2016. június 30., csütörtök

Biblia tanulmányozás - Lukács evangéliuma 14. rész

Lukács 15:1-7.
Ez a történet Jézus szájából olyan, hogy nem szükséges hozzá kommentár! Bárki megértheti – és ki az, aki ne értene egyet vele??
Viszont egyvalami, amit magunktól nem tudnánk, ha Jézus meg nem mondta volna nekünk:
“Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.” (7.v.)


Irma Nyári fényképe.
Hová mész, Pásztor?
A juhomat megkeresni.
Milyen messzire fogsz menni?
Olyan messzire, amilyen messze a juhocskám ment.
És az milyen messze lehet?
A világ végére is elmehet!
És meddig fogod keresni?
Amíg meg nem találom!
Amikor megtalálod, odajön majd hozzád?
Nem, el fog futni tőlem!
És hova?
A sziklák közé és kietlen pusztaságba.
Mikor fog megállni?
Amikor már nem tud tovább futni.
És akkor mit csinálsz?
Felveszem, és hazaviszem.
Anikó Williams

Andrew Wommack-Mert ilyen apa csak egy van

Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, (Máté 6:9)


Bár Istenre, mint “Atyára” 13 esetben utal az Ószövetség, Jézus gyakran használta ezt a megnevezést, amely teljesen új jelentéssel tölti meg Istennel való kapcsolatunkat. Jézus több, mint 150 esetben utalt Istenre, mint az édesapjára és 30 esetben a mi édesapánkként azonosította Istent. Ez határtalan haraggal töltötte el Jézus kortárs vallási vezetőit, akik botránynak tartották 

Isten apjuknak nevezni, mivel ezt az Istennel való egyenlőség jeleként értették. (János 5:17-18).
Ez a megszólítás – Atya – olyan gyakorivá vált manapság az egyházban, hogy sokszor egyáltalán nem érzékeljük a valódi jelentőségét. 
A kijelentés, amely arra ösztönöz bennünket, hogy Istent nevezzük a “mi Édesapánk”-nak, Isten kedves, gyengéd és szerető természetét tárja elénk (1. János 4:8). 

 Pál tovább erősíti ezt azzal, hogy az “Abba, Édesapa” kifejezést használja. (Róma 8:15), amely egy olyan érzelemmel teli kifejezés, amit a fiatal gyermekek használtak édesapjuk megszólításához, a magyarban az apuci szavunkhoz áll közel a szó jelentése.
Azt mondja Jézus, hogy ismerjük fel az Istennel való kapcsolatunkat és dicsérjük Őt ezért. 

Ez egy olyan kapcsolat, amely minden földi kapcsolaton túlmutat. Egy olyan édesapához tartozunk, aki szeret bennünket, mert az Övéi vagyunk. 
Fuss oda Hozzá, dobj félre minden formalitást és nevezd Őt az APUCIDNAK!

Alfa-Omega tanítások-Az ítélkezés

Írta: Csepregi Ferenc


 
Máté Evangyélioma 7,1-29
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket. Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?! A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”
Áldott Testvérek. Eme fejezetet nevezhetjük, az Irgalom-a Kegyelemtanításának, azaz: A Kegyességre nevelés fejezetének... Az első öt vers, leplezetlenül erre hívja fel a figyelmünket! Ezzel a kezdettel:
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.”
A Probléma talán azzal kezdődött, hogy a fejezet verseit ízekre szedték, és úgy kezdték alkalmazni bizonyos szituációkban, ezért egyrészt sok szempontból homályossá-értelmezhetetlenné vált az emberek előtt, de legfőként: Távol került a színtiszta Igazságtól az emberi tanítások, és emberi magyarázatok miatt... Lássunk erre egy példát eme fejezetből:
„Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.”
Erről az Igeversről, mindenkinek van adott esetben akár több értelmezése is kéznél. Az egyik azt mondja: A Hitedről ne beszélj hitetlennel, mert kicsúfol és meggyaláz. Ez a magyarázat kézenfekvőnek tűnhetne, csak az a probléma ezzel, hogy ha ez így lenne, akkor ez az Ige, szemben menne az Teljes Szentírás tanításával! Hiszen pontosan arra rendeltettünk, hogy a világban hirdessük az Igaz Istenben való hitet, prédikálásunkkal, értékrendünkkel, és életünkkel. Ebben az aspektusban pedig, ha megcsúfolnak-kigúnyolnak-megvetnek-esetleg meg is vernek a felmutatott és megvallott hitünkért. pontosan hogy megtiszteltetés számunkra és nem kerülendő szégyen! Erre tanít bennünket Jézus, és ezt a példát hagyták ránk az Apostolok is:
Jn.15,14-27
„Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek. Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem. Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket. A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat. De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül gyűlöltek engem. Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.”
Ezeket előre hirdette konkrétan is:
Mt.10,14-33
„És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le. Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak. Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok. De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket; És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak. De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek. Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik. Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend. Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál. Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?! Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék. A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek. És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában. Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok. Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt...”
Az Apostolok ennek megéléseként, Tisztességnek és dicsőségnek könyvelték el, amikor Jézus nevéért megostorozták őket. Tehát a kérdéses ige magyarázata, miszerint:
„Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.”
Szóval ennek az Igének az eddig ismert emberi magyarázata és emberi értelmezése, helytelennek bizonyult. Akkor mi lehet a magyarázata? Nos: Az Igét a maga környezetébe visszahelyezve megláttatik: Ha téged az Örökkévaló indít valamire, ami esetleg megütközést is okozhat a Testvéreknek, a világnak, ne magyarázkodj olyanoknak, akik az ítéletüket már előre meghozták felőled. Akiknek a vizsgálat csak színjáték, akik csak magamutogatók, és gyönyörködnek a képmutatásban, és az ítélkezésben! Jézussal is ezt tették, és Jézus sem felelt ezeknek...
Jn.7,50-53
„Monda nékik Nikodémus, a ki éjjel ment vala ő hozzá, a ki egy vala azok közül: Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha előbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik? Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta. És mindnyájan haza menének.”
Láthatjuk: Az ítélet már előre megvolt, a vizsgálat pedig csak színjáték volt... Ezeknek Jézus, kérdésre-kérdéssel felelt. De visszatérve az ítélkezés fogalmához, lássuk arról is egy átfogó példát:
János Evangyélioma 8,1-12
„Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére. Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt, Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre. De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. És újra lehajolván, írt vala a földre. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva. Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél! Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”
Adott ez a történet tehát, és azok akik előre eldöntötték hogy az Asszonynak meg kell halnia, Mózesre, de még inkább a Miczvára hivatkoznak:
„Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?”
Lássuk a Miczva ide vonatkozó hivatkozását tehát:
III.Mózes 20,10
„Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.”
Ez valahogy nem passzol a János 8-ban leírt történettel, mert az az Ige amire hivatkoztak az akkoriak, nyilván kimondja: A Férfinek is meg kell halnia! Ám Jézus elé csak az Asszonyt vitték, tehát színi előadás volt az egész... De ne álljunk meg itt. A Törvény büntető passzusainak a vége:
Mózes V. könyve 17,1-7
„Ne áldozzál az Úrnak, a te Istenednek olyan ökröt és juhot, a melyen valami fogyatkozás van, akármi hiba; mert útálatosság az az Úrnak, a te Istenednek. Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, a melyeket az Úr, a te Istened ád néked, vagy férfiú vagy asszony, a ki gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt, megszegvén az ő szövetségét; És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, a melyet nem parancsoltam; És megjelentetik néked, és meghallod: jól megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az útálatosság Izráelben: Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, a ki azt a gonoszságot mívelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az asszonyt) és kövezd agyon őket, hogy meghaljanak. Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon. A tanúk keze legyen első rajta, hogy megölettessék, és azután mind az egész nép keze. Így tisztítsd ki magad közül a gonoszt.”
Tehát a halál! Pál ugyan erre magyarázatul mondja:
I Kor.6,15-20
„Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté. A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele. Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.”
Tehát ha és amennyiben a paráznát életben hagyják, vélelmezhető, hogy másokat újra bűnbe visz, és így a bűnt terjeszti, mint valami fertőzést. Akkor hogyan ítéljünk? És ebben az estben Jézus miért nem ítélt? Tehát fussunk neki még egyszer: Akik a parázna asszonyt hozták, a Törvényre hivatkoztak... Csakhogy a Törvény kimondja azt is, hogy:
1; mindkét félt ki kell irtani!
2; a tanúk kihallgatása!
V.Mózes 17,6.
„Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon.”
A Férfit nem hozták, tehát a tanúk hiteltelenek! Ki vitt bűnbe kit? A Nő a férfit-vagy a férfi a nőt? Biztos hogy paráznaságról beszélünk? Nem lehetett erőszak? A FélIgazság nem Igazság! Ha nem lehetséges a körültekintő vizsgálat, akkor nem lehetséges Igaz ítéletet hozni! És ezzel meg is érkeztünk a fő témánkhoz! Jézus azt mondja:
Máté Evangyélioma 7,1-2
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.”
És azzal folytatja:
Máté Evangyélioma 7,12
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”
Ezt pedig az előtt mondja Jézus, mi előtt "Minden hatalom neki adatott" volna... Közeledve ennek biztos meglétéhez, ez a kijelentés, tehát a Mt.7,12 magasabb szintre emelkedett! Jézus ugyanis összekötötte a Mennyet a földdel, az Ő engesztelő áldozata által! A benne hívőket, és a neki engedelmeskedőket, Isten fiaivá tette! A Mt. 7, 12 tehát felemelkedett a tökéletesség szintjére, és úgy módosult: Amit szeretnél magadnak Istentől, azt biztosítsd az embereknek! Ahogyan ezt Pál is mondja:
Gal.6,7
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.”
Ám még előbb Jézus erről így beszél:
Mt.18,10-22
„Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját. Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala. Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett? És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett. Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül. Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.”
A Szent tanban a Hetes szám, és annak többszörözése, a Tökéletességet-a teljességet jelzi! Azok számára mondanám, akik a hetvenhétre koncentrálva számolgatják hogy hányszor bocsátottak meg, jelzem hogy abszolút rossz irányban állnak! Ugyanis: A Hetvenhét azt jelenti: Ha megbánja az a valaki a tettét, és beismerve bocsánatot kér, akkor mindig-minden esetben meg kell bocsátani! Arról nem is beszélve, hogy ez, nem szabad hogy fogat összeszorítva történjen, hanem természetes indulatból kell hogy fakadjon! Ám ez a szám ennél még tovább is mutat! Ha valaki össze tudja számolni, hogy hányszor bocsátott már meg, az valójában azt jelenti, hogy mindig előtte van a sérelem... tehát igazából egyszer sem bocsátott meg! Ezzel pedig rabságban tartja azt, akit fel kellene szabadítania! A Messiási megbocsájtásról, és ebben az aspektusban, egy Messiási prófécia adhatja talán a legteljesebb képet:
Ésaiás próféta könyve 61,1-3
„Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást; Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót; Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!”
Ha Ő Nekünk ezt adja, és ez nekünk az életet jelenti, és a biztonságot, és a boldogságot, és a vígasztalást, és a reménységet. És mi az Ő testvérei lettünk általa, akkor mi ezt miért ne adhatnánk meg mindenkinek úgy, ahogyan Ő adta nekünk? Nem ez az Evangélium? Akkor tehát az ítélkezésről: A Törvény azt mondja:
V.Mózes 17,6
„Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon.”
A Két-vagy három Tanú, nem azt jelenti, hogy egy aspektusban beállított tanúk, hanem a történet teljességét ismerő tanúk meghallgatását jelzi! Vagyis a Teljes Igazság világosságára kell törekedni! A Törvény így szól:
III.Mózes 24,13-21
„Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván: Vidd ki az átkozódót a táboron kivül, és mindazok, a kik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet. Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az ő Istenét átkozza, viselje az ő bűnének terhét. És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon. Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon. Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt: barmot baromért. És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek: Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is. A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon, halállal lakoljon.”
Isten nevének átkozása-nevének szidalmazása az is, ha Igazságtalan vagy felületes ítélet esetén az Örökkévalóra hivatkozik az ítélet hozó! Hiszen az Igazság ismerői előtt, gyalázatra adta akaratlanul is az Úr nevét... Tehát: Meg van írva: Életet életért! De az is meg van írva:
Mózes IV. könyve 35,1-34
„És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezőségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván:Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az ő örökségi birtokukból lakásra való városokat; a városokhoz pedig adjatok azok környékén legelőt is a lévitáknak; Hogy legyenek nékik a városok lakóhelyekül, a legelők pedig legyenek az ő barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állatjoknak. És azoknak a városoknak legelői, a melyeket a lévitáknak adtok, a város falától és azon kivül, ezer singnyire legyenek köröskörül. Mérjetek azért a városon kivül, napkelet felől két ezer singet, dél felől is kétezer singet, napnyugot felől kétezer singet, és észak felől kétezer singet; és a város legyen középben. Ez legyen számukra a városok legelője. A városok közül pedig, a melyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, a melyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kivül adjatok negyvenkét várost. Mind a városok, a melyeket adnotok kell a lévitáknak, negyvennyolc város, azoknak legelőivel egyben. A mely városokat pedig Izráel fiainak örökségéből adtok, azokhoz attól, a kinek több van, többet vegyetek, és attól, a kinek kevesebb van, kevesebbet vegyetek; mindenik az ő örökségéhez képest, a melyet örökül kapott, adjon az ő városaiból a lévitáknak. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére: Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki történetből öl meg valakit. És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé. A mely városokat pedig oda adtok, azok közül hat legyen néktek menedékvárosul. Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kanaán földén; menedékvárosok legyenek azok. Izráel fiainak és a jövevénynek, és az ő közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, a ki történetből öl meg valakit. De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos. És ha kézben levő kővel, a melytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos. Vagy ha kézben lévő faeszközzel, a melytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos. A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt. Hogyha gyűlölségből taszítja meg őt, vagy szántszándékkal úgy hajít valamit reá, hogy meghal; Vagy ellenségeskedésből kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, a ki ütötte; gyilkos az; a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele. Ha pedig hirtelenségből, ellenségeskedés nélkül taszítja meg őt; vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt; Vagy akármiféle követ, a melytől meghalhat, úgy ejt valakire, a kit nem látott, hogy meghal, holott nem volt ő annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét: Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütő között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint. És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezéből, és küldje vissza azt a gyülekezet az ő menedékvárosába, a melybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a főpap, a ki felkenetett a szent olajjal. Ha pedig kimegy a gyilkos az ő menedékvárosának határából, a melybe szaladott vala; És találja őt a vérbosszuló rokon az ő menedékvárosának határán kivül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz annak vére ő rajta; Mert az ő menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig; a főpap halála után pedig visszatérhet a gyilkos az ő örökségének földére. És legyenek ezek néktek ítéletre való rendelések a ti nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeteken. Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon. Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, a ki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon. Attól se vegyetek váltságot, a ki az ő menedékvárosába szaladt, hogy visszamehessen és otthon lakozzék a főpap haláláig. És meg ne fertőztessétek a földet, a melyben lesztek; mert a vér, az megfertézteti a földet, és a földnek nem szerezhető engesztelés a vér miatt, a mely kiontatott azon, csak annak vére által, a ki kiontotta azt. Ne tisztátalanítsd meg azért azt a földet, a melyben laktok, a melyben én is lakozom; mert én, az Úr, Izráel fiai között lakozom.”
Testvérek: Ne legyen már annyira egyszerű előttünk az ítélkezés... Hagyjuk az ítéletet a Mindent tudóra, aki a szíveket vizsgálja, és aki előtt minden tiszta és világos! Tehát meg van írva:
Máté Evangyélioma 7,1-2
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.”
És erre az ítélkezők, azt szokták mondani: Viszont az is meg van írva:
I Thessz.5,21-22
„Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!”
És ez alapján szoktak ítélkezni mégis. Na most vagy az van, hogy Pál mást hirdetett mint Jézus, vagy pedig arról van csupán szó, ahogyan arról Péter is beszélt:
II.Péter 3,14-18
„Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben. És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.”
Tehát az Igazságban állhatatlanok csűrése csavarása nyomán deformálódott Igemagyarázat ékes példáját hallhatjuk olyankor, amikor Pál szavait szembe állítják Jézus parancsolatával! Ezt meg is láthatjuk, ha a kiragadott Igét vissza helyezzük a környezetébe...
Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5,1-28
„Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe. Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele. Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is. Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, a kik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket; És az ő munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek. Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt. Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt. Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok. A Lelket meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek, Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek! Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, a ki elhivott titeket és ő meg is cselekszi azt. Atyámfiai, imádkozzatok érettünk. Köszöntsétek az összes atyafiakat szent csókolással. Kényszerítlek titeket az Úrra, hogy olvastassék fel e levél minden szent atyafi előtt. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! Ámen.”
Vagyis az Isten Igéje melletti megmaradásra hív, a Szent Tan szerinti életre, és az abban való állhatatlanságra! Azt mondja:
1Thesszalonikai levél 5,19-22
„A Lelket meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek, Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!”
De mi a jó? Ez a kérdés, és ezek megértéséhez ez a kulcs... Na Figyi:
Mk.10,17-18
„És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.”
A Lélek és a Prófétálás környezetében, a Jó, az Isten Igéjét jelenti! A Gonosz pedig mindaz, ami az Ige Igazságától eltér! Nem emberre vonatkozik, hanem a Tanításra!!! Most ebben az értelemben vizsgáljuk meg Jézus szavait:
Mt.7, 12-29
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”
A Gyümölcs vizsgálata, tehát az Igéhez- az Örökkévaló tanításához való viszonyulást jelenti. Mennyire más perspektíva ez így... Az is meg van írva:
Jak 2,13
„Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.”

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Magyarázzuk vagy bevalljuk?

"Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. "(Zsolt 51,6)

 

Van, aki úgy vétkezik Isten és embertársai ellen, hogy észre sem veszi. Ez neki a természetes, nincs semmilyen mércéje, eltompult a lelkiismerete is. Van, aki magyarázza, mentegeti a bűneit, enyhítő körülményeket keres. Más megpróbálja rejtegetni, mert bűn az, ami kiderül mondja. Egyesek dekorálják: nem loptam, hanem csak örömet akartam szerezni valakinek. Mindenki így tesz, ez csak egy kis botlás volt, mindnyájan gyarlók vagyunk... S nem vesszük észre, hogy miközben a mutatóujjunkkal másokra mutatunk, három ujjunk magunk felé irányul, és minket vádol.

Dávid őszintén bevallja: „Míg hallgattam,... egész nap jajgatnom kellett... erőm ellankadt, mint a nyári hőségben." Míg végül így döntött: „Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam... és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem." (Zsolt 32,3-5) Az 51. zsoltárban pedig megrendítő, konkrét módon vallja meg Istennek bűneit, és egyedül tőle remél feloldozást: „Ments meg, mert vért ontottam", „moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó... Tiszta szívet teremts bennem, Istenem..." (16., 9., 12. v.)

Isten igéje segítette el Dávidot is bűnlátásra, ő igazat adott Istennek, nevén nevezte bűneit, bevallotta teljes tehetetlenségét, és egyedül a bocsánatban reménykedett. És miután megkapta, ugyanolyan komolyan vette, mint előtte a bűnét. Hitetlen magatartás az, amikor valaki ezt mondja: nem tudom megbocsátani magamnak. Amit Isten megbocsátott, az olyan, mintha nem történt volna meg. Legyen békessége a kegyelmet kapott bűnösnek, és legyen hálás szüntelenül az elnyert bocsánatért! Ez is erőt ad ahhoz, hogy ne ismétlődjék a bűn.

KENNETH COPELAND : Hagyd magad mögött a múltat!


De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtem, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékifeszülve, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.– Filippi 3: 13


Kudarc és csalódás. Fájdalmak a múltból, amik mintha soha nem akarnának elmúlni. A legtöbben tudjuk, milyen ezektől szenvedni, de kevesen tudjuk, mit tegyünk velük. Ezért csak tovább sántikálunk, remélve, hogy egyszer valami csoda folytán begyógyulnak azok a sebek.
De ez soha nem történik így. Az idő múlásával sokan egyre rosszabb állapotba kerülnek. Azért, mert ha ahelyett hogy magunk mögött hagynánk a fájdalmas kudarcokat, azokban élünk, valóságosabbá válnak a számunkra, mint Isten ígéretei. A kudarcokra összpontosítunk, amíg depressziósak nem leszünk, és nem tudunk tovább menni, mert attól félünk, hogy akkor újra elbukunk.
Én sokszor kerültem ebbe a csapdába. Aztán egy depressziós napon az Úr így szólt a bensőmben:
”Kenneth, az a problémád, hogy a múlton gondolkozol a jövő helyett. Ne tedd! A hitetlenség a múltra tekint, és azt mondja: ’Látod, ez nem sikerülhet.’ De a hit a jövőre tekint, és azt mondja: ’Ez sikerülhet, és Isten ígéretei szerint, már sikerült!’ A hit a múltbeli kudarcokat maga mögött hagyva kilép, mert a győzelem már megvan.”
Ha a depresszió miatt szellemi mélyrepülésben találod magad, kitörhetsz belőle, mihelyst leveszed a szemedet a múltról, és a jövőre tekintesz – arra a jövőre, amit Jézus Krisztus garantált neked hatalmas és drága ígéretei révén az Igében.
Feledkezz el a múltbeli kudarcokról! Isten is ezt tette. (Zsidó 8: 12) És ha Ő nem emlékszik rájuk, neked miért kellene?
A Biblia szerint Isten kegyelme minden reggel megújul. Ha tehát a szaván fogod Istent, akkor minden reggel egy vadonatúj világra ébredhetsz. Az életedet egyáltalán nem fogja hátráltatni a múlt.
Szóval tedd meg! Helyettesítsd a tegnapi hibákról való gondolatokat a jövődről szóló igei ígéretekkel. Ahogy megteszed, a levertség helyébe remény lép. A szellemi fájdalmak, amik olyan sokáig megbénítottak, hirtelen eltűnnek. Ahelyett, hogy magad mögé tekintenél, és azt mondanád: „Ez nem megy”, nézz előre, és mondd: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!”
Igei olvasmány: Filippi 3: 1-14
 

Kenneth Hagin : Mi engedtük meg!

Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. — MÁTÉ 18,18.



 
Sok minden van, ami azért létezhet, mert a hívők megengedik, illetve egyszerűen semmit nem tesznek ellene. Sokszor mert nem tudják, hogy tehetnek valamit azért, hogy a körülmények megváltozzanak. Évekkel ezelőtt azt tanulmányoztam, hogy milyen hatalmuk van a hívőknek.
Éreztem, hogy az Úr ösztönzésére teszem. Akkor már körülbelül tizenöt éve imádkoztam a
bátyám üdvösségért. Gyakran három napot is böjtöltem érte, de javulás helyett még rosszabb lett a helyzet. Rendszerint azt imádkoztam: „Istenem, adj neki üdvösséget.Istenem, mentsd meg őt.” De semmi sem történt. Ahogy egy napon az ágyamon feküdtem ezt a témát tanulmányozva,
meghallottam az Úr hangját a szellememben. Így ösztönzött engem: „Te lépj ebben. Neked van hatalmad erre az én nevemben!”
Felkeltem az ágyból, és azt mondtam: „Jézus Krisztus nevében megtöröm az ördög erejét Dub élete felett, és követelem az üdvösségét, a szabadulását!” Még két hétbe
sem telt, és híre jött, hogy Dub újjászületett. 


Megvallás: Jézus azt mondta, hogy a menny támogat minket mindabban, amit megtiltunk vagy megengedünk. Jézus nevében én megtiltom, vagyis megkötözöm az ellenség
munkáját. Jézus nevében megoldom, vagyis megengedem, hogy Isten ereje kiáradjon arra a területre, ahol én munkálkodom.

Krisztus mindenek felett-TEDD MEG MOST

Oswald Chambers-

   "Légy jóakarója a te ellenségednek hamar" (Mt 5,26). 



Jézus Krisztusnak ez az alapelve: "Tedd meg most, amiről tudod, hogy meg kell tenned, tedd meg gyorsan! Ha nem teszed, a kikerülhetetlen per elkezdődik, és neked meg kell fizetned az utolsó fillérig szenvedve, gyötrődve, nyomorultul." Isten törvényeit nem lehet megváltoztatni, nincs kibúvó alóluk. Jézus tanítása pontosan miránk van szabva. Természetes dolog, ha utánanézek, hogy ellenségem megadja, ami jogos; de Jézus azt mondja itt, hogy rám nézve örökre és parancsolóan fontos, hogy én fizessem meg, amivel ellenségemnek tartozom. Urunk szemszögéből nézve nem számít, hogy becsaptak-e vagy sem. Ragaszkodom-e jogaimhoz, vagy megfizetem azt, amivel Jézus Krisztus szerint tartozom? Tedd meg gyorsan, állítsd oda magad az ítélőszék elé most! Erkölcsi és szellemi dolgokban meg kell ezt tenned azonnal; ha nem teszed, megindul a könyörtelen per. Isten elhatározta, hogy gyermekét olyan tisztává és fehérré teszi, mint a leesett hó, és amíg engedetlen vagy valahol tanításával szemben, a Szent Szellem nem hagyja abba ítélő munkáját. Ha igazunk bizonygatásához ragaszkodunk, ez majdnem mindig arra mutat, hogy valamelyik ponton engedetlenek vagyunk. Nem csoda, hogy a Szellem olyan hatalmasan ösztönöz arra, hogy maradjunk állandóan a világosságban. "Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele." Nem lakik-e harag a szívedben egyik-másik rokonod iránt? Valld meg gyorsan, gyorsan hozd rendbe Isten előtt, békülj ki azzal a valakivel - tedd meg most! 

Isten ígéreteinek tárháza-Vissza, azután előre

Charles H. Spurgeon-

"De én emlékszem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled" (Ez 16,60)





Bűneink ellenére hűségesen szeret minket az Úr. Visszatekint. Emlékszik ifjúságunk napjaira, amikor szövetséget kötött velünk, és mi átadtuk magunkat neki. Milyen boldog napok is voltak azok! Az Úr azonban nem szemrehányásképpen emlegeti ezt az időt, nem azért, hogy hűtlenséggel vádoljon. Nem, Isten az Ő velünk kötött szövetségére tekint, nem arra, amit mi kötöttünk vele. Abban a szövetségben semmi képmutatás nem volt, legalábbis az Ő részéről nem. Milyen kegyelmes Urunk van, hogy ilyen szeretettel tud visszatekinteni.

De Ő előre is tekint. Szent elhatározása, hogy velünk kötött szövetségét nem borítja fel. "Ha hűtlenek vagyunk, Ő hű marad" (2Tim 2,13). Ünnepélyesen kijelenti: "Örök szövetségre lépek veled!" Eszébe sem jut, hogy visszavonja ígéreteit. Áldott legyen érte szent Neve. Ő a szent pecsétre, az "örök szövetség vérére" (Zsid 13,20), drága közbenjárónkra (kezesünkre) tekint, tulajdon Fiára, akiben megpecsételte ezt a szövetséget, és ezért tartja meg szövetségi fogadalmát. "Ő hű marad, mert Ő meg nem tagadhatja magát" (2Tim 2,13).

Ó Urarn, vésd a szívembe ezt a drága ígéretet, és segíts, hogy ez tápláljon ma egész nap. 
 



Reggeli dicséret-Isten fiának barátai

"Azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak, és megsokasítom utódaidat szolgámért, Ábrahámért!"
Mózes első könyve 26:24

A cserkésztáborban való megjelenésünk feltétele egy egészségünket igazoló orvosi dokumentum volt. Már nem emlékszem pontosan miért, talán szabadságon volt a körzeti orvosunk, a lényeg, hogy bátyámmal egy idegen doktorhoz kellett elmennünk. Mikor sorra kerültünk, és elmondtuk kérésünket, higgadtan, de elutasítóan reagált:
– Hogy adjak én nektek igazolást? Hisz sose láttalak titeket, azt sem tudom, kik vagytok, és ti sem ismertek engem.
Bátyám, aki már az első pillanatban fölismerte az orvost, így válaszolt:
– Doktor úr, mi ismerjük magát. Hiszen ön a mi nagyapánknak, Henrik bácsinak a háziorvosa.
Az orvos meglepődve nézett ránk. Nagyapánk és közte nem pusztán páciens-doktor kapcsolat állt fönn. Gyakran megesett a falu idős betegeinek meglátogatása során, nagypapát hagyta utoljára, hogy a rutinvizsgálat után hosszasan elbeszélgethessenek. Máskor feleségével együtt jött, és késő estig hallgatták nagypapámat, aki Istenről és az élete során vele szerzett pozitív tapasztalatokról mesélt. Valahogy úgy nézett ki, hogy nagypapának ő volt az orvosa, az doktornak pedig nagyapa volt a lelkésze.
– Úgy látszik, még is ki fogom adni azt az orvosi igazolást – mosolyodott el az orvos, és már intett is az asszisztensének, hogy kezdjen neki.
Ahogy a nagyapám és az orvos közötti barátság segített nekünk, hogy eljussunk a cserkésztáborba, ugyanúgy Ábrahám és Isten közötti barátság segített Izsáknak átlendülni élete egyik legválságosabb időszakán.
Nomádként családjának életfontosságú volt, hogy mindig víz közelébe táborozzon, és ha kellett kutakat ásatott. A közelben élő városlakók azonban rossz szemmel néztek Izsák családjára. Az ellenszenv nemegyszer tettlegességgé fajult. Betemették az általa ásott kutakat, pásztorait elkergették, sőt félő volt, hogy fegyveres harcokra kerül sor. Izsák visszaemlékezett arra, hogy apja, Ábrahám sokszor emlegette Isten ígéretét, miszerint a Mindenható neki ajándékozza majd ezt az országot. Ebben a helyzetben semmi sem állt messzebb a realitástól, mint ennek az ígéretnek a teljesedése. Egy álmatlan éjszakán, mikor Izsák kétségbeesetten kereste Isten kezét az életében, „megjelent neki az Úr, és ezt mondta:
– Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak, és megsokasítom utódaidat szolgámért, Ábrahámért!”
Mintha csak azt mondta volna:
– Édesapád és én jó barátok voltunk. És én nem hagyom cserben a barátom fiát. Ne félj, mert azt, amit megígértem, teljesíteni is fogom.
Másnap eljöttek Izsákhoz a közeli város elöljárói, és szövetséget ajánlottak neki. Néhány nappal később pedig szolgái hét kutat találtak. A fizikai fenyegetettség és a vízhiány egy csapásra megoldódott. Izsák kézzel foghatóan megtapasztalhatta Isten segítségét.
Ahogy az Ábrahám és a Mindenható közötti barátság mentette meg Izsákot, ugyanúgy menthet meg bennünket is Jézussal való barátságunk. Mintha a mennyei Apa ezt mondaná nekünk:
– Ismerlek téged, mert fiam, Jézus sokat beszélt nekem rólad. Ne félj hát, mert én veled vagyok. Megáldalak és üdvözítelek az én fiamért, Jézusért.

2016. június 29., szerda

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Tökéletes bocsánat

"...nem voltál olyan, mint szolgám, Dávid, aki... csak azt tette, amit én helyesnek látok. "(1Kir 14,8)


Ezt az erkölcsi bizonyítványt Isten állította ki Dávid királyról, jóval az ő halála után. Azért meglepő ez, mert Dávid Istenhez való hűsége mellett elkövetett súlyos bűnöket is. Elszerette egyik katonájának a feleségét, ezért megölette a férjet, hogy feleségül vehesse az özvegyet, s ennek ellenére ezt állítja róla Isten? Hogyan?
Úgy, hogy amikor Isten prófétája Dávid szemébe mondta ezeket a bűnöket, ő összetört, és keserű bűnbánattal megvallotta mindezt Istennek, kérve az ő bocsánatát. Aztán soha többé nem követett el hasonlót. Isten pedig megbocsátott neki. S most úgy beszél róla az Úr, mintha el sem követte volna a megbocsátott bűnöket. A radikális bűnvallást ilyen radikális bocsánat követi.
Aki nem is látja, mit vétkezik, vagy mentegeti bűneit, azon nem lehet segíteni, „...aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer." (Péld 28,13) Mert a bűnt nem lehet emberi erőfeszítéssel jóvátenni, csak isteni kegyelemmel megbocsátani. Dávid már semmit nem tudott volna jóvátenni abból, amit elkövetett.
A házasságtörő kapcsolatból született gyermek azonban meghalt. Mert „amit vet az ember, azt fogja aratni is" (Gal 6,7). A bűnbocsánat a bűneink örökkévaló következményére vonatkozik: a megbocsátott bűn nem zár ki az üdvösségből. Paráznák és gyilkosok nem örökölhetik Isten országát (Jel 22,15), de Dávid bocsánatot kapott ezekre a vétkeire.
Isten nem elengedte bűneink büntetését, hanem végrehajtotta azt - csak máson, az ő szent Fián. Jézusnak bele kellett pusztulnia abba, hogy mi ilyenek vagyunk. De aki hiszi, hogy Jézus helyette is meghalt, annak Isten az ő szent Fia igaz voltát tulajdonítja és adja. „...megigazított minket az ő vére által..." (Róm 5,9)

Napi áhítat-Elizeus, a holtában is életre keltő

Hét témája: Az igazak emléke áldott
Olvasmány: 2Kir 13,20–21



Ha igazi gondolataink vannak, akkor azok még holtunk után is életet adnak másoknak.
„Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A következő esztendőben móábi rablócsapatok törtek be az országba. Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elizeus sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt.

Magyarázat

Elizeus számára láthatóvá vált, milyen az Úr prófétájának az élete. Ezért szeretne Illés utódja lenni, amit az Úr meg is ad számára. Az egész élete az Úr szolgálatáról szól. Az anyagi jólét nem érdekli, elfogadja a körülményeket, amelyekkel Ura megajándékozza. Mások nyomorúságán viszont igyekszik változtatni. Ez az igyekezete különös csodák megtörténését teszi lehetővé. Illés életének a végét az elragadtatása teszi egyedivé, hitelesítve életművét. Elizeust természetes halála után igazolja Isten a holttestéhez ért ember feltámasztásával. Ahhoz, hogy a kortársak ezt megtapasztalják, Elizeusnak nemcsak az életét kellett elfogadnia, hanem még a halálát is.
Neked mi drágább az Úr szolgálatánál? Miről tudsz lemondani az Úr ügyéért? Ahhoz, hogy csodálatos események történjenek az éle­tedben vagy mások életében, Istennek kell rád figyelnie, vagy inkább fordítva?
Istenem, segíts félretenni saját vágyaimat és álmaimat, hogy helyettük a te akaratod valósuljon meg, még akkor is, ha ez másoknak hoz megoldást a nehéz helyzetben!
(Tenkely Béla)

Biblia-Ige magyarázatok-Jézus példázatai- A mustármag 1. rész

Jézus példázatai
A mustármag 1. rész
(Máté 13, 31-32; Márk 4, 30-32; Lukács 13, 18-19)



Ez a következő példázat első pillantásra úgy tűnik, hogy ugyanannak az igazságnak puszta ismétlése; de ha megvizsgáljuk, lényeges különbségek jönnek elő. A másik, a kovászé, Isten királyságával kapcsolatos, ami "eljön észrevétlenül". Ez ugyanaz a királyság, amint nyíltam bemutatkozik és nem rejthető el. Ez megalapozza az igazság erejét a világban, amikor vele kapcsolatba kerül; ez az igazság ereje, hogy önmagában kifejlődik. A kicsiny és semmitmondó kezdetek leírása és a Gyülekezetek csodálatos növekedése közös mindkettőben. E példázat és a korábbiak közötti kapcsolatot Khrüszosztomosz vezette le. A magvető példázatában a tanítványok azt hallották, hogy az elvetett magnak csak egynegyede vált termékennyé. A konkoly példázatában hallottak az akadályokról, amelyek még a megmaradt részt is gátolták. Hogy ne érezzenek kísértést az elkeseredésre ezért az Úr elmondta bátorításukra ezt a két példázatot. Ámen!
***************


Jézus példázatai
A mustármag 2. rész
(Máté 13, 31-32; Márk 4, 30-32; Lukács 13, 18-19)

Királyságának növekedése egy fához hasonlítása ismerős volt hallgatói előtt az Ószövetség alapján. A világi királyság növekedése ez által mutatkozik be (Dániel 4, 8-12; Ezékiel 31, 3-9), mint ahogy Isten királyságáé is (Zsoltárok 80, 9-10). Megfigyelhetjük, hogy az ókorban élők milyen tisztelettel tekintettek a fákra. A természet tudósok legpontosabb kutatásai azt látszanak kimutatni, hogy e példázat mustárfája nem az, ami ezen a néven fut Nyugat-Európában, hanem amit általában khardalnak neveznek Szíriában. Úgy írják le, hogy kellemes, jóllehet erősen illatos az íze, mint amilyen a mustáré. A mustármagot itt az aranyért választották, ami magvának kicsinysége és a belőle felnövő növény nagysága között fennáll. Az Úr le akarja szögezni a tanítványok előtt, hogy országának dicsőségesnek kell lennie gyenge és megvetett kezdete ellenére. Nem látok semmi nevetségest abban a feltételezésben, hogy ezt a magot további tulajdonságaiért választotta az Úr: tüzes elevensége miatt, ha összetörik, legjobb tulajdonságait mutatja be, és mindez egy olyan kicsiny méretben jelenik meg. Talán ez indította az Urat arra, hogy kiválassza a keresztre feszített üdvözítő tanának képül, ami jól lehet bolondság és botránkozás egyeseknek, de akik hisznek, azoknak "Isten ereje az üdvösségre". Ez nem csak Krisztus tanítása, hanem Ő a mustármag, mert a mennyek királysága vagy a Gyülekezet eredetileg Benne összpontosult és Belőle bontakozott ki. Ámen!
*******************
  
Jézus példázatai
A mustármag 3. rész
(Máté 13, 31-32; Márk 4, 30-32; Lukács 13, 18-19)

Amikor a mustármagot elvetik a földbe, "kisebb ugyan minden magnál". Jó lehet ez nem szó szerint igaz, mégis azokat a szavakat, hogy "kicsiny mint a mustármag", közmondásosan emlegették a zsidók közt (Lukács 17,6). Az Emberfia egy megvetett tartományban nevelkedett. Nem jelent meg a nyilvánosság előtt a harmincadik évéig. Aztán három évig tanított a környező falvakban és alkalmanként Jeruzsálemben. Megtérített embereket főként a szegények és a tanulatlanok között. Aztán ellenségei kezébe esett, meghalt a kereszt gyalázatos halálában. Ilyen törékeny volt Isten egyetemes királyságának az elindulása. E világ nagy programja büszke kezdetekkel indult és a kereszthalállal végződött Jézus számára, de Isten műve, mindenek fölött az Ő Gyülekezete, kicsinyből indult, fokozatos növekedéssel és dicsőséges kibontakozással. Ugyanígy van az Ő királysága is minden őszinte szívben. Ámen!
********************
 Jézus példázatai
A mustármag 4. rész
(Máté 13, 31-32; Márk 4, 30-32; Lukács 13, 18-19)

"A mag, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között." Jól ismert, hogy a forró éghajlatú országokban, mint például Júdeában, a mustárfák olyan méretűvé növekednek, amilyent sohasem érnek el hidegebb éghajlati övön. Chilében egy látogató említi, hogy lóháton utazott egy ilyen fa alatt. Maldonatus elmondja, hogy Spanyolországban a madarak különösen szeretik a fa magvait, úgyannyira, hogy olykor látta, amint a madarak nagy számban rátelepedtek az ágaira. A madarak faágakra telepedésében és ott menedék és élelem keresésének képében (Ezékiel 17,23) felismerünk egy próféciát arról, hogy a Gyülekezetben menedéket és védelmet kell hogy találjon minden ember. Itt tömegeknek kell védelmet találniuk és beteljesedést mindazzal, amire vágyakozik lelkük. Ámen!

******************

Biblia-Ige magyarázatok- Jézus példázatai -A konkoly

Jézus példázatai
A konkoly 1. rész
(Máté 13, 24-30 és 36-43)



"Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe... Az, aki a jó magot veti, az Emberfia." Ez a leggyakoribb cím, amivel az Úr jelöli magát, jóllehet senki sem nevezte így, csak István ApCsel. 7,56), akinek valószínűleg úgy tűnt, mint testben megjelent megdicsőült Megváltó. "A szántóföld a világ". Ez a példázat, ahogy elmondja nekünk az Úr az elején, a mennek királyságára vagy a Gyülekezetre vonatkozik. "A világ" szó ne zavarjon meg bennünket. Világ volt az, és ezért helyesen nevezik így, amíg ezt a magot belevetik, de attól fogva nem világ. Semmilyen szűkebb értelmű szó nem lehet rá megfelelő. Az Úr prófétai szemében az evangélium igéje úgy jelenik meg, mint ami halad előre, hogy belekerüljön a nemzetek nagy mezejének minden részébe. Ámen!
**********


Jézus példázatai
A konkoly 2. rész
(Máté 13, 24-30 és 36-43)

"De amíg az emberek aludtak, eljött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment." Urunk itt érzékeltette a gonoszság egyik formáját, amit jól ismertek hallgatói. Ebben benne volt egy kis kockázat, és mégis nagy kárt okozott. Egy mai író állítja, Indiában ma ugyanezt teszik. Írországban egy távozó bérlő vadzabot vetett a földbe, amelyeket otthagyott, és azután szinte lehetetlen volt kiirtani. Az a kifejezés, hogy "amíg az emberek aludtak", azt jelenti éjszaka és semmi többet. "Az ellenség, aki vetette a konkolyt, az ördög"; úgyannyira, hogy itt a Sátánt látjuk, de nem úgy, mint aki a Gyülekezet keretein kívül működik, hanem rossz akaratában utánozza és ellensúlyozza Krisztus munkáját. Itt megfigyelhetjük a kifejezett különbözőséget is (összehasonlítva az Ószövetséggel), ami által a Sátán eszközének a tana és tevékeny ellenségeskedése kerül elő az ember áldásával szemben. Amint a világosság jobban ragyog, az árnyak mélyebbé válnak. Addig, amíg az Emberfia meg nem jelent a világ színpadán, a Sátán sem jött elő kifejezetten. Ahelyett, hogy kevesebbet hallanánk a Sátánról, amint Isten királyságának titka kibontakozik a Szentírás utolsó könyvében (Jelenések könyve) amely részletezi a Gyülekezet sorsát egészen az idő végéig, még nyíltabban ténykedik, mint bármelyik más könyvben. Ámen!
******************


Jézus példázatai
A konkoly 3. rész
(Máté 13, 24-30 és 36-43)

Megfigyelhető az, hogy a Sátánról úgy van szó mint ellenségről. Itt a nagy összeütközés jelenik meg, ami a Sátán és az Emberfia között folyik, nem pedig a Sátán és Isten között (vesd össze: 1Mózes 3,15). A megváltási terv része volt, hogy a gonosz fölötti diadalnak erkölcsi diadalnak kell lennie, nem pedig fizikai győzelemnek. Fontos volt tehát, hogy az ember, aki elvesztette a csatát, győzőn is (1Kor. 15,21). A Sátán mindenestül sötétség, benne nincs világosság egyáltalán. Isten világosság, Benne egyáltalán nincs sötétség. Az ember áll középen. Benne a világosság és a sötétség küzd egymással. Itt van a megváltás lehetősége, mert csak az akarat torzul el. A Sátán akarata fordított, mer azt mondta, ami sosem lehet teljes hatással az emberre: "Gonosz légy az istenem!" Ezért amennyire láthatjuk, a helyre állítás számára lehetetlen. Ez a gondolat is tele van oktatással, hogy a búza és a konkoly nem eltérő mag, hanem a konkoly elfajzott búza. Ezáltal a kép érdekesen alkalmazható a gonosz eredetének kifejtésére, hogy az nem generáció, hanem degeneráció. - Miután elvetette konkolyát, az ellenség elment. - A gyülekezetekben a gonosz kezdetei gyakran alig ismerhetők föl. A konkoly csak akkor tűnik elő, amikor "a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott." A különbség a konkoly és a búza között csak akkor ismerhető fel, amikor már a kalász is kialakult. Ezért szó szerint beteljesednek az Úr szavai: "Gyümölcseiről ismerik meg őket." Augusztinusz megjegyzi, hogy csak a jóval való szembeállás teszi nyilvánvalóvá a gonoszt. Ahogy szükség van világosságra, ami kiemeli a sötétséget; magasságra, hogy mérjük a mélységet, ugyanígy szentté kell válnunk, hogy megszomorodjunk a szentségtelenség miatt. Ez éppen olyan igaz az egyének szívének tapasztalására, mint a Gyülekezet egészére. Ámen!
**************

Jézus példázatai
A konkoly 4. rész
(Máté 13, 24-30 és 36-43)

"A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földbe? Honnan van akkor benne a konkoly?" Ezek a szolgák nem angyalok, hanem emberek, akiknek valóban igaz a buzgóságuk Mesterük tisztelete érdekében, de szükséges, hogy mérsékeltté és visszafogottá váljék (vesd össze: Lukács 9,54). Az a kérdés, hogy"ugye jó magot vetettél a földbe?" jól kifejezi a meglepetést és a zavart, amit mindnyájan átérezhettek, különösen az első időszakokban, akik buzgok voltak Istenért a siralmas jelenségek láttán, amit az egyház tanúsított. Hol van az a Gyülekezet, amiről Pál ezt írta: "így állítja maga lé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló" (Efézus 5,27)? De a válasz ez: "Ellenség tette ezt!" Ezt nem annak a tökéletlenségnek tulajdonítja, ami hozzátapad minden emberihez, hanem a nagy szellemi ellenség határozott aknamunkájának. Abban a kérdésben, hogy "Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt?" a külső hatalom használatának kísértése fogalmazódik meg a tévedés elnyomása érdekében. Ezért így szól: "Nem." Ezzel a tiltással kétségtelenül megengedhetetlen minden ilyen lépés a bűnösök kirekesztésére, mivel ez nem hagyna lehetőséget a megtérésre. Ámen!
*********************

Jézus példázatai
A konkoly 5. rész
(Máté 13, 24-30 és 36-43)

"Had nőjön mind a kettő az aratásig!" Ebből tudjuk, hogy a gonosz nem tűnik el a jó elől, hanem még inkább kifejlődik, mint ahogyan a másik oldalon a jó szintén még hatalmasabban bontakozik ki. Ez így megy tovább, amíg szemtől szemben meg nem jelenik Krisztus és az Antikrisztus. Világos, hogy amikor Krisztus kijelenti célját, hogy végül teljessé tegye az elkülönítést, megtiltja, de nem az isteni fegyelmezés gyakorlását, hanem bármilyen kísérletet arra nézve, hogy megelőzzék a végső elkülönítést. Akkor Ő ad parancsot, de nem ezeknek a szolgáknak, hanem az aratóknak - "elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt". A konkoly sorsa az, hogy kévébe gyűjtsék és elégessék, vagy ahogy itt olvassuk, az angyalok "tüzes kemencébe dobják őket". Augusztinusz ezt a kévébe gyűjtést a "hasonlót a hasonlóval" gondolatával magyarázza. "Vagyis... az erőszakosokat az erőszakosokkal, a paráznákat a paráznákkal, a gyilkosokat a gyilkosokkal, a rablókat a rablókkal stb." A tűz általi büntetést nem alkalmazták a zsidók között, de nem volt előttük ismeretlen. A káldeusok alkalmazták (Jeremiás 29,22; Dániel 3,6). A sírás és a fogcsikorgatás a harag és a türelmetlenség kifejezése (ApCsel. 7,54). "Akkor majd igazak fénylenek Atyjuk országában", a dicsőség be is mutatkozik a szentekben, nem csak pusztán megkapják. Olyan dicsőség lesz, ami már az övék volt korábban, de még nem lett nyilvánvalóvá. Ez lesz az Isten fiai a megjelenési napja. Elismerik őket mint a világosság Atyjának gyermekei (Jakab 1,17). Csak akkor teljesednek be az Ószövetség dicsőséges próféciái: "Nem jön ide többé körülmetéletlen és tisztátalan" (Ézsaiás 52,1); "Egész néped igaz lesz" (Ézsaiás 60,21); vesd össze: Zakariás 14,21; Ézsaiás 35,8; Jóel 4,17; Ezékiel 37, 21-27; Sofóniás 3,13. Ámen!
*****************
 
 

Biblia-Ige magyarázatok-Jézus példázatai-A magvető

Jézus példázatai
A magvető 1. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)





Máté célja, hogy az evangélium tizenharmadik fejezetében bemutassa olvasóinak az első példázatokat, amelyeket az Úr mondott. Az Úr a magvető példázatával kezdte a tanításnak azt a módját, amit addig még nem alkalmazott. Az evangéliumban sehol sincs olyan gazdag példázatgyűjtemény, mint itt. Az egyedüli igeszakasz, ami összehasonlítható vele, Lukács 15. és 16. fejezete, ahol öt példázat van feljegyezve, amelyek nyilvánvalóan egyszerre hangzottak el. Máté elbeszéli, hogy "Azon a napon kiment Jézus a házból", valószínűleg Kapernaumban, amely városban általában lakott nyilvános szolgálatának kezdete után - "a maga városában" (Máté 9,1) közel a tengerparthoz. Kimenve "leült a tengerparton", vagyis a Genezáreti tónál. Ez a tó sok néven szerepel az evangéliumokban. Gyakran egyszerűen "a tenger", vagy "a Galileai tenger", vagy "a Tibériás tenger" a neve. Nem túl nagy terjedelmű tó, mintegy 25km hosszú és 10km széles. Ámen!


************

Jézus példázatai
A magvető 2. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)

Az Úr felemelte tekintetét, és nem messze látott egy földművest, amint vetette a magot a barázdákba. A tanítónak és a tanítványnak a maghoz és a talajhoz hasonlítását gyakran megtaláljuk nem csak a Szentírásban (1Péter 1,23; 1János 3,9), hanem minden bölcsebb pogány, így Arisztotelész, Cicero, Plutarkosz és mások munkáiban. Amíg minden említésre érdemes tanítás olyan, mint a mag, amelynek van ereje, hogy belegyökerezzék a hallgatók szívébe, ennek sokkal magasztosabb értelemben igaznak kell lennie azokról az igékről, amiket Ő mondott, Aki maga volt a termékenyítő Ige, amit továbbadott. Nem tudom kétségbe vonni, hogy az Úr úgy akart bemutatkozni, mint a legfőbb magvető. Azért jött a világba, hogy vesse a magot. A királyságról (ország) szóló Ige volt a mag, az emberek szíve pedig a talaj. Vetés közben néhány mag az útfélre esett (és eltaposták), aztán jöttek a madarak, és felkapkodták. Vagyis némely mag a kemény útra esett, ahol nem tudott belenyomódni a földbe, hanem ki volt téve a járókelők taposásának, amíg végül könnyű zsákmánya lett a madaraknak. Ámen!


*********************


Jézus példázatai
A magvető 3. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)

A madarak Keleten nagy csapatokban követik a földművest, hogy összegyűjtsék, ha lehet, a szétszóródott gabona magvakat. Krisztus így magyarázza ezt: "Amikor valaki hallja a mennyek országának Igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami a szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag." Azok a szavak, amiket csak Máté jegyez föl, és nem érti, nagyon fontosak annak megértése, hogy ez egy olyan elmének és szívnek az elsődleges állapota, amelyben Isten Igéje semmilyen hatást nem fejt ki. Az ember nem érti az üzenetet. Nem gondolja, hogy bármilyen kapcsolatban volna az Igével vagy a kegyelem királyságával, amit az Ige hirdet. Mindaz, ami az ember láthatatlan világgal való kapcsolatáról szól, mindaz, ami a bűnről, megváltásról, szentségről szól, értelmetlen és teljesen jelentőség nélküli. Kiszolgáltatja szívét mint közutat a világ minden gonosz befolyásának, amíg olyan keménnyé nem válik, mint az útburkolat. Mindezek mellett mindig van valaki, aki figyel, hogy kihasználja a talajnak ezt a gonosz állapotát, és elküldje szolgáit a gonosz gondolatok, világi kívánságok stb. alakjában és segítségükkel elragadja azt, ami szívében van vetve. Az Úr így zárja: "ez olyan mint akinél az útfélre hullott a mag. Ámen!

**********************


Jézus példázatai
A magvető 4. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)

"Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak." A köves talajt nem a "sziklás hely" kifejezés jelenti, mert ez nem akadályozná meg a gyökereket a mélyre hatolásban. Ez az a talaj, ahol vékony humuszréteg fedi a szikla felszínét. Krisztus aztán így szólt: "Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az Igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, és amint nyomorúság vagy üldözés támad az Ige miatt, azonnal eltántorodik." Itt olyan elmebeli állapottal találkozunk, amely nem utasítja vissza makacsul az igazságot, hanem hiányzik belőle a komolyság. Ez ugyanaz a szellemiség, mint ami a nagy tömegekben volt, akik követték Jézust, akikhez odafordult és a legerősebb nyelvezettel mondta, hogy mit foglal magába a tanítványság (Lukács 14, 25-33). "De nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, és amint nyomorúság vagy üldöztetés támad az Ige miatt, azonnal eltántorodik." A bajok és szenvedések, amelyeknek erősíteniük kellene az igaz hitet, pusztán ideiglenes hitet hoznak létre és ez kudarchoz vezet. A belső gyökerezés a sziklán való megalapozottságnak felel meg (Máté 7,25). Ez a kép nem ritka a Szentírásban (Efézus 3,17; Kolosse 2,7). Illusztrációkat vehetünk erre a kitartó hitre a Zsidók 10,34 és a 2Korintus 4, 17-18 alapján. Démásban viszont nem volt meg ez a gyökér. Ámen!

***************************


 
**********************

Jézus példázatai
A magvető 6. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)

"A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik száz annyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit." A százszoros hozam nem ritka keleten (1Mózes 26,12). Herodotosz mondja, hogy kétszázszoros volt az általános terméshozam Babilon alföldjén és olykor háromszázszoros. Megtudjuk, hogy "akinél pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem." Vagy ahogy Lukács írja: "Akinél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal." Miként lehet bármilyen szívet jónak nevezni, mielőtt az Ige és a Szellem azzá nem teszi? "Az igazságból valók", "az igazságot cselekszik", "az igaz és jó szívvel" hallgatók mind ugyanezt jelentik, vagyis az igazság iránti fogékonyságot. Az evangélium hirdetése a szikrák szétszórásához hasonlítható. Ahol taplót találnak ott gyorsan lángra borulnak. Ugyanígy amikor Krisztus hirdette az igét, volt és még mindig megvan az emberek két csoportja. Az egyik a hamis szívűeké, akik a jót gonosznak, a gonoszt jónak hívják; az önmagukat mentegetők és az önigazultak, mint amilyen az írástudók és farizeusok a legnagyobb részben voltak. A másik csoport is bűnösökből állt, akik elismerték bűneiket és nem volt vágyuk arra, hogy megváltoztassák a helyes és helytelen közötti örökké való viszonyt. Ilyenek voltak a Máték és a Zákeusok. Nátánel lenne még tökéletesebb példa - az egyszerű, őszinte, igazságos természetű ember, aki hűséges volt a kapott világossághoz -, aki nem állt ellen Isten felkészítésének azért, hogy neki adja legjobb ajándékát. Ámen!
************


Jézus példázatai
A magvető 7. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a jó talaj is éppen úgy Istentől van, mint a mag. Feltételezem, hogy a hozam különbsége jelzi azok hűségének fokozatát, akik befogadják az Igét. A következő szavak nagyon fontosak: "Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik,, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé." A tanítványok veszélyben lehettek, amikor feltételezték, hogy a szívnek ez a négyfajta állapota véglegesen rögzített. Az a figyelmeztetés, hogy "vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok", kizárja egy ilyen tévedés lehetőségét. Elmondja, hogy amiként hallgatjuk és fogadjuk az Igét, úgy lesz eredményes - hogy még azoknak is, akik gonosz helyzetbe sodorták magukat, lehetséges a helyreállás Isten kegyelme által. Amíg igaz az, hogy a talaj nem alkalmas a termésre, mégis másrészt a kemény talaj meglágyulhat - a sekély talaj mélyülhet - a tüskés talaj meg lehet tisztítani. Ha a mennyei mag a talajt érinti, hatalmasabban hozza meg a termést (Jeremiás 23,29). Ámen!
***********************