Krisztus mindenek felett-A LÁTOMÁSNAK ÁRA VAN

Oswald Chambers -

"Amely esztendőben meghalt Uzziás király, láttam az Urat" (Ézs 6,1)

 

Lelkünk történetében gyakran ismétlődik meg, hogy "eltűnik a hős". Isten újra meg újra elvesz valakit barátaink közül azért, hogy saját maga foglalhassa el a helyét. Ilyenkor ájulás környékez, elgyengülünk, gyávákká leszünk. Vegyük személyesen: amelyik évben meghalt az a valaki, aki olyan drága volt nekem, mint Isten - odadobtam mindent? - beteg lettem? - elcsüggedtem? Vagy - megláttam az Urat? Jellemem állapotától függ, hogy meglátom-e Istent. A kijelentés a jellem szerint alakul. Mielőtt ezt elmondhatom: "Láttam az Urat", kell lennie valaminek a jellememben, ami összhangban van vele. Míg újjá nem születtem, míg nem láttam meg Isten országát, csak a saját előítéleteim vonalában látok. Szükségem van a külső események sebészi beavatkozására és a belső megtisztulásra. Csak akkor tudjuk életünket összhangban tartani Istennel, ha Ő áll az első, a második és a harmadik helyen is, és más nem is számít többé. "Az egész világon nincs más, csak Te, én Istenem, rajtad kívül senki sincs." Fizesd az árát állandóan! Hadd lássa Isten, hogy hajlandó vagy a tőle nyert látás szerint élni.

Varga László - Isten asztaláról

"Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben."
Lukács 2,52

Jézusnak is végig kellett járnia az emberi fejlődés minden lépését. Síró csecsemő volt a jászolban, érdeklődő, okos fiú a jeruzsálemi templomban, engedelmes ifjú apja műhelyében. Növekedéséről négy vonatkozásban számol be a Szentírás. Bölcsen tette az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, hogy ezt az utat jelölte meg a világ keresztyén ifjúsága számára. Ez a tennivaló, hogy egész emberekké váljunk. Növekedni bölcsességben: tanulni, minél jobban megismerni a világot, hogy felnőttként minél többet használhassunk azoknak, akik közé Isten odarendel. Testben: testünk is Isten teremtménye, jó eszköz feladataink szolgálatában. Kötelességünk vigyázni rá. Isten előtti kedvességben: enélkül hiábavaló minden tudásunk és egészségünk. Őt kell megismernünk, az Ő szeretetét eltanulnunk, az Ő országát építenünk, erre használni tudásunkat és egészségünket: ez az értékes, boldog élet egyetlen eredményes lehetősége. Ez teszi értékessé életünket az emberek társadalmában. Boldog az az ember, aki ezt az utat végigjárva megbecsült társa lesz felebarátainak. Erre neveljük gyermekeinket? Súlyos ítéletre méltó az a szülő, aki gyermekét nem ezen az úton vezeti.

Jó Atyám, köszönöm, hogy ezt az utat jelölted ki számomra és gyermekeim számára. Ha szüleim így neveltek, neked köszönöm. Ha elhanyagolták, köszönöm, hogy mások által is megismertetted velem a Krisztus szerinti növekedés útját, akár ifjan, akár felnőtt fejjel. Tudom, ha gyermekeimet boldoggá akarom nevelni, erre kell vezetnem őket. Adj nekünk, Uram, olyan egyházat, mely képes hitre nevelni gyermekeinket! Adj olyan iskolát, ahol nemcsak tudást, de hitet és tiszta erkölcsöt csepegtetnek gyermekeink lelkébe! Adj olyan társadalmat, mely nem ragadja el lelküket a bűnök fertőjébe! Add Szentlelkedet, hogy mássá legyen ez a Téged megtagadó világ! Eleget szenvedtünk a hitetlenség miatt, hozd el országodat gyermekeink életében! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-A SZABADSÁG ÁRA

Andrew Kuyvenhoven -

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 6,12-23 

12 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. 
13 Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek. 
14 Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek. 
15 Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla! 
16 Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra? 
17 De hála az Istennek, hogy csak voltatok a bűn szolgái, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére adattatok! 
18 Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek. 
19 Emberi módon beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek. 
20 Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. 
21 De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál! 
22 Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet. 
23 Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

"Tagjaitokat se adjátok a bűnnek, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Ha nem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek." (Róm 6,13)

A 11. versben az apostol azt mondja nekünk, hogy a csata győzelemmel végződött. "Azt tartsátok, hogy egyszer s mindenkorra vége, meghaltatok és feltámadtatok." A 12. versben pedig azt mondja, hogy indítsunk háborút: "Ne engedjétek, hogy a bűn legyen úrrá bennetek."
Pontosan ezt jelenti hitből eredően új életet élni. Az evangélium kijelenti, hogy minden be van fejezve, minden eldőlt. Krisztusban vagyunk, ezért meghaltunk és feltámadtunk. Krisztusban elvettük bűneink büntetését, és Krisztusban elkezdtük az új életet. A bűn ősi uralma megtört. Most már Istennek élünk Krisztus Jézusban.
Az evangélium ezt a jó hírt mint üzenetet közli velünk, melyet hinni kell. Átadja azonban parancs formájában is az üzenetet: "Tagjaitokat ne adjátok a bűnnek, adjátok oda magatokat az Istennek." "Tagjaink" azok a különféle életműködések, amelyek segítségével a jelen világban megnyilvánul az életünk. Minden életmegnyilvánulásunkon az új Úrnak kell uralmat gyakorolnia, és nem a réginek.
Ez üzenet is, parancs is. Ha hiszünk az üzenetnek, engedelmeskedünk a parancsnak. És a parancsnak való engedelmességben mutatkozik meg, hogy hiszünk az üzenetben.
Az az evangéliumi nyilatkozat, hogy Krisztus Jézusban vagyunk, nem varázsszó, mert az érem másik oldala az evangéliumból következő parancs. A hitből harc következik. Mostantól kezdve nem engedhetjük meg az ördögnek, hogy "a gonoszság fegyvereiként" használjon bennünket. Hanem tagjainkat (fejünket, kezünket, lábunkat, gondolkodásunkat, cselekedeteinket, jövés-menésünket) Istennek kell odaszentelnünk.
Ez az új élet feszültsége. Maga a feszültség az új élet jelenvalóságának a jele. Mindig harcolunk, vagy ha nem, akkor nem hiszünk. És győzni fogunk, mivel Krisztus győzött. Az ő ereje segítségével állunk és harcolunk.
A mi új szabadságunk ára az állandó éberség. Imádkozz és őrködj minden órában. Életünknek tanúsítania kell, hogy valójában ki az Úr. És Urunknak érvényesítenie kell akaratát életünkben.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb -

"És az Úr előtt nagy erős szél ment, amely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt, de az Úr nem volt abban a szélben. És a szél után földrengés lett, de az Úr nem volt a földrengésben sem. És a földrengés után tűz jött, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott. És mikor Illés ezt hallotta, befedte az arcát palástjával és kiment..." l.Kir. 19,11-13

 

 

Isten kiválasztottjainak mindig is legbensőbb kívánsága volt, vajha megláthatnák Istent. Ezt a kívánságot Isten újra és újra beteljesítette. Ugyanazon a helyen, ahol Mózes látta Isten dicsőségét, elvonult Isten Illés előtt is. Előtte szélvihar, földrengés és tűz ment, megsemmisítő erejű természeti jelenségek: jelképei Isten büntetésének és ítéletének, amelyek a vidéket érni fogják.

Jóllehet ezeknek az ítéleteknek megvan az Istentől elrendelt céljuk, Isten tulajdonképpeni lényét mégsem lehet belőlük megismerni.

Illés Isten jelenlétét csak a lágy suttogásban, a halk és szelíd hangban érzi meg.

Ellentétben a viharral, földrengéssel és tűzzel, ez valami kimondhatatlanul jóleső, gyógyító és megnyugtató. A meg nem érdemelt jóságában, kegyelmében jelenti ki Isten saját lényét.

Mégis megelőzik ezt a kijelentést a pusztító csapások. Ezek azonban nem értelem nélküli kínzások. A M.t 24,8: "Mindez pedig a sok nyomorúságnak a kezdete" szó szerint így hangzik: "Mindez a szülési fájdalmak kezdete" - amelyből Isten királyságának kell megszületnie e földön.

Amikor az emberiségnek olyan nyomorúságokat kell átszenvednie, amilyenek nem voltak, mióta ember él a földön, akkor Istennek olyan csodáit is átéli majd, amelyeket ember soha nem látott: láthatja majd az Urat eljönni teljes dicsőségében az ég felhőivel. Ő hozza majd a teljes váltságot.

Nicelife-AZ ATYAISTEN-8.nap

Függetlenül attól, hogy nagyszerű vagy kevésbé nagyszerű édesapád volt, el tudod képzelni, hogy egy szeretetteljes apa hogyan viszonyul a gyermekeihez. Szeretettel, együttérzéssel, bölcsességgel vezeti és korrigálja őket, így téve lehetővé, hogy bővelkedő és teljes életet élhessenek. 

A KÖNYVBŐL
"Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz" (Zsolt 103:13).

"Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában" (Zsolt 68:6).

"Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismert bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk" (Ézs 63:16).

"Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel" (Péld 3:11-12).

ISTEN ÍGÉRETE
"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek" (Mt 6:31-33).

CSELEKVÉSI PONT

SOROLD FEL A TÍZ LEGJOBB JELLEMVONÁST, AMELY A LEGJOBB APÁNAK JELLEMZŐJE LEHET! MOST OLVASD EL ÚJRA A LISTÁT ÉS TUDATOSÍTSD, HOGY AZ ATYAISTENRE MINDAZOK ÉS MÉG SOKKAL TÖBB IS IGAZ! Ő AMI TÖKÉLETES ÉDESAPÁNK, AKI KÉSZEN ÁLL, HAJLANDÓ ÉS TUD IS TÖKÉLETES SZERETETÉVEL SZERETNI

 

Kenneth E. Hagin - Azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem!

,,Lõn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba Õ és az Õ tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindulának. De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben voltak. És hozzámenvén, felkölték Õt mondván:
Mester, Mester, elveszünk! Õ pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait;
és megszûnének, és lett csendesség. És monda nékik: Hol van a ti hitetek?,,
—LUKÁCS 8,22–25.

John A. Dowie Skóciában, Edinburgh-ban született és fiatal korában Ausztráliába költözött. Egy kongregacionalista gyülekezet pásztoraként élt ott, Newton városában, amikor 1875-ben egy szörnyû járvány söpört végig az ország részen. Ez alatt a járvány alatt kapott elõször Dowie világosságot az isteni gyógyításról és a hívõknek adatott hatalomról. 
Olvastam, hogy egyszer azt mondta: „Tizennégyszer keltem át az óceánon hajóval. A tizennégy átkelés alatt sokszor tört ki vihar. Minden alkalommal úgy cselekedtem, ahogy Jézus: megdorgáltam a vihart. És az minden egyes alkalommal megszûnt.” 

Dowie tudta, hogy Jézus azt mondta: „Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a
cselekedeteket, amelyeket én cselekszem…” Tudta, hogy össze van kapcsolva Istennel. 
Te és én ugyanannyira össze vagyunk kapcsolva Istennel, mint Dowie vagy bárki más.

Megvallás: Én hiszek Jézusban. Én is meg tudom cselekedni azokat, amiket Jézus cselekedett itt a földön. Jézus azt mondta, hogy én képes vagyok erre, ezért képes is vagyok rá.

KENNETH Copeland : Ne szomorkodj!

Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jönnek, és örökös öröm fejükön; vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj [szomorúság]!-(Ésaiás 51: 11)

Tudtad, hogy meg vagy váltva a fájdalom és szomorúság átkától a Jézus Krisztus vére által? Épp úgy nem kell eltűrnöd őket, mint a bűnt vagy a betegséget.
Édesanyám 1988 augusztusában költözött haza az Úrhoz, és Isten hónapokkal előtte elkezdett engem a szomorúságról és a fájdalomról tanítani. Minden alkalommal, amikor megmutatott valamit ezzel kapcsolatban, gyakorlatba ültettem. (Mindig ezt kell tenned, ha Isten tanít valamire. Kezdd el most gyakorolni, és mire szükség lesz rá, már tudsz benne járni!)
Tehát nyolc és fél hónappal azelőtt, hogy édesanyám hazaköltözött az Úrhoz, elkezdtem ellenállni a szomorúságnak. Elhatároztam, hogy „nem bánkódom”. Az ördög azonnal támadást intézett az érzelmeim ellen.
De én azt mondtam: „Nem, ezt nem fogadom el. Hatalmat gyakorlok az ilyen érzések fölött Jézus nevében. A testemet odaszántam az Úrnak kedves áldozatul, ezért csakis az Ő örömét fogadom el.” Majd elkezdtem az Igét szólni, és hangosan dicsérni Istent.
Volt három nehéz napom, amíg így ellenálltam, aztán azok a nyomasztó szellemek elmentek.
Azt mondom neked: ellen kell állnod a szomorúságnak és a fájdalomnak. Nem tartozik hozzád. Nem a Mennyei Atyádtól származik. Lehet, hogy egész éjszaka járkálni fogsz. De ne aggodalmaskodva és siránkozva járkálj, hanem az Igét szóld, amíg az a nyomasztó szellem eltávozik, és az Úr öröme érkezik hozzád.
Emlékeztesd magad arra, hogy ki vagy. Te az vagy, aki vigasságot és örömöt találsz. Te az vagy, akitől a fájdalom és szomorúság elmenekül. Te az Úr megváltottja vagy!
Igei olvasmány: Zsoltárok 97
  

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Boldog sírók?

"Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. "(Mt 5,4)

 

Különös megállapítása ez Jézusnak. Milyen sírásra gondolhatott?

Egyszer valaki úgy ment el reggel otthonról, hogy köszönés nélkül csapta be maga mögött az ajtót. Felesége szipogva készült szintén munkába. A napi események kitörölték mindezt a férfiból, s este kedélyesen tért haza. Az asszony éppen mosogatott, s amikor a férje megpuszilta, látta, hogy sír. Te meg mit bőgsz? - kérdezte. Rövid csodálkozás után a férje vállára borult, és elkezdett zokogni. A legtöbb férfi ilyenkor nem tudja, mit tegyen, de ahogyan ott álltak a konyha közepén, eszébe jutott a reggeli jelenet. Meg az a sok veszekedés, ami az utóbbi időben lezajlott. Szinte visszahallotta a maga kemény, durva szavait, és ő is elkezdett sírni. Aztán leült, ölébe vette asszonyát (már régen nem történt ilyen), és elkezdett gyónni. Bocsánatot kért sok mindenért. Mire az asszony is kezdte sorolni a maga bűneit. És kölcsönösen megbocsátottak egymásnak. Amikor ezt elmondták, így fejezték be: azóta vagyunk boldog házasok.

Ugye, milyen igaz Jézus szava: boldogok, akik sírnak. Akik csak siránkoznak, hogy milyen szerencsétlenek, azok nem boldogok. De akik sírni tudnak amiatt, hogy milyen bűnösök, azok boldogok.

A sírás nem a gyengeség jele, hanem az őszinteségé. Boldog az, akinek valós képe van önmagáról, aki nem akar olyan maradni, amilyen, akinek van bátorsága bűnt vallani és bocsánatot kérni, s aki tud szívből megbocsátani. S boldog az, akit Isten annyira szeret, hogy bevilágít a szívébe, s megmutatja, mi rejtőzik ott. Amikor ezt meglátta Péter, a kemény férfi, a derék, jó ember is csak sírni tudott rajta. Ekkor már meg lehetett vigasztalni

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Úgy, mint Pató Pál?

"...a világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. (Lk 16,8)

 

 

Jézusnak ezt a példázatát sokan félreértik. Arról van itt szó, hogy egy sáfár (vagyonkezelő) sikkasztott, és emiatt elbocsátják. Megijed, mert „kapálni nem tud, koldulni szégyell", mit tegyen, hogy biztosítva legyen a jövője? Gyorsan hívatja az ügyfeleket, és mindegyiknek elenged a tartozásából, hogy később majd jóindulattal legyenek hozzá.

Jézus nem a csalását állítja példaként, hanem a gyors és határozott cselekvését, amivel biztosítani akarja a jövőjét. Erkölcsileg elítéli, végig hamisnak nevezi, de azt mondja: ha még egy ilyen alak is így gondol a jövőjére, mennyivel inkább kellene nektek biztosítanotok helyeteket az örökkévalóságban.

Minden példázatnak egy központi üzenete van, a részletek csak ennek a színezésére valók. Itt tehát Jézus figyelmeztetése ez: ha egy ilyen minden hájjal megkent szélhámos felelősen és idejében gondoskodott magáról, mennyivel komolyabban kellene nektek, felelős embereknek gondolnotok arra, hogy ez az élet rövid ideig tart, utána következik az örökkévalóság, de csak most lehet bebiztosítani, hogy az ne gyötrelmes legyen, hanem boldog. És ti olyan ráérősen, tétován, Pató Pál-osan gondoltok erre, semmit sem tesztek az örök üdvösségetekért, vagy halogatjátok az evangélium komolyan vételét, mintha ez olyan felesleges, lényegtelen dolog lenne, holott ez az ember legjelentősebb döntése, valóban élet vagy halál kérdése: állást foglalni Jézus mellett vagy Jézus ellen.

A jövőnknek kell meghatároznia a jelenünket. Mivel mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, most lehet és kell felkészülni erre, és rendezni vele a kapcsolatunkat. Ha ez megtörtént, félelem nélkül és örömmel élhetünk és léphetünk majd át az örökkévalóságba.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Alfred Christlieb

  "Illés felkelt, evett és ivott és ment annak az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, a Hórebig. És bement ott egy barlangba és szólt az Úr hozzá: Mit csinálsz itt Illés? Ő ezt mondta: Nagy búsulásom van az Úrért..., csak én maradtam egyedül és engem is halálra keresnek."   l.Kir. 19,8-10

   

Micsoda ereje van az Istentől ajándékozott ételnek! Illés mehetett vele kietlen, elhagyott, ismeretlen utakon, úttalan és víztelen homok- és kősivatagokon keresztül, anélkül, hogy elfáradt volna.

A negyven napi és negyven éjszakai vándorlásban egyszer sem volt szüksége a különben nélkülözhetetlen alvásra.

Igen, Isten az, aki erőt tud adni (5.Móz. 8,18) nekünk a kietlen, egyhangú, sötét, veszélyes, hosszú és nehéz utakon való vándorlásra, amelyre kevés a saját erőnk.

Ezt az erőt Isten Igéjében és az Ő gyermekeivel való közösségben nyújtja.

Isten új utasításokat ad szolgájának. Illés jeleket és csodákat tett, Isten ítéletének és kegyelmének idejét hirdette, egész népét Isten útjára igazította. De még nem tanult meg mindent! Egész életében tanuló maradt. Így van ez Isten minden emberével. Péter öregkorában is elfogadja Pál figyelmeztetését (Gal. 2,14).

Pál, a kipróbált apostol, engedi, hogy az efézusi tanítványok tanácsokkal lássák el.

János, a 90 éves aggastyán hagyja, hogy egy angyal óvja meg a tévedéstől. (Jel. 22,9)

Maga az Isten szent szolgája is, akit tüzes szekéren fog hazavinni Isten, egész földi vándorlása alatt nem szűnik meg tanulni.

Egyes gondolatait el kell hagynia, újakat, Isten gondolatait el kell fogadnia.

Bárcsak ezt a drága következtetést vonhatnánk le Illés látásából: tanulók maradunk, míg csak e földön élünk. (Fil. 3,12)

 

Isten asztaláról-Varga László

"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés."      Zsidók 11,1

Ritka a Szentírásban az ilyen világos, szinte tudományos definíció. A hit olyan dolgokra vonatkozik, melyeket emberi eszközökkel nem lehet megragadni. A jövőt csak remélhetjük. Istent, a mennyországot e földön soha nem fogjuk látni, de magatartásunkat döntően meghatározza, meg vagyunk-e róla győződve vagy sem. Hit nélkül nem lehet élni. A mindennapi életben is több az, amit hiszünk, mint amit tapasztalunk. Azért olyan értelmetlen mondás az, hogy azt hiszem, amit látok. Még értelmetlenebb, ha Istent csak akkor hinném, ha létét be tudnák nekem bizonyítani. Bizonyítani csak azt lehet, ami a hatalmamban áll. Ha Isten valóságát emberi eszközökkel be lehetne bizonyítani, hatalmunkban lenne, nem lenne Isten. Ennek igényét a népi mondás jellemzi: a bolha köhög. A hit Isten látásának érzékszerve. Számára Isten léte és hatalma mindenben megmutatkozik: az anyagi mindenség csodáiban, az élet rejtelmeiben, egyetlen sejt tökéletességében, lelkünk nyugalmában, biztonságában. A színvak nem látja a virágok színeit, hiába ragyognak. Színvak társadalom bolondnak mondaná a színekről szóló beszédet. A hitetlennek nincs érzékszerve Isten látására. De attól Isten és világa éppen olyan valóság, mint a virágok színei. Azért olyan fontos Jézus sokszori áldása: láss! 


Hatalmas Istenem, Te sokszorosan megmutattad magad a teremtés csodáiban. Köszönöm, hogy az én nemzedékem a világ és az élet tökéletességének egyre több csodáját ismerheti meg a tudomány eszközeivel, s én minden új felfedezésben jobban láthatom teremtő bölcsességedet. De világosan Krisztusban látlak, az Ő szeretetében, önátadásában, tökéletes, soha el nem avuló, az emberi társadalom egészsége számára egyedüli, gyakorlati lehetőséget jelentő tanításában. Segíts, hogy megingathatatlan hittel tudjak hinni, s hogy hitemet segítségeddel másoknak is képes legyek átadni! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- HALÁL ÉS FELTÁMADÁS

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 6,1-11

1 Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem?  
2 Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?  
3 Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk?  
4 A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.  
5 Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.  
6 Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.  
7 Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől
8 Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.  
9 Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta.
10 Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él.  
11 Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.


"Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban." (Róm 6,11) 



Az evangélium prédikálásának már a legelejétől kezdve azt a kifogást emelték az emberek, hogy a kegyelem veszélyes. Ha minden hangsúlyt Krisztus tetteire helyezünk, mi lesz a mi cselekedeteinkkel? És, ha Isten törvénye meg az emberi bűnök csak arra szolgálnak, hogy megmutassák Isten kegyelmének a nagyságát (Róm 5,20). Miért éljünk rendes életet? "Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem?" Vagy, ahogy egy régi katekizmus fogalmaz: "Nem nevel-e ez a tanítás könnyelmű és elvetemült embereket?" (Heid. Káté 64.k., a ford. megj.).
Csak akkor lesznek az emberek "könnyelműek és elvetemültek", amikor az egyházak az olcsó kegyelemmel házalnak. Ez soha nem történik meg, amíg az egyházak az evangéliumot hirdetik. A szerencsétlenség akkor következik be, amikor a tanítók árusítanak, az emberek pedig vásárolnak: kegyelmet Krisztus nélkül, ajándékot ajándékozó nélkül.
A keresztyén evangélium szerint az egy a sokakat képviseli. Ne felejtsük el azonban, hogy a sokak be vannak kebelezve az egybe. Akik hisznek Jézus Krisztusban, többé már nem ádámi emberek, hanem krisztusi emberek. Új testet alkotunk egy új hatalom uralma alatt, mely hatalom megváltó és megújító.
Ami Krisztussal történt, mindazokkal megtörtént, akik Krisztusban vannak. Ő meghalt, mi is meghaltunk. Ő feltámadt, mi is feltámadtunk, mert Krisztusba "bele vagyunk foglalva". "Meg vagytok keresztelve, ugye?" - mondja Pál. Nos akkor - hacsak nem űztek játékot az emberekkel a szavakkal és a vízzel - Krisztus halálában és feltámadásában részesültök, mert a keresztség a Krisztussal való egységünk valóságát tanúsítja.
Ezért "ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban." Ezt úgy kell csinálnunk, hogy gyakoroljuk hitünket.
A megkeresztelt keresztyének Krisztusban vannak. Ezért halottak vagyunk a bűnnek. A bűn nem tarthat többé igényt ránk. Krisztus meghalt, nemde? És én őbenne vagyok, ugye? Ezért ami elmúlt, elmúlt. És "az új" érkezett el. Vele együtt egy, az Istennek szentelt és a Lélektől kormányzott új életre támadtunk fel. Ez az új élet nem valamiféle erőmutatvánnyal kezdődik, hanem a hit tényeivel. 

Krisztus mindenek felett-SZELLEMI EMBEREK KÖZÖSSÉGE

Oswald Chambers-

Míg eljutunk mindnyájan... a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére" (Ef 4,1). 

A "rehabilitáció", azaz jogaiba való visszaállítás azt jelenti, hogy Jézus Krisztus a megváltásban az egész emberiséget újra abba a kapcsolatba hozza Istennel, amiben az Ő terve szerint lennie kell. A Gyülekezet megszűnik szellemi emberek közössége lenni, ha saját szervezetének fejlesztését tartja szem előtt. Jézus Krisztus terve szerint az emberiség úgy kerül vissza jogaiba, hogy mind az egyéni, mind a közösségi életben Jézus Krisztus valósul meg. Jézus Krisztus azért küldött ki apostolokat és tanítókat, hogy megvalósulhasson személyisége testületileg. Nem az a rendeltetésünk, hogy saját szellemi életünket kifejlesszük, vagy hogy élvezzük a szellemi visszavonultságot. Azért vagyunk itt, hogy Jézus Krisztust megvalósítsuk úgy, hogy Krisztus Teste felépüljön. Építem-e én a Krisztus Testét, vagy csak a magam szellemi fejlődését keresem? A döntő az én személyes kapcsolatom Jézus Krisztussal: "hogy megismerjem Őt..." Akkor töltjük be Isten tervét, amikor teljesen átengedjük magunkat neki. Valahányszor magamnak kívánok valamit, ez eltorzítja a vele való kapcsolatomat. Nagyon megaláz majd engem, ha rájövök, hogy csupán az érdekelt, amit Jézus Krisztus tett értem, de nem az, hogy Ő valósuljon meg az életemben. Célom Isten maga, nem öröme s békéje, sem áldása; csak Ő, a lelkem Istene! Ezzel a mértékkel mérem az életemet, vagy valami olyannal, ami ennél kisebb? 

Isten műhelyében-Nevelő kegyelem

Carl Eichhorn-

 "Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadva az istentelenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon. " (Titus 2, 11-12)  

A gyógyító vagy megmentő kegyelem nevel is és nem nyugszik, míg helyes állapotba nem hozott minket. Megmentetésünk egyszerre történt. A bűnös kegyelmet kap abban a pillanatban, amikor a Megváltót hittel megragadja. Isten a bűn egész terhét egyszerre elveszi, "egy napon", mint ezt már a próféta is megmondta (Zak 3, 9). Más azonban a nevelő kegyelem. Ennek a munkája egész életünkben folyik. - Az Úr "elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat és ez nekik az én szövetségem, mikor eltörlöm bűneiket" (Róma 11, 26-27). A kegyelem tehát elveszi a bűnadósságot.

Istennek van egy másik szövetsége, amikor rendíthetetlenül elhatározta, hogy megkegyelmezett népének minden szentségtelen vonását is eltörli. Ettől a szándékától Ő el nem tér. Nem nyugszik, míg odáig el nem juttat minket, hogy mértékletesen, igazán és szentül éljünk ezen a világon. Az egyetlen feltétel az, hogy kegyelmes nevelésének készségesen és engedelmesen alávessük magunkat. Kegyelme felfedezi szívünknek minden istentelenségét és a még rejtett világi kívánságokat is.

Érezzük, hogy ez nem illik az új szívhez. Azelőtt a világ kívánságaival együtt természetes otthonunk és életelemünk volt, a kegyelem állapotában azonban olyan valaminek érezzük, ami idegen a Lélekben új ember számára. A kegyelem tanít meg bennünket, hogy fegyelmezetten éljünk és az óember kívánságaival és szenvedélyeivel ne jusson érvényre. Tulajdonképpen nem mi uralkodunk önmagunkon, hanem a kegyelem, ha nevelésének engedelmeskedünk. A kegyelem eljuttat oda, hogy megfelelő legyen embertársainkkal való kapcsolatunk, ne bánjunk igazságtalanul senkivel, se szóval, se tettel és mindenkinek megadjuk a magáét.

A kegyelem istenfélő, szent életre is nevel. A külső élet szétszórtságából csendességbe visz, int bennünket az Ige által és az imádkozás által, hogy maradjunk kapcsolatban, erős közösségben az Atyával és a Fiúval, mert minden ebből fakad. Mértékletesen (fegyelmezetten), igazán és istenfélő módon élni ezen a mértéktelen, fegyelmezetlen, igazságtalan és istentelen világon valóban nagy dolog.

Isten ígéreteinek tárháza-Kit, mikor és hogyan szabadít meg?

Charles H. Spurgeon-

"...meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között megtartani az ítélet napjára" (2Pt 2,9) 

Az igazakat megpróbálja Isten. Nem igazi hit az, amely nem ment át próbán. A kegyesek azonban megszabadulnak a próbákból, nem valamely véletlen, vagy külső segítség folytán, hanem az Úr közbelépése által. Ő szabadítja meg a benne bízókat. Isten szereti az istenfélőket, mindig tudja, hol vannak és mi a sorsuk.

Olykor azt hiszik, hogy szinte útvesztőbe kerültek, és sejtelmük sincs, hogyan menekülhetnek meg a fenyegető veszély elől. De amit ők nem tudnak, azt tudja az Úr. Ő tudja, hogy kit, mikor és hogyan fog megszabadítani. Úgy szabadít meg, ahogyan az istenfélő embernek leginkább a javát szolgálja, akkor, amikor az a kísértőt a legjobban megszégyenítheti, és amikor Isten dicsősége a legnyilvánvalóbban megmutatkozhat. Nyugodtan az Úrra bízhatjuk a "hogyan"-t és örvendezhetünk, hogy Ő így vagy úgy, de hatalmas jobbjával dicsőségesen átsegíti népét e földi életben a veszélyeken, próbákon és kísértéseken.

Ne kutassak tehát ma sem az Úr titkai között, hanem várjam türelmesen a szabadulás idejét, bízva abban, hogy noha én nem látok kiutat, mennyei Atyám már készíti a szabadulás útját számomra.

Nicelife-CSÜGGEDÉS VAGY DEPRESSZIÓ-7.nap

CSÜGGEDÉS VAGY DEPRESSZIÓ

A legtöbben életünk egy szakaszában biztosan éreztük magunkat csüggedtnek. Amikor a csüggedés folytatódik, depressziót szül, és búskomorságba merülünk.  

Viszont néha csupán annyi elegendő felemelkedésünkhöz, hogy jelen legyen egy barát, aki hajlandó meghallgatni. Isten éppen egy ilyen barát, aki mindig kész arra, hogy meghallgasson, amikor hozzá kiáltunk.

A KÖNYVBŐL
"Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején. Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, URam, azokat, akik hozzád folyamodnak" (Zsolt 9:10-11).

"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám"
(Jer 29:11-13).

"Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz. Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk" (Zsid 4:14-16).

ISTEN ÍGÉRETE
"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű"
(Máté 11:28-30).

CSELEKVÉSI PONT

MICSODA BARÁTRA TALÁLTUNK JÉZUSBAN! SZENTELJ ANNAK IDŐT MA, HOGY ELMONDD NEKI, MI AZ, AMI ELCSÜGGESZT! NEHÉZ TERHEDET IGAZI MEGNYUGVÁSRA ÉS LELKI BÉKESSÉGRE FOGJA CSERÉLNI.

 

SCHOLZ LÁSZLÓ - A TÉKOZLÓ FIÚ ATYJA VISZONTLÁTÁSAKOR

Atyám, ne fond karod nyakamra,

lágy ölelése fojtogat:
lehervadt régen orcám hamva,
tartsd vissza most a csókodat -
mert vétkeztem Te ellened,
nem vagyok többé gyermeked!

Koldus vagyok, rongyos ruhájú,
pazarló, léha, sőt vak is.
Nem illet engem, csak a vályú,
megelégedném azzal is.
Hagyd most a régit, fényeset -
leszek legkisebb béresed.

Kiadtad már a rám eső részt,
nem jár nekem több semmi más.
Hogy ínséget láttam s törődést,
csak én, csak én vagyok hibás.
Eltékozoltam jussomat,
mindent, mit név és otthon ad.

Ujjamra mégis gyűrűt húzol?
Díszesre váltod rossz gúnyám?
Szíved szerelme most is unszol
sok bánatjárta év után?
Ó, szív, atyai szív, örök!
Eléd roskadva megtörök.

Nagyobb a szíved, mint a vétkem,
mint ennen keblemben a vád.
Kivet mindenki, szomjan-étlen,
Te vagy most egyetlen barát.
Magam utálom, más kerül.
Te szeretsz híven egyedül.

Atyám, ölelj hát, csókold orcám,
édes, akár bocsánatod.
Kit visszavártál, bűne harcán,
fiad meghalt s feltámadott.
Óh, hív a ház! - add a sarut:
Ki elveszett, ma hazajut.

(1944)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Istentisztelet a hétköznapokban

"..fölállította az Úr énekeseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek... "(2Krón 20,21)

 

Ez alkalommal egészen szokatlan módon adott győzelmet Isten az ő népének. Miután böjtöltek és imádkoztak, Jósáfát „seregei" előtt mentek az énekes léviták „szent öltözetben", és dicsőítették az Urat, utánuk a nép. Velük szemben az ellenség. Jósáfát bátorította az embereket: higgyetek az Úrban, és higgyetek az ő prófétáinak! - akik ugye azt mondták, hogy ez az Úr harca lesz.

S akkor valami viszály támadt a szövetségesek seregében, váratlanul egymásnak estek, és lekaszabolták egymást. „Senki sem menekült meg." Jósáfát emberei összegyűjtötték a zsákmányt, és utána megint hálaadó istentiszteletre gyűltek össze.

A nem hívő ember ezt mondja: ilyen esetben nem imádkozgatni kell, hanem rendbe hozni a fegyvereket, haditervet készíteni és küzdeni. Imádsággal még senki sem nyert meg csatát, az csak a kegyesek pótcselekvése.

A vallásos ember így szól: az imádság a papok dolga, azt a templomban kell gyakorolni ünnepi istentiszteletek alkalmával. Más az ünnep, és mások a profán hétköznapok.
Jósáfát szerint a hívő ember élete egységes, nem válik így ketté. Ő az istentiszteletet is behozza a hétköznapokba. Nem száműzi az imádságot a templomba, hanem templommá lesz még a harctér is: ott is hangzott a léviták Istent magasztaló éneke. S hangzott az imádság ütközet előtt, a győzelem után - mindig.

Ez nem azt jelenti, hogy a hívő ember tétlen, és várja a sült galambot. Hanem hogy mindig azt igyekszik tenni, aminek Istentől rendelt ideje van, s amit Isten parancsol neki. Van, amikor erejét megfeszítve dolgozik s van, amikor hittel várja, hogyan teljesíti Isten az ígéreteit. Sok erőlködéstől, kudarctól és mulasztástól megmenekülnénk, ha ezt gyakorolnánk.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Ott álltak az Úr előtt

"Ne félj, és ne rettegj..., mert veletek lesz az Úr!" (2Krón 20,13-19)

 

 

Elhangzott Jósáfát király imádsága, a nagy gyülekezet csendben áll és vár. Mire? Az ellenség rohamosan közeledik. Nem kellene most már tenni valamit? Mégis mit? Akármit, de cselekedni kell. - Mi a hit magatartása?

„...a júdaiak valamennyien ott álltak az Úr színe előtt gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt." És várták, hogy Isten válaszol az imádságra. Mert ő hallotta azt, és ő fogja megmondani, mit tegyenek most. Nem akármit akarnak tenni, csak amit az Úr mond. - Ez hiányzik sokszor a mi életünkből. A beteges tevékenység és a tétova semmittevés közt hányódik sok ember élete. Nem szánunk időt arra, hogy Isten előtt állva megértsük az ő tanácsát, világosságába kerülve helyesen értékeljük a magunk szerepét, s merjük kivárni, míg ő indít valamire. A hit mindezt vállalja.

Ezt érdemes vállalni, mert a csendben megszólalt valaki, és elmondta Isten válaszát: „Ne féljetek, ez nem a ti háborútok, hanem Istené. Nem kell harcolnotok, csak nézzétek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr!" Ilyen is van. Meg olyan is, hogy harcba küld és győzelemre segít, máskor csak nézzük az Úr szabadítását. A legnagyobb szabadításokat egyedül szokta elvégezni az Úr. A Golgotán is egyedül győzött.

Ezt hallva a király is, a nép is „arccal a földig hajolt", és dicsőítették az Urat.

Ez a hit magatartása: tud várni Isten szavára, képes meghallani és megérteni azt, elhiszi, hogy valóban ő szólt, s amit mondott, igaz. Annyira komolyan veszi Isten ígéretét, mintha már be is következett volna, és hálát ad érte, dicsőíti Istent.

Aki az ellenségre néz, az fél. Aki a mindenható Istenre, az bízik benne. Tőle vár segítséget, és neki köszöni meg azt. Ez nem felelőtlen tétlenség, hanem felelős engedelmesség. Cselekszik, de csak azt, amit Isten parancsol neki.

 

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlie-

 "És íme, angyal illette őt, s ezt mondta neki: Kelj fel, egyél..., mert erő felett való utad van." (l.Kir. 19,5. 7)

Máskor milyen csodálatosan meghallgatta Isten Illést! Kérésére bezárult az ég, majd újra megnyílt. Imádságára tűz szállt le az égből. De most nem lehetett elmondani: "És meghallgatta az Úr Illés szavát." (l.Kir.17,22) Kérése: "ó, Uram, vedd el az én lelkemet!" meg nem hallgatott imádság maradt.

Isten országa nagy embereinek gyakran meg kellett tapasztalniuk, hogy Isten elutasítja imádságaikat. Mózes nem mehetett be az ígéret földjére (5.Móz.3,23), Pálnak hordoznia kellett a tövist a testében és Illés sem halhatott meg kívánsága szerint.

Isten mégsem hagyta szolgáját a kísértésben. Látta a próféta legbensőbb vágyát, hogy ti. szeretné látni Isten dicsőségét. Ezt a mély vágyakozást akarta Isten elcsendesíteni, ezért nem hívta még haza. Sokkal inkább isteni gondviselésének újabb tanújelével ajándékozta meg. Egy angyal hozott a prófétának ételt és italt.

Aztán mély, nyugtató álmot küldött szemére és új feladattal ajándékozta meg.

Igen, Isten ki tud szabadítani a kísértésekből. Aszáf mondta egyszer: "...nehéz dolog ez szemeimben, míglen bementem az Isten szent helyébe..." (Zsolt.73,17) Ott ajándékozta neki Isten a megmentő kijelentést.

Mózest összeroppanás fenyegette a nép ránehezedő terhe miatt. Így kiáltott: "Nem viselhetem én magam mind az egész népet, mert erőm felett van. Ha így cselekszel velem, kérlek, ölj meg..." (4.Móz. 11,14-15) - és Isten 70 vénet ad mellé.

A halálos beteg Ezékiásnak, aki sírva könyörög, még 15 évet ad életéhez (Ézs. 39,2-5).

Különösen a búskomorságra hajlamosak vegyék ezt szívükre! Nem orvos, üdülés, különféle gyógyszerek szedése hoz szabadulást, hanem egyedül az Úr az, aki felemel minden lesújtottat. (Zsolt. 145,14)

Isten asztaláról-Varga László

 "Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret... így válaszolna: Ne zaklass engem... nem kelhetek fel, hogy adjak neked! ... ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van. ... Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?"      Lukács 11,5-13

Jó példázat az imádkozásra. Nem szabad abbahagyni azért, mert Isten nem hallgatja meg azonnal a kéréseinket. Ki kell tartani. Erről több helyen beszél Jézus testi szükségleteink vonatkozásában. Itt másról van szó. Sokunk kérdése: Szeretnék hinni, de nem tudok. A vágyam ahhoz nem elég. Kénytelen leszek megelégedni földi, emberi céljaimmal és reményeimmel. Valóban, a hit a Szentlélek ajándéka. De a hitetlenség kárhozatba vezet. Kár lenne beletörődni. Jézus itt arra figyelmeztet: magát a hitet is kérni kell. Nem úgy megy az, hogy szeretnék hinni, ahogy szeretnék tudni spanyolul, de más dolgom van, nem fogok neki. A hitet is kérni és tanulni kell. Aki valóban vágyik arra, hogy élő kapcsolatba kerüljön a mindenható Istennel, annak első feladata, hogy keresse a vele való találkozást. Az is feltétlenül szükséges, hogy kérje tőle a hitet, kitartással, mint a példázatbeli barát. Itt az ígéret: Isten kész megadni Szentlelke ajándékát. 


Istenem, jó Atyám, szeretnék hinni benned és minden tanításodban, de érzem, nem elég erős a hitem. Csak emberi hit, amit örököltem, és igyekeztem kitartani mellette. Érzem, több az a hit, amit a Szentlélek közvetlenül tud adni. Kérlek, Atyám, add nekem Szentlelkedet, hogy tanítson meg az igazi, gyakorlati, mély keresztyén hitre, mely képes egész életemet irányítani! Tudom, ezt én hiába próbálom, ha Te nem ajándékozol meg vele. Kérem ezt az ajándékot. Ne hagyd, hogy belefáradjak az imádságba! Krisztus megígérte, hogy megadod, ha kérem. Hallgasd meg ígéretét! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-EGY - SOKAKÉRT

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 5,12-21
 
12 Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.
13 Mert a törvényig is volt bűn a világban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs törvény.  
14 Mégis úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám vétkéhez hasonlóan estek bűnbe. Ő pedig előképe az eljövendőnek.   
15 De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a vétke miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt az egy ember, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra.  
16 És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyan egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából vitt megigazulásra.  
17 Ha pedig az egynek elbukása miatt lett úrrá a halál egyetlen ember által, akkor azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, még inkább uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által.   
18 Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává. 18 Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává.  
19 Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká.  
20 A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem;  
21 hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által.

"Ádám ... előképe az eljövendőnek." (Róm 5,14)  

Hogyan lehet mindnyájunknak üdvössége egy embernek a halála és feltámadása által?
Megérthetjük, hogy miként lehetséges ez, ha Krisztusra, mint reprezentánsra gondolunk, azaz olyan valakire, aki sokak érdekében cselekszik.
A képviselet gondolata nem idegen számunkra. Mindannyian tudjuk, hogy egy szülő cselekedetei, hogy hatnak az egész családra, jó vagy rossz értelemben. Az Ószövetségből tudunk példákat olyan királyokra vonatkozóan, akiknek cselekedetei döntőek voltak a nemzetre nézve. A mai mamutvállalatokat néhányan igazgatják, s ezek a néhányak sokak érdekében döntenek. Ádám tettei azonban az emberiségre nézve voltak döntőek. És ha meg akarjuk mutatni Krisztus munkájának a hatókörét, mint aki sokakat képviselt, akkor Ádám a legjobb példa.
Ádám áll ott a kezdeteknél, mint a bűn oka és eredete. Pál szavaival élve (12.v.) a bűn egy olyan hatalom, amelyik egy ajtón át jött be, s ezt az ajtót Ádámnak nevezik. Ádám ezt mondhatta volna: "Én vagyok az ajtó, rajtam át lépett be az az ocsmány hatalom."
A bűn és a halál Ádám révén jött be, de mindenkire átterjedt, "mert mindenki vétkezett". Itt Pál nem arra gondol, hogy minden ember bűnös, mert minden ember bűnöket követ el. Arra gondol, hogy "minden ember vétkezett, amikor Ádám vétkezett." Egyetlen reprezentatív cselekedetével mindenki képviseletében döntött. Mindenki vétkezett és meghalt benne.
Ez a tökéletes illusztrációja annak a valakinek, aki a sokakat képviseli: "Ádám előképe az eljövendőnek". Ádám volt az az ajtó, amelyiken át a bűn és a halál bejött, hogy tönkre tegyen minket. Krisztus viszont az az ajtó, akin át a kegyelem és az élet ömlik mindazokra, akik "Őbenne" vannak.
Pál azért beszél Ádámról, hogy megvilágítsa a másik Ember, nevezetesen Jézus döntő tettét. Megtanítja nekünk a képviselet fogalmát, hogy tökéletesen biztosak legyünk abban, hogy a sokak sorsa az egyetlen tettei által dőlt el. Üdvösségünk egyedüli alapjául Jézus döntő tettei szolgálnak.
Nem abból kapunk megigazulást és életet amit mi tettünk, hanem amit Krisztus tett.

Krisztus mindenek felett-A SZELLEMBEN SZENT

Oswald Chambers-

  "Hogy megismerjem Őt..." (Fil 3,10).  

A szent nem a saját terveit igyekszik megvalósítani; Jézus Krisztust akarja megismerni! A szent nem tartja véletlennek a külső körülményeket, nem is gondolkozik azon, hogy élete világi vagy megszentelt élet-e; minden eseményt, amibe belekerül, eszköznek tekint arra, hogy Jézus Krisztust megismerje. Vakmerően felad mindent maga körül. A Szent Szellem úgy rendelkezett, hogy életünk minden területén Jézus Krisztust ismerjük fel; addig vezet vissza minket mindig ugyanarra a pontra, amíg abban a bizonyos dologban felismerjük Őt. Önmagunk érvényesítése trónra ülteti a munkát. A szent azonban Jézus Krisztust ülteti a trónra munkájában. Bármit teszünk, akár eszünk vagy iszunk, akár tanítványtársaink lábát mossuk, vagy bármi legyen is, amit teszünk, egyre kell törekednünk, hogy megvalósítsuk Jézus Krisztust. Gyakorlati életünk minden mozzanatának van megfelelője Jézus életében. Urunk az Atyával való kapcsolatát megőrizte a legalacsonyabb munkában is: "Tudván Jézus..., hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy... egy kendőt vett... kezdte mosni a tanítványok lábát" (Jn 13,3-6). A szellemi ember célja, hogy "megismerjem Őt"! Ma felismerem-e Őt ott, ahol vagyok? Ha nem így van, akkor cserben hagytam Őt. Nem azért vagyok itt, hogy önmagamat érvényesítsem, hanem hogy megismerjem Jézust. A keresztyén munkában sokszor az a felismerés indít el, hogy valamit meg kell csinálni és éppen nekünk kell ezt megtennünk. De a szellemi embernek nem ez a beállítottsága; neki az a célja, hogy minden körülmény közepette Jézus Krisztus felismeréséhez jusson el.

Isten műhelyében- Teljes megszentelődés (II.)

Carl Eichhorn-

"Hitetekben mutassátok meg az erényt, az erényben az ismeretet, az ismeretben az önmegtartóztatást, az önmegtartóztatásban az állhatatosságot, az állhatatosságban a kegyességet, a kegyességben a testvérekhez hajló szívet, a testvérekhez hajló szívben a szeretetet. " (2 Péter 1, 6-7)   

Aki a megismerést elhanyagolja, az ellaposodik. Isten lényének és országa tervének mélyebb megismerésére való behatolás szabaddá tesz minden szűkkeblű kicsinyességtől (Ján 8, 32). De a megismeréshez kell kapcsolódnia az önmegtartóztatásnak is, vagyis szent mértéktartásra van szükség. A megismerés által nyert szabadság fegyelmezetlenséggé torzulhat. A nikolaiták, akiktől Jézus komolyan óvott, a Sátán mélységeinek megismerésével dicsekedtek (Jel 2, 24). Ezért könnyen túltették magukat rajta, azt hitték, olyan magasan állnak a bűn felett, különösen a testi kívánság felett, hogy őket már semmi nem szennyezheti be. Veszélyes gőg, amely a megismerés alapján áll! Saját személyünk komoly megfegyelmezésének össze kell kapcsolódni azzal a szabad állásponttal, amire a megismerés segít el. Ha tudom is, hogy minden szabad nekem, mégis elhagyom azt, ami valamiképpen megkötözhet, hogy másoknak botránkozássá ne legyek (Róm 14, 9; 1 Kor 10, 29). Milyen kemény és szigorú volt Pál önmagával szemben (1 Kor 9, 27)! Az önmegtagadás két irányban mutatkozik meg: megtagadunk magunktól gyakori kellemes dolgokat és készen vagyunk kellemetlenséget is magunkra venni.

A komoly önfegyelemhez járuljon kitartás! Ne csak kezdjétek az önmegtagadást, hanem tartsatok ki benne. De ne tegyétek ezt egyoldalúan törvényes szigorral és keménységgel, különben ridegség és merevség alakul ki, amely másokat visszariaszt. Ezért kapcsoljátok össze a kitartást szívből való kegyességgel, istenfélelemmel és Isten iránti szeretettel. Az a szigorúság, amely önmagánál és másoknál semmit nem néz el, csodálatot kelthet, de nem vonz senkit. Az Istennel való bensőséges kapcsolat meleggé és irgalmassá teszi a szívet. Az Istenben való boldogság azonban ne legyen kegyes élvezet és tétlen szemlélődés. Ezért kell hozzá a testvéri szeretet. Istennek átadottan az embereknek is adjuk át magunkat. De ne szűkítsük le ezt a szeretetet a hívők szűk körére, hanem érvényesüljön mindenki iránt, mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.
 

Isten ígéreteinek tárháza-Soha el nem szakadni Istentől

Charles H. Spurgeon-

"És aki él és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" (Jn 11,26) 

Igen Uram, hisszük, hogy nem lesz részünk az örök halálban. Lelkünk ugyan elszakad majd a hústestünktől, ez egyfajta halál lesz. Istentől azonban soha nem szakadunk el, mert ez az igazi halál lenne, a bűn büntetése a legrettenetesebb büntetés. Mi hisszük ezt, és biztosak vagyunk ebben, mert ugyan mi "választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban?" (Róm 8,39). Krisztus testének tagjai vagyunk; elveszíthetné Krisztus az Ő testének tagjait? Krisztus jegyesei vagyunk; felbontaná velünk a jegyességet az Úr? Ez lehetetlen. Bennünk van az Élet, amely nem szakítható el Istentől. A Szent Szellem lakozik bennünk, hogyan is halhatnánk meg? Maga Krisztus az életünk, nem halhatunk meg, hiszen Ő nem halhat meg még egyszer. Benne is meghaltunk a bűnnek, a halálbüntetés pedig nem hajtható végre kétszer! Most már élünk, és örökké élni fogunk. A megigazulás jutalma az örök élet, mi, akik megigazultunk Isten előtt, számíthatunk erre a legfőbb jutalomra.

Élünk már és hiszünk. Biztosak vagyunk abban, hogy örök élet és örvendezés vár ránk. Ezért teljes bátorsággal haladunk előre életutunkon, míg majd örökké együtt lehetünk Krisztussal, akiben hiszünk.

Vezess engem ösvényeden, ó, Uram

Vezess engem ösvényeden, ó, Uram,
Útjaidat ismertesd meg még jobban!
A szívem kiáltja: szeretlek Téged,
Erős karod támogasson minden napon, a Te utadon!

Szelíd hangon szólj hozzám, ó, Uram,
Friss keneted áradjon rám gazdagon!
A szívemben égjen szent tüzed,
És hűséggel kövesselek minden napon, a Te utadon!

Napi áhítat-Ha tudtuk volna!

Hét témája: Gedeon mint vezető

 

Olvasmány: Bír 8,13–23

A megnyert csatába mindenki be akar szállni – szállj be időben a győztes oldalán!

„Amikor visszatért Gedeon, Jóás fia a harcból, a Heresz-hágótól, elfogott egy szukkóti ifjút, és kikérdezte. Az pedig felírta neki Szukkót vezetőit és véneit, hetvenhét embert. Azután odament a Szukkótban lakókhoz, és ezt mondta: Nohát itt van Zebah és Calmunná, akik miatt így gúnyolódtatok velem: Talán már a kezedben tartod Zebahot és Calmunnát, hogy kenyeret kívánsz tőlünk fáradt embereidnek? Azzal lefogatta a város véneit, és pusztai tövissel meg tüskével fenyítette meg ezeket a szukkótiakat. Majd lerombolta Penúél tornyát, és a városban lakókat megölette. Azután ezt kérdezte Zebahtól és Calmunnától: Milyenek voltak azok a férfiak, akiket a Tábór hegyén megöltetek? Azok így feleltek: Olyanok voltak, mint te, mindegyik királyfinak látszott. Akkor ezt mondta: Az én testvéreim, anyámnak a fiai voltak azok. Az élő ÚRra mondom, nem ölnélek meg benneteket, ha életben hagytátok volna őket! Majd ezt mondta elsőszülöttjének, Jeternek: Rajta, öld meg őket! De az ifjú nem húzta ki kardját, mert félt; hiszen még egész fiatal volt. Ekkor azt mondta Zebah és Calmunná: Kelj föl, és vágj le bennünket te, mert amilyen a férfi, olyan az ereje! Gedeon erre fölkelt, és megölte Zebahot és Calmunnát, azután leszedte tevéik nyakáról a holdacskákat. Ezután azt mondták az izráeliek Gedeonnak: Uralkodj rajtunk te, aztán a fiad és az unokád is, mivel megszabadítottál bennünket Midján kezéből! De Gedeon így válaszolt nekik: Én nem uralkodom rajtatok, és nem fog uralkodni rajtatok a fiam sem. Az ÚR uralkodjék rajtatok!”

Magyarázat

Mondhatták ezt Szukkót és Penuél lakói. De Zebah és Calmunná is. Mert ez az igeszakasz a múlt újragondolásáról szól. Mindig következik ilyen szakasz a döntéseink után, előbb vagy utóbb. Van, amikor kapunk még időt a cselekvésre, változtatásra (olvasd el Sámuel első könyvének 25. részét Abigail bölcsességéről) – ha van nyitott, Istenre figyelő szívünk, bölcsességünk, akkor felismerjük és kihasználjuk ezt a kegyelmi időt az életre. De ha ez idő lejárt, utána csak a tetteink súlyának elhordozása maradt.
Ilyen súlya van számos földi döntésnek, melyből már nincs kiút, csak a következmények elszenvedése. De mindez semmi ahhoz a lelki következményhez, amiről Isten igéje így szól: „mert a bűn zsoldja a halál” (Róm 6,23). Ez a rossz döntéseinknek olyan súlya, amit nem bírhatunk ki, nem vészelhetünk át, hanem beleveszünk végérvényesen. Ez történt az említettekkel is.
Viszont van még egy üzenet: hogy döntöttek volna, ha tudták volna? Ha tudták volna ezek az emberek, hogy Isten győztes, és aki az ő útján jár, az biztosan győzni fog? És hogy nemcsak csatlakozni lehet az ilyen áldott emberekhez, hanem ilyenné is lehet válni, győztessé örökké Isten kegyelmi ajándékából (Róm 6,23).

(Boros Dávid)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Jósáfát imádsága

"Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad... csak rád tekintünk." (2Krón 20,5-12)

 

Az ellenség tehát közeledik, védekezésre nincs se idő, se mód. Mit tesz ilyenkor egy felelős vezető és a nép? A nép összegyülekezett a jeruzsálemi templomba, a király pedig mindenki füle hallatára elmondott ott egy megrendítő imádságot. Mert sem a hívő hite, sem imaélete nem magánügy. Ebben az esetben a legteljesebb mértékben közügy volt.
Ez nem mutatvány, nem zavarában tesz valami rendkívülit, hanem mindig így szokta. Beszélget mennyei Atyjával. Ha öröme van, akkor is, ha bánat éri, akkor is, jóban, rosszban - mindig.
Kinek vallja Istent? „Te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben." Aztán emlékezik Isten nagy tetteire és igéreteire, s máris biztos talajt érez a lába alatt.
Kinek látja az ellenséget? Onnan akarják kiűzni Jósáfát népét, ahova Isten helyezte őket. Tehát így Istennel kerültek szembe. Akkor pedig nem nekik kell legyőzniük őket, ez az Úr harca. Máris oldódik a szív szorongása, s egyre nagyobb kíváncsisággal várja, mit fog cselekedni Isten.
És kinek látja önmagát? „...nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk." Az igazi imádság ilyen őszinte. Jézus így tanított erről a hegyi beszédben: úgy imádkozzatok, ahogyan a kisgyerek beszél apjához, akiben bízik, és akiről tudja, hogy szereti őt!
Ilyen természetes-e számunkra az imádság, hogy nemcsak baj esetén, hanem folyamatosan kapcsolatban vagyunk Istennel? Hisszük-e, hogy a ma is cselekvő Úr, aki ki tud szabadítani emberileg reménytelen helyzetből is? Szoktunk-e imádkozni ilyen hittel népünkért? Gyakoroljuk saját hitünk erősítésére, hogy elsoroljuk hálával Isten tulajdonságait és nagy tetteit! Ő ígérte: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50,15)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-A hit vizsgája

"Történt ezek után, hogy hadba vonultak Jósáfát ellen a móábiak és az ammóniak... "(2Krón 20,1-4)

Ez derült égből villámcsapás volt. A felderítők hozták a vészhírt, ráadásul olyan közel járt az ellenség, hogy már felkészülni sem lehetett a védekezésre, nem beszélve a nagy túlerőről.
Mit tesz most Jósáfát? „...megijedt Jósáfát, az Urat kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában." Milyen őszinte könyv a Biblia! Mennyivel szebb lenne, ha azt olvasnánk, hogy a hívők mindig bátrak és okosak, első nekifutásra mindent jól megoldanak stb. De nem ez a valóság. A valóság az, hogy ők is ismerik a félelmet, s képesek megijedni is, ha váratlanul valami szörnyű hírt hallanak.
Csak nem állnak meg itt. Hanem ez a különös kifejezés így fordítható: a maga arcát az Úr arcára irányította. Először csak önmagára és népére nézett, s látta, milyen gyengék. Aztán az ellenségre, s látta, milyen erősek. De utána az Úrra nézett, mert látni akarta, hogy ő nemcsak még erősebb, hanem Mindenható. Csak az első válasza volt a rémület, a második már a bizalom. Ez a hit győzelme. „Ha félek is, benned bízom" - írta Jósáfát egyik elődje, Dávid király.
És most érik be a jó magvetés, a korábbi alapos igehirdetés gyümölcse: amikor felszólítja a népet böjtre és imádkozásra, az emberek értik, miről van szó. Nem esnek pánikba, nem kapkodnak szövetségesek után, tudják, hogy az élő Isten az ő hatalmas szövetségesük, s ha őt hívják segítségül, számíthatnak rá. De nagy dolog, ha egy közösségben ez természetes!
A váratlanul támadó nehézségek mindig vizsgáztatják a hitünket. Könnyű nyugodt időkben tisztelni az Urat, de merünk-e bízni benne, amikor hirtelen történik valami baj, s nyilvánvaló a tehetetlenségünk? Hisszük-e, hogy Istennek valóban minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen?

 

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

   "Illés elment a pusztába egy napi járóföldre, leült egy fenyőfa alá és könyörgött, hogy hadd haljon meg és ezt mondta: Elég! Most, ó Uram, vedd el a lelkemet, mert nem vagyok jobb az én atyáimnál." ( l.Kir. 19,4)

A prófétát itt súlyos kísértésben látjuk, amely lelke mélyéig hatolt. Illés Isten dicsőségéért buzgólkodott. Áldott reformáció vette kezdetét a nép között. Az egész nép Jahvét ismerte el Istennek, és Illést mint nagy prófétát dicsőítette. Illés földi eredményeinek csúcsán állt.

Az ilyen idők azonban igen veszélyesek a legáldottabb és legkegyesebb életű emberek számára is. Milyen közel áll ilyenkor az emberhez, hogy az elért eredményből valamit magának tulajdonítson! "Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű". S ha az alázatos Pál apostol ezt írja: "hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe..." (2.Kor. 12,7), akkor Illés sem volt kisebb veszélynek kitéve. Maga Isten engedte mély bánatba és kísértésbe. Itt, a megaláztatás völgyében megőrizte őt Isten a kevély elbizakodottságtól.

Minden kísértés, amely mélyebb alázatra vezet, áldás számunkra, ha még oly kemény és keserű is. Mégis minden kísértés olyan veszélyt rejt magában, amit le kell győznünk! Illés szavai nemcsak alázatra mutatnak, hanem életuntságra és csüggedésre is.

Gyakran Isten szolgái is elcsüggednek, ha az eredmény nem felel meg az ő várakozásuknak, vagy ha hűséges munkájuk nyomán csak gyűlöletet, haragot és gyalázatos hálátlanságot aratnak, mint ahogy ezt Jeremiás (20,14) és Ézsaiás (49,4) megtapasztalta.

De még mindig jobb magunkat haszontalan szolgáknak tartanunk, mint nélkülözhetetleneknek (Lk 17,10)! - Isten őrizzen meg minket a kísértés óráiban!