Rick Warren-Napi remény- Hat dolog, amire szükséged van a gonosz elleni harcban: 1 Integritás

  [Integritás (integrity) valaminek a hiánytalan, egységes, összefogott voltát jellemzi, átvitt értelemben pedig becsületesség, feddhetetlenség a jelentése - a fordító megjegyzése]

Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét,
öltsétek magatokra a megigazulás páncélját...
(Efézus 6:14 –  Szent István Társulat fordítás)

Az Efézusi levélben Pál apostol azt mondja, a legelső dolog, amit tenned kell a szellemi harcban, hogy viseld az igazságot, mint övet a derekad körül. Az igazság az alapja az ellenséggel szembeni harcodnak. Ha nem az igazság alapján állsz, szétesel, mikor a kísértések és a zűrzavar megtámadják az életed. Isten Igazsága az, ami egyben tart, összefog téged.

Az igazság öve az integritás. Azt jelenti, hogy nem csak ismered, hanem cselekszed is az igazságot. Ha ismered az igazságot, de nem teszed, akkor nincs integritásod. Ez a képmutatás. Isten azt mondja, ha képmutató vagy nincs védelmed a Sátán ellen.

Azért, hogy meg tudj állni a Sátán ellen, azt mondja Isten, fenn kell tartanod az integritásod. Ez nem azt jelenti, hogy tökéletes vagy, hanem azt, hogy őszinte és hiteles vagy. Ne viselj álarcokat a különböző embercsoportokkal. Az emberek, akik igazán ismernek, őszintén így jellemeznek: „azt kapják tőled, amit látnak benned.”

Az integritás ellentéte az életed széttagoltsága. Az integritás szó az „integer” = „egész” szóból ered, ami azt jelenti, egy egység. Azt jelenti, hogy nem szeleteled fel részekre az életedet, mint egy süteményt. Az integritás azt jelenti, hogy életed minden része együtt egységes egészet képez. Mindegy hol vagy, ugyanazok a cselekedeteid. Nem viselkedsz egyféleképpen a munkahelyeden és másképpen a gyülekezetben és megint másképpen a barátaid között. Az integritás azt jelenti, hogy életed minden területén megbízható, igaz vagy.

Sajnos, bizonyos hívőkkel szemben a Sátánnak nem is kell túl keményen dolgoznia, mert az integritásuk hiánya miatt ők könnyű ellenfél a kísértéseknek. Nincs körülöttük az igazság öve, ezért könnyű prédává válnak. A Biblia azt mondja legyünk készen szorosan körülövezve magunkat az igazsággal.

Széttagolt az életed? Vannak területeid, ahol hiányzik az integritás? Isten azt akarja tőled, hogy igazságba öltözz fel. Valld meg neki a bűneidet, és kérd őt, erősítse meg a képességedet, hogy átlátszóan, őszintén élj mások előtt.

(Daily Hope by Rick Warren – 2011.08.30.)

Zsoltárok 119,129-132

Isten intelmei minden emberi értelmet túlhaladóak és nem lehet emberi léptékek közé szorítani. Ez azaz intelem, amit a zsoltár írója is csodál és követ, ez az intelem, ami előtt én is, mint halandó ember ámulattal állok.

• Istenem, követem csodás szavad, mert élet az a benne bízónak. Ámen!

Lehetek akármennyire okos vagy tanult is, de ha Isten értelme nincs meg bennem, együgyű vagyok. Isten igéje, mint örök mécses lobog szívemben, növeli értelmem és láttatja meg azt velem, hogy nélküle semmi lennék.

• Drága Atyám! Te vagy az én tanítóm, szavaddal vezetsz és intesz, és ugyanezzel a szóval nyitod meg értelmem mondanivalód mélységeire is. Ámen!

Az emberi szív vágya, a test vágya, a test vágya pedig a halál. Isten ezt a vágyat áttranszformálva tesz minket élővé, igéjébe vetett lobogó vágyat gyújtva.

• Istenem, a Te szerelmes szavaidnál nincs csodásabb, mely lángra lobbantja az Irántad való rajongó vágyat.

Isten, a könyörülő Isten nem egy vérszomjas és bosszúéhes valaki, aki azt lesi mikor onthatja ki életünk. Ezért a zsoltáros is Őhozzá, mint reményéhez fordul és kéri Őt, hogy tekintetét fordítsa felé és emelje rá. Ez az, amivel megelégszik szíve, se több se kevesebb.

• Ez az, amit én is kérek. Bárhol is legyek, legyen ott a Te tekinteted Uram Istenem. Ámen!

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

 Elizeus ezt kérdezte: Honnét, Géházi? (2.Kir. 5,25)

Alighogy elhagyta Géházi a rejtekhelyet, ott állt a próféta előtt, aki mindent átjáró tekintettel kérdezte: "Honnét, Géházi"?

Elizeus alkalmat akart neki adni arra, hogy bűnét őszintén bevallja. Így enyhébb lett volna a büntetés. Géházi azonban a legártatlanabb arccal nézett rá, merészen és szemtelenül ezt válaszolta: "Nem ment a te szolgád sehová". Most mégis olyat érzett a háromszorosan hazudó Géházi, mint a villámlás és a mennydörgés. Térde reszketett, arca elváltozott.

A próféta mindent látott, még azt is, ahogy Naámán leszállt a kocsijáról, és Géházi elé ment. "Nem ment-e el az én szívem veled, amikor az a férfi leszállott szekeréről elődbe?" "Most az ideje, hogy szerezz ezüstöt, és hogy végy ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhokat, barmokat, szolgákat és szolgálólányokat?!" 

Géházi egész hazugságleple cafatokra szakadt. Ó, ha ezt Géházi tudta volna, hagyta volna, hogy az ezüstök Szíriába utazzanak. Most a rettenetes ítélet őt éri: "Naámán bélpoklossága rád és a te magodra ragad mindörökké".

Vége annak az álomnak, hogy gazdag földbirtokos lesz. A legnyomorultabb sorsra cserélődött fel helyzete: a bélpoklosokéra. Kirekesztik a családból és a társadalomból élete végéig.

Géházi sorsa jelképe azoknak a ravasz hazugok és csalók sorsának, akiknek az utolsó napon lelepleződve ezt kell meghallaniuk: "Menjetek, átkozottak, az örök tűzre"! Ott lesz sírás és fogcsikorgatás. S borzalmasabban, mint Géházi szájából ez fog hangzani: "Ó, miért is tettem"!

Keressük inkább minden tisztátalanságunkkal a világosságot, amely Isten szeme előtt minden gonoszságot napfényre hoz!

Isten asztaláról-Varga László

 "Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által." (Róma 5,1)

Különös ige. A békétlenség és a békesség emberek közötti fogalom. Hogy érti az apostol, hogy ki kell békülnünk Istennel? Nem mindenki van tudatában, hogy háborúban áll a Mindenhatóval. Az Istent nem ismerő ember nyugodtan vétkezik, nem tudva, hogy ezzel haragját vonja magára. De az Istenben hívő ember tudja, hogy vétkezik. Vagy fél Istentől, azért nincs békessége, vagy tudatosan száll szembe vele, és nyugalmat nem találhat. Ezért döntő Krisztus közbenjárása. Először is megtanít arra, hogy Isten szeret, akkor is, amikor én Őt nem szeretem. Ezzel a szeretettel lehet szembeszállni, de könnyebb elfogadni. És aki elfogadta, a kegyelem már el is törölte múltját, bűneit, lázadását, megigazult. Azután megtanít arra, hogy milyen jó, milyen értékes, mennyire örömöt adó Istennek általa hirdetett törvénye. Minél mélyebben hiszi valaki, hogy csak aszerint érdemes élni, annál hálásabban tekint a keresztre, tudja elfogadni Krisztus érte adott áldozatát, s már nem ellenségnek, nemcsak úrnak látja Istent, hanem akkor érzi magát biztonságban, amikor szeretettel átadja magát Atyja akaratának. Ez az igazi békesség, melyet Krisztus szerzett, és amely boldoggá és biztossá teszi életünket.
 
Jó Istenem, olyan jó érzés, hogy rád nem kell úgy gondolnom, mint félelmetes bírómra, akinek haragja rám nehezedik. Krisztus tanított meg arra, hogy bízzam rád magam, mert Te sokkal szívesebben áldasz, minthogy büntess. Tudom, törvényed ellenére nem lehet se békesség, se nyugalom. Ma a népek más utat választottak, háború, átok, gyűlölködés uralkodik felettünk. De amikor szeretetedet hittel elfogadjuk, és úgy próbálunk élni, akkor mintha egy védőfal emelkedne közénk és a világi gyűlölködés közé, lelkünkbe békesség költözik és öröm. Köszönöm, hogy ebben nekem is részem van. Adj békességet, Úristen, a szívünkbe, és hozd el azt a boldogságot, hogy a népek újra megtanuljanak benned hinni, veled és egymással megbékélni! Ámen. 

Mindennap az Ige fényében-NAPONKÉNTI BUZDÍTÁS

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 3,7-14  

7 Ezért, amint a Szentlélek mondja: "Ma, ha az ő szavát halljátok,
8 ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában,  
9 ahol megkísértettek engem őseitek azzal, hogy próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át. 10 Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismerte fel az én utaimat.
11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére."  
12 Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. 13 Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától.  
14 Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.

"Buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától." (Zsid 3,13) 


Most hát Isten elmondja az ő végső szavát a végső időkre. Ezért nincs annál semmi fontosabb, mint hogy meghalljuk azt a szót, és engedelmeskedjünk neki. Az Ószövetség napjaiban sokan voltak, akik hallgatták az ő szavát, s mégis elvesztek. Legyen ez figyelmeztetés számunkra: "Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől."
Mivel utunk veszélyes, és a bűn csábító, a keresztyéneknek olyan közösségben kell élniük, amely gondosan ügyel a közösség tagjaira. Ezen a közösségen belül a keresztyéneknek "buzdítaniuk kell egymást minden egyes napon." Szükségünk van arra, hogy naponként ösztönzést kapjunk a hitre és a jó cselekedetekre. Szükségünk van rá magunknak, és tartozunk vele egymásnak is, hogy naponként lerójuk a szeretet adóját.
Ez a bibliai normája keresztyén egyházaink életének. De alighanem soha nem ébredtünk még tudatára annak, hogy milyen távol kerültünk ettől a normától, és milyen nagyon alkalmazkodtunk "a modern életmód követelményeihez". Ahelyett, hogy "naponként buzdítanánk egymást", megannyi egyháztag heti egy órát tölt el azzal, hogy ül egy hatalmas épületben és engedi, hogy egy, a szószék magasságában álló ember "buzdítsa". És aztán a következő vasárnapig "mindkét kezük tele van munkával".
Az a jelenség, ahogyan kerüljük a keresztyén közösséget, mutatja, hogy nem vagyunk tudatában Isten végső szava komoly voltának, sem pedig a bűn csalárdsága realitásának.
A Biblia azonban így szól: "Buzdítsátok egymást naponként, amíg "máról beszélünk" (az eredeti szöveg szószerinti fordítása. A ford. megj.). A "ma" - Isten kegyelmének az ideje. Az az időszak, amelyikben Isten Jézus Krisztus által szól. Ami személyes életünket illeti, világos, hogy a "ma" nem terjedhet túl életünk idején. De az író szemei előtt más válság is lebeg, mint a halál, amikor azt mondja, hogy a "ma" most van: "...hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától." A megkeményedés azzal kezdődik, hogy lelkiismeretünk érzékenysége gyengül, és azzal végződik, hogy teljesen képtelenek leszünk Isten szavának meghallására és megcselekvésére.
Álljunk meg erősen, és álljunk meg együtt. Hitünknek a közösségben kell felpezsdülnie. Máskülönben az ördög "jól megszedi magát".

Krisztus mindenek felett-IMÁDSÁG AZ ATYA HÁZÁBAN

Oswald Chambers-


   "Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?" (Angol ford. szerint: "...nekem az én Atyám házában kell lennem.") (Lk 2,49) 

Urunk gyermeksége nem éretlen gyermekkor volt; az Ő gyermeksége örök valóság. Ilyen szent, ártatlan gyermek vagyok-e én is az én Urammal és Megváltómmal eggyé váltan? Úgy nézem-e az életet, mintha az én Atyám házában folyna le? Úgy lakik-e bennem Isten Fia, mint Atyja házában? Isten a maradandó valóság és pillanatról pillanatra küldi parancsait. Mindig kapcsolatban vagyok-e a valósággal, vagy csak olyankor imádkozom, amikor rosszul mennek a dolgaim, amikor zavar állt be az életemben? Meg kell tanulnom, hogy eggyé legyek az Úrral szent közösségben úgy, ahogyan még sokan közülünk nem tanulták meg. "Nekem... az én Atyám dolgait kell intéznem", azaz minden pillanatot Atyám házában kell eltöltenem. Szűkítsd le most ezt saját egyéni körülményeidre: - Annyira eggyé lettél-e már Urad életével, hogy egyszerűen csak Isten gyermeke vagy, aki mindent vele beszél meg és mindent az Ő kezéből vesz el? Benned az örök gyermek él-e Atyja házában? Benned ható élete által kegyelme szétárad-e otthonodban, hivatalodban, baráti körödben? Szeretnéd tudni, miért mégy át mindazon, amin átmégy? Nem azért van, mert neked kell átmenned rajtuk, hanem amiatt a helyzet miatt van ez, amelybe Isten Fia jutott megszentelődésednek ebben a szakaszában. Legyen úgy, ahogy Ő akarja, s te maradj tökéletesen egy vele. Az Úr helyettes életének a te saját egyszerű életeddé kell lennie. Ahogyan itt a földön az emberek között élt és munkálkodott, úgy kell élnie benned is.

Isten műhelyében-Fegyverzetünk (IV.)

Carl Eichhorn-

   "Mindezekhez vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel a gonosznak minden tüzes nyilát kiolthatjátok. " (Ef 6, 16)  

 

A fából készült, bőrrel bevont pajzs az egész embert, fejétől a lábáig fedezte. Ez a hit képe. Voltak tüzes nyilak, amelyekkel meg akarták gyújtani a pajzsot; ekkor a harcos védtelenné vált. Ősi ellenségünk mindenekelőtt a hitet akarja elvenni, mert akkor nyert ügye van. Csak a hit őrizhet meg és tehet ellenállóvá a Sátán tüzes nyilaival szemben. A kétségek, sötét gondolatok, sőt Isten elleni káromlások ezek, amelyeket nyílként dob a lélekbe. Különösen a nyomorúság és szenvedés idején jön ezzel: Hol van a te Istened? Mit segít rajtad minden imádságod? Ha Isten igazságos és a szeretet Istene, hogyan győzedelmeskedhet az igazságtalanság, hogyan lehetnek a gyermekei elhagyottak? A jelen idők sok alkalmat adnak ilyen gondolatokra, amelyek elnyeléssel fenyegetik a hitet. Az Úr Jézus előre megmondta, hogy az utolsó időkben súlyos próbák alá kerül hitünk. Sokakat elhitetnek majd a Sátán követei és elbuknak. "Az Embernek Fia, mikor eljön, vajon talál-e hitet a földön?" Sokan hűtlenül elhagyják majd a "zászlót" és hitüket is eldobják.

A hit pajzsát is újra meg újra kell kapnunk. Csak az Isten Lelke által belénk plántált hit áll meg. Nem a könyvből tanult "hit", hanem a szív élő hite vezet győzelemre. Maga Isten erősít meg. A kételkedésnek a hit ellen intézett támadásait ismételten vissza kell vernünk a hit "mégis" szavával. Es ha úgy tűnik, hogy minden ígéret semmivé válik, annál erősebben kell ragaszkodnunk Hozzá és a mindig szavahihető Igéhez, még a legnagyobb sötétségben is.

Jób erősítő példa. Megingott a hite, de nem szenvedett hajótörést. Kételkedett Isten szeretetében, Isten kegyetlen ellenségnek tűnt fel előtte, de mégsem engedte el Őt. Megrázó, hogy kisiklásai ellenére mégis mindig őbelé kapaszkodik: "Szemem könnyezik Isten felé." - "Az én tanúm az égben van." - "Tudom, hogy az én Megváltóm él." A hitnek ezekkel a szavaival védekezik, amikor az ellenség a hitetlenség szakadékába szeretné taszítani őt. "Istenem, a te utad szentséges" - mondja súlyos hitpróba idején a zsoltáríró. Úgy látszik, mintha vége lenne az ígéretnek (Zsolt 77, 9), de ő nem veti el bizalmát. Bár nem érti Isten homályos útjait, mégis "szentnek" látja azokat. Isten soha nem olyan, mint a szeszélyes emberek. Megtartja szavát, hű marad.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Stabilitás és termékenység

"Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne (Krisztusban)..." (Kol 2,7)

 

 

Pál apostol élete olyan volt, mint egy mélyen gyökerező, egészséges gyümölcsfa, amelyet a stabilitás és termékenység jellemez.

Életének sok vihara közt is stabilan állt, mert világos küldetéstudata volt. Tudta, hogy ki küldte, kikhez és mivel. Isten különös szeretetet oltott a szívébe az elveszett emberek iránt, és kapott olyan mondanivalót, amely kezdetben neki is új volt, az ő életét is megváltoztatta, s amellyel minél többeknek akart segíteni.

Feladata ez volt: „nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem (Jézusban) való hit által megkapják bűneik bocsánatát" (ApCsel 26,18). Ő ezt teljes meggyőződéssel hirdette, Isten Szentlelke pedig nagy erővel munkálkodott egy ilyen erőtlen emberen keresztül is.

Életének a gyümölcsei egyrészt abban mutatkoztak meg, hogy a Lélék gyümölcse termett benne gazdagon, vagyis olyan rá egyébként nem, de Jézusra jellemző tulajdonságok jelentek meg benne, mint a türelem, alázat, szeretet, nagy lelki erő. Másrészt pedig munkájának gyümölcsei az élő hitre jutott és megváltozott életű emberek voltak, akik később maguk is sokakat vezettek Jézushoz.

Meggyökerezni Krisztusban azt jelenti, hogy egyre erősebb hitbeli közösségre jut vele az ember. Vele bensőleg azonosulni, benne feltétel nélkül bízni, őt az életünkben minden tekintetben érvényesülni engedni. Ez ad a hívőknek ebben a szellemi viharokkal teli időben állóképességet, de ez teszi könnyebbé az egymáshoz való hűséget is. És ebből a közösségből táplálkozva lesz az életünk termékeny. Egyre jobban hasonlít a jellemünk Krisztuséhoz, és tudunk másokat is hozzá vezetni. Termi az ő nevéről vallást tevő ajkak gyümölcsét is (Zsid 13,15).

 

Isten ígéreteinek tárháza-A boldog élet szabályai

Charles H. Spurgeon-

„Csak légy igen erős és bátor, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked! Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz!" (Józs 1,7).

Az Úr velünk lesz a szent harcban, de megkívánja, hogy pontosan kövessük utasításait. Győzelmünk azon fog múlni, hogy engedelmeskedünk-e neki teljes szívből, és hitből fakadó cselekedeteink elég erősek és bátrak-e. Ha fél szívvel harcolunk, csak fél győzelmet várhatunk.

Az Úr iránti engedelmesség figyelmet és megfontoltságot igényel. Ez Isten akaratának minden területére vonatkozik, és azt jelenti, hogy akaratának mindenben őszinte készséggel engedelmeskednünk kell. Ez szüntelen készenlétet jelent. Magatartásunk legyen az Ige szellemében való. Nem szabad válogatnunk parancsaiban, hanem el kell fogadnunk egyiket a másik után, ahogy kapjuk őket. A végrehajtásban pedig pontosaknak és állhatatosaknak kell lennünk. Utunk egyenes, nem szabad se jobbra, se balra letérnünk róla. Ne legyünk szigorúbbak a törvénynél, de ne legyünk engedékenyek és könnyelműek sem. Az ilyen engedelmesség következtében szellemileg kivirágzik az életünk.

Ó Urunk, segíts világosan meglátnunk, ha nem így élünk, nehogy hiába számítsunk ígéreted beteljesedésére!

MAI IGE - Bob Gass írásaiból-Minden Istené (1)

„Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt.” (Zsoltárok 104:27)

 
 Félünk attól, hogy elveszítjük állásunkat, nyugdíjunkat, vagy nem lesz egészségbiztosításunk, ezért vagyont halmozunk fel, mert azt hisszük, minél több van, annál nagyobb biztonságban leszünk. Ugyanez a bizonytalanságérzet ösztönözte Bábel tornyának építőit is: „… építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén” (1Mózes 11:4).

Hallod a félelmet ezekben a szavakban? Mint ahogy mi nyugdíj-előtakarékossági számlát nyitunk, és vagyontárgyakat készletezünk be magunknak, ők is felhalmoztak egy csomó mindent, míg tulajdonaik tornya akkorára nőtt, hogy elérte az eget. Akkor azt mondták: „Most már biztonságban vagyunk!” De Isten azt mondta: „Nem, nem vagytok!”

A Biblia így figyelmeztet: „Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk” (1Timóteus 6:17).

A gazdagság nem hoz biztonságot. Minél többed van, annál többet veszíthetsz! Ironikus módon, minél többet gyűjtesz, minél jobban óvod, annál jobban nyugtalanít, hogy mindent elsöpörhet valamilyen váratlan esemény, amire semmilyen befolyásod nincs. Isten nem ilyen életet tervezett számodra. Elvárja, hogy takarékosan élj, de azt is, hogy vess. Ha megtettél mindent, amit a bölcsesség diktál, akkor ne bízz semmi másban, csak Istenben. A zsoltáros azt írta: „Számtalan lény… kisebb és nagyobb állatok… Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt” (Zsoltárok 104:25–27). És Isten megadja nekik. Ő a nagy adakozó, határtalanul nagylelkű és teljesen megbízható.

A Szentírás újra meg újra visszhangzó üzenete világos: Istené minden. És ő kész mindezt megosztani velünk. Ezért benne bízz – ne a vagyonodban!

Derek Prince: Próbáld meg elképzelni Őt, amint ott függ a kereszten

A Jézusra szálló átkot úgy nevezi az ige, mint a "törvény átka". Az 5Mózes 28-ban Mózes kimerítő felsorolást ad az áldásokról, amelyeket a törvénynek való engedelmesség eredményez, valamint az átkokról, amelyeket a törvény megszegése von maga után. Az átoklistát az 5Mózes 28,15-68-ban a következőképpen foglalhatjuk össze: megalázottság - meddőség, gyümölcstelen élet - értelmi és fizikai betegségek - felbomlott család - szegénység (folyamatos nélkülözés) - vereség - elnyomás - kudarc - Isten jóindulatának hiánya. Van olyan ezek közül a szavak közül, ami az életedben megtalálható? Vannak olyan dolgok, amik sötét árnyékként telepednek rád, elzárva előled Isten áldásainak napfényét, amely után annyira vágyakozol? Ha így áll a dolog, nagyon is elképzelhető, hogy a problémáid gyökere egy átok, amely alól fel kell szabadulnod. Azért, hogy valóságosan értékelni tudd azt, hogy Jézus átokká lett érted, próbáld meg elképzelni Őt, amint ott függ a kereszten. Jézust saját népe elutasította, egyik tanítványa elárulta, a többiek pedig elhagyták (bár némelyikük később visszatért a kereszthez, hogy tanúja legyen végső szenvedésének). Mezítelenül függött ég és föld között. Teste a számtalan sebtől eltorzult, lelkét az egész emberi nem bűne nyomta. A körülötte állók undorodva fordultak el Tőle, a Menny nem válaszolt kiáltására. 
Míg a Nap visszatartotta a fényét és a sötétség körülfogta Őt, éltető vére a poros, köves talajra csepegett el testéből. Mégis! Közvetlenül halála beállta előtt, még egy utolsó, győzelmes kiáltás hallatszott át a sötétségen: "Elvégeztetett!" A görög szövegben, a magyarhoz hasonlóan egyetlen szó szerepel itt, méghozzá egy olyan igének a befejezett igealakja, amelynek a jelentése "valamit teljesen vagy tökéletesen elvégezni". Tehát úgy is fordítható lenne, hogy "Teljesen beteljesített" vagy "tökéletesen tökéletessé tett". Jézus minden rossz következményt, amelyet a lázadás hozott az emberiségre, és minden átkot, amelyet Isten törvényének áthágása vont maga után, magára vállalt a kereszten. Mindezt azért tette, hogy cserébe mi elnyerhessük az Ő engedelmességének minden áldását. Egy ilyen áldozat hatását tekintve beláthatatlanul nagy, mégis egyszerűségében ámulatba ejtő. Ámen!

Joel Osteen-Kegyelem a mai napra

Isten kegyelmet adott neked a mai napra. Nem kaptad meg a holnapi napra szóló kegyelmet. Sok ember éli úgy az életét, hogy azon tűnődik, mi lesz öt év múlva.
Minden „mi lesz ha” lepörög az agyukban. Óvatosnak kell lennünk, mert a „mi lesz ha” mindig lehangol. Ha pedig el is jön a „mi lesz ha”, akkor Isten meg fogja adni a kegyelmet, hogy megbirkózzunk vele. Mi lesz, ha semmi jóval nem kecsegtet az orvos? Mi lesz, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem? Mi lesz, ha elveszítem az állásomat? Akkor ott lesz számodra az a békesség, ami minden értelmet meghalad. Isten megígérte, hogy erővel fog felruházni téged minden csatádra. Lehet, hogy nem tudjuk, mit tartogat számunkra a jövő, de azt tudjuk, hogy ki tartja kezében a jövőt.
Az a fontos, hogy ne mulasszuk el a mát, a holnap fölötti aggódás miatt. A mai nap ajándék. Ez a nap soha nem fog visszatérni. Hiszem, hogy azok a dolgok, amik miatt aggódunk, nagyrészt meg sem fognak történni. Ha mégis, akkor nem lesz olyan nehéz, mint amilyennek gondoltuk. Lehet, hogy ma még nincs meg hozzá az erőnk, de Isten a megfelelő pillanatban meg fogja adni mindazt, amire szükségünk lesz. Természetesen szükséges, hogy legyenek terveink és használjuk a józan eszünket. De egy ponton át kell adnunk Istennek a dolgokat: „Istenem, Te tudod, hogy mi a legjobb számomra. Azt mondtad, hogy minden időben megadod nekem a szükséges kegyelmet. És ahogy a mezők liliomait öltözteted, és az ég madarait eteted, tudhatom, hogy rólam is gondoskodni fogsz.” Nagyon felszabadító, amikor megtanuljuk átadni Istennek a dolgokat és elfogadjuk a mai napra szóló kegyelmét.
„Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (Zsoltárok 118:24)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

A bűnös gondolatokat csak egy lépés választja el a bűnös cselekedetektől.

Amíg Elizeus kamrácskájába vonul vissza, hogy a hazatérő Naámánért imádkozzék, Géházi titkon kilopakodik a házból és Naámán után siet. Nézzétek, ahogy izzadva odafut: jelképe mindazoknak, akik meg akarnak gazdagodni, és a Mammont kergetik. Kísértésbe, tőrbe és sok esztelen kívánságba esnek, veszedelembe és romlásba jutnak (l.Tim 6,9). S nézzétek, amikor úgy véli, hogy már célnál van, Naámán megpillantja, leugrik a szekeréről és azt kérdezi: "Rendben van minden"?

Most Géházinak azt kell tennie, amit mindenkinek, aki meg akar gazdagodni: hazudni kell! S ő ért is ehhez, túlságosan is.

Két prófétafiúról hazudik, akik váratlanul érkeztek látogatóba, és akiknek a próféta egy talentum ezüstöt és két öltözet ruhát kér. Mikor Naámán két talentumot ajánl, látszólag ellenáll Géházi, de azért elfogadja, és két szolga segítségével hazafelé viszi.

Ó, szegény Géházi, okos vagy, de okosságod ördögi okosság! Most nem a pénz a tied, hanem te vagy a pénzé. Vonásaid elsötétedtek. Sötét hatalom ejtett rabul. Oda van békességed. A Sátán súlyos sebet ejtett lelkiismereteden. "... akik pedig meg akarnak gazdagodni!" - S most Géházi újra otthon van. A legsötétebb, a legeldugottabb sarkot keresi. Oda rejti zsákmányát.

"Akik meg akarnak gazdagodni", azoknak sötét Géházi sarkaik vannak úgy otthon, mint a munkahelyen. Oda senkinek sem szabad betekinteni. Ott a Sátán lakik, és onnan nyugtalanság, félelem és ijedelem árad a házra és az életre.

Isten asztaláról-Varga László

"Salamon király sok idegen asszonyt szeretett... olyan népekből valókat, amelyekről ezt mondta az Úr Izráel fiainak: Ne keveredjetek közéjük, és ők se keveredjenek közétek, mert az ő isteneikhez hajlítják szíveteket!... Így történt, hogy Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították feleségei, és szíve nem volt teljesen Istenéé, az Úré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve." (1Királyok 11,1-4)

Érthetetlennek tűnik, hogy az a Salamon, akinek bölcsessége háromezer éve példája a világnak, aki olyan csodálatos műveket hagyott hátra a Bibliában, annyira rabjává váljék ösztöneinek, hogy azt tegye, amiért alattvalóit halállal büntette, és amiről az eszével jól tudta, hogy romlást fog hozni magára és országára. Két olyan súlyos bűne van, melyek ma is romlást hoznak ránk. Az egyik a gátlás nélküli paráznaság. Ő, aki nagyon jól tudta, milyen veszedelmes a testnek odadobott gyeplő, nem tudott annak ellenállni. Azt is jól tudta, milyen veszedelmes a vegyes házasság. Az idegen aszszony babonáinak és könyörgésének sok férfi ma se képes nemet mondani. Pedig ha másról van szó, mindenki bölcsen tudja, hogy nem szabad gyermekeink lelkét odadobni egy szép arc kedvéért. Ne mentsége legyen ez egy kevésbé bölcs embernek, hanem komoly figyelmeztetés: Isten szeretete többet ér a leglángolóbb szerelemnél, meg kell tanulnunk féken tartani lázadó ösztöneinket.

Uram, gyenge vagyok a kísértések között. Csak akkor tudok ellenállni, ha Te úgy megerősíted a hitemet, hogy az fontosabb legyen számomra minden csábításnál. Ma a világ tele van paráznasággal és hitetlenséggel. Ez árad rám, családomra, féltett gyermekeimre, minden irányból. Ne engedd, hogy elragadjon! Ne engedd, hogy gyermekeim mocsokban heverjenek, vagy akár az én hibámból, akár a sajátjukból eltántorodjanak tiszta hitünktől, bármilyen lángoló szerelem kedvéért. Erősítsd meg egyházunkat, hogy képes legyen megtartani fiataljainkat, védd meg nemzetünket, hogy megmaradhasson! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-ISTEN HÁZA

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 3,1-6 

1 Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra,  
2 aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában  
3 Ő ugyanis nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes, mint ahogyan a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének.  
4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az.   
5 Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett, 6 Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.

"Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, ... Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, akinek a háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mindvégig erősen megtartjuk." (Zsid 3,5-6, Rev. Károli ford.) 

A Zsidókhoz írt levél állandóan összehasonlítja az Ószövetséget az Újszövetséggel, hogy kimutassa: az új jobb, mint a régi.
Ezúttal az összehasonlítás az Ószövetség közbenjárója, Mózes, és Krisztus között történik, aki által részesei lettünk az Újszövetségnek. A lényeg ez: Mózes nagy volt, Krisztus azonban nagyobb.
Mind Mózest, mind Krisztust "hűnek" nevezi a Szentírás. Mózes hű volt, mint szolga, Krisztus pedig mint Fiú. Mózes hű volt Isten házában, Krisztus mint Fiú, hű volt Isten háza felett.
Izraelnek az a neve, hogy Isten háza vagy háznépe, és az Újszövetség egyházának a neve is az, hogy Isten háznépe. A Zsidókhoz írt levél összehasonlítja a kettőt egymással, és arra a következtetésre jut, hogy nagyszerűbb dolog egy olyan egyház tagjának lenni, amely felett a Fiú az úr, mint ahhoz a néphez való tartozás, melyet Mózes, Isten szolgája tanított.
Manapság sok keresztyén hirdeti hangosan a zsidó nép jelentőségét. A Zsidókhoz írt levél szerzője ellenben így szól: Isten újszövetségi háza jobb Isten ószövetségi házánál. Miért? Mert Jézus több, mint Mózes.
A "Héberek" (A nyugat-európai nyelvekben, így az angolban is ez a szó szolgál levelünk jelölésére. A ford. megj.), akikhez a szerző írja levelét, olyan zsidók voltak, akik elfogadták Jézust, mint Messiást. Az író most azt mondja nekik, hogy amikor továbbléptek, és Mózes házanépéből Krisztus egyháza lettek, akkor az alacsonyabb fokról a magasabbra léptek. És csak akkor maradnak meg Isten házanépének, ha megmaradnak abban a szabadságban és reménységben, amelyet Isten most adott nekik Krisztusban.
Így a Biblia azt akarja, hogy méltányoljuk az Újszövetség egyházának gazdagságát, összevetve azt Isten ószövetségi népével. Újból fel kell ismernünk, hogy Krisztus és az ő háznépe összetartozik. Nem lehet a tied az egyik, ha nem tartozol a másikhoz.

---

Krisztus mindenek felett-A KERESZT AZ IMÁDSÁGBAN

Oswald Chambers-

 "Azon a napon az én nevemben kértek majd" (Jn 16,26)

Nagyon gyakran úgy gondolunk a keresztre, mint valamire, amin át kell jutnunk; pedig azért megyünk át rajta, hogy belejussunk. A kereszt egyetlen dolgot állít elénk - teljes és végleges eggyé válást az Úr Jézus Krisztussal és ez az egység semmi másban nem ábrázolódik ki jobban, mint az imádságban. "Jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle" (Mt 6,8). - Hát akkor miért kérünk? Az imádság eszménye nem az, hogy feleleteket várunk rá Istentől, hanem az imádságban teljesen eggyé leszünk vele. Ha azért imádkozunk csak, hogy feleletet kapjunk, akkor könnyen megsértődünk, ha nem felel. Pedig mindig felel, de nem mindig olyan módon, ahogyan várjuk és szellemi gőgünk visszautasítja, hogy eggyé legyünk Urunkkal az imádságban. Nem azért vagyunk itt, hogy bizonyítsuk: Isten felel az imádságra, hanem azért, hogy élő tanúbizonyságai legyünk Isten kegyelmének. "Nem mondom nektek, hogy én kérni fogom az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket" (26-27). Olyan bensőségesen bízol-e benne, hogy imaéleted egyetlen magyarázata az Úr Jézus Krisztus imaélete? Urunk helyettes életét a valóságban is éled-e már? "Azon a napon" olyan tökéletesen eggyé leszel az Úr Jézussal, hogy nem lesz többé semmi, ami téged tőle elválasztana. Amikor úgy látszik, hogy imádságaid nem hallgattatnak meg, őrizkedj attól, hogy más embert okolj. Ez mindig az ördög csapdája. Az igazi okot abban találod meg, hogy téged akar valamire megtanítani, nem más valakit.

---

Isten műhelyében- Fegyverzetünk (III.)

  "Felsaruzva lábatokat a békesség evangéliumának hirdetésére való készséggel. " (Ef 6, 15)   

A fegyverzet harmadik darabja: készség az evangélium hirdetésére. Hát erre nemcsak az igehirdetőknek van elhívásuk? Sajnos, sok gyülekezetben megszokták, hogy hallgatnak és ráhagyják a lelkészre az evangélium képviseletét. Jézus és az apostolok véleménye szerint azonban minden keresztyén, aki békességre jutott, elhívatott, hogy a békesség követe legyen; az a feladata, hogy szóljon, bizonyságot téve Jézusról, aki egyedül ad nekünk békességet. Természetesen nem mindenki van elhíva a nyilvános igehirdetésre, de minden hivő keresztyén tegyen vallást Megváltójáról; ez az Ő akarata. Képessége azért van erre, mert maga már békességre jutott Jézusban. A készséget viszont mindig újra felülről kell kapnia. Kegyelem, ha szabadon és bátran tehetünk bizonyságot az evangélium erejéről. Az ilyen tanú bátran és biztosan léphet fel, mint az a harcos, aki jól fel van saruzva. Akinek Isten ajándékba adja, hogy örömmel szóljon, az ne húzódjék zavartan és szégyenlősen félre, hiszen Isten gyermekének van valamije, ami a világnak nincs: a drága békesség.

Bármennyi pénze, hatalma, becsülete van is a világ gyermekeinek, békességük nincs. Olyanok, mint a nyugtalan tenger, amelynek hullámai iszapot és sárt hánynak ki. Igen nagy szüksége lenne a világnak arra, hogy megmutassák neki a békesség útját. "Mily szépek az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond" (Ézs 52, 7). Lépéseik könnyűek és mégis határozottak. Igaz, semmibe veszik őket, lemosolyogják és kigúnyolják őket, de mégsincs okuk rá, hogy félénken visszahúzódjanak a sarokba. Ha megkapták a bizonyságtételhez a bátorságot és határozottságot, akkor még gyenge asszonyok, tanulatlan, egyszerű emberek is olyan bátran szólnak, hogy elképed a világ. Csel 4, 13-ban olvassuk: "Amikor látták az apostolok hitvalló bátorságát és megértették, hogy tanulatlan, egyszerű emberek, csodálkoztak."

Mennyivel gyorsabban száguldaná be a világot az örömhír, ha a keresztyének nem lennének olyan félénkek és némák! Vigyázz, nehogy valaki vádoljon majd, akivel gyakran találkoztál, hogy soha nem beszéltél neki Jézusról! De egész lényünkből a békességnek kell áradni, hogy még szavak nélkül is ezt érezzék meg az emberek. Akkor áldott lesz a bizonyságtételünk.  

Charles H. Spurgeon-Menj, és vedd birtokba, ami a tiéd!

„Lásd, eléd tárta ezt a földet Istened, az Úr. Vonulj ellene, és vedd birtokodba, ahogyan meghagyta az Úr, atyáid Istene! Ne félj, és ne rettegj!" 

(5Móz 1,21)-Charles H. Spurgeon

Van egy örökség, amelyet bátran birtokba vehetünk, ez a kegyelem öröksége. Amit az egyik hívő már megkapott, azt bármelyik másik is elnyerheti. Legyünk azért erősek a hitben, buzgók a szeretetben és szorgosak a munkában, így semmi sem gátolhat meg a birtokbavételben. A vigasztalás és szabadulás megtapasztalásában, vagy a kegyelem csodájának átélésében nekünk is éppúgy részünk lehet, mint bármely testvérünknek. Az Úr „elénk tárta" a kegyelmet, és senki sem vonhatja kétségbe, hogy jogunk van hozzá. Induljunk, és vegyük birtokunkba az ő nevében!

De ugyanígy elénk tárta a világot is, hogy meghódítsuk az ő számára. A világ minden országa, minden zuga meg kell hogy hódoljon neki. Ne bátortalanítson el, ha a szomszédságunkban elesett, zülött emberek élnek, sőt, még inkább ösztönözzön bátorságra, hogy induljunk hozzájuk is. Meglátjuk majd, hogy a sötét otthonok és a kemény szívek megnyílnak Krisztus előtt. Ne engedjük, hogy bárki is azért maradjon a kárhozatban, mert nekünk nincs elég hitünk Krisztusban és az evangéliumban ahhoz, hogy elinduljunk és birtokba vegyük „a földet". Nincs olyan sötét szív, nincs olyan elvetemült ember, akit a kegyelem ereje ne tudna meghódítani. Ezért félre a gyávasággal! Indulj a hit hódító útjára!

Napi áhítat-Róla elmélkedem-VI

Hét témája: Közösség Istennel 

 

Olvasmány: 63. zsoltár

Nézz szét abban a világban, ahová Isten meghívott!

„Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.
Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.
Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.
Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.
Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.
Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.
Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.
Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.
Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.
De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek.
Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.
De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.”

Magyarázat

Napjaink tudománya a kommunikáció. Nagyon leegyszerűsítve úgy határozhatnánk meg, mint a gondolatközvetítés művészete. Vagyis egy-egy esemény, érzés, gondolat megfogalmazása úgy, hogy az a hallgatót a lehető leghatásosabb módon ragadja meg, esetleg befolyásolja a döntéseiben, vagy változtassa meg szokásait. Éppen ezért egy idő után a befolyásoltságot megtapasztalva kinyílik a szeme az embernek, s elbizonytalanítja, kinek lehet hinni, miben lehet bízni. A dicséretek túlzóak vagy elbizonytalanítók. A kritika kemény. Akkor hogyan lehet viszonyulnunk az életünk dolgaihoz? Mi a garancia arra, ha Istenbe vetem bizalmamat, nem fog csalódás érni? Hát nem ő az, aki leginkább tudja, mikor mit mondjon? Rossz emberi tapasztalataink alapján gondolhatnánk ezt. Egyetlen módja, hogy a végére járjunk ennek a kérdésnek, ha bizalmat szavazunk neki, s megpróbáljuk őt, „hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet”, ahogyan a zsoltáros írja. Nézzünk szét abban a világban, ahová meghív bennünket. Ott találjuk meg azt a legnagyobb kincset, amit olyan lázasan keresünk, kutatunk, amire annyira vágyunk, a szeretetet. Ez az önzetlen, elfogadó, őszinte szeretet az, amit mi emberek nem tudunk egymásnak megadni, de benne meggyökerezve törekedhetünk rá. Ezt megtalálva, dicséretünk őszinte lesz Isten felé, s ahogyan a zsoltáros mondja, „a hazugok szája azonban bezárul”. Véget ér a csalódás, az őszintétlenségtől való félelem. Csak Isten és az ő szeretete lesz az úr minden fölött.

(Újváriné Szabó Anikó)

Nicelife- FÉLELEM ÉS BÁTORSÁG-14.nap

Sok millió ember számára a félelem félelmetes ellenség. Függetlenül attól, hogy valós veszélyből vagy egyszerűen csak egy bénító érzelmi kötelékből ered, a félelem összetörheti a békességet, és foglyává teheti az általa megkínzottakat. 
 

Honnan meríthetnénk bátorságot félelmeink legyőzéséhez? Csakis abból, hogy tudjuk, Isten az ő népe mellett van, és gyermekeit soha nem hagyja el.

A KÖNYVBŐL "Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod, felől, téged, akkor sem ér el. A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításombcín " (Zsolt 91:4-12, 14-16).

"Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak" (Ésa 41:10).

"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét"
(2Tim 1:7).

ISTEN ÍGÉRETE
"Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd, éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel, jársz utadon, és boldogulsz. Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz" (Józs 1:7-9).

CSELEKVÉSI PONT

ÍRD LE A FÉLELEMRŐL ÉS BÁTORSÁGRÓL SZÓLÓ IGEVERSEKET NÉHÁNY KÁRTYÁRA! AKASSZ EGYET A FÜRDŐSZOBAI TÜKÖRRE, TARTS EGYET AZ AUTÓDBAN, HELYEZZ EGYET AZ ASZTALODRA, EGY MÁSIKAT PEDIG A TÁRCÁDBA! OLVASD EL A VERSEKET ÚJRA ÉS ÚJRA! ISTEN AZ Ő IGÉJE ÁLTAL MEGERŐSÍT, ÉS FÉLELMEIDDEL SZEMBEKERÜLVE GYŐZNI FOGSZ.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

  Géházi Naámán után futott. (2.Kir. 5,21)

Ahol Isten megmutatja kegyelmének nagy tettét, ott az ördög mellé állítja a saját gaztettét.

Géházi Elizeus szolgája. Ahogy Júdás a Jézus tanítványai körében az ördög eszközévé lett, úgy lett azzá Géházi is az Elizeus házában. Még öt perce sincs, hogy Naámán elment. Géházi ezt gondolta: hogyan lehet az uram ilyen ostoba, hogy ezt a szíriait a millióival kihasználatlanul elengedi? Utána futok és könnyítek a zsákjain.

A Szentírás megmutatja nekünk Géházi bűnének születését. A 20. versben ezt olvassuk: "Géházi... azt gondolta". A gondolatvilágban kezdődik a bűn.

Elizeus prófétai tekintete leleplezi Géházit. Géházi mint szolga nem volt sorsával megelégedve. Ő azzal a reménységgel szegődött Isten emberéhez, hogy olyan áldott lesz, mint legalábbis Lót Ábrahám mellett. Csalódott. Erről álmodozott: földbirtok olajfákkal és szőlővel, legelő juhnyájakkal, és marhacsordákkal. Szolgák és szolgálók hada, pompás lakás, szép ruha és sok-sok pénz! Most mindezt megszerezheti!

Itt a sorok között felismerem, hogy milyen fájdalmas megaláztatást jelentett mindez Elizeus prófétának. Az egész országot bejárta áldásos tetteinek a híre, s íme, saját házában itt van a meg nem tért szolga. Mennyit imádkozhatott naponként Géháziért! Hiába. Nem nyert meghallgatást.

Magának Istennek kellett Géházit bűnéről meggyőzni félelmetes fegyelmezés által. Különösen figyeljünk arra, hogy Géházi bűne a gondolatainál kezdődött. Sok házasságtörő százszor elköveti tettét gondolatban, mielőtt valóban beleesne.

Mi melyik úton járunk? Naámánnal Isten iskolájában az alázat útján lefelé, vagy Géházival az ördög iskolájában a gőg meredek szirtjére fölfelé?

Isten asztaláról-Varga László

  "Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt... Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek!... menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül..." ( Máté 28,1-7)

Az asszonyokat nem sokra becsülte az a kor. Pedig nagy bajban sokszor jobban helytállnak az asszonyok, mint a férfiak. A mindennapi feladatok, az, hogy bármi történik, ennivalót kell tenni a többiek elé, ruháról és egyébről gondoskodni kell, megtanítja őket a kemény helytállásra. Húsvét reggelén is a tanítványok bezárkózva, tehetetlenül búslakodtak, de az asszonyok nem értek erre rá. Jézus testét nagypéntek este csak nagyjából volt idejük elrendezni. Csak vasárnap reggel engedte meg a szombat törvénye, hogy rendesen eltemethessék. De virradatkor már ott voltak teljesíteni szomorú kötelességüket. És ez adta meg nekik a legnagyobb dicsőséget: ők hirdethették elsőként, a tanítványoknak is, Jézus feltámadását. Ma is övék a dicsőséget jelentő feladat: mikor minden kötél szakad, mikor a férfiak átengedik magukat az elkeseredésnek, a lemondásnak, az asszonyok feladata, hogy erősek maradjanak, és lelket öntsenek beléjük, új feladatokra és új reménységre. 


Uram, hálát adok neked, hogy az első szavad az volt akkor az asszonyokhoz: "ne féljetek!", és ma is ezzel biztatsz minket, akik annyi félelemmel élünk. Félünk a haláltól, de félünk az élettől is, mert sokszor úgy érezzük, hogy túl sok követelményének kell megfelelnünk. Segíts meg minket, Atyánk, hogy férfiak és nők hűek lehessünk abban, amivel megbízol minket. Az asszonyok igazi asszonyként élhessenek, boldogságot nyerve és boldogságot árasztva környezetükre, párjukra, gyerekeikre, és hinni tanítsák őket a Feltámadottban. Gondviselésed segít abban, hogy örömmel végezhessük mindennapi feladatainkat. Ha kétszeres a teher, adj kétszeres erőt, és vedd el aggodalmainkat! Ámen. 

Mindennap az Ige fényében-TEST ÉS VÉR

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 2,14-18  

14 Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt;  
15 és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.
16 Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel.  
17 Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.  
18 Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.

"Miután tehát a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak." (Zsid 2,14-15) 


Mi csak emberek vagyunk. A Biblia test és vér lényeknek hív minket. Ez a kifejezés arra emlékeztet bennünket, hogy erőtlenek és halandók vagyunk.
A test és vér számára semmiféle vágy nem erősebb, mint az életvágy, és semmiféle félelem nem nagyobb, minta a halálfélelem.
Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy elleplezzük félelmeinket, de ez soha sem sikerül egészen. A halál állandó útitársunk. De soha nem szokunk hozzá. Nem tudunk "együtt élni vele". Ahhoz, hogy "normális életet" éljünk, el kell fojtanunk azt a tudatot, hogy a halál csak egy lélegzetelállás. Nem kell annyira igyekeznünk, hogy elleplezzük félelmeinket. Életvágyunk és halálfélelmünk a test és vér voltunk tartozéka. Nem leszünk bűnösök attól, ha nem akarunk meghalni, inkább emberiek leszünk. És Isten nem kér tőlünk többet, mint azt, hogy teljesen emberiek legyünk.
Isten örök Fia Emberfiává lett. Osztozott test és vér voltunkban, részese lett természetünknek. Úgy élt, ahogy mi élünk, életvággyal és halálfélelemmel.
Az ő léte és az ő halála azonban teljesen megváltoztatta a mi létünket és a halálhoz való közeledésünket. Jézus nem vette el a halált. A testnek és vérnek továbbra is meg kell halnia. De a saját eszközévé változtatta a halált. Minden benne bízóra nézve Krisztus megfosztotta a haldoklót a félelemtől.
Mióta végigélte életünket és meghalt a mi halálunkkal, a dolgok megváltoztak. A halál által Krisztus megsemmisítette azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt. Az a diadal megváltoztatta a mi test és vér létmódunkat. A halál nem az a barlang, ahová az ördög foglyai menetelnek. Egy keskeny átjáró az, melyen át a Krisztussal való közösség felé megyünk.
Most hát Jézus elkezdi megszabadítani életünket a félelemtől, és megtölti azt hittel. S amikor jön a végső óra, teljesen bizonyossá tesz afelől, hogy őhozzá közelebb kerülünk.

Krisztus mindenek felett-ISTEN REJTÉLYES HÍVÁSA

Oswald Chambers-

"...és beteljesedik minden, amit megírtak a próféták az ember Fiáról... Ők pedig ezekből semmit sem értettek" (Lk 18,31.34)

Isten olyan valamire hívta el Jézus Krisztust, ami helyrehozhatatlan tragédiának látszott. Jézus Krisztus pedig elhívja a tanítványait, hogy meglássák, hogyan ölik meg Őt. Arra a helyre vitte őket, ahol a szívük összetört. Jézus Krisztus élete mindenféle szempontból teljes kudarc volt - kivéve Isten szempontját. De ami az ember előtt kudarcnak látszott, az Isten szemében hatalmas győzelem volt, mert Isten szándékai egészen mások, mint az emberek elgondolásai. A mi életünkben is felhangzik Istennek ez a rejtélyes hívása. Az Ő hívását nem lehet pontosan meghatározni, mert mindig csendben jelentkezik. Isten hívása olyan, mint a tengeré; senki más nem hallja meg, csak akiben a tenger természete benne van. Nem lehet pontosan meghatározni, mire hív el Isten, mert az az igénye velünk szemben, hogy az Ő rejtett céljai érdekében lépjünk vele munkaközösségbe. A mi próbánk pedig az, vajon valóban hisszük-e, hogy Isten tudja, mit akar elérni. Amik történnek, nem véletlenek, hanem rajtuk át Isten véghezviszi akaratát. Ha közösségben vagyunk Istennel és felismerjük, hogy Ő saját terveibe kapcsol bele minket, akkor már nem próbáljuk kitalálni a célját. A keresztyén életben továbbhaladva az mindig egyszerűbb lesz, mert egyre kevésbé adunk helyet ilyen kérdéseknek: "Miért engedte ezt meg Isten?" Az egész dolog mögött az Ő szuverén akarata van. "Van Isten, aki irányítja dolgaink kimenetelét" (Shakespeare). A keresztyén ember Isten éleslátásában és bölcsességében bízik meg, nem a magáéban. Ha saját célunk van, ezzel megrontjuk azt az egyszerűséget és nyugalmat, ami Isten gyermekeinek ismertetőjele kellene hogy legyen.

Isten műhelyében-Fegyverzetünk (II.)

Carl Eichhorn-

  "Álljatok meg tehát ... felöltözve a megigazultság páncéljába! " (Ef 6, 14)   

A fegyverzet második darabja a megigazultság páncélja. Ezt is csak Isten adhatja ajándékba. Imádkozva hozzuk elő ezeket a fegyvereket Istenünk fegyvertárából. Az Ő ajándékait mindig újra kell kapnunk. Nem hasonlítanak földi kincsekhez, amelyek egyszer s mindenkorra megvannak és szépen őrizgetjük őket az ékszerdobozban. Ha egyszer megkaptuk az igazság övét és a megigazultság páncélját, akkor minden nap újra fel kell vennünk őket.

Isten maga készítette el a megigazulást Fia keresztjén! Minden bűntől, hamisságtól megtisztít és megszabadít a Bárány vére. Ezt hasonlítja az Ige a páncélhoz. A páncél befedi a mellkast, ahol a szív dobog. Az az ember, akit Isten megigazít, védett helyzetben van. Bátor lehet akkor is, ha mindenféle vádaskodást és támadást indítanak ellene. "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? ... Kicsoda vádolja az Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít" (Róma 8, 31. 33). Akkor is bizakodunk, ha a Sátán, ez a vádló, nyugtalanítani akar. Valóban erősen állhatunk, bukás nélkül. Sokan a saját igazságuk páncéljába öltöznek. Büszkélkednek, hogy ők milyen jók és kötelességtudók, magatartásuk kifogástalan és semmi gonosz nem terheli őket. Úgy vélik, egykor nyugodtan nézhetnek majd a Bíró szemébe. De ez a páncél nagyon törékeny, szúette, korhadt fából készült. Ha valaki egy ilyen erkölcsös, a saját szemében kifogástalan embert kérdőre von, az felháborodik és elveszti önuralmát. Ha azonban Isten kegyelme által bizonyosságra jutottunk, nyugodtak lehetünk. Felindulás és felháborodás azt bizonyítja, hogy mégsem vagyunk olyan biztosak a dolgunkban. Saját igazságunk mindig rossz fedezék. Ha felülről megújult a lelkiismeretünk, minden ilyen bizodalmunk szánalmas véget ér, de ha egyedül arra a megigazultságra hagyatkozunk, amit Isten a hitnek ajándékoz, akkor igazán szilárdan állunk.

Isten megigazított gyermekeinek az életéből valóban nem hiányoznak a támadások, árulások, gyalázások. Mindezek azonban nem verik le őt. Nem találja el az ellenséges fegyver. Szíve sértetlen és erős marad, annál inkább örvendezik Istentől kapott megigazultságának. Akik kifogástalanságukkal büszkélkednek, könnyen elesnek, de aki egyedül a kegyelemből való igazságban bízik, nem szégyenül meg, erősen áll a kísértések között is.  

Isten ígéreteinek tárháza-Szívünkbe írva a törvénye

Charles H. Spurgeon-

„Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei" (Zsolt 37,31)

Ha az ember szívében hordja a törvényt, egész élete igazzá lesz, mert a szívben van a helye a törvénynek. Ha a fejünkben volna, megzavarna, a hátunkon hordva meggörnyednénk, de ha a szívünkben van, megtart és megerősít.

Milyen nagyszerű a Károli fordítás szóhasználata: „Istenének törvénye"! Ha már megtapasztaltuk, hogy az Úr a mi Istenünk, akkor törvénye szabadságot jelent számunkra, mert Isten, aki szövetségben áll velünk, felébreszti bennünk a vágyat, hogy akaratának engedjünk és parancsolatai szerint járjunk. Ha egy parancs az Atyámtól jön, hogyne hajtanám azt örömmel végre.
Isten maga kezeskedik arról, hogy az engedelmes embert megtartja és megerősíti minden lépésében. Az ilyen ember az igazat akarja cselekedni, tehát azt fogja tudni tenni, ami bölcs. A megszentelt cselekedet mindig a legbölcsebb, még akkor is, ha pillanatnyilag nem látszik annak. Isten gondviselésének és kegyelmének biztonságos útján járhatunk, ha megmaradunk a törvény által kiszabott ösvényen. Isten törvénye még soha senkit nem vezetett félre. Útjelzői az alázat, az igazságosság, a szeretet és az Úr félelme, amelyek nemcsak bölcsen irányítanak a bővölködő élet útján, hanem meg is tartanak szentnek és tisztának. Aki az igaz úton jár, biztonságos utat követ.

Derek Prince: Isten igéjének megvallása című könyvéből..

Köszönöm Uram, hogy kiválasztottál szeretetben. Kijelentem, hogy minden sátani kísértéssel és ellenállással Isten igéjével szállok szembe. Isten gyermeke vagyok és Krisztus társörököse. Isten pontosan ugyanúgy szeret engem, mint Jézust, én pedig ugyanúgy szeretem Istent mint Jézus. Az Isten Szellemétől való vezettetés folyamatában érettségre fogok jutni. Az a végső célom, hogy szeretet kapcsolatra jussak Istennel, mint Atyámmal, mert Isten örökbe fogadott gyermeke lettem.
Köszönöm uram, hogy hozzád jöhetek. Kijelentem: teljes mértékben a Szent Szellemtől függök. Aki a Jézus által az Atya elé juttathat engem. A megfeszített Jézus Krisztus és Isten Szent Szelleme által jövök az Atyához. Kijelentem hogy egy út van Jézus és egyetlen Szellem a Szent Szellem aki az Atyához vezet. Kijelentem hogy Isten családtagja lettem. Jézus azon végső célból halt meg hogy Isten vezessen minket. Ahol az Úr szelleme ott a szabadság. Teljes mértékben a Szent Szellemtől függök, ha Fiú és az Atya elé akarok járulni. Szent Szellem által szabad bejáráson van Istenhez.
Köszönöm Uram a bennem végzett munkádat. Kijelentem, hogy Isten "tökéletessé tesz" engem - éretté is teljessé tesz, és beilleszt a nekem rendelt helyre. Megvallom reménységemet, hogy Isten minden akaratában tökéletes és teljes módon megállok, és kijelentem, hogy csak az Ő akaratának végzésében találok beteljesülést. Mindennel kívánok élni, amivel Isten ellátott engem Krisztus által, hogy tökéletesen is teljes módon megállhassak Isten akaratában. Jézus a válasz az Alfa és az Omega a kezdet és a vég, az első és az utolsó, a hit kezdője és bevégzője. Istent keresem, és csakis Őt, Krisztus teljességét. Egyetlen áldozata által Jézus tökéletesé tette azokat, akik megszentelődnek. Én én is közöttük vagyok. Isten azt akarja hogy tökéletes kör legyek és kegyelme által az is leszek, mert Krisztusban Ő tökéletessé tett engem.
Köszönöm Jézus a kereszten történt cserét. Kijelentem hogy a bűnnek való rabszolgaság véget ért az életemben. Az óemberem megfeszítettet Krisztussal, hogy az új emberem megjelenhessen. Hit által befogadom ezt az igazságot a szívembe. Kijelentem, megszületett bennem egy új teremtés egy természet, amely képtelen vétkezni Jézus természete. Megújulok annak képmására, aki teremtett engem. Elköteleztem magam arra, hogy életben maradásom és fejlődésem biztosításához Isten Igéjét tekintsem forrásomnak. Levetkőzöm az óembert és felöltöm az új embert. Az új természetemből jó gyümölcs származik, az óemberem megöletett Krisztusban, hogy új, életre keljen bennem.
Köszönöm Atyám, hogy a gyermeked vagyok. Kijelentem, hogy te kiválasztottál, eleve elrendeltél, örökbe fogadtál és elfogadtál engem. A magány nem szerepel Istennek életemre vonatkozó tervében Ő elhelyezett engem a családjában. Isten családtagja vagyok Isten az atyám és Jézus a bátyjám. Amikor Jézus Krisztushoz jöttem az univerzum legjobb családjába születtem. Isten tárt karokkal fogad engem. Krisztusban örül annak, hogy élek, szeretetéből Atyám eleve elrendelte, hogy fiaként vagy leányaként elfogadjon engem.
Ámen!

Napi áhítat- Vágyódni Krisztushoz-V.

Hét témája: Közösség Istennel 

Olvasmány: Fil 1,18–26

„Küzdő népednek győzelmet te adsz!”

„Mert miről is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok. Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre; így méginkább dicsekedtek majd velem Krisztus Jézusban, amikor ismét megjelenek nálatok.”

Magyarázat

Ragaszkodunk az életünkhöz. Sok nyomorúságot látunk, élünk át. Fájdalmat, bántást, kegyetlenkedést, s mégis ragaszkodunk a földi léthez. Szorongattatott helyzetben beindul az életösztön, a túlélési reflex, s küzdünk, hadakozunk, csak hogy megmaradjunk. Pedig hogy tudunk panaszkodni! Ez is rossz, az is rossz, itt fáj, ott fáj. Lenne már vége... Azután, mikor közeledik a vége, megkapaszkodunk, mert még a rossz is jobb, mint az, ami számunkra a legfélelmetesebb ismeretlen, a halál. Pedig bátran valljuk: „nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség”. Jézus Krisztusban átrendeződnek az élet és halál szavak jelentései. Az életet fölemeli a földi keretek fölé, más idősíkban nyer jelentést a halál fogalma. Jézus Krisztust elfogadva, mint Megváltómat, szembetalálom magam a halállal, mert minden addigi dolgom, ami a bűnhöz kötődik, Jézusban elenyészik, meghalok a régi önmagamnak, s életet nyerek Krisztusban, mely átértékeli az élet határmezsgyéjét, s a földi lezáró állomás után a megnyert üdvösségben folytatódik. Ez a gondolat, ez a folyamat, hogy Krisztusban örök életünk van, bátorrá tesz minden hívőt. A halál, még ha fájdalmas is, de nem kétségbeejtő végállomás, hanem kapu, melyen beléphetünk a Bárány vacsorájára. Akkor miért ragaszkodjunk mégis ehhez a földi léthez? Mert küldetésünk van, s amíg Isten megtart bennünket ebben a létben, addig tehetünk bizonyságot az élő Jézus Krisztusról, a benne megnyerhető életről, a bűnök bocsánatáról, a megváltott élet öröméről. Tegyük ezt Isten dicsőségére!

(Újváriné Szabó Anikó)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

 Eredj el békességgel... (2.Kir. 5,19)

Naámán nehéz kérdést tesz fel Elizeusnak. Otthon hivatali kötelességéhez tartozik, hogy a királyt elkísérje, amikor az a Rimmon bálványisten templomába megy imádkozni. Meg szabad-e a jövőben ezt tennie? Elizeustól 2 zsák izraeli földet kér. Ezen akar térdelni, amikor imádkozik.

Elizeus nem megy bele semmiféle fejtegetésbe, egyszerűen ennyit mond: "Eredj el békességgel". Nem szükséges 2 teli zsák földet innen elvinned, eredj el úgy, hogy a szíved legyen teli békességgel.

Elizeus Istentől ajándékozott lelkigondozója volt Naámánnak. Először segítségére volt abban, hogy megtalálja a megalázkodás útját. Most pedig a békesség útjára vezeti.

Sok felébredt lélek kárt szenved bensőleg azért, mert szorosan kapcsolódik ahhoz az emberhez, akit Isten az életében eszközként használ.

Elizeus Naámánt Istenhez utasítja. Isten békességében térjen haza családjához és királyához. Nem lesz kárára, ha nem jószántából, hanem hivatali kötelességéből belép a bálványtemplomba.

A Rimmon templomában is imádhatja az élő Istent. Csak nagyon komolyan őrizkedjen a bűntől, s akkor minden jól lesz.

Újonnan felébredt lelkek őrizkedjenek attól, hogy azoknál a külsőségeknél állva maradjanak, amelyeknél áldást találtak.

Ha valaki munkaruhában, kinn a mezőn térdel le, vagy otthon a belső szobájában, az mindegy.

Isten előtt sokkal kedvesebb az, ha valaki pogány földön megalázott szívvel borul le, mint valami megszentelt helyen kevély szívvel. Őrizkedj a bűntől, a saját szíved álnokságától, és kerülj minden helyet, ahol a szíved békéjét elvesztheted!

Isten asztaláról-Varga László

  "És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit."     
 ( 2Thesszalonika 3,1-2)

Micsoda hazugság az, hogy a hit magánügy. Mindegy az nekem, hogy a szomszédom ellopja a gyümölcsömet, vagy velem együtt járva a templomba számíthatok a segítségére, ha bajban vagyok? Hogy lehetne jobban megszabadulni az elvetemült és gonosz emberektől, mintha ők is hitre jutnának? Közérdek és minden egyes embernek magánérdeke, hogy minél több hívő és minél kevesebb hitetlen ember legyen köztünk és körülöttünk. De ezt nem elég elképzelni. Tenni is kell érte annak, aki megértette és valóban kívánja. Mivel a hit nem mindenkié, hanem Isten adománya, első feladatunk imádkozni érte. Krisztus minden parancsa gyakorlati értékű: önzésből is imádkozni kell ellenségeinkért, hogy térjenek meg, és többé ne legyenek ellenségeink, hanem váljanak testvéreinkké. Gyermekeink jövő boldogsága függ attól, hogy nemzedékük Istent fogja szolgálni, vagy kikaparja egymás szemét. Imádkozzunk azért egyházunkért, hogy képes legyen Istenhez téríteni népünket és ellenségeinket, hogy békességben, közös boldogságban élhessünk.




Istenem, én is vállalom, hogy imádkozzam azokért is, akik nem tartoznak hozzám. Köszönöm, hogy meg akarod hallgatni az én imádságomat is, azokért is, akiket idegennek tudok. Kérlek, fogadd el és hallgasd meg kérésemet egyházamért és a világ valamennyi egyházáért. Igen erőtlennek látom a munkájukat. Adj erős hitet és tiszta tudományt lelkipásztorainknak, hogy szavuk a lelkekbe hasson, s Lelked tegye azt élővé az emberekben. Keresd meg azokat is, akik Téged nem keresnek, hogy minden ember meghallja hívásodat. Tedd a mi népünket, benne gyermekeinket újra a magad népévé, de kérünk, úgy áldd meg ellenségeinket is, hogy testvérekké válhassunk! Hogy Krisztus szerint ne gyűlöljünk senkit, és minket se gyűlöljön senki. Ámen. 

Mindennap az Ige fényében-KRISZTUS A MI TESTVÉRÜNK

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 2,5-13 

5 Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk.
6 Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: "Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá?
7 Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg,  
8 mindent lába alá vetettél." Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll,
9 azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.  
10 Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.  
11 Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni,  
12 amikor így szól: "Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged."  
13 És ismét: "Én őbenne reménykedem" majd újra: "Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem."

"Nem szégyelli őket testvérének nevezni." (Zsid 2,11)  

Lehet, hogy egy tisztességes embernek van egy hitvány testvére. Ez a tény nagyon kényelmetlen lehet a tisztességes testvérnek. Soha ne kérdezd tőle: "Hogy van az a testvéred, aki valamikor börtönben volt?" Jóravaló barátunk szégyelli a testvérét és inkább nem beszél róla.
A Zsid 2,11-ben van egy meglepő vigasztalás, amely azt mondja nekünk, hogy az Isten Fia nem szégyell bennünket testvéreinek nevezni.
Isten örök Fia látta a zendülést, mely bolygónkon játszódik le. Látott téged és engem, földig görnyedve és sebesülten. Bűneink börtönében voltunk, semmi tisztelni való nem volt rajtunk. Akkor így szólt Atyjához: "Atyám, azok a te teremtményeid elvesztek és most haldokolnak. El akarok menni, és osztozni akarok sorsukban. Élni akarom az ő életüket, és az ő halálukkal akarok meghalni. Testvérükké akarok válni, azért hogy ők meg a te gyermekeiddé legyenek."
Így lett ő a mi idegenvezetőnk. Előttünk járt, nyomorúságunk dzsungelének kellős közepén, át bűnön és halálon és poklon, és utat nyitott, mely az Atyához vezet. Ujjongva állt meg ismét az Atya előtt, és így szólt: "Íme itt vagyok, én és a gyermekek." (13.v.).
Ő nem szégyell minket. Ha belemélyedünk ebbe az igazságba, s aztán eszünkbe jutnak azok az alkalmak, amikor mi szégyelltük, hogy közösségben vagyunk Jézussal, csak sóhajtozunk bűnünk terhe alatt.
Ha megfontoljuk azt a tényt, hogy Jézus nem szégyellt minket fitestvéreinek és nőtestvéreinek hívni, hogyan részesíthetjük előnyben ismét a gazdagok és a népszerű emberek társaságát? Nem! Minthogy Jézus nem restellte, hogy magához öleljen minket, mi a legnagyobb tisztességnek fogjuk tartani, hogy azonosuljunk legkisebb testvéreivel.
Ha egyszer tudjuk, mennyire érdemtelenek vagyunk szeretetére, soha nem fogjuk szégyellni egymást.