.
A jó ember könyörületes, és kölcsönt ad, ügyeit törvényesen intézi. Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz.
Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az Úrban.
Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire.
Bőven adakozik a szegényeknek, igazsága örökre megmarad, hatalma dicsőségesen emelkedik.
Látja ezt a bűnös, és bosszankodik, fogát csikorgatja, és emészti magát. A bűnösök kívánsága semmibe vész.”
Magyarázat
Úgy tűnik, hogy a köpönyegforgatás egyidős az
emberiséggel. Sok ember hajlandó az érdekek alapján változtatni a
döntéseiken. Ez akkor különösen szomorú, ha egy korábbi nagyon jó, üdvös
döntést változtatnak meg a pillanatnyi jobb érdekében. A keresztény
vértanúk napján emlékezzünk azokra, akik az életük feláldozásával is
kitartottak a korábbi döntésük mellett. Tudott, hogy létezik a
mártíromság kegyelmi ajándéka, de csak azok kapják meg, akik egyszerűbb
élethelyzetben is kitartottak az általuk jónak tartott döntéseik
mellett. Hiszen a minden útjában állhatatlan ember nem remélhet semmit
sem az Úrtól (Jak 1,6–8).
Hogyan ismer a környezeted? Kitartó vagy az
erkölcsi és hitbeli döntéseidben, vagy gyakran meginogsz a pillanatnyi
anyagi vagy erkölcsi érdekek miatt? Érdemes figyelni mások véleményére,
mert mindannyian hajlamosak vagyunk önmagunk becsapására. Sokszor
másokat bélyegzünk meg, pedig önmagunkat kellene megvizsgálni, mert az
elítélés mögött gyakran a saját gyengeségünket igyekszünk palástolni.
Könnyebb a másikban elítélni az emberi gyengeséget és bűnt, mint
beismerni önmagunk előtt a sajátunkat. Egyikünk sem szeret csalódni
önmagában. Ennek eléréséhez két út vezet: az egyik a látszatmegoldás,
úgy tenni, mintha minden rendben lenne; a másik sokkal nehezebb, addig
harcolni önmagammal, míg sikerül megállnom minden körülmények között az
Úr segítségével.
Imaáhítat
Könyörögjünk, hogy meg tudjuk érteni az Úrért való szenvedés boldogságszerző titkát (Mt 5,10–12)
Feleségemmel együtt egy házaspárral foglalkoztunk tegnapelőtt
otthonunkban, akiknél a szellemi probléma gyökere a depresszió volt. Ez
gyermekkoruk óta kínozta őket, és a neveltetésük okozta ezt bennük, az
anyagiakhoz való viszonyuk miatt. Elmehettek a másik szélsőségig és
mondhatjátok, hogy én teljesen pozitívnak értékelem, hogy egy fiatal
nemzedék nem ismert szükségeket, ezért
lenézi az anyagi bővölködést, amely éppen olyan illogikus, mint a másik
szélsőség. De a középút most Istennek az útja. Nagyon óvatosnak kell
lennem, mert néhányan bizonyos államokból úgy érezhetik, hogy róluk van
szó. Azt mondhatnám, hogy az USA bizonyos területe - Tennessee és
Missouri körül - táptalaja a szegénység démonának. Ez nagyon
figyelemreméltó dolog, nem akarok ezzel senkit bántani, hiszen bizonyos
módon teljesen tárgyilagos vagyok, kívülről nézem, idegen vagyok, bár
azonosultam az amerikaiakkal állampolgárságban. De megtanultam, hogy ha
valakinek a hátterét megnézzük, akkor sokszor a problémát is jobban
megértjük. Nagyon figyelemreméltóak ezek az ellenségek, akik ellenünk
vannak irányítva az engedetlenség miatt. Most nézzük meg újra az 5Mózes
28,48-at: "Szolgálod majd a te ellenségedet, akit rád bocsát az Úr, éhen
és szomjan, mezítelen és mindennek szűkében, és vasigát vet a te
nyakadra, mígnem elpusztít téged." Ez egy átok:, éhség, szomjúság,
mezítelenség, szükség mindenben. Egy szóval mi ez? Az abszolút
szegénység. Mi ez? Áldás, vagy átok? ÁTOK! Nézzük most meg Jézus
keresztre feszítésének hátterét, és lássuk meg, hogy minden feltételt
betöltött, pontosan: nem evett 24 óráig, éhes volt. Saját maga mondta
egyik utolsó szavában, hogy szomjas. Ez nem egy vallásos kép: mezítelen
volt, mert egy ember abban az időben négy ruhadarabot viselt, és ezt a
négy ruhadarabot felosztotta egymás között a négy katona a kereszt
alatt. Minden katona kapott egy ruhadarabot, és ezután volt még egy
varrás nélküli köntös, amelyet nem vágtak szét, és ezért sorsot vetettek
rá. Tehát nem volt Jézuson ruha a kereszten, ez része az átoknak. Ennek
be kellett teljesednie. Ne hagyjátok, hogy a szép vallásos képek
megcsaljanak. Jézus a kereszten minden tekintetben teljesen azonosult az
átokkal. Miért? Hogy nekünk áldásunk legyen. A tetőpont pedig az, hogy
mindenben "szűkölködött". Szó szerint megfosztották mindenétől. Semmije
sem volt, se pénze, még sírja sem, ahová eltemessék. Jézust idegen sírba
temették. Barátja sem volt, rokona sem volt, mindene hiányzott. Teljes
szűkölködés. És tudjátok, miért történt ez? Ez mint a mi
helyettesítőnkkel történt vele a helyünkben, és az indíték a szeretet
volt. Ámen!
Újra hív az a hang Megalázni magam Egy gyermek jön felém
Nem a pénz, nem a rang Csak a szív maga van Emlékszem úgy mint rég
Lelked, véred itallá lett értünk A tested kenyerére mint koldus éhezünk
Hogy világ lehetett kellett sár, s lehelet s emberré tettél
És kitárt kezedet kérve át szegezett aki megmentettél
Lelked, véred itallá lett értünk A tested kenyerére mint koldus éhezünk
Lelked, véred itallá lett értünk A tested kenyerére mint koldus éhezünk
Kezed minden terhet átvesz mert a bűnös igazzá lesz és a szívünk lángra gyullad Halleluja ÁMEN
Aki vak volt maga jár-kel szeme új világra rálel Süket fül most hallhat újra Halleluja ÁMEN
Kezed minden terhet átvesz mert a bűnös igazzá lesz és a szívünk lángra gyullad Halleluja ÁMEN
Aki vak volt maga jár-kel szeme új világra rálel Süket fül most hallhat újra Halleluja ÁMEN
Alakíts ki olyan szokásokat, melyek családod életét jobbá teszik!
„Élt Úc földjén egy Jób nevű ember, aki feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat. Hét fia és három leánya született neki.
Hétezer juh, háromezer teve, ötszáz pár ökör és ötszáz szamár volt a
jószága, és igen sok szolgája volt. Ez az ember tekintélyesebb volt
minden keleti embernél. Fiai lakomát szoktak tartani
odahaza, mindegyik a maga napján. Ilyenkor üzentek három nőtestvérüknek,
és őket is meghívták, hogy velük együtt egyenek és igyanak. Amikor
azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött Jób, és
megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot
mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a
fiaim, és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden
alkalommal.”
Magyarázat
Alexander Oakwood írt egy könyvet fiataloknak,
melynek címe: Okos szokások – mit jelent érettnek lenni. A könyv sorban
tárgyalja azokat a gondolkodási, viselkedési és cselekvési szokásokat,
melyek a hatékony cselekvés és a gyümölcsöző kapcsolatok alapjai
lehetnek. Az életünkben lévő szokások lehetnek olyanok, melyek
hasznosak, mind magunk, mind környezetünk épülését szolgálják, és
lehetnek romboló, időrabló szokások, melyek mind önmagunk, mind pedig
szeretteink kibontakozását, Isten szerinti életét gátolják. Mindezekből
következően vannak olyanok, melyeket gyomlálni és irtani kell, míg más
szokásokat táplálni és nemesíteni kell.
Szokásaid között
megtalálható-e a különbségtétel tények és vélemények között? Szokásod-e
új dolgok megismerése? Gyakorlod-e, hogy önmagadon nevess? Gyakorlod
önmagad és társaid elfogadását? Szokásod-e, hogy önálló személyként
önálló véleményt alkoss? Törekszel-e arra, hogy a mában élj, és ne a
múlt árnyai uralkodjanak rajtad? Tudatosan formálod-e a múlttal és a
jövővel kapcsolatos gondolkodásodat? Kiaknázod-e a jó szokásokban rejlő
erőket? Vannak-e olyan lelki tevékenységeid, melyek Istennel való
kapcsolatodat erősítik és mélyítik? Alakíts ki olyan szokásokat, melyek
családod életét jobbá teszik!
5Mózes 28,47: "Amiatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet
örömmel és jó szívvel mindennel bővölködve..." Gondoljátok, hogy valaki
olyan ostoba lehet, hogy ezt nem teszi?! Nekem hihetetlen, hogy valaki
ezt visszautasítsa, és mégis, Isten népének legnagyobb része éppen ebbe a
kategóriába tartozik. Nem szolgálják az Urat, az Ő Istenüket örömmel és
jó szívvel bővölködve. Mi így a
választási lehetőségünk? 5Mózes 28,48: "
Szolgálod majd a te
ellenségeidet, akiket reád bocsát az Úr, éhen és szomjan, mezítelen és
mindennek szűkében, és vasigát vet nyakadra, míglen elpusztít téged." Ha
Isten ellenünk küldi az ellenséget, akkor tehetsz bármit, ott vagy az
ellenség kezében. Számomra ez nagyon ijesztő dolog, hogy az
engedetlenség Istent arra indítja, hogy az ellenséget rám küldje. Ez egy
rémítő dolog, mert én tudom, milyen az én ellenségem. Elég sokáig és
gyakran találkoztam vele ahhoz, hogy felismerjem másoknál is az ilyen
ellenséget. Ha Isten démonokat szabadít ránk, akkor nincs menekülés,
szolgálni fogod az ellenségedet. Tudjátok, hogy a szegénységnek van
démona? Láttam, hallottam, hogy megnevezte magát, és az ember, akiben
volt, remegett, mint a kocsonya. Egyébként egy nagyon jól képzett két
diplomás ember volt, jó hírű és nem volt képes állást találni két évig.
Több mint 1.000 dollárt költött csak azért, hogy a nevét ismertté tegye
vállalatoknál, de nem volt hely számára. Azután eljött hozzánk és azt
kérdezte: Mi a probléma? Egy másik testvérrel sikerült lelepleznünk a
szegénység démonát, amely megszaggatta, és rémületes volt ezt látni. Van
egy másik démon is, amely nagyon különleges. Egy állatorvost hozhatok
fel példaként, aki nagyon jó nevű, sikeres. Ez az állatorvos egy nagyon
értékes lovat keresett egy nagyon gazdag ember számára. A ló nagyon jól
haladt előre a tréningben, és az állatorvos elhatározta, hogy interurbán
felhívja ezt az embert, hogy megmondja neki, hogy a lova nagyon jól
halad. De valami volt benne, ami állandóan vissza akarta tartani ettől a
telefonálástól. És amíg küszködött vele, a démon megnevezte magát. Ez a
takarékosság, a szűkmarkúság volt. Látta, hogy mennyire logikátlan volt
az, hogy egy interurbán telefonhívást megvonjon a milliomostól, hogy
megmondja neki: a lova jól halad. Ez egy nevetséges dolog volt, nagyon
gyakorlatiatlan. Végül leküzdötte ezt, és felhívta. Az ember nagyon
boldog volt. Természetesen néhány száz dollárba került ez neki. Ő
depresszióval nőtt fel, egy olyan tanítás légkörében, hogy mindig
spóroljon, és soha ne élvezze a javait. Nem Amerikából származom, mint
tudjátok, de olyan sok emberrel találkoztam tanácsadás közben, és olyan
sokszor, hogy amikor az emberek erről a depresszióról kezdenek beszélni,
akkor már felismerek egy egészen más tekintetet, és úgy érzem, hogy egy
seb maradt a neveltetésük miatt bennük. Ámen!
Nézzük meg a következő szempontot, a hatodikat: 2Korinthus 8,9: "Mert
ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak jótéteményét, hogy gazdag lévén
szegénnyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által
meggazdagodjatok." Mi a két ellentét itt? A szegénység - a rossz, és a
gazdagság - ami jó. Ez az én egyszerű gondolatom erről. A szegénységet
rossznak tartom. Ha azt mondod, hogy a
szegénység áldás, akkor miért kritizáljátok, és miért mentek egy héten
5-6 napig dolgozni, hogy elmulasszátok ezt az "áldást"? Ez nevetséges
dolog, ez csak egy vallásos beszéd. Az emberek az ellenség nyomása alatt
vannak, betegek, szegények, és azt mondják, hogy Isten akarata ez. De
ez tévedés! Az az ember, aki ilyenkor megveregeti a hátadat, és
megvigasztal a hitetlenségedben, az igazán nem tesz neked szívességet.
Figyeljük meg a 9. verset, a jótéteményt, amely azonban kegyelem. János
1,17: "Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság
Jézus Krisztus által lett." Csak egy formája van a kegyelemnek: Jézus
Krisztus. Csak egy alapja van a kegyelemnek: a kereszt; egy eszköze van,
hogy megszerezzük: a hit; csak egy közvetítője van: a Szent Szellem. A
Szent Szellem szolgáltatja mindazt az igazságot, ami Isten kegyelméből
elérhető. Ezért ezt nem lehet ellopni, vagy kicsalni, mert a Szent
Szellem adja és közvetíti. Ő Isten kegyelmének a közvetítője. Bizonyára
ismeritek ezt a szép példázatot: Ábrahám elküldi az ő szolgáját, hogy
menyasszonyt keressen fiának. Minden jó vasárnapi iskola így tanítja:
Ábrahám Istennek, az Atyának a képe, a fiú Jézus Krisztus képe, a
mennyasszony pedig a gyülekezet képe. A közvetítő szolga pedig a Szent
Szellem képe. Ő a közvetítője az Atya gazdagságának azok számára, akik
hisznek a Fiúban. Csodálatos dolognak tartom, hogy hány tevét vitt
magával a szolga? Tízet. Ezek mind meg voltak rakva drágaságokkal,
ajándékokkal és amikor Rebeka hitt, akkor a szolga elkezdte kinyitni az
ajándékokat és odaadni Rebekának és ez a kegyelem. Mi által jön? Hit
által! És ezt a Szent Szellem adja. Kinek a számára? Akik elfogadják a
Fiút, Jézus Krisztust. Tehát a kegyelem az a váltság ebben az esetben, a
mi szegénységünket váltjuk be Jézus Krisztusnak a gazdagságára. Jézus
gazdag volt. Minden gazdagság a mennyben az övé. De Ő szegénnyé lett
értünk, hogy mi az Ő szegénysége által - azt szoktam mondani -
gazdagokká legyünk. De Isten kijavított, hogy ez nem azt jelenti, hogy
"gazdaggá válni”, hanem azt, hogy "gazdagnak lenni". Tehát nem gazdaggá
és szegénnyé újra, pontosan úgy ahogyan a betegség esetében, betegnek
lenni és meggyógyulni, hanem egészségesnek lenni, gazdagságban lenni
folytonosan. 3János 2: "Szeretett barátom, kívánom, hogy jól legyen
dolgod, és legyél egészséges, amint jó dolga van a lelkednek." 5Mózes
28, 47-48: "emlékezzetek, ez az átkoknak a felsorolása: Amiatt, hogy nem
szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindennel
bővölködvén..." Mi az Úr akarata? Hogy örömmel és jó szívvel szolgáljuk
Őt, mindennel bővölködvén. Most ne mondjátok azt, hogy nem örültök
akkor, ha Isten megáld bővölködéssel. Nem lehettek ilyen vallásosak,
hogy ezt így színleljétek. Számomra ez csodálatos! Először is azért,
mert én szeretem a bővölködést, másrészt azért, mert látom, hogy az én
Atyámnak tetszik, hogy nekem van valamim. Ez nemcsak azt jelenti, hogy
van egy dolog a birtokomban, hanem ez egy szellem a dolog mögött. Ámen!
Mindannyian egy jó szóra
vágyunk; egy megnyugtató szóra, egy biztató szóra, egy szeretetteljes
szóra. Szinte kivirágzunk, ha pozitív szavak vesznek körül, míg bántó
szavak hatására elhervadunk.
Néha azt mondjuk, hogy unjuk a szavakat, de valójában csak az üres és
haszontalan szavak fárasztanak bennünket. Olyan életadó szó után
vágyunk, amely soha sem hagy majd cserben.
A BIBLIÁBÓL
"Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia hogy bármit
megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem
teljesít?"(4Móz 23:19).
"Mert
Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az
elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív
gondolatait és szándékait"(Zsid 4:12).
"Elszárad
a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. - Bizony csak fű a nép!
Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad"(Ésa 40:7-8).
ISTEN ÍGÉRETE "Kérjetek; és adatik nektek, keressetek, és
találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap,
aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik"(Mt 7:7-8).
CSELEKVÉSI PONT LEHET, HOGY NEM VAGY BIZTOS AZ ISTENNEL ÉS A BIBLIÁVAL KAPCSOLATOS DOLGOKBAN, DE MÁRIS MEGTETTED AZ ELSŐ LÉPÉST. ÍGY TEHÁT AZ ELKÖVETKEZENDŐ HÚSZ NAPBAN MONDD EL ISTENNEK, HOGY ITT VAGY, KÉSZEN ÁLLSZ, HOGY MEGHALLGASD, BÁRMIT IS MOND MAJD A KÖNYVBŐL!
"Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt,
amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle..."(Józs
1,7)
A honfoglalás nagy vállalkozását Józsuénak kellett
vezetnie. Ő alkalmatlannak tartotta magát erre. Isten azonban nem
belelöki szolgáit a feladatokba, hanem felkészíti őket, és menet közben
is tanácsolja, bátorítja. Hogyan készítette fel Józsuét?
1. „Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel..." (5Móz 34,9)
Meglepődünk, mert úgy gondoljuk, az ő feladatához inkább fizikai erő, jó
fegyverek és némi katonai tapasztalat lenne szükséges. Majd megkapja
azt is, de Isten azt tartja a legfontosabbnak, hogy tudjon vele
beszélni, hogy Józsué értse őt, és legyen kész egyetérteni vele. Ehhez
pedig ilyen lelki „vevőkészülék", bölcs lélek kell. Mert egyik énekünk
szerint „vezetni úgy tudok, ha Szentlelked vezet". Ez a bölcsesség nem
emberi készség, hanem Isten ajándéka. De aki kéri, megkaphatja (Jak
1,5).
2. Iránytűnek Isten írott igéjét használhatja, ehhez kell
igazodnia. Egy leendő hadvezér kezébe Isten nem kardot ad, hanem
Bibliát. Akkor lesz ő jó vezetője népének, ha komolyan veszi Isten
igéjét. És Józsué mind a közéletben, mind magánéletében (24,15) komolyan
vette azt. Minden nép és ország, amelynek ha csak egy ideig is ilyen
vezetői voltak, felvirágzott. Ez gazdagíthatja meg a mi személyes
életünket is.
3. Józsué nagyon félt. Tudta, hogy elődje, Mózes,
milyen rátermett ember volt, ismerte népe keményszívűségét és a
meghódítandó terület nehézségeit is. Isten ezért gyengéd szeretettel
bátorítja, állandó jelenlétét ígéri. Ő pedig félve is helytállt, és
Isten vitte őt győzelemről győzelemre.
Az üdvösséget is Isten adja, minden hozzájárulásunk nélkül. De nekünk kell azt hittel megragadnunk, és már itt megélnünk.
"Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet! "(4Móz 6,26)
Ez a mondat tulajdonképpen az előbbi fokozása. Ott arról volt szó, hogy
Isten ránéz, mintegy rámosolyog megbocsátóan az emberre, itt pedig
arról, hogy állandóan ránéz, szemmel tartja, folyamatosan egymás színe
előtt élnek, együtt élnek. Az Isten és a kegyelmet nyert ember tartós
közösségét fejezi ki. Isten azt ígéri itt, hogy a benne hívők soha nem a háta mögött, hanem színe előtt élhetnek, és ebben az állapotban békességük lesz.
A békesség a Bibliában nemcsak a háborúság hiányát jelenti, hanem olyan
közeget, amelyben az élet feltételei gazdagon megvannak. A halnak a
vízben van békessége, nem a parton. Az embernek az Istennel való
közösségben vannak meg az életfeltételei. Ott válhat azzá, akinek a
Teremtő szánta, ott kerül a helyére, ott érzi magát jól - még esetleg
nehéz körülmények közt is.
Persze nemcsak Istennek kell felénk
fordulnia, hanem nekünk is keresnünk kell az ő orcáját. Isten többször
panaszolta, hogy „hátukat fordították felém, nem arcukat" (pl. Jer
2,27), és ezért lett a nép kiszolgáltatottá az ellenség számára. Az is
előfordul, hogy az ember akar valamit Isten háta mögött cselekedni, vagy
valamit előle elrejteni. Ebből soha nem fakad békesség.
Az
ároni áldás tehát ezt a három nagy értéket kéri: biztonság, bocsánat,
békesség. Mindhármat Jézus Krisztus szerezte vissza nekünk. „Mert ő a mi
békességünk" (Ef 2,14), ő szerzett nekünk békességet a kereszten
kiontott vére által (Kol 1,20), és ő adja a maga saját békességét a
benne hívőknek (Jn 14,27), amit nem vehet el tőlünk senki. Ő maga és a
vele való közösség minden isteni áldás foglalata.
"Bizony, bizony, mondom néktek: meg fogjátok látni, hogy megnyílik az
ég, és az Isten angyalai felszállnak, és leszállnak az Emberfiára" (Jn 1,51)
Hitünk számára teljesen érthető ez a kép ma is. Látjuk a megnyílt
eget. Krisztus nyitotta meg azt minden hívő számára. Betekinthetünk a
titkok és a dicsőség világába, mert Krisztus feltárta azt nekünk. Be
is lépünk oda nemsokára, hiszen Krisztus maga az odavezető út.
Ez Jákób létrájának a magyarázata (1Móz 28,12). A föld és ég között
szent forgalom bonyolódik le: imák szállnak fel, és feleletek érkeznek
le, Krisztus Urunk, a közbenjáró útján. Ezt a létrát látjuk, amikor az
Urat látjuk. Ő a tündöklő létra, amelyen szabad az út a Magasságos
trónjához. Használjuk ezt a létrát és küldjük fel rajta imáinkat, mint
követeket. Mi is részt kapunk az angyalok szolgálatából, ha közbenjáró
imádságainkkal felszállunk a mennybe, megragadjuk a szövetségi áldást,
azután ismét leszállunk, hogy szétosszuk ezt az emberek között.
Tegyük tündöklő valósággá azt a drága látomást, amely Jákób számára
még csupán csak álom lehetett. A mai napon is szálljunk imában sűrűn
fel és le ezen a létrán; fel, hogy közösségünk legyen Istennel, és le,
hogy munkálkodjunk embertársaink megmentéséért.
Te ezt megígérted, Úr Jézus: hadd lássuk örömmel, hogy
beteljesedik.
Hadd mondjam el, szeretlek, én Uram! Hadd zengjek Rólad új éneket. Mert kegyelmed felhat a magas egekig, S hűséged mint árnyék követ. Rfr: Megrendül a Föld, ahogy eljössz majd, S leomlanak az erős hegyek! Akkor is, hadd mondjam, hogy szeretlek,Uram, örökké dicsérlek!
"1.vsz.Hadd mondjam el, szeretlek, én Uram! Hadd zengjek Rólad új éneket. Mert kegyelmed felhat a magas egekig, S hűséged mint árnyék követ. Rfr: Megrendül a Föld, ahogy eljössz majd, S leomlanak az erős hegyek! Akkor is, hadd mondjam, hogy szeretlek,Uram, örökké dicsérlek!
A
mai alkalommal egy igen mély dologba kaphatunk betekintést, mégpedig a
Jézusban elrejtett életünkbe. Azért is tartom fontosnak ezt a témát,
mert magamból kiindulva gyakran küzdök azzal a gondolattal, hogy úgymond
egy szürke veréb vagyok a Földön. Olykor teher Istennek és embereknek,
száraz életet élve amelyben nem igazán tudok felmutatni valamit is az
Isten követésemben. De hála az Úrnak, hagyott vigaszt az Ő igéjében
mindazoknak, akik vágynak reá és akik Őbenne bizakodva élik életüket.
Először is, mint szürke veréb, ez az ige jut eszembe:
Lukács evangéliuma 12,6-9
„Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül
Istennél elfelejtve. De néktek a fejetek hajszálai is mind számon
vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok. Mondom pedig
néktek: Valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az embernek Fia
is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt; Aki pedig megtagad engem
az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt.”
Jézus ezen szavai vigasztalást adnak nekünk. A
verebeknél beszél értékünkről, a hajunk szálainál a fontosságunkról és a
rólunk szóló bizonyságtételnél pedig az irántunk való szeretetéről.
Isten az Ő igéjében nem titkolta el az irántunk érzett szeretetét. Nincs
rajta lepel és nem csak halovány utalások vannak rá. De kik lehetnek az
Isten szeretetében? Mi a feltétele annak, hogy szeressen minket Isten?
Római levél 5,8 „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.”
Ebből az egy igéből is nyilvánvalóvá válik
számunkra, hogy Isten nem azért szeret minket, mert mi szerettük őt! De
jöjjön még egy ige, ami nem csupán a szeretetéről, hanem annak a
mélységéről is bizonyságot tesz:
János evangéliuma 17,22-23
„Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek
legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy
tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el
engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”
Mikor még bűnösök voltunk, úgy szeretett minket az
Atya, ahogyan az egyetlen Fiát, Jézust szerette. Elég gyorsan
eljutottunk a verébtől Isten Fiáig. Most már el tudjuk képzelni azt a
bizonyos „sok” verebet, aminél értékesebbek vagyunk. De miképpen
szerethet minket úgy, ahogyan Jézust szereti? Úgy testvérek, ha Jézus él
bennünk! Mert akkor már nem minket lát az Atya, hanem az Ő Fiát, aki
lakozást vett bennünk!
Galata 2,20
„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek,
hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek,
az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta
értem.”
Már bűnösként szeretett minket Isten, így jogos a
kérdés, hogy miképpen szerethetett mikor még Jézus nem élt bennem!?
Szokták sokan mondani, hogy Isten az időn kívül van, ezért látva a jövőt
tudja, hogy kik azok akik átadják Neki az életüket. Ez igaz, és ez az
ige jut eszembe:
Lukács evangéliuma 19,10 „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.”
Ezt akkor mondta Jézus, mikor Zákeus átadta az
életét Neki. Zákeus nem épp Jézus útjában volt. Jézus pont Zákeusért
ment le Jerikóba! Jeruzsálem volt az uticél, mégsem a rövidebb utat
választotta, hanem kerülőút árán is megkereste azt, ami elveszett! Egy
másik ige jut az eszembe:
Máté evangéliuma 26,28 „Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.”
Sokakért és nem mindenkiért! Jézus vére mindenkiért
elegendő, viszont vannak akik nem kérnek belőle, akadnak olyanok is,
akik tapodják. De akiknek ott van az életük ajtaján Jézusnak a vére,
azok Istenhez tartoznak és a pusztítónak nincs hatalma felettük.
És mi a helyzet azokkal, akik nem testvéreink,
hanem Istennek ellenségei? Őket szereti az Isten? Mielőtt bármit is
mondanék, szóljon az Úr igéje:
Ezékiel könyve 18,23 „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.”
Bizony szereti az Úr a bűnös embert is, inkább
kívánja a megtérését hogy éljen, mintsem a bűnében haljon meg. Többször
beszéltünk arról is, hogy mikor az igében a gyűlölni szót olvassuk, az
nem a mai gyűlölettel azonos. Akkor annyit jelentett, hogy „kevésbé
szeretni”. Az édesapám jut eszembe. Tanúja voltam annak, mikor elkezdte
az Urat keresni, naponta a Bibliát bújta és közösségi alkalmakra is
elment. De végül minden ilyen dolognak nyoma veszett. Tanúsíthatom, hogy
az Úr nem egyszer kereste meg, mégis sajnos azt kell mondjam, hogy a
lelki állapota egyre rosszabb lett. Vasárnap kaptam meg a hírt, hogy
édesapám meghalt. Isten türelmét, szeretetét és irgalmát láttam az
életében, az előbb felolvasott igerész (Ezékiel 18,23) is élővé vált
előttem. Jézus ezt mondta:
Máté evangéliuma 5,43-44 „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.Én
pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat,
akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és
imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket.”
A világiak szokták mondani, hogy tiszteld az
ellenségedet. Gondolom főként azért is, mert nem tudni, talán majd épp
ők lesznek a szövetségesek. Nincs ez másként a mi ellenségeinkkel sem.
Egyik napról a másikra, ellenségből testvér lehet! De csak ennyi oka
lenne? Minden bizonnyal nem, hiszen Isten szereti a bűnös embert. Nem a
bűnt, hanem az embert!
Római levél 6,16
„Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az
engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a
bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?”
Mi ugyanis szolgák vagyunk, szolgálhatunk a bűnnek
vagy az igazságnak. Akik a bűnnek szolgálnak, azokat a bűn irányítja,
akik pedig az igazságnak szolgálnak, az irányítást Jézusnak adták át.
Így tehát a bűnös ember nem más, mint a gonosznak a bábúja, aki
rabságban van.
Efézusi levél 6,12
„Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak
ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a
mennyei magasságban vannak.”
Így tekint Isten is a bűnösre, szereti és vágyik
megszabadítani őt. De térjünk vissza azokra, akik Isten követői. Az ige
által megbizonyosodhattunk arról, hogy Isten nem akármilyen szeretettel
szeret minket. Kik vagyunk még? Hatalmasok! De nem úgy, mint ahogy a mai
kor általános irányzatai gondolják. Jézus nevét használják úgy, hogy
nem is ismerik Őt. Nem a szóban van ugyanis erő, hanem a Vele való
közösségben.
Apostolok Csel. 19,13-16
„Erre a vándorló zsidó ördögűzők közül is megkísérelték néhányan, hogy a
gonosz lelkektől megszállottak felett kimondják az Úr Jézus nevét. Így
szóltak: "Kényszerítünk titeket arra a Jézusra, akit Pál hirdet!" Egy
Szkéva nevű zsidó főpap hét fia is ezt tette. A gonosz lélek azonban
visszafelelt, és azt mondta nekik: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de
ti kik vagytok?" Az az ember pedig, akiben a gonosz lélek volt, rájuk
ugrott, legyűrte őket, és föléjük kerekedett, úgyhogy meztelenül és
sebesülten futottak ki abból a házból.”
Ebben a történetből láthatjuk, hogy nem jött össze
nekik a tervezett démonűzés. Mi lehetett a gond? Egyértelműen kiderül,
hogy nem volt joguk erre, mivel Jézust nem ismerték. Az emberek kívülről
ugyanolyannak látszanak, sok esetben nem megmondható, hogy az adott
személy követi Istent vagy sem. Viszont a szellemi hatalmasságok előtt
nincs rejtve egyetlen egy követője sem Istennek. Rajtunk ott van Jézus
vére és ők ezt látják. Olyan ez, mint a kormány által kirendelt
tiszteletben álló emberek, akik hatalmat kaptak. Ilyenek például a
rendőrök és a katonák is. Őket a ruhájuk által ismerhetjük fel, de ha
nincs rajtuk a ruha, akkor meg nem különböztethetőek.Akik ismerik Őt,
azokat Isten is ismerni fogja.
Máté evangéliuma 16,15-19
„Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig
felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén
Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér
jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom
néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én
anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És
néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a
mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is
oldva lészen.”
Ez a közösség és itt a hatalom is! Az ismeret szó
is egy azon szavak közül mint az előzőekben érintett gyűlölet. Nem azt
jelenti amit egykor jelentett. Az ismeret ugyanis nem az, amikor
meghallunk vagy meglátunk valamit (ez megtapasztalás), hanem amikor a
legmélyebb közösségben vagyunk Ővele.
1Mózes 4,1 „Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, aki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.”
De mitől függ a hatalmunk nagysága? Sokan azt
hiszik, hogy megtérésünkkor megkaptunk minden hatalmat Istentől hegyek
dobálására. Még a megtérést sem értik, hogy értenék a többit!? Próbálják
gyakorolni a hitüket szavakban, megnyilvánulásokban, parancsolásokban,
kiabálásokban és bizarr dolgokban. Hálát adok Istennek, hogy hatalma
csupán azoké, akik megismerték Őt! Mert ha azoké is lenne, akik nem
ismerik Őt, akkor garantáltan nem használnák jól az Istentől kapott
hatalmukat. Istentől kapott hatalmunk a benne való életünk, vagyis
ismeretünk függvénye.
Nem tudjátok felfogni és megérteni, hogy ti (az egész korinthoszi
gyülekezet )Isten temploma (az Ő szentélye) vagytok, és hogy Isten Szent
Szelleme állandó lakozást vett bennetek (Ő otthon van bennetek,
közösségben veletek mint gyülekezettel és ugyanakkor mint egyedekkel
is)? (1Korinthus 3,15 )
Maga Isten az, aki miután új
teremtményekké tesz minket, a testünket
valóságosan az Ő otthonává teszi. Itt a földön már nem a szentek
szentjében lakik, hiszen maga Isten mondja: "Avagy nem tudjátok-e, hogy a
ti testetek a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, amelyet Istentől
nyertetek?" (1Kor. 6,19) Teljes tudatában kell lennünk annak, hogy mi a
Szent Szellem temploma vagyunk - Isten mibennünk van! Szépen formált
cirkalmas betűkkel vésve áll az egyik gyönyörű texasi templom
homlokzatán az ószövetségi Ige, amely kijelenti: ez az épület Isten
temploma. Ez engem mindig felbosszant, amikor arra járok. Miért? Mert
ezek az emberek egy hazugságot látnak épp a gyülekezeti épületük
homlokzatán. Azt mondani, hogy a templom épülete Isten háza, mert Ő ott
lakik, helytelen. Isten nem egy épületben lakik. Ha arra gondolunk, hogy
a templom épülete azért Isten háza, mert felajánlottuk Istennek, az úgy
helyes. Vigyáznunk kell azonban, hogy ne keverjük össze a szellemi
dolgokat a fizikaiakkal. Ügyelnünk kell tehát, hogy úgy jelentsük ki a
szellemi dolgokat, ahogy valóban vannak. A te tested Isten háza, vagyis
temploma - nem pedig az az épület, ahova istentiszteletre jársz.
Emlékeztesd magad erre, és segítségedre lesz az engedelmességben és a
hitedben. Ámen!
Tovább nézzük a 44. vers végét: (44) "... ő fej lesz, te pedig farok."
Figyeljétek meg, hogy ez a fordítottja az áldásnak. Most az ellenség
diktál. Ahányszor én máshol találom magamat, megállok és azt mondom,
hogy mi a baj? Amikor azt látom, hogy most meg kell csinálnom valamit,
akkor a következő percben megállok és azt mondom: "Várj egy kicsit!" Nem
szabad megengedni, hogy a körülmény,
vagy az idő diktáljon. Nekem kell diktálnom! Előfordul, hogy az a
problémám, hogy valamit meg kell csinálnom a jövő héten, vagy holnap,
vagy a jövő hónapban vagy a jövő évben, és a magam határidejére bízom
magamat, és akkor konfliktus jön, diszharmónia aközött, amit én akarok
csinálni, és aközött, amit Isten akar. Látom, hogy a feleségem mosolyog
és azt mondja: "Végre rájöttél!" Ha úgy találod, hogy valami űz, akkor
nem te vagy a fej, hanem valaki más, ez az ellenség. Ne hagyd, hogy az
ellenség visszavegye a vezetést, mert te Isten gyermeke vagy! Ne engedd,
hogy kimondd, hogy majd legközelebb. Most nézzük tovább: 52. vers: (52)
"És megszáll téged minden városodban, míglen leomlanak a te magas és
erős kőfalaid, amelyekben bízol, minden te földeden, megszáll téged
minden városodban, minden te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad
neked." Tudjátok Jézus mit mondott a Máté 18-ban? "A pokol kapui nem
vesznek rajta erőt." Fel kell venni a kezdeményezést. Ne az ellenség
ostromolja a gyülekezetet, hanem a gyülekezet ostromolja az ellenséget.
Nekünk kell támadni a Sátán magasságait. Az is itt van, hogy a fegyverek
nem testiek, hanem hatalmasak Isten által az erősségek lerontására. Ha
Isten népe engedetlen, elveszíti a kezdeményezést és átkerül az ellenség
kezébe. Ilyenkor az ellenség kezdi el csinálni ellenünk, amit nekünk
kellene csinálni az ellenséggel. Ámen!
A másik oldala a képnek, ami nem olyan jó, az az 5Mózes 28, 15-68-ban
van, és nem tévedek amikor azt mondom, hogy ez a rész átok. (15)
"Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy
megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, amelyeket
én parancsolok ma neked: reád jönnek mind ez átkok, és megteljesednek
rajtad." Tehát átkok fognak beteljesedni rajtad, és nem számít, hogy milyen messzire mész el, Isten útján az átkok még gyorsabban haladnak. (16-18) "Átkozott leszel a városban, és átkozott a mezőn. Átkozott lesz a te kosarad és a te sütőteknőd."
Átkozott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, a te
teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. " A terméketlenség része
az átoknak szellemileg és fizikailag is. (20-21) "Bocsát az Úr
tereád átkot, bomlást és romlást mindenben, amit kezdesz vagy
cselekszel, mígnem eltöröltetsz és míglen gyorsasággal elveszel a te
cselekedeteidnek gonoszsága miatt, amelyekkel elhagytál engem. Hozzád
ragasztja az Úr a döghalált, míglen elemészt téged arról a földről,
amelyre bemész, hogy bírjad azt." Jegyezzétek meg, hogy a döghalál része
az átoknak. (22) "Megver téged az Úr szárazbetegséggel,
hidegleléssel, gyullasztó és izzasztó betegséggel, aszállyal,
szárazsággal és ragyával, és üldöznek téged, mígnem elveszel." Izzasztó
betegség: malária a modern héberben. (25) "Az Úr megszalaszt téged a
te ellenségeid előtt, egy úton mész ki őreá, és hét úton futsz előtte,
és a föld minden országának rettentésére leszel. Nem tudsz megállni az
ellened irányuló erők előtt. (27) "Megver téged az Isten
Egyiptomnak fekélyével, és süllyel, varral, viszketegséggel, amelyekből
ki nem gyógyíttatsz." Tehát ez az átok: karbunkulusok, bőrbetegség,
fekély, kiütések, süly, a daganatok másképpen. Egyszer imádkoztam egy
emberért, 46 éves volt és születése óta viszketegségben szenvedett és
nem tudta megállni, hogy ne vakarózzon. Én megátkoztam ezt a betegséget,
és először életemben megtudtam, hogy mit jelent vakarózni, ami ugye egy
kis dolog. De ha negyven év után szűnik meg, akkor az nagy
megkönnyebbülés. (28) "Megver téged az Úr tébolyodással, vaksággal s
elmezavarodással." A tébolyodás vagy más néven őrültség, elmebetegség
átok. A vakság is átok, az elmezavarodás is átok, utóbbit a tudomány úgy
hívja, hogy idegösszeroppanás. (29) "És tapogatni fogsz délben,
amint tapogat a vak a sötétségben, és szerencsétlen leszel a te
útjaidban, sőt elnyomott és kifosztott leszel minden időben, és nem
lesz, aki megszabadítson." A szerencsétlenség átokra utal. Az elnyomás
is az átok része. Hány keresztény él elnyomás alatt? Ha elnyomás alatt
vagy, akkor csüggedés van rajtad, ez is az átok része. Kifosztott
leszel, becsapnak, az örökségedből kiforgatnak. Egy kicsit tovább
haladva, a 33. vers végén: (33-35) "...sőt elnyomott és
megnyomorított leszel minden időben, melyeket látnak szemeid. És
megtébolyodsz a látványtól, amelyet látni fognak a szemeid. Megver téged
az Úr gonosz kelésekkel a te térdeiden és combjaidon, amelyekből ki nem
gyógyíttathatsz, talpadtól fogva a koponyádig." Minden bőrbaj az
átoknak különleges része. Kicsit továbbmegyünk. (41) "Fiakat és
leányokat nemzesz, de nem lesznek a tiéid, mert fogságra jutnak." Vajon
nem a modern Amerikának az átka ez? Hány nyugat-amerikai fiatalember
élvezi gyermekeit? Nagyon-nagyon kevés. Több probléma van, mint amennyi
áldás a modern Amerikában. Mi a probléma? Az engedetlen szülők. Soha nem
a gyerekkel kezdődik. Ha elolvassuk az 5Mózes 28,11-et, ha
engedelmeskedünk Istennek, akkor az életünkben megvalósul "a menny a
földön". Ha ez nincs meg, akkor az ok: "engedetlenség". Egyetlen
egyszerű szó ez. Ámen!
Az 1. Zsoltárban azt mondja a szerző: minden munkájában jó szerencsés
lesz. Ez minden hívőre szól, aki betölti a feltételeket. Nem különleges
ószövetségi szereplőről van szó, amikor ezt olvassuk: Zsoltár 1,1-3:
"Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem
áll, és csúfolódók székében nem ül. Hanem az Úr törvényében van
gyönyörűsége, és az Ő törvényéről
gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé
ültetett fa, amely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad
el, és minden munkájában jó szerencsés lesz." Tehát ez nem hagy
semmilyen hiányt. Elég egyszerű, hogy elhiggyem. 5Mózes 28,9: "Az Úr
felkészít magának szent néppé, amiképpen megesküdött neked, ha megtartod
az Úrnak, a Te Istenednek a parancsolatait, és az Ő útjain jársz." A
szentség része az Úr áldásának, azt jelenti, hogy el van választva az
ember. Nem él Egyiptomban, egy más területen, nem ott, ahol a legyek,
nem ott, ahol a sötétség, a betegség, oda ezek nem jöhetnek, ahol az
áldott ember él." 10. vers: "És megérti majd a földnek minden népe, hogy
az Úrnak nevéről neveztetel, és félnek tőled." Ha keresztények vagyunk,
akkor nekünk azt kell bemutatnunk, hogy Jézus Krisztus nevéről
neveztetünk, hogy megéri kereszténynek lenni. Nekünk reklámoznunk kell
az Urat, ahogyan élünk az áldásokkal. Az embereket iriggyé kell tenni
arra, amink van. Pál azt mondta a pogány keresztényeknek, hogy
megpróbállak felrázni benneteket, hogy élvezzétek Isten áldását, hogy az
én zsidó testvéreimet elcsábítsátok. 19 századon keresztül nagyon kevés
olyat láttak a zsidók, amire irigyek lehettek volna. Most kezdünk
bemutatni valamit abból, amit Isten tett értünk. 5Mózes 28, 11-13: "És
bövölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a
te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, azon a
földön, amely felöl megesküdött az Úr a te atyáidnak, hogy neked adja
azt. (Nemcsak egy egyszerű megelégedettség.) Megnyitja neked az Úr az ő
drága kincses házát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas
időben, és megáldja kezednek minden munkáját, és kölcsönt adsz sok
népnek, te pedig nem veszel kölcsön. (Ha ez nem csodálatos, akkor nem
tudom mi az!) És fejjé tesz téged az Úr és nem farokká, és mindinkább
feljebbvaló leszel és nem alábbvaló." Hatalmas dolog van ebben. A fej a
kezdeményező, a farok csak követi a fejet. Megértettem, hogy Isten népe
kezdeményező kell, hogy legyen. Nem hagyhatjuk, hogy a körülmények
uralkodjanak rajtunk, kezdeményezőnek kell lennünk. Egyik fő célja,
amiért tanítom ezt a sorozatot, mert Isten népének legnagyobb része
elveszítette a kezdeményezést. A cél az, hogy mi hozzuk a döntéseket, a
világ körülöttünk forogjon. Mi vagyunk Isten céljának a középpontja. De
ennek megvalósulásához ki kell mondanod valamit. Meg kell alapozni, hogy
te légy a fej. Ne légy farok, ami várja, hogy mi következik, mi fog
megütni, milyen probléma jön? Isten azt mondja, "ne légy farok, légy
fej!" Légy a dolgok fölött és nem pedig alatta. Valaki megkérdezett egy
hívőt: "Hogy vagy?" Azt válaszolta: "A körülmények alatt." A másik azt
kérdezi: "De hát miért vagy te a körülmények alatt? Neked fölötte
kellene járni és nem alatta." És ez az igazság. De ez akkor jön, ha
hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és nem távozol el egyetlen
egy parancsolattól sem, amit parancsolt néked. Azt mondhatom, hogy egyre
inkább megtanulom, hogy megtegyem azt, amit Isten mond, és nem
aggodalmaskodom arról, hogy az emberek mit gondolnak, vagy az egyház
hagyományai mik, hogy az emberek hogyan reagálnak. Az én épségem
Istennel való engedelmességemben van és én tökéletesen védett vagyok,
amikor ezt teszem. Ámen!
Sok Jézus Krisztusban hívő, ahelyett, hogy élvezné az áldást,
ragaszkodik az átokhoz. Néha teológiájuk annyira görbe, hogy úgy is
nevezik az átkot, hogy áldás. Pl. ha a betegség áldás, akkor miért
gyógyíttatod magadat? Miért mész az orvoshoz, hogy megszabadulj a
betegségtől? Miért? Ha ez Isten akarata, akkor miért küzdesz Isten
akarata ellen? Miért kéred, hogy az
orvos gyógyítson meg? Ráadásul, nemcsak te küzdesz Isten akarata ellen,
hanem még az orvost is bevonod. Legyél logikus. Ha ez áldás, akkor
mindenkinek kívánd ezt, és ne légy önző, add tovább, add másnak is. Az
emberek nem hiszik el, hogy az egyetlen hely, ahol ilyen ostobán
beszélnek, az egyház, ami szerencsétlen módon nagy kárt okoz. A Biblia
abszolút világos. A betegség egyike az átok sok formájának. Nézzük meg
egy pillanatra, hogy ez csak egy szempont. Ha az 5Mózes 28-at megnézzük,
látjuk, hogy az első versben teljes engedelmességről szól, a másodikban
elkezdi a teljes engedelmesség eredményeit felsorolni, és ez a 13-as
versig folytatódik, és ezt nagyon jó olvasni. Ezek az áldások mind rád
szállnak és megteljesednek rajtad. Tudjátok, olyan messzire lehet jutni,
hogy nem lehet megszökni Isten áldása elől, amikor igazán engedelmes
úton járunk. Magam is tapasztaltam. Amikor teljes harmóniában járok
Isten akaratával, akkor elborítanak az áldások. Nem is kell imádkozni
értük. Egyszerűen csak csodálkozom, hogy honnan jönnek. Nem számít, hogy
75-el utazok, az áldások 85-tel jönnek és elfognak engem. A
keresztények szeretik a 23. Zsoltárt: "bizonyára jóságod és kegyelmed
követnek engem életem minden napjaiban." Tehát elborítanak az áldások,
megelőznek. 5Mózes 28, 2-6: "És reád szállnak mind ezek az áldások, és
megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek a szavára.
Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőben. Áldott lesz a te
méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak
gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése. Áldott
lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd. Áldott leszel bejöttödben, és
áldott leszel kimentedben." Zsoltárok 121,8: "Megőrzi az Úr a te ki és
bemeneteleidet, mostantól fogva mind örökké!" Vissza az 5Mózes 28,7
verséhez: "Az Úr megszalasztja előled a te ellenségeidet, akik reád
támadnak, egy úton jönnek ki reád, és hét úton futnak előled." (Tehát
semmilyen ellenség nem tud megállni előtted. 8-as vers: Áldást parancsol
melléd az Úr a te csűrjeidben, és mindenben amire rá teszed a kezedet,
és megáld téged azon a földön, amelyet ad az Úr, a te Istened. Nemcsak
megadja Isten az áldást, hanem parancsolja is! Ha Isten megparancsol
valamit, akkor annak úgy kell lenni. Azt mondja az Ige a Zsoltár 33-ban,
hogy parancsolt és meglett, szólt és előállott. Tehát amikor Isten
parancsol melléd valamit, akkor nincs olyan erő, ami azt el tudja venni.
Semmit nem tehetsz, ami nincs megáldva. Ámen!
