Napi áhítat-Közösségben lenni egymással és az Úrral

Hét témája: A gyülekezet feladatai

 

Olvasmány: 1Jn 1,1–4

Akik személyes kapcsolatban vannak Krisztussal, azokat nem kell félteni, hogy képesek-e jó közösséget alkotni egymással.

„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.”

Magyarázat

Ha hiszel, akkor tartozol is valahová. Isten családjához tartozol, és minden más hívő hozzád tartozik. Nem lehetsz valakivé, amíg nem tartozol valahová. Nem lehetsz azzá, amivé Isten akarja, hogy legyél, amíg nem tartozol egy olyan csoporthoz, amely a legmélyebben őszinte közösség. János tanítványként ilyen közösség tagja volt, és ezért tud erről ilyen bátorítóan szólni apostolként.
A gyülekezet Isten családja. Mi mind testvérei vagyunk azoknak, akikkel együtt szolgálunk és dicsőítünk, és ebben a tudatban kellene bánnunk velük. A legjobb hely, hogy megtanuld, hogyan kell szövetkezni egymással: a gyülekezet.
A hiteles keresztény közösségekben az emberek kölcsönös egymástól függést tapasztalnak meg. Ez a kölcsönösség az adás és az elfogadás művészete. A kölcsönös együttműködés a közösség szíve – viszonzáson alapuló kapcsolatok építése, a felelősségek megosztása, és egymás segítése.
Egyikünk sem figyelmes ember természeténél fogva, mert hajlamosak vagyunk először magunkra gondolni, és nem pedig mások szükségeire. Ápolni az életed közösségben sok munkát vesz igénybe. Megtanulni összhangban lenni, és egymással jól összedolgozni gyakorlást igényel. De ha így teszel, látni fogod, hogy erőfeszítéseid a boldogság és az erős kapcsolatok gyümölcsét termik majd.

(Sinka Csaba)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Van-e bátorságunk engedelmeskedni?

"Láttam egész Izraelt szétszóródva a hegyeken, mint egy nyájat, amelynek nincs pásztora. "(2Krón 18,4-17)

 

 

Amikor Jósáfát megígérte Ahábnak, hogy részt vesz a tervezett csatában, rossz érzése támadt. A Szentlélek jelzi a hívőknek, ha engedetlenek. Nem így szokott ő dönteni, hanem megkérdezi előtte Istent. Most legalább utólag meg kellene ezt tenni. Ahábot bosszantja ez a javaslat, de odaparancsolja az udvari prófétákat, akik mindig tudták, mit akar hallani a király. Egyöntetűen ezt kántálják: induljanak, mert győzni fognak.

Jósáfát még mindig nyugtalan. Odahívatja Mikeás prófétát is, és ő vereséget jövendöl. Milyen kegyelmes Isten, hogy még idejében küld egy igazmondót, aki valóban az ő akaratát hirdeti! Lesz-e erejük a királyoknak felismerni ezt, és engedni neki? Nem volt. Ekkor már Jósáfátnak is nehéz lett volna visszakoznia. Pedig ha megteszi, nem esik el sok fiatal férfi értelmetlenül a harcmezőn, nem maradnak árván és özvegyen sokan - minden eredmény nélkül.

Ebben a csatában Aháb király is elesett, és Jósáfát is majdnem ottmaradt. Van-e bennünk éberség, hogy idejében kérdezzük meg az Urat? Ismerős-e ez a lelki érzékenység, amikor a Szentlélek megmutatja: rossz úton járok? De még vissza lehet fordulni! Van-e ehhez bátorságunk, hogy ha késve is, de inkább vállaljuk a szégyent, mint az engedetlenséget? Nem számít, mit szólnak hozzá, mert Isten akarata a fontos. Van-e bátorságunk odaállni azok mellé, akik ezt képviselik? Egyre pogányabb világban élünk, ahol teljesen ismeretlen Isten útmutatása után tudakozódni. Nem népszerű ember az, aki ragaszkodik az Úrhoz. Az emberek bármit elhisznek, csak ne legyen benne a Bibliában. A világ minden iránt türelmes, csak az élő Isten és a benne hívők iránt nem.

De ezen a világon csak akkor tudnak segíteni a hívők, ha ragaszkodnak Isten igéjéhez. Kérjük el ezt a bátorságot a mi Urunktól! Ezzel használunk legtöbbet nem hívő embertársainknak is. Jézus Krisztus engedelmes maradt mindvégig.

 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Légy éber mindig!

"Aháb, Izrael királya ezt kérdezte Jósáfáttól, Júda királyától: Eljössz-e velem Rámót-Gileád ellen? Ő ezt válaszolta neki: Elmegyek..., veled leszünk a háborúban! "(2Krón 18,3)

 

 

Jósáfát élettörténete rámutat a hívő élet buktatóira és győzelmeire is. Ez a szakasz példa arra, hogyan eshet csapdába még Isten gyermeke is.

Jósáfát a déli országrész királya volt. Az északi részben virágzott a bálványimádás, Aháb király pedig különösen is távol került Istentől, főleg pogány felesége hatására, aki istentelen asszony volt. Jósáfát mégis megkérte a lányukat a saját fiának feleségül. Isten mindig óvta a benne hívőket attól, hogy pogányokkal házasodjanak össze, mert könnyen érvényesült a lefelé nivellálódás törvénye. S most Jósáfát, aki a Bibliára akarta felépíteni személyes életét és az ország rendjét is, ezzel ellentétesen cselekszik.

A bajt fokozta, hogy Aháb most már mint rokont is meghívta egy nagy lakomára. Jósáfát a meghívást elfogadta. Ezek gyakran tivornyává váltak, ahol a bálványisteneknek való áldozat is sorra került. Mit keres itt egy istenfélő ember?

Mulatozás közben Ahábnak eszébe jutott, hogy vissza kellene foglalni egy elveszített várost. Jön-e vele a szomszéd a háborúba? Kényelmetlen lenne most nemet mondani, s Jósáfát gondolkozás nélkül bólint.

Egy hívő, aki nem kérdezi Urát, sodródik, s egyre mélyebbre kerül. A hajó a vízben van, de a víz ne kerüljön a hajóba! A hívő a világban él, de ne legyen hasonlóvá az Isten nélküli világhoz! Kényes, de fontos kérdés ez. Isten gyermekei csak akkor tudnak áldássá lenni mások számára, ha minden helyzetben Isten gyermekei maradnak. Szeretnek mindenkit, de közösséget csak a szentekkel vállalnak.

 

Alfred Christlieb-Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Menj vissza hétszer!- l.Kir.18,43

  

Illés azt parancsolta szolgájának, hogy menjen vissza hétszer, s nézze meg, hogy jön-e fel az esőfelhő. Ez a körülmény arra mutat, hogy Illés nem kételkedett imádságának meghallgattatásában. Az igazi, hitből való imádság mindig eléri célját. A hit így szól a zsoltárénekessel: "Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát". (Zsolt 116,1) és ezt mondja Jánossal:
"Ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket". (Jn. 5,14)

Ne hasonlítsunk azokhoz a keresztyénekhez, akik Péter szabadulásáért könyörögtek, s mikor a szolgáló az apostol kiszabadulását jelentette nekik, ezt mondták: "Elment az eszed"! Ne tegyünk úgy, mint Zakariás, aki fiat kért, de születésének hírüladásánál kételkedve kérdezte: "Miről tudhatom én ezt meg"? Nem, várjuk hittel imánk meghallgatását, mint Illés és türelmesen tartsunk ki a könyörgésben.

Isten asztaláról-Varga László

  "Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!"   (Dániel 3,17-18)

 

Három hívő fiatalról van szó, akik magas tisztséget töltenek be a babiloni király udvarában. A király egységes vallást akar bevezetni birodalma sokféle népe között, ezért egy arany bálványt állíttat fel, amit mindenki köteles imádni. Azonfelül szolgálhat akárhány istennek, de a közös bálványt tagadni állampolgári engedetlenséget, lázadást jelent. Büntetése bedobatás az izzó vasolvasztó kemencébe. A három fiatal inkább ezt választja, de a bálvány előtt nem hajlandó meghajolni. Őrültség. Mindenki más megteszi. Ők sem biztosak abban, hogy Isten kiszabadítja őket a tűzből. De azt tudják, hogy ha akarja, megteheti. A döntés Istené, nem az övék. Ez a kis tagmondat: "de ha nem tenné is", bizonyítja hűségüket. A "nem hódolunk" a hit ereje és tehetetlensége. Félek, szeretnék megmenekülni, nincs kedvem szembeszállni a hatalommal, nem vagyok lázadó, de Istent meg nem tagadhatom. Elégszer találkoztunk ezzel a kényszerrel a kommunizmusban, de sajnos, még ma is. Képesek lennénk-e nemet mondani?

Uram, köszönöm, hogy ma senki nem kényszerít, hogy Téged megtagadjalak. De a megalkuvás ma is nagy kísértés. Ha nem is halál, de komoly veszteségek származhatnak az ellenállásból, és én gyenge vagyok hozzá. Erősítsd meg a hitemet, mindenekelőtt, hogy biztosan tudjam, hogy Te megalkuvás nélkül is jóra vezeted sorsomat. De többet is kérek. Ennek a mondatnak erejét: ha nem tennéd is, ha bajban maradnék is, ha súlyos veszteségek érnének is, akkor se legyek hajlandó a legkisebb dologban sem hitem, hűségem, meggyőződésem ellen tenni és szólni. Csak Te adhatsz ehhez erőt. Szabadíts meg veszedelmektől, de ha nem tennéd is, adj erőt a helytállásra! Ámen.

Krisztus mindenek felett-MINDEN NEMES VÁLLALKOZÁS NEHÉZ

-Oswald Chambers-

Menjetek be a szoros kapun... mert szoros az a kapu és keskeny az az út..." (Mt 7,13-24). 

Ha Jézus Krisztus tanítványaiként akarunk élni, meg kell emlékeznünk arról, hogy minden nemes dolog nehéz. A keresztyén élet dicsőségesen nehéz, de az hogy nehéz, nem bátortalanít el és nem roskaszt le, hanem arra serkent, hogy győzzünk. Olyan értékes-e nekünk Jézus Krisztus váltsága, hogy minden tőlünk telhetőt odaadunk (megteszünk) azért, ami neki a legdrágább? Isten az Ő királyi kegyelméből menti meg az embert Jézus Krisztus váltsága által. Ő munkálja bennünk mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből; de ezt a szabadítást nekünk kell a gyakorlatban kimunkálnunk. Ha egyszer elindultunk, hogy váltsága alapján megtegyük mindazt, amit Ő parancsol, rájövünk, hogy meg tudjuk tenni. Ha nem, azért nem, mert nem gyakoroltuk. A válságban derül ki, hogy gyakoroltuk-e vagy nem. Ha engedelmeskedünk Isten Szellemének és fizikai életünkben aprópénzre váltjuk, amit Isten az Ő Szelleme által helyezett belénk, akkor - amikor jön a válságos idő - ráébredünk, hogy saját természetünk és Isten kegyelme egyaránt mellettünk áll. Hála legyen Istennek, hogy nehéz feladatokat bíz ránk! Az Ő szabadítása örvendetes, de hősies és szent dolog is; a legvégsőkig próbára tesz. Jézus Krisztus "sok fiat vezérel dicsőségre" és Isten nem kímél meg azoktól a követelményektől, amelyeket a fiakkal szemben támaszt. Isten kegyelme nem teszi az embert félénkké, hanem Jézus Krisztushoz való hasonlatosságot eredményez. Óriási önfegyelemre van szükségünk ahhoz, hogy földi létünk közepette Jézus Krisztus tanítványának nemes életét élhessük. Mindig meg kell feszítenünk erőnket, hogy nemesek és származásunkhoz méltóak lehessünk.
 

Alfa-Omega tanítások- Test és Lélek harca (Római levél 7)

Írta: Farkas Antal

A mai napon a test és a lélek harcáról lesz szó, megnézünk több igerészt is, amely a harcról és az abból való sikeres kijövetelről beszél. A hívő életünket éljük és adott időkben történik, hogy az Isten nélküli énünk (az óemberünk) felüti a fejét. Mégis mi lehet ennek az oka? Ha Jézus bejött az életünkbe és mi pedig meghaltunk nem csak a világ számára hanem önmagunk számára is, akkor hogyan viselkedhetünk testiesen? Egyáltalán természetes ez? A keresztények azt szeretik hallani, hogy természetes, hiszen nincs aki ne vétkezzen. De ettől függetlenül természetellenes.

Elsőként ami által el kell indulnunk, az a szabad akarat. Ha nem lenne szabad akaratunk, akkor esélye sem lenne a bűnnek, hogy uralkodjon rajtunk. Miért? Azért, mert akkor már nem mi döntenénk, hanem az Isten. Viszont Isten nem rabszolgákat akar magának, hanem gyermekeket, akik szolgálják saját akaratuk szerint. Vagyis minket kérlel, utasít és parancsol, és mi pedig választhatunk az élet és a halál között.

Nap mint nap kísértéseken megyünk át, amely által vagy elesünk, vagy megpróbáltak leszünk. Ezért a próbatétel jöhet Istentől, a kísértés jöhet a sátántól, de a különbség az a kettő között, hogy mikor Isten próbál meg minket, akkor a szívünk állapotát fedi fel, hogy mennyire állunk Őbenne hitben. Elsősorban ez tükör gyanánt adatott nekünk. Ha pedig a sátán kísért meg minket, akkor annak az a célja, hogy elbukjunk általa. De akár az Úr próbál meg minket, akár a sátán kísért meg minket, a szívünk kívánságait ragadja meg, hogy az valójában mennyire fontos számunkra. Olyannyira fontos, hogy megtagadjuk Istent a cselekedeteinkkel? Vagy Isten iránt érzett tiszteletünk és szeretetünk győzedelmeskedik a vágyaink felett?

Isten szerint ki az, aki tökéletesen jár a szemében? Azok, akik megtartják a beszédét és nem csupán hallgatják. De meg lehet tökéletesen tartani az Úrnak beszédét? Igen! Ezt pedig már a Tanach-ban is megtalálhatjuk:

5Mózes 30,10-14
„Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.”

Egy meredek kérdést hadd tegyek fel. Ha már a Tanach-i időkben be lehetett tölteni, akkor miért jött el Jézus? Ahogyan azt néhány héttel ezelőtti alkalommal a „Törvény” témájában említettem, a vétekért és a bűnért való áldozat hozzátartozott a törvényhez, és ennek betartása által járhattak Isten előtt igaz életet. De Jézus feltámadása után a testünkben már nem uralkodhat a bűn (ha Jézus bennünk él), így a bűnért való áldozat már nincs többé:

Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?”

Mi a szándékos bűn? Az a szándékos, amit még a megcselekvése előtt felismertünk és mégis elkövetjük. Továbbá az, ha megcselekedjük azt, aminek amúgy gátat szabhatnánk! Számunkra nincs bűn, ami uralkodna rajtunk, ezért minden bűn amelynek tudatában vagyunk és úgy elkövetünk, az szándékos!

Az ige úgy fogalmazott, hogy: „Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után”, de itt gyorsan meg is kérdezem: mi az igazság? Pontosabban ki az igazság? Jézus! Az ismeretről pedig már nem egyszer beszéltünk, hogy az ismeret pontos definíciója a férj és a feleség között létezik, amiből azután egy új élet születik! Mert ha mi megismertük az igazságot, akkor az szabaddá fog tenni minket a bűntől:

János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”

Néhány perccel ezelőtt azt mondtam, hogy a Tanach-i időkben a vétekért és a bűnért való áldozat hozzátartozott a törvényhez, és ennek betartása által járhattak Isten előtt igaz életet. De mit is olvastunk a Zsidókhoz írt levél szerzőjétől?:

„Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.”

A Tanach-i időkben állatokat áldoztak, és ez az áldozati rend megszűnt az által, hogy Jézus feláldozta magát miértünk. Ezért nekünk már nem kell állatokat bemutatnunk a vétkeinkért és a bűneinkért, hanem a főpapunk, Jézus királyi széke elé kell mennünk bűnbánó szívvel bűnbocsánatért. De ahogyan olvastuk is az előző igerészben, a szándékos bűnökre nincs bűnért való áldozat, azaz bocsánat! Miért? Mert Jézus bennünk élve legyőzte a bűn hatalmát a testünkben, de ha mi ennek ellenére a bűnnek szolgálunk, akkor nem lehetünk Jézuséi. Az idő közel, az ajtó keskeny, az Úr türelme hosszú, de nem végtelen. Értsük meg, nem uralkodik már bennünk a bűn, ezért nincs kifogás ha mégis azt cselekedjük.

Ahogyan azt már az elején említettem, a szívünk kívánságai által esünk kísértésbe, és pont erről beszél ez az ige is:

Jakab levele 1,13-16
„Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!”

Hogyan diadalmaskodhatunk az ilyen kísértések felett? Nem elrejtett dolog ez Testvérek, úgy uralkodhatunk a kísértések felett, ha saját magunknál fontosabb Isten! Mert bár könnyen mondhatjuk, hogy: „Istenem te vagy az első, mindennél fontosabb számomra!”. De ennek a valóságát a kísértés próbái határozzák meg. Erről beszél ez az ige is:

Jakab levele 1,2-4
„Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.”

Mint ahogyan a férj-feleség viszonya is, úgy van ez az Úr és a gyermekei között is. Ha szeretjük a feleségünket, akkor eszünkbe sincs megcsalni. Véletlenül ebben a bűnben pedig nem lehet elesni! Ugyanis ehhez a bűncselekményhez is egy út vezet, ezt az utat pedig javában kerülni kell. Erre is van egy történet az igében:

1Mózes 39,7-12
„És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem. Ő azonban vonakodék s monda az ő ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá. Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen? És lőn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön. Lőn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közül senki sem vala ott benn a házban, És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ő pedig ott hagyá ruháját az asszony kezében és elfuta és kiméne.”

A bűnben nem szabad a jót kiválogatni, ami a hasznunkra lehet, mert ha már egy kicsit részese leszünk, akkor az egészben vétkesekké válunk. A bűn ugyanis kínál jót, máskülönben nem volna ereje.

Zsidó levél 11,24-26
„Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.”

A bűn általi öröm rövid és múlandó, a következménye pedig súlyos. A bűn az bűn maradjon, és ne alkudjunk meg vele! A bűn csak akkor lehet hatással ránk, ha azt beengedjük az életünkbe:

1Mózes 4,6-7
„És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.”

Az ajtó előtt, vagyis csak mi engedhetjük be. A bűnnel nem szabad közösséget vállalni, mint ahogy Éva azt megtette. Ahol ugyanis a bűn kívánsága felüti a fejét, arra azonnal rá kell taposni, erre az eszköz pedig az Isten igéje. De az Isten igéje nem lesz a segítségünkre, ha csak a szánkban található meg. Mert a bűn a szívünk kívánságait támadja meg, és ha Isten igéje a szívünkben van, akkor a kívánságainknál fontosabb lesz az Úr beszédének a megtartása.

Lássuk Pálnak a viaskodását:

Római levél 7,14-25
„Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve. Mert amit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekeszem. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekeszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.”

Most ezzel mit kezdjünk? Ha Pál így viaskodott és kijelentette, hogy nem tudja a jót cselekedni, akkor mi hogyan cselekedhetnénk? Talán nagyobbak lennénk Pálnál? A probléma, hogy sok keresztény hivatkozik erre az igékre, hogy képtelenség a jót cselekedni, ezért a bűnt cselekedve a kegyelemben bíznak. De ez a felfogás több mint sántít és ezen az úton való járás a halálhoz vezet.

Nézzünk meg néhány kijelentést Páltól, hogy egy kerek képet kapjunk erről a viaskodásról. Úgy fogalmazott az imént felolvasott igerészben, hogy a tagjaiban egy másik törvényt lát. Nézzünk meg néhány igét, amely a tagokban dúló bűnről beszél:

Galátzia levél 5,16-18
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.”

Menjünk tovább:

Római levél 6,13
„Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.”

Már két ige is, amely arról tesz bizonyságot, hogy a testünk felett hatalmat adott az Úr és már nem vagyunk az uralma alatt. De nézzünk még további igéket, hogy nyomatékosodjon bennünk:

Kolosse levél 3,5-7
„Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás; Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira; Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban.”

Olvassunk Jakabtól is:

Jakab levele 4,1-8
„Honnét vannak háborúk és harcok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek? Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harcoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek. Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt. Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: Irígységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik? De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád. Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”

Egyértelmű egységet láthatunk az igében, a testünk bűneire nem simogatást kapunk, nem azt mondják, hogy próbáljunk ne vétkezni, nem azt, hogy nyugi mert kegyelem van! Nincs más opció, azaz nincsen más út ha Istenhez akarunk jutni.

De akkor mit kezdjünk Pál viaskodásával, ami a Róma 7. fejezetében olvastunk? Testvérek, én bevallom hosszú ideig zavartan néztem erre a fejezetre és nem tudtam hová tenni, hogy tiszta képet kapjak. De amiről valójában beszél Pál, az nem a jelen élete, hanem még az az élete, mikor még nem ismerte meg Jézust!

Pál azt írja az ezt megelőző fejezetben, hogy amíg Krisztus nélkül éltünk, akkor a bűn szolgái lettünk. Majd áttérve erre a fejezetre példaként hozza a házasság szövetségét, amelyben paráznának számít az, aki másé lesz a házastársa életében, de ha már a házastársa meghal (az az özvegy lesz), akkor már nem paráználkodik ha másé lesz. De mit jelent ez a mi esetünkben? Ádám és Éva mikor bűnbe esett, házasságkötés lépett érvénybe. A bűn cselekvése által szövetséget kötöttek vele, vagyis frigy-re léptek ami aztán kihatott az egész emberiségre. Férjet kaptunk az által, hogy engedelmességére adtuk magunkat, és ez a férj uralkodik mindaddig rajtunk, amíg meg nem halunk számára. Igen, ez a férj a bűn volt, ami uralkodott rajtunk addig, amíg annak meghalva Jézuséi nem lettünk.

Jézus az Ő halandó testében nem követett el bűnt, és így megváltást szerzett számunkra úgy, hogy ha Ő bennünk él, akkor már nem uralkodhat bennünk a bűn, mivel Jézus legyőzte azt, és bennünk élve mibennünk is legyőzi a bűn kívánságait.

Pál mielőtt megismerte volna Jézust, már hitt Istenben. Ezért mondja az ige:

Római levél 3,28-30
„Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is. Mivelhogy egy az Isten, aki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által.”

A zsidók ugyanis hisznek, de a legtöbben még nem ismerték fel a Messiást. Ezért mondja az ige, hogy a zsidót hitből igazítja meg Isten.

Jézus földi élete előtt az embereken uralkodott a bűn, mivel nem volt egyetlen ember se, aki ne vétkezett volna. Viszont Jézus földi pályafutása alatt amelyet halandó testben töltött el, egyetlen bűnt sem követett el, és ez által törte meg a bűn hatalmát ami azelőtt uralkodott az emberen!

Mivel Jézus legyőzte a bűn hatalmát, ezért nekünk, akikben Jézus valósággal lakozást vett, immár nincs semmi hatalma a bűnnek felettünk, azaz már mi uralkodunk azon és nem a bűn uralkodik rajtunk.

Pál erről beszélt, hogy egykor Krisztus nélkül élt és bár nem akarta cselekedni a rosszat, mégis a bűn uralkodott rajta. Ezért mondja ezt:

Római levél  7,9-15
„Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn, Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van. Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa. Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó. Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által. Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve. Mert amit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekeszem.”

Értjük? Nem a Jézusban való életéről beszélt Pál, hisz azt is írja, hogy: „bűn alá rekesztve”. Azt pedig tudjuk, hogy akit Jézus megszabadított, az valósággal szabad lesz. Ezt pedig a bűn uralmára értsük:

János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”

Tehát szabadok a bűntől és nem szabadosok a bűn cselekvésében! Pál szavai folytatásában láthatjuk a felkiáltását is, amelyben a bűnt cselekvő testéről beszélt. Így hangzik:

Római levél 7,24-25
„Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által.”

Itt van a fordulat Testvérek, erre ébredt rá Pál és mi is, mikor megtértünk Istenhez. Ő az egyedüli szabadítónk és esélyünk. De menjünk tovább a következő fejezetre, mert a fejezeti beosztás számunkra nem záróvonal!

Római levél 8,1-14
„Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival. A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”

Az ige tanítása nem csupán annyi, hogy a lelkünkkel szolgáljuk Istent, hanem a testünkkel is szolgálnunk kell Őt. Mert tetszik vagy nem tetszik, a lelkünk még halandó testben él, és a testünk megváltása még nem történt meg:

Római levél 8,22-23
„Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.”

Amíg ez nem fog megtörténni, addig folyamatos harc lesz a lélek és a test között. A test ki akarja elégíteni vágyait, a lélek pedig elég hatalmas ahhoz (ha Jézus él bennünk), hogy elnyomja azt. A testünk bűnei felett Jézus által uralmunk van, de a testünk még nem dicsőült meg, azaz hús-vér testben vagyunk, aminek még kívánságai vannak. A testünkkel is szolgálni kell Istent, de a kérdés felmerül, hogy hogyan? Úgy ahogyan Jézus is tette:

Márk evangéliuma 6,30-34
„Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: "Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.”

Jézus és a tanítványai a saját testi szükségleteiket félretéve mások felé szolgáltak.

Akkor ejt rabul a test bűne, ha nem járunk a lélek szerint, vagyis ha az Isten igéje helyett a testünk szükségleteit elégítjük ki. Tudjátok Testvérek, egy hétköznapi példával élve a munka is ilyen lehet. Ha a munka oltárán feláldozzuk az Istennel való kapcsolatunkat, a szolgálatunkat vagy akár a családunkat, akkor test szerint járunk ami egyben hitetlenség is, mivel Jézus megmondta:

Máté evangéliuma 6,31-34
„Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”

A mai keresztény világ nagyon eltompította Jézusnak ezt a beszédét, mert sok kifogást hallhatunk ahelyett, hogy elhinnénk a beszédét. Vagyis a hit helyett bejönnek a kifogások és a gyakorlatiasságok, amellyel megmagyarázzuk Istennek. Pál életéből tudjuk, hogy bizony voltak idők mikor nem csak a saját, hanem a mások szükségleteiről is a két keze munkájával gondoskodott.

Viszont vegyünk észre, hogy bár sokat dolgozott, az Istennel való kapcsolatán nem esett csorba, a gyümölcsei erről bizonyságot tesznek és a szolgálatát is a munka mellett megtette. Sajnos csak kevesen támogatták Pált, erről olvasunk ebben az igerészben:

Filippi levél 4,15-19
„Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az evangyéliom hirdetésének kezdetén, mikor Macedóniából kimentem, egyetlen egyház sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül: Mert már Thessalónikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre. Nem mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra. Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem, vévén Epafróditustól, amit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.”

 Mennyivel gazdagabbak lehettek volna lelkileg azok, akik támogatták volna Pált a földi javaikból!? Vetettek volna néhány magot, de több százat arathattak volna. Pál ezért ezt is mondja:

1Korintusi levél 9,11
„Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?”

Mennyi olyan szolgáló van, akik aratnak, de igazi lelki táplálékot nem adnak? És mennyi olyan szolgáló van, akik lelki táplálékot adnak és Pálhoz hasonlóan kemény munkából kell nem csak magát, hanem a vele valókat is eltartania? Nagyon ki van csavarodva a világ, még a keresztények világában is a hírnevet, a mások által elfogadott tekintélyt, az emberi rendeleteket anyagilag még erőn felül is támogatják, de süketek az Úr hangjára és érzéketlenek az igazi táplálékra.

De visszatérve a témára, amely amúgy nem volt ettől sem távol, a tagjainkban levő bűneink, ahogyan az a kéz a bűn cselekvésére és a láb a gonosz úton való járásra, ezektől szabadított meg minket Jézus, akikben valósággal él! Mert Jézus csak úgy fog megszabadítani minket, ha teljesen Rá bízzuk azt. Ehhez pedig a legmagasabb ponton kell uralkodnia, az egónk és a testi vágyaink felett. De ahogyan már említettem, az ige bizonyságot tesz arról, hogy amíg a testünk megváltása nem megy végbe, addig minden nap többször dönthetünk a halál és az élet mellett, mert a lélek és a test folyamatosan harcol egymással. De nincs kifogás, mert akikben Jézus él, azok megöldökölhetik a lélek által a bűnt a halandó testükben:

Római levél 8,12-14
„Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

Miénk a döntés hogy mikor kit szolgálunk!

Márk evangéliuma 9,43-48
„És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. Ahol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. Ahol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. Ahol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.”

Isten ígéreteinek tárháza-Mindig dicsérd Őt!

Charles H. Spurgeon-

"Ujjongjatok egek, vigadozz Föld, törjetek ki ujjongásba hegyek! Mert megszánta népét az Úr, és könyörül a nyomorultakon" (Ézs 49,13) 

Olyan csodálatosan meg tudja vigasztalni népét az Úr, hogy nemcsak a szentekből tör elő a hálaének, hanem még a menny és Föld is be kell kapcsolódjék ebbe az éneklésbe. Nem egyszerű dolog egy hegyet dalra fakasztani, a próféta mégis dalra szólítja fel Libanont, Básán és Moáb dombjait, hogy énekeljenek az Úr Sion iránti kegyelméről. Miért ne lehetnének a nehézségek, a fáradság, a próbatételek és a sok tennivaló hegyei jó alkalmak számunkra, hogy Isten dicséretét énekeljük? "Ujjongásba törjetek ki, hegyek!" (Ézs 44,23).

Az ígéretet, hogy az Úr "megszánta népét és könyörül a nyomorultakon", a csengők egész sora vezeti be. Halljátok csak: "Ujjongjatok!", "Vigadozz!", "Törjetek ki ujjongásba!". Az Úr azt akarja, hogy népe örvendezzen örökké tartó szeretetének. Nem akar minket szomorúnak és kétségbeesettnek látni; azt szeretné, ha hívő szívvel imádnánk és dicsőítenénk Őt. Ő biztosan nem hagy el bennünket; miért sóhajtozunk és jajgatunk hát, mintha ez nem lenne igaz? Elő a jóhangú hárfát! Zengjen a dalunk, mint a kéruboké az Isten trónusa előtt! 

Nicelife- KICSODA AZ A JÉZUS?-5. nap

Megmaradt a történelem legérdekfeszítőbb és legvitatottabb személyének..

Egy egyszerű ács egy apró ország még apróbb városkájából; mégis egy olyan ember, aki az időt kétfelé osztotta, aki egy testben egyesítette Istent az emberrel. Isten Fia, Embernek Fia, Jézus. A KÖNYVBŐL "Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt... Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1:1-2, 14).

 
"Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből" (Mt 1:21).

"...ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült" (Zsid 1:2-3).

ISTEN ÍGÉRETE
"Jézus így válaszolt: 'Én vagyok az út, az igazság és az élet;
senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam' " (Jn 14:6).

CSELEKVÉSI PONT

EGY BÖRTÖNŐR MEGKÉRDEZTE PÁL APOSTOLT, MIT CSELEKEDJEN, HOGY ÜDVÖZÜLJÖN. PÁL ÍGY VÁLASZOLT: "HIGGY AZ ÚR JÉZUSBAN, ÉS ÜDVÖZÜLSZ... " (LÁSD APCSEL 16:22-34). MA IS UGYANAZ A VÁLASZ, MINT AKKOR. MIT KELL TENNED JÉZUSSAL KAPCSOLATBAN? HIGGY! HIGGY, ÉS TE IS ÜDVÖZÜLSZ

Alfa-Omega tanítások-Az ősi út

Írta: Farkas Antal

Áldott Testvéreim, a mai téma a hívő életünk útja, az Isten akaratában való járás. Megnézzük Isten igéjében, hogy miként rendelte el számunkra a Hozzá való közeledést. Utánanézünk annak is, hogy Jézus áldozata és feltámadása, milyen változást hozott az Úr útján való járást illetően.

A mai időkben sokan járnak egy olyan úton, amelyet bár Isten által kijelölt útnak hisznek, de valójában köze sincs Istenhez.

Jeremiás könyve 6,16
„Így szól az ÚR: Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét, kérdezősködjetek az ősi ösvények után, melyik a jó út, és azon járjatok, akkor nyugalmat találtok lelketeknek! De ők ezt mondták: Nem megyünk!”

Ez egy tanach-i (más néven ószövetségi) ige, amivel sokan nem foglalkoznak, pedig ugyanúgy él ma is. Sőt, Jézustól is olvashatjuk ezt, csak többnyire nem értik:

Máté evangéliuma 11,28-30
„Jőjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

Jézus magáról mondta, hogy Ő az Út. János apostol pedig bizonyságot tett két alkalommal is, hogy Jézus az Istennek az Igéje! Tehát Jézus az ősi út, amin jártak a tanach-i időkben és amin nekünk is járnunk kell. Mint a Jeremiás könyvéből idézett igerész, úgy a Jézus szájából elhangzott ige is egyértelművé teszi számunkra, hogy akkor találunk nyugalmat Istenben, ha Isten rendeletei szerint járunk.

Úgy gondolom nagy tanítást kapunk ha megnézzük az apostolok életét, ugyanis ők éltek azon a határon, amelyet sokan a tanach és az újszövetség falának hisznek. Talán azt olvassuk az igében, hogy Jézus halála után lazán és kényelmesen éltek, hiszen Jézus úgy is megváltotta őket? Nem azt olvassuk, hogy Jézus halála előtti életük kevésbé volt tevékeny mint Jézus halála után? Ők megélték mindazt, amit Jézus tanított nekik. Nem hagyták el az ősi utat, hanem még határozottabb léptekkel igyekeztek rajta! Jézus lerántotta a leplet az igéről, amelyet a kevély szívű emberek ráterítettek. Nézzük meg hát Isten igéjében (úgy a tanach-ban mint az újszövetségi időkben), hogy mi az Istennel való kapcsolat feltételei!

5Mózes 5,33
„Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, amelyet bírni fogtok.”

Mi lehetett ez a parancsolat? Hívő és hitetlen hallott már a tíz parancsolatról, de én inkább nevezném az „Isten akaratának”. Hiszen az Isten által adott parancsolatokban megtalálható az Istennel szembeni szentségünk és az emberekhez való viszonyulásunk kulcsa. A tíz parancsolat pedig két fő parancsolatból áll:

5Mózes 6,4-5
„Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.”

És:

3Mózes 19,18
„Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.”

Ezek az életszabályok találhatóak az úgynevezett ószövetségben. Most akkor nézzük meg az újszövetség igéit.

1János levele 2,1-7
„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is. És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt. Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva.”

Hadd emeljem ki ezt az igeverset:

„Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem régi parancsolatot, amely előttetek volt kezdettől fogva; a régi parancsolat az íge, amelyet hallottatok kezdettől fogva.”

Az apostolok, közöttük János is a régi parancsolatokat tanította, azt az ősi utat amelyen élet van! Most nézzük meg Jézus „új” parancsolatát:

János evangéliuma 13,34
„Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.”

Gondolkozzunk el ezen az új parancsolaton. Az emberi logika arra következtet, hogy ha új, akkorbizonyára a régiek között nem található meg. De csakugyan!? Az előzőleg hozott tízparancsolatban és az azt összefoglaló két parancsolat egyikében is megtalálható az, hogy szeressük a felebarátainkat mint önmagunkat. Akkor vajon Jézus milyen új parancsolatról beszélt!? Fogalmazzunk úgy, hogy valójában ez az új parancsolat az emberek számára új, hiszen Isten kezdettől fogva ezt kérte. Azért mondom hogy az emberek számára új, mert ezt a parancsolatot nem Isten akarata szerint élték. Jézus példát hagyott az életével arról, hogy Isten miként kérte már ezt kezdetektől fogva. Folytassuk egy tanach-i igével:

3Mózes 24,19-20
„És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, amint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek: Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; amilyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.”

Az vonult be a köztudatba, hogy Jézus ezt a törvényt is eltörölte és hozott helyette egy újat. Azt gondolják, hogy Isten a régi időkben megtorolt minden bűnt, míg a jelen kegyelmi időkben elég bocsánatot kérni.

De gondoljunk csak Mózesre vagy Dávidra, akik embert öltek és Isten mégsem vette el az életüket. Dávid paráználkodott is, pedig az is halálos bűn. A gyilkosoknak akik nem szándékosan öltek, menedékvárosokat jelölt ki Isten. Isten kegyelme akkor is élt akárcsak ma! Viszont vegyük az érem másik oldalát is, akik az Isten által kijelölt út ellen lázadtak, azok számára nem volt kegyelem.

A mai általános hiedelem szerint Isten kegyelmét tündérpornak vélik, elég rászórnunk a bűneinkre a szívünk állapotától függetlenül és máris bocsánatot kapunk. Elmondjuk a befogadó imát és aztán nincs mi kiragadna Isten kezéből. Sötétség! Jézus (Máté evangéliuma 18,23-35) és Jakab (Jakab levele 2,13) tanítása is világosan tudtunkra adja, hogy ha nem vagyunk irgalmasak akkor számunkra sincs irgalom. Sőt, a „mi Atyánk” imádságban is megtalálható, hogy Isten akképpen bocsássa meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek! Isten kegyelme tehát azoké, akik életében nem válik hiábavalóvá az Ő kegyelme!

No, emlékeztetőül hadd olvassam el ismét az előzőleg felolvasott igét:

3Mózes 24,19-20
„És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, amint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek: Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; amilyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.”

Tehát ahogyan előzőleg mondtam, sokan úgy vélik hogy Jézus eltörölte ezt a parancsolatot.
Vizsgáljuk meg ezt a teóriát kicsit közelebbről Isten igéjében. Jézus eképpen mondta:

Máté evangéliuma 5,38-39
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.”

Téves az az elgondolás, miszerint Jézus eltörölte. Vegyük észre, hogy nem azt mondja Jézus, hogy a szemet szemért és a fogat fogért ítélet nem helyes. Lássuk meg, hogy valójában minket óv meg az ítélkezéstől. Ez az igevers a segítségünkre van hogy jobban megértsük:

Római levél 12,17-21
„Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.”

Ez az igerész által is világossá lesz számunkra az, hogy Isten magának tartja fent az ítélkezés jogát és nem szerencsés kivenni azt a kezéből. És bár Páltól olvastuk az előző igéket, Ő sem új parancsolatokat mondott, hanem a tanach-ból vagyis Isten igéjéből merített:

5Mózes 32,35
„Enyém a bosszúállás és megfizetés, amikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, ami rájok vár!”

Nyilvánvalóvá válik ismét, hogy Jézus nem újat hozott, hanem újra az ősi útra mutatott rá. Csupán lerántotta erről a törvényről is azt a leplet, amelyet a kevély szívűek ráterítettek. Az emberek ítélete felületes és látszólagos. Emlékezzünk Jézus szavaira:

János evangéliuma 5,30
„Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.”

Jézus itt arról tesz bizonyságot, hogy amit az Atyától hallott, azt mondta és azt cselekedte amire az Atya utasította! Vagyis Jézus nem emelte felül magát az Atyán, nem megmásította a parancsolatait, hanem tisztán a tudtunkra adta azt, ami kezdettől fogva van. Isten így nyilatkozott az akaratáról:

Mikeás könyve 6,8
„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.”

Vajon Jézus ezt megváltoztatta volna? Nem de ugyanezt kéri tőlünk? Miért gondolják hát sokan, hogy Jézus váltságáldozata által minden simán megy és nincs szükség hogy megváltozzunk? Fel kellene ébredni és rádöbbenni, hogy Jézus követése nélkül menthetetlenül elveszünk. Tőlünk jóval többet fognak számon kérni, mint akik Jézus előtt éltek. Hiszen az Isten által adott parancsolatok/életszabályok emlékeztetőül a homlokukon és a karukon voltak, az áldozataik pedig előremutattak Jézusra és reménységben haltak meg. Viszont számunkra adatott a Szentlélek és Isten törvénye már nem a homlokunkon sem nem a karunkon van emlékeztetőül, hanem a szívünkbe lett írva. Az áldozataink pedig lelki áldozatokká lettek, amelyek nem előre mutatnak Jézusra, hanem róla tesznek bizonyságot és így mi már nem reménységben, hanem hitben halhatunk meg.

Az Úr kezdettől fogva vágyik a velünk való kapcsolatra. Isten kérdése amit Ádámhoz intézett a Világ végezetéig fentmarad és személy szerint mindenkihez szól:

1Mózes 3,9
„De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?”

Napi áhítat-Építeni hitben a hívőket

Hét témája: A gyülekezet feladatai 

  Olvasmány: Júd 20–25

Az a hitben való építés, aminek fejlődő, kibontakozó és jó hatású élet a következménye. A többi csak hitegetés.

„Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre. Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, mentsétek meg őket kiragadva a tűzből. Másokon is könyörüljetek, de félelemmel, utálva még a ruhát is, amelyet testük beszennyezett. Annak pedig, aki megőrizhet titeket a botlástól, és dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel: az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen.”

Magyarázat

Nem elég, ha miénk a telek, tervezés és építés nélkül nem fog rajta ház épülni. A hitet sem csak megszerezni, építeni kell. Építened kell az istenismeretben, az önismeretben és tevékeny szeretet által. Gyülekezeted rajtad keresztül lehet egyre erősebb lelki otthon mindenkinek, aki oda betér.
Ne csak azzal törődj, hogy megismerd Isten igazságait, hanem azzal is, hogy beépítsd éle­tedbe azokat! Alkalmazás nélkül minden bib­lia­tanulmányozás haszontalan. Aki hallja Jézus beszédeit, és cselekszi azokat, annak fog az élete sziklára épített házhoz hasonlítani. Válaszold meg magadnak, hogy melyik nemrég megértett igazságot kellene kipróbálnod végre gyakorlatban is. Cselekedj, hogy épülhess!
Az építészetben a funkció határozza meg a formát. Ha világos, hogy mire akarod használni az épületet, tiszta lesz az is, hogyan építsd meg. Az emberek esetében azonban ennek pont az ellenkezője igaz. A forma határozza meg a funkciót. Nézd meg, milyennek formált Isten, hogy milyen lelki ajándékokat, szívet, képességeket, személyiséget és tapasztalatot adott neked, és tudni fogod, hogy mit kell kezdened az életeddel.
Törődj mások lelki építésével is! Ahogy bátorítod, építed a másikat, rájössz majd, hogy Isten is úgy épít téged, a vele és embertársaiddal való mély kapcsolatokon keresztül.

(Sinka Csaba)

Mindennap az Ige fényében-EZ AZ EVANGÉLIUM

-Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 3,21-23 

 

21 Most pedig a törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták.  
22 Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség:  
23 mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. 

"Most pedig Isten a törvény nélkül tette nyilvánvalóvá igazságát, amelyről bizonyságot tesznek a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által..." (Róm 3,21-22)

"Most pedig..."
Itt jön a nagy fordulópont. Ez a "most" azt jelenti, hogy miután Isten Jézus Krisztusban cselekedett. Ütött az üdvösség órája. És a dolgok soha nem lesznek már ugyanazok.
"Isten ... nyilvánvalóvá tette igazságát." "Isten igazsága" azt a módot jelöli, ahogy az emberek igazzá lehetnek Isten előtt. Nem az emberek fedezték fel ezt a módot, hanem Isten tette azt nyilvánvalóvá. És ez a törvény nélkül nyilvánvalóvá lett igazság.
Ez azt jelenti, hogy nem a cselekedeteink alapján kapjuk.
Ez az új hír. Nem hallottuk, vagy nem lett nyilvánvalóvá Jézus eljövetele előtt. Mégis a törvény és a próféták bizonyságot tettek róla. A Szentírás ótestamentumi része mintegy kinyújtott ujjal mutatott előre erre a nagy eseményre. De most, az idő teljességében, nyilvánvalóvá lett az igazság.
A "Jézusban való hit által" igazulunk meg Isten előtt. Krisztus a tartalma az isteni igazságról való kijelentésnek. Ő vette el a mi ítéletünket és mi megkaptuk az ő igazságát. Az őbenne való hit igazít meg minket. A hit azt jelenti, feladjuk a kísérletezgetést hogy "magunk csináljuk". A hit azt jelenti, hogy teljesen Jézus művére hagyatkozunk.
Erről van szó. Ez bámulatosan egyszerű, és egyszerűen bámulatos. Érvényes mindenkire nézve, "mindenki számára, aki hisz".
Az Isten igazságáról való kijelentés nem csupán arra szolgál, hogy megmutassa minden ember elveszett voltát (23.v.: "mindenki vétkezett"), hanem be is tölti minden ember szükségét, azzal, hogy megmutatja az egyetlen ajándékot, ti. Krisztust (24.v.: "Isten ingyen igazítja meg őket.")
Ez az evangélium. Itt az emberiség valamennyi fárasztó útja véget ér. És úgy találjuk, hogy itt valami új kezdődik.
Most hát vessük minden bizalmunkat Jézusba. Őbenne adta nekünk Isten azt, amit mi nem tudtunk megtalálni. Krisztusban Isten jött el hozzánk, akik nem tudtunk és nem akartunk hozzá menni. 
 

Carl Eichhorn-Isten műhelyében-Krisztusban megszenteltek vagyunk

"Szentek legyetek, mert én szent vagyok. " (1 Péter 1, 16)

A fenti Ige alapján azt gondolhatnánk, mintha a megszentelődés a mi munkánk lenne. De nem így van, különben Péter apostol ellentmondana önmagának, mert utána rögtön így folytatja: "megváltattatok hiábavaló életetekből". A hiábavaló élet üres, hiányzik belőle minden mélyebb erkölcsi és isteni tartalom. Ebből a tisztátalan, bűnös életből váltott meg minket a Bárány drága vére. Amint hittel megragadjátok a vér erejét, már szabadok vagytok és megszenteltettek Isten szolgálatára. Most tehát úgy viselkedjetek, mint szentek, amivé Isten kegyelme által lettetek! A szent Isten szent életű gyermekeket akar.

Rendkívül fontos, hogy ez a drága igazság áthasson bennünket és abbahagyjuk a megszentelődéssel kapcsolatos minden igyekezetünket; rá kell álljunk a hit és kegyelem talajára. Krisztus Jézusban megszenteltek vagyunk (1 Kor 1, 2), Ő szentségünkké lett nekünk. Amint hittel megragadjuk Őt, nagy változás történik: Őbenne már nem vagyunk tisztátalanok, hanem tiszták. - De hát nem talál-e az ember a hívőkben is sok hibát? És mégha mások nem is látják, nem érzik-e ők maguk, hányszor vesz erőt rajtuk a régi, tisztátalan természet? Mégis szentek ők, amíg minden tisztátalanságot engednek magukban megítélni, bűnbánatban meghajolnak és Megváltójukat újra meg újra megragadják. Már nincsenek a tisztátalanság uralma alatt, a bűn többé már nem életelemük; nem élnek benne úgy, mint a hal a vízben. A Szentlélek befolyása alatt állnak; aki Jézusban hisz, mind elnyeri a Szentlelket. Szívük mélyén elszakadtak a bűntől, az a vágyuk, hogy tisztán és szentül éljenek. Minden hibájuk, bűnük és beszennyeződésük ellenére is szenteknek nevezhetik magukat. A korinthusiakban még nagyon sok kifogásolni való volt, mégis szenteknek nevezi őket az apostol.

De ha valaki Isten kegyelme által szentté lett, az járjon is úgy és engedje, hogy a Szentlélek határozza meg gondolkodását, beszédét, cselekedetét.
A szentség adománya feladattá lesz: amivé lényünk mélyén lettünk, az mutatkozzon meg életünkben és magatartásunkban! "Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk" (Gal 5, 25).
Az új természet és az új irány, amit kaptunk, életünk minden megnyilvánulásában érvényesüljön.
Minden tettünkben, kapcsolatunkban, beszélgetésünkben, rejtett belső döntéseinkben és lelki előhaládasunkban ez a szentség mutatkozzék meg!

Győztes élet-Bízd az Úrra

Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.  (Zsolt. 37/4,5)

Gyönyörködjünk az Úrban,bízzál benne azt mondja az Úr.

Mindent bízz csak nyugodtan rá. Az életed, a gyermeked a terveid, problémáid, majd Ő teljesíti,megoldja.

Az Úr azt akarja, ne mi gondolkodjunk a megoldásokon. Ő a megoldások Istene. Ő láthatatlanul munkálkodik. Képes az egész földet megmozgatni azért, hogy amit átadtunk Neki, az meglegyen oldva.

Én elképzelem magamban, hogy történhet. Nembiztos, hogy így van, de lehet mégis.

Én imádkozom valamiért. Mondjuk egy munkahelyért. Rajtam kívül még több testvért imára indít az Úr, hogy közbenjárjanak olyanokért, akik munka nélkül vannak. Az imák eredményeképpen az Úr egy boltban, egy teljesen ismeretlen embert állít mögém a pénztárnál, akivel elkezdek beszélgetni. A beszélgetés folyamán kiderül, hogy az ismerősének vállalkozása van és alkalmazottat keres. Ez csak egy példa volt. Nem tudhatjuk Isten kit és mit vet be annak érdekében, hogy a szükségeink be legyenek töltve. Azért mondja nekünk, csak bízzunk meg Őbenne. Az Úrnál nincs távolság.

A napnak nincs egyetlen olyan perce sem, amikor valahol, valaki, vagy valakik ne imádkozzanak. Az ima körforgásban van és egyetlen percre sem szünetel. Lehet, hogy épp most a te ügyedért Francia országban imádkozik valaki.

Az Úr mindent rendbe és helyretesz az életedben, ha megbízol Benne.

Nem látunk bele a szellemvilágba, de az biztos, amit az Úr megmondott azt be is teljesíti, mert Ő soha nem változik és amit megmondott meg nem változtatja.

Szerző: Püski Julianna

Napi áhítat- Tanítványokat nevelni

Hét témája: A gyülekezet feladatai

 

Olvasmány: 2Tim 2,22–26

Tudj meg minél többet a szelíd nevelésről, amely állandóan számol Isten be­avatkozásával a tanítvány életében!

„Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat. Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.”

Magyarázat

Pál arra kéri fiatal szolgatársát, Timóteust, hogy nevelje az ellenszegülőket a gyülekezetben. Hogyan történhet ez a nevelés? Semmiképpen sem úgy, hogy nevelési útmutatóként fogjuk fel a Bibliánkat.
Ha a családi kapcsolatokat nézzük, azt látjuk, hogy a Biblia nem ad gyakorlati nevelési tanácsokat, kivéve, hogy a gyerekek „az Úr tanítása szerint” való nevelése a szülők dolga, és erre felhatalmazást is ad nekik. A módszertani kérdéseket a szülőkre bízza. A gyülekezeti közösségre, a tanítványság területére nézve sincs részletes leírás erről.
A legjobb, ha Atyánk „nevelési stílusát”, Jézus lelkületét tekintjük modellnek, az egészet pedig a Szentlélek erejéből és szabadságában valósítjuk meg. Ennek az elemei a személyes példaadás, a szerető jóindulat és a határozott korlátok egyensúlya, a tanítva fegyelmezés,
a szóbeli helyreigazítás, és a kölcsönös tisztelet, melynek bizalmas kapcsolat az alapja.
Persze ebben a kérdésben sem mi vagyunk a kulcstényező. Ha lehetne tökéletes tanítványt nevelni, Isten nevelési útmutatót küldött volna, nem Jézust! Jézus a fontos. Vele találkozzon, aki ellenszegül. Ő tudja meggyőzni a változás szükségességéről, és arról, hogy ez nemcsak ábránd, hanem valóságos lehetőség.

(Sinka Csaba)

Alfa-Omega tanítások-Isten országa

Írta: Farkas Antal

Áldott Testvérem. Izgalommal nézek elébe a mai témának, hogy mennyire nyitja meg az Úr az igéjének kapuját. Az Isten országáról van sok elmélet, elképzelés, vagyis sokan rugaszkodnak el Isten igéjétől és érzelmeik, vágyaik alapján képzelik el. Szóljon hát Isten igéje:

Lukács evangéliuma 17,20-21
„Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.”

Tehát bennünk van és nem szemmel látható módon jön el. A következő ige segítségünkre lesz hogy jobban megértsük:

János evangéliuma 4,23-24
„De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.”

Jól tudjuk az igéből, hogy Isten kijelölt egy helyet, ahol felépült az a ház amelyet az Úr nevéről neveztek. Ez pedig Jeruzsálemben volt található, a templom, amelyben volt a Szentek Szentje és ahol az Úr szövetségládája helyezkedett el. De Jézus halála után megváltozott ez, kettéhasadt a kárpit és szabaddá vált az Út a Szentek Szentjébe, ahová amúgy csak a főpap mehetett be évente egy alkalommal. Az Isten országa már nem helyhez kötött (a templomot lerombolták és azóta se építették újjá), bár a mai napig építenek hatalmas és lélegzetelállító szépségű épületeket, amelyeket Isten házának neveznek. Pedig Isten háza mi vagyunk:

1Korintusi levél 6,19
„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?”

Tehát mibennünk él Isten, és ezáltal lesz az országa is mibennünk! Isten országa ugyanis ott van, ahol Isten az Úr. Ahol az Ő törvényét tisztelik és megtartják. Van egy nagyon szép dal, amely tartalmazza ezt a részt:

„És ahogy trónt állítunk Neked.Jöjj, Úr Jézus foglalj helyet!”
(Jézus térdet hajtunk c. dal)

Isten országa ott van, ahol Isten trónon ül. Isten azonban nem diktatúra párti, hanem azt akarja hogy mi magunk válasszuk meg királyunknak. Éppen ezért van az, hogy Isten országa csak úgy jöhet el a mi életünkben, ha a teljes irányítást neki adjuk át. Gondoljunk csak arra az esetre, mikor Izráel népe királyt kért magának. Isten nem harcolt a néppel, megadta azt amit kértek és tudjuk Saul történetéből, hogy nem volt a javukra. De ezután Isten támasztotta Dávidot királyul és az Ő uralkodása kedves volt Isten előtt. De miért is? Azért, mert Dávid Istent helyezte trónra, ugyan Dávid király volt, de Isten akarata szerint uralkodott.

Máté evangéliuma 18,19-20
„Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

Ezt az igét sajnos többen félreértették, mert összegyűlnek olyan tervvel a fejükben, amely nem Isten akaratában van de mivel többen kérik, azt hiszik hogy megkaphatják. De Jézus megadja a kulcsot ebben az igerészben is:

„...ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől...”

Tehát nem abban egy akaraton amit éppen kérnek, hanem minden egyéb dolog felől is! Mutassatok két olyan embert, akik minden dologban egyet értve tökéletesen egyformán gondolkodnak! Ilyen nincs Testvérek, csak ha mélyen el vagyunk rejtve Jézusban. Jézus eképpen mondta:

János evangéliuma 17,22-23
„...hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek...”

Csupán akkor lehetséges ez, csakis akkor valósulhat meg ez a tökéletes egység, ha már többé nem a saját gondolataink által élünk, hanem Isten országának tökéletes polgárai lettünk. Vagyis ha Isten trónon ül a saját életünkben és már többé semmit sem cselekszünk az Ő akaratán kívül. A „minden dolog felől”-való egyetértés tehát csak úgy valósulhat meg, ha Istenben tökéletes egységünk van.

Római levél 12,1-2
„Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Ha tehát megváltozunk, akkor már nem a mi kívánságaink, elképzeléseink élnek, hanem az Ő akarata szerint járunk közben. Jézus ezt is mondta:

János evangéliuma 14,13-14
„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.”

Mit jelent kérni az Ő nevében? Nem azt jelenti Testvérek, hogy a mondataink végére odatesszük, hogy: „Jézus nevében” és máris megkapjuk kéréseinket. Az hogy Jézus nevében kérünk azt jelenti, hogy Jézus a nevét adja hozzá. Ha úgy tetszik, amihez Jézus az aláírását adja. Jézus nevében tehát csak úgy kérhetünk és cselekedhetünk, amely az Ő akaratában van. Gondoljuk csak el, hogy aki a király nevében szól dolgokat, bár a király nem küldte őt, az halálos ítéletet hozott magára. Jézus pedig a királyoknak Királya és uraknak Ura. Ne vegyünk szánkra könnyelműen az Ő nevét.

János evangéliuma 15,14-16
„Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”

Jézus barátnak hív minket és tudtunkra adta nekünk, hogy mi az Ő akarata és ezért aszerint kell cselekednünk. Szintén hallottuk az előbb felolvasott ige végén is, hogy:

„akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”

De mi van azokkal az emberekkel, akik nem csak gyakorolják, de másokat is buzdítanak arra, hogy Istentől mindenféle luxus dolgokat kérjenek? Honnan vették ezt az őrültséget, hogy Isten gazdagságot ígért az Ő követőinek? Pál szavai jutnak eszembe:

1Timóteus 6,8
„De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.”

Mégis úgy gondolják, hogy őket megilleti a gazdagság és ilyen kérésekkel bombázzák Istent. Isten pedig vajon a vesztüket akarja? Nem értik ezek az emberek azt, hogy mit kérnek maguknak. Hiszen a gazdagság a legtöbb embernek a kárhozatává válna. Csak ezt a két igét hozom hogy megértsük:

Lukács evangéliuma 18,25
„Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.”

És:

1Timóteus 6,10
„Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.”

Az ige arról is bizonyságot tesz, hogy ahol a szívünk, ott van a kincsünk (Mt 6,21). Sokak életében még nem jött el Isten országa, mert ahelyett hogy Istent ültetnék a trónra, inkább a mammonnak szolgálnak (a mammon az a „vagyon”-nak a megnevezése). Sokan szolgálnak nyilvánosan a mammonnak és nem is szégyellik. De mivel nekik ezen a földön van a szívük, ezért ne is reménykedjenek Isten országában.

Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”

Isten országa nem az anyagi gazdagságról fog szólni, ahogyan ez az ige is bizonyságot tesz erről:

Római levél 14,16-17
„Ne káromoltassék azért a ti javatok. Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.”

Vagyis Isten országa nem a testi élvezetekről fog szólni.
Jézus megmondta, hogy szegények mindenkor lesznek körülöttünk:

Máté evangéliuma 26,11
„Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.”

János pedig világosan tudtunkra adja, hogy ha elnézzük a jólétben azt, hogy a testvérünk szűkölködik, akkor nincs bennünk Isten szeretete:

1János levele 3,17
„Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete?”

Tehát arra jutottunk, hogy a gazdagság pazarlásnak minősül ha a világi javainkat inkább halmozzuk mint hogy a szűkölködőknek adnánk. De Isten országában nincs pazarlás! Erről tesz bizonyságot Jézus is, mikor a két tömeget (4000 és 5000) megvendégelése után összeszedette a maradékokat a tanítványokkal. Jézus élete tanításul szolgál olyan szempontból is, hogy Isten országában milyen törvények uralkodnak. Az Ő élete az Isten országának a törvényeiről is tanúskodik.

János evangéliuma 3,3
„Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.”

Isten országa akkor lesz nyilvánvalóvá számunkra, ha újonnan születtünk. Viszont az újjászületés feltétele a halál, másként nem lehetséges. Meg kell halnunk a saját terveinknek, akaratunknak, hogy Isten terve és akarata valósulhasson meg. Ilyenkor Isten kerül a trónra és megnyitja lelki szemeinket amellyel megláthatjuk az Ő országát. Csak ekkor beszélhetünk valódi hitről, hiszen meg van írva:

Zsidó levél 11,1
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”

Meggyőződés és nem hiszékenység. Hiszen ha hiszünk Istennek, akkor meggyőződésünk hogy beváltja beszédét! Ilyenkor már nem reménykedünk a beszédei beteljesedésében, hanem tudjuk, hogy valóra váltja azt. Biztosan felfigyeltetek arra, hogy az ige beszél a mennyeknek országáról és az Istennek országáról. Mi a kettő között a különbség? Semmi, egyről beszélnek, csak a Máté használja a mennyeknek országa kifejezést, mindenki más az Istennek országaként említi.

De menjünk tovább a félreértelmezett igék helyes értelmezésének útján:

János evangéliuma 20,23
„Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.”

Felmerül a kérdés, hogy mi van olyan helyzetben, ha a testvér nem tud megbocsátani nekem, de én bocsánatért esedezem az Úr előtt? Nyilván bocsánatot nyerek, attól függetlenül, hogy a testvér nem tud megbocsátani. Isten folyamatosan felhozza igéjében, hogy a megbocsátás a természetünkké kell hogy váljon, máskülönben az átkunkká lesz.

De akkor mit akar üzenni ez az ige? Máris meg fogjuk érteni a következő igék után:

Apostolok Csel. 7,59-60
„Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.”

Jézustól is halljuk ugyanezt:

Lukács evangéliuma 23,34
„Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.”

Értjük tehát, hogy mit üzennek ezek az igeversek? István és Jézus szavai, amelyben kérték az Atyát hogy ne számolja fel bűnnek azok cselekedeteit, célhoz értek (az Atya megbocsátotta azt). Ezek a felkiáltások nem azért történtek, mert kegyesség látszatát gyakorolták, hanem mert ez valóban bocsánatot eredményezett nekik. Ezt nekünk is gyakorolnunk kell Testvéreim, nem csak azoknak kell megbocsátani akik bocsánatot kérnek, hanem mindazoknak, akik ellenünk vétkeztek.

Máté evangéliuma 5,44-45
„Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.”

Így válunk Isten gyermekeivé, akik örökölni fogják az országot. Ha Isten szeretete által élünk, akkor nem fogunk senkit sem akadályozni abban, hogy megnyíljon a szemük és meglássák Isten országát.

1Péter levele 4,8
„Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.”

Ámen