Carl Eichorn - "És Asa megújította az Úr oltárát. És Asa anyját, Maákát is letette a trónról, hogy ne legyen királynő. "(2 Krónika 15, 8. 16)
Jahve oltárát a bálványimádás miatt elhanyagolták és romokban állt.
Szívünk az Úr oltára kell legyen, de a bűn megszentségtelenítette. Ezen
az oltáron szent tűznek kellene égnie, ehelyett azonban a tisztátalan
vágyak tüzétől kialudt kráter lett. Az Úr Jézus áldozata által újra
Isten templomává leszünk, szívünk pedig oltárrá lesz. Ehhez komolyan
szánjuk oda magunkat!
A legnehezebb lépés Asa számára saját
anyjának elmozdítása volt. Ezzel saját testébe vágott. Mint anyakirálynő
befolyásos tisztséget élvezett, azonban sajnos, bálványimádó volt. Most
a saját fia vetett véget ennek; bálványait megsemmisítette. Bizonyára
nagyon nehezére esett ez a fiúnak. Az embernek nem könnyű, hogy
legközelebbi vérrokonával szemben kíméletlenül és határozottan állást
foglaljon az igazság mellett. Jákób hamis kíméletből tűrte kedvenc
feleségének, Rákhelnek a bálványait. Csak akkor lépett közbe, amikor
felülről komoly intést kapott (1 Móz 35).
Sokszor
megfigyelhetjük, hogy szülők, különösen édesanyák, hamis
engedékenységgel elrontják gyermekeik életét. Nem akarják elveszíteni
gyermekeik szeretetét, nem akarják eltaszítani őket, inkább - mintha nem
látnák, vagy nem tudnák az igazságot - sok mindent megtűrnek, amivel
szemben komolyan fel kellene lépniök. A gyerekek irányítják a szülőket.
Isten komolyan veszi, ha valaki apjáról vagy anyjáról, vagy testvéréről,
gyermekéről azt mondja: "Nem ismerem őt!" (5 Móz 33, 9). A gyermekeknek
nem használ, sőt csak árt nekik, ha gyengeségből mindent elnéznek
nekik.
Boldog az az ember, aki rendíthetetlenül ragaszkodik az
igazsághoz és azt keresztül is viszi (Gal 2, 5), mégha ez azzal a
veszéllyel is járna, hogy elidegenülés következik be. Jobb egy időre
mindent elveszteni és a végén mégis megnyerni. Amikor Asa saját anyját
letette a trónról, vérzett a szíve és bizonyára anyjának is nagyon fájt
ez. De ez volt az egyetlen út, hogy belátásra jusson, ha egyáltalán
képes volt még rá. Nagy áldás van a rendületlen határozottságon. Amit
pillanatnyilag elveszítünk, azt megnyerjük az örökkévalóságnak.
"...mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?" (Mt 7,11)
Jézus Krisztus azoknak ad életszabályokat, akikben az Ő Szelleme van.
Ennek a versnek egyszerű érvelése által felhív arra: töltse be
gondolkozásmódunkat az, hogy minden mögött ott van Isten irányítása, s
ez azt jelenti, hogy a tanítvány őrizze meg teljes bizodalmát és legyen
buzgó a kérdezésben és a keresésben. Töltsön be az a tudat, hogy Isten
mindig itt van! Ha egyszer ezzel telt meg az elméd, akkor minden nehéz
helyzetben is könnyű lesz emlékezetedbe idézni: "Atyám mindezt tudja!"
Ez már nem kerül erőfeszítésedbe, hanem egészen természetesen erre
gondolsz, amikor tanácstalanság szorongat. Régebben ehhez vagy ahhoz az
emberhez mentél oda tanácsért; de most olyan hatalmasan eltölt az isteni
gondviselés tudata, hogy nehézségeiddel Istenhez mégy. Jézus azoknak
állítja fel életszabályait, akikben az Ő Szelleme van: ezeknek az az
alapgondolatuk: "Isten az én Atyám, szeret engem, soha nem tételezem
fel, hogy Ő megfeledkeznék valamiről, hát akkor miért aggódnék?" Vannak
idők - mondja Jézus -, amikor Isten nem hozhat ki a sötétségből, de
bízzál benne akkor is! Talán úgy jelenik meg, mint szeretetlen barát,
pedig nem az; vagy úgy, mint kegyetlen Atya, de mégsem az. Talán
igazságtalan bíróként áll előtted, de Ő nem az. Erősödjék meg benned
mindig jobban az a gondolat, hogy Isten ott van minden mögött! A
legkisebb esemény sem történhetik az Ő akarata nélkül; ezért teljes
bizalommal támaszkodhatsz rá. Az imádság nemcsak kérés; az imádság a
lélek magatartása, amelynek légkörében a kérés egészen természetes:
"Kérjetek és megadatik nektek!"
Andrew Kuyvenhoven - A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 8,1-11
1 Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a
Krisztus Jézusban vannak, 2 mivel az élet Lelkének törvénye
megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. 3
Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt,
azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös
testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, 4 hogy a
törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk,
hanem Lélek szerint. 5 Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival
törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival. 6 A test
törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, 7 minthogy a
test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem
veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. 8 Akik pedig test
szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. 9 Ti azonban nem test
szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De
akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. 10 Ha pedig Krisztus
bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az
igazság által. 11 Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki
feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a
Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a
bennetek lakó Lelke által.
"Amire ugyanis képtelen volt a
törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a
bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és
kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény rendje teljesüljön
bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint."(Róm 8,3-4)
A törvény azt követeli az embertől, hogy szeresse Istent mindenek
felett, és szeresse felebarátját, mint önmagát. A tragédia az, hogy ezt
nem tudjuk megtenni. Még ha tudjuk is Isten akaratát, ez semmivel sem
tesz bennünket alkalmasabbá arra, hogy megtegyük. Annak ismerete ami a
helyes nem készteti az embereket arra, hogy meg is tegyék, ami helyes.
Ha rányomtatnánk az aranyszabályt az ország összes hirdetőoszlopára,
hogy minden ember olvashassa Isten akaratát, ez még nem gyógyítaná meg
az országot. A törvény "erőtelen a test miatt". Egyszerűen nem tudjuk
cselekedni azt, akármilyen odaadással próbáljuk is. Akik viszont "a
Krisztus Jézusban vannak", azoknak két óriási előnyük van. Először is
nincs kárhoztató ítélet ellenük, mert Krisztus elhordozta kárhoztató
ítéletüket. Másodszor pedig Krisztus Jézusban erőt kapnak arra, hogy
megtegyék azt, amire képtelenek voltak. A törvény követelése teljesül
bennük. Elkezdenek úgy szeretni, ahogyan kell. Más szavakkal: ha
Krisztus Jézusban vagyunk, részesülünk az ő halálában és feltámadásában.
Jézus halálában Isten elítélt bennünket bűneinkért. "Kárhozatra ítélte a
bűnt" Jézus testében. Ez megtörtént. Most már nincs kárhoztató ítélet
azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak. Isten nem büntet kétszer
bennünket. De a második előny is ugyanilyen fontos. Krisztus
feltámadásának erejében is részesülünk. A Szentlélek közli velünk ezt az
erőt. Ezentúl "nem test szerint járunk, hanem lélek szerint."
Krisztus által átmegyünk az egyik létmódból ("test szerint") egy
másikba: "Lélek szerint". Először csak emberi erőnk volt, ami ha Isten
akaratának a teljesítésére kerül sor, egyáltalán nem erő, de most már
rendelkezésünkre áll Isten ereje, ti. a Lélek. A Lélek új
valóságában szabad és kell járnunk. Isten akaratát kell és lehet
cselekednünk. Ez nem a tőlünk telhető legnagyobb erőbedobást igényli. Ez
hitet igényel. Vegye át Isten a hatalmat.
"Jézus... a templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és
az ott ülő pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte
őket... A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat
felborította... ezt mondta: Vigyétek ezeket innen; ne tegyétek az én
Atyám házát kalmárkodás házává!"János 2,13-17
Igen, ez is Jézus. Nem tűri a szennyet Isten házában. Leírhatatlan
rémületet, kárt és felfordulást okozhatott haragjában a korbácsával. Ma
is megteheti, hogy korbáccsal veri ki azokat, akik csak érdekből ülnek
Isten házában. Azt tette az elmúlt évtizedekben, de nem eléggé. Még
mindig érdemes volt Isten szolgájának lenni. Ma is az. Lehet, hogy el
kell jönnie annak az időnek, mikor semmi haszon nem származik a
keresztyénségből, csak áldozat és veszedelem. De addig is mindnyájunknak
meg kell tennünk a magunkét. Először, hogy mi ne akarjunk érdemtelen
hasznot húzni hitünkből. Másodszor, hogy saját egyházunkban, amennyire
erőnkből telik, üldözzük a kalmárkodást. Kellemetlen feladat,
fejcsóválást, megrovást fogunk kapni érte, de ha vállaljuk, mindig
lesznek társaink, mert senki sem szívesen tűri, amit Jézus se tűrhetett:
a hazugságot, a haszonlesést és a vele járó képmutatást Isten nevében.
Urunk, Istenünk, tisztítsd meg egyházunkat, a Te egyházadat. Tudjuk, a
bűn oda is behatol. Most is látjuk rombolását. Állandó figyelemre,
állandó ellenőrzésre van szükség, hogy emberi bűneink ne tudják
megrontani, hiteltelenné tenni azok munkáját is, akik szívből szolgálnak
Téged. Őszinte híveid kórusában én is kérlek, adj nekünk hű szolgákat,
adj nekünk, nekem is erőt ahhoz, hogy a hűségesek mellett megálljunk, a
hűtleneket kiszűrjük egyházunk életéből. De azt is tudjuk, ehhez nem
elég a mi erőnk. Az egyház a Tied, Urunk, vigyázz rá! Vigyázz azokra,
akik építik! Adj hitet és bölcsességet egyházunk vezetőinek, hogy
tisztán vezessék, újraépítsék azt! Ne vond meg tőle megbízatásodat!
Tartsd és védd meg utódaink számára is! Ámen.
A kutyák eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt. (l.Kir. 21,23)
"Hogy elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a
rettegéstől." (Zsolt.73,19) Ez a zsoltárvers illik Jézabel életének
végéhez. Lélekben odamegyünk a jezréeli királyi palotához. A palota
falánál néhány csont hever. Jézabel királynőnek a koponyája és csontjai
ezek, akit az imént dobtak ki a palota ablakán. Ezek a csontok nagyon
komolyan beszélnek. Három kitörölhetetlen tanítást akarnak belénk vésni:
1. Milyen hiábavaló és múlandó a test minden szépsége! Nemrég még
látható volt a palota ablakában egy büszke asszony kifestett arccal,
gyönyörű ékszerekkel a fején. Hosszú időn át ő volt a legbefolyásosabb
személy az országban. Most pedig ez a néhány, kutyáktól lerágott csont
maradt belőle hátra. Ilyen gyorsan elmúlik a test dicsősége.
2.
Mennyire meg tudja bosszulni Isten a szolgáin elkövetett minden
sérelmet a maga idejében! A palota mellett elmenő emberek tudták, hogy
Illés próféta félelmetes ellenségének csontjai ezek, azé az asszonyé,
aki Isten hűséges szolgájának sok fájdalmat okozott. Hányszor állta
útját a próféta munkájának ez a Jézabel! Illés nem állt bosszút magáért,
azonban sóhajai feljutottak Istenhez. Most ütött Jézabel órája. Illés
ellensége nyomorúságos módon halt meg. Csontjai palotájának falainál
emlékeztetnek a Róm.12,19-re: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt
mondja az Úr". Ez bátorítson bennünket, ha gonosz emberek Isten szolgáit
bántalmazzák!
3. Isten ellenségeinek végül is akaratuk
ellenére Isten Igéjét kell megerősíteniük. Illés megmondta: "A kutyák
eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt". Ez szóról szóra beteljesedett.
Jézabelnek halálával kellett érvényt szereznie Isten Igéjének, amit
életében megvetett.
Sok a sánta mind a férfiak, mind a nők között. Óránként néha feltűnően
sokszor találkozhatunk ilyenekkel. A helyes úton járnak és buzgón
igyekeznek haladni rajta, de sánták, és nehezen jutnak előre
bicegésükkel. A menny felé vezető úton sok ilyen nyomorék jár. Talán ezt
gondolják magukban: - Mi lesz velünk? Ha megrohan a bűn, a Sátán
könnyen letaszíthat minket az útról. Sánták vagyunk, az Úr nem tud
belőlünk jó harcosokat faragni, nem tudunk üzenetének fürge hordozói
lenni. Nos, halljátok a jó hírt, sánták! Ő megváltott titeket, és ez nem
csekélység. Azt mondja: "A sántákat megsegítem". Megvált minket,
sántákat, sutaságunk ellenére felmagasztal. Mindenki azt kérdi majd: -
Hogyan képes ez a sánta megfutni a versenyt és elnyerni a koszorút? Csak
az Úr mindenható kegyelméből, - vallhatjuk majd, Istent dicsőítve.
Uram, sántít a hitem, az imádságom, a dicséret a számban, a
szolgálatom, a türelmem, de kérlek, segíts meg engem! Csak Te tudsz
megtartani egy ilyen nyomorékot. Uram, ne hagyj elveszni, mert
lemaradtam, kegyelmedből vezess haza engem is, leglassabban haladó
zarándokodat!
Ő megígérte, hogy megteszi ezt, ezért Istenben
bízva, az imádságban kitartva haladok előre, még ha csípőm meg is
rokkant, miként Jákóbé.
Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte (Márk 5:6)
A leborul szót a görög proskuneo szóból származik, melynek jelentése:
“hódolattal meghajol, megtisztel, imád”. Az ember, aki odafutott
Jézushoz, hogy imádja Őt, egy nagyon híres, démonizált ember volt. Az a
tény, hogy ez a kínok között lévő ember Jézushoz futott, nem menekült
előle, azt jelzi, hogy még a démonizált embernek is van szabad akarata
és Sátán nem kontrollálhatja őt annak beleegyezése nélkül.
Sok
csatározás volt azon, hogy vajon lehet-e egy keresztény démonizált? A
“démon által birtokolt” kifejezésben a birtokol szó jelentése szó
szerint démonizált. A Biblia nem tesz világos különbséget a démoni
aktivitás fokozatai között, például az elnyomás, a birtoklás között. A
szó egyszerűen azt jelenti, hogy démonizált. Amit biztosan tudunk, hogy
mindannyian harcolunk gonosz szellemekkel, és ha nem vesszük fel Isten
teljes fegyverzetét(Eféz,6,11-17), akkor Sátán és démonjai biztosan
hatnak ránk és akár ellenőrzésük alá is vonhatnak bennünket.
A
démonoktól való szabadítás legjobb módja Isten Igéjén keresztül
történik. Ahogy befogadjuk az Igét, az megszabadít bennünket és segít
megőrizni a szívünket és elménket, amikor a démon megpróbál visszatérni
életünkbe hét másik szellemmel együtt. A démonizáltság súlyos eseteiben
az érintettnek segítségre van szüksége, ezért Jézus minden hívőt
felfegyverzett a gonosz szellemek feletti hatalommal.
A felkent
dicséret és imádat szintén elűzi a démoni szellemeket. Egyedül Isten
számára van fenntartva az imádat, ezért az ördög állandóan keresi azt.
Ha nem képes arra, hogy magának megszerezze, akkor megpróbálja az
embereket eltéríteni Isten imádatától. Mennyei Édesapánk dicsérete és
imádata hatalmas eszközök a démoni erőkkel szemben!
Ha
lenyomottnak, megterheltnek, vagy csupán feszültnek érzed magad, dicsérd
az Urat és gondolkodj az Igéjén. Imádd Őt szellemben és igazságban. Az
Atya keresi azokat, aki így imádják Őt – vár rád!
Prófétai üzenet júliusra, 1. rész: Fontosabb változások ideje
2016. július 12.
Doug Addison
A júliusi hónap fontosabb változások ideje lesz. Azok, amiket Isten megígért nektek az elmúlt néhány év során, most elkezdenek nagyon gyorsan megtörténni.
Új hangok fognak felzendülni fölöttetek a Mennyből, amelyek új ajtókat
nyitnak meg, kettéválasztják a Vörös tengert, felébresztik a kiszáradt
csontokat valamint szellemben egy új szinten nyitják meg a szemeiteket
és a füleiteket.
Nem mindenki fogja hallani ezt a szellemi hangot: akiknek van füle a
hallásra, és akik az Urat keresték mind ezidáig, ők fogják elkapni ezt
az új hullámot.
Számítsatok rá, hogy pikkelyek fognak lehullani a szemeitekről, ahogy
Isten új stratégiákat és az Ő terveit fogja feltárni a következő
időszakotokra nézve, olyan terveket, amelyek mostanáig rejtve voltak.
Magasabb szintű kinyilatkoztatás
A felfordulás és zűrzavar közepette, Isten azt mondja, hogy tartsátok a szemeteket azon, amit Ő mondott eddig nektek - mert Ő munkálkodik a felszín alatt.
"Jöjj fel ide, és megmutatom neked mindazt, aminek ezek után történnie kell!"
Jelenések 4:1
Egy kürtszó fog felzendülni és új lehetőség-ajtók érkeznek el hozzátok.
Isten dicsőségének az új ajtóit láttam megnyílni az emberek fölött.
2016. július 15-17
Figyeljetek július 15-17 között, hogy meglássátok, ahogy gyorsan változnak a dolgok.
Az álmok megsokasodnak, valamint az angyali tevékenység is. Amik
2013-ban és 2014-ben történtek, rendeződni fognak és megtérülnek. Ez úgy
fog eljönni, mint egy hullám.
Július 4-i ünnep a Mennyben
Július 4-én, hétfőn, hajnali 4 órakor volt egy nagyobb átélésem. A Mennyben folyó ünneplés hangjára ébredtem. ÖRVENDEZZETEK, ELJÖTT AZ IDŐ! Ez ismétlődött újra meg újra.
Őszintén szólva, aludni szerettem volna. De ezt hallottam: "Kelj fel,
mert bejelentés fog történni a Mennyben." Izgatottság támadt és az
ünneplés hangját hallottam. Sófárok felzendülését hallottam és a Menny
énekelt.
Ahogy a Mennyel együtt ünnepeltem a megkövetkező új dolgok miatt, Isten
szólt hozzám, hogy ez a kezdete a szellemi számkivetettek ébredésének,
akiket szeretetlen keresztények utasítottak el. Egy új ébredés kezdete
ez, ami 3 hullámban fog eljönni. Úgyhogy ez egy jó nap az ünneplésre!
• Az első a tisztaság és a megtisztulás hulláma.
• A második az erőátélések és a gyógyulás hulláma.
• A harmadik hullám azoknak az aratása lesz, akiket elutasítottak a keresztények.
Ez még nem a vég
Sokan gondolták, hogy most már a vég jön. Pedig még csak most kezdődik el Isten nagy hatalmának a munkája.
Egyáltalán nincs még itt a vég. A föld legnagyszerűbb időszakainak az
egyike kezdődik el - mert a régi próféták arra vágytak, hogy láthassák
azt, amit ti most fogtok megtapasztalni.
"És megszólalt egy hang a trónus felől: "Dícsérjétek Istenünket, ti
szolgái mindnyájan, akik félitek őt, kicsinyek és nagyok". És hallottam
valami nagy sokaság hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős
mennydörgés hangja volna: "Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi
Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya"
Jelenések 19:5-7
Mivel az átéléseim nagyon összetettek voltak az elmúlt hónap során, egy
külön prófétai üzenetet is közzé fogok tenni később a hónap során,
további részletekkel. Az Ezékiel 34-gyel lesz kapcsolatos, azokkal a
szavakkal, amiket a Mennyben hallottam, hogy "ÖRVENDEZZETEK, MERT ELJÖTT
AZ IDŐ" és a fent említett ünnepléssel. Egy új ébredés kezdete lesz ez,
ami hullámokban fog eljönni. Egy jó nap van arra, hogy ünnepeljünk!
Hogyan készülődjünk?
Július annak is az ideje lesz, amikor az Úr feltárja a repedéseket a
fundamentumunkon, és azokat a dolgokat, amiket alá kell dúcolni. Ezek
lehetnek még meg nem gyógyult problémák, a lelkünk területén egy-egy
dolog, stb.
Jó lesz, ha időt szánunk az imádkozásra, hogy Istent kérjük, hogy
gyógyítson és kijelentéseket adjon ebben a hónapban. Ezek nem nagyobb
műtétek lesznek. Engedjétek, hogy Isten szeretetteljesen elöntsön
benneteket.
A csapatommal mi is átmentünk ezen. Amikor kapok egy prófétai üzenetet,
hagyni szoktam, hogy először engem tegyen próbára az az üzenet.
Végigmegyünk mindenen és megtérünk bármiből, aminek köze lehet az
ellenséghez. Ahogy ti is megteszitek ezt, titeket is egyenesbe fog
hozni, hogy át tudjátok venni mindazt, amit Isten cselekszik, és még
nagyobb prófétai felhatalmazást fog adni nektek.
Ilyen nagy ünneplést még sohasem hallottam a Mennyből.
Figyeljetek oda, hogy elkerüljétek a negativitás és a rossz dolgokról
szóló hírek hatását. Azokat csak ködösítésre használja az ellenség, hogy
letereljen benneteket az útról.
Valóságosan összeállnak most a dolgok a valaha tapasztalt legnagyszerűbb időkre.
Még többet fogok írni ezekről a jövő héten a 2. részben.
"..ő pedig körülnézett, és meggyógyult, és tisztán látott mindent."(Mk 8,25)
A Genezáret tava északi csücskénél feküdt Betsaida. Élt ott egy vak
ember. A fogyatékkal élők helyzete akkor több ok miatt is nyomorúságos,
megvetett volt. Egyszer valaki Jézushoz vezette őt, hogy érintse meg, s
Jézus meggyógyította.
A Biblia
azt mondja, hogy mióta Istentől elszakadtunk, mindnyájan lelki vaksággal
születünk. Egymásra sem vagyunk tekintettel olykor, keresztülnézünk
egymáson, gyakran észre sem vesszük a másik embert, sok összeütközés is
történik emiatt. A valóság láthatatlan, lelki részét pedig egyáltalán
nem érzékeljük. S azt állítjuk, hogy amit nem látunk, az nincs. Nagy
dolog, ha valaki Jézushoz fordul a vakságával. Ő többet adott ennek az
embernek, mint amit vártak. Csak egy érintést kértek tőle, de Jézus
kézen fogta, kivezette a sokaságból, különleges kezelésben részesítette,
s addig nem hagyta magára, míg meg nem gyógyult.
Ebben az
esetben nem egyszerre történt a gyógyulás. Előbb csak úgy látta az
embereket, mintha járkáló fák lennének. Ez ma is gyakori, hogy tárgynak
tekintik az emberek egymást. Isten azt akarja, hogy mi embernek lássuk a
kisgyerekeket is, a párunkat, az idős szülőket, a fogyatékkal élőket
is, akik nem arra valók, hogy használjuk őket, hanem hogy kölcsönösen
szeressük és tiszteljük egymást. És lássuk mindenkinek az értékét.
Jézus nem hagyja ott ebben a félkész állapotban ezt az embert. A fél
megtérés dupla nyomorúság. Mi se érjük be azzal, hogy valamit már tudunk
a Megváltóról! Engedjük, hogy segítsen világos látásra! Hogy tudjunk
józanul számolni a láthatókkal, de számoljunk hittel a láthatatlanokkal
is, magával az élő Istennel! Mózesről olvassuk, hogy „erős szívű volt,
mintha látta volna a láthatatlant" (Zsid 11,27 - Károli).
Nemcsak a bűnbánatnak vannak könnyei, hanem az együttérzésnek is.
Akinek érző szíve van, annak fáj a másik ember fájdalma. Valakit súlyos
gyász ért, ismerősei az együttérzés sok kedves jelét adták, próbálták
vigasztalni. De amint utólag elmondta, a legtöbbet az jelentette neki,
amikor egy barátnője átölelte, és együtt sírt vele. Nem hangzott el semmi, de megérezte az őszinte részvétet. Jézus is sírt Lázár sírjánál, pedig tudta, hogy fel fogja támasztani őt.
De sírt Jézus Jeruzsálem lelki keménysége miatt is. Fáj-e nekünk, ha
valaki visszautasítja Isten szeretetét, kigúnyolja szent igéjét és
azokat, akik azt vallják? Lázár sírjánál Jézus csak könnyezett, de
Jeruzsálem ellenállása miatt keservesen zokogott (két különböző szó van
az Újszövetség eredeti szövegében).
Aztán van, amikor a
Krisztusért vállalt szenvedés is könnyeket fakaszt. Ezt sem kell
szégyellni. Néha nagyon nehéz az a kereszt, amit Urukért vállalnak a
hívők. Sok bántó megjegyzést hallgatnak keresztények a nem hívő
családtagoktól, gúnyt és sértést a munkatársaktól, esetleg kegyetlen
bántalmazást is a hatóság részéről.
S van, amikor olyan mostoha
közegben kell lelki munkát végezni, hogy az csal könnyet a lelki munkás
szemébe. Ezért imádkozik így a zsoltáros: „Akik könnyezve vetettek,
ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva
érkezzék, ha kévéit hozza!" (Zsolt 126,5-6)
Akinek az ilyen
könnyek ismeretlenek, annak ott kell majd sírnia, ahol „lesz sírás és
fogcsikorgatás". Aki viszont itt tud sírni a bűnei, mások fájdalma,
emberek keménysége miatt, az már soha többé nem fog, mert Isten letöröl a
szeméről minden könnyet.
Zsidó levél 12,12-15
„Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket
egyenesítsétek föl, És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el
ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a
békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat:
Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a
keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által
sokan megfertőztettessenek.”
Elég sok minden található ebben a rövid kis
igerészben, szó van a szentségről, ami nélkül nem láthatjuk meg az Urat,
tehát nem kérdés, hogy mennyire fontos a szentség, azaz Isten számára
való elkülönülés. Szó van arról, hogy ne szakadjunk el az Isten
kegyelmétől,…őőő…ezek szerint el lehet szakadni? Hát persze, ezért is
kéri, hogy: „vigyázván arra”! Merthogy az Isten kegyelmét őrizni kell,
de úgy is mondhatjuk, hogy értékelni! Mert aki bűnt bűnre halmoz, az a
kegyelmet a gonoszság palástjaként használja (1Pt. 2,16), aki pedig az
Isten akarata szerint jár, vigyázva cselekedeteire, az őrzi, vagyis
értékeli Istennek a kegyelmét. De a mai napon célozzuk meg e rövidke
igerész azon szakaszát, amely a lecsüggesztett kezekről és ellankadt
térdekről szól. Mit jelentenek ezek? Hogyan mutatkoznak meg ezek az
életünkben? Hogy mit jelentenek ezek, ahhoz nem kell sokat törnünk a
fejünket, de majd egy kicsit később kitérünk rá. Viszont először
beszéljünk arról, hogy ez miként jelentkezik meg az életünkben. Elsőként
kezdjük azzal, hogy ez nem mutatkozhatna meg, hiszen a kezdő igénkben
is bátorításként, sőt, utasításként olvashatjuk, hogy egyenesítsük föl
őket és egyenesen járjunk! Hiszen a hit pályáján haladnunk kell,
elhívásunkhoz méltóan kell járnunk, nem meglankadni, és nem megfáradni:
2Péter levele 1,1-11
„Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik
velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és
Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által: Kegyelem és békesség adassék
néktek bőségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében.
Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a
kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével
és erejével hívott el minket. Ezek által kaptuk meg azokat az
ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk
isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a
pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. Éppen ezért minden
igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az
igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat,
az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a
kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden
ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult.Ezért
tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat
és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.”
Mert mi az elhívásunk? Az, hogy Isten gyermekeivé
lettünk, ezért ehhez méltóan is kell járnunk, vagyis ha valóban Isten
gyermekeivé lettünk, akkor az mutatkozzon meg a magatartásunkban is. Nem
csupán a szánkban kell megtartanunk Istent, hanem annál inkább a
cselekedeteinkben is. Hiszen Jézus követni nem azt jelenti, hogy egy
gyalogtúrára adjuk magunkat, hanem azt jelenti, hogy a cselekedeteit
követjük, ahogyan az apostolok is tették!
Kolosse levél 1,1-15
„Pál, Jézus Krisztusnak apostola Isten akaratjából, és Timótheus
atyafi. A Kolosséban levő szenteknek és hívő atyafiaknak a Krisztusban:
kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus
Krisztustól. Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus
Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén, Mivelhogy hallottuk a ti
hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amelylyel minden
szentekhez vagytok, A mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már
előbb hallottatok az igazság beszédében, mely az evangyéliom: Mely
eljutott hozzátok, miképpen az egész világra is, és gyümölcsöt terem,
úgy mint nálatok is a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek
az Isten kegyelmét igazán: Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól, a mi
szerelmes szolgatársunktól, aki hív szolgája ti érettetek a Krisztusnak,
Aki meg is jelentette nékünk a ti Lélekben való szereteteteket. Azért
mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg érettetek
imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának
megismerésével minden lelki bölcseségben és értelemben, Hogy járjatok
méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt
teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében; Minden erővel
megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és
hosszútűrésre örömmel; Hálákat adván az Atyának, ki
alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a
világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és
általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő
vére által, bűneinknek bocsánata; Aki képe a láthatatlan Istennek,
minden teremtménynek előtte született;”
Hogyan olvastuk, mit jelent méltóan járni az Úrhoz?
„járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére,
minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten
megismerésében”
Hogyan járjunk? Mi az Úr tetszése? Minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremni!
Nem pedig lecsüggesztett kezekkel és ellankadt
térdekkel. Hiszen a lábak visznek, és a kezek cselekszenek! Nem
fáradhatunk meg, nem alkudhatunk meg a jelenlegi helyzetünkkel, nem
hagyhatjuk el az első szeretetet.
Jelenések könyve 2,4-5
„De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.
Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi
cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te
gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.”
Gondoljátok csak el, hogyha az apostolok
meglankadtak volna, megfáradtak volna, akkor most miként olvashatnánk
gyümölcsöző életükről? Hiszen többször megverték őket a hitükért,
szidalmazták, bebörtönözték, halálra adták, mégsem lankadtak el a jó
cselekvésében.
Nem lehet ezért nekünk sem elég jó indokunk arra,
hogy meglankadjunk az Úr követésében, a szolgálat végzésében, a jó
cselekvésében. Egy igaz hívő életében mindig lesznek gondok, nehézségek,
fájdalmak, de ha ezekre nézünk, akkor nem az Úr harcát végezzük. Jézust
többször meg akarták ölni, éhezett, fáradt volt, mások erőtlenségét
hordozta, mégsem lankadt meg a jó cselekvésében. Nekünk sem szabad, úgy
kell járnunk, ahogyan Ő példát hagyott nekünk!
2Timóteus 2,3-7 „Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta.
Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen
küzd. Aki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először
részesülnie. Értsd meg amit mondok; adjon azért az Úr néked belátást
mindenekben.”
Ha valóban az Úr harcosai vagyunk, akkor harcoljuk
az igazságért, harcoljunk a tisztaságért, az Úr dicsőségéért. A hívő
életből nem vehetünk ki szabadságot, minden napnak minden pillanatában
benne kell élnünk.
1Timóteus 6,12 „Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.”
Mert nem elfogadni kell az örök életet, hanem el
kell nyerni, meg kell ragadni, meg kell szerezni! Nem szabad letenni a
fegyvert Testvérek!
Fontosnak tartottam e
témát is röviden megemlíteni, mivel ezzel kapcsolatban is hatalmas
félreértések vannak, amely nagyon sok keresztény életét megkeserítette.
Általában azzal szokták bizonyítani a dohányzás bűnét, hogy a testünk a
Szentlélek temploma, és azt ne szennyezzük. Továbbá azzal is szoktak
érvelni, hogy megkötözöttség, ezért a bűn kategóriájába tartozik.
Szokták még cifrázni azzal is, hogy démonikus megszállottság. De mi is
az ige tanítása erről?
A Tanakhban, más néven az Ószövetségi írásokban nem
találunk utalást a dohányzásra, pedig a dohányzás történelme sok ezer
évre visszanyúlik, Krisztus kereszthalála előtt több ezer évre. Ha
csakugyan bűn lenne, akkor miért nem beszélt az Örökkévaló a törvényében
erről? Miért nem adta törvénybe a dohányzás tilalmát, ha csakugyan bűn
lenne a szemében? Hiszen részletes az Isten törvénye, minden
megtalálható benne, ami számára bűn lehet. Mégsem olvasunk erről,
viszont az Újszövetség lapjain találunk egy elég jó támpontot, ami által
eldönthetjük.
1Korintusi levél 6,18-19 „Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van,
de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. Avagy nem
tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek
temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?”
Egyértelmű és világos üzenet! Azt olvastuk, hogy
csak a paráznasággal vétkezhetünk a testünk ellen, azaz a Szentlélek
temploma ellen. Minden más bűn, kívül van ezen, egyértelműen a dohányzás
is ide tartozik. Nem szabadna tehát önkényesen törvényeket gyártani,
nem szabadna elítélni azokat, akik nem vétkeztek!
Érdekes és egyben szomorú látni, hogy megbélyegzik a
dohányosokat más testvérek, akik ugyancsak hozzájuk hasonló életet
élnek. Mert sokan nem tudják elképzelni a reggelt kávé nélkül, mások nem
tudnak egy nap meglenni sör vagy csokoládé nélkül, mégis akik ezeket
cselekszik, nem kapnak megítélést, holott ez sem különbözik a dohányzás
megszokásától.
Zárásként azért hadd tisztázzam, én nem dohányzom
és nem is dohányoztam, nehogy azt higgyétek, hogy „haza beszélek”. A
dohányzás egészségtelen, pénzkidobás, vagyis röviden szólva: butaság. De
nem bűn!
-------------- Bizonyságom
a dohányzásra, sörözésre, csoki evésre és minden olyan ami
szolgaságba-rabságba tart téged, Minden szabad nekem, de nem minden
használ és káros az egészségedre, nem Istennek tetsző, ezért nem tőle
való, még ha nem is bűn az! Ahogy fontos a Szellemi tisztaság is, a test
tisztán tartása is igen fontos! Ebben az értelemben pedig igaz az az
Ige, hogy mi a testünk a Szent Szellem temploma és azt úgy is kell
tartani! Mióta megtértem az Úr megszabadított a dohányzástól, sör
ivástól és sok édesség szeretetemből is! A dohányzást kértem tőle, a
többit nem, mégis megszabadított, egyszerűen nem kívánom ..:) Személyes vélemény pedig az, hogy ha nem is bűn, de nem szép és nem
példamutató az, ha valaki keresztényként dohányzik! Megbotránkoztató..:( -„De vigyázzatok, nehogy az a szabadságotok
valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között. ,,1Korintusi levél
8,9-13 -,,Minden
szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.,, 1Kor 6, - "Ahol az
Úrnak Szelleme, ott a szabadság" 2.Kor.3:17/b,,
Vajon milyen
változást hozott, amikor a zarándokok meghívták az amerikai
bennszülötteket az első hálaadás napi vacsorára? Mi történt, miután
megköszönték Istennek a halat, a szarvast és a kukoricát és még a
bennszülötteket is, akik segítettek a túlélésben?
Jelentősen könnyebbedett az élet vagy a terhek enyhébbé váltak? Nem.
Viszont a zarándokok által dédelgetett hálaadólelkület a szemüket az
elvett áldásokra és azoknak ajándékozójára irányította.
A KÖNYVBŐL
"Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!" (Zsolt 136:1).
"Semmiért
se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással
tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden
értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a
Krisztus Jézusban" (Fii 4:6-7).
"...mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra " (1Thessz 5:18).
ISTEN ÍGÉRETE
"Menjetek be kapuin hálaénekkel,
udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az
Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre" (Zsolt 100:4-5).
CSELEKVÉSI PONT
KÉSZÍTS LISTÁT AZOKRÓL A DOLGOKRÓL,
AMELYEKÉRT HÁLÁT TUDSZ ADNI ISTENNEK,' ÉS AZOK ALAPJÁN TARTS EGY
"HÁLAADÓ ÜNNEPET"! AZTÁN AZOKRÓL A DOLGOKRÓL KÉSZÍTS LISTÁT, AMELYEK
AGGODALOMMAL TÖLTENEK EL! MIKÖZBEN MEGKÉRED ISTENT ARRA, HOGY EZEKRŐL
GONDOSKODJON, ADJ HÁLÁT ÚJRA!
„Ne dobjátok hát el bizodalmatokat!” Hogyan tudjuk gyakorolni a bizalmat? Zsidók 10:35 és Lukács 1:45
Egyrészt úgy, hogy Ismerjük Bibliánkat.
Olyan embereknek kell lennünk, akik szó szerint veszik Isten szavát,
akik úgy számolnak az Ő szavával, mint a számokkal és már a támadások
elején örülnek a győzelemnek.” – így mondta ezt misszionárius-társainak
Ludwig Nommensen (183-1918), a Batak nép között, Indonézia szigetén
szolgáló misszionárius,. A missziómezőn ilyen élő, gyermeki bizalomra
van szükség – és ugyanilyenre van szüksége mindegyikőnknek, a saját
környezetünkben és élethelyzetünkben.
Másrészt úgy, hogy újból és újból tudatosítjuk magunkban, hogy Isten szeret bennünket!
Néha gondba jutunk azért, mert „nem érezzük” Isten jelenlétét és
szeretetét. De azért még mindig szabad közelségével és szeretetével
számolni – még ha nem is érzünk belőle semmit, mégpedig egyszerűen
azért, mert megígérte! Ahogy egy japán testvérünk, T. Kagawa kifejezte:
„Hinni azt jelenti: minden pillanatban tudatosítani magunkban, hogy
Isten szeret bennünket.” Egy teológus pedig, Hermann Bezzel (1861-1917)
igy fogalmazta meg: „Megváltónkkal úgy kell társalognunk,, mint egy
személyesen jelenlévő baráttal, akitől csak egy „test”-nek nevezett fal
választ el minket. Nyugodtan elképzelhetjük Őt mint egy mellettünk
haladó barátot, akit minden további nélkül láthatnánk, ha szemeink
vissza nem tartóztatnának. Mint egy olyan valakit, akinek mindent
elmondhatunk, akivel úgy beszélgethetünk, mint aki hozzánk hasonló lett,
ember lett.”„Ő az ember-arcú Isten, hogy mi Isten-arcú emberek
lehessünk.” És Ő megért minket, mint embereket.
Harmadsorban
azáltal, hogy megjegyezzük magunkban és visszaemlékezünk arra, hogyan
segített meg Isten már a múltban is. Ne felejtsd el, hogy Isten már
milyen sok kis és nagy csodát tett az életedben! Ha ezekre
visszagondolsz, akkor ez hálával tölti meg a szíved. Így pedig könnyebb
lesz újabb imameghallgatásokkal számolni. „Semmi felől ne aggódjatok,
hanem imádságaitokban és könyörgéseitekben minden alkalommal hálaadással
tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt!” (Fil 4:6) Igen, szabad
kérnünk, de ne felejtsük el, hogy a hálaadás is részét képezze
imádságunknak! (Olvasd el: Zsolt 103: 2; 34:2-9; Péld. 29:25; Ézs 26:3-4;
50:10; Jer. 17:7-8.)
Áldott
Testvéreim, a mai napon ismét egy olyan anyagról lesz szó, ami lehet
megfogja feküdni a gyomrotokat. A mai téma ugyanis Isten egyik fő
parancsolatáról fog szólni, a Sabbatról, eredeti néven a Szombatról.
Első körben érdemes feltenni a kérdéseket:
Mi a Szombat lényege?
Csak a zsidóknak adatott?
Vajon ez az idők folyamán megváltozott?
Jézus megváltoztatta vagy eltörölte ezt a törvényt?
Nekünk meg kell tartanunk?
Tehát az első kérdés:
Mi a Szombat lényege?
A Szombatról ugyancsak sok félreértés létezik, mint
Isten más parancsolatairól, emberi érzelmek és gondolatok, ezért erre
ne is fecséreljünk sok időt, úgy is mondhatnám: kit érdekel, hogy az
emberek mit gondolnak róla, itt csak Isten véleménye számít. Tehát akkor
jöjjön Isten igéje:
2Mózes 31,13-17
„Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony
megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről
nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket
megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek.
Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon,
annak lelke írtassék ki az ő népe közül. Hat napon munkálkodjanak, a
hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap:
valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. Megtartsák azért az
Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről
nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között
örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet,
hetednapon pedig megszünt és megnyugodott.”
Isten igéjéből láthatjuk, hogy jelként
adatott Isten és az ember között, hogy amint Isten megpihent a hetedik
napon, úgy az embernek is meg kell pihennie. Vagyis, hogy közünk van az
Alkotónkhoz! Lássunk Istenek egy másik beszédét, amelyben kiönti a
szívét felénk:
Ézsaiás könyve 58,13-14
„Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent
napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges
napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem
találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban;
és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak,
atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”
Istennek ez a kérése a Szombatot illetően. Ne
magunk dolgaival foglalkozzunk (kedvtelés, munkálatok), hanem Istennel!
Testvérek, ezek betartásával is meg lehet törni a Szombatot, figyeljünk
az ige többi részére:
„és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt,”
Üres szobában egy székhez kötözve is meg lehet
törni Istennek ezt a parancsolatát. Mert a megszentelés nem csupán azt
jelenti, hogy a Szombat alatt nem a saját dolgainkkal foglalkozunk,
hanem hogy Isten dolgaival foglalkozunk! Így nem csak arról van szó,
hogy mit nem teszünk, hanem sokkalta inkább: mit teszünk!
Az ige úgy fogalmaz több helyen a Szombatról, hogy a nyugalom napja.
Elsősorban azt kell megértenünk, hogy mi benne a nyugalom? Az, hogy bár 6
napon át a földön munkálkodunk, mégis Isten az, aki gondoskodik.
2Mózes 16,14-30
„Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró
gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön. Amint megláták az
Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az.
Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek
eledelül. Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki amennyit
megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint
szedjen kiki azok részére, akik az ő sátorában vannak. És akképpen
cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet. Azután
megmérik vala ómerrel, és annak aki többet szedett, nem vala fölöslege,
és annak, aki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit
szedett, amennyit megehetik vala. Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne
hagyjon abból reggelre. De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek
hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig
megharagudék reájok. Szedék pedig azt reggelenként, kiki amennyit
megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala. A hatodik
napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre.
Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt
Mózesnek. Ő pedig monda nékik: Ez az, amit az Úr mondott: A holnap
nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek
meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind
tegyétek el magatoknak reggelre. És eltevék azt reggelre, aszerint amint
Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne. És
monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem
találjátok azt a mezőn. Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon
szombat van, akkor nem lesz. És lőn hetednapon: kimenének a nép közül,
hogy szedjenek, de nem találának. És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem
akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet? Lássátok
meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád ő néktek hatodnapon két
napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se
menjen ki az ő helyéből a hetedik napon. És nyugoszik vala a nép a
hetedik napon.”
Vajon nagy munka lett volna kimenni és szedni
aznapra is eledelt? Mégis Isten erről is gondoskodott, hogy Izrael
népének még erre se legyen dolga. Megmutatta ebben a gondoskodását, hogy
minden földi dologról vegyék le a szemüket és töltsék Vele a napot.
Isten megérti azt, hogy dolgozni kell, hogy legyen pénze az embernek,
megérti, hogy gondoskodni kell ez által másról, megérti, hogy sok a
probléma és az elfoglaltság. Viszont azt nem érti meg, hogyha ezek miatt
áthágják a parancsolatát. Ezt láthatjuk a Szombat napján fát szedegető
ember történetében is, aki emiatt halállal lakolt (4Mózes 15,32).
Az igében láthatunk határozott eltiltást bizonyos
dolgoktól, amit a Szombat napján nem szabadott megtenni. Ilyen például a
tűzgyújtás:
2Mózes 35,2-3
„Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen
előttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik,
megölettessék. Ne gerjesszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.”
Isten vajon miért határozott úgy, hogy tüzet se
gyújtsanak a Szombat napján? Talán jelöl valamit a tűz? Nem erről van
szó, hanem arról, ami a tűzgyújtásból adódik: munka! Ez főként a főzést
érintette, ezért volt az, hogy Péntek délután begyújtottak és így másnap
reggelig megfőtt az étel és melegen is maradt. Ezért adatott a
tűzgyújtási tilalom, hogy ne a hasukkal foglalkozzanak, hanem Istennel
legyenek közösségben. Úgy is mondhatjuk, ne a testi táplálékkal
foglalkozzanak, hanem a lelkivel!
2Mózes 16,22-23
„A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel
egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és
tudtára adták azt Mózesnek. Ő pedig monda nékik: Ez az, amit az Úr
mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni
akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig
megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.”
Menjünk tovább, az igében láthatjuk a vásárlás tilalmát Nehémiás könyvében:
Nehémiás 10,29-31
„Csatlakozának atyjokfiaihoz, előljáróikhoz, és átok mellett esküt
tevének, hogy az Isten törvényében járnak, amely Mózes által az Isten
szolgája által adatott vala ki; s hogy megőrzik és cselekeszik az Úrnak,
a mi Urunknak minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit; És hogy
nem fogjuk adni leányainkat feleségül a föld népeinek, sem az ő
leányaikat nem fogjuk venni a mi fiainknak, És hogy a föld népeitől,
akik árúkat és mindenféle gabonát hoznak szombatnapon eladni, nem fogunk
venni tőlök szombaton és egyéb szent napon, és hogy nem fogjuk bevetni a
földet a hetedik esztendőben, és elengedünk minden tartozást.”
A történet úgy teljes, hogy bár megesküdtek hogy
nem vásárolnak, mégsem cselekedtek úgy, ezért Nehémiás az árusokat nem
engedte be, hogy megóvja Izrael népét a Szombat áthágásától.
Nehémiás 13,15-19
„Azon napokban láttam Júdában, hogy sajtót taposnak szombaton és
gabonát hoznak be, szamarakra rakván, sőt bort, szőlőt és olajat is és
mindenféle terhet behoznak Jeruzsálembe szombat napon, és bizonyságot
tevék ellenök, amely napon eleséget árulnak vala. Tírusiak is lakozának a
városban, akik hoznak vala halat és mindenféle árút, melyeket eladnak
vala szombat napon Júda fiainak Jeruzsálemben. Annakokáért megfeddém
Júda előljáróit, és mondám nékik: Micsoda gonosz dolog ez, amit ti
cselekesztek, hogy megfertőztetitek a szombatnak napját? Avagy nem így
cselekedtek-é a ti atyáitok, s a mi Istenünk reánk hozá mindezen gonoszt
és e városra?! És ti mégis növelitek Isten haragját Izráel fölött,
megfertőztetvén a szombatot! Lőn annakokáért, hogy midőn
megárnyékosodtak Jeruzsálem kapui a szombat előtt, parancsolatomra
bezáratának az ajtók, s megparancsolám, hogy meg ne nyissák azokat
szombat utánig, annakfelette legényeim közül a kapukhoz rendelék,
mondván: Nem fog bejőni teher a szombatnak napján!”
Mert miért vásárolnak az emberek? Azért, hogy a
saját szükségleteiről gondoskodjanak, de ne feledjük, a Szombat napján
Isten gondoskodik rólunk!
A Szombat lényege ez tehát dióhéjban, Istennel legyünk közösségben, csak Vele foglalkozva. Jöjjön akkor a következő kérdés:
Csak a zsidóknak adatott?
2Mózes 20,8-10
„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át
munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te
Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se
leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van;”
Jövevény? Ne felejtsük el Testvérek, hogy az
Egyiptomból való kivonulás alkalmával nagyon sok más nemzetiségű ember
követte Izrael népét:
2Mózes 12,37-38 „És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.”
Ezek a népek beoltattak Izrael népe közé, akárcsak a
pogányokból megtértek a zsidó hívők közé. Pál példájával élve: a szelíd
olajfába a szelíd ágak közé. Ezért nem látjuk azt az igében, hogy külön
törvény adatott volna Izrael népe között levő jövevényeknek, ugyanis a törvényük teljesen egy volt:
2Mózes 12,49 „Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, aki közöttetek tartózkodik.”
A beoltatás nélkül pedig nem juthatunk üdvösségre,
mert Istennek egy népe van, amely nemzetiségileg zsidókból és nem
zsidókból áll.
János evangéliuma 10,16
„Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat
is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.”
A beoltatás pedig nem csupán egy lelki vonulat,
hanem ahogyan a keverék nép beoltatott Izrael népe közé, akképpen fog
Isten minket is beoltani:
Jelenések könyve 21,9-14 „És jöve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem
azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a
mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló
vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz; És
nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét
angyal, és felírott nevek, amelyek az Izráel fiai tizenkét törzsének
nevei: Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről
három kapu: napnyugotról három kapu. És a város kőfalának tizenkét
alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.”
Íme, a Bárány felesége, vagyis Jézus Egyháza!
Ezeken a kapukon fogunk mi is bemenni, nincs tizenharmadik kapu, ahol a
nemzetekből megtértek fognak bejárni.
Nem kellett sok kört futnunk ahhoz, hogy
meggyőződjünk arról, hogy a Szombat, nem csupán a zsidóknak adatott,
hanem a közöttük élő jövevényeknek is, de megerősítésül jöjjön még egy
igerész:
Ézsaiás könyve 56,1-6
„Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek
igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom,
hogy megjelenjék: Boldog ember, aki ezt cselekszi, és az ember fia, aki
ahhoz ragaszkodik! aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt,
és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen. És ne mondja ezt az
idegen, aki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő
népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! Mert így
szól az Úr a herélteknek: Akik megőrzik szombatimat és szeretik azt,
amiben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik
házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, amely jobb, mint a
fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, amely soha el nem
vész; És az idegeneket, akik az Úrhoz adák magukat, hogy néki
szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái
legyenek; mindenkit, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse
azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:”
Az Isten nem csak a zsidók Istene volt, hanem azoké
a pogányoké is, akik megtértek Őhozzá. A megtérésük, más szóval a
beoltatásuk pedig az által történt, hogy megtartották Isten törvényeit.
De akkor ez ránk is igaz? Erre is megkapjuk hamarosan a választ.
Vajon ez az idők folyamán megváltozott?
2Mózes 31,16 „Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül.”
Isten tehát örök szövetségük adta ezt Izrael
fiainak. Viszont az előzőekben meggyőződhettünk arról, hogy nem csak
Izrael (Jákób) test szerint való fiaira értette ezt az Úr, hanem
mindazokra, akik a követésére adták magukat, vagyis a közöttük élő
jövevényekre is. Vagyis akik bár test szerint nem voltak Izraeliták, de
kijöttek Egyiptomból követve Isten szavát!
Az örök rendelkezés, az bizony örök
rendelkezés, Isten pedig nem gondolta meg magát. Az egész tanach-ban
nyomon követhető a Szombat, mint élő és el nem múló törvény, de vajon ez
egészen átnyúlik a mai korig? Erre is nemsokára választ kapunk.
Kicsit több figyelmet kellene szentelnünk arra,
hogy a Szombat törvénye nem véletlenül került fel a kőtáblára. Mindkét
kőtáblára 5-5 parancsolatot írt fel az Úr, ezek voltak az Isten iránt
való viszonyulásunk törvényei, és az embertársaink felé való bánásunk
törvényei. Ha a tízparancsolat törvénye a mai napig
fennáll, akkor ugyanolyan fontos törvénye ez Istennek, mint az, hogy ne
imádjunk más Isteneket. Nem mazsolázhatunk Isten igéjéből, vagy mindent,
vagy semmit:
Jakab levele 2,10-11 „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.”
Tehát ha meg kell tartanunk a
tízparancsolatot, akkor kötelesek vagyunk a Szombatot is, mert
értelemszerűen ez is a tízparancsolat egyik része. Vannak, akik úgy
gondolják, hogy Jézus azért jött el, hogy megszabadítson minket Isten
törvényeitől. Azok, akik ilyeneket állítanak, azok nem ismerték fel
Jézust, valamilyen más istenséget imádnak, amit Jézusnak kereszteltek
el. De hogy továbbmenjünk ebben a gondolatban, térjünk rá a következő
pontra.
Jézus megváltoztatta vagy eltörölte ezt a törvényt?
Az evangéliumokban láthatjuk, hogy Jézust többször
megvádolták, hogy nem tartotta meg a Szombatot. De ez nem jelenti azt,
hogy ez így is volt. Lássuk ezeket a történeteket:
Máté evangéliuma 12,1-8
„Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai
pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni. Látván pedig
ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik,
amit nem szabad szombatnapon cselekedni. Ő pedig monda nékik: Nem
olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és akik
vele valának? Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt
kenyereket, amelyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, akik ő
vele valának, hanem csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-é a
törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban
és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van
itt. Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot,
nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. Mert a szombatnak is Ura az
embernek Fia.”
A rabbinikus tanítás a munkavégzést 39 csoportra
osztotta, és ezek közé tartozott az aratás és a cséplés is. Ezek valóban
munkafolyamatok, de lássuk be, hogy a tanítványok eseténél ez nem
minősül munkának. Olyannyira minősült ez munkának, mint a mai korban egy
szelet csokoládét kicsomagolni. De van itt még valami, amit nem vettek
észre a farizeusok:
„Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.”
A tanítványok Jézussal, vagyis az Úrral voltak
közösségben! Ha valakik igazán, akkor pont a tanítványok éltek meg
tökéletesen a Szombatot. Tehát se Jézus, se a tanítványai nem hágták át a
Szombat törvényét. Egy másik történet:
Máté evangéliuma 12,9-14
„És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba. És ímé, vala ott egy
elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon
gyógyítani? hogy vádolhassák őt. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek
az az ember, akinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik,
meg nem ragadja és ki nem vonja azt? Mennyivel drágább pedig az ember a
juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni. Akkor monda annak az
embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a
másik. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan
veszíthetnék el őt.”
A farizeusok szerint nem volt szabad gyógyítani
Szombat napján, de erről még utalást sem találunk az igében, hogy Isten
valaha tiltotta volna. Ez úgyszintén emberi tanítás volt (akárcsak a
tanítványok kalásztépésénél), amit Jézus lerontott. Ezt ebben az igében
olvashatjuk kicsit részletesebben:
János evangéliuma 7,21-24
„Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan
csodáljátok. Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha
Mózestől való volna, hanem az atyáktól): és szombaton körülmetélitek az
embert. Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg
ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen
meggyógyítottam szombaton? Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!”
Jézus szolgálata az volt, hogy Isten igéjét
hamisítatlanul hirdesse az embereknek, Isten igéjét megtisztítva minden
emberi rendelettől.
Ézsaiás könyve 42,1-3 „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.”
A mai kereszténység nagy része úgy gondolja, hogy
Jézus a tanításával átírta Isten parancsolatait, pedig hatalmas tévedés.
Jézus egy valamit jött eltörölni, az pedig nem Isten igéje volt, hanem
az emberi tanítások.
„A törvényt igazán jelenti meg!” - Ez nem tetszett az akkori farizeusoknak, és nem tetszik a mai napig sokaknak.
Nekünk meg kell tartanunk?
Mit gondoltok, ezek után még kérdés, hogy vajon
nekünk meg kell-e tartani? Az igazsághoz tartozik az, hogy Isten ebben
szabadságot adott nekünk. Nem kötelező megtartanunk a Szombatot, ahogyan
nem kötelező betartanunk azt, hogy ne imádjunk más isteneket (egy
kőtábla igéi!). A kérdés inkább úgy hangzik; engedelmesen követed az Úr
akaratát vagy sem? Ez a kérdés pedig választ fog adni rá, hogy
megtartod-e a Szombatot vagy sem.
De nézzük meg Pál tanítását, mert ebben sokan zsákmányt látnak, hogy mentesüljenek Isten parancsolatai alól:
Kolosse levél 2,8-23 „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:
Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, És ti Ő
benne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és
hatalmasságnak; Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való
körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus
körülmetélésében; Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, akiben
egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki
feltámasztá Őt a halálból. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a
ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele,
megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a
parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk,
és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; Lefegyverezvén a
fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt
vévén rajtok abban. Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért,
vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek
csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.Senki
tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az
angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok
nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a
Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén
és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. Ha
meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól,
miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle
rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is
illesd. (Amik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak
rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek
bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és
alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni
való, mivelhogy a test hízlalására valók.”
Sokan előszeretettel értelmezik ezt az igét a saját
szívük szerint, és egy olyan következtetést vonnak le, miszerint senki
meg ne ítélje őket azért, ha nem tartják meg a Szombatot. Pedig az ige
nem ezt írja. Ellenkezőleg, azt írja, hogy senki se ítéljen meg minket a
Szombatért! Elfelejtik ugyanis azok, akiknek eszük ágában sincsen
megtartani a Szombatot, hogy ez is Isten parancsolata, amely az egyik
kőtáblán az öt parancsolat között kapott helyet. Legyetek figyelmesek az
imént felolvasott igerész elejére:
„Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint,a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:”
Pál a világ tanításairól tett említést, ami által a
Szombatot megítélik! Pál nem az Isten parancsolataitól való
mentesülésre buzdította őket, hanem a világ szerint való tanításoktól:
„Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel:
Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velök
való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek
parancsolatai és tanításai szerint?”
A Szombat alatt a vallásosak azt tartják be, hogy
mit nem szabad csinálni, míg az Isten valódi követői csupán egyre
fókuszálnak: Istennel lenni, és akkor más nem érdekel, és másra nem is
marad idő. Akárcsak Mózes a hegyen, Isten jelenlétében volt és 40 napon
keresztül még ételt sem vett magához. De hozzá kell tenni, mert sokan
szabadosnak érzik magukat az engedelmesség terén is; akik Isten valódi
követői, azok betartják Isten parancsolatait is. Amire pedig utalok,
hogy ne legyen szabadosság a Szombat terén, Isten a fazekas, mi pedig az
edény.
Érdekesség és elgondolkozás céljából megemlíteném,
hogy bár Isten a munkavégzést tiltotta a Szombat napján, de a farizeusok
és írástudók Isten rendeleteit emberi rendeletekkel keverték, vagyis
megszigorították, hogy Isten törvényeit biztosan senki se hágja át.
Ezzel nem kis problémája volt Jézusnak. Az érdekesség pedig ebben az,
hogy Jézus földi élete után a keresztények pedig nem megszigorították
Isten rendeleteit, hanem épp ellenkezőleg, hirdetik, hogy nem kell
azokkal foglalkoznunk. Ezért az akkori írástudók és farizeusok nemesebb
lelkűek voltak sok mai kereszténynél, akik az engedetlenséget
gyakorolják és hirdetik.
Az elgondolkoztató pedig az, hogy a maiaknak nyűg
és teherként jelenik meg a Szombat, éppen ezért nem is akarnak hallani
róla, holott a Szombat valódi lényege az, hogy Istennel közösségben
legyünk. Isten azt várja el tőlünk, hogy a Szombatról ekképpen
gondolkozzunk:
„és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt,”
A Szombat lényege tehát két ponton áll:
vonatkoztassunk el a földi dolgoktól
és legyünk közösségben az Örökkévalóval
Végezetül:
1Korintusi levél 7,19 „A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása.”
Carl Eichorn - "Nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha
test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Lélekkel
megöldökölitek, élni fogtok. " (Róma 8, 12-13)
Amíg régi
természetünk szerint élünk, nem is tehetünk mást: engedünk a testnek és
ösztöneinek. De ha hit által új, lelki természetet kaptunk, akkor
felszabadulunk a szomorú kötelezettség alól, hogy a bűnnek szolgáljunk.
Most az a kötelességünk, hogy engedjük, a Szentlélek határozza meg
minden gondolatunkat és cselekedetünket. A Lélek fegyelmezésével szemben
való hűtlenség és lustaság, azaz hogy nem használjuk fel a lelki
erőket, súlyos vétek. Akik a kegyelemmel játszanak, sokszor mélyebbre
esnek, mint akik még meg sem tértek.
Azt mondja az Ige, hogy a
test cselekedeteit meg kell ölni. Megölni azt jeleni, hogy valamit
teljesen eltávolítani. Ez nem lehet csak félmunka. A bűnös hajlamokat
egészen el kell pusztítani, nem elég csak gátat vetni nekik vagy
visszafojtani őket. A világi ember erkölcse abból áll, hogy a rosszat
bizonyos mértékig korlátok közé szorítja. Jelszavuk: önuralom. Belül
tombolhat, csak a külső látszatot őrizzék meg. Titokban gonosz
élvezeteknek hódolnak, csak ne leplezzék le őket. Ezzel szemben Isten
gyermekének jelszava: "Teljesen elszakadok a rossztól és Krisztushoz
ragaszkodom!" A szív legtitkosobb zugából is kiüldözi a gonoszságot és
tudja, hogy életbe vágó kérdés, vajon a Lélek vagy a bűn győz-e? Minden
engedékenység, a bűnnel való játék, keserűen megbosszulja magát. Ha egy
kicsit engedek neki, erőre kap és árad, míg minden gátat át nem tört.
Ezért a Lélek erejében hit által vájjuk ki kéjsóvár szemünket, vágjuk le
gonosz kezünket, rosszra siető lábunkat. A bűnnel szemben való
engedékenység gyengíti, majd megfojtja új életünket. Milyen sokan
sínylődnek lelkileg, mert engedékenyek önmaguk iránt! Az öldöklés fáj,
de aki a Szentléleknek enged, annak a lelki ereje megsokasodik.
Beteljesedik Jézus Igéje: "Akinek van, annak adatik, úgy bővölködik."
Így jutunk el a Lélek teljességéig is. Sokan egy hirtelen "Lélek
keresztségére" várnak. Előfordulhat ugyan, hogy valaki, akinek szegényes
lelki élete volt, egyszerre átjut a Lélek erejébe, de inkább a másik út
a megszokottabb, mint az előbbi Ige mondja: "Akinek van", azaz aki
megtartja amit kapott, hűségesen felhasználja és értékesíti, az kap
többet - egészen a bővölködésig.
"Illés ezt mondta: Nagy búsulásom van az Úrért..., mert egyedül
maradtam... Az Úr ezt mondta neki: Meghagyok Izraelben hétezer embert,
minden térdet, amely meg nem hajolt a Baálnak." l.Kir. 19,14. 18
Illés számára nehéz volt, hogy a megváltozott körülmények között
feltalálja magát. Hol van itt Isten vezetése? Illés nem találja.
Istennek azonban megvan a helyes gyógyszere szolgája számára. Arra
indítja őt, hogy egész szívét öntse ki Isten előtt. Erre volt Illésnek
szüksége.
Mindenkinek, aki hasonló helyzetben van, ajánljuk a
zsoltárénekes tanácsát: "Öntsétek ki előtte szíveteket"! Tegyétek ezt az
előtt az Atya előtt, "akiről neveztetik minden nemzetség mennyen és
földön". (Ef. 3,15)
Amikor a szomorú emmausi tanítványok
elbeszélték levertségük okát, amikor Keresztelő János kételkedő
kérdéseit tudtul adta Jézusnak, amikor Mózes Istenhez kiáltott, s
gondjait elétárta (2.Móz.15,25; 17,4; 2.Móz.16,4), amikor Ezékiás
Sénakhérib fenyegető levelét Isten elé terjesztette (2.Kir 19,14) akkor
mindezek már jó úton voltak. Mennyien érezték már, hogy egészen
megkönnyebbültek, amikor nehézségeiket Isten szolgáinak elmondták!
Mennyivel inkább így van ez, ha Isten atyai szíve elé tárjuk dolgainkat!
Ő a "minden vigasztalásnak Istene".
Ő olyan látást adott Illésnek, amely csodálatosan megerősítette.
Illés nincs egyedül! Hétezer Istenhez hűséges ember van még az
országban. Isten ismeri ezeket. Hasonló vigasztalást sokszor adott
Isten. Ábrahám a bálványimádó Kánaánban talál egy Melkisédeket! Józsué
kémjei Jerikóban egy asszonyt lelnek, aki hisz Izrael Istenében.
Jeremiás megtapasztalja, hogy egy szerecsen menti meg Isten
megbízásából. (Jer.38.)
Pál Néró udvarában Isten gyermekeivel
találkozik, és Korintusban, az erkölcstelenségéről hírhedt világvárosban
Istennek kiválasztottja van.
Zsidó levél 12,12-15
