Igei megvallások

Megparancsolta nekem az Úr: Légy bátor és erős!

Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz. (Józs. 1,8. 9.)

Így szól hozzám az én Istenem: Én az Úr, aki előtted megyek, én leszek teveled; el nem maradok tőled, sem el nem hagylak: ne félj és ne rettegj! Veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. (5Móz. 31,8. Józs. 1,5.) 

Légy bátor — azt mondja az Úr — légy bátor és cselekedd az Igét, amellyel szövetségre léptem veled, mert én veled vagyok és az én Szellemem benned és közöttetek marad. Ne félj, mert én veled vagyok és megtöltöm házad dicsőséggel. (Agg. 2,4. 5. 7.)

Ezért én erős és bátor vagyok, nem félek és nem rettegek mert az Úr, az én Istenem maga jön velem; nem marad el tőlem, sem el nem hagy engem. (5Móz. 31,6.)

Állandóan velem van az Úr keze, sőt az Ő karja erősít meg engem. Nem nyomhat el az ellenség, mert előttem rontja meg szorongatóimat. Velem van az Ő hűsége és kegyelme, és az Úr szent nevével magasztaltatom fel. (Zsolt. 89,21–24.)
Veled vagyok mindenütt, valahová mész, és kiirtom minden ellenségedet előtted; és nagy hírnevet szerzek neked, mint a nagyoknak, akik e földön vannak. (2Sám. 7,9.)

Uram, Te adtad beszédedet az én számba, és kezed árnyékával födöztél be engem. Ímé, ezért áldott vagyok, magasságos, felséges és dicső leszek nagyon. (Ésa. 51,16.52,13.) 

Bátran kijelentem és megvallom Isten Igéjét a Menny és a föld felé. Bátor vagyok, mint az ifjú oroszlán, mert Jézus Krisztusban igazzá váltam, megigazultam Isten előtt. (Péld. 28,1. 2Kor. 5,21.)

Nem félek, mert Isten nem a félelem szellemét adta nekem, hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak szellemét. (2Tim. 1,7.)

Jézus Krisztusban van az én bátorságom és bizoda−lommal, félelmek nélkül való menetelem Hozzád, Atyám, a Jézus Krisztusban való hit által. (Ef. 3,12.)

Atyám, hálát adok, hogy bátorságot adtál nekem, Jézus nevében. Bátorsággal lépek be a mennyei szentélybe Jézus vére által. Bizalommal és bátorsággal járulok Eléd, a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjek és kegyelmet találjak a szükséges időben. (Zsid. 10,19. 4,16.)

Meg van írva: Álljatok ellen az ördögnek, és megfut tőletek. Én Krisztus Jézusban bátran állok szembe az ellenséggel, erős vagyok a hitben. Ellenállok a betegségnek és a szegénységnek Jézus nevében. Jézus eltörölte a parancsolatokban az ellenem szóló kézírást, és azt eltette az útból, oda−
szegezvén a keresztfára; lefegyverezvén a szellemi fejedelemségeket és hatalmasságokat, győzelmében bátran mutogatta őket, diadalt aratván felettük. 
(Kol. 2,5–7. 10. 14. 15.)

Ezért bátran mondom: sátán, te le vagy győzve, az én Istenem és az én Jézusom uralkodik mindörökké. Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat énnékem!- [Zsolt. 118,6.]
ÁMEN!

Joyce Meyer-Bűntudat nélkül

Hadd osszak meg veled egy jó hírt: hívőként Krisztusban, bűntudat nélküli életed lehet.

Talán ez úgy hangzik, mint ami túl jó ahhoz, hogy igaz legyen, de az az igazság, hogy Jézus egyszer s mindenkorra elbánt a bűn kérdéssel. Abban a pillanatban, amikor újjászülettél, Isten a bűnnel együtt a bűntudatot is eltávolította. Nem Isten akarata számodra, hogy úgy éld az életed, hogy folyton a múlt hibáira nézel. Jézus azért halt meg, hogy örömteli, győztes életet élhess, pozitív várakozásban a jövődet illetően.
Nagyon tetszenek a Zsidók 8:12 szavai: „Mert megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé nem emlékezem" (EF). Micsoda erőteljes ígéret! Isten úgy döntött, hogy nem emlékszik többé a bűneidre.
Elég szomorú azonban, hogy a múlt bukásai sok keresztényt visszatartanak. Úgy látom, hogy ez a probléma igen gyakori a Krisztus Testében. Az ellenség gyakran olyan érzéseket használ, mint a félelem, a bizonytalanság és a bűntudat, hogy visszatartson minket attól a bővelkedő élettől, amire Krisztusban teremtettünk.
Sok éven keresztül küszködtem a bűntudat problémájával. Mindig ott sündörgött körülöttem, emlékeztetve a bukásaimra és hibáimra. Szerettem Istent, azt is tudtam, hogy megbocsátotta a bűneimet, de mégis a bűntudat terhe alatt éltem, ami megrabolta az energiámat. Az elmém ilyen gondolatokkal volt tele: „Nem tetted meg..." „Nem vagy..." „Nem kellett volna..." „Már megint ezt csináltad..." „Soha nem fogsz..." (Ismerősen hangzanak?)
Ahogy Isten Igéjét tanulmányoztam, egyre inkább láttam, hogy nem kell bedőlnöm ezeknek a hazugságoknak. Új teremtésként Krisztusban, az Ő drága vére megtisztított a bűntől, és új szívet és új vágyat helyezett belém, hogy ne akarjak többé bűnben élni (2 Korinthus 5:17, Róma 6:2).
Isten a „Nem tetted meg..."-et „Még mindig megteheted"-re cseréli.
Isten nem azt mondja „Nem vagy...", hanem azt mondja, ki vagy Krisztusban.
Isten nem mondja „Már megint ezt csináltad...", hanem azt mondja „Megint megbocsátok".
Isten a „Soha nem fogsz..."-ot a „Mindenre képes vagy Krisztusban"-ra cseréli.
Mindezek az ígéretek igazak rád, mert Jézus áldozata új életet adott neked Benne. Az Ő igazságát a mi hamisságunkra cserélte. Ézsaiás ezt így mondja: „Bár bűneitek vérpirosak, mégis hófehérek lesztek, vétkeitek tűzvörösek, mégis fehérré lesztek, mint a tiszta gyapjú!" (1:18, EF)
Bármilyen hibát is követtél el, bármin is mész éppen keresztül, Ő már tud róla, és nagyon szeret. Vadonatújjá lettünk Őbenne – tiszták, szentek, igazak.
Amikor rájössz, hogy Isten mit mond rólad, és egyetértesz Vele, akkor a bűntudat és a kárhoztatás a múlté lesznek.
Krisztusban megbocsátott, elfogadott és jóváhagyott vagy. Élvezd a bűntudat nélküli életet, amit Jézus hozott el neked!

Victoria Osteen-Szögezzük le: Isten jó és a te oldaladon áll!

A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." János 10,10

Nagyon tetszik, hogy Jézus milyen egyszerűen magyarázta el a dolgokat. Az emberekhez mindig az ő szintjükön szólt, hogy megértsék a mondanivalóját. A földműveseknek azt mondta: „Isten Igéje, olyan, mint egy mag.” Amikor a halászokhoz beszélt így szólt: „Gyertek velem, és én emberek halászaivá teszlek benneteket.”
Ez azt mutatja, hogy Jézus kommunikálni akar velünk, és azt akarja, hogy megértsük Őt. Azt akarja, hogy megismerjük Őt, és Ő is meg akar minket ismerni. Le akarja magát leplezni előttünk, hogy részesüljünk minden szellemi áldásában.
A János 10:10-ben, valami konkrét dolgot akar megmutatni Magából, hogy ki is Ő valójában, ezért nagyon világosan magyaráz. Összességében ezt mondja: „Figyeljetek, fontos dolgot akarok mondani: ne keverjetek össze engem az ellenséggel. Az ellenség azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy egy teljesebb életet adjak nektek!” Jézus nem akarja, hogy összekeverjük Őt az ellenséggel. Ő azt akarja, hogy még a legkisebb kétséget is kizárva tudjuk, hogy Ő jó és a javunkat akarja. Azt akarja, hogy világos legyen számunkra: Ő nem halált és pusztítást akar hozni, hanem életet, reményt és békességet.
Ha kételyeid vannak afelől, hogy Isten hogy érez irántad, akkor szögezzük le: Ő nem haragszik rád, sőt őrülten szerelmes beléd! A te oldaladon áll! Értékes és drága vagy a Számára, és csodálatos jövőt tervez neked. Hagyd, hogy ez az igazság mélyen a szívedbe ivódjon. Hagyd, hogy az Ő szeretete tegyen magabiztossá. Meríts erőt és reményt az Ő jóságából. Istennel az oldaladon minden lehetséges! Bízz Benne, hogy Ő jó és mindent a javadra munkál. Tudd, hogy szeret és céllal hívott el.

Napi áhítat- A Messiás koronájának drágakövei

Olvasmány: Zak 9,9–17

 

Életünk kiválósága Isten dicsőségét szolgálja.

„Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül, szamárcsikó hátán. Kiirtja a harci kocsit Efraimból és a lovat Jeruzsálemből. Kivész a harci íj is, mert békét hirdet a népeknek. Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig. A veled kötött szövetség véréért szabadon bocsátom foglyaidat a kútból, amelyben nincs víz. Térjetek vissza a fellegvárba, reménykedő foglyok! Még ma kijelentem: Kétszeres kárpótlást adok neked! Mert kifeszítem Júdát, mint egy íjat, Efraimot nyílnak használom. Felbuzdítom fiaidat, Sion, a görögök ellen, és olyanná teszlek, mint a hős kardja. Akkor megjelenik fölöttük az ÚR, kirepül nyila, mint a villám. Az én Uram, az ÚR megfújja a kürtöt, és dél felől támadó forgószélben vonul. A Seregek URa oltalmazza népét, győznek, és taposnak a parittyaköveken. Úgy zúgnak, mintha bort ittak volna, megtelnek, mint az áldozati kehely, mint az oltár sarkai. Megsegíti őket Istenük, az ÚR azon a napon. Pásztorolja népét, mint egy nyájat. Mint a korona drágakövei, úgy ragyognak földjén. Milyen nagy az ő jósága, milyen nagy az ő szépsége! Bőven ad gabonát az ifjaknak, mustot a leányoknak.”

Magyarázat

A szamárcsikón érkező király egy ideig töviskoronát viselt népe miatt, s mi már tudjuk: főleg népéért. Az igaz és diadalmas és mégis alázatos Messiás királyt azonban nem ilyen korona illette meg. Ez a király ma is folytatja szolgálatát/uralkodását: pásztorolja népét. Kiirtja a harci kocsikat (nem fegyvert ad az övéi kezébe?!), békét hirdet, szabadon bocsátja a foglyokat, kárpótol, oltalmazza népét, győzelmet ad nekik, megsegíti őket.
Mi lennénk, lehetnénk a Messiás koronájának drágakövei? Lehetséges lenne, hogy valaki bennünk értéket látna, drágakőnek tartana? Felragyognának fakó-fénytelen-fáradt szemeink, ha rádöbbennénk, hogy a Király ránk vár, gyönyörködni akar bennünk. De ragyogjanak is, hiszen megtalált, fölemelt, megtisztított, megmosott („...szent vérében”). S méltán várja, hogy dicsőségére éljünk. Hogy koronájának drágakövei legyünk. (Pál is koronájának nevezte, szerelmeseinek tekintette a gyülekezet tagjait (Fil 4,1). Megváltott gyermekeinek szépsége, tisztasága, gyümölcstermése – a Messiás koronájának drágakövei – a töviskoronás Király és az Atya dicsőségét hirdetik (pl. Jn 15,8).

(Herjeczki Géza)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb -

Elizeus elhagyta az ökröket és Illés után futott. (l.Kir. 19,20)

 

Biztos lehetek-e abban, hogy engem vagy másvalakit csakugyan elhívott az Úr Jézus Krisztus? - ez nagyon komoly kérdés.

Elizeus elhívása utáni magatartása eligazításul szolgálhat ebben nekünk. Róla ez van megírva: "Elhagyta az ökröket".

Azt jelenti ez, hogy a foglalkozás, az üzlet, a kereset, a bevétel - minden azonnal másodrangúvá lett számára. A vállán lévő prófétai palást kötelezte Istennek és prófétájának a szolgálatára.

- Vizsgáljuk meg a magunk és mások életét, mennyiben vállaljuk az isteni követelményeket? Az érvényes ránk, ami a példázatbeli emberre: "Öt iga ökröt vettem és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem"! - vagy úgy cselekszünk, mint Elizeus, aki "elhagyta az ökröket"?

Aki a mezőn, kertben, a lakásban és üzletben lévő sok munkára hivatkozva csak ritkán, vagy sohasem szán időt Isten Igéjével való foglalkozásra, az az érettünk kereszthalált halt Jézus Krisztus elhívását még nem tapasztalta meg.

Elizeusról így szól tovább az Ige: "Illés után futott..." Elizeus az Illéssel való közösséget semmilyen körülmény között nem akarta elveszteni, sokkal inkább meg akarta erősíteni és tartóssá akarta tenni. Mások talán riadtan kerülték volna el azt az embert, akit az istentelenség halálra ítélt; de Elizeus nem akart többé elmaradni tőle.

Azoknál, akiket az Úr Jézus elhívott és igazságának palástjával befedett, szent, gyermeki, örömteljes szabadságot találunk, amely teljes ellentéte annak a szemtelen vakmerőségnek és hamis bizalmaskodásnak, amely még az Úr mellett is meg akar húzódni az emberben. A végső ismertetőjel a saját akaratunk feladása és az, hogy magunkat alárendeljük az Úr akaratának. Lehetnek kivételesen olyan kívánságok, mint Elizeusé volt, aki előbb búcsút akart venni hozzátartozóitól, de az elhívottak normális magatartása mégis az, ami a Pálé volt a damaszkuszi úton, aki ezt kérdezte: "Mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?".

Ki - ki vizsgálja meg magát!

 

Varga László - Isten asztaláról

"Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és így szóltak hozzá: Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot... Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni! ...aztán vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte... Aki pedig evett, mintegy ötezer férfi volt..."Máté 14,15-21

A kenyérszaporítás története, érdemes végigolvasni. Érdekes, Jézus működése elején elutasítja a sátáni kísértést, hogy a köveket változtassa kenyerekké. Itt is probléma származott belőle, János leírja, hogy azután tömegesen mentek hozzá, több kenyeret várva, s haraggal hagyták ott Jézust, amikor nem szolgálta ki őket. Két okból adott most a tömegnek csodásan szaporított ennivalót. Megsajnálta, s a tanítás mellé kenyérrel is ellátta őket. De ugyanolyan fontos volt a tanítványok nevelése is. Képzeljük el elképedésüket a képtelen parancsra: "Ti adjatok nekik enni!" Miből, mikor nekik sincs? Ez ma is a keresztyének nagy kérdése. Meg kell tanulnunk, hogy mindig elég az, amit Isten nekünk ajándékoz, akármilyen nagy feladatra, ha benne bízva és az Ő parancsa értelmében merünk cselekedni. Ezt nem hiszik el ma a régi keresztyén országok keresztyénei, azért jutnak csődbe. Teljes bizalom nélkül nem is lesz eredménye! Ez nem bűvészmutatvány, amit minden este meg lehet ismételni. Higgy és cselekedj, ahogy az apostolok az öt kenyeret Jézus kezére adták, és csodálkozva bár, de híven osztogatták a tömegnek. Mindenki bizonyságot tesz róla, aki hittel megpróbálta.

Uram, én is láttam, hallottam, amikor néhány bátor hitű ember nagy fába vágta a fejszéjét, pedig semmi biztosítéka nem volt a Te ígéreteden kívül. És a Te ígéreted elégnek bizonyult. Mindig megvolt minden eszköz, legkönnyebben a szükséges pénz a munkához. Mégis olyan nehéz egyedül benned bízva nagy dolgokat merni. Add meg nekem is ezt a hitet, hogy én is bizonyságot tehessek: ma is ugyanolyan erős a hatalmad, ha tanítványaid élni mernek vele. Annyi nyomorúság van körülöttünk. Tenni kellene már valamit. Szólj, hogy ne legyünk gyávák, mert Te állsz mellettünk! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-AZ ARANYLÁNC

Andrew Kuyvenhoven -

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 8,28-30 

 

28 Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. 

29 Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. 

30 Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.

"Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette."(Róm 8,30)

Kezdjük az "elhívással". Isten elhív valakit az evangélium szavával. Megszólítja azt a valakit Igéjével és Lelkével. Isten azt mondja neki, hogy bánja meg bűneit és higgyen a Jézus Krisztusról szóló evangéliumban.
Nagyon valószínű, hogy Isten hívása eljutott hozzád is. Talán egy szülő vagy egy igehirdető, esetleg egy tanító közvetítésével ért el téged, de tudtad, hogy maga a mindenható Isten tette rád kezét és mondta: "Az enyém vagy."
Isten soha senkit nem véletlenül, rögtönzötten vagy találomra hív el. Lehet, hogy mi így cselekszünk. Az emberek mondhatnak egy valamit ma és elfelejthetik holnap. De a következetesség, hűség és megbízhatóság, melyek oly ritkák az emberek között, Isten örök tulajdonságai.
Így hát amikor Isten elhívott minket, ez az egy tette csak az egyik láncszemét képezte az események aranyláncának, mely aranylánc az örökkévalóságtól az örökkévalóságig ér.
"Eleve elrendelte ... el is hívta ... meg is igazította ... meg is dicsőítette." Ez az aranylánc. A lánc mindkét vége a mi látóhatárunkon túl van rögzítve. Egyik végének ez a neve: eleve elrendelve. Ez azt jelenti, hogy mielőtt mi ismertük őt, ő ismert bennünket. Mielőtt mi döntöttünk, Isten már döntött. Mielőtt mi szerettük őt, ő szeretett minket. És ez a láncszem az örökkévalóságban van megerősítve.
A következő két láncszemet az időben megismerhetjük, és megtapasztalhatjuk. Ez Isten elhívása és felmentő ítélete. Elhívva és megigazítva. Nevünkön szólít, s aztán részesít minket Krisztus igazságában.
Az utolsó szem letörhetetlenül össze van kapcsolva az előzőekkel. Ez pedig a mi dicsőségbe való befogadtatásunk. És jóllehet ez az utolsó láncszem ismét látóhatárunkon túl van, olyan biztos, mint maga Isten.
Az evangélium hívása tehát elért téged. Biztos vagy abban, hogy magától Istentől jött. Akkor azonban egész életedet felöleli a Megváltó szuverén munkája. Semmiféle "véletlen" nem történhet veled az úton. Isten kétségtelenül elvezet a végső célig.

Isten műhelyében-Érzékenység a bűn iránt

Carl Eichorn -

"Tisztátalant ne érintsetek. "(2 Kor 6, 17) 

 

A tisztátalansággal naponta találkozunk. Szemünk sokszor olyan dolgokat lát, amelyek tisztátalan, sóvárgó gondolatokat keltenek. Mennyi szennyes, istentelen beszéd hatol fülünkbe! Ezt nem akadályozhatjuk meg. De a tisztátalanságot érintenünk nem szabad. Az Ige eredeti szövegében a "megérinteni" szó azt is jelenti: valamire rátapadni vagy kedveskedve megérinteni. Ez történhet tekintetünkkel vagy gondolatainkkal. Nemcsak nagyobb beszennyeződéstől kell őrizkednünk; kerülnünk kell még a szemek finom játékát is. Gondolatainkat és képzeletünket ne engedjük át tisztátalan dolgoknak.

Nagy különbség, hogy valamit észreveszünk csak, vagy rá is tapad a szemünk. Így van ez a fülünkkel is: lehet dolgokat meg nem hallani. Ne engedjük be magunkba a romlott, sikamlós szavakat! Ki szívja be szívesen a fertőzött levegőt? A romlott szív azonban élvezi a rothadt szagot. - Szennyes folyadék érintésétől piszkosak leszünk, így a szív is beszennyeződik, ha átadja magát a féktelen fantáziának és gonosz gondolatoknak. Akinek tisztaságérzéke van, az óvja ruháit. Ha vigyázatlanságból folt esik rá, nem nyugszik addig, amíg ki nem tisztítja. Tisztátalan emberek nem is látják már a foltokat; szemük megszokta a piszkot. Néhány folttal több vagy kevesebb, nem számít. Ha szívünk tisztára van mosva a Bárány vérében, érzékenyek vagyunk a foltokra. Bárcsak megmaradna ez a finom érzékenységünk, sőt egyre inkább fokozódna! Akkor minden beszennyeződést tőlünk telhetően kikerülünk, és ha beszennyeződtünk, elviselhetetlennek érezzük és nem nyugszunk, amíg a Bárány vére meg nem tisztított. Ha azonban hagyjuk, tovább terjed és mélyre hatol, mint a rozsdafolt. Egyre tompábbak és közönyösebbek leszünk s végül már nem zavarnak a foltok. Legfeljebb csak akkor kínos, ha mások látják. A rejtett foltok, amiket csak Isten lát, már nem bántanak minket.

Mint ahogyan a pók ezer szállal szövi körül a legyet, amit hálójába fogott, ugyanúgy tesz az ellenség azzal a lélekkel, aki lanyha és hanyag a megszentelődésben. Minden beszennyeződés hatalmat ad neki a lélek felett, és az ilyeneket még inkább kábítja és befonja, míg meg nem fojtja. Légy éber! Ha teljesen elszakadunk minden tisztátalantól, akkor "magamhoz fogadlak titeket" - mondja az Úr.

Krisztus mindenek felett-URALMA A HÍVŐ FELETT

Oswald Chambers -

"Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13)

 

Urunk sohasem hangsúlyozta tekintélyét. Sohasem mondta: "Meg kell tenned." Teljesen szabadon hagyott minket, olyan szabadon, hogy akár arcába is köphetünk, mint ahogy meg is tették ezt; olyan szabadon, hogy megölhetjük - mint ahogy meg is tették: és nem szól rá egy szót sem. De amikor élete bennem megszületett váltsága által, azonnal elismerem, hogy teljes fennhatóságú joga van felettem. Erkölcsi uralom ez: "Méltó vagy..." (Jel 4,11). Csak a méltatlan részem vonakodik meghajolni a méltó előtt. Ha találkozom valakivel, aki szentebb nálam és mégsem ismerem el méltó voltát, s nem engedek annak, amit mond és ami megállja a helyét, akkor nyilvánvalóvá válik a bennem levő méltatlan rész. Isten embereket használ a nevelésünkre, akik kicsit tovább jutottak, mint mi - nem értelmileg, hanem szentség tekintetében -, míg végre magának az Úrnak uralma alá jutunk, s akkor már egész életünk afelé van beállítva, hogy neki engedelmeskedjünk. Ha Urunk megkövetelte volna az engedelmességet, akkor mint rabszolgahajcsárnak nem lenne tekintélye felettünk. Ő soha nem erőlteti az engedelmességet, de amint meglátjuk Őt, azonnal engedelmeskedünk neki, így Urunkká lesz és szüntelen az Ő imádatában élünk. Aszerint növekedhetem a kegyelemben, ahogyan az engedelmességet felfogom. Az engedelmesség szót ki kell emelnünk a mocsárból. Az engedelmesség az apa és fiú közti viszonyra vonatkozik, nem az úr és a szolga viszonyára. "Én és az Atya egy vagyunk." Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet" (Zsid 5,8). Isten Fia engedelmes volt küldetéséhez mint Megváltó - mégpedig azért, mert Fiú volt, és nem azért, hogy fiúvá lehessen.

Isten ígéreteinek tárháza-A zarándok felszerelése

Charles H. Spurgeon-

"Vas-, rézzáraid legyenek cipőiden: és élteden át tartson erőd"
(5Móz 33,25 - Angol bibliafordítás 


Két dologról gondoskodik Isten a zarándok számára: cipőről és erőről.

Ami a cipőt illeti: nagyon szükséges a rögös úton, amelyen halálos ellenségeken is kell tapodni. Nem megyünk mezítláb - ez nem illik a királyfiakhoz. Cipőnk sem közönséges: erős fémből van a talpa, hogy kitartson, akármilyen hosszú és nehéz legyen is az út. Megfelelően leszünk felszerelve az előttünk álló útra és harcra. Ezért menjünk csak bátran előre, nem félve semmitől, még ha kígyókon kell is taposnunk, vagy akár magán a sárkányon.

Ami pedig az erőt illeti: kitart az, ameddig napjaink tartanak, és mindig az adott nap feszültségéhez és terhéhez mérten kapunk belőle. "Élteden át tartson erőd"; milyen gazdag tartalma van ennek a rövid mondatnak. Ma talán nehéz napom lesz, feszültséggel terhes, sok erőt kívánó, mégis bizalommal várhatom hozzá az erőt. Ez az eredetileg Ásérhez szóló ígéret vonatkozik mindazokra ma is, akik azt hittel magukévá tudják tenni! Keljünk fel hát, és tegyük magunkévá szent bátorsággal, hogy igazságát megtapasztalhassuk.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Életmentő ébresztés

"Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus. "(Ef 5,14)

Ez a mondat arra is figyelmeztet, hogy nem mindenki él, aki mozog ezen a földön. A Biblia ezt állítja: „Akié a Fiú (Jézus), azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban." (1Jn 5,12) A szó teljes értelmében tehát csak az él, akinek kapcsolata van Jézus Krisztussal. Erre az igazi életre támadhat fel mindenki a lelki halálból.

Edisonról jegyezték fel, hogy egyszer a kishúgát várta az állomáson. Mielőtt azonban a vonat megérkezett volna, az a kőhíd, amin át kellett haladnia, leszakadt. Pánik tört ki a várakozók közt, mert a szerelvényt már nem lehetett erről értesíteni és megállítani. Akkor a kis Edisonnak az jutott eszébe, hogy egy gőzmozdony sípjával morzejeleket ad, s ha a húga azt még idejében meghallja, talán lehet segíteni. A kislány azonban aludt. Egy kanyarban mégis felébredt, észlelte a jelzést, s az utolsó pillanatokban a vészfékkel meg lehetett állítani a vonatot. Megmenekültek a haláltól.

Isten nekünk is küld életmentő jelzéseket az ő igéjével, ébresztget lelki álmunkból. Itt is bolondoknak bélyegzik sokszor az ilyen igehirdetőket, ahogyan a kislányt is annak nézték a vonaton, pedig egyedül ő értette és vette komolyan a jelzést. Aki felébred álmából, ráébred elveszett állapotára, és még idejében kiszáll a halálvonatból, megmenekül. Az Istentől elválasztó szakadékon is átér Jézus Krisztus keresztje, s azon visszatalálhat minden hívő elveszített otthonunkba.

Ezen a világon nagy altatás folyik. A gonosz hol külső kábítással, hol lázas tevékenységgel igyekszik elvonni figyelmünket reménytelen állapotunkról. Legyünk hálásak Isten ébresztő igéjéért, és vegyük komolyan, amit ő a mi megmenekülésünk érdekében mond! Ő azt akarja, hogy már itt a mienk legyen ez a teljes, örök élet.

 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Kinek engedsz?

Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek... (Lk 9,55)

 

 

Jézus és tanítványai úton voltak, s egy samáriai faluban rájuk esteledett. Ott azonban nem fogadták be őket a népeik közti régi ellentét miatt. Két tanítvány méregbe jött, s tüzet akartak kérni az égből a gonosz falura. Ekkor mondta nekik Jézus: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse."

Hogyan lehetséges, hogy a Jézushoz közelállók is képesek lennének így megtorolni személyes sérelmeiket? Úgy, hogy velünk született természetünk mindig megszólítható marad a gonosz számára. Jézus arra figyelmeztet itt, hogy kettős hatás alatt áll minden ember. Ha már kapta Isten Lelkét, vezetheti őt a Lélek, ha még nem, a gonosz irányítása alatt van. De Isten gyermekeit is támadja az ördög, hátha hallgatnak rá. S amikor valaki fáradt, nem elég éber, csapdába eshet, mint itt Jakab és János.

Meg lehet különböztetni a kétféle hatást: az ördög emberölő volt kezdettől (Jn 8,44), Jézus mindig életpárti. A régi természetnek mindig én vagyok fontos, a magam hiúsága, kényelme, haszna. Az új természetnek Isten ügye és a másik ember üdvössége a fontos. Akit Isten Lelke vezet, az kész sérelmeket elszenvedni, akit a tisztátalan lélek, az mindig kész visszaütni. A krisztusi ember Istenre bízza az igazságtételt, a Krisztus nélkül élő maga intézi el.

A keresztény ember programja ez: „hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve..." (Ef 3,16-17)

Mindnyájan a bűn uralma alá születünk. Egyszer át kell adnunk a vezetést Isten Lelkének. „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem." (Jn 3,30) De érvényes a figyelmeztetés is: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" (1Kor 10,12)

 

Napi áhítat- Az élet koronája

Hét témája: Koronák

Olvasmány: Jak 1,12–18

Életünk vége felé a legnagyobb jutalom Istentől az, hogy még mindig hozzád fordulnak az emberek, ha feltöltődni akarnak.

„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.”

Magyarázat

Az Úr koronát, az élet koronáját ígérte az őt szeretőknek. Ígéretét megtartja, meg tudja tartani. Az ő részéről minden készen van, nincs és nem lesz változás. Az egyetlen mozgó összetevő én vagyok.
Kísértés – próba: szép elméleteink vannak a két hasonló fogalomról (pl. Isten megpróbál, a sátán kísért). Néha azonban túlexponáljuk a dolgot, hiszen Jakab maga is felváltva használja mindkét szót, mint ahogy mi szinonimákat használunk, ha például el akarjuk kerülni a szóismétlést.
Kísértés idején kitart... meddig tart a kísértés? Ha ezt nem is tudjuk pontosan, abban mégis bízhatunk, hogy a mi esetünkben is van határa annak – ahogyan a „tíz napig tartó megpróbáltatás” kb. ezt jelenti: lesz határa, mértéke.
Ha főleg a saját kívánságaim azok, amelyek miatt kísértésbe eshetek, s ha azok vihetnek bűnbe – mégpedig úgy, hogy belehalok (15. v.), akkor az azt jelenti, hogy a kísértés ideje az egész életem idejével megegyezik.
Akkor hát szorongjak, féljek egész életemen át? Nem, nem arról van szó. Boldog vagyok, mert koronát ígért az én Uram. Boldog vagyok, mert tegnap is győztem a kívánságaim/kísértéseim felett. Ma meg holnap is figyelmesen élek Uram segítségét kérve és elfogadva. S várom a koronát.

Imaáhítat

Bűnbánattal valljuk meg Krisztus-követésünket meghiúsító anyagiasságunkat! (Mt 6,24)

(Herjeczki Géza)

 

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb -

Elizeus felkelt, elment Illés után és szolgált neki  (l.Kir. 19,21)

 

 

Elizeus elhívásáról

 hallunk itt. Szántott a határban. Tizenkét iga ökörrel dolgoztak. Ekkor jött Illés próféta. Odament a fiatalemberhez és szó nélkül rávetette vállára a palástját és továbbment. Elizeus otthagyta az ekét, Illés után futott és ezt mondta neki: "Kérlek, hadd búcsúzzam el anyámtól és apámtól, és azután követlek". Illés megengedte neki ezekkel a szavakkal: "Menj, de jöjj vissza! Mert tudod, mit cselekedtem veled!" Elizeus elbúcsúzott szüleitől, testvéreitől és a szolgáktól, követte Illést, és szolgált neki.

Az elhívás a prófétai palásttal való felruházás által Elizeus számára egy csapásra mindent megváltoztatott: érdeklődését, munkáját, életcélját. Mindezek Isten világába, az örökkévalóságba emelkedtek. S mindez ráhatás és kényszerítés nélkül történt, és mégis ellenállhatatlan hatalommal.

- Jelképe ez annak az isteni elhívásnak, amelyben mindmáig részesülnek azok, akik az Úr Jézus egyházának tagjaivá lesznek. Egészen keresetlenül, sokszor hirtelen, minden előkészület nélkül, de hatalommal érinti az Ige az embert: "Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot..., azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk" - értsd így: teérted! -"

S elénk áll Ő, aki nagyobb, mint a próféta, a Töviskoronás, s ránk veti Isten igazságának palástját, a Jézus Krisztus vére igazságának palástját; titok ez, csoda, de hatalmasan munkálkodó! Úgy hat, mint Elizeus életében. Minden átértékelődik, minden megváltozik. Néha belső szükségszerűségből még állásváltozás is következik, de mindez természetesen, minden kényszer nélkül, Isten dicsőségére, a Jézus Krisztusban. Boldog, akinek része van ebben az elhívásban!

Varga László - Isten asztaláról

"Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból."
Jelenések 3,15-16

 

Jézus nem szépít. Egyenes szavakkal beszél, s úgy ítél, ahogy megérdemeljük. És ha volt kétezer év alatt keresztyén nemzedék, mely megérdemelte ezt az ítéletet, az mi vagyunk. Krisztust nem tagadjuk meg mindaddig, míg kárunk nem származik belőle. Gyakran még mindig úgy írjuk, hogy i. sz. 2000-ben vagyunk, mintha szégyellnénk, hogy időszámításunk Krisztussal kezdődött. Az egyházat el nem hagyjuk, de a templom küszöbét nem koptatjuk simára. Népszámláláskor beírjuk vallásunkat, de hitetlenek előtt igen ritkán teszünk vallást, félve, nehogy kinevessenek. Imádkozunk is néha, kérjük, hogy "tedd, hogy legyen meg az én akaratom", de azt már csak gépiesen mormoljuk, hogy "a Te akaratod legyen meg". Nagyon megszégyenítő, hogy Jézus értékesebbnek találja azt, aki kereken kimondja, hogy hitetlen, és nem vár tőle semmit. Nekik készen tartja ítéletét. Aki nem kér, nem kap. Minket, langyosakat még figyelmeztet, de jaj nekünk, ha beváltja szavát, s szó nélkül kidob szívéből, szájából, megbocsátó kegyelméből!

Urunk, várj még ítéleteddel! Talán köztünk is megvan még az a hétezer istenfélő, akik miatt megtartottad népedet Illés próféta idejében. Minden okod megvolna kiköpni, eldobni minket. Langyosak vagyunk, méltatlanok vagyunk, de a Te neved rajtunk van a keresztségben. Nem sok hasznunkat veszed, de a Tieid vagyunk. Tarts meg kegyelmedben! Nézd gyermekeinket! Ők a Te országod leendő polgárai. Hátha ők különbek lesznek? És ha mi nem is tudjuk úgy nevelni, Te vedd őket a kezedbe! Áraszd rájuk Szentlelkedet! Vezesd őket új utakra! Tartsd meg egyházunkat, népünket! Forrók nem, de hidegek sem vagyunk. Tégy forróvá hitünk új lendületével! Ámen.

Krisztus mindenek felett-A HIT TITKA

Oswald Chambers -

"...És mondta: Kicsoda vagy, Uram?" (Csel 9,5)

 

Tárzusi Sault a váltság csodája egy másodperc alatt átformálta. Az erős akaratú, elkötelezett farizeusból Jézus Krisztus alázatos, átadott életű rabszolgájává vált. Semmi csodálatos nincs az olyan dolgokban, amiket meg tudunk magyarázni; azok felett mi uralkodunk, egészen természetes tehát, hogy megpróbáljuk őket megmagyarázni. Az engedelmesség nem mindig természetes; és nem is mindig feltétlenül bűn az, ha nem engedelmeskedünk. Ha nem ismerjük el a parancsoló magasabb tekintélyét, akkor nincs az engedelmességnek erkölcsi értéke. Felszabadulás is lehet valaki számára, ha nem engedelmeskedik. Amikor egyik ember ezt mondja a másiknak: "Ezt kell tenned!" vagy "Csináld!" - ezzel összetöri az emberi szellemet és használhatatlanná teszi Isten számára. Az engedelmeskedő ember rabszolga, hacsak nincs ott a szent Isten felismerése engedelmessége mögött. Sok lélek csak akkor kezd Istenhez menni, amikor már torkig van a vallásossággal, mert az ember szívének csak egyetlen Mestere van: és ez nem a vallás, hanem Jézus Krisztus. De amikor már megláttam Őt, jaj nekem, ha azt mondom: Nem akarom! Ő sohasem fog unszolni, hogy akarjam, de ha ellenkezem, máris elkezdtem aláírni lelkemben Isten Fiának halálos ítéletét. Amikor szemtől szembe állok Jézus Krisztussal és ezt mondom: "Nem akarom!" Ő sohasem fog kényszeríteni, de én már akkor elfordultam váltságának újjáteremtő hatalmától. Ha a világosságra jöttem, Isten kegyelme előtt mindegy, hogy mennyire vagyok bűnös; de jaj nekem, ha a világosságot visszautasítom (Jn 3,19-21).

Isten műhelyében-Vegyük nagyon komolyan

Carl Eichorn -

"Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? "(1 Kor 5, 6) 

 

 

Vigyázz a kis dolgokra! Mindenütt fontos és sokszor ijesztő szerepet játszanak. A gonosznak nagyobb, erősebb a fertőző ereje és terjedése, mint a jónak, vagy - amint a prédikátor mondja - "A bölcsességnél és tisztességnél hathatósabb egy kevés balgatagság." - Fenti Igénk éppen úgy vonatkozik az egész gyülekezetre, mint az egyesekre. Az egész közösséget megmérgezheti egy kicsiny dolog, de éppen úgy megronthatja a gonosz valami kicsiny kezdet által az ember egész benső életét. Parányi bacilusok, amelyeket csak erős nagyításban láthatunk, terjesztik a súlyos fertőző betegségeket. Hihetetlenül gyorsan szaporodnak és az egész testet megmérgezik. A kovász parányi sejtjei rohamosan megsokszorozódnak és az egész tésztát áthatják. Ez a bűn képe.

Egyetlen tekintet gonosz kívánságot ébreszthet a szívben. Ha ezt a csírázó mérget ki nem dobod, akkor tovább terjed mindaddig, amíg egész lelki életedet áthatja és gonosz cselekedetek lesznek belőle. Egyetlen gondolat tovább szövődik, egész szövevény lesz belőle, amely behálózza és megkötözi a lelket. Egy tisztátalan szó megmérgezi a fantáziát és tisztátalan képeket teremt a lélek rejtekében. Ezek felkeltik a szenvedélyeket, mámorossá teszik és félrevezetik az embert. Egy másik kép: egy tűzszikrát könnyen eltaposhatsz, de ha tovább izzik, olyan tűzvész támadhat, amit alig lehet eloltani. Így van ez a foltokkal és a rozsdával is. Aki nem távolítja el azokat mindjárt, az ne csodálkozzék, ha ruhái, edényei, szerszámai tönkremennek. Végezzünk mindig radikálisan és azonnal a gonosszal, különben befészkeli magát és megnehezíti harcunkat. Ha játszunk a rossz gondolatokkal, végül borzalmasan komoly dolog lesz belőle. Ha a sötét vágyakat nem utasítjuk el már a küszöbön, akkor lakhatási jogot szereznek a házban. Ha nem öldököljük meg a test cselekedeteit, halálba sodornak minket. Mint a gyom a természetben, olyan szívósan tartja magát a gonosz és sokkal erősebben szaporodik, mint a jó. A bölcs ember óvatosan viselkedik. Balga az, aki nem ügyel a kis veszélyekre és nem végez velük mindjárt kezdetben. Hanyagság és rendetlenség keservesen megbosszulja magát a belső életben. Aki a kegyelem által új tésztává, azaz új emberré lett, az védekezzék minden újra betolakodó régi ellen és ne tűrje meg a kovászmaradékot sem!

 

Isten ígéreteinek tárháza-Közösség a pusztában

"Azért most én csábítom el őt, elvezetem a pusztába és szívére beszélek" 

(Hós 2,16)-C. H. Spurgeon -

Isten látja, hogy a bűn csábít minket, ezért elhatározta, hogy szeretetével csalogat bennünket magához, mert a szeretet a bűnnél is jobban vonz bennünket. Emlékszünk még arra, micsoda vágyat ébresztett Isten bennünk, amikor először szólított meg bennünket, és elcsalogatott e világ talmi értékeitől? Ezt a vágyat Isten újra meg újra éleszti bennünk, amikor látja, hogy már-már beleesünk a gonosz tőrbe.

Azt ígéri, hogy félrehív bennünket, mivel így tud legjobban a szívünkre beszélni. Ez a félreeső hely azonban nem valami paradicsom, hanem a pusztaság, mert ott semmi sem vonja el a figyelmünket Istenről. A nyomorúságok pusztaságában Isten jelenléte lesz a minden a számunkra. A vele való közösséget akkor többre becsüljük majd, mint mindent, amit idáig olyan nagyra értékeltünk, megszokott környezetünket, kényelmünket, barátainkat. A magány és a szenvedés közelebb hoz önmagunkhoz és mennyei Atyánkhoz, mint bármi más.

Amikor így "elcsábít" és a vele való közösségbe hív az Úr, akkor derül ki, hogy milyen drága és vigasztaló mondanivalója van a számunkra. A "szívünkre beszél", amint igehelyünk mondja. Bár mi is megtapasztalnánk, milyen igaz ez az ígéret! Bárcsak hagynánk, hogy elcsalogathasson szeretete, félrehívhasson próbatétele, és megvigasztalhasson az igazság Szelleme, mert így ismerjük meg igazán az Urat és tudunk örömmel új éneket énekelni neki.

Nicelife- BÉKESSÉG ISTENNEL-10. nap

1776. július 4-én tizenhárom amerikai kolónia kiáltotta ki Nagy-Britanniától való függetlenségét - elindítva ezzel a szabadság megszerzéséhez elengedhetetlen háborút.

Ugyanígy, amikor Istentől való függetlenségünket kiáltjuk ki, akkor háborúba lépünk ellene. Van-e valaki, aki elkezdi a béketárgyalásokat?  
A KÖNYVBŐL

"Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Menjünk törvénybe egymással! Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét" (Jób 9:32-33) 

"Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek és nem hallgatott meg" (Ésa 59:1-2).

"Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért" (Ésa 53:5-6).

ISTEN ÍGÉRETE
"Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által" (Róm 5:1).

CSELEKVÉSI PONT

JÉZUS VÉGET VETHET A HÁBORÚNKNAK, ÉS KIBÉKÍTHET ISTENNEL. KÉRD MEG RÁ! KÖSZÖND MEG NEKI, HOGY BŰNEID ÉS ISTENTŐL VALÓ FÜGGETLENSÉGED BÜNTETÉSÉT FELVÁLLALTA! KÉRD MEG ISTENT, HOGY AJÁNDÉKOZZON MEG MA BÉKESSÉGGEL!

Napi áhítat-Elfoglalt korona

Hét témája: Koronák

 

Olvasmány: 2Sám 12,26–31

Minden koronával a hatalom felelőssége is jár. Csak a magadét rakd a fejedre!

„Jóáb eközben harcolt az ammóni Rabbá ellen, hogy elfoglalja a királyi várost. De követeket küldött Jóáb Dávidhoz, és ezt üzente: Harcolok Rabbá ellen, és a vízivárost már elfoglaltam. Most azért gyűjtsd össze a hadinép többi részét, vedd ostrom alá a várost, és foglald el, különben én foglalom el a várost, és akkor az én nevemről nevezik el. Ekkor összegyűjtötte Dávid az egész hadinépet, és Rabbá alá ment, harcolt ellene, és elfoglalta. Levette a koronát királyuk fejéről. Ennek a súlya egy talentum arany volt, drágakövekkel volt kirakva, és Dávid fejére került. A városból is igen sok zsákmányt vitt el. A benne levő népet pedig kihozatta, és fűrésszel, vascsákánnyal és vasfejszével dolgoztatta őket, meg téglaégető kemencékhez vitte őket. Így járt el valamennyi ammóni várossal. Azután visszatért Dávid egész hadinépével együtt Jeruzsálembe.”

Magyarázat

A héten a koronákról, illetve a koronákkal kapcsolatban olvasunk igéket. Elsősorban a mennyei koronára gondolunk. A földi korona képét, fogalmát használja fel az ige, amikor a mennyeiről tanít. Elfoglalt korona? A győztes hadvezér/király levette a legyőzött király fejéről a kövekkel kirakott, az aranytól súlyos koronát, s feltette a saját fejére. Ilyet is lehet? Igen, a győztes fejére illik a korona, s a győztes le is veheti a vesztes király fejéről a koronát.
Sokfelé szaladhat innen a gondolatunk, ezekből egyet említek. Megkívánjuk, megirigyeljük a másik koronáját, mert az szebb, nagyobb, súlyosabb, mint a mienk. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy nekünk járna az. Elvehetjük? Levehetjük fejéről? Megpróbáljuk. Találékony az ember, ha megirigyelte a másik koronáját. Becsületről, tisztességről nem is lehet szó, ha az irigység áll a dolgok mögött. Két egymáshoz hasonló ige kínál eligazítást ebben a helyzetben: Tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat (Jel 3,11)! Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván... hiábavaló kegyeskedésekben (Kol 2,18).
Ne irigyeld meg más koronáját! A magadéra pedig nagyon vigyázz, hogy senki el ne vehesse! Ha kell, kérd a koronakészítő Mester segítségét!

(Herjeczki Géza)

Kenneth Copeland- Jöjjenek a kijelentések

Mert ez jó és kedves dolog a mi üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. (1Timótheus 2, 3-4) 

 

Az emberek a világ végére is elmennek azért, hogy Istenről valami ismeretet szerezzenek, pedig csak annyit kellene tenniük, hogy kinyitják a Bibliát. Isten senkitől nem tagadja meg magát. Azt akarja, hogy mindenkinek legyen Róla kijelentése. "Na, de Copeland testvér," - "Isten nem fog egy bűnös embernek kijelentést adni." Tényleg? Mit gondolsz, miért küldte az evangélistákat? Miért küldte az Igéjét? Hogy kijelentse az igazságot! Tehát, ha tudni akarod az igazságot, egyszerűen nyisd ki a Bibliádat, és olvasd. Az egészet - ne csak azokat a részeket, amik ki vannak emelve. Jézus nem csak azokat a részeket mondta. A Teremtés könyve is az Ő szava. Mózes második könyve is. Máté, Márk, Lukács és János is. A római levél is az Ő szava. Mindent Ő mondott, amit a Könyvben olvasol. Ő az Ige! Sőt, ha elolvasod a Galata levél harmadik fejezetét, látni fogod, hogy minden Ábrahámnak tett ígéret Jézusnak szólt! Az ígéretek hozták el Őt hozzánk. Az ígéretek tették lehetővé, hogy meggyógyítsa és megszabadítsa az embereket. Jézus nem valami speciális erővel szolgált, amivel más nem tud. A szolgálatát azokra a kijelentésekre alapozta, amiket hit által, Isten Igéjéből kapott. Amikor az ördög megkísértette, nem egy légiónyi angyallal vágott vissza, akik azért keltek a védelmére, mert Isten Fia volt. Jézus e szavakkal győzte le az ördögöt: "Meg van írva." Isten mindent megadott neked, hogy meg tudd tenni ugyanezt. Neked adta az írott Szavát, és a Szent Szellemet, hogy segítsen megérteni. Isten több mint kész arra, hogy megadja neked a szükséges ismeretet. Nem kell könyörögnöd érte - csak nyisd ki a Könyvet és hagyd, hogy hadd jöjjenek a kijelentések! Ámen!

Reinhard Bonnke: Ima és evangélizáció!

Az imádság nem helyettesíti az evangélizációt, mert ezek valójában együtt járnak. A közbenjáró imádság azt jelenti, hogy Istenhez szólunk az elveszettekről - és kérjük, hogy váltsa meg őket a bűneikből. Az evangélizáció pedig azt jelenti, hogy az elveszettekhez szólunk Istenről - és kérjük, hogy béküljenek meg vele, és ne az ellenségei, hanem a barátai legyenek. Ima és evangélizáció, evangélizáció és ima - szükségük van egymásra! Együtt viszik az evangéliumot a világba. A nemzetek felé való szolgálat a közbenjárással kezdődik, és nem nyilvános kampánnyal. A lelkek megmentése nem egy projekt, amelyet egy bizottság irányít - hanem egy szenvedély. Mielőtt megszólítod a tömegeket, szólítsd meg róluk Istent! Persze, tudom, lelkesítő gondolat, hogy tömegek előtt állsz és prédikálsz nekik, de mi van akkor, ha Isten azt akarja, hogy egyszerűen imádkozz ezekért a tömegekért a titkos imaszobádban? Itt végződik el a munka fele. Tegyük fel, hogy valaki más áll a színpadon a reflektorfényben, te pedig a színpad mögött imádkozol erőteljesen a prédikátorért. Az ilyen férfiakra és nőkre Isten felfigyel, és még örömet is ad a gyakorlása. A közbenjáró imádság egy megszentelt talaj - olyan talaj, amelyet imádkozók könnyei áztatnak. Jézus maga is járt ott, amikor a Gecsemáné-kertben imádkozott értünk. Micsoda nagy tanító! És ott volt a Golgota-hegyen, ahol legmagányosabb óráit töltötte: ott is imádkozott mindnyájunkért, és saját vérével írta be nevünket a Bárány Élet Könyvébe. Halleluja! Ámen!

Victoria Osteen- Isten szeret

Megfigyelted, hogy a „szeret” szót mennyi mindenre használjuk?

 

"Szeretjük" a családunkat, a házastársunkat, és "szeretjük" a jó filmeket, vagy éppen a pizzát. Nem csoda, ha az emberek össze vannak zavarodva a szeretet valódi jelentésével kapcsolatban. Egy dolog azonban biztos: minden egyes ember ezen a földön, magában hordozza azt a mély vágyat, hogy szeretetet adjon és szeretetet kapjon. A legtöbben, a szeretetről alkotott képüket az otthonukban látott modell alapján határozzák meg. Istenről alkotott belső képüket az édesapjukkal való kapcsolatuk mintájára formálják. Ha az apa kedves és bátorító volt, akire számítani lehetett, akkor könnyű Istent is ilyennek elképzelni. Ha viszont az apa nem volt jelen az egyén életében, távolinak tűnt, akkor nehéz Istent olyan apának látni, aki feltétel nélküli szeretettel szeret. Istenről igazán hiteles képet, csak Igéjén keresztül kapunk, ha megnyitjuk a szívünket Neki, és kérjük, hogy fedje fel Magát nekünk. Bármerre járok, nagyon sok emberrel találkozom, akik tévesen azt gondolják, hogy Isten mindig haragszik rájuk. Ha a dolgok nem mennek túl jól, rögtön azt mondják: "Istenem, hát miért teszed ezt megint velem?" Úgy érzik, Isten állandóan lesben áll, arra várva, hogy valami helytelen dolgot tegyenek, hogy aztán jól megbüntethesse őket, és megnyomorítsa az életüket. Hadd biztosítsalak róla, hogy ez nagyon távol áll az igazságtól! Isten nem haragszik rád, sőt inkább nagyon is szeret, hiszen a szerelmesét látja benned! Azt mondja az Írás, hogy "Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róma 8,32) Csak akkor tudod azt az életet élni, amit Isten számodra eltervezett, ha tudod, hogy Ő mennyire szeret, és az Ő szeretete az életed alapja. Semmi sem fogja kielégíteni a lelkedet, amíg az Ő szeretete át nem járja szíved összetört részeit. Tudd, nem számít hányszor hibáztál, hányszor szúrtad el, Isten mindig kész, hogy karjait szerető ölelésre tárja feléd. Igazából már mindent megbocsátott neked, amit a múltban elkövettél, sőt még azt is, amit a jövőben el fogsz követni, mert Krisztus egyetlen áldozatával eltörölte az összes bűnödet (Zsidók 9, 25-28). Az a kérdés, hogy elfogadjuk-e magunkra nézve az Ő megbocsátását és szeretetét, amit ingyen kínál. Nem arról szól ez, hogy tökéletesek legyünk, hiszen magunkban nem tudunk soha tökéletesek lenni. Nem is arról szól, hogy eleget tettünk-e, hogy elnyerjük Isten szeretetét, hiszen azt kiérdemelni nem tudjuk. Nem, ez arról szól, hogy Ő tökéletes, és az Ő szeretete tökéletes, és semmit sem tudsz tenni, ami megváltoztatná az irántad való szeretetét. Képzeld, most magad elé Mennyei Atyádat, amint szerető karjait kitárva áll előtted, hogy tökéletes szeretetével átöleljen. Ne fuss el Tőle, hanem rohanj Hozzá! Hitben fogadd el a szeretetét és megbocsátását. Ámen!

 

Biblia-Ige magyarázatok

Jézus példázatai
A könyörtelen szolga 1. rész
(Máté 18, 23-35)

Khrüszosztomosz megjegyzi, hogy amikor Péter (21. vers) a hetes számot említette abban a vonatkozásban, hogy a sértő testvérnek ennyiszer is meg kell bocsátani, bizonyára azt gondolta, hogy valami nagyot tesz. Ez a hét néggyel több annál, mint amit a zsidó tanítok parancsoltak. A megbocsátás háromnál nem több kötelességét az Ámos 1,3 és 2,6-ra, valamint a Jób 33, 29-30-ra alapozták. Már benne volt Péter elméjében a szeretet új törvényének tudata, amit Krisztus hozott a világba jóllehet homályosan, mivel lehetetlenségnek tartotta, hogy a szeretet valamikor legyőzheti a gyűlöletet. Magában a kérdésben azonban volt egy alapvető tévedés, mert megbocsátanunk korlátot állítva azt sejtette, hogy az ember a megbocsátásban feladja a jogot, amit bizonyos körülmények között gyakorolhatna. E példázat világossá akarja tenni, hogy amikor Isten felszólítja királyságának egy-egy tagját a megbocsátásra, akkor nem arra hív fel, hogy tagadja meg jogát, hanem arra, hogy most már gyakorolhatja jogát abban a kérdésben. Amikor kéri és elfogadja a bűnbocsánatot, akkor önkéntelenül is megfogadja, hogy ugyanazt gyakorolja ő is. Ámen!

 

*************************

 

 Jézus példázatai
A könyörtelen szolga 2. rész
(Máté 18, 23-35)

"Ezért, hogy jobban megértsétek amit mondok, hasonló a mennyeknek országa egy királyhoz, aki számadást akar tartani szolgáival." Ez az első példázat, amelyben Isten úgy jelenik meg, mint király. Mi vagyunk a szolgák. Érthető, hogy ez nem a végső számadás, hanem olyan, amilyent a Lukács 16,2-ben említ. Ehhez visz el minket a törvény prédikálásával - azáltal, hogy odaszegezi bűneinket orcánk elé - amikor megpróbáltatásokba enged. Számadásra kér, amikor valamilyen eszköz által felelőtlen biztonságunkat megszünteti. Vesd össze: 2Sámuel 12; a niniveiek; a zsidók Keresztelő János által. "Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa." Csak hozzákezdett az elszámoltatáshoz. Talán ez a szolga volt az első, akinek számláiba betekintett. Ezt vitték eléje. Sohasem ment volna magától. Azt tízezret húszezerre növelte volna, mert a biztonságba levő bűnös továbbra is halmozza az adósságot (Róma 2,5) egy még hatalmasabb összegig, amit majd egy napon követelnek tőle. Minden valószínűség szerint, az adósság hatalmas nagyságából következtetve, ez az ember egyike volt azoknak, akik valamilyen megtisztelt és méltósággal járó posztot töltöttek be a királyságban. Talán az egyik kényúr volt, aki tartományának jövedelmét a király kincstárába kellett volna, hogy küldje. Az adós feleségének és gyerekeinek az eladása - mert a király megparancsolta, hogy adják el vele együtt - azon az elméleten nyugszik, hogy az adós tulajdonának egy részét képezték. Az eladáson itt talán azt lehetett érzékelni, hogy Isten elidegeníti magát a bűnöstől és a bűnös örökkévaló pusztulásra ítéltetik az Úr színétől és az Ő hatalmának dicsőségétől. Vesd össze: Zsoltárok 44,13. Ámen!

 

*****************************

 

Jézus példázatai
A könyörtelen szolga 3. rész
(Máté 18, 23-35)

Amikor a szolga hallott a félelmetes ítéletről, "leborult előtte, és így esedezett...." A földig meghajtotta magát, csókolgatva a király lábát és térdét. Ez a szolga imádta a királyt. A másik szolga csak kérlelte szolgatársát. "Az, hogy légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked", mutatja a pillanat végtelen félelmetességét, ami miatt megígérte a lehetetlent, még az aranyhegyeket is, ha megszabadul a pillanatnyi veszélyből. Amikor a bűnös ilyen szavakat használ, akkor számít arra, hogy jövőbeli engedelmessége pótolja a múlt engedetlenségét. Buzgó imádságára ezt kapja válaszul: "Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát." Isten szigorúsága késztette a bűnöst arra, hogy rádöbbenjen bűnére. Ez újból megjelenik (mert ez csak álruhában levő szeretet) mint kegyelem. Ura elengedte az adósságát, és így a romlással fenyegető elszámoltatás a legnagyobb irgalommá válhatott. Isten megbocsát, de tudatni akarja a bűnössel, hogy mennyit és hogyan bocsátott meg neki. Sajnos, a szolga túl hamar elfelejtkezett erről az irgalomról, mert amikor kiment ura jelenlétéből, "össze találkozott egy szolgatársával aki száz dénárral tartozott neki". Azt a kifejezést, hogy eltávozott, egyike a példázat kulcsszavainak. Mivel "kimegyünk" Istenünk jelenlétéből és nem lakozunk ott, örökké abban a veszélyben vagyunk, hogy úgy cselekszünk, mint ez a szolga. A szolga kimenetelével kifejezi azt, hogy a bűnös elfelejti az Istentől kapott áldásokat. A szolgatárs kifejezés nem érzékelteti a kettő közti rangegyenlőséget, csak azt, hogy mindketten ugyanannak az úrnak voltak szolgái. Adósságának kis összege azt mutatja, hogy az ember milyen kis mértékben károsíthatja meg testvérét, összehasonlítva azzal az összeggel, amellyel minden ember Istennek tartozik. Ámen!

 

******************

 

Jézus példázatai
A könyörtelen szolga 4. rész
(Máté 18, 23-35)

"Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte...." Pontosan ugyanazokat a szavakat használja, mint amelyeket ő használt korábban és amelyek alapján irgalmat talált. Ő azonban kérlelhetetlen maradt - elmenve az adóst börtönbe vettette. Aki nem ismeri saját bűnét, mindig kész Dáviddal együtt felkiáltani: "Annak az embernek, aki ezt tette, meg kell halnia!" Viszont Pál a szellemiekre bízza a vétkező testvér helyreállítását (Galata 6,1). Csak az ember lehet emberséges. Emberségesnek lenni annyi, mint embernek lenni. Csak a teljesen igaz követelheti végső jogait és ilyen ember nincs. "Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Nagyon elszomorodtak," és uruk haragra lobbant. Ez a különbségtétel nem véletlen. Az ember saját bűnének érzete, a lelkiismeret mélyről jövő hangja, hogy bármilyen bűn, amit másban lát felnövekedni, gyökereiben meg van a saját szívében is, mindig arra készteti, hogy szomorkodjék, amikor az erkölcsi gonoszság látványa a szeme elé kerül. De Istenben a bűn valóságos gyűlölete található - ami az Ő szentséges szeretete a másik oldalon. "Szomorúak lévén elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt." Még az igaz is panaszkodik Isten előtt, és szomorkodik imádságában a szeme előtt történt elnyomás miatt, amit nem képes megváltoztatni. A király maga elé hívja a hálátlan szolgát, és súlyos szavakat alkalmaz, amit a nagy adósság láttán nem használt: "Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is könyörültem rajta?" Bűne nem az, hogy nem volt irgalmas, hanem az, hogy könyörületet kapott, mégis könyörtelen maradt. Ez a legfontosabb különbség. Akik hozzá hasonlóan kemények és kegyetlenek, nem arról tesznek bizonyságot, hogy nem kaptak irgalmat, hanem ellenkezőleg, bűnük az, hogy miután megkapták a végtelen irgalmat, irgalmatlanok maradtak. A világnak adott nagy irgalom az, hogy Krisztus elveszi a bűnt. Ez szilárdan áll, akár engedjük, hogy megtisztító befolyást gyakoroljon szívünkre, akár nem. Ámen!

 

*****************

 

Jézus példázatai
A könyörtelen szolga 5. rész
(Máté 18, 23-35)

"Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak (kínzóknak)", a Jakab 2,13 figyelmeztetése szerint. A kínzók azok, akik még keservesebbé teszik a bebörtönzöttek életét, mint ahogy léteznek kínzók a jajok világában - a bűnös társak és a gonosz angyalok. Furcsa, hogy a király végül elítéli a vétkezőt, de nem kegyetlensége miatt, hanem magáért az adósságért, amit úgy tűnik, teljesen elengedtek neki. Itt az a kérdés vetődik fel, hogy az egyszer megbocsátott bűnök visszatérnek-e a bűnösre a később elkövetett bűnök által? Vajon nem abból keletkezik-e az ilyen kérdés nehézsége, hogy a bűnök megbocsátását túl formálisan nézzük - az adóság elengedés korai körülményei okozta szenvedés oldalról, megzavarva a mennyei igazságot, - ahelyett, hogy ezeket segítségként tekintenénk, és gyakran gyengék vagyunk az igazság bemutatására? A természet állapota maga az elítélés állapota. Ha tehát félre tesszük az ember bűneit, mint hivatalos adóság fölötti töprengést, amit vagy el kell engedni, vagy nem, a Krisztuson kívüli életet úgy tekintjük, mint a harag állapotát és a Krisztusban rejlő életet, mint a kegyelem állapotát, jobban megérthetjük, hogy az ember bűnei miként térnek rá vissza. Vagyis újból vétkezve, visszaesik abba a sötétségbe, amelyből megszabadult, és az a gonoszság amit korábban elkövetett, hozzáadódik a sötétséghez (János 5,14). Aki részt akar venni a végső megváltásban Krisztusban kell maradnia, különben "kidobják mint vesszőt és elszárad". Ez az állapot magához az üdvösség lényegéhez tartozik. Az 1János 1,7 érdekes párhuzam. Ámen!

 

***********************

 

  

 

 

 

Biblia-Ige magyarázatok

Jézus példázatai 
A drágagyöngy 1. rész
(Máté 13, 45-46)

 

Csaknem mindaz, ami elmondható lenne erről a példázatról, ha egyedül állna, már feltűnt az előzőben. "Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres." Azért fáradozik, hogy megtalálja azokat. Úgy érzi, hogy az ember nem hiába teremtette, és el kell jutnia lelkének nyugalmához. Ezért eltökéli magában, hogy nem nyugszik addig, amíg a jót meg nem találja. Talán még nem tudja, hogy az csak egyetlen, mert kezdetben sok drágagyöngyöt keres. Gondolnunk kell arra, hogy milyen nagy becsben tartották a drágagyöngyöt az ősi korban, és hogy a följegyzések szerint szinte hihetetlen összegeket ajánlottak fel egyetlen drágagyöngyért. Valamelyik sárga vagy homályos színezet vagy a teljes simaság és kerekség hiánya csökkentette értéküket. Origenész megjegyzi, hogy olyan sok értéktelen gyöngy létezett, hogy ez még növelte is az itt hangsúlyozott értékeke. A drágagyöngy kiformálódásának elméletét, ami az ősidőkben ismert volt, Origenész mondja el. Ámen!

************

Jézus példázatai
A drágagyöngy 2. rész
(Máté 13, 45-46)

A halban fogamzik a drágagyöngy a menny hatalmából, és a harmat minősége szerint tiszta és kerek vagy homályos és alaktalan a kidudorodások miatt. A kereskedő szép gyöngyöket keres. Ezért az itt képviselt személy nem az érzéki céloknak él. Lehet, hogy a bölcsesség keresője, filantróp, a természetben vagy a művészetben a szépnek az imádója - aki azt reméli, hogy ezekben talál lelki beteljesedést. Az értékes gyöngy, amit végül megtalál - Isten királysága az emberben - vagy Krisztus ismerete. Amikor azonban megtalálja, "elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt". Hogy mit jelent ez az eladás, azt elmondja az előző példázat (elrejtett kincs), és megértjük mi a vásárlás ha összehasonlítjuk a következőkkel: Ézsaiás 55,1; Máté 25, 9-10; Jelenések 3,18; Példa 23,23. A megtalált drágagyöngy és a keresett sok drágagyöngy közti ellentét nem hagyható figyelmen kívül. Márta és Mária illusztrálja ezt a gondolatot (Lukács 10, 41-42). Csak egy ilyen drágagyöngy van, mivel az igazság egy, ahogyan Isten is egy. A megnyert igazság hozza létre az ember szívében azt az egységet, amit a bűn tönkretett. Csak amikor az ember megtalálja Istent, akkor tőr fel ajkáról a nagy heuréka (megtaláltam) kiáltás. Értékes lehet megemlítenünk a befejezés előtt a következő értelmezést: a szép gyöngyöket kereső kereskedő maga Krisztus; a kiválasztottak Gyülekezete a nagy értékű gyöngy; hogy ezt Krisztus megszerezze, eladja mindenét, megüresítve magát isteni dicsőségétől, és szolgai formát vesz föl magára. Ámen!

 

**************

 

Jézus példázatai
A háló 1. rész
(Máté 13, 47-50)

Jóllehet az első pillantásra ez a példázat ugyanazt mondja el, mint a konkoly példázata, mégis vannak alapvető eltérések. Annak központi igazsága a jó és rossz jelenlegi összekeveredése, ennek a jövőbeni elkülönülése. Abban az embereknek nem kell végrehajtaniuk az elkülönítést, ebben az elkülönítést Isten végzi el egy napon. Amaz a fokozatos fejlődéssel, emez a gyülekezet végső kiteljesedésével foglalkozik. Urunk nem úgy gondolt látható gyülekezetére mint tökéletes közösségre, hanem mint ahogy volt egy Hám és volt egy Júdás a tizenkettő között, ugyanúgy lesz egy Babilon még a szellemi Izrael keblén is. Megfigyelhetjük, hogy milyen hálófajta ez, amiről itt van szó. Az angliai Cornwall partjainál, ahol mostanában használják és vonóháló a neve, olykor 800 méter hosszú. Alul súlyokat tesznek rá, hogy söpörhesse a tenger alját, fent pedig parafa segíti a fönnmaradásban. Mivel úgy húzzák ki, hogy a tenger nagy területét bezárja, a végeit összevonják és kihúzzák a partra a benne levő tartalommal együtt. A hálónak ezt a mindent áttörő természetét nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert valójában ez próféciát hordoz az evangélium széles hatókörére és hatalmas működésére nézve (János 11,52). Mint ahogy a szolgákról mondja a Máté 22,10, "összeszedtek minket, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt", ugyanúgy itt a halászok a hálóval mindenfajta halat kifognak. Mindenfajta erkölcsi jellegű embernek prédikálták az evangéliumot és ezek a látható Gyülekezet határain belül voltak. Ámen!

 

************************

 

Jézus példázatai
A háló 2. rész
(Máté 13, 47-50)

Azt olvassuk, hogy "amikor megtelik a háló, kivonják a partra, és leülve, a jókat edénybe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják." Az a kifejezés, hogy a halászok leülve nekilátnak az elkülönítés munkájának, jelezheti azt, hogy teljes megfontoltsággal, sietség nélkül végzik feladatukat. Amikor Isten kiválasztottjainak számára betelik, következik az értékes elkülönítése a használhatatlantól. A "felvétetik" és az "otthagyatik" a Máté 24, 40-41 szerint a legnagyobb valószínűség szerint ilyen képpel magyarázható. Valószínűleg ott - mint ahogy itt is - a "felvétetik" a megáldást jelenti és az "otthagyatik" az elpusztulást. Az elpusztult vagy értéktelen halat kidobják. A minden gonosztól való megszabadulás a Gyülekezet fogalmához tartozik. Ebben, mint ahogy sok más igeszakaszban is, a Gyülekezetről úgy van szó, mint szent együttesről, amelybe semmi tisztátalannak nincs joga belépni, és ha oda lopva vagy erőszakkal mégis belép egy ilyen valaki, végül kizárják mint rituális tisztátalant. Ezt bizonyítja az is, hogy a rituális tisztátalanok kénytelenek voltak egy ideig a táboron kívül tartózkodni, és ez Isten igazi királyságának előképe volt. Ami a 30. versben a "csűr", azt itt az edények képviselik. Ez az a "sok lakóhely" (János 14,2-ben), amit az Úr elmenetele után elkészít népének. Vesd össze: Lukács 16,9; Zsidók 11,10. Ámen!

 

***********************

 

Jézus példázatai
A háló 3. rész
(Máté 13, 47-50)

Abban a jól ismert körülményben, ami a példázat alapján adja, a hálót kihúzó halászok természetesen azok, akik megvizsgálják tartalmát a jó kiválasztása és az értéktelenek kidobása érdekében. Túl messzire mennénk, és ez gyenge oldala az összehasonlításnak, ha azt igényelnénk, hogy ugyanazt tartsuk jónak a jelzett szellemi területen. Amikor az Úr értelmezi a példázatot, szó nélkül átmegy annak a kezdetén, és csak a későbbi részt magyarázza, ahol a hangsúly található: "úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi angyalait, összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe dobják őket." Itt hangsúly van az "elküldi-n". Az angyalok rejtettek a Gyülekezet megalapozása óta. Akkor azonban a királyság korában ismét "elküldi" őket Isten az Ő trónjától, és föl-alá járnak az emberek között. Ítéletének látható közvetítőként. E példázat erkölcsi tanítása más, mint a konkoly példázatáé. Ez azt tanítja, hogy ne legyünk elégedetlenek azzal, hogy benne vagyunk az evangélium hálójában - mert "nem mindnyájan izraeliták, akik Izraelből valók", - hanem hogy a Gyülekezet "nagy házában" "nem csak arany - és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók". Mindnyájunkra nézve legyen érvényes ez: "megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak hasznos" (2Tim. 2, 20,21). Minden zűrzavar ellenére "ismeri az Úr az övéit", és egy napon minden zűrzavarnak véget vet, örökre elkülönítve az értékeset a haszontalantól. Ámen!

 

*********************