Napi áhítat- Az élet koronája

Hét témája: Koronák

Olvasmány: Jak 1,12–18

Életünk vége felé a legnagyobb jutalom Istentől az, hogy még mindig hozzád fordulnak az emberek, ha feltöltődni akarnak.

„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.”

Magyarázat

Az Úr koronát, az élet koronáját ígérte az őt szeretőknek. Ígéretét megtartja, meg tudja tartani. Az ő részéről minden készen van, nincs és nem lesz változás. Az egyetlen mozgó összetevő én vagyok.
Kísértés – próba: szép elméleteink vannak a két hasonló fogalomról (pl. Isten megpróbál, a sátán kísért). Néha azonban túlexponáljuk a dolgot, hiszen Jakab maga is felváltva használja mindkét szót, mint ahogy mi szinonimákat használunk, ha például el akarjuk kerülni a szóismétlést.
Kísértés idején kitart... meddig tart a kísértés? Ha ezt nem is tudjuk pontosan, abban mégis bízhatunk, hogy a mi esetünkben is van határa annak – ahogyan a „tíz napig tartó megpróbáltatás” kb. ezt jelenti: lesz határa, mértéke.
Ha főleg a saját kívánságaim azok, amelyek miatt kísértésbe eshetek, s ha azok vihetnek bűnbe – mégpedig úgy, hogy belehalok (15. v.), akkor az azt jelenti, hogy a kísértés ideje az egész életem idejével megegyezik.
Akkor hát szorongjak, féljek egész életemen át? Nem, nem arról van szó. Boldog vagyok, mert koronát ígért az én Uram. Boldog vagyok, mert tegnap is győztem a kívánságaim/kísértéseim felett. Ma meg holnap is figyelmesen élek Uram segítségét kérve és elfogadva. S várom a koronát.

Imaáhítat

Bűnbánattal valljuk meg Krisztus-követésünket meghiúsító anyagiasságunkat! (Mt 6,24)

(Herjeczki Géza)

 

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb -

Elizeus felkelt, elment Illés után és szolgált neki  (l.Kir. 19,21)

 

 

Elizeus elhívásáról

 hallunk itt. Szántott a határban. Tizenkét iga ökörrel dolgoztak. Ekkor jött Illés próféta. Odament a fiatalemberhez és szó nélkül rávetette vállára a palástját és továbbment. Elizeus otthagyta az ekét, Illés után futott és ezt mondta neki: "Kérlek, hadd búcsúzzam el anyámtól és apámtól, és azután követlek". Illés megengedte neki ezekkel a szavakkal: "Menj, de jöjj vissza! Mert tudod, mit cselekedtem veled!" Elizeus elbúcsúzott szüleitől, testvéreitől és a szolgáktól, követte Illést, és szolgált neki.

Az elhívás a prófétai palásttal való felruházás által Elizeus számára egy csapásra mindent megváltoztatott: érdeklődését, munkáját, életcélját. Mindezek Isten világába, az örökkévalóságba emelkedtek. S mindez ráhatás és kényszerítés nélkül történt, és mégis ellenállhatatlan hatalommal.

- Jelképe ez annak az isteni elhívásnak, amelyben mindmáig részesülnek azok, akik az Úr Jézus egyházának tagjaivá lesznek. Egészen keresetlenül, sokszor hirtelen, minden előkészület nélkül, de hatalommal érinti az Ige az embert: "Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot..., azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk" - értsd így: teérted! -"

S elénk áll Ő, aki nagyobb, mint a próféta, a Töviskoronás, s ránk veti Isten igazságának palástját, a Jézus Krisztus vére igazságának palástját; titok ez, csoda, de hatalmasan munkálkodó! Úgy hat, mint Elizeus életében. Minden átértékelődik, minden megváltozik. Néha belső szükségszerűségből még állásváltozás is következik, de mindez természetesen, minden kényszer nélkül, Isten dicsőségére, a Jézus Krisztusban. Boldog, akinek része van ebben az elhívásban!

Varga László - Isten asztaláról

"Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból."
Jelenések 3,15-16

 

Jézus nem szépít. Egyenes szavakkal beszél, s úgy ítél, ahogy megérdemeljük. És ha volt kétezer év alatt keresztyén nemzedék, mely megérdemelte ezt az ítéletet, az mi vagyunk. Krisztust nem tagadjuk meg mindaddig, míg kárunk nem származik belőle. Gyakran még mindig úgy írjuk, hogy i. sz. 2000-ben vagyunk, mintha szégyellnénk, hogy időszámításunk Krisztussal kezdődött. Az egyházat el nem hagyjuk, de a templom küszöbét nem koptatjuk simára. Népszámláláskor beírjuk vallásunkat, de hitetlenek előtt igen ritkán teszünk vallást, félve, nehogy kinevessenek. Imádkozunk is néha, kérjük, hogy "tedd, hogy legyen meg az én akaratom", de azt már csak gépiesen mormoljuk, hogy "a Te akaratod legyen meg". Nagyon megszégyenítő, hogy Jézus értékesebbnek találja azt, aki kereken kimondja, hogy hitetlen, és nem vár tőle semmit. Nekik készen tartja ítéletét. Aki nem kér, nem kap. Minket, langyosakat még figyelmeztet, de jaj nekünk, ha beváltja szavát, s szó nélkül kidob szívéből, szájából, megbocsátó kegyelméből!

Urunk, várj még ítéleteddel! Talán köztünk is megvan még az a hétezer istenfélő, akik miatt megtartottad népedet Illés próféta idejében. Minden okod megvolna kiköpni, eldobni minket. Langyosak vagyunk, méltatlanok vagyunk, de a Te neved rajtunk van a keresztségben. Nem sok hasznunkat veszed, de a Tieid vagyunk. Tarts meg kegyelmedben! Nézd gyermekeinket! Ők a Te országod leendő polgárai. Hátha ők különbek lesznek? És ha mi nem is tudjuk úgy nevelni, Te vedd őket a kezedbe! Áraszd rájuk Szentlelkedet! Vezesd őket új utakra! Tartsd meg egyházunkat, népünket! Forrók nem, de hidegek sem vagyunk. Tégy forróvá hitünk új lendületével! Ámen.

Krisztus mindenek felett-A HIT TITKA

Oswald Chambers -

"...És mondta: Kicsoda vagy, Uram?" (Csel 9,5)

 

Tárzusi Sault a váltság csodája egy másodperc alatt átformálta. Az erős akaratú, elkötelezett farizeusból Jézus Krisztus alázatos, átadott életű rabszolgájává vált. Semmi csodálatos nincs az olyan dolgokban, amiket meg tudunk magyarázni; azok felett mi uralkodunk, egészen természetes tehát, hogy megpróbáljuk őket megmagyarázni. Az engedelmesség nem mindig természetes; és nem is mindig feltétlenül bűn az, ha nem engedelmeskedünk. Ha nem ismerjük el a parancsoló magasabb tekintélyét, akkor nincs az engedelmességnek erkölcsi értéke. Felszabadulás is lehet valaki számára, ha nem engedelmeskedik. Amikor egyik ember ezt mondja a másiknak: "Ezt kell tenned!" vagy "Csináld!" - ezzel összetöri az emberi szellemet és használhatatlanná teszi Isten számára. Az engedelmeskedő ember rabszolga, hacsak nincs ott a szent Isten felismerése engedelmessége mögött. Sok lélek csak akkor kezd Istenhez menni, amikor már torkig van a vallásossággal, mert az ember szívének csak egyetlen Mestere van: és ez nem a vallás, hanem Jézus Krisztus. De amikor már megláttam Őt, jaj nekem, ha azt mondom: Nem akarom! Ő sohasem fog unszolni, hogy akarjam, de ha ellenkezem, máris elkezdtem aláírni lelkemben Isten Fiának halálos ítéletét. Amikor szemtől szembe állok Jézus Krisztussal és ezt mondom: "Nem akarom!" Ő sohasem fog kényszeríteni, de én már akkor elfordultam váltságának újjáteremtő hatalmától. Ha a világosságra jöttem, Isten kegyelme előtt mindegy, hogy mennyire vagyok bűnös; de jaj nekem, ha a világosságot visszautasítom (Jn 3,19-21).

Isten műhelyében-Vegyük nagyon komolyan

Carl Eichorn -

"Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? "(1 Kor 5, 6) 

 

 

Vigyázz a kis dolgokra! Mindenütt fontos és sokszor ijesztő szerepet játszanak. A gonosznak nagyobb, erősebb a fertőző ereje és terjedése, mint a jónak, vagy - amint a prédikátor mondja - "A bölcsességnél és tisztességnél hathatósabb egy kevés balgatagság." - Fenti Igénk éppen úgy vonatkozik az egész gyülekezetre, mint az egyesekre. Az egész közösséget megmérgezheti egy kicsiny dolog, de éppen úgy megronthatja a gonosz valami kicsiny kezdet által az ember egész benső életét. Parányi bacilusok, amelyeket csak erős nagyításban láthatunk, terjesztik a súlyos fertőző betegségeket. Hihetetlenül gyorsan szaporodnak és az egész testet megmérgezik. A kovász parányi sejtjei rohamosan megsokszorozódnak és az egész tésztát áthatják. Ez a bűn képe.

Egyetlen tekintet gonosz kívánságot ébreszthet a szívben. Ha ezt a csírázó mérget ki nem dobod, akkor tovább terjed mindaddig, amíg egész lelki életedet áthatja és gonosz cselekedetek lesznek belőle. Egyetlen gondolat tovább szövődik, egész szövevény lesz belőle, amely behálózza és megkötözi a lelket. Egy tisztátalan szó megmérgezi a fantáziát és tisztátalan képeket teremt a lélek rejtekében. Ezek felkeltik a szenvedélyeket, mámorossá teszik és félrevezetik az embert. Egy másik kép: egy tűzszikrát könnyen eltaposhatsz, de ha tovább izzik, olyan tűzvész támadhat, amit alig lehet eloltani. Így van ez a foltokkal és a rozsdával is. Aki nem távolítja el azokat mindjárt, az ne csodálkozzék, ha ruhái, edényei, szerszámai tönkremennek. Végezzünk mindig radikálisan és azonnal a gonosszal, különben befészkeli magát és megnehezíti harcunkat. Ha játszunk a rossz gondolatokkal, végül borzalmasan komoly dolog lesz belőle. Ha a sötét vágyakat nem utasítjuk el már a küszöbön, akkor lakhatási jogot szereznek a házban. Ha nem öldököljük meg a test cselekedeteit, halálba sodornak minket. Mint a gyom a természetben, olyan szívósan tartja magát a gonosz és sokkal erősebben szaporodik, mint a jó. A bölcs ember óvatosan viselkedik. Balga az, aki nem ügyel a kis veszélyekre és nem végez velük mindjárt kezdetben. Hanyagság és rendetlenség keservesen megbosszulja magát a belső életben. Aki a kegyelem által új tésztává, azaz új emberré lett, az védekezzék minden újra betolakodó régi ellen és ne tűrje meg a kovászmaradékot sem!

 

Isten ígéreteinek tárháza-Közösség a pusztában

"Azért most én csábítom el őt, elvezetem a pusztába és szívére beszélek" 

(Hós 2,16)-C. H. Spurgeon -

Isten látja, hogy a bűn csábít minket, ezért elhatározta, hogy szeretetével csalogat bennünket magához, mert a szeretet a bűnnél is jobban vonz bennünket. Emlékszünk még arra, micsoda vágyat ébresztett Isten bennünk, amikor először szólított meg bennünket, és elcsalogatott e világ talmi értékeitől? Ezt a vágyat Isten újra meg újra éleszti bennünk, amikor látja, hogy már-már beleesünk a gonosz tőrbe.

Azt ígéri, hogy félrehív bennünket, mivel így tud legjobban a szívünkre beszélni. Ez a félreeső hely azonban nem valami paradicsom, hanem a pusztaság, mert ott semmi sem vonja el a figyelmünket Istenről. A nyomorúságok pusztaságában Isten jelenléte lesz a minden a számunkra. A vele való közösséget akkor többre becsüljük majd, mint mindent, amit idáig olyan nagyra értékeltünk, megszokott környezetünket, kényelmünket, barátainkat. A magány és a szenvedés közelebb hoz önmagunkhoz és mennyei Atyánkhoz, mint bármi más.

Amikor így "elcsábít" és a vele való közösségbe hív az Úr, akkor derül ki, hogy milyen drága és vigasztaló mondanivalója van a számunkra. A "szívünkre beszél", amint igehelyünk mondja. Bár mi is megtapasztalnánk, milyen igaz ez az ígéret! Bárcsak hagynánk, hogy elcsalogathasson szeretete, félrehívhasson próbatétele, és megvigasztalhasson az igazság Szelleme, mert így ismerjük meg igazán az Urat és tudunk örömmel új éneket énekelni neki.

Nicelife- BÉKESSÉG ISTENNEL-10. nap

1776. július 4-én tizenhárom amerikai kolónia kiáltotta ki Nagy-Britanniától való függetlenségét - elindítva ezzel a szabadság megszerzéséhez elengedhetetlen háborút.

Ugyanígy, amikor Istentől való függetlenségünket kiáltjuk ki, akkor háborúba lépünk ellene. Van-e valaki, aki elkezdi a béketárgyalásokat?  
A KÖNYVBŐL

"Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Menjünk törvénybe egymással! Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét" (Jób 9:32-33) 

"Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek és nem hallgatott meg" (Ésa 59:1-2).

"Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért" (Ésa 53:5-6).

ISTEN ÍGÉRETE
"Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által" (Róm 5:1).

CSELEKVÉSI PONT

JÉZUS VÉGET VETHET A HÁBORÚNKNAK, ÉS KIBÉKÍTHET ISTENNEL. KÉRD MEG RÁ! KÖSZÖND MEG NEKI, HOGY BŰNEID ÉS ISTENTŐL VALÓ FÜGGETLENSÉGED BÜNTETÉSÉT FELVÁLLALTA! KÉRD MEG ISTENT, HOGY AJÁNDÉKOZZON MEG MA BÉKESSÉGGEL!

Napi áhítat-Elfoglalt korona

Hét témája: Koronák

 

Olvasmány: 2Sám 12,26–31

Minden koronával a hatalom felelőssége is jár. Csak a magadét rakd a fejedre!

„Jóáb eközben harcolt az ammóni Rabbá ellen, hogy elfoglalja a királyi várost. De követeket küldött Jóáb Dávidhoz, és ezt üzente: Harcolok Rabbá ellen, és a vízivárost már elfoglaltam. Most azért gyűjtsd össze a hadinép többi részét, vedd ostrom alá a várost, és foglald el, különben én foglalom el a várost, és akkor az én nevemről nevezik el. Ekkor összegyűjtötte Dávid az egész hadinépet, és Rabbá alá ment, harcolt ellene, és elfoglalta. Levette a koronát királyuk fejéről. Ennek a súlya egy talentum arany volt, drágakövekkel volt kirakva, és Dávid fejére került. A városból is igen sok zsákmányt vitt el. A benne levő népet pedig kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és vasfejszével dolgoztatta őket, meg téglaégető kemencékhez vitte őket. Így járt el valamennyi ammóni várossal. Azután visszatért Dávid egész hadinépével együtt Jeruzsálembe.”

Magyarázat

A héten a koronákról, illetve a koronákkal kapcsolatban olvasunk igéket. Elsősorban a mennyei koronára gondolunk. A földi korona képét, fogalmát használja fel az ige, amikor a mennyeiről tanít. Elfoglalt korona? A győztes hadvezér/király levette a legyőzött király fejéről a kövekkel kirakott, az aranytól súlyos koronát, s feltette a saját fejére. Ilyet is lehet? Igen, a győztes fejére illik a korona, s a győztes le is veheti a vesztes király fejéről a koronát.
Sokfelé szaladhat innen a gondolatunk, ezekből egyet említek. Megkívánjuk, megirigyeljük a másik koronáját, mert az szebb, nagyobb, súlyosabb, mint a mienk. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy nekünk járna az. Elvehetjük? Levehetjük fejéről? Megpróbáljuk. Találékony az ember, ha megirigyelte a másik koronáját. Becsületről, tisztességről nem is lehet szó, ha az irigység áll a dolgok mögött. Két egymáshoz hasonló ige kínál eligazítást ebben a helyzetben: Tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat (Jel 3,11)! Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván... hiábavaló kegyeskedésekben (Kol 2,18).
Ne irigyeld meg más koronáját! A magadéra pedig nagyon vigyázz, hogy senki el ne vehesse! Ha kell, kérd a koronakészítő Mester segítségét!

(Herjeczki Géza)

Kenneth Copeland- Jöjjenek a kijelentések

Mert ez jó és kedves dolog a mi üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. (1Timótheus 2, 3-4) 

 

Az emberek a világ végére is elmennek azért, hogy Istenről valami ismeretet szerezzenek, pedig csak annyit kellene tenniük, hogy kinyitják a Bibliát. Isten senkitől nem tagadja meg magát. Azt akarja, hogy mindenkinek legyen Róla kijelentése. "Na, de Copeland testvér," - "Isten nem fog egy bűnös embernek kijelentést adni." Tényleg? Mit gondolsz, miért küldte az evangélistákat? Miért küldte az Igéjét? Hogy kijelentse az igazságot! Tehát, ha tudni akarod az igazságot, egyszerűen nyisd ki a Bibliádat, és olvasd. Az egészet - ne csak azokat a részeket, amik ki vannak emelve. Jézus nem csak azokat a részeket mondta. A Teremtés könyve is az Ő szava. Mózes második könyve is. Máté, Márk, Lukács és János is. A római levél is az Ő szava. Mindent Ő mondott, amit a Könyvben olvasol. Ő az Ige! Sőt, ha elolvasod a Galata levél harmadik fejezetét, látni fogod, hogy minden Ábrahámnak tett ígéret Jézusnak szólt! Az ígéretek hozták el Őt hozzánk. Az ígéretek tették lehetővé, hogy meggyógyítsa és megszabadítsa az embereket. Jézus nem valami speciális erővel szolgált, amivel más nem tud. A szolgálatát azokra a kijelentésekre alapozta, amiket hit által, Isten Igéjéből kapott. Amikor az ördög megkísértette, nem egy légiónyi angyallal vágott vissza, akik azért keltek a védelmére, mert Isten Fia volt. Jézus e szavakkal győzte le az ördögöt: "Meg van írva." Isten mindent megadott neked, hogy meg tudd tenni ugyanezt. Neked adta az írott Szavát, és a Szent Szellemet, hogy segítsen megérteni. Isten több mint kész arra, hogy megadja neked a szükséges ismeretet. Nem kell könyörögnöd érte - csak nyisd ki a Könyvet és hagyd, hogy hadd jöjjenek a kijelentések! Ámen!

Reinhard Bonnke: Ima és evangélizáció!

Az imádság nem helyettesíti az evangélizációt, mert ezek valójában együtt járnak. A közbenjáró imádság azt jelenti, hogy Istenhez szólunk az elveszettekről - és kérjük, hogy váltsa meg őket a bűneikből. Az evangélizáció pedig azt jelenti, hogy az elveszettekhez szólunk Istenről - és kérjük, hogy béküljenek meg vele, és ne az ellenségei, hanem a barátai legyenek. Ima és evangélizáció, evangélizáció és ima - szükségük van egymásra! Együtt viszik az evangéliumot a világba. A nemzetek felé való szolgálat a közbenjárással kezdődik, és nem nyilvános kampánnyal. A lelkek megmentése nem egy projekt, amelyet egy bizottság irányít - hanem egy szenvedély. Mielőtt megszólítod a tömegeket, szólítsd meg róluk Istent! Persze, tudom, lelkesítő gondolat, hogy tömegek előtt állsz és prédikálsz nekik, de mi van akkor, ha Isten azt akarja, hogy egyszerűen imádkozz ezekért a tömegekért a titkos imaszobádban? Itt végződik el a munka fele. Tegyük fel, hogy valaki más áll a színpadon a reflektorfényben, te pedig a színpad mögött imádkozol erőteljesen a prédikátorért. Az ilyen férfiakra és nőkre Isten felfigyel, és még örömet is ad a gyakorlása. A közbenjáró imádság egy megszentelt talaj - olyan talaj, amelyet imádkozók könnyei áztatnak. Jézus maga is járt ott, amikor a Gecsemáné-kertben imádkozott értünk. Micsoda nagy tanító! És ott volt a Golgota-hegyen, ahol legmagányosabb óráit töltötte: ott is imádkozott mindnyájunkért, és saját vérével írta be nevünket a Bárány Élet Könyvébe. Halleluja! Ámen!

Victoria Osteen- Isten szeret

Megfigyelted, hogy a „szeret” szót mennyi mindenre használjuk?

 

"Szeretjük" a családunkat, a házastársunkat, és "szeretjük" a jó filmeket, vagy éppen a pizzát. Nem csoda, ha az emberek össze vannak zavarodva a szeretet valódi jelentésével kapcsolatban. Egy dolog azonban biztos: minden egyes ember ezen a földön, magában hordozza azt a mély vágyat, hogy szeretetet adjon és szeretetet kapjon. A legtöbben, a szeretetről alkotott képüket az otthonukban látott modell alapján határozzák meg. Istenről alkotott belső képüket az édesapjukkal való kapcsolatuk mintájára formálják. Ha az apa kedves és bátorító volt, akire számítani lehetett, akkor könnyű Istent is ilyennek elképzelni. Ha viszont az apa nem volt jelen az egyén életében, távolinak tűnt, akkor nehéz Istent olyan apának látni, aki feltétel nélküli szeretettel szeret. Istenről igazán hiteles képet, csak Igéjén keresztül kapunk, ha megnyitjuk a szívünket Neki, és kérjük, hogy fedje fel Magát nekünk. Bármerre járok, nagyon sok emberrel találkozom, akik tévesen azt gondolják, hogy Isten mindig haragszik rájuk. Ha a dolgok nem mennek túl jól, rögtön azt mondják: "Istenem, hát miért teszed ezt megint velem?" Úgy érzik, Isten állandóan lesben áll, arra várva, hogy valami helytelen dolgot tegyenek, hogy aztán jól megbüntethesse őket, és megnyomorítsa az életüket. Hadd biztosítsalak róla, hogy ez nagyon távol áll az igazságtól! Isten nem haragszik rád, sőt inkább nagyon is szeret, hiszen a szerelmesét látja benned! Azt mondja az Írás, hogy "Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róma 8,32) Csak akkor tudod azt az életet élni, amit Isten számodra eltervezett, ha tudod, hogy Ő mennyire szeret, és az Ő szeretete az életed alapja. Semmi sem fogja kielégíteni a lelkedet, amíg az Ő szeretete át nem járja szíved összetört részeit. Tudd, nem számít hányszor hibáztál, hányszor szúrtad el, Isten mindig kész, hogy karjait szerető ölelésre tárja feléd. Igazából már mindent megbocsátott neked, amit a múltban elkövettél, sőt még azt is, amit a jövőben el fogsz követni, mert Krisztus egyetlen áldozatával eltörölte az összes bűnödet (Zsidók 9, 25-28). Az a kérdés, hogy elfogadjuk-e magunkra nézve az Ő megbocsátását és szeretetét, amit ingyen kínál. Nem arról szól ez, hogy tökéletesek legyünk, hiszen magunkban nem tudunk soha tökéletesek lenni. Nem is arról szól, hogy eleget tettünk-e, hogy elnyerjük Isten szeretetét, hiszen azt kiérdemelni nem tudjuk. Nem, ez arról szól, hogy Ő tökéletes, és az Ő szeretete tökéletes, és semmit sem tudsz tenni, ami megváltoztatná az irántad való szeretetét. Képzeld, most magad elé Mennyei Atyádat, amint szerető karjait kitárva áll előtted, hogy tökéletes szeretetével átöleljen. Ne fuss el Tőle, hanem rohanj Hozzá! Hitben fogadd el a szeretetét és megbocsátását. Ámen!

 

Biblia-Ige magyarázatok

Jézus példázatai
A könyörtelen szolga 1. rész
(Máté 18, 23-35)

Khrüszosztomosz megjegyzi, hogy amikor Péter (21. vers) a hetes számot említette abban a vonatkozásban, hogy a sértő testvérnek ennyiszer is meg kell bocsátani, bizonyára azt gondolta, hogy valami nagyot tesz. Ez a hét néggyel több annál, mint amit a zsidó tanítok parancsoltak. A megbocsátás háromnál nem több kötelességét az Ámos 1,3 és 2,6-ra, valamint a Jób 33, 29-30-ra alapozták. Már benne volt Péter elméjében a szeretet új törvényének tudata, amit Krisztus hozott a világba jóllehet homályosan, mivel lehetetlenségnek tartotta, hogy a szeretet valamikor legyőzheti a gyűlöletet. Magában a kérdésben azonban volt egy alapvető tévedés, mert megbocsátanunk korlátot állítva azt sejtette, hogy az ember a megbocsátásban feladja a jogot, amit bizonyos körülmények között gyakorolhatna. E példázat világossá akarja tenni, hogy amikor Isten felszólítja királyságának egy-egy tagját a megbocsátásra, akkor nem arra hív fel, hogy tagadja meg jogát, hanem arra, hogy most már gyakorolhatja jogát abban a kérdésben. Amikor kéri és elfogadja a bűnbocsánatot, akkor önkéntelenül is megfogadja, hogy ugyanazt gyakorolja ő is. Ámen!

 

*************************

 

 Jézus példázatai
A könyörtelen szolga 2. rész
(Máté 18, 23-35)

"Ezért, hogy jobban megértsétek amit mondok, hasonló a mennyeknek országa egy királyhoz, aki számadást akar tartani szolgáival." Ez az első példázat, amelyben Isten úgy jelenik meg, mint király. Mi vagyunk a szolgák. Érthető, hogy ez nem a végső számadás, hanem olyan, amilyent a Lukács 16,2-ben említ. Ehhez visz el minket a törvény prédikálásával - azáltal, hogy odaszegezi bűneinket orcánk elé - amikor megpróbáltatásokba enged. Számadásra kér, amikor valamilyen eszköz által felelőtlen biztonságunkat megszünteti. Vesd össze: 2Sámuel 12; a niniveiek; a zsidók Keresztelő János által. "Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa." Csak hozzákezdett az elszámoltatáshoz. Talán ez a szolga volt az első, akinek számláiba betekintett. Ezt vitték eléje. Sohasem ment volna magától. Azt tízezret húszezerre növelte volna, mert a biztonságba levő bűnös továbbra is halmozza az adósságot (Róma 2,5) egy még hatalmasabb összegig, amit majd egy napon követelnek tőle. Minden valószínűség szerint, az adósság hatalmas nagyságából következtetve, ez az ember egyike volt azoknak, akik valamilyen megtisztelt és méltósággal járó posztot töltöttek be a királyságban. Talán az egyik kényúr volt, aki tartományának jövedelmét a király kincstárába kellett volna, hogy küldje. Az adós feleségének és gyerekeinek az eladása - mert a király megparancsolta, hogy adják el vele együtt - azon az elméleten nyugszik, hogy az adós tulajdonának egy részét képezték. Az eladáson itt talán azt lehetett érzékelni, hogy Isten elidegeníti magát a bűnöstől és a bűnös örökkévaló pusztulásra ítéltetik az Úr színétől és az Ő hatalmának dicsőségétől. Vesd össze: Zsoltárok 44,13. Ámen!

 

*****************************

 

Jézus példázatai
A könyörtelen szolga 3. rész
(Máté 18, 23-35)

Amikor a szolga hallott a félelmetes ítéletről, "leborult előtte, és így esedezett...." A földig meghajtotta magát, csókolgatva a király lábát és térdét. Ez a szolga imádta a királyt. A másik szolga csak kérlelte szolgatársát. "Az, hogy légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked", mutatja a pillanat végtelen félelmetességét, ami miatt megígérte a lehetetlent, még az aranyhegyeket is, ha megszabadul a pillanatnyi veszélyből. Amikor a bűnös ilyen szavakat használ, akkor számít arra, hogy jövőbeli engedelmessége pótolja a múlt engedetlenségét. Buzgó imádságára ezt kapja válaszul: "Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát." Isten szigorúsága késztette a bűnöst arra, hogy rádöbbenjen bűnére. Ez újból megjelenik (mert ez csak álruhában levő szeretet) mint kegyelem. Ura elengedte az adósságát, és így a romlással fenyegető elszámoltatás a legnagyobb irgalommá válhatott. Isten megbocsát, de tudatni akarja a bűnössel, hogy mennyit és hogyan bocsátott meg neki. Sajnos, a szolga túl hamar elfelejtkezett erről az irgalomról, mert amikor kiment ura jelenlétéből, "össze találkozott egy szolgatársával aki száz dénárral tartozott neki". Azt a kifejezést, hogy eltávozott, egyike a példázat kulcsszavainak. Mivel "kimegyünk" Istenünk jelenlétéből és nem lakozunk ott, örökké abban a veszélyben vagyunk, hogy úgy cselekszünk, mint ez a szolga. A szolga kimenetelével kifejezi azt, hogy a bűnös elfelejti az Istentől kapott áldásokat. A szolgatárs kifejezés nem érzékelteti a kettő közti rangegyenlőséget, csak azt, hogy mindketten ugyanannak az úrnak voltak szolgái. Adósságának kis összege azt mutatja, hogy az ember milyen kis mértékben károsíthatja meg testvérét, összehasonlítva azzal az összeggel, amellyel minden ember Istennek tartozik. Ámen!

 

******************

 

Jézus példázatai
A könyörtelen szolga 4. rész
(Máté 18, 23-35)

"Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte...." Pontosan ugyanazokat a szavakat használja, mint amelyeket ő használt korábban és amelyek alapján irgalmat talált. Ő azonban kérlelhetetlen maradt - elmenve az adóst börtönbe vettette. Aki nem ismeri saját bűnét, mindig kész Dáviddal együtt felkiáltani: "Annak az embernek, aki ezt tette, meg kell halnia!" Viszont Pál a szellemiekre bízza a vétkező testvér helyreállítását (Galata 6,1). Csak az ember lehet emberséges. Emberségesnek lenni annyi, mint embernek lenni. Csak a teljesen igaz követelheti végső jogait és ilyen ember nincs. "Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Nagyon elszomorodtak," és uruk haragra lobbant. Ez a különbségtétel nem véletlen. Az ember saját bűnének érzete, a lelkiismeret mélyről jövő hangja, hogy bármilyen bűn, amit másban lát felnövekedni, gyökereiben meg van a saját szívében is, mindig arra készteti, hogy szomorkodjék, amikor az erkölcsi gonoszság látványa a szeme elé kerül. De Istenben a bűn valóságos gyűlölete található - ami az Ő szentséges szeretete a másik oldalon. "Szomorúak lévén elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt." Még az igaz is panaszkodik Isten előtt, és szomorkodik imádságában a szeme előtt történt elnyomás miatt, amit nem képes megváltoztatni. A király maga elé hívja a hálátlan szolgát, és súlyos szavakat alkalmaz, amit a nagy adósság láttán nem használt: "Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is könyörültem rajta?" Bűne nem az, hogy nem volt irgalmas, hanem az, hogy könyörületet kapott, mégis könyörtelen maradt. Ez a legfontosabb különbség. Akik hozzá hasonlóan kemények és kegyetlenek, nem arról tesznek bizonyságot, hogy nem kaptak irgalmat, hanem ellenkezőleg, bűnük az, hogy miután megkapták a végtelen irgalmat, irgalmatlanok maradtak. A világnak adott nagy irgalom az, hogy Krisztus elveszi a bűnt. Ez szilárdan áll, akár engedjük, hogy megtisztító befolyást gyakoroljon szívünkre, akár nem. Ámen!

 

*****************

 

Jézus példázatai
A könyörtelen szolga 5. rész
(Máté 18, 23-35)

"Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak (kínzóknak)", a Jakab 2,13 figyelmeztetése szerint. A kínzók azok, akik még keservesebbé teszik a bebörtönzöttek életét, mint ahogy léteznek kínzók a jajok világában - a bűnös társak és a gonosz angyalok. Furcsa, hogy a király végül elítéli a vétkezőt, de nem kegyetlensége miatt, hanem magáért az adósságért, amit úgy tűnik, teljesen elengedtek neki. Itt az a kérdés vetődik fel, hogy az egyszer megbocsátott bűnök visszatérnek-e a bűnösre a később elkövetett bűnök által? Vajon nem abból keletkezik-e az ilyen kérdés nehézsége, hogy a bűnök megbocsátását túl formálisan nézzük - az adóság elengedés korai körülményei okozta szenvedés oldalról, megzavarva a mennyei igazságot, - ahelyett, hogy ezeket segítségként tekintenénk, és gyakran gyengék vagyunk az igazság bemutatására? A természet állapota maga az elítélés állapota. Ha tehát félre tesszük az ember bűneit, mint hivatalos adóság fölötti töprengést, amit vagy el kell engedni, vagy nem, a Krisztuson kívüli életet úgy tekintjük, mint a harag állapotát és a Krisztusban rejlő életet, mint a kegyelem állapotát, jobban megérthetjük, hogy az ember bűnei miként térnek rá vissza. Vagyis újból vétkezve, visszaesik abba a sötétségbe, amelyből megszabadult, és az a gonoszság amit korábban elkövetett, hozzáadódik a sötétséghez (János 5,14). Aki részt akar venni a végső megváltásban Krisztusban kell maradnia, különben "kidobják mint vesszőt és elszárad". Ez az állapot magához az üdvösség lényegéhez tartozik. Az 1János 1,7 érdekes párhuzam. Ámen!

 

***********************

 

  

 

 

 

Biblia-Ige magyarázatok

Jézus példázatai 
A drágagyöngy 1. rész
(Máté 13, 45-46)

 

Csaknem mindaz, ami elmondható lenne erről a példázatról, ha egyedül állna, már feltűnt az előzőben. "Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres." Azért fáradozik, hogy megtalálja azokat. Úgy érzi, hogy az ember nem hiába teremtette, és el kell jutnia lelkének nyugalmához. Ezért eltökéli magában, hogy nem nyugszik addig, amíg a jót meg nem találja. Talán még nem tudja, hogy az csak egyetlen, mert kezdetben sok drágagyöngyöt keres. Gondolnunk kell arra, hogy milyen nagy becsben tartották a drágagyöngyöt az ősi korban, és hogy a följegyzések szerint szinte hihetetlen összegeket ajánlottak fel egyetlen drágagyöngyért. Valamelyik sárga vagy homályos színezet vagy a teljes simaság és kerekség hiánya csökkentette értéküket. Origenész megjegyzi, hogy olyan sok értéktelen gyöngy létezett, hogy ez még növelte is az itt hangsúlyozott értékeke. A drágagyöngy kiformálódásának elméletét, ami az ősidőkben ismert volt, Origenész mondja el. Ámen!

************

Jézus példázatai
A drágagyöngy 2. rész
(Máté 13, 45-46)

A halban fogamzik a drágagyöngy a menny hatalmából, és a harmat minősége szerint tiszta és kerek vagy homályos és alaktalan a kidudorodások miatt. A kereskedő szép gyöngyöket keres. Ezért az itt képviselt személy nem az érzéki céloknak él. Lehet, hogy a bölcsesség keresője, filantróp, a természetben vagy a művészetben a szépnek az imádója - aki azt reméli, hogy ezekben talál lelki beteljesedést. Az értékes gyöngy, amit végül megtalál - Isten királysága az emberben - vagy Krisztus ismerete. Amikor azonban megtalálja, "elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt". Hogy mit jelent ez az eladás, azt elmondja az előző példázat (elrejtett kincs), és megértjük mi a vásárlás ha összehasonlítjuk a következőkkel: Ézsaiás 55,1; Máté 25, 9-10; Jelenések 3,18; Példa 23,23. A megtalált drágagyöngy és a keresett sok drágagyöngy közti ellentét nem hagyható figyelmen kívül. Márta és Mária illusztrálja ezt a gondolatot (Lukács 10, 41-42). Csak egy ilyen drágagyöngy van, mivel az igazság egy, ahogyan Isten is egy. A megnyert igazság hozza létre az ember szívében azt az egységet, amit a bűn tönkretett. Csak amikor az ember megtalálja Istent, akkor tőr fel ajkáról a nagy heuréka (megtaláltam) kiáltás. Értékes lehet megemlítenünk a befejezés előtt a következő értelmezést: a szép gyöngyöket kereső kereskedő maga Krisztus; a kiválasztottak Gyülekezete a nagy értékű gyöngy; hogy ezt Krisztus megszerezze, eladja mindenét, megüresítve magát isteni dicsőségétől, és szolgai formát vesz föl magára. Ámen!

 

**************

 

Jézus példázatai
A háló 1. rész
(Máté 13, 47-50)

Jóllehet az első pillantásra ez a példázat ugyanazt mondja el, mint a konkoly példázata, mégis vannak alapvető eltérések. Annak központi igazsága a jó és rossz jelenlegi összekeveredése, ennek a jövőbeni elkülönülése. Abban az embereknek nem kell végrehajtaniuk az elkülönítést, ebben az elkülönítést Isten végzi el egy napon. Amaz a fokozatos fejlődéssel, emez a gyülekezet végső kiteljesedésével foglalkozik. Urunk nem úgy gondolt látható gyülekezetére mint tökéletes közösségre, hanem mint ahogy volt egy Hám és volt egy Júdás a tizenkettő között, ugyanúgy lesz egy Babilon még a szellemi Izrael keblén is. Megfigyelhetjük, hogy milyen hálófajta ez, amiről itt van szó. Az angliai Cornwall partjainál, ahol mostanában használják és vonóháló a neve, olykor 800 méter hosszú. Alul súlyokat tesznek rá, hogy söpörhesse a tenger alját, fent pedig parafa segíti a fönnmaradásban. Mivel úgy húzzák ki, hogy a tenger nagy területét bezárja, a végeit összevonják és kihúzzák a partra a benne levő tartalommal együtt. A hálónak ezt a mindent áttörő természetét nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert valójában ez próféciát hordoz az evangélium széles hatókörére és hatalmas működésére nézve (János 11,52). Mint ahogy a szolgákról mondja a Máté 22,10, "összeszedtek minket, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt", ugyanúgy itt a halászok a hálóval mindenfajta halat kifognak. Mindenfajta erkölcsi jellegű embernek prédikálták az evangéliumot és ezek a látható Gyülekezet határain belül voltak. Ámen!

 

************************

 

Jézus példázatai
A háló 2. rész
(Máté 13, 47-50)

Azt olvassuk, hogy "amikor megtelik a háló, kivonják a partra, és leülve, a jókat edénybe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják." Az a kifejezés, hogy a halászok leülve nekilátnak az elkülönítés munkájának, jelezheti azt, hogy teljes megfontoltsággal, sietség nélkül végzik feladatukat. Amikor Isten kiválasztottjainak számára betelik, következik az értékes elkülönítése a használhatatlantól. A "felvétetik" és az "otthagyatik" a Máté 24, 40-41 szerint a legnagyobb valószínűség szerint ilyen képpel magyarázható. Valószínűleg ott - mint ahogy itt is - a "felvétetik" a megáldást jelenti és az "otthagyatik" az elpusztulást. Az elpusztult vagy értéktelen halat kidobják. A minden gonosztól való megszabadulás a Gyülekezet fogalmához tartozik. Ebben, mint ahogy sok más igeszakaszban is, a Gyülekezetről úgy van szó, mint szent együttesről, amelybe semmi tisztátalannak nincs joga belépni, és ha oda lopva vagy erőszakkal mégis belép egy ilyen valaki, végül kizárják mint rituális tisztátalant. Ezt bizonyítja az is, hogy a rituális tisztátalanok kénytelenek voltak egy ideig a táboron kívül tartózkodni, és ez Isten igazi királyságának előképe volt. Ami a 30. versben a "csűr", azt itt az edények képviselik. Ez az a "sok lakóhely" (János 14,2-ben), amit az Úr elmenetele után elkészít népének. Vesd össze: Lukács 16,9; Zsidók 11,10. Ámen!

 

***********************

 

Jézus példázatai
A háló 3. rész
(Máté 13, 47-50)

Abban a jól ismert körülményben, ami a példázat alapján adja, a hálót kihúzó halászok természetesen azok, akik megvizsgálják tartalmát a jó kiválasztása és az értéktelenek kidobása érdekében. Túl messzire mennénk, és ez gyenge oldala az összehasonlításnak, ha azt igényelnénk, hogy ugyanazt tartsuk jónak a jelzett szellemi területen. Amikor az Úr értelmezi a példázatot, szó nélkül átmegy annak a kezdetén, és csak a későbbi részt magyarázza, ahol a hangsúly található: "úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi angyalait, összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe dobják őket." Itt hangsúly van az "elküldi-n". Az angyalok rejtettek a Gyülekezet megalapozása óta. Akkor azonban a királyság korában ismét "elküldi" őket Isten az Ő trónjától, és föl-alá járnak az emberek között. Ítéletének látható közvetítőként. E példázat erkölcsi tanítása más, mint a konkoly példázatáé. Ez azt tanítja, hogy ne legyünk elégedetlenek azzal, hogy benne vagyunk az evangélium hálójában - mert "nem mindnyájan izraeliták, akik Izraelből valók", - hanem hogy a Gyülekezet "nagy házában" "nem csak arany - és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók". Mindnyájunkra nézve legyen érvényes ez: "megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak hasznos" (2Tim. 2, 20,21). Minden zűrzavar ellenére "ismeri az Úr az övéit", és egy napon minden zűrzavarnak véget vet, örökre elkülönítve az értékeset a haszontalantól. Ámen!

 

*********************

 

 

Derek Prince-Sion, és az egyház helyreállítása

Sion, és az egyház helyreállítása megelőzi Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetelét!

"Mikor az Úr megépíti a Siont, meg fog jelenni dicsőségben. Oda fog fordulni a gyámoltalanok imáihoz, és nem utálja meg azoknak imádságát. Ez meg lesz írva a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat." (Zsoltárok 102, 17-19) 

A zsoltáros itt rámutat egy fontos jelre, ami közvetlenül megelőzi az Úr visszajövetelét. "Mikor az Úr felépíti Siont, megjelenik az Ő dicsőségében." Sion helyreállításának meg kell előznie és elő kell készítenie az Úr dicsőséges visszajövetelét. Pontosan ennek a beteljesedését látjuk ma. Az Úr helyreállítja és újjáépíti Izrael népét. Hasonló módon állítja helyre és építi újjá a Keresztény Egyházat. Ez is egy bizonyíték a sok közül, hogy az Úr kész megjelenni az Ő dicsőségében. Ugyanebben az időszakban a zsoltáros szerint az Úr meg fogja hallgatni a gyámoltalanok imádságát. Isten népe mindez ideig kiáltott Hozzá, és gyakran kiáltásaik megválaszolatlannak tűntek. De jön egy nap, amikor imák milliói és milliói kapnak választ rövid idő alatt, Isten egyszeri, végső beavatkozása által, amely az Úr Jézus Krisztus személyes visszajövetele. A zsoltáros ezt az időszakot egy egyedülálló generáció korszakának is nevezi, mikor egy nép arra lesz teremtve, hogy dicsérje az Urat. Ezzel ismét rámutat valamire, ami a szemeink előtt zajlik: a dicséret helyreállítására. Isten népe évszázadokon keresztül olyan erőtlenül dicsérte Őt, hogy az Úr végül népet teremtett erre a speciális célra. Logikus a dolgok sorrendje. Ha egyszer megértjük, mit cselekszik Isten az Ő népéért ezekben a napokban, szívünk elkerülhetetlenül kegyelemért kiált, hogy olyan dicsérettel válaszolhassunk, amilyen Őt megilleti. Ámen!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-A nyugalom forrása

"..tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek... "(Mt 11,29)

 

Jézus itt arról beszél, hogyan lehet bennünk minden körülmények közt igazi nyugalom, és hogyan tudjuk a terheinket úgy hordozni, hogy ne roskadjunk össze alattuk. Ebben a vibráló, hajszolt, teljesítményközpontú időben, amiben élünk, különösen is fontos ezt tudnunk és gyakorolnunk.

Mielőtt azonban erről tanít, elhangzik egy sorsdöntő kijelentés tőle: Igen, Atyám. Teljes szívvel elfogadta az Atyától kijelölt helyét, és vállalta a küldetésével járó terheket. Ez a magyarázata az ő nyugalmának.

És ennek a hiánya magyarázza a bennünk levő sok feszültséget, nyugtalanságot, erőtlenséget. Sok ember elégedetlen a külsejével, képességeivel, lehetőségeivel, körülményeivel, emberi kapcsolataival. Az Isten elleni lázadás oka is az volt, hogy az ember nem fogadta el a teremtésben kijelölt helyét, hanem Isten helyére akart törni („olyanok lesztek, mint az Isten"). Ez az istenkedés az alázat ellentéte. Sokszor nem amiatt fáradunk el, hogy hordozzuk a terheinket, hanem hogy közben tiltakozunk ellenük.

Jézus a maga példáját állítja elénk: ő azért bírt ki mindent, mert teljes meggyőződéssel alárendelte magát az Atya akaratának. Ez az alázat. És tőle fogadta el a küldetésével járó nehézségeket is. Ez a szelídség. Ez nem lehetetlen beletörődés a változtathatatlanba, hanem szívbeli bizalom az Atya bölcsességében és szeretetében. S az az elhatározás, hogy nem azt keresem, mi jár nekem, hanem azt, hogy mit adhatok másoknak. Változtatni pedig csak azon akarok, amire Isten indít.

Aki tőle fogadja el az adottságait, az vele hordozhatja a terheit. Az iga kétszemélyes eszköz, Jézus igáját (amit említ itt) Jézussal hordozza a benne hívő. Ezért könnyű az.

Andrew Wommack-Orvosság kétely ellen

Ő pedig ezt mondta nekik: “Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal és böjtöléssel.” (Márk 9:29)

 

Az ima és böjt nem űz el bizonyos démonokat. Ha Jézus neve és a nevében való hit nem végzi el a munkát, akkor az ima és böjt sem fogja. Jézus arról beszélt itt, hogy a böjt és az ima az egyetlen módja annak, hogy ezt a fajta hitetlenséget kiűzzék.

A tudatlanság miatti hitetlenséget félre lehet állítani azáltal, hogy befogadjuk Isten Szavának igazságait. (Róma 10:17; 2 Péter 1:4.) azonban, az a típusú hitetlenség, amely a tanítványokat ebben az esetben akadályozta egy “természetes” fajta hitetlenség volt. Egész életükben azt tanították nekik, hogy csak abban higgyenek, amit az öt érzékszervük mondott nekik. A természetes információk egyszerűen erősebben dominálták őket, mint az Isten Szava. Az egyetlen útja, hogy legyőzzük természetes érzékszerveink által közvetített hitetlenséget, hogy ima és böjt által erőt veszünk fölöttük.

A böjt sok dolgot elvégez. A böjt egyik legnagyobb jótéteménye, hogy a hústest kívánságának megtagadásán keresztül a szellemi ember felemelkedik bennünk. A böjtöt mindig arra alkalmazták, hogy Istent keressék az érzékszervek kizárásával. Nem űzi ki a démonokat, ellenben kiűzi a hitetlenséget. A böjt jótékony hatású a keresztény élet valamennyi aspektusára nézve – nemcsak a démonok kiűzésére.

A böjt valódi ereje abban áll, hogy megalázzuk magunkat az önmegtagadáson keresztül (Zsoltár 35:13; 69:10.). És ez elérhető más úton is. Mint a teljes absztinencia. A részleges böjt is eredményes lehet, továbbá az idődet és kedvteléseidet érintő böjt is. Azonban, mivel az étel utáni vágy az egyik legerőteljesebb hajtóerő az életedben. Az ételtől való tartózkodás tűnik a leghatékonyabb és leggyorsabb módozatnak. A böjtnek fontosabb szerepet kellene tulajdonítanunk Isten keresésében.

Isten csodálatos kegyelme: A kegyelem Lelke-MEGTISZTÍTÓ ÉS ÉLTETŐ ERŐ

„Tiszta szívet teremts bennem, óh, Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” (Zsolt 51:12) 

 

Az Úr úgy tisztítja meg a szívet, mint ahogyan mi kiszellőztetünk egy szobát. Nem azt tesszük, hogy ajtót és ablakot bezárva valamiféle légtisztítót teszünk a szobába, hanem szélesre tárjuk az ajtót és az ablakokat, és engedjük beáramlani a Menny megtisztító légkörét… Az ösztöneink és érzéseink ablakait ki kell tárnunk a Menny felé! Ki kell űznünk az önzés és földiesség porát! Isten kegyelmének ki kell söpörnie értelmünk kamráit, hogy képzeletünk mennyei témák felé irányuljon. Természetünk minden elemének meg kell tisztulnia és elevenednie Isten Lelke által.

Aki a Biblia vallási elvei szerint él, erkölcsi erővel rendelkezik; a Szentlélek nemesítő befolyása által az ízlés és hajlam tiszta és szent lesz. Semmi sem nyert olyan nagy hatalmat kívánságaink felett, semmi sem hatol olyan mélyre cselekedeteink indítóokaiba, semmi sem gyakorol olyan hatalmas befolyást az életre, és ad a jellemnek olyan szilárdságot és erőt, mint Krisztus vallása. A hívő személyiségét mindig értékesebbé teszi, nemes szándékkal ihleti, illendő magaviseletre tanítja, és minden tettének megadja a kijáró méltóságot.

Az egyház Isten leggyöngédebb szeretetének és gondoskodásának tárgya. Ha a tagok lehetőséget adnak rá, Isten kinyilatkoztatja jellemét rajtuk keresztül. Az Úr így szól: „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5:14). Akik Istennel járnak és beszélgetnek, Krisztus gyöngédségét gyakorolják. Életükben a türelem, szelídség és önuralom szent komolysággal és szorgalommal egyesül. A Menny felé haladva, jellemük éles és durva szélei lecsiszolódnak, és isteni vonások mutatkoznak meg helyettük. A kegyelemmel és hatalommal teljes Szentlélek munkálkodik a szívükben és elméjükben.

A Szentlélek megeleveníti, megtisztítja, vezeti és uralja azt a szívet, amelyben Jézus lakhelyre talált. Az ilyen lélek megfeszített igyekezettel törekszik összhangba hozni jellemét az Istenével. 
Mindentől elzárkózik, ami ellentétben áll Isten kinyilatkoztatott akaratával és tervével.

Betegség ,Egészség a Biblia tükrében -Mézesné Dr.Marozsán Ibolya

Isten ígéreteinek tárháza- Az igazság bátor harcosai

C. H. Spurgeon -

"De azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez" (Dán 11,32)

"Az ÚR vitéz harcos, az ÚR: ez a neve" (2Móz 15,3). Aki zászlaja elé áll, azt megedzi a harcra, erőt és bátorságot ad neki. Amikor Dániel ezt az Igét leírta, igen rossz idők jártak, Isten népe mégis azt az ígéretet kapta, hogy győztesen fog kikerülni a szorongattatásból. Erőt és bátorságot kapnak a hatalmas ellenséggel való szembeszállásra.

Bárcsak mi is igazán ismernénk Istenünket; erejét, hűségét, változatlan szeretetét, és mindent kockára tudnánk tenni érte. Isteni lénye felbuzdítana és késszé tenne arra, hogy érte éljünk és haljunk. Bárcsak meghitt belső közösségünk lenne Istennel, mert akkor hozzá hasonlóan készek lennénk kiállni az igazságért. Hiszen aki már látta Isten arcát lelki szemeivel, az nem fél többé az emberektől. Ha állandó közösségben maradunk vele, bátorságot kapunk, és az ellenség sokasága is csak annyi lesz a számunkra, "mint egy vízcsepp a vödörben" (Ézs 40,15). Akárhány ember vagy démon támadjon is ellenünk, úgy tekintünk rájuk, mint Isten a pogány népekre: "csak sáskáknak tűnnek" (Ézs 40,22). Legyünk hát az igazság bajnokai ebben a hazugsággal teljes korban!

Isten műhelyében-Folytonos elvetés

Carl Eichorn -

"Vessétek el magatoktól ti is mindezeket: haragot, indulatosságot, gonoszságot, káromlást és szátokból a gyalázatos beszédet. "(Kol 3, 8) 

 

"Aki egy ponton vét a törvény ellen, az egésznek megrontásában bűnös" - mondja a Szentírás. - A fent idézett bűnök a szeretetlenség bűnei, amelyek elbizakodottságunkból vagy önző énünkből fakadnak. Vannak bűnök, amelyek még a hívőknél is gyakran előfordulnak: a harag és az indulatosság. Talán nem tör ki belőlünk nyíltan a felháborodás, de belül szinte forr a düh. Az ember türtőzteti magát és belül hasonlít a vulkánhoz. Sokan heves természetükre vagy megviselt idegeikre hivatkoznak. Igaz, hogy a felinduláshoz és türelmetlenséghez kedvező alap az idegesség. Azonban nem az idegeink, nem is velünk született hevességünk az oka ennek - még a kiállhatatlan emberek és körülmények sem. Nem ezek tesznek rosszá, hanem csak előhívják belőlünk a rosszat.

Minden rosszindulatú, szeretetlen magatartást "gonosznak" mond a Biblia. A gonoszsághoz tartozik a makacsság és engesztelhetetlenség, az irigység és ellenkezés, minden rejtett rosszakarat is. A gonoszság éreztetni akarja a másikkal, hogy valami ellenére van. Sötét arcot vág, sértődötten néz. A gonoszságból származik a szitok és minden csúnya beszéd. A "káromlások" alatt nem istenkáromlást kell érteni, hanem szidalmakat, sértő szavakat, amelyeket az ember bosszúságában vet oda a másiknak. "Gyalázatos beszéd" a csúnya, közönséges kifejezések. A hívők ajkára csak kedves szavak illenek, amiket jól esik hallani. Mindenekelőtt azonban Isten dicsérete és a hálaadás. Egy szájból ne jöjjön ki áldás és átok, mint ahogyan egy forrásból nem fakadhat édes és keserű.
Egy szájból ne jöjjön ki áldás és átok, mint ahogyan egy forrásból nem fakadhat édes és keserű.

Legyen ezért jelszavunk: elhagyni, elvetni minden gonoszt! Ezek nem engedik, hogy az Istenben való élet megerősádjék; átokként telepednek rá a lélekre. Olyan hibákat, bűnöket vetünk el, amelyek megszégyenítenek minket és mélységesen fájnak. Jézus iskolájában újra és újra új bűnbánaton megyünk át. Aki könnyen átsiklik a bűnein, ismételten beleesik azokba. De aki szenved miattuk, akinek elviselhetetlen és terhes, elveti, elhagyja azokat. Jézus veszi el és szabadít meg bűneinktől, ha elhatározzuk, hogy eldobjuk őket és könyörgő imádsággal elébe tárjuk ezeket.

 

Krisztus mindenek felett-A HIT CSODÁJA

Oswald Chambers -

"...az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek megtévesztő szavaiban állott" (1Kor 2,1-5).

 

 

Pál tudós és elsőrendű szónok volt. Nem alázatoskodó módon beszél itt, mégis ezt mondja: "Elhomályosítottam volna Isten hatalmát, ha az evangélium hirdetésénél mint ragyogó szónok kívántam volna hatással lenni az emberekre." A Jézusban való hit olyan csoda, amit csak a megváltás hatóereje teremthet meg. A hatásos beszéd, csalogatás és hívogatás mit sem ér, csak Isten hatalma. A megváltás teremtő hatalma az evangélium hirdetése által árad szét, de nem az igehirdető személye miatt. Az igehirdető igazi böjtje nem az, hogy eledelektől tartózkodik, hanem inkább az, ha az ékesszólástól őrizkedik, hogy ne akarjon hatást kelteni választékos beszédjével, tehát őrizkedjék mindattól, ami megzavarhatná Isten evangéliumának tiszta vonzását. Az igehirdető Isten képviselője, "mintha Isten kérne mi általunk" (2Kor 5,20). Az a dolga, hogy Isten evangéliumát szólja és ne emberi eszméket. Ha az emberek csak azért kívánnak jobbak lenni, mert én prédikáltam nekik, akkor soha nem fognak közelebb jutni Jézus Krisztushoz. Ami az igehirdetésemben nekem hízelgő, az végül is Jézus Krisztus árulójává tesz engem, mert az a váltság újjáteremtő hatalmát akadályozza. "És én, ha felemeltetem e földről, magamhoz vonzok mindeneket" (Jn 12,32) - mondta az Úr Jézus.

Mindennap az Ige fényében-ISTEN ÖRÖKBE FOGADOTT GYERMEKEI

Andrew Kuyvenhoven -
 

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 8,12-17 

 

 

12 Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk.
13 Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok.
14 Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
15 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!" 16 Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.
17 Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

"...a fiúság lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abba, Atyánk!" Maga a Lélek tesz bizonyságot lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is..."
(Róm 8,15-17)

Egy olyan korban, amikor nagyon sok család hullik szét, hálásak lehetünk Istennek azokért az elvhű keresztyén szülőkért, akik gyermekeket fogadnak örökbe.
Egy örökbe fogadott gyermek megkapja a vér szerinti fiú vagy leány összes jogát. Egy ilyen örökbe fogadott gyermek a keresztyén családnak állandó emlékeztető arra nézve, hogy micsoda minden keresztyén ember Isten családjában kegyelemből és jog szerint.
Mi mindnyájan az ő kegyelméből lettünk Isten családjának tagjai. Nincsenek velünk született jogaink. Egyedül Jézus Krisztus az, aki Isten "vér szerinti" Fia. Mi Istennek Jézusban megmutatott szeretete által vagyunk azok, akik vagyunk.
Most hát minden tekintetben úgy viselkedhetünk, és úgy kell viselkednünk, mint akik Isten gyermekei. El kell felejtenünk bizonyos dolgokat, mint amelyek a "test szerinti élet" dolgai. Így élnek azok az emberek, akik Isten családjának nem tagjai. A "test szerinti élet" nem illik azokhoz, akik Istent atyjuknak hívják.
Gyorsabban tudunk leszokni a régi életvitelről, ha megtanulunk új életet élni. Minél inkább arra összpontosítjuk figyelmünket, hogy megtanuljuk Isten házanépének új életmódját, annál könnyebben elhagyjuk a régi szokásokat. Minél inkább Lélektől irányítottak leszünk, annál kevésbé vagyunk testiek. Minél jobban szeretjük Istent, annál kevésbé kedveljük a bűnt.
Az örökbe fogadó családban a gyermek lelkületét az a szeretet fejleszti ki, amelyik a szülőkből árad gyermekük felé. Hasonlóképpen átalakulásunk erőforrása magában a mi Atyánkban rejlik. Az Atya Lelke tanít meg minket Jézushoz hasonlóvá lenni. Ez nem a mi velünk született életmódunk, de Isten Lelke úrrá lesz életünkön szeretete segítségével. És akkor bizonyos dolgok "elpárolognak" belőlünk, más dolgok meg kifejlődnek bennünk.
Olykor nehezen tudjuk elhinni, hogy Isten valóban örökbe fogadott minket, de a Lélek biztosít efelől bennünket. Tanít minket, hogy megköszönjük Istennek, mint Atyánknak mindazt, ami Ő és mindent, amit Ő ad. A Lélek és az Ige még azt is elmondja nekünk, hogy minden, ami Jézusé, a mienk. Miért? Mert rendelkezünk Isten családja fiainak és leányainak összes jogával.

 

Varga László - Isten asztaláról

"Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt." (1János 3,1)

 

 

Jánosnak, a szeretet apostolának írásai azért olyan meleg hangúak, mert mindent Isten szeretetében lát. Tudja, boldog csak az lehet, aki megismerte Isten szeretetét. Ezt akarja szemünk elé tárni minden formában. Itt Isten szeretetének legnagyobb ajándékára mutat rá: istenfiúságunkra. Isten maga nevez minket gyermekeinek, és hogy ezt ne tekintsük egyszerű szólamnak, a maga teljes határozottságában hozzá is teszi: "És azok is vagyunk." Ne féljünk a szótól: ez bizony dicsőség. Azért nézhetünk bárki szemébe, azért nem kell hajlongjunk senki előtt, azért mondhatunk nemet bármilyen hatalomnak, mert ennél nagyobb rangja senkinek nem lehet ezen a világon. Az apostol számára ez azt is jelenti, hogy méltónak kell lennünk erre a rangra. Úgy kell élnünk, mint Isten dicsőségének részesei. Hogy ezt csak mi tudjuk magunkról és egymásról? Természetes. Aki nem ismeri Istent, nem ismerheti az Ő dicsőségét sem. Honnan tudhatná, hogy ezek a jámbor keresztyének álruhás istenfiak? Ha azt kérjük: "Szenteltessék meg a te neved", kötelesek is vagyunk Isten dicsőségét, szentségét életünkben, magatartásunkban felmutatni. Úgy lehetünk méltók az Ő nevének viselésére.

Atyánk, soha nem tudjuk méltóan megköszönni, hogy megengeded, hogy Téged, a világ Teremtőjét és Urát, így szólíthatunk. Tisztában vagyunk vele, mennyire nem illet meg minket ez a dicsőség. Azt is tudjuk, hányszor hozunk szégyent a nevedre, s ezzel a magunk nevére is, bűneinkkel, gyermekeidhez nem méltó tetteinkkel, szavainkkal is, ahányszor hiába vesszük fel szent nevedet. És mégis érezzük az örömét ennek a méltóságnak. Jó tudni, hogy nekünk senki sem árthat, mert Te őrzöd gyermekeidet. Jó tudni, hogy testünket, álruhánkat levetve ott a helyünk mennyei seregedben. Adj erőt, hogy legalább akarjunk és próbáljunk eszerint élni! Ámen.

 

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb -

Akháb ezt mondta szolgáinak: Nem tudjátok-e, hogy Rámót- Gileád a miénk? És mi hallgatunk?... (l.Kir. 22,3)

A bibliai rész, amelyből alapigénk való, beszámol arról, hogy milyen szégyenletesen ért véget az istentelen Akháb élete.

Akháb a háborúk egész sorát harcolta végig győzelmesen. Most fogja magát, s elhatározza, hogy önmaga fog kezdeményezni egy háborút. Úgy gondolja, hogy Júda királyának segítségével Rámót-Gileádot elfoglalhatja.

Elfelejtette azonban, hogy Salamon a templomfelszentelési imájában nem mindenféle, háborúban szerzett győzelemért könyörgött, hanem csak azokért a harcosokért, akik Isten parancsából vonulnak hadba (2.Krón. 6,34).

Akháb pedig nem ezek közé tartozott. Ő erőltette a háborút és vereséget szenvedett.

Aki harcra kel isteni megbízatás nélkül, annak nem fog az sikerülni!

Hogyan készült fel Akháb erre a háborúra?

Fejezetünk 39. verse mondja, hogy elefántcsont házat építtetett. Ilyen elefántcsonttal béleltetett paloták a legnagyobb luxust jelentették, amire az ember gondolhatott. Életének kevés nagy tette között ez az elefántcsont-palota különös helyet foglal el. Ebből arra következtethetünk, hogy Akháb nagy súlyt fektetett a külső fényűzésre és pompára. Ez azonban nem jó előkészület egy háborúra!

Akháb legnagyobb hibája abban volt, hogy hallgatott a 400 hízelgő hamis prófétára, akik ragyogó győzelmet ígértek neki.

Isten eléje küldte Mikeást, aki óva intette a harctól és halálát jövendölte meg, ha nem engedelmeskedik. Akháb azonban vesztébe rohant. Sorsa legyen figyelmeztetésünkre!