Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Alfred Christlieb

   Észrevetted-e az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő.  Jób 1,8

Ha szemünk előtt elvonul Jób egész életének története, három fontos figyelmeztetést tanulhatunk meg belőle.

Először: Sohase építsünk földi szerencsénkre úgy, mintha az minden időben állandó lenne!

Jób mai fogalmaink szerint milliomos volt. A 3. vers ezt mondja: nagyobb volt Keletnek minden fiánál. De jött egy nap, amikor ezrekre menő juhait, szarvasmarháit, tevéit és szamarait elrabolták, és elvesztette még tíz szeretett gyermekét is. Aki idáig dicsőségesebb volt Kelet minden fiánál, most mindenkinél nyomorultabb lett.

Így volt ez Nabukodonozor királlyal is, aki reggel még arany trónján ült dicsőségesen, ezrektől irigyelve, estére pedig szerencsétlen elmebeteggé lett, tízezrektől sajnálva.

Akinek a szíve a múló szerencséhez ragaszkodik, az bolond!

Aztán: ne siessünk soha senkiről ítéletet mondani.

Jób barátai vétkeztek, mert mindjárt azt gondolták, hogy Jób valami nagy bűnt követett el, s ezért van átok alatt. Ezt a véleményüket kemény, otromba szavakkal ki is fejezték, s ezáltal Jób szenvedését igen megsokasították.

Nem hasonlítunk-e hozzájuk egy-egy barátunkról alkotott véleményünkben, s ezáltal még mi is fájdalmat okozunk neki?

S végül: sohase essünk abba a tévedésbe, hogy ha a jó napokban kegyesek lehetünk, akkor már szívünk mélyéig tiszták vagyunk Isten előtt.

Isten szerint Jób a legkegyesebb ember volt az egész földön. De amikor egyik csapás a másik után érte, amikor beteg lett, és barátai is ellene fordultak, akkor napvilágra jött türelmetlensége és csüggedése, mely szívében elrejtve lakozott.

Sohase bízzunk saját szívünkben!

 

Isten asztaláról-Varga László

   "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek..."      Apostolok cselekedetei 1,7-8

Kemény szó! Isten nem hajlandó kíváncsiságunkat kielégíteni. Ő megadja az utasításait úgy, mint megbecsült munkatársainak. Azokat nem vakon, szolgai módra kell végrehajtani. Ismerteti velünk a céljait, módszerre tanít, segítségét ígéri, és meg is adja. De ami nem ránk tartozik, arról hiába faggatjuk. Mi lett volna, ha Jézus megmondja, hogy évezredek állnak népe előtt? Minden lendületet kiölt volna tanítványaiból. Nekik is, nekünk is, minden nemzedéknek úgy kell dolgoznia, mintha a mi időnkben jönne el az Ő országa. Ehhez kapunk erőt és az állandó tanúskodás feladatát. Magatartásunkra pedig a legjobb példa a Luther Márton felelete, mikor azt kérdezték tőle, mit tenne, ha biztosan tudná, hogy holnap itt lesz a világ vége. Felelete: Akkor ma még elültetnék egy diófát. Persze az ember többet szeretne tudni. De ha nem az Ő tanítványaira tartozik az idők számítgatása, akkor az, aki mégis számítgat, semmiképpen nem lehet az Ő tanítványa. Ezt tudnia kellene minden tévtanítónak, aki az időt számítgatja, de annak a sok keresztyénnek is, aki beugrik nekik, és hajlandó velük számítgatni. 


Jó Atyám, jó, hogy nem rám tartozik az idő számítgatása. Még az én életem idői és alkalmai sem rám tartoznak. Ha tudnám, mikor halok meg, folyton a hátralévő időmet számítgatnám. Sokkal jobb azt tudni, hogy az idő is, az alkalmak is a Te kezedben, tehát jó kézben vannak. Éppen a hit ad erőt arra, hogy nyugodtan végezhessem mindennapi teendőimet. Azt kérem, segíts, hogy feladataim között mindig kész legyek tanúságot tenni rólad, szeretetedről, jóságodról, hatalmadról szóval is, cselekedettel is. A hitelességhez, kérlek, add meg mindennap az erőt és szereteted bizonyosságát! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-A KÉT SZÖVETSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 8,1-7 

1 Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; 2 annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember. 3 Mert minden főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy ő is vihessen valamit áldozatul. 4 Ha tehát a földön volna, még csak pap sem lehetne, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat. 5 Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: "Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked." 6 Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. 7 Mert ha az első hibátlan lett volna, nem lett volna helye egy másodiknak.

"Mert ha az első szövetség tökéletes lett volna, akkor nem kellett volna egy másodikról gondoskodni." (Zsid 8,7 Dr. Budai ford. szerint) 

Ha találkozunk valakivel, aki meg akarja ismerni Istent, akkor adjunk neki egy Bibliát. Igen valószínű azonban, hogy Istenről szóló tanulmányokat vél találni a Bibliában. Akkor meg kell neki magyaráznunk, hogy ez éppen nem az a könyv, amelyik mindent elmond nekünk Istenről. És nem is az emberről szóló könyv. A Biblia egy olyan könyv, amelyik az Isten és az ember közötti kapcsolattal foglalkozik. Ők együtt indultak el (1Móz 1-2 részek), elvesztették egymást (1Móz 3), de a végén megint együtt lesznek, örökkön örökké (Jel 21).
Továbbá el kell magyaráznunk barátunknak, hogy a Bibliának két fő része van: az Ótestamentum és az Újtestamentum. Megmutathatjuk neki a nagyobbik részt, amely az Ótestamentum címet viseli, és a kisebbik részt, amelyik azután a lap után következik, amelyikre rá van nyomtatva az Újtestamentum név.
A testamentum szó szövetséget jelent. Megmagyarázzuk, hogy ezek a szavak ugyanazt a fogalmat fedik, mivel hogy mindkettő fogadalmakkal és ígéretekkel függ össze.
Az Ószövetség az a kapcsolat, amely Isten és az ő népe között áll fenn a sínai-hegyi törvények értelmében. Az Újszövetség pedig az Isten és az ő népe közötti kapcsolat a Jézus Krisztus vére és lelke által.
Meglehet, hogy ekkorra már elveszítettük tanítványunkat a sok-sok szakkifejezés miatt, melyeket használtunk. De hát megpróbáltad-e megmagyarázni valakinek a baseballt (egy Amerikában divatos labdajáték, a ford. megj.) vagy a labdarúgást anélkül, hogy szakkifejezéseket használtál volna? Milyen kár, hogy több sportrajongó van, mint bibliaszerető!
Bizonyosodjunk meg felőle, hogy barátunk nem felejti el: a szövetség szó tartja össze az egész Bibliát. Ez azt jelenti, hogy véges végig a történelmen Isten az, aki szól, s az embernek válaszolnia kell. Isten fogadalmakat tesz, az embernek bíznia és válaszolnia kell. És Isten végső szava Jézus Krisztusban jut el hozzánk.
Ha egyszer eljutunk Krisztushoz, magyarázzuk meg barátunknak, hogy mi is az Újszövetség. És képtelenek leszünk megmagyarázni azt, míg mi magunk nem ismerjük a vér fontosságát és a lélek erejét. 

Krisztus mindenek felett-AZ ÚJJÁSZÜLETÉS JELEI

Oswald Chambers-

   "Szükség néktek újonnan születnetek" (Jn 3,7). 

Erre a kérdésre: "Mi módon születhetik az ember, ha vén?", így felelhetünk: Amikor elég vén ahhoz, hogy meghaljon jogai, erényei, vallása utolsó foszlányának is, egyszóval mindennek, és befogadja azt az életet, ami addig nem volt benne. Az új élet tudatos bűnbánatban és öntudatlan szentségben mutatkozik meg. "De mindazoknak, akik befogadták Őt, hatalmat adott..." (Jn 1,12). Vajon Jézusról való ismeretem belső, szellemi felfogóképességemből születik-e, vagy csak abból, amit megtanultam, míg másokat hallgattam? Van-e valami az életemben, ami összekapcsol az Úr Jézussal, mint az én személyes Megváltómmal? Mindennek, ami szellemi életemben történik, az Ő személyes ismeretének kősziklájára kell felépülnie. Ha újjászülettem, látom Jézust. "Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3,3). Isten országa jelei után kutatok, vagy észreveszem már Isten uralkodását? Az újjászületés új erőt ad a látáshoz és általa kezdem felismerni az Isten kormányzását. Eddig is Ő kormányzott, de az Ő természetéhez hűen; most hogy elnyertem a természetét, már látom is az Ő kormányzását. "Senki sem cselekszik bűnt, aki Istenből született" (1Jn 3,9). Még csak igyekszem arra, hogy ne vétkezzem, vagy meg is szűntem vétkezni? Amikor Istentől születtünk, természetfeletti erőt kaptunk arra, hogy ne vétkezzünk. A Biblia soha nem kérdezi: kell-e a keresztyénnek vétkeznie? Hanem kifejezetten hangsúlyozza: a keresztyénnek nem kell vétkeznie! A bennünk levő új élet valóságosan munkálkodik bennünk, hogy ne engedjünk a bűnnek és így nemcsak arra van erőnk, hogy ne tegyük meg, hanem hogy megszűnjünk vétkezni. Az 1János 3,9 nem azt állítja, hogy nem tudunk vétkezni, hanem: hogyha engedelmeskedünk Isten bennünk levő életének, akkor nem kell vétkeznünk. 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Beteghordozók

"Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid." (Mk 2,5)

 

Volt egy agyvérzés után lebénult ember. Amikor Jézus ott járt abban a városban, négy barátja megfogta, és minden akadályon át Jézushoz vitte őt. Jézus először a bűneit bocsátotta meg, majd meggyógyította. Néhány egyszerű megfigyelés segíthet abban, hogy mi is hasonlót tegyünk.

Ezek a barátok szerették a beteget. Ő már kiesett az élet pezsgéséből, magától nem tudott elmenni sehova, inkább csak teher volt, ha gondoskodni kellett róla, de számon tartották, nem voltak közönyösek elesett állapotával szemben.

Ugyanakkor hittek Jézusban. Tudták, hogy hozzá érdemes elvinni, csak ő segíthet rajta. Jézus az ő hitüket látta, és a másikon könyörült meg
Kihasználták az alkalmas időt. Sem előbb, sem később nem lehetett volna ezt megtenni. Amikor Isten Lelke indít, amikor a másiknak a legjobb, amikor egyáltalán van rá lehetőség, akkor kell segíteni.

Összefogtak négyen. Néha nem könnyű ezt megszervezni, de közösségben mindig könnyebb valakinek a terhét, gondját hordozni.

És végül: nem fordultak vissza az akadályok láttán, hanem mindent elkövettek, hogy Jézus segítségét megkapják. Vállalták a nézők esetleges megjegyzéseit is.
A farizeusok természetesen háborogtak, hogy Jézus bűnbocsánatot hirdetett. Ő azonban ezt mondta: azt nem lehet látni, hogy valóban megbocsáttattak a bűnei. Pedig ez ugyanolyan valóságosan megtörtént, mint az, hogy meggyógyul - s akkor meggyógyította.

Szoktunk-e mi így Jézushoz vinni másokat? Imádkozunk-e azért, aki még nem tud imádkozni, hívjuk-e igét hallgatni azt, aki nem szokott? Egyáltalán fontos-e nekünk valaki, aki bajban van és tehetetlen? Szeretni az elesetteket, hinni Jézusban, vállalni az áldozatot is másokért: ez a mai program.

Isten ígéreteinek tárháza-A név kezeskedik

Charles H. Spurgeon-

„És amit csak kértek majd az én nevemben, azt megteszem, hogy dicsõítsék az Atyát a Fiúért" (Jn 14,13)

 

Nem minden hívõ tanult még meg Krisztus nevében imádkozni. Az imádságnál pedig nagyon fontos, hogy ne csak Krisztus érdeméért kérjünk valamit, hanem az Õ nevében, mintegy Tõle nyert felhatalmazással is kérjünk dolgokat. Bizonyára nem fogunk hiábavalóságokat kérni, ha Krisztus nevében könyörgünk, mert ezzel gonoszul káromolnánk áldott nevét. Csak úgy merjük odatenni imánk végére a nevét, ha igaz ügyért könyörgünk. Ilyenkor viszont bizonyosak lehetünk, hogy Isten meghallgat minket.

Imáink akkor érik el leginkább céljukat, ha általuk az Atya megdicsõíttetik a Fiúban. Így dicsõül meg igazsága, hûsége, hatalma és kegyelme. A Krisztus nevében mondott imádság meghallgattatása kifejezi az Atya Krisztus iránti szeretetét, és azt a nagy tisztességet, amellyel Fiát felruházta. Krisztus és az Atya dicsõsége olyan szorosan összefonódik, hogy míg a kegyelem az egyiket dicsõíti, a másikat is magasztalja. A folyót bõvizû forrása teszi híressé, a forrást pedig a folyó miatt becsülik, amely belõle fakad. Ha imádságaink beteljesülése szégyent hozna az Úrra, nem imádkoznánk, mivel azonban imáink Õt dicsõítik meg, szüntelenül imádkozunk annak drága nevében, akiben Isten és az Õ népe gyönyörködik és akivel közösségünk lehet.

MAI IGE - Bob Gass írásaiból-A látomás ereje (3)

„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.” (Zsoltárok 32:8)

 

 

 

Teréz anya nem kereste a hírnevet, az találta meg őt. Ő egyszerűen csak elment Indiába, felfedezett egy szükséget, amit senki más nem töltött be, meghallotta Isten hívását, szívébe fogadta azt, és a világ legelesettebb embereinek sokasága felé szolgált Kalkutta nyomornegyedében. Egyik leghíresebb mondása volt: „Az az élet, amit nem másokért élünk, nem is élet.” Nézzünk szembe vele: mindennapi tevékenységeink nagy része nem igazán számít, amíg értéket nem nyer a teljes kép részeként. Ha veszed egy nap minden apró részletét, beledobod az Istentől kapott látás bográcsába, és megkavarod, hirtelen célt, értéket, serkentő erőt és örömöt találsz abban a tudatban, hogy betöltöd rendeltetésedet. Gondolj rá így: zsákokba homokot lapátolni önmagában nem valami dicsőséges dolog, de a belőlük épített gát megmenthet egy várost az árvíz pusztításától. A gát építése ad értelmet a homoklapátolás kulimunkájának. Ilyen az Istentől kapott látás is. Az élet mindennapos feladatait gyakran homoklapátolásnak érezzük. De ha ugyanezeket a napi teendőket az Istentől kapott látás lencséjén keresztül nézzük, hirtelen egészen másként festenek.

A látás összeszedetté teszi életedet. Rendet és célt teremt a káoszban. Segít, hogy mindent új fényben láss. A jó hír pedig az, hogy Isten szívesen ad látást – kérj hát tőle te is!

Nicelife-Szokásformálás-BÉKESSÉG-17. nap

Békesség. Egyik jelentése: belső megelégedettség, nyugodtság, higgadtság. A mai világban sokan vágynak egy nyugodt helyre, egy menedékre, a lélek oltalmára. 

Biztosan ismered az érzést, amikor körülötted mindenki elveszíti a fejét, de te nem. Van-e a lélek számára egy oázis, amely felüdít, még abban a zűrzavaros világban is, amelyben ma élünk? A Könyv megmutatja, hogy van.

A KÖNYVBŐL
"Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned, bízik" (Esa 26:3).

"Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondotta: pusztítsd!" (5Móz 33:27).

"Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért!" (Zsolt 31:4).

"Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ" (Zsolt 121:2-3)."

"Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen... " (Zsolt 91:1).

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek" (Mt 11:28).

ISTEN ÍGÉRETE
"Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen" (Jn 14:27).

CSELEKVÉSI PONT

AZONOSÍTSD BE, MI HÁBORÍTJA MEG BÉKESSÉGEDET! BESZÉLJ ISTENNEL ARRÓL, HOGY KÉPTELEN VAGY A PROBLÉMÁKAT MEGFELELŐEN KEZELNI! KÉRD MEG ŐT, HOGY EZEKBEN A HELYZETEKBEN KÜLDJÖN NEKED BÉKESSÉGET!

 

Isten csodálatos kegyelme-AZ ISTENI HASONLATOSSÁG

''És abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, amelyet nékünk adott.'' (1János 3:24)

A Szentlélek ígérete nem korlátozódik sem korra, sem fajra. Krisztus kijelentette, hogy Lelkének szent befolyásában követői a világ végezetéig részesülnek. Kezdve pünkösd napjától mind a mai napig, el is küldte a Vigasztalót mindazoknak, akik Krisztust elfogadták Üdvözítőjüknek, eljött a Szentlélek, mint tanácsadó, megszentelő, vezető és tanú. Minél szorosabb összeköttetésben éltek a hivők Istennel, annál világosabban és erőteljesebben tettek bizonyságot Megváltójuk szeretetéről és megmentő kegyelméről. Férfiak és nők, akik az üldöztetés és próbatétel hosszú évszázadai alatt a Lélek segítségét nagymértékben élvezték, jelként és csodaként állottak a világ előtt. Angyalok és emberek előtt bizonyították be a megváltó szeretet átformáló hatalmát. Mindazáltal azok sem mentesültek a további támadásoktól és kísértésektől, akik pünkösdkor erőt nyertek a magasságból.

Ha bizonyságot tettek az igazságról és jogosságról, az igazság ellensége több ízben támadt ellenük, hogy megfossza őket keresztényi tapasztalataiktól. Kénytelenek voltak, Isten adta erejükkel felvértezve, még fokozottabb küzdelmet vívni, hogy elérjék az érett férfiúságot a Jézus Krisztusban. Naponta könyörögtek újabb kegyelemért, hogy mind közelebb és közelebb jussanak a tökéletességhez. A Szentlélek befolyása alatt még a leggyengébbek is megtanulták, hitük gyakorlása közben, hogy a rájuk bízott képességeket növeljék. Így egyszersmind megszentelődtek, megtisztultak és nemesedtek. Miután alázatosan engedelmeskedtek a Szentlélek befolyásának, részt nyertek az Istenség teljességéből, és átformálódtak Isten képmására... Miután a Szentlélek meggyőzte az embert a bűnösségéről, az életszentség és igazság színvonalát feltárta előtte, elvonja szeretetét e világ dolgaitól, és betölti lelkét a szentség utáni vággyal. ''Elvezérel majd titeket minden igazságra'' (János 16:13) - jelentette ki az Üdvözítő. Ha az emberek készek arra, hogy a Lélek munkálkodjék bennük, akkor az egész lényük megszentelődését véghezviszi. A Szentlélek az Isteni jellemvonásokat vési be a lélekbe.

Reggeli dicséret-Kőszikla

Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!

Mózes 5. könyve 32:4

A történelem során emberek tömegei hittek valamiféle természetfölötti lény, világot uraló isten létezésében, de többnyire a maguk módján képzelték el a kilétét, a személyét és az értékrendjét. Valószínűleg ezért is hasonlítanak a különböző hitvilágok istenei olyan feltűnően ránk, emberekre, ismerhetjük fel bennük a mi hibáikat és jellemtulajdonságaikat.
 

Pedig nagyon nem mindegy, hogy milyen az az Isten, aki a világunk fölött áll, aki igazgatja azt és végül ítélni is fogja. Vajon érzéketlen és rideg despota, aki visszaél a hatalmával és az uralma alá akar hajtani mindenkit, vagy éppen ellenkezőleg: Olyan valaki, aki miközben jóra nevel, gyöngéden és szeretettel viszonyul hozzánk, és nem a saját, hanem mások javára használja mérhetetlen hatalmát? 

Az evangélium jó hírének középpontjában éppen Isten lénye és személyisége áll – az, hogy Ő még az ellene lázadókat is képes szeretni. Még a Fiát is kész volt odaadni, hogy megmentsen bennünket. Igazságtalan uralkodóból már éppen elég volt a földön. A mindenek felett való jó hír az, hogy a királyok Királya és uraknak Ura „nem csalárd”, hanem „igaz és egyenes”. Erről tanúskodik a Biblia egésze és minden részlete is, és ez az, amit ez a mai igénk ilyen egyértelműen meg is fogalmaz. Lehet-e mindezt tetézni? Legfeljebb azzal, hogy ráadásul mindebben éppoly változhatatlan, mint a kőszikla.

  szerző: Stramszki István

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Alfred Christlieb

   Nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, amely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak Terád néznek szemeink.     2.Krón.20,12

 Isten Igéje azt mondja, hogy a nagy harcoknál elsősorban nem a seregek külsődleges ereje a döntő, hanem a népnek és uralkodójának az Istenhez való viszonyulása. Különösen megtanulhatjuk ezt Jósafát legnagyobb háborújából. Három ország lépett szövetségre egymással ellene, ő azonban legyőzte a hatalmas túlerőt. Miben volt győzelmének titka?

Először is azt látjuk, hogy Jósafát milyen tudatában volt tehetetlenségének. Az összegyűlt nép előtt nyilvánosan így imádkozott: "Nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, amely ellenünk jön"! Az ember azt gondolhatná, hogy ezzel elvette a király harcosainak bátorságát. De ez tévedés!

Minél alaposabban bevalljuk Isten előtt tehetetlenségünket, annál jobbak a kilátásaink a Mindenható segítségére. Ha Isten ilyen nehéz időkben az alázat lelkét adja, amely egyáltalán nem bízik önmagában, akkor az Ő isteni erejét is nyilvánvalóvá teszi.

A saját tehetetlenségünk meglátásának párosulnia kell a hitnek és imádságnak az erejével.

Jósafát nem fejezi be imáját ezekkel a szavakkal: "Nincs bennünk erő... Nem tudjuk, mit cselekedjünk"? Nem. Így folytatja: "Tereád néznek szemeink"!

Ebben van a győzelem titka. A harcosok tehetetlenségük teljes tudatában bizalommal telve néztek az Úrra.

Aki harcában, gyengeségében egyedül az Úrra, fölfelé tekint, az Jósafáttal együtt a bűnbánat és siralom völgyén át a hálaadás völgyébe érkezik meg, ahol dicsérheti Istent kegyelmes segítségéért.

 

Isten asztaláról-Varga László

  "Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban... Így szól az Úr, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az Úr esőt nem ad a földre."      1Királyok 17,12-14

Senki ne gondolja, hogy ez csak egy egyszeri, mesés csoda. Ezren és ezren tesznek bizonyságot igazságáról és valóságáról a mi nemzedékünkben. Mikor mindenünk elveszett, mikor sokan maradtak a legnagyobb nyomorban, mikor sokakat úgy deportáltak, hogy se lakásuk, se kenyerük nem maradt, azzal a határozott céllal, hogy elpusztuljanak, biztosnak látszott az éhhalál. És valóban sokan elpusztultak. Egyesek fizikailag, mások lelkileg vagy erkölcsileg. De olyan valóságosan, ahogy csak az tudja megérteni, aki próbálta. Akik Istenben bíztak, és kapkodás és kétségbeesés nélkül, nyugodt imádságban rá bízták magukat, azoknak minden napra megvolt a kenyere. Nem bőven. Sem az Illés fazekában, sem a koldussá tettekében soha nem volt három napra való liszt. De a mai napra, a Miatyánk szó szerinti értelmében, mindig volt ennivaló, még orvosság is került, ha kellett. Mert Isten szó szerint betartja ígéretét, ha rá bízzuk magunkat. Csak két dolog kell hozzá: a teljes bizalom, és a megelégedettség azzal, amit a mai napra kapunk tőle. És előbb-utóbb, rendelt időben megjelenik a földre az eső, egy nem várt változás, és boldogan adhatunk hálát a szabadításért. 


Mi Atyánk, meg kellett tanulnunk, hogy igéd nemcsak vigasztalás a bajban és megszokott kegyes mondat a jólétben, hanem gondviselésed valóban mindig ott van, ahol arra a legnagyobb a szükség. Nagy tanulság számomra is, amikor azok tesznek erről bizonyságot, akik a bőrükön ismerték meg mind a halálveszedelmet, mind abban a Te közvetlen, mindennapi segítségedet. Add meg azért nekem is a hit teljességét, a teljes bizalmat ígéreteidben, a hálás megelégedést ajándékaidban, és azt a mindenek felett való nyugalmat és békességet, amit ez nyújt nekünk! Ámen.

Mindennap az Ige fényében, -A PAP-KIRÁLY

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 7,26-8,1 

 

26 Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél. 27 Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. 28 Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes. 1 Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben;

"Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten királyi székének jobbjára ült a mennyben." (Zsid 8,1)  

Az Ószövetség idején nem csupán a papok voltak azok, akik kapcsolatot létesíthettek Isten és az ő népe között. Voltak próféták és királyok is, azaz uralkodó személyek. Isten ezt a három "tisztséget" használta arra, hogy erősítse a viszonyt önmaga és népe között.
A próféta Isten megbízásából szólt a néphez. A pap a nép megbízásából beszélt Istennel. Istenhez vezette a népet áldozatokkal és imával. A király pedig Isten nevében uralkodott a nép felett. A próféta nélkül a nép nem ismerné Isten akaratát. A pap nélkül a nép nem lenne Istennel békességben. És a király nélkül nem élvezhetnék Isten oltalmát.
Ma Jézus tölti be ezeket a szerepeket Isten népe javára. Ő jelentette ki Isten akaratát, ő lett a mi Istenhez vezető utunk, és általa uralkodik Isten rajtunk.
Krisztus a mi prófétánk, mert ezekben a végső napokban Isten általa mondta el végső szavát. Krisztus a mi papunk, mert ő vezetett el minket Istenhez az ő egyszer s mindenkorra szóló áldozata által. És Krisztus a mi királyunk, mert ő "a felséges Isten királyi székének jobbjára ült a mennyekben".
Minden istenismeretünk, istenszolgálatunk és istenimádatunk Jézus Krisztusra összpontosul. Rajta kívül nem ismerjük Istent, nem lehetünk kedvére Istennek és nem lehet a miénk Isten oltalma.
A fenti szövegben arra kapunk felhívást, hogy értsük meg, mi a "legfontosabb" Krisztus papi királyságát illetően. Az író azt akarja, vegyük észre, hogy a keresztyének hatalmas főpapja mindenek fölé emeltetett, vegyük észre, hogy Krisztus nem valami emberi kéz alkotta épületben van, hanem azon az egyetlen helyen, amely nem utánzata valami önmagánál jobbnak. Az író továbbá arról is informál minket, hogy az ószövetségi ároni papság helyébe a "Melkisédek rendje" szerinti papság lép most már. Az új kiszorította a régit.

Krisztus mindenek felett-FENYÍTÉS

   "Ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged" (Zsid 12,5)

Nagyon könnyű Isten Szellemét megoltani. Akkor is ezt tesszük, amikor megvetjük az Úr fenyítését és elcsüggedünk, ha dorgál. Ha csak felszínesen tapasztaltuk meg a megszentelődést, akkor az árnyékot valóságnak tartjuk, és amikor Isten Szelleme elkezd dorgálni, azt mondjuk: Ó, ez bizonnyal a Sátán. Soha ne oltsd meg a Szellemet és ne vedd semmibe, amikor ezt mondja: "Ne légy tovább is vak ezen a ponton; nem ott vagy, ahol gondolod magad! Eddig nem tudtam ezt megmutatni neked, de most kijelentem". Engedj az Úrnak, mikor fenyít téged. Hadd állítson helyes viszonyba Istennel! "Meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged!" Még Istennel is perbe szállunk és így beszélünk: "Nem tehetek róla; annyit imádkoztam már, mégsem sikerült; most már abbahagyom". Gondold meg, mi lenne, ha az élet bármely más területén így beszélnél!
Kész vagyok-e arra, hogy Isten Szelleme megragadjon erejével és engedem-e, hogy véghezvigye bennem azt a munkát, ami méltó Őhozzá? A megszentelődés nem az én elképzelésem arról, amit szeretném, ha megtenne nekem Isten. A megszentelődés Isten elgondolása arról, amit Ő akar tenni értem: ebbe a szellemi és lelki állapotba visz bele, amikor engedem magam egészen megszentelni bármi áron.

---

Isten műhelyében- Isten gyümölcsöt keres

   "Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket! " (Máté 3, 8)   

A megtérést, gondolkozásunk megváltozását tetteknek kell bizonyítani. A bűnbánat az első, de a szomorkodás maga mit sem ér. Döntő lépéseknek kell következni utána. "Mit cselekedjünk?" - kérdezték Keresztelő Jánostól a bűnbánók. Semmi rendkívülit nem kívánt tőlük. Nem igényelte, hogy ugyanazt az életmódot kövessék, amit ő folytatott. Nem kívánta, hogy kijöjjenek régi környezetükből a magányosságba. Természetes dolgokat várt tőlük. A vámszedőknek nem azt mondta, hogy hagyják ott a munkájukat, de lelkükbe véste, hogyha becstelenek, beszennyezik lelkiismeretüket. A katonákhoz is hasonlóképpen szólt. Mindenkit irgalmasságra buzdított a szenvedők iránt. A legkézenfekvőbb dolgot könnyen figyelmen kívül hagyjuk.

Ha valaki lelkileg felébred, azt gondolja, hogy most valami rendkívülinek kell történnie! Ó, nem! Maradj ott, ahová Isten állított, de ügyelj, hogy jobban töltsd be szolgálatodat, mint eddig! Légy hű a kevesen, légy lelkiismeretes a rádbízottakban. Ez bizonyítja majd, hogy valódi a megtérésed. A megtérés első gyümölcseit is Isten munkálja (Csel 11, 18). A megtérő ember komolyan veszi, hogy mássá legyen. Kornélius százados is azon fáradozott, hogy jót tegyen, még mielőtt megtalálta a Megváltót és Isten kedvét találta benne. "Aki Őt féli és igazságot cselekszik, az kedves őelőtte." Az ilyen embert felhasználhatja, tovább vezetheti és kijelentheti neki Fíát, Jézus Krisztust. A Jézusban való hitből fakad a Lélek gyümölcse. Ez az élet "gyökeret ver alul és gyümölcsöt terem felül". Nem te hozod tehát a gyümölcsöt, hanem az Úr. De gyümölcsnek kell lenni, e nélkül nincs bejutás a dicsőségbe. A menny kapujára kívül ez van felírva: "Jézus befogadja a bűnösöket." Jöhetsz, ahogy vagy, ha más akarsz lenni, mint ami vagy! A kapun belül viszont ez áll: "Többé ne vétkezzél!"

Járj világosságban, teremj jó gyümölcsöt. A nagy ítéletkor csak két osztály lesz: a polyvához hasonlók, és olyanok, akik gyümölcsöt mutatnak fel. A polyva a tűzben elég, a termés a mennyei csűrökbe kerül. Csak üres hüvely a te kegyességed? Látszat erő nélkül? Isten szórólapátja pontosan szétválasztja a polyvát a búzától. Ő őrizzen meg a látszatélettől! Legyen megtérésünktől fogva cselekvő, élő a hitünk, mely szüntelenül jó gyümölcsöket terem. Akkkor majd mi is "örömmel jövünk elő, kévéinket emelve".

---

Isten ígéreteinek tárháza, -Nem fenyíti gyermekeit örökké

„És megalázom emiatt Dávid utódait, bár nem örökké" (1Kir 11,39)

Isten fegyelmezi az övéit, mégpedig elég szigorúan (azért), hogy az engedetlenség mint nem kívánt rossz és mint keserű tapasztalat álljon mindig előttünk. Salamont idegenből hozott feleségei tévútra vitték, elkezdett ő is idegen isteneket imádni, és ezzel súlyosan megsértette atyái Istenét. Isten nem hagyta ezt büntetlenül. Büntetése az volt, hogy Salamon fia már nem uralkodhatott egész Izráelen. A tizenkét törzs közül tíz elszakadt az országtól, és külön vetélytárs államot alapított. Súlyos megpróbáltatást jelentett ez Dávid házának, tudhatták, hogy közvetlenül Isten kezéből jött mindez, és csakis az ő hitetlen magatartásuk az egész helyzetnek az oka. Isten nem huny szemet az övéinek bűnei fölött. Fájdalmasan megbünteti legkedvesebb szolgáit is, ha azok eltérnek a teljes engedelmesség útjáról. Talán most éppen minket fenyít emiatt. Ha így van, kiáltsunk Hozzá alázatosan: - Ó Uram, mutasd meg, miért fenyítesz most engem?

Milyen drága vigasztalás van az igerész második felében: „nem örökre" aláz meg! A bűnért járó büntetés örök, de az Isten gyermekét sújtó atyai fenyítés csak egy ideig tart. A betegség, szegénység vagy csüggeteg szellem mind elmúlnak, ha a kívánt céljukat elérték.
Gondold csak meg: nem a törvény, hanem a kegyelem ideje alatt élünk. A vessző megedz minket, de kard nem ölhet meg. Jelen megpróbáltatásaink megtérésre kell hogy indítsanak, hogy meg ne haljunk a gonosztevőkkel együtt.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem--Alfred Christlieb

  Nehémiás ezt mondta: Jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát! - "Engedjük el, kérlek, a tartozást!" - "Mi sem hagyjuk el a mi Istenünknek házát." (Neh. 2,17; 5,10; 10,39)

 

Nehémiás három felhívása Isten népe számára minden időben érvényben marad.

"Jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát!" Jeruzsálem falai romokban voltak. Izrael védtelenül ki volt szolgáltatva ellenségei kénye-kedvének. Isten népe gyalázatul volt ellenségeinek. Izrael Istenét megcsúfolták.

Nehémiásnak mély fájdalmat jelentett ez az áldatlan állapot. Felhívta a nép vezetőit, hogy kezdjék meg a falak helyreállítását.

Jézus tanítványainak minden időben Isten országának építésére van megbízatásuk. Ez az építés nem téglából meg habarcsból, hanem élő kövekből történik, és nagyon dicsőséges munka. Ezért minden időkre szól a felhívás: "Jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát, és ne legyünk többé gyalázatul"!

Aztán Nehémiás követelte a főemberektől, hogy a szegény népnek kölcsönadott pénzt és gabonát engedjék el. Mit akar ez nekünk mondani? Sok esetben szép és kedves dolog volna, ha mi is így tennénk. De van, amikor nem áll fenn ilyen eset.

Ez a felhívás minden adósságra vonatkozik, amivel emberek ellenünk szeretetlenséggel és tapintatlansággal vétkeztek. A keserűségnek sok bajt okozó gyökereit távolíthatnánk ilyen elengedéssel el.

Végül azt mondja Nehémiás: nem hagyjuk el a mi Istenünk házát. Akkor ez ezt jelentette: visszaadjuk Isten házának minden tekintetben az Isten akarata szerint megillető tisztességet.

Hozzánk így szól az apostoli intelem: Ne hagyjuk el a magunk gyülekezetét. Törődjünk összejöveteleinkkel, ahol együtt hallgatjuk Isten Igéjét, s együtt imádkozunk.

Isten segítsen bennünket ebben való hűségre!
 

Isten műhelyében- Vigyázás önmagunkra

   "Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet! " (Péld 4, 23)   

Kertjeinket és házunkat ugyancsak védjük. Az ember szíve is kert, ahol a mennyei kertész nemes növényeket akar felnevelni. De sok a veszélyes kártevő is. Szívünk házhoz is hasonlít, amelyben Krisztus akar lakni. De vannak rablók és tolvajok, akik betörnek és a javainkat elviszik. Az ember betegségtől és szerencsétlenségtől őrzi a testét, de a lelkét a legtöbb ember elhanyagolja. Üres lesz és tönkremegy, pedig ennél nagyobb értéke nincs az embernek: az egész világ sem ér fel vele, ha elveszíti. De ha a lélek szabadulást talál, a legsúlyosabb veszteségeket is kiheveri. A lélek sérülésén nem segít orvos. Ha az elvész, minden elveszett. Kizárólag Isten Bárányának drága vére gyógyíthatja meg és hozhatja helyre.

Őrizd meg szívedet! Vigyázz a szemedre, ne tekints olyan dolgokra, melyek gonosz vágyat támaszthatnának szívedben. Ne hallgass üres, haszontalan beszédre, ami megrontja szívedet. Őrizkedj kedvenc bűnödtől, vigyázz gyenge oldaladra! - Valakinek megtérése után furcsa álma volt. Mintha ragadozó állatok, oroszlánok, tigrisek, kígyók támadták volna meg. Tehetetlenségében és nagy félelmében angyalt pillantott meg maga mellett, aki botocskát nyújtott feléje. "Valahányszor rád támadnak, érintsd meg őket ezzel. Tehetetlenül esnek majd össze előtted. De őrizkedj a mögötted levő üres fatönktől!" Így is történt. A bot minden támadást meghiúsított. Emberünk csakhamar magabiztos lett, már nem vigyázott. Ekkor a fatörzsből hirtelen egy kígyó surrant elő és megharapta. Felébredt. Rájött, hogy a ragadozók a vágyak és a kívánságok, a bot pedig az élő hit. A kígyó a kedvenc bűnt példázza. Világossá lett előtte, hogy hitrejutása után még vissza-visszaesett régebbi kedvenc bűnébe, az ivásba, s ez állandó veszedelemmel fenyegette új életét.

Az éberséghez hozzátartozik Isten Igéje és az imádság. "Megőrzöm a te Igédet szívemben, hogy ne vétkezzem ellened." Az Ige fegyver a kísértés ellen, a léleknek pedig tápláléka. Nehogy a rossz táplálkozás miatt vérszegénnyé és erőtlenné légy, mert akkor nem lesz ellenálló erőd a gonosszal szembeni Az imádság által érintkezésbe kerülsz Istennel. Minél közelebb jutsz őhozzá, annál távolabb vagy a bűntől. Amikor kitartó imádkozással Isten közelébe kerülsz, a gonosz gondolatok és ösztönök fojtogató hatalma megtörik. 

Mindennap az Ige fényében- AZ UTOLSÓ ÉS ÖRÖKKÉVALÓ PAP

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 7,21-25       
        

21 hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: "Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; te pap vagy örökké."

22 Ezért ő jobb szövetségnek lett a kezesévé.  
23 És azok többen lettek papokká, mivel a halál nem engedte őket szolgálatban maradni;  
24 ő viszont, mivel megmarad örökké, átruházhatatlanul viseli a papságot.
25 Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.

"Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, mert ő mindenkor él, hogy esedezzék értünk." (Zsid 7,25)

Az evangélium Isten utolsó szava azért is, mert híradás az utolsó papról, aki bemutatta az utolsó áldozatot. És ez a pap örökre él, hogy örökre üdvözítse azokat, akik általa járulnak Istenhez. A pap az a személy, aki odasegíti az embereket Istenhez. Minden népnek és minden vallásnak megvannak a maga papjai. Ezek az emberek áldozatokkal, titkos mesterkedésekkel, szertartásokkal és imádságokkal kapcsolatot létesítenek az emberek és Isten között. Az ember mindig tudta, hogy van Isten, és világszerte felismertük, hogy szükségünk van segítségre a vele történő kibékülés érdekében. A Zsidókhoz írt levél szerzője eltekint a világvallásoktól. Csak Izráel vallásáról beszél. Áttekinti Lévi fiainak és Áron fiainak hosszú sorát, és kimutatja, hogy mennyire tökéletlen az ő papi munkájuk. Aztán szembeállítja őket a tökéletes pappal, aki meghozta a teljes és végső áldozatot. Ez a pap Jézus Krisztus. Az Ószövetség idején szolgáló papok ismételten és vég nélkül áldozatokat mutattak be. Felszállt a füst, s folyt a vér. Tulkok, kecskék és bárányok. Egyre több, sohasem elég. Úgy látszik, a megismétlés puszta ténye is ezt mondja: "Nem elég, nem elég." De akkor jött az utolsó papnak, az igazi papnak az utolsó áldozata. "Elvégeztetett!" "Véget ért!" Nem bégetnek többé panaszosan a haldokló bárányok, mert Isten báránya elvette a világ bűneit. Jézus lett a mi örökkévaló papunk. Neki nincs arra szüksége, hogy bárki az ő helyébe lépjen. Lévi fiainak az egymásra következő sora véget ért. Krisztus ott él örökre Isten szenthelyén, hogy örökre üdvözítse azokat, akik általa mennek Istenhez. Az utolsó pap az örökkévaló pap. Következésképpen minden más vallás minden papja lelepleződött, mint alkalmatlan. Kudarcot kell vallania minden Istenhez való közeledési próbálkozásunknak. Egyedül Jézus papi szolgálata által találhatjuk meg Istent.

Krisztus mindenek felett- A SZELLEMET MEG NE OLTSÁTOK

   "A Szent Szellemet meg ne oltsátok..." (1Tesz 5,19)

 A Szellem szava olyan szelíd, mint a szellő. Olyan szelíd, hogy meg se hallod, ha nem élsz tökéletes közösségben Istennel. A Szent Szellem többnyire gyengéden szól ránk és ha nem elég finom a felfogóképességed, hogy meghalld a hangját, akkor megoltod és szellemi életed ezáltal kárt szenved. Az Ő intései szelíd, halk hangok, olyan csendesek, hogy más senki nem veszi észre őket, csak a szent. Vigyázz, személyes bizonyságtételedben ne tekints hátra és ne mondd: "Egyszer - ennyi meg ennyi évvel ezelőtt -megszabadultam". Ha a világosságban jársz, nincs hátratekintés: az Istennel való közösség csodájában a múlt beletorkollik a jelenbe. De ha elhagyod a világosságot, érzelmi keresztyénné leszel, már csak emlékeidből élsz és bizonyságtételednek kemény, érces lesz a hangja. Vigyázz, ha most nem akarsz világosságban járni, ne szépítgesd ezt azzal, hogy előhozod szép emlékeidet a múltból, amikor még a világosságban jártál. Ha a Szellem megint téged, parancsolj "megállj"-t magadnak, és hozd rendbe a dolgod, vagy továbbra is megszomorítod Őt anélkül, hogy tudnád. Tegyük fel, hogy Isten válságba juttatott és már majdnem túljutottál rajta, de mégsem egészen. - Ő újra felidézi a válságot, de most már nem lesz olyan éles, mint először volt. Nem ismered fel benne olyan könnyen Istent, de sokkal mélyebb lesz a megaláztatásod ha engedetlen leszel. Ha folytonosan megszomorítod a Szent Szellemet, akkor eljön az idő, amikor nem ismétlődhetik már meg a válság; már annyira megszomorítottad a Szent Szellemet, hogy elfordult tőled. De ha kiálltad a próbát, akkor énekelve fogod magasztalni Istent. Ne rokonszenvezz azzal, ami Istent bántja. Neki meg kell sebeznie azt, aminek félre kell állnia az útból. 

Isten műhelyében-

Carl Eichhorn-

 "Odament hozzá [Jézushoz] egy asszony, akinél egy alabástrom tartóban drága kenet volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére. Amikor látták ezt a tanítványai, bosszankodtak, és ezt mondták: Mire való ez a pazarlás?" (Máté 26,6-8)

A tanítványoknak igazuk volt. Mennyi jót lehetett volna tenni annak a kenetnek az árával! Ez a józan ész gondolkozása. Milyen öröm, milyen megkönnyebbülés az nekünk, hogy Jézus nem nekik ad igazat. Mert Jézus ismeri az emberi lelket, s azt, hogy sokkal értékesebb a szeretet pazarlása, mint a józan ész méricskélése. Mi lenne velünk, ha a szüleink, a feleségünk, a barátaink mindig kiszámítanák, hogy mennyit érdemes áldozni értünk? Milyen áldott érzés, mikor valakit nagyon szeretünk, s egy nagy bolondságot, egy esztelen nagy áldozatot képesek vagyunk hozni érte! Jézus annyira szeretett, hogy a keresztet vállalta értem. Micsoda értelmetlen pazarlása volt ez az Ő isteni gazdagságának! Megérte? Én döntöm el. Ha én nem vagyok képes életemet az Ő szolgálatába állítani, bizony, nem érte meg. 

Jó Istenem, köszönöm, hogy nem az emberi józan ész szerint méricskéled, mennyit érdemes ajándékozni nekem. Biztos, hogy én nem ítélném meg magamnak a tizedét sem. Köszönöm, hogy a Te gondolatodat a szeretet irányítja. Köszönöm, hogy annyira szeretsz, hogy vállalni tudtad a kereszt bolondságát értem. Kérlek, ezután se a józan számítás szerint ítélj felettem! Szeress továbbra is, mint Atyám, gyermekedként. De taníts meg arra, hogy én is tudjam félreállítani józan számításaimat, amikor a szeretet pazarlására van szüksége embertársaimnak. Taníts meg arra, hogy csak akkor lehetek boldog, ha képes vagyok adni, számlálatlanul, a megfizetés igénye nélkül, csak szeretetből, s add meg nekem a boldog adás Krisztustól tanult, áldott örömét. Ámen.

Isten ígéreteinek tárháza-Mielőtt és mialatt kiáltasz

„Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom" (Ézs 65,24)

 

 

Milyen gyorsan cselekszik az Úr! Meghallgat, mielőtt még kiáltanánk, és gyakran ugyanilyen gyorsan válaszol is. Mivel előre ismeri szükségleteinket és imádságainkat, úgy intézi körülményeinket, hogy mielőtt még a szükség ténylegesen felmerül, Isten már gondoskodik a segítségről, a próbatétel előtt pedig már jó előre felfegyverez annak elviselésére. Ez a mindenható Úr pontossága, amelyet gyakran megtapasztalhattunk már. Még nem is sejtjük a bekövetkező nyomorúságot, de már megérkezett a komoly vigasztalás, amely majd megtart a nyomorúságban. Mennyire meghallgatja Istenünk az imádságokat!

A mondat második részének olvasása közben a telefonra kell gondolnunk. Noha Isten a mennyben van, mi pedig a földön, szavunk gyorsan elérkezik Hozzá, az Övé pedig hozzánk. Mikor őszinte szívvel imádkozunk, mintha Isten fülébe mondanánk imánkat. Kegyelmes Megváltónk azonnal továbbítja kérésünket, Atyánk pedig meghallgatja és örömét leli imáinkban. Milyen jó ebben a tudatban imádkozni! Kit ne indítana buzgó imádságra az a tudat, hogy a Királyok Királya figyel rá? E mai napon is buzgón akarok könyörögni, és nemcsak azt hinni, hogy Isten meg fog hallgatni, hanem hogy már meg is hallgatott, nemcsak azt hinni, hogy egyszer majd felelni fog, hanem hogy válasza már itt is van. A Szent Szellem lesz ebben segítségemre!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Kinek az életét éled?

."..én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem." (Jn 10,17)

 

 

Valaki ezt mondta: elköltöztem otthonról, végre a magam életét akarom élni - s otthagyta a családját, sok problémát hagyva maga mögött. Másvalaki: nekem túl nagy megkötöttség a házasság, kiszálltam, a magam életét akarom élni, hetente egyszer találkozom a gyerekekkel, s nekem ez így jó.

Mindnyájan úgy születünk, hogy önmagunkat szeretjük a legjobban, s másoktól is azt várjuk, hogy szeressenek bennünket. S amikor valaki rádöbben, hogy másokat szeretni csak önmagunk rovására lehet, akkor megriad. Senki sem akarja feláldozni magát, hanem a házasságban is azt várja, hogy őt dédelgessék. S ha ez kölcsönös, mindketten egyedül maradnak.

Milyen messze van ettől Jézus programja: én odaadom az életemet, senki sem veszi el, én magamtól adom oda! S annak, hogy ő odaáldozta az életét, az lett a gyümölcse, hogy sokunknak jut belőle, s ő sem lett szegényebb.

Aki másokért felelősséget vállalt, úgy is rákényszerül arra, hogy áldozatot hozzon. S aki ez ellen tiltakozik, sose lesz boldog. Mert mások boldogságának a romjain nem épülhet fel senkinek a boldog élete. De ha valaki Jézus rendelkezésére bocsátja a maga életét (megtagadja magát), az megkapja Jézusét, amelyet aztán már könnyű a tőle kapott szeretettel szétosztani. Ekkor már nem én élem a magam (szegényes, nyomorult, önző) életét, hanem ő éli bennem a magáét, s hatalmat ad arra, hogy letegyem a sajátomat örömmel. Aki mindenáron a maga életét akarja élni, abban nem élheti Krisztus a magáét. Amilyen távol áll tőlünk ez a készség: leteszem az életemet másokért, olyan távol állunk mi Jézustól. Aki ragaszkodik a magáéhoz, el fogja veszíteni. Aki átadja neki, többet kap helyette: örök életre tartja meg azt (Jn 12,25).

 

Zsoltárok 119,133-136

“Szilárdítsd meg lépteimet ígéreteddel, hogy ne uralkodjék rajtam semmiféle gazság. Szabadíts meg a hatalmaskodó emberektől, hogy megtarthassam utasításaidat. Ragyogó arccal nézz szolgádra, és taníts engem rendelkezéseidre! Könny patakzik szememből azok miatt, akik nem tartják meg törvényedet.”

Isten ígérete az mely erőssé tesz! Ha Ő azt mondja, hogy szabaddá tesz akkor az, bizonyosan úgy is van. Az életem folyamán én is sokszor botlok nehéz akadályokba és csábításokba, melyet az ősi ellenség, a sátán állít, hogy elbukjak és megsemmisüljek. Ez az, amitől gonosz szíve örömöt szerezve vigadozik. Csak arra vár, hogy uralkodás tárgyává legyek a gazságok mezején. Viszont Isten kiemel, megsegít, megerősít, és járásomban szilárddá tesz. Ez a mai nap legfőbb üzenete számomra! Továbbá arra emlékeztet a zsoltáros az Ő szavain keresztül, hogy ne feledkezem meg Istenről, aki a szabadságot meghozza. A hatalmas Atya ragyogása, minden sötétséget és gonoszságot eloszlat. Kérdés nem maradhat többé, lélek nem maradhat üresen! Isten az Ő Szentlelkével betöltve áld meg. A lelkemet nekem is igaz szomorúság tölti meg, mikor látom azokat, akik elfordulnak tőle és megvetik Őt. Ezért szinte kihívást támaszt elém ezzel az Élő Isten és ezt mondja: – Kelj fel és szólítsd meg azokat, akik nem ismernek, menj és hirdesd az ÉN igémet számukra. Ámen!

MAI IGE - Bob Gass írásaiból-A látomás ereje (2)

A látomás ereje (1)

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/08/mai-ige-bob-gass-irasaibol-latomas.html

„Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:6)

Ha Isten látást ad életedre, azzal négy dolgot kapsz:
1) Szenvedélyt. Ez ébreszt fel reggel, és kiugraszt az ágyból, mert vár rád valami, amit szeretsz csinálni; valami, amiben hiszel, és amiben jó vagy; valami, ami nagyobb nálad; aminek beteljesülését alig várod.
2) Motivációt. Richard B. Edler író mondta: „Az óvatos élet később általában bánkódáshoz vezet. Mindannyian kaptunk talentumokat és álmokat. Néha nem illik egymáshoz a kettő. De sokkal gyakoribb, hogy mindkettőről lemondunk, mielőtt kipróbálnánk. Később aztán vágyakozva nézünk vissza arra az időre, amikor arra kellett volna törekednünk, hogy megvalósítsuk álmainkat és kihasználjuk talentumainkat. Ne gondolkodj úgy álmaidról és talentumaidról, hogy azok nem elég óvatosak. Nem is kell, hogy azok legyenek… A céljuk az, hogy örömöt és beteljesedést hozzanak életedbe.”
3) Útmutatást. A látás leegyszerűsíti a döntéshozást. Minden, ami közelebb visz látásod megvalósulásához, zöld utat kap; minden egyebet kezelj óvatosan! A látás felszínre hozza, ami fontos, és kigyomlál mindent, ami utadban áll. Ha nincs Istentől való látásod, akkor a jó dolgok is akadályozhatnak abban, hogy nagyszerű dolgokat érj el. Azok az emberek, akiknek nincs világos látásuk, könnyen tévútra terelődnek. Hajlamosak céltalanul sodródni egyik dologtól a másikig. Nincs lelki, kapcsolati, pénzügyi és erkölcsi iránytűjük. Következésképpen olyan döntéseket hoznak, melyek megfosztják őket álmaiktól.
4) Célt. Ha van látásod, az olyan, mintha bepillantást nyernél a jövőbe. Azt mondja: „Ha nem leszel ott, valami fontos dolog nem fog megtörténni. Az életed számít. Nélküled nem valósul meg, ami megvalósulhatna.”

Joyce Meyer-Több van ennél

Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!

Mert inni adott a szomjazónak és betöltötte az éhező lelkét minden jóval. (Zsoltárok 107:8-9, EF)

Előfordult már veled, hogy mindent megtettél, amiről tudod, hogy egy kereszténynek meg kell tennie, és közben azon gondolkoztál: „Ennyi? Az egész csak ennyiről szól?” Próbáltál már „jó keresztény” lenni, de azon tűnődtél, hogy vajon van-e a teljességnek egy következő szintje, és vajon jobban meg lehet-e tapasztalni Isten szeretetét, és Őt még jobban szeretni, mint amennyire ezt jelenleg megéled?

Keresztényként sok évet töltöttem azzal, hogy rutinszerűen végigcsináltam, ami elő van írva – szolgáltam Istennek – de a szívem többre vágyott, és nem tudtam megfogalmazni, mi az. Isten számos nagyszerű dolgot tett az életemben, azonban mégis frusztráltnak éreztem magam, és úgy tűnt, az életem nem sokban különbözik az általam ismert nem keresztény emberek életétől. Ugyanakkor, nem akartam elhinni, hogy a keresztény életnek időnként ennyire jelentéktelennek és üresnek kell lennie.

Végül, kértem Istent, hogy adja meg nekem azt, ami hiányzik, és Ő válaszolt! Megtanultam, hogy megismerni ki Ő valójában, és keresni a Vele való bensőséges kapcsolatot, egyszerűen életbevágóan fontos ahhoz, hogy igazán megelégedett és örömteli életet élhessünk. A Vele való bensőséges kapcsolat felszabadítja az Ő erejét, hogy segítsen véghezvinni mindazt, amire elhívott.

Amikor Jézus megváltott a bűneinkből, az Atya azon nyomban behívott minket szent jelenlétébe. Azt akarja, hogy közel jöjjünk Hozzá és meglássuk, mennyire telve van irántunk szeretettel. Mostmár meghitt kapcsolatban lehetünk Istennel!

Ima: Uram, taníts engem, hogy élvezni tudjam a Veled való bensőséges kapcsolatot.

Joyce Meyer

Magyar fordítás: ahitatok.hu

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Emlékezés

"Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére... "(Jer 2,2)

 

 

Mindenkire jellemző, hogy mire emlékszik és mit felejt el (illetve mit szeretne elfelejteni) a múltjából. A legtöbben emlékeznek az elszenvedett sérelmeikre és a véghezvitt hőstetteikre. Ezeket aztán többféle változatban adják elő, s lassan maguk sem tudják, hogy pontosan mi hogyan is történt. De szeretjük elfelejteni a kellemetlen emlékeket, kudarcokat, hibákat, bűnöket. Ezek aztán néha előtörnek egy-egy álomban vagy váratlan pillanatban, de újra lenyomjuk őket a tudatalattiba.

És mire emlékszik Isten? Emlékszik népe hűségére. Amikor szövetséget kötött Izraellel, az örült ennek, és ragaszkodott Istenhez. Olyan volt ez, mint a jegyesség, az egymás iránti szeretet jellemezte. - Aztán elromlott a kapcsolat, mert Isten népe a pogány népek bálványait is kezdte tisztelni. Ezzel megcsalták az Urat, hűtlenné váltak hozzá. Ez fájdalmas emlék, ami Isten ítéletét hívja ki. - Isten azonban kész megbocsátani a hűtlenséget. És a megbánt és elhagyott bűnre nem akar többé emlékezni. Amit ő megbocsátott, arra nem hivatkozik, az nem választ el tőle, „nem gondolok többé vétkeikre" - ígéri (Jer 31,34). Isten nem felejt, csak nem említi többé.

A Biblia minket is erre bátorít. Először is arra, hogy Isten jótetteit, csodáit ne feledjük el. „...ne feledd el, mennyi jót tett veled!" (Zsolt 103,2) Tartsa frissen a hálaadásunkat és Istent magasztaló imáinkat az emlékezés! Ez egyben bátorít arra, hogy bízzuk rá nyugodtan a jövőnket is.

Felejtsünk el viszont minden ellenünk elkövetett bűnt! Ezeket a tartozásokat el lehet engedni, ahogyan Isten is eltörölte az ellenünk szóló adóslevelet, amikor Jézus meghalt értünk (Kol 2,14).

A megbocsátott, elrendezett vétkeket pedig nem szabad többé felemlegetni, családon belül sem, ahogyan Isten is a tenger mélyére veti a mi megbánt vétkeinket.

 

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Alfred Christlieb

Alfred Christlieb-

  Azt mondja az Úr, az Izrael Istene: A te könyörgésedet Asszíria királya, Sénakhérib felől meghallgattam.    ( 2.Kir. 19,20)

Ézsaiás prófétán keresztül Isten vígasztaló feleletet adott Ezékiás könyörgésére. Felfedte neki Sénakhérib hármas tévedését. Az első abban állt, hogy Sénakhérib azt gondolta, hogy csak Izraellel és királyával van dolga.

Isten pedig ezt mondta: "Kit szidalmaztál és kit gyaláztál?... ki ellen emelted fel szemedet? ... Az Izrael Szentje ellen!"

Micsoda vigasztaló volt Ezékiásnak, amikor megtudta; kevély ellenségem nemcsak én ellenem, hanem az én Istenem ellen harcol. Ezzel eldőlt a harc Sénakhérib kárára, mielőtt még megkezdődött volna.

Vigasztaljon ez minket is, ha a népek seregei felkelnek és hatalmukkal büszkélkednek! Aki Isten ellen merészel tenni valamit, az végül is szétzúzatik.

Aztán abban is tévedett Sénakhérib, hogy úgy vélte, hadjáratával saját terveit hajtja végre. Isten pedig azt mondja: "Avagy nem hallottad-e? Régen megcsináltam, ősidőktől elvégeztem ezt! Most csak véghezvittem, hogy puszta kőhalmokká döntsd össze az erős városokat" (25. v.). A leghatalmasabb hadvezér is csak eszköz Isten kezében.

A harmadik tévedése abban volt Sénakhéribnek, hogy biztosra vette saját győzelmét. Hencegően kiáltották Ezékiás királynak: "Nosza, fogadj hát az én urammal, Asszíria királyával: Én neked kétezer lovat adok, ha tudsz rájuk adni annyi lovast" (2.Kir. 18,23).

Ezzel a kevély győzelemtudattal szegezi szembe az Úr az Ő szavát: "A te ellenem való tombolásodért és elbizakodásodért, amely felhatott fülembe, karikámat orrodba vetem, és zaboláimat szádba, és visszaviszlek azon az úton, amelyen jöttél".

Istennek legyen hála, igaz marad az Ige: "A gonosznak útja elvész".
 

   

Isten asztaláról-Varga László

   "Népem romlását úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! - de nincs békesség! Szégyenkezniük kellene, mert utálatos, amit tettek. De nem akarnak szégyenkezni, és már pirulni sem tudnak." (Jeremiás 6,14-15)

Az egész világ békesség után kiált, mégis tehetetlenül és kétségbeesetten hallgatjuk a háborúkról jövő híreket. És igaz marad Ézsaiás 57,21 versének kemény szava: "A bűnösöknek nincs békességük!" Akár Isten büntetésének látjuk ezt, akár az erkölcs által meg nem zabolázott ösztönök tombolásának, a tény tény marad. Értelmetlenül dúl a harc világszerte, hol titkolt aljassággal, hol gyáván, vak gépekkel vívott háborúkban. Mindenki tudja, hogy Krisztus módszerének alkalmazása semmi hátránnyal nem járna, és valóban békesség teremne a földön. Ehelyett világunk vezetői jelszóként hangoztatják, úgy tesznek, mintha komolyan is vennék, és "mondogatják: Békesség, békesség" és "már pirulni sem tudnak", mikor az ellenkezőjét szolgálják. Pedig nincs más út, csak Krisztusé. Hogy Isten miért engedi? Mert az ember, a mindenkori ember és az emberiség önként, meggyőződésből kell elfogadja Isten szeretettörvényét. Erre senkit nem lehet kényszeríteni. Talán még további szörnyűségek kellenek ahhoz, hogy az emberiség olyan vezetőket válasszon, akik ezt megértik. De addig szégyen békességről beszélni. 

Uram, világnak Ura, magam is, mint egy tagja az emberiségnek, könyörgök, hozd el Krisztus békéjét földünkre. Én, mint a hozzám hasonlók, nem vagyok képes beleszólni, csak imádkozni tudok a békéért, de én is, a családom is, nemzetem is, végignyomorogjuk a békétlenség tombolását. Ha rád hallgatunk, otthonunkban, baráti körünkben megterem a béke; de úgy vágyunk rá, hogy körülöttünk is alakuljon ki az, amit annyian hirdetnek, a világ békessége. Tudom, ez ma lehetetlen. Neked engedelmeskedő hit nélkül nem valósulhat meg. Tégy csodát, vezesd felelősségteljes hitre népeink vezetőit! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-A HIT BIZONYOSSÁGAI

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 6,13-20 

13 Amikor az Isten Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött, 14 és így szólt: "Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.  
15 És így, miután türelemmel várt, beteljesült az ígéret.  
16 Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és náluk minden ellenvetésnek véget vet, és mindent megerősít az eskü.  
17 Ezért tehát az Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. 1
18 Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe.
19 Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé,  
20 ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.


"Ezért tehát az Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet." (Zsid 6,17)

Vannak keresztyének, akik ellenzik a bíróság előtti eskü alkalmazását. Jóllehet egyetértünk azzal, hogy a keresztyéneknek általában nem szükséges esküdözniük (az ő "igenjük" egyszerűen "igen", és "nemjük" "nem-et" jelent), az elöljáróság előtti eskünek mégis van értelme. Gondoskodnunk kell arról, hogy a ceremónia ne váljék olyan esetlegessé. Az eskü annak a bevallása, hogy minden ember állhatatlan. Nem lehet megbízni a szavukban. Hazudsz te is, hazudok én is, szoktuk mondani, de most meg akarunk esküdni. "Isten engem úgy segítsen." Most ünnepélyesen odaállunk az elé a Valaki elé, aki, lehetetlen hogy hazudjék. "Az igazságot mondom, a teljes igazságot, és csakis az igazságot, Isten engem úgy segítsen." Az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és ... mindent megerősít az eskü."(16.v.) Most azonban Isten esküszik meg. Ez teljesen szükségtelennek tűnik. Neki minden szava igaz. Akkor hát miért kellene megerősítenie azt, ami magában is megáll? Azért tette ezt, mert segíteni akar gyengeségünkön. Azt akarja, hogy szívünkből elhiggyük, hogy ígéretei "igen" és "ámen", hogy "bizonyosak" és "rendíthetetlenek" azok. "Két változhatatlan tény által" (az Ige és Isten esküje) "amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon", "erős bátorításunk " van nekünk. (18.v.) Krisztus egyházának az a fő teendője, hogy "kiszolgáltassa" az Igét és a sákramentumokat. Ez a munka - ha azt hűségesen végzik - építi az egyházat és szolgálja Isten országának az eljövetelét. A sákramentumok (a keresztség és az úrvacsora) semmit nem tesznek hozzá az Igéhez. Semmi "extrát" nem kapunk a sákramentumokban, amiben ne részesülnénk pusztán azáltal, hogy hiszünk az evangélium Igéjében. Az Ige és a sákramentumok olyanok, mint Isten ígérete és esküje. Isten körülveszi népét az ő "igenjével" és "ámenjével". Minden "bizonyos" és "rendíthetetlen". ezért hát erős bátorítást kaptunk, hogy tökéletesen higgyünk Istenben.