Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Alfred Christlieb

   De én mindenkor veled vagyok..., szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, ó, Isten mindörökké.( Zsolt 73,23. 26)

    

Hofacker Lajosnak, az áldott bizonyságtevőnek egyik diáktársa mondta el, hogy Hofacker mint egyetemista jobb híján egy csűrbe vonult el imádkozni. Ragyogó arccal tért vissza.

Keressük fel gyakran mi is imakamránk szentélyét! A komoly imádság hatása ma is az, mint Hofackernek vagy Aszáfnak az idejében.

Lássuk még egyszer azt a változást, amely Aszáfban történt, mikor bement az Isten szent helyébe (17. v.)! A körülményei ugyanazok maradtak, mint azelőtt. A gonoszok ugyanúgy garázdálkodtak, mint előbb. Aszáf azonban új látást kapott. Helyzetüket már nem az irigység és felháborodás szemével nézte, hanem a mélységes részvétével. Isten megnyitotta szemét az örökkévalóságra, így látta meg, hogy a gonoszok síkos földön járnak, elesnek és soha fel nem kelnek, neki pedig Isten nyújtja a kezét, s Ő soha el nem hagyja azt, akit egyszer megragadott.

Amíg azoknak a szíve evilági mulandó javakon csügg, ő annak adhatta szívét, aki örökre megelégíti.

Azok rövid időre emberektől nyernek dicsőséget, őt örökkévaló dicsőséggel koronázza meg az Úr.

A gonoszok kevélysége mit tehet az ő hite ellen, amellyel diadalmasan vallja: "De én mindenkor Veled vagyok... Kicsodám van az egekben?...Dicsőségedbe fogadsz be engem".

Aki Aszáf titkára rátalált, az megelégedett ember.

Isten asztaláról-Varga László

"Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek!"      Jóel 1,3

Ma nem szorulunk arra, hogy nemzedékről nemzedékre élőszóval adjuk tovább az Istenről szóló tanítást. Ott van az Írás, mindenki elolvashatja. És mégis, a mi nemzedékünk látja legjobban, milyen keveset jelent az Írás, ha nem áll mögötte a személyes bizonyságtétel. Egy egész nemzedék nőtt fel úgy, hogy szülei már nagyrészt elfelejtették, vagy meg se ismerték az Istenről szóló Írást. Nem adták át hitüket fiaiknak és leányaiknak, akik most ott tévedeznek a semmi partján, hit nélkül, irányítás nélkül, tájékozatlanul. Nem hiszik a tagadást, és nem ismerik a bizonyosságot. Azért olyan fontos, hogy azok, akiknek Isten megadta azt a különös kegyelmet, hogy a családjukban ismerhették meg a hitet, ne tartsák meg maguknak, adják tovább mindaddig, míg egy újabb nemzedék nem lesz képes arra, hogy a maga akaratából vegye kézbe a Szentírást, és abból merítsen irányítást és erőt minden egyéni és közös nyomorúság leküzdésére. Addig vállaljuk magunkra a feladatot: tanítsuk, mondjuk, hirdessük elsősorban a gyerekeinknek, és tovább, idegenek felé is, a mindent átformáló üzenetet: Isten szeret, s ha megtanulod Őt szeretni, boldog lehet az életed, közösséged, néped élete.
 
Uram, hálát adok neked, hogy engem már a családban a Te ismeretedre és szeretetedre neveltek. Ha nem úgy történt, köszönöm, hogy adtál mellém valakit, aki arra megtanított. De feltétlenül kellett az, hogy valaki az élőszó közvetlenségével felhívja a figyelmemet igédre, mely azután tovább vezessen, megmutassa Krisztus szépségét, tanítása nagyszerűségét, szeretetét, a vágyakozást követésére. Tudom, az emberi szó nem lett volna elég, ha Lelked nem teszi azt élővé és hatóvá számomra. De ha ezt nekem mind megadtad, add, hogy legyek képes továbbadni gyerekeimnek és az új nemzedék fiataljainak! Ámen. 

Mindennap az Ige fényében- EGY KÉTSÉGBEVONHATATLAN VÉGRENDELET

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 9,15-22

15 Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. 16 Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie;  17 mert a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen. 18 Innen van az, hogy az első szövetséget sem léptették életbe vér nélkül. 19 Mert amikor Mózes a törvény szerint az egész népnek minden parancsolatot elmondott, vette a bikák és bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette a könyvet és utána az egész népet, 20 e szavakkal: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten rendelt számotokra." 21 Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátort és az istentisztelet minden eszközét is. 22 A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.

"Így tehát egy új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét." (Zsid 9,15)

Tanácsos minden embernek végrendeletet készítenie, még akkor is, ha nem sok mindene van, amit örökségül hagyhat. Az élők pénzsóvárak, és képesek sokat civódni kevés dolog miatt is. A végrendeletben az ember "kijelenti szándékát arra vonatkozóan, hogy miként rendelkezik vagyonáról halála esetén." Ez az utolsó kikötés fontos. A végrendelet végrehajtója nem kezdheti el felnyitni a végrendeletet és szétosztani a vagyont, hacsak nincsen bizonyítéka az örökhagyó halálát illetően. Még a Biblia is ezt mondja: "Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie." (16.v.). Isten "végrendeletet" vagy "testamentumot" vagy "szövetséget" szerzett. Mivel a Biblia íróinak egy szavuk van mindhárom most elhangzott magyar kifejezésre, nem hangzik furcsán: Isten végrendelkezett. Végrendeletében Isten "örökkévaló örökséget" ígért "az elhívottaknak". Most hát nagyon fontossá válik megtudni, hogy vajon benne vagyunk-e Isten végrendeletében. Kik azok az "elhívottak"? Biztosan tudjuk, hogy Ábrahámot említi Isten végrendelete. Először Ábrahámmal beszélt Isten az ő végrendeletéről (vagy szövetségi ígéretéről). És természetesen Mózesről is említés történik. Meg Izráel népéről. De te is benne vagy abban. És én is. Nekünk mondta Jézus: Ez az új szövetség pohara. Ez a bizonyítéka annak, hogy benne van a neved a végrendeletben. Valójában mi sokkal inkább meg vagyunk győződve arról, hogy jogunk van "az örökkévaló örökséghez", mint a Mózes idején élő nép lehetett. Azokban a napokban a végrendelet még kétségbevonható volt. Semmi bizonyíték nem volt arra nézve, hogy a halál bekövetkezett. Isten örököseinek ellenfelei, főnöküknek, a Sátánnak a vezetésével (neve azt jelenti, hogy ellenség) mindig azt mondták, hogy az Istentől elhívottaknak nincs igazán joguk az örökséghez. De most már ez az ügy eldőlt. Isten végrendelete most már kétségbevonhatatlan. Az elhívottak megkapják az örökséget, mivel "a halál bekövetkezett".

Krisztus mindenek felett-ELKEDVETLENEDTÉL

Oswald Chambers-

   "Még egy fogyatkozás van benned; add el mindenedet, amid van... és jöjj, kövess engem" (Lk 18,22). 

"Az pedig ezeket hallván..." Hallottál-e már valaha kemény szót a Mestertől? Ha nem, kérdés, hogy hallottad-e Őt valaha is. Jézus Krisztus sok mindent mond, amit végighallgatunk, de mégsem halljuk meg; ha meghallanánk, szava megdöbbentően kemény lenne. Úgy látszik, Jézust nem nyugtalanította, hogy ez az ember megteszi-e majd, amit mondott neki, meg sem próbálta maga mellett tartani. Egyszerűen ezt mondta neki: "Add el mindenedet és jer, kövess engem!" Urunk nem sorolt fel bizonyítékokat, nem beszélte rá az embereket semmire, nem akarta "megfogni" őket: egyszerűen kimondta a legkönyörtelenebb szavakat, amiket emberi fül valaha is hallott, és annyiban hagyta. Hallottam-e valaha kemény szót Jézus szájából? Mondott-e már valamit személy szerint nekem, amire elgondolkozva odafigyeltem? Nem olyasmit, amit fejtegethetek és amiről beszélni tudok, hanem amit személyesen nekem mondott. Ez az ember megértette, amit Jézus mondott; meghallotta és megértette, mire gondol - és ez összetörte a szívét. Nem dacosan ment el; elment szomorúan, egészen elkedvetlenedve. Jézus nem ment utána, hagyta elmenni. A komoly vágyakozás tüzével jött Jézushoz, de Jézus szava megfagyasztotta. Urunk pontosan tudta, hogyha egyszer meghalljuk a szavát, az előbb-utóbb gyümölcsöt terem. Rettenetes, hogy némelyikünk akadályozza a gyümölcstermést a gyakorlati életben. Szeretném tudni, mit mondanánk, ha megkérdezne, vajon ezen a bizonyos ponton alárendelnénk-e magunkat neki? Egy biztos: Ő soha nem fog a szemünkre vetni semmit.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-A súnémi fiú

"Ekkor Elizeus bement a házba, ahol a fiú holtan feküdt..., és imádkozott az Úrhoz. "(2Kir 4,32-33)

 Ez a történet arról szól, hogy Isten emberileg reménytelen helyzetben is tud segíteni. Az, hogy ő mindenható, nem azt jelenti, hogy több lehetősége van, mint nekünk, hanem hogy neki minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen.

Názáret mellett egy Súném nevű faluban élt egy házaspár, akik mindig nagy szeretettel fogadták Elizeus prófétát. Többször meg is szállt náluk, de soha nem fogadtak el tőle semmit. Amikor Elizeus megtudta milyen nagy bánatuk az, hogy nincs gyermekük, Istentől indíttatva megjövendölte, hogy lesz. Született is egy év múlva egy kisfiúk. Amikor felcseperedett, egyszer rosszul lett és meghalt. Ekkor az édesanya azonnal felkereste Elizeust, és kérte, hogy jöjjön el. Elizeus könyörgött Istenhez, és ő visszaadta a gyermek életét.

Önmagában is tanulságos ez, mert jól szemlélteti Isten mindenek feletti hatalmát és gyengéd szeretetét is. Ugyanakkor a hit erejét, amivel egy ember képes elfogadni Isten nagy tetteit. Ez az anya nem törődött bele gyermeke elvesztésébe. Így gondolkozott: az az Isten, aki tudott nekünk adni gyermeket, vissza is tudja adni őt, ha akarja. Elizeus pedig, életre-halálra tudott imádkozni azért, hogy Isten cselekedjék.

Az egész emberiséggel ez történt: Isten életet adott nekünk, amit aztán elveszítettünk, amikor ellene fellázadtunk. De nem kellene ebbe beletörődnünk, ő szabadítást is ígért. Sokan azonban csak ímmel-ámmal gondolnak erre, nem úgy, mint a súnémi asszony, aki azonnal kérte a segítséget, és jó helyen kérte, és hittel kérte azt Istentől.

Jézus Krisztus hozta el nekünk ezt az életet, aki őbenne hisz, új élete támad. Kérjük ezt ilyen szent komolysággal, mint Elizeus! Ő ma is imádságot meghallgató, mindenható Isten.

Köszöntünk Szent Szellem! -RÁADÁS KIZÁRVA

"De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyanaz az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé." (Római levél 8:9)

Pál nagyon határozott a Római levél 8. fejezetének 9. versében. Vagy ott él valakiben a Szentlélek, vagy ő nem is keresztény. Ez nem fenyegetés, hanem realitás. Oka pedig világos: a megtéréskor a Szentlélek már nem vele van, hanem benne. Ez volt az új szövetség ígérete, amelyet az Ószövetség körvonalazott, és az Újban vált valósággá (Ez 36:25-27; Jn 14:16-17; 2Kor 1:21-22).

Néhány évvel ezelőtt vásároltam egy házat a Veterán Szövetségen keresztül. A külső homlokzatát festeni kellett volna, és mert szabadságon voltam, kérvényeztem a hatóságoknál, hogy kifesthetem-e a házat, habár az adásvételi szerződés papírügyei nincsenek készen. Készségesen beleegyeztek, azzal a kitétellel, hogy nem foglalhatom el, míg az összes papír alá nincs írva. Néhány héttel később, amikor minden törvényi követelménynek eleget tettünk, megkaptuk a kulcsot, és beköltöztünk az új otthonunkba.

A Golgotán "áron vétettünk meg", Jézus áldozata által. Ám amikor személyesen elfogadjuk Őt Megváltónknak, és készségesen kezébe tesszük életünket, a Szentlélek megkapja testünk templomához a kulcsot, bejön, és bennünk lakozik. Ma mindenhol ezt a jó hírt osztom meg a keresztényekkel: "Ti már a Szentlélek lakóhelye vagytok. Használjatok fel a lehető legtöbbet az Ő hatalmából, és hívjátok meg Őt, hogy életetek minden területén teljes uralma legyen!"

Imádság a mai napra
"Dicsőítelek téged, Szentlélek, hogy megtérésem pillanatától kezdve beléptél az életembe, és engedélyt adok neked, hogy teljesen betölts

Garrie F. Williams írása alapján

Isten csodálatos kegyelme-EGYSÉG A KÜLÖNBÖZŐSÉGBEN

''Kérlek azért titeket... hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, amellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszú
tűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.'' 

(Efézusbeliekhez 4:1-3)

Pál apostol a szeretet és egység megőrzésére biztatja az efézusiakat... A gyülekezeti megoszlások szégyent hoznak Krisztus vallására a világ előtt, és alkalmat adnak az igazság ellenségeinek útjuk igazolására. A hivők Krisztussal való közössége természetszerűleg arra vezet, hogy egymással is egy akaraton lesznek, és ez a legtartósabb egység a Földön. Krisztusban egyek vagyunk, ahogy Krisztus is egy az Atyával. .. Csakis úgy teremthetjük meg a Szentlélek gyümölcseit, ha személyes kapcsolatban állunk Krisztussal, ha napról napra, óráról órára közösségben élünk vele. A kegyelemben, örömben és hasznosságban való növekedésünk a Krisztussal való egységünknek és a benne gyakorolt hitünk mértékének függvénye. Ha a szívünkben él a Szentlélek és az igazság Igéje, akkor az el is különít minket a világtól. Az igazság és a szeretet változhatatlan elvei szívet kapcsolnak szívhez.

Az egység erejének mértéke megegyezik a számunkra kirendelt kegyelemmel és igazsággal. A szőlőnek számos vesszője van, és bár a vesszők különbözők, mégsem civakodnak. Egység él a különbözőségben. Az ágak mind egy forrásból nyerik táplálékukat. Ez a Krisztus-követők egységének ábrázolása. A különféle feladatok ellenére egyetlen fővel rendelkeznek. Ugyanaz a Lélek munkálkodik általuk más-más módon. Ez összecsendülő tevékenység, bár az ajándékok különbözők... Isten mindegyikőjüket felszólítja... kijelölt feladatának elvégzésére a számukra kirendelt képességeknek megfelelően. Jellemet kell formálnunk önmagunkban, mégpedig Krisztus jellemét. Ha Krisztus jellemével bírnánk, összhangban végeznénk Isten munkáját. A bennünk lakozó Krisztus összekapcsol a testvéreinkben élő Krisztussal, és a Szentlélek a szív és tett oly egységét nyújtja, amely bebizonyítja a világnak, hogy Isten gyermekei vagyunk... A világnak arra van szüksége, hogy a szeme előtt menjen végbe a csoda, amely Isten népének szívét keresztény szeretetben köti össze.

A forráskönyv: "Isten csodálatos kegyelme":Ellen White írása alapján

 

GLORIA COPELAND-A szellemed legyen a főnök!

Hasonlatosképpen a Szellem is segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Szellem esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. - Róma 8:26

Amíg ezen a földön élsz, mindig lesz egy gyengeséged. Mi az? A húsvér test, amelyben élsz. A tested ki van téve a halálnak és a körülötted lévő fizikai világnak.

Az újjászületett szellemed nem akar bűnt elkövetni, hanem teljesen engedelmes akar lenni Istennek. De a tested gyengesége miatt engedhetsz a kísértéseknek.
Ez azt jelenti, hogy kudarcra vagy ítélve ebben az életben, amíg Jézus el nem jön, és a tested meg nem dicsőül?
Nem! Azt jelenti, hogy fel kell építened, meg kell erősítened a szellemedet, amíg át nem veszi az uralmat a tested fölött. Az Ige azt mondja, hogy feszítsük meg a testet, és a szellemi emberünk uralkodjon fölötte. A Szellemben való ima által a szellemed felemelkedik, és átveszi az irányítást. Ahogy a súlyzóval erősíted a karodat, úgy erősíted a szellemedet, ha nyelveken imádkozol. Tudod, a szellemed erősebb a testednél, és ahogy utat adsz neki, a testednek egyszerűen engedelmeskednie kell. A legtöbb hívő nem érti ezt. Elborítja őket valamilyen bűn, és ahelyett, hogy legyőznék azt az Úr dolgai által, mint például a Szellemben való ima segítségével, egyszerűen tovább küszködnek, és próbálnak természetes szinten győzedelmeskedni. Így végül újra és újra elbuknak.
Ha ebben a körforgásban találod magad, ne csüggedj el! Isten nem parancsolta, hogy szellemibb legyél, mint amilyen lehetsz. Ismeri a gyengeségedet, és megmutatta, hogyan győzheted le azt. Megadta neked a képességet, hogy nyelveken imádkozz. Tudsz értelemmel is imádkozni – ekkor a Szellem kardját forgathatod, ami Isten Igéje. És nem számít, hogy minden más területen milyen csúnya vereséget szenvedtél, ezt a kettőt meg tudod tenni!
Figyelmeztetlek azonban, hogy a sátán megpróbál majd lebeszélni erről. Tudja, hogy ha egyszer megtanulod, hogyan fegyelmezd meg a testedet, akkor nem marad egy talpalatnyi helye sem az életedben. Rá fogod csukni az ajtót, és nem tud majd bejutni.
Ma kötelezd el magad újra, hogy imádkozni fogsz Szellemben. Hozz egy minőségi döntést, hogy követed Isten utasítását, amelyet a Júdás 20-ban ír az Ige: „Építsd fel magad a te szentséges hitedben – haladj előre, emelkedj egyre magasabbra, mint egy épület – imádkozván a Szent Szellemben! ¹”
Igei olvasmány: Róma 8:14-32

Derek Prince - Leplezetlenül..

“A hűségeshez hűséges vagy; a tökéleteshez tökéletes vagy. A tisztával tiszta vagy; de a csalárd előtt ravasznak mutatkozol.” (Zsoltárok 18:27)

Dávid itt Isten velünk való bánásmódjának mély és megingathatatlan törvényét tárja fel: A mód, ahogy viszonyulunk Istenhez, meghatározza Isten viszonyulását hozzánk. Dávid négy jellegzetes jellemvonást tár elénk: hűséges, feddhetetlen, tiszta és csalárd. E jellemvonások bármelyikével viszonyulunk is felé, ez Isten természetéből egy ennek megfelelő választ vált ki.
Vágyunk Isten hűségéről megbizonyosodni? Ennek módja, hogy hűséget gyakoroljunk Isten felé. Ha hűségesek vagyunk hozzá, Ő több, mint hűséges lesz hozzánk. Az Írás és a tapasztalat egyaránt megerősítik: Isten hűséges. Az őszinte hit minden cselekedetére válaszol függetlenül attól, hogy az milyen kicsi vagy egyszerű.
A hitnek vagy hűségnek alapzatára kell felépítenünk két további jellemvonást, amelyet Dávid említ: tökéletességet és tisztaságot. A “tökéletes” más fordításban “feddhetetlen” vagy “teljes” vagy “őszinte”. Őszintének és tisztának kell lenni Istennel való kapcsolatunkban, azt jelenti, hogy semmit nem rejtünk el Előle, semmit nem tartunk vissza Tőle, és megtagadunk mindent, ami Neki nem tetszik vagy sérti Őt. Amilyen mértékben megnyitjuk magunkat Istennek, olyan mértékben válik számunkra elérhetővé teljessége. Ha a mi részünkről nincs fenntartás, nem lesz Isten részéről sem.
De a sor intéssel záródik: “De a csalárd előtt ravasznak mutatkozol.” Találkoztam emberekkel, akik meg voltak győződve, hogy Istent valamiképpen partnerként kezelhetik tisztességtelen terveikhez. Ez soha nem működött! Isten sokkal ravaszabbnak bizonyul, mint ők.
“Ne legyetek megcsalva, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is.“ (Galata 6:7)
A hit megvallása:
Megnyitom az életemet és szívemet Istennek, olyan mértékben, ahogy azt Tőle várom.

Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)

Joel Osteen-Békességben élni

„Add át az Örökkévalónak, ami túl nehéz, majd ő gondodat viseli! Nem engedi, hogy az igaz vereséget szenvedjen.” (Zsoltárok 55:22, EF)

 
Ha békességben élünk, akkor az nem a véletlen műve. Minden nap adódik valami, ami miatt bosszankodhatunk, megsértődhetünk, vagy aggódhatunk. Az élet mindig hoz dolgokat. Bizonyos emberek az idegeidre mennek. Váratlan számlák jönnek. Egy családtag bekerül a kórházba.
Ha arra vársz, hogy minden körülményed megoldódjon, mielőtt abbahagyod az aggódást, hogy végre békességed legyen, akkor életed végéig várhatsz. Isten soha nem ígérte, hogy meg fog őrizni minket minden nehézségtől. Nem mondta, hogy nem lesznek viharok az életünkben. Azt azonban megígérte, hogy a viharok közepette békességet fog adni nekünk. Ő ezt „minden értelmet meghaladó békesség”-nek hívja. Ez azt jelenti, hogy annak ellenére, ami körülöttünk zajlik, nekünk mégis békességünk van. „Az orvos diagnózisa nem túl kecsegtető, de nem aggódom. Tudom, hogy Isten a tenyerébe vésett.” „Nem kaptam meg az előléptetést, amiért annyit dolgoztam, de nem vagyok ideges. Tudom, hogy Isten valami jobbat tartogat a számomra.” A kollégám bántó dolgokat mondott nekem, de nem fogok megsértődni. Isten az én szószólóm és védelmezőm. Ő vívja a csatáimat.”
Meg kell védenünk a békességünket. Nem arra lettünk teremtve, hogy folyamatos aggódásban, ingerültségben, állandó feszültségben éljünk. Pont erre megy rá sokaknak az egészsége. Nem tudnak éjszaka aludni, nem tudják megemészteni a táplálékot, gyomorfekélyt kapnak. Az elméjük soha nem tud megpihenni. Mindent próbálnak megoldani, aggódnak az egészségük miatt, idegesek a munkájuk miatt, vagy a forgalom miatt stresszelnek. Az elménknek szüksége van arra, hogy néha kikapcsoljon és megpihenjen.
Azt mondja a Biblia, hogy „minden gondotokat Őreá vessétek”. Meg kell tanulnod Istennek átadni minden problémát. Nem arra lettél tervezve, hogy nehéz terhet cipe
Frusztrálni fog. Itt a kulcs: amikor nyugszol, Isten munkálkodik, de amikor te munkálkodsz, Isten nyugszik. Ha megpróbálsz Istent játszani, akkor Isten félreáll és így szól: „Oké, akkor te oldod meg ezt a problémát. Amíg te a kezedben tartod a dolgokat, én pihenek egyet.” De ha visszatérsz a békesség helyére és ezt mondod: „Istenem, bízom Benned. Az életem a Te kezedben van. Nem fogok aggodalmaskodni. Nem fogok stresszelni. Nálad már készen van a megoldás. Elcsendesedek és elismerem, hogy Te vagy az Isten” (Zsoltárok 46:11), akkor Isten elkezd munkálkodni, te pedig élvezheted a békességet!
„Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” (Zsoltárok 55:22)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb-

Trónol az Úr mint király, mindörökké. Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel.                  (Zsolt. 29,10-11)

Ezek az igék a 29. zsoltár befejező mondatai. Ebben a zsoltárban az író Isten dicsőségét egy hatalmas vihar vonulásában szemlélteti. Zivataros időkben élünk, amikor Isten nagy országok dicsőségét úgy összetöri, mint vihar a tölgyet.

Ilyen időkben is nagy vigasztalást nyújt a fenti Ige: "Trónol az Úr mint király mindörökké"!

Emberi királyi trónok meginognak és összeomlanak. Láttunk már néhányat lehanyatlani. Csak egy Király van, aki örökké megmarad: az egyedül hatalmas Isten. Ez a hívők legnagyobb vigasztalása.

Egyesek azt mondják: ha csakugyan Isten uralkodik a mennyben, miért enged meg ilyen borzalmakat? Ez éppen olyan balga beszéd, mint ha valaki a szép tavaszi időben hinne Istenben, de a pusztító viharban már nem. Nem. Az Úr király marad mindörökké, s Övé a győzelem.

A másik vigasztalás így hangzik: "Az Úr erőt ad népének". Hogy elcsügged némely lélek! A vihar talán a legkedvesebbet ragadja el tőle. Egyesek azt mondják: Ez már sok, nem bírom elviselni.

Nos, ma is él az az Isten, Aki Illésnek olyan eledelt adott, hogy negyven nap és negyven éjjel tudott vándorolni annak az erejével.

Él még, aki Dávidot megerősítette Góliát ellen, Aki Istvánnak erőt adott arra, hogy gyilkos ellenségei előtt bizonyságot tegyen a Megváltóról, Aki ad népének erőt a végső nyomorúságaiban való megállásra.

Az utolsó vigasztalás ez: "Az Úr megáldja népét békességgel".

Egy haldokló százados, akinek az állcsontja és nyelve ki volt szakadva, ezt írta le saját vérével: "Békességem olyan, mint egy folyam". Ismerjük ezt a békességet?

Isten asztaláról-Varga László

   "Miután [Jézust] kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, ...és kivitték, hogy megfeszítsék őt. Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet." (Márk 15,20-21)

 Jézus soha nem marad egyedül a kereszthordozásban. Segítségre van szüksége, akik áldozatosan vállalják azt, amire Ő példát adott, s aminek eredményét rajtunk, megváltottain át akarja véghezvinni. De mindig megmarad a különbség: Ő előre tudta, elkerülhette volna, de önként vállalta azt, egyedül. Mi pedig legtöbbször rákényszerülünk, mint ez a Simon, de ha önként vállaljuk, akkor sem egyedül, hanem azt tudva, hogy csak egyik ága a mi terhünk, a másikat Krisztus maga hordozza velünk együtt. Simon a mezőről jött, saját dolgát intézte, talán nem is tudta, mi történik a városban. De rátették a keresztet, s vinnie kellett. Így lett minden kereszthordozónak elődje és előképe. Így sem vitte hiába. Jézus testvérévé lett a szenvedésben. Fiainak nevét Márk azért írhatta meg, mert ők is tagjai lettek az egyháznak. Megvolt tehát az eredménye annak, hogy rákényszerítették a keresztet. Akkor lesz értelme kereszthordozásodnak, akkor viselted eredménnyel életed minden keresztjét, ha gyermekeid ezt látva önként veszik magukra egyik ágát Jézusért, az Ő követéséért, az Ő szolgálatában.



 Uram Jézus, biztos, hogy a kereszthordozást Simon nem örömmel vállalta melletted. Ne vedd rossz néven, ha én is szívesen kibújnék alóla. De ha úgy látod, hogy éppen ilyen nehéz szolgálatra, és éppen az enyémre van szükséged, ragadj meg, mint Simont a katonák, és tedd rám egyik ágát! Tudom, nem közvetlenül Te, hanem emberek, talán emberi rosszakarat fogja a vállamra tenni. Add, hogy akkor is higgyem, a Te akaratod áll mögötte, hiszen anélkül semmi sem történhet velem. Segíts, hogy bírjam hordozni, tudva, hogy a másik ágát Te hozod velem. Segíts, hogy szépen hordozhassam, hogy mások is kedvet kapjanak hozzá! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-VÉR ÉS LÉLEK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 8,8-13

8 Mert hibáztatja őket, amikor így szól: "Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; 9 nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük, így szól az Úr. 10 De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. 11 Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt. 12 Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé." 13 Amikor az újról szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.

Ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr, törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat ... és bűneikről nem emlékezem meg többé." (Zsid 8,10-12)

 Most hát eljött az új szövetség, Isten ígérete szerint, ahogy arra hivatkozás történik a Jer 31,31-34-ből. Abban az időben Isten azt mondta, hogy nagy változást idéz majd elő népe életében. Unos-untalanul engedetlenek és makacsok voltak. Isten azonban azt mondta, hogy lesz egy új szövetség, és akkor majd, úgymond, nemcsak azért cselekszik az én akaratomat, mert mondják nekik, hanem belső meggyőződésből: "Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat."
Ennek a nagy változásnak az a titka, hogy eljön a Szentlélek. Az új szövetségben Krisztus lelke lakozik Isten népének a szívében és elméjében.
De hogyan lakozhat a Szentlélek bűnös emberekben? Ez azért lehetséges, mert Isten előbb megtisztítja népét: "Bűneikről nem emlékezem meg többé." Jézus Krisztus áldozata minden bűnük tökéletes bocsánatára szolgált. És mindazokban, akik a vér által megtisztultak, ott van a bennük lakozó Szentlélek. Az Újszövetség népe bocsánatot nyert és megújult.
Mi hát az új az Újszövetségben? És mi a végső szó a végső napokban? Ez: tökéletes bűnbocsánat Jézus Krisztus vére által és a Szentlélek ajándéka.
Bűnbocsánat és megújulás. Hit által meg kell ragadnunk az Újszövetség teljes gazdagságát. A Biblia egésze a szövetségi életről szól, mert az élet egésze arra való, hogy megtanuljunk Istennel élni. És a Bibliában előrelépés van. Mi a felé a nap felé haladunk, amikor majd minden gondunk véget ér, amikor majd töretlen egység lesz Isten és mi közöttünk. Az Ószövetséghez mérten már hosszú utat tettünk meg. Nem függünk sok pap naponkénti áldozataitól és munkájától. A mi egyetlen papunk egyetlen áldozata örökre elég. És Isten akarata többé már nem "idegen" parancs számunkra, egy olyan törvény az, melyet ő a szívünkbe írt be.

---

 

Krisztus mindenek felett-ISMER Ő ENGEM?

   "...nevükön szólítja..." (Jn 10,3). 

Amikor teljesen félreértettem Őt? (Jn 20,14-16).

 Lehetséges, hogy mindent tudunk a tanításáról, de mégsem ismerjük Jézust. A lélek veszélyben van, amikor többet jelent neki a tanítás, mint a Jézussal való személyes kapcsolat. Miért sírt Mária? Jézus tanítása nem volt több neki, mint a fű a talpa alatt. Minden farizeus bolonddá tehette volna Máriát a tant illetően, de egy ponton nem lehetett volna őt kiforgatni: tudta, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle: mégis áldásai semmik voltak Ő magához képest. Mária "látta Jézust ott állni, de nem tudta, hogy Jézus az" azután meghallja a hangját, és felismeri, mert múltjában olyan nagy szerepe volt annak, aki beszélt vele. "Mester!" Amikor ostobán kételkedtem? (Jn 20,26).
Kételkedtem-e valamiben Jézust illetőleg, valamilyen megtapasztalásban, amiről mások tanúskodnak, de én nem éltem át?
A többi tanítvány megmondta Tamásnak: "Láttuk Jézust!" - de Tamás kételkedett: "Ha nem látom..., semmiképpen el nem hiszem". Tamásnak szüksége volt Jézus személyes érintésére.
Nem tudjuk, mikor és hogyan érint meg, de amikor megteszi, az kimondhatatlanul drága. "Én Uram és én Istenem!" Amikor önző módon megtagadtam? (Jn 21,15-17). Péter átkozódva és esküdözve tagadta meg Jézus Krisztust, mégis csak neki jelent meg külön feltámadása után.
Először magányosan, rejtve fogadta vissza, és csak azután a többiek előtt. "Uram, te tudod, hogy én szeretlek téged".
Beszél-e Jézus Krisztusról élettörténetem? A bizalmas kapcsolat a tanítványság jele. Hadd érinthessem meg újra! Személyes megváltásunkban legfontosabb a rendíthetetlen bizonyosság Jézus Krisztusban. 

Isten műhelyében- Cselekvő hit I.- II.

   Cselekvő hit (II.) 

  "Aki hallja tőlem e beszédeket és cselekszi azokat, hasonló ahhoz a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. " (Máté 7, 24)  

 
Isten szava nem csupán olvasásra van, hanem élő, azaz megélésre való Ige - mondja Luther. Az Ige mindig gyakorlati útmutatást ad, magatartásunkat irányítja.

Jézus cselekedetekre vonatkozó szavát mindenesetre helyesen kell megértenünk. Nem külső, hanem elsősorban belső cselekvés ez. A szív először odahajol az Igéhez, majd elhatározások születnek benne, amelyek az ember akaratát érintik. A hívő keresztyén engedi, hogy az Ige beléhatoljon, majd ő is rááll az Igére. Belső szobájában (Isten előtti csendességében) imádkozik felette, igyekszik komolyan venni, tetté formálni azt. Mit ér, ha az alvó felretten ugyan az ébresztő szóra, de megint elalszik, ahelyett hogy felkelne? Ha az Ige valamire rámutat, ami Isten ellen van, szakíts a gonosszal, távolítsd el a régi romokat, ne nyugodj, míg határozottan állást nem foglaltál a bűn ellen és Isten mellett!

Az ilyen magatartás nincs ellentétben a hittel, mert az igazi hit nem puszta gondolat, nem hittételek ismerete. Ezt reformátoraink is fáradhatatlanul hangsúlyozták. Az élő hit cselekedet; megragadja a bűnösök Megváltóját, él az isteni kegyelemmel, felhasználja szabadulására, tisztulására. Az apostolok a hitet többször engedelmességnek is mondják. Aki hisz, alárendeli magát a mentő szeretet üzenetének és dacos, csüggedő szívével kiszolgáltatja magát az evangéliumnak.

Aki így komolyan veszi az Igét, az kősziklára épít. Számíthat Istenére, ha a nyomorúság vizei áradnak és vihar tombol körülötte. Isten megtartja azt, aki teljes szívvel ragaszkodik hozzá. Az ember nem látja az alapot, de érzi annak szilárdságát és tartósságát. Így a legjobb cselekedetünk, tettünk, vagyis az Úrnak való tiszta és teljes átadásunk is rejtett. A nyomorúság napjai és mindenekelőtt majd az Úrnak az az utolsó nagy napja bizonyítja meg, hogy valóban kősziklára építettünk-e.

Áll a szikla mindörökké, Melyet Isten épített. Fáradt szívem menhelyévé Zúgó hullámok felett.

Ó, én szirtem, sziklaváram! Otthonom, mely oltalom! Menhelyem a pusztaságban, Én Megváltó Jézusom! 


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

"Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket. " (János 13, 17)   

A tudást nagy lépés választja el a tettől. Tudásban lehet jó előmenetelünk, elménkkel gyorsan megragadjuk a dolgokat, különösen ha jó a felfogóképességünk. De a cselekedet gyakran csak mögötte sántikál, mint a koldus, vagy teljesen el is marad. A keresztyénség azonban nem tanítások és igazságok halmaza, amit az ember az iskolában magába szed. Az igazi keresztyénség lélek, élet és erő. Sajnos az élő lelki embereket lámpással kell keresnünk. A Megváltó az utolsó vacsoránál példát adott tanítványainak, hogyan előzzék meg egymást a szeretetben. Ne akarjanak elsők lenni, ne irigyekedjenek, ki-ki közülük tekintse magát a legkisebbnek. A szolga nem lehet nagyobb az ő uránál. Ha az Úr megalázza magát, akkor a szolga ne uraskodjék. Mindezt gyorsan felfogjuk értelmünkkel, de ki cselekszik e szerint? Isten igazsága elsősorban életünket akarja átformálni. Jó a tudás, de csak azért, hogy tettre késztessen. Ne feledjük el, hogy aki ismeri az ő Urának akaratát és nem aszerint cselekszik, azt sokkal büntetik. Amit tudunk, az megsokszorozza felelősségünket is, vétkünket is (Luk 12, 47-48).

Tudod, hogy Isten mindentudó és mindenütt jelen van? Akkor mintegy az Ő jelenlétében járj! Tudod, hogy Jézus vére érted hullott? Akkor keresd a bocsánatot és a megtisztulást benne! Tudod, hogy Isten Fia megszabadít minden bűntől? Akkor ne nyugodj, amíg a te bűneid láncát is le nem törte! Tudod, hogy Jézus visszajön és ítéletre von? Akkor készülj fel arra a napra! Jézus boldognak mondja azokat, akik a cselekvésben, engedelmességben haladást mutatnak. Boldogok, mert nem ámítanak másokat és ők sem fognak csalódni.

Aki nem cselekszi Isten Igéjét, az minden tudása mellett üres marad. Csak ha komolyan vesszük áz Igét, akkor lesz igazán a mienk. "Feledékeny hallgató" az, aki csak felszínes benyomásokat kapott, az Igének nincs benne gyökere. A valódi, igazi keresztyének benne élnek Isten Igéjében, ezért bizonyosságuk van és nem gyötri őket állandóan a kétség. Ezek boldogok az ő cselekedetükben. Az Úr már itt vallást tesz róluk, hát még majd ott, azon a nagy napon - ellentétben azokkal, akik "Uram, Uram"-oznak, de akiket el kell majd utasítania magától.

Isten ígéreteinek tárháza- Tárd fel és valld meg bűneidet!

Charles H. Spurgeon-

"Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer"                     (Péld 28,13) 

Íme, ez az irgalom útja a megtérő bűnösnek. Fel kell hagynia bűnei takargatásával. Ne próbálja kicsinyíteni bűnét, és ezzel letagadni azt, vagy képmutatóan elpalástolni tettét. Ne is dicsekedjék bűnével, hogy ezáltal igazolja hamisságát, de ne is tegyen feltűnően bűnvallomást csak azért, hogy ebben másokkal versenyezzen.

Ha valamiben bűnösnek érzem magam, valljam meg és hagyjam el bűneimet. E kettőnek együtt kell megtörténnie. A bűnvallást becsületesen kell végeznem, magának az Úrnak kell vallanom. Ismerjem el bűneim gonosz voltát és azt, hogy mennyire undorodom tőlük. Ne okoljak a hibáimért másokat, ne a körülményeimet kárhoztassam, se ne panaszkodjam természettől való gyöngeségemre. Akarjak tiszta vizet önteni a pohárba, nevezzem bűnnek a bűnt. Nem nyerek irgalmat addig, amíg ezt meg nem tettem.

Azután fel kell hagynom a gonoszsággal: a bűn beismerését követően egyszer s mindenkorra meg kell tagadnom a felismert bűnt. Nem hódolhat a Király előtt az, aki megmarad lázadónak. Nemcsak a bűnös szokásokat kell elhagynunk, hanem kerülnünk kell ezután minden olyan helyet, társaságot, foglalkozást és könyvet, amely erre a bűnre csábíthat minket. Nem a bűnvallásért, nem is önmagunk megjobbulásáért nyerünk bocsánatot, de ezek segítenek bennünket abban, hogy megértsük, mit is jelent Krisztus vére által bűnbocsánatot nyerni. 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Nem rója fel

"A szeretet... nem rója fel a rosszat. "(1Kor 13,4-5)

 

 

Mindnyájunkat érnek sérelmek. Akarva-akaratlanul bántjuk egymást. Olyan ez, mintha egy kis (néha nagyobb) követ dobnánk egymáshoz. Rosszulesik, fáj, esetleg maradandó sérülést is okoz. Hogyan fogadjuk a sértést, bántást?

Vannak, akik azonnal visszadobják a követ. Ők nem hagynak megtorlás nélkül semmilyen sérelmet. Általában nagyobbat ütnek vissza, mint amekkorát kaptak, nagyobb kő repül, mint ami őket érte el. És így tartják helyesnek, kölcsönkenyér visszajár, ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel - mondogatják. A történelem olyan háborúk sora, amelyek gyakran így robbantak ki.

A félénkebb, csendesebb emberek elteszik emlékbe ezeket a köveket. Egész gyűjteményük van már, és évek, évtizedek múlva is számon tartják, hogy kitől mit szenvedtek el. Ők nem állnak bosszút, de tartják a haragot, és ez sok keserűséget halmoz fel a szívükben. Gondosan felróják, emlékezetbe vésik a sérelmeket.

Mai igénk azt mondja, van egy harmadik lehetőség is: a szeretet nem rója fel a rosszat. Van, aki nem dobja vissza, és nem is tartja számon. Miért? Mert nem ér rá, feladata, küldetése van, és tudja, hogy menet közben kap az ember ütéseket, de azokon túl kell tennie magát, fontosabb dolga van, mint a sérelmeivel foglalkozni.

Sőt: van, akinek arra is van ereje, hogy a gonoszra jóval válaszoljon. Neki is fáj, ha megdobták, de telik arra, hogy jóval viszonozza a rosszat Is. Mentegeti még az ellenségét is. Jézus a kereszten ezt tette. Az tudja az ő példáját követni, aki rádöbbent, hogy ő is megdobálta Jézust, de őérte is imádkozott, amikor haldoklott. S akinek megbocsáttattak a bűnei, az tud megbocsátani másoknak. Ez nem csupán az értelem belátása, végképp nem az érzelmek feladata, mert lehet, hogy így is fáj a sérelem, ez akarat döntése. És nagy felszabaduláshoz és békességhez vezet.

Isten csodálatos kegyelme-JELLEMFORMÁLÁS

''Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek, hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben.'' 

(1Péter 1:14-15).

Krisztus kegyelmének átalakító hatalma formálja azt az embert, aki odaszánja magát Isten szolgálatára. A Megváltó Lelkével átitatva az ilyen hívő kész megtagadni énjét, felvenni keresztjét, és bármilyen áldozatot meghozni a Mesterért. Tovább már nem lehet közömbös a körülötte levő veszendő emberek lelke iránt. Önmaga szolgálata fölé emelkedik. Krisztusban új teremtés lett, ezért az önzésnek nincs többé helye az életében. Megérti, hogy lényének minden része Krisztus tulajdona, aki megváltotta őt a bűn fogságából. Isten egyszülött Fiának drága vére megvásárolta jövőjének minden pillanatát. Krisztus a példaképünk. Aki Őt követi, nem jár sötétségben, mert nem a saját örömét keresi. Életének állandó célja Isten dicsőítése lesz. Krisztus bemutatta Isten jellemét a világnak. Az Úr Jézus úgy élte az életét, hogy az emberek kénytelenek voltak felismerni, mindent jól tett.

A világ Megváltója volt a világ világossága, mert jelleme hiba nélküli volt. Noha Ő volt Isten egyszülött Fia, valamint a mennyei és földi dolgok örököse, példája nem a tunyaságról és saját vágyainak kielégítéséről tesz bizonyságot... Krisztus soha nem áltatott senkit. Soha nem hazudott vagy csalt, és soha nem engedett következetes egyenességéből csak azért, hogy megnyerje valakinek a jóindulatát vagy tetszését. Mindig az igazságról beszélt. A kedvesség törvénye volt az ajkain, és szájában nem találtatott álnokság. Az ember hasonlítsa össze az életét Krisztuséval, és az által a kegyelem által, amelyet Krisztus mindazoknak megad, akik személyes Megváltójuknak fogadják el Őt, érje el a szentség mértékét... Krisztus követői szüntelenül a szabadság tökéletes törvényének tükrébe néznek, és a Krisztustól kapott kegyelem által az Isteni rendelések szerint alakítják jellemüket.

Reggeli dicséret-Nincs olyan senki...

„Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.”

Sámuel első könyve 2. fejezet 2. verse

Nem is kérdés az, hogy ezek a szavak csak egy hálával telt ember ajkait hagyhatják el. Aki nem tud hálával lenni az Isten nagy tetteiért, az nem képes ezeket a szavakat kimondani. Egy kérés, ami olyan rég az imalistánk tetején foglal helyet. Egy kérés, amire nem kapunk választ, egy vágy, ami beteljesületlen marad. Az életed tele van ilyen kérdésekkel. Nem tudod, miért történnek veled a rossz dolgok, folytan csak azt kérdezed miért Uram? Ha látod ezt, miért nem teszel semmit? Lehet, hogy éppen a gyermeked a olyan ösvényeket tapos, amelyet te nem kívánsz neki, lehet, hogy épp a szüleid vannak ezen az úton, és te nap-nap után Isten eléd tárod legbensőbb vágyaidat, kéréseidet. Nem kapsz választ?

Isten soha nem hagy válaszok nélkül!

A várakozás közben nagyon lassan telik az idő, és sokszor hitet megpróbáló ez. Nem olyan régen éppen fejest ugrottunk az ismeretlenbe. Mostmár minden rendben van, de az ezt megelőző időszak számunkra hihetetlen volt. Sok ima fogalmazódott meg a szívünkben és hagyta el a szánkat, és látszólag nem hallgatta meg az Úr. De amikor eljött az ideje, sorra kaptuk a válaszokat a Mennyből. Lehet, hogy most valaki bolondnak néz, de kértem az Urat, hogy hagyjon most egy kis időt, hogy feldogozhassam mindazt, ami történik velünk. Ne adjon most többet, mert úgy érzem, nem tudok érte megfelelően hálát adni. De az Úr nem várt és jött az újabb csoda. Nem várja hogy hálálkodjak, csak azt várja, hogy bízzak benne. Mert aki bízik és hisz benne, az jutalmat kap és így kiált fel a hálával telt szív: Szent az Úr! 

 

  szerző: Laszlo Osvald

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Alfred Christlieb

   Észrevetted-e az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő és bűngyűlölő.  Jób 1,8

Ha szemünk előtt elvonul Jób egész életének története, három fontos figyelmeztetést tanulhatunk meg belőle.

Először: Sohase építsünk földi szerencsénkre úgy, mintha az minden időben állandó lenne!

Jób mai fogalmaink szerint milliomos volt. A 3. vers ezt mondja: nagyobb volt Keletnek minden fiánál. De jött egy nap, amikor ezrekre menő juhait, szarvasmarháit, tevéit és szamarait elrabolták, és elvesztette még tíz szeretett gyermekét is. Aki idáig dicsőségesebb volt Kelet minden fiánál, most mindenkinél nyomorultabb lett.

Így volt ez Nabukodonozor királlyal is, aki reggel még arany trónján ült dicsőségesen, ezrektől irigyelve, estére pedig szerencsétlen elmebeteggé lett, tízezrektől sajnálva.

Akinek a szíve a múló szerencséhez ragaszkodik, az bolond!

Aztán: ne siessünk soha senkiről ítéletet mondani.

Jób barátai vétkeztek, mert mindjárt azt gondolták, hogy Jób valami nagy bűnt követett el, s ezért van átok alatt. Ezt a véleményüket kemény, otromba szavakkal ki is fejezték, s ezáltal Jób szenvedését igen megsokasították.

Nem hasonlítunk-e hozzájuk egy-egy barátunkról alkotott véleményünkben, s ezáltal még mi is fájdalmat okozunk neki?

S végül: sohase essünk abba a tévedésbe, hogy ha a jó napokban kegyesek lehetünk, akkor már szívünk mélyéig tiszták vagyunk Isten előtt.

Isten szerint Jób a legkegyesebb ember volt az egész földön. De amikor egyik csapás a másik után érte, amikor beteg lett, és barátai is ellene fordultak, akkor napvilágra jött türelmetlensége és csüggedése, mely szívében elrejtve lakozott.

Sohase bízzunk saját szívünkben!

 

Isten asztaláról-Varga László

   "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek..."      Apostolok cselekedetei 1,7-8

Kemény szó! Isten nem hajlandó kíváncsiságunkat kielégíteni. Ő megadja az utasításait úgy, mint megbecsült munkatársainak. Azokat nem vakon, szolgai módra kell végrehajtani. Ismerteti velünk a céljait, módszerre tanít, segítségét ígéri, és meg is adja. De ami nem ránk tartozik, arról hiába faggatjuk. Mi lett volna, ha Jézus megmondja, hogy évezredek állnak népe előtt? Minden lendületet kiölt volna tanítványaiból. Nekik is, nekünk is, minden nemzedéknek úgy kell dolgoznia, mintha a mi időnkben jönne el az Ő országa. Ehhez kapunk erőt és az állandó tanúskodás feladatát. Magatartásunkra pedig a legjobb példa a Luther Márton felelete, mikor azt kérdezték tőle, mit tenne, ha biztosan tudná, hogy holnap itt lesz a világ vége. Felelete: Akkor ma még elültetnék egy diófát. Persze az ember többet szeretne tudni. De ha nem az Ő tanítványaira tartozik az idők számítgatása, akkor az, aki mégis számítgat, semmiképpen nem lehet az Ő tanítványa. Ezt tudnia kellene minden tévtanítónak, aki az időt számítgatja, de annak a sok keresztyénnek is, aki beugrik nekik, és hajlandó velük számítgatni. 


Jó Atyám, jó, hogy nem rám tartozik az idő számítgatása. Még az én életem idői és alkalmai sem rám tartoznak. Ha tudnám, mikor halok meg, folyton a hátralévő időmet számítgatnám. Sokkal jobb azt tudni, hogy az idő is, az alkalmak is a Te kezedben, tehát jó kézben vannak. Éppen a hit ad erőt arra, hogy nyugodtan végezhessem mindennapi teendőimet. Azt kérem, segíts, hogy feladataim között mindig kész legyek tanúságot tenni rólad, szeretetedről, jóságodról, hatalmadról szóval is, cselekedettel is. A hitelességhez, kérlek, add meg mindennap az erőt és szereteted bizonyosságát! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-A KÉT SZÖVETSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 8,1-7 

1 Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; 2 annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember. 3 Mert minden főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy ő is vihessen valamit áldozatul. 4 Ha tehát a földön volna, még csak pap sem lehetne, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat. 5 Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: "Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked." 6 Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. 7 Mert ha az első hibátlan lett volna, nem lett volna helye egy másodiknak.

"Mert ha az első szövetség tökéletes lett volna, akkor nem kellett volna egy másodikról gondoskodni." (Zsid 8,7 Dr. Budai ford. szerint) 

Ha találkozunk valakivel, aki meg akarja ismerni Istent, akkor adjunk neki egy Bibliát. Igen valószínű azonban, hogy Istenről szóló tanulmányokat vél találni a Bibliában. Akkor meg kell neki magyaráznunk, hogy ez éppen nem az a könyv, amelyik mindent elmond nekünk Istenről. És nem is az emberről szóló könyv. A Biblia egy olyan könyv, amelyik az Isten és az ember közötti kapcsolattal foglalkozik. Ők együtt indultak el (1Móz 1-2 részek), elvesztették egymást (1Móz 3), de a végén megint együtt lesznek, örökkön örökké (Jel 21).
Továbbá el kell magyaráznunk barátunknak, hogy a Bibliának két fő része van: az Ótestamentum és az Újtestamentum. Megmutathatjuk neki a nagyobbik részt, amely az Ótestamentum címet viseli, és a kisebbik részt, amelyik azután a lap után következik, amelyikre rá van nyomtatva az Újtestamentum név.
A testamentum szó szövetséget jelent. Megmagyarázzuk, hogy ezek a szavak ugyanazt a fogalmat fedik, mivel hogy mindkettő fogadalmakkal és ígéretekkel függ össze.
Az Ószövetség az a kapcsolat, amely Isten és az ő népe között áll fenn a sínai-hegyi törvények értelmében. Az Újszövetség pedig az Isten és az ő népe közötti kapcsolat a Jézus Krisztus vére és lelke által.
Meglehet, hogy ekkorra már elveszítettük tanítványunkat a sok-sok szakkifejezés miatt, melyeket használtunk. De hát megpróbáltad-e megmagyarázni valakinek a baseballt (egy Amerikában divatos labdajáték, a ford. megj.) vagy a labdarúgást anélkül, hogy szakkifejezéseket használtál volna? Milyen kár, hogy több sportrajongó van, mint bibliaszerető!
Bizonyosodjunk meg felőle, hogy barátunk nem felejti el: a szövetség szó tartja össze az egész Bibliát. Ez azt jelenti, hogy véges végig a történelmen Isten az, aki szól, s az embernek válaszolnia kell. Isten fogadalmakat tesz, az embernek bíznia és válaszolnia kell. És Isten végső szava Jézus Krisztusban jut el hozzánk.
Ha egyszer eljutunk Krisztushoz, magyarázzuk meg barátunknak, hogy mi is az Újszövetség. És képtelenek leszünk megmagyarázni azt, míg mi magunk nem ismerjük a vér fontosságát és a lélek erejét. 

Krisztus mindenek felett-AZ ÚJJÁSZÜLETÉS JELEI

Oswald Chambers-

   "Szükség néktek újonnan születnetek" (Jn 3,7). 

Erre a kérdésre: "Mi módon születhetik az ember, ha vén?", így felelhetünk: Amikor elég vén ahhoz, hogy meghaljon jogai, erényei, vallása utolsó foszlányának is, egyszóval mindennek, és befogadja azt az életet, ami addig nem volt benne. Az új élet tudatos bűnbánatban és öntudatlan szentségben mutatkozik meg. "De mindazoknak, akik befogadták Őt, hatalmat adott..." (Jn 1,12). Vajon Jézusról való ismeretem belső, szellemi felfogóképességemből születik-e, vagy csak abból, amit megtanultam, míg másokat hallgattam? Van-e valami az életemben, ami összekapcsol az Úr Jézussal, mint az én személyes Megváltómmal? Mindennek, ami szellemi életemben történik, az Ő személyes ismeretének kősziklájára kell felépülnie. Ha újjászülettem, látom Jézust. "Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát" (Jn 3,3). Isten országa jelei után kutatok, vagy észreveszem már Isten uralkodását? Az újjászületés új erőt ad a látáshoz és általa kezdem felismerni az Isten kormányzását. Eddig is Ő kormányzott, de az Ő természetéhez hűen; most hogy elnyertem a természetét, már látom is az Ő kormányzását. "Senki sem cselekszik bűnt, aki Istenből született" (1Jn 3,9). Még csak igyekszem arra, hogy ne vétkezzem, vagy meg is szűntem vétkezni? Amikor Istentől születtünk, természetfeletti erőt kaptunk arra, hogy ne vétkezzünk. A Biblia soha nem kérdezi: kell-e a keresztyénnek vétkeznie? Hanem kifejezetten hangsúlyozza: a keresztyénnek nem kell vétkeznie! A bennünk levő új élet valóságosan munkálkodik bennünk, hogy ne engedjünk a bűnnek és így nemcsak arra van erőnk, hogy ne tegyük meg, hanem hogy megszűnjünk vétkezni. Az 1János 3,9 nem azt állítja, hogy nem tudunk vétkezni, hanem: hogyha engedelmeskedünk Isten bennünk levő életének, akkor nem kell vétkeznünk. 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Beteghordozók

"Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid." (Mk 2,5)

 

Volt egy agyvérzés után lebénult ember. Amikor Jézus ott járt abban a városban, négy barátja megfogta, és minden akadályon át Jézushoz vitte őt. Jézus először a bűneit bocsátotta meg, majd meggyógyította. Néhány egyszerű megfigyelés segíthet abban, hogy mi is hasonlót tegyünk.

Ezek a barátok szerették a beteget. Ő már kiesett az élet pezsgéséből, magától nem tudott elmenni sehova, inkább csak teher volt, ha gondoskodni kellett róla, de számon tartották, nem voltak közönyösek elesett állapotával szemben.

Ugyanakkor hittek Jézusban. Tudták, hogy hozzá érdemes elvinni, csak ő segíthet rajta. Jézus az ő hitüket látta, és a másikon könyörült meg
Kihasználták az alkalmas időt. Sem előbb, sem később nem lehetett volna ezt megtenni. Amikor Isten Lelke indít, amikor a másiknak a legjobb, amikor egyáltalán van rá lehetőség, akkor kell segíteni.

Összefogtak négyen. Néha nem könnyű ezt megszervezni, de közösségben mindig könnyebb valakinek a terhét, gondját hordozni.

És végül: nem fordultak vissza az akadályok láttán, hanem mindent elkövettek, hogy Jézus segítségét megkapják. Vállalták a nézők esetleges megjegyzéseit is.
A farizeusok természetesen háborogtak, hogy Jézus bűnbocsánatot hirdetett. Ő azonban ezt mondta: azt nem lehet látni, hogy valóban megbocsáttattak a bűnei. Pedig ez ugyanolyan valóságosan megtörtént, mint az, hogy meggyógyul - s akkor meggyógyította.

Szoktunk-e mi így Jézushoz vinni másokat? Imádkozunk-e azért, aki még nem tud imádkozni, hívjuk-e igét hallgatni azt, aki nem szokott? Egyáltalán fontos-e nekünk valaki, aki bajban van és tehetetlen? Szeretni az elesetteket, hinni Jézusban, vállalni az áldozatot is másokért: ez a mai program.

Isten ígéreteinek tárháza-A név kezeskedik

Charles H. Spurgeon-

„És amit csak kértek majd az én nevemben, azt megteszem, hogy dicsõítsék az Atyát a Fiúért" (Jn 14,13)

 

Nem minden hívõ tanult még meg Krisztus nevében imádkozni. Az imádságnál pedig nagyon fontos, hogy ne csak Krisztus érdeméért kérjünk valamit, hanem az Õ nevében, mintegy Tõle nyert felhatalmazással is kérjünk dolgokat. Bizonyára nem fogunk hiábavalóságokat kérni, ha Krisztus nevében könyörgünk, mert ezzel gonoszul káromolnánk áldott nevét. Csak úgy merjük odatenni imánk végére a nevét, ha igaz ügyért könyörgünk. Ilyenkor viszont bizonyosak lehetünk, hogy Isten meghallgat minket.

Imáink akkor érik el leginkább céljukat, ha általuk az Atya megdicsõíttetik a Fiúban. Így dicsõül meg igazsága, hûsége, hatalma és kegyelme. A Krisztus nevében mondott imádság meghallgattatása kifejezi az Atya Krisztus iránti szeretetét, és azt a nagy tisztességet, amellyel Fiát felruházta. Krisztus és az Atya dicsõsége olyan szorosan összefonódik, hogy míg a kegyelem az egyiket dicsõíti, a másikat is magasztalja. A folyót bõvizû forrása teszi híressé, a forrást pedig a folyó miatt becsülik, amely belõle fakad. Ha imádságaink beteljesülése szégyent hozna az Úrra, nem imádkoznánk, mivel azonban imáink Õt dicsõítik meg, szüntelenül imádkozunk annak drága nevében, akiben Isten és az Õ népe gyönyörködik és akivel közösségünk lehet.

MAI IGE - Bob Gass írásaiból-A látomás ereje (3)

„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.” (Zsoltárok 32:8)

 

 

 

Teréz anya nem kereste a hírnevet, az találta meg őt. Ő egyszerűen csak elment Indiába, felfedezett egy szükséget, amit senki más nem töltött be, meghallotta Isten hívását, szívébe fogadta azt, és a világ legelesettebb embereinek sokasága felé szolgált Kalkutta nyomornegyedében. Egyik leghíresebb mondása volt: „Az az élet, amit nem másokért élünk, nem is élet.” Nézzünk szembe vele: mindennapi tevékenységeink nagy része nem igazán számít, amíg értéket nem nyer a teljes kép részeként. Ha veszed egy nap minden apró részletét, beledobod az Istentől kapott látás bográcsába, és megkavarod, hirtelen célt, értéket, serkentő erőt és örömöt találsz abban a tudatban, hogy betöltöd rendeltetésedet. Gondolj rá így: zsákokba homokot lapátolni önmagában nem valami dicsőséges dolog, de a belőlük épített gát megmenthet egy várost az árvíz pusztításától. A gát építése ad értelmet a homoklapátolás kulimunkájának. Ilyen az Istentől kapott látás is. Az élet mindennapos feladatait gyakran homoklapátolásnak érezzük. De ha ugyanezeket a napi teendőket az Istentől kapott látás lencséjén keresztül nézzük, hirtelen egészen másként festenek.

A látás összeszedetté teszi életedet. Rendet és célt teremt a káoszban. Segít, hogy mindent új fényben láss. A jó hír pedig az, hogy Isten szívesen ad látást – kérj hát tőle te is!

Nicelife-Szokásformálás-BÉKESSÉG-17. nap

Békesség. Egyik jelentése: belső megelégedettség, nyugodtság, higgadtság. A mai világban sokan vágynak egy nyugodt helyre, egy menedékre, a lélek oltalmára. 

Biztosan ismered az érzést, amikor körülötted mindenki elveszíti a fejét, de te nem. Van-e a lélek számára egy oázis, amely felüdít, még abban a zűrzavaros világban is, amelyben ma élünk? A Könyv megmutatja, hogy van.

A KÖNYVBŐL
"Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned, bízik" (Esa 26:3).

"Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondotta: pusztítsd!" (5Móz 33:27).

"Mert te vagy az én sziklaváram; vezess, és terelgess engem nevedért!" (Zsolt 31:4).

"Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ" (Zsolt 121:2-3)."

"Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen... " (Zsolt 91:1).

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek" (Mt 11:28).

ISTEN ÍGÉRETE
"Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen" (Jn 14:27).

CSELEKVÉSI PONT

AZONOSÍTSD BE, MI HÁBORÍTJA MEG BÉKESSÉGEDET! BESZÉLJ ISTENNEL ARRÓL, HOGY KÉPTELEN VAGY A PROBLÉMÁKAT MEGFELELŐEN KEZELNI! KÉRD MEG ŐT, HOGY EZEKBEN A HELYZETEKBEN KÜLDJÖN NEKED BÉKESSÉGET!

 

Isten csodálatos kegyelme-AZ ISTENI HASONLATOSSÁG

''És abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, amelyet nékünk adott.'' (1János 3:24)

A Szentlélek ígérete nem korlátozódik sem korra, sem fajra. Krisztus kijelentette, hogy Lelkének szent befolyásában követői a világ végezetéig részesülnek. Kezdve pünkösd napjától mind a mai napig, el is küldte a Vigasztalót mindazoknak, akik Krisztust elfogadták Üdvözítőjüknek, eljött a Szentlélek, mint tanácsadó, megszentelő, vezető és tanú. Minél szorosabb összeköttetésben éltek a hivők Istennel, annál világosabban és erőteljesebben tettek bizonyságot Megváltójuk szeretetéről és megmentő kegyelméről. Férfiak és nők, akik az üldöztetés és próbatétel hosszú évszázadai alatt a Lélek segítségét nagymértékben élvezték, jelként és csodaként állottak a világ előtt. Angyalok és emberek előtt bizonyították be a megváltó szeretet átformáló hatalmát. Mindazáltal azok sem mentesültek a további támadásoktól és kísértésektől, akik pünkösdkor erőt nyertek a magasságból.

Ha bizonyságot tettek az igazságról és jogosságról, az igazság ellensége több ízben támadt ellenük, hogy megfossza őket keresztényi tapasztalataiktól. Kénytelenek voltak, Isten adta erejükkel felvértezve, még fokozottabb küzdelmet vívni, hogy elérjék az érett férfiúságot a Jézus Krisztusban. Naponta könyörögtek újabb kegyelemért, hogy mind közelebb és közelebb jussanak a tökéletességhez. A Szentlélek befolyása alatt még a leggyengébbek is megtanulták, hitük gyakorlása közben, hogy a rájuk bízott képességeket növeljék. Így egyszersmind megszentelődtek, megtisztultak és nemesedtek. Miután alázatosan engedelmeskedtek a Szentlélek befolyásának, részt nyertek az Istenség teljességéből, és átformálódtak Isten képmására... Miután a Szentlélek meggyőzte az embert a bűnösségéről, az életszentség és igazság színvonalát feltárta előtte, elvonja szeretetét e világ dolgaitól, és betölti lelkét a szentség utáni vággyal. ''Elvezérel majd titeket minden igazságra'' (János 16:13) - jelentette ki az Üdvözítő. Ha az emberek készek arra, hogy a Lélek munkálkodjék bennük, akkor az egész lényük megszentelődését véghezviszi. A Szentlélek az Isteni jellemvonásokat vési be a lélekbe.

Reggeli dicséret-Kőszikla

Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!

Mózes 5. könyve 32:4

A történelem során emberek tömegei hittek valamiféle természetfölötti lény, világot uraló isten létezésében, de többnyire a maguk módján képzelték el a kilétét, a személyét és az értékrendjét. Valószínűleg ezért is hasonlítanak a különböző hitvilágok istenei olyan feltűnően ránk, emberekre, ismerhetjük fel bennük a mi hibáikat és jellemtulajdonságaikat.
 

Pedig nagyon nem mindegy, hogy milyen az az Isten, aki a világunk fölött áll, aki igazgatja azt és végül ítélni is fogja. Vajon érzéketlen és rideg despota, aki visszaél a hatalmával és az uralma alá akar hajtani mindenkit, vagy éppen ellenkezőleg: Olyan valaki, aki miközben jóra nevel, gyöngéden és szeretettel viszonyul hozzánk, és nem a saját, hanem mások javára használja mérhetetlen hatalmát? 

Az evangélium jó hírének középpontjában éppen Isten lénye és személyisége áll – az, hogy Ő még az ellene lázadókat is képes szeretni. Még a Fiát is kész volt odaadni, hogy megmentsen bennünket. Igazságtalan uralkodóból már éppen elég volt a földön. A mindenek felett való jó hír az, hogy a királyok Királya és uraknak Ura „nem csalárd”, hanem „igaz és egyenes”. Erről tanúskodik a Biblia egésze és minden részlete is, és ez az, amit ez a mai igénk ilyen egyértelműen meg is fogalmaz. Lehet-e mindezt tetézni? Legfeljebb azzal, hogy ráadásul mindebben éppoly változhatatlan, mint a kőszikla.

  szerző: Stramszki István

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Alfred Christlieb

   Nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, amely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak Terád néznek szemeink.     2.Krón.20,12

 Isten Igéje azt mondja, hogy a nagy harcoknál elsősorban nem a seregek külsődleges ereje a döntő, hanem a népnek és uralkodójának az Istenhez való viszonyulása. Különösen megtanulhatjuk ezt Jósafát legnagyobb háborújából. Három ország lépett szövetségre egymással ellene, ő azonban legyőzte a hatalmas túlerőt. Miben volt győzelmének titka?

Először is azt látjuk, hogy Jósafát milyen tudatában volt tehetetlenségének. Az összegyűlt nép előtt nyilvánosan így imádkozott: "Nincsen mibennünk erő e nagy sokasággal szemben, amely ellenünk jön"! Az ember azt gondolhatná, hogy ezzel elvette a király harcosainak bátorságát. De ez tévedés!

Minél alaposabban bevalljuk Isten előtt tehetetlenségünket, annál jobbak a kilátásaink a Mindenható segítségére. Ha Isten ilyen nehéz időkben az alázat lelkét adja, amely egyáltalán nem bízik önmagában, akkor az Ő isteni erejét is nyilvánvalóvá teszi.

A saját tehetetlenségünk meglátásának párosulnia kell a hitnek és imádságnak az erejével.

Jósafát nem fejezi be imáját ezekkel a szavakkal: "Nincs bennünk erő... Nem tudjuk, mit cselekedjünk"? Nem. Így folytatja: "Tereád néznek szemeink"!

Ebben van a győzelem titka. A harcosok tehetetlenségük teljes tudatában bizalommal telve néztek az Úrra.

Aki harcában, gyengeségében egyedül az Úrra, fölfelé tekint, az Jósafáttal együtt a bűnbánat és siralom völgyén át a hálaadás völgyébe érkezik meg, ahol dicsérheti Istent kegyelmes segítségéért.

 

Isten asztaláról-Varga László

  "Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban... Így szól az Úr, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az Úr esőt nem ad a földre."      1Királyok 17,12-14

Senki ne gondolja, hogy ez csak egy egyszeri, mesés csoda. Ezren és ezren tesznek bizonyságot igazságáról és valóságáról a mi nemzedékünkben. Mikor mindenünk elveszett, mikor sokan maradtak a legnagyobb nyomorban, mikor sokakat úgy deportáltak, hogy se lakásuk, se kenyerük nem maradt, azzal a határozott céllal, hogy elpusztuljanak, biztosnak látszott az éhhalál. És valóban sokan elpusztultak. Egyesek fizikailag, mások lelkileg vagy erkölcsileg. De olyan valóságosan, ahogy csak az tudja megérteni, aki próbálta. Akik Istenben bíztak, és kapkodás és kétségbeesés nélkül, nyugodt imádságban rá bízták magukat, azoknak minden napra megvolt a kenyere. Nem bőven. Sem az Illés fazekában, sem a koldussá tettekében soha nem volt három napra való liszt. De a mai napra, a Miatyánk szó szerinti értelmében, mindig volt ennivaló, még orvosság is került, ha kellett. Mert Isten szó szerint betartja ígéretét, ha rá bízzuk magunkat. Csak két dolog kell hozzá: a teljes bizalom, és a megelégedettség azzal, amit a mai napra kapunk tőle. És előbb-utóbb, rendelt időben megjelenik a földre az eső, egy nem várt változás, és boldogan adhatunk hálát a szabadításért. 


Mi Atyánk, meg kellett tanulnunk, hogy igéd nemcsak vigasztalás a bajban és megszokott kegyes mondat a jólétben, hanem gondviselésed valóban mindig ott van, ahol arra a legnagyobb a szükség. Nagy tanulság számomra is, amikor azok tesznek erről bizonyságot, akik a bőrükön ismerték meg mind a halálveszedelmet, mind abban a Te közvetlen, mindennapi segítségedet. Add meg azért nekem is a hit teljességét, a teljes bizalmat ígéreteidben, a hálás megelégedést ajándékaidban, és azt a mindenek felett való nyugalmat és békességet, amit ez nyújt nekünk! Ámen.

Mindennap az Ige fényében, -A PAP-KIRÁLY

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 7,26-8,1 

 

26 Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél. 27 Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. 28 Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes. 1 Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben;

"Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten királyi székének jobbjára ült a mennyben." (Zsid 8,1)  

Az Ószövetség idején nem csupán a papok voltak azok, akik kapcsolatot létesíthettek Isten és az ő népe között. Voltak próféták és királyok is, azaz uralkodó személyek. Isten ezt a három "tisztséget" használta arra, hogy erősítse a viszonyt önmaga és népe között.
A próféta Isten megbízásából szólt a néphez. A pap a nép megbízásából beszélt Istennel. Istenhez vezette a népet áldozatokkal és imával. A király pedig Isten nevében uralkodott a nép felett. A próféta nélkül a nép nem ismerné Isten akaratát. A pap nélkül a nép nem lenne Istennel békességben. És a király nélkül nem élvezhetnék Isten oltalmát.
Ma Jézus tölti be ezeket a szerepeket Isten népe javára. Ő jelentette ki Isten akaratát, ő lett a mi Istenhez vezető utunk, és általa uralkodik Isten rajtunk.
Krisztus a mi prófétánk, mert ezekben a végső napokban Isten általa mondta el végső szavát. Krisztus a mi papunk, mert ő vezetett el minket Istenhez az ő egyszer s mindenkorra szóló áldozata által. És Krisztus a mi királyunk, mert ő "a felséges Isten királyi székének jobbjára ült a mennyekben".
Minden istenismeretünk, istenszolgálatunk és istenimádatunk Jézus Krisztusra összpontosul. Rajta kívül nem ismerjük Istent, nem lehetünk kedvére Istennek és nem lehet a miénk Isten oltalma.
A fenti szövegben arra kapunk felhívást, hogy értsük meg, mi a "legfontosabb" Krisztus papi királyságát illetően. Az író azt akarja, vegyük észre, hogy a keresztyének hatalmas főpapja mindenek fölé emeltetett, vegyük észre, hogy Krisztus nem valami emberi kéz alkotta épületben van, hanem azon az egyetlen helyen, amely nem utánzata valami önmagánál jobbnak. Az író továbbá arról is informál minket, hogy az ószövetségi ároni papság helyébe a "Melkisédek rendje" szerinti papság lép most már. Az új kiszorította a régit.