Napi áhítat-Dorkász, a jótevő

Hét témája: Az igazak emléke áldott

Olvasmány: ApCsel 9,36–42
 

Sosem lehet annyi jót tenni, hogy annál többet ne lehessen.

„Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső szobában. Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: „Késedelem nélkül jöjj át hozzánk!” Péter felkelt, és velük ment. Amikor odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket és ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt. Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: „Tábita, kelj fel!” Ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította; majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s megmutatta nekik, hogy él. Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.”

Magyarázat

A héten láthattuk hozzánk hasonló embe­rek életében, hogy előképei vagy követői valamiben Jézus Krisztusnak. Mózes előképe a különös kapcsolatban az Istennel. Elizeus az élet Urának előképe. Jójádá az Úr házának szeretetében előkép. Mária a jókat szívébe rejtő előkép és tanítvány. A kenetet vivő asszony az Isten rejtett tervéhez igazodó előkép és tanítvány. Tábita pedig az elhagyottak és nélkülözők támasza, ahogy a Mestertől tanulta. Mindnyájan vagy elmondanak valamit az érkezőről, vagy a Messiás tanítványaiként valamit különösen jól megtanultak tőle. Tábita feltámasztásával az Úr továbbra is gondot visel a Joppéban élő szegény, elhagyott emberekről.
Téged miben tud használni az Úr mások felé? Nagyon sok lehetőség van arra, hogy az Úr tanítványa lehess. Minél jobban megismered őt, annál jobban rátalálsz a lehetőségeidre. Egyre azonban figyelned kell: Jézus nem ideig-óráig cselekedett valamit! Róla úgy tesz bizonyságot az írás: ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! Ha tapasztalhatóan tanítványa akarsz lenni, akkor vésd a szívedbe, hogy a hűség tesz igazi tanítvánnyá. Sokan felbuzdulnak és idényszerűen tesznek ezt-azt, majd mindig mást.
Uram, segíts hűségesen követni téged, hogy lássák rajtam, hogy a te tanítványod vagyok!

(Tenkely Béla)

 

Biblia-Ige magyarázatok-

Jézus példázatai     A kovász 1. rész
(Máté 13,33; Lukács 13, 20-21)

Ez a példázat nem csupán Isten országának csodálatos, önmagán belüli fejlődését és növekedését mondja el, hanem a világra gyakorolt befolyását is, amivel érintkezik minden oldalon. A mustármag fejlődése egy ideig nem figyelhető meg, de a kovász valóságos munkája már abban a pillanatban elkezdődik, amikor elrejtették a tésztában. Kétségtelenül igaz, hogy a kovászt a legtöbbször mint a gonosz szimbólumát használják a Szentírásban (1Kor. 5,7; Lukács 12,1). Noha így alkalmazzák a leggyakrabban, mégis szükséges úgy értelmeznünk e példázatot, ahogy egyesek teszik, mintha prófécia lenne a gonoszság misztériumának jövőbeli ténykedéséről, jelen esetben az összehasonlítás fő pontja a kovász átható energiája, az az erjesztő hatás, amit kicsinysége ellenére is kifejt, és ahogy átadja ízét és értékét a soknak, amivel érintkezésbe kerül. Nincs szükség tehát arra, hogy bármilyen más módon tekintsük a példázatot, mint nyilvánvaló értelemben, nevezetesen úgy, hogy az evangélium terjesztését és nem a romlottságot mutatja be. A kovászon a királyság Igéjét kell értenünk, ami legmagasztosabb értelemben maga Krisztus. Róla szól az üzenet: "Nem volt Neki szép alakja amiben gyönyörködhettünk volna", hanem "Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével... a nagyok között adok Neki részt" (Ézsaiás 53,2; 11-12). Amikor életét és Szellemét adta az apostoloknak, ők is, jóllehet szegények és tanulatlanok voltak, a világ kovászává lettek. Ámen!

**********************

Jézus példázatai
A kovász 2. rész
(Máté 13,33; Lukács 13, 20-21)
Látjuk, hogy az asszony máshonnan vette a kovászt, hogy összekeverje a tésztával. Éppen ilyen az evangélium, nem e világból származó királyság ez (János 18,36). Nem a világon már létező bármilyen hatalom kibontakozása, hanem egy új hatalom, amely felülről származik. Nem filozófia, hanem kinyilatkoztatás. Erről a kovászról mondják, hogy el van rejtve a tömegben. Az Istentől való megújulás mindig így működik: belülről kifelé. A kereszténység korai történetében a kovász ténylegesen rejtett volt. Ezt mutatja az a teljes tudatlanság, amit a pogány írók elárulnak mindarról, ami egy kicsit a társadalom felszíne alatt halad előre egészen addig a pillanatig (csekély kivétellel), amikor a kereszténység diadala bekövetkezett. Nem tekinthetjük ezeket a szavakat, míg végül az egész megkel másnak, mint a kereszténység végső diadala próféciájának. Ezekben a szavakban látjuk biztosítékát is annak, hogyha az élet igéje bekerül bármelyik szívbe, nem áll meg működésében, amíg az egész embert engedelmességre segíti, teljesen megszentelve őt úgy, hogy mindenestül új teremtés legyen Krisztus Jézusban. A példázat bemutatja az újjászületés misztériumát mind első cselekményében, ami csak egyszer történhet, mint ahogyan a kovász csak egyszer van elrejtve, mind a Szent Szellem ezt követő munkájában, ami a kovász működéséhez hasonlóan folyamatos és fejlődő. Ámen!

*************

 

Kenneth Copeland: Ahogy a lelked bővölködik

Szeretett barátom, mindenekelőtt kívánom, hogy bővölködjél, és légy egészséges, mint ahogy a lelked bővölködik. (3János 1,2 A King James-féle bibliafordítás alapján)

Ha egyszer elhiszed, hogy Isten bővölködővé akar tenni téged, biztosan el fogsz tűnődni azon, hogy miként fogja ezt elvégezni. Bedob egy csekket a postaládádba? Vagy bankjegyek fognak rád hullani a fákról? Nem. A lelked bővölködése által fogja azt elvégezni. Isten a gyarapodás magjait ülteti el az elmédben, az akaratodban, az érzelmeidben, és ahogy ezek a magok növekednek, úgy óriási anyagi aratást fognak eredményezni. Lapozz Mózes első könyvére, és olvasd el József történetét. Ez tökéletesen bemutatja azt, amiről beszélek. Amikor Józsefet eladták rabszolgának Egyiptomba, nem volt egy fillérje sem. Még szabadsága sem volt. Rabszolgának adták el. De Isten olyan bölcsességet és képességet adott neki, amellyel gyarapodóvá tette az urát, aki ezért mindene fölött gondviselővé tette őt. Később József börtönbe került. A börtönben aztán tényleg nem sok esély van az előrelépésre, nem igaz? De Isten olyan látást adott Józsefnek, amilyen senkinek nem volt Egyiptomban. Ez a látás bejuttatta Józsefet a fáraó személyzetébe, de nem rabszolgaként, hanem ő lett a fáraó után a legnagyobb tiszteletnek örvendő ember az egész országban. Szekéren járt körbe, és az emberek szó szerint térdet hajtottak előtte. Amikor az egész világon éhínség volt, József kezében volt az élelmezés irányítása. Ez aztán a bővölködés! Hogyan végezte be Isten mindezt? Úgy, hogy bővölködővé tette József lelkét. Nem számított, milyen rossz helyzetbe került, milyen komoly problémája volt, Isten ki tudott neki jelenteni olyan szellemi titkokat, amelyek megnyitották a siker ajtaját számára. Ezért olyan izgalmas az, ahogy Isten bővölködővé tesz bennünket. Bárhol működik. A föld legszegényebb országában éppúgy, mint az Egyesült Államokban. Biztos lehetsz benne: neked is működik! 1Mózes 39 1-23) Józsefet pedig elvitték Egyiptomba és megvette őt az Ismáelitáktól, kik őt oda vitték, egy egyiptomi ember Pótifár, a Fáraó főembere, a testőrök főhadnagya. És az Úr Józseffel volt, és szerencsés ember volt és az ő egyiptomi urának házában volt. Látja pedig az ő ura, hogy az Úr van ővele, és hogy amit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében: Kedvessé lett azért József az ő ura előtt, és szolgál neki; és háza felvigyázójává tette, és mindenét, amije van, kezére bízza. És az időtől fogva, hogy házának és amije volt, mindenének gondviselőjévé tette, megáldja az Úr az egyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása van mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn. Mindent azért amije van József kezére bízza; és semmire sem sincs gondja mellette, hanem csak az ételre, melyet megeszik. József pedig szép termetű és szép arcú volt. És ezek után, az ő urának felesége Józsefre veti szemeit, és mondja: Hálj velem. Ő azonban vonakodik és mondja a feleségnek: Íme az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízta. Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen? És lett, hogy az asszony mindennap azt mondogatja Józsefnek, de ő nem hallgat reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön. Lett azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba bemegy, és a háznép közül senki sem volt ott benn a házban, És megragadja őt ruhájánál fogva, mondva: Hálj velem. Ő pedig ott hagyja ruháját az asszony kezében és elfut és kimegy. És mikor látja az asszony, hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott: Összehívta a háznépet és szól hozzájuk, mondva: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, és én fennszóval kiáltottam. És, amint hallja, hogy fennszóval kezdek kiáltani, ruháját nálam hagyva elfut és kimegy. Megtartja azért az ő ruháját magánál, amíg az ura haza jön. S ilyen szókkal szól hozzá, mondva: Bejött hozzám a héber szolga, akit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám. És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyta és kifutott. És amint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket neki beszélt, mondva: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjed. Veszi azért Józsefet az ura és veti őt a tömlöcbe, melyben a király foglyai vannak fogva, és ott volt a tömlöcben. De az Úr Józseffel volt, és kiterjesztette reá az ő kegyelmességét és kedvessé tette őt a tömlöctartó előtt. És a tömlöctartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöcben vannak, József kezébe adja, úgyhogy ami ott történik, minden ő általa történjék. És semmi gondja nem volt a tömlöctartónak azokra, amelyek keze alatt vannak, mivelhogy az Úr Józseffel van, és amit cselekszik, az Úr szerencséssé teszi azt. Ámen!

Kenneth Hagin : Az Ő Teste!

Ti pedig a Krisztus Teste vagytok, és tagjai rész szerint. —1KORINTHUS 12,27.

Néha így imádkozunk az Úr földi munkájával kapcsolatban: „Uram, Te cselekedd meg ezt, Uram Te tedd meg azt.” De gondoljunk arra, mit mondott Jézus a Máté 28,18–19 versekben: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért…” Az Úr Jézus Krisztus átadta nekünk a föld feletti hatalmat. Felhatalmazott minket, hogy mi menjünk el. Az igazság az, hogy Krisztus a föld feletti hatalmat csakis a Gyülekezeten keresztül tudja gyakorolni. A Gyülekezet az Õ Teste. A Gyülekezet itt van, Krisztus nincs itt. Õ az Atya jobbján van. Krisztus a Gyülekezet feje, de minden rendelését az Õ Testén keresztül kell végrehajtani. Mindazt, amit Krisztus cselekszik a földön, az Õ Testén keresztül kell megtennie. Te Krisztus Testének tagja vagy rész szerint. Õ ruházott fel téged hatalommal az ellenség minden ereje felett!

Megvallás: Én Krisztus Testének tagja vagyok rész szerint. Együtt munkálkodom Istennel az Õ földi munkájának véghezvitelében. Fel vagyok fegyverezve, felruháztattam erővel és hatalommal Jézus nevében. Hűségesen betöltöm az Isten tervében rám eső részt.

Andrew Wommack-Miként gondolsz magadra?

Bírák 6:11-24
Az Úr angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az Úr veled van, erős vitéz! (Bírák 6:12)

 

Gedeon egy olyan ember volt, akit Isten rendkívüli módon használt. Összegyűjtött háromszáz férfit, majd legyőzött egy milliós sereget. Minden idők egyik legnagyobb hadi győzelme volt ez. Ennek ellenére Gedeon kezdetben semmiféle magabiztossággal nem rendelkezett.
Az Úr Angyala így köszöntötte őt: “Az Úr veled van, erős vitéz!” Gedeon azonban így válaszolt: “Akkor miért nem látom ezt?” Egyáltalán nem úgy nézett önmagára, mint egy erős vitézre. Titokban csépelte a gabonát, mivel attól félt, hogy a Midianiták ellopják soványka termését. Gedeon egyáltalán nem úgy tekintett önmagára, mint ahogy Isten nézett rá.
Miután az angyal meglátogatta, annyira bizonytalan volt, hogy rávette Istent, hogy számos “teszt” által adja bizonyságát annak, hogy tényleg vele van, és valóban meg fogja tenni, amit mondott. Az igazság az, hogy Gedeon erős vitéz volt már akkor, amikor Isten ezt állította róla, de időbe tellett, hogy ezt maga is felismerje. Isten azelőtt tudta, hogy ki volt Gedeon valójában, mielőtt maga Gedeon tudta volna.
Hasonlóképpen, Isten tudja, hogy kik vagyunk, milyen képességekkel rendelkezünk, hiszen Ő alkotott bennünket. Továbbá ez nem korlátozódik személyes talentumainkra és képességeinkre. Az az ígéretünk, hogy azokat a dolgokat mi is cselekedhetjük, amiket Jézus cselekedett. Mindegyikünk korlátlan potenciállal rendelkezik Jézusban. Sajnos semmit sem számít a potenciálunk, ha nem hisszük, hogy azok vagyunk, akiknek Isten mond bennünket. Meghatározó tényező, hogy kinek gondoljuk magunkat.
Meg vagy győződve arról, hogy az vagy, akinek Isten az Ő Igéjében mondja, hogy vagy? Ha nem, akkor meggyőződést szerezhetsz azzal, ha olvasod, tanulmányozod és gondolkodsz Isten Igéjén egészen addig, amíg egyedül Ő határozza meg, hogy ki is vagy. Mikor már tudod, hogy amit Isten rólad mond az igaz, akkor téged is hatalmasan fog Isten használni.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

   Akkor alászállt az Úr tüze és megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, amely az árokban volt. Amikor ezt látta az egész sokaság, arcra borult és ezt mondta: Az Úr az Isten! Az Úr az Isten! l.Kir 18,38-39

A mi korunk némely vonatkozásban hasonlít az Illés korához. A legtöbben hátat fordítottak annak az Istennek, aki a Szentírásban kijelentette magát. Van-e olyan eszközünk, mint Illésnek, hogy az embereket a hitetlenség veszedelmességéről és a hit igazságáról meggyőzzük? Van!

Jóllehet Isten ítéletét mennydörgésekben és villámlásokban nem tudjuk előidézni, mégis munkálkodhatunk Illéshez hasonlóan. A nép a Kármelen azért jutott hitre, mert látott egy embert, aki hittel imádkozott és meghallgatást talált. Hittel való imádságot és annak Istentől való meghallgattatását ma is megtapasztalhatják emberek. Vannak még igazi imádkozók, akik hittel hívják Istent segítségül és Isten látható módon meghallgatja őket. Egyetlen ilyen imádkozó többet ér ma is, mint több száz hamis próféta. Az az élet, amely bizonyítja, hogy Isten imádságot meghallgató Isten, még mindig mély hatást gyakorol a tévelygő és kétfelé sántikáló lelkekre.

Aztán, nekünk is adott Isten mennyei tüzet, ami hathatósan munkálkodik. A Szentlélek tüze ez. Ő ég ma is mindazok szívében, akik élő kapcsolatban vannak az Úr Jézussal! A szájukban lévő Ige tűzzé lesz, amely másokban is világosságot gyújt, és belsőleg legyőzi őket. (Jer. 23,29) A Szentlélek megfeddi és meggyőzi ma is a szegény, vak világot, mint azokban a napokban, amikor a tanítványokra kitöltetett.

Ha azt akarjuk, hogy segítségükre legyünk a hitetleneknek és eltévedteknek, akkor adjunk helyet szívünkben a Szentlélek Úristennek!

Isten asztaláról-Varga László

   "Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek... Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt."      (János 20,6-8)

"A másik tanítvány", "a szeretett tanítvány" János evangéliumában mindig éppen ő, János, aki szerénységből nem nevezi meg magát. Ő az, aki az asszonyok híradására Péterrel együtt rohant a sírhoz, fiatalabb lévén előbb ért oda, de tisztelettel megvárta idősebb társát. Nagy lehetett a bosszankodása. Ő nagypénteken mindennek tanúja tudott lenni, ami Jézussal történt. Befurakodott a Nagytanács gyűlésébe, majd Pilátus palotájába. Mellette ment a Golgotára. Ott állt végig a kereszt alatt, Máriát támogatva. Segített a testet leplekbe göngyölni. De a feltámadásról lekésett. Annak nem volt emberi tanúja, ő sem lehetett az. A kirendelt őrök elájultak, azok sem láttak semmit. Mi volt az, amitől János egyből hinni tudott? A lepedők helyzete. Ő ismerte azokat a legjobban, ő göngyölte bele a testet. Azok a lepedők most is úgy voltak a kőpadon, ahogy ő odahelyezte. Nem széthányva. Mintha a test most is köztük lenne. Azokat a lepleket nem dobta szét senki. Ahogy ott feküdtek, azokból nem lehetett kibújni. Azokból csak feltámadni lehetett. Ez az üres sír titka. Mikor pár óra múlva Jézus a bezárt ajtón át megjelent köztük, tudhatták: Ő már mennyei létformába öltözött. 


Uram, boldog lehetett János, aki látta a lepleket és hitt. Már azelőtt hitt, hogy megjelentél volna előtte. Mi csak betűket látunk, kijelentésed betűit. De Szentlelked azokat éppen olyan bizonyossá teheti, mint a lepleket János számára. Tanítványaidnak személyesen mutattad meg magadat, és láttak. Te mondtad: boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek. Én hiszek, köszönöm, hogy nekem is megmutatod magad. Látlak az Úrvacsora kenyere és bora mögött. Látlak, ahogy Könyved leírja, hogyan vándoroltál Galilea útjain. Látlak szenvedni a kereszten. Látlak megjelenni a tó partján. Add, hogy mindig boldogan lássalak, míg szemtől szemben láthatlak majd a mennyben! Ámen. 

Mindennap az Ige fényében-A SZENNYES BŰNÖSÖK

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 1,18-28  

 
18 Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot.  
19 Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra.
20 Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük
21 hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.  
22 Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek,  
23 és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével.  
24 Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét.
25 Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen.   
26 Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel,  
27 ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.  
28 És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik. 

Ezért kiszolgáltatta őket az Isten ... ezért Isten kiszolgáltatta őket, ... kiszolgáltatta őket az Isten." (Róm 1,24-28)  

Nem nekünk kell megítélnünk azokat, akik szívesebben élnek úgy, mint a disznók. Ők maguk szokták elsőként mondani nekünk: "Nem tartozik rátok, hogy miként élünk."
Isten az ő bírájuk, és a miénk is. Isten a magasztos hang, aki szól hozzájuk a csillagfényben, a harmatcseppben, és (emberi!) lényük mélyén. Minden bizonnyal hallgatták Istent. Csakhogy nem akartak figyelni. Ezért hát "nincs mentségük" (20.v.), amikor megítéli őket.
A kárhozat és az üdvösség nemcsak eljövendő, ezek már jelen is vannak - ámbár egyik sincs teljesen jelen. Vannak emberek, akik máris két lábon járó reklámjai Isten haragjának (18.v.), éppúgy, mint ahogy mások máris megtapasztalják Isten megváltó erejét (16.v.). Mindkettő itt kezdődik.
Amikor az emberek elnyomják azt a belső hangot, amelyiknek mindenki tudatában van, a pokolba vezető út megkezdődik. Amikor sikerül "elszigetelniük" Isten hangját, szenvedélyesen kezdenek hallgatni saját vágyaik hangjára. És végül megpróbálják újraírni Istennek az életünkre vonatkozó törvényeit: új életszabályokat állítanak fel saját maguknak. És akkor szemünk előtt teljesednek be ezek a szavak: "Isten kiszolgáltatta őket".
Az 58. évben, amikor Pál ezeket a szavakat írta, és abban az évben, amikor mi olvassuk ezeket a sorokat, emberek ezrei futnak versenyt a pokol felé. Azzal kezdték, hogy elnyomták Isten mindenkinek kijelentett igazságát, majd végigjárják ezt az utat azzal, hogy engedetlenek Istennek magába a teremtésbe beleírt törvényei iránt. Amikor mindenki azt teszi, amit "szeret", az ige beteljesedik, és Isten "kiszolgáltatja őket". Isten már nem tartja vissza vagy nem korlátozza őket, hanem megengedi nekik azt, amit mindig is akartak.
Csak az evangéliumnak van arra ereje, hogy kihúzza a disznókat a mocsárból. Hihetetlen, milyen messze elment Isten azért, hogy megmentse a "szennyes bűnösöket". Amikor azonban Krisztus a kereszten függött, az Ige beteljesedett: Isten "mindnyájunkért odaadta" (Róm 8,32)
("Mindnyájunkért kiszolgáltatta őt" - így is fordítható az eredeti szöveg. A ford. megj.) 

Krisztus mindenek felett-A TANÍTVÁNYSÁG FELTÉTELEI

Oswald Chambers-

 "Ha valaki énhozzám jön és meg nem gyűlöli... nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26; 27,33). 

 

Ha életünk legbensőségesebb kapcsolatai ütköznek Jézus Krisztus igényeivel, Ő azt mondja: feltétlenül neki kell engedelmeskednünk. Tanítványnak lenni annyit jelent, hogy egy személynek, a mi Urunk Jézus Krisztusnak szenvedélyesen és személyesen odaszánjuk magunkat. Nagy különbség, hogy egy személynek vagy egy bizonyos ügynek, elvnek szentelem-e oda magam. Urunk sohasem hirdette, hogy egy ügynek, hanem, hogy neki magának szenteljük oda magunkat. Sokan keresztyénnek mondják magukat, akik nem adták át magukat Jézus Krisztusnak. A tanítvány Jézus Krisztus alázatos rabszolgája - szeretetből. Ezen a földön senkiben sincs meg a Jézus Krisztus iránti szenvedélyes szeretet, csak ha a Szent Szellem adta belé. Talán csodáljuk, nagyra becsüljük és tiszteljük, de nem tudjuk szeretni Őt. A Szent Szellem az egyetlen, aki szereti az Úr Jézus Krisztust; Ő árasztja ki Isten valódi szeretetét a szívünkbe. Valahányszor a Szent Szellem lehetőséget lát arra, hogy megdicsőítse Jézust, elfoglalja szívedet, idegeidet, megragadja egész személyiségedet és az odaadástól izzóvá és lángolóvá leszel. A keresztyén életre jellemző az "önkéntes erkölcsi eredetiség", ezért a tanítványt is érheti az a vád, ami Jézus Krisztust érte: a következetlenség vádja. De Jézus Krisztus mindig következetes volt Istennel szemben. A keresztyénnek is következetesnek kell lennie Isten Fiának benne való életéhez. Sokan belevetik magukat hitvallásukba. Istennek ki kell őket ragadnia előítéleteikből, csak ezután tudják odaszentelni magukat Jézus Krisztusnak. 

Isten műhelyében-A keresztyén hit nem magánügy

Carl Eichhorn-

Látom köztetek a jó rendet. " (Kol 2, 5)   

Az apostoli keresztyének Isten ügyének harcosai voltak. Az evangéliumban való hitért harcoltak (Fil 4, 3). Mennyire elveszett ennek a tudata az évszázadok sorául A legtöbb ember csak magánkeresztyénséget folytat, a nyilvános életben semmit sem látni belőle. Természetesen ne keveredjenek a keresztyének a közélet vitáiba, civakodásaiba, ne akarjanak ítélőbírót játszani. Jézus visszautasította, amikor örökségi ügyben bíróvá akarták tenni - ellentétben olyan keresztyénekkel, akik előszeretettel avatkoznak világi ügyekbe.

De a keresztyén hitnek meg kell mutatkoznia az életben, még a közéletben is. Mindent a Biblia mértékével kell lemérnünk. Persze a világ szeretné elhallgattatni a keresztyéneket, azt akarja, hogy húzódjanak egy zugba és ne vegyék észre őket. Ezzel a keresztyénség holt vágányra kerülne és pusztulásra volna ítélve. A Megváltó azonban kiküldte tanítványait e széles világra. Az evangéliumnak mint kovásznak kell áthatni egész életünket. Az Úr Jézus nyilvánosan tanított és az apostolok nem zúg prédikátorok voltak. - Akkor azonban harc is van. Aki gondosan elrejti hitét, azt nem éri támadás, sértetlenül jut keresztül. - De hogyan érkezik meg majd odaát?

Az igazi hívőnek harcolnia kell, amint nyíltan előáll. Először a saját hitéért, nehogy kiforgassák belőle, mert az ellenség minden oldalról támadja; leginkább saját hozzátartozói. De harcolnia kell az evangélium terjedéséért is imádsággal és bizonyságtétellel. A hívő keresztyén nem maradhat néma, nem vonulhat vissza a négy fal közé, megelégedve az áhítatos könyv olvasásával. Életének és beszédének bizonyságtevésével kell részt vennie ebben a szent harcban. Igaz, csendesen - mint ahogyan Jézus hangját sem hallották az utcán, de ha gyáván megbújnak és harctól, szenvedéstől félve visszavonulnak, akkor ez azt jelenti majd egyszer: "Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt." - Ezért hát fel a szent harcra! Kegyelem, ha szenvedhetünk érte (Fil 1, 29).  

Isten ígéreteinek tárháza-Üdítő álom

Charles H. Spurgeon-

"Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsolt 127,2)

Mi nem aggályoskodva, hanem boldog hitben élünk. Mennyei Atyánk gondoskodik gyermekei minden szükségéről, Ő tudja, mire van szükségünk, mielőtt még kérnénk Tőle valamit. Ezért időben térhetünk éjszakai nyugovóra, és nem kell órákon át fennmaradnunk és a fejünket törnünk azon, hogy mi hogyan legyen. Ha megtanultunk Istenre hagyatkozni, nem kell éjszaka ébren feküdnünk az ágyunkban, és gyötrődve töprengenünk, hanem nyugodtan az Úrra hagyjuk minden gondunkat, elmélkedünk jóságán, és Ő felüdítő álmot ad nekünk.

Az Úr szeretettjének lenni a legnagyobb méltóság, amiben csak részünk lehet, és aki ezt elnyerte, az érzi, hogy ezzel a legnagyobbat érte el, és minden más, önző kívánsága elcsitulhat. Mi lehet több, akár a mennyben is mint Isten szeretete? Ezért légy békességgel, én lelkem, hiszen mindened megvan, amire szükséged van.

Azért addig mégis nyugtalanság van bennünk, amíg az Úr nemcsak okot ad a nyugalomra, hanem magát a nyugalmat is megadja nekünk. Ő ezt akarja megadni nekünk. Krisztus maga a mi nyugalmunk, békességünk, mindenünk. Az Ő keblén teljes békességgel pihenhetünk, mind életünkben, mind halálunkban. 

Napi áhítat- Az asszony, aki előrelátott

Hét témája: Az igazak emléke áldott

  Olvasmány: Mk 14,1–9

 

A szentek életét azért fontos segítened, mert az ő hatásuk megőrzésével olykor több emberen segítesz, mint ha közvetlenül te segítenél.

„Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe; a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel; mert ezt mondták: „Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében.” Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: „Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani.” És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre.  

Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.”

Magyarázat

Egyedül Jézus érti meg és értékeli a tettét. Valószínűleg Isten lelke indítására cselekszik. Talán ő maga sem tudja, hogy miért éppen most kell ezt tennie, de érzi, hogy ez a megfelelő alkalom. Az is lehet, hogy régebben elhatározta a tervét, csak most kerülhetett Jézus közelébe. Jézus szavaiból megérthetjük, hogy egyedül ez az asszony igazodott Isten tervéhez a követői közül. Egyedül ő látta a láthatatlant.
Milyen sokszor nyugtatjuk magunkat azzal, hogy ennek így kellett lennie, bizonygatjuk önmagunk és mások előtt. Aki látja a tettének a helyességét, az nem keres igazolást, mert tudja, hogy idővel mások is meglátják ezt. Tudsz-e annyira engedelmeskedni az Úr vezetésének, hogy akkor is megtedd, amit kér, ha nem látod a tetted értelmét vagy célját? Jézus megbecsüli a feltétel nélküli engedelmességet annyira, hogy az evangéliummal együtt lesz ismertté ez a cselekedet.
Uram, add, hogy elsősorban cselekedni tudjam a te akaratodat, és ne a célját vagy értelmét kutassam!

(Tenkely Béla)

 

Joyce Meyer: Az elmélkedés sikerre visz

"El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz." Józsué 1,8

Azt tanácsolja a biblia, hogy ha sikeres akarsz lenni és boldogulni szeretnél minden ügyben, akkor elmélkedjél Isten Igéjén, éjjel nappal. 

Mennyi időt szánsz arra, hogy Isten Igéjén gondolkozz? Ha életed bármely területén gondjaid vannak, a kérdésre adott őszinte válaszod elárulhatja a baj okát. 
Életem legnagyobb részében nem foglalkoztatott különösebben, hogy min gondolkodom. Egyszerűen arra gondoltam ami eszembe jutott. Isten még nem mutatta meg nekem, hogy a sátán képes gondolatokat befecskendezni az elmémbe. Nagy része ami a fejemben járt, vagy hazugság volt, amit a sátán mondott nekem, vagy csak egyszerű ostobaság- csupa olyasmi, amire még gondolni is időpocsékolás volt. Az ördög irányította az életemet, mert ő irányította a gondolataimat.

A kételkedő és hitetlen elme:
A kételkedést és a hitetlenséget általában együtt emlegetjük, mintha azonosak lennének. Bár össze is kapcsolódhatnak, de ez két különböző dolog.
"Két úton áll", bizonytalan afelől, hogy melyik úton járjon, olyan hívőkre mondják akiknek kevés a hitük, aggódik, zavart lelkiállapotban van, a félelem és a remény között ingadozik.
Ahogy az ellenségnek ezt a két hatalmas eszközét szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy a kételkedés az embert két vélemény között osztja meg, míg a hitetlenség engedetlenséghez vezet.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Annyira komoly?

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól, "(1Jn 1,9)

A Szentírás erőteljes képekkel szemlélteti, hogy Isten mit tesz a megvallott bűnökkel. Minden kép arról szól, hogy amilyen komoly következményei vannak a bűnnek, ugyanolyan komolyan veszi Isten a bűnbocsánatot is.

„Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt... Ujjongjatok, egek, mert ezt tette az Úr..." (Ézs 44,22-23) A szél szétkergeti a felhőket, s nem lehet őket többé visszahozni vagy összerakni. Ugyanígy a megbocsátott bűnöket sem.
„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!" (Mik 7,18-19) Isten, ha megbocsátott, nem haragszik többé. Abban telik kedve, hogy kegyelmet ad! Újra meg újra számíthatunk irgalmára. Eltapossa bűneinket, mint egy férget, a tenger mélyére dobja, és többé nem hivatkozik rájuk.
„Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk... Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket." (Zsolt 103)
Mindez pedig azért lehetséges, mert Isten Jézust sújtotta mindnyájunk bűnéért (Ézs 53,6). Aki ezt hittel komolyan veszi, az tudja érvényesnek tekinteni a kapott bocsánatot is, és nem a további könnyelmű vétkezésre szabadítja fel, hanem megtölti a szívét soha el nem fogyó hálával. Az ilyen ember Jézus Krisztus bűneinkért bemutatott engesztelő áldozatára az egész életét meghatározó hálaáldozattal válaszol. Kálvin János szavaival: szívemet égő áldozatul neked ajánlom, Uram.

Alfa-Omega tanítások-Isten akarata

Írta: Farkas Antal

Áldott Testvéreim,

Úgy gondolom nem csak a saját nevemben nyilatkozhatok, hanem a tiétekében is, hogy bizony nagyon nagyon fontos az Úr akarata az életünkben! Mi megkülönböztettek vagyunk, különválasztottak és megszenteltek, Isten gyermekeinek neveznek.

Ezek nem csupán rangok, kitüntetések, sokkalta inkább felelősség! Mi a felelősségünk? Ha Isten fiainak neveztetünk, akkor ez látszódjék is meg rajtunk!

Római levél 12,2
„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”

"Ne szabjátok magatokat e világhoz!"Ne igazodjunk hozzá, ne olvadjunk vissza, ne kívánkozzunk utána!

1Péter levele 4,1-5
„Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt. Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban. Ami miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván. Akik számot adnak majd annak, aki készen van megítélni élőket és holtakat.”

"Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt."

Mi az tehát amit az örökkévaló szeretne? Mire hivattunk el, mi a célja az életünkkel?

Mikeás könyve 6,8
„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.”

Mégegyszer:

"Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel."

Ez mind amit akar tőlünk. Nem kíváncsi az izzadságszagú erőlködésünkre, az igyekezetünkre, ha nincs meg ez a három, akkor minden amit építünk ingatag lesz. Egy hasonlat kedvéért megjegyzem, a három lábú szék sosem billeg.

Apostolok Csel. 13,22
„És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.”

Dávidból a három közül egyik sem hiányzott.

Elgondolkodtató, hogy Istennek milye nincs amit mi adhatnánk neki? Miért van szüksége arra, hogy akaratát teljesítsük?

Hiszen engedetlen és lassan reagáló gyermekei helyett kiadhatná a feladatokat az angyalainak, akik hiánytalanul és pontosan végeznék el.

Az igében olvashatjuk, hogy az ÚR akarata ez, az Úr akarata az... de vajon ezeket nekünk össze kellene gyűjtenünk és rettegve átnyálaznunk, hogy vajon mindent rendjén csinálunk? Ez egy rossz megközelítése lenne és igen stresszes és erejét veszítené.

Minden ami Isten akarata, valójában egyetlen egy szóban megtalálható, amit Dávid is jól tudott, ez pedig az Istenismeret! Ha ismerjük Istent, ismerjük akaratát.

De miért akarja Isten, hogy megismerjük Őt? Azért, mert azt akarja, hogy hozzá hasonlóvá legyünk!

Zakariás könyve 13,9
„És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”

"...amint tisztítják az ezüstöt..." Tűzben tisztítják az ezüstöt! Az olvadt ezüst tetejére feljön az, ami szenny és eldobnivaló.

Ezt lefölözi az ötvös majd addig ismétli meg, amíg olyannyira tiszta nem lesz, hogy meglátja benne a saját arcképét! Ez a cél, Isten látni akarja bennünk Fiát, Jézust.

Istent megismerhetjük az ige által, mert az Ige Jézus. Mégis annyi furcsa felekezet és ember létezik, akik félreismerik Istent, holott olvassák és tanulmányozzák igéjét. Ezek az emberek nem üresítették meg magukat, kívánságokkal és elvárásokkal teltek, azt keresik és azt hallják meg amit szeretnének, hogy ne kelljen megváltozniuk.

2Timóteus 4,3-4
„Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.”

Isten igéje már nem elég nekik, új kijelentésekre éheznek miközben felcserélik az igazi Istenismeretet testiséggel és szórakozással!

2Mózes 32,1-6
„Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, aki minket Égyiptom földéből kihozott. És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám. Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, akik kihoztak téged Égyiptom földéről. Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz! Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.”

Annyira tisztán látható ez manapság is, sokan faragnak bálványt Istenből. Alakítgatják Isten személyét, farikcsálva Isten igéjét, azt gondolván, hogy ami régen adatott az már idejét múlt!

2Timóteus 3,16
„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,”

"A teljes írás"

Felmerülhet a kérdés, hogy mi akik szomjúhozzuk Isten megismerését, miképpen juthatunk el az Isten ismeretére, honnan tudhatjuk hogy jó irányba megyünk.

Példabeszédek 2,1-6
„Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál, Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre, Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz. Mert az Úr ád bölcseséget, az ő szájából tudomány és értelem származik.”

Kiké tehát az Úrnak Ismerete? Azoké, akik vágyják, akik keresik, éhezik, szomjúhozzák, akik elepednek érte.

Máté evangéliuma 5,6
„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.”

Jakab levele 4,8
„Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”

"Közeledjetek az Istenhez"

Istenhez az Ő igéjén keresztül vezet az út. Az ige amint tudjuk maga Jézus, az Atya kijelentett akarata, hogy higgyünk Őbenne, vagyis higgyünk az Ő beszédeinek!

János evangéliuma 14,21
„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”

"én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak."

2Timóteus 2,19
„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.”

Végezetül jöjjön ez az ige:

Efézusi levél 5,17
„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.”

Ámen!

Charles H. Spurgeon-Isten ígéreteinek tárháza-Isten velünk

"Isten veletek lesz" (1Móz 48,21) 

A jó öreg Jákob nem maradhatott tovább József mellett, mert eljött halála órája. Mégsem féltette fiát, mert hittel mondhatta: "Isten veletek lesz!" Mikor nagyon kedves rokonunk vagy barátunk hal meg, nekünk is azzal kell vigasztalnunk magunkat, hogy az Úr nem távozott el mellőlünk. Ő él és mindörökké velünk marad.

Ha Isten velünk van, a legjobb társaságban vagyunk, még ha szegények és megvetettek vagyunk is. Ha Isten velünk van, mindig van elegendő erőnk, mert az Úrért dolgozni sohasem megerőltető. Ha Isten velünk van, mindig biztonságban vagyunk, mert semmi sem árthat annak, aki az Ő árnyékában lakozik. Micsoda öröm az számunkra: Isten nemcsak most von velünk, hanem mindig velünk lesz. Velünk, családunkkal, gyülekezetünkkel. Jézus neve, Immánuel, is azt jelenti, hogy velünk az Isten. Vajon nem az mindenek felett a legjobb, hogy Isten velünk van? Ezért nincs okunk a félelemre inkább örüljünk és reménykedjünk. Krisztus ügye halad, az igazság fog győzni, mert az Úr azokkal van, akik Ővele tartanak.

Bárcsak egész nap ezen örvendeznének ennek a kis könyvnek az olvasói! Ennél nagyobb örömet sehol másutt nem lehet találni. 

Biblia tanulmányozás - Lukács evangéliuma 14. rész

Lukács 15:1-7.
Ez a történet Jézus szájából olyan, hogy nem szükséges hozzá kommentár! Bárki megértheti – és ki az, aki ne értene egyet vele??

Viszont egyvalami, amit magunktól nem tudnánk, ha Jézus meg nem mondta volna nekünk:
“Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre.” (7.v.)

Hová mész, Pásztor?
A juhomat megkeresni.
Milyen messzire fogsz menni?
Olyan messzire, amilyen messze a juhocskám ment.
És az milyen messze lehet?
A világ végére is elmehet!
És meddig fogod keresni?
Amíg meg nem találom!
Amikor megtalálod, odajön majd hozzád?
Nem, el fog futni tőlem!
És hova?
A sziklák közé és kietlen pusztaságba.
Mikor fog megállni?
Amikor már nem tud tovább futni.
És akkor mit csinálsz?
Felveszem, és hazaviszem.
Anikó Williams

Andrew Wommack-Mert ilyen apa csak egy van

Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, (Máté 6:9)

Bár Istenre, mint “Atyára” 13 esetben utal az Ószövetség, Jézus gyakran használta ezt a megnevezést, amely teljesen új jelentéssel tölti meg Istennel való kapcsolatunkat. Jézus több, mint 150 esetben utalt Istenre, mint az édesapjára és 30 esetben a mi édesapánkként azonosította Istent. Ez határtalan haraggal töltötte el Jézus kortárs vallási vezetőit, akik botránynak tartották 

Isten apjuknak nevezni, mivel ezt az Istennel való egyenlőség jeleként értették. (János 5:17-18).
Ez a megszólítás – Atya – olyan gyakorivá vált manapság az egyházban, hogy sokszor egyáltalán nem érzékeljük a valódi jelentőségét. 
A kijelentés, amely arra ösztönöz bennünket, hogy Istent nevezzük a “mi Édesapánk”-nak, Isten kedves, gyengéd és szerető természetét tárja elénk (1. János 4:8). 

 Pál tovább erősíti ezt azzal, hogy az “Abba, Édesapa” kifejezést használja. (Róma 8:15), amely egy olyan érzelemmel teli kifejezés, amit a fiatal gyermekek használtak édesapjuk megszólításához, a magyarban az apuci szavunkhoz áll közel a szó jelentése.
Azt mondja Jézus, hogy ismerjük fel az Istennel való kapcsolatunkat és dicsérjük Őt ezért. 
Ez egy olyan kapcsolat, amely minden földi kapcsolaton túlmutat. Egy olyan édesapához tartozunk, aki szeret bennünket, mert az Övéi vagyunk. 
Fuss oda Hozzá, dobj félre minden formalitást és nevezd Őt az APUCIDNAK!

Alfa-Omega tanítások-Az ítélkezés

Írta: Csepregi Ferenc

 

Máté Evangyélioma 7,1-29
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek. Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a te szemedből; holott ímé, a te szemedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből! Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket. Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?! A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”

Áldott Testvérek. Eme fejezetet nevezhetjük, az Irgalom-a Kegyelemtanításának, azaz: A Kegyességre nevelés fejezetének... Az első öt vers, leplezetlenül erre hívja fel a figyelmünket! Ezzel a kezdettel:

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.”

A Probléma talán azzal kezdődött, hogy a fejezet verseit ízekre szedték, és úgy kezdték alkalmazni bizonyos szituációkban, ezért egyrészt sok szempontból homályossá-értelmezhetetlenné vált az emberek előtt, de legfőként: Távol került a színtiszta Igazságtól az emberi tanítások, és emberi magyarázatok miatt... Lássunk erre egy példát eme fejezetből:

„Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.”

Erről az Igeversről, mindenkinek van adott esetben akár több értelmezése is kéznél. Az egyik azt mondja: A Hitedről ne beszélj hitetlennel, mert kicsúfol és meggyaláz. Ez a magyarázat kézenfekvőnek tűnhetne, csak az a probléma ezzel, hogy ha ez így lenne, akkor ez az Ige, szemben menne az Teljes Szentírás tanításával! Hiszen pontosan arra rendeltettünk, hogy a világban hirdessük az Igaz Istenben való hitet, prédikálásunkkal, értékrendünkkel, és életünkkel. Ebben az aspektusban pedig, ha megcsúfolnak-kigúnyolnak-megvetnek-esetleg meg is vernek a felmutatott és megvallott hitünkért. pontosan hogy megtiszteltetés számunkra és nem kerülendő szégyen! Erre tanít bennünket Jézus, és ezt a példát hagyták ránk az Apostolok is:

Jn.15,14-27
„Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek. Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem. Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket. A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat. De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül gyűlöltek engem. Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.”

Ezeket előre hirdette konkrétan is:

Mt.10,14-33
„És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le. Bizony mondom néktek: Az ítélet napján könnyebb lesz a Sodoma és Gomora földjének dolga, mint annak a városnak. Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelidek mint a galambok. De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak titeket és az ő gyülekezeteikben megostoroznak titeket; És helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, bizonyságul ő magoknak és a pogányoknak. De mikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, mi módon vagy mit szóljatok; mert megadatik néktek abban az órában, mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, a ki szól ti bennetek. Halálra adja pedig testvér testvérét, atya gyermekét; támadnak magzatok szüleik ellen, és megöletik őket. És gyűlöletesek lesztek, mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megáll, az megtartatik. Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok Izráel városait, míg az embernek Fia eljövend. Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál. Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?! Azért ne féljetek tőlök. Mert nincs oly rejtett dolog, a mi napfényre ne jőne; és oly titok, a mi ki ne tudódnék. A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek. És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában. Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok. Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt...”

Az Apostolok ennek megéléseként, Tisztességnek és dicsőségnek könyvelték el, amikor Jézus nevéért megostorozták őket. Tehát a kérdéses ige magyarázata, miszerint:

„Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.”

Szóval ennek az Igének az eddig ismert emberi magyarázata és emberi értelmezése, helytelennek bizonyult. Akkor mi lehet a magyarázata? Nos: Az Igét a maga környezetébe visszahelyezve megláttatik: Ha téged az Örökkévaló indít valamire, ami esetleg megütközést is okozhat a Testvéreknek, a világnak, ne magyarázkodj olyanoknak, akik az ítéletüket már előre meghozták felőled. Akiknek a vizsgálat csak színjáték, akik csak magamutogatók, és gyönyörködnek a képmutatásban, és az ítélkezésben! Jézussal is ezt tették, és Jézus sem felelt ezeknek...

Jn.7,50-53
„Monda nékik Nikodémus, a ki éjjel ment vala ő hozzá, a ki egy vala azok közül: Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha előbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik? Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta. És mindnyájan haza menének.”

Láthatjuk: Az ítélet már előre megvolt, a vizsgálat pedig csak színjáték volt... Ezeknek Jézus, kérdésre-kérdéssel felelt. De visszatérve az ítélkezés fogalmához, lássuk arról is egy átfogó példát:

János Evangyélioma 8,1-12
„Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére. Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt, Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre. De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. És újra lehajolván, írt vala a földre. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva. Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél! Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.”

Adott ez a történet tehát, és azok akik előre eldöntötték hogy az Asszonynak meg kell halnia, Mózesre, de még inkább a Miczvára hivatkoznak:

„Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?”

Lássuk a Miczva ide vonatkozó hivatkozását tehát:

III.Mózes 20,10
„Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő.”

Ez valahogy nem passzol a János 8-ban leírt történettel, mert az az Ige amire hivatkoztak az akkoriak, nyilván kimondja: A Férfinek is meg kell halnia! Ám Jézus elé csak az Asszonyt vitték, tehát színi előadás volt az egész... De ne álljunk meg itt. A Törvény büntető passzusainak a vége:

Mózes V. könyve 17,1-7
„Ne áldozzál az Úrnak, a te Istenednek olyan ökröt és juhot, a melyen valami fogyatkozás van, akármi hiba; mert útálatosság az az Úrnak, a te Istenednek. Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, a melyeket az Úr, a te Istened ád néked, vagy férfiú vagy asszony, a ki gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt, megszegvén az ő szövetségét; És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, a melyet nem parancsoltam; És megjelentetik néked, és meghallod: jól megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az útálatosság Izráelben: Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, a ki azt a gonoszságot mívelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az asszonyt) és kövezd agyon őket, hogy meghaljanak. Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon. A tanúk keze legyen első rajta, hogy megölettessék, és azután mind az egész nép keze. Így tisztítsd ki magad közül a gonoszt.”

Tehát a halál! Pál ugyan erre magyarázatul mondja:

I Kor.6,15-20
„Nem tudjátok-é, hogy a ti testeitek a Krisztusnak tagjai? Elszakítva hát a Krisztus tagjait, paráznának tagjaivá tegyem? Távol legyen. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté. A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele. Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de a ki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.”

Tehát ha és amennyiben a paráznát életben hagyják, vélelmezhető, hogy másokat újra bűnbe visz, és így a bűnt terjeszti, mint valami fertőzést. Akkor hogyan ítéljünk? És ebben az estben Jézus miért nem ítélt? Tehát fussunk neki még egyszer: Akik a parázna asszonyt hozták, a Törvényre hivatkoztak... Csakhogy a Törvény kimondja azt is, hogy:

1; mindkét félt ki kell irtani!
2; a tanúk kihallgatása!

V.Mózes 17,6.
„Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon.”

A Férfit nem hozták, tehát a tanúk hiteltelenek! Ki vitt bűnbe kit? A Nő a férfit-vagy a férfi a nőt? Biztos hogy paráznaságról beszélünk? Nem lehetett erőszak? A FélIgazság nem Igazság! Ha nem lehetséges a körültekintő vizsgálat, akkor nem lehetséges Igaz ítéletet hozni! És ezzel meg is érkeztünk a fő témánkhoz! Jézus azt mondja:

Máté Evangyélioma 7,1-2
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.”

És azzal folytatja:

Máté Evangyélioma 7,12
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”

Ezt pedig az előtt mondja Jézus, mi előtt "Minden hatalom neki adatott" volna... Közeledve ennek biztos meglétéhez, ez a kijelentés, tehát a Mt.7,12 magasabb szintre emelkedett! Jézus ugyanis összekötötte a Mennyet a földdel, az Ő engesztelő áldozata által! A benne hívőket, és a neki engedelmeskedőket, Isten fiaivá tette! A Mt. 7, 12 tehát felemelkedett a tökéletesség szintjére, és úgy módosult: Amit szeretnél magadnak Istentől, azt biztosítsd az embereknek! Ahogyan ezt Pál is mondja:

Gal.6,7
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.”

Ám még előbb Jézus erről így beszél:

Mt.18,10-22
„Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját. Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala. Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett? És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett. Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül. Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.”

A Szent tanban a Hetes szám, és annak többszörözése, a Tökéletességet-a teljességet jelzi! Azok számára mondanám, akik a hetvenhétre koncentrálva számolgatják hogy hányszor bocsátottak meg, jelzem hogy abszolút rossz irányban állnak! Ugyanis: A Hetvenhét azt jelenti: Ha megbánja az a valaki a tettét, és beismerve bocsánatot kér, akkor mindig-minden esetben meg kell bocsátani! Arról nem is beszélve, hogy ez, nem szabad hogy fogat összeszorítva történjen, hanem természetes indulatból kell hogy fakadjon! Ám ez a szám ennél még tovább is mutat! Ha valaki össze tudja számolni, hogy hányszor bocsátott már meg, az valójában azt jelenti, hogy mindig előtte van a sérelem... tehát igazából egyszer sem bocsátott meg! Ezzel pedig rabságban tartja azt, akit fel kellene szabadítania! A Messiási megbocsájtásról, és ebben az aspektusban, egy Messiási prófécia adhatja talán a legteljesebb képet:

Ésaiás próféta könyve 61,1-3
„Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást; Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót; Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!”

Ha Ő Nekünk ezt adja, és ez nekünk az életet jelenti, és a biztonságot, és a boldogságot, és a vígasztalást, és a reménységet. És mi az Ő testvérei lettünk általa, akkor mi ezt miért ne adhatnánk meg mindenkinek úgy, ahogyan Ő adta nekünk? Nem ez az Evangélium? Akkor tehát az ítélkezésről: A Törvény azt mondja:

V.Mózes 17,6
„Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon.”

A Két-vagy három Tanú, nem azt jelenti, hogy egy aspektusban beállított tanúk, hanem a történet teljességét ismerő tanúk meghallgatását jelzi! Vagyis a Teljes Igazság világosságára kell törekedni! A Törvény így szól:

III.Mózes 24,13-21
„Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván: Vidd ki az átkozódót a táboron kivül, és mindazok, a kik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet. Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az ő Istenét átkozza, viselje az ő bűnének terhét. És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon. Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon. Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt: barmot baromért. És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek: Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is. A ki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de a ki embert üt agyon, halállal lakoljon.”

Isten nevének átkozása-nevének szidalmazása az is, ha Igazságtalan vagy felületes ítélet esetén az Örökkévalóra hivatkozik az ítélet hozó! Hiszen az Igazság ismerői előtt, gyalázatra adta akaratlanul is az Úr nevét... Tehát: Meg van írva: Életet életért! De az is meg van írva:

Mózes IV. könyve 35,1-34
„És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezőségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván:Parancsold meg Izráel fiainak, hogy adjanak a lévitáknak az ő örökségi birtokukból lakásra való városokat; a városokhoz pedig adjatok azok környékén legelőt is a lévitáknak; Hogy legyenek nékik a városok lakóhelyekül, a legelők pedig legyenek az ő barmaiknak, jószágaiknak és mindenféle állatjoknak. És azoknak a városoknak legelői, a melyeket a lévitáknak adtok, a város falától és azon kivül, ezer singnyire legyenek köröskörül. Mérjetek azért a városon kivül, napkelet felől két ezer singet, dél felől is kétezer singet, napnyugot felől kétezer singet, és észak felől kétezer singet; és a város legyen középben. Ez legyen számukra a városok legelője. A városok közül pedig, a melyeket a lévitáknak adtok, hat legyen menedékváros, a melyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon a gyilkos; és azokon kivül adjatok negyvenkét várost. Mind a városok, a melyeket adnotok kell a lévitáknak, negyvennyolc város, azoknak legelőivel egyben. A mely városokat pedig Izráel fiainak örökségéből adtok, azokhoz attól, a kinek több van, többet vegyetek, és attól, a kinek kevesebb van, kevesebbet vegyetek; mindenik az ő örökségéhez képest, a melyet örökül kapott, adjon az ő városaiból a lévitáknak. És szóla az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kanaán földére: Válaszszatok ki magatoknak városokat, a melyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, a ki történetből öl meg valakit. És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé. A mely városokat pedig oda adtok, azok közül hat legyen néktek menedékvárosul. Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kanaán földén; menedékvárosok legyenek azok. Izráel fiainak és a jövevénynek, és az ő közöttök lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy oda szaladjon az, a ki történetből öl meg valakit. De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos. És ha kézben levő kővel, a melytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos. Vagy ha kézben lévő faeszközzel, a melytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos. A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt. Hogyha gyűlölségből taszítja meg őt, vagy szántszándékkal úgy hajít valamit reá, hogy meghal; Vagy ellenségeskedésből kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, a ki ütötte; gyilkos az; a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele. Ha pedig hirtelenségből, ellenségeskedés nélkül taszítja meg őt; vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt; Vagy akármiféle követ, a melytől meghalhat, úgy ejt valakire, a kit nem látott, hogy meghal, holott nem volt ő annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét: Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütő között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint. És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezéből, és küldje vissza azt a gyülekezet az ő menedékvárosába, a melybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a főpap, a ki felkenetett a szent olajjal. Ha pedig kimegy a gyilkos az ő menedékvárosának határából, a melybe szaladott vala; És találja őt a vérbosszuló rokon az ő menedékvárosának határán kivül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz annak vére ő rajta; Mert az ő menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig; a főpap halála után pedig visszatérhet a gyilkos az ő örökségének földére. És legyenek ezek néktek ítéletre való rendelések a ti nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeteken. Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon. Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, a ki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon. Attól se vegyetek váltságot, a ki az ő menedékvárosába szaladt, hogy visszamehessen és otthon lakozzék a főpap haláláig. És meg ne fertőztessétek a földet, a melyben lesztek; mert a vér, az megfertézteti a földet, és a földnek nem szerezhető engesztelés a vér miatt, a mely kiontatott azon, csak annak vére által, a ki kiontotta azt. Ne tisztátalanítsd meg azért azt a földet, a melyben laktok, a melyben én is lakozom; mert én, az Úr, Izráel fiai között lakozom.”

Testvérek: Ne legyen már annyira egyszerű előttünk az ítélkezés... Hagyjuk az ítéletet a Mindent tudóra, aki a szíveket vizsgálja, és aki előtt minden tiszta és világos! Tehát meg van írva:

Máté Evangyélioma 7,1-2
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és a milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.”

És erre az ítélkezők, azt szokták mondani: Viszont az is meg van írva:

I Thessz.5,21-22
„Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!”

És ez alapján szoktak ítélkezni mégis. Na most vagy az van, hogy Pál mást hirdetett mint Jézus, vagy pedig arról van csupán szó, ahogyan arról Péter is beszélt:

II.Péter 3,14-18
„Annakokáért szeretteim, ezeket várván, igyekezzetek, hogy szeplő nélkül és hiba nélkül valóknak találjon titeket békességben. És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint. Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére. Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.”

Tehát az Igazságban állhatatlanok csűrése csavarása nyomán deformálódott Igemagyarázat ékes példáját hallhatjuk olyankor, amikor Pál szavait szembe állítják Jézus parancsolatával! Ezt meg is láthatjuk, ha a kiragadott Igét vissza helyezzük a környezetébe...

Thessalonikabeliekhez írt I. levél 5,1-28
„Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe. Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele. Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is. Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, a kik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket; És az ő munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek. Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt. Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt. Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok. Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok. A Lelket meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek, Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek! Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, a ki elhivott titeket és ő meg is cselekszi azt. Atyámfiai, imádkozzatok érettünk. Köszöntsétek az összes atyafiakat szent csókolással. Kényszerítlek titeket az Úrra, hogy olvastassék fel e levél minden szent atyafi előtt. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! Ámen.”

Vagyis az Isten Igéje melletti megmaradásra hív, a Szent Tan szerinti életre, és az abban való állhatatlanságra! Azt mondja:

1Thesszalonikai levél 5,19-22
„A Lelket meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek, Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!”

De mi a jó? Ez a kérdés, és ezek megértéséhez ez a kulcs... Na Figyi:

Mk.10,17-18
„És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.”

A Lélek és a Prófétálás környezetében, a Jó, az Isten Igéjét jelenti! A Gonosz pedig mindaz, ami az Ige Igazságától eltér! Nem emberre vonatkozik, hanem a Tanításra!!! Most ebben az értelemben vizsgáljuk meg Jézus szavait:

Mt.7, 12-29
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt. Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, a mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint a kinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”

A Gyümölcs vizsgálata, tehát az Igéhez- az Örökkévaló tanításához való viszonyulást jelenti. Mennyire más perspektíva ez így... Az is meg van írva:

Jak 2,13
„Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.”