Nicelife-Szokásformálás-AZ ANYAGIAK-18.nap

A temetés mindenki figyelmét felkeltette, mivel az elhunyt elképzelhetetlenül gazdag volt. A helyiség végében két ismerős beszélgetett a végrendeletben foglaltakról:
"Mennyit hagyott hátra?" - kérdezi az egyik. "Mindet." - mondja a másik.

Ez a történet megfelelően illusztrálja A Könyv hozzáállását az anyagiakhoz. Akármilyen hasznos is legyen, a pénz nem élvezhet elsőbbséget az életünkben. Az örökkévalóságba pedig nem vihetjük magunkkal. Jézus mondta: "így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag" (Lk 12:21).

A KÖNYVBŐL
"..mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele " (1Tim 6:7-8).

"..megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni" (ApCsel 20:35).

"Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal..." (1Tim 6:17-18).

ISTEN ÍGÉRETE
"...gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet" (1Tim 6:19).

CSELEKVÉSI PONT

A LELKI NYERESÉG ÖRÖK. FEKTESSÜNK BE AZ EMBEREKBE! SZÁMOLD ÖSSZE AZ ÁLDÁSOKAT ÉS OSZD MEG VALAKIVEL, AKI NEM OLYAN SZERENCSÉS, MINT TE! LEGYÉL MA ÁLDÁSSÁ VALAKI SZÁMÁRA!

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

...meglátogatom az asszíriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét...  ( Ézs. 10,12)

Asszíria királyának bukása emlékeztet bennünket Napóleon bukására. Mikor semmisíti meg Isten a hatalmas asszír uralkodót? Ézsaiás ezt mondja: "Ha majd elvégzi az Úr minden dolgát a Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az asszíriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét..."

Azt akarja ezzel mondani: ez a kevély uralkodó pálca volt Isten kezében, amely által választott népét meg akarta alázni. Ezért adott neki Isten erőt és hatalmat és engedte meg, hogy népeket igázzon le. Így volt ez Napóleon napjaiban is. Isten végtelen nyomorúságot engedett egész Európára. Az Istentől elpártolt keresztyénséget megfenyítette és megalázta. Mikor azonban a népek nyomorúságukban ismét atyáik Istenéhez kiáltottak, akkor Isten levette róluk a büszke francia igáját, így tett és tesz Isten minden időben. Midőn Isten beszéde Józsefet a börtönben megtisztította (Zsolt 105,19), akkor nemsokára ki is hozta onnan az Úr. Midőn Izrael a Kármelen így kiáltott "Az Úr az Isten!", akkor mindjárt megjött az eső. Amikor a salak kifolyik és az ezüst előcsillan, akkor az olvasztótégelyt elveszik a tűzről. -Végül az ítélet azt is eléri, aki Isten pálcája volt. Miért ítéli el őt az Úr? Mert úgy dicsekedett: "Kezem erejével műveltem ezt és bölcsességemmel, mivel okos vagyok". Nem úgy szólt, mint Dávid a győzelem után: "Szétszórta az Úr ellenségeimet..." (2.Sám. 5,20), hanem magát dicsőítette, hogy úgy szedte el a népek gazdagságát, mint a gyermekek a madarak tojásait, "nem volt senki, aki szárnyát mozdította, vagy csak csipogott volna is" (Ézs. 10,13). Határtalan kevélységet látunk Sénakhéribnél éppúgy, mint Napóleonnál. Ez utóbbi császárokat és királyokat maga elé rendelt, hogy megalázó köszöntéssel előttük elvonuljon. A kevélyek munkája semmivé lesz, az alázatosak alkotnak maradandót.

(Ezt és a következő áhítatot Napóleon bukásának 100. évfordulója alkalmából írta a szerző.)

 

Isten asztaláról-Varga László

  "Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba... Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek."     (János 1,9-13)

Nehéz, nehezen érthető ige János evangéliumának előszava. Nem János hibája. Olyan dolgokról beszél, melyekhez nincs az emberi nyelvnek megfelelő kifejezése, ezért szinte érezzük a vergődését, a dadogását, amikor számunkra is érthetően próbálja megmagyarázni az istenit, az emberfelettit. Az Ige az, ami számunkra kijelentve értelmünkkel és hitünkkel megragadható, és Ő maga jelenik meg egyszerű emberként az emberek között. (Persze ez a mondat is csak dadogás.) Világosságot hoz, az anyag, a test, az anyagi ösztönök, vágyak lekötöttségének sötétségébe fényt, ragyogást. Istennek, Isten léte ragyogásának, a Lélek világának fényét, távlatát. Ezáltal kiemel az állatok közül, valóban emberré tesz, felfele néző, jövőt látó, újat alkotó Isten gyermekévé. Ezt nem hozhatja létre sem az anyag fejlődése, sem az emberi bölcsesség. Ez ajándék. Felülről, kívülről, Istentől származó ajándék. Csak azoknak érték, akik befogadják. Nem látja mindenki, ahogy a színvak nem látja a színeket. De akik befogadják, már egy más világnak polgárai, a lélek merész távlatainak vándorai. Istennek Istentől született gyermekei. 

Uram, add nekem ezt a csodálatos ajándékot! Nehezen értem e különös ige tanítását, de lelkem érez benne valami nagyszerűt. Valamit, ami több mindannál, amit nélküle tudnék, magamtól kívánnék. Szeretnék szárnyalni veled az örökkévalóság felé. Szeretném megtapasztalni a lélek szabad életét. Szeretném átélni mindazt, ami több, mint ez a földi élet, ami feléd vonz, ami nem hagy megnyugodni, míg meg nem találom. Szeretnék a Te boldog gyermeked lenni. Köszönöm, hogy felkeltetted bennem ezt a vágyat. Tudom, nálad mindezt meg fogom találni. Ámen.

Mindennap az Ige fényében-AZ IGAZ VALLÁS ALAPTÖRVÉNYE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 11,1-6  

 1 A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. 2 Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. 3 Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. 4 Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.
5 Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. 6 Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.

"Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." (Zsid 11,6) 

A hit krízisét éljük át napjainkban. Az emberek többé már nem civakodnak kisebb tanbeli tételek miatt. Isten puszta létéről vitatkoznak.
A becsületesség kimondatja velünk, hogy az Istent illető kétségek nincsenek távol egyikkőnktől sem. És a becsületesség megköveteli azt is, hogy azok, akik megtagadják őt, lépjenek ki az egyházból, hiszen az egyház mégiscsak az Istenben hívők közössége, azé az Istené, aki beszélt Ábrahámmal és szólt Mózes révén, aki az ő végső szavát Jézus Krisztusban mondta el.
Isten szabja meg a vele való közösség feltételeit. Azt kívánja, hogy a "hit által" közeledjünk hozzá. Ha ezt visszautasítjuk nem jutunk el hozzá. Azoknak kell keresniük őt, akik hiszik, hogy ő létezik. És abban a reménységben kell őt keresni, hogy megjutalmazza azokat, akik vágyakoznak utána.
Mi nem tudunk senkinek sem hitet adni. Csak ezt mondhatjuk: "Ha azzal a bizalommal közeledsz Istenhez, hogy az ő Igéje megbízható, akkor jutalmat kapsz." Mikor ezt mondjuk, "hit által" beszélünk, de azért is beszélünk, mert mi magunk már meggazdagodtunk attól amit találtunk.
Vannak akik beszélnek Istenről, és tagadják az ő valóságát. Az ilyenek fájdalmasan arrogánsnak tűnnek szemünkben. Tudjuk, mit válaszolnak, mikor megmondjuk nekik, hogy Isten keresésüket hit által kell megkezdeniük. Nem óhajtják megadni magukat mielőtt belekezdenek. Mégiscsak Isten az, aki világosan meghatározza a vele való találkozás feltételeit. Minden igaz vallás alaptörvénye az, hogy senki nem közeledhetik Istenhez és nem ismerheti meg az örökkévalót, ha nem hiszi, hogy Ő van. És az egyetlen hőn óhajtott jutalom azok számára, akik keresik őt az, hogy megtalálják.
A keresztyének elég alázatosak, hogy bevallják, vannak nehézségeik a kitartásban. Akik keresnek, találnak. Mégis, azért találnak, mert keresnek. És ennek a hívő és imádkozó életnek talán az a legnagyobb misztériuma, hogy miközben keressük őt végül is felfedezzük, hogy ő keres bennünket. És pontosan abban a pillanatban, amikor megtaláljuk őt, ajkunkon egy mosollyal kell elismernünk, hogy Ő talált meg minket.

Krisztus mindenek felett,- "ÉN UGYAN..., DE Ő..."

   "Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de Ő, aki utánam jön, ...Szent Szellemmel és tűzzel keresztel majd titeket" (Mt 3,11)

 Eljutottam-e már valaha arra a pontra megtapasztalásaimban, amikor ezt mondhattam: "Én ugyan..., de Ő"? Míg el nem jött ez a pillanat, soha nem tudhatom, mit jelent a Szent Szellem keresztsége. "Én" - a végére jutottam, semmit se tehetek; "de Ő" éppen ilyenkor kezd hozzá. Ő viszi véghez mindazt, amit rajta kívül soha senki más meg nem tehet. Felkészültem a jövetelére? Jézus nem jöhet addig, amíg valami útját állja, akár jó, akár rossz legyen az. Amikor jön, kész vagyok-e világosságra hozni minden rosszat, amit tettem? Akkor jöhet. Ahol tudom, hogy tisztátalan vagyok, oda belép, ahol azt gondolom, hogy tiszta vagyok, onnan visszavonul. A bűnbánat nem a bűnösség érzését ébreszti fel, hanem a kimondhatatlan méltatlanság érzését. A bűnvallás után rájövök, hogy teljesen tehetetlen vagyok és bensőm legmélyéig tudom, hogy még arra sem vagyok méltó, hogy "saruját hordozzam". Volt-e valaha ilyen bűnbánatom? Vagy arra a suttogásra hallgatok, amely ezt mondja: kezeskedsz magadért? Ha Isten nem tud belépni az életembe, annak az az oka, hogy még nem hatott át egészen a bűnbánat. "Ő majd Szent Szellemmel és tűzzel keresztel titeket..." János nem tapasztalatként beszél a Szent Szellemmel való keresztségről, hanem mint Jézus Krisztus munkájáról. "Ő megkeresztel majd..." A Szent Szellem keresztségében részesült embernek nincs más tudatos megtapasztalása, csak a teljes méltatlanság érzése. "Én..." ez meg az voltam! "De Ő" eljött és csodálatos dolog történt! Menj el vele egészen a legvégső határig, oda, ahol Ő mindent elvégez. 

Isten műhelyében- Egyre több gyümölcs!

"Az én Atyám a szőlőműves. Minden vesszőt, amely bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. " (János 15, 1-2)   

Isten ellenőrzése alatt állunk. Éles a szeme, minden gyümölcstelen vesszőt észrevesz és lemetsz. Nem magától hullik le, Isten vágja le. Gondoljunk a Megváltónak arra a szavára: "Akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van." A vessző megszárad, a többi száraz ággal együtt összegyűjtik és tűzbe dobják. Ég, de nem ég el. Félelmetes fokozatosság ez. Az Úr senkit sem vet el, aki őhozzá jön, bármilyen elszáradt élete legyen is. A Megváltó minden bűnöst elfogad, aki mássá akar lenni. De ha kegyelmét nyilvánvalóvá tette rajta, várja, hogy gyümölcs jelentkezzék. Ha nem terem, akkor rettenetes az ítélet. Nem akarjuk lefesteni a poklot, de borzalmas lehet Isten haragjának a tüzében égni!

Isten meg akar őrizni ettől a sorstól, ezért tesz meg mindent, hogy a vessző több gyümölcsöt hozzon. Isten tisztogató munkát végez, csak a vadhajtásokat vágja le. Véreznek, de nem véreznek el. Megszabadít az életet akadályozó ballaszttól. Ha látszólag gyengévé is tesz, erőnket akarja megsokszorosítani. Ha semmivé tesz, azt akarja, hogy annál mélyebben gyökerezzünk meg benne. Ő kést használ, nem baltát vagy kardot. Nagyon óvatos, vigyáz, nehogy túl mélyre vágjon. Engedjük, hadd dolgozzék hát a metszőkés! Szükség van rá, hogy mélyebben megtisztogathasson.

A hívő keresztyének többnyire kisemberek, akiknek hangja és befolyása nem hat messzire, kezükbe nem sok szál fut össze. A közélet nagy gépezetében ők csak a kis kerék szerepét töltik be. Gyümölcsük nem feltétlenül kiemelkedő, nagy dolgokban mutatkozik meg; a legszebb gyümölcsöt a világ sokszor észre sem veszi. Hűség a kicsin, hordozóerő a nehézségek között, türelem, szívélyesség - különösen otthon - ilyen az észre nem vett gyümölcs. Van aki házon kívül kedves, otthon azonban zsörtölődő és fölényes. Ez rossz gyümölcs. A házbelieknek kell először megízlelniök a gyümölcsöt, amit az Úr Jézus munkál az övéiben. Az sem nagyon lényeges, hogy mindjárt valamiféle lelki munkát végezzünk. Tábitáról nem olvassuk ezt. Nekünk Isten dicsőségére kell élnünk; az, hogy az Ige szolgálatára elhív-e Isten, az más kérdés. Csak el ne vesszünk, miközben másokat térítünk! A legfontosabb gyümölcs a szeretet és a hálaadás.
 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmat- Egészen közel az Úrhoz-

...ők hozzám járulhatnak, hogy a szent szolgálatot végezzék. (Ez 44,15)

A legtöbben igyekszünk jól elvégezni napi munkánkat, gondoskodunk családunkról, magunkról, gyűjtünk új szakmai ismereteket, törekszünk fejlődni, gyarapodni minden téren.
Vannak, akik eközben nyitva tartják a szemüket, észreveszik, ha közelükben valaki segítségre szorul, és szívesen támogatnak, tanítanak, vigasztalnak másokat. Készek sok jótettre.
A hívők közül sokan végeznek valamilyen munkát a gyülekezetben, amelynek tagjai. Szabadidejük jó részét azzal töltik, hogy ott segítsenek fizikai munkában, lelki szolgálatban, szeretetszolgálatban. A pénzükkel, autójukkal, erejükkel, különböző képességeikkel Istennek szolgálnak.

Mai igénk azonban arról szól, hogy van valami, ami még ennél is több. Olyan szolgálat, ami kiváltság, amit Isten csak azoknak enged meg, akik minden helyzetben hűek voltak hozzá. Ezékiel idejében a papság egy része is beleesett a bálványimádás bűnébe, de voltak, akik nem engedtek a csábításnak, ragaszkodtak az Úrhoz. A szentélybe, a vele való legszorosabb lelki közösségbe csak ezeket engedte be Isten. Különös tennivalójuk ott nem is volt, csak bemutatták a közvetlenül Istennek szóló áldozatot, és átélték az ő közelségét.

Jézus Krisztus lehetővé tette, hogy a benne hívők, akik az ő golgotai váltsághalála által megtisztultak, eljussanak ide. Amikor meghalt a kereszten, kettéhasadt a jeruzsálemi templom kárpitja, jelezve, hogy megnyílt az út a bűnös számára Istenhez.

Álljunk meg csendben Isten előtt, magasztaljuk őt, emlékezzünk nagy tetteire, és várjuk, hogy formáljon minket!

Az Ige az élet kenyere-Jézus üzenete

Kedves keresztény testvérek!

 

Ma éjszaka egy különös találkozásom volt az Ùr Jézus Krisztussal! 

Kérlek benneteket olvassátok végig és osszátok meg hogy minél több emberhez eljusson ez a fontos üzenet!
Ennek a találkozásnak az volt az oka, hogy egy üzenetet adjak át!
Èrdekes módon nem gyönyörü fehér ruhában volt, hanem úgy állt egy kuka mellett mint egy leprás koldus, szakadozott zsákruhában, a karja csupaszon volt, így látni lehetett a karján a betegséget. A családommal voltam, és mivel siettem valahova, mondtam hogy menjenek és segítsenek neki. De ahogy ezt kimondtam, az ember kinyújtotta a karját énfelém, nem beszélt, hanem gondolaton keresztül annyit mondott hogy téged akarlak. Abban a pillanatban szinte magától történt, kinyújtottam a karomat én is Öfelé, és mint egy mágnes, azonnal elkezdett magához vonzani. Kinyújtott karokkal egymással szemben, álló helyzetben elkezdtem felé repülni. Ahogy közeledtem felé, úgy ment ki a bensömböl az erö, minél közelebb kerültem hozzá annál jobban rogytam össze, a testem állt mert Ö tartott, de az egész bensöm teljesen összeomlott. Mikor már majdnem egymáshoz értek az ujjaink, szinte összeestem elötte akkora hatalom, erö, de egyben szelídség, szeretet és szomorúság áradt ki belöle. Akkor ismertem fel Öt , az arca el volt takarva, de mégis tudtam hogy az ÙR az, és a gondolatomban felkiáltottam hogy JÈZUS! Ö akkor ennyit mondott : MONDD MEG NEKIK, HOGY AZ ÉN VÉREM NEM JÁTÉK !!! Ahogy ezt kimondta eltünt minden.
Kedves Testvéreim, az Ùr Jézus annyit szenvedett értünk itt a földön; Minden rosszat Ö hordozott el, hogy a megfelelö JÒ a miénk lehessen! Jézus szegénnyé lett a mi szegénységünk által, hogy gazdagok lehessünk az Ö gazdagsága által ! Ezsaiás 53,2-5 : Felnőtt, mint egy vesszőszál Őelőtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk Őreá, de nem volt ábrázata kívánatos!
Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele.
Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg.
Emberek!!! ezeket a szavakat soha ne felejtsük el! Véssük az elménkbe és a szívünkbe! Soha ne legyünk az áldozati Bárány vérével közönbösek, adjuk meg a teljes tiszteletet és alázatot!! Az Ùr Jézus szent vére nem valami játékszer! Az a baj hogy sokan már teljesen rutinszerüen "kezeljük" az Ùr Jézus Szent Vérét, és már sokszor bele se gondolunk abba hogy mekkora jelentösége van, és a rutinosság által elveszítjük a kellendö tiszteletadást! Nem lehet tiszteletlenül és komolytalanul bánni a szent vérrel! Ez az Ùr üzenete hozzánk drága testvéreim!
Minden áldás, erö, hatalom, tisztesség és dicsöség az Ùré örökkön örökké! Amen

Isten ígéreteinek tárháza- Isten dicsőségét szolgáló harag

Charles H. Spurgeon-

 

„Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát is megfékezed" (Zsolt 76,11).

 

 

A gonoszok mind haragszanak. Haragjukat el kell szenvednünk, mert elhivatásunk jele az. Ha e világból valók volnánk, a világ szeretne minket, de mert nem tartozunk e világba, a világ gyűlöl minket. Az a vigasztalásunk lehet azonban, hogy az emberek haragja is csak Isten dicsőségét növeli. Amikor a gonoszok haragjukban megfeszítették Isten Fiát, akaratlanul is az Úr szándékát teljesítették, és ugyanezt teszik még ma is számtalan esetben az Istentől távol élő emberek. Szabadoknak vélik magukat, pedig anélkül, hogy tudnák, mint láncravert elítéltek, a Mindenható terveit hajtják végre.

A gonoszok csalárdsága nem fog győzedelmeskedni. Öngyilkos módon saját vesztükre cselekszenek, cseleiket saját maguk hiúsítják meg. Semmi olyan nem származik haragjukból, ami igazán árthatna nekünk. Mikor a mártírokat égették, a máglya felszálló füstje az igaz hívők ellenségeire hozta a legnagyobb szégyent.

Az Úr már szájkosarat és láncot vetett minden fenevadra, Ő tartja féken az ellenség dühösködését. Olyan mint a vízimolnár, aki a folyó áradatának nagy részét visszatartja, és csak annyi vizet enged folyni, amennyi a kerék forgatásához szükséges. Ne sóhajtozzunk tehát, hanem énekeljünk. Akármilyen hevesen fúj is a szél, Istennél mégis minden rendben van.

Meggyógyítód aki szenved.

G e C G                                                                            
Meggyógyítod aki szenved mennyei erõddel,
C G a7 D
Ha fájdalmas a lelkünk betöltöd örömmel.
G e C G
Úr Jézus életünk felett végy teljes uralmat,
C G a7 D
Hogy szent népedhez méltón várjuk nagy napodat
Refr.:
G h C
Uram, éhezem a Te igazságodat,
a7 D G
szomjazom a Szentlélek vizét!
G h C
Jézus, töltsd tele a lámpásomat,
a7 D G
hadd világítson, míg vissza térsz!
Szentlélek erõsíts meg, újíts meg friss kenet!
Hogy megtegyem akaratod, adj még több kegyelmet!
Hogy hûséggel harcoljam meg a hit nemes harcát,
utam végén meglássam az én Uram arcát!
Refr.: Uram, éhezem...

Isten csodálatos kegyelme- ELEGENDŐ KEGYELEM

''Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségemmel, hogy Krisztus ereje lakozzék énbennem'' (2Korinthusbeliekhez 12:9)

 

''Nemde kicsiny valál te a magad szemei előtt is, mindazáltal Izráel törzseinek fejévé lettél, és az Úr királlyá kent fel téged Izráel felett?'' (1Sámuel 15:17) Sámuel e szavakkal mutat rá Saul királlyá választásának magyarázatára. Saul szerényen vélekedett saját képességeiről, és készséggel fogadta a tanítást. Amikor rá esett az Isteni választás, híjával volt a tapasztalatnak és ismeretnek, és sok jó tulajdonsága mellett komoly jellemhibákkal rendelkezett... Ha azonban alázatos marad, és folyamatosan az Isteni bölcsesség vezetését keresi, siker és tisztesség kísérte volna feladatának teljesítése közben. Az Isteni kegyelem befolyása alatt minden jó tulajdonsága megerősödött volna, s közben a rossz jellemvonásai visszafejlődtek volna. Az Úr ezt a munkát szeretné végezni mindazok életében, akik odaszentelik magukat neki... Isten mindazoknak ad kegyelmet és bölcsességet, akik készséggel fogadják tanítását..; megmutatja nekik jellemhibáikat. Mindenkinek ad erőt a küzdelemre, aki kéri az Ő segítségét.

Bármi legyen is valakinek a bűne, bármilyen keserű és gyűlöletes szenvedély küzd is benne az uralomért, az ember győzelmet arathat, amennyiben Izráel segítőjének neve és ereje által küzd azok ellen. Isten gyermekei legyenek éberek és érzékenyek a bűnnel szemben... Sátán legsikeresebb fogása, hogy kisebb bűntett elkövetésére vesz rá, és ezzel elvakítja az értelmet az apró vétkekkel és az Isten pontosan meghatározott rendeléseitől való apró elhajlásokkal szemben. Sokakat, akik a nagy bűntettek elkövetésétől visszarettennének, rávesz arra, hogy a kis dolgokban való vétkezésnek ne tulajdonítsanak nagy jelentőséget. Ám ezek az apró dolgok felemésztik az emberben az Isten-ismeretet. A helyes ösvényről letérve, a halálba vezető széles úton halad. Bármilyen helyzetbe is állított minket Isten, bármi legyen is a felelősségünk vagy a minket körülvevő veszély, ne feledjük Isten ígéretét, miszerint elégséges kegyelemben részesíti az Őt komolyan keresőket. Akik alkalmatlannak érzik magukat az Isten által kijelölt tisztségük betöltésére, de az Úr erejére és bölcsességére támaszkodva, mégis elvállalják a feladatot, erőről erőre fognak jutni.

Ellen White írása alapján-

Reggeli dicséret- Mindenható

"Ímé nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna." (Ésaiás 59:1)

 Isten egyik neve a Bibliában: Mindenható. Ízlelgessük ezt a gondolatot! Mit jelenthet ez számunkra a mi személyes életünkben, nehézségeinkben? "Avagy az Úrnak lehetetlen-e valami?" (1Mózes 18:14) Ő képes megsegíteni, ha kell megszabadítani. Nem jön zavarba, ha bajba kerültünk, hiszen előre látta, ismerte azt a helyzetet. Lehet, hogy mi semmi megoldást nem látunk,de "mennyei Atyánk ezer kiutat tud mutatni ott, ahol mi egyet sem látunk. Akiknél az Istennek való szolgálat első helyre kerül, azok életében a kusza szálak kisimulnak, és lábaik előtt feltűnik az egyenes ösvény." (Ellen G. White: A nagy orvos lábnyomán c. könyv, Segítség a hétköznapokban c. fejezet) "Jézus pedig monda neki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek." (Márk 9:23)

A segítség soha nem azon múlik, hogy Istennek ne lenne hatalma megajándékozni minket a szabadításával! Azt kéri tőlünk: hívjuk őt segítségül (vö. Zsolt. 50:15) "Nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna." (Ésaiás 59.1) A mindenható kéz az ember segítségére siet, amikor az szorultságában megragadja, és kiált hozzá. 

Mi akadályozhatja meg az isteni segítséget? Ha ő valóban mindenható, akkor létezhet mégis akadály? "Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott." (Ézsaiás 59:2) Isten lehetőséget ad nekünk a választásra. Az élet újra és újra az elé a kérdés elé állít bennünket: Kit vagy mit választasz? Istent szereted-e jobban, vagy önmagadat és vágyaidat? Ha az önzés útját választjuk, akkor elutasítjuk a Mindenható személyét és segítségét, s ezzel korlátozzuk szabadító hatalmát a személyes életünkben, miközben paradox módon ezzel önmagunknak ártunk a legtöbbet. A jó hír azonban az, hogyha Istent választjuk, akkor a bűnök sem választhatnak el Tőle! Krisztus magára vette bűneinket, és általa szabadon járulhatunk a kegyelem királyi székéhez (ld. Róma 5.1-2).

Ma kit választasz?

Legyen áldott a napod!
 szerző: Hiti

Bizonyságaid örökkévaló örökségem--Alfred Christlieb

   A szelíd beszéd megtöri a csontot.( Péld 25,15)

Sokakat foglalkoztat a kérdés: hogyan lehetne ehhez vagy ahhoz a kemény emberhez hozzáférni?

Igénk utat mutat ennek a célnak az eléréséhez. Azt mondja: a szelíd beszéd elvégzi azt, amire az ember semmiféle erőszakkal nem képes.

Lássunk egy példát erre. - Az ismert kínai misszionárius, Hudson Taylor egy folyó partján állt és várta a révészt. Odament hozzá egy megtermett kínai ember és úgy meglökte, hogy csak nagy nehezen tudott megkapaszkodni a víz szélén. Hudson Taylor nyugodtan szólt a durva emberhez: "Bizonyára nem tudta, hogy én idegen vagyok"?

Közben megérkezett a révész és szólította Taylort, hogy szálljon be. Ő azonban előzékenyen így szólt ellenségéhez: "Tessék, kérem, szálljon be előbb"! A kínai nagyon elcsodálkozott, hogy Taylor ilyen udvarias volt, s ezt kérdezte: "Hol tanulta ön ezt"?

Most aztán alkalmat nyert Taylor arra, hogy bizonyságot tegyen arról a Megváltóról, akinél az ember igazi szelídséget tanul. Mielőtt elérték volna a másik partot, a kínai úgy sírt, mint egy gyermek.

Örömmel fogadta el az Úr Jézusról való bizonyságtételt.

Mi történt volna, ha Taylor kemény szavakkal rátámad erre az emberre? Csak dühösebb lett volna, s ez talán Taylor életébe is kerülhetett volna.

Mi győzte le a kötekedő embert? Isten emberének szelíd beszéde.

Hányszor próbáljuk a kemény szíveket a törvény kalapácsával megpuhítani! Nem sikerül.

Az örökkévalóságban meg fogjuk látni, hogy hány kemény szív lágyult meg a szelíd beszéd által.

A Péld. 10,19-ben azt olvassuk: "Aki megtartóztatja ajkait, az értelmes. Választott ezüst az igaznak nyelve".
 

   

Isten asztaláról-Varga László

   "Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni."      Zsidók 13,8-9

A hitetlenség nem tud uralomra jutni. Az ember úgy van megteremtve, hogy nem tud élni a hitnek, a természetfelettinek valamilyen elfogadása nélkül. Ezért az ateizmus agymosása soha nem győzhet. De felelőtlenségre tanít, és ez megfertőzheti a hitet. Krisztus tanítása nem valami kényelmes elmélet. Határozott meggyőződést, felelősséget, cselekvést, a rossz ellen kemény harcot követel, ez pedig kellemetlen a kényelemre és felelőtlenségre vágyó embernek. Annyi kellemes, szépnek tűnő tanítás kering körülöttünk, elkerülhetetlen, hogy el ne gondolkozzunk tanításaik felett. A lélekvándorlás: ha nem teszem meg most, ráérek majd a jövő életemben. A spiritizmus: miért várjak, már most találkozhatok a halottakkal. A horoszkópok: nézem a csillagokat, majd azok megmondják, mit tegyek. Szép, különös szertartások gyönyörködtetnek. És egyik sem követel tőlem semmit. Közben szépen elkábulunk, és észre se vesszük, hogy elvész a jövőnk. Krisztus ma és mindörökké ugyanaz: életet követel, és életet ad. Aludni akarunk, vagy élni, teljes értékű életet? Nem vagyunk a magunké. Arra hallgassunk, aki egész életünket kéri, és egész életet ígér.
 
Krisztusom, a Tied vagyok. Ismerlek, tudom, hogy nem változol. Minden korban csak az lehet boldog, csak az halad a Te országod felé, aki nagyszerű, igaz, egészséges rendelésedet szolgálja, és ők fogják a jövő igazságát és boldogságát is felépíteni a Te vezetéseddel. Ha erős a hitem, csak mosolyogni tudok a megtévesztő bölcselkedéseken. Jöjj, Uram, vissza közénk, ahogy megígérted! Leplezd le a hazugságot és a megtévesztést, és hozd fel igazságod napját! Rólam se feledkezz meg, formálj bizonyságtevőddé, utad készítőjévé, igazságod szolgájává! Ha gyenge vagyok, erősíts! Engem és az enyéimet fogadd hű gyermekeiddé! Ámen.  

Mindennap az Ige fényében- A HIT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 10,32-11,1 

32 De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. 33 Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. 34 A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. 35 Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. 36 Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. 37 Mert még "egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. 38 Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem." 39 De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk. 1 A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.





"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." (Zsid 11,1)

Ha valamennyit elolvastunk már a Zsidókhoz írt levélből, tudjuk, hogy az Újszövetség messze tökéletesebb, mint az Ószövetség. Az Újszövetség azonban annak ellenére is szövetség. Ez azt jelenti, hogy közösség Istennel az ő Igéje alapján, melyre nekünk hitből fakadó tettel kell válaszolnunk.
Ezért az író a 11. fejezetben áttekintést nyújt nekünk a hit cselekedeteiről. A hitből cselekvő emberek története visszanyúlik a világ teremtéséig, és előrenyúlik Krisztus egyházáig. Isten minden időben szól, és az embernek hittel kell válaszolnia minden időben.
Manapság, talán sokkal inkább, mint bármikor eddig, felismerjük a hit nehézségét és szükségességét. A tudomány módszere mélyen befolyásolja életmódunkat. A tudományos módszer nem fogad el bizonyítékot addig, amíg nem lát, nem vizsgál meg, és nem vizsgál meg kétszeresen valamit. Ez a módszer jó és szükséges az odaillő területeken, de a hit bizonyosságai egészen mások.
A hit egyszerűen azt jelenti, hogy szaván fogjuk Istent, és ennek megfelelően irányítjuk életünket. Az ebben a fejezetben említett férfiak és nők Isten ígéreteire hagyatkoztak, semmi látható bizonyítékuk nem volt arra vonatkozóan, hogy ezek az ígéretek olyan sokat jelentettek nekik, hogy életük egész menetét Isten ezen ígéreteinek a világossága szerint szabályozták.
Azok a dolgok, amelyek a jövőre vonatkoznak ("a remélt dolgok"), már ami a mindennapi tapasztalatot illeti, a hit számára jelenvalók. A külsőképpen láthatatlan dolgok láthatók a hit belső szemeinek. Ez az oka annak, hogy a hit férfi és női alakjai olyan dolgokat cselekszenek, amelyek elképesztőnek, hősiesnek, vagy épp ostobának tűnnek a kívülvalók számára. De bármit tesznek is, annak igenis van értelme a hívő emberek szemében. A hitnek megvan a maga bizonyossága és bizonyítéka, mert a hit komolyan veszi Isten Igéjét.
A hitetlen ember így szól: "Mutasd meg nekem, hogy higgyek." Isten ezt mondja: "Higgy nekem, és látni fogsz." Isten nem azt akarja, hogy ellenőrizzük őt. Azt akarja, hogy bízzunk benne.
 

Krisztus mindenek felett-ÉSZREVÉTLEN SZOLGÁLAT

Oswald Chambers-

"Boldogok a szellemi szegények..." (szellemben koldusok) (Mt 5,3). 
 
Az Újszövetség kiemel olyan dolgokat, amikről mi azt tartjuk, hogy egyáltalán nem számítanak. "Boldogok a szellemi szegények", szó szerint: "boldogok a szellemben koldusok" - ez igazán közhely! Mai igehirdetéseinkben kihangsúlyozzák az akaraterőt, a jellem szépségét - olyan dolgokat, amelyek szembetűnők. A sokszor hallott mondat: dönts Krisztus mellett, olyasmit hangsúlyoz, amiben Urunk sohasem bízott. Nem azt kívánja, hogy döntsünk mellette, hanem hogy adjuk át magunkat neki - és ez valami egészen más. Krisztus királyságának alapvonása a jelentéktelen dolgok természetes kedvessége. Szegénységem az, amiben boldog vagyok. Ha már tudom, hogy nincs erős akaratom és nemes természetem, akkor mondja Jézus: Boldog vagy! -mert ez az a szegénység, amely által beléphetek az Ő királyságába. Úgy, mint jó ember nem mehetek be az Ő országába, csak úgy, mint szegény koldus. Az a kedvesség, ami Isten előtt számít, az öntudatlanság. A tudatosság önhittségből ered, nem keresztyén magatartás. Ha azt mondom: "Szeretném tudni, hasznos leszek-e itt", akkor az Úr érintésének hamvassága azonnal eltűnik. "Aki hisz énbennem... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből." Ha vizsgálgatom, hogy hol és hogy árad ez ki belőlem, már el is vesztettem az Úr érintését. Milyen emberek szoktak leginkább hatással lenni ránk? Nem azok, akik ezt magukról gondolják, hanem akiknek leghalványabb sejtelmük sincs arról, hogy hatással voltak ránk. A keresztyén életben soha nem tudatosan történik a ráhatás. Amint tudatossá válik, elveszti öntudatlan kedvességét, amely Jézus Krisztus érintésére jellemző. Mindig felismerjük, ha Krisztus munkálkodik, mert ott az elcsépelt dolgokban is van valami, ami megihleti az embert.

TANÍTÁSOK-Siessetek és Jöjjetek el ti népek MINDENFELŐL

Így szól az Úr Isten, aki összegyűjti Izrael elszéledt fiait: Még gyűjtök őhozzá, az ő egybegyűjtötteihez! (Ésa 56,8.)

És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománnyal és értelemmel - így szól az Úr. (Jer. 3,15.)
Atyám, juhaidnak maradékát összegyűjtöd minden földről, és visszahozod őket az ő legelőikre, és szaporodnak és megsokasodnak. És pásztorokat rendelsz melléjük, hogy legeltessék őket, és többé nem félnek és nem rettegnek, sem meg nem fogyatkoznak. (Jer. 23,3. 4.)
Te így szólsz szent hatalmaddal: Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugatról egybegyűjtelek. Így szólsz északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza. Hozd meg az én fiaimat messziről, és leányaimat a földnek végéről! (Ésa. 43,5. 6.)
Eljött az idő, hogy minden népeket és nyelveket egybegyűjtsek - így szól az Úr -, hogy eljöjjenek és meglássák az én dicsőségemet. És teszek köztük jelt, és küldök közülük megszabadultakat a népekhez, amelyek rólam nem hallottak és nem látták dicsőségemet; és hirdetik dicsőségemet a népek között. És elhozzátok minden testvéreiteket minden nép közül ajándékul az Úrnak.  
(Ésa. 66,18-20.)

Forrás: Istvanne Gyolai

  http://mindennapiimaim.webnode.hu/konkret-imak/ima-a-gyulekezetert/

Isten műhelyében- Maradj Jézusban

   "Maradjatok énbennem, és én tibennetek! " (János 15, 4)   
 
Először Jézushoz kell jönnünk. Ha megtesszük ezt a lépést, szakítunk addigi életünkkel és Jézusban újra építjük. Elveszítjük magunkat benne és megtaláljuk magunkat őbenne. De benne kell maradnunk! - Benne maradni azt jelenti: szeretetében maradni, amit nekünk ajándékoz. Úgy maradhatunk meg a szeretetében, ha "megtartjuk parancsolatait". A Megváltó szeretetét nem lehet megszerezni engedelmességgel sem, de az engedelmesség útján maradunk meg benne. Jézus maga is az engedelmesség útján őrizte meg az Atya szeretetét. "Megtartom az én Atyámnak parancsolatait és megmaradok az ó szeretetében" (Ján 15, 9-10). Az engedetlenség lazítja és végül megszakítja a kapcsolatot. A gyümölcs egyre kevesebb lesz, végül teljesen elmarad. Előtörnek a régi természet gonosz gyümölcsei. Szeretet helyett megjelenik az irigység, ez a mérges gyümölcs. A szeretet megelevenít, az irigység szétroncsol, mindent szétrág. Az irigy közben maga is mindig szegényebb lesz. Ha Jézusban maradunk, saját énünk nem tud feltörni a maga irigységével és gyűlölködésével.

Az engedelmesség elsősorban a megszentelődésben mutatkozik meg. Minél tisztábbak leszünk, annál bensőségesebb lesz a kapcsolatunk Jézussal. A megszentelődésben való hanyagság, a gonosz testi indulatok iránt való engedékenység visszavetnek. Az Úr Jézus így nem tud akadálytalanul kibontakozni bennünk, a gyümölcs gyéren jelentkezik. Kicsi dolgoknak is súlyos következményei vannak. Ha nem teszünk le valamit, amit Jézus Lelke bűnnek nyilvánít, megszomorítjuk Őt és akadályozzuk életet adó erejének megnyilvánulását. Akkor maradunk Jézusban, ha Igéje bennünk marad, ha benne mozgunk, Őt szemléljük éjjel és nappal. Az ilyen élet a folyóvíz mellé ültetett fához hasonló, amely gyümölcsöt hoz a maga idejében. Konfuciusnak, a kínaiak tanítójának szavait gránitba vésték évezredekkel ezelőtt, hogy megmaradjanak, amíg a világ világ. Jézus szavait kitörölhetetlenül szívünk hústábláira kell írnunk. Ez akkor történik meg, ha vele járunk, beszédét magunkban forgatjuk és fontolgatjuk. Ekkor bontakozhat ki Jézus élete bennünk és hozunk sok gyümölcsöt. Jézusban maradni nem valami bizonytalan érzés, amit valójában még leírni sem lehet. Egyszerűen azon múlik minden, hogy engedelmesek vagyunk-e és a tiszta Igéből élünk-e? 

Isten ígéreteinek tárháza-A sírás éjszakája után örvendező nappal

Charles H.Spurgeon-

„Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. A sírást elviselhetjük egy éjjelen át, de reggel örömre ébredünk" (Zsolt 30,6)

 Egy pillanat Atyánk haragja alatt nagyon hosszúnak tűnik, de azért csak egy pillanat az. Ha megszomorítjuk Szent Szellemét, ne csodálkozzunk, ha haragszik, de ő mégis kész megbocsátani, és hamarasan nem is emlékezik bűneinkre. Mikor már szinte elpusztulunk haragjától, szeretete új életet önt belénk.

Igehelyünk egy másik vidám ígéretet is tartalmaz. Sírással eltöltött éjszakánk örvendező napra virrad. Milyen kegyelem, hogy a hívők fenyítésének időtartama csak ilyen rövid. Az Úr nem szívesen alkalmazza a vesszőt választottaival szemben; egy-két csapás, és nem ver tovább. Az a kegyelem és az öröm, amely a harag okozta sírást követi, bőségesen kárpótol az elszenvedett nyomorúságért.

Jöjj én szívem, zendíts hallelujára; ne zokogd végig az éjszakát, hiszen közel már a hajnal, töröld le könnyeidet. Könnyeid harmatcseppek, amelyek a napsugár közeledtét jelzik. A könnyek megtisztítják a szemet Isten kegyelmének meglátására, és így hozzánk való jósága még kedvesebbé lesz számunkra. A szomorúság éjszakája a sötét árnyék, amellyel szemben még jobban feltűnik a fény.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Testvér vagy vetélytárs?

"Ő, mily szép és gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor. "(Zsolt 133)

 

Áldást és életet csak Istentől kaphatunk mindnyájan. A feltétele azonban az, ha egyetértésben élünk. Miért nehéz a testvéreknek így élniük? Egyrészt mert a testvérét nem maga választja meg az ember, hanem kapja. Másrészt mert ahelyett, hogy saját érdekünkben is egyetértésben élnénk, vetélytársnak tekintjük egymást.

Mikor kezdődött ez? Amikor az első ember szembefordult Istennel, azonnal szembehelyezkedett embertársával is. Az első házaspár egymást vádolja, az első gyermekük agyonüti az öccsét. Nem tudunk egyetérteni, mert mindnyájan ugyanazt akarjuk: minél többet birtokolni, és uralkodni egymáson. Az emberi együttélés: királyok párbaja.

Az egyetértés akadálya, hogy úgy érezzük, a másik tartozik nekünk. Állandóan követelünk valamit. A nemzetek területet követelnek egymástól, a házastársak egy kis figyelmességet, törődést, gyengédséget, egymás testét, pénzét. Várunk elismerést, hogy vegyék észre, mit teszünk egymásért. Számon tartjuk mások adósságát, s közben nő a keserűség a szívünkben, egyre messzebb kerülünk egymástól, sőt egyre inkább szembekerülünk egymással. És elmarad az áldás, és egyre szegényebb lesz az élet.

Mi a megoldás? Ha a baj oka az Istentől való elszakadás volt, akkor vissza kellene találnunk hozzá. Jézus Krisztus lehetővé tette ezt. Isten nem követel tőlünk semmit, mert Jézus kifizette az adósságunkat. Aki ezt a szíve mélyéig átéli, és hittel komolyan veszi, felszabadul arra, hogv megadja másoknak, amivel tartozik, és ne követelje senkitől az adósságát. Az ilyen ember lelkileg gazdag lesz arra, hogy adjon és elengedjen. Ő érzi magát adósnak, aki tartozik: Istennek hálával, testvéreinek szeretettel. Akinek atyja lesz Isten, annak testvére lesz a másik ember.

 

TANÍTÁSOK- Németh Sándor

(NÉMETH SÁNDOR VÁLASZOL TEOLÓGIA) Egyetértek azzal, hogy bizonyos áldásokat csak szellemi harc által tudunk birtokba venni, amihez hatalom és erő is kell. Viszont van egy problémám. Mit kell tenni, ha egy démonikus erő megakadályozza, hogy Istentől át tudjam venni a szükséges erőt? Amíg nem veszek erőt, nem tudok győzni a démonok felett, de amíg nem győzök démonok felett, nem tudok venni erőt? Van ilyen csapda? Mi a kiút ebből? VÀLASZ: Azt gondolom, hogy egy keresztény akármilyen erőtlen, tehetetlen állapotba is kerül, és úgy érzi, hogy nem tud a nyomás ellen semmit sem tenni, nem tud fölszabadulni, akkor is van megoldás. Ilyen nyomás esetében például úgy érzed, hogy „Isten elhagyott”, vagy „már nem szeret az Úr”. Ezek az érzések természetesen nem igazak, hanem a nyomást gyakorló szellemi erők manipulációja, ezért ebben az állapotban, ne arra figyelj, amit érzel. Mindig abból kell kiindulni, amit Isten mond, mert az Ő beszéde sokkal biztosabb, mint a mi érzéseink. Ilyenkor a szellemünket kell legelőször megerősíteni. Ezután előbb-utóbb a lelkünk is erőt fog venni a megerősödött, újjászületett szellemünktől. Amikor az ember nem tudja artikulálni, megfogalmazni, hogy mi a problémája, mert a fenti állapotba került, akkor ilyen helyzetben segít a nyelveken szólás. A Szentlélekkel többek között azért kell betöltekezni, mert Ő Isten szerint esedezik a szentekért, és amikor nem tudjuk, hogy hogyan kellene imádkozni, akkor a segítségünkre siet. A Szentlélek azért adja a nyelvek nemeit, hogy szellemmel imádkozzunk. Egy másik megoldás ebben a helyzetben gyakran, az úgynevezett megvallás, ami azt jelenti, hogy ugyanazt kell mondani, mint Isten. Nem kell szégyellni az Isten Igéjének a kimondását az imakamránkban.
Egy következő eszköz a dicséret: Elkezd az ember énekelni az Úrnak, dicsőíti az Úr személyét. Elkezdi méltányolni a nagyságát, hatalmát, szentségét, hűségét, beszédét, cselekedeteit, így egyszerűen kiénekli az ember magát a problémáiból.
Vannak más szellemi tevékenységek is, amivel az ember ki tud jönni a mocsárból, például böjtölés által, de olyan is van, hogy keresned kell olyan embert, aki éhes az Istenre, és bizonyságot teszel neki Istenről – erről a Jelenések könyve beszél. Nem arra figyelsz, hogy milyen rossz állapotban vagy, hanem arra, hogy milyen szüksége van annak az embernek, és közben megszabadulsz. Tehát a bizonyságtétel által is fel lehet szabadulni a nyomások alól.

Isten csodálatos kegyelme- KÖZELEDVE A MENNY FELÉ

''Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne'' (Kolossébeliekhez 2:6.)

Tanulmányoznotok kell Krisztus életét! Ezt sokkal nagyobb komolysággal tegyétek, mint ahogyan a világi ismereteket tanulmányozzátok, hiszen az örök érdekek sokkal fontosabbak a múlandó, földi dolgoknál. Ha értékelitek az örök dolgok nagyszerűségét és szentségét, akkor a legmélyebb gondolataitokat és legjobb erőtöket annak a problémának a megoldására fordítjátok, amelytől örök jólétetek függhet. Ennek fényében minden más ügy jelentéktelenné válik. Krisztus Jézus példája előttetek áll. Járjatok az Ő nyomdokain. ''A hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet'' (2Péter 1:5). A meghátrálóknak nem szól az ígéret. Az apostol bizonyságtétele a kegyelemben és a szentségben való előmenetelre biztatja a hívőt. Már vallják, hogy az igazság szerint élnek, ismerik a hitet, és az Isteni természet részeseivé váltak. Ha viszont itt megállnak, elveszítik az eddig elnyert kegyelmet… Az igazság élő és működő elv, amely úgy alakítja a szívet és az életet, hogy a hívő szüntelenül felfelé haladjon...

Minden egyes felfelé igyekvő lépésnél az akarat új erőre kap. Az erkölcsi beállítottság egyre inkább hasonlít Krisztus jelleméhez és gondolkodásához. Az előrehaladó keresztény a világi ismeretet meghaladó kegyelemmel és szeretettel rendelkezik, mert a Krisztus jellemébe való Isteni betekintés mélyen megragadja, és így elsajátítja Krisztus tulajdonságait. Az Úrnak a lajtorja felett kibontakozó dicsősége egyedül a folyamatosan felfelé haladó keresztények előtt láttatik meg, azok előtt, akik egyre magasabb és nemesebb célok felé vágyódnak Krisztusban. A mennybe vezető lépéseket egyesével kell megtennünk. Minden megtett lépés erőt ad a következő lépés megtételére. Isten kegyelmének az emberi szívre gyakorolt átalakító munkája olyan hatalom, amelyet csak kevesen értenek meg, mert túlságosan hanyagok ahhoz, hogy megtegyék a szükséges erőfeszítést... Az ember nem érheti fel ésszel, hogy milyen nemes és magasztos kiválóságot érhet el, ha az emberi igyekezetet összekapcsolja annak az Istennek a kegyelmével aki minden bölcsesség és képesség forrása.

Reggeli dicséret-A nyúlon túl

„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek.”

Pál első levele Timóteushoz 1:19

Épp sétához készülődtünk, és betettelek addig a kiságyba, míg összepakoltam a három napra is elegendő csomagot. Legalább 6 darab rugi, mert sosem lehet tudni, ruhapelenka, váltás body, még egy kisnadrág, egy pulcsi, ha hidegebbre fordul, takaró, mert csak meg ne fázz... És a sort még lehetne folytatni sokáig. Hiába, fel kell készülni mindenre. 

Betettelek a kiságyadba, és még azt a korodat élted, amikor körül-belül ott is maradtál, ahova helyeztünk. Hangodat kieresztetted, ha épp nem voltam a látótereden belül. Kezed-lábad vadul kalimpált, forgattad a fejedet jobbra-balra, mert egyre érdekesebbnek találtad a körülötted lévő világot. Így történt, hogy végre sikerült megkaparintanod az alvó nyuszit, szorosan magadhoz ölelted, és a nyúl engedelmesen simult bele karod bilincsébe. Még beszélgettünk egy sort, és te nem eresztetted a játékodat. Így jött el velünk a nyuszi először sétálni. 

Azóta eltelt több mint egy év, de benned még mindig megvan ez a tulajdonság, hogy nehezen ereszted el, amit érdekesnek, fontosnak tartasz, amire szükséged van. Te még sokáig tudod őrizgetni a kis kavicsot, amit a parkban szedtél össze magadnak. Szereted magaddal cipelni a kiválasztott játékodat egy sétára. És szeretsz engem is a közeledben tudni, el sem ereszteni. Jössz utánam, bárhová is megyek az apró lakásban. Felkéredzkedsz főzés közben az ölembe, vagy épp a hátamra a kendőbe. Átöleled a lábamat, miközben teregetek, és alvás közben is szereted érezni a közelségemet. 

Ma azért imádkozom, hogy egy napon így ragadd magadhoz Isten kezét is! Akarva, mert neked kell a közelsége, hiszen senki másra nincs nagyobb szükséged, mint Rá. Szorosan, el nem eresztve, követve és magaddal víve Őt mindenhova az életutad során. 

Azért imádkozom, hogy a belé vetett hited, bizalmad napról napra nőjön, és ez egy olyan természetes dolog legyen az életedben, mint a levegővétel, ami nélkül lehetetlen létezni. Az a vágyam, hogy megtanuld mindig a Jót választani, és őrizni szívedben az igazán fontos dolgokat. 

Ma azt kérem Istentől, hogy segítsen nekem jó példával előtted járni mindebben. Segítsen, hogy olyannak láss engem, aki Nélküle egy tapodtat sem lép semerre. Aki hisz, még ha az egész világ a feje tetejére is áll körülötte. Aki nem enged a Jóból, aki őrzi magában Isten képét, és az Ő elvei szerint dönt minden pillanatban. 

Segítsen, hogy olyan példa legyek számodra, aki biztos hátteret ad neked, hogy hittel, bátran tudj elindulni az élet útvesztőiben Isten oldalán!

 

  szerző: Sz-Cs. Andi

 

Napi Evangélium

A mai evangélium: (Mt 20,1-16a)

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek." Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: "Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?" Azok ezt válaszolták: "Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe!" Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: "Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!" Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: "Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: "Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a

Az egy dénár napi díj a korban megszokott bére a napszámosnak. A példabeszédben jelentheti a teljességet, az örök életet. Ennél többet nem kaphat a szőlőben munkálkodó. Persze tudjuk, minden hasonlat sántít, bár a képből következne, hogy munkámmal megszolgálhatom az üdvösséget, tudjuk, hogy ez az Isten ajándéka számomra, az kiérdemelni saját erőmből nem tudom.
Miért nem voltak a később jövők a piactéren? Nem tudjuk. A gazda újra és újra kimegy, újra és újra küldi az ott ácsorgókat a szőlőbe. Vajon hogyan fogadom a később érkezőket? Milyen sokszor hallhatjuk, bezzeg most, hogy baj van, jön, eddig merre volt? Ugyanakkor nem számolhatunk úgy, hogy majd az utolsó órában odamegyek a piactérre, mert egyrészt nem tudom, mikor lesz az utolsó óra, másrészt nincs arra biztosíték, hogy a gazda jönni fog az utolsó órában.
Ami talán a legmegdöbbentőbb a gazda szava a reklamáló munkáshoz. Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok? A másik jóságát örömmel vesszük, ha felénk irányul. De ha a másik felé, akkor könnyen irigységbe esünk.
Érdemes a mai evangéliumnál kicsit elidőzni, csendet teremtve magunkban és magunk körül!

Károly Rihmer kommentje:   

Több, mint 40 évvel ezelőtt Halásztelken hallottam életem legrövidebb prédikációját ez után a példabeszéd után: „Testvérek! Az Isten igazságtalan. Akinek más véleménye van, szeretettel várom mise után beszélgetésre a plébánián”. (A döbbenetes, hogy még így sem sikerült felráznia híveit, a plébánián csak a Feri atya kedvéért Pestről kilátogató tucatnyi fiatal jelent meg – és „tanultunk” estig).

Még a legközömbösebb ember szeme is felcsillan, amikor arról van szó, hogy esetleg ugyanazért a munkáért több bért kaphat, vagy pláne kevesebb munkáért több bért. Ilyenek vagyunk. Aztán mi is zúgolódnánk: az Isten igazságtalan! Ami minket megbotránkoztat, az Isten szeretete, jósága és viszonyulása az emberhez.
Jézus felfogásában az Isten Országa nem egy felfoghatatlan, virtuális világ. Ő nagyon is valóságosan szeretné látni az övéi világát olyannak, ahol nemcsak szeretnek az emberek, hanem dolgoznak is. A munkájukat is áthatja a szeretet, az irgalom, az osztozás. Ebben a világban – valljuk be – kommunisztikus elvek érvényesülnek. Mindenkinek egyformán jár a fizetség, nem a munka mennyisége, milyensége, az izzadságcseppek vagy a szürkeállomány pusztulásának száma a meghatározó, hanem az, hogy mindannyian emberek vagyunk, egyformán éhezünk, fázunk, egyformán szeretnénk taníttatni gyermekeinket, gondoskodni öregjeinkről.
Isten szabadságára mutat rá Jézus. Éppen az igazságtalannak tűnő bérezés miatti felháborodás által akar rámutatni Isten igazságára, az isteni rendre, az Isten országának a másféle törvényeire. Hogy az Isten másképpen gondolkodik. Jézus világosan helyére teszi azt a gondolkodást, ami már abban a korban is megvolt: a teljesítmény szerinti jutalom. Ez nem munkaverseny, ki mennyit teljesít Istenért, annak nagyobb lesz majd az üdvössége, vagy közelebb jut az Istenhez. (Persze nagyszerű dolog, ha valaki sokat foglalkozik Isten dolgaival. De ez nem jutalom kérdése). A kegyelem nem sütemény vagy kenyér. Minél többet vág le az Isten, és ad másnak, nekünk annál kevesebb jut. Kegyelme határtalan. Jézus úgy mutatta be nekünk a mi mennyei Atyánkat, a mindenható Istent, hogy Ő igazi szeretet, és az Ő ajándékozása szeretetből fakad. Nem a teljesítményeinket bérezi, hanem ajándékokat osztogat. Ezt nem értették már akkor sem, és ma sem értik nagyon sokan. A legvallásosabb emberek között sem értik. Ezért mondta el Jézus ezt a szinte bántóan éles, provokatív példázatot, hogy értsék már meg: ilyen az Isten! Nem könyvelő, aki számon tartja jó és rossz cselekedeteinket, aztán ennek megfelelően jutalmaz vagy büntet. Egyáltalán nem azt adja, ami járna, hanem sokkal többet. Ha annyira ragaszkodunk az igazsághoz, akkor megkaphatnánk – és jaj lenne nekünk. De Ő nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen, és ezért az Ő kegyelme szerint ajándékokat osztogat.

Jézus a szőlőmunkásokról szóló példázatában a tanítványok egy előbb feltett kérdésére válaszol: Mi lesz a jutalmunk? Jézus maga nyíltan beszél arról, hogy lesz jutalom. Az Isten országáért hozott áldozat elnyeri a jutalmát. De az isteni rend, az isteni erkölcsi rend, s az isteni logika szerint. Ezt Isten határozza meg. Nem a tanítványok, s nem mások. Krisztus követése és az Isten országáért hozott áldozat, szolgálat sosem történhet és történik jutalomért. Az áldozat sosem üzleti alku tárgya. Melyik szülő írja a listát: ennyibe került a neveltetésed. A gyötrelmekről meg az átvirrasztott éjszakákról nem is beszélve.
A példabeszéd mondanivalója roppant egyszerű: Isten országának az a jellegzetessége, hogy a jóság, a szeretet felülmúlja az igazságosságot! Ahol úgy viselkednek, mint a szőlősgazda, ott az Isten országa valósul meg. Példabeszéd nélkül Jézus ezt így mondta: „Ha a ti igazságosságotok bőven fölül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, semmiképpen nem mentek be Isten országába” (Mt.5,20). Hogy a gyakorlatban mit jelent ez a fölülmúlás, azt számtalanszor megmutatta, elég csak a hegyi beszédre gondolnunk.

Istenem! Az irigységre való hajlam ott lakik minden ember lelke mélyén. Nem fogjuk fel, hogy egyek vagyunk. Azt nézzük, amit a másik kapott, ahelyett, hogy örömmel hálát adnánk szeretetedért, ajándékaidért. Add, hogy a dolgokat a Te mércéddel és ne a világéval ítéljem meg! Ámen.

Kenneth E. Hagin- HÉT DOLOG, AMIT TUDNOD KELL A SZENT GYÓGYULÁSRÓL: részlet a könyvéből

A GYÓGYULÁS ELNYERÉSÉNEK SZÁMOS MÓDJA TALÁLHATÓ AZ IGÉBEN

Mivel nincs mindenkinek ugyanazon a szinten a hite, Isten hét módot biztosított, hogy testi gyógyulásunkat elnyerhessük Isten Igéjén keresztül. Isten nem hagy minket cserben.
Ha nem tudunk felemelkedni hozzá, az Ő szintjére, akkor Ő fog lejönni hozzánk a mi szintünkre.

(1) HASZNÁLD JÉZUS NEVÉT AZ ÖRDÖGGEL SZEMBEN. KÖVETELD JÉZUS NEVÉBEN, HOGY HAGYJON EL A GYENGESÉG ÉS A BETEGSÉG

Az Apostolok Cselekedeteiben mindenütt azt látjuk, hogy az apostolok nem imádkoztak a betegekért; hanem követelték, hogy a betegek keljenek fel és járjanak.
Amikor Péter és János az Ékes Kapunál a sánta ember felé szolgált (Csel. 3), „követelték” Jézus Nevében (így áll az eredeti görög szövegben), hogy keljen fel és járjon.
Jogod van „követelni” Jézus Nevében az emberek gyógyulását. Nem Istentől követeled ezt, mert nem Ő betegítette meg őket. Azt követeled, hogy az ördög engedje őket szabadon Jézus nevében.
Jézus azt mondta: „Az ÉN NEVEMBEN betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.” (Márk 16,17. 18)
 „Az ÉN NEVEMBEN ők megteszik.” Halleluja, erő van e névben.

Megfigyeltem, hogy amikor a démonokkal foglalkozom, rendszerint azt mondom nekik:
— Követelem a jogaimat Jézus nevében! — azok pedig elfutnak, mintha puskából lőtték volna ki őket.
Félnek és remegnek ettől a névtől, mert Jézus legyőzte őket. A Biblia azt mondja, hogy Jézus nyilvánosan diadalmaskodott felettük. (Kol. 2,15)
Azt is megteheted, hogy veszed Jézus nevét és megtöröd az ördög erejét szeretteid élete felett.
Nem, te nem kényszerítheted őket arra, hogy elfogadják Krisztust — viszont így meg tudod könnyíteni nekik azt, hogy elfogadják Krisztust.

Sokan olyan gyülekezetben nőttünk fel, ahol vallásos agymosást kaptunk újszövetségi tanítás helyett.
Néha én is azon kapom magamat, hogy visszatérek olyan imaszokásokhoz, amiket a gyülekezetben tanítottak nekem.
Nap nap után, éjjel és nappal egyre csak ugyanazért imádkozom, majd hirtelen rádöbbenek: „Na most már elég! Ennél én jobban tudom! Így nem lehet imádkozni. Ez nem fog működni.
A Biblia nem ezt tanítja. Ez csupa vallásos szemét!”

Ismerjük meg azt, ami hozzánk tartozik.
 Tudnunk kell, hogy Jézus neve éppúgy megillet minket, a mi nemzedékünket, mint az első századbeli keresztényeket. Dicsőség Istennek, jogunk van használni ezt a nevet.Pontosan annyi erő van Jézus nevében, mint amennyi Jézusban volt, amikor Ő itt járt a földön.
Gyógyulás van ebben a névben.
Szabadulás van ebben a névben.
Ez a név a miénk, de csak akkor fog működni, ha használjuk.
Jézus neve az a KULCS, mely megnyitja az ajtót a lehetetlenhez.
Jézus neve az a KULCS, mely megnyitja az ajtót a természetfelettihez.
Nem az én nevem. Nem a te neved. Az Ő neve.
Emlékszel, mit mondott Péter az összegyűlt tömegnek, miután a sánta ember meggyógyult az Ékes Kapunál?
„Mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek mireánk, mintha tulajdon erőnkkel vagy istenfélelmünkkel műveltük volna azt, hogy az járjon?” (Csel. 3,12) Nem ők tették.
Nekik nem volt semmiféle erejük.
— Na, igen, de ők apostolok voltak — mondja most erre valaki.
Lássuk Péter magyarázatát:
Apostolok Cselekedetei 3,16.
Az Ő nevében [a Jézus nevében] való hit által erősítette meg az Ő neve ezt… [és] adta neki ezt az épséget mindnyájatok szeme láttára.
Dicsőség az Úrnak! Halleluja! Ez a név a miénk. Használjuk!

(2) IMÁDKOZZ GYÓGYULÁSÉRT AZ ATYÁHOZ JÉZUS NEVÉBEN

János 16,23. 24. És AZON A NAPON nem kérdeztek majd engem semmiről.
 Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától az ÉN NEVEMBEN, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az ÉN NEVEMBEN: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen.
Jelöld meg ezeket a verseket a Bibliádban. Ne engedd, hogy ezek az Igék eltávolodjanak tőled.
Amikor Jézus azt mondta: „azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről”, melyik napról beszélt?
Arról a napról beszélt, amelyben jelenleg élünk. Az Atyához való imádkozás Jézus nevében a mi örökségünk MOST — ezen a napon.
Jézus ezt közvetlenül azelőtt mondta, mielőtt kereszt-halált halt, feltámadt a halálból, felment a magasságba és leült az Atya jobbjára, ami után egy új nap virradt fel, mi pedig beléptünk az új szövetségbe.

Figyeljük meg, mit mond a 16,24: „Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben.”
A mostanáig azt jelenti, hogy mindezidáig — eddig az időig — ti nem imádkoztatok az én nevemben.
Tudnunk kell, hogy semmi értelme nem lett volna, ha a tanítványok vagy bárki más Jézus nevében imádkozott volna az Atyához, amíg Jézus a földön élt, mert az ó szövetség alatt az Ábrahám, Izsák és Jákób Istenéhez imádkoztak.
Továbbá, amikor Jézus itt járt a földön, még nem kezdte el az Ő közvetítői (főpapi illetve közbenjárói) szolgálatát az Atya jobbján, így semmi értelme sem lett volna az Ő nevében imádkozni.
Ám közvetlenül elmenetele előtt Jézus megváltoztatta a tanítványok imádkozási módját.
Az átmeneti időszak alatt, amikor az ószövetség már a vége felé haladt és közeledett az új szövetség, Jézus azt az imát tanította a tanítványoknak, amit mi „Miatyánk”-nak nevezünk.
Nem nekünk tanította, hogy így imádkozzunk — elgondolkodtál már valaha is ezen?
Az Ő tanítványainak tanította, hogy így imádkozzanak.
Én nem azt mondtam, hogy a „Miatyánk” nem egy csodálatos ima. Nem azt mondtam, hogy nem tanulhatunk ebből az imából — mert sokat tanulhatunk belőle. De hol szerepel benne Jézus neve? Egyáltalán nem Jézus nevében imádkoztak, igaz? Semmit sem kértek Jézus nevében, igaz?
Az új szövetség Gyülekezete nem így imádkozik!
Ez az ima nem felel meg az új szövetség követelményeinek.
Éppen itt, a János 16-ban van valami, amit világosan meg kell értenünk: Közvetlenül elmenetele előtt Jézus megváltoztatta az imádkozás módját.
Az új szövetség alatt, mely Isten és a Gyülekezet között köttetett meg, nekünk Jézus Krisztus által kell Isten elé járulnunk. (Az egyik ok, ami miatt sok mindenről lemaradtunk: úgy próbáltunk imádkozni, ahogy azt az ó szövetség idején tették.)
Figyeljük meg, Jézus azt is mondta: „KÉRJETEK és MEGKAPJÁTOK, hogy a ti örömetek teljes legyen”. Természetesen ez mindenféle imára vonatkozik, de vonatkozik arra is, amikor gyógyulásért imádkozunk. Hogyan lehetne teljes az örömöd, ha a szeretteid betegek otthon? Ez így lehetetlen lenne, igaz?
Ha több imánkra jönne válasz, akkor nagyobb lenne az örömünk. És ha nagyobb öröm ragyogna rajtunk, akkor több embert vezetnénk üdvösségre.
A gyógyulásról is szó van itt. Jogunk van gyógyulást kérni Jézus nevében. Isten valóban meghallgatja és megválaszolja az imádságot.

(3) IMÁDKOZZUNK EGY AKARATTAL A MÁTÉ 18,19 ALAPJÁN

Máté 18,19. 20. …ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön, bármely dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az ÉN NEVEMBEN, ott vagyok közöttük.
Gyakran kiragadjuk a 18,20-at a szövegkörnyezetéből és kizárólag a gyülekezeti összejövetelekre alkalmazzuk, pedig valójában az Ige nem erről beszél itt.
Látnod kell, hogy a 18,19 és a 18,20 összetartozik.
A 18,20 jelentése: Ahol jelen van két ember, aki egy akaraton imádkozik, Jézus ott van közöttük és gondoskodik arról, hogy megtörténjen, amiben megegyeztek.
Jézus itt nem a gyülekezeti összejövetelről beszél, bár Ő jelen van a gyülekezeti összejöveteleken.
Ha két ember egy akaraton van, és Jézus nevében követeli szerettei gyógyulását, imáikra egész biztosan megjön a válasz, mert Istennek gondja van arra, hogy az Ő Igéjét beteljesítse.
Az Ige azt mondja: „ketten közületek a földön.” Nem azt mondja, hogy ketten közületek a mennyben. Csupán két ember. Ez teljesen „testközelbe” hozza a dolgot: oda, ahol mi vagyunk.
A „bármely dolog”-ba pedig beletartozik a gyógyulás is, nemde?
Ez a két ember lehet férj és feleség. Feleségem és én csodálatos válaszokat kapunk a közös akaraton elmondott imáinkra.
Mondanak nekem ilyeneket:
— Hagin Testvér, mi megpróbáltuk ezt, és nem működött.
Mi viszont nem megpróbáltuk, hanem megtettük! Jézus nem azt mondta, hogy ketten próbáljanak meg egy akaraton lenni, azt mondta, hogy tegyék meg.
Olykor természeti módon gondolkodunk és elképzeljük: ha elég embert — mondjuk ezer embert — rá tudnánk venni arra, hogy egy akaraton legyenek; talán ha tízezren imádkoznánk, az igazán eredményes lenne! Ez emberi okoskodás. Isten azt mondta, hogy két ember elegendő a feladathoz. Soha nem említi, hogy kettőnél többre van szükség. Ő nem mondta azt, hogy az egész gyülekezetnek egy akaraton kell lennie (akkor sem tudnál egy egész gyülekezetet rávenni arra, hogy egy akaraton legyen, ha az életed múlna ezen). Ha viszont ketten egy akaraton vagytok, semmi másra nincs szükség.
„Ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön, bármely dolog felől, amit csak kérnek…, MEGADJA NÉKIK az én Mennyei Atyám.” Jézus nem azt mondta, hogy talán megadja nekik.
Nem azt mondta, hogy ez egy lehetőség. „MEGADJA NÉKIK az én Mennyei Atyám.”
Nos tehát: ez vagy így igaz, ahogy van, vagy hazugság, én viszont hiszem, hogy Jézus az igazságot mondta!
Sokszor megtörténik, hogy az emberek odajönnek hozzám az összejövetel után és megkérnek, hogy egy akaraton imádkozzam velük anyagi, testi és szellemi szükségleteikért.
Megfogom a kezüket és imádkozom. Azért fogjuk meg egymás kezét, hogy érzékeltessük azt a tényt, hogy a szellemünk egy akaraton van. Megegyezünk, hogy ez a szükséglet már be van töltve — nem be lesz töltve, mert az nem hit, az jövő idő lenne, ami reménység lenne, nem pedig hit. 
Megegyezünk, hogy a szükséglet már be van töltve, ezért dicsérjük Istent, mert egy akaraton vagyunk abban, hogy ez meg fog történni. Hit által ebben a pillanatban már megvan, és úgy tekintjük, hogy már meg is történt.
Miután így imádkoztam, kinyitom a szemem és megkérdezem:
— Testvérem, akkor ez már el is van intézve?
Tízből nyolcan azt mondják erre:
— Hagin testvér, én nagyon remélem, hogy igen.
Erre kénytelen vagyok azt mondani nekik:
— Nem, nem, nincs. Nincs elintézve. Én hiszek, te pedig csak reménykedsz. Nincs köztünk egyetértés ebben. Ez így nem működött.
Nincs értelme annak, hogy Istent vádoljuk és olyan fényben tüntessük fel a Bibliát, mintha nem működne. Barátaim, ha ez nem működött, akkor mi nem működtettük — mert Jézus Krisztus nem hazudhat. Be kell ismernünk, hogy „én nem tettem meg”, és ki kell igazítanunk magunkat.
Ezt tette egy fiatal pünkösdi evangélista is az 1930-as évek elején, amikor tuberkulózisban haldoklott. Ő maga mesélte el nekem a történetet.
Már nem tudott felkelni az ágyból és mindkét oldalon vérzett a tüdeje. Családjával együtt ki kellett költözniük apósa farmjára.
Történt egy napon, hogy apósa kint szántott a mezőn, felesége és anyósa pedig a ház mögött végezték a nagy-mosást.
Ez a fiatal evangélista annyi erőért könyörgött Istenhez, hogy fel tudjon kelni az ágyból és eljusson a negyed mérföldnyire lévő kis fás és bokros részhez.
Eltökélte a szívében: Addig fogok imádkozni, amíg ki nem imádkozom és Isten meggyógyít, vagy amíg holtan nem találnak. Vagy ez, vagy az.
Elért a kis fás részhez és kimerülten összeesett. Még ha akart volna, akkor sem tudott volna segítségért kiáltani. Senki sem tudta, hol van.
— Csak akkor fognak rád találni, amikor majd a dögevő madarak nyomra vezetik őket — erről biztosította őt az ördög.
— Na és akkor mi van, ördög? — felelte. — Pontosan ezért jöttem ki ide.
 Amint egy kicsit visszanyerem az erőmet, addig fogok imádkozni, míg meg nem gyógyulok vagy meg nem halok itt helyben.
„Majd ahogy ott feküdtem — mesélte — és erőt próbáltam gyűjteni az imádkozáshoz, elgondolkodtam ezen: Bármerre is jártam, mindenütt kértem, hogy imádkozzanak a gyógyulásomért. Emberek százai imádkoztak értem. Emberek ezrei imádkoztak már értem. Amerika minden gyógyító evangélistája rám tette már a kezét. Mindenki imádkozott már értem…
Ó, jaj! Ha mindezeket az imákat összeszámoljuk, ez több száz óra imádságot jelent.
 Isten használja a gyógyító evangélistákat — és mindezek a nagy hitemberek imádkoztak már értem kézrátétellel.
Ekkor végre beláttam: Istenem, elrontottam! Egyáltalán nem fogok imádkozni. Nincs értelme annak, hogy imádkozzam. Már látom, hogy hol tévedtem. Nem is kellett volna ezeket az imákat kérnem!
Azzal próbálkoztam, hogy mások imádkozzanak értem. Megpróbáltam rávenni Istent arra, hogy adjon meg nekem valamit, amiről Ő azt mondja, hogy már az enyém!
A Biblia azt mondja, hogy én meggyógyultam. Uram, én itt fogok feküdni a hátamon és dicsérni foglak Téged. Addig foglak dicsérni Téged, amíg a gyógyulásom valóságba nem jön.”
Így folytatta: „Először csak halkan suttogtam:
— Dicsőség az Úrnak. Dicsőség Istennek. Halleluja. Köszönöm Jézusom.
Miután vagy tíz percen keresztül suttogtam, hogy „Köszönöm Jézusom”, lett annyi erőm, hogy könyökömet a földre támasztva felemeljem kezemet, és így dicsérjem Istent még úgy tíz percig. Ekkorra már annyi erőm lett, hogy rendesen felemeljem kezeimet, és a hangom is felerősödött.
Két óra elteltével pedig már felállva kiáltottam, hogy:— Dicsőség Istennek!
Olyan hangosan, hogy valaki mérföldekről meghallotta a hangomat.
Látjátok, amikor ez a férfi elkezdett egyetérteni azzal, amit Isten Igéje mond és cselekedett is Isten Igéje alapján, eredményt ért el!

(4) KENJÜK MEG A BETEGEKET OLAJJAL A JAKAB 5,14 ALAPJÁN

Jakab 5,14. 15. Beteg-e valaki közületek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki.
Az első századi hívők még nem rendelkeztek az írott Újszövetséggel. Bizonyos levelek jártak gyülekezetről gyülekezetre, de Bibliájuk még nem volt, amit úgy tanulmányozhattak volna, mint mi.
Így nem tudták, amit Péter írt Isten Szelleme által: „Akinek sebeivel GYÓGYULTATOK MEG.”(1Pét. 2,24) Mi azonban tudjuk ezt.
Ha mégis egészségben tudtak élni, mennyivel inkább egészségben kellene élnie a mi nemzedékünknek, akik rendelkezünk mindezzel a tudással!
Közöttünk valóban nem szabadna betegeknek lennie — ha mégis „beteg valaki közületek”, itt Jakab egyértelműen a Gyülekezethez szól, mert azt mondja: „hívja magához a gyülekezet véneit.”
Hála Istennek, még ha az emberek el vétik is, és bűnt követnek el, van számukra segítség. Figyeljük meg, hogy azt mondja Jakab: „ha bűnt követett is el, megbocsáttatik neki.”
A gyülekezet tagjai túl gyakran elvárják a vasárnap este üdvösségre jutott emberektől, hogy szerda estére teljesen felnövekedjenek szellemileg — pedig ők maguk sem váltak éretté egy nap alatt.
Nem, ők még csak csecsemők. A Biblia azt tanítja, hogy van hasonlóság a testi és a szellemi növekedés között:
1Péter 2,2. Mint most született csecsemők, az Ige tiszta, hamisítatlan teje után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek.
Mi azonban nagyon ostobán viselkedtünk ezen a téren — és Isten ezért felelősségre fog vonni minket. A mi hitünkön kellene hordoznunk ezeket a szellemi csecsemőket, és ezt mindaddig tehetjük, amíg valóban szellemi csecsemők.
A természetes életben a csecsemőknek gondoskodásra van szükségük. Ők semmit sem tudnak tenni önmagukért. Viszont valaki szereti őket, ezért táplálja, öltözteti őket és gondoskodik róluk. Ha megfelelően gondoskodnak róluk, fel fognak növekedni és meglesz ennek az eredménye.
Egyszer összejöveteleket tartottam egy texasi pásztornál — és szégyellem, hogy olyan ostoba lehet valaki Texasban, mint az a szegény pásztor volt.
Egy szombat este előrehívtam az embereket, és harminckilencen jöttek előre.
Volt közöttük hét házaspár is, harminc év körüliek. Ez hét családot jelentett. Még nem volt üdvösségük. Csodálatos lehetőség volt ez a számukra.
Az alkalom után megkérdeztem a pásztortól:
— Elkérted ezeknek az embereknek a nevét és címét, hogy kapcsolatban tudj maradni velük?
— Ó, dicsőség Istennek, — válaszolta, — én hiszem, hogy ha kaptak valamit, akkor vissza fognak jönni.
— Kérdezni szeretnék tőled valamit — mondtam. — Ez alatt az összejövetel alatt a lányodnak kisfia született. Tegyük fel, hogy elmész hozzá és azt mondod: „Eljöttem megnézni a fiút. Hol van?”
A lányod azt felelné: „Ja, úgy gondoltuk, ha hiányzunk neki, egy idő után úgy is hazajön majd.”
Majd azt mondtam ennek a pásztornak:
— Az én időm túl drága ahhoz, hogy ébredési össze-jöveteleket tartsak egy idiótánál.
 Holnap este befejezem az összejöveteleket. — És úgy is tettem.
Isten minden gyülekezetet felelősségre fog vonni azokért a csecsemőkért, akik az oltáraik körül születtek be a Királyságba. Amikor az emberek visszaesnek, készek vagyunk bírálni őket, pedig gyakran mi tehetünk arról, hogy visszaestek.
Jakab pontosan erről beszél itt. Ezek az emberek nem tudnak cselekedni önmagukért, ezért kell hívatniuk a gyülekezet véneit, hogy ők imádkozzanak értük és kenjék meg őket olajjal az Úr nevében, és ha bűnöket követtek is el — még ha el is rontottak dolgokat — bocsánatot nyerhetnek bűneikre és meggyógyulhatnak.
A következő történetet gyakran használom ennek érzékeltetésére.
Egy reggel borotválkozás közben Isten Szelleme szólt hozzám és azt mondta:
— Azt akarom, hogy menj el E. házába, mert elhibázott valamit, és most azt hiszi, hogy Isten már nem szereti őt, mivel bűnt követett el. Többé nem akar visszajönni a gyülekezetbe.
Borotvahabbal az arcomon kimentem feleségemhez és azt mondtam neki:
— Drágám, mielőtt elmegyek bevásárolni neked a boltba, el kell mennem E. házába.
Épp most mondta nekem az Úr, hogy ő elhibázott valamit — kijött a béketűrésből és olyan dolgokat mondott, amit nem lett volna szabad — az Úr meg szólt nekem, hogy menjek el hozzá és segítsek neki.
Visszamentem, hogy befejezzem a borotválkozást, mire betoppant E. felesége, és sírva kérte:
— Ó, Hagin testvér, kérlek gyere el és látogasd meg. Tegnap a munkahelyén kijött a sodrából és sok olyan dolgot mondott, amit nem lett volna szabad. Visszajött a régi hátfájása, és otthon fekszik az ágyban. Azt mondja, hogy soha többé nem jön el a gyülekezetbe. Azt hiszi, hogy Isten már nem szereti őt, mert bűnt követett el.
— Majd hozzátette: — Ne mondd meg neki, hogy itt jártam, mert nem örülne neki.
— Az Úr épp most szólt hozzám ezzel kapcsolatban. — feleltem. — Megkérdezheted a feleségemet. Az előbb meséltem el neki.
Elmentem a házukhoz, bekopogtam az ajtón és fel-ismertem E. hangját, amint azt mondja:
— Szabad.
E. annyira zavarban volt, hogy fejére húzta a takarót. Hallottam, ahogy sír. Letérdeltem az ágya mellé és én is elkezdtem sírni.
Lehúztam róla a takarót, amibe görcsösen kapaszkodott, egyszerűen átkaroltam, és ezt mondtam: — Az Úr szólt nekem és azt mondta, hogy jöjjek el ide és segítsek neked, mert elhibáztál valamit.
Megint sírni kezdett. Azt mondta:
— Hagin testvér, valami rossz dolog történt a munkahelyemen. Nem emlékszem, hogy valami rosszat mondtam volna, de néhány ember szerint káromkodtam. Ha így is volt, én nem tudok róla. Megmondtam hát a feleségemnek, hogy többet nem megyek el a gyülekezetbe.
Az Úr nem szeret engem.
Azt mondtam:
— Nem így van, Ő szeret téged, és mi is szeretünk téged, és Ő küldött engem ide, hogy segítsek neked — ez is bizonyítja, hogy Ő szeret téged. És nem fogjuk megengedni az ördögnek, hogy becsapjon téged!
Erre azt mondta: — Szörnyen fáj a hátam!
Rátettem a kezem a hátára és azt mondtam:
— Drága Istenem, Te szereted őt. Tudom, hogy Te szereted őt. Azért küldtél ide, hogy segítsek neki, és azt akarom, hogy azonnal gyógyítsd meg őt, és bizonyítsd be neki, hogy szereted.
Hirtelen, mintha puskából lőtték volna ki, felugrott és azt mondta:
— Teljesen elmúlt! Teljesen elmúlt!
Majd újra sírni kezdett, de már másként. Ezt mondta:
— Az Úr tényleg szeret engem, igaz?
— Igen, szeret — válaszoltam.
És ezzel E. visszatért az Úrhoz, és visszajött a gyülekezetbe.
Nos, az Úr még egyszer elküldött hozzá — akkor már talán egy hónapos lehetett, és mit is várhatnánk egy hónapos csecsemőtől?
Örülök, hogy Isten gondoskodott a csecsemőkről. Ha te magad még nem tudod megtenni, Ő gondoskodott arról, hogy hol találj segítséget.
Beteg valaki közületek? Rajta, hívja magához a gyülekezet véneit.

(5) FOGADD EL A GYÓGYULÁST KÉZRÁTÉTEL ÁLTAL!

Márk 16,15–18. (A Nagy Megbízatás) És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.
Ezt mondta Jézus, amikor a nagy megbízatást adta: „Betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.” (16,18) A kézrátétel egy másik módja annak, ahogy a betegek megkaphatják a gyógyulást. Ez a Gyülekezet joga ma.
Ki teheti rá kezét az emberekre? Minden hívő. Mind-azok, akik hiszik az Evangéliumot. Figyeljük meg, mit mond a szövegrészünk: „akik hisznek… betegekre vetik kezüket.” (17,18)
Az eredeti görög szerint: „azok, akik hisznek, kezeiket betegekre fogják tenni és azok meggyógyulnak.”
Nem, Jézus nem mondta, hogy nekünk kell meggyógyítanunk a betegeket. A kezünket kell rájuk tenni, és hinnünk kell Istenben.
Minden keresztény gyakorolhatja ezt. A szülőknek gyermekeikre kellene tenni kezüket, ha azok megbetegszenek. Egy anyának megvan a joga, hogy gyermekeire tegye kezét, ha hívő. Nem kellene senki mást hívatnia. Nekünk megvan az a jogunk, hogy egymásra tegyük kezünket.
A Biblia azt mondja, hogy: „Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (Jakab 5,16)
Időnként elrontjuk azzal, hogy elvárjuk Istentől, hogy Ő csakis egyféle módon lépjen.
Összhangba kellene kerülnünk Istennel azáltal, hogy hallgatunk rá és figyelünk arra, hogyan vezet minket az adott pillanatban, majd azt a módot használjuk, ahogyan Ő indít.
Egyszer véletlenül meghallottam, amint egy pásztor azt mondta a másiknak:
— Meg kellene hívnod Hagin testvért, hogy tartson nálatok összejöveteleket.
Amióta a gyülekezetünkben járt, fele annyiszor sem hívnak betegekhez, mint azelőtt. Nem arról van szó, hogy az emberek nem hívnak fel; hanem arról, hogy elfogadják a saját gyógyulásukat. Bizonyságot tesznek a gyülekezetben arról, hogy imádkoznak és Isten meggyógyítja őket. Teljesen el vannak ragadtatva.
Nos, hála Istennek, tehetünk valamit önmagunkért. Növekedhetünk. Amikor megtanulunk Istenben hinni és imádkozni, akkor elmehetünk és segíthetünk másoknak.
Amíg azonban arra van szükségünk, hogy valaki más imádkozzon és higgyen helyettünk, addig csak terhet jelentünk mások számára ahelyett, hogy segítségükre lennénk.
Néhány ember azonban még nem jutott el arra a szintre, hogy saját maga el tudja venni a gyógyulását. Ha úgy találod, hogy te is közéjük tartozol, akkor se add fel. Cselekedj a hit alacsonyabb szintjén. Legyél te az, akiért kézrátétellel imádkoznak, és fogadd el ily módon gyógyulásodat. Isten segíteni akar neked.
A Biblia azt mondja: „betegekre vetik kezeiket.” Nem határozza meg, hogy kik azok a betegek; egyszerűen csak azt mondja, hogy betegek. „Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik” az Írás szerint: „betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak.”
Bármely hívő ráteheti kezét a betegekre, mintegy a hit kiindulópontjaként. Ez az a pont, ahol elkezded hinni, hogy megkapod a gyógyulásodat.
Sokan megkérdezik tőlem:
— De Hagin testvér, mi van akkor, ha nem gyógyultam meg?
Azt válaszolom erre:
— Ha meggyógyultál volna, akkor nem kellene hinned ebben. Ha már valóságba jött volna, akkor tudnád ezt, igaz?
Ha viszont megteszed a hitnek azt a lépését, hogy mindezt már megtörténtnek tekinted, akkor meg is fogod kapni, mivel a Márk 11,24 így határozza meg a hit imájának alapelvét:
Márk 11,24. Amit csak kértek imádságotokban, higgyétek, hogy mindazt már megnyertétek, és meglészen néktek.
Hidd, hogy megkaptad a gyógyulásodat, és mi fog történni? Meglesz neked! Látjátok, csak azutánkapjuk meg, miután hittük.
Amikor fiatalon babtista prédikátorrá lettem — még mielőtt megkeresztelkedtem volna a Szent Szellemben — egy hétfő reggel arra ébredtem, hogy arcom egyik fele lebénult. Meg sem mozdult.
Addig csak én imádkoztam saját magamért, mert nem ismertem senki mást, aki imádkozott volna értem, viszont megtudtam, hogy építettek egy gyülekezetet a városunkban, aminek neve Teljes Evangéliumi Sátor volt, és ezek az emberek hittek a szent gyógyulásban.
Azt mondtam magamban: „Elmegyek hozzájuk szerda este, és megkérem a pásztort, hogy kenjen meg olajjal.” Abban a pillanatban, ahogy megkent és imádkozott értem, felemeltem kezeimet és azt kiáltottam:— Köszönet Istennek, elmúlt!
Ezt hitben mondtam ki. Tudtam, hogy mit kell mondani. Baptista voltam — és semmit sem tudtam a Szent Szellemről — viszont tudtam valamit arról, hogy mi a hit.
Nekem ez volt a kiindulási pont, amikor a pásztor rám tette a kezét. Azon a ponton kezdtem hinni, hogy „megkapom a gyógyulásomat”. Nem éreztem, hogy meggyógyultam volna.
Nem úgy néztem ki, mint aki már meggyógyult.
De nem a látás vagy az érzések alapján jártam. Aszerint tettem, amit hitem.
Így tudjuk meghatározni ezt a kiindulási pontot: ez az a pont, amikor felszabadítod a hitedet és elkezdesz hinni a gyógyulásodban.
Valahol el kell kezdened. A futó sohasem tudná lefutni az adott távolságot, ha nem lenne egy hely, ahol elindult. Kell lennie egy kiindulási pontnak. A te kiindulási pontod lehet az, amikor valaki rád teszi a kezét. Ez lehet az a pont, amikor elkezded hinni: „Megkapom a gyógyulásomat.”
A gyülekezeti tagok kérdezgették:— Az Úr tényleg meggyógyított téged, Kenneth?
— Valóban megtette — feleltem.
Ráfelelték:
— Hát, nem úgy nézel ki, mint aki meggyógyult. Hogy érzed magad?
— Nincs semmi különbség.
— Nos, ha ugyanúgy nézel ki és nem érzed, hogy meggyógyultál, és mi is látjuk, hogy nem úgy nézel ki, mint aki meggyógyult, akkor miből gondolod, hogy te már meggyógyultál?
— Én nem gondolom, hogy meggyógyultam, hanem tudom — feleltem.
Tisztán kell látnunk, hogy a hit tudást jelent.
Voltak emberek, akik azt mondták nekem:
— Nekem több eszem van ennél.
Én meg azt mondom nekik:
— Hát, csak menj és boldogulj a gyógyulásod nélkül.
Ugye, látod, hogy az arcom teljesen rendbe jött? Megkaptam. Megkaptam a gyógyulásomat.
Tudtam, hogy amit Jézus mondott, az igaz. Tudtam, hogy ha hiszem, hogy megkaptam, akkor meg is fogom kapni. Tudtam, hogy ha valóban hiszem, akkor ki is fogom mondani azt, hogy hiszem.
Nem azt mondom ki, hogy: meg fogom kapni (a jövőben), hanem azt, hogy megvan (a jelenben).
Egyszer elküldték egy tulsai teljes-evangéliumi gyülekezet segédpásztorát, hogy imádkozzon a gyülekezet egy tagjáért, aki olyan beteg volt, hogy nem tudott eljárni dolgozni.
Így mesélte nekem: „Hallottalak téged prédikálni, így megkentem ezt a férfit olajjal, rátettem a kezeimet és elkezdtem imádkozni, amikor hirtelen, gondolkodás nélkül, abbahagytam az imát és azt kérdeztem— Mit fogsz csinálni holnap?
— Ágyban leszek — válaszolta a beteg.
— Na, akkor nem érdemes folytatnom az imát — azzal be is fejeztem.
— Az egészből semmit sem hiszel — mondtam neki.
Kissé elgondolkodott, és azt mondta:
— De hát ez az igazság, vagy nem?
Megkérdeztem tőle:
— Mikor fogsz meggyógyulni?
— Hát — mondta ő —, amikor megkensz olajjal, amikor rám teszed a kezeidet és imádkozol, akkor.
A férfi odafordult feleségéhez és még mielőtt befejeztem volna az imát azt mondta
— Hívd fel a főnököt, és mondd meg neki, hogy holnap bemegyek dolgozni.
Majd imádkoztam érte — mondta a pásztor —, és dicsőség Istennek, másnap már ott is volt a munkahelyén.”
Egyszer egy összejövetelen egy asszony felszaladt az emelvényre hozzánk, és azt mondta:
— Pásztor és Hagin testvérem, azonnal imádkozzatok értem.
A pásztor felelt neki:
— Hamarosan gyógyító összejövetelünk lesz. Én majd prédikálni fogok a gyógyulásról, Hagin testvér pedig az alkalom végén imádkozni fog kézrátétellel a betegekért. Nem kell sokat várnod rá. — A dicsőítés már el is kezdődött addigra.
— Igen, igen — mondta az asszony —, de én azt szeretném, hogy te és Hagin testvér most tegyétek rám a kezeteket, mert hazamegyek és már fekszem is az ágyba!
Lett volna bármi értelme, hogy kézrátétellel imádkozzunk ezért az asszonyért? Ő már megvallotta, hogy úgysem fog működni.
Azt mondja a Biblia, hogy amikor imádkozol, hidd, hogy megkaptad és meglesz neked.
A kézrátétel az a kiindulási pont, amikor felszabadítod a hitedet. Ekkor kezdesz el hinni.
Kezeimet ráteszem az emberekre mintegy az ő hitük kiindulási pontjaként. Van azonban még egy szellemi törvény, ami szintén gyógyulást hozhat. Ez pedig az érintkezés és közvetítés törvénye.
Isten felkenhet valakit az Ő akarata szerint gyógyító erővel, hogy szolgáljon a betegek felé. És amikor az illető ráteszi kezét a betegekre, engedelmeskedvén ennek a szellemi törvénynek, ahogy a felkent kezek a beteghez érnek KÖZVETÍTENI fogják Isten GYÓGYÍTÓ EREJÉT.
A hívőnek is hitet kell gyakorolnia ahhoz, hogy az érintkezés és közvetítés törvénye működni tudjon. A vérfolyásos asszony esete is ezt példázza. (Máté 9)
Jézus fel volt kenve gyógyító erővel, és a Biblia szerint erő áradt ki belőle és meggyógyította az asszonyt. Jézus mégis azt mondta neki: „Bízzál leányom; a TE HITED megtartott téged.” (9,22)
Én nem csak kiindulási pontként teszem kezeimet a betegekre, hanem engedelmeskedvén az érintkezés és a közvetítés ezen szellemi törvényének, hogy kezeim érintkezése közvetítse Isten gyógyító erejét, amely megszünteti a sátán minden munkáját, gyógyulást és egészséget hoz.
Miért beszélek erről ilyen bátran?
Mert maga az Úr Jézus Krisztus jelent meg nekem egy látomásban. Ő jobb kezének ujját mindkét kezemnek tenyerébe helyezte, és azt mondta: „Elhívtalak és felkentelek téged, és adtam neked egy különleges kenetet, hogy szolgálj a betegek felé. Légy bátor ebben.”
„Mondd el az embereknek, hogy láttál engem. Mondd el nekik pontosan, amit mondtam neked. Mondd el nekik, hogy én mondtam neked, hogy mondd el nekik, és ha elhiszik, hogy te fel vagy kenve és befogadják azt a kenetet, akkor az erő a te kezedből az ő testükbe fog folyni, gyógyulást és egészséget ad a testüknek, és kiűzi a betegségüket és gyengeségüket. Te pedig minél bátrabban beszélsz erről, annál több eredményt fogsz elérni.”

(6) FOGADD EL A GYÓGYULÁST A GYÓGYÍTÁSOK AJÁNDÉKAIN KERESZTÜL!

Az 1Korinthus 12,9 szerint az egyik szellemi ajándék, amit Isten a Gyülekezetbe helyezett, a gyógyítások ajándékai — elkülönül a többi módtól, amivel a gyógyulás megkapható.
Mi ez a „gyógyítások ajándékai”? A gyógyító erő természetfeletti megnyilvánulása egy emberen keresztül a másik ember irányába. Legegyszerűbben így lehet ezt meghatározni.
Minden, amit Istentől kapunk, ajándék. Ezért, általánosságban szólva, minden gyógyulás ajándéknak tekinthető. De ez még nem a „gyógyítások ajándékainak” megnyilvánulása.
A gyógyítások ajándékainak megnyilvánulását a Szent Szellem kezdeményezi.
Miután már megkeresztelkedtem a Szent Szellemben, még mindig nem értettem Isten Szellemét. Csak annyit tudtam, hogy be vagyok teljesedve a Szent Szellemmel.
Miután kipenderítettek a baptisták, csatlakoztam az egyik teljes-evangéliumi csoporthoz, és elfogadtam egy kis észak-texasi gyülekezet pásztorolását. Itt ismertem meg és vettem el csodálatos feleségemet. Ő metodista volt, és még nem keresztelkedett meg a Szent Szellemben, viszont hitt benne.
A házasságkötésünk utáni negyedik éjszakán, ahogy a család együtt imádkozott feleségem jó öreg metodista otthonában, az Úr a Szellemen keresztül így szólt hozzám: „Tedd a kezed a feleségedre és én be fogom tölteni őt a Szent Szellemmel.”
Ez 1938-ban történt, és akkor én még járatlan voltam az ilyen dolgokban. 1937-ben fogadtam be a Szent Szellemet. Még senkit sem láttam kézrátételt gyakorolni annak érdekében, hogy valaki elfogadja a Szent Szellemben való keresztséget. Azokban a körökben, ahol én mozogtam, az emberek nem így tették, és nem tudtam, hogy ez helyes-e vagy helytelen.
Arra gondoltam: „Ha nem veszek róla tudomást, talán elmúlik.” Azonban nem így történt.
Ismét azt mondta: „Tedd rá a kezed a feleségedre, és én be fogom tölteni őt a Szent Szellemmel.” Felismertem, hogy az Úr Jézus szólt a szellememhez a Szent Szellemen keresztül, de semmit nem akartam helytelenül tenni.
Majd éjfélkor (ránéztem az órámra), 1938. november 28-án ugyanaz a hang megismételte:
„Tedd rá a kezed a feleségedre és én be fogom tölteni őt a Szent Szellemmel.”
Kinyitottam szememet és rémülten körbenéztem. Azt mondtam magamban: „Abból nem lehet baj, ha megpróbálom!”
Bal kezemet rátettem feleségem fejére, és ő azonnal felemelte mindkét kezét és elkezdett nyelveken szólni. Másfél órán keresztül szólt nyelveken, és három dalt énekelt el ugyancsak nyelveken. Pünkösd volt nálunk, jó öreg metodista otthonunkban!
Majd ugyanaz a hang szólt hozzám, hogy mit tegyek és mit mondjak az anyósomnak, hogy meggyógyuljon. Másnap készült bemenni a kórházba, hogy megoperáltassa a golyváját. Egyáltalán nem volt hite a gyógyulásában; ha valaki számít arra, hogy meggyógyul, akkor nem összecsomagolt bőrönddel várja, hogy kórházba menjen. A hang azt mondta nekem: „Odaadtam neked a gyógyítások ajándékait és elküldtelek, hogy szolgálj a betegek felé.”
Amikor megtettem azt, amit Isten Szelleme mondott nekem, a golyva látható része azonnal eltűnt, mint amikor gombostűvel beleböknek egy léggömbbe.
Ő nem azért gyógyult meg, mert hitt Istenben. Ha később megkérdezték volna tőle, azt felelte volna:
— Nem, nem. Tudom, hogy ez nem az én hitem volt. Ilyen dologhoz nem lett volna hitem.
Tudjátok, hogy miért gyógyult meg? Mert Isten Szelleme megmondta, hogy mit tegyek.
A gyógyítások ajándékainak megnyilvánulása nem úgy működik azonban, ahogy én akarom, hanem úgy, ahogy a Szellem akarja. Előfordult például, hogy mindennel próbálkoztam, mindent elkövettem, mindent elmondtam, amit ilyenkor szoktam mondani — és semmi nem történt.
Már beletörődtem, hogy semmi sem történik és azt mondtam: „ez már soha többé nem fog megtörténni”. Aztán mégiscsak kezdtek megtörténni a dolgok. Tudnunk kell, hogy a Szellem megnyilvánulása úgy történik, ahogy a Szellem akarja. Köszönet Istennek ezekért a megnyilvánulásokért. Én hiszek bennük.
Ez azonban csak egyik útja annak, hogy elnyerjük a gyógyulást.
A legjobb mód valamennyi közül, ha egyszerűen ismerjük az 1Péter 2,24-et: „Akinek sebeivel gyógyultatok meg.” (Nem meg fogtok gyógyulni, hanem már meggyógyultatok.)

(7) TUDD, HOGY A GYÓGYULÁS MEGILLET TÉGED!

A legjobb mód, amely által meggyógyulhatunk, ha mi magunk tudjuk az Igéből (Ésa. 53,4. 5. Mát. 8,17. 1Pét. 2,24), hogy a gyógyulás benne van Isten megváltási tervében; jogunk van hozzá, és az Ő sebeivel mi már meggyógyultunk.

Megtagadjuk, hogy betegség vagy gyengeség legyen a testünkben, mert mi MÁR meggyógyultunk.
Tudjuk, hogy az a fájdalom, betegség vagy gyengeség, mely látszólag a testünkben van, Jézusra lett helyezve. Ő elhordozta azt. Nekünk már nem kell viselnünk.
Csak arra van szükség, hogy egyetértsünk Istennel és az Ő Igéjével, és elfogadjuk azt a tényt, hogy: „betegségeinket Ő viselte és fájdalmainkat hordozá” és „az Ő sebeivel gyógyultunk meg.”
Egyszerűen tudjuk ezt, ezért hálát adunk Istennek. Nincs szükségünk rá, hogy valaki ránk tegye a kezét. Nem szükséges, hogy a Szellem ajándékai megnyilvánuljanak.
Egyszerűen csak hálát adunk az Atyának a tökéletes megszabadulásunkért.
Minden hívőnek teljesen meg kellene értenie, hogy a gyógyulása Krisztusban már tökéletesen végbement. Amikor ezt megtudják a szellemükben — pontosan úgy, ahogy a fejükben tudják — a betegség és a gyengeség meg fog szűnni a testükben.
De nem minden hívő érti teljesen, hogy az Ige alapján való cselekvés a szent gyógyulás elfogadásának egyik módja. Nem minden hívőnek tanították meg ezt. Ezt az igazságot még azok között sem prédikálták úgy, ahogy kellett volna, akik feltehetően hisznek a szent gyógyulásban.
A hívők tehát nagyon keveset tudnak erről a területről, viszont nem tudnak az ismeretük szintje felett cselekedni és hinni.
Isten ezért gondoskodott erről a hét módról, amelyek segítségével a hívők meggyógyulhatnak az Igén keresztül.

Forrás: Bolla Tamás megosztása