A szentek életét azért fontos segítened, mert az ő hatásuk
megőrzésével olykor több emberen segítesz, mint ha közvetlenül te
segítenél.
„Két nap múlva volt a páska és
a kovásztalan kenyerek ünnepe; a főpapok és az írástudók keresték a
módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel; mert
ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében.”
Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett,
odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy
alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a
kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: „Mire való a kenetnek ez a pazarlása?
Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a
pénzt a szegényeknek szétosztani.” És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre.
Bizony,
mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az
evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő
emlékezetére.”
Magyarázat
Egyedül Jézus érti meg és értékeli a tettét. Valószínűleg Isten
lelke indítására cselekszik. Talán ő maga sem tudja, hogy miért éppen
most kell ezt tennie, de érzi, hogy ez a megfelelő alkalom. Az is lehet,
hogy régebben elhatározta a tervét, csak most kerülhetett Jézus
közelébe. Jézus szavaiból megérthetjük, hogy egyedül ez az asszony
igazodott Isten tervéhez a követői közül. Egyedül ő látta a
láthatatlant. Milyen sokszor nyugtatjuk magunkat azzal, hogy ennek
így kellett lennie, bizonygatjuk önmagunk és mások előtt. Aki látja a
tettének a helyességét, az nem keres igazolást, mert tudja, hogy idővel
mások is meglátják ezt. Tudsz-e annyira engedelmeskedni az Úr
vezetésének, hogy akkor is megtedd, amit kér, ha nem látod a tetted
értelmét vagy célját? Jézus megbecsüli a feltétel nélküli
engedelmességet annyira, hogy az evangéliummal együtt lesz ismertté ez a
cselekedet. Uram, add, hogy elsősorban cselekedni tudjam a te akaratodat, és ne a célját vagy értelmét kutassam!
"El ne
távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról
éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van
abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor
boldogulsz." Józsué 1,8
Azt tanácsolja a biblia, hogy ha sikeres akarsz lenni és
boldogulni szeretnél minden ügyben, akkor elmélkedjél Isten Igéjén,
éjjel nappal.
Mennyi időt szánsz arra, hogy Isten Igéjén gondolkozz? Ha
életed bármely területén gondjaid
vannak, a kérdésre adott őszinte válaszod elárulhatja a baj okát. Életem
legnagyobb részében nem foglalkoztatott különösebben, hogy min
gondolkodom. Egyszerűen arra gondoltam ami eszembe jutott. Isten még nem
mutatta meg nekem, hogy a sátán képes gondolatokat befecskendezni az
elmémbe. Nagy része ami a fejemben járt, vagy hazugság volt, amit a
sátán mondott nekem, vagy csak egyszerű ostobaság- csupa olyasmi, amire
még gondolni is időpocsékolás volt. Az ördög irányította az életemet,
mert ő irányította a gondolataimat.
A kételkedő és hitetlen elme:
A kételkedést és a hitetlenséget általában együtt emlegetjük, mintha
azonosak lennének. Bár össze is kapcsolódhatnak, de ez két különböző
dolog.
"Két úton áll", bizonytalan afelől, hogy melyik úton járjon,
olyan hívőkre mondják akiknek kevés a hitük, aggódik, zavart
lelkiállapotban van, a félelem és a remény között ingadozik.
Ahogy az
ellenségnek ezt a két hatalmas eszközét szemügyre vesszük, láthatjuk,
hogy a kételkedés az embert két vélemény között osztja meg, míg a
hitetlenség engedetlenséghez vezet.
"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól, "(1Jn 1,9)
A Szentírás erőteljes képekkel szemlélteti, hogy Isten mit tesz a
megvallott bűnökkel. Minden kép arról szól, hogy amilyen komoly
következményei vannak a bűnnek, ugyanolyan komolyan veszi Isten a
bűnbocsánatot is.
„Eltörlöm
hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt... Ujjongjatok,
egek, mert ezt tette az Úr..." (Ézs 44,22-23) A szél szétkergeti a
felhőket, s nem lehet őket többé visszahozni vagy összerakni. Ugyanígy a
megbocsátott bűnöket sem.
„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki
megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja
meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra
irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja
minden vétkünket!" (Mik 7,18-19) Isten, ha megbocsátott, nem haragszik
többé. Abban telik kedve, hogy kegyelmet ad! Újra meg újra számíthatunk
irgalmára. Eltapossa bűneinket, mint egy férget, a tenger mélyére dobja,
és többé nem hivatkozik rájuk.
„Nem perel mindvégig, nem tart
haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint
fizet nekünk... Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire
veti el vétkeinket." (Zsolt 103)
Mindez pedig azért lehetséges,
mert Isten Jézust sújtotta mindnyájunk bűnéért (Ézs 53,6). Aki ezt
hittel komolyan veszi, az tudja érvényesnek tekinteni a kapott
bocsánatot is, és nem a további könnyelmű vétkezésre szabadítja fel,
hanem megtölti a szívét soha el nem fogyó hálával. Az ilyen ember Jézus
Krisztus bűneinkért bemutatott engesztelő áldozatára az egész életét
meghatározó hálaáldozattal válaszol. Kálvin János szavaival: szívemet
égő áldozatul neked ajánlom, Uram.
Úgy gondolom nem csak a saját nevemben
nyilatkozhatok, hanem a tiétekében is, hogy bizony nagyon nagyon fontos
az Úr akarata az életünkben! Mi megkülönböztettek vagyunk,
különválasztottak és megszenteltek, Isten gyermekeinek neveznek.
Ezek nem csupán rangok, kitüntetések, sokkalta
inkább felelősség! Mi a felelősségünk? Ha Isten fiainak neveztetünk,
akkor ez látszódjék is meg rajtunk!
Római levél 12,2
„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti
elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó,
kedves és tökéletes akarata.”
"Ne szabjátok magatokat e világhoz!"Ne igazodjunk hozzá, ne olvadjunk vissza, ne kívánkozzunk utána!
1Péter levele 4,1-5
„Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is
azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől,
Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek
a testben hátralevő időt. Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt
idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben,
kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok
bálványimádásokban. Ami miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt
a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván. Akik számot
adnak majd annak, aki készen van megítélni élőket és holtakat.”
"Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt."
Mi az tehát amit az örökkévaló szeretne? Mire hivattunk el, mi a célja az életünkkel?
Mikeás könyve 6,8
„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te
tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot,
és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.”
Mégegyszer:
"Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel."
Ez mind amit akar tőlünk. Nem kíváncsi az
izzadságszagú erőlködésünkre, az igyekezetünkre, ha nincs meg ez a
három, akkor minden amit építünk ingatag lesz. Egy hasonlat kedvéért
megjegyzem, a három lábú szék sosem billeg.
Apostolok Csel. 13,22
„És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot
is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse
fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.”
Dávidból a három közül egyik sem hiányzott.
Elgondolkodtató, hogy Istennek milye nincs amit mi adhatnánk neki? Miért van szüksége arra, hogy akaratát teljesítsük?
Hiszen engedetlen és lassan reagáló gyermekei
helyett kiadhatná a feladatokat az angyalainak, akik hiánytalanul és
pontosan végeznék el.
Az igében olvashatjuk, hogy az ÚR akarata ez, az Úr
akarata az... de vajon ezeket nekünk össze kellene gyűjtenünk és
rettegve átnyálaznunk, hogy vajon mindent rendjén csinálunk? Ez egy
rossz megközelítése lenne és igen stresszes és erejét veszítené.
Minden ami Isten akarata, valójában egyetlen egy szóban megtalálható, amit Dávid is jól tudott, ez pedig az Istenismeret! Ha ismerjük Istent, ismerjük akaratát.
De miért akarja Isten, hogy megismerjük Őt? Azért, mert azt akarja, hogy hozzá hasonlóvá legyünk!
Zakariás könyve 13,9
„És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint
tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő
segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom:
Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”
"...amint tisztítják az ezüstöt..." Tűzben tisztítják az ezüstöt! Az olvadt ezüst tetejére feljön az, ami szenny és eldobnivaló.
Ezt lefölözi az ötvös majd addig ismétli meg, amíg
olyannyira tiszta nem lesz, hogy meglátja benne a saját arcképét! Ez a
cél, Isten látni akarja bennünk Fiát, Jézust.
Istent megismerhetjük az ige által, mert az Ige
Jézus. Mégis annyi furcsa felekezet és ember létezik, akik félreismerik
Istent, holott olvassák és tanulmányozzák igéjét. Ezek az emberek nem
üresítették meg magukat, kívánságokkal és elvárásokkal teltek, azt
keresik és azt hallják meg amit szeretnének, hogy ne kelljen
megváltozniuk.
2Timóteus 4,3-4
„Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a
saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a
fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda
fordulnak.”
Isten igéje már nem elég nekik, új kijelentésekre
éheznek miközben felcserélik az igazi Istenismeretet testiséggel és
szórakozással!
2Mózes 32,1-6
„Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a
nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik
előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak
Mózesnek, aki minket Égyiptom földéből kihozott. És monda nékik Áron:
Szedjétek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és
leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám. Leszedé azért mind az
egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. És elvevé
kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És
szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Égyiptom
földéről. Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron,
mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz! Felkelvén azért másnapon jó
reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép
enni és inni; azután felkelének játszani.”
Annyira tisztán látható ez manapság is, sokan
faragnak bálványt Istenből. Alakítgatják Isten személyét, farikcsálva
Isten igéjét, azt gondolván, hogy ami régen adatott az már idejét múlt!
2Timóteus 3,16 „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,”
"A teljes írás"
Felmerülhet a kérdés, hogy mi akik szomjúhozzuk
Isten megismerését, miképpen juthatunk el az Isten ismeretére, honnan
tudhatjuk hogy jó irányba megyünk.
Példabeszédek 2,1-6
„Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted
magadnál, Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te
elmédet az értelemre, Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért
a te szódat felemeled, Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a
kincseket kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek
ismeretére jutsz. Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és
értelem származik.”
Kiké tehát az Úrnak Ismerete? Azoké, akik vágyják, akik keresik, éhezik, szomjúhozzák, akik elepednek érte.
Máté evangéliuma 5,6 „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.”
Jakab levele 4,8
„Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg
kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”
"Közeledjetek az Istenhez"
Istenhez az Ő igéjén keresztül vezet az út. Az ige
amint tudjuk maga Jézus, az Atya kijelentett akarata, hogy higgyünk
Őbenne, vagyis higgyünk az Ő beszédeinek!
János evangéliuma 14,21
„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret
engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem
azt, és kijelentem magamat annak.”
"én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak."
2Timóteus 2,19
„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez:
Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus
nevét vallja.”
Végezetül jöjjön ez az ige:
Efézusi levél 5,17 „Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.”
A jó öreg Jákob nem maradhatott tovább József mellett, mert eljött
halála órája. Mégsem féltette fiát, mert hittel mondhatta: "Isten
veletek lesz!" Mikor nagyon kedves rokonunk vagy barátunk hal meg,
nekünk is azzal kell vigasztalnunk magunkat, hogy az Úr nem távozott
el mellőlünk. Ő él és mindörökké velünk marad.
Ha Isten velünk van, a legjobb társaságban vagyunk, még ha
szegények és megvetettek vagyunk is. Ha Isten velünk van, mindig van
elegendő erőnk, mert az Úrért dolgozni sohasem megerőltető. Ha Isten
velünk van, mindig biztonságban vagyunk, mert semmi sem árthat annak,
aki az Ő árnyékában lakozik. Micsoda öröm az számunkra: Isten nemcsak
most von velünk, hanem mindig velünk lesz. Velünk, családunkkal,
gyülekezetünkkel. Jézus neve, Immánuel, is azt jelenti, hogy velünk az
Isten. Vajon nem az mindenek felett a legjobb, hogy Isten velünk van?
Ezért nincs okunk a félelemre inkább örüljünk és reménykedjünk.
Krisztus ügye halad, az igazság fog győzni, mert az Úr azokkal van,
akik Ővele tartanak.
Bárcsak egész nap ezen örvendeznének ennek a kis könyvnek az
olvasói! Ennél nagyobb örömet sehol másutt nem lehet találni.
Lukács 15:1-7.
Ez a történet Jézus szájából olyan, hogy nem szükséges hozzá kommentár! Bárki megértheti – és ki az, aki ne értene egyet vele??
Viszont egyvalami, amit magunktól nem tudnánk, ha Jézus meg nem mondta volna nekünk:
“Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő
bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége
megtérésre.” (7.v.)
Hová mész, Pásztor? A juhomat megkeresni. Milyen messzire fogsz menni? Olyan messzire, amilyen messze a juhocskám ment. És az milyen messze lehet? A világ végére is elmehet! És meddig fogod keresni? Amíg meg nem találom!
Amikor megtalálod, odajön majd hozzád? Nem, el fog futni tőlem! És hova? A sziklák közé és kietlen pusztaságba. Mikor fog megállni? Amikor már nem tud tovább futni. És akkor mit csinálsz? Felveszem, és hazaviszem.
Anikó Williams
Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, (Máté 6:9)
Bár Istenre, mint “Atyára” 13
esetben utal az Ószövetség, Jézus gyakran használta ezt a megnevezést,
amely teljesen új jelentéssel tölti meg Istennel való kapcsolatunkat.
Jézus több, mint 150 esetben utalt Istenre, mint az édesapjára és 30
esetben a mi édesapánkként azonosította Istent. Ez határtalan haraggal
töltötte el Jézus kortárs vallási vezetőit, akik botránynak tartották Isten apjuknak nevezni, mivel ezt az Istennel való egyenlőség jeleként
értették. (János 5:17-18). Ez a megszólítás – Atya – olyan gyakorivá
vált manapság az egyházban, hogy sokszor egyáltalán nem érzékeljük a
valódi jelentőségét. A kijelentés, amely arra ösztönöz bennünket, hogy
Istent nevezzük a “mi Édesapánk”-nak, Isten kedves, gyengéd és szerető
természetét tárja elénk (1. János 4:8). Pál tovább erősíti ezt azzal,
hogy az “Abba, Édesapa” kifejezést használja. (Róma 8:15), amely egy
olyan érzelemmel teli kifejezés, amit a fiatal gyermekek használtak
édesapjuk megszólításához, a magyarban az apuci szavunkhoz áll közel a
szó jelentése. Azt mondja Jézus, hogy ismerjük fel az Istennel való
kapcsolatunkat és dicsérjük Őt ezért. Ez egy olyan kapcsolat, amely
minden földi kapcsolaton túlmutat. Egy olyan édesapához tartozunk, aki
szeret bennünket, mert az Övéi vagyunk. Fuss oda Hozzá, dobj félre
minden formalitást és nevezd Őt az APUCIDNAK!
Máté Evangyélioma 7,1-29
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek,
olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek
néktek. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a
gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi
módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te
szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki
előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a
szálkát a te atyádfiának szeméből! Ne adjátok azt, a mi szent, az
ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne
tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak
titeket. Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek
és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál;
és a zörgetőnek megnyittatik. Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha
az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vajjon
kígyót ád-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó
ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat
azoknak, a kik kérnek tőle?! A mit akartok azért, hogy az emberek ti
veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a
törvény és a próféták. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu
és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik
azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre
visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a
hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől
ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről
szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó
gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem
teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt.
Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre
vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, a ki
ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki
cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama
napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te
nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a
te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek
titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e
beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a
ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az
árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt
össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e
beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond
emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az
árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és
összeomlott: és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e
beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja
vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”
Áldott Testvérek. Eme fejezetet nevezhetjük, az
Irgalom-a Kegyelemtanításának, azaz: A Kegyességre nevelés
fejezetének... Az első öt vers, leplezetlenül erre hívja fel a
figyelmünket! Ezzel a kezdettel:
„Ne
ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek,
olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek
néktek.”
A Probléma talán azzal kezdődött, hogy a fejezet
verseit ízekre szedték, és úgy kezdték alkalmazni bizonyos
szituációkban, ezért egyrészt sok szempontból
homályossá-értelmezhetetlenné vált az emberek előtt, de legfőként: Távol
került a színtiszta Igazságtól az emberi tanítások, és emberi
magyarázatok miatt... Lássunk erre egy példát eme fejezetből:
„Ne
adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a
disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván,
meg ne szaggassanak titeket.”
Erről az Igeversről, mindenkinek van adott esetben
akár több értelmezése is kéznél. Az egyik azt mondja: A Hitedről ne
beszélj hitetlennel, mert kicsúfol és meggyaláz. Ez a magyarázat
kézenfekvőnek tűnhetne, csak az a probléma ezzel, hogy ha ez így lenne,
akkor ez az Ige, szemben menne az Teljes Szentírás tanításával! Hiszen
pontosan arra rendeltettünk, hogy a világban hirdessük az Igaz Istenben
való hitet, prédikálásunkkal, értékrendünkkel, és életünkkel. Ebben az
aspektusban pedig, ha megcsúfolnak-kigúnyolnak-megvetnek-esetleg meg is
vernek a felmutatott és megvallott hitünkért. pontosan hogy
megtiszteltetés számunkra és nem kerülendő szégyen! Erre tanít bennünket
Jézus, és ezt a példát hagyták ránk az Apostolok is:
Jn.15,14-27 „Ti
az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok
néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja,
mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert
mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti
választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek
titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti
gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben,
megadja néktek. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek. Ha
gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti
nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé;
de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak
titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama
beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő
uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet
megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért
cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem. Ha
nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most
nincs mivel menteniök az ő bűnöket. A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én
Atyámat is. Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a
melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is,
gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat. De azért lőn így, hogy
beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül
gyűlöltek engem. Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök
néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az
tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert
kezdettől fogva én velem vagytok.”
Ezeket előre hirdette konkrétan is:
Mt.10,14-33 „És
ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket,
mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek
le. Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és
Gomora földjének dolga, mint annak a városnak. Ímé, én elbocsátlak
titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a
kígyók, és szelidek mint a galambok. De óvakodjatok az emberektől; mert
törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak
titeket; És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem,
bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak. De mikor átadnak titeket, ne
aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek
abban az órában, mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, a kik szóltok,
hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek. Halálra adja
pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik
ellen, és megöletik őket. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én
nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik. Mikor pedig abban a
városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom
néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend.
Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál. Elég a
tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a
házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?! Azért
ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne;
és oly titok, a mi ki ne tudódnék. A mit néktek a sötétben mondok, a
világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről
hirdessétek. És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket
pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket,
mind a testet elvesztheti a gyehennában. Nemde, két verebecskét meg
lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti
Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind
számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak
vagytok. Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is
vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; A ki pedig megtagad
engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám
előtt...”
Az Apostolok ennek megéléseként, Tisztességnek és
dicsőségnek könyvelték el, amikor Jézus nevéért megostorozták őket.
Tehát a kérdéses ige magyarázata, miszerint:
„Ne
adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a
disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván,
meg ne szaggassanak titeket.”
Szóval ennek az Igének az eddig ismert emberi
magyarázata és emberi értelmezése, helytelennek bizonyult. Akkor mi
lehet a magyarázata? Nos: Az Igét a maga környezetébe visszahelyezve
megláttatik: Ha téged az Örökkévaló indít valamire, ami esetleg
megütközést is okozhat a Testvéreknek, a világnak, ne magyarázkodj
olyanoknak, akik az ítéletüket már előre meghozták felőled. Akiknek a
vizsgálat csak színjáték, akik csak magamutogatók, és gyönyörködnek a
képmutatásban, és az ítélkezésben! Jézussal is ezt tették, és Jézus sem
felelt ezeknek...
Jn.7,50-53 „Monda
nékik Nikodémus, a ki éjjel ment vala ő hozzá, a ki egy vala azok
közül: Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha előbb ki nem
hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik? Felelének és mondának néki:
Vajjon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából
nem támadt próféta. És mindnyájan haza menének.”
Láthatjuk: Az ítélet már előre megvolt, a vizsgálat
pedig csak színjáték volt... Ezeknek Jézus, kérdésre-kérdéssel felelt.
De visszatérve az ítélkezés fogalmához, lássuk arról is egy átfogó
példát:
János Evangyélioma 8,1-12
„Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére. Jó reggel azonban ismét ott
vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala
őket. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a
kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt, Mondának
néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A
törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek
köveztessenek meg: te azért mit mondasz? Ezt pedig azért mondák, hogy
megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván,
az ujjával ír vala a földre. De mikor szorgalmazva kérdezék őt,
felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá
először a követ. És újra lehajolván, írt vala a földre. Azok pedig ezt
hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a
vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az
asszony a középen állva. Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem
láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te
vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram!
Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne
vétkezzél! Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ
világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz
az életnek világossága.”
Adott ez a történet tehát, és azok akik előre
eldöntötték hogy az Asszonynak meg kell halnia, Mózesre, de még inkább a
Miczvára hivatkoznak:
„Mondának
néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A
törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek
köveztessenek meg: te azért mit mondasz?”
Lássuk a Miczva ide vonatkozó hivatkozását tehát:
III.Mózes 20,10
„Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő
felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna
férfi és a parázna nő.”
Ez valahogy nem passzol a János 8-ban leírt
történettel, mert az az Ige amire hivatkoztak az akkoriak, nyilván
kimondja: A Férfinek is meg kell halnia! Ám Jézus elé csak az Asszonyt
vitték, tehát színi előadás volt az egész... De ne álljunk meg itt. A
Törvény büntető passzusainak a vége:
Mózes V. könyve 17,1-7
„Ne áldozzál az Úrnak, a te Istenednek olyan ökröt és juhot, a melyen
valami fogyatkozás van, akármi hiba; mert útálatosság az az Úrnak, a te
Istenednek. Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, a
melyeket az Úr, a te Istened ád néked, vagy férfiú vagy asszony, a ki
gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt, megszegvén az
ő szövetségét; És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat,
akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, a
melyet nem parancsoltam; És megjelentetik néked, és meghallod: jól
megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az
útálatosság Izráelben: Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt,
a ki azt a gonoszságot mívelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az
asszonyt) és kövezd agyon őket, hogy meghaljanak. Két tanú vagy három
tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg
ne haljon. A tanúk keze legyen első rajta, hogy megölettessék, és azután
mind az egész nép keze. Így tisztítsd ki magad közül a gonoszt.”
Tehát a halál! Pál ugyan erre magyarázatul mondja:
I Kor.6,15-20
„Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva
hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen. Avagy
nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert
ketten lesznek, úgymond, egy testté. A ki pedig az Úrral egyesül, egy
lélek ő vele. Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember
cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste
ellen vétkezik. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek
lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a
magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az
Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.”
Tehát ha és amennyiben a paráznát életben hagyják,
vélelmezhető, hogy másokat újra bűnbe visz, és így a bűnt terjeszti,
mint valami fertőzést. Akkor hogyan ítéljünk? És ebben az estben Jézus
miért nem ítélt? Tehát fussunk neki még egyszer: Akik a parázna asszonyt
hozták, a Törvényre hivatkoztak... Csakhogy a Törvény kimondja azt is,
hogy:
1; mindkét félt ki kell irtani! 2; a tanúk kihallgatása!
V.Mózes 17,6. „Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon.”
A Férfit nem hozták, tehát a tanúk hiteltelenek! Ki
vitt bűnbe kit? A Nő a férfit-vagy a férfi a nőt? Biztos hogy
paráznaságról beszélünk? Nem lehetett erőszak? A FélIgazság nem Igazság!
Ha nem lehetséges a körültekintő vizsgálat, akkor nem lehetséges Igaz
ítéletet hozni! És ezzel meg is érkeztünk a fő témánkhoz! Jézus azt
mondja:
Máté Evangyélioma 7,1-2
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek,
olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek
néktek.”
És azzal folytatja:
Máté Evangyélioma 7,12
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt
ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”
Ezt pedig az előtt mondja Jézus, mi előtt "Minden
hatalom neki adatott" volna... Közeledve ennek biztos meglétéhez, ez a
kijelentés, tehát a Mt.7,12 magasabb szintre emelkedett! Jézus ugyanis
összekötötte a Mennyet a földdel, az Ő engesztelő áldozata által! A
benne hívőket, és a neki engedelmeskedőket, Isten fiaivá tette! A Mt. 7,
12 tehát felemelkedett a tökéletesség szintjére, és úgy módosult: Amit
szeretnél magadnak Istentől, azt biztosítsd az embereknek! Ahogyan ezt
Pál is mondja:
Gal.6,7 „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.”
Ám még előbb Jézus erről így beszél:
Mt.18,10-22
„Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert
mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én
mennyei Atyám orczáját. Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa,
a mi elveszett vala. Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van,
és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem
hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik
eltévelyedett? És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek,
inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem
tévelyedett. Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is
elveszszen e kicsinyek közül. Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened,
menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a
te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy
kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem
hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony
mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a
mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. Ismét, mondom
néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden
dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert a
hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok
közöttük. Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én
atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még
hetvenhétszer is.”
A Szent tanban a Hetes szám, és annak
többszörözése, a Tökéletességet-a teljességet jelzi! Azok számára
mondanám, akik a hetvenhétre koncentrálva számolgatják hogy hányszor
bocsátottak meg, jelzem hogy abszolút rossz irányban állnak! Ugyanis: A
Hetvenhét azt jelenti: Ha megbánja az a valaki a tettét, és beismerve
bocsánatot kér, akkor mindig-minden esetben meg kell bocsátani! Arról
nem is beszélve, hogy ez, nem szabad hogy fogat összeszorítva történjen,
hanem természetes indulatból kell hogy fakadjon! Ám ez a szám ennél még
tovább is mutat! Ha valaki össze tudja számolni, hogy hányszor
bocsátott már meg, az valójában azt jelenti, hogy mindig előtte van a
sérelem... tehát igazából egyszer sem bocsátott meg! Ezzel pedig
rabságban tartja azt, akit fel kellene szabadítania! A Messiási
megbocsájtásról, és ebben az aspektusban, egy Messiási prófécia adhatja
talán a legteljesebb képet:
Ésaiás próféta könyve 61,1-3
„Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a
szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört
szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a
megkötözötteknek megoldást; Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét,
és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót; Hogy
tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek
kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett,
hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!”
Ha Ő Nekünk ezt adja, és ez nekünk az életet
jelenti, és a biztonságot, és a boldogságot, és a vígasztalást, és a
reménységet. És mi az Ő testvérei lettünk általa, akkor mi ezt miért ne
adhatnánk meg mindenkinek úgy, ahogyan Ő adta nekünk? Nem ez az
Evangélium? Akkor tehát az ítélkezésről: A Törvény azt mondja:
V.Mózes 17,6 „Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon.”
A Két-vagy három Tanú, nem azt jelenti, hogy egy
aspektusban beállított tanúk, hanem a történet teljességét ismerő tanúk
meghallgatását jelzi! Vagyis a Teljes Igazság világosságára kell
törekedni! A Törvény így szól:
III.Mózes 24,13-21
„Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván: Vidd ki az átkozódót a táboron
kivül, és mindazok, a kik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és
kövezze agyon azt az egész gyülekezet. Izráel fiainak pedig szólj, ezt
mondván: Ha valaki az ő Istenét átkozza, viselje az ő bűnének terhét. És
a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon
az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az
Úrnak nevét, halállal lakoljon. Ha valaki agyon üt valamely embert,
halállal lakoljon. Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt:
barmot baromért. És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint ő
cselekedett, vele is úgy cselekedjenek: Törést törésért, szemet szemért,
fogat fogért; a milyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta
is. A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon,
halállal lakoljon.”
Isten nevének átkozása-nevének szidalmazása az is,
ha Igazságtalan vagy felületes ítélet esetén az Örökkévalóra hivatkozik
az ítélet hozó! Hiszen az Igazság ismerői előtt, gyalázatra adta
akaratlanul is az Úr nevét... Tehát: Meg van írva: Életet életért! De az
is meg van írva:
Mózes IV. könyve 35,1-34
„És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezőségén a Jordán mellett, Jérikhó
ellenében, mondván:Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a
lévitáknak az ő örökségi birtokukból lakásra való városokat; a
városokhoz pedig adjatok azok környékén legelőt is a lévitáknak; Hogy
legyenek nékik a városok lakóhelyekül, a legelők pedig legyenek az ő
barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állatjoknak. És azoknak a
városoknak legelői, a melyeket a lévitáknak adtok, a város falától és
azon kivül, ezer singnyire legyenek köröskörül. Mérjetek azért a városon
kivül, napkelet felől két ezer singet, dél felől is kétezer singet,
napnyugot felől kétezer singet, és észak felől kétezer singet; és a
város legyen középben. Ez legyen számukra a városok legelője. A városok
közül pedig, a melyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, a
melyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kivül
adjatok negyvenkét várost. Mind a városok, a melyeket adnotok kell a
lévitáknak, negyvennyolc város, azoknak legelőivel egyben. A mely
városokat pedig Izráel fiainak örökségéből adtok, azokhoz attól, a kinek
több van, többet vegyetek, és attól, a kinek kevesebb van, kevesebbet
vegyetek; mindenik az ő örökségéhez képest, a melyet örökül kapott,
adjon az ő városaiból a lévitáknak. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a
Kanaán földére: Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek
menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki
történetből öl meg valakit. És legyenek azok a ti városaitok menedékül a
vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a
gyülekezet elé. A mely városokat pedig oda adtok, azok közül hat legyen
néktek menedékvárosul. Három várost adjatok a Jordánon túl, és három
várost adjatok a Kanaán földén; menedékvárosok legyenek azok. Izráel
fiainak és a jövevénynek, és az ő közöttök lakozónak menedékül legyen az
a hat város, hogy oda szaladjon az, a ki történetből öl meg valakit. De
ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az;
halállal lakoljon a gyilkos. És ha kézben levő kővel, a melytől
meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a
gyilkos. Vagy ha kézben lévő faeszközzel, a melytől meghalhat, üti meg
úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos. A vérbosszuló
rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.
Hogyha gyűlölségből taszítja meg őt, vagy szántszándékkal úgy hajít
valamit reá, hogy meghal; Vagy ellenségeskedésből kezével üti meg azt
úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, a ki ütötte; gyilkos az; a
vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele. Ha
pedig hirtelenségből, ellenségeskedés nélkül taszítja meg őt; vagy nem
szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt; Vagy akármiféle követ, a
melytől meghalhat, úgy ejt valakire, a kit nem látott, hogy meghal,
holott nem volt ő annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét: Akkor
ítéljen a gyülekezet az agyonütő között és a vérbosszuló rokon között e
törvények szerint. És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló
rokonnak kezéből, és küldje vissza azt a gyülekezet az ő
menedékvárosába, a melybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a
főpap, a ki felkenetett a szent olajjal. Ha pedig kimegy a gyilkos az ő
menedékvárosának határából, a melybe szaladott vala; És találja őt a
vérbosszuló rokon az ő menedékvárosának határán kivül, és megöli az a
vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz annak vére ő rajta; Mert az ő
menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig; a főpap halála után pedig
visszatérhet a gyilkos az ő örökségének földére. És legyenek ezek
néktek ítéletre való rendelések a ti nemzetségeitek szerint, minden
lakhelyeteken. Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a
gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon.
Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, a ki halálra
való gonosz, hanem halállal lakoljon. Attól se vegyetek váltságot, a ki
az ő menedékvárosába szaladt, hogy visszamehessen és otthon lakozzék a
főpap haláláig. És meg ne fertőztessétek a földet, a melyben lesztek;
mert a vér, az megfertézteti a földet, és a földnek nem szerezhető
engesztelés a vér miatt, a mely kiontatott azon, csak annak vére által, a
ki kiontotta azt. Ne tisztátalanítsd meg azért azt a földet, a melyben
laktok, a melyben én is lakozom; mert én, az Úr, Izráel fiai között
lakozom.”
Testvérek: Ne legyen már annyira egyszerű előttünk
az ítélkezés... Hagyjuk az ítéletet a Mindent tudóra, aki a szíveket
vizsgálja, és aki előtt minden tiszta és világos! Tehát meg van írva:
Máté Evangyélioma 7,1-2
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek,
olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek
néktek.”
És erre az ítélkezők, azt szokták mondani: Viszont az is meg van írva:
I Thessz.5,21-22 „Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!”
És ez alapján szoktak ítélkezni mégis. Na most vagy
az van, hogy Pál mást hirdetett mint Jézus, vagy pedig arról van csupán
szó, ahogyan arról Péter is beszélt:
II.Péter 3,14-18
„Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül
és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben. És a mi Urunknak
hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia
Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. Szinte minden
levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely
nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok
elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. Ti azért
szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek
tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem
növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus
Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind
örökkön-örökké. Ámen.”
Tehát az Igazságban állhatatlanok csűrése csavarása
nyomán deformálódott Igemagyarázat ékes példáját hallhatjuk olyankor,
amikor Pál szavait szembe állítják Jézus parancsolatával! Ezt meg is
láthatjuk, ha a kiragadott Igét vissza helyezzük a környezetébe...
Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5,1-28
„Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak
néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő
el, mint a tolvaj éjjel. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és
biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a
terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai,
nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg
titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem
vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint
egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert a kik alusznak, éjjel
alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, a kik
nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek
mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe. Mert nem
haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a
mi Urunk Jézus Krisztus által, A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren
vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele. Vígasztaljátok azért
egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is. Kérünk
továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, a kik fáradoznak
közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket; És az ő
munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel.
Egymással békességben éljetek. Kérünk továbbá titeket, atyámfiai,
intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket,
gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt.
Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem
mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.
Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok;
mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok. A Lelket
meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek, Mindent megpróbáljatok; a
mi jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik,
őrizkedjetek! Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket
mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek
feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű
az, a ki elhivott titeket és ő meg is cselekszi azt. Atyámfiai,
imádkozzatok érettünk. Köszöntsétek az összes atyafiakat szent
csókolással. Kényszerítlek titeket az Úrra, hogy olvastassék fel e levél
minden szent atyafi előtt. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme
veletek! Ámen.”
Vagyis az Isten Igéje melletti megmaradásra hív, a Szent Tan szerinti életre, és az abban való állhatatlanságra! Azt mondja:
1Thesszalonikai levél 5,19-22
„A Lelket meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek, Mindent
megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak
látszik, őrizkedjetek!”
De mi a jó? Ez a kérdés, és ezek megértéséhez ez a kulcs... Na Figyi:
Mk.10,17-18 „És
mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte,
kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet
elnyerhessem? Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki
sem jó, csak egy, az Isten.”
A Lélek és a Prófétálás környezetében, a Jó, az
Isten Igéjét jelenti! A Gonosz pedig mindaz, ami az Ige Igazságától
eltér! Nem emberre vonatkozik, hanem a Tanításra!!! Most ebben az
értelemben vizsgáljuk meg Jézus szavait:
Mt.7, 12-29 „A
mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti
is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. Menjetek
be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a
veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a
kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a
kik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik
juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok.
Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt,
vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a
romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz
gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem
terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő
gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, a ki ezt mondja nékem:
Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én
mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram!
nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é
ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És
akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok
tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és
megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára
építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a
szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a
kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem
cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre
építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a
szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak
romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a
sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma
van, és nem úgy, mint az írástudók.”
A Gyümölcs vizsgálata, tehát az Igéhez- az
Örökkévaló tanításához való viszonyulást jelenti. Mennyire más
perspektíva ez így... Az is meg van írva:
Jak 2,13 „Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.”
"Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. "(Zsolt 51,6)
Van, aki úgy vétkezik Isten és embertársai ellen, hogy észre sem veszi.
Ez neki a természetes, nincs semmilyen mércéje, eltompult a
lelkiismerete is. Van, aki magyarázza, mentegeti a bűneit, enyhítő
körülményeket keres. Más megpróbálja rejtegetni,
mert bűn az, ami kiderül mondja. Egyesek dekorálják: nem loptam, hanem
csak örömet akartam szerezni valakinek. Mindenki így tesz, ez csak egy
kis botlás volt, mindnyájan gyarlók vagyunk... S nem vesszük észre, hogy
miközben a mutatóujjunkkal másokra mutatunk, három ujjunk magunk felé
irányul, és minket vádol.
Dávid őszintén bevallja: „Míg
hallgattam,... egész nap jajgatnom kellett... erőm ellankadt, mint a
nyári hőségben." Míg végül így döntött: „Megvallottam neked vétkemet,
bűnömet nem takargattam... és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem."
(Zsolt 32,3-5) Az 51. zsoltárban pedig megrendítő, konkrét módon vallja
meg Istennek bűneit, és egyedül tőle remél feloldozást: „Ments meg,
mert vért ontottam", „moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó...
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem..." (16., 9., 12. v.)
Isten igéje segítette el Dávidot is bűnlátásra, ő igazat adott Istennek,
nevén nevezte bűneit, bevallotta teljes tehetetlenségét, és egyedül a
bocsánatban reménykedett. És miután megkapta, ugyanolyan komolyan vette,
mint előtte a bűnét. Hitetlen magatartás az, amikor valaki ezt mondja:
nem tudom megbocsátani magamnak. Amit Isten megbocsátott, az olyan,
mintha nem történt volna meg. Legyen békessége a kegyelmet kapott
bűnösnek, és legyen hálás szüntelenül az elnyert bocsánatért! Ez is erőt
ad ahhoz, hogy ne ismétlődjék a bűn.
De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtem,
azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékifeszülve, célegyenest
igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása
jutalmára.– Filippi 3: 13
Kudarc és csalódás. Fájdalmak a múltból, amik mintha soha nem akarnának
elmúlni. A legtöbben tudjuk, milyen ezektől szenvedni, de kevesen
tudjuk, mit tegyünk velük. Ezért csak tovább sántikálunk, remélve, hogy
egyszer valami csoda folytán begyógyulnak azok a sebek. De ez soha
nem történik így. Az idő múlásával sokan egyre rosszabb állapotba
kerülnek. Azért, mert ha ahelyett hogy magunk mögött hagynánk a
fájdalmas kudarcokat, azokban élünk, valóságosabbá válnak a számunkra,
mint Isten ígéretei. A kudarcokra összpontosítunk, amíg depressziósak
nem leszünk, és nem tudunk tovább menni, mert attól félünk, hogy akkor
újra elbukunk. Én sokszor kerültem ebbe a csapdába. Aztán egy depressziós napon az Úr így szólt a bensőmben:
”Kenneth, az a problémád, hogy a múlton gondolkozol a jövő helyett. Ne
tedd! A hitetlenség a múltra tekint, és azt mondja: ’Látod, ez nem
sikerülhet.’ De a hit a jövőre tekint, és azt mondja: ’Ez sikerülhet, és
Isten ígéretei szerint, már sikerült!’ A hit a múltbeli kudarcokat maga
mögött hagyva kilép, mert a győzelem már megvan.” Ha a depresszió
miatt szellemi mélyrepülésben találod magad, kitörhetsz belőle, mihelyst
leveszed a szemedet a múltról, és a jövőre tekintesz – arra a jövőre,
amit Jézus Krisztus garantált neked hatalmas és drága ígéretei révén az
Igében. Feledkezz el a múltbeli kudarcokról! Isten is ezt tette. (Zsidó 8: 12) És ha Ő nem emlékszik rájuk, neked miért kellene?
A Biblia szerint Isten kegyelme minden reggel megújul. Ha tehát a
szaván fogod Istent, akkor minden reggel egy vadonatúj világra
ébredhetsz. Az életedet egyáltalán nem fogja hátráltatni a múlt.
Szóval tedd meg! Helyettesítsd a tegnapi hibákról való gondolatokat a
jövődről szóló igei ígéretekkel. Ahogy megteszed, a levertség helyébe
remény lép. A szellemi fájdalmak, amik olyan sokáig megbénítottak,
hirtelen eltűnnek. Ahelyett, hogy magad mögé tekintenél, és azt
mondanád: „Ez nem megy”, nézz előre, és mondd: „Mindenre van erőm a
Krisztusban, aki engem megerősít!” Igei olvasmány: Filippi 3: 1-14
Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. — MÁTÉ 18,18.
Sok minden van, ami azért létezhet, mert a hívők megengedik, illetve egyszerűen semmit nem tesznek ellene. Sokszor mert nem tudják, hogy tehetnek valamit azért, hogy a körülmények megváltozzanak. Évekkel ezelőtt azt tanulmányoztam, hogy milyen hatalmuk van a hívőknek. Éreztem, hogy az Úr ösztönzésére teszem. Akkor már körülbelül tizenöt éve imádkoztam a bátyám üdvösségért. Gyakran három napot is böjtöltem érte, de javulás helyett még rosszabb lett a helyzet. Rendszerint azt imádkoztam: „Istenem, adj neki üdvösséget.Istenem, mentsd meg őt.” De semmi sem történt. Ahogy egy napon az ágyamon feküdtem ezt a témát tanulmányozva, meghallottam az Úr hangját a szellememben. Így ösztönzött engem: „Te lépj ebben. Neked van hatalmad erre az én nevemben!” Felkeltem az ágyból, és azt mondtam: „Jézus Krisztus nevében megtöröm az ördög erejét Dub élete felett, és követelem az üdvösségét, a szabadulását!” Még két hétbe sem telt, és híre jött, hogy Dub újjászületett.
Megvallás: Jézus azt mondta, hogy a menny támogat minket mindabban, amit megtiltunk vagy megengedünk. Jézus nevében én megtiltom, vagyis megkötözöm az ellenség munkáját. Jézus nevében megoldom, vagyis megengedem, hogy Isten ereje kiáradjon arra a területre, ahol én munkálkodom.
"Légy jóakarója a te ellenségednek hamar" (Mt 5,26).
Jézus Krisztusnak ez az alapelve: "Tedd meg most, amiről tudod, hogy meg
kell tenned, tedd meg gyorsan! Ha nem teszed, a kikerülhetetlen per
elkezdődik, és neked meg kell fizetned az utolsó fillérig szenvedve,
gyötrődve, nyomorultul." Isten törvényeit nem lehet megváltoztatni,
nincs kibúvó alóluk. Jézus tanítása pontosan miránk van szabva.
Természetes dolog, ha utánanézek, hogy ellenségem megadja, ami jogos; de
Jézus azt mondja itt, hogy rám nézve örökre és parancsolóan fontos,
hogy én fizessem meg, amivel ellenségemnek tartozom. Urunk szemszögéből
nézve nem számít, hogy becsaptak-e vagy sem. Ragaszkodom-e jogaimhoz,
vagy megfizetem azt, amivel Jézus Krisztus szerint tartozom?
Tedd meg gyorsan, állítsd oda magad az ítélőszék elé most! Erkölcsi és
szellemi dolgokban meg kell ezt tenned azonnal; ha nem teszed, megindul a
könyörtelen per. Isten elhatározta, hogy gyermekét olyan tisztává és
fehérré teszi, mint a leesett hó, és amíg engedetlen vagy valahol
tanításával szemben, a Szent Szellem nem hagyja abba ítélő munkáját. Ha
igazunk bizonygatásához ragaszkodunk, ez majdnem mindig arra mutat, hogy
valamelyik ponton engedetlenek vagyunk. Nem csoda, hogy a Szellem olyan
hatalmasan ösztönöz arra, hogy maradjunk állandóan a világosságban.
"Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele." Nem
lakik-e harag a szívedben egyik-másik rokonod iránt? Valld meg gyorsan,
gyorsan hozd rendbe Isten előtt, békülj ki azzal a valakivel - tedd meg
most!
"De én emlékszem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled,
és örök szövetségre lépek veled"
(Ez 16,60)
Bűneink ellenére hűségesen szeret minket az Úr. Visszatekint.
Emlékszik ifjúságunk napjaira, amikor szövetséget kötött velünk, és mi
átadtuk magunkat neki. Milyen boldog napok is voltak azok! Az Úr
azonban nem szemrehányásképpen emlegeti ezt az időt, nem azért, hogy
hűtlenséggel vádoljon. Nem, Isten az Ő velünk kötött szövetségére
tekint, nem arra, amit mi kötöttünk vele. Abban a szövetségben semmi
képmutatás nem volt, legalábbis az Ő részéről nem. Milyen kegyelmes
Urunk van, hogy ilyen szeretettel tud visszatekinteni.
De Ő előre is tekint. Szent elhatározása, hogy velünk kötött
szövetségét nem borítja fel. "Ha hűtlenek vagyunk, Ő hű marad"
(2Tim 2,13). Ünnepélyesen kijelenti: "Örök szövetségre lépek veled!"
Eszébe sem jut, hogy visszavonja ígéreteit. Áldott legyen érte szent
Neve. Ő a szent pecsétre, az "örök szövetség vérére" (Zsid 13,20),
drága közbenjárónkra (kezesünkre) tekint, tulajdon Fiára, akiben
megpecsételte ezt a szövetséget, és ezért tartja meg szövetségi
fogadalmát. "Ő hű marad, mert Ő meg nem tagadhatja magát" (2Tim 2,13).
Ó Urarn, vésd a szívembe ezt a drága ígéretet, és segíts, hogy ez
tápláljon ma egész nap.
"Azon
az éjszakán megjelent neki az Úr, és ezt mondta: Én vagyok atyádnak, Ábrahámnak
Istene. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak, és megsokasítom utódaidat
szolgámért, Ábrahámért!"
Mózes első könyve 26:24
A cserkésztáborban
való megjelenésünk feltétele egy egészségünket igazoló orvosi dokumentum volt. Már
nem emlékszem pontosan miért, talán szabadságon volt a körzeti orvosunk, a
lényeg, hogy bátyámmal egy idegen doktorhoz kellett elmennünk. Mikor sorra
kerültünk, és elmondtuk kérésünket, higgadtan, de elutasítóan reagált:
– Hogy adjak én
nektek igazolást? Hisz sose láttalak titeket, azt sem tudom, kik vagytok, és ti
sem ismertek engem.
Bátyám, aki már az
első pillanatban fölismerte az orvost, így válaszolt:
– Doktor úr, mi
ismerjük magát. Hiszen ön a mi nagyapánknak, Henrik bácsinak a háziorvosa.
Az orvos meglepődve
nézett ránk. Nagyapánk és közte nem pusztán páciens-doktor kapcsolat állt fönn.
Gyakran megesett a falu idős betegeinek meglátogatása során, nagypapát hagyta
utoljára, hogy a rutinvizsgálat után hosszasan elbeszélgethessenek. Máskor
feleségével együtt jött, és késő estig hallgatták nagypapámat, aki Istenről és
az élete során vele szerzett pozitív tapasztalatokról mesélt. Valahogy úgy
nézett ki, hogy nagypapának ő volt az orvosa, az doktornak pedig nagyapa volt a
lelkésze.
– Úgy látszik, még
is ki fogom adni azt az orvosi igazolást – mosolyodott el az orvos, és már
intett is az asszisztensének, hogy kezdjen neki.
Ahogy a nagyapám és
az orvos közötti barátság segített nekünk, hogy eljussunk a cserkésztáborba,
ugyanúgy Ábrahám és Isten közötti barátság segített Izsáknak átlendülni élete
egyik legválságosabb időszakán.
Nomádként
családjának életfontosságú volt, hogy mindig víz közelébe táborozzon, és ha
kellett kutakat ásatott. A közelben élő városlakók azonban rossz szemmel néztek
Izsák családjára. Az ellenszenv nemegyszer tettlegességgé fajult. Betemették az
általa ásott kutakat, pásztorait elkergették, sőt félő volt, hogy fegyveres
harcokra kerül sor. Izsák visszaemlékezett arra, hogy apja, Ábrahám sokszor
emlegette Isten ígéretét, miszerint a Mindenható neki ajándékozza majd ezt az
országot. Ebben a helyzetben semmi sem állt messzebb a realitástól, mint ennek
az ígéretnek a teljesedése. Egy álmatlan éjszakán, mikor Izsák kétségbeesetten
kereste Isten kezét az életében, „megjelent neki az Úr, és ezt mondta:
– Én vagyok
atyádnak, Ábrahámnak Istene. Ne félj, mert én veled vagyok, megáldalak, és
megsokasítom utódaidat szolgámért, Ábrahámért!”
Mintha csak azt
mondta volna:
– Édesapád és én jó
barátok voltunk. És én nem hagyom cserben a barátom fiát. Ne félj, mert azt,
amit megígértem, teljesíteni is fogom.
Másnap eljöttek Izsákhoz
a közeli város elöljárói, és szövetséget ajánlottak neki. Néhány nappal később
pedig szolgái hét kutat találtak. A fizikai fenyegetettség és a vízhiány egy
csapásra megoldódott. Izsák kézzel foghatóan megtapasztalhatta Isten
segítségét.
Ahogy az Ábrahám és
a Mindenható közötti barátság mentette meg Izsákot, ugyanúgy menthet meg
bennünket is Jézussal való barátságunk. Mintha a mennyei Apa ezt mondaná
nekünk:
– Ismerlek téged, mert fiam, Jézus sokat beszélt
nekem rólad. Ne félj hát, mert én veled vagyok. Megáldalak és üdvözítelek az én
fiamért, Jézusért.
"...nem voltál olyan, mint szolgám, Dávid, aki... csak azt tette, amit én helyesnek látok. "(1Kir 14,8)
Ezt az erkölcsi bizonyítványt Isten állította ki Dávid királyról, jóval
az ő halála után. Azért meglepő ez, mert Dávid Istenhez való hűsége
mellett elkövetett súlyos bűnöket is. Elszerette egyik katonájának a
feleségét, ezért megölette a férjet, hogy feleségül vehesse az özvegyet,
s ennek ellenére ezt állítja róla Isten? Hogyan?
Úgy, hogy amikor Isten prófétája Dávid szemébe mondta ezeket a bűnöket,
ő összetört, és keserű bűnbánattal megvallotta mindezt Istennek, kérve
az ő bocsánatát. Aztán soha többé nem követett el hasonlót. Isten pedig
megbocsátott neki. S most úgy beszél róla az Úr, mintha el sem követte
volna a megbocsátott bűnöket. A radikális bűnvallást ilyen radikális
bocsánat követi.
Aki nem is látja, mit vétkezik, vagy mentegeti
bűneit, azon nem lehet segíteni, „...aki pedig megvallja és elhagyja, az
irgalmat nyer." (Péld 28,13) Mert a bűnt nem lehet emberi
erőfeszítéssel jóvátenni, csak isteni kegyelemmel megbocsátani. Dávid
már semmit nem tudott volna jóvátenni abból, amit elkövetett.
A
házasságtörő kapcsolatból született gyermek azonban meghalt. Mert „amit
vet az ember, azt fogja aratni is" (Gal 6,7). A bűnbocsánat a bűneink
örökkévaló következményére vonatkozik: a megbocsátott bűn nem zár ki az
üdvösségből. Paráznák és gyilkosok nem örökölhetik Isten országát (Jel
22,15), de Dávid bocsánatot kapott ezekre a vétkeire.
Isten nem
elengedte bűneink büntetését, hanem végrehajtotta azt - csak máson, az ő
szent Fián. Jézusnak bele kellett pusztulnia abba, hogy mi ilyenek
vagyunk. De aki hiszi, hogy Jézus helyette is meghalt, annak Isten az ő
szent Fia igaz voltát tulajdonítja és adja. „...megigazított minket az ő
vére által..." (Róm 5,9)
Ha igazi gondolataink vannak, akkor azok még holtunk után is életet adnak másoknak.
„Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A következő esztendőben móábi rablócsapatok törtek be az országba. Éppen akkor temettek egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot, belökték azt az embert Elizeus sírjába, és elmentek. Az az ember pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt.”
Magyarázat
Elizeus számára láthatóvá vált, milyen az Úr
prófétájának az élete. Ezért szeretne Illés utódja lenni, amit az Úr meg
is ad számára. Az egész élete az Úr szolgálatáról szól. Az anyagi jólét
nem érdekli, elfogadja a körülményeket, amelyekkel Ura megajándékozza.
Mások nyomorúságán viszont igyekszik változtatni. Ez az igyekezete
különös csodák megtörténését teszi lehetővé. Illés életének a végét az
elragadtatása teszi egyedivé, hitelesítve életművét. Elizeust
természetes halála után igazolja Isten a holttestéhez ért ember
feltámasztásával. Ahhoz, hogy a kortársak ezt megtapasztalják,
Elizeusnak nemcsak az életét kellett elfogadnia, hanem még a halálát is.
Neked
mi drágább az Úr szolgálatánál? Miről tudsz lemondani az Úr ügyéért?
Ahhoz, hogy csodálatos események történjenek az életedben vagy mások
életében, Istennek kell rád figyelnie, vagy inkább fordítva?
Istenem,
segíts félretenni saját vágyaimat és álmaimat, hogy helyettük a te
akaratod valósuljon meg, még akkor is, ha ez másoknak hoz megoldást a
nehéz helyzetben!
A mustármag 1. rész (Máté 13, 31-32; Márk 4, 30-32; Lukács 13, 18-19)
Ez a következő példázat első pillantásra úgy tűnik, hogy ugyanannak az
igazságnak puszta ismétlése; de ha megvizsgáljuk, lényeges különbségek
jönnek elő. A másik, a kovászé, Isten királyságával kapcsolatos, ami
"eljön észrevétlenül". Ez ugyanaz a királyság, amint nyíltam
bemutatkozik és nem rejthető el. Ez megalapozza
az igazság erejét a világban, amikor vele kapcsolatba kerül; ez az
igazság ereje, hogy önmagában kifejlődik. A kicsiny és semmitmondó
kezdetek leírása és a Gyülekezetek csodálatos növekedése közös
mindkettőben. E példázat és a korábbiak közötti kapcsolatot
Khrüszosztomosz vezette le. A magvető példázatában a tanítványok azt
hallották, hogy az elvetett magnak csak egynegyede vált termékennyé. A
konkoly példázatában hallottak az akadályokról, amelyek még a megmaradt
részt is gátolták. Hogy ne érezzenek kísértést az elkeseredésre ezért az
Úr elmondta bátorításukra ezt a két példázatot. Ámen!
***************
Jézus példázatai A mustármag 2. rész (Máté 13, 31-32; Márk 4, 30-32; Lukács 13, 18-19) Királyságának növekedése egy fához hasonlítása ismerős volt hallgatói
előtt az Ószövetség alapján. A világi királyság növekedése ez által
mutatkozik be (Dániel 4, 8-12; Ezékiel 31, 3-9), mint ahogy Isten
királyságáé is (Zsoltárok 80, 9-10). Megfigyelhetjük, hogy az ókorban
élők milyen tisztelettel tekintettek a
fákra. A természet tudósok legpontosabb kutatásai azt látszanak
kimutatni, hogy e példázat mustárfája nem az, ami ezen a néven fut
Nyugat-Európában, hanem amit általában khardalnak neveznek Szíriában.
Úgy írják le, hogy kellemes, jóllehet erősen illatos az íze, mint
amilyen a mustáré. A mustármagot itt az aranyért választották, ami
magvának kicsinysége és a belőle felnövő növény nagysága között fennáll.
Az Úr le akarja szögezni a tanítványok előtt, hogy országának
dicsőségesnek kell lennie gyenge és megvetett kezdete ellenére. Nem
látok semmi nevetségest abban a feltételezésben, hogy ezt a magot
további tulajdonságaiért választotta az Úr: tüzes elevensége miatt, ha
összetörik, legjobb tulajdonságait mutatja be, és mindez egy olyan
kicsiny méretben jelenik meg. Talán ez indította az Urat arra, hogy
kiválassza a keresztre feszített üdvözítő tanának képül, ami jól lehet
bolondság és botránkozás egyeseknek, de akik hisznek, azoknak "Isten
ereje az üdvösségre". Ez nem csak Krisztus tanítása, hanem Ő a
mustármag, mert a mennyek királysága vagy a Gyülekezet eredetileg Benne
összpontosult és Belőle bontakozott ki. Ámen!
*******************
Jézus példázatai
A mustármag 3. rész (Máté 13, 31-32; Márk 4, 30-32; Lukács 13, 18-19) Amikor a mustármagot elvetik a földbe, "kisebb ugyan minden magnál". Jó
lehet ez nem szó szerint igaz, mégis azokat a szavakat, hogy "kicsiny
mint a mustármag", közmondásosan emlegették a zsidók közt (Lukács 17,6).
Az Emberfia egy megvetett tartományban nevelkedett. Nem jelent meg a
nyilvánosság előtt a harmincadik évéig.
Aztán három évig tanított a környező falvakban és alkalmanként
Jeruzsálemben. Megtérített embereket főként a szegények és a
tanulatlanok között. Aztán ellenségei kezébe esett, meghalt a kereszt
gyalázatos halálában. Ilyen törékeny volt Isten egyetemes királyságának
az elindulása. E világ nagy programja büszke kezdetekkel indult és a
kereszthalállal végződött Jézus számára, de Isten műve, mindenek fölött
az Ő Gyülekezete, kicsinyből indult, fokozatos növekedéssel és
dicsőséges kibontakozással. Ugyanígy van az Ő királysága is minden
őszinte szívben. Ámen!
********************
Jézus példázatai
A mustármag 4. rész
(Máté 13, 31-32; Márk 4, 30-32; Lukács 13, 18-19)
"A mag, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy
eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között." Jól ismert,
hogy a forró éghajlatú országokban, mint például Júdeában, a mustárfák
olyan méretűvé növekednek, amilyent sohasem érnek el hidegebb éghajlati
övön. Chilében egy látogató említi, hogy lóháton utazott egy ilyen fa
alatt. Maldonatus elmondja, hogy Spanyolországban
a madarak különösen szeretik a fa magvait, úgyannyira, hogy olykor
látta, amint a madarak nagy számban rátelepedtek az ágaira. A madarak
faágakra telepedésében és ott menedék és élelem keresésének képében
(Ezékiel 17,23) felismerünk egy próféciát arról, hogy a Gyülekezetben
menedéket és védelmet kell hogy találjon minden ember. Itt tömegeknek
kell védelmet találniuk és beteljesedést mindazzal, amire vágyakozik
lelkük. Ámen!
