Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Elköltözés

"Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. "(2Tim 4,6)

 

Valaki ezt mondta: milyen kár, hogy végigrohanjuk az életet, nem is tudjuk, mit jelentett volna élni, és utána készületlenül zuhanunk a sírba. Pál apostol nem így tett. Ő a Krisztusban élt, és így is készült meghalni.

Aki Krisztusban (a vele való lelki közösségben) él, az nehéz körülmények közt is boldog. Aki Krisztusban él, Krisztusban is hal meg. És aki Krisztusban hal meg, az azután is boldog. Mert „boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg" (Jel 14,13). De csak azok halnak meg az Úrban, akik vele járták végig földi életük útját is.

Amikor Pál utolsó levelében erről ír lelki gyermekének, Timóteusnak, egy nagyon kifejező szót használ: elköltözésem ideje elérkezett. Akkor használták ezt a szót, amikor a nomád pásztorok szedték a sátorfájukat, és más legelőre indultak. Vagy amikor eloldották a hajót, és új kikötőbe indult. Nem a semmibe, hanem meghatározott, biztos helyre.

Ránk sem a megsemmisülés vár, amikor meghalunk, hanem folytatódik a létünk: Krisztussal vagy nélküle. Ez az örök élet vagy az örök kárhozat. Itt dől el, hogy mi lesz a folytatás. Ritkán gondolunk erre őszinte komolysággal.

Aki Krisztusban van, annak a meghalás nem az élet végét jelenti, csak a mulandóság végét. Mindannak a befejezését, ami itt rossz volt. Ezért ilyen nyugodt Pál és minden hívő ember. Aki arra használta földi életét, amire kapta, teljes békességgel hagyja itt. És aki már itt átment a halálból (az Isten nélküli létből) az életbe, az maga mögött tudja a halált, csak a meghalás (a biológiai halál) van előtte, az pedig még közelebb viszi Krisztushoz.

Akinek az élet Krisztus, annak a meghalás nyereség (Fil 1,21). És nekem?

 

Isten műhelyében-Felemás iga

   "Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában! " (2 Kor 6, 14)   

 

Kétféle iga van, ami nagyon is különbözik egymástól. Az egyik Krisztus igája, amit tanítványai hordanak, a másik pedig az, ami alatt a világ gyermekei járnak. Mindenki viseli a maga igáját. Még a szabadság rajongóinak is, akiknek zászlajára ez van írva: "Szaggassuk le köteleiket és vessük el bilincseiket!" - van igájuk. Sőt, nekik van csak igazán! Mindenki alá van vetve valamilyen parancsoló hatalomnak, akár akarja, akár nem. Minden embert állandó behatások érnek, amik alól nem vonhatja ki magát. Aki nem akar Krisztus igája alatt élni, az a világ és a bűn igáját hordja. Vállalnia kell a világ szerint való életet, nyugtalanságot; követi barátait, a "társaság" igézete alatt áll; engednie kell örömeinek és szenvedélyeinek, és végre kell hajtania a Sátán akaratát. Magával ragadja a világ széles sodra, s mindez kemény igát jelent. Mögötte ott álla sötétség irgalmatlan fejedelme.

Milyen más a Megváltó szelíd igája! Aki ismeri ezt, csak magasztalja. Idegen igával azonban nem fér össze. Krisztus egyedüli parancsoló ura akar lenni övéinek. Közel van a kísértés, hogy egy időbben a másik igát is húzzuk, főleg emberekre való tekintettel. Így volt ez a korinthusiaknál is. Ha a pogányak áldoztak, nagy lakomával fejezték be, és ezen részt vett a szűkebb és tágabb család. A keresztyén rokonokat is meghívták. Sokan úgy vélték, nem utasíthatják ezt vissza. "Nem vagyunk szabadok? Miért kötözzön meg a törvény és állítson korlátokat? Hiszen úgysem hiszünk már a bálványokban, nincs közünk a pogány babonákhoz." Ilyen gondolatokkal nyugtatták meg lelkiismeretüket. Az apostol másként lát. Tudja, milyen kísértésekbe jut az ilyen ember. Először csak udvariasságból, mások kedvéért teszi, aztán a maga kedvéért is. Olyan befolyás alá kerül így az ember, ami Jézus Lelke ellenére van, amely elragadja őt Jézustól. Az ember nem akar senkit megbotránkoztatni. De ne gondolja senki, hogy egyetlen lelkét is megnyer azáltal, ha hamis módon megy elébe és hidat ver feléje. Előbb fogsz te átmenni hozzájuk azon a hídon, mint amazok hozzád. Nem szabad feladnunk az álláspontot, amit Isten határozott meg. Minden megalkuvás a gonosztól van. Ha meg is haragusznak ránk, a lelkiismeretükben mégis ott maradhat egy tövis. Végül majd hozzád jönnek, csak várd ki! Csupa veszteség, amit az igázság feladása árán nyerünk, ezért ne építs hidakat a bűn világa felé! 

Isten ígéreteinek tárháza- Megaláz, hogy felemelhessen

Charles H. Spurgeon-

 

„Az Úr tesz szegénnyé és gazdaggá, Ő aláz meg, és Ő magasztal fel" (1Sám 2,7)

 

 

Életem minden változása az Úrtól van, aki nem változik. Ha gazdag volnék, az Ő kezét kell lássam abban is, és Őt kell érte dicsérnem, de ha szegénnyé tesz, lássam meg abban is kezének munkáját, és dicsérjem érte ugyanúgy teljes szívből. Ha a világ szemében egyre kevesebbet érünk, az az Úrtól van, és türelmesen kell hordoznunk. Ha emelkedünk a világ szemében, az is az Úrtól van, fogadjuk hálásan. Mindezt az Úr műveli, tehát így a jó számomra.

Az Úr „munkamódszere", hogy megalázza azokat, akiket fel akar emelni, és levetkőzteti azokat, akiket fel akar öltöztetni. Ha pedig ez az Ő módszere, akkor nyilván ez a legjobb és a legbölcsebb módszer. Ezért ha most megaláztatást kell is hordoznom, örvendezhetek, mert már közeledik felemeltetésem napja. Minél jobban megaláz kegyelme, annál jobban felmagasztal majd az örökkévalóságban. Örömmel kell azért fogadnunk azt a fajta elszegényedést, amely végül gazdagságunkat szolgálja majd.

Ó Uram, az utóbbi időben megaláztál, megláttattad velem, milyen tökéletlen és bűnös ember vagyok. Ez nem kellemes élmény; de kérlek, add, hogy hasznomra váljék. Tégy így alkalmassá arra, hogy örömmel viseljek nagyobb terheket, és hasznosabb legyen az életem! Nagyon szeretném ezt, ajándékozz meg ilyen lelkülettel, a Krisztusért kérlek. Ámen.

Reggeli dicséret- Az Úr vezet

„És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy.”

(Ézsaiás könyve 58. fejezet 11. vers)

Egy kollégám mesélte, hogy ismert egy atyafit, aki olyan életveszélyesen vezetett, – a gyorshajtás mellett rendszeresen átment a piroson, előzött akkor is, ha jöttek szemben… -, hogy mindenki rettegve ült be mellé az autóba. Pedig közben végig énekelte a hitünk énekeiből a 217-es számú éneket (ez volt a kedvence), melynek refrénje: Az Úr vezet, az Úr vezet…

S míg fejcsóválva megmosolyogjuk, nézzünk magunkba; Vajon hányszor teszünk mi is hasonlóan? Hányszor tulajdonítjuk vágyainkat Isten sugallatának? Hányszor mentegetőzünk azzal, hogy ’Isten akarta, hogy így tegyek’?

Miközben azt állítjuk, hogy az Úr vezet, semmivel és senkivel sem törődve gázolunk át az életen…

De akkor mit tegyünk, hogy valóban Isten vezesse az életünket? Vannak, akik azt mondják, ehhez át kell adni a kormányt az Úrnak, le kell mondani akaratunkról, minden vágyunkról, álmunkról, átülnünk az anyósülésre és hátradőlve végigszunyókáljuk az utat…

Ezzel szemben, ahogy a Szentírás példáiból is láthatjuk; a kormány, a szabad akarat a mi kezünkben van. Ő annyit kér, mint a GPS, hogy a cél elérése érdekében mindenben kövessük az Ő útmutatását.

Mérsékeljük a sebességet! Ne rohanjunk elébe a dolgoknak, mint például Ábrahám és Sára… Ne térjünk le se jobbra, se balra, amint Izrael népe tette a bírák és a királyok korában… Fogadjuk el, még ha nem látjuk is, hogy veszélyes kanyar következik, nem úgy, mint Jézus kortársai, vagy akár a mai, önmagát kereszténynek valló társadalom, akik a világos prófétai beszéd ellenére vesztükbe rohanva, csak esznek, isznak, házasodnak…

Isten nem kivenni akarja a kezedből a kormányt! A döntés a tied! S ha eddig rossz irányba haladtál, ha eltévedtél az élet gondjainak nagy útvesztőjében, akkor se félj! A mennyei GPS-en most még van újratervezés! Ha célhoz akarsz érni, fogadd el iránymutatását!

MAI IGE - Bob Gass írásaiból-Minden Istené (4)

„Íme, az Úré, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő.” (5Mózes 10:14)

Ha a pénzünkről van szó, szeretjük azt gondolni: „én kerestem meg, tehát az enyém.” Csakhogy ilyenkor nagyot tévedünk! A Biblia azt mondja: „az Úré, Istenedé az ég és az egeknek egei, a föld és minden rajta levő” (5Mózes 10:14). „Tied, Uram, a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság, bizony minden, ami a mennyben és a földön van!” (1Krónikák 29:11). „Enyém az ezüst, enyém az arany – így szól a Seregek Ura” (Haggeus 2:8). A gazdagság olyan, mint a játékpénz a Monopolyban; ha ügyesebb vagy a többi játékosnál, akkor megszerzed a legdrágább ingatlanokat. De tudod mit? Amikor vége a játéknak, a résztvevők mind felállnak az asztaltól, és minden visszakerül a társasjáték dobozába. És ha agresszívan játszottál, a többi játékos nem fog kedvelni. Íme, egy alázatra késztető ige: „Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha sok kincs lesz is házában. Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi kincse. Bár életében áldottnak tartja magát, és dicsérik, hogy jól megy sora, mégis őseinek nemzedékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot. Mert a gazdag ember sem marad meg, hasonló az állatokhoz, amelyek kimúlnak.” (Zsoltárok 49:17–21).
Isten, aki a tulajdonosa mindennek, azért ad nekünk dolgokat, hogy:
1) élvezzük azokat;
2) hogy befektessük azokat Isten terveinek megvalósításába itt e földön.

Ha ilyen a hozzáállásunk, akkor félelem helyett Istenbe vetett hitben élhetünk.

Győztes élet-Istennek fontos vagy!

Egy pillanatra se gondold azt, hogy az Úr nem törődik veled és nem vagy fontos a számára, mert ez nem így van. Igen is fontos vagy és nagyon szeret téged.

Te számon tudod tartani, mennyi könnycseppet hullajtottál már el? Ugye, hogy nem?. Viszont az Úr igen! Ő nagyon is jól tudja, mennyi könnycsepp gördült végig az arcodon.

(Zsoltárok 56,9)

„Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nincsenek-é számon tartva könyvedben?”
Vajon, te megtudod számolni hány szál hajad van? Bizony, hogy nem, mert az számunkra lehetetlen. Viszont Isten még azt is tudja, mert számon tartja az utolsó szálig.
Lukács 12/7
De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak
A veréb egy értéktelen kis madár, de még azok közül sincs egy sem Istennél elfelejtve.
Lukács 12/6
Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren? és egy sincs azok közül Istennél elfelejtve
Csodálatos, hogy Isten ennyire szeret bennünket, ennyire fontosak vagyunk számára. Ha még a madarakról is gondoskodik, akkor mennyivel inkább rólunk.
Lk. 12:24
"Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!"

Soha ne mond és még csak ne is gondold, hogy téged az Úr nem szeret és nem törődik veled. Sokkal jobban szeret, mint ahogy azt eltudod képzelni. Te az Ő szeme fénye vagy!

(Zakariás könyve 2,8)
„Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsőség után küldött engem a pogányokhoz, akik fosztogatnak titeket, mert aki titeket bánt, az ő szeme fényét bántja.”

Ámen

Legyen szép napod!
Szerző: Püski Julianna

Isten asztaláról

  "Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is. Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után?"      Jóel 2,13-14

Ritkán olvasott kispróféta könyvében találjuk ezt a mély, Krisztus szájába illő vallástételt. Nagy nyomorúságban meg szokott térni a nép, megszaggatták ruhájukat, ami akkor a gyász jele volt, úgy kértek szabadulást. De csak addig, amíg elmúlt a veszedelem. Azután mindent lehetett úgy folytatni, mint azelőtt. Isten irgalmas. Jóra tudja és szokta fordítani még a rosszat is. De mit ér, ha mi újra nyomorúságba rántjuk magunkat bűneinkkel és hitetlenségünkkel? Ha jő az elkerülhetetlen csapás - mert lehetetlen, hogy a bűnnek, a közösen elkövetett és jónak tartott bűnnek ne legyen meg a negatív következménye -, nem elég jajgatni. Még az sem elég, ha beismerjük, hogy bizony ezt magunknak szereztük. Szívből kell megvallani, hogy bűnünk hozta azt ránk, és ezt meggondolva komoly elhatározással kezdeni új életet, új célokkal, új, erős akarással. Ez a megtérés. Ehhez viszont tudni kell és állandóan szem előtt is tartani, hogy Isten előtt vagyunk felelősek, tőle függ a jövőnk, minden eredményünk, és nemcsak a bajban, a tőle kapott örömben és sikerekben is éppen olyan hűséggel kell figyelnünk rá, mint amikor csapással és nyomorúsággal kényszerít rá.

Jó Istenem, kegyelmezz nekem, ne legyen erősebb a teher mint ahogy el tudom viselni. Sokszor van rajtam csapásod. Tudom, vallom, magam vagyok az oka. Nem úgy éltem, ahogy kellett volna. Más céljaim voltak, nem a Te rendelésed megvalósítása. Te a szolgálatodra rendeltél, én a magam útját próbáltam járni, és beleestem annak szakadékába. Tudom, nem elég jajgatni, segítségedért kiáltani. Miért segítenél, ha én továbbra is ugyanazt akarom? Tudom, nem fogsz segíteni rossz céljaimban. 
Új utakra vezess, Uram! Adj új célokat, mutasd meg igazi küldetésem szépségét, és nyújts erőt, hogy a bajban is, szabadításod után is azt szolgáljam! Ámen. 

Mindennap az Ige fényében-EGYÜTTÉRZÉS ÉS SEGÍTSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 4,11-16   

11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.  
12 Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.  
13 Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.  
14 Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz 
15 Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt. 16 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.


"Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem olyan, aki éppúgy, mint mi, mindenben megkísértett, de bűntelen maradt. Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk még kellő időben segítségül." (Zsid 4,15-16 Dr. Ravasz L. ford.)

Gyakran van olyan érzésünk, hogy mások soha nem értik meg a mi problémáinkat egészen. "Te meg sem érted, hogy min kell nekem átmennem." Lehet, hogy ezzel mentegetjük magunkat kudarcaink miatt. Vagy talán így juttatjuk kifejezésre átélt magányosságunkat.
Sohasem mondhatjuk azonban Krisztusnak, hogy ő nem tudja, mit kell nekünk elviselnünk. Megkísértett, éppúgy mint mi, minden ponton. Nincs olyan gyarlóság vagy gyengeség bennünk, amit ő ne ismerne, és mi nem tudunk szembenézni olyan bajjal, amelyben ő ne lenne ismerős.
Krisztus osztozott a mi gyengeségeinkben, anélkül, hogy bűnt követett volna el. Tudja, hogy mit jelent fáradtnak lenni. Csalódott emberekben, sokkal inkább, mint bárki valaha is. Megízlelte a szenvedéstől való félelmet, és a halálfélelembe beleremegett. Ő tudja, hogy milyen kísértést jelenthetnek valakinek mindezek a tapasztalatok. De nem vétkezett.
Nos, ennek a bibliai szakasznak a lényege nem az, hogy mivel Krisztus tudja, mily nehéz lehet nekünk, ezért gyorsan megbocsát nekünk. (Vannak emberek, akik azt mondják: "Mindent megérteni - mindent megbocsátani.") Nem! A lényeg az, hogy mivel mi tudjuk, hogy ő ezen átment, bátran és bizalommal kell mennünk a kegyelem királyi székéhez a megpróbáltatás órájában. Ő tudja, ő érti és ő segíthet.
Nemcsak arról van szó, hogy Krisztus mélységesen együtt érez velünk, hanem arról is, hogy rendkívüli a hatalma. Most a királyi széken ül, ezért habozás nélkül menjünk hozzá. "Bizalommal" vagy "bátran", vagyis hittel és merészen kell hozzáfordulnunk.
Akkor hát ne csak együttérzést kérjünk, hanem segítséget is. Kérhetjük, hogy irgalmából vegye el terhünket. Vagy kérhetjük tőle, hogy kegyelme által adjon erőt a teher elhordozásához. De imádságaink fő célja az - vagy annak kell lennie - , hogy a megpróbáltatás órájában őriztessünk meg a bűntől, éppúgy, ahogy Krisztus nem vétkezett amikor próbát élt át.  

Krisztus mindenek felett- AZ ATYA MEGHALLGATJA A

  "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem" (Jn 11,41). 

Amikor Isten Fia imádkozik, csak egyetlen egynek van tudatában, és ez az egy az Ő Atyja. Isten mindig meghallja Fia imádságait, és ha Isten Fia kiformálódott bennem, az Atya mindig meghallja az én imádságaimat is. Tehát egyedül arra kell törekednem, hogy Isten Fia kiábrázolódjék az én halandó testemben. "A ti testetek a Szent Szellem temploma", tehát Isten Fiának Betleheme. Adok-e erre lehetőséget Isten Fiának bennem? Vajon Isten Fiának őszintén egyszerű élete éppúgy munkálkodik-e bennem, mint tette, mikor itt járt a földön? Amikor engem, mint közönséges emberi lényt az élet eseményei érintenek, megszólal-e akkor a bensőmben Isten örök Fiának imádsága Atyjához? "Azon a napon az én nevemben kértek majd..." (Jn 16,26). Melyik napon? Azon a napon, amikor eljött a Szent Szellem és engem valóságosan eggyé tett az én Urammal. Teljesen megelégedetten élheti-e benned életét az Úr Jézus Krisztus vagy szellemi gőgbe öltöztél? Ne engedd soha, hogy józan eszed előre tolakodjék és háttérbe szorítsa Isten Fiát! Isten ajándékba adta az embernek a józan észt, de ez nem Isten Fiának az ajándéka. Az Ő ajándéka az, hogy fel tudd fogni a természetfeletti dolgokat. Ne ültesd trónra az emberi észt! A Fiú jelenti ki az Atyát, a józan ész sohasem fogja felismerni az Atyát és nem is akarja. Az emberi értelem nem tiszteli az Atyát, hacsak Isten Fiának belső élete át nem formálta már. Gondoskodjunk róla, hogy ez a halandó test maradjon tökéletes alárendeltségben vele szemben és hogy Ő munkálkodjék percről percre rajta keresztül. Emberileg olyan függő viszonyban vagyunk-e Jézus Krisztussal, hogy élete "láthatóvá válhat a mi halandó testünkben"? (2Kor 4,10) 

Isten műhelyében-Összeegyeztethetetlen ellentétek

Carl Eichhorn-

"Mi köze van az igazságnak a gonoszsághoz? Vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? És hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal? " (2 Kor 6, 14-15)   

 
Ne próbáljuk mi összeegyeztetni azt, amit Isten szétválasztott. Ahol igazság van, ott békesség, igazi élet van, de az igazságtalansággal és bűnnel békétlenség jár együtt. Ott a halál uralkodik. Nagyon gonosz dolog elmozdítani azokat a határköveket, amelyeket Isten állított. Élesen szét van választva egymástól az igazság és igazságtalanság, a világosság és a sötétség területe. Nem bizonytalan határ ez. Nem lehet egyszerre mind a két területen mozogni. Jól ismert az a fáradozás, amivel el akarják tolni a határokat: "Nem kell azt olyan komolyan venni!" - "Ne légy olyan merev és türelmetlen!" - "Egyszerűen nem él meg ma az, aki a Biblia szerint akar élni!" Igaz, az egész üzleti életet átszövi az igazságtalanság és a társadalmi életet a hamisság. Aki isteni szabály szerint cselekszik, megütközést kelt, és sokszor lehetetlenné teszi magát. De mégsem szabad elegyíteni. Aki a sötétség területének szabályait követi, az kizárja magát a világosság birodalmából.

Krisztus és Béliál, a két vezér kiengesztelhetetlenül állnak egymással szemben. Krisztus az üdvösség hozója és közvetítője, Béliál a pusztító. Krisztus megmenti az embert, Béliál szakadékba taszítja. Az első összegyűjti az embereket, a másik szétszórja, harcra uszít mindenkit mindenki ellen. Az első jó magot vet, a másik konkolyt. Maga Isten szerzett ellenségeskedést a kígyó és utódai, Éva és utódai között. Az asszony magva, Jézus, az egyetlen igaz ember; örök ellenségeskedéssel áll szemben vele az ördög és követői. Akik Jézuséi, soha nem elegyedhetnek össze a sötétség embereivel - azok gyűlölik őket és nem is érzik jól magukat a társaságukban. Nem tudják elfogadni életmódjukat. De éppen így elviselhetetlen a világosság fiai számára a Sátán gondolkozásmódja. Szakadék ez, amelyet nem lehet és nem is szabad áthidalni. Hívőnek a hitetlennel nincs közössége. A hívők azonnal megértik egymást még akkor is, ha előzőleg nem ismerték egymást. A világ csak az övéit szereti, Jézus gyülekezete neki idegen test. Milyen visszás és érthetetlen, amikor egy hívő hitetlennel köt házasságot, vállalva vele a legbensőbb közösséget a természetes élet területén. Együtt élnek és belsőleg mégis idegenek egymás számára.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-A kincs

"Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. "(Fil 3,7)

Jézus ezt mondta Pálról: „ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok... előtt" (Károli). A név magát a személyt jelentette. Pál tehát olyan edény, akiben Krisztus él, és őt viszi másokhoz. Krisztus-hordozó lett, úgy, ahogyan ezt Istvánnál látta korábban. Később ő írta Korinthusba: a mi kincsünk cserépedényben van. Élete tartalma tehát Krisztus lett.

Ugyanakkor leveleiben igen gyakran használja ezt a kifejezést: a Krisztusban. Ezen elsősorban azt értette, hogy Isten őt Krisztuson keresztül látja, s így olyan tisztának és igaznak találja, mint Krisztus maga. A saját erejéből nem tudta elérni, amíg a törvény betartásától remélte ezt az Igazságot, most azonban Krisztusban megkapta. De jelent ez biztonságot, védelmet is.

Eddig számára a törvény volt a legnagyobb érték, törekedett azt megtartani. De soha nem tudhatta, hogy eleget teljesített-e már. Most értékpiramisán a csúcsérték Krisztus lett. Minden egyéb leértékelődött, sőt feleslegessé vált. Erről szól mai igénk s annak folytatása. Krisztusban bűnbocsánatot, jó lelkiismeretet, rendezett múltat és kiszámítható jövőt kapott. Még mennyei polgárjogot is.

Kosztolányi Dezső panaszolja a Boldog, szomorú dalban:
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.

Pál boldog, mert Krisztussal szoros közösségben itthon van itt, és elkészített otthona van a mennyben is. Nem ő érdemelte ki, kegyelemből kapta mindkettőt. Itt küldetést, ott jutalmat, de mindenütt Krisztus jelenlétét. Küzdelmei közt, halála óráján s azon túl is. Ez teszi boldoggá.

Isten ígéreteinek tárháza-Ha benne bízol, nem csalatkozol

Charles H. Spurgeon-

„Az én Uram, az Úr megsegít engem" (Ézs 50,7)

Ez az igerész prófétai előrelátással beszél a Messiás szenvedésének arról a napjáról, amikor mindhalálig engedelmes volt, amikor hagyta, hogy verjék a hátát és az arcába vágjanak. Ezen a napon megtapasztalta az ÚR segítségét.

Én lelkem, minden szenvedésed csak semmiség Jézus Krisztus szenvedéséhez képest. Miért nem bízol hát abban, hogy az Úr téged is megsegít? Megváltónk különleges helyzetben volt, mert a bűnös ember helyett szenvedett - mint helyettes áldozat. Ezért még Atyjának is el kellett hagynia, és lelke az istennélküliség állapotától kellett hogy szenvedjen. De neked nem kell ezt végigszenvedned és így felkiáltanod: „Miért hagytál el engem?!" Lásd, a Megváltó még ebben a helyzetben is bízott Istenében, te miért ne tudnál bízni? Ő érted halt meg, immár lehetetlen, hogy magadra maradj; légy hát jó reménységgel!

A mai nap munkája és próbatételei között is szólj így: „Az én Uram, az ÚR, megsegít engem". Menj bátran előre. Vedd fel a hit pajzsát, és szánd el magad, hogy sem gyengeség, sem félelem nem fog eltántorítani. Ha Isten a segítséged, mi állhatja utadat? Ha bizonyos vagy abban, hogy a Mindenható veled van, mi lehet túlságosan nehéz számodra? Kezdd örömmel napodat, és ne engedd, hogy bármi is eltakarja előled az örökkévaló nap sugarát.

MAI IGE - Bob Gass írásaiból, -Minden Istené (3)

„Enyém az ezüst, enyém az arany – így szól a Seregek Ura.” (Haggeus 2:8)

Hogyan jellemeznél valakit, aki házat épít anélkül, hogy az alapozásra gondolna? Bolondnak neveznéd! Isten arra figyelmeztet, hogy ugyanilyen ostobaság „a bizonytalan gazdagságban” (1Timóteus 6:17) bízni. 1948 és 2001 között az USA tíz gazdasági visszaesést élt át, mindegyik átlagosan egy évig tartott, és több milliárdnyi dollár veszteséget okozott. Ez azt jelenti, hogy 5-6 évente a gazdaság „ejti a kérőit”, és újat kezd.
Hogyan jellemeznél egy olyan férjet, akinek ötven év alatt kilenc felesége volt? Csapodár? És mit mondanál a tizedik feleségről? Bolond? Ábrahám kora egyik leggazdagabb embere volt, ugyanígy Jób is. Az újszövetségi gyülekezetben is volt néhány gazdag ember. A Biblia azt mondja: „… akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába elé…” (ApCsel 4:34–35). Isten azért akar anyagi javakkal megáldani, hogy áldássá légy az ő munkájában. De néhányunknak azért nem ad több pénzt, mert tudja, hogy nem vagyunk elég érettek a kezeléséhez. Ha megadná, az csak romlásunkra lenne. Azoknak pedig, akikre pénzt bíz, ezt mondja: „A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal” (1Timóteus 6:18). Igazából semmi sem a tiéd, te csupán gondnok vagy. „Enyém az ezüst, enyém az arany – így szól a Seregek Ura.”
Az igazság az, hogy sosem lesz meg az anyagi biztonságod, amíg nem vagy kész igent mondani Istennek bármiben, amit kér tőled, tudva, hogy ő mindig gondoskodni fog rólad. Mindig!

Derek Prince - A helyes sorrend felállítása

„Taníts minket helyesen számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsoltárok 90:12)

 Mit jelent – „helyesen számlálni napjainkat”? Hadd tegyek fel még egy kérdést: Mi a legnehezebben kezelhető dolog az életedben – amiből a leggyakrabban kifogysz? Sok ember valószínűleg arra a válaszra hajlana, hogy a pénz. De tapasztalataim szerint van valami, ami sokkal nehezebben kezelhető – valami, aminek sokkal gyakrabban híján vagyok. Az idő! Számomra az idő a legnehezebben kezelhető dolog. Emiatt az idővel való gazdálkodás önfegyelmünknek és keresztény elkötelezettségünk hitelességének elsődleges mércéje.

Ezért szívemből tudom visszhangozni a zsoltárosnak ezt az imáját: „„taníts minket helyesen számlálni napjainkat.” Ez gyakorlatilag azt jelenti: Taníts engem, hogy az ügyeimet helyes fontossági sorrendbe állítsam. Taníts engem, hogy elegendő időt szánjak azokra a dolgokra, amik jobban számítanak. Csak így nyerhetek bölcs szívet.
Végső soron időbeosztásunk mutatja azokat a valódi értékeket, amik irányítják életünket. Ha nem adunk elsőbbséget az igazán fontos dolgoknak – ilyen például az imádkozás és a bibliaolvasás – az egész életünk rendje felborul. Ilyenkor nagy a kísértés, hogy mentegetőzzünk: „Nem volt elég időm.” De az igazság inkább az, hogy „nem jól használtam ki az időmet.”
Mielőtt túl késő lenne, csatlakozz hozzám ebben az imában.
„Taníts minket helyesen számlálni napjainkat.”
A hit megvallása:
Uram, leteszem Eléd az életemet, mint egy üres lapot, és kérlek, hogy Szellemed által jegyezd le számomra a Te fontossági sorrendedet.
Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

   Elizeus Béthelbe ment és mikor az úton felfelé haladt, apró gyermekek jöttek ki a városból és csúfolták őt így: Jöjj fel, kopasz! Jöjj fel, kopasz! És hátratekintvén meglátta őket és megátkozta őket az Úr nevében. És az erdőből két nőstény medve jött ki és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket. (2.Kir. 2,23-24)

Borzalmas büntető ítélet. Nem volt ez nagyon kemény és igazságtalan? Hiszen a Szentírás igen sokra értékeli a gyermekeket: "Aki megbotránkoztat (bűnre vezet) egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára és a tenger mélyébe vessék"! (Mt. 18,5) S itt negyvenkét gyermek pusztul el! Pontosan meg kell vizsgálnunk, hogyan történhetett ez meg.

Először is gondolkozzunk el azon, hogy ezek a gyermekek felügyelet nélkül kószáltak. Miért voltak ott a város kapujánál? Egy egész sereg, több mint ötven gyermek. Már ez meghökkenti az embert. Bizonyára senki sem irigyli a kicsiktől, hogy a szabad levegőn hancúrozzanak. Tudjuk azt is, hogy némely szülő munkája miatt képtelen gyermekét állandóan szem előtt tartani.

Nem akarunk itt természetellenes korlátozásokról sem beszélni a gyermekek ellen. Kötelességünk azonban, hogy a szülők figyelmét felhívjuk gyermekeik iránti felelősségükre.

Ügyeljetek mindig arra, kivel játszik gyermeketek! Elfeledhetetlenül vésődjék beléjük: "Mindig akarjuk tudni: hol és kivel játszotok"!

Azok a szülők, akik ezt elmulasztják, a későbbiekben ezt nagyon megbánhatják.

Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ezek a szülők Bételben bűnösek voltak abban, hogy gyermekeik ilyen társaságba keveredtek.

Imádkozó szülők naponként Isten oltalmába ajánlják gyermekeiket. Az ilyen gyermekek távol tartják magukat a rossz barátoktól.

Isten asztaláról-Varga László

   "János ezt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űz ki ördögöket, és eltiltottuk, mert nem követett minket. Jézus azonban ezt mondta: Ne tiltsátok el, mert nincsen senki, aki csodát tesz az én nevemben, és ugyanakkor gyalázni tudna engem, mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. Aki inni ad nektek egy pohár vizet az én nevemben,... el nem marad a jutalma."     ( Márk 9,38-41)

A keresztyénség egyszerre kizárólagos és befogadó. Kizárólagos abban, hogy az egész világ és minden idők egyetlen Urának, Törvényadójának és Megváltójának Jézus Krisztust tudja és hirdeti. Minden olyan állítást, hogy Mohamed, Buddha vagy akárki más ugyanolyan értékű, mint Krisztus, hazug mesének valljuk. Ebben nincs és nem lehet megalkuvás. De éppen ezért, mivel tudjuk, hogy minden jó egyedül csak az egyetlen Istentől származik, aki egyedül Krisztus által adott megváltást, azt is tudjuk, hogy Krisztus minden embernek Ura és Megváltója, és kegyelmét szabadon osztogatja, nemcsak a keresztyéneknek, hanem minden népből minden időben mindazoknak, akik bármilyen okból, bármilyen tanítás alapján vagy ellenére az ő rendelését hajtják végre. Nem a keresztlevelét nézi gyermekeinek, hanem a hozzáállását. Ezért a keresztyének kötelessége együtt dolgozni mindazokkal, akikkel együtt szolgálhatják Isten országának, a közös boldogságnak építését. De nem mindegy, hogy valaki tudatosan, örömmel, hálásan, vagy csak tudtán kívül kapja az áldást Atyánk kezéből. 

Istenem, milyen sokszor szégyenítettél meg azzal, hogy hitetlenek vagy más, talán megvetett idegenek többet tettek értem, mint amit én tettem volna meg értük. Köszönöm ezt a megszégyenítést, szükségem van rá, hogy meglássam a gyengeségemet, és igyekezzek kevesebb szóval és több tettel szolgálni ügyedet. Nagyon elmaradt a keresztyénségünk attól, amit hirdet. Újítsd meg hitünket és akarásunkat, hogy újra a néped legyünk, és másokat is tegyünk boldoggá azzal, hogy vallástételünk és cselekedeteink alapján ők is boldogan ismerjék fel Krisztust szerető Megváltójuknak. Ámen.

Mindennap az Ige fényében-A NYUGALOM

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 4,1-10 

1 Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről. 2 Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták. 3 Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: "Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére". Munkái készen voltak a világ teremtése óta,
4 és valahol így szól az Írás a hetedik napról: "És megnyugodott az Isten a hetedik napon minden alkotó munkája után." 5 Itt viszont ezt mondja: "Nem mennek be az én nyugalmam helyére." 6 Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt
 7 egy napot ismét "mának" jelöl ki. Ekkor Dávid által annyi idő múlva így szól, ahogyan előbb mondtuk: "Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" 8 Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról. 9 A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. 10 Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól.



"A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére." (Zsid 4,9) 

A szombati nyugalom az élet célja. Ez a nyugalom Isten teljes és végső ígérete mindazok számára, akik ma hallják az ő hangját.
A teremtés munkája, amelyet Mózes első könyvének első fejezete ír le, beteljesedett a szombati napon. Azon a napon Isten és mindaz, amit ő alkotott tökéletesen élvezte annak valamennyi csodáját és jó voltát. Ugyanígy a megváltás munkájára a szombati nyugalom teszi fel a koronát tökéletesen és akkor teljesedik majd be az. Azon a napon Isten, Krisztus és a megváltott világ teljesen élvezni fogja annak minden csodáját.
"A nyugalom": élvezése Istennek, és mindannak, amit ő ad. A végső nyugalom az új világ teljes és zavartalan öröme és harmóniája.
Isten ószövetségi népe nemcsak a heti munkaszünetben kapta meg a szombati nyugalom hasonmását, hanem abban is, hogy örökségül egy országot kapott. Annak a férfinak a neve, aki Izráelt a pusztából elvezette az Ígéret Földjére, Józsué volt. Görögül ez a név így hangzik: Jézus. Az ószövetségi Jézus képes volt arra, hogy Izráelt bevigye annak az országnak a hasonmásába, ahová az újszövetségi Jézus vezeti az ő népét. Jézus mindazt beteljesíti, amit Mózes és Józsué cselekedtek. Jézus viszi be Isten népét az Ígéret Földjére.
Ma Isten arra hív el minket, hogy tanuljunk mások rossz példájából. Ez nagyon nehéz. Ritka az olyan fiú, aki tanul apja hibáiból. Az új Izráelnek mégis tanulnia kell a régi Izráeltől.
Azt halljuk, hogy Isten ószövetségi népe közül sok ezren soha nem jutottak el az Ígéret Földjének nyugalmába. Elhullottak a pusztában, mert nem hittek.
Most mi megyünk át a pusztán. Vezetőnk Jézus. Nagyon közel kell maradnunk hozzá, és pontosan azt kell tennünk, amit ő mond. Egymáshoz is közel kell maradnunk. És amikor az utazás embertelenné válik, közülünk valakinek mindig előre kell mutatnia: "Ott ... ott van a nyugalom földje!" 

 

Krisztus mindenek felett-

Oswald Chambers-

   "...a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának..." (Lk 1,35). 

Van-e arra lehetőség, hogy Isten Fiának szent ártatlansága és egyszerűsége és az Atyával való egysége megvalósuljon énbennem, ha Ő megszületik az én halandó testemben? Ugyanaz történik meg minden szent életében is, ami akkor történt, amikor Isten Fia történelmileg megjelent ebben a világban. Isten Fia bennem csak Isten közvetlen cselekedete által születhetik meg, tehát én Isten gyermeke vagyok, és így gyakorolnom kell a gyermek jogát, hogy mindig szemtől szemben legyek Atyámmal. Mondom-e állandóan józan ész szerinti életemnek: "Miért akarsz engem Atyámtól elfordítani? Hát nem tudod, hogy nekem azokkal kell foglalkoznom, amelyek az én Atyám dolgai?" (Lk 2,49). Bárhogyan alakulnak is a körülmények - ennek a szent, ártatlan, örök gyermeknek kapcsolatban kell lenni Atyjával! Eléggé egyszerű vagyok-e ahhoz, hogy ennyire egy legyek az Úrral? Élhet-e bennem a maga csodálatos módján? Isten is látja-e, hogy Fia kiformálódik bennem, vagy szépen félretoltam Őt? Ó, ezek a lármás idők! Mindenki kiáltozik, de miért? - Azért, hogy végezzék ki Isten Fiát! Ma semmiképpen sincs helye itt Isten Fiának, nincs helye az Atyával való szent közösségnek! Imádkozik-e Isten Fia bennem, vagy én diktálok neki? Ő szolgál-e bennem úgy, mint amikor testben itt volt? Átéli-e bennem Isten Fia a szenvedéseit; hogy szándéka megvalósuljon? Minél többet tudunk meg Isten legérettebb szentjeinek belső életéről, annál inkább látjuk, hogy mi Isten terve: "betölteni, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek" (Kol 1,24). Ennek a "betöltésnek" az érdekében mindig van tennivaló.

Isten műhelyében-Fegyverzetünk (V.)

Carl Eichhorn-

   "Vegyétek fel az üdvösség sisakját is és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. " (Ef 6, 17)  

Az üdvösség sisakját más helyen a reménység sisakjának nevezi az Ige (1 Thess 5, 8). Itt tehát az eljövendő üdvösségről van szó, amely Urunk visszajövetelével lesz nyilvánvaló. Ezt a reménységet sisakhoz hasonlítja, amely megvédi a fejet az ellenséges ütésektől. Isten gyermekei számára is nehéz sorscsapások jönnek, de az eljövendő reménység dicsősége erőt ad nekik a kitartásra. Mindez most csak rövid átmenet, bármilyen fájdalmas is. A végén öröm int felénk.

"Vegyétek fel a sisakot!" Ez kétféleképpen történhet. Először: Emlékezzetek reménységetekre, mélyedjetek el benne, kutassatok szorgalmasan utána! Mélyedjetek el mindenekelőtt a reménység nagy könyvében, János Jelenéseiben. Itt bontakozik ki reménységünk egész gazdagsága. A jelen sötétségében erősítő látásokat kapunk, így derűsek leszünk a nyomorúságban és erősek a tűrésben. Másodszor: Reménységünket újra meg újra fentről kell kérnünk, mert sokszor minden szürke körülöttünk. Mit ér a legszebb kilátás, ha ködben van a táj? Istennek kell szétoszlatnia a homályt, hogy szemünk csodálkozva lássa, mit készített Ő nekünk. Akkor elfelejtjük a meredek kapaszkodó fáradságát és veszélyeit.

A keresztyének nemcsak védekezésre vannak elhíva, hanem támadásra is. Le kell sújtaniok, ütéseket kell adniok, de nem testi fegyverekkel, nem a gúny és szidalom szavaival, hanem a Lélek kardjával, amely Istennek valamelyik Szava. Az ilyen Igét felülről kell kérnünk. - A felülről ajándékozott szó átütő erejű, hatalma van és villámként hat. Jézus így kapta meg minden szavát az Atyától.

Talán mi sem vagyunk szónokok és nincs természetes beszédkészségünk, de Isten a gyermekek és csecsemők szája által erősíti meg hatalmát ellenségei miatt (Zsolt 8, 3). Hányszor megszégyenítette már az okosok hitetlenségét így! Szívesen veszi, ha gyenge és tanulatlan emberek megdicsőítik Őt. Péternek a Lélek erejével tett bizonyságára a nagytanács is elhallgat, meg Simon mágus is (Csel 8, 22; 23, 9). Ellenségei nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, ahogyan István beszélt (Csel 6, 10). De a legdicsőségesebb az, amikor az ellenséget nemcsak elhallgattatja, hanem elvezeti az igazság megismerésére. Ez a legszebb győzelem, aminek az angyalok is örülnek a mennyben.

MAI IGE - Bob Gass írásaiból -Minden Istené (2)

„Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem.” (Hóseás 13:6)

 

Pál azt írja: „Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal” (1Timóteus 6:17–18).

Gazdag vagy e világ mértéke szerint? A Föld lakosságának csaknem fele – több mint hárommilliárd ember – napi 1000 forintnál kevesebből él. Ha a te jövedelmed ennél nagyobb, akkor gazdagnak számítasz. A jómód mellé azonban egy figyelmeztetés is jár: ne légy gőgös! „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság” (Példabeszédek 16:18).

Thomas Carlyle, skót történész írta: „A sorscsapásokkal néha nehezen birkózunk meg. De egy olyan emberre, aki kibírja a gazdagságot, száz is jut, aki kibírja a viszontagságokat.” Isten azt akarja, hogy élvezni tudd a dolgokat anélkül, hogy megszállottjukká válnál. A tárgyak felhalmozásának – még ha azok csekélységek is egyébként – van egy kellemetlen velejárója: hajlamosak eltakarni Istent. Előre kiszámítható folyamat vezet a szegénységtől a felfuvalkodottságig. A szegény ember imádkozik és dolgozik; Isten meghallgatja imádságát, és megáldja munkáját. Aztán az egyszerű ember meggazdagszik, és elfeledkezik Istenről. A hitre építő szegényből beképzelt gazdag lesz. Ahogy Isten Hóseás által mondta: „Ha volt legelőjük, jóllaktak, jóllaktak és fölfuvalkodtak, ezért elfeledtek engem.” Hogyan kerülheted el ezt a csapdát? Ne feledd, hogy bármid van is, azt Istentől kaptad, és ő a forrása mindannak is, amire a jövőben szükséged lehet. Ezért legyen hálás a szíved, és bízd magad teljesen Istenre!

Nicelife- EGÉSZSÉG ÉS GYÓGYULÁS-15. nap.

Egészségünkért aggódva mindig találunk a hírekben valami erre vonatkozó újat. Diéta. Testmozgás. Társadalombiztosítás. AIDS. A technikai fejlődés az előző generációkhoz képest bámulatos előnyökkel ajándékozott meg bennünket, viszont egészségünkkel kapcsolatban ősi bölcsességeket is újra megtanulunk. 

Ezek közé tartozik, hogy döntéseink sokat számítanak. Amit vet az ember, azt le is aratja, és Istennek szándéka, hogy jó aratásunk legyen.

A KÖNYVBŐL
"Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt" (Zsolt 38:4).

"Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak" (Péld 3:7-8).

"Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem" (Zsolt 30:3).

"Nagy sokaság ment hozzá, és bénákat, nyomorékokat, vakokat, némákat és sok más beteget vittek magukkal. Ezeket Jézus lába elé tették, és ő meggyógyította őket" (Mt 15:30).

ISTEN ÍGÉRETE
"Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet..." (Zsolt 103:2-3).

CSELEKVÉSI PONT

AZ EGÉSZSÉG MELLETTI DÖNTÉS BÖLCS DÖNTÉS. A SZENT ÉLET EGÉSZSÉGES ÉLET. KÉRD ISTENTŐL, HOGY ADJON ERŐT AZ EGÉSZSÉG MELLETTI DÖNTÉSEK KIVITELEZÉSÉHEZ, ÉS VÁRHATOD, HOGY MINDEZT GYÓGYULÁS KÖVETI.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Szenvedések közt

"Milyen üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikből megszabadított az Úr! "(2Tim 3,11)

 

Jézus Krisztus előre felkészítette Pált, hogy sokat kell majd az ő nevéért szenvednie. Az apostol az utolsó levelében így emlékezik vissza: milyen üldöztetéseket viseltem el! Azonban soha nem dicsekedett szenvedéseivel, és nem panaszkodott miattuk. Vállalt mindent Krisztusért és mások üdvösségre segítéséért.

Családja valószínűleg kitagadta, munkatársai közül is többekben csalódnia kellett, volt valami súlyos betegsége, éveket kellett börtönökben töltenie, saját népe a halálát akarta, sok baleset érte hosszú útjain, és olykor még a gyülekezetek is támadták. Hogyan maradt ő nyugodt és derűs ennyi baj között?

Tudta, hogy semmi nem történik vele véletlenül. Mivel ő „a Krisztusban" van, minden neki szánt ütés előbb Krisztust éri, neki csak annyi jut, amennyire szüksége van ahhoz, hogy alázatos maradjon. - Nem a nyomorúságaival foglalkozott, s főleg nem az ellenségeivel, hanem mindig a küldetésével. Nem engedte, hogy uralmába kerítse a keserűség, lázadás, önsajnálat. - Mindig újra igent mondott Isten akaratára. Meg akart ő gyógyulni betegségéből is, de amikor Jézus azt mondta, ennek így kell lennie, elfogadta. Nem beletörődött, hanem bizalommal elfogadta.

Nemcsak a hiányait látta, mint mi gyakran, hanem azt a sok jót is, amit Istentől kapott, s amit Isten általa és körülötte cselekedett. Ezért nem került bajainak az igézetébe, hanem tele volt hálával. - Minden nehézségben meglátta a lehetőséget is. Ha börtönbe zárták, az őreinek prédikált, és őket vezette Jézushoz.

Nem felejtette el, hogy minden szenvedésünk ideiglenes, a Krisztussal való dicsőség pedig örökkévaló lesz. Túllátott a pillanatnyi nehézségeken. És Krisztus érettünk vállalt sokkal nagyobb szenvedését soha nem tévesztette szem elől. Annak köszönhette egész életét, azért maradt hálás örökre.

Reggeli dicséret-Befolyásunk

„Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.”

Ézsaiás 35:3

Ez a feladatunk és kiváltságunk egymás életében. Így tudjuk kifejezni Isten iránt a hálánkat és szeretetünket életünkért és mindazért, amit értünk tett és tesz (vö. 1János 3:16, 4:9-12).

Mindannyian hatunk a környezetünkre, a befolyás pedig hatalom, akár jóra, akár rosszra használjuk azt. Miért ne élhetnénk akkor jól ma ezzel a hatalmunkkal?

Viselkedésünkkel, előhozhatjuk a másik emberből a legjobbat, de a legrosszabbat is. Szavaink lehetnek vigasztalóak, és megerősítőek, de kihívóak, harciasságra ingerlőek vagy csüggesztőek is. Megerősíthetjük a körülöttünk élők kezét a jó cselekvésében, hogy kitartóak legyen.

Erősíthetjük egymást az Isten iránti bizalomban és annak gyakorlásában, átélésében is. A hit az a kéz, amellyel megragadjuk Istent, ami által kapaszkodunk belé a nehézségek idején. Ha pedig elhúzódik a próba és már leengednénk a „felemelt kezeket” (vö. 1Timótheus 2.8), milyen jól esik, ha valaki kifejezi együttérzését, csendben, tapintatosan mellénk áll és imádkozik velünk és értünk, és Isten ígéreteire emlékeztetve megerősít minket. Milyen sokat jelenthet, hogyha valaki belénk karol, amikor a fáradtságtól már csak tántorogni tudunk, és segít egyenesen járni, egyenesen gondolkodni, hogyha megerősíti elbizonytalanodó értékítéletünket!

Mondd, te ki leszel ma a melletted levő életében? Az aki elcsüggeszt, vagy az, aki felemel?

Legyen áldott a napod!

Rick Warren-Napi remény- Hat dolog, amire szükséged van a gonosz elleni harcban: 1 Integritás

  [Integritás (integrity) valaminek a hiánytalan, egységes, összefogott voltát jellemzi, átvitt értelemben pedig becsületesség, feddhetetlenség a jelentése - a fordító megjegyzése]

Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét,
öltsétek magatokra a megigazulás páncélját...
(Efézus 6:14 –  Szent István Társulat fordítás)

Az Efézusi levélben Pál apostol azt mondja, a legelső dolog, amit tenned kell a szellemi harcban, hogy viseld az igazságot, mint övet a derekad körül. Az igazság az alapja az ellenséggel szembeni harcodnak. Ha nem az igazság alapján állsz, szétesel, mikor a kísértések és a zűrzavar megtámadják az életed. Isten Igazsága az, ami egyben tart, összefog téged.

Az igazság öve az integritás. Azt jelenti, hogy nem csak ismered, hanem cselekszed is az igazságot. Ha ismered az igazságot, de nem teszed, akkor nincs integritásod. Ez a képmutatás. Isten azt mondja, ha képmutató vagy nincs védelmed a Sátán ellen.

Azért, hogy meg tudj állni a Sátán ellen, azt mondja Isten, fenn kell tartanod az integritásod. Ez nem azt jelenti, hogy tökéletes vagy, hanem azt, hogy őszinte és hiteles vagy. Ne viselj álarcokat a különböző embercsoportokkal. Az emberek, akik igazán ismernek, őszintén így jellemeznek: „azt kapják tőled, amit látnak benned.”

Az integritás ellentéte az életed széttagoltsága. Az integritás szó az „integer” = „egész” szóból ered, ami azt jelenti, egy egység. Azt jelenti, hogy nem szeleteled fel részekre az életedet, mint egy süteményt. Az integritás azt jelenti, hogy életed minden része együtt egységes egészet képez. Mindegy hol vagy, ugyanazok a cselekedeteid. Nem viselkedsz egyféleképpen a munkahelyeden és másképpen a gyülekezetben és megint másképpen a barátaid között. Az integritás azt jelenti, hogy életed minden területén megbízható, igaz vagy.

Sajnos, bizonyos hívőkkel szemben a Sátánnak nem is kell túl keményen dolgoznia, mert az integritásuk hiánya miatt ők könnyű ellenfél a kísértéseknek. Nincs körülöttük az igazság öve, ezért könnyű prédává válnak. A Biblia azt mondja legyünk készen szorosan körülövezve magunkat az igazsággal.

Széttagolt az életed? Vannak területeid, ahol hiányzik az integritás? Isten azt akarja tőled, hogy igazságba öltözz fel. Valld meg neki a bűneidet, és kérd őt, erősítse meg a képességedet, hogy átlátszóan, őszintén élj mások előtt.

(Daily Hope by Rick Warren – 2011.08.30.)

Zsoltárok 119,129-132

Isten intelmei minden emberi értelmet túlhaladóak és nem lehet emberi léptékek közé szorítani. Ez azaz intelem, amit a zsoltár írója is csodál és követ, ez az intelem, ami előtt én is, mint halandó ember ámulattal állok.

• Istenem, követem csodás szavad, mert élet az a benne bízónak. Ámen!

Lehetek akármennyire okos vagy tanult is, de ha Isten értelme nincs meg bennem, együgyű vagyok. Isten igéje, mint örök mécses lobog szívemben, növeli értelmem és láttatja meg azt velem, hogy nélküle semmi lennék.

• Drága Atyám! Te vagy az én tanítóm, szavaddal vezetsz és intesz, és ugyanezzel a szóval nyitod meg értelmem mondanivalód mélységeire is. Ámen!

Az emberi szív vágya, a test vágya, a test vágya pedig a halál. Isten ezt a vágyat áttranszformálva tesz minket élővé, igéjébe vetett lobogó vágyat gyújtva.

• Istenem, a Te szerelmes szavaidnál nincs csodásabb, mely lángra lobbantja az Irántad való rajongó vágyat.

Isten, a könyörülő Isten nem egy vérszomjas és bosszúéhes valaki, aki azt lesi mikor onthatja ki életünk. Ezért a zsoltáros is Őhozzá, mint reményéhez fordul és kéri Őt, hogy tekintetét fordítsa felé és emelje rá. Ez az, amivel megelégszik szíve, se több se kevesebb.

• Ez az, amit én is kérek. Bárhol is legyek, legyen ott a Te tekinteted Uram Istenem. Ámen!

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

Alfred Christlieb-

 Elizeus ezt kérdezte: Honnét, Géházi? (2.Kir. 5,25)

Alighogy elhagyta Géházi a rejtekhelyet, ott állt a próféta előtt, aki mindent átjáró tekintettel kérdezte: "Honnét, Géházi"?

Elizeus alkalmat akart neki adni arra, hogy bűnét őszintén bevallja. Így enyhébb lett volna a büntetés. Géházi azonban a legártatlanabb arccal nézett rá, merészen és szemtelenül ezt válaszolta: "Nem ment a te szolgád sehová". Most mégis olyat érzett a háromszorosan hazudó Géházi, mint a villámlás és a mennydörgés. Térde reszketett, arca elváltozott.

A próféta mindent látott, még azt is, ahogy Naámán leszállt a kocsijáról, és Géházi elé ment. "Nem ment-e el az én szívem veled, amikor az a férfi leszállott szekeréről elődbe?" "Most az ideje, hogy szerezz ezüstöt, és hogy végy ruhákat, olajfákat, szőlőket, juhokat, barmokat, szolgákat és szolgálólányokat?!" 

Géházi egész hazugságleple cafatokra szakadt. Ó, ha ezt Géházi tudta volna, hagyta volna, hogy az ezüstök Szíriába utazzanak. Most a rettenetes ítélet őt éri: "Naámán bélpoklossága rád és a te magodra ragad mindörökké".

Vége annak az álomnak, hogy gazdag földbirtokos lesz. A legnyomorultabb sorsra cserélődött fel helyzete: a bélpoklosokéra. Kirekesztik a családból és a társadalomból élete végéig.

Géházi sorsa jelképe azoknak a ravasz hazugok és csalók sorsának, akiknek az utolsó napon lelepleződve ezt kell meghallaniuk: "Menjetek, átkozottak, az örök tűzre"! Ott lesz sírás és fogcsikorgatás. S borzalmasabban, mint Géházi szájából ez fog hangzani: "Ó, miért is tettem"!

Keressük inkább minden tisztátalanságunkkal a világosságot, amely Isten szeme előtt minden gonoszságot napfényre hoz!

Isten asztaláról-Varga László

 "Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által." (Róma 5,1)

Különös ige. A békétlenség és a békesség emberek közötti fogalom. Hogy érti az apostol, hogy ki kell békülnünk Istennel? Nem mindenki van tudatában, hogy háborúban áll a Mindenhatóval. Az Istent nem ismerő ember nyugodtan vétkezik, nem tudva, hogy ezzel haragját vonja magára. De az Istenben hívő ember tudja, hogy vétkezik. Vagy fél Istentől, azért nincs békessége, vagy tudatosan száll szembe vele, és nyugalmat nem találhat. Ezért döntő Krisztus közbenjárása. Először is megtanít arra, hogy Isten szeret, akkor is, amikor én Őt nem szeretem. Ezzel a szeretettel lehet szembeszállni, de könnyebb elfogadni. És aki elfogadta, a kegyelem már el is törölte múltját, bűneit, lázadását, megigazult. Azután megtanít arra, hogy milyen jó, milyen értékes, mennyire örömöt adó Istennek általa hirdetett törvénye. Minél mélyebben hiszi valaki, hogy csak aszerint érdemes élni, annál hálásabban tekint a keresztre, tudja elfogadni Krisztus érte adott áldozatát, s már nem ellenségnek, nemcsak úrnak látja Istent, hanem akkor érzi magát biztonságban, amikor szeretettel átadja magát Atyja akaratának. Ez az igazi békesség, melyet Krisztus szerzett, és amely boldoggá és biztossá teszi életünket.
 
Jó Istenem, olyan jó érzés, hogy rád nem kell úgy gondolnom, mint félelmetes bírómra, akinek haragja rám nehezedik. Krisztus tanított meg arra, hogy bízzam rád magam, mert Te sokkal szívesebben áldasz, minthogy büntess. Tudom, törvényed ellenére nem lehet se békesség, se nyugalom. Ma a népek más utat választottak, háború, átok, gyűlölködés uralkodik felettünk. De amikor szeretetedet hittel elfogadjuk, és úgy próbálunk élni, akkor mintha egy védőfal emelkedne közénk és a világi gyűlölködés közé, lelkünkbe békesség költözik és öröm. Köszönöm, hogy ebben nekem is részem van. Adj békességet, Úristen, a szívünkbe, és hozd el azt a boldogságot, hogy a népek újra megtanuljanak benned hinni, veled és egymással megbékélni! Ámen. 

Mindennap az Ige fényében-NAPONKÉNTI BUZDÍTÁS

Andrew Kuyvenhoven-

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 3,7-14  

7 Ezért, amint a Szentlélek mondja: "Ma, ha az ő szavát halljátok,
8 ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában,  
9 ahol megkísértettek engem őseitek azzal, hogy próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át. 10 Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismerte fel az én utaimat.
11 Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére."  
12 Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. 13 Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától.  
14 Mert részeseivé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.

"Buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától." (Zsid 3,13) 


Most hát Isten elmondja az ő végső szavát a végső időkre. Ezért nincs annál semmi fontosabb, mint hogy meghalljuk azt a szót, és engedelmeskedjünk neki. Az Ószövetség napjaiban sokan voltak, akik hallgatták az ő szavát, s mégis elvesztek. Legyen ez figyelmeztetés számunkra: "Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől."
Mivel utunk veszélyes, és a bűn csábító, a keresztyéneknek olyan közösségben kell élniük, amely gondosan ügyel a közösség tagjaira. Ezen a közösségen belül a keresztyéneknek "buzdítaniuk kell egymást minden egyes napon." Szükségünk van arra, hogy naponként ösztönzést kapjunk a hitre és a jó cselekedetekre. Szükségünk van rá magunknak, és tartozunk vele egymásnak is, hogy naponként lerójuk a szeretet adóját.
Ez a bibliai normája keresztyén egyházaink életének. De alighanem soha nem ébredtünk még tudatára annak, hogy milyen távol kerültünk ettől a normától, és milyen nagyon alkalmazkodtunk "a modern életmód követelményeihez". Ahelyett, hogy "naponként buzdítanánk egymást", megannyi egyháztag heti egy órát tölt el azzal, hogy ül egy hatalmas épületben és engedi, hogy egy, a szószék magasságában álló ember "buzdítsa". És aztán a következő vasárnapig "mindkét kezük tele van munkával".
Az a jelenség, ahogyan kerüljük a keresztyén közösséget, mutatja, hogy nem vagyunk tudatában Isten végső szava komoly voltának, sem pedig a bűn csalárdsága realitásának.
A Biblia azonban így szól: "Buzdítsátok egymást naponként, amíg "máról beszélünk" (az eredeti szöveg szószerinti fordítása. A ford. megj.). A "ma" - Isten kegyelmének az ideje. Az az időszak, amelyikben Isten Jézus Krisztus által szól. Ami személyes életünket illeti, világos, hogy a "ma" nem terjedhet túl életünk idején. De az író szemei előtt más válság is lebeg, mint a halál, amikor azt mondja, hogy a "ma" most van: "...hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától." A megkeményedés azzal kezdődik, hogy lelkiismeretünk érzékenysége gyengül, és azzal végződik, hogy teljesen képtelenek leszünk Isten szavának meghallására és megcselekvésére.
Álljunk meg erősen, és álljunk meg együtt. Hitünknek a közösségben kell felpezsdülnie. Máskülönben az ördög "jól megszedi magát".

Krisztus mindenek felett-IMÁDSÁG AZ ATYA HÁZÁBAN

Oswald Chambers-


   "Nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom?" (Angol ford. szerint: "...nekem az én Atyám házában kell lennem.") (Lk 2,49) 

Urunk gyermeksége nem éretlen gyermekkor volt; az Ő gyermeksége örök valóság. Ilyen szent, ártatlan gyermek vagyok-e én is az én Urammal és Megváltómmal eggyé váltan? Úgy nézem-e az életet, mintha az én Atyám házában folyna le? Úgy lakik-e bennem Isten Fia, mint Atyja házában? Isten a maradandó valóság és pillanatról pillanatra küldi parancsait. Mindig kapcsolatban vagyok-e a valósággal, vagy csak olyankor imádkozom, amikor rosszul mennek a dolgaim, amikor zavar állt be az életemben? Meg kell tanulnom, hogy eggyé legyek az Úrral szent közösségben úgy, ahogyan még sokan közülünk nem tanulták meg. "Nekem... az én Atyám dolgait kell intéznem", azaz minden pillanatot Atyám házában kell eltöltenem. Szűkítsd le most ezt saját egyéni körülményeidre: - Annyira eggyé lettél-e már Urad életével, hogy egyszerűen csak Isten gyermeke vagy, aki mindent vele beszél meg és mindent az Ő kezéből vesz el? Benned az örök gyermek él-e Atyja házában? Benned ható élete által kegyelme szétárad-e otthonodban, hivatalodban, baráti körödben? Szeretnéd tudni, miért mégy át mindazon, amin átmégy? Nem azért van, mert neked kell átmenned rajtuk, hanem amiatt a helyzet miatt van ez, amelybe Isten Fia jutott megszentelődésednek ebben a szakaszában. Legyen úgy, ahogy Ő akarja, s te maradj tökéletesen egy vele. Az Úr helyettes életének a te saját egyszerű életeddé kell lennie. Ahogyan itt a földön az emberek között élt és munkálkodott, úgy kell élnie benned is.

Isten műhelyében-Fegyverzetünk (IV.)

Carl Eichhorn-

   "Mindezekhez vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel a gonosznak minden tüzes nyilát kiolthatjátok. " (Ef 6, 16)  

 

A fából készült, bőrrel bevont pajzs az egész embert, fejétől a lábáig fedezte. Ez a hit képe. Voltak tüzes nyilak, amelyekkel meg akarták gyújtani a pajzsot; ekkor a harcos védtelenné vált. Ősi ellenségünk mindenekelőtt a hitet akarja elvenni, mert akkor nyert ügye van. Csak a hit őrizhet meg és tehet ellenállóvá a Sátán tüzes nyilaival szemben. A kétségek, sötét gondolatok, sőt Isten elleni káromlások ezek, amelyeket nyílként dob a lélekbe. Különösen a nyomorúság és szenvedés idején jön ezzel: Hol van a te Istened? Mit segít rajtad minden imádságod? Ha Isten igazságos és a szeretet Istene, hogyan győzedelmeskedhet az igazságtalanság, hogyan lehetnek a gyermekei elhagyottak? A jelen idők sok alkalmat adnak ilyen gondolatokra, amelyek elnyeléssel fenyegetik a hitet. Az Úr Jézus előre megmondta, hogy az utolsó időkben súlyos próbák alá kerül hitünk. Sokakat elhitetnek majd a Sátán követei és elbuknak. "Az Embernek Fia, mikor eljön, vajon talál-e hitet a földön?" Sokan hűtlenül elhagyják majd a "zászlót" és hitüket is eldobják.

A hit pajzsát is újra meg újra kell kapnunk. Csak az Isten Lelke által belénk plántált hit áll meg. Nem a könyvből tanult "hit", hanem a szív élő hite vezet győzelemre. Maga Isten erősít meg. A kételkedésnek a hit ellen intézett támadásait ismételten vissza kell vernünk a hit "mégis" szavával. Es ha úgy tűnik, hogy minden ígéret semmivé válik, annál erősebben kell ragaszkodnunk Hozzá és a mindig szavahihető Igéhez, még a legnagyobb sötétségben is.

Jób erősítő példa. Megingott a hite, de nem szenvedett hajótörést. Kételkedett Isten szeretetében, Isten kegyetlen ellenségnek tűnt fel előtte, de mégsem engedte el Őt. Megrázó, hogy kisiklásai ellenére mégis mindig őbelé kapaszkodik: "Szemem könnyezik Isten felé." - "Az én tanúm az égben van." - "Tudom, hogy az én Megváltóm él." A hitnek ezekkel a szavaival védekezik, amikor az ellenség a hitetlenség szakadékába szeretné taszítani őt. "Istenem, a te utad szentséges" - mondja súlyos hitpróba idején a zsoltáríró. Úgy látszik, mintha vége lenne az ígéretnek (Zsolt 77, 9), de ő nem veti el bizalmát. Bár nem érti Isten homályos útjait, mégis "szentnek" látja azokat. Isten soha nem olyan, mint a szeszélyes emberek. Megtartja szavát, hű marad.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Stabilitás és termékenység

"Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne (Krisztusban)..." (Kol 2,7)

 

 

Pál apostol élete olyan volt, mint egy mélyen gyökerező, egészséges gyümölcsfa, amelyet a stabilitás és termékenység jellemez.

Életének sok vihara közt is stabilan állt, mert világos küldetéstudata volt. Tudta, hogy ki küldte, kikhez és mivel. Isten különös szeretetet oltott a szívébe az elveszett emberek iránt, és kapott olyan mondanivalót, amely kezdetben neki is új volt, az ő életét is megváltoztatta, s amellyel minél többeknek akart segíteni.

Feladata ez volt: „nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem (Jézusban) való hit által megkapják bűneik bocsánatát" (ApCsel 26,18). Ő ezt teljes meggyőződéssel hirdette, Isten Szentlelke pedig nagy erővel munkálkodott egy ilyen erőtlen emberen keresztül is.

Életének a gyümölcsei egyrészt abban mutatkoztak meg, hogy a Lélék gyümölcse termett benne gazdagon, vagyis olyan rá egyébként nem, de Jézusra jellemző tulajdonságok jelentek meg benne, mint a türelem, alázat, szeretet, nagy lelki erő. Másrészt pedig munkájának gyümölcsei az élő hitre jutott és megváltozott életű emberek voltak, akik később maguk is sokakat vezettek Jézushoz.

Meggyökerezni Krisztusban azt jelenti, hogy egyre erősebb hitbeli közösségre jut vele az ember. Vele bensőleg azonosulni, benne feltétel nélkül bízni, őt az életünkben minden tekintetben érvényesülni engedni. Ez ad a hívőknek ebben a szellemi viharokkal teli időben állóképességet, de ez teszi könnyebbé az egymáshoz való hűséget is. És ebből a közösségből táplálkozva lesz az életünk termékeny. Egyre jobban hasonlít a jellemünk Krisztuséhoz, és tudunk másokat is hozzá vezetni. Termi az ő nevéről vallást tevő ajkak gyümölcsét is (Zsid 13,15).

 

Isten ígéreteinek tárháza-A boldog élet szabályai

Charles H. Spurgeon-

„Csak légy igen erős és bátor, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked! Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz!" (Józs 1,7).

Az Úr velünk lesz a szent harcban, de megkívánja, hogy pontosan kövessük utasításait. Győzelmünk azon fog múlni, hogy engedelmeskedünk-e neki teljes szívből, és hitből fakadó cselekedeteink elég erősek és bátrak-e. Ha fél szívvel harcolunk, csak fél győzelmet várhatunk.

Az Úr iránti engedelmesség figyelmet és megfontoltságot igényel. Ez Isten akaratának minden területére vonatkozik, és azt jelenti, hogy akaratának mindenben őszinte készséggel engedelmeskednünk kell. Ez szüntelen készenlétet jelent. Magatartásunk legyen az Ige szellemében való. Nem szabad válogatnunk parancsaiban, hanem el kell fogadnunk egyiket a másik után, ahogy kapjuk őket. A végrehajtásban pedig pontosaknak és állhatatosaknak kell lennünk. Utunk egyenes, nem szabad se jobbra, se balra letérnünk róla. Ne legyünk szigorúbbak a törvénynél, de ne legyünk engedékenyek és könnyelműek sem. Az ilyen engedelmesség következtében szellemileg kivirágzik az életünk.

Ó Urunk, segíts világosan meglátnunk, ha nem így élünk, nehogy hiába számítsunk ígéreted beteljesedésére!