Lukács 15:1-7.
Ez a történet Jézus szájából olyan, hogy nem szükséges hozzá kommentár! Bárki megértheti – és ki az, aki ne értene egyet vele??
Viszont egyvalami, amit magunktól nem tudnánk, ha Jézus meg nem mondta volna nekünk:
“Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő
bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége
megtérésre.” (7.v.)
Hová mész, Pásztor? A juhomat megkeresni. Milyen messzire fogsz menni? Olyan messzire, amilyen messze a juhocskám ment. És az milyen messze lehet? A világ végére is elmehet! És meddig fogod keresni? Amíg meg nem találom!
Amikor megtalálod, odajön majd hozzád? Nem, el fog futni tőlem! És hova? A sziklák közé és kietlen pusztaságba. Mikor fog megállni? Amikor már nem tud tovább futni. És akkor mit csinálsz? Felveszem, és hazaviszem.
Anikó Williams
Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, (Máté 6:9)
Bár Istenre, mint “Atyára” 13
esetben utal az Ószövetség, Jézus gyakran használta ezt a megnevezést,
amely teljesen új jelentéssel tölti meg Istennel való kapcsolatunkat.
Jézus több, mint 150 esetben utalt Istenre, mint az édesapjára és 30
esetben a mi édesapánkként azonosította Istent. Ez határtalan haraggal
töltötte el Jézus kortárs vallási vezetőit, akik botránynak tartották Isten apjuknak nevezni, mivel ezt az Istennel való egyenlőség jeleként
értették. (János 5:17-18). Ez a megszólítás – Atya – olyan gyakorivá
vált manapság az egyházban, hogy sokszor egyáltalán nem érzékeljük a
valódi jelentőségét. A kijelentés, amely arra ösztönöz bennünket, hogy
Istent nevezzük a “mi Édesapánk”-nak, Isten kedves, gyengéd és szerető
természetét tárja elénk (1. János 4:8). Pál tovább erősíti ezt azzal,
hogy az “Abba, Édesapa” kifejezést használja. (Róma 8:15), amely egy
olyan érzelemmel teli kifejezés, amit a fiatal gyermekek használtak
édesapjuk megszólításához, a magyarban az apuci szavunkhoz áll közel a
szó jelentése. Azt mondja Jézus, hogy ismerjük fel az Istennel való
kapcsolatunkat és dicsérjük Őt ezért. Ez egy olyan kapcsolat, amely
minden földi kapcsolaton túlmutat. Egy olyan édesapához tartozunk, aki
szeret bennünket, mert az Övéi vagyunk. Fuss oda Hozzá, dobj félre
minden formalitást és nevezd Őt az APUCIDNAK!
Máté Evangyélioma 7,1-29
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek,
olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek
néktek. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a
gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi
módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te
szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki
előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a
szálkát a te atyádfiának szeméből! Ne adjátok azt, a mi szent, az
ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne
tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak
titeket. Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek
és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál;
és a zörgetőnek megnyittatik. Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha
az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vajjon
kígyót ád-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó
ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat
azoknak, a kik kérnek tőle?! A mit akartok azért, hogy az emberek ti
veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a
törvény és a próféták. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu
és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik
azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre
visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a
hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől
ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről
szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó
gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem
teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre
vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, a ki
ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki
cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama
napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te
nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a
te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek
titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e
beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a
ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az
árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt
össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e
beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond
emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az
árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és
összeomlott: és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e
beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja
vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”
Áldott Testvérek. Eme fejezetet nevezhetjük, az
Irgalom-a Kegyelemtanításának, azaz: A Kegyességre nevelés
fejezetének... Az első öt vers, leplezetlenül erre hívja fel a
figyelmünket! Ezzel a kezdettel:
„Ne
ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek,
olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek
néktek.”
A Probléma talán azzal kezdődött, hogy a fejezet
verseit ízekre szedték, és úgy kezdték alkalmazni bizonyos
szituációkban, ezért egyrészt sok szempontból
homályossá-értelmezhetetlenné vált az emberek előtt, de legfőként: Távol
került a színtiszta Igazságtól az emberi tanítások, és emberi
magyarázatok miatt... Lássunk erre egy példát eme fejezetből:
„Ne
adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a
disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván,
meg ne szaggassanak titeket.”
Erről az Igeversről, mindenkinek van adott esetben
akár több értelmezése is kéznél. Az egyik azt mondja: A Hitedről ne
beszélj hitetlennel, mert kicsúfol és meggyaláz. Ez a magyarázat
kézenfekvőnek tűnhetne, csak az a probléma ezzel, hogy ha ez így lenne,
akkor ez az Ige, szemben menne az Teljes Szentírás tanításával! Hiszen
pontosan arra rendeltettünk, hogy a világban hirdessük az Igaz Istenben
való hitet, prédikálásunkkal, értékrendünkkel, és életünkkel. Ebben az
aspektusban pedig, ha megcsúfolnak-kigúnyolnak-megvetnek-esetleg meg is
vernek a felmutatott és megvallott hitünkért. pontosan hogy
megtiszteltetés számunkra és nem kerülendő szégyen! Erre tanít bennünket
Jézus, és ezt a példát hagyták ránk az Apostolok is:
Jn.15,14-27 „Ti
az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok
néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja,
mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert
mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti
választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek
titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti
gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben,
megadja néktek. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek. Ha
gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti
nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé;
de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak
titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama
beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő
uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet
megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért
cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem. Ha
nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most
nincs mivel menteniök az ő bűnöket. A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én
Atyámat is. Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a
melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is,
gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat. De azért lőn így, hogy
beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül
gyűlöltek engem. Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök
néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az
tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert
kezdettől fogva én velem vagytok.”
Ezeket előre hirdette konkrétan is:
Mt.10,14-33 „És
ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket,
mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek
le. Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és
Gomora földjének dolga, mint annak a városnak. Ímé, én elbocsátlak
titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a
kígyók, és szelidek mint a galambok. De óvakodjatok az emberektől; mert
törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak
titeket; És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem,
bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak. De mikor átadnak titeket, ne
aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek
abban az órában, mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, a kik szóltok,
hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek. Halálra adja
pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik
ellen, és megöletik őket. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én
nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik. Mikor pedig abban a
városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom
néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend.
Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál. Elég a
tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a
házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?! Azért
ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne;
és oly titok, a mi ki ne tudódnék. A mit néktek a sötétben mondok, a
világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről
hirdessétek. És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket
pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket,
mind a testet elvesztheti a gyehennában. Nemde, két verebecskét meg
lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti
Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind
számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak
vagytok. Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is
vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; A ki pedig megtagad
engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám
előtt...”
Az Apostolok ennek megéléseként, Tisztességnek és
dicsőségnek könyvelték el, amikor Jézus nevéért megostorozták őket.
Tehát a kérdéses ige magyarázata, miszerint:
„Ne
adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a
disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván,
meg ne szaggassanak titeket.”
Szóval ennek az Igének az eddig ismert emberi
magyarázata és emberi értelmezése, helytelennek bizonyult. Akkor mi
lehet a magyarázata? Nos: Az Igét a maga környezetébe visszahelyezve
megláttatik: Ha téged az Örökkévaló indít valamire, ami esetleg
megütközést is okozhat a Testvéreknek, a világnak, ne magyarázkodj
olyanoknak, akik az ítéletüket már előre meghozták felőled. Akiknek a
vizsgálat csak színjáték, akik csak magamutogatók, és gyönyörködnek a
képmutatásban, és az ítélkezésben! Jézussal is ezt tették, és Jézus sem
felelt ezeknek...
Jn.7,50-53 „Monda
nékik Nikodémus, a ki éjjel ment vala ő hozzá, a ki egy vala azok
közül: Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha előbb ki nem
hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik? Felelének és mondának néki:
Vajjon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából
nem támadt próféta. És mindnyájan haza menének.”
Láthatjuk: Az ítélet már előre megvolt, a vizsgálat
pedig csak színjáték volt... Ezeknek Jézus, kérdésre-kérdéssel felelt.
De visszatérve az ítélkezés fogalmához, lássuk arról is egy átfogó
példát:
János Evangyélioma 8,1-12
„Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére. Jó reggel azonban ismét ott
vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala
őket. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a
kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt, Mondának
néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A
törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek
köveztessenek meg: te azért mit mondasz? Ezt pedig azért mondák, hogy
megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván,
az ujjával ír vala a földre. De mikor szorgalmazva kérdezék őt,
felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá
először a követ. És újra lehajolván, írt vala a földre. Azok pedig ezt
hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a
vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az
asszony a középen állva. Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem
láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te
vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram!
Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne
vétkezzél! Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ
világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz
az életnek világossága.”
Adott ez a történet tehát, és azok akik előre
eldöntötték hogy az Asszonynak meg kell halnia, Mózesre, de még inkább a
Miczvára hivatkoznak:
„Mondának
néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A
törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek
köveztessenek meg: te azért mit mondasz?”
Lássuk a Miczva ide vonatkozó hivatkozását tehát:
III.Mózes 20,10
„Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő
felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna
férfi és a parázna nő.”
Ez valahogy nem passzol a János 8-ban leírt
történettel, mert az az Ige amire hivatkoztak az akkoriak, nyilván
kimondja: A Férfinek is meg kell halnia! Ám Jézus elé csak az Asszonyt
vitték, tehát színi előadás volt az egész... De ne álljunk meg itt. A
Törvény büntető passzusainak a vége:
Mózes V. könyve 17,1-7
„Ne áldozzál az Úrnak, a te Istenednek olyan ökröt és juhot, a melyen
valami fogyatkozás van, akármi hiba; mert útálatosság az az Úrnak, a te
Istenednek. Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, a
melyeket az Úr, a te Istened ád néked, vagy férfiú vagy asszony, a ki
gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt, megszegvén az
ő szövetségét; És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat,
akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, a
melyet nem parancsoltam; És megjelentetik néked, és meghallod: jól
megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az
útálatosság Izráelben: Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt,
a ki azt a gonoszságot mívelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az
asszonyt) és kövezd agyon őket, hogy meghaljanak. Két tanú vagy három
tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg
ne haljon. A tanúk keze legyen első rajta, hogy megölettessék, és azután
mind az egész nép keze. Így tisztítsd ki magad közül a gonoszt.”
Tehát a halál! Pál ugyan erre magyarázatul mondja:
I Kor.6,15-20
„Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva
hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen. Avagy
nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert
ketten lesznek, úgymond, egy testté. A ki pedig az Úrral egyesül, egy
lélek ő vele. Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember
cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste
ellen vétkezik. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek
lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a
magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az
Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.”
Tehát ha és amennyiben a paráznát életben hagyják,
vélelmezhető, hogy másokat újra bűnbe visz, és így a bűnt terjeszti,
mint valami fertőzést. Akkor hogyan ítéljünk? És ebben az estben Jézus
miért nem ítélt? Tehát fussunk neki még egyszer: Akik a parázna asszonyt
hozták, a Törvényre hivatkoztak... Csakhogy a Törvény kimondja azt is,
hogy:
1; mindkét félt ki kell irtani! 2; a tanúk kihallgatása!
V.Mózes 17,6. „Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon.”
A Férfit nem hozták, tehát a tanúk hiteltelenek! Ki
vitt bűnbe kit? A Nő a férfit-vagy a férfi a nőt? Biztos hogy
paráznaságról beszélünk? Nem lehetett erőszak? A FélIgazság nem Igazság!
Ha nem lehetséges a körültekintő vizsgálat, akkor nem lehetséges Igaz
ítéletet hozni! És ezzel meg is érkeztünk a fő témánkhoz! Jézus azt
mondja:
Máté Evangyélioma 7,1-2
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek,
olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek
néktek.”
És azzal folytatja:
Máté Evangyélioma 7,12
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt
ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”
Ezt pedig az előtt mondja Jézus, mi előtt "Minden
hatalom neki adatott" volna... Közeledve ennek biztos meglétéhez, ez a
kijelentés, tehát a Mt.7,12 magasabb szintre emelkedett! Jézus ugyanis
összekötötte a Mennyet a földdel, az Ő engesztelő áldozata által! A
benne hívőket, és a neki engedelmeskedőket, Isten fiaivá tette! A Mt. 7,
12 tehát felemelkedett a tökéletesség szintjére, és úgy módosult: Amit
szeretnél magadnak Istentől, azt biztosítsd az embereknek! Ahogyan ezt
Pál is mondja:
Gal.6,7 „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.”
Ám még előbb Jézus erről így beszél:
Mt.18,10-22
„Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert
mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én
mennyei Atyám orczáját. Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa,
a mi elveszett vala. Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van,
és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem
hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik
eltévelyedett? És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek,
inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem
tévelyedett. Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is
elveszszen e kicsinyek közül. Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened,
menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a
te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy
kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem
hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony
mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a
mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. Ismét, mondom
néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden
dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert a
hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok
közöttük. Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én
atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még
hetvenhétszer is.”
A Szent tanban a Hetes szám, és annak
többszörözése, a Tökéletességet-a teljességet jelzi! Azok számára
mondanám, akik a hetvenhétre koncentrálva számolgatják hogy hányszor
bocsátottak meg, jelzem hogy abszolút rossz irányban állnak! Ugyanis: A
Hetvenhét azt jelenti: Ha megbánja az a valaki a tettét, és beismerve
bocsánatot kér, akkor mindig-minden esetben meg kell bocsátani! Arról
nem is beszélve, hogy ez, nem szabad hogy fogat összeszorítva történjen,
hanem természetes indulatból kell hogy fakadjon! Ám ez a szám ennél még
tovább is mutat! Ha valaki össze tudja számolni, hogy hányszor
bocsátott már meg, az valójában azt jelenti, hogy mindig előtte van a
sérelem... tehát igazából egyszer sem bocsátott meg! Ezzel pedig
rabságban tartja azt, akit fel kellene szabadítania! A Messiási
megbocsájtásról, és ebben az aspektusban, egy Messiási prófécia adhatja
talán a legteljesebb képet:
Ésaiás próféta könyve 61,1-3
„Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a
szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört
szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a
megkötözötteknek megoldást; Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét,
és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót; Hogy
tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek
kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett,
hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!”
Ha Ő Nekünk ezt adja, és ez nekünk az életet
jelenti, és a biztonságot, és a boldogságot, és a vígasztalást, és a
reménységet. És mi az Ő testvérei lettünk általa, akkor mi ezt miért ne
adhatnánk meg mindenkinek úgy, ahogyan Ő adta nekünk? Nem ez az
Evangélium? Akkor tehát az ítélkezésről: A Törvény azt mondja:
V.Mózes 17,6 „Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon.”
A Két-vagy három Tanú, nem azt jelenti, hogy egy
aspektusban beállított tanúk, hanem a történet teljességét ismerő tanúk
meghallgatását jelzi! Vagyis a Teljes Igazság világosságára kell
törekedni! A Törvény így szól:
III.Mózes 24,13-21
„Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván: Vidd ki az átkozódót a táboron
kivül, és mindazok, a kik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és
kövezze agyon azt az egész gyülekezet. Izráel fiainak pedig szólj, ezt
mondván: Ha valaki az ő Istenét átkozza, viselje az ő bűnének terhét. És
a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon
az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az
Úrnak nevét, halállal lakoljon. Ha valaki agyon üt valamely embert,
halállal lakoljon. Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt:
barmot baromért. És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint ő
cselekedett, vele is úgy cselekedjenek: Törést törésért, szemet szemért,
fogat fogért; a milyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta
is. A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon,
halállal lakoljon.”
Isten nevének átkozása-nevének szidalmazása az is,
ha Igazságtalan vagy felületes ítélet esetén az Örökkévalóra hivatkozik
az ítélet hozó! Hiszen az Igazság ismerői előtt, gyalázatra adta
akaratlanul is az Úr nevét... Tehát: Meg van írva: Életet életért! De az
is meg van írva:
Mózes IV. könyve 35,1-34
„És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezőségén a Jordán mellett, Jérikhó
ellenében, mondván:Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a
lévitáknak az ő örökségi birtokukból lakásra való városokat; a
városokhoz pedig adjatok azok környékén legelőt is a lévitáknak; Hogy
legyenek nékik a városok lakóhelyekül, a legelők pedig legyenek az ő
barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állatjoknak. És azoknak a
városoknak legelői, a melyeket a lévitáknak adtok, a város falától és
azon kivül, ezer singnyire legyenek köröskörül. Mérjetek azért a városon
kivül, napkelet felől két ezer singet, dél felől is kétezer singet,
napnyugot felől kétezer singet, és észak felől kétezer singet; és a
város legyen középben. Ez legyen számukra a városok legelője. A városok
közül pedig, a melyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, a
melyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kivül
adjatok negyvenkét várost. Mind a városok, a melyeket adnotok kell a
lévitáknak, negyvennyolc város, azoknak legelőivel egyben. A mely
városokat pedig Izráel fiainak örökségéből adtok, azokhoz attól, a kinek
több van, többet vegyetek, és attól, a kinek kevesebb van, kevesebbet
vegyetek; mindenik az ő örökségéhez képest, a melyet örökül kapott,
adjon az ő városaiból a lévitáknak. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a
Kanaán földére: Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek
menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki
történetből öl meg valakit. És legyenek azok a ti városaitok menedékül a
vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a
gyülekezet elé. A mely városokat pedig oda adtok, azok közül hat legyen
néktek menedékvárosul. Három várost adjatok a Jordánon túl, és három
várost adjatok a Kanaán földén; menedékvárosok legyenek azok. Izráel
fiainak és a jövevénynek, és az ő közöttök lakozónak menedékül legyen az
a hat város, hogy oda szaladjon az, a ki történetből öl meg valakit. De
ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az;
halállal lakoljon a gyilkos. És ha kézben levő kővel, a melytől
meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a
gyilkos. Vagy ha kézben lévő faeszközzel, a melytől meghalhat, üti meg
úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos. A vérbosszuló
rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.
Hogyha gyűlölségből taszítja meg őt, vagy szántszándékkal úgy hajít
valamit reá, hogy meghal; Vagy ellenségeskedésből kezével üti meg azt
úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, a ki ütötte; gyilkos az; a
vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele. Ha
pedig hirtelenségből, ellenségeskedés nélkül taszítja meg őt; vagy nem
szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt; Vagy akármiféle követ, a
melytől meghalhat, úgy ejt valakire, a kit nem látott, hogy meghal,
holott nem volt ő annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét: Akkor
ítéljen a gyülekezet az agyonütő között és a vérbosszuló rokon között e
törvények szerint. És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló
rokonnak kezéből, és küldje vissza azt a gyülekezet az ő
menedékvárosába, a melybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a
főpap, a ki felkenetett a szent olajjal. Ha pedig kimegy a gyilkos az ő
menedékvárosának határából, a melybe szaladott vala; És találja őt a
vérbosszuló rokon az ő menedékvárosának határán kivül, és megöli az a
vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz annak vére ő rajta; Mert az ő
menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig; a főpap halála után pedig
visszatérhet a gyilkos az ő örökségének földére. És legyenek ezek
néktek ítéletre való rendelések a ti nemzetségeitek szerint, minden
lakhelyeteken. Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a
gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon.
Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, a ki halálra
való gonosz, hanem halállal lakoljon. Attól se vegyetek váltságot, a ki
az ő menedékvárosába szaladt, hogy visszamehessen és otthon lakozzék a
főpap haláláig. És meg ne fertőztessétek a földet, a melyben lesztek;
mert a vér, az megfertézteti a földet, és a földnek nem szerezhető
engesztelés a vér miatt, a mely kiontatott azon, csak annak vére által, a
ki kiontotta azt. Ne tisztátalanítsd meg azért azt a földet, a melyben
laktok, a melyben én is lakozom; mert én, az Úr, Izráel fiai között
lakozom.”
Testvérek: Ne legyen már annyira egyszerű előttünk
az ítélkezés... Hagyjuk az ítéletet a Mindent tudóra, aki a szíveket
vizsgálja, és aki előtt minden tiszta és világos! Tehát meg van írva:
Máté Evangyélioma 7,1-2
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek,
olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek
néktek.”
És erre az ítélkezők, azt szokták mondani: Viszont az is meg van írva:
I Thessz.5,21-22 „Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!”
És ez alapján szoktak ítélkezni mégis. Na most vagy
az van, hogy Pál mást hirdetett mint Jézus, vagy pedig arról van csupán
szó, ahogyan arról Péter is beszélt:
II.Péter 3,14-18
„Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül
és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben. És a mi Urunknak
hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia
Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. Szinte minden
levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely
nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok
elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. Ti azért
szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek
tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem
növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus
Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind
örökkön-örökké. Ámen.”
Tehát az Igazságban állhatatlanok csűrése csavarása
nyomán deformálódott Igemagyarázat ékes példáját hallhatjuk olyankor,
amikor Pál szavait szembe állítják Jézus parancsolatával! Ezt meg is
láthatjuk, ha a kiragadott Igét vissza helyezzük a környezetébe...
Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5,1-28
„Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak
néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő
el, mint a tolvaj éjjel. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és
biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a
terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai,
nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg
titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem
vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint
egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert a kik alusznak, éjjel
alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, a kik
nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek
mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe. Mert nem
haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a
mi Urunk Jézus Krisztus által, A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren
vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele. Vígasztaljátok azért
egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is. Kérünk
továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, a kik fáradoznak
közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket; És az ő
munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel.
Egymással békességben éljetek. Kérünk továbbá titeket, atyámfiai,
intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket,
gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt.
Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem
mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.
Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok;
mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok. A Lelket
meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek, Mindent megpróbáljatok; a
mi jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik,
őrizkedjetek! Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket
mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek
feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű
az, a ki elhivott titeket és ő meg is cselekszi azt. Atyámfiai,
imádkozzatok érettünk. Köszöntsétek az összes atyafiakat szent
csókolással. Kényszerítlek titeket az Úrra, hogy olvastassék fel e levél
minden szent atyafi előtt. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme
veletek! Ámen.”
Vagyis az Isten Igéje melletti megmaradásra hív, a Szent Tan szerinti életre, és az abban való állhatatlanságra! Azt mondja:
1Thesszalonikai levél 5,19-22
„A Lelket meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek, Mindent
megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak
látszik, őrizkedjetek!”
De mi a jó? Ez a kérdés, és ezek megértéséhez ez a kulcs... Na Figyi:
Mk.10,17-18 „És
mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte,
kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet
elnyerhessem? Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki
sem jó, csak egy, az Isten.”
A Lélek és a Prófétálás környezetében, a Jó, az
Isten Igéjét jelenti! A Gonosz pedig mindaz, ami az Ige Igazságától
eltér! Nem emberre vonatkozik, hanem a Tanításra!!! Most ebben az
értelemben vizsgáljuk meg Jézus szavait:
Mt.7, 12-29 „A
mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti
is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. Menjetek
be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a
veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a
kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a
kik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik
juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt,
vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a
romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz
gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem
terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő
gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, a ki ezt mondja nékem:
Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én
mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram!
nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é
ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És
akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok
tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és
megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára
építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a
szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a
kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem
cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre
építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a
szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak
romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a
sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma
van, és nem úgy, mint az írástudók.”
A Gyümölcs vizsgálata, tehát az Igéhez- az
Örökkévaló tanításához való viszonyulást jelenti. Mennyire más
perspektíva ez így... Az is meg van írva:
Jak 2,13 „Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.”
"Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. "(Zsolt 51,6)
Van, aki úgy vétkezik Isten és embertársai ellen, hogy észre sem veszi.
Ez neki a természetes, nincs semmilyen mércéje, eltompult a
lelkiismerete is. Van, aki magyarázza, mentegeti a bűneit, enyhítő
körülményeket keres. Más megpróbálja rejtegetni,
mert bűn az, ami kiderül mondja. Egyesek dekorálják: nem loptam, hanem
csak örömet akartam szerezni valakinek. Mindenki így tesz, ez csak egy
kis botlás volt, mindnyájan gyarlók vagyunk... S nem vesszük észre, hogy
miközben a mutatóujjunkkal másokra mutatunk, három ujjunk magunk felé
irányul, és minket vádol.
Dávid őszintén bevallja: „Míg
hallgattam,... egész nap jajgatnom kellett... erőm ellankadt, mint a
nyári hőségben." Míg végül így döntött: „Megvallottam neked vétkemet,
bűnömet nem takargattam... és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem."
(Zsolt 32,3-5) Az 51. zsoltárban pedig megrendítő, konkrét módon vallja
meg Istennek bűneit, és egyedül tőle remél feloldozást: „Ments meg,
mert vért ontottam", „moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó...
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem..." (16., 9., 12. v.)
Isten igéje segítette el Dávidot is bűnlátásra, ő igazat adott Istennek,
nevén nevezte bűneit, bevallotta teljes tehetetlenségét, és egyedül a
bocsánatban reménykedett. És miután megkapta, ugyanolyan komolyan vette,
mint előtte a bűnét. Hitetlen magatartás az, amikor valaki ezt mondja:
nem tudom megbocsátani magamnak. Amit Isten megbocsátott, az olyan,
mintha nem történt volna meg. Legyen békessége a kegyelmet kapott
bűnösnek, és legyen hálás szüntelenül az elnyert bocsánatért! Ez is erőt
ad ahhoz, hogy ne ismétlődjék a bűn.
De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtem,
azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékifeszülve, célegyenest
igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása
jutalmára.– Filippi 3: 13
Kudarc és csalódás. Fájdalmak a múltból, amik mintha soha nem akarnának
elmúlni. A legtöbben tudjuk, milyen ezektől szenvedni, de kevesen
tudjuk, mit tegyünk velük. Ezért csak tovább sántikálunk, remélve, hogy
egyszer valami csoda folytán begyógyulnak azok a sebek. De ez soha
nem történik így. Az idő múlásával sokan egyre rosszabb állapotba
kerülnek. Azért, mert ha ahelyett hogy magunk mögött hagynánk a
fájdalmas kudarcokat, azokban élünk, valóságosabbá válnak a számunkra,
mint Isten ígéretei. A kudarcokra összpontosítunk, amíg depressziósak
nem leszünk, és nem tudunk tovább menni, mert attól félünk, hogy akkor
újra elbukunk. Én sokszor kerültem ebbe a csapdába. Aztán egy depressziós napon az Úr így szólt a bensőmben:
”Kenneth, az a problémád, hogy a múlton gondolkozol a jövő helyett. Ne
tedd! A hitetlenség a múltra tekint, és azt mondja: ’Látod, ez nem
sikerülhet.’ De a hit a jövőre tekint, és azt mondja: ’Ez sikerülhet, és
Isten ígéretei szerint, már sikerült!’ A hit a múltbeli kudarcokat maga
mögött hagyva kilép, mert a győzelem már megvan.” Ha a depresszió
miatt szellemi mélyrepülésben találod magad, kitörhetsz belőle, mihelyst
leveszed a szemedet a múltról, és a jövőre tekintesz – arra a jövőre,
amit Jézus Krisztus garantált neked hatalmas és drága ígéretei révén az
Igében. Feledkezz el a múltbeli kudarcokról! Isten is ezt tette. (Zsidó 8: 12) És ha Ő nem emlékszik rájuk, neked miért kellene?
A Biblia szerint Isten kegyelme minden reggel megújul. Ha tehát a
szaván fogod Istent, akkor minden reggel egy vadonatúj világra
ébredhetsz. Az életedet egyáltalán nem fogja hátráltatni a múlt.
Szóval tedd meg! Helyettesítsd a tegnapi hibákról való gondolatokat a
jövődről szóló igei ígéretekkel. Ahogy megteszed, a levertség helyébe
remény lép. A szellemi fájdalmak, amik olyan sokáig megbénítottak,
hirtelen eltűnnek. Ahelyett, hogy magad mögé tekintenél, és azt
mondanád: „Ez nem megy”, nézz előre, és mondd: „Mindenre van erőm a
Krisztusban, aki engem megerősít!” Igei olvasmány: Filippi 3: 1-14
Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. — MÁTÉ 18,18.
Sok minden van, ami azért létezhet, mert a hívők megengedik, illetve egyszerűen semmit nem tesznek ellene. Sokszor mert nem tudják, hogy tehetnek valamit azért, hogy a körülmények megváltozzanak. Évekkel ezelőtt azt tanulmányoztam, hogy milyen hatalmuk van a hívőknek. Éreztem, hogy az Úr ösztönzésére teszem. Akkor már körülbelül tizenöt éve imádkoztam a bátyám üdvösségért. Gyakran három napot is böjtöltem érte, de javulás helyett még rosszabb lett a helyzet. Rendszerint azt imádkoztam: „Istenem, adj neki üdvösséget.Istenem, mentsd meg őt.” De semmi sem történt. Ahogy egy napon az ágyamon feküdtem ezt a témát tanulmányozva, meghallottam az Úr hangját a szellememben. Így ösztönzött engem: „Te lépj ebben. Neked van hatalmad erre az én nevemben!” Felkeltem az ágyból, és azt mondtam: „Jézus Krisztus nevében megtöröm az ördög erejét Dub élete felett, és követelem az üdvösségét, a szabadulását!” Még két hétbe sem telt, és híre jött, hogy Dub újjászületett.
Megvallás: Jézus azt mondta, hogy a menny támogat minket mindabban, amit megtiltunk vagy megengedünk. Jézus nevében én megtiltom, vagyis megkötözöm az ellenség munkáját. Jézus nevében megoldom, vagyis megengedem, hogy Isten ereje kiáradjon arra a területre, ahol én munkálkodom.
"Légy jóakarója a te ellenségednek hamar" (Mt 5,26).
Jézus Krisztusnak ez az alapelve: "Tedd meg most, amiről tudod, hogy meg
kell tenned, tedd meg gyorsan! Ha nem teszed, a kikerülhetetlen per
elkezdődik, és neked meg kell fizetned az utolsó fillérig szenvedve,
gyötrődve, nyomorultul." Isten törvényeit nem lehet megváltoztatni,
nincs kibúvó alóluk. Jézus tanítása pontosan miránk van szabva.
Természetes dolog, ha utánanézek, hogy ellenségem megadja, ami jogos; de
Jézus azt mondja itt, hogy rám nézve örökre és parancsolóan fontos,
hogy én fizessem meg, amivel ellenségemnek tartozom. Urunk szemszögéből
nézve nem számít, hogy becsaptak-e vagy sem. Ragaszkodom-e jogaimhoz,
vagy megfizetem azt, amivel Jézus Krisztus szerint tartozom?
Tedd meg gyorsan, állítsd oda magad az ítélőszék elé most! Erkölcsi és
szellemi dolgokban meg kell ezt tenned azonnal; ha nem teszed, megindul a
könyörtelen per. Isten elhatározta, hogy gyermekét olyan tisztává és
fehérré teszi, mint a leesett hó, és amíg engedetlen vagy valahol
tanításával szemben, a Szent Szellem nem hagyja abba ítélő munkáját. Ha
igazunk bizonygatásához ragaszkodunk, ez majdnem mindig arra mutat, hogy
valamelyik ponton engedetlenek vagyunk. Nem csoda, hogy a Szellem olyan
hatalmasan ösztönöz arra, hogy maradjunk állandóan a világosságban.
"Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele." Nem
lakik-e harag a szívedben egyik-másik rokonod iránt? Valld meg gyorsan,
gyorsan hozd rendbe Isten előtt, békülj ki azzal a valakivel - tedd meg
most!
"De én emlékszem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled,
és örök szövetségre lépek veled"
(Ez 16,60)
Bűneink ellenére hűségesen szeret minket az Úr. Visszatekint.
Emlékszik ifjúságunk napjaira, amikor szövetséget kötött velünk, és mi
átadtuk magunkat neki. Milyen boldog napok is voltak azok! Az Úr
azonban nem szemrehányásképpen emlegeti ezt az időt, nem azért, hogy
hűtlenséggel vádoljon. Nem, Isten az Ő velünk kötött szövetségére
tekint, nem arra, amit mi kötöttünk vele. Abban a szövetségben semmi
képmutatás nem volt, legalábbis az Ő részéről nem. Milyen kegyelmes
Urunk van, hogy ilyen szeretettel tud visszatekinteni.
De Ő előre is tekint. Szent elhatározása, hogy velünk kötött
szövetségét nem borítja fel. "Ha hűtlenek vagyunk, Ő hű marad"
(2Tim 2,13). Ünnepélyesen kijelenti: "Örök szövetségre lépek veled!"
Eszébe sem jut, hogy visszavonja ígéreteit. Áldott legyen érte szent
Neve. Ő a szent pecsétre, az "örök szövetség vérére" (Zsid 13,20),
drága közbenjárónkra (kezesünkre) tekint, tulajdon Fiára, akiben
megpecsételte ezt a szövetséget, és ezért tartja meg szövetségi
fogadalmát. "Ő hű marad, mert Ő meg nem tagadhatja magát" (2Tim 2,13).
Ó Urarn, vésd a szívembe ezt a drága ígéretet, és segíts, hogy ez
tápláljon ma egész nap.
"Azon
az éjszakán megjelent neki az Úr, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak
Istene. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak, és megsokasítom utódaidat
szolgámért, Ábrahámért!"
Mózes első könyve 26:24
A cserkésztáborban
való megjelenésünk feltétele egy egészségünket igazoló orvosi dokumentum volt. Már
nem emlékszem pontosan miért, talán szabadságon volt a körzeti orvosunk, a
lényeg, hogy bátyámmal egy idegen doktorhoz kellett elmennünk. Mikor sorra
kerültünk, és elmondtuk kérésünket, higgadtan, de elutasítóan reagált:
– Hogy adjak én
nektek igazolást? Hisz sose láttalak titeket, azt sem tudom, kik vagytok, és ti
sem ismertek engem.
Bátyám, aki már az
első pillanatban fölismerte az orvost, így válaszolt:
– Doktor úr, mi
ismerjük magát. Hiszen ön a mi nagyapánknak, Henrik bácsinak a háziorvosa.
Az orvos meglepődve
nézett ránk. Nagyapánk és közte nem pusztán páciens-doktor kapcsolat állt fönn.
Gyakran megesett a falu idős betegeinek meglátogatása során, nagypapát hagyta
utoljára, hogy a rutinvizsgálat után hosszasan elbeszélgethessenek. Máskor
feleségével együtt jött, és késő estig hallgatták nagypapámat, aki Istenről és
az élete során vele szerzett pozitív tapasztalatokról mesélt. Valahogy úgy
nézett ki, hogy nagypapának ő volt az orvosa, az doktornak pedig nagyapa volt a
lelkésze.
– Úgy látszik, még
is ki fogom adni azt az orvosi igazolást – mosolyodott el az orvos, és már
intett is az asszisztensének, hogy kezdjen neki.
Ahogy a nagyapám és
az orvos közötti barátság segített nekünk, hogy eljussunk a cserkésztáborba,
ugyanúgy Ábrahám és Isten közötti barátság segített Izsáknak átlendülni élete
egyik legválságosabb időszakán.
Nomádként
családjának életfontosságú volt, hogy mindig víz közelébe táborozzon, és ha
kellett kutakat ásatott. A közelben élő városlakók azonban rossz szemmel néztek
Izsák családjára. Az ellenszenv nemegyszer tettlegességgé fajult. Betemették az
általa ásott kutakat, pásztorait elkergették, sőt félő volt, hogy fegyveres
harcokra kerül sor. Izsák visszaemlékezett arra, hogy apja, Ábrahám sokszor
emlegette Isten ígéretét, miszerint a Mindenható neki ajándékozza majd ezt az
országot. Ebben a helyzetben semmi sem állt messzebb a realitástól, mint ennek
az ígéretnek a teljesedése. Egy álmatlan éjszakán, mikor Izsák kétségbeesetten
kereste Isten kezét az életében, „megjelent neki az Úr, és ezt mondta:
– Én vagyok
atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak, és
megsokasítom utódaidat szolgámért, Ábrahámért!”
Mintha csak azt
mondta volna:
– Édesapád és én jó
barátok voltunk. És én nem hagyom cserben a barátom fiát. Ne félj, mert azt,
amit megígértem, teljesíteni is fogom.
Másnap eljöttek Izsákhoz
a közeli város elöljárói, és szövetséget ajánlottak neki. Néhány nappal később
pedig szolgái hét kutat találtak. A fizikai fenyegetettség és a vízhiány egy
csapásra megoldódott. Izsák kézzel foghatóan megtapasztalhatta Isten
segítségét.
Ahogy az Ábrahám és
a Mindenható közötti barátság mentette meg Izsákot, ugyanúgy menthet meg
bennünket is Jézussal való barátságunk. Mintha a mennyei Apa ezt mondaná
nekünk:
– Ismerlek téged, mert fiam, Jézus sokat beszélt
nekem rólad. Ne félj hát, mert én veled vagyok. Megáldalak és üdvözítelek az én
fiamért, Jézusért.
"...nem voltál olyan, mint szolgám, Dávid, aki... csak azt tette, amit én helyesnek látok. "(1Kir 14,8)
Ezt az erkölcsi bizonyítványt Isten állította ki Dávid királyról, jóval
az ő halála után. Azért meglepő ez, mert Dávid Istenhez való hűsége
mellett elkövetett súlyos bűnöket is. Elszerette egyik katonájának a
feleségét, ezért megölette a férjet, hogy feleségül vehesse az özvegyet,
s ennek ellenére ezt állítja róla Isten? Hogyan?
Úgy, hogy amikor Isten prófétája Dávid szemébe mondta ezeket a bűnöket,
ő összetört, és keserű bűnbánattal megvallotta mindezt Istennek, kérve
az ő bocsánatát. Aztán soha többé nem követett el hasonlót. Isten pedig
megbocsátott neki. S most úgy beszél róla az Úr, mintha el sem követte
volna a megbocsátott bűnöket. A radikális bűnvallást ilyen radikális
bocsánat követi.
Aki nem is látja, mit vétkezik, vagy mentegeti
bűneit, azon nem lehet segíteni, „...aki pedig megvallja és elhagyja, az
irgalmat nyer." (Péld 28,13) Mert a bűnt nem lehet emberi
erőfeszítéssel jóvátenni, csak isteni kegyelemmel megbocsátani. Dávid
már semmit nem tudott volna jóvátenni abból, amit elkövetett.
A
házasságtörő kapcsolatból született gyermek azonban meghalt. Mert „amit
vet az ember, azt fogja aratni is" (Gal 6,7). A bűnbocsánat a bűneink
örökkévaló következményére vonatkozik: a megbocsátott bűn nem zár ki az
üdvösségből. Paráznák és gyilkosok nem örökölhetik Isten országát (Jel
22,15), de Dávid bocsánatot kapott ezekre a vétkeire.
Isten nem
elengedte bűneink büntetését, hanem végrehajtotta azt - csak máson, az ő
szent Fián. Jézusnak bele kellett pusztulnia abba, hogy mi ilyenek
vagyunk. De aki hiszi, hogy Jézus helyette is meghalt, annak Isten az ő
szent Fia igaz voltát tulajdonítja és adja. „...megigazított minket az ő
vére által..." (Róm 5,9)
Ha igazi gondolataink vannak, akkor azok még holtunk után is életet adnak másoknak.
„Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A következő esztendőben móábi rablócsapatok törtek be az országba. Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elizeus sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt.”
Magyarázat
Elizeus számára láthatóvá vált, milyen az Úr
prófétájának az élete. Ezért szeretne Illés utódja lenni, amit az Úr meg
is ad számára. Az egész élete az Úr szolgálatáról szól. Az anyagi jólét
nem érdekli, elfogadja a körülményeket, amelyekkel Ura megajándékozza.
Mások nyomorúságán viszont igyekszik változtatni. Ez az igyekezete
különös csodák megtörténését teszi lehetővé. Illés életének a végét az
elragadtatása teszi egyedivé, hitelesítve életművét. Elizeust
természetes halála után igazolja Isten a holttestéhez ért ember
feltámasztásával. Ahhoz, hogy a kortársak ezt megtapasztalják,
Elizeusnak nemcsak az életét kellett elfogadnia, hanem még a halálát is.
Neked
mi drágább az Úr szolgálatánál? Miről tudsz lemondani az Úr ügyéért?
Ahhoz, hogy csodálatos események történjenek az életedben vagy mások
életében, Istennek kell rád figyelnie, vagy inkább fordítva?
Istenem,
segíts félretenni saját vágyaimat és álmaimat, hogy helyettük a te
akaratod valósuljon meg, még akkor is, ha ez másoknak hoz megoldást a
nehéz helyzetben!
A mustármag 1. rész (Máté 13, 31-32; Márk 4, 30-32; Lukács 13, 18-19)
Ez a következő példázat első pillantásra úgy tűnik, hogy ugyanannak az
igazságnak puszta ismétlése; de ha megvizsgáljuk, lényeges különbségek
jönnek elő. A másik, a kovászé, Isten királyságával kapcsolatos, ami
"eljön észrevétlenül". Ez ugyanaz a királyság, amint nyíltam
bemutatkozik és nem rejthető el. Ez megalapozza
az igazság erejét a világban, amikor vele kapcsolatba kerül; ez az
igazság ereje, hogy önmagában kifejlődik. A kicsiny és semmitmondó
kezdetek leírása és a Gyülekezetek csodálatos növekedése közös
mindkettőben. E példázat és a korábbiak közötti kapcsolatot
Khrüszosztomosz vezette le. A magvető példázatában a tanítványok azt
hallották, hogy az elvetett magnak csak egynegyede vált termékennyé. A
konkoly példázatában hallottak az akadályokról, amelyek még a megmaradt
részt is gátolták. Hogy ne érezzenek kísértést az elkeseredésre ezért az
Úr elmondta bátorításukra ezt a két példázatot. Ámen!
***************
Jézus példázatai A mustármag 2. rész (Máté 13, 31-32; Márk 4, 30-32; Lukács 13, 18-19) Királyságának növekedése egy fához hasonlítása ismerős volt hallgatói
előtt az Ószövetség alapján. A világi királyság növekedése ez által
mutatkozik be (Dániel 4, 8-12; Ezékiel 31, 3-9), mint ahogy Isten
királyságáé is (Zsoltárok 80, 9-10). Megfigyelhetjük, hogy az ókorban
élők milyen tisztelettel tekintettek a
fákra. A természet tudósok legpontosabb kutatásai azt látszanak
kimutatni, hogy e példázat mustárfája nem az, ami ezen a néven fut
Nyugat-Európában, hanem amit általában khardalnak neveznek Szíriában.
Úgy írják le, hogy kellemes, jóllehet erősen illatos az íze, mint
amilyen a mustáré. A mustármagot itt az aranyért választották, ami
magvának kicsinysége és a belőle felnövő növény nagysága között fennáll.
Az Úr le akarja szögezni a tanítványok előtt, hogy országának
dicsőségesnek kell lennie gyenge és megvetett kezdete ellenére. Nem
látok semmi nevetségest abban a feltételezésben, hogy ezt a magot
további tulajdonságaiért választotta az Úr: tüzes elevensége miatt, ha
összetörik, legjobb tulajdonságait mutatja be, és mindez egy olyan
kicsiny méretben jelenik meg. Talán ez indította az Urat arra, hogy
kiválassza a keresztre feszített üdvözítő tanának képül, ami jól lehet
bolondság és botránkozás egyeseknek, de akik hisznek, azoknak "Isten
ereje az üdvösségre". Ez nem csak Krisztus tanítása, hanem Ő a
mustármag, mert a mennyek királysága vagy a Gyülekezet eredetileg Benne
összpontosult és Belőle bontakozott ki. Ámen!
*******************
Jézus példázatai
A mustármag 3. rész (Máté 13, 31-32; Márk 4, 30-32; Lukács 13, 18-19) Amikor a mustármagot elvetik a földbe, "kisebb ugyan minden magnál". Jó
lehet ez nem szó szerint igaz, mégis azokat a szavakat, hogy "kicsiny
mint a mustármag", közmondásosan emlegették a zsidók közt (Lukács 17,6).
Az Emberfia egy megvetett tartományban nevelkedett. Nem jelent meg a
nyilvánosság előtt a harmincadik évéig.
Aztán három évig tanított a környező falvakban és alkalmanként
Jeruzsálemben. Megtérített embereket főként a szegények és a
tanulatlanok között. Aztán ellenségei kezébe esett, meghalt a kereszt
gyalázatos halálában. Ilyen törékeny volt Isten egyetemes királyságának
az elindulása. E világ nagy programja büszke kezdetekkel indult és a
kereszthalállal végződött Jézus számára, de Isten műve, mindenek fölött
az Ő Gyülekezete, kicsinyből indult, fokozatos növekedéssel és
dicsőséges kibontakozással. Ugyanígy van az Ő királysága is minden
őszinte szívben. Ámen!
********************
Jézus példázatai
A mustármag 4. rész
(Máté 13, 31-32; Márk 4, 30-32; Lukács 13, 18-19)
"A mag, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy
eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között." Jól ismert,
hogy a forró éghajlatú országokban, mint például Júdeában, a mustárfák
olyan méretűvé növekednek, amilyent sohasem érnek el hidegebb éghajlati
övön. Chilében egy látogató említi, hogy lóháton utazott egy ilyen fa
alatt. Maldonatus elmondja, hogy Spanyolországban
a madarak különösen szeretik a fa magvait, úgyannyira, hogy olykor
látta, amint a madarak nagy számban rátelepedtek az ágaira. A madarak
faágakra telepedésében és ott menedék és élelem keresésének képében
(Ezékiel 17,23) felismerünk egy próféciát arról, hogy a Gyülekezetben
menedéket és védelmet kell hogy találjon minden ember. Itt tömegeknek
kell védelmet találniuk és beteljesedést mindazzal, amire vágyakozik
lelkük. Ámen!
"Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a
szántóföldjébe... Az, aki a jó magot veti, az Emberfia." Ez a
leggyakoribb cím, amivel az Úr jelöli magát, jóllehet senki sem nevezte
így, csak István ApCsel. 7,56), akinek valószínűleg úgy tűnt, mint
testben megjelent megdicsőült Megváltó. "A szántóföld a világ". Ez a példázat,
ahogy elmondja nekünk az Úr az elején, a mennek királyságára vagy a
Gyülekezetre vonatkozik. "A világ" szó ne zavarjon meg bennünket. Világ
volt az, és ezért helyesen nevezik így, amíg ezt a magot belevetik, de
attól fogva nem világ. Semmilyen szűkebb értelmű szó nem lehet rá
megfelelő. Az Úr prófétai szemében az evangélium igéje úgy jelenik meg,
mint ami halad előre, hogy belekerüljön a nemzetek nagy mezejének minden
részébe. Ámen!
**********
Jézus példázatai A konkoly 2. rész (Máté 13, 24-30 és 36-43) "De amíg az emberek aludtak, eljött az ellenség, konkolyt vetett a búza
közé, és elment." Urunk itt érzékeltette a gonoszság egyik formáját,
amit jól ismertek hallgatói. Ebben benne volt egy kis kockázat, és mégis
nagy kárt okozott. Egy mai író állítja, Indiában ma ugyanezt teszik.
Írországban egy távozó bérlő vadzabot vetett a földbe, amelyeket
otthagyott, és azután szinte lehetetlen volt kiirtani. Az a kifejezés,
hogy "amíg az emberek aludtak", azt jelenti éjszaka és semmi többet. "Az
ellenség, aki vetette a konkolyt, az ördög"; úgyannyira, hogy itt a
Sátánt látjuk, de nem úgy, mint aki a Gyülekezet keretein kívül működik,
hanem rossz akaratában utánozza és ellensúlyozza Krisztus munkáját. Itt
megfigyelhetjük a kifejezett különbözőséget is (összehasonlítva az
Ószövetséggel), ami által a Sátán eszközének a tana és tevékeny
ellenségeskedése kerül elő az ember áldásával szemben. Amint a
világosság jobban ragyog, az árnyak mélyebbé válnak. Addig, amíg az
Emberfia meg nem jelent a világ színpadán, a Sátán sem jött elő
kifejezetten. Ahelyett, hogy kevesebbet hallanánk a Sátánról, amint
Isten királyságának titka kibontakozik a Szentírás utolsó könyvében
(Jelenések könyve) amely részletezi a Gyülekezet sorsát egészen az idő
végéig, még nyíltabban ténykedik, mint bármelyik más könyvben. Ámen!
******************
Jézus példázatai A konkoly 3. rész (Máté 13, 24-30 és 36-43) Megfigyelhető az, hogy a Sátánról úgy van szó mint ellenségről. Itt a
nagy összeütközés jelenik meg, ami a Sátán és az Emberfia között folyik,
nem pedig a Sátán és Isten között (vesd össze: 1Mózes 3,15). A
megváltási terv része volt, hogy a gonosz fölötti diadalnak erkölcsi
diadalnak kell lennie, nem pedig fizikai győzelemnek. Fontos volt
tehát, hogy az ember, aki elvesztette a csatát, győzőn is (1Kor.
15,21). A Sátán mindenestül sötétség, benne nincs világosság egyáltalán.
Isten világosság, Benne egyáltalán nincs sötétség. Az ember áll
középen. Benne a világosság és a sötétség küzd egymással. Itt van a
megváltás lehetősége, mert csak az akarat torzul el. A Sátán akarata
fordított, mer azt mondta, ami sosem lehet teljes hatással az emberre:
"Gonosz légy az istenem!" Ezért amennyire láthatjuk, a helyre állítás
számára lehetetlen. Ez a gondolat is tele van oktatással, hogy a búza és
a konkoly nem eltérő mag, hanem a konkoly elfajzott búza. Ezáltal a kép
érdekesen alkalmazható a gonosz eredetének kifejtésére, hogy az nem
generáció, hanem degeneráció. - Miután elvetette konkolyát, az ellenség
elment. - A gyülekezetekben a gonosz kezdetei gyakran alig ismerhetők
föl. A konkoly csak akkor tűnik elő, amikor "a zöld vetés szárba
szökött, és már magot hozott." A különbség a konkoly és a búza között
csak akkor ismerhető fel, amikor már a kalász is kialakult. Ezért szó
szerint beteljesednek az Úr szavai: "Gyümölcseiről ismerik meg őket."
Augusztinusz megjegyzi, hogy csak a jóval való szembeállás teszi
nyilvánvalóvá a gonoszt. Ahogy szükség van világosságra, ami kiemeli a
sötétséget; magasságra, hogy mérjük a mélységet, ugyanígy szentté kell
válnunk, hogy megszomorodjunk a szentségtelenség miatt. Ez éppen olyan
igaz az egyének szívének tapasztalására, mint a Gyülekezet egészére.
Ámen!
**************
Jézus példázatai A konkoly 4. rész (Máté 13, 24-30 és 36-43) "A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram,
ugye jó magot vetettél a földbe? Honnan van akkor benne a konkoly?" Ezek
a szolgák nem angyalok, hanem emberek, akiknek valóban igaz a
buzgóságuk Mesterük tisztelete érdekében, de szükséges, hogy mérsékeltté
és visszafogottá váljék (vesd össze: Lukács 9,54). Az a kérdés,
hogy"ugye jó magot vetettél a földbe?" jól kifejezi a meglepetést és a
zavart, amit mindnyájan átérezhettek, különösen az első időszakokban,
akik buzgok voltak Istenért a siralmas jelenségek láttán, amit az egyház
tanúsított. Hol van az a Gyülekezet, amiről Pál ezt írta: "így állítja
maga lé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc,
vagy bármi hasonló" (Efézus 5,27)? De a válasz ez: "Ellenség tette ezt!"
Ezt nem annak a tökéletlenségnek tulajdonítja, ami hozzátapad minden
emberihez, hanem a nagy szellemi ellenség határozott aknamunkájának.
Abban a kérdésben, hogy "Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a
konkolyt?" a külső hatalom használatának kísértése fogalmazódik meg a
tévedés elnyomása érdekében. Ezért így szól: "Nem." Ezzel a tiltással
kétségtelenül megengedhetetlen minden ilyen lépés a bűnösök
kirekesztésére, mivel ez nem hagyna lehetőséget a megtérésre. Ámen!
*********************
Jézus példázatai A konkoly 5. rész (Máté 13, 24-30 és 36-43) "Had nőjön mind a kettő az aratásig!" Ebből tudjuk, hogy a gonosz nem
tűnik el a jó elől, hanem még inkább kifejlődik, mint ahogyan a másik
oldalon a jó szintén még hatalmasabban bontakozik ki. Ez így megy
tovább, amíg szemtől szemben meg nem jelenik Krisztus és az
Antikrisztus. Világos, hogy amikor Krisztus kijelenti célját, hogy végül
teljessé tegye az elkülönítést, megtiltja, de nem az isteni fegyelmezés
gyakorlását, hanem bármilyen kísérletet arra nézve, hogy megelőzzék a
végső elkülönítést. Akkor Ő ad parancsot, de nem ezeknek a szolgáknak,
hanem az aratóknak - "elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából
minden botránkozást okozót és gonosztevőt". A konkoly sorsa az, hogy
kévébe gyűjtsék és elégessék, vagy ahogy itt olvassuk, az angyalok
"tüzes kemencébe dobják őket". Augusztinusz ezt a kévébe gyűjtést a
"hasonlót a hasonlóval" gondolatával magyarázza. "Vagyis... az
erőszakosokat az erőszakosokkal, a paráznákat a paráznákkal, a
gyilkosokat a gyilkosokkal, a rablókat a rablókkal stb." A tűz általi
büntetést nem alkalmazták a zsidók között, de nem volt előttük
ismeretlen. A káldeusok alkalmazták (Jeremiás 29,22; Dániel 3,6). A
sírás és a fogcsikorgatás a harag és a türelmetlenség kifejezése
(ApCsel. 7,54). "Akkor majd igazak fénylenek Atyjuk országában", a
dicsőség be is mutatkozik a szentekben, nem csak pusztán megkapják.
Olyan dicsőség lesz, ami már az övék volt korábban, de még nem lett
nyilvánvalóvá. Ez lesz az Isten fiai a megjelenési napja. Elismerik őket
mint a világosság Atyjának gyermekei (Jakab 1,17). Csak akkor
teljesednek be az Ószövetség dicsőséges próféciái: "Nem jön ide többé
körülmetéletlen és tisztátalan" (Ézsaiás 52,1); "Egész néped igaz lesz"
(Ézsaiás 60,21); vesd össze: Zakariás 14,21; Ézsaiás 35,8; Jóel 4,17;
Ezékiel 37, 21-27; Sofóniás 3,13. Ámen!
Jézus példázatai A magvető 1. rész (Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)
Máté célja, hogy az evangélium tizenharmadik fejezetében bemutassa
olvasóinak az első példázatokat, amelyeket az Úr mondott. Az Úr a
magvető példázatával kezdte a tanításnak azt a módját, amit addig még
nem alkalmazott. Az evangéliumban sehol sincs olyan gazdag
példázatgyűjtemény, mint itt. Az egyedüli igeszakasz, ami
összehasonlítható vele, Lukács 15. és 16. fejezete, ahol öt példázat van
feljegyezve, amelyek nyilvánvalóan egyszerre hangzottak el. Máté
elbeszéli, hogy "Azon a napon kiment Jézus a házból", valószínűleg
Kapernaumban, amely városban általában lakott nyilvános szolgálatának
kezdete után - "a maga városában" (Máté 9,1) közel a tengerparthoz.
Kimenve "leült a tengerparton", vagyis a Genezáreti tónál. Ez a tó sok
néven szerepel az evangéliumokban. Gyakran egyszerűen "a tenger", vagy
"a Galileai tenger", vagy "a Tibériás tenger" a neve. Nem túl nagy
terjedelmű tó, mintegy 25km hosszú és 10km széles. Ámen!
************
Jézus példázatai A magvető 2. rész (Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)
Az Úr felemelte tekintetét, és nem messze látott egy földművest, amint
vetette a magot a barázdákba. A tanítónak és a tanítványnak a maghoz és a
talajhoz hasonlítását gyakran megtaláljuk nem csak a Szentírásban
(1Péter 1,23; 1János 3,9), hanem minden bölcsebb pogány, így
Arisztotelész, Cicero, Plutarkosz és
mások munkáiban. Amíg minden említésre érdemes tanítás olyan, mint a
mag, amelynek van ereje, hogy belegyökerezzék a hallgatók szívébe, ennek
sokkal magasztosabb értelemben igaznak kell lennie azokról az igékről,
amiket Ő mondott, Aki maga volt a termékenyítő Ige, amit továbbadott.
Nem tudom kétségbe vonni, hogy az Úr úgy akart bemutatkozni, mint a
legfőbb magvető. Azért jött a világba, hogy vesse a magot. A
királyságról (ország) szóló Ige volt a mag, az emberek szíve pedig a
talaj. Vetés közben néhány mag az útfélre esett (és eltaposták), aztán
jöttek a madarak, és felkapkodták. Vagyis némely mag a kemény útra
esett, ahol nem tudott belenyomódni a földbe, hanem ki volt téve a
járókelők taposásának, amíg végül könnyű zsákmánya lett a madaraknak.
Ámen!
*********************
Jézus példázatai
A magvető 3. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)
A madarak Keleten nagy csapatokban követik a földművest, hogy
összegyűjtsék, ha lehet, a szétszóródott gabona magvakat. Krisztus így
magyarázza ezt: "Amikor valaki hallja a mennyek országának Igéjét, és
nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami a szívébe van vetve: ez
olyan, mint akinél az útfélre hullott a
mag." Azok a szavak, amiket csak Máté jegyez föl, és nem érti, nagyon
fontosak annak megértése, hogy ez egy olyan elmének és szívnek az
elsődleges állapota, amelyben Isten Igéje semmilyen hatást nem fejt ki.
Az ember nem érti az üzenetet. Nem gondolja, hogy bármilyen kapcsolatban
volna az Igével vagy a kegyelem királyságával, amit az Ige hirdet.
Mindaz, ami az ember láthatatlan világgal való kapcsolatáról szól,
mindaz, ami a bűnről, megváltásról, szentségről szól, értelmetlen és
teljesen jelentőség nélküli. Kiszolgáltatja szívét mint közutat a világ
minden gonosz befolyásának, amíg olyan keménnyé nem válik, mint az
útburkolat. Mindezek mellett mindig van valaki, aki figyel, hogy
kihasználja a talajnak ezt a gonosz állapotát, és elküldje szolgáit a
gonosz gondolatok, világi kívánságok stb. alakjában és segítségükkel
elragadja azt, ami szívében van vetve. Az Úr így zárja: "ez olyan mint
akinél az útfélre hullott a mag. Ámen!
**********************
Jézus példázatai
A magvető 4. rész
(Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15)
"Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal
kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben; de amikor a nap felkelt,
megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak." A köves
talajt nem a "sziklás hely" kifejezés jelenti, mert ez nem akadályozná
meg a gyökereket a mélyre hatolásban. Ez
az a talaj, ahol vékony humuszréteg fedi a szikla felszínét. Krisztus
aztán így szólt: "Akinél pedig sziklás talajra hullott, az hallja az
Igét, és azonnal örömmel fogadja, de nem gyökerezik meg benne, ezért
csak ideig való, és amint nyomorúság vagy üldözés támad az Ige miatt,
azonnal eltántorodik." Itt olyan elmebeli állapottal találkozunk, amely
nem utasítja vissza makacsul az igazságot, hanem hiányzik belőle a
komolyság. Ez ugyanaz a szellemiség, mint ami a nagy tömegekben volt,
akik követték Jézust, akikhez odafordult és a legerősebb nyelvezettel
mondta, hogy mit foglal magába a tanítványság (Lukács 14, 25-33). "De
nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideig való, és amint nyomorúság
vagy üldöztetés támad az Ige miatt, azonnal eltántorodik." A bajok és
szenvedések, amelyeknek erősíteniük kellene az igaz hitet, pusztán
ideiglenes hitet hoznak létre és ez kudarchoz vezet. A belső gyökerezés a
sziklán való megalapozottságnak felel meg (Máté 7,25). Ez a kép nem
ritka a Szentírásban (Efézus 3,17; Kolosse 2,7). Illusztrációkat
vehetünk erre a kitartó hitre a Zsidók 10,34 és a 2Korintus 4, 17-18
alapján. Démásban viszont nem volt meg ez a gyökér. Ámen!
***************************
**********************
Jézus példázatai A magvető 6. rész (Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15) "A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik száz
annyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit." A százszoros
hozam nem ritka keleten (1Mózes 26,12). Herodotosz mondja, hogy
kétszázszoros volt az általános terméshozam Babilon alföldjén és olykor
háromszázszoros. Megtudjuk, hogy "akinél
pedig jó földbe hullott, az hallja és érti az igét, és terem." Vagy
ahogy Lukács írja: "Akinél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó
szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak
állhatatossággal." Miként lehet bármilyen szívet jónak nevezni, mielőtt
az Ige és a Szellem azzá nem teszi? "Az igazságból valók", "az igazságot
cselekszik", "az igaz és jó szívvel" hallgatók mind ugyanezt jelentik,
vagyis az igazság iránti fogékonyságot. Az evangélium hirdetése a
szikrák szétszórásához hasonlítható. Ahol taplót találnak ott gyorsan
lángra borulnak. Ugyanígy amikor Krisztus hirdette az igét, volt és még
mindig megvan az emberek két csoportja. Az egyik a hamis szívűeké, akik a
jót gonosznak, a gonoszt jónak hívják; az önmagukat mentegetők és az
önigazultak, mint amilyen az írástudók és farizeusok a legnagyobb
részben voltak. A másik csoport is bűnösökből állt, akik elismerték
bűneiket és nem volt vágyuk arra, hogy megváltoztassák a helyes és
helytelen közötti örökké való viszonyt. Ilyenek voltak a Máték és a
Zákeusok. Nátánel lenne még tökéletesebb példa - az egyszerű, őszinte,
igazságos természetű ember, aki hűséges volt a kapott világossághoz -,
aki nem állt ellen Isten felkészítésének azért, hogy neki adja legjobb
ajándékát. Ámen!
************
Jézus példázatai A magvető 7. rész (Máté 13, 3-8; 18-23; Márk 4, 38; 14-20; Lukács 8, 5-8; 11-15) Nem szabad elfelejtenünk, hogy a jó talaj is éppen úgy Istentől van,
mint a mag. Feltételezem, hogy a hozam különbsége jelzi azok hűségének
fokozatát, akik befogadják az Igét. A következő szavak nagyon fontosak:
"Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak adatik,,
de akinek nincs, attól az is elvétetik,
amiről azt gondolja, hogy az övé." A tanítványok veszélyben lehettek,
amikor feltételezték, hogy a szívnek ez a négyfajta állapota véglegesen
rögzített. Az a figyelmeztetés, hogy "vigyázzatok tehát, hogyan
hallgatjátok", kizárja egy ilyen tévedés lehetőségét. Elmondja, hogy
amiként hallgatjuk és fogadjuk az Igét, úgy lesz eredményes - hogy még
azoknak is, akik gonosz helyzetbe sodorták magukat, lehetséges a
helyreállás Isten kegyelme által. Amíg igaz az, hogy a talaj nem
alkalmas a termésre, mégis másrészt a kemény talaj meglágyulhat - a
sekély talaj mélyülhet - a tüskés talaj meg lehet tisztítani. Ha a
mennyei mag a talajt érinti, hatalmasabban hozza meg a termést (Jeremiás
23,29). Ámen!