2016. július 31., vasárnap

IMA

Érted van ez az ima



Drága mennyei Apukám Jézus Nevében kérlek, hogy békességeddel, örömöddel töltsd be annak a személynek az életét aki olvassa ezt az imát.
Újítsd meg a Te kegyelmedet mindennap az ö életében, add meg neki azokat a kívánságait amik a Te szíved, akaratod szerint valóak.
Töltsd be a szükségeit a Te gazdagságod szerint.
Gyógyítsd meg öt minden betegségéből, és szabadítsd meg minden nehézségből, addig is adj erőt neki, hogy mindent békességgel tudjon elviselni
Segítsd meg öt, hogy az egész életét a kezeidbe letegye, és benned bízzon az élete minden területére vonatkozóan
Köszönöm, hogy meghallgatsz és megválaszolod részére az imádságomat, mert Jézus Nevében kértelek
Ámen

IMA

Ima Érted, aki olvasod

Drága mennyei Apukám hozzád jövök Jézus Nevében , a Te kegyelmed trónja elé azért a személyért aki ezt az imát olvassa.

Te ismered öt, hiszen Te vagy a szívek vizsgálója, tudod mi van a szíve legmélyén. Ezért kérlek Téged Jézus Nevében, tekints rá a magasból és mindazokat a dolgokat amit szívből kért Tőled, és a Te akaratod szerint valóak, add meg neki.
Érintsd meg öt a Te szereteteddel, vond be öt a Te jelenlétedbe, töltsd be az ö életét a Te dicsőségeddel, hogy megismerhessen Téged olyannak amilyen valójában vagy. Adjál neki kijelentéseket Magadról.
Nyisd meg a szellemi szemeit, hogy bele láthasson a Te dolgaidba amiket fel akarsz fedni előtte.
Nyisd meg kérlek az ö szellemi füleit, hogy meghallja amikor csendes hangon szólsz hozzá. Tanítsd meg öt, hogy elcsendesedjen előtted, és időzzön a Te jelenlétedben, hisz nincs semmi sem annál jobb dolog a földön mint a Te jelenlétedben időzni.
Köszönöm, hogy tanítod, és vezeted öt Szent Szellem. Tedd öt érzékennyé a hangodra, hogy mindig meghalljon Téged.
Töltsd be a Te bölcsességeddel mennyei Apukám, hisz mindannyiunknak szükségünk van a Te bölcsességedre.
Szabadítsd meg kérlek minden félelemtől, betöltve öt örömöddel, és rátöltve a Te szeretetedet, hiszen a teljes szeretet kiűz minden félelmet.
Tudatosítsd benne kérlek Apukám, hogy Te szereted öt, mindig vele vagy, soha el nem hagyod, és, hogy bármikor Hozzád fordulhat, és semmi oka nincs aggódásra, félelemre, hiszen Te vagy az ö védelme, mint egy sziklavár a vihar idején.
Ha valamilyen betegségben szenved , kérlek Apukám gyógyítsd meg öt, és minden gyengeségtől szabadítsd meg, hiszen Te vagy a GYÓGYÍTÓ ÉS SZABADÍTÓ !
Köszönöm drága mennyei Apukám, hogy meghallgattad és megválaszolod az imádságomat azok részére akik olvassák ezt az imát, mert a Te Fiad, Jézus Nevében kértem ezeket a dolgokat.
Ámen

HÁLAADÓ IMÁDSÁG

HÁLAADÓ IMÁDSÁG



Istenem, olyan sok drága ajándékod van számomra, amit sokszor észre sem veszek, engedd, hogy ma köszönetet mondhassak mindenért…
• Drága Jézus, köszönöm, hogy a Tiéd lehetek, hogy a gyermekednek tudhatom magam… hogy hitem, reménységem van, s tudom, hogy egyszer színről-színre megláthatlak Téged…
• Hisz oly sokan élnek még Nélküled, szenvednek az gonosz nyomorgattatásától, s a kárhozat felé halad útjuk…Segíts Uram, hogy a szívügyem legyen Hozzád vezetni őket…
• Köszönöm, hogy minden nap felébredhetek, kinyílhatnak a szemeim, használhatom a lábaimat és elkezdhetek egy napot…
• Hisz van, aki ágyban fekvő beteg, s minden napja csak fájdalom és gyötrődés…
• Köszönöm, hogy adsz kitartást a sokszor fáradságos munkához, és a kemény tanuláshoz…
• Hiszen ma ez is kiváltság… ha van hol dolgoznom és eltarthatom a családomat… tanulhatok…
• Köszönöm, hogy adsz erőt elviselni a mindennapi terheket, és kudarcokat… köszönöm, hogy Eléd vihetem a gondjaimat, és biztos lehetek abban, hogy Te mindenre megoldást találsz…
• Hisz a világban élő emberek maguk próbálják cipelni a terheket, s elviselni a sikertelenségeket, de én az Élő Istenhez fordulhatok…
• Köszönöm a társamat, akit e földi utamra mellém rendeltél, s gyönyörködik Lelked abban, ha a keskeny úton segíthetjük egymást…
• Hisz van, aki egyedül éli le életét, s ha elesik, nincs, aki felemelje Őt…
• Köszönöm a gyermekeimet, a családomat, a barátaimat, azokat az embereket, akiket nekem ajándékoztál… mert tudom, még ha meg is bántjuk egymást, a szeretet majd újra összetart minket… s ők mellettem állnak, és én is mellettük állhatok…
• Hisz van, akinek nincs családja, s magányosnak, elveszettnek érzi magát a hétköznapokban, és ünnepeken még inkább…
• Köszönöm Uram, hogy sokszor próbákon vezeted át utam ….ami által erősödhetek, s a tapasztalatokból segíthetem a gyengébbeket…
• Hisz Atyám vagy Te, ki engem, mint gyermekét tanít a keskeny útra, formálod jellememet, hogy gyönyörködhess bennem, s áldássá akarsz tenni a környezetem számára…
• Köszönöm azt a helyet, amit a Te országod építésében nekem adtál…legyen az látványos, vagy elrejtett szolgálat…Téged dicsőíthetlek általa, s a Te akaratodat teljesíthetem…
• Hisz nincs dicsőbb feladat annál, mint az élő Istent szolgálni, és neki adni minden erőt, hogy épüljön az Ő országa… Lehet valaki bármilyen világi elnök, vagy vezérigazgató… A világ teremtőjének szolgálni a legmagasabb hivatás, amit ember elképzelhet…
• És köszönöm Uram, hogy kegyelmeddel nap, mint nap lehajolsz Hozzám… hogy van még türelmed felém, hogy van lehetőségem megbánni a vétkeimet, s újra kezdeni Veled mindent… Ó, hányszor és hányszor újra kezdtem már… és Te még mindig szeretettel várod a bocsánatkérő imáimat…
• Jézus… mi lett volna velünk, ha akkor nem vállalod a kereszthalált…? Nem mehetnék Hozzád? Nem lenne újrakezdés… Nem lenne élet… Nem lenne üdvösség…Nem lennél az Atyám…
Drága Bárány… szívemből köszönöm, hogy megtetted értem…!
Amen.

Joyce Meyer: Újítsd meg az életed a szavaiddal!


A szavaknak nagy hatalmuk van, és emiatt neked is sokkal nagyobb hatalmad van, mint gondolnád. Nagyon befolyásos személy vagy. Nem kell főnöknek lenned, nem kell, hogy ilyen-olyan doktori címed vagy titulusod legyen, híresnek sem kell lenned, sőt kiemelkedően okosnak sem.

Mindössze egy dologgal kell rendelkezned: a beszéd képességével. A szavainkkal bátoríthatunk, vagy éppen lelombozhatunk valakit, inspirálhatunk, vagy bánthatunk, álmodhatunk, vagy kételkedhetünk. A Biblia tele van olyan igékkel, amik arról szólnak, hogy a szavainkkal képesek vagyunk befolyásolni az életünk folyását. A Példabeszédek 18,21-ben ez áll: "Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi." Az élet és a halál, azaz az áldás és átok lehetősége, ami a szánkat olyan jelentőségteljessé teszi. És az a kemény igazság, hogy felelősséggel tartozunk aziránt, hogy mit engedünk kijönni a szánkon. Mi magunk döntjük el, hogy mit teszünk a szavainkkal. A világban történő események következtében könnyű a halált, átkot és a negativitást felfedeznünk mindenhol és mindenben: a hírekben, sorban állás közben a boltban, a kávéházban és a munkahelyen. Elégedetlenséggel, panaszkodással, mások hibáztatásával, gúnyolódással találkozunk mindenfelé, sajnos sokszor még keresztények körében is. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy változtassunk, és az életünket a helyes irányba tereljük. De ehhez a szánkat kell először a megfelelő irányba terelnünk. Képzeld el, mi lenne, ha valaki rögzítette volna mindazt, amit az elmúlt huszonnégy órában mondtál, és most ezt visszajátszanánk? Miről szólnának a szavaid? Élet lenne bennük, vagy inkább halál? Építő, életet adó szavakat hallanánk? Mennyi lenne benne a panaszkodás, elégedetlenség, netán gúnyolódás? Fontos, hogy tudjuk: ami a szánkon kijön felfedi, hogy kik vagyunk valójában. Ez tulajdonképpen a Krisztust követők érettségének a mérője. Isten azt szeretné, ha az élet és az áldás szavait szólnád. Építs és ne rombolj. Ha megváltoztatod a szavaidat, akkor az életed is meg fog változni! Dave, a férjem, és én pár évvel ezelőtt megtanultuk ezt a leckét. Már egészen jól megy, de természetesen még most is növekszünk, fejlődünk ebben. Rájöttünk, hogy mennyire megváltozott az életünk, mióta minden napot a következő szavakkal kezdünk: "Istenem, Jézus nevében kérlek, hogy áldd meg ezt a napot. Megáldom a házastársamat, a gyermekeimet, az unokáimat, a barátaimat, az üzleti partnereinket, a munkatársaimat, a szomszédaimat, és minden embert, akivel ma találkozom." Ha a szavainkat arra használnánk, hogy minden embert megáldjunk, akikkel kapcsolatba kerülünk, akkor megváltozna az életünk, és azok az életek is, melyeket megérintünk. Ha komolyan vesszük, hogy a szavainkkal másokat megáldjunk, akkor Isten garantáltan gondoskodni fog arról, hogy minket is nagyon megáldjon! Ámen!

Bizonyságaid örökkévaló örökségem


Alfred Christlieb -

Elment Naámán lovaival és szekereivel és megállt az Elizeus házának ajtaja előtt. És Elizeus követeket küldött hozzá mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban és megújul a tested és megtisztulsz. Akkor megharagudott Naámán és elment... (2.Kir. 5,4-12)
 


Naámán követte a szolgálólány tanácsát. Nagy kísérettel, kocsikkal, lovakkal és sok kinccsel megrakottan megáll a próféta ajtaja előtt és jelentette neki a kérését. Elizeus azonban egy pillantásra, vagy egy szóra sem méltatta előkelő vendégét és kíséretét. Egy szolgájával üzent ki neki: "fürödj meg hétszer a Jordánban és megtisztulsz". Ez már túl sok volt a hatalmas tábornoknak.

A próféta úgy bánik vele, mint valami iskolás nebulóval. Naámánt ez a legérzékenyebb pontján találta el. Még nem tudta, hogy nem a testén lévő poklosság az ő legnagyobb baja, hanem az a kevélység és gőg, amely a szívét emészti.

Nem sejti, hogy Isten prófétájához menve nem ismeri még az igazságot: "Ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos". Naámán a megaláztatás zátonyára jutott.

Ezen a zátonyon már sok ember megfeneklett. "Kicsivé kell lennem? Soha!" Naámán haraggal fordul vissza.

Naámán jelképe azoknak az embereknek, akik bár érzik, hogy lelkük beteg, hogy a Golgota prófétája meg tudná menteni őket, de szívük kemény, dacos és kevély. Ha megtudják, hogy Isten jó tulajdonságaiknak és jó cselekedeteiknek rakományaira mit sem ad, mert szívüket a gőg poklossága emészti, halálosan megsértődnek és dühösen elfordulnak.

Az Isten által készített üdvösségre csak úgy talál rá az ember, ha nem feneklik meg a Krisztus keresztjének bennünket megalázó zátonyán.
 

Varga László - Isten asztaláról


"Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!"(Jelenések 3,19)
 
 
Két gyermek játszik az udvarodon. Együtt követnek el valami nagyobb pimaszságot. Melyiket fogod megfenyíteni? Nyilván a tiedet. A másiknak legfeljebb annyit mondasz: Takarodj innen, többé meg ne lássalak a kapun belül! Nem azért, mert a tiedet kevésbé szereted. Ellenkezőleg: azért, mert őt akarod a jóra vezetni, belőle akarsz embert nevelni. A másik idegen, nem rád tartozik. Isten sem cselekszik másként. Akiket szeret, akiket maga mellett akar látni az örökkévalóságban, azokat megneveli. Néha keményen. Azután csendes, szép szóval irányítja őket. De mindig szeretettel. A cél: rendeltetésükre vezetni őket. Isten gyermekeinek ezt meg kell tanulni. Meg kell érteni. Engedelmesen el kell fogadni a fegyelmezést is. Tudni kell, állandóan tudni, hogy Isten szeret. Nincs ennél fontosabb tanítása az evangéliumnak. A megtérés: elfogadása Isten szeretetének. Addig, míg elfogadhatod. Míg el nem hangzik feletted is az ítélet: "Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket. "Lehet, hogy többé nem is büntet Isten. Nem vagy érdekes a számára. Ezt nem szabad megvárnia annak, aki üdvözülni kíván.

Jó Atyám, büntess, fenyíts inkább, de ne dobj el magad elől! Gyermeked vagyok, az is akarok maradni. Tudom, sok hibát követek el naponként. Tudom, nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Nevelj embert belőlem, Atyám! A Te képedre formálj, hogy megérdemeljem az ember nevet! Hogy építője legyek országodnak. Hogy dicséretet, és ne szégyent hozzak a Te nevedre. Családom tagjaira, gyermekeimre is azt kérem: vezesd magad felé őket! Nem azt kérem, hogy ne fenyítsd, csak azt, hogy szeretettel fenyítsd őket, ha kell, de ne mondj le róluk! Add, hogy váljanak hűséges gyermekeiddé! Hadd vezessem hozzád őket, és ha gyenge vagyok hozzá, pótold ki a hiányosságaimat! Ámen.
 

Mindennap az Ige fényében- A HITBELI ENGEDELMESSÉG


Andrew Kuyvenhoven -

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 16,25-27 
 
 
25 Akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint - ama titok kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, 26 de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére. 27 Az egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen.

"Ama titoknak kijelentése alapján, amely ... az örökkévaló Isten rendelése szerint ... a hitbeli engedelmesség végett minden népnek tudomására jutott."(Róm 16,25-26 - Dr. Ravasz ford.)

Levelének végén Pál egy olyan kifejezést használ, amilyet az elején is használt: "a hitbeli engedelmesség". Kiindulásul azt mondja, ő arra rendeltetett, hogy amikor az evangéliumot elviszi a pogányoknak, "a hitben való engedelmességet" munkálja (1,5 Dr. Ravasz ford.). Befejezésül dicsőíti Istent ezért az evangéliumért, azaz a jó hírért, mely el volt rejtve Istenben, míg nyilvánvalóvá nem lett Jézusban. Most ez a jó hír jut minden népnek tudomására "a hitbeli engedelmesség végett."
Nyilvánvaló hát, hogy az evangélium hirdetésének a célja "a hitbeli engedelmesség". Amikor a hallgatók jól hallgatják, vagy amikor az olvasók helyesen olvassák, az evangéliummal való találkozás eredménye "a hitbeli engedelmesség".
Ez egy különös kifejezés, mivel úgy látszik, hogy két olyan dolgot említ egyszerre, amelyek a Római levélben gyakran ellentétben állnak egymással. Pál oly sokszor mondja nekünk, hogy az üdvösség hallásból van és nem cselekedetből, hogy ígéret által van és nem törvény által, hogy hit által kapjuk meg azt és nem munkálkodás által! Mindazonáltal azt is mondhatjuk, hogy az evangélium hirdetésének az a végső célja, hogy az emberek eljussanak "a hitbeli engedelmességre".
Az evangélium nem új törvény. Hitet akar támasztani a hallgatóban. A hit azonban Jézus úr voltának az elismerését is magában foglalja. Ezért a hitet úgy is le lehet írni, hogy az engedelmesség, azaz "hitbeli engedelmesség".
Az evangélium mindig üzenet és parancs egyidejűleg. Az evangélium Igéje ezt mondja nekünk: "Te új ember vagy Jézus Krisztusban". Ez az üzenet, melyet hinnünk kell. Aztán így folytatja: "Úgy kell élned, mint aki új ember a Jézus Krisztusban". Ez a parancs. Ha elhisszük az evangéliumot, engedelmeskedni fogunk a parancsnak. És csak azt mutatja meg, hogy elhittük az evangéliumot, ha engedelmeskedünk a parancsnak.
Az isteni misszió, melyet szolgái által tölt be, "hitbeli engedelmességet" akar támasztani minden nép körében. Isten ezért tette nyilvánvalóvá az evangéliumot, és ezért adta nekünk a Római levelet.
 

Krisztus mindenek felett- AMÍG EGÉSZEN AZ ÖVÉ LESZEL


Oswald Chambers -

"A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek, minden fogyatkozás nélkül" (Jak 1,4)
 
 

A legtöbbünknél általában rendben van minden, csak néhány terület van, ahol rendetlenek vagyunk. Nem bűnökről van itt szó, hanem a test szerinti élet maradványairól, ezek tesznek rendetlenné. A rendetlenség megbántja a Szent Szellemet. Semmiben sem lenne szabad rendetleneknek lennünk, akár evésről, ivásról, vagy Isten szolgálatáról van is szó. Nemcsak Istennel való kapcsolatunknak kell rendben lenni, hanem e kapcsolat külső kifejezésében is. Végül is Isten nem enged kibújni semmi alól, legapróbb részletekig átvizsgál mindent. Nem fárad bele, hogy mindaddig visszavigyen minket arra a pontra, amíg megtanuljuk a leckét, és Ő az, aki be is fejezi a munkát. Lehet, hogy ingerültségünk az a bizonyos pont, ahova Isten állhatatos türelemmel újra meg újra visszavisz; lehet hogy szellemi szétszórtságunk vagy féktelen egyéniségünk. Isten igyekszik belénk vésni, hogy mi az az egy, ami nincs teljesen rendben. Áldott időt éltünk át, amikor Isten váltságáról elmélkedtünk; szívünk egészen Isten felé fordult. Bennünk végzett csodálatos munkája tudtunkra adja, hogy legnagyobbrészt rendben vagyunk vele. "Most tehát" - mondja a Szent Szellem Jakab apostol által - "a kitartásban tökéletes cselekedet legyen". Ügyelj a kis hanyagságokra, ne mondd: "egyelőre így is jó lesz". Bármi is az, Isten állhatatosan rámutat mindaddig, amíg végleg és teljesen az övéi nem leszünk.
 

Isten műhelyében- Harc a kapzsiság ellen


Carl Eichorn -

"Öldököljétek meg a ... kapzsiságot, amely bálványimádás. "(Kol 3, 5) 
 
 
A testi ember test szerint gondolkozik (Róma 8, 5), de akiben Isten élete van és lelki ember, azt minden törekvés felfelé vonzza. Lehetetlen a földi gondolkozást legyőzni, amíg Isten Fia értelmet nem adhatott nekünk, hogy megismerjük az igazat (1 Ján 5, 20). Csak ekkor szabadulunk meg a földi dolgokhoz való ragaszkodástól és tanulunk meg az élő Istenben bízni, aki megad nekünk mindent gazdagon (1 Tim 6, 17). Ha Krisztussal meghaltunk a világnak, akkor teljes buzgósággal keressük azt, ami odafelvaló!

Folyamatosan öldököljük meg magunkban a pénzszeretetet és a kapzsiságot, amire nézve Jézus szabadulást hozott. Pál sokakról tudott, akiket a pénz szerelme eltávolított a hittől és sok fájdalommal szegezték át magukat (1 Tim 6, 10). Mert ha valaki egyszer megízlelte az Úr jóságát és mégis boldogtalan, ez csak azért van, mert belekeveredett földi törekvésekbe. Minél mélyebben merül bele az ember a földi dolgokba, annál erősebb benne a földi gondolkodás. És minél inkább elmerül Istenben és minél többet foglalkozik az Ő dolgaival, annál inkább növekszik benne a mennyei gondolkodás. - Olyan a természetünk, hogy magunkhoz ragadnánk mindent, amit csak lehet; Isten jellemvonása az adás. A legdrágábbat adta oda ennek a hálátlan világnak. Isten Fia önmagát és mindenét odaáldozta értünk. Aki megtapasztalja magán Istennek ezt az ajándékozó szeretetét, új emberré lesz, olyanná, aki maga is képes adni.A thessalonikai és filippibeli keresztyének Isten kegyelme által olyan örömmel adakoztak, hogy szinte zavarba hozták az apostolt. Jeruzsálemi testvéreik szorultságának megkönnyítésére erejükön felül adtak (2 Kor 8, 1-3).

Isten gyermekei megértik az Ige szavát: Jobb adni, mint venni! A jókedvű adakozót szereti az Isten és megáldja. Az ilyen ember megtapasztalja az Igét: "Adjatok és nektek is adatik. Jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak majd az öletekbe" (Luk 6, 38). Aki fösvény és nem tud adni, ne gondolja, hogy Isten gyermeke, mert megcsalja magát. Talán valamikor kapott már kegyelmet, de letért Isten útjáról, mivel újra elfoglalta szívét a pénzszeretet. A kapzsiság és fösvénység bálványozás. Aki a mammonnak szolgál, bálványimádó (Ef 5, 5). A fösvénység szívesen ölt kegyes ruhát, pedig a pénz embere Isten ellensége.
 

Isten ígéreteinek tárháza- Kiálts szabadításért, és köszönd meg azt!


C. H. Spurgeon -

"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem"(Zsolt 50,15)
 
 

Ez aztán az ígéret!

Beköszöntött a "nyomorúság ideje". Ilyenkor nappal is sötét az ég, és minden óra sötétebbnek látszik az előzőnél. Ilyenkor igazán időszerű ez az ígéret: a felhős napokra íratott.

Íme, Isten bátorító tanácsa: "hívj segítségül engem!" Fölösleges kellene hogy legyen ez a figyelmeztetés, hiszen szüntelenül ezt kellene tennünk, egész nap és mindennap. Mekkora kiváltság, hogy segítségül hívhatjuk Istent! Milyen bölcs az, aki él ezzel a kiváltsággal, és milyen ostoba, aki emberekhez szaladgál segítségért! Az Úr kérlel, hogy tárjuk elé ügyünket. Ne habozzunk hát, hanem siessünk ezt megtenni.

Íme, vigasztaló ígérete: "Megszabadítlak téged". Akármi legyen is a nyomorúságunk, Isten kivétel nélkül minden esetben teljes, biztos és boldogító szabadulást ígér. Ő maga akar megszabadítani minket. Mi hiszünk ebben, és az Úr megjutalmazza hitünket.

De ne feledkezzünk meg a végéről sem: "és te dicsőítesz engem". Bárcsak valóban megtennénk ezt, és szabadítása után hálásan dicsérnénk szabadító Urunkat! És mert szabadítását előre ígéri, már előre is dicsőíthetjük Urunkat azért, hogy meg fog szabadítani.
 

Bizonyságaid örökkévaló örökségem


Alfred Christlieb -

...Ó, bárcsak az én uram szembekerülhetne azzal a prófétával, aki Samáriában van! (2.Kir. 5,3)

 
Ez az Ige a gyermek szájából megtaníthat bennünket arra, hogy milyen fontos a helyes bizonyságtétel a helyes időben.

Ez a kislány valószínűleg ki sem nyitotta a száját egyetlen összejövetelen sem, mégis olyan misszionáriusává vált a pogány országnak, akitől tanulhat Isten Igéjének minden hirdetője. Ez a gyermek egyenesen tanítómester az igehirdetők kiképzésében. Elsősorban azért, mert szilárdan hiszi, amit mond. Ha kételkedett volna afelől, hogy Elizeus Naámánt meg tudja gyógyítani, akkor ezt mondta volna: "talán, lehetséges", de így szavának nem lett volna jelentősége. De bizonyságtétele olyan hittel teljes és bátor, hogy Naámánt egész csapatával Samáriába indítja.

Tanuljunk ebből mi, akik az evangéliumot prédikáljuk! Körül vagyunk véve olyan emberekkel, akik tele vannak bűn-poklossággal és tanácstalanul kérdezik: "Hogyan lehetek én tiszta"?

Mi mondhatjuk még nagyobb hittel, mint ez a kislány: "Ó, ha a Golgota prófétájával szembekerülnél"!

A kislánytól megtanulhatjuk bizonyságtételünket olyan egyszerűen, mesterkéletlenül, hittel teljesen elmondani, hogy az az embereket megindítsa.

Mindenekelőtt azt kell megtanulnunk, hogy bizonyságtételünk tartalmát világosan foglaljuk össze. Mondjátok az igehirdetőnek: beszélj úgy, hogy amit mondasz, egy mondatba összefoglalható legyen!" S az lenne jó, ha ő azt válaszolná: "Ó, ha a Golgota prófétájával szembekerülnél, meggyógyulnál bűneid poklosságából"! Az ilyen alázatos szívből jövő, egyszerű bizonyságtétel, ha a Megváltó iránti szeretet és hit hatja át, megmutathatja az embereknek az egyetlen Segítőt nyomorúságukban, és örökéletre vezetheti őket.
 

Varga László - Isten asztaláról


"Józsefre szemet vetett urának a felesége... Ő ...azt felelte: Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?!" (1Mózes 39,7-20)

Minden kísértés esetén a kulcskérdés: "Miért ne tegyem?" A részeges: "Miért ne ihatnék még egy pohárral?" Az alkalmi tolvaj: "Miért ne vehetném el, nem is fog hiányozni?" és így tovább. Mindig kéznél van a logikus, meggyőző mentség. A lelkipásztornak vagy az anyának a legnagyobb gondja, mit tud felelni a "miért" kérdésre. A szokásos feleletek: mert megbüntetnek, mert beteg leszel, mert szégyen, mert Isten megver, rendszerint hatástalan. Egyetlen hatásos ellenérv maradt: "Isten szeret. Naponta tapasztalom áldásait. Gyermeke vagyok. Hogyan fogok Isten szemébe nézni, ha megteszem?" József nem arra hivatkozik, hogy mit fog szólni a gazdája. Azt az asszony el tudta volna intézni. "Hogyan vétkezzem Isten ellen?" Erre nincs mit mondania annak, aki ismeri Istent. Ezért nem magánügy a hit. Ezért nem tud talpra állni társadalmunk, mert nem az a legnagyobb kár, amit a múlt rendszer anyagi téren, hanem amit a lelkekben rombolt. Ezért olyan fontos a hitben való nevelés. Ezért volna döntő szerepe az újjáépítésben az egyháznak, ha vállalná.

Uram, Istenem, kétségbeesve figyeljük a hitetlenség rombolását társadalmunk erkölcsi életében. Csak Te tudsz rajtunk segíteni. Csak Te tudsz olyan erős hitet adni, mely megállíthatja az általánossá lett bűn rombolását. Adj hitet, Uram, népünknek! Adj hitet gyermekeinknek! Adj mély hitű tanítókat, pásztorokat, és add nekik Szentlelked erejét, hogy újraépülhessen egyházunk, hatásos legyen az igehirdetése! Adj erőt az én hitemnek, hogy legalább családomat tudjam szavam hitelével, életem tisztaságával tiszteletedre vezetni! A Te szereteted hassa át életünket, hogy a "miért" kérdésre nekünk is annyi legyen a feleletünk: Mert Isten szeret. Ámen.

Mindennap az Ige fényében- SHALOM, AZAZ BÉKESSÉG


Andrew Kuyvenhoven -

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 16,17-20 
 
17 Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal, hogy az ellenkezőjét tanítják annak, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! 18 Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és szép szóval, ékesszólással megcsalják a jóhiszeműek szívét. 19 Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez. Nektek tehát örülök. De szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra. 20 A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!

"A békesség Istene pedig összezúzza a sátánt lábatok alatt hamarosan."(Róm 16,20)

Amikor az apostol levelének befejezéséhez közeledik, Krisztus gyülekezetére gondol, tudniillik arra, hogy mennyire körül van az véve gonosz erőktől és hamis tanítóktól (17. és 18.v.). De aztán bátorítja az egyházat, és önmagát is, midőn rámutat arra a munkára, melyet Isten végez: "A békesség Istene pedig összezúzza a sátánt..."
A Biblia gyakran azokkal az ajándékokkal nevezi el Istent, melyeket ő adományoz. Így hívja Istent a "kegyelem Istenének", "a vigasztalás Istenének", "a bátorítás Istenének". Miért? Azért, mert ő a forrása és eredete ezeknek az ajándékoknak, amelyek tőle áradnak felénk. Itt Pál "a békesség Istenének" nevezi őt.
Midőn a békesség Istenének hívjuk őt, nemcsak azt értjük ezen, hogy az Úr Jézus Krisztus által békességünk van vele. Az a gondolat szólal meg itt, hogy ő a shalom Istene. Ez egy régi héber szó, amelyet a legtöbb hívő ember újból megtanult.
A shalom békesség és boldogulás, teljesség és gyógyulás, harmónia és nyugalom. Isten országának a békessége. "A békesség Istene" az a valaki, aki elhozza "az országot".
Isten úgy hozza el ezt a paradicsomi békességet, ezt az örökkétartó országot, hogy összezúzza a sátánt. "A békesség Istene pedig összezúzza a sátánt a lábatok alatt hamarosan." Ez a megállapítás visszautal Isten első ígéretére, melyet akkor tett, amikor megbüntette az emberiséget és megátkozta a kígyót (1Móz 3,15). Ez az ígéret most teljesedik be.
A kígyó (sátán vagy ördög) a békesség nagy megzavarója. Ha egyszer megsemmisül, a shalom létrejön.
Jézus Krisztus a maga munkájával döntő csapást mért a sátánra. Ma ez a harc folyik tovább. Hamarosan véget ér.
"A békességnek Istene pedig összezúzza a sátánt lábatok alatt hamarosan." Isten végzi az összezúzást, de ehhez egyházának a csizmáit használja fel. Általunk az Úr harcol, hogy békét teremtsen ezen a világon. Ő cselekszik, de nem nélkülünk cselekszik.
"Hamarosan" az összes gonosz legyőzetik. Az ős ellenség a legjobb úton van a megsemmisülés felé. És akkor shalom lesz, barátaim. Shalom!
 

Krisztus mindenek felett- A CSALÓDÁS FEGYELMEZ


Oswald Chambers -

"Maga azonban Jézus nem bízta magát reájuk, ...mert ő maga tudta, mi van az emberben" (Jn 2,24-25)
 
 

A kijózanodás azt jelenti, hogy az életről nincsenek többé hamis nézeteink. Ha csalódások által józanodunk ki, lehet, hogy keserűvé és keménnyé, szeretetlenül ítélkezővé leszünk mások iránt, de az Istentől való kijózanodás megtanít arra, hogy úgy nézzük az embereket, ahogy vannak, és mégse legyünk barátságtalanul szigorúak, ne vágjunk a szemükbe keserű szavakat. Az életben sok kegyetlenség onnan származik, hogy hiú ábrándokban ringatjuk magunkat. Nem úgy vagyunk őszinték egymás iránt, amilyenek valójában vagyunk, csak az egymás felőli elképzeléseinkhez ragaszkodunk őszintén. Saját elképzelésünk szerint pedig minden vagy nagyszerű és kiváló, vagy aljas és gonosz. Az ember sok szenvedésének az az oka, hogy nem akar kijózanodni. Valahogy így szoktunk tenni: például szeretünk valakit - és nem szeretjük Istent - tökéletességet és teljes egyenességet várunk tőle, és ha nem ilyen, kegyetlenek és követelődzők leszünk. Azt várjuk az embertől, amire képtelen. Csak egyetlen valaki van, aki az emberi szív utolsó fájdalmas vágyódását is ki tudja elégíteni: az Úr Jézus Krisztus. Ő tudja, hogy minden olyan kapcsolat szerencsétlenül végződik, amely nem az iránta való hűségre épül. Urunk nem bízott emberekben, mégsem volt soha bizalmatlan vagy keserű. Urunk tökéletesen bízott Istenben és abban, amit az Ő kegyelme tehet minden emberért, ezért nem esett kétségbe senki miatt. Ha emberekben bízunk, végül mindenki miatt kétségbe fogunk esni.
 

Isten műhelyében- Harc a hazugság ellen

Carl Eichorn -

"Vessétek el a hazugságot, szóljatok igazat ki-ki az ő felebarátjával, mert egymásnak tagjai vagyunk. " (Ef 4, 25) 


 

Az óember keresztül-kasul hazug. Becsapja önmagát és másokat is. A látszatok világában mozog, minden törekvése az értelmetlen becsvágy, a semmitérő birtoklási vágy és a hiábavaló világi kívánság. Valaminek képzeli magát, holott semmi. Csak ha levetkőztük az óembert az Úr Jézusban való hitben, tudunk minden mást is letenni, ami az ő területébe vág. És ebben első a hazugság. Rátapad az emberre mint valami sötét árnyék. Természete szerint mindenki hajlamos arra, hogy hibáit letagadja. Megtérni azt jelenti: igazzá lenni. Vannak emberek, akik általában utálják a hazugságot és szégyellnék magukat, ha másokat becsapnának, de gőgjük megakadályozza őket abban, hogy beismerjék saját igaztalan voltukat. Csak az lesz igazzá, aki alázatosan meghajol Isten előtt.

"Vessétek el a hazugságot!" De hogyan vethetnénk el, ha fel sem ismerjük és ügyet sem vetünk rá? Vigyázzunk szavainkra és kérjük az igazság Lelkét, hogy intsen, valahányszor hamis érveket hozunk fel, büntessen meg, ha igaztalan szó csúszik ki a szánkon. - Milyen sokszor túlzunk és fontoskodunk! Csak azt említjük meg, ami előnyös és kedvező fényt vet ránk, a többit elhallgatjuk. Nem hazudunk kifejezetten, de megkerüljük az igazságot, nagyzolunk, kétértelműen beszélünk. Valamilyen mellékes okot megnevezünk, de a fő okot elhallgatjuk, vagy pedig hallgatásunkkal a másikat hamis hitben hagyjuk, mert kellemetlen a dolgot tisztáznunk. Hányszor visszatartjuk az igazságot emberfélelemből vagy nem mondunk igazat, hogy tessünk embereknek. Ha Jézus Lelke ezekhez hasonló hamisságokat fed fel bennünk, üdvös azt nyíltan bevallani: "Nem mondtam igazat!" Vagy: "Elhallgatással vétkeztem az igazság ellen." Az ilyesmit persze nehezen vesszük ajkunkra; mélyen megszégyenítő, de biztos eszköz arra, hogy a hamis látszattól megszabaduljunk.

Elsősorban az Úr előtt alázkodjunk meg mélyen, ha hamisságon kapjuk magunkat és keressünk megtisztulást Jézus vérében. A hazugság másokkal kapcsolatban azért olyan utálatos, mert megöli a bizalmat és a szívélyes testvéri érintkezést. A hazug ember kiközösíti magát a gyülekezetből. Az apostol kifejezetten hozzáteszi: "mert egymásnak tagjai vagyunk." - A nem őszinte lelkület szétválaszt, az igazság összekapcsol, ezért: vessétek el a hazugságot!

Isten ígéreteinek tárháza-Az eljövendő találkozás ígérete


C. H. Spurgeon -

"...ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek" (Jn 16,22)
 


Ő eljön újra, és amikor majd meglát minket és mi is megláthatjuk Őt, nagy lesz az öröm. Micsoda boldog visszatérés lesz ez!

Ez az ígéret valamilyen formában azonban naponként beteljesedik. Urunk sok mindent "ismét" megcselekszik velünk. Egyszer már megbocsátotta bűnünket, de "ismét eljön" és feloldoz, valahányszor új meg új hűnök szomorítanak meg minket. Egyszer már megérttette velünk, hogy Isten elfogadott minket, de amikor erőtlenkedik a hitünk és nem érezzük ennek áldását, akkor újra meg újra eljön és megerősít. Azt mondja: "békesség néktek"; és újra megörvendezteti a szívünket.

A múltban kapott minden áldás az eljövendő áldások záloga. Ha Krisztust már megtapasztaltuk, akkor újra meg fogjuk tapasztalni. Korábbi áldásait ne tekintsük elmúlt és eltemetett dolgoknak, amelyeket el kell siratnunk, hanem inkább elvetett magvaknak, amelyek egyszer csak kibújnak a földből, és mi felkiálthatunk: "Újra itt vannak". Lehet, hogy most éppen sötét napokat élünk, mert nem úgy van velünk az Úr, ahogyan azt korábban már megtapasztaltuk. Bátorodjunk fel, mert Ő nem sokáig rejtőzik el. Hamarosan újra megtapasztaljuk közelségét. Ezért kezdjünk máris örvendezni, hiszen ma is azt üzeni: "Ismét meglátlak majd titeket".
 

Bizonyságaid örökkévaló örökségem


Alfred Christlieb -

Egyszer portyázó csapatok mentek ki Szíriából és azok Izrael országából egy kislányt vittek el foglyul... (2.Kir.5,2)
 


Ez a gyermek Isten eszközévé lett, aki által a pogány szíriaiak Izrael Istenét, az igazi, élő Istent megismerték. A Biblia sejtet egyet-mást ennek a gyermeknek az életéből.

Már kicsi korában vagy személyesen, vagy szülei elbeszélése által meg kellett ismernie Elizeus prófétát. Így nyert hitet Isten csodatévő erejében, amely Elizeus által munkálkodott.

Micsoda kegyelem, hogy ez a gyermek már kicsi korában erre a meggyőződésre jutott! Így tartotta meg Istennel való élő közösségét a halott, pogány környezetben is.

Az ifjúságra nézve is érvényes a figyelmeztetés: ,,Korán vesd el magodat"! A szülőknek pedig így szól az Úr: "Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket"! Ne hárítsátok el ezt a szent feladatot magatoktól!

Képzeljük csak bele magunkat a kislány szüleinek szomorúságába, amikor elvitték gyermeküket! Mennyi könny folyhatott ott! A szeretett gyermek áldozatul esett a kegyetlen katonáknak.

S a kislány? Kegyetlen sorsot várva ott áll a damaszkuszi piacon, a rabszolgapiacon. És Isten, az Úr? Ő maga irányítja annak a kislánynak a sorsát úgy, hogy áldássá legyen a kezében az egész nép számára. E gyermek sorsa a Szentírás egy lapjává is lesz, és áldássá válik örökre.

Emlékezzünk erre a könnyel teli napokban mind magunkra, mind gyermekeinkre nézve!

A kislány kezdetben mit sem sejtett Isten szándékáról, amikor elhurcolták. "De később majd megérted!" Micsoda hordereje lett ennek a rövid megjegyzésnek: "Ó, bárcsak az én uram szembekerülhetne azzal a prófétával, aki Samáriában van"!

A legnagyobb áldásait Isten a legkeserűbb szenvedések által készíti elő.
 

Varga László - Isten asztaláról


"Életemre mondom - így szól az Úr -, hogy úgy fogok veletek bánni, ahogyan ti beszéltetek ellenem! Itt a pusztában fogtok holtan elhullani... ahányan csak vagytok, húszévestől fölfelé, mert zúgolódtatok ellenem. Nem mentek be arra a földre, amelyről esküvel ígértem, hogy ott fogtok lakni." (4Mózes 14,28-30)
 
 

Ezek a szörnyű szavak nem a pogányok, nem az istentagadók, hanem Isten választott népe ellen szólnak. Azok ellen, akiknek Isten esküvel megígérte, hogy velük lesz, hogy boldogságra, szabadságra, gyönyörű új hazára, új életre fogja vezetni őket. Csak annyit kellett volna megtenniük, hogy bízzák sorsukat szabadító Istenükre, hogy engedjék vezetni magukat. De ők okosabbak akartak lenni. Jobban akarták tudni, hogyan lehet elérni ugyanazt a célt. Nem akarták tudomásul venni, hogy tehetetlen rabszolga népként Isten nélkül semmire se mennek. Azóta eltelt kb. három és fél ezer esztendő. Okosabbak lettünk? Kellett a keresztyén népeknek két világháború, hogy boldogságot harcoljanak ki maguknak? Kell nekünk ma is egymás leigázása, saját testvéreink megalázása, kizsákmányolása? Eredményesebb, mintha Isten szeretettörvényére bíznánk magunkat? Isten ítélete ma is érvényes. Nem mese, nem elmélet, megvalósulását világosan láthatjuk mindennapjainkban. Valahogy csak meg kellene értenünk: ha élni akarunk, nincs más utunk, csak az, amire Isten irányít.

Urunk, Istenünk, nem vagyunk hitetlenek, megtanultuk és tudjuk, hogy egyedül benned bízhatunk, aki sorsunkat kezedben tartod. Ismerjük törvényedet, tapasztaljuk hatalmadat. Nincs mentségünk, amikor ellenkezőjét tesszük annak, amit tanítasz, amerre vezetni akarsz. Mint a gyermek, aki földhöz veri magát, mikor asztalhoz akarják ültetni. Én sem vagyok különb, csak egyszerű tagja engedetlen népednek. A többiekkel együtt szenvedem érvényes ítéletedet. Úgy érzem, már több mint egy nemzedéket sújtott ítéleted nyomorúsága. Hadd tanuljuk meg végre az engedelmességet, és vezess be "ígéreted földjére", olyan életre és közösségre, amelynek ismerhetjük és tapasztalhatjuk Tőled kapott értelmét és szépségét! Ámen.
 

Mindennap az Ige fényében- ISTEN FOLYTATÓDÓ MUNKÁJA


Andrew Kuyvenhoven -

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 15,14-21 
 
 

14 Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jóssággal, telve a teljes ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani. 15 Ám, kissé merészebben írtam nektek, mintegy emlékeztetve titeket ama kegyelem alapján, amelyet Isten adott nekem arra, 16 hogy a pogányokért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, és végezzem az Isten evangéliumának papi szolgálatát, hogy a pogányok áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen. 17 Krisztus Jézusban tehát van okom a dicsekvésre Isten előtt. 18 Mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam a pogányok megtéréséért szóval és tettel, 19 jelek és csodák erejével, a Lélek ereje által: úgyhogy Jeruzsálemtől kezdve egészen Illíriáig mindenfelé hirdettem a Krisztus evangéliumát. 20 Eközben pedig azt tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot nem ott hirdettem, ahol Krisztust már ismertté tették, hogy ne idegen alapra építsek, 21 hanem ahogyan meg van írva: "Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik még nem hallották, azok megértik."

"Mert semmi olyanról nem mernék beszélni, amit nem Krisztus tett általam a pogányok megtéréséért."
(Róm 15,18)

Isten arra használ minket, hogy általunk megnyerjen másokat, és hitből való engedelmességre bírja őket.
Amikor ez megtörténik, óvatosnak kell lennünk, nehogy bármit is magunknak tulajdonítsunk. Ha egyáltalán szólni akarunk a dologról, példának állítsuk magunk elé amit Pál mond: "amit ... Krisztus tett általam..."
Krisztus munkája nem ért véget mennybemenetelével. Midőn Pál úgy beszél Jézusról, mint az ő missziói munkájának alanyáról, nem kegyes szólamot használ. Egyszerűen megállapítja, hogy Krisztus folytatódó munkája tény: "amit Krisztus tett általam". Jézus munkája nem korlátozódik arra, amit a földönlétekor tett: Általunk ma is folytatja munkáját.
A keresztyén élet és a keresztyén egyház méltósága és nemesi rangja éppen az, hogy mi Isten eszközei vagyunk. Az evangélium, amelyet az apostolok hirdettek, és amelyet mi tanulmányozhatunk a Római levélben, testet ölt a mai hívőkben. Isten arra használja fel a keresztyéneket, hogy általuk mások meghódoljanak őelőtte.
A kérdés nem az, hogy Krisztus él-e. Ő él. A kérdés nem az, hogy ő munkálkodik-e. Munkálkodik. A kérdés az, hogy vajon a keresztyének az ő rendelkezésére bocsátják-e magukat, mint szolgálatkész eszközöket a folytatódó misszióra.
Hányan mondhatjuk el magunkról: "amit Krisztus tett általunk, hogy másokat megnyerjen?"
Ha időt szánunk rá, hogy válaszoljunk erre a kérdésre, úgy kell felelnünk, mint akik Krisztus testének, az egyháznak a tagjai vagyunk. A keresztyén missziónak számtalan szempontja van. Ez magában foglalja az irgalom cselekedeteit, melyekkel segítjük a szükségben levőket, a keresztyének politikai aktivitását, a Szentírás fordításának munkáját, a szolgálatokat megszámlálhatatlan intézményben, külmissziói munkások kiküldését, stb.
Krisztus egyházának minden tagját felhasználja ebben az egy nagy munkában. "Tusakodjatok imádságaitokban velem együtt az Isten előtt, " - mondta Pál (30.v.). Isten az ő egyházának valamennyi tagját felhasználja, hogy minden embert engedelmességre bírjon. Használatba vett-e már téged?
 

Krisztus mindenek felett- MIT LÁTSZ A FELHŐIDBEN?


Oswald Chambers -

"Íme, eljő a felhőkkel" (Jel 1,7)
 
A Biblia a felhőket mindig Istennel hozza kapcsolatba. A felhő az a gond, az a fájdalom vagy gondviselésszerű esemény személyes életem körén belül vagy kívül, ami miatt bizonytalannak tűnik, vajon igazán uralkodik-e Isten. És éppen ezek közt a felhők között tanít Isten Szent Szelleme arra, hogy hitben járjunk. Ha nem lennének felhőink, nem lenne hitünk sem. "A felhő Atyánk lábanyomában a por." Éppen a felhő jelzi, hogy Ő itt van. Micsoda meglepő felfedezés megtudni, hogy a szenvedés, gond, fájdalmas veszteség olyan felhők, amik Istennel együtt járnak. Nem közeledhet hozzánk felhők nélkül; nem jön ragyogó napsütésben. Nem igaz, ha azt mondjuk, Isten a próbákkal meg akar tanítani valamire. Minden felhővel, amit felhoz egünkre, el akar feledtetni valamit. Hitünket akarja egyszerűvé tenni, mígnem úgy járunk vele, mint atyjával a gyermek. Ő meg a lelkem, mindenki más csak olyan mint az árnyék. Amíg mások árnyékká nem válnak, addig újra meg újra felhő és homály vesz körül. Vajon egyre egyszerűbb lesz-e a kapcsolat Isten és közöttem, olyan amilyen még sohasem volt? Összefüggés van Isten különös gondviselése és a között, amit tudunk róla. Meg kell tanulnunk életünk titkait Isten megismerésének a fényében értelmezni. Amíg a legsötétebb, legfeketébb valóságokkal nem tudunk szembenézni anélkül, hogy Istent kárhoztatnánk, addig nem ismerjük Őt. "Ők pedig megijedtek, amikor azok belekerültek a felhőbe..." (Lk 9,34). Jézuson kívül van-e még valaki a felhődben? Ha igen, akkor még nagyobb lesz a sötétség. El kell jutnod odáig, ahol már senkit nem látsz, "csak Jézust egyedül"! (Mt 17,8).

Isten műhelyében- Ne a levegőt vagdosd!

Carl Eichorn -

"Úgy küzdök, mint aki nem levegőt vagdos. "(1 Kor 9, 26)


Ha túljutottunk a megtérés harcán, még nem vagyunk túl a küzdelmeken. Most az Isten kegyelme által elnyert helyünket kell megtartanunk. A gonosz ugyan legyőzött ellenség, de a győzelmet mindig újra meg kell ragadnunk hitben. Pál apostol eltalálta az ellenséget, nem a levegőt vagdosta. Nem mellé csapott, mint sokan, akik csak látszatra vívnak és nem akarják megadni óemberüknek a halálos döfést. Pál kíméletlen volt saját teste ellen. "Megsanyargatom (szó szerint: öklözöm) testemet." Nem volt elnéző és kíméletes a testével, hanem szigorú és könyörtelen. Nem uralkodhatott rajta többé a test. Pál megfékezte és lekötözte, hogy szolgai helyére utasítsa vissza, ahová való. A test csak eszköze a léleknek, nem szabad uralkodnia felette. "Segíts Uram, hogy a testem ne okozzon kárt a lelkemnek" - imádkozott egyszer valaki. A testi szükségletek és igények kielégítése nem kerülhet első helyre. Ha testünket a szükséges mértéken túl ápolgatjuk, érzékivé, mindenféle kívánság és élvezet táptalajává válik.

Legyünk szigorúak testünkkel és egész óemberünkkel szemben, aki semmi áron nem akar meghalni; ellenkezik, kér, könyörög. Legyünk határozottak: a testünk részéről legnagyobb veszély az élvezetvágy. Sokak számára el van zárva e felé az út, kevesen élhetnek nagy bőségben, a legtöbben szűkös körülményekre vannak ítélve. Most csak az a kérdés, hogyan viseli el az ember a szűkölködést. Ha élvezetvágy él benne, nincs ínyére a sovány eledel. A nemi ösztön is sok alkalmat ad a szakadatlan harcra. Nehogy legyőzzön és veszélyes utakra vonjon, amelyek mocsárban és szakadékban végződnek! Itt határozottnak és kérlelhetetlennek kell lennünk. Ha mindjárt az elején nem állunk ellent, csakhamar beleveszünk a bűnbe.

Természetesen az apostol nem a saját erejéből állt ellent olyan kímélet nélkül saját testének, hanem Jézus szeretetének erejében, amely betöltötte a szívét. Nem képzelte magát mégsem hősnek, aki lenézhet másokat és aki elől a gyengék félelemmel visszahúzódnak. Tudatában volt saját gyengeségének; minden erőtelen testvérhez lehajolt, együttérzett velük. Legyünk szigorúak önmagunkkal szemben, szelídek és szeretetteljesek másokkal szemben! Ilyenek a kegyelem talaján álló hősök, ellentétben a saját erejükből harcolókkal.

Isten ígéreteinek tárháza - Megveri ellenségünket


C. H. Spurgeon -

"Eltávolítja ellenségedet" (Zof 3,15)
 
 

Micsoda vereség volt ez! A Sátán trónfosztottá lett a szívünkben, ahogy a mennyben is azzá lett. Krisztus megfosztotta őt felettünk való uralmától. Még zaklathat bennünket, de már nem tarthat igényt ránk. Nem vagyunk az övéi már, nem kötözheti meg lelkünket: a Fiú megszabadított minket, és valósággal szabadok lettünk (Jn 8,36).

Még él ugyan az ősellenség és vádolja a testvéreket, de már ennek a tevékenységének is megszabta a végét az Úr: nagy védőügyvédünk elnémítja a vádaskodót. Az Úr megdorgálja ellenségeinket, és megvéd bennünket, hogy az ördög tevékenysége mit se árthasson nekünk.

Még mindig támad bennünket a gonosz szellem mint kísértő, és megpróbálja befészkelni magát a szívünkbe, de innen is kitessékeli az Úr. Még vonaglik, mint a kígyó, de már nem hatalmaskodhat. Még támaszt bennünk istenkáromló gondolatokat, amikor csak alkalma van rá, de hamar megkönnyebülünk, mert az Úr csendet parancsol neki és kotródnia kell, mint a megvert kutyának.

Uram, cselekedd meg ezt mindazokkal, akiket éppen ma is keserít és csüggeszt a Sátán kutyájának ugatása. Szabadíts meg minket ellenségünktől, és dicsőítsd meg előttünk magadat. Uram, Te, aki már legyőzted őt, bárcsak száműznéd őt teljesen ebből a világból! Ámen.
 

Bizonyságaid örökkévaló örökségem


Alfred Christlieb -

És íme, két férfi beszélt Jézussal: Mózes és Illés. (Lk 9,30)
 
Még egyszer találkozunk Illéssel Jézus megdicsőülésénél. Mózessel együtt jelent meg a próféta az Üdvözítőnek. Milyen dicső ez az utolsó képe a Szentírásban! Először a megjelenésére figyeljünk. Csupa fény ő. Azt, aki a földön durva és egyszerű zarándokruhában járt (2.Kir 1,8), itt megdicsőülten látjuk.

Micsoda különbség van alázatosságában való fellépése és fénylő dicsősége között!

Így dicsőülünk meg mi is egykor, s ilyen dicsőségben látjuk viszont azokat, akik az Úrban elaludtak.

Aztán figyeljünk azokra, akiknek körében Illést látjuk. Mózes van vele, az Ószövetség közbenjárója és Jézus, az Újszövetségé. Milyen mások ezek a személyek, mint azok, akikkel e földön bajlódnia kellett! Akkor a Baál papok, az ingatag Akháb, a gyalázatos Jézabel és a kétfelé sántikáló nép volt körülötte, akik sok fáradságot és bajt okoztak neki. Most már semmi sincs, ami elszomoríthatná.

Pálról olvassuk egy helyen, hogy mennyire felüdült és megerősödött, amikor fogságában a római testvérek csapata jött elé (Csel. 28,15). Mennyivel felüdítőbb kellett, hogy legyen Illésnek ez az együttlét a megdicsőülés hegyén!

Így a Krisztusban elaludtak is kimondhatatlan örömben vannak odafenn.

A legfontosabb azonban a megdicsőülés hegyén az volt, amiről ott beszéltek: Jézus Krisztusnak Jeruzsálemben bekövetkező haláláról, feltámadásáról, az emberiség megváltásáról. Amit sem Mózes, az Ószövetség közbenjárója, sem Illés, az Ószövetség megújítója nem tudott elvégezni, azt végzi el Isten Fia!

Ez maradjon a mi legfontosabb beszédtémánk is minden időben.
 

Varga László - Isten asztaláról


"[A tanítványok] arról vitatkoztak az úton egymással, hogy ki a legnagyobb? Jézus ekkor leült, odahívta tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája." (Márk 9,33-35)
 
 

Az ember olyan, mint a versenyparipa: nem tudja elviselni, hogy mások megelőzzék. A leggyengébb is első szeretne lenni valamiben. A lenézett korhely abban, hogy ő tud inni a legtöbbet. Jézus egy szóval se tiltja ezt a természetes vágyat. Csak a célját, a szempontját akarja irányítani. Szempontja pedig ez: Isten gyermekei vagyunk. Ki akar Isten legelső, legkedvesebb gyermeke lenni? Az a nagyobb, aki legtöbbet tesz Isten célja szolgálatában, a boldogságteremtésben. Szolgálj tehát többet a többieknél! Előzd meg a többieket szeretetben! Vállald a legutolsó munkát, amire a többiek szeretete már nem képes. Nevesd ki a nagyzolót, aki önmagában akar nagy lenni! Mit ér vele? Méltóságát magával viszi a sírba. A Te méltóságodat Isten biztosítja. Az pedig nem lehet más, mint ha minél jobban kirajzolódik egyéniségeden Isten képe, amire megteremtett. Látható, megismerhető formában a Krisztus képe. Az tehát a méltóságod, ha életed és munkád Isten gyermekeként hasonlítani fog Isten egyszülött Fiához, az Ember Fiához, a Mintaemberhez. Nála nem tudsz nagyobb lenni. Ő a cél. És ha az emberi gonoszság keresztre feszít, légy boldog: most jutottál hozzá a legközelebb.

Atyám, nem szeretnék az utolsók közt lenni gyermekeid rangsorában. Arra biztatsz, hogy álljak be a versenybe, és akarjak első lenni. Bennem van az ösztön, hogy megelőzzem a többieket. Jó érzés, ha csodálnak, megdicsérnek az emberek, ha felnéznek rám. Az ő szemüket látom, a Te szemed messze van tőlem, nem érzem mindig magamon, azért kívánatosabb az, ha ők tartanak nagyra. Adj erős hitet, hogy többre vágyjak! Hogy mindig magam előtt lássam buzdító, dicsérő vagy megrovó pillantásodat. Hogy az legyen a vágyam, hogy Te dicsérj, hogy Te mondd: "Jól van, hű szolgám!" Add, hogy ezt a dicséretet lássam meg azok szemében, akik miattam adnak hálát neked szeretetedért! Ámen.
 

Mindennap az Ige fényében- HA KÉTSÉGEID VANNAK, TARTÓZTASD MEG MAGAD


Andrew Kuyvenhoven -

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 14,13-23 
 
 

13 Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást. 14 Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az. 15 Ha pedig atyádfia valamilyen étel miatt megszomorodik, akkor nem jársz el szeretetben. Ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt. 16 Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek. 17 Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm; 18 mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt. 19 Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják. 20 Étel miatt ne rombold az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszi azt. 21 Jó tehát nem enni húst, nem inni bort, és semmi olyat nem tenni, amin testvéred megütközik. 22 Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött. 23 Aki pedig kételkedik, amikor eszik, máris elítéltetett, mivel nem hitből tette. Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn.

"Aki pedig kételkedik, amikor eszik, az már elítéltetett, mivel nem hitből tette. Mert ami nem hitből származik, az bűn."
(Róm 14,23)

Mindent abban a meggyőződésben kell tennünk, hogy Isten színe előtt helyesen cselekszünk. Amikor hiányzik ez a meggyőződés, tartózkodjunk a dolog megtételétől.
Ez mást jelent, mint amikor azt mondjuk, hogy bármit megtehetünk, amíg "nem látunk benne semmi rosszat". Túl gyakran halljuk ezt a szólamot. És az emberek mindig védekezőleg mondják: "Ha nem tudod bebizonyítani, hogy tévedek, én bizony habozás nélkül megteszem."
Sokkal komolyabban kellene élnünk a szabadság ajándékával. Jézus Krisztus megszabadított minket a bűn hatalmától és a törvény hatalmától, és Istennel való békességet adott nekünk. Most hát felelősen kell használnunk ezt a szabadságot. És minden időben meg kell őriznünk az Istennel való békességünket.
A keresztyén élet alapvető szabálya az, hogy hitből élünk. Akár eszünk, akár iszunk, akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Ezt az Istennel való köteléket, amelynek hit a neve, mindenáron meg kell őriznünk. Ezért Pál nem azt mondja "az erőtlen" tagoknak, hogy egyék meg azt, ami szerinte vallásilag törvényes étel (14.v.). Azt mondja nekik, hogy "tartsák meg a hitet" (22.v.). Valahányszor csak úgy gondolják, hogy nem tehetnek meg bizonyos dolgot, hogy ugyanakkor az Istenben való hitet is megtartsák, akkor nem szabad megtenniük azt.
A bibliai alapelv az, hogy "aki kételkedik, már elítéltetett". Miért? Azért, mert "ami nem hitből származik, az bűn."
Isten megáldotta életünket, de ez az áldás soha nem azokat a dolgokat jelenti, amiket látunk, eszünk, teszünk vagy veszünk, hanem mindig az Istennel való közösségünket. Ha ez a közösség összetörik, minden darabjaira hullik. Ezért bármiféle szórakozás, bármiféle nyereség, bármelyik nap, azaz bármi, amit nem tudunk őszintén megköszönni Istennek, ellentétben van a hittel. Bűn, ami Isten és közénk kerül. Soha nem lehet belőle áldás. Átok az. Az alapelv az, hogy tartózkodnunk kell, ha kétségeink vannak.
De bármiféle szórakozás, bármiféle ünnep, bármiféle szerzemény, bármiféle kapcsolat, mely "hitből származik", jó. Istent kell dicsérni, és neki kell megköszönni ezeket a dolgokat, mert ő a forrás, ahonnan minden áldás folyik.
 

Krisztus mindenek felett- ÉS HA ENGEDELMESKEDTÜNK?


Oswald Chambers -

"És mindjárt meghagyta tanítványainak, hogy szálljanak hajóra és menjenek át előtte a túlsó partra..." (Mk 6,45-52)
 
 

Hajlandók vagyunk azt képzelni, hogy Jézus Krisztus nagy sikerekhez vezet ha engedelmeskedünk abban, amit ránk bízott. Ne álmodozzunk sikerekről, mintha ez lenne Isten célja; lehet, hogy éppen az ellenkezője a célja. Azt gondoljuk, hogy Isten az általunk kívánt célba vezet minket, pedig nem. Egészen mellékes, hogy egy bizonyos célt elérünk-e vagy nem. Istennél az a cél, amit mi az események lefolyásának nevezünk. Mi az én álmom Isten céljáról? Az az Ő célja, hogy most, ebben a pillanatban tőle és az Ő hatalmától függjek. Ha a nyugtalanság közepette nyugodt maradok és nem ijedek meg, elértem Isten célját. Istennél a cél maga a folyamat: hogy lássam Őt járni a hullámok felett, ha se part, se siker, se cél nincs is a láthatáron. Bennem mégis megmarad az a feltétlen bizonyosság, hogy minden rendben van, mert látom, hogy Ő a tengeren jár. Istent nem a dolgok végső kialakulása, hanem lefolyása dicsőíti, az ahogyan átmegyek rajtuk. Isten nevelése mostanra szól, nem pedig a jövőre. Ebben a pillanatban van velem célja, nem később. Ne érdekeljen, hogy mi lesz engedelmességünk következménye. Amikor a következendőkre gondolok, máris rossz úton járok. Isten célnak tekinti azt, amit az ember nevelésnek és felkészülésnek mond. Isten célja: felismertetni velem, hogy Ő életem mostani zűrzavarán is felül tud emelni. Amíg a távolabbi célra ügyelünk, nem fordítunk elég figyelmet a jelen pillanatra, de ha rájövünk, hogy az engedelmesség a cél, akkor életünk minden pillanata értékes lesz.
 

Isten műhelyében- A tulajdonképpeni ellenség


Carl Eichorn -

"Nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság szellemei ellen, amelyek a magasságban vannak. " (Ef 6, 12)

 
Az Ószövetségben Isten népének külső, látható ellenséggel kellett harcolnia: a Kánaánban és körülötte lakó népekkel. Az Újszövetség népének láthatatlan ellenséggel van dolga. Végső fokon harca a Sátán és a sötét hatalmak ellen irányul. Eredetileg az lett volna az ember rendeltetése, hogy legyőzze a Sátánt és visszaszerezze Istennek a földet, amit a Sátán megrontott. Ehelyett a Sátán győzte le az embert és ismételten győzött felette, amíg az asszony magva, a második Ádám, Jézus Krisztus, aki erősebb, le nem győzte az erőset és zsákmányát el nem vette tőle. Most Jézus győzelmének erejében nekünk is győznünk kell a Sátánon, de végül is Isten bénítja meg és kapcsolja őt ki teljesen.

Az óember mögött a Sátán áll. Ő szítja fel a gonosz szenvedélyek tüzét, ő indítja fel a bennünk rejtőző gonoszt. Azonnal kezdeményez, ahol erre alkalma nyílik. Ravaszul és módszeresen fog a munkához. Gyakorlott ellenség, aki évezredek óta sok millió esetből gyűjtött tapasztalatokat. Megkeresi gyenge oldalunkat, ahol könnyű bukást előidéznie. Kikutatja a legkedvezőbb időpontot, amikor a legjobban megközelíthet. Talán nem állunk az őrhelyünkön, kicsit szabadjára engedjük magunkat, hanyagok vagyunk, szinte félálomban ringatózunk. Vagy talán kimerít a munka és túl fáradtak vagyunk. Ő mindezt kihasználja. Eközben a gonosz dolgokat ártalmatlannak tünteti fel, hogy gyanútlanná tegyen; nem a legsúlyosabb csábításokkal jön, hanem finom kísértésekkel, amelyek nem látszanak veszélyesnek. Aztán lépésről lépésre halad előre és mindig több teret nyer. Szívós, állhatatos, tolakodó és fölényesen viselkedik. Hatalmas szellemi erő, akit bizonyos értelemben respektálnunk kell. Legalábbis őrizkedjünk attól, hogy megvetően és lekicsinylően beszéljünk róla, szidalmakat szórjunk rá. Ez sokba kerülhetne és csak a rövidebbet húznánk az ilyen merészséggel. A Sátánnak és gonosz szellemi hadának a földfeletti területeken van birodalma, tehát a földi teremtmények felett állnak. Csak az Úr Jézus tud megküzdeni ezzel az ellenséggel. Hittel kell megragadnunk az Ő győzelmét, hogy azt magunkévá tegyük. Jézus elől menekül a Sátán.
 

Isten ígéreteinek tárháza- Hajolj meg, és Ő felemel

C. H. Spurgeon -

"Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején" (1Pt 5,6)




Ez az Ige olyan, mint egy ígéret: ha megalázzuk magunkat, Isten felemel. Az alázatosság megbecsüléshez vezet: az alázat a felemeltetéshez vezető út. Isten keze, amely megaláz minket, egyben várja is, hogy mikor emelhet fel, mikor vagyunk már elég erősek ahhoz, hogy áldását elviselhessük. A győzelem ára a meghajlás. Sokan hajlonganak az emberek előtt, mégsem kapják meg a remélt előnyöket. Aki azonban Isten keze alatt alázza meg magát, azt az örökkön örökké kegyelmes Úr meggazdagítja, felemeli, megsegíti és megvigasztalja. Mert az Úr a gőgösöket megszégyeníti, de az alázatosokat felemeli.

Ki kell viszont várni, amíg eljön a felemeltetés ideje. Alázzuk meg most mindjárt magunkat, és tegyük ezt mindig újra és újra, akár rajtunk van éppen az Úr próbáló keze, akár nincs. Ha az Úr hatalmas keze lesújt ránk, ne akarjunk mást tenni, mint hogy ezt teljes alázattal elfogadjuk. Az Úrtól való felmagasztaltatás azonban majd csak "annak idején" jön el, és egyedül Isten tudja, mikor jön el az arra legalkalmasabb idő. Miért kiáltozunk türelmetlenül az áldás után? Talán idő előtt akarjuk a tisztességet? Nem arcátlanság ez? Bizonyára még nem váltunk igazán alázatosakká, mert különben tisztelettel és csendben várnánk Isten áldására. Tegyük hát ezt, és a többit bízzuk Istenre!

Napi áhítat-Szeretetközösség Istennel-I.

Hét témája: Közösség Istennel 

Olvasmány: Jn 14,21–31.


A szeretet jelen van a földön Jézus Krisztusban, Isten Fiában.

„Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.”  

Így szólt hozzá Júdás, de nem az Iskáriótes: „Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kijelenti magadat, és nem a világnak?”  
Jézus így válaszolt: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.” „Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. Hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta: keljetek fel, menjünk el innen.”

Magyarázat

Szeretni. Erre vágyunk, ez éltet minden embert. Szeretetből világra jönni, szeretett családban felnőni, közösségben átélni szeretetet. Mi a szeretet? Honnan tudom, hogy szeretve vagyok, s szeretni tudok? Hiszen a szeretet olyan, mint a véráram, pulzál oda-vissza, s ez a pulzálás az, ami élteti a testet, vagyis az embert. Ez maga a szeretet.
Mire épül a kapcsolatom azzal az emberrel, akit szeretek? Figyelmesség, előzékenység, jóság, hűség... s máris sorolhatnánk a Bibliából a sokat idézett szeretethimnusz magasra tett mércéjének sorait. De ha csak egyszer is megpróbáltad, kedves olvasó, megtenni azt, ami ott le van írva, rájöttél, ez emberileg lehetetlen.
Jézus Krisztus az egyetlen, aki ennek a szeretetáramlásnak minden lüktetését képes idejében átélni, a legtalálóbb módon megajándékozni vele nemcsak univerzálisan, hanem egyénekre lebontva minden embert. Összeköt bennünket ezzel az éltető szeretettel, engem és téged és őt, mindegyikünket az Atyával. Ennek, az Isten és ember közötti szeretetkapcsolatnak óriási üzenete az, hogy miközben világméretű a megváltás, az isteni szeretet üzenete eléri az egyes ember „pici” életét. Te parányi lény a nagy világmindenségben, fontos vagy valakinek! Szeret, Fiát adta érted. Elindulhat a kapcsolat Isten és ember között. Jelen van az Ige, a Szeretet ezen a földön Jézus Krisztusban, Isten Fiában. Ebben a szeretetközösségben pedig az életed hintheti „a szeretet kincseit”. Szeretve vagy és szeretni tudsz.

Imaáhítat

Valljuk meg, hogy szertejük testvéreinket! (Jn 15,12–13)
 ,, Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket.,,
(Újváriné Szabó Anikó)