Isten műhelyében-Halál vagy élet

Carl Eichorn -

"Nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Lélekkel megöldökölitek, élni fogtok. " (Róma 8, 12-13) 

 

Amíg régi természetünk szerint élünk, nem is tehetünk mást: engedünk a testnek és ösztöneinek. De ha hit által új, lelki természetet kaptunk, akkor felszabadulunk a szomorú kötelezettség alól, hogy a bűnnek szolgáljunk. Most az a kötelességünk, hogy engedjük, a Szentlélek határozza meg minden gondolatunkat és cselekedetünket. A Lélek fegyelmezésével szemben való hűtlenség és lustaság, azaz hogy nem használjuk fel a lelki erőket, súlyos vétek. Akik a kegyelemmel játszanak, sokszor mélyebbre esnek, mint akik még meg sem tértek.

Azt mondja az Ige, hogy a test cselekedeteit meg kell ölni. Megölni azt jeleni, hogy valamit teljesen eltávolítani. Ez nem lehet csak félmunka. A bűnös hajlamokat egészen el kell pusztítani, nem elég csak gátat vetni nekik vagy visszafojtani őket. A világi ember erkölcse abból áll, hogy a rosszat bizonyos mértékig korlátok közé szorítja. Jelszavuk: önuralom. Belül tombolhat, csak a külső látszatot őrizzék meg. Titokban gonosz élvezeteknek hódolnak, csak ne leplezzék le őket. Ezzel szemben Isten gyermekének jelszava: "Teljesen elszakadok a rossztól és Krisztushoz ragaszkodom!" A szív legtitkosobb zugából is kiüldözi a gonoszságot és tudja, hogy életbe vágó kérdés, vajon a Lélek vagy a bűn győz-e? Minden engedékenység, a bűnnel való játék, keserűen megbosszulja magát. Ha egy kicsit engedek neki, erőre kap és árad, míg minden gátat át nem tört. Ezért a Lélek erejében hit által vájjuk ki kéjsóvár szemünket, vágjuk le gonosz kezünket, rosszra siető lábunkat. A bűnnel szemben való engedékenység gyengíti, majd megfojtja új életünket. Milyen sokan sínylődnek lelkileg, mert engedékenyek önmaguk iránt! Az öldöklés fáj, de aki a Szentléleknek enged, annak a lelki ereje megsokasodik. Beteljesedik Jézus Igéje: "Akinek van, annak adatik, úgy bővölködik." Így jutunk el a Lélek teljességéig is. Sokan egy hirtelen "Lélek keresztségére" várnak. Előfordulhat ugyan, hogy valaki, akinek szegényes lelki élete volt, egyszerre átjut a Lélek erejébe, de inkább a másik út a megszokottabb, mint az előbbi Ige mondja: "Akinek van", azaz aki megtartja amit kapott, hűségesen felhasználja és értékesíti, az kap többet - egészen a bővölködésig.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb -

"Illés ezt mondta: Nagy búsulásom van az Úrért..., mert egyedül maradtam... Az Úr ezt mondta neki: Meghagyok Izraelben hétezer embert, minden térdet, amely meg nem hajolt a Baálnak." l.Kir. 19,14. 18

 
Illés számára nehéz volt, hogy a megváltozott körülmények között feltalálja magát. Hol van itt Isten vezetése? Illés nem találja.

Istennek azonban megvan a helyes gyógyszere szolgája számára. Arra indítja őt, hogy egész szívét öntse ki Isten előtt. Erre volt Illésnek szüksége.

Mindenkinek, aki hasonló helyzetben van, ajánljuk a zsoltárénekes tanácsát: "Öntsétek ki előtte szíveteket"! Tegyétek ezt az előtt az Atya előtt, "akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és földön". (Ef. 3,15)

Amikor a szomorú emmausi tanítványok elbeszélték levertségük okát, amikor Keresztelő János kételkedő kérdéseit tudtul adta Jézusnak, amikor Mózes Istenhez kiáltott, s gondjait elétárta (2.Móz.15,25; 17,4; 2.Móz.16,4), amikor Ezékiás Sénakhérib fenyegető levelét Isten elé terjesztette (2.Kir 19,14) akkor mindezek már jó úton voltak. Mennyien érezték már, hogy egészen megkönnyebbültek, amikor nehézségeiket Isten szolgáinak elmondták! Mennyivel inkább így van ez, ha Isten atyai szíve elé tárjuk dolgainkat!

Ő a "minden vigasztalásnak Istene".

Ő olyan látást adott Illésnek, amely csodálatosan megerősítette.

Illés nincs egyedül! Hétezer Istenhez hűséges ember van még az országban. Isten ismeri ezeket. Hasonló vigasztalást sokszor adott Isten. Ábrahám a bálványimádó Kánaánban talál egy Melkisédeket! Józsué kémjei Jerikóban egy asszonyt lelnek, aki hisz Izrael Istenében. Jeremiás megtapasztalja, hogy egy szerecsen menti meg Isten megbízásából. (Jer.38.)

Pál Néró udvarában Isten gyermekeivel találkozik, és Korintusban, az erkölcstelenségéről hírhedt világvárosban Istennek kiválasztottja van.

Isten ígéreteinek tárháza-A bizalom jutalma

"Bizonyosan megszabadítalak, nem esel el fegyvertől, és ajándékul kapod életedet, mert bíztál bennem! - így szól az Úr" 

(Jer 39,18)-C. H. Spurgeon -

 

Micsoda megtartó ereje van az Istenbe vetett bizalomnak! Jeruzsálem főembereit karddal lemészárolták, a szegény Ebed-Melek azonban megtartatott, mert bízott az Úrban! Ki másban bízhatna az ember, mint Teremtőjében? Ostobák vagyunk, ha a teremtményt a Teremtő elé helyezzük. Bárcsak mindenben hit által élhetnénk, akkor az összes veszedelemből megszabadulnánk. Aki az Úrban bízott, még soha nem csalódott és nem is fog.

Az Úr így szólt: "Bizonyosan megszabadítalak!" Figyeljünk a "bizonyosan" szóra. Minden más bizonytalan lehet, de hogy Istennek gondja van a hívőkre, az biztos. Isten maga visel gondot az övéire. Szárnyainak árnyékában biztonságban vannak, mégha minden oldalról veszély fenyegeti is őket. EI tudjuk fogadni ezt az ígéretet? Ha igen, akkor minden szükségünkben meg fogjuk tapasztalni, hogy az valóban igaz. Sokszor reménykedünk a szabadulásban, mert vannak jó barátaink, mert bízunk saját okosságunkban, vagy mert reményteljes jeleket látunk. Mindezek közül azonban egyik sem ér annyit, még a felét sem annak, mint amikor Istenbe tudjuk vetni bizalmunkat. Kedves olvasóm, próbálj ezen az úton járni, ha kipróbáltad, meglátod, hogy sohasem fogsz letérni róla. Isten útja reményteljes és biztos.

Varga László - Isten asztaláról

"...Szemük láttára... fakassz nekik vizet a sziklából... Mózes... ezt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?... Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem tartottatok szentnek... nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok." (4Mózes 20,7-13)

 
Mózes, Isten kiválasztott, hűséges embere, kivezette Isten népét a rabságból, és végigvezette 40 éven át a pusztán, az ígéret földje határáig, de oda nem mehetett be. Micsoda bűnt követhetett el, amivel ezt a kemény ítéletet vonta magára? A vándorló nép víz nélküli, puszta helyre jut. Mózes imádságára Isten parancsot ad: botjával üsse meg a sziklát, és fakasszon belőle vizet. A kész lehetetlen előtt Mózes hite megbicsaklik. Engedelmeskedik, összehívja a népet, ráüt a sziklára, de fenntart egy biztonsági szelepet. Nem kijelenti, hogy Isten akaratából víz fog fakadni a sziklából, hanem megszidva a népet, kérdő formába burkolja a parancsot: "Fakasszunk-e nektek vizet ebből a sziklából?" Isten a népre tekint. A sziklából víz fakad. A nép ujjong. Mózes hallja belülről az ítéletet: nem hittél, nem adtad meg a népnek a szükséges bizonyosságot, nem mégy be az ígéret földjére. Nehogy ez legyen ma a felettünk és egyházunk felett elhangzó ítélet. Merjük-e hinni és mindenkivel szemben hirdetni, hogy a mai egyetemes bizonytalanságban népünk jövőjének egyetlen lehetősége, ha elfogadja a Krisztus irányítását? Bizonytalan hitre nem lehet jövőt építeni.

Kegyelmes Istenünk, ne a mi gyarló hitünket nézd! Krisztusért tekints annyi bűnben és nyomorúságban sínylődő népünkre! Száraz pusztaságon jöttünk át, igéd éltető vizét elzárták az új nemzedék elől. A zsidókhoz Babilonban is szóltak a próféták, a mi prófétáinkat itthon is börtönbe zárták, elhallgattatták. Emberileg lehetetlennek látszik, hogy ez a nép visszataláljon hozzád, és olyan bizonytalanul hangzik a szavunk, ha ki is mondjuk, hogy Krisztus, az élő Kőszikla újra meg fog nyílni, s az evangélium élő vize fogja itatni kiszáradt lelkeinket. Add, hogy egyházunk ezt hittel hirdesse, add, hogy népünk, fiataljaink lelke befogadja üzenetedet! Életet és jövőt adj nekünk! Ámen.

Isten ígéreteinek tárháza-A sírók vigasztalása

C. H. Spurgeon -

"Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak" (Mt 5,4)

 

A siralom völgyén át kell eljutnunk a Sionra. Azt hihetnénk, hogy a sírás és az áldás két ellentétes dolog, végtelenül bölcs Megváltónk azonban összekapcsolja a kettőt ebben a boldogmondásban. Amit pedig Isten egybeszerkesztett, ember azt el ne válassza. Aki sírni tud a bűn fölött - a saját bűnei és másokéi fölött -, az az Úr pecsétjét viseli, amelyet híveire tett. Amikor a kegyelem Szelleme kiárad Dávid házára vagy bármely más házra, akkor sírás van abban a házban, mert a szent sírásból fakad mindig a legnagyobb áldás. A sírók nemcsak valamikor a távoli jövendőben lesznek boldogok, hanem Jézus Krisztus szavai szerint már most is azok.

A bűneik felett síró embereket a Szent Szellem megvigasztalja, Krisztus értük kiontott vérével és a Szellem megtisztító erejével vigasztalja meg őket. Megvigasztaltatnak koruk és társadalmuk bűnei fölött érzett bánatukban is, mert bizonyosságot nyernek, hogy Isten meg fogja dicsőíteni magát, akármennyire is lázad ellene ez a világ. Megvigasztalja őket az a reménység is, hogy nemsokára teljesen megszabadulnak majd természeti emberüktől, és mindörökké az Úr dicsőséges jelenlétében élhetnek.

Krisztus mindenek felett- SZÁMOLJ AZ ÜLDÖZTETÉSSEL!

Oswald Chambers -

"Én pedig azt mondom nektek: ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is" (Mt 5,39)

 
 
Ezek a versek megmutatják, milyen megaláztatás keresztyénnek lenni. Természetes gondolkozásunk szerint valaki azért nem üt vissza, mert gyáva; de szellemi értelemben véve, ha nem üt vissza, alkalma van Isten Fiát kiábrázolni. Nemcsak nem kell rossz néven venned, ha megbántanak, hanem ezt az alkalmat felhasználhatod arra, hogy Isten Fiát kiábrázolhasd. Jézus természetét nem lehet utánozni; vagy megvan vagy nincsen. A szentnek a személyes bántás alkalmat nyújt arra, hogy kiábrázolja, milyen hihetetlenül drága az Úr Jézus szelídsége. A Hegyi beszéd nem azt tanítja: teljesítsd a kötelességedet, hanem ezt: tedd meg, ami nem kötelességed. Nem kötelességed két mérföldre elmenni, vagy odafordítani a másik orcádat, ha megütnek; de Jézus azt mondja: ha az Ő tanítványai vagyunk, megtesszük ezt. Akkor már nem az él benned, hogy: "Jó, de nem tudok többet tenni, annyira hamisan állítottak be és annyira félreértettek." Valahányszor ragaszkodom az igazamhoz, mindannyiszor fájdalmat okozok Isten Fiának. De ha felfogom az ütést, megkímélhetem Jézust ettől a fájdalomtól. Ez az értelme ennek az Igének: "Betöltöm, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek..." (Kol 1,24). A tanítvány tudatában van annak, hogy nem a saját becsülete forog kockán az életében, hanem Urának becsülete. Ne kutasd, hogy igazságos-e a másik, de légy te magad mindig igazságos! Mi mindig az igazunkat keressük: de a Hegyi beszéd azt tanítja: "Ne keresd a magad igazságát, de légy mindig igazságos."

Mindennap az Ige fényében-EGY ÚJ SZÖVETSÉG

Andrew Kuyvenhoven -

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 7,1-6 

 

1 Vagy nem veszitek tudomásul, testvéreim, pedig a törvényt ismerőkhöz szólok, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él?
2 Például a férjes asszony is, amíg él a férje, hozzá van kötve a törvény szerint; de ha meghal a férfi, akkor fel van mentve a törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte.
3 Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek számít, ha más férfié lesz, de ha meghalt a férje, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz.
4 Ugyanígy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek.
5 Mert amíg test szerint éltünk, a bűnök törvény által szított szenvedélyei hatottak tagjainkban, amelyek a halálnak termettek gyümölcsöt.
6 Most azonban, miután meghaltunk annak a számára, ami fogva tartott minket, megszabadultunk a törvénytől, úgyhogy az új életben a Lélek szerint szolgálunk, nem pedig az Írás betűje szerint, mint a régiben.

"Ugyanúgy ti is, testvéreim, meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által, s ezért másé vagytok: azé, aki feltámadt a halálból, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek." (Róm 7,4)

Kiszabadultunk a bűn hatalmából, ahogy Pál tanítja a 6. fejezetben. És szabadok vagyunk a törvény hatalmából is, amint a 7. fejezetben folytatólagosan mondja.
Először is egy példát alkalmaz, amelyet az általános jog területéről vesz. Nagyon gondosan választja meg példáját, mert két jelentős vonást akar hangsúlyozni: azt, hogy szabadok vagyunk a törvény befolyása alól, és azt, hogy szabadon új kapcsolatot alakíthatunk ki.
Íme az érvelés 1. vers: A törvénynek csak addig van joghatálya az emberekre nézve, amíg élnek. 2. vers: A házassági törvény érvényét veszti, amikor a házastársak egyike meghal. 3. vers: Amíg házastársad él, törvényszegést követsz el, ha más valakinek adod oda magad, de partnered halála után ez már többé nem érvényes. A 4. versben jön az alkalmazás: A Krisztus teste által való halálunkkal többé már nem vagyunk a törvény hatálya alatt, hanem készek vagyunk arra, hogy új viszonyra lépjünk. "Házasságra akarunk lépni" Krisztussal, Lelke segítsége által. Ez egy új viszony.
Ez alaposan kidolgozott érvelési módnak tűnik. És míg Pál elébünk tárja a házasságról, törvényről és halálról szóló példáját, alig tudjuk elfojtani az özvegyasszonyokkal és özvegy férfiakkal kapcsolatos kérdéseinket. Nem gondoljuk, hogy nagyon ildomos dolog mondani: szabadok a régi házasságuk törvényének hatálya alól. Pált azonban, míg e sorokat írja, valójában nem a házasság érdekli. Arra fordítja figyelmét, amit Isten Jézus Krisztusban tett. Ez a gondolat alakítja még a példáját is.
Azt mondja nekünk, hogy "a törvény alatt" élt életünk meddő. Nem engedelmeskedhetünk egyetlen parancsolatnak sem. De ha "meghaltunk a törvénynek" Krisztusban, akkor egy új, Jézusnak gyümölcsöt termő életet élhetünk.
Csaknem minden nap találkozunk olyan emberekkel, akiket keresztyén hajlékban neveltek fel, és tudják, hogy "mi a jó és mi a rossz, és hogy mit kell tenniük." Csak éppen nem teszik. Ismerik a törvényt, de nem ismerik Krisztust. Csak az új viszonyban, Krisztus vére és lelke által teremhetünk gyümölcsöt.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb -

"Mikor Illés ezt hallotta, befedte az arcát palástjával és kimenve megállt a barlang ajtajában."
l.Kir. 19,13

Isten megjelenése nagy hatást gyakorolt Illésre.

Isten világosság. Olyan Ő, mint a nap. Emberszem nem tekinthet Rá, mert megvakul. Illésnek is el kellett borítania szemét palástjával.

Isten megjelenésének ez a hatása már előbb is megvolt. Amikor Isten a Sínai-hegyen megjelent a felhőben, mennydörgött, villámlott, sötét felhő volt a hegyen, és erős kürtzengés hallatszott. Megijedt az egész nép. (2.Móz 19,16)

"Olyan rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is ezt mondta: Megijedtem és remegek". (Zsid.12,21)

Amikor Ézsaiás látta az Urat magas királyi trónon, ezt kiáltotta: "Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok".

Minden igazi igehirdetés elsősorban is mély és szent félelmet ébreszt a szent Isten előtt. Mielőtt János így szólhatott: "Íme Istennek ama Báránya"! - Istennek a nép között úgy kellett munkálkodnia, mint a vihar, földrengés és tűz.

Isten megjelenésében mégis van valami bátorító. Illés kilép a barlangból, hogy közeledjék ahhoz, akivel a halk és szelíd hangban találkozott. A gyöngéd suttogás hívta elő a prófétát.

Ez a kettős hatás különösképpen a keresztről szóló igehirdetésben mutatkozik meg. Először azt látjuk meg itt, hogy mi mit érdemeltünk. Minket kellett volna megkötözni, megostorozni, keresztre feszíteni és pokolra vetni.

Amikor erre rádöbben a bűnös, akkor így szól hozzá Isten: Nem te! Íme, az Isten Báránya került oda, aki elveszi a világ bűneit. - Eltakarjuk arcunkat alázattal és félelemmel, és mégis bátorságot nyerünk Hozzá menni. Irgalma bátorságot ad.

Mindennap az Ige fényében-A VALLÁSOS KÉTSÉGBEESÉS

Andrew Kuyvenhoven -

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 7,14-25 

14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek.
15 Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.
16 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó.
17 Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.
18 Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs.
19 Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.
20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn.
21 Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni.
22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint,
23 de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével.
24 Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?
25 "Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs."

"Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs."
(Róm 7,18)

Minden emberi lény vallásos. "A vallás" pedig emberi tevékenység. Nem tévesztendő össze az evangélium szerinti hitélettel.
Csak Isten tudja, mily sok ember választja a vallást, mint az üdvösségre vivő utat. Ez azonban nem vezet eredményhez. Az igazi vallás eredménye az üdvösségnek. Az emberi vallás nem képes megtartani a lelket.
Vannak rossz vallások: az asztrológia hideg, a bahai olyan, mint valami vegyes saláta. Az összes magunk csinálta vallás csak ábrándozás - népszerű, költséges és hiábavaló. De a jó vallások sem "működnek": a szociális munka nem üdvözít, a bibliai textusok bemagolása nem éri meg a fáradtságot.
Az észak-amerikaiak körülbelül annyi órát szentelnek a vallásra, mint a háziállatok tartására, és majdnem annyi pénzt adnak ki kutyaeledelre, mint misszionáriusokra. A Róm 7 azonban megtanítja nekünk egyszer s mindenkorra, hogy ez a vallásosság nem üdvözít.
Miért nem? Azért, mert még az a jó is, amit Isten adott az emberiségnek, hiábavaló fáradozás lett. Még az ő szent törvénye sem képes minket másféle életre serkenteni. Valójában minél többet megtudunk az igaz életre vonatkozó isteni akaratról, annál inkább átéljük hitványságunkat.
Ez félelmetes kép, de igaz. És mi tudjuk, hogy igaz, - nemcsak azért, mert a Biblia mondja, hanem mivel tapasztaltuk is. Számtalan ember sodródott már bele a vallásosságba ideiglenes és örök üdvössége érdekében. Ezek csodálatra méltóbbak, mint akik az alkoholhoz folyamodnak, de gonoszabb a fájdalmuk és a bűnük.
Egyedül Isten üdvözítheti az embert. Ő a mi üdvösségünk. Ő jön hozzánk Jézus Krisztusban, és a Szentlélek erejét hozza el nekünk.
Ez egy olyan új kezdet, amelyet nem te és én találtunk ki.
Isten, és egyedül Isten tud csak üdvözíteni. A legnemesebb emberek leghősiesebb erőfeszítése is csak akarni tudja azt, ami jó. Elérni soha sem tudja.
Úgy látszik, hogy minden vallásos zarándoknak újból fel kell ezt fedeznie.

Krisztus mindenek felett- A SZELLEMI BECSÜLETESSÉG KÉRDÉSE

Oswald Chambers -

"Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok..." (Róm 1,14).

Pált eltöltötte az az érzés, mennyire adósa Jézus Krisztusnak, és hogy ezt kifejezhesse, teljesen odaadta magát az Urának. Pál életének nagy ihletettsége az a látás volt, hogy Jézus Krisztus az ő szellemi hitelezője. Ugyanilyen adósnak érzem-e én is magam Jézus Krisztussal szemben minden egyes megváltatlan lélekre vonatkozóan? Akkor élek szellemi értelemben becsületesen, ha ezt az adósságot a lelkekre nézve törlesztem. Ami az életemben értékes, még a legkisebbet is Jézus Krisztus váltságának köszönhetem. Vajon teszek-e valamit azért, hogy váltsága más emberek életében is érvényesüljön? Csak olyan mértékben tehetem ezt, amennyire Isten Szent Szelleme adós voltom tudatát kimunkálhatja bennem. Nem felsőbbrendű személynek kell lennem az emberek között, hanem Jézus Krisztus rabszolgájának. "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19). Pál önmagával fizetett Jézus Krisztusnak. Azt mondta: Adósa vagyok mindenkinek az egész föld kerekségén Jézus Krisztus evangéliumával. Azért vagyok szabad, hogy teljesen szolgája lehessek Uramnak. Ez a Jézus Krisztusnak elkötelezett ember jellemvonása, aki szellemi vonalon becsületes. Hagyd abba az imádkozást magadért és add oda magadat másokért, mint Jézus rabszolgája. Így leszünk valóban megtört kenyér és kiöntött bor.

Isten ígéreteinek tárháza-Vessed rá a terhedet!

C. H. Spurgeon -

"Vesd az ÚRra terhedet, és Ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz" (Zsolt 55,23)

 
 
Nehéz a terhed? Vessed a Mindenhatóra! Míg magad hordod, leroskadsz alatta, de ha az Úr átveszi tőled, Ő viszi helyetted, nem lesz már teher a számodra. Ha viszont továbbra is neked kell viselned, erőssé tesz, hogy elhordozhasd. Rajtad lesz a teher ugyan, de a gondja már nem a tied lesz. Sőt, áldássá lesz a teher rajtad. Avasd bele az Urat az ügyeidbe, és akkor nem görnyedsz meg a teher alatt, akármilyen roskasztó legyen is az.

Leginkább arra kell ügyelnünk, hogy próbatételeink el ne térítsenek a kötelesség útjáról. Ezt azonban az Úr soha nem engedi. Ha megigazítottak vagyunk szemei előtt, nem hagyja, hogy nyomorúságaink kimozdítsanak szilárd hitünkből. Krisztusban igaznak fogad el minket, és meg is tart minket az igazságban.

Hogy állsz a jelen pillanatban? Egyedül akarsz megbirkózni a mai nap megpróbáltatásaival? Megint egyedül akarod felvenni válladra a nyomasztó terhet? Ne légy ilyen ostoba! Mondd el az Úrnak minden bajodat, és hagyd rá azok gondját! Ne tedd le úgy a terhet, hogy azután újra felveszed azt, hanem vesd az Úrra, és hagyd is ott nála. Így vidám léptekkel mehetsz tovább, megszabadulva terhed súlyától, és hittel énekelhetsz dicséretet az Úrnak

Isten műhelyében-Alapos tisztogatás (I.)

Carl Eichorn -

"Bátorságosak legyetek, kezeteket le ne eresszétek, mert a ti munkátoknak jutalma van. És Asa elpusztította Júda és Benjámin földjén mind a bálványokat. "(2 Krónika 15, 7-8) 

 

Asa, Júda királya, szépen kezdte pályafutását: megtisztította az országot a bálványimádás utálatosságától. Az Úr meghallgatta hitből mondott imádságát és győzelmet adott neki a túlerőben levő hadsereggel szemben. És most ez a prófétai szó hangzik felé: "Légy bátorságban - fogadd el a felkínált kegyelmet - légy erős és határozott!" Asa elpusztította az utálatosságokat. Először mindig a sötét múltat kell felszámolni. Asa király már régebben elkezdte, de most alaposan kitakarított minden tisztátalanságot. - A közéletből egy-egy ember nem tudja eltávolítani a visszásságokat. Minden hívő keresztyén sóhajtozik a meglévő sok rossz miatt. Ha a határozott keresztyének és minden komoly gondolkodású ember erősen összefogna, akkor a közéletből is sok utálatosságot lehetne kiküszöbölni. De hiányoznak a bátor és kitartó elöljárók, vezetők. Lassanként megszokják a rosszat. Az Úr Jézus példája megmutatja, mit vihet véghez az egyes ember. Egyszerre megszüntette az adás-vevés utálatosságát a templomban azzal, hogy kiűzte a kufárokat. - De nemcsak a közéletben, az otthonokban és a saját szívünkben is sok utálatosság van, amelyekkel szemben kíméletlenül kellene eljárnunk.

Megéri a fáradságot, hogy egyszer utánanézzünk, mi mindent mond a Biblia utálatosságnak. Például: "Ne találtassék teközötted ráolvasó, jövendőmondó, vagy jegymagyarázó, vagy aki a halottak után tudakozódik. Mert mind utálatos az Úrnak, aki ezeket cselekszi" (5 Móz 18, 10). Mennyi gonosz babona van még közöttünk: szerencsés és szerencsétlen napok vagy számok, betegségre ráolvasás, elköltözött lelkekkel való érintkezés (spiritizmus), kártyavetés stb. Félre mindezzel az utálatossággal! - Hamis mérleg, hamis mérték, becstelenség az üzleti életben, szintén utálatos a Biblia szerint. Gondoljunk csak az uzsoraárakra és a csempészésre! A hazugságot és elbizakodottságot szintén utálatosnak nevezi a Biblia (Luk 16, 15). Még az imádság is utálatos lehet Isten előtt bizonyos körülmények között. Aki imádkozik, de fülét elfordítja és nem hallgat Isten akaratára, annak az imádsága utálatos (Péld 28, 9). Így a hitetlenek áldozata is utálatos Isten előtt. Ürítsünk ki, takarítsunk ki egyszer mindent alaposan!

Varga László - Isten asztaláról

"Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2Korinthus 4,17-18)

 

Pillanatnyi kis szenvedés? Kiről beszél az apostol? Rólunk legfeljebb csúfolkodva mondhatná. Nem szenvedünk éppen eleget nyomorúságos életünkben? Nem, Pál komolyan beszél. Joga van hozzá, egész élete szenvedésekkel volt tele. De minden megítélés attól függ, mivel hasonlítjuk össze. Nagyon rossz a fogfájás, de pillanatnyi könnyű szenvedés a rákhoz viszonyítva. Pál pedig egész életünk minden súlyos szenvedését az örökkévaló mennyei boldogsághoz viszonyítja. Akkor válik szenvedésünk pillanatnyivá saját megítélésünk szerint is, ha teljesen áthatja egész gondolkozásunkat az örök élet bizonyossága. Ez a legnagyobb áldás. Ezért érdemes, ha kell, minden földi jóról lemondani, szegénységet nyugodt lélekkel vállalni, betegségben is örülni, csalódásokat béketűrőn elviselni. Ez gyáva meghunyászkodás? Nem! Ez a hit ad erőt ahhoz, hogy minden körülmények között erősek maradjunk, bátran ellenálljunk minden megalkuvásnak, örülni tudjunk a legnagyobb szenvedések között is. Mit számítanak apró veszteségek, ha gazdag örökség vár a mennyben?

Krisztusom, Te nyitottad meg előttem a menny kapuját. Feltámadásod ablakot nyitott a menny csodálatos világára, áldozatod elfedezi vétkeimet, ígéreted biztosít az örök élet felől, és én boldogan fogadom el a Tőled nyert bizonyosságot. Nehéz életet élünk, sok szenvedésen mentünk át, és minden valószínűség szerint bőven lesz még részünk benne. Nem a Te utaidon jár a mi társadalmunk, semmi jogunk jobb jövőre számítani. De ha bízni tudok benned, könnyűvé válnak a terhek, bátran vállalhatom a nehézségeket, a halálra is nyugodtan, öregségemben örömmel gondolhatok, hiszen nem a pusztulás, hanem az élet vár túl annak kapuján. Köszönöm neked, Megváltóm. Ámen.

Isten műhelyében-Minden vonalon szentek

Carl Eichorn -

"Amint szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben. "(1 Péter 1, 15) 

Isten gyermekeinek nagy feladata, hogy minden magatartásukban szentnek találtassanak. Nem maguk produkálják a szentséget, hanem a kegyelemből kapott szentségükből élnek. Először megszentelődnek, azután bizonyíthatják is, hogy szentek lettek - napról napra kegyelemből. Minden magatartásukban! Otthon és máshol. A házon kívül könnyebb szentként viselkedni, mint a házon belül, otthon. Az övéi között az ember könnyen szabadjára engedi magát és a magatartása nem Isten szerint való. Nem zabolázza meg a nyelvét és nem tartja meg Isten gyermekeihez illő méltóságát. Szentnek lenni a házaséletben, ó, milyen nagy feladat ez! Isten szerint és nem a mi szentségtelen élvezeteink szerint érintkezni egymással fegyelemben és mértéktartással! Gyermek a szülővel, munkás a főnökével szemben maradjon meg Isten szerinti vonalon az engedelmességben, tiszteletben és hűségben.

A hivatásban és üzleti életben is szentnek kell lennünk. A világ, amiben élünk, tele van becstelenséggel, lelkiismeretlenséggel, hazugsággal és csalással, ami megfertőzte az egész üzleti életet. Nem könnyű egészen másként viselkedni és az isteni parancsot véghezvinni. Isten gyermekeivel nem nehéz szentül érintkezni, ők erősítik és kölcsönösen segítik egymást szent magatartásukban. De a világi,testi felfogású emberekkel szentül bánni csak úgy lehetséges, ha szakadatlanul kapcsolatban vagyunk Krisztussal, aki szentséggé lett nekünk. - Nemcsak az emberek által látható, hanem egy rejtett, belső magatartásunk is van, amit csak az ellenőrizhet, aki belelát a szívbe is. Gondolatvilágunk, fantáziánk, érzelemvilágunk is szent kell legyen. Milyen könnyen jutnak veszélyes, téves vágányra gondolataink. Szentül élni azt jelenti: Isten előtt, az Ő tetszésében járni. Ez olyan nagy feladat, hogy nem lehet elég korán megkezdenünk. Öregkorban már nehezebb elérnünk a szent magatartást. Isten szentsége a mi fenséges példaképünk. Ne feledjük el, hogy Isten szentségének magva az Ő szeretete és irgalmassága! Ahol hiányzik a szeretet, ott csak farizeusi szentség lehet. A világtól való elszakadás nem tetszik Istennek, ha hiányzik a könyörülő, mentő, megbocsátó és hordozó szeretet. Csak akkor vagyunk igazán szentek, azaz Istenhez hasonlóak, ha szeretetben járunk.

Krisztus mindenek felett-A LÁTOMÁSNAK ÁRA VAN

Oswald Chambers -

"Amely esztendőben meghalt Uzziás király, láttam az Urat" (Ézs 6,1)

 

Lelkünk történetében gyakran ismétlődik meg, hogy "eltűnik a hős". Isten újra meg újra elvesz valakit barátaink közül azért, hogy saját maga foglalhassa el a helyét. Ilyenkor ájulás környékez, elgyengülünk, gyávákká leszünk. Vegyük személyesen: amelyik évben meghalt az a valaki, aki olyan drága volt nekem, mint Isten - odadobtam mindent? - beteg lettem? - elcsüggedtem? Vagy - megláttam az Urat? Jellemem állapotától függ, hogy meglátom-e Istent. A kijelentés a jellem szerint alakul. Mielőtt ezt elmondhatom: "Láttam az Urat", kell lennie valaminek a jellememben, ami összhangban van vele. Míg újjá nem születtem, míg nem láttam meg Isten országát, csak a saját előítéleteim vonalában látok. Szükségem van a külső események sebészi beavatkozására és a belső megtisztulásra. Csak akkor tudjuk életünket összhangban tartani Istennel, ha Ő áll az első, a második és a harmadik helyen is, és más nem is számít többé. "Az egész világon nincs más, csak Te, én Istenem, rajtad kívül senki sincs." Fizesd az árát állandóan! Hadd lássa Isten, hogy hajlandó vagy a tőle nyert látás szerint élni.

Varga László - Isten asztaláról

"Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben."
Lukács 2,52

Jézusnak is végig kellett járnia az emberi fejlődés minden lépését. Síró csecsemő volt a jászolban, érdeklődő, okos fiú a jeruzsálemi templomban, engedelmes ifjú apja műhelyében. Növekedéséről négy vonatkozásban számol be a Szentírás. Bölcsen tette az Ifjúsági Keresztyén Egyesület, hogy ezt az utat jelölte meg a világ keresztyén ifjúsága számára. Ez a tennivaló, hogy egész emberekké váljunk. Növekedni bölcsességben: tanulni, minél jobban megismerni a világot, hogy felnőttként minél többet használhassunk azoknak, akik közé Isten odarendel. Testben: testünk is Isten teremtménye, jó eszköz feladataink szolgálatában. Kötelességünk vigyázni rá. Isten előtti kedvességben: enélkül hiábavaló minden tudásunk és egészségünk. Őt kell megismernünk, az Ő szeretetét eltanulnunk, az Ő országát építenünk, erre használni tudásunkat és egészségünket: ez az értékes, boldog élet egyetlen eredményes lehetősége. Ez teszi értékessé életünket az emberek társadalmában. Boldog az az ember, aki ezt az utat végigjárva megbecsült társa lesz felebarátainak. Erre neveljük gyermekeinket? Súlyos ítéletre méltó az a szülő, aki gyermekét nem ezen az úton vezeti.

Jó Atyám, köszönöm, hogy ezt az utat jelölted ki számomra és gyermekeim számára. Ha szüleim így neveltek, neked köszönöm. Ha elhanyagolták, köszönöm, hogy mások által is megismertetted velem a Krisztus szerinti növekedés útját, akár ifjan, akár felnőtt fejjel. Tudom, ha gyermekeimet boldoggá akarom nevelni, erre kell vezetnem őket. Adj nekünk, Uram, olyan egyházat, mely képes hitre nevelni gyermekeinket! Adj olyan iskolát, ahol nemcsak tudást, de hitet és tiszta erkölcsöt csepegtetnek gyermekeink lelkébe! Adj olyan társadalmat, mely nem ragadja el lelküket a bűnök fertőjébe! Add Szentlelkedet, hogy mássá legyen ez a Téged megtagadó világ! Eleget szenvedtünk a hitetlenség miatt, hozd el országodat gyermekeink életében! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-A SZABADSÁG ÁRA

Andrew Kuyvenhoven -

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 6,12-23 

12 Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. 
13 Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek. 
14 Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek. 
15 Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla! 
16 Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra? 
17 De hála az Istennek, hogy csak voltatok a bűn szolgái, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére adattatok! 
18 Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek. 
19 Emberi módon beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek. 
20 Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. 
21 De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál! 
22 Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet. 
23 Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

"Tagjaitokat se adjátok a bűnnek, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Ha nem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek." (Róm 6,13)

A 11. versben az apostol azt mondja nekünk, hogy a csata győzelemmel végződött. "Azt tartsátok, hogy egyszer s mindenkorra vége, meghaltatok és feltámadtatok." A 12. versben pedig azt mondja, hogy indítsunk háborút: "Ne engedjétek, hogy a bűn legyen úrrá bennetek."
Pontosan ezt jelenti hitből eredően új életet élni. Az evangélium kijelenti, hogy minden be van fejezve, minden eldőlt. Krisztusban vagyunk, ezért meghaltunk és feltámadtunk. Krisztusban elvettük bűneink büntetését, és Krisztusban elkezdtük az új életet. A bűn ősi uralma megtört. Most már Istennek élünk Krisztus Jézusban.
Az evangélium ezt a jó hírt mint üzenetet közli velünk, melyet hinni kell. Átadja azonban parancs formájában is az üzenetet: "Tagjaitokat ne adjátok a bűnnek, adjátok oda magatokat az Istennek." "Tagjaink" azok a különféle életműködések, amelyek segítségével a jelen világban megnyilvánul az életünk. Minden életmegnyilvánulásunkon az új Úrnak kell uralmat gyakorolnia, és nem a réginek.
Ez üzenet is, parancs is. Ha hiszünk az üzenetnek, engedelmeskedünk a parancsnak. És a parancsnak való engedelmességben mutatkozik meg, hogy hiszünk az üzenetben.
Az az evangéliumi nyilatkozat, hogy Krisztus Jézusban vagyunk, nem varázsszó, mert az érem másik oldala az evangéliumból következő parancs. A hitből harc következik. Mostantól kezdve nem engedhetjük meg az ördögnek, hogy "a gonoszság fegyvereiként" használjon bennünket. Hanem tagjainkat (fejünket, kezünket, lábunkat, gondolkodásunkat, cselekedeteinket, jövés-menésünket) Istennek kell odaszentelnünk.
Ez az új élet feszültsége. Maga a feszültség az új élet jelenvalóságának a jele. Mindig harcolunk, vagy ha nem, akkor nem hiszünk. És győzni fogunk, mivel Krisztus győzött. Az ő ereje segítségével állunk és harcolunk.
A mi új szabadságunk ára az állandó éberség. Imádkozz és őrködj minden órában. Életünknek tanúsítania kell, hogy valójában ki az Úr. És Urunknak érvényesítenie kell akaratát életünkben.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb -

"És az Úr előtt nagy erős szél ment, amely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt, de az Úr nem volt abban a szélben. És a szél után földrengés lett, de az Úr nem volt a földrengésben sem. És a földrengés után tűz jött, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott. És mikor Illés ezt hallotta, befedte az arcát palástjával és kiment..." l.Kir. 19,11-13

 

 

Isten kiválasztottjainak mindig is legbensőbb kívánsága volt, vajha megláthatnák Istent. Ezt a kívánságot Isten újra és újra beteljesítette. Ugyanazon a helyen, ahol Mózes látta Isten dicsőségét, elvonult Isten Illés előtt is. Előtte szélvihar, földrengés és tűz ment, megsemmisítő erejű természeti jelenségek: jelképei Isten büntetésének és ítéletének, amelyek a vidéket érni fogják.

Jóllehet ezeknek az ítéleteknek megvan az Istentől elrendelt céljuk, Isten tulajdonképpeni lényét mégsem lehet belőlük megismerni.

Illés Isten jelenlétét csak a lágy suttogásban, a halk és szelíd hangban érzi meg.

Ellentétben a viharral, földrengéssel és tűzzel, ez valami kimondhatatlanul jóleső, gyógyító és megnyugtató. A meg nem érdemelt jóságában, kegyelmében jelenti ki Isten saját lényét.

Mégis megelőzik ezt a kijelentést a pusztító csapások. Ezek azonban nem értelem nélküli kínzások. A M.t 24,8: "Mindez pedig a sok nyomorúságnak a kezdete" szó szerint így hangzik: "Mindez a szülési fájdalmak kezdete" - amelyből Isten királyságának kell megszületnie e földön.

Amikor az emberiségnek olyan nyomorúságokat kell átszenvednie, amilyenek nem voltak, mióta ember él a földön, akkor Istennek olyan csodáit is átéli majd, amelyeket ember soha nem látott: láthatja majd az Urat eljönni teljes dicsőségében az ég felhőivel. Ő hozza majd a teljes váltságot.

Nicelife-AZ ATYAISTEN-8.nap

Függetlenül attól, hogy nagyszerű vagy kevésbé nagyszerű édesapád volt, el tudod képzelni, hogy egy szeretetteljes apa hogyan viszonyul a gyermekeihez. Szeretettel, együttérzéssel, bölcsességgel vezeti és korrigálja őket, így téve lehetővé, hogy bővelkedő és teljes életet élhessenek. 

A KÖNYVBŐL
"Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz" (Zsolt 103:13).

"Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában" (Zsolt 68:6).

"Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismert bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk" (Ézs 63:16).

"Az Úr intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld! Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel" (Péld 3:11-12).

ISTEN ÍGÉRETE
"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek" (Mt 6:31-33).

CSELEKVÉSI PONT

SOROLD FEL A TÍZ LEGJOBB JELLEMVONÁST, AMELY A LEGJOBB APÁNAK JELLEMZŐJE LEHET! MOST OLVASD EL ÚJRA A LISTÁT ÉS TUDATOSÍTSD, HOGY AZ ATYAISTENRE MINDAZOK ÉS MÉG SOKKAL TÖBB IS IGAZ! Ő AMI TÖKÉLETES ÉDESAPÁNK, AKI KÉSZEN ÁLL, HAJLANDÓ ÉS TUD IS TÖKÉLETES SZERETETÉVEL SZERETNI

 

Kenneth E. Hagin - Azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem!

,,Lõn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba Õ és az Õ tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindulának. De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben voltak. És hozzámenvén, felkölték Õt mondván:
Mester, Mester, elveszünk! Õ pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait;
és megszûnének, és lett csendesség. És monda nékik: Hol van a ti hitetek?,,
—LUKÁCS 8,22–25.

John A. Dowie Skóciában, Edinburgh-ban született és fiatal korában Ausztráliába költözött. Egy kongregacionalista gyülekezet pásztoraként élt ott, Newton városában, amikor 1875-ben egy szörnyû járvány söpört végig az ország részen. Ez alatt a járvány alatt kapott elõször Dowie világosságot az isteni gyógyításról és a hívõknek adatott hatalomról. 
Olvastam, hogy egyszer azt mondta: „Tizennégyszer keltem át az óceánon hajóval. A tizennégy átkelés alatt sokszor tört ki vihar. Minden alkalommal úgy cselekedtem, ahogy Jézus: megdorgáltam a vihart. És az minden egyes alkalommal megszûnt.” 

Dowie tudta, hogy Jézus azt mondta: „Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a
cselekedeteket, amelyeket én cselekszem…” Tudta, hogy össze van kapcsolva Istennel. 
Te és én ugyanannyira össze vagyunk kapcsolva Istennel, mint Dowie vagy bárki más.

Megvallás: Én hiszek Jézusban. Én is meg tudom cselekedni azokat, amiket Jézus cselekedett itt a földön. Jézus azt mondta, hogy én képes vagyok erre, ezért képes is vagyok rá.

KENNETH Copeland : Ne szomorkodj!

Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jönnek, és örökös öröm fejükön; vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj [szomorúság]!-(Ésaiás 51: 11)

Tudtad, hogy meg vagy váltva a fájdalom és szomorúság átkától a Jézus Krisztus vére által? Épp úgy nem kell eltűrnöd őket, mint a bűnt vagy a betegséget.
Édesanyám 1988 augusztusában költözött haza az Úrhoz, és Isten hónapokkal előtte elkezdett engem a szomorúságról és a fájdalomról tanítani. Minden alkalommal, amikor megmutatott valamit ezzel kapcsolatban, gyakorlatba ültettem. (Mindig ezt kell tenned, ha Isten tanít valamire. Kezdd el most gyakorolni, és mire szükség lesz rá, már tudsz benne járni!)
Tehát nyolc és fél hónappal azelőtt, hogy édesanyám hazaköltözött az Úrhoz, elkezdtem ellenállni a szomorúságnak. Elhatároztam, hogy „nem bánkódom”. Az ördög azonnal támadást intézett az érzelmeim ellen.
De én azt mondtam: „Nem, ezt nem fogadom el. Hatalmat gyakorlok az ilyen érzések fölött Jézus nevében. A testemet odaszántam az Úrnak kedves áldozatul, ezért csakis az Ő örömét fogadom el.” Majd elkezdtem az Igét szólni, és hangosan dicsérni Istent.
Volt három nehéz napom, amíg így ellenálltam, aztán azok a nyomasztó szellemek elmentek.
Azt mondom neked: ellen kell állnod a szomorúságnak és a fájdalomnak. Nem tartozik hozzád. Nem a Mennyei Atyádtól származik. Lehet, hogy egész éjszaka járkálni fogsz. De ne aggodalmaskodva és siránkozva járkálj, hanem az Igét szóld, amíg az a nyomasztó szellem eltávozik, és az Úr öröme érkezik hozzád.
Emlékeztesd magad arra, hogy ki vagy. Te az vagy, aki vigasságot és örömöt találsz. Te az vagy, akitől a fájdalom és szomorúság elmenekül. Te az Úr megváltottja vagy!
Igei olvasmány: Zsoltárok 97
  

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Boldog sírók?

"Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. "(Mt 5,4)

 

Különös megállapítása ez Jézusnak. Milyen sírásra gondolhatott?

Egyszer valaki úgy ment el reggel otthonról, hogy köszönés nélkül csapta be maga mögött az ajtót. Felesége szipogva készült szintén munkába. A napi események kitörölték mindezt a férfiból, s este kedélyesen tért haza. Az asszony éppen mosogatott, s amikor a férje megpuszilta, látta, hogy sír. Te meg mit bőgsz? - kérdezte. Rövid csodálkozás után a férje vállára borult, és elkezdett zokogni. A legtöbb férfi ilyenkor nem tudja, mit tegyen, de ahogyan ott álltak a konyha közepén, eszébe jutott a reggeli jelenet. Meg az a sok veszekedés, ami az utóbbi időben lezajlott. Szinte visszahallotta a maga kemény, durva szavait, és ő is elkezdett sírni. Aztán leült, ölébe vette asszonyát (már régen nem történt ilyen), és elkezdett gyónni. Bocsánatot kért sok mindenért. Mire az asszony is kezdte sorolni a maga bűneit. És kölcsönösen megbocsátottak egymásnak. Amikor ezt elmondták, így fejezték be: azóta vagyunk boldog házasok.

Ugye, milyen igaz Jézus szava: boldogok, akik sírnak. Akik csak siránkoznak, hogy milyen szerencsétlenek, azok nem boldogok. De akik sírni tudnak amiatt, hogy milyen bűnösök, azok boldogok.

A sírás nem a gyengeség jele, hanem az őszinteségé. Boldog az, akinek valós képe van önmagáról, aki nem akar olyan maradni, amilyen, akinek van bátorsága bűnt vallani és bocsánatot kérni, s aki tud szívből megbocsátani. S boldog az, akit Isten annyira szeret, hogy bevilágít a szívébe, s megmutatja, mi rejtőzik ott. Amikor ezt meglátta Péter, a kemény férfi, a derék, jó ember is csak sírni tudott rajta. Ekkor már meg lehetett vigasztalni

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Úgy, mint Pató Pál?

"...a világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. (Lk 16,8)

 

 

Jézusnak ezt a példázatát sokan félreértik. Arról van itt szó, hogy egy sáfár (vagyonkezelő) sikkasztott, és emiatt elbocsátják. Megijed, mert „kapálni nem tud, koldulni szégyell", mit tegyen, hogy biztosítva legyen a jövője? Gyorsan hívatja az ügyfeleket, és mindegyiknek elenged a tartozásából, hogy később majd jóindulattal legyenek hozzá.

Jézus nem a csalását állítja példaként, hanem a gyors és határozott cselekvését, amivel biztosítani akarja a jövőjét. Erkölcsileg elítéli, végig hamisnak nevezi, de azt mondja: ha még egy ilyen alak is így gondol a jövőjére, mennyivel inkább kellene nektek biztosítanotok helyeteket az örökkévalóságban.

Minden példázatnak egy központi üzenete van, a részletek csak ennek a színezésére valók. Itt tehát Jézus figyelmeztetése ez: ha egy ilyen minden hájjal megkent szélhámos felelősen és idejében gondoskodott magáról, mennyivel komolyabban kellene nektek, felelős embereknek gondolnotok arra, hogy ez az élet rövid ideig tart, utána következik az örökkévalóság, de csak most lehet bebiztosítani, hogy az ne gyötrelmes legyen, hanem boldog. És ti olyan ráérősen, tétován, Pató Pál-osan gondoltok erre, semmit sem tesztek az örök üdvösségetekért, vagy halogatjátok az evangélium komolyan vételét, mintha ez olyan felesleges, lényegtelen dolog lenne, holott ez az ember legjelentősebb döntése, valóban élet vagy halál kérdése: állást foglalni Jézus mellett vagy Jézus ellen.

A jövőnknek kell meghatároznia a jelenünket. Mivel mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, most lehet és kell felkészülni erre, és rendezni vele a kapcsolatunkat. Ha ez megtörtént, félelem nélkül és örömmel élhetünk és léphetünk majd át az örökkévalóságba.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Alfred Christlieb

  "Illés felkelt, evett és ivott és ment annak az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, a Hórebig. És bement ott egy barlangba és szólt az Úr hozzá: Mit csinálsz itt Illés? Ő ezt mondta: Nagy búsulásom van az Úrért..., csak én maradtam egyedül és engem is halálra keresnek."   l.Kir. 19,8-10

   

Micsoda ereje van az Istentől ajándékozott ételnek! Illés mehetett vele kietlen, elhagyott, ismeretlen utakon, úttalan és víztelen homok- és kősivatagokon keresztül, anélkül, hogy elfáradt volna.

A negyven napi és negyven éjszakai vándorlásban egyszer sem volt szüksége a különben nélkülözhetetlen alvásra.

Igen, Isten az, aki erőt tud adni (5.Móz. 8,18) nekünk a kietlen, egyhangú, sötét, veszélyes, hosszú és nehéz utakon való vándorlásra, amelyre kevés a saját erőnk.

Ezt az erőt Isten Igéjében és az Ő gyermekeivel való közösségben nyújtja.

Isten új utasításokat ad szolgájának. Illés jeleket és csodákat tett, Isten ítéletének és kegyelmének idejét hirdette, egész népét Isten útjára igazította. De még nem tanult meg mindent! Egész életében tanuló maradt. Így van ez Isten minden emberével. Péter öregkorában is elfogadja Pál figyelmeztetését (Gal. 2,14).

Pál, a kipróbált apostol, engedi, hogy az efézusi tanítványok tanácsokkal lássák el.

János, a 90 éves aggastyán hagyja, hogy egy angyal óvja meg a tévedéstől. (Jel. 22,9)

Maga az Isten szent szolgája is, akit tüzes szekéren fog hazavinni Isten, egész földi vándorlása alatt nem szűnik meg tanulni.

Egyes gondolatait el kell hagynia, újakat, Isten gondolatait el kell fogadnia.

Bárcsak ezt a drága következtetést vonhatnánk le Illés látásából: tanulók maradunk, míg csak e földön élünk. (Fil. 3,12)

 

Isten asztaláról-Varga László

"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés."      Zsidók 11,1

Ritka a Szentírásban az ilyen világos, szinte tudományos definíció. A hit olyan dolgokra vonatkozik, melyeket emberi eszközökkel nem lehet megragadni. A jövőt csak remélhetjük. Istent, a mennyországot e földön soha nem fogjuk látni, de magatartásunkat döntően meghatározza, meg vagyunk-e róla győződve vagy sem. Hit nélkül nem lehet élni. A mindennapi életben is több az, amit hiszünk, mint amit tapasztalunk. Azért olyan értelmetlen mondás az, hogy azt hiszem, amit látok. Még értelmetlenebb, ha Istent csak akkor hinném, ha létét be tudnák nekem bizonyítani. Bizonyítani csak azt lehet, ami a hatalmamban áll. Ha Isten valóságát emberi eszközökkel be lehetne bizonyítani, hatalmunkban lenne, nem lenne Isten. Ennek igényét a népi mondás jellemzi: a bolha köhög. A hit Isten látásának érzékszerve. Számára Isten léte és hatalma mindenben megmutatkozik: az anyagi mindenség csodáiban, az élet rejtelmeiben, egyetlen sejt tökéletességében, lelkünk nyugalmában, biztonságában. A színvak nem látja a virágok színeit, hiába ragyognak. Színvak társadalom bolondnak mondaná a színekről szóló beszédet. A hitetlennek nincs érzékszerve Isten látására. De attól Isten és világa éppen olyan valóság, mint a virágok színei. Azért olyan fontos Jézus sokszori áldása: láss! 


Hatalmas Istenem, Te sokszorosan megmutattad magad a teremtés csodáiban. Köszönöm, hogy az én nemzedékem a világ és az élet tökéletességének egyre több csodáját ismerheti meg a tudomány eszközeivel, s én minden új felfedezésben jobban láthatom teremtő bölcsességedet. De világosan Krisztusban látlak, az Ő szeretetében, önátadásában, tökéletes, soha el nem avuló, az emberi társadalom egészsége számára egyedüli, gyakorlati lehetőséget jelentő tanításában. Segíts, hogy megingathatatlan hittel tudjak hinni, s hogy hitemet segítségeddel másoknak is képes legyek átadni! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- HALÁL ÉS FELTÁMADÁS

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 6,1-11

1 Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem?  
2 Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?  
3 Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk?  
4 A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.  
5 Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.  
6 Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek.  
7 Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől
8 Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.  
9 Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta.
10 Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él.  
11 Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.


"Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban." (Róm 6,11) 



Az evangélium prédikálásának már a legelejétől kezdve azt a kifogást emelték az emberek, hogy a kegyelem veszélyes. Ha minden hangsúlyt Krisztus tetteire helyezünk, mi lesz a mi cselekedeteinkkel? És, ha Isten törvénye meg az emberi bűnök csak arra szolgálnak, hogy megmutassák Isten kegyelmének a nagyságát (Róm 5,20). Miért éljünk rendes életet? "Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem?" Vagy, ahogy egy régi katekizmus fogalmaz: "Nem nevel-e ez a tanítás könnyelmű és elvetemült embereket?" (Heid. Káté 64.k., a ford. megj.).
Csak akkor lesznek az emberek "könnyelműek és elvetemültek", amikor az egyházak az olcsó kegyelemmel házalnak. Ez soha nem történik meg, amíg az egyházak az evangéliumot hirdetik. A szerencsétlenség akkor következik be, amikor a tanítók árusítanak, az emberek pedig vásárolnak: kegyelmet Krisztus nélkül, ajándékot ajándékozó nélkül.
A keresztyén evangélium szerint az egy a sokakat képviseli. Ne felejtsük el azonban, hogy a sokak be vannak kebelezve az egybe. Akik hisznek Jézus Krisztusban, többé már nem ádámi emberek, hanem krisztusi emberek. Új testet alkotunk egy új hatalom uralma alatt, mely hatalom megváltó és megújító.
Ami Krisztussal történt, mindazokkal megtörtént, akik Krisztusban vannak. Ő meghalt, mi is meghaltunk. Ő feltámadt, mi is feltámadtunk, mert Krisztusba "bele vagyunk foglalva". "Meg vagytok keresztelve, ugye?" - mondja Pál. Nos akkor - hacsak nem űztek játékot az emberekkel a szavakkal és a vízzel - Krisztus halálában és feltámadásában részesültök, mert a keresztség a Krisztussal való egységünk valóságát tanúsítja.
Ezért "ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban." Ezt úgy kell csinálnunk, hogy gyakoroljuk hitünket.
A megkeresztelt keresztyének Krisztusban vannak. Ezért halottak vagyunk a bűnnek. A bűn nem tarthat többé igényt ránk. Krisztus meghalt, nemde? És én őbenne vagyok, ugye? Ezért ami elmúlt, elmúlt. És "az új" érkezett el. Vele együtt egy, az Istennek szentelt és a Lélektől kormányzott új életre támadtunk fel. Ez az új élet nem valamiféle erőmutatvánnyal kezdődik, hanem a hit tényeivel. 

Krisztus mindenek felett-SZELLEMI EMBEREK KÖZÖSSÉGE

Oswald Chambers-

Míg eljutunk mindnyájan... a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére" (Ef 4,1). 

A "rehabilitáció", azaz jogaiba való visszaállítás azt jelenti, hogy Jézus Krisztus a megváltásban az egész emberiséget újra abba a kapcsolatba hozza Istennel, amiben az Ő terve szerint lennie kell. A Gyülekezet megszűnik szellemi emberek közössége lenni, ha saját szervezetének fejlesztését tartja szem előtt. Jézus Krisztus terve szerint az emberiség úgy kerül vissza jogaiba, hogy mind az egyéni, mind a közösségi életben Jézus Krisztus valósul meg. Jézus Krisztus azért küldött ki apostolokat és tanítókat, hogy megvalósulhasson személyisége testületileg. Nem az a rendeltetésünk, hogy saját szellemi életünket kifejlesszük, vagy hogy élvezzük a szellemi visszavonultságot. Azért vagyunk itt, hogy Jézus Krisztust megvalósítsuk úgy, hogy Krisztus Teste felépüljön. Építem-e én a Krisztus Testét, vagy csak a magam szellemi fejlődését keresem? A döntő az én személyes kapcsolatom Jézus Krisztussal: "hogy megismerjem Őt..." Akkor töltjük be Isten tervét, amikor teljesen átengedjük magunkat neki. Valahányszor magamnak kívánok valamit, ez eltorzítja a vele való kapcsolatomat. Nagyon megaláz majd engem, ha rájövök, hogy csupán az érdekelt, amit Jézus Krisztus tett értem, de nem az, hogy Ő valósuljon meg az életemben. Célom Isten maga, nem öröme s békéje, sem áldása; csak Ő, a lelkem Istene! Ezzel a mértékkel mérem az életemet, vagy valami olyannal, ami ennél kisebb? 

Isten műhelyében-Nevelő kegyelem

Carl Eichhorn-

 "Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadva az istentelenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon. " (Titus 2, 11-12)  

A gyógyító vagy megmentő kegyelem nevel is és nem nyugszik, míg helyes állapotba nem hozott minket. Megmentetésünk egyszerre történt. A bűnös kegyelmet kap abban a pillanatban, amikor a Megváltót hittel megragadja. Isten a bűn egész terhét egyszerre elveszi, "egy napon", mint ezt már a próféta is megmondta (Zak 3, 9). Más azonban a nevelő kegyelem. Ennek a munkája egész életünkben folyik. - Az Úr "elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat és ez nekik az én szövetségem, mikor eltörlöm bűneiket" (Róma 11, 26-27). A kegyelem tehát elveszi a bűnadósságot.

Istennek van egy másik szövetsége, amikor rendíthetetlenül elhatározta, hogy megkegyelmezett népének minden szentségtelen vonását is eltörli. Ettől a szándékától Ő el nem tér. Nem nyugszik, míg odáig el nem juttat minket, hogy mértékletesen, igazán és szentül éljünk ezen a világon. Az egyetlen feltétel az, hogy kegyelmes nevelésének készségesen és engedelmesen alávessük magunkat. Kegyelme felfedezi szívünknek minden istentelenségét és a még rejtett világi kívánságokat is.

Érezzük, hogy ez nem illik az új szívhez. Azelőtt a világ kívánságaival együtt természetes otthonunk és életelemünk volt, a kegyelem állapotában azonban olyan valaminek érezzük, ami idegen a Lélekben új ember számára. A kegyelem tanít meg bennünket, hogy fegyelmezetten éljünk és az óember kívánságaival és szenvedélyeivel ne jusson érvényre. Tulajdonképpen nem mi uralkodunk önmagunkon, hanem a kegyelem, ha nevelésének engedelmeskedünk. A kegyelem eljuttat oda, hogy megfelelő legyen embertársainkkal való kapcsolatunk, ne bánjunk igazságtalanul senkivel, se szóval, se tettel és mindenkinek megadjuk a magáét.

A kegyelem istenfélő, szent életre is nevel. A külső élet szétszórtságából csendességbe visz, int bennünket az Ige által és az imádkozás által, hogy maradjunk kapcsolatban, erős közösségben az Atyával és a Fiúval, mert minden ebből fakad. Mértékletesen (fegyelmezetten), igazán és istenfélő módon élni ezen a mértéktelen, fegyelmezetlen, igazságtalan és istentelen világon valóban nagy dolog.