Bizonyságaid örökkévaló örökségem--Alfred Christlieb

   A szelíd beszéd megtöri a csontot.( Péld 25,15)

Sokakat foglalkoztat a kérdés: hogyan lehetne ehhez vagy ahhoz a kemény emberhez hozzáférni?

Igénk utat mutat ennek a célnak az eléréséhez. Azt mondja: a szelíd beszéd elvégzi azt, amire az ember semmiféle erőszakkal nem képes.

Lássunk egy példát erre. - Az ismert kínai misszionárius, Hudson Taylor egy folyó partján állt és várta a révészt. Odament hozzá egy megtermett kínai ember és úgy meglökte, hogy csak nagy nehezen tudott megkapaszkodni a víz szélén. Hudson Taylor nyugodtan szólt a durva emberhez: "Bizonyára nem tudta, hogy én idegen vagyok"?

Közben megérkezett a révész és szólította Taylort, hogy szálljon be. Ő azonban előzékenyen így szólt ellenségéhez: "Tessék, kérem, szálljon be előbb"! A kínai nagyon elcsodálkozott, hogy Taylor ilyen udvarias volt, s ezt kérdezte: "Hol tanulta ön ezt"?

Most aztán alkalmat nyert Taylor arra, hogy bizonyságot tegyen arról a Megváltóról, akinél az ember igazi szelídséget tanul. Mielőtt elérték volna a másik partot, a kínai úgy sírt, mint egy gyermek.

Örömmel fogadta el az Úr Jézusról való bizonyságtételt.

Mi történt volna, ha Taylor kemény szavakkal rátámad erre az emberre? Csak dühösebb lett volna, s ez talán Taylor életébe is kerülhetett volna.

Mi győzte le a kötekedő embert? Isten emberének szelíd beszéde.

Hányszor próbáljuk a kemény szíveket a törvény kalapácsával megpuhítani! Nem sikerül.

Az örökkévalóságban meg fogjuk látni, hogy hány kemény szív lágyult meg a szelíd beszéd által.

A Péld. 10,19-ben azt olvassuk: "Aki megtartóztatja ajkait, az értelmes. Választott ezüst az igaznak nyelve".
 

   

Isten asztaláról-Varga László

   "Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni."      Zsidók 13,8-9

A hitetlenség nem tud uralomra jutni. Az ember úgy van megteremtve, hogy nem tud élni a hitnek, a természetfelettinek valamilyen elfogadása nélkül. Ezért az ateizmus agymosása soha nem győzhet. De felelőtlenségre tanít, és ez megfertőzheti a hitet. Krisztus tanítása nem valami kényelmes elmélet. Határozott meggyőződést, felelősséget, cselekvést, a rossz ellen kemény harcot követel, ez pedig kellemetlen a kényelemre és felelőtlenségre vágyó embernek. Annyi kellemes, szépnek tűnő tanítás kering körülöttünk, elkerülhetetlen, hogy el ne gondolkozzunk tanításaik felett. A lélekvándorlás: ha nem teszem meg most, ráérek majd a jövő életemben. A spiritizmus: miért várjak, már most találkozhatok a halottakkal. A horoszkópok: nézem a csillagokat, majd azok megmondják, mit tegyek. Szép, különös szertartások gyönyörködtetnek. És egyik sem követel tőlem semmit. Közben szépen elkábulunk, és észre se vesszük, hogy elvész a jövőnk. Krisztus ma és mindörökké ugyanaz: életet követel, és életet ad. Aludni akarunk, vagy élni, teljes értékű életet? Nem vagyunk a magunké. Arra hallgassunk, aki egész életünket kéri, és egész életet ígér.
 
Krisztusom, a Tied vagyok. Ismerlek, tudom, hogy nem változol. Minden korban csak az lehet boldog, csak az halad a Te országod felé, aki nagyszerű, igaz, egészséges rendelésedet szolgálja, és ők fogják a jövő igazságát és boldogságát is felépíteni a Te vezetéseddel. Ha erős a hitem, csak mosolyogni tudok a megtévesztő bölcselkedéseken. Jöjj, Uram, vissza közénk, ahogy megígérted! Leplezd le a hazugságot és a megtévesztést, és hozd fel igazságod napját! Rólam se feledkezz meg, formálj bizonyságtevőddé, utad készítőjévé, igazságod szolgájává! Ha gyenge vagyok, erősíts! Engem és az enyéimet fogadd hű gyermekeiddé! Ámen.  

Mindennap az Ige fényében- A HIT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 10,32-11,1 

32 De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. 33 Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. 34 A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. 35 Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. 36 Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. 37 Mert még "egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. 38 Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem." 39 De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk. 1 A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.





"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." (Zsid 11,1)

Ha valamennyit elolvastunk már a Zsidókhoz írt levélből, tudjuk, hogy az Újszövetség messze tökéletesebb, mint az Ószövetség. Az Újszövetség azonban annak ellenére is szövetség. Ez azt jelenti, hogy közösség Istennel az ő Igéje alapján, melyre nekünk hitből fakadó tettel kell válaszolnunk.
Ezért az író a 11. fejezetben áttekintést nyújt nekünk a hit cselekedeteiről. A hitből cselekvő emberek története visszanyúlik a világ teremtéséig, és előrenyúlik Krisztus egyházáig. Isten minden időben szól, és az embernek hittel kell válaszolnia minden időben.
Manapság, talán sokkal inkább, mint bármikor eddig, felismerjük a hit nehézségét és szükségességét. A tudomány módszere mélyen befolyásolja életmódunkat. A tudományos módszer nem fogad el bizonyítékot addig, amíg nem lát, nem vizsgál meg, és nem vizsgál meg kétszeresen valamit. Ez a módszer jó és szükséges az odaillő területeken, de a hit bizonyosságai egészen mások.
A hit egyszerűen azt jelenti, hogy szaván fogjuk Istent, és ennek megfelelően irányítjuk életünket. Az ebben a fejezetben említett férfiak és nők Isten ígéreteire hagyatkoztak, semmi látható bizonyítékuk nem volt arra vonatkozóan, hogy ezek az ígéretek olyan sokat jelentettek nekik, hogy életük egész menetét Isten ezen ígéreteinek a világossága szerint szabályozták.
Azok a dolgok, amelyek a jövőre vonatkoznak ("a remélt dolgok"), már ami a mindennapi tapasztalatot illeti, a hit számára jelenvalók. A külsőképpen láthatatlan dolgok láthatók a hit belső szemeinek. Ez az oka annak, hogy a hit férfi és női alakjai olyan dolgokat cselekszenek, amelyek elképesztőnek, hősiesnek, vagy épp ostobának tűnnek a kívülvalók számára. De bármit tesznek is, annak igenis van értelme a hívő emberek szemében. A hitnek megvan a maga bizonyossága és bizonyítéka, mert a hit komolyan veszi Isten Igéjét.
A hitetlen ember így szól: "Mutasd meg nekem, hogy higgyek." Isten ezt mondja: "Higgy nekem, és látni fogsz." Isten nem azt akarja, hogy ellenőrizzük őt. Azt akarja, hogy bízzunk benne.
 

Krisztus mindenek felett-ÉSZREVÉTLEN SZOLGÁLAT

Oswald Chambers-

"Boldogok a szellemi szegények..." (szellemben koldusok) (Mt 5,3). 
 
Az Újszövetség kiemel olyan dolgokat, amikről mi azt tartjuk, hogy egyáltalán nem számítanak. "Boldogok a szellemi szegények", szó szerint: "boldogok a szellemben koldusok" - ez igazán közhely! Mai igehirdetéseinkben kihangsúlyozzák az akaraterőt, a jellem szépségét - olyan dolgokat, amelyek szembetűnők. A sokszor hallott mondat: dönts Krisztus mellett, olyasmit hangsúlyoz, amiben Urunk sohasem bízott. Nem azt kívánja, hogy döntsünk mellette, hanem hogy adjuk át magunkat neki - és ez valami egészen más. Krisztus királyságának alapvonása a jelentéktelen dolgok természetes kedvessége. Szegénységem az, amiben boldog vagyok. Ha már tudom, hogy nincs erős akaratom és nemes természetem, akkor mondja Jézus: Boldog vagy! -mert ez az a szegénység, amely által beléphetek az Ő királyságába. Úgy, mint jó ember nem mehetek be az Ő országába, csak úgy, mint szegény koldus. Az a kedvesség, ami Isten előtt számít, az öntudatlanság. A tudatosság önhittségből ered, nem keresztyén magatartás. Ha azt mondom: "Szeretném tudni, hasznos leszek-e itt", akkor az Úr érintésének hamvassága azonnal eltűnik. "Aki hisz énbennem... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből." Ha vizsgálgatom, hogy hol és hogy árad ez ki belőlem, már el is vesztettem az Úr érintését. Milyen emberek szoktak leginkább hatással lenni ránk? Nem azok, akik ezt magukról gondolják, hanem akiknek leghalványabb sejtelmük sincs arról, hogy hatással voltak ránk. A keresztyén életben soha nem tudatosan történik a ráhatás. Amint tudatossá válik, elveszti öntudatlan kedvességét, amely Jézus Krisztus érintésére jellemző. Mindig felismerjük, ha Krisztus munkálkodik, mert ott az elcsépelt dolgokban is van valami, ami megihleti az embert.

TANÍTÁSOK-Siessetek és Jöjjetek el ti népek MINDENFELŐL

Így szól az Úr Isten, aki összegyűjti Izrael elszéledt fiait: Még gyűjtök őhozzá, az ő egybegyűjtötteihez! (Ésa 56,8.)

És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománnyal és értelemmel - így szól az Úr. (Jer. 3,15.)
Atyám, juhaidnak maradékát összegyűjtöd minden földről, és visszahozod őket az ő legelőikre, és szaporodnak és megsokasodnak. És pásztorokat rendelsz melléjük, hogy legeltessék őket, és többé nem félnek és nem rettegnek, sem meg nem fogyatkoznak. (Jer. 23,3. 4.)
Te így szólsz szent hatalmaddal: Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugatról egybegyűjtelek. Így szólsz északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza. Hozd meg az én fiaimat messziről, és leányaimat a földnek végéről! (Ésa. 43,5. 6.)
Eljött az idő, hogy minden népeket és nyelveket egybegyűjtsek - így szól az Úr -, hogy eljöjjenek és meglássák az én dicsőségemet. És teszek köztük jelt, és küldök közülük megszabadultakat a népekhez, amelyek rólam nem hallottak és nem látták dicsőségemet; és hirdetik dicsőségemet a népek között. És elhozzátok minden testvéreiteket minden nép közül ajándékul az Úrnak.  
(Ésa. 66,18-20.)

Forrás: Istvanne Gyolai

  http://mindennapiimaim.webnode.hu/konkret-imak/ima-a-gyulekezetert/

Isten műhelyében- Maradj Jézusban

   "Maradjatok énbennem, és én tibennetek! " (János 15, 4)   
 
Először Jézushoz kell jönnünk. Ha megtesszük ezt a lépést, szakítunk addigi életünkkel és Jézusban újra építjük. Elveszítjük magunkat benne és megtaláljuk magunkat őbenne. De benne kell maradnunk! - Benne maradni azt jelenti: szeretetében maradni, amit nekünk ajándékoz. Úgy maradhatunk meg a szeretetében, ha "megtartjuk parancsolatait". A Megváltó szeretetét nem lehet megszerezni engedelmességgel sem, de az engedelmesség útján maradunk meg benne. Jézus maga is az engedelmesség útján őrizte meg az Atya szeretetét. "Megtartom az én Atyámnak parancsolatait és megmaradok az ó szeretetében" (Ján 15, 9-10). Az engedetlenség lazítja és végül megszakítja a kapcsolatot. A gyümölcs egyre kevesebb lesz, végül teljesen elmarad. Előtörnek a régi természet gonosz gyümölcsei. Szeretet helyett megjelenik az irigység, ez a mérges gyümölcs. A szeretet megelevenít, az irigység szétroncsol, mindent szétrág. Az irigy közben maga is mindig szegényebb lesz. Ha Jézusban maradunk, saját énünk nem tud feltörni a maga irigységével és gyűlölködésével.

Az engedelmesség elsősorban a megszentelődésben mutatkozik meg. Minél tisztábbak leszünk, annál bensőségesebb lesz a kapcsolatunk Jézussal. A megszentelődésben való hanyagság, a gonosz testi indulatok iránt való engedékenység visszavetnek. Az Úr Jézus így nem tud akadálytalanul kibontakozni bennünk, a gyümölcs gyéren jelentkezik. Kicsi dolgoknak is súlyos következményei vannak. Ha nem teszünk le valamit, amit Jézus Lelke bűnnek nyilvánít, megszomorítjuk Őt és akadályozzuk életet adó erejének megnyilvánulását. Akkor maradunk Jézusban, ha Igéje bennünk marad, ha benne mozgunk, Őt szemléljük éjjel és nappal. Az ilyen élet a folyóvíz mellé ültetett fához hasonló, amely gyümölcsöt hoz a maga idejében. Konfuciusnak, a kínaiak tanítójának szavait gránitba vésték évezredekkel ezelőtt, hogy megmaradjanak, amíg a világ világ. Jézus szavait kitörölhetetlenül szívünk hústábláira kell írnunk. Ez akkor történik meg, ha vele járunk, beszédét magunkban forgatjuk és fontolgatjuk. Ekkor bontakozhat ki Jézus élete bennünk és hozunk sok gyümölcsöt. Jézusban maradni nem valami bizonytalan érzés, amit valójában még leírni sem lehet. Egyszerűen azon múlik minden, hogy engedelmesek vagyunk-e és a tiszta Igéből élünk-e? 

Isten ígéreteinek tárháza-A sírás éjszakája után örvendező nappal

Charles H.Spurgeon-

„Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. A sírást elviselhetjük egy éjjelen át, de reggel örömre ébredünk" (Zsolt 30,6)

 Egy pillanat Atyánk haragja alatt nagyon hosszúnak tűnik, de azért csak egy pillanat az. Ha megszomorítjuk Szent Szellemét, ne csodálkozzunk, ha haragszik, de ő mégis kész megbocsátani, és hamarasan nem is emlékezik bűneinkre. Mikor már szinte elpusztulunk haragjától, szeretete új életet önt belénk.

Igehelyünk egy másik vidám ígéretet is tartalmaz. Sírással eltöltött éjszakánk örvendező napra virrad. Milyen kegyelem, hogy a hívők fenyítésének időtartama csak ilyen rövid. Az Úr nem szívesen alkalmazza a vesszőt választottaival szemben; egy-két csapás, és nem ver tovább. Az a kegyelem és az öröm, amely a harag okozta sírást követi, bőségesen kárpótol az elszenvedett nyomorúságért.

Jöjj én szívem, zendíts hallelujára; ne zokogd végig az éjszakát, hiszen közel már a hajnal, töröld le könnyeidet. Könnyeid harmatcseppek, amelyek a napsugár közeledtét jelzik. A könnyek megtisztítják a szemet Isten kegyelmének meglátására, és így hozzánk való jósága még kedvesebbé lesz számunkra. A szomorúság éjszakája a sötét árnyék, amellyel szemben még jobban feltűnik a fény.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Testvér vagy vetélytárs?

"Ő, mily szép és gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor. "(Zsolt 133)

 

Áldást és életet csak Istentől kaphatunk mindnyájan. A feltétele azonban az, ha egyetértésben élünk. Miért nehéz a testvéreknek így élniük? Egyrészt mert a testvérét nem maga választja meg az ember, hanem kapja. Másrészt mert ahelyett, hogy saját érdekünkben is egyetértésben élnénk, vetélytársnak tekintjük egymást.

Mikor kezdődött ez? Amikor az első ember szembefordult Istennel, azonnal szembehelyezkedett embertársával is. Az első házaspár egymást vádolja, az első gyermekük agyonüti az öccsét. Nem tudunk egyetérteni, mert mindnyájan ugyanazt akarjuk: minél többet birtokolni, és uralkodni egymáson. Az emberi együttélés: királyok párbaja.

Az egyetértés akadálya, hogy úgy érezzük, a másik tartozik nekünk. Állandóan követelünk valamit. A nemzetek területet követelnek egymástól, a házastársak egy kis figyelmességet, törődést, gyengédséget, egymás testét, pénzét. Várunk elismerést, hogy vegyék észre, mit teszünk egymásért. Számon tartjuk mások adósságát, s közben nő a keserűség a szívünkben, egyre messzebb kerülünk egymástól, sőt egyre inkább szembekerülünk egymással. És elmarad az áldás, és egyre szegényebb lesz az élet.

Mi a megoldás? Ha a baj oka az Istentől való elszakadás volt, akkor vissza kellene találnunk hozzá. Jézus Krisztus lehetővé tette ezt. Isten nem követel tőlünk semmit, mert Jézus kifizette az adósságunkat. Aki ezt a szíve mélyéig átéli, és hittel komolyan veszi, felszabadul arra, hogv megadja másoknak, amivel tartozik, és ne követelje senkitől az adósságát. Az ilyen ember lelkileg gazdag lesz arra, hogy adjon és elengedjen. Ő érzi magát adósnak, aki tartozik: Istennek hálával, testvéreinek szeretettel. Akinek atyja lesz Isten, annak testvére lesz a másik ember.

 

TANÍTÁSOK- Németh Sándor

(NÉMETH SÁNDOR VÁLASZOL TEOLÓGIA) Egyetértek azzal, hogy bizonyos áldásokat csak szellemi harc által tudunk birtokba venni, amihez hatalom és erő is kell. Viszont van egy problémám. Mit kell tenni, ha egy démonikus erő megakadályozza, hogy Istentől át tudjam venni a szükséges erőt? Amíg nem veszek erőt, nem tudok győzni a démonok felett, de amíg nem győzök démonok felett, nem tudok venni erőt? Van ilyen csapda? Mi a kiút ebből? VÀLASZ: Azt gondolom, hogy egy keresztény akármilyen erőtlen, tehetetlen állapotba is kerül, és úgy érzi, hogy nem tud a nyomás ellen semmit sem tenni, nem tud fölszabadulni, akkor is van megoldás. Ilyen nyomás esetében például úgy érzed, hogy „Isten elhagyott”, vagy „már nem szeret az Úr”. Ezek az érzések természetesen nem igazak, hanem a nyomást gyakorló szellemi erők manipulációja, ezért ebben az állapotban, ne arra figyelj, amit érzel. Mindig abból kell kiindulni, amit Isten mond, mert az Ő beszéde sokkal biztosabb, mint a mi érzéseink. Ilyenkor a szellemünket kell legelőször megerősíteni. Ezután előbb-utóbb a lelkünk is erőt fog venni a megerősödött, újjászületett szellemünktől. Amikor az ember nem tudja artikulálni, megfogalmazni, hogy mi a problémája, mert a fenti állapotba került, akkor ilyen helyzetben segít a nyelveken szólás. A Szentlélekkel többek között azért kell betöltekezni, mert Ő Isten szerint esedezik a szentekért, és amikor nem tudjuk, hogy hogyan kellene imádkozni, akkor a segítségünkre siet. A Szentlélek azért adja a nyelvek nemeit, hogy szellemmel imádkozzunk. Egy másik megoldás ebben a helyzetben gyakran, az úgynevezett megvallás, ami azt jelenti, hogy ugyanazt kell mondani, mint Isten. Nem kell szégyellni az Isten Igéjének a kimondását az imakamránkban.
Egy következő eszköz a dicséret: Elkezd az ember énekelni az Úrnak, dicsőíti az Úr személyét. Elkezdi méltányolni a nagyságát, hatalmát, szentségét, hűségét, beszédét, cselekedeteit, így egyszerűen kiénekli az ember magát a problémáiból.
Vannak más szellemi tevékenységek is, amivel az ember ki tud jönni a mocsárból, például böjtölés által, de olyan is van, hogy keresned kell olyan embert, aki éhes az Istenre, és bizonyságot teszel neki Istenről – erről a Jelenések könyve beszél. Nem arra figyelsz, hogy milyen rossz állapotban vagy, hanem arra, hogy milyen szüksége van annak az embernek, és közben megszabadulsz. Tehát a bizonyságtétel által is fel lehet szabadulni a nyomások alól.

Isten csodálatos kegyelme- KÖZELEDVE A MENNY FELÉ

''Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne'' (Kolossébeliekhez 2:6.)

Tanulmányoznotok kell Krisztus életét! Ezt sokkal nagyobb komolysággal tegyétek, mint ahogyan a világi ismereteket tanulmányozzátok, hiszen az örök érdekek sokkal fontosabbak a múlandó, földi dolgoknál. Ha értékelitek az örök dolgok nagyszerűségét és szentségét, akkor a legmélyebb gondolataitokat és legjobb erőtöket annak a problémának a megoldására fordítjátok, amelytől örök jólétetek függhet. Ennek fényében minden más ügy jelentéktelenné válik. Krisztus Jézus példája előttetek áll. Járjatok az Ő nyomdokain. ''A hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet'' (2Péter 1:5). A meghátrálóknak nem szól az ígéret. Az apostol bizonyságtétele a kegyelemben és a szentségben való előmenetelre biztatja a hívőt. Már vallják, hogy az igazság szerint élnek, ismerik a hitet, és az Isteni természet részeseivé váltak. Ha viszont itt megállnak, elveszítik az eddig elnyert kegyelmet… Az igazság élő és működő elv, amely úgy alakítja a szívet és az életet, hogy a hívő szüntelenül felfelé haladjon...

Minden egyes felfelé igyekvő lépésnél az akarat új erőre kap. Az erkölcsi beállítottság egyre inkább hasonlít Krisztus jelleméhez és gondolkodásához. Az előrehaladó keresztény a világi ismeretet meghaladó kegyelemmel és szeretettel rendelkezik, mert a Krisztus jellemébe való Isteni betekintés mélyen megragadja, és így elsajátítja Krisztus tulajdonságait. Az Úrnak a lajtorja felett kibontakozó dicsősége egyedül a folyamatosan felfelé haladó keresztények előtt láttatik meg, azok előtt, akik egyre magasabb és nemesebb célok felé vágyódnak Krisztusban. A mennybe vezető lépéseket egyesével kell megtennünk. Minden megtett lépés erőt ad a következő lépés megtételére. Isten kegyelmének az emberi szívre gyakorolt átalakító munkája olyan hatalom, amelyet csak kevesen értenek meg, mert túlságosan hanyagok ahhoz, hogy megtegyék a szükséges erőfeszítést... Az ember nem érheti fel ésszel, hogy milyen nemes és magasztos kiválóságot érhet el, ha az emberi igyekezetet összekapcsolja annak az Istennek a kegyelmével aki minden bölcsesség és képesség forrása.

Reggeli dicséret-A nyúlon túl

„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek.”

Pál első levele Timóteushoz 1:19

Épp sétához készülődtünk, és betettelek addig a kiságyba, míg összepakoltam a három napra is elegendő csomagot. Legalább 6 darab rugi, mert sosem lehet tudni, ruhapelenka, váltás body, még egy kisnadrág, egy pulcsi, ha hidegebbre fordul, takaró, mert csak meg ne fázz... És a sort még lehetne folytatni sokáig. Hiába, fel kell készülni mindenre. 

Betettelek a kiságyadba, és még azt a korodat élted, amikor körül-belül ott is maradtál, ahova helyeztünk. Hangodat kieresztetted, ha épp nem voltam a látótereden belül. Kezed-lábad vadul kalimpált, forgattad a fejedet jobbra-balra, mert egyre érdekesebbnek találtad a körülötted lévő világot. Így történt, hogy végre sikerült megkaparintanod az alvó nyuszit, szorosan magadhoz ölelted, és a nyúl engedelmesen simult bele karod bilincsébe. Még beszélgettünk egy sort, és te nem eresztetted a játékodat. Így jött el velünk a nyuszi először sétálni. 

Azóta eltelt több mint egy év, de benned még mindig megvan ez a tulajdonság, hogy nehezen ereszted el, amit érdekesnek, fontosnak tartasz, amire szükséged van. Te még sokáig tudod őrizgetni a kis kavicsot, amit a parkban szedtél össze magadnak. Szereted magaddal cipelni a kiválasztott játékodat egy sétára. És szeretsz engem is a közeledben tudni, el sem ereszteni. Jössz utánam, bárhová is megyek az apró lakásban. Felkéredzkedsz főzés közben az ölembe, vagy épp a hátamra a kendőbe. Átöleled a lábamat, miközben teregetek, és alvás közben is szereted érezni a közelségemet. 

Ma azért imádkozom, hogy egy napon így ragadd magadhoz Isten kezét is! Akarva, mert neked kell a közelsége, hiszen senki másra nincs nagyobb szükséged, mint Rá. Szorosan, el nem eresztve, követve és magaddal víve Őt mindenhova az életutad során. 

Azért imádkozom, hogy a belé vetett hited, bizalmad napról napra nőjön, és ez egy olyan természetes dolog legyen az életedben, mint a levegővétel, ami nélkül lehetetlen létezni. Az a vágyam, hogy megtanuld mindig a Jót választani, és őrizni szívedben az igazán fontos dolgokat. 

Ma azt kérem Istentől, hogy segítsen nekem jó példával előtted járni mindebben. Segítsen, hogy olyannak láss engem, aki Nélküle egy tapodtat sem lép semerre. Aki hisz, még ha az egész világ a feje tetejére is áll körülötte. Aki nem enged a Jóból, aki őrzi magában Isten képét, és az Ő elvei szerint dönt minden pillanatban. 

Segítsen, hogy olyan példa legyek számodra, aki biztos hátteret ad neked, hogy hittel, bátran tudj elindulni az élet útvesztőiben Isten oldalán!

 

  szerző: Sz-Cs. Andi

 

Napi Evangélium

A mai evangélium: (Mt 20,1-16a)

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek." Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: "Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?" Azok ezt válaszolták: "Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe!" Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: "Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!" Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: "Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: "Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a

Az egy dénár napi díj a korban megszokott bére a napszámosnak. A példabeszédben jelentheti a teljességet, az örök életet. Ennél többet nem kaphat a szőlőben munkálkodó. Persze tudjuk, minden hasonlat sántít, bár a képből következne, hogy munkámmal megszolgálhatom az üdvösséget, tudjuk, hogy ez az Isten ajándéka számomra, az kiérdemelni saját erőmből nem tudom.
Miért nem voltak a később jövők a piactéren? Nem tudjuk. A gazda újra és újra kimegy, újra és újra küldi az ott ácsorgókat a szőlőbe. Vajon hogyan fogadom a később érkezőket? Milyen sokszor hallhatjuk, bezzeg most, hogy baj van, jön, eddig merre volt? Ugyanakkor nem számolhatunk úgy, hogy majd az utolsó órában odamegyek a piactérre, mert egyrészt nem tudom, mikor lesz az utolsó óra, másrészt nincs arra biztosíték, hogy a gazda jönni fog az utolsó órában.
Ami talán a legmegdöbbentőbb a gazda szava a reklamáló munkáshoz. Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok? A másik jóságát örömmel vesszük, ha felénk irányul. De ha a másik felé, akkor könnyen irigységbe esünk.
Érdemes a mai evangéliumnál kicsit elidőzni, csendet teremtve magunkban és magunk körül!

Károly Rihmer kommentje:   

Több, mint 40 évvel ezelőtt Halásztelken hallottam életem legrövidebb prédikációját ez után a példabeszéd után: „Testvérek! Az Isten igazságtalan. Akinek más véleménye van, szeretettel várom mise után beszélgetésre a plébánián”. (A döbbenetes, hogy még így sem sikerült felráznia híveit, a plébánián csak a Feri atya kedvéért Pestről kilátogató tucatnyi fiatal jelent meg – és „tanultunk” estig).

Még a legközömbösebb ember szeme is felcsillan, amikor arról van szó, hogy esetleg ugyanazért a munkáért több bért kaphat, vagy pláne kevesebb munkáért több bért. Ilyenek vagyunk. Aztán mi is zúgolódnánk: az Isten igazságtalan! Ami minket megbotránkoztat, az Isten szeretete, jósága és viszonyulása az emberhez.
Jézus felfogásában az Isten Országa nem egy felfoghatatlan, virtuális világ. Ő nagyon is valóságosan szeretné látni az övéi világát olyannak, ahol nemcsak szeretnek az emberek, hanem dolgoznak is. A munkájukat is áthatja a szeretet, az irgalom, az osztozás. Ebben a világban – valljuk be – kommunisztikus elvek érvényesülnek. Mindenkinek egyformán jár a fizetség, nem a munka mennyisége, milyensége, az izzadságcseppek vagy a szürkeállomány pusztulásának száma a meghatározó, hanem az, hogy mindannyian emberek vagyunk, egyformán éhezünk, fázunk, egyformán szeretnénk taníttatni gyermekeinket, gondoskodni öregjeinkről.
Isten szabadságára mutat rá Jézus. Éppen az igazságtalannak tűnő bérezés miatti felháborodás által akar rámutatni Isten igazságára, az isteni rendre, az Isten országának a másféle törvényeire. Hogy az Isten másképpen gondolkodik. Jézus világosan helyére teszi azt a gondolkodást, ami már abban a korban is megvolt: a teljesítmény szerinti jutalom. Ez nem munkaverseny, ki mennyit teljesít Istenért, annak nagyobb lesz majd az üdvössége, vagy közelebb jut az Istenhez. (Persze nagyszerű dolog, ha valaki sokat foglalkozik Isten dolgaival. De ez nem jutalom kérdése). A kegyelem nem sütemény vagy kenyér. Minél többet vág le az Isten, és ad másnak, nekünk annál kevesebb jut. Kegyelme határtalan. Jézus úgy mutatta be nekünk a mi mennyei Atyánkat, a mindenható Istent, hogy Ő igazi szeretet, és az Ő ajándékozása szeretetből fakad. Nem a teljesítményeinket bérezi, hanem ajándékokat osztogat. Ezt nem értették már akkor sem, és ma sem értik nagyon sokan. A legvallásosabb emberek között sem értik. Ezért mondta el Jézus ezt a szinte bántóan éles, provokatív példázatot, hogy értsék már meg: ilyen az Isten! Nem könyvelő, aki számon tartja jó és rossz cselekedeteinket, aztán ennek megfelelően jutalmaz vagy büntet. Egyáltalán nem azt adja, ami járna, hanem sokkal többet. Ha annyira ragaszkodunk az igazsághoz, akkor megkaphatnánk – és jaj lenne nekünk. De Ő nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen, és ezért az Ő kegyelme szerint ajándékokat osztogat.

Jézus a szőlőmunkásokról szóló példázatában a tanítványok egy előbb feltett kérdésére válaszol: Mi lesz a jutalmunk? Jézus maga nyíltan beszél arról, hogy lesz jutalom. Az Isten országáért hozott áldozat elnyeri a jutalmát. De az isteni rend, az isteni erkölcsi rend, s az isteni logika szerint. Ezt Isten határozza meg. Nem a tanítványok, s nem mások. Krisztus követése és az Isten országáért hozott áldozat, szolgálat sosem történhet és történik jutalomért. Az áldozat sosem üzleti alku tárgya. Melyik szülő írja a listát: ennyibe került a neveltetésed. A gyötrelmekről meg az átvirrasztott éjszakákról nem is beszélve.
A példabeszéd mondanivalója roppant egyszerű: Isten országának az a jellegzetessége, hogy a jóság, a szeretet felülmúlja az igazságosságot! Ahol úgy viselkednek, mint a szőlősgazda, ott az Isten országa valósul meg. Példabeszéd nélkül Jézus ezt így mondta: „Ha a ti igazságosságotok bőven fölül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, semmiképpen nem mentek be Isten országába” (Mt.5,20). Hogy a gyakorlatban mit jelent ez a fölülmúlás, azt számtalanszor megmutatta, elég csak a hegyi beszédre gondolnunk.

Istenem! Az irigységre való hajlam ott lakik minden ember lelke mélyén. Nem fogjuk fel, hogy egyek vagyunk. Azt nézzük, amit a másik kapott, ahelyett, hogy örömmel hálát adnánk szeretetedért, ajándékaidért. Add, hogy a dolgokat a Te mércéddel és ne a világéval ítéljem meg! Ámen.

Kenneth E. Hagin- HÉT DOLOG, AMIT TUDNOD KELL A SZENT GYÓGYULÁSRÓL: részlet a könyvéből

A GYÓGYULÁS ELNYERÉSÉNEK SZÁMOS MÓDJA TALÁLHATÓ AZ IGÉBEN

Mivel nincs mindenkinek ugyanazon a szinten a hite, Isten hét módot biztosított, hogy testi gyógyulásunkat elnyerhessük Isten Igéjén keresztül. Isten nem hagy minket cserben.
Ha nem tudunk felemelkedni hozzá, az Ő szintjére, akkor Ő fog lejönni hozzánk a mi szintünkre.

(1) HASZNÁLD JÉZUS NEVÉT AZ ÖRDÖGGEL SZEMBEN. KÖVETELD JÉZUS NEVÉBEN, HOGY HAGYJON EL A GYENGESÉG ÉS A BETEGSÉG

Az Apostolok Cselekedeteiben mindenütt azt látjuk, hogy az apostolok nem imádkoztak a betegekért; hanem követelték, hogy a betegek keljenek fel és járjanak.
Amikor Péter és János az Ékes Kapunál a sánta ember felé szolgált (Csel. 3), „követelték” Jézus Nevében (így áll az eredeti görög szövegben), hogy keljen fel és járjon.
Jogod van „követelni” Jézus Nevében az emberek gyógyulását. Nem Istentől követeled ezt, mert nem Ő betegítette meg őket. Azt követeled, hogy az ördög engedje őket szabadon Jézus nevében.
Jézus azt mondta: „Az ÉN NEVEMBEN betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.” (Márk 16,17. 18)
 „Az ÉN NEVEMBEN ők megteszik.” Halleluja, erő van e névben.

Megfigyeltem, hogy amikor a démonokkal foglalkozom, rendszerint azt mondom nekik:
— Követelem a jogaimat Jézus nevében! — azok pedig elfutnak, mintha puskából lőtték volna ki őket.
Félnek és remegnek ettől a névtől, mert Jézus legyőzte őket. A Biblia azt mondja, hogy Jézus nyilvánosan diadalmaskodott felettük. (Kol. 2,15)
Azt is megteheted, hogy veszed Jézus nevét és megtöröd az ördög erejét szeretteid élete felett.
Nem, te nem kényszerítheted őket arra, hogy elfogadják Krisztust — viszont így meg tudod könnyíteni nekik azt, hogy elfogadják Krisztust.

Sokan olyan gyülekezetben nőttünk fel, ahol vallásos agymosást kaptunk újszövetségi tanítás helyett.
Néha én is azon kapom magamat, hogy visszatérek olyan imaszokásokhoz, amiket a gyülekezetben tanítottak nekem.
Nap nap után, éjjel és nappal egyre csak ugyanazért imádkozom, majd hirtelen rádöbbenek: „Na most már elég! Ennél én jobban tudom! Így nem lehet imádkozni. Ez nem fog működni.
A Biblia nem ezt tanítja. Ez csupa vallásos szemét!”

Ismerjük meg azt, ami hozzánk tartozik.
 Tudnunk kell, hogy Jézus neve éppúgy megillet minket, a mi nemzedékünket, mint az első századbeli keresztényeket. Dicsőség Istennek, jogunk van használni ezt a nevet.Pontosan annyi erő van Jézus nevében, mint amennyi Jézusban volt, amikor Ő itt járt a földön.
Gyógyulás van ebben a névben.
Szabadulás van ebben a névben.
Ez a név a miénk, de csak akkor fog működni, ha használjuk.
Jézus neve az a KULCS, mely megnyitja az ajtót a lehetetlenhez.
Jézus neve az a KULCS, mely megnyitja az ajtót a természetfelettihez.
Nem az én nevem. Nem a te neved. Az Ő neve.
Emlékszel, mit mondott Péter az összegyűlt tömegnek, miután a sánta ember meggyógyult az Ékes Kapunál?
„Mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mireánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy istenfélelmünkkel műveltük volna azt, hogy az járjon?” (Csel. 3,12) Nem ők tették.
Nekik nem volt semmiféle erejük.
— Na, igen, de ők apostolok voltak — mondja most erre valaki.
Lássuk Péter magyarázatát:
Apostolok Cselekedetei 3,16.
Az Ő nevében [a Jézus nevében] való hit által erősítette meg az Ő neve ezt… [és] adta neki ezt az épséget mindnyájatok szeme láttára.
Dicsőség az Úrnak! Halleluja! Ez a név a miénk. Használjuk!

(2) IMÁDKOZZ GYÓGYULÁSÉRT AZ ATYÁHOZ JÉZUS NEVÉBEN

János 16,23. 24. És AZON A NAPON nem kérdeztek majd engem semmiről.
 Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az ÉN NEVEMBEN, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az ÉN NEVEMBEN: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen.
Jelöld meg ezeket a verseket a Bibliádban. Ne engedd, hogy ezek az Igék eltávolodjanak tőled.
Amikor Jézus azt mondta: „azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről”, melyik napról beszélt?
Arról a napról beszélt, amelyben jelenleg élünk. Az Atyához való imádkozás Jézus nevében a mi örökségünk MOST — ezen a napon.
Jézus ezt közvetlenül azelőtt mondta, mielőtt kereszt-halált halt, feltámadt a halálból, felment a magasságba és leült az Atya jobbjára, ami után egy új nap virradt fel, mi pedig beléptünk az új szövetségbe.

Figyeljük meg, mit mond a 16,24: „Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben.”
A mostanáig azt jelenti, hogy mindezidáig — eddig az időig — ti nem imádkoztatok az én nevemben.
Tudnunk kell, hogy semmi értelme nem lett volna, ha a tanítványok vagy bárki más Jézus nevében imádkozott volna az Atyához, amíg Jézus a földön élt, mert az ó szövetség alatt az Ábrahám, Izsák és Jákób Istenéhez imádkoztak.
Továbbá, amikor Jézus itt járt a földön, még nem kezdte el az Ő közvetítői (főpapi illetve közbenjárói) szolgálatát az Atya jobbján, így semmi értelme sem lett volna az Ő nevében imádkozni.
Ám közvetlenül elmenetele előtt Jézus megváltoztatta a tanítványok imádkozási módját.
Az átmeneti időszak alatt, amikor az ószövetség már a vége felé haladt és közeledett az új szövetség, Jézus azt az imát tanította a tanítványoknak, amit mi „Miatyánk”-nak nevezünk.
Nem nekünk tanította, hogy így imádkozzunk — elgondolkodtál már valaha is ezen?
Az Ő tanítványainak tanította, hogy így imádkozzanak.
Én nem azt mondtam, hogy a „Miatyánk” nem egy csodálatos ima. Nem azt mondtam, hogy nem tanulhatunk ebből az imából — mert sokat tanulhatunk belőle. De hol szerepel benne Jézus neve? Egyáltalán nem Jézus nevében imádkoztak, igaz? Semmit sem kértek Jézus nevében, igaz?
Az új szövetség Gyülekezete nem így imádkozik!
Ez az ima nem felel meg az új szövetség követelményeinek.
Éppen itt, a János 16-ban van valami, amit világosan meg kell értenünk: Közvetlenül elmenetele előtt Jézus megváltoztatta az imádkozás módját.
Az új szövetség alatt, mely Isten és a Gyülekezet között köttetett meg, nekünk Jézus Krisztus által kell Isten elé járulnunk. (Az egyik ok, ami miatt sok mindenről lemaradtunk: úgy próbáltunk imádkozni, ahogy azt az ó szövetség idején tették.)
Figyeljük meg, Jézus azt is mondta: „KÉRJETEK és MEGKAPJÁTOK, hogy a ti örömetek teljes legyen”. Természetesen ez mindenféle imára vonatkozik, de vonatkozik arra is, amikor gyógyulásért imádkozunk. Hogyan lehetne teljes az örömöd, ha a szeretteid betegek otthon? Ez így lehetetlen lenne, igaz?
Ha több imánkra jönne válasz, akkor nagyobb lenne az örömünk. És ha nagyobb öröm ragyogna rajtunk, akkor több embert vezetnénk üdvösségre.
A gyógyulásról is szó van itt. Jogunk van gyógyulást kérni Jézus nevében. Isten valóban meghallgatja és megválaszolja az imádságot.

(3) IMÁDKOZZUNK EGY AKARATTAL A MÁTÉ 18,19 ALAPJÁN

Máté 18,19. 20. …ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön, bármely dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az ÉN NEVEMBEN, ott vagyok közöttük.
Gyakran kiragadjuk a 18,20-at a szövegkörnyezetéből és kizárólag a gyülekezeti összejövetelekre alkalmazzuk, pedig valójában az Ige nem erről beszél itt.
Látnod kell, hogy a 18,19 és a 18,20 összetartozik.
A 18,20 jelentése: Ahol jelen van két ember, aki egy akaraton imádkozik, Jézus ott van közöttük és gondoskodik arról, hogy megtörténjen, amiben megegyeztek.
Jézus itt nem a gyülekezeti összejövetelről beszél, bár Ő jelen van a gyülekezeti összejöveteleken.
Ha két ember egy akaraton van, és Jézus nevében követeli szerettei gyógyulását, imáikra egész biztosan megjön a válasz, mert Istennek gondja van arra, hogy az Ő Igéjét beteljesítse.
Az Ige azt mondja: „ketten közületek a földön.” Nem azt mondja, hogy ketten közületek a mennyben. Csupán két ember. Ez teljesen „testközelbe” hozza a dolgot: oda, ahol mi vagyunk.
A „bármely dolog”-ba pedig beletartozik a gyógyulás is, nemde?
Ez a két ember lehet férj és feleség. Feleségem és én csodálatos válaszokat kapunk a közös akaraton elmondott imáinkra.
Mondanak nekem ilyeneket:
— Hagin Testvér, mi megpróbáltuk ezt, és nem működött.
Mi viszont nem megpróbáltuk, hanem megtettük! Jézus nem azt mondta, hogy ketten próbáljanak meg egy akaraton lenni, azt mondta, hogy tegyék meg.
Olykor természeti módon gondolkodunk és elképzeljük: ha elég embert — mondjuk ezer embert — rá tudnánk venni arra, hogy egy akaraton legyenek; talán ha tízezren imádkoznánk, az igazán eredményes lenne! Ez emberi okoskodás. Isten azt mondta, hogy két ember elegendő a feladathoz. Soha nem említi, hogy kettőnél többre van szükség. Ő nem mondta azt, hogy az egész gyülekezetnek egy akaraton kell lennie (akkor sem tudnál egy egész gyülekezetet rávenni arra, hogy egy akaraton legyen, ha az életed múlna ezen). Ha viszont ketten egy akaraton vagytok, semmi másra nincs szükség.
„Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön, bármely dolog felől, amit csak kérnek…, MEGADJA NÉKIK az én Mennyei Atyám.” Jézus nem azt mondta, hogy talán megadja nekik.
Nem azt mondta, hogy ez egy lehetőség. „MEGADJA NÉKIK az én Mennyei Atyám.”
Nos tehát: ez vagy így igaz, ahogy van, vagy hazugság, én viszont hiszem, hogy Jézus az igazságot mondta!
Sokszor megtörténik, hogy az emberek odajönnek hozzám az összejövetel után és megkérnek, hogy egy akaraton imádkozzam velük anyagi, testi és szellemi szükségleteikért.
Megfogom a kezüket és imádkozom. Azért fogjuk meg egymás kezét, hogy érzékeltessük azt a tényt, hogy a szellemünk egy akaraton van. Megegyezünk, hogy ez a szükséglet már be van töltve — nem be lesz töltve, mert az nem hit, az jövő idő lenne, ami reménység lenne, nem pedig hit. 
Megegyezünk, hogy a szükséglet már be van töltve, ezért dicsérjük Istent, mert egy akaraton vagyunk abban, hogy ez meg fog történni. Hit által ebben a pillanatban már megvan, és úgy tekintjük, hogy már meg is történt.
Miután így imádkoztam, kinyitom a szemem és megkérdezem:
— Testvérem, akkor ez már el is van intézve?
Tízből nyolcan azt mondják erre:
— Hagin testvér, én nagyon remélem, hogy igen.
Erre kénytelen vagyok azt mondani nekik:
— Nem, nem, nincs. Nincs elintézve. Én hiszek, te pedig csak reménykedsz. Nincs köztünk egyetértés ebben. Ez így nem működött.
Nincs értelme annak, hogy Istent vádoljuk és olyan fényben tüntessük fel a Bibliát, mintha nem működne. Barátaim, ha ez nem működött, akkor mi nem működtettük — mert Jézus Krisztus nem hazudhat. Be kell ismernünk, hogy „én nem tettem meg”, és ki kell igazítanunk magunkat.
Ezt tette egy fiatal pünkösdi evangélista is az 1930-as évek elején, amikor tuberkulózisban haldoklott. Ő maga mesélte el nekem a történetet.
Már nem tudott felkelni az ágyból és mindkét oldalon vérzett a tüdeje. Családjával együtt ki kellett költözniük apósa farmjára.
Történt egy napon, hogy apósa kint szántott a mezőn, felesége és anyósa pedig a ház mögött végezték a nagy-mosást.
Ez a fiatal evangélista annyi erőért könyörgött Istenhez, hogy fel tudjon kelni az ágyból és eljusson a negyed mérföldnyire lévő kis fás és bokros részhez.
Eltökélte a szívében: Addig fogok imádkozni, amíg ki nem imádkozom és Isten meggyógyít, vagy amíg holtan nem találnak. Vagy ez, vagy az.
Elért a kis fás részhez és kimerülten összeesett. Még ha akart volna, akkor sem tudott volna segítségért kiáltani. Senki sem tudta, hol van.
— Csak akkor fognak rád találni, amikor majd a dögevő madarak nyomra vezetik őket — erről biztosította őt az ördög.
— Na és akkor mi van, ördög? — felelte. — Pontosan ezért jöttem ki ide.
 Amint egy kicsit visszanyerem az erőmet, addig fogok imádkozni, míg meg nem gyógyulok vagy meg nem halok itt helyben.
„Majd ahogy ott feküdtem — mesélte — és erőt próbáltam gyűjteni az imádkozáshoz, elgondolkodtam ezen: Bármerre is jártam, mindenütt kértem, hogy imádkozzanak a gyógyulásomért. Emberek százai imádkoztak értem. Emberek ezrei imádkoztak már értem. Amerika minden gyógyító evangélistája rám tette már a kezét. Mindenki imádkozott már értem…
Ó, jaj! Ha mindezeket az imákat összeszámoljuk, ez több száz óra imádságot jelent.
 Isten használja a gyógyító evangélistákat — és mindezek a nagy hitemberek imádkoztak már értem kézrátétellel.
Ekkor végre beláttam: Istenem, elrontottam! Egyáltalán nem fogok imádkozni. Nincs értelme annak, hogy imádkozzam. Már látom, hogy hol tévedtem. Nem is kellett volna ezeket az imákat kérnem!
Azzal próbálkoztam, hogy mások imádkozzanak értem. Megpróbáltam rávenni Istent arra, hogy adjon meg nekem valamit, amiről Ő azt mondja, hogy már az enyém!
A Biblia azt mondja, hogy én meggyógyultam. Uram, én itt fogok feküdni a hátamon és dicsérni foglak Téged. Addig foglak dicsérni Téged, amíg a gyógyulásom valóságba nem jön.”
Így folytatta: „Először csak halkan suttogtam:
— Dicsőség az Úrnak. Dicsőség Istennek. Halleluja. Köszönöm Jézusom.
Miután vagy tíz percen keresztül suttogtam, hogy „Köszönöm Jézusom”, lett annyi erőm, hogy könyökömet a földre támasztva felemeljem kezemet, és így dicsérjem Istent még úgy tíz percig. Ekkorra már annyi erőm lett, hogy rendesen felemeljem kezeimet, és a hangom is felerősödött.
Két óra elteltével pedig már felállva kiáltottam, hogy:— Dicsőség Istennek!
Olyan hangosan, hogy valaki mérföldekről meghallotta a hangomat.
Látjátok, amikor ez a férfi elkezdett egyetérteni azzal, amit Isten Igéje mond és cselekedett is Isten Igéje alapján, eredményt ért el!

(4) KENJÜK MEG A BETEGEKET OLAJJAL A JAKAB 5,14 ALAPJÁN

Jakab 5,14. 15. Beteg-e valaki közületek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki.
Az első századi hívők még nem rendelkeztek az írott Újszövetséggel. Bizonyos levelek jártak gyülekezetről gyülekezetre, de Bibliájuk még nem volt, amit úgy tanulmányozhattak volna, mint mi.
Így nem tudták, amit Péter írt Isten Szelleme által: „Akinek sebeivel GYÓGYULTATOK MEG.”(1Pét. 2,24) Mi azonban tudjuk ezt.
Ha mégis egészségben tudtak élni, mennyivel inkább egészségben kellene élnie a mi nemzedékünknek, akik rendelkezünk mindezzel a tudással!
Közöttünk valóban nem szabadna betegeknek lennie — ha mégis „beteg valaki közületek”, itt Jakab egyértelműen a Gyülekezethez szól, mert azt mondja: „hívja magához a gyülekezet véneit.”
Hála Istennek, még ha az emberek el vétik is, és bűnt követnek el, van számukra segítség. Figyeljük meg, hogy azt mondja Jakab: „ha bűnt követett is el, megbocsáttatik neki.”
A gyülekezet tagjai túl gyakran elvárják a vasárnap este üdvösségre jutott emberektől, hogy szerda estére teljesen felnövekedjenek szellemileg — pedig ők maguk sem váltak éretté egy nap alatt.
Nem, ők még csak csecsemők. A Biblia azt tanítja, hogy van hasonlóság a testi és a szellemi növekedés között:
1Péter 2,2. Mint most született csecsemők, az Ige tiszta, hamisítatlan teje után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek.
Mi azonban nagyon ostobán viselkedtünk ezen a téren — és Isten ezért felelősségre fog vonni minket. A mi hitünkön kellene hordoznunk ezeket a szellemi csecsemőket, és ezt mindaddig tehetjük, amíg valóban szellemi csecsemők.
A természetes életben a csecsemőknek gondoskodásra van szükségük. Ők semmit sem tudnak tenni önmagukért. Viszont valaki szereti őket, ezért táplálja, öltözteti őket és gondoskodik róluk. Ha megfelelően gondoskodnak róluk, fel fognak növekedni és meglesz ennek az eredménye.
Egyszer összejöveteleket tartottam egy texasi pásztornál — és szégyellem, hogy olyan ostoba lehet valaki Texasban, mint az a szegény pásztor volt.
Egy szombat este előrehívtam az embereket, és harminckilencen jöttek előre.
Volt közöttük hét házaspár is, harminc év körüliek. Ez hét családot jelentett. Még nem volt üdvösségük. Csodálatos lehetőség volt ez a számukra.
Az alkalom után megkérdeztem a pásztortól:
— Elkérted ezeknek az embereknek a nevét és címét, hogy kapcsolatban tudj maradni velük?
— Ó, dicsőség Istennek, — válaszolta, — én hiszem, hogy ha kaptak valamit, akkor vissza fognak jönni.
— Kérdezni szeretnék tőled valamit — mondtam. — Ez alatt az összejövetel alatt a lányodnak kisfia született. Tegyük fel, hogy elmész hozzá és azt mondod: „Eljöttem megnézni a fiút. Hol van?”
A lányod azt felelné: „Ja, úgy gondoltuk, ha hiányzunk neki, egy idő után úgy is hazajön majd.”
Majd azt mondtam ennek a pásztornak:
— Az én időm túl drága ahhoz, hogy ébredési össze-jöveteleket tartsak egy idiótánál.
 Holnap este befejezem az összejöveteleket. — És úgy is tettem.
Isten minden gyülekezetet felelősségre fog vonni azokért a csecsemőkért, akik az oltáraik körül születtek be a Királyságba. Amikor az emberek visszaesnek, készek vagyunk bírálni őket, pedig gyakran mi tehetünk arról, hogy visszaestek.
Jakab pontosan erről beszél itt. Ezek az emberek nem tudnak cselekedni önmagukért, ezért kell hívatniuk a gyülekezet véneit, hogy ők imádkozzanak értük és kenjék meg őket olajjal az Úr nevében, és ha bűnöket követtek is el — még ha el is rontottak dolgokat — bocsánatot nyerhetnek bűneikre és meggyógyulhatnak.
A következő történetet gyakran használom ennek érzékeltetésére.
Egy reggel borotválkozás közben Isten Szelleme szólt hozzám és azt mondta:
— Azt akarom, hogy menj el E. házába, mert elhibázott valamit, és most azt hiszi, hogy Isten már nem szereti őt, mivel bűnt követett el. Többé nem akar visszajönni a gyülekezetbe.
Borotvahabbal az arcomon kimentem feleségemhez és azt mondtam neki:
— Drágám, mielőtt elmegyek bevásárolni neked a boltba, el kell mennem E. házába.
Épp most mondta nekem az Úr, hogy ő elhibázott valamit — kijött a béketűrésből és olyan dolgokat mondott, amit nem lett volna szabad — az Úr meg szólt nekem, hogy menjek el hozzá és segítsek neki.
Visszamentem, hogy befejezzem a borotválkozást, mire betoppant E. felesége, és sírva kérte:
— Ó, Hagin testvér, kérlek gyere el és látogasd meg. Tegnap a munkahelyén kijött a sodrából és sok olyan dolgot mondott, amit nem lett volna szabad. Visszajött a régi hátfájása, és otthon fekszik az ágyban. Azt mondja, hogy soha többé nem jön el a gyülekezetbe. Azt hiszi, hogy Isten már nem szereti őt, mert bűnt követett el.
— Majd hozzátette: — Ne mondd meg neki, hogy itt jártam, mert nem örülne neki.
— Az Úr épp most szólt hozzám ezzel kapcsolatban. — feleltem. — Megkérdezheted a feleségemet. Az előbb meséltem el neki.
Elmentem a házukhoz, bekopogtam az ajtón és fel-ismertem E. hangját, amint azt mondja:
— Szabad.
E. annyira zavarban volt, hogy fejére húzta a takarót. Hallottam, ahogy sír. Letérdeltem az ágya mellé és én is elkezdtem sírni.
Lehúztam róla a takarót, amibe görcsösen kapaszkodott, egyszerűen átkaroltam, és ezt mondtam: — Az Úr szólt nekem és azt mondta, hogy jöjjek el ide és segítsek neked, mert elhibáztál valamit.
Megint sírni kezdett. Azt mondta:
— Hagin testvér, valami rossz dolog történt a munkahelyemen. Nem emlékszem, hogy valami rosszat mondtam volna, de néhány ember szerint káromkodtam. Ha így is volt, én nem tudok róla. Megmondtam hát a feleségemnek, hogy többet nem megyek el a gyülekezetbe.
Az Úr nem szeret engem.
Azt mondtam:
— Nem így van, Ő szeret téged, és mi is szeretünk téged, és Ő küldött engem ide, hogy segítsek neked — ez is bizonyítja, hogy Ő szeret téged. És nem fogjuk megengedni az ördögnek, hogy becsapjon téged!
Erre azt mondta: — Szörnyen fáj a hátam!
Rátettem a kezem a hátára és azt mondtam:
— Drága Istenem, Te szereted őt. Tudom, hogy Te szereted őt. Azért küldtél ide, hogy segítsek neki, és azt akarom, hogy azonnal gyógyítsd meg őt, és bizonyítsd be neki, hogy szereted.
Hirtelen, mintha puskából lőtték volna ki, felugrott és azt mondta:
— Teljesen elmúlt! Teljesen elmúlt!
Majd újra sírni kezdett, de már másként. Ezt mondta:
— Az Úr tényleg szeret engem, igaz?
— Igen, szeret — válaszoltam.
És ezzel E. visszatért az Úrhoz, és visszajött a gyülekezetbe.
Nos, az Úr még egyszer elküldött hozzá — akkor már talán egy hónapos lehetett, és mit is várhatnánk egy hónapos csecsemőtől?
Örülök, hogy Isten gondoskodott a csecsemőkről. Ha te magad még nem tudod megtenni, Ő gondoskodott arról, hogy hol találj segítséget.
Beteg valaki közületek? Rajta, hívja magához a gyülekezet véneit.

(5) FOGADD EL A GYÓGYULÁST KÉZRÁTÉTEL ÁLTAL!

Márk 16,15–18. (A Nagy Megbízatás) És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.
Ezt mondta Jézus, amikor a nagy megbízatást adta: „Betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.” (16,18) A kézrátétel egy másik módja annak, ahogy a betegek megkaphatják a gyógyulást. Ez a Gyülekezet joga ma.
Ki teheti rá kezét az emberekre? Minden hívő. Mind-azok, akik hiszik az Evangéliumot. Figyeljük meg, mit mond a szövegrészünk: „akik hisznek… betegekre vetik kezüket.” (17,18)
Az eredeti görög szerint: „azok, akik hisznek, kezeiket betegekre fogják tenni és azok meggyógyulnak.”
Nem, Jézus nem mondta, hogy nekünk kell meggyógyítanunk a betegeket. A kezünket kell rájuk tenni, és hinnünk kell Istenben.
Minden keresztény gyakorolhatja ezt. A szülőknek gyermekeikre kellene tenni kezüket, ha azok megbetegszenek. Egy anyának megvan a joga, hogy gyermekeire tegye kezét, ha hívő. Nem kellene senki mást hívatnia. Nekünk megvan az a jogunk, hogy egymásra tegyük kezünket.
A Biblia azt mondja, hogy: „Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (Jakab 5,16)
Időnként elrontjuk azzal, hogy elvárjuk Istentől, hogy Ő csakis egyféle módon lépjen.
Összhangba kellene kerülnünk Istennel azáltal, hogy hallgatunk rá és figyelünk arra, hogyan vezet minket az adott pillanatban, majd azt a módot használjuk, ahogyan Ő indít.
Egyszer véletlenül meghallottam, amint egy pásztor azt mondta a másiknak:
— Meg kellene hívnod Hagin testvért, hogy tartson nálatok összejöveteleket.
Amióta a gyülekezetünkben járt, fele annyiszor sem hívnak betegekhez, mint azelőtt. Nem arról van szó, hogy az emberek nem hívnak fel; hanem arról, hogy elfogadják a saját gyógyulásukat. Bizonyságot tesznek a gyülekezetben arról, hogy imádkoznak és Isten meggyógyítja őket. Teljesen el vannak ragadtatva.
Nos, hála Istennek, tehetünk valamit önmagunkért. Növekedhetünk. Amikor megtanulunk Istenben hinni és imádkozni, akkor elmehetünk és segíthetünk másoknak.
Amíg azonban arra van szükségünk, hogy valaki más imádkozzon és higgyen helyettünk, addig csak terhet jelentünk mások számára ahelyett, hogy segítségükre lennénk.
Néhány ember azonban még nem jutott el arra a szintre, hogy saját maga el tudja venni a gyógyulását. Ha úgy találod, hogy te is közéjük tartozol, akkor se add fel. Cselekedj a hit alacsonyabb szintjén. Legyél te az, akiért kézrátétellel imádkoznak, és fogadd el ily módon gyógyulásodat. Isten segíteni akar neked.
A Biblia azt mondja: „betegekre vetik kezeiket.” Nem határozza meg, hogy kik azok a betegek; egyszerűen csak azt mondja, hogy betegek. „Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik” az Írás szerint: „betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.”
Bármely hívő ráteheti kezét a betegekre, mintegy a hit kiindulópontjaként. Ez az a pont, ahol elkezded hinni, hogy megkapod a gyógyulásodat.
Sokan megkérdezik tőlem:
— De Hagin testvér, mi van akkor, ha nem gyógyultam meg?
Azt válaszolom erre:
— Ha meggyógyultál volna, akkor nem kellene hinned ebben. Ha már valóságba jött volna, akkor tudnád ezt, igaz?
Ha viszont megteszed a hitnek azt a lépését, hogy mindezt már megtörténtnek tekinted, akkor meg is fogod kapni, mivel a Márk 11,24 így határozza meg a hit imájának alapelvét:
Márk 11,24. Amit csak kértek imádságotokban, higgyétek, hogy mindazt már megnyertétek, és meglészen néktek.
Hidd, hogy megkaptad a gyógyulásodat, és mi fog történni? Meglesz neked! Látjátok, csak azutánkapjuk meg, miután hittük.
Amikor fiatalon babtista prédikátorrá lettem — még mielőtt megkeresztelkedtem volna a Szent Szellemben — egy hétfő reggel arra ébredtem, hogy arcom egyik fele lebénult. Meg sem mozdult.
Addig csak én imádkoztam saját magamért, mert nem ismertem senki mást, aki imádkozott volna értem, viszont megtudtam, hogy építettek egy gyülekezetet a városunkban, aminek neve Teljes Evangéliumi Sátor volt, és ezek az emberek hittek a szent gyógyulásban.
Azt mondtam magamban: „Elmegyek hozzájuk szerda este, és megkérem a pásztort, hogy kenjen meg olajjal.” Abban a pillanatban, ahogy megkent és imádkozott értem, felemeltem kezeimet és azt kiáltottam:— Köszönet Istennek, elmúlt!
Ezt hitben mondtam ki. Tudtam, hogy mit kell mondani. Baptista voltam — és semmit sem tudtam a Szent Szellemről — viszont tudtam valamit arról, hogy mi a hit.
Nekem ez volt a kiindulási pont, amikor a pásztor rám tette a kezét. Azon a ponton kezdtem hinni, hogy „megkapom a gyógyulásomat”. Nem éreztem, hogy meggyógyultam volna.
Nem úgy néztem ki, mint aki már meggyógyult.
De nem a látás vagy az érzések alapján jártam. Aszerint tettem, amit hitem.
Így tudjuk meghatározni ezt a kiindulási pontot: ez az a pont, amikor felszabadítod a hitedet és elkezdesz hinni a gyógyulásodban.
Valahol el kell kezdened. A futó sohasem tudná lefutni az adott távolságot, ha nem lenne egy hely, ahol elindult. Kell lennie egy kiindulási pontnak. A te kiindulási pontod lehet az, amikor valaki rád teszi a kezét. Ez lehet az a pont, amikor elkezded hinni: „Megkapom a gyógyulásomat.”
A gyülekezeti tagok kérdezgették:— Az Úr tényleg meggyógyított téged, Kenneth?
— Valóban megtette — feleltem.
Ráfelelték:
— Hát, nem úgy nézel ki, mint aki meggyógyult. Hogy érzed magad?
— Nincs semmi különbség.
— Nos, ha ugyanúgy nézel ki és nem érzed, hogy meggyógyultál, és mi is látjuk, hogy nem úgy nézel ki, mint aki meggyógyult, akkor miből gondolod, hogy te már meggyógyultál?
— Én nem gondolom, hogy meggyógyultam, hanem tudom — feleltem.
Tisztán kell látnunk, hogy a hit tudást jelent.
Voltak emberek, akik azt mondták nekem:
— Nekem több eszem van ennél.
Én meg azt mondom nekik:
— Hát, csak menj és boldogulj a gyógyulásod nélkül.
Ugye, látod, hogy az arcom teljesen rendbe jött? Megkaptam. Megkaptam a gyógyulásomat.
Tudtam, hogy amit Jézus mondott, az igaz. Tudtam, hogy ha hiszem, hogy megkaptam, akkor meg is fogom kapni. Tudtam, hogy ha valóban hiszem, akkor ki is fogom mondani azt, hogy hiszem.
Nem azt mondom ki, hogy: meg fogom kapni (a jövőben), hanem azt, hogy megvan (a jelenben).
Egyszer elküldték egy tulsai teljes-evangéliumi gyülekezet segédpásztorát, hogy imádkozzon a gyülekezet egy tagjáért, aki olyan beteg volt, hogy nem tudott eljárni dolgozni.
Így mesélte nekem: „Hallottalak téged prédikálni, így megkentem ezt a férfit olajjal, rátettem a kezeimet és elkezdtem imádkozni, amikor hirtelen, gondolkodás nélkül, abbahagytam az imát és azt kérdeztem— Mit fogsz csinálni holnap?
— Ágyban leszek — válaszolta a beteg.
— Na, akkor nem érdemes folytatnom az imát — azzal be is fejeztem.
— Az egészből semmit sem hiszel — mondtam neki.
Kissé elgondolkodott, és azt mondta:
— De hát ez az igazság, vagy nem?
Megkérdeztem tőle:
— Mikor fogsz meggyógyulni?
— Hát — mondta ő —, amikor megkensz olajjal, amikor rám teszed a kezeidet és imádkozol, akkor.
A férfi odafordult feleségéhez és még mielőtt befejeztem volna az imát azt mondta
— Hívd fel a főnököt, és mondd meg neki, hogy holnap bemegyek dolgozni.
Majd imádkoztam érte — mondta a pásztor —, és dicsőség Istennek, másnap már ott is volt a munkahelyén.”
Egyszer egy összejövetelen egy asszony felszaladt az emelvényre hozzánk, és azt mondta:
— Pásztor és Hagin testvérem, azonnal imádkozzatok értem.
A pásztor felelt neki:
— Hamarosan gyógyító összejövetelünk lesz. Én majd prédikálni fogok a gyógyulásról, Hagin testvér pedig az alkalom végén imádkozni fog kézrátétellel a betegekért. Nem kell sokat várnod rá. — A dicsőítés már el is kezdődött addigra.
— Igen, igen — mondta az asszony —, de én azt szeretném, hogy te és Hagin testvér most tegyétek rám a kezeteket, mert hazamegyek és már fekszem is az ágyba!
Lett volna bármi értelme, hogy kézrátétellel imádkozzunk ezért az asszonyért? Ő már megvallotta, hogy úgysem fog működni.
Azt mondja a Biblia, hogy amikor imádkozol, hidd, hogy megkaptad és meglesz neked.
A kézrátétel az a kiindulási pont, amikor felszabadítod a hitedet. Ekkor kezdesz el hinni.
Kezeimet ráteszem az emberekre mintegy az ő hitük kiindulási pontjaként. Van azonban még egy szellemi törvény, ami szintén gyógyulást hozhat. Ez pedig az érintkezés és közvetítés törvénye.
Isten felkenhet valakit az Ő akarata szerint gyógyító erővel, hogy szolgáljon a betegek felé. És amikor az illető ráteszi kezét a betegekre, engedelmeskedvén ennek a szellemi törvénynek, ahogy a felkent kezek a beteghez érnek KÖZVETÍTENI fogják Isten GYÓGYÍTÓ EREJÉT.
A hívőnek is hitet kell gyakorolnia ahhoz, hogy az érintkezés és közvetítés törvénye működni tudjon. A vérfolyásos asszony esete is ezt példázza. (Máté 9)
Jézus fel volt kenve gyógyító erővel, és a Biblia szerint erő áradt ki belőle és meggyógyította az asszonyt. Jézus mégis azt mondta neki: „Bízzál leányom; a TE HITED megtartott téged.” (9,22)
Én nem csak kiindulási pontként teszem kezeimet a betegekre, hanem engedelmeskedvén az érintkezés és a közvetítés ezen szellemi törvényének, hogy kezeim érintkezése közvetítse Isten gyógyító erejét, amely megszünteti a sátán minden munkáját, gyógyulást és egészséget hoz.
Miért beszélek erről ilyen bátran?
Mert maga az Úr Jézus Krisztus jelent meg nekem egy látomásban. Ő jobb kezének ujját mindkét kezemnek tenyerébe helyezte, és azt mondta: „Elhívtalak és felkentelek téged, és adtam neked egy különleges kenetet, hogy szolgálj a betegek felé. Légy bátor ebben.”
„Mondd el az embereknek, hogy láttál engem. Mondd el nekik pontosan, amit mondtam neked. Mondd el nekik, hogy én mondtam neked, hogy mondd el nekik, és ha elhiszik, hogy te fel vagy kenve és befogadják azt a kenetet, akkor az erő a te kezedből az ő testükbe fog folyni, gyógyulást és egészséget ad a testüknek, és kiűzi a betegségüket és gyengeségüket. Te pedig minél bátrabban beszélsz erről, annál több eredményt fogsz elérni.”

(6) FOGADD EL A GYÓGYULÁST A GYÓGYÍTÁSOK AJÁNDÉKAIN KERESZTÜL!

Az 1Korinthus 12,9 szerint az egyik szellemi ajándék, amit Isten a Gyülekezetbe helyezett, a gyógyítások ajándékai — elkülönül a többi módtól, amivel a gyógyulás megkapható.
Mi ez a „gyógyítások ajándékai”? A gyógyító erő természetfeletti megnyilvánulása egy emberen keresztül a másik ember irányába. Legegyszerűbben így lehet ezt meghatározni.
Minden, amit Istentől kapunk, ajándék. Ezért, általánosságban szólva, minden gyógyulás ajándéknak tekinthető. De ez még nem a „gyógyítások ajándékainak” megnyilvánulása.
A gyógyítások ajándékainak megnyilvánulását a Szent Szellem kezdeményezi.
Miután már megkeresztelkedtem a Szent Szellemben, még mindig nem értettem Isten Szellemét. Csak annyit tudtam, hogy be vagyok teljesedve a Szent Szellemmel.
Miután kipenderítettek a baptisták, csatlakoztam az egyik teljes-evangéliumi csoporthoz, és elfogadtam egy kis észak-texasi gyülekezet pásztorolását. Itt ismertem meg és vettem el csodálatos feleségemet. Ő metodista volt, és még nem keresztelkedett meg a Szent Szellemben, viszont hitt benne.
A házasságkötésünk utáni negyedik éjszakán, ahogy a család együtt imádkozott feleségem jó öreg metodista otthonában, az Úr a Szellemen keresztül így szólt hozzám: „Tedd a kezed a feleségedre és én be fogom tölteni őt a Szent Szellemmel.”
Ez 1938-ban történt, és akkor én még járatlan voltam az ilyen dolgokban. 1937-ben fogadtam be a Szent Szellemet. Még senkit sem láttam kézrátételt gyakorolni annak érdekében, hogy valaki elfogadja a Szent Szellemben való keresztséget. Azokban a körökben, ahol én mozogtam, az emberek nem így tették, és nem tudtam, hogy ez helyes-e vagy helytelen.
Arra gondoltam: „Ha nem veszek róla tudomást, talán elmúlik.” Azonban nem így történt.
Ismét azt mondta: „Tedd rá a kezed a feleségedre, és én be fogom tölteni őt a Szent Szellemmel.” Felismertem, hogy az Úr Jézus szólt a szellememhez a Szent Szellemen keresztül, de semmit nem akartam helytelenül tenni.
Majd éjfélkor (ránéztem az órámra), 1938. november 28-án ugyanaz a hang megismételte:
„Tedd rá a kezed a feleségedre és én be fogom tölteni őt a Szent Szellemmel.”
Kinyitottam szememet és rémülten körbenéztem. Azt mondtam magamban: „Abból nem lehet baj, ha megpróbálom!”
Bal kezemet rátettem feleségem fejére, és ő azonnal felemelte mindkét kezét és elkezdett nyelveken szólni. Másfél órán keresztül szólt nyelveken, és három dalt énekelt el ugyancsak nyelveken. Pünkösd volt nálunk, jó öreg metodista otthonunkban!
Majd ugyanaz a hang szólt hozzám, hogy mit tegyek és mit mondjak az anyósomnak, hogy meggyógyuljon. Másnap készült bemenni a kórházba, hogy megoperáltassa a golyváját. Egyáltalán nem volt hite a gyógyulásában; ha valaki számít arra, hogy meggyógyul, akkor nem összecsomagolt bőrönddel várja, hogy kórházba menjen. A hang azt mondta nekem: „Odaadtam neked a gyógyítások ajándékait és elküldtelek, hogy szolgálj a betegek felé.”
Amikor megtettem azt, amit Isten Szelleme mondott nekem, a golyva látható része azonnal eltűnt, mint amikor gombostűvel beleböknek egy léggömbbe.
Ő nem azért gyógyult meg, mert hitt Istenben. Ha később megkérdezték volna tőle, azt felelte volna:
— Nem, nem. Tudom, hogy ez nem az én hitem volt. Ilyen dologhoz nem lett volna hitem.
Tudjátok, hogy miért gyógyult meg? Mert Isten Szelleme megmondta, hogy mit tegyek.
A gyógyítások ajándékainak megnyilvánulása nem úgy működik azonban, ahogy én akarom, hanem úgy, ahogy a Szellem akarja. Előfordult például, hogy mindennel próbálkoztam, mindent elkövettem, mindent elmondtam, amit ilyenkor szoktam mondani — és semmi nem történt.
Már beletörődtem, hogy semmi sem történik és azt mondtam: „ez már soha többé nem fog megtörténni”. Aztán mégiscsak kezdtek megtörténni a dolgok. Tudnunk kell, hogy a Szellem megnyilvánulása úgy történik, ahogy a Szellem akarja. Köszönet Istennek ezekért a megnyilvánulásokért. Én hiszek bennük.
Ez azonban csak egyik útja annak, hogy elnyerjük a gyógyulást.
A legjobb mód valamennyi közül, ha egyszerűen ismerjük az 1Péter 2,24-et: „Akinek sebeivel gyógyultatok meg.” (Nem meg fogtok gyógyulni, hanem már meggyógyultatok.)

(7) TUDD, HOGY A GYÓGYULÁS MEGILLET TÉGED!

A legjobb mód, amely által meggyógyulhatunk, ha mi magunk tudjuk az Igéből (Ésa. 53,4. 5. Mát. 8,17. 1Pét. 2,24), hogy a gyógyulás benne van Isten megváltási tervében; jogunk van hozzá, és az Ő sebeivel mi már meggyógyultunk.

Megtagadjuk, hogy betegség vagy gyengeség legyen a testünkben, mert mi MÁR meggyógyultunk.
Tudjuk, hogy az a fájdalom, betegség vagy gyengeség, mely látszólag a testünkben van, Jézusra lett helyezve. Ő elhordozta azt. Nekünk már nem kell viselnünk.
Csak arra van szükség, hogy egyetértsünk Istennel és az Ő Igéjével, és elfogadjuk azt a tényt, hogy: „betegségeinket Ő viselte és fájdalmainkat hordozá” és „az Ő sebeivel gyógyultunk meg.”
Egyszerűen tudjuk ezt, ezért hálát adunk Istennek. Nincs szükségünk rá, hogy valaki ránk tegye a kezét. Nem szükséges, hogy a Szellem ajándékai megnyilvánuljanak.
Egyszerűen csak hálát adunk az Atyának a tökéletes megszabadulásunkért.
Minden hívőnek teljesen meg kellene értenie, hogy a gyógyulása Krisztusban már tökéletesen végbement. Amikor ezt megtudják a szellemükben — pontosan úgy, ahogy a fejükben tudják — a betegség és a gyengeség meg fog szűnni a testükben.
De nem minden hívő érti teljesen, hogy az Ige alapján való cselekvés a szent gyógyulás elfogadásának egyik módja. Nem minden hívőnek tanították meg ezt. Ezt az igazságot még azok között sem prédikálták úgy, ahogy kellett volna, akik feltehetően hisznek a szent gyógyulásban.
A hívők tehát nagyon keveset tudnak erről a területről, viszont nem tudnak az ismeretük szintje felett cselekedni és hinni.
Isten ezért gondoskodott erről a hét módról, amelyek segítségével a hívők meggyógyulhatnak az Igén keresztül.

Forrás: Bolla Tamás megosztása

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-Alfred Christlieb

  Az Úr felegyenesít minden meggörnyedtet (levertet).   Zsolt. 145,14

Isten vissza tudja adni, amit mi elveszítettünk. Még az elvesztett tekintélyt is visszaadhatja. Példa erre Nabukodonozor király, aki az ókor egyik leghatalmasabb uralkodója volt.

Kevélységének büntetése képpen szörnyű elmebetegségbe, az ún. insania zoanthropika-ba esett, amelyben az ember állatnak képzeli magát.

Nabukodonozor úgy képzelte, hogy ökör. "Az emberek közül kivetették, és füvet evett, mint az ökrök, testét égi harmat lepte." (Dán. 4,30) Királyi dicsősége és tekintélye megszűnt.

Isten azonban visszaadta azt neki. Tanácsosai hét évig hátat fordítottak neki. Most felkeresték és visszahelyezték királyságába. Miért?

Meggyógyultak az idegei? Elmúltak kényszerképzetei? Nem! Nabukodonozor maga mondja: "Az idő elteltével én, Nabukodonozor szememet az égre emeltem, és az én értelmem visszajött, és áldottam a Felséges Istent, és dicsértem és dicsőítettem az örökké élőt, akinek hatalma örökkévaló hatalom, és országa nemzedékről nemzedékre áll... Minden cselekedete igazság, az Ő utai ítélet, és azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja".

Aki azonban megalázott, annak Isten kegyelmet ad és azt felemeli! Isten visszaadhatja az elveszett tekintélyt!

Ezt élte át Dávid király is, amikor Absolon fellázadt ellene.

Méltóságát lábbal tiporták. Az egész nép átpártolt Absolon-hoz.

Mit tett Dávid azért, hogy méltóságát visszaszerezze? Keserűen siránkozott azon, hogy ez érte? Nem, megalázta magát.

Mikor Simei szidalmazta, ő ezt mondta: "Az Úr mondta neki: Szidalmazd Dávidot! Talán rátekint az Úr az én nyomorúságomra, és jóval fizet még ma nekem az ő átka helyett".

És Istennél kegyelmet talált a megalázkodott Dávid, az Úr felemelte őt.

 

Isten asztaláról-Varga László

  "Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úristen, és odavitte az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test."      1Mózes 2,21-23

Egyike a Szentírás legszebb szimbólumainak. Mindig számon kell tartanunk, hogy az ókor, így a Biblia is úgy használja a képeket, mint a mai tudományok az algebra képleteit. Aki ezt a történetet írta, nem gondolta, hogy valaki szó szerint fogja venni. Lehetne-e tökéletesebben megfogalmazni azt, hogy minden ember, aki a földön él, egyetlen "test", egy test-vér (milyen szép ez a magyar szó), egyetlen testvéri közösség? Soha nem mondhatjuk egyetlen emberre sem, hogy idegen, semmi közöm hozzá. Milyen bűn volt Amerikában nem embernek tekinteni a bennszülötteket és a feketéket! Mindeniknek más a rendeltetése, akárcsak a férfinak és a nőnek, de egymáshoz illenek. "Hozzáillő segítőtársnak" teremtett Isten bennünket. Nem szabad összekeverni a másféle küldetéseket, és mindenkit egyformává tenni. Tönkretennénk úgy Isten sokszínű virágoskertjét. Megint csak a szeretet az a szó, mely a két szélsőség, az idegenség és az egyformaság között megadja a helyes látást: elfogadni egymást másnak, de egyformán Isten kezéből valónak, "egy csontból alkotott" testvérnek. 

Jó Atyám, sokszor érzem magam idegennek, elhagyottnak, magányosnak még a legközelebbi embertársaim között is. Jó, ha családomban megadtad nekem a hozzám illő segítőtársat, és talán ezen túl néhány jó barátot, munkatársat. Ezt egyedül neked köszönöm. De azt nem szoktam kérni, hogy tégy engem segítőtárssá minél több ember számára. Pedig Te engem is annak teremtettél. Hogy kérhetnék segítőtársat magam mellé, ha én nem kívánok azzá lenni? Te formáltál minket elválaszthatatlan egy-testté. Add a hitnek és szeretetnek kötelékét, hogy boldog közösségben élhessünk! Taníts úgy élni, hogy ne gyűlöljön senki, és mi se legyünk kénytelenek senkit gyűlölni! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- A RETTENETES ISTEN

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 10,23-31

23 a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett. 24 Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. 25 Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
26 Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, 27 hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. 28 Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal.  29 Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja? 30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek." És ismét: "Az Úr megítéli az ő népét." 31 Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.

"Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni." (Zsid 10,31)

Mennyire megváltozik ennek a Zsidókhoz írt levélnek a hangneme! Az egyik szakaszban a legörvendetesebb megállapítást olvassuk Isten teljes és végleges bocsánatáról. És mindjárt a következő szakaszban kénytelenek vagyunk megrettenni Isten bosszújától.
Valójában nem lenne szabad, hogy meglepjen minket a hangnem megváltozása. Végül is Isten végső szavát hallottuk. A kárpit elhasadt. Isten szíve megnyílt. Most már szent földön, nyitott ég alatt, a mindenható Isten jelenlétében élünk.
A szeretetnek és egymás birtoklásának ebben a helyzetében boldogságunk leírhatatlan. De a balesetek is halálos kimenetelűek lehetnek.
Mindenki tudja, vagy rá fog jönni, hogy a házasság forrása lehet vagy a mennyei boldogságnak, vagy a pokoli nyomorúságnak. A szent szerelem együtt járhat a legnagyobb örömmel. Utálattá válik azonban a szeretet, amikor a viszonyt megszentségtelenítik.
Mi Istennel léptünk házasságra a vér és a lélek újszövetségi köteléke által. Ezért gyakran elönt bennünket valami reszkető öröm. Megismertük a békességet, és vannak pillanataink, amikor örömmámorban élünk. De mindez hirtelen kínzó gyötrelemmé válik, amikor a viszonyt meggyalázzuk.
Az író itt egy égbekiáltó bűnt ír le. Egy olyan férfiról beszél, aki elfogadta szerelmének életét, aztán viszont sárba taposta azt. Ezt a bűnt így hívjuk: "a Szentlélek elleni bűn".
Gyakran találkozunk érzékeny keresztyénekkel, akiket meg kell nyugtatnunk, hogy nem követték el ezt a bűnt. Pusztán az a tény, hogy félnek, tanúsítja, hogy nem követhették el azt.
Ámbár nem követtük el ezt a bűnt, a figyelmeztetés mégis mindenkinek szól. Egy szeretetkapcsolatot soha nem szabad magától értetődőnek venni. Ápolni kell azt. Istennek a Krisztusban kimondott "szeretet-szava" örökre arra kell hogy késztessen minket, hogy imádjuk és dicsőítsük, féljük és rettegjük őt, örüljünk neki és reménykedjünk benne.

---

Krisztus mindenek felett-TELJESSÉG

   "...és én nyugodalmat adok nektek" (Mt 11,28)

Valahányszor valami megzavarja a Jézus Krisztussal való közösségedet, menekülj hozzá azonnal és kérd Őt, adja vissza nyugalmadat. Semmit ne tűrj meg magadban, ami belső nyugtalanságot okoz. Minden bomlasztó hatásra úgy tekints, mint ami ellen harcolnod kell és nem szabad megtűrnöd. Mondd ezt: "Uram, tudatosítsd a jelenlétedet bennem", akkor eltűnik öntudatod és Ő lesz minden mindenben. Vigyázz, ne engedd elhatalmasodni öntudatodat, mert lassan-lassan önsajnálkozást ébreszt benned, és az önsajnálkozás sátáni. "Egyáltalán nem értenek meg; ezért bocsánatot kellene kérniük tőlem; ezt igazán tisztáznom kell." Ne bántsd a többieket és kérd az Urat, hogy adjon neked Krisztus-tudatot és Ő egyensúlyba hoz, hogy egységed teljességre jusson vele. A teljes élet a gyermek élete. Amikor én tudatosan öntudatos vagyok, valami megromlott bennem. Csak a beteg tudja, mit jelent az egészség. Isten gyermeke nincs tudatában Isten akaratának, hiszen ő maga az Isten akarata. Amikor csak egy kicsit is letértünk az Ő útjáról, mindjárt kérdezgetjük: "Mi a te akaratod?" Isten gyermeke soha nem azért imádkozik, hogy tudatosan elmondhassa, Isten meghallgatta az imádságát; a gyermek mindig tudja, hogy Atyja meghallgatja őt. Ha öntudatosságunkat természetes eszünk kitalált módján akarjuk legyőzni, csak félelmetesen felfokozzuk. Jézus azt mondta: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan... és én nyugalmat adok nektek", azaz az öntudat helyét elfoglalja a Krisztus-tudat. Ahol megjelenik Krisztus, felüdülést és nyugalmat hoz magával, olyan nyugalmat, amely magáról elfeledkező tökéletes állapot. 

Isten műhelyében-A gyümölcstermés titka

 "Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt. " (Ján 15, 5) 

Az Úr Jézus nem vallásalapító. Működése nem csupán a múltra korlátozódik, nemcsak az írott és szájhagyományon keresztül munkálkodik. Jézus nem csupán gondolatainkat termékenyíti meg, mint a nagy emberek szokták. Ő az "életünk élete, lelkünk lelke, ereje". Személyes kapcsolatba léphetünk vele. "Krisztusban" - mondja sokszor az Ige.

Ezt a bensőséges életközösséget a szőlőtő és szőlővesszők példájában helyezi szívünkre az Úr Jézus. Szerves kapcsolatban vannak egymással, nekünk is így kell lennünk a Megváltóval. Amint hozzákapcsolódunk, átjár az Ő életereje. Maga Jézus viszi ezt véghez: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket." Keresi velünk a kapcsolatot. Szeretetével igyekszik megnyerni minket. Igéjén át adja ezt a könyörülő szeretetet. Ha engedjük, hogy beszéljen velünk és magunkba fogadjuk szavát, akkor Őt magát fogadjuk be. Ha beszédei bennünk maradnak, Ő maga marad meg bennünk (Ján 15, 7). Szeretete tisztító, megszentelő szeretet. Nem vet meg senkit, mégha undok mocsárból jön is elő, de a tisztulás utáni vágynak ott kell lenni! Csak a megtisztulás alapján egyesülhetünk Jézussal. - Ekkor élet támad halott szívünkben, zöldell, virágzik és jön a gyümölcs. Tőle elválasztva lehetetlen gyümölcsöt teremni. Hiányzik az élet. Saját igyekezetünkkel sok mindent gyárthatunk, ami gyümölcshöz hasonló, de a mesterséges gyümölcs egészen más, mint a valódi. Ahol az Úr Jézus munkálkodhat, ott minden magától jön, kényszer nélkül és nem erőszakoltan. Ha savanyú ábrázattal tesszük a jót, az a savanyú vadszőlőhöz hasonlít, ami senkit nem üdít fel (Ézs 5, 2).

Az eredmény még nem jelent gyümölcsöt. Minden életnek van valamilyen eredménye; az egyik vagyont hagy hátra, amit fáradsággal, szorgalommal, talán becsületesen keresett meg. Ez is valami, de nem gyümölcs Jézus szerint. A másik tisztességre, megbecsülésre jut. Ez is ér valamit, de nem örökkévaló gyümölcs. Csak ami Isten előtt is számít, ami Istent és embereket felüdít, az gyümölcs. Van, akinek szomorú az aratása: adósság a könnyelmű élet után, vagy kiélt, szétrombolt test, mert a kicsapongás aláásta egészségét, eltékozolta teste és lelke nemes erőit. Csak Jézusból fejlődhet ki az az élet, amely majd Isten mérlegén megfelel.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Az állam

"Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak..., mert Isten szolgája az a te javadra. "(Róm 13,1.4)
 

Amikor az ország az államalapításra emlékezik, akkor jó, ha megnézzük, mit tanít a Szentírás az államról, a hatóságról, a hatalomról, a felsőségnek való engedelmességről.
A Biblia szerint az állam léte Isten gondviselő szeretetében gyökerezik. Isten adott hatalmat a hatóság kezébe, hogy a rosszat fékezze, és a jót védje, erősítse. Sajnos ez is a bűneset miatt vált szükségessé, mert amikor az emberek fellázadtak Isten ellen, egymásnak is ellenségévé lettek. Az elszabadult bűn fékezésére, az igazság valamelyest érvényesítésére jött létre az állam. Az önkényes önbíráskodás, az ököljog lehetetlenné tenné az emberi együttélést.

Ennek érdekében viszont kénytelen néha erőszakot is alkalmazni. „Nem ok nélkül viseli a kardot" - írja tovább alapigénk. A hatalmat azonban mindenkinek Isten iránti felelősséggel kell használnia, mert ő adja azt. Ezért kell a hatóságnak engedelmeskednünk. Viszont ha a hatóság nem arra használja a hatalmát, amire kapta, Isten visszaveszi tőle, és megítéli. Sem a totális állam, sem a népszuverenitás nem Istentől adott rend. A nép szava nem Isten szava.

A hívő ember feladata az, hogy engedelmeskedjék a hatóságnak mint Istentől rendelt felsőségnek, imádkozzék a hatalmon levőkért (1Tim 2,1-3!), ha pedig a hatóság Isten parancsaival ellenkező utasítást ad, akkor merje mondani: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek (ApCsel 5,29). A keresztény ember Istentől kapott hatalmával a családban és a munkahelyén is felelősen él, nem hatalmaskodik, nem nézi tétlenül a bűn rombolását, hanem tevékenyen részt vesz a jó előmozdításában. Mindebből következik az egymás iránti tisztelet, a ránk bízottakról való gondoskodás, a közös értékek védelme - egyszóval az Isten előtti felelősséggel folytatott élet.

Legyek én is Isten szolgája - mások javára!