2016. augusztus 8., hétfő

Derek Prince - A helyes sorrend felállítása

„Taníts minket helyesen számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsoltárok 90:12)


 Mit jelent – „helyesen számlálni napjainkat”? Hadd tegyek fel még egy kérdést: Mi a legnehezebben kezelhető dolog az életedben – amiből a leggyakrabban kifogysz? Sok ember valószínűleg arra a válaszra hajlana, hogy a pénz. De tapasztalataim szerint van valami, ami sokkal nehezebben kezelhető – valami, aminek sokkal gyakrabban híján vagyok. Az idő! Számomra az idő a legnehezebben kezelhető dolog. Emiatt az idővel való gazdálkodás önfegyelmünknek és keresztény elkötelezettségünk hitelességének elsődleges mércéje.
Ezért szívemből tudom visszhangozni a zsoltárosnak ezt az imáját: „„taníts minket helyesen számlálni napjainkat.” Ez gyakorlatilag azt jelenti: Taníts engem, hogy az ügyeimet helyes fontossági sorrendbe állítsam. Taníts engem, hogy elegendő időt szánjak azokra a dolgokra, amik jobban számítanak. Csak így nyerhetek bölcs szívet.
Végső soron időbeosztásunk mutatja azokat a valódi értékeket, amik irányítják életünket. Ha nem adunk elsőbbséget az igazán fontos dolgoknak – ilyen például az imádkozás és a bibliaolvasás – az egész életünk rendje felborul. Ilyenkor nagy a kísértés, hogy mentegetőzzünk: „Nem volt elég időm.” De az igazság inkább az, hogy „nem jól használtam ki az időmet.”
Mielőtt túl késő lenne, csatlakozz hozzám ebben az imában.
„Taníts minket helyesen számlálni napjainkat.”
A hit megvallása:
Uram, leteszem Eléd az életemet, mint egy üres lapot, és kérlek, hogy Szellemed által jegyezd le számomra a Te fontossági sorrendedet.
Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

   Elizeus Béthelbe ment és mikor az úton felfelé haladt, apró gyermekek jöttek ki a városból és csúfolták őt így: Jöjj fel, kopasz! Jöjj fel, kopasz! És hátratekintvén meglátta őket és megátkozta őket az Úr nevében. És az erdőből két nőstény medve jött ki és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket. (2.Kir. 2,23-24)

Borzalmas büntető ítélet. Nem volt ez nagyon kemény és igazságtalan? Hiszen a Szentírás igen sokra értékeli a gyermekeket: "Aki megbotránkoztat (bűnre vezet) egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélyébe vessék"! (Mt. 18,5) S itt negyvenkét gyermek pusztul el! Pontosan meg kell vizsgálnunk, hogyan történhetett ez meg.

Először is gondolkozzunk el azon, hogy ezek a gyermekek felügyelet nélkül kószáltak. Miért voltak ott a város kapujánál? Egy egész sereg, több mint ötven gyermek. Már ez meghökkenti az embert. Bizonyára senki sem irigyli a kicsiktől, hogy a szabad levegőn hancúrozzanak. Tudjuk azt is, hogy némely szülő munkája miatt képtelen gyermekét állandóan szem előtt tartani.

Nem akarunk itt természetellenes korlátozásokról sem beszélni a gyermekek ellen. Kötelességünk azonban, hogy a szülők figyelmét felhívjuk gyermekeik iránti felelősségükre.

Ügyeljetek mindig arra, kivel játszik gyermeketek! Elfeledhetetlenül vésődjék beléjük: "Mindig akarjuk tudni: hol és kivel játszotok"!

Azok a szülők, akik ezt elmulasztják, a későbbiekben ezt nagyon megbánhatják.

Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ezek a szülők Bételben bűnösek voltak abban, hogy gyermekeik ilyen társaságba keveredtek.

Imádkozó szülők naponként Isten oltalmába ajánlják gyermekeiket. Az ilyen gyermekek távol tartják magukat a rossz barátoktól.



Isten asztaláról-Varga László

   "János ezt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett minket. Jézus azonban ezt mondta: Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem, mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben,... el nem marad a jutalma."     ( Márk 9,38-41)

A keresztyénség egyszerre kizárólagos és befogadó. Kizárólagos abban, hogy az egész világ és minden idők egyetlen Urának, Törvényadójának és Megváltójának Jézus Krisztust tudja és hirdeti. Minden olyan állítást, hogy Mohamed, Buddha vagy akárki más ugyanolyan értékű, mint Krisztus, hazug mesének valljuk. Ebben nincs és nem lehet megalkuvás. De éppen ezért, mivel tudjuk, hogy minden jó egyedül csak az egyetlen Istentől származik, aki egyedül Krisztus által adott megváltást, azt is tudjuk, hogy Krisztus minden embernek Ura és Megváltója, és kegyelmét szabadon osztogatja, nemcsak a keresztyéneknek, hanem minden népből minden időben mindazoknak, akik bármilyen okból, bármilyen tanítás alapján vagy ellenére az ő rendelését hajtják végre. Nem a keresztlevelét nézi gyermekeinek, hanem a hozzáállását. Ezért a keresztyének kötelessége együtt dolgozni mindazokkal, akikkel együtt szolgálhatják Isten országának, a közös boldogságnak építését. De nem mindegy, hogy valaki tudatosan, örömmel, hálásan, vagy csak tudtán kívül kapja az áldást Atyánk kezéből. 

Istenem, milyen sokszor szégyenítettél meg azzal, hogy hitetlenek vagy más, talán megvetett idegenek többet tettek értem, mint amit én tettem volna meg értük. Köszönöm ezt a megszégyenítést, szükségem van rá, hogy meglássam a gyengeségemet, és igyekezzek kevesebb szóval és több tettel szolgálni ügyedet. Nagyon elmaradt a keresztyénségünk attól, amit hirdet. Újítsd meg hitünket és akarásunkat, hogy újra a néped legyünk, és másokat is tegyünk boldoggá azzal, hogy vallástételünk és cselekedeteink alapján ők is boldogan ismerjék fel Krisztust szerető Megváltójuknak. Ámen.

Mindennap az Ige fényében-A NYUGALOM

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 4,1-10 

1 Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. 2 Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. 3 Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: "Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére". Munkái készen voltak a világ teremtése óta,
4 és valahol így szól az Írás a hetedik napról: "És megnyugodott az Isten a hetedik napon minden alkotó munkája után." 5 Itt viszont ezt mondja: "Nem mennek be az én nyugalmam helyére." 6 Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt
 7 egy napot ismét "mának" jelöl ki. Ekkor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogyan előbb mondtuk: "Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" 8 Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. 9 A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. 10 Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól.






 

"A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére." (Zsid 4,9) 

A szombati nyugalom az élet célja. Ez a nyugalom Isten teljes és végső ígérete mindazok számára, akik ma hallják az ő hangját.
A teremtés munkája, amelyet Mózes első könyvének első fejezete ír le, beteljesedett a szombati napon. Azon a napon Isten és mindaz, amit ő alkotott tökéletesen élvezte annak valamennyi csodáját és jó voltát. Ugyanígy a megváltás munkájára a szombati nyugalom teszi fel a koronát tökéletesen és akkor teljesedik majd be az. Azon a napon Isten, Krisztus és a megváltott világ teljesen élvezni fogja annak minden csodáját.
"A nyugalom": élvezése Istennek, és mindannak, amit ő ad. A végső nyugalom az új világ teljes és zavartalan öröme és harmóniája.
Isten ószövetségi népe nemcsak a heti munkaszünetben kapta meg a szombati nyugalom hasonmását, hanem abban is, hogy örökségül egy országot kapott. Annak a férfinak a neve, aki Izráelt a pusztából elvezette az Ígéret Földjére, Józsué volt. Görögül ez a név így hangzik: Jézus. Az ószövetségi Jézus képes volt arra, hogy Izráelt bevigye annak az országnak a hasonmásába, ahová az újszövetségi Jézus vezeti az ő népét. Jézus mindazt beteljesíti, amit Mózes és Józsué cselekedtek. Jézus viszi be Isten népét az Ígéret Földjére.
Ma Isten arra hív el minket, hogy tanuljunk mások rossz példájából. Ez nagyon nehéz. Ritka az olyan fiú, aki tanul apja hibáiból. Az új Izráelnek mégis tanulnia kell a régi Izráeltől.
Azt halljuk, hogy Isten ószövetségi népe közül sok ezren soha nem jutottak el az Ígéret Földjének nyugalmába. Elhullottak a pusztában, mert nem hittek.
Most mi megyünk át a pusztán. Vezetőnk Jézus. Nagyon közel kell maradnunk hozzá, és pontosan azt kell tennünk, amit ő mond. Egymáshoz is közel kell maradnunk. És amikor az utazás embertelenné válik, közülünk valakinek mindig előre kell mutatnia: "Ott ... ott van a nyugalom földje!" 




 



Krisztus mindenek felett-

Oswald Chambers-

   "...a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának..." (Lk 1,35). 



Van-e arra lehetőség, hogy Isten Fiának szent ártatlansága és egyszerűsége és az Atyával való egysége megvalósuljon énbennem, ha Ő megszületik az én halandó testemben? Ugyanaz történik meg minden szent életében is, ami akkor történt, amikor Isten Fia történelmileg megjelent ebben a világban. Isten Fia bennem csak Isten közvetlen cselekedete által születhetik meg, tehát én Isten gyermeke vagyok, és így gyakorolnom kell a gyermek jogát, hogy mindig szemtől szemben legyek Atyámmal. Mondom-e állandóan józan ész szerinti életemnek: "Miért akarsz engem Atyámtól elfordítani? Hát nem tudod, hogy nekem azokkal kell foglalkoznom, amelyek az én Atyám dolgai?" (Lk 2,49). Bárhogyan alakulnak is a körülmények - ennek a szent, ártatlan, örök gyermeknek kapcsolatban kell lenni Atyjával! Eléggé egyszerű vagyok-e ahhoz, hogy ennyire egy legyek az Úrral? Élhet-e bennem a maga csodálatos módján? Isten is látja-e, hogy Fia kiformálódik bennem, vagy szépen félretoltam Őt? Ó, ezek a lármás idők! Mindenki kiáltozik, de miért? - Azért, hogy végezzék ki Isten Fiát! Ma semmiképpen sincs helye itt Isten Fiának, nincs helye az Atyával való szent közösségnek! Imádkozik-e Isten Fia bennem, vagy én diktálok neki? Ő szolgál-e bennem úgy, mint amikor testben itt volt? Átéli-e bennem Isten Fia a szenvedéseit; hogy szándéka megvalósuljon? Minél többet tudunk meg Isten legérettebb szentjeinek belső életéről, annál inkább látjuk, hogy mi Isten terve: "betölteni, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24). Ennek a "betöltésnek" az érdekében mindig van tennivaló.

Isten műhelyében-Fegyverzetünk (V.)

Carl Eichhorn-

   "Vegyétek fel az üdvösség sisakját is és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. " (Ef 6, 17)  



Az üdvösség sisakját más helyen a reménység sisakjának nevezi az Ige (1 Thess 5, 8). Itt tehát az eljövendő üdvösségről van szó, amely Urunk visszajövetelével lesz nyilvánvaló. Ezt a reménységet sisakhoz hasonlítja, amely megvédi a fejet az ellenséges ütésektől. Isten gyermekei számára is nehéz sorscsapások jönnek, de az eljövendő reménység dicsősége erőt ad nekik a kitartásra. Mindez most csak rövid átmenet, bármilyen fájdalmas is. A végén öröm int felénk.

"Vegyétek fel a sisakot!" Ez kétféleképpen történhet. Először: Emlékezzetek reménységetekre, mélyedjetek el benne, kutassatok szorgalmasan utána! Mélyedjetek el mindenekelőtt a reménység nagy könyvében, János Jelenéseiben. Itt bontakozik ki reménységünk egész gazdagsága. A jelen sötétségében erősítő látásokat kapunk, így derűsek leszünk a nyomorúságban és erősek a tűrésben. Másodszor: Reménységünket újra meg újra fentről kell kérnünk, mert sokszor minden szürke körülöttünk. Mit ér a legszebb kilátás, ha ködben van a táj? Istennek kell szétoszlatnia a homályt, hogy szemünk csodálkozva lássa, mit készített Ő nekünk. Akkor elfelejtjük a meredek kapaszkodó fáradságát és veszélyeit.

A keresztyének nemcsak védekezésre vannak elhíva, hanem támadásra is. Le kell sújtaniok, ütéseket kell adniok, de nem testi fegyverekkel, nem a gúny és szidalom szavaival, hanem a Lélek kardjával, amely Istennek valamelyik Szava. Az ilyen Igét felülről kell kérnünk. - A felülről ajándékozott szó átütő erejű, hatalma van és villámként hat. Jézus így kapta meg minden szavát az Atyától.

Talán mi sem vagyunk szónokok és nincs természetes beszédkészségünk, de Isten a gyermekek és csecsemők szája által erősíti meg hatalmát ellenségei miatt (Zsolt 8, 3). Hányszor megszégyenítette már az okosok hitetlenségét így! Szívesen veszi, ha gyenge és tanulatlan emberek megdicsőítik Őt. Péternek a Lélek erejével tett bizonyságára a nagytanács is elhallgat, meg Simon mágus is (Csel 8, 22; 23, 9). Ellenségei nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, ahogyan István beszélt (Csel 6, 10). De a legdicsőségesebb az, amikor az ellenséget nemcsak elhallgattatja, hanem elvezeti az igazság megismerésére. Ez a legszebb győzelem, aminek az angyalok is örülnek a mennyben.

MAI IGE - Bob Gass írásaiból -Minden Istené (2)

„Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem.” (Hóseás 13:6)

 

Pál azt írja: „Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal” (1Timóteus 6:17–18).

Gazdag vagy e világ mértéke szerint? A Föld lakosságának csaknem fele – több mint hárommilliárd ember – napi 1000 forintnál kevesebből él. Ha a te jövedelmed ennél nagyobb, akkor gazdagnak számítasz. A jómód mellé azonban egy figyelmeztetés is jár: ne légy gőgös! „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság” (Példabeszédek 16:18).

Thomas Carlyle, skót történész írta: „A sorscsapásokkal néha nehezen birkózunk meg. De egy olyan emberre, aki kibírja a gazdagságot, száz is jut, aki kibírja a viszontagságokat.” Isten azt akarja, hogy élvezni tudd a dolgokat anélkül, hogy megszállottjukká válnál. A tárgyak felhalmozásának – még ha azok csekélységek is egyébként – van egy kellemetlen velejárója: hajlamosak eltakarni Istent. Előre kiszámítható folyamat vezet a szegénységtől a felfuvalkodottságig. A szegény ember imádkozik és dolgozik; Isten meghallgatja imádságát, és megáldja munkáját. Aztán az egyszerű ember meggazdagszik, és elfeledkezik Istenről. A hitre építő szegényből beképzelt gazdag lesz. Ahogy Isten Hóseás által mondta: „Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem.” Hogyan kerülheted el ezt a csapdát? Ne feledd, hogy bármid van is, azt Istentől kaptad, és ő a forrása mindannak is, amire a jövőben szükséged lehet. Ezért legyen hálás a szíved, és bízd magad teljesen Istenre!


Nicelife- EGÉSZSÉG ÉS GYÓGYULÁS-15. nap.

Egészségünkért aggódva mindig találunk a hírekben valami erre vonatkozó újat. Diéta. Testmozgás. Társadalombiztosítás. AIDS. A technikai fejlődés az előző generációkhoz képest bámulatos előnyökkel ajándékozott meg bennünket, viszont egészségünkkel kapcsolatban ősi bölcsességeket is újra megtanulunk. 

Ezek közé tartozik, hogy döntéseink sokat számítanak. Amit vet az ember, azt le is aratja, és Istennek szándéka, hogy jó aratásunk legyen.

A KÖNYVBŐL
"Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt" (Zsolt 38:4).

"Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak" (Péld 3:7-8).
"Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem" (Zsolt 30:3).
"Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, és ő meggyógyította őket" (Mt 15:30).
ISTEN ÍGÉRETE
"Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet..." (Zsolt 103:2-3).

CSELEKVÉSI PONT
AZ EGÉSZSÉG MELLETTI DÖNTÉS BÖLCS DÖNTÉS. A SZENT ÉLET EGÉSZSÉGES ÉLET. KÉRD ISTENTŐL, HOGY ADJON ERŐT AZ EGÉSZSÉG MELLETTI DÖNTÉSEK KIVITELEZÉSÉHEZ, ÉS VÁRHATOD, HOGY MINDEZT GYÓGYULÁS KÖVETI.



Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Szenvedések közt

"Milyen üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikből megszabadított az Úr! "(2Tim 3,11)


 

Jézus Krisztus előre felkészítette Pált, hogy sokat kell majd az ő nevéért szenvednie. Az apostol az utolsó levelében így emlékezik vissza: milyen üldöztetéseket viseltem el! Azonban soha nem dicsekedett szenvedéseivel, és nem panaszkodott miattuk. Vállalt mindent Krisztusért és mások üdvösségre segítéséért.

Családja valószínűleg kitagadta, munkatársai közül is többekben csalódnia kellett, volt valami súlyos betegsége, éveket kellett börtönökben töltenie, saját népe a halálát akarta, sok baleset érte hosszú útjain, és olykor még a gyülekezetek is támadták. Hogyan maradt ő nyugodt és derűs ennyi baj között?

Tudta, hogy semmi nem történik vele véletlenül. Mivel ő „a Krisztusban" van, minden neki szánt ütés előbb Krisztust éri, neki csak annyi jut, amennyire szüksége van ahhoz, hogy alázatos maradjon. - Nem a nyomorúságaival foglalkozott, s főleg nem az ellenségeivel, hanem mindig a küldetésével. Nem engedte, hogy uralmába kerítse a keserűség, lázadás, önsajnálat. - Mindig újra igent mondott Isten akaratára. Meg akart ő gyógyulni betegségéből is, de amikor Jézus azt mondta, ennek így kell lennie, elfogadta. Nem beletörődött, hanem bizalommal elfogadta.

Nemcsak a hiányait látta, mint mi gyakran, hanem azt a sok jót is, amit Istentől kapott, s amit Isten általa és körülötte cselekedett. Ezért nem került bajainak az igézetébe, hanem tele volt hálával. - Minden nehézségben meglátta a lehetőséget is. Ha börtönbe zárták, az őreinek prédikált, és őket vezette Jézushoz.

Nem felejtette el, hogy minden szenvedésünk ideiglenes, a Krisztussal való dicsőség pedig örökkévaló lesz. Túllátott a pillanatnyi nehézségeken. És Krisztus érettünk vállalt sokkal nagyobb szenvedését soha nem tévesztette szem elől. Annak köszönhette egész életét, azért maradt hálás örökre.

Reggeli dicséret-Befolyásunk

„Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.”
Ézsaiás 35:3

Ez a feladatunk és kiváltságunk egymás életében. Így tudjuk kifejezni Isten iránt a hálánkat és szeretetünket életünkért és mindazért, amit értünk tett és tesz (vö. 1János 3:16, 4:9-12).


Mindannyian hatunk a környezetünkre, a befolyás pedig hatalom, akár jóra, akár rosszra használjuk azt. Miért ne élhetnénk akkor jól ma ezzel a hatalmunkkal?


Viselkedésünkkel, előhozhatjuk a másik emberből a legjobbat, de a legrosszabbat is. Szavaink lehetnek vigasztalóak, és megerősítőek, de kihívóak, harciasságra ingerlőek vagy csüggesztőek is. Megerősíthetjük a körülöttünk élők kezét a jó cselekvésében, hogy kitartóak legyen.

Erősíthetjük egymást az Isten iránti bizalomban és annak gyakorlásában, átélésében is. A hit az a kéz, amellyel megragadjuk Istent, ami által kapaszkodunk belé a nehézségek idején. Ha pedig elhúzódik a próba és már leengednénk a „felemelt kezeket” (vö. 1Timótheus 2.8), milyen jól esik, ha valaki kifejezi együttérzését, csendben, tapintatosan mellénk áll és imádkozik velünk és értünk, és Isten ígéreteire emlékeztetve megerősít minket. Milyen sokat jelenthet, hogyha valaki belénk karol, amikor a fáradtságtól már csak tántorogni tudunk, és segít egyenesen járni, egyenesen gondolkodni, hogyha megerősíti elbizonytalanodó értékítéletünket!

Mondd, te ki leszel ma a melletted levő életében? Az aki elcsüggeszt, vagy az, aki felemel?


Legyen áldott a napod!



2016. augusztus 7., vasárnap

Rick Warren-Napi remény- Hat dolog, amire szükséged van a gonosz elleni harcban: 1 Integritás

  [Integritás (integrity) valaminek a hiánytalan, egységes, összefogott voltát jellemzi, átvitt értelemben pedig becsületesség, feddhetetlenség a jelentése - a fordító megjegyzése]

Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét,
öltsétek magatokra a megigazulás páncélját...
(Efézus 6:14 –  Szent István Társulat fordítás)



Az Efézusi levélben Pál apostol azt mondja, a legelső dolog, amit tenned kell a szellemi harcban, hogy viseld az igazságot, mint övet a derekad körül. Az igazság az alapja az ellenséggel szembeni harcodnak. Ha nem az igazság alapján állsz, szétesel, mikor a kísértések és a zűrzavar megtámadják az életed. Isten Igazsága az, ami egyben tart, összefog téged.

Az igazság öve az integritás. Azt jelenti, hogy nem csak ismered, hanem cselekszed is az igazságot. Ha ismered az igazságot, de nem teszed, akkor nincs integritásod. Ez a képmutatás. Isten azt mondja, ha képmutató vagy nincs védelmed a Sátán ellen.

Azért, hogy meg tudj állni a Sátán ellen, azt mondja Isten, fenn kell tartanod az integritásod. Ez nem azt jelenti, hogy tökéletes vagy, hanem azt, hogy őszinte és hiteles vagy. Ne viselj álarcokat a különböző embercsoportokkal. Az emberek, akik igazán ismernek, őszintén így jellemeznek: „azt kapják tőled, amit látnak benned.”

Az integritás ellentéte az életed széttagoltsága. Az integritás szó az „integer” = „egész” szóból ered, ami azt jelenti, egy egység. Azt jelenti, hogy nem szeleteled fel részekre az életedet, mint egy süteményt. Az integritás azt jelenti, hogy életed minden része együtt egységes egészet képez. Mindegy hol vagy, ugyanazok a cselekedeteid. Nem viselkedsz egyféleképpen a munkahelyeden és másképpen a gyülekezetben és megint másképpen a barátaid között. Az integritás azt jelenti, hogy életed minden területén megbízható, igaz vagy.

Sajnos, bizonyos hívőkkel szemben a Sátánnak nem is kell túl keményen dolgoznia, mert az integritásuk hiánya miatt ők könnyű ellenfél a kísértéseknek. Nincs körülöttük az igazság öve, ezért könnyű prédává válnak. A Biblia azt mondja legyünk készen szorosan körülövezve magunkat az igazsággal.

Széttagolt az életed? Vannak területeid, ahol hiányzik az integritás? Isten azt akarja tőled, hogy igazságba öltözz fel. Valld meg neki a bűneidet, és kérd őt, erősítse meg a képességedet, hogy átlátszóan, őszintén élj mások előtt.

(Daily Hope by Rick Warren – 2011.08.30.)

Zsoltárok 119,129-132


Isten intelmei minden emberi értelmet túlhaladóak és nem lehet emberi léptékek közé szorítani. Ez azaz intelem, amit a zsoltár írója is csodál és követ, ez az intelem, ami előtt én is, mint halandó ember ámulattal állok.
  • Istenem, követem csodás szavad, mert élet az a benne bízónak. Ámen!
Lehetek akármennyire okos vagy tanult is, de ha Isten értelme nincs meg bennem, együgyű vagyok. Isten igéje, mint örök mécses lobog szívemben, növeli értelmem és láttatja meg azt velem, hogy nélküle semmi lennék.
  • Drága Atyám! Te vagy az én tanítóm, szavaddal vezetsz és intesz, és ugyanezzel a szóval nyitod meg értelmem mondanivalód mélységeire is. Ámen!
Az emberi szív vágya, a test vágya, a test vágya pedig a halál. Isten ezt a vágyat áttranszformálva tesz minket élővé, igéjébe vetett lobogó vágyat gyújtva.
  • Istenem, a Te szerelmes szavaidnál nincs csodásabb, mely lángra lobbantja az Irántad való rajongó vágyat.
Isten, a könyörülő Isten nem egy vérszomjas és bosszúéhes valaki, aki azt lesi mikor onthatja ki életünk. Ezért a zsoltáros is Őhozzá, mint reményéhez fordul és kéri Őt, hogy tekintetét fordítsa felé és emelje rá. Ez az, amivel megelégszik szíve, se több se kevesebb.
  • Ez az, amit én is kérek. Bárhol is legyek, legyen ott a Te tekinteted Uram Istenem. Ámen!

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

 Elizeus ezt kérdezte: Honnét, Géházi? (2.Kir. 5,25)



Alighogy elhagyta Géházi a rejtekhelyet, ott állt a próféta előtt, aki mindent átjáró tekintettel kérdezte: "Honnét, Géházi"?

Elizeus alkalmat akart neki adni arra, hogy bűnét őszintén bevallja. Így enyhébb lett volna a büntetés. Géházi azonban a legártatlanabb arccal nézett rá, merészen és szemtelenül ezt válaszolta: "Nem ment a te szolgád sehová". Most mégis olyat érzett a háromszorosan hazudó Géházi, mint a villámlás és a mennydörgés. Térde reszketett, arca elváltozott.

A próféta mindent látott, még azt is, ahogy Naámán leszállt a kocsijáról, és Géházi elé ment. "Nem ment-e el az én szívem veled, amikor az a férfi leszállott szekeréről elődbe?" "Most az ideje, hogy szerezz ezüstöt, és hogy végy ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhokat, barmokat, szolgákat és szolgálólányokat?!" 

Géházi egész hazugságleple cafatokra szakadt. Ó, ha ezt Géházi tudta volna, hagyta volna, hogy az ezüstök Szíriába utazzanak. Most a rettenetes ítélet őt éri: "Naámán bélpoklossága rád és a te magodra ragad mindörökké".

Vége annak az álomnak, hogy gazdag földbirtokos lesz. A legnyomorultabb sorsra cserélődött fel helyzete: a bélpoklosokéra. Kirekesztik a családból és a társadalomból élete végéig.

Géházi sorsa jelképe azoknak a ravasz hazugok és csalók sorsának, akiknek az utolsó napon lelepleződve ezt kell meghallaniuk: "Menjetek, átkozottak, az örök tűzre"! Ott lesz sírás és fogcsikorgatás. S borzalmasabban, mint Géházi szájából ez fog hangzani: "Ó, miért is tettem"!

Keressük inkább minden tisztátalanságunkkal a világosságot, amely Isten szeme előtt minden gonoszságot napfényre hoz!

Isten asztaláról-Varga László

 "Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által." (Róma 5,1)



Különös ige. A békétlenség és a békesség emberek közötti fogalom. Hogy érti az apostol, hogy ki kell békülnünk Istennel? Nem mindenki van tudatában, hogy háborúban áll a Mindenhatóval. Az Istent nem ismerő ember nyugodtan vétkezik, nem tudva, hogy ezzel haragját vonja magára. De az Istenben hívő ember tudja, hogy vétkezik. Vagy fél Istentől, azért nincs békessége, vagy tudatosan száll szembe vele, és nyugalmat nem találhat. Ezért döntő Krisztus közbenjárása. Először is megtanít arra, hogy Isten szeret, akkor is, amikor én Őt nem szeretem. Ezzel a szeretettel lehet szembeszállni, de könnyebb elfogadni. És aki elfogadta, a kegyelem már el is törölte múltját, bűneit, lázadását, megigazult. Azután megtanít arra, hogy milyen jó, milyen értékes, mennyire örömöt adó Istennek általa hirdetett törvénye. Minél mélyebben hiszi valaki, hogy csak aszerint érdemes élni, annál hálásabban tekint a keresztre, tudja elfogadni Krisztus érte adott áldozatát, s már nem ellenségnek, nemcsak úrnak látja Istent, hanem akkor érzi magát biztonságban, amikor szeretettel átadja magát Atyja akaratának. Ez az igazi békesség, melyet Krisztus szerzett, és amely boldoggá és biztossá teszi életünket.
 

Jó Istenem, olyan jó érzés, hogy rád nem kell úgy gondolnom, mint félelmetes bírómra, akinek haragja rám nehezedik. Krisztus tanított meg arra, hogy bízzam rád magam, mert Te sokkal szívesebben áldasz, minthogy büntess. Tudom, törvényed ellenére nem lehet se békesség, se nyugalom. Ma a népek más utat választottak, háború, átok, gyűlölködés uralkodik felettünk. De amikor szeretetedet hittel elfogadjuk, és úgy próbálunk élni, akkor mintha egy védőfal emelkedne közénk és a világi gyűlölködés közé, lelkünkbe békesség költözik és öröm. Köszönöm, hogy ebben nekem is részem van. Adj békességet, Úristen, a szívünkbe, és hozd el azt a boldogságot, hogy a népek újra megtanuljanak benned hinni, veled és egymással megbékélni! Ámen. 

Mindennap az Ige fényében-NAPONKÉNTI BUZDÍTÁS

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 3,7-14  



7 Ezért, amint a Szentlélek mondja: "Ma, ha az ő szavát halljátok,
8 ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában,  
9 ahol megkísértettek engem őseitek azzal, hogy próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át. 10 Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismerte fel az én utaimat.
11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére."  
12 Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. 13 Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától.  
14 Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.

"Buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától." (Zsid 3,13) 


Most hát Isten elmondja az ő végső szavát a végső időkre. Ezért nincs annál semmi fontosabb, mint hogy meghalljuk azt a szót, és engedelmeskedjünk neki. Az Ószövetség napjaiban sokan voltak, akik hallgatták az ő szavát, s mégis elvesztek. Legyen ez figyelmeztetés számunkra: "Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől."
Mivel utunk veszélyes, és a bűn csábító, a keresztyéneknek olyan közösségben kell élniük, amely gondosan ügyel a közösség tagjaira. Ezen a közösségen belül a keresztyéneknek "buzdítaniuk kell egymást minden egyes napon." Szükségünk van arra, hogy naponként ösztönzést kapjunk a hitre és a jó cselekedetekre. Szükségünk van rá magunknak, és tartozunk vele egymásnak is, hogy naponként lerójuk a szeretet adóját.
Ez a bibliai normája keresztyén egyházaink életének. De alighanem soha nem ébredtünk még tudatára annak, hogy milyen távol kerültünk ettől a normától, és milyen nagyon alkalmazkodtunk "a modern életmód követelményeihez". Ahelyett, hogy "naponként buzdítanánk egymást", megannyi egyháztag heti egy órát tölt el azzal, hogy ül egy hatalmas épületben és engedi, hogy egy, a szószék magasságában álló ember "buzdítsa". És aztán a következő vasárnapig "mindkét kezük tele van munkával".
Az a jelenség, ahogyan kerüljük a keresztyén közösséget, mutatja, hogy nem vagyunk tudatában Isten végső szava komoly voltának, sem pedig a bűn csalárdsága realitásának.
A Biblia azonban így szól: "Buzdítsátok egymást naponként, amíg "máról beszélünk" (az eredeti szöveg szószerinti fordítása. A ford. megj.). A "ma" - Isten kegyelmének az ideje. Az az időszak, amelyikben Isten Jézus Krisztus által szól. Ami személyes életünket illeti, világos, hogy a "ma" nem terjedhet túl életünk idején. De az író szemei előtt más válság is lebeg, mint a halál, amikor azt mondja, hogy a "ma" most van: "...hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától." A megkeményedés azzal kezdődik, hogy lelkiismeretünk érzékenysége gyengül, és azzal végződik, hogy teljesen képtelenek leszünk Isten szavának meghallására és megcselekvésére.
Álljunk meg erősen, és álljunk meg együtt. Hitünknek a közösségben kell felpezsdülnie. Máskülönben az ördög "jól megszedi magát".



Krisztus mindenek felett-IMÁDSÁG AZ ATYA HÁZÁBAN

Oswald Chambers-


   "Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?" (Angol ford. szerint: "...nekem az én Atyám házában kell lennem.") (Lk 2,49) 



Urunk gyermeksége nem éretlen gyermekkor volt; az Ő gyermeksége örök valóság. Ilyen szent, ártatlan gyermek vagyok-e én is az én Urammal és Megváltómmal eggyé váltan? Úgy nézem-e az életet, mintha az én Atyám házában folyna le? Úgy lakik-e bennem Isten Fia, mint Atyja házában? Isten a maradandó valóság és pillanatról pillanatra küldi parancsait. Mindig kapcsolatban vagyok-e a valósággal, vagy csak olyankor imádkozom, amikor rosszul mennek a dolgaim, amikor zavar állt be az életemben? Meg kell tanulnom, hogy eggyé legyek az Úrral szent közösségben úgy, ahogyan még sokan közülünk nem tanulták meg. "Nekem... az én Atyám dolgait kell intéznem", azaz minden pillanatot Atyám házában kell eltöltenem. Szűkítsd le most ezt saját egyéni körülményeidre: - Annyira eggyé lettél-e már Urad életével, hogy egyszerűen csak Isten gyermeke vagy, aki mindent vele beszél meg és mindent az Ő kezéből vesz el? Benned az örök gyermek él-e Atyja házában? Benned ható élete által kegyelme szétárad-e otthonodban, hivatalodban, baráti körödben? Szeretnéd tudni, miért mégy át mindazon, amin átmégy? Nem azért van, mert neked kell átmenned rajtuk, hanem amiatt a helyzet miatt van ez, amelybe Isten Fia jutott megszentelődésednek ebben a szakaszában. Legyen úgy, ahogy Ő akarja, s te maradj tökéletesen egy vele. Az Úr helyettes életének a te saját egyszerű életeddé kell lennie. Ahogyan itt a földön az emberek között élt és munkálkodott, úgy kell élnie benned is.

Isten műhelyében-Fegyverzetünk (IV.)

Carl Eichhorn-

   "Mindezekhez vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel a gonosznak minden tüzes nyilát kiolthatjátok. " (Ef 6, 16)  

 

A fából készült, bőrrel bevont pajzs az egész embert, fejétől a lábáig fedezte. Ez a hit képe. Voltak tüzes nyilak, amelyekkel meg akarták gyújtani a pajzsot; ekkor a harcos védtelenné vált. Ősi ellenségünk mindenekelőtt a hitet akarja elvenni, mert akkor nyert ügye van. Csak a hit őrizhet meg és tehet ellenállóvá a Sátán tüzes nyilaival szemben. A kétségek, sötét gondolatok, sőt Isten elleni káromlások ezek, amelyeket nyílként dob a lélekbe. Különösen a nyomorúság és szenvedés idején jön ezzel: Hol van a te Istened? Mit segít rajtad minden imádságod? Ha Isten igazságos és a szeretet Istene, hogyan győzedelmeskedhet az igazságtalanság, hogyan lehetnek a gyermekei elhagyottak? A jelen idők sok alkalmat adnak ilyen gondolatokra, amelyek elnyeléssel fenyegetik a hitet. Az Úr Jézus előre megmondta, hogy az utolsó időkben súlyos próbák alá kerül hitünk. Sokakat elhitetnek majd a Sátán követei és elbuknak. "Az Embernek Fia, mikor eljön, vajon talál-e hitet a földön?" Sokan hűtlenül elhagyják majd a "zászlót" és hitüket is eldobják.

A hit pajzsát is újra meg újra kell kapnunk. Csak az Isten Lelke által belénk plántált hit áll meg. Nem a könyvből tanult "hit", hanem a szív élő hite vezet győzelemre. Maga Isten erősít meg. A kételkedésnek a hit ellen intézett támadásait ismételten vissza kell vernünk a hit "mégis" szavával. Es ha úgy tűnik, hogy minden ígéret semmivé válik, annál erősebben kell ragaszkodnunk Hozzá és a mindig szavahihető Igéhez, még a legnagyobb sötétségben is.

Jób erősítő példa. Megingott a hite, de nem szenvedett hajótörést. Kételkedett Isten szeretetében, Isten kegyetlen ellenségnek tűnt fel előtte, de mégsem engedte el Őt. Megrázó, hogy kisiklásai ellenére mégis mindig őbelé kapaszkodik: "Szemem könnyezik Isten felé." - "Az én tanúm az égben van." - "Tudom, hogy az én Megváltóm él." A hitnek ezekkel a szavaival védekezik, amikor az ellenség a hitetlenség szakadékába szeretné taszítani őt. "Istenem, a te utad szentséges" - mondja súlyos hitpróba idején a zsoltáríró. Úgy látszik, mintha vége lenne az ígéretnek (Zsolt 77, 9), de ő nem veti el bizalmát. Bár nem érti Isten homályos útjait, mégis "szentnek" látja azokat. Isten soha nem olyan, mint a szeszélyes emberek. Megtartja szavát, hű marad.


Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Stabilitás és termékenység


"Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne (Krisztusban)..." (Kol 2,7)
 
 

Pál apostol élete olyan volt, mint egy mélyen gyökerező, egészséges gyümölcsfa, amelyet a stabilitás és termékenység jellemez.

Életének sok vihara közt is stabilan állt, mert világos küldetéstudata volt. Tudta, hogy ki küldte, kikhez és mivel. Isten különös szeretetet oltott a szívébe az elveszett emberek iránt, és kapott olyan mondanivalót, amely kezdetben neki is új volt, az ő életét is megváltoztatta, s amellyel minél többeknek akart segíteni.

Feladata ez volt: „nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem (Jézusban) való hit által megkapják bűneik bocsánatát" (ApCsel 26,18). Ő ezt teljes meggyőződéssel hirdette, Isten Szentlelke pedig nagy erővel munkálkodott egy ilyen erőtlen emberen keresztül is.

Életének a gyümölcsei egyrészt abban mutatkoztak meg, hogy a Lélék gyümölcse termett benne gazdagon, vagyis olyan rá egyébként nem, de Jézusra jellemző tulajdonságok jelentek meg benne, mint a türelem, alázat, szeretet, nagy lelki erő. Másrészt pedig munkájának gyümölcsei az élő hitre jutott és megváltozott életű emberek voltak, akik később maguk is sokakat vezettek Jézushoz.

Meggyökerezni Krisztusban azt jelenti, hogy egyre erősebb hitbeli közösségre jut vele az ember. Vele bensőleg azonosulni, benne feltétel nélkül bízni, őt az életünkben minden tekintetben érvényesülni engedni. Ez ad a hívőknek ebben a szellemi viharokkal teli időben állóképességet, de ez teszi könnyebbé az egymáshoz való hűséget is. És ebből a közösségből táplálkozva lesz az életünk termékeny. Egyre jobban hasonlít a jellemünk Krisztuséhoz, és tudunk másokat is hozzá vezetni. Termi az ő nevéről vallást tevő ajkak gyümölcsét is (Zsid 13,15).
 

Isten ígéreteinek tárháza-A boldog élet szabályai

Charles H. Spurgeon-

„Csak légy igen erős és bátor, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked! Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz!" (Józs 1,7).

Az Úr velünk lesz a szent harcban, de megkívánja, hogy pontosan kövessük utasításait. Győzelmünk azon fog múlni, hogy engedelmeskedünk-e neki teljes szívből, és hitből fakadó cselekedeteink elég erősek és bátrak-e. Ha fél szívvel harcolunk, csak fél győzelmet várhatunk.

Az Úr iránti engedelmesség figyelmet és megfontoltságot igényel. Ez Isten akaratának minden területére vonatkozik, és azt jelenti, hogy akaratának mindenben őszinte készséggel engedelmeskednünk kell. Ez szüntelen készenlétet jelent. Magatartásunk legyen az Ige szellemében való. Nem szabad válogatnunk parancsaiban, hanem el kell fogadnunk egyiket a másik után, ahogy kapjuk őket. A végrehajtásban pedig pontosaknak és állhatatosaknak kell lennünk. Utunk egyenes, nem szabad se jobbra, se balra letérnünk róla. Ne legyünk szigorúbbak a törvénynél, de ne legyünk engedékenyek és könnyelműek sem. Az ilyen engedelmesség következtében szellemileg kivirágzik az életünk.

Ó Urunk, segíts világosan meglátnunk, ha nem így élünk, nehogy hiába számítsunk ígéreted beteljesedésére!

MAI IGE - Bob Gass írásaiból-Minden Istené (1)

„Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt.” (Zsoltárok 104:27)

 
 Félünk attól, hogy elveszítjük állásunkat, nyugdíjunkat, vagy nem lesz egészségbiztosításunk, ezért vagyont halmozunk fel, mert azt hisszük, minél több van, annál nagyobb biztonságban leszünk. Ugyanez a bizonytalanságérzet ösztönözte Bábel tornyának építőit is: „… építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén” (1Mózes 11:4).
Hallod a félelmet ezekben a szavakban? Mint ahogy mi nyugdíj-előtakarékossági számlát nyitunk, és vagyontárgyakat készletezünk be magunknak, ők is felhalmoztak egy csomó mindent, míg tulajdonaik tornya akkorára nőtt, hogy elérte az eget. Akkor azt mondták: „Most már biztonságban vagyunk!” De Isten azt mondta: „Nem, nem vagytok!”
A Biblia így figyelmeztet: „Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk” (1Timóteus 6:17).
A gazdagság nem hoz biztonságot. Minél többed van, annál többet veszíthetsz! Ironikus módon, minél többet gyűjtesz, minél jobban óvod, annál jobban nyugtalanít, hogy mindent elsöpörhet valamilyen váratlan esemény, amire semmilyen befolyásod nincs. Isten nem ilyen életet tervezett számodra. Elvárja, hogy takarékosan élj, de azt is, hogy vess. Ha megtettél mindent, amit a bölcsesség diktál, akkor ne bízz semmi másban, csak Istenben. A zsoltáros azt írta: „Számtalan lény… kisebb és nagyobb állatok… Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt” (Zsoltárok 104:25–27). És Isten megadja nekik. Ő a nagy adakozó, határtalanul nagylelkű és teljesen megbízható.
A Szentírás újra meg újra visszhangzó üzenete világos: Istené minden. És ő kész mindezt megosztani velünk. Ezért benne bízz – ne a vagyonodban!

2016. augusztus 6., szombat

Derek Prince: Próbáld meg elképzelni Őt, amint ott függ a kereszten


A Jézusra szálló átkot úgy nevezi az ige, mint a "törvény átka". Az 5Mózes 28-ban Mózes kimerítő felsorolást ad az áldásokról, amelyeket a törvénynek való engedelmesség eredményez, valamint az átkokról, amelyeket a törvény megszegése von maga után. Az átoklistát az 5Mózes 28,15-68-ban a következőképpen foglalhatjuk össze: megalázottság - meddőség, gyümölcstelen élet - értelmi és fizikai betegségek - felbomlott család - szegénység (folyamatos nélkülözés) - vereség - elnyomás - kudarc - Isten jóindulatának hiánya. Van olyan ezek közül a szavak közül, ami az életedben megtalálható? Vannak olyan dolgok, amik sötét árnyékként telepednek rád, elzárva előled Isten áldásainak napfényét, amely után annyira vágyakozol? Ha így áll a dolog, nagyon is elképzelhető, hogy a problémáid gyökere egy átok, amely alól fel kell szabadulnod. Azért, hogy valóságosan értékelni tudd azt, hogy Jézus átokká lett érted, próbáld meg elképzelni Őt, amint ott függ a kereszten. Jézust saját népe elutasította, egyik tanítványa elárulta, a többiek pedig elhagyták (bár némelyikük később visszatért a kereszthez, hogy tanúja legyen végső szenvedésének). Mezítelenül függött ég és föld között. Teste a számtalan sebtől eltorzult, lelkét az egész emberi nem bűne nyomta. A körülötte állók undorodva fordultak el Tőle, a Menny nem válaszolt kiáltására. 
Míg a Nap visszatartotta a fényét és a sötétség körülfogta Őt, éltető vére a poros, köves talajra csepegett el testéből. Mégis! Közvetlenül halála beállta előtt, még egy utolsó, győzelmes kiáltás hallatszott át a sötétségen: "Elvégeztetett!" A görög szövegben, a magyarhoz hasonlóan egyetlen szó szerepel itt, méghozzá egy olyan igének a befejezett igealakja, amelynek a jelentése "valamit teljesen vagy tökéletesen elvégezni". Tehát úgy is fordítható lenne, hogy "Teljesen beteljesített" vagy "tökéletesen tökéletessé tett". Jézus minden rossz következményt, amelyet a lázadás hozott az emberiségre, és minden átkot, amelyet Isten törvényének áthágása vont maga után, magára vállalt a kereszten. Mindezt azért tette, hogy cserébe mi elnyerhessük az Ő engedelmességének minden áldását. Egy ilyen áldozat hatását tekintve beláthatatlanul nagy, mégis egyszerűségében ámulatba ejtő. Ámen!

Joel Osteen-Kegyelem a mai napra



Isten kegyelmet adott neked a mai napra. Nem kaptad meg a holnapi napra szóló kegyelmet. Sok ember éli úgy az életét, hogy azon tűnődik, mi lesz öt év múlva.
Minden „mi lesz ha” lepörög az agyukban. Óvatosnak kell lennünk, mert a „mi lesz ha” mindig lehangol. Ha pedig el is jön a „mi lesz ha”, akkor Isten meg fogja adni a kegyelmet, hogy megbirkózzunk vele. Mi lesz, ha semmi jóval nem kecsegtet az orvos? Mi lesz, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem? Mi lesz, ha elveszítem az állásomat? Akkor ott lesz számodra az a békesség, ami minden értelmet meghalad. Isten megígérte, hogy erővel fog felruházni téged minden csatádra. Lehet, hogy nem tudjuk, mit tartogat számunkra a jövő, de azt tudjuk, hogy ki tartja kezében a jövőt.
Az a fontos, hogy ne mulasszuk el a mát, a holnap fölötti aggódás miatt. A mai nap ajándék. Ez a nap soha nem fog visszatérni. Hiszem, hogy azok a dolgok, amik miatt aggódunk, nagyrészt meg sem fognak történni. Ha mégis, akkor nem lesz olyan nehéz, mint amilyennek gondoltuk. Lehet, hogy ma még nincs meg hozzá az erőnk, de Isten a megfelelő pillanatban meg fogja adni mindazt, amire szükségünk lesz. Természetesen szükséges, hogy legyenek terveink és használjuk a józan eszünket. De egy ponton át kell adnunk Istennek a dolgokat: „Istenem, Te tudod, hogy mi a legjobb számomra. Azt mondtad, hogy minden időben megadod nekem a szükséges kegyelmet. És ahogy a mezők liliomait öltözteted, és az ég madarait eteted, tudhatom, hogy rólam is gondoskodni fogsz.” Nagyon felszabadító, amikor megtanuljuk átadni Istennek a dolgokat és elfogadjuk a mai napra szóló kegyelmét.
„Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (Zsoltárok 118:24)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

A bűnös gondolatokat csak egy lépés választja el a bűnös cselekedetektől.

Amíg Elizeus kamrácskájába vonul vissza, hogy a hazatérő Naámánért imádkozzék, Géházi titkon kilopakodik a házból és Naámán után siet. Nézzétek, ahogy izzadva odafut: jelképe mindazoknak, akik meg akarnak gazdagodni, és a Mammont kergetik. Kísértésbe, tőrbe és sok esztelen kívánságba esnek, veszedelembe és romlásba jutnak (l.Tim 6,9). S nézzétek, amikor úgy véli, hogy már célnál van, Naámán megpillantja, leugrik a szekeréről és azt kérdezi: "Rendben van minden"?

Most Géházinak azt kell tennie, amit mindenkinek, aki meg akar gazdagodni: hazudni kell! S ő ért is ehhez, túlságosan is.

Két prófétafiúról hazudik, akik váratlanul érkeztek látogatóba, és akiknek a próféta egy talentum ezüstöt és két öltözet ruhát kér. Mikor Naámán két talentumot ajánl, látszólag ellenáll Géházi, de azért elfogadja, és két szolga segítségével hazafelé viszi.

Ó, szegény Géházi, okos vagy, de okosságod ördögi okosság! Most nem a pénz a tied, hanem te vagy a pénzé. Vonásaid elsötétedtek. Sötét hatalom ejtett rabul. Oda van békességed. A Sátán súlyos sebet ejtett lelkiismereteden. "... akik pedig meg akarnak gazdagodni!" - S most Géházi újra otthon van. A legsötétebb, a legeldugottabb sarkot keresi. Oda rejti zsákmányát.

"Akik meg akarnak gazdagodni", azoknak sötét Géházi sarkaik vannak úgy otthon, mint a munkahelyen. Oda senkinek sem szabad betekinteni. Ott a Sátán lakik, és onnan nyugtalanság, félelem és ijedelem árad a házra és az életre.

Isten asztaláról-Varga László

"Salamon király sok idegen asszonyt szeretett... olyan népekből valókat, amelyekről ezt mondta az Úr Izráel fiainak: Ne keveredjetek közéjük, és ők se keveredjenek közétek, mert az ő isteneikhez hajlítják szíveteket!... Így történt, hogy Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították feleségei, és szíve nem volt teljesen Istenéé, az Úré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve." (1Királyok 11,1-4)




Érthetetlennek tűnik, hogy az a Salamon, akinek bölcsessége háromezer éve példája a világnak, aki olyan csodálatos műveket hagyott hátra a Bibliában, annyira rabjává váljék ösztöneinek, hogy azt tegye, amiért alattvalóit halállal büntette, és amiről az eszével jól tudta, hogy romlást fog hozni magára és országára. Két olyan súlyos bűne van, melyek ma is romlást hoznak ránk. Az egyik a gátlás nélküli paráznaság. Ő, aki nagyon jól tudta, milyen veszedelmes a testnek odadobott gyeplő, nem tudott annak ellenállni. Azt is jól tudta, milyen veszedelmes a vegyes házasság. Az idegen aszszony babonáinak és könyörgésének sok férfi ma se képes nemet mondani. Pedig ha másról van szó, mindenki bölcsen tudja, hogy nem szabad gyermekeink lelkét odadobni egy szép arc kedvéért. Ne mentsége legyen ez egy kevésbé bölcs embernek, hanem komoly figyelmeztetés: Isten szeretete többet ér a leglángolóbb szerelemnél, meg kell tanulnunk féken tartani lázadó ösztöneinket.



Uram, gyenge vagyok a kísértések között. Csak akkor tudok ellenállni, ha Te úgy megerősíted a hitemet, hogy az fontosabb legyen számomra minden csábításnál. Ma a világ tele van paráznasággal és hitetlenséggel. Ez árad rám, családomra, féltett gyermekeimre, minden irányból. Ne engedd, hogy elragadjon! Ne engedd, hogy gyermekeim mocsokban heverjenek, vagy akár az én hibámból, akár a sajátjukból eltántorodjanak tiszta hitünktől, bármilyen lángoló szerelem kedvéért. Erősítsd meg egyházunkat, hogy képes legyen megtartani fiataljainkat, védd meg nemzetünket, hogy megmaradhasson! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-ISTEN HÁZA

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 3,1-6 

1 Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra,  
2 aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában  
3 Ő ugyanis nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes, mint ahogyan a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének.  
4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az.   
5 Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett, 6 Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.

"Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, ... Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, akinek a háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mindvégig erősen megtartjuk." (Zsid 3,5-6, Rev. Károli ford.) 

A Zsidókhoz írt levél állandóan összehasonlítja az Ószövetséget az Újszövetséggel, hogy kimutassa: az új jobb, mint a régi.
Ezúttal az összehasonlítás az Ószövetség közbenjárója, Mózes, és Krisztus között történik, aki által részesei lettünk az Újszövetségnek. A lényeg ez: Mózes nagy volt, Krisztus azonban nagyobb.
Mind Mózest, mind Krisztust "hűnek" nevezi a Szentírás. Mózes hű volt, mint szolga, Krisztus pedig mint Fiú. Mózes hű volt Isten házában, Krisztus mint Fiú, hű volt Isten háza felett.
Izraelnek az a neve, hogy Isten háza vagy háznépe, és az Újszövetség egyházának a neve is az, hogy Isten háznépe. A Zsidókhoz írt levél összehasonlítja a kettőt egymással, és arra a következtetésre jut, hogy nagyszerűbb dolog egy olyan egyház tagjának lenni, amely felett a Fiú az úr, mint ahhoz a néphez való tartozás, melyet Mózes, Isten szolgája tanított.
Manapság sok keresztyén hirdeti hangosan a zsidó nép jelentőségét. A Zsidókhoz írt levél szerzője ellenben így szól: Isten újszövetségi háza jobb Isten ószövetségi házánál. Miért? Mert Jézus több, mint Mózes.
A "Héberek" (A nyugat-európai nyelvekben, így az angolban is ez a szó szolgál levelünk jelölésére. A ford. megj.), akikhez a szerző írja levelét, olyan zsidók voltak, akik elfogadták Jézust, mint Messiást. Az író most azt mondja nekik, hogy amikor továbbléptek, és Mózes házanépéből Krisztus egyháza lettek, akkor az alacsonyabb fokról a magasabbra léptek. És csak akkor maradnak meg Isten házanépének, ha megmaradnak abban a szabadságban és reménységben, amelyet Isten most adott nekik Krisztusban.
Így a Biblia azt akarja, hogy méltányoljuk az Újszövetség egyházának gazdagságát, összevetve azt Isten ószövetségi népével. Újból fel kell ismernünk, hogy Krisztus és az ő háznépe összetartozik. Nem lehet a tied az egyik, ha nem tartozol a másikhoz.
















Krisztus mindenek felett-A KERESZT AZ IMÁDSÁGBAN

Oswald Chambers-

 "Azon a napon az én nevemben kértek majd" (Jn 16,26)



Nagyon gyakran úgy gondolunk a keresztre, mint valamire, amin át kell jutnunk; pedig azért megyünk át rajta, hogy belejussunk. A kereszt egyetlen dolgot állít elénk - teljes és végleges eggyé válást az Úr Jézus Krisztussal és ez az egység semmi másban nem ábrázolódik ki jobban, mint az imádságban. "Jól tudja a ti mennyei Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle" (Mt 6,8). - Hát akkor miért kérünk? Az imádság eszménye nem az, hogy feleleteket várunk rá Istentől, hanem az imádságban teljesen eggyé leszünk vele. Ha azért imádkozunk csak, hogy feleletet kapjunk, akkor könnyen megsértődünk, ha nem felel. Pedig mindig felel, de nem mindig olyan módon, ahogyan várjuk és szellemi gőgünk visszautasítja, hogy eggyé legyünk Urunkkal az imádságban. Nem azért vagyunk itt, hogy bizonyítsuk: Isten felel az imádságra, hanem azért, hogy élő tanúbizonyságai legyünk Isten kegyelmének. "Nem mondom nektek, hogy én kérni fogom az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket" (26-27). Olyan bensőségesen bízol-e benne, hogy imaéleted egyetlen magyarázata az Úr Jézus Krisztus imaélete? Urunk helyettes életét a valóságban is éled-e már? "Azon a napon" olyan tökéletesen eggyé leszel az Úr Jézussal, hogy nem lesz többé semmi, ami téged tőle elválasztana. Amikor úgy látszik, hogy imádságaid nem hallgattatnak meg, őrizkedj attól, hogy más embert okolj. Ez mindig az ördög csapdája. Az igazi okot abban találod meg, hogy téged akar valamire megtanítani, nem más valakit.





Isten műhelyében- Fegyverzetünk (III.)

  "Felsaruzva lábatokat a békesség evangéliumának hirdetésére való készséggel. " (Ef 6, 15)   

A fegyverzet harmadik darabja: készség az evangélium hirdetésére. Hát erre nemcsak az igehirdetőknek van elhívásuk? Sajnos, sok gyülekezetben megszokták, hogy hallgatnak és ráhagyják a lelkészre az evangélium képviseletét. Jézus és az apostolok véleménye szerint azonban minden keresztyén, aki békességre jutott, elhívatott, hogy a békesség követe legyen; az a feladata, hogy szóljon, bizonyságot téve Jézusról, aki egyedül ad nekünk békességet. Természetesen nem mindenki van elhíva a nyilvános igehirdetésre, de minden hivő keresztyén tegyen vallást Megváltójáról; ez az Ő akarata. Képessége azért van erre, mert maga már békességre jutott Jézusban. A készséget viszont mindig újra felülről kell kapnia. Kegyelem, ha szabadon és bátran tehetünk bizonyságot az evangélium erejéről. Az ilyen tanú bátran és biztosan léphet fel, mint az a harcos, aki jól fel van saruzva. Akinek Isten ajándékba adja, hogy örömmel szóljon, az ne húzódjék zavartan és szégyenlősen félre, hiszen Isten gyermekének van valamije, ami a világnak nincs: a drága békesség.

Bármennyi pénze, hatalma, becsülete van is a világ gyermekeinek, békességük nincs. Olyanok, mint a nyugtalan tenger, amelynek hullámai iszapot és sárt hánynak ki. Igen nagy szüksége lenne a világnak arra, hogy megmutassák neki a békesség útját. "Mily szépek az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond" (Ézs 52, 7). Lépéseik könnyűek és mégis határozottak. Igaz, semmibe veszik őket, lemosolyogják és kigúnyolják őket, de mégsincs okuk rá, hogy félénken visszahúzódjanak a sarokba. Ha megkapták a bizonyságtételhez a bátorságot és határozottságot, akkor még gyenge asszonyok, tanulatlan, egyszerű emberek is olyan bátran szólnak, hogy elképed a világ. Csel 4, 13-ban olvassuk: "Amikor látták az apostolok hitvalló bátorságát és megértették, hogy tanulatlan, egyszerű emberek, csodálkoztak."

Mennyivel gyorsabban száguldaná be a világot az örömhír, ha a keresztyének nem lennének olyan félénkek és némák! Vigyázz, nehogy valaki vádoljon majd, akivel gyakran találkoztál, hogy soha nem beszéltél neki Jézusról! De egész lényünkből a békességnek kell áradni, hogy még szavak nélkül is ezt érezzék meg az emberek. Akkor áldott lesz a bizonyságtételünk.  

Charles H. Spurgeon-Menj, és vedd birtokba, ami a tiéd!

„Lásd, eléd tárta ezt a földet Istened, az Úr. Vonulj ellene, és vedd birtokodba, ahogyan meghagyta az Úr, atyáid Istene! Ne félj, és ne rettegj!" 

(5Móz 1,21)-Charles H. Spurgeon




Van egy örökség, amelyet bátran birtokba vehetünk, ez a kegyelem öröksége. Amit az egyik hívő már megkapott, azt bármelyik másik is elnyerheti. Legyünk azért erősek a hitben, buzgók a szeretetben és szorgosak a munkában, így semmi sem gátolhat meg a birtokbavételben. A vigasztalás és szabadulás megtapasztalásában, vagy a kegyelem csodájának átélésében nekünk is éppúgy részünk lehet, mint bármely testvérünknek. Az Úr „elénk tárta" a kegyelmet, és senki sem vonhatja kétségbe, hogy jogunk van hozzá. Induljunk, és vegyük birtokunkba az ő nevében!

De ugyanígy elénk tárta a világot is, hogy meghódítsuk az ő számára. A világ minden országa, minden zuga meg kell hogy hódoljon neki. Ne bátortalanítson el, ha a szomszédságunkban elesett, zülött emberek élnek, sőt, még inkább ösztönözzön bátorságra, hogy induljunk hozzájuk is. Meglátjuk majd, hogy a sötét otthonok és a kemény szívek megnyílnak Krisztus előtt. Ne engedjük, hogy bárki is azért maradjon a kárhozatban, mert nekünk nincs elég hitünk Krisztusban és az evangéliumban ahhoz, hogy elinduljunk és birtokba vegyük „a földet". Nincs olyan sötét szív, nincs olyan elvetemült ember, akit a kegyelem ereje ne tudna meghódítani. Ezért félre a gyávasággal! Indulj a hit hódító útjára!

2016. augusztus 5., péntek

Napi áhítat-Róla elmélkedem-VI

Hét témája: Közösség Istennel 

 
Olvasmány: 63. zsoltár

Nézz szét abban a világban, ahová Isten meghívott!
„Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Júda pusztájában volt.
Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.
Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.
Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.
Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem.
Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám.
Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem.
Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.
Ragaszkodik hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem.
De akik pusztulásomra törnek, a föld mélyébe kerülnek.
Kardélre hányják őket, sakálok eledelévé lesznek.
De a király örül Isten előtt. Dicséretet mondanak, akik rá esküsznek, a hazugok szája azonban bezárul.”

Magyarázat

Napjaink tudománya a kommunikáció. Nagyon leegyszerűsítve úgy határozhatnánk meg, mint a gondolatközvetítés művészete. Vagyis egy-egy esemény, érzés, gondolat megfogalmazása úgy, hogy az a hallgatót a lehető leghatásosabb módon ragadja meg, esetleg befolyásolja a döntéseiben, vagy változtassa meg szokásait. Éppen ezért egy idő után a befolyásoltságot megtapasztalva kinyílik a szeme az embernek, s elbizonytalanítja, kinek lehet hinni, miben lehet bízni. A dicséretek túlzóak vagy elbizonytalanítók. A kritika kemény. Akkor hogyan lehet viszonyulnunk az életünk dolgaihoz? Mi a garancia arra, ha Istenbe vetem bizalmamat, nem fog csalódás érni? Hát nem ő az, aki leginkább tudja, mikor mit mondjon? Rossz emberi tapasztalataink alapján gondolhatnánk ezt. Egyetlen módja, hogy a végére járjunk ennek a kérdésnek, ha bizalmat szavazunk neki, s megpróbáljuk őt, „hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet”, ahogyan a zsoltáros írja. Nézzünk szét abban a világban, ahová meghív bennünket. Ott találjuk meg azt a legnagyobb kincset, amit olyan lázasan keresünk, kutatunk, amire annyira vágyunk, a szeretetet. Ez az önzetlen, elfogadó, őszinte szeretet az, amit mi emberek nem tudunk egymásnak megadni, de benne meggyökerezve törekedhetünk rá. Ezt megtalálva, dicséretünk őszinte lesz Isten felé, s ahogyan a zsoltáros mondja, „a hazugok szája azonban bezárul”. Véget ér a csalódás, az őszintétlenségtől való félelem. Csak Isten és az ő szeretete lesz az úr minden fölött.
(Újváriné Szabó Anikó)

Nicelife- FÉLELEM ÉS BÁTORSÁG-14.nap

Sok millió ember számára a félelem félelmetes ellenség. Függetlenül attól, hogy valós veszélyből vagy egyszerűen csak egy bénító érzelmi kötelékből ered, a félelem összetörheti a békességet, és foglyává teheti az általa megkínzottakat. 
 
Honnan meríthetnénk bátorságot félelmeink legyőzéséhez? Csakis abból, hogy tudjuk, Isten az ő népe mellett van, és gyermekeit soha nem hagyja el.   
A KÖNYVBŐL
"Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod, felől, téged, akkor sem ér el. A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításombcín " (Zsolt 91:4-12, 14-16).




"Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak" (Ésa 41:10).
"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét"
(2Tim 1:7).
ISTEN ÍGÉRETE
"Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd, éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel, jársz utadon, és boldogulsz. Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz" (Józs 1:7-9).



CSELEKVÉSI PONT
ÍRD LE A FÉLELEMRŐL ÉS BÁTORSÁGRÓL SZÓLÓ IGEVERSEKET NÉHÁNY KÁRTYÁRA! AKASSZ EGYET A FÜRDŐSZOBAI TÜKÖRRE, TARTS EGYET AZ AUTÓDBAN, HELYEZZ EGYET AZ ASZTALODRA, EGY MÁSIKAT PEDIG A TÁRCÁDBA! OLVASD EL A VERSEKET ÚJRA ÉS ÚJRA! ISTEN AZ Ő IGÉJE ÁLTAL MEGERŐSÍT, ÉS FÉLELMEIDDEL SZEMBEKERÜLVE GYŐZNI FOGSZ.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

  Géházi Naámán után futott. (2.Kir. 5,21)

Ahol Isten megmutatja kegyelmének nagy tettét, ott az ördög mellé állítja a saját gaztettét.

Géházi Elizeus szolgája. Ahogy Júdás a Jézus tanítványai körében az ördög eszközévé lett, úgy lett azzá Géházi is az Elizeus házában. Még öt perce sincs, hogy Naámán elment. Géházi ezt gondolta: hogyan lehet az uram ilyen ostoba, hogy ezt a szíriait a millióival kihasználatlanul elengedi? Utána futok és könnyítek a zsákjain.

A Szentírás megmutatja nekünk Géházi bűnének születését. A 20. versben ezt olvassuk: "Géházi... azt gondolta". A gondolatvilágban kezdődik a bűn.

Elizeus prófétai tekintete leleplezi Géházit. Géházi mint szolga nem volt sorsával megelégedve. Ő azzal a reménységgel szegődött Isten emberéhez, hogy olyan áldott lesz, mint legalábbis Lót Ábrahám mellett. Csalódott. Erről álmodozott: földbirtok olajfákkal és szőlővel, legelő juhnyájakkal, és marhacsordákkal. Szolgák és szolgálók hada, pompás lakás, szép ruha és sok-sok pénz! Most mindezt megszerezheti!

Itt a sorok között felismerem, hogy milyen fájdalmas megaláztatást jelentett mindez Elizeus prófétának. Az egész országot bejárta áldásos tetteinek a híre, s íme, saját házában itt van a meg nem tért szolga. Mennyit imádkozhatott naponként Géháziért! Hiába. Nem nyert meghallgatást.

Magának Istennek kellett Géházit bűnéről meggyőzni félelmetes fegyelmezés által. Különösen figyeljünk arra, hogy Géházi bűne a gondolatainál kezdődött. Sok házasságtörő százszor elköveti tettét gondolatban, mielőtt valóban beleesne.

Mi melyik úton járunk? Naámánnal Isten iskolájában az alázat útján lefelé, vagy Géházival az ördög iskolájában a gőg meredek szirtjére fölfelé?