Prófétai Áhítatok

A TROMBITA, BILL BURNS:

Ne állj meg! Ne szállj ki a versenyből! Fusd végig a versenypályát úgy, hogy nyerj! Fuss, és azt fogod tapasztalni, hogy extrém mennyiségű energiád van és extrém sebességgel tudsz haladni, mert Én foglak felkenni téged az Én célkitűzéseimmel ebben a korszakban és ebben konkrét időpontban, amelyben találtad magad. Mert már a verseny utolsó szakaszaiban vagy. Fusd meg a versenypályát most, hogy megkapj mindent, amit neked készítettem.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Tudd meg, hogy amikor egy nehéz időszakot élsz meg, az azt a célt szolgálja, hogy megtudj valami értékes dolgot magadról, miközben kapcsolatban vagy Velem, mondja az Úr. Keresd a reménysugarat minden sötét felhőnél, és becsüld nagyra, amikor lehetőségek adódnak a növekedésre és arra, hogy szellemi erőt nyerj. Jób 12:22 Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.

Bizonyságaid örökkévaló öröksége-Alfred Christlieb

  Azért az Úr, a Seregek Ura kövéréire ösztövérséget bocsát, és az Ő dicsősége alatt égés ég, miként a tűz égése. (Ézs 10,16)

Két képben szemlélteti itt az Úr a kevélyeket megsemmisítő hatalmát. Asszíria hatalma úgy jár, mint az az ember, aki hirtelen sorvadásba, tüdővészbe esik. - E sorok írójának volt egy iskolatársa, aki a legerősebb volt az egész osztályban. Felejthetetlen marad számára az a nap, amikor azt a hírt kapta: ez a diák tbc-t kapott. Betegágyon feküdt az erős fiatal fiú, pedig azt remélte, hogy nemsokára az egyetemre kerül. Nehezen lélegzett. Néhány hét leforgása alatt az ifjúi szépség és erő tovatűnt és a fiú meghalt. Hasonló sorsot készített Isten a kevély Asszíriának is. Dicsősége gyorsan tovatűnt.

Isten még egy másik képet is használ. Tűz emészti meg Assurt. Asszíriát sűrű erdőhöz hasonlítja, amelyben tűz keletkezik. A faóriások minden viharral dacoltak, de a lángok pusztító ereje megemészti dicsőségüket.

Egyetlen éjszaka 185 ezer embert pusztított el Isten Sénakhérib seregében. Hasonlót élt át a francia császár is. Tönkrement, mint egy óriás a tüdővészben, s mint erdő a pusztító tűzben. Leírhatatlan nélkülözések és szenvedések között kellett szétzüllött serege maradékának hóban és fagyban hazájába visszavonulnia.

Mire tanít ez bennünket? Arra, hogy az az Isten, aki Asszíria királyát és a kevély Napóleont szét tudta zúzni, ma is él. "Hatalmas dolgot cselekedett karjának ereje által, elszélesztette a szívük gondolatában felfuvalkodottakat." Lk. 1,51 Ne a kevély Asszír királyt kövessük, hanem a Golgota alázatos Királyát!

Isten asztaláról-Varga László

   "Az Úr mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint, mert az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére. Amilyen értékes volt előttem a mai napon a te életed, olyan értékes legyen az én életem is az Úr előtt, és mentsen meg engem minden nyomorúságtól."      1Sámuel 26,23-24

Saul király féltékenységében többször is Dávid életére tör. Dávid szabadcsapatával a hegyekben bujdosik, de a király oda is sereggel vonul ellene. Éjszaka Dávid odalopakodik, és elveszi a király feje mellől a korsóját, de nem nyúl a királyhoz. Csak a szomszéd hegy tetejéről szégyeníti meg a felébresztett Sault. Dávid tudja magáról, hogy Isten kiválasztottja. Azt is tudja, hogy Saul is az. Ő nem engedheti meg magának a bosszúállást. Isten gyermeke nem támadhat Isten másik gyermekére. Ő Istenre bízza magát. Isten már azzal is megfizette hűségét, hogy kétszer is kezébe adta, és ezzel megszégyenítette magánál erősebb ellenségét. Józanul számol: ha ő lesz a király, ugyanaz a védelem illeti meg, amit ő megadott méltatlan királyának. Az Isten törvénye szerint való magatartás mindig a legjózanabb megoldásnak bizonyul. Csak annyi kell hozzá, hogy Isten akaratát és cselekvését mindig reális tényezőként számítsuk be terveinkbe és döntéseinkbe. 

Uram, olyan könnyű megsértődni, megharagudni és szóval vagy ököllel odaütni. Csak nem érdemes. Tapasztalhattam: mikor engedtem ennek a kísértésnek, mindig rossz szájízzel maradtam, meg egy csomó keserű ellenséggel. De ha véletlenül képes voltam a csapásnak odatartani a másik arcomat is, mindig megfizetődött. Te mindig megadtad az alkalmat, hogy a csapdosó fél szégyenüljön meg, amikor én csak azért is segítettem rajta. Önzésből tettem, bevallom, mert jó volt látni megrökönyödését, de tudom, hogy Te fizettetted meg vele engedelmességemet. Ilyen önzésre segíts ezután is, Uram, s ne engedd, hogy haragomnak engedve én legyek az, aki odaüt és megszégyenül. Ámen.

Mindennap az Ige fényében- A HÍVŐK ZARÁNDOKOK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 11,8-16

8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. 9 Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. 10 Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. 11 Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. 12 Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. 13 Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. 14 Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. 15 És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. 16 Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.

"Hitben haltak meg ezek mind ... és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek." (Zsid 11,13-14) 

A szerző olyan emberekről ír, akiknek ígéretük volt arra nézve, hogy hazát kapnak. Életük végén az Ígéret Földje még mindig csak ugyanaz volt: az Ígéret Földje. Számukra az az ígéret mégis annyira fontos volt, hogy mindent egy lapra tettek fel érte.
Ezek az első hívők, nevezetesen az ősatyák, annak idején úgy beszéltek életükről, mint valami zarándoklatról. Ábrahám ezt mondta: "Jövevény és zsellér vagyok köztetek" (1Móz 23,4) És Jákob úgy szólt eseménydús élete hosszú folyásáról, mint "vándorlásom éveinek a számáról" (1Móz 47,9). "Akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek."
Könnyű belátni, hogy a nemzetnek ezek a le nem telepedett sátorlakó atyái miért tartották magukat zarándokoknak. De azok a történelmi körülmények, amelyek között éltek, nem magyaráznak meg mindent. Hitük természetéből eredendően értették meg az életüket úgy, mint a zarándoklás.
Hit által vagy hitből élni azt jelenti, hogy a szív valami olyasmihez tapad, ami nincs itt. Ami itt van, az nem lehet "valóságos". Látni és hinni nem ugyanaz, legalábbis még nem. Gyakrabban, mint nem, amit az ember lát tagadása annak, amit hisz, és ezért a hit számára kísértés. A hitnek az ígérethez kell ragaszkodnia, másképp a zarándok elveszett.
A keresztyén egyházak nagy részében a hangsúly most a "nem elvonulni a világtól" magatartáson van. A keresztyének közösségének nem szabad gettóban élnie, és a keresztyén hit nem koncentrálhat egy olyan hazára, mely egyáltalán nincs kapcsolatban azzal a hazával, amelyikben itt és most élünk. Ez a hangsúly jó, de a mi sajátos gondunk és állandó imádságunk tárgya az, hogy megtanuljuk, miként kell a holnap városa polgárainak munkálkodnia a mai társadalomban.
A hívők zarándokok maradnak. A szekuláris, vagyis az evilági város nem az ő otthonuk, és nem is sikerül majd egy szent várost építenünk a jelenlegi világban. Hitünk ahhoz a városhoz ragaszkodik, amelyiknek Isten a tervezője és építője.

Krisztus mindenek felett- AZ IMÁDKOZÁS LEHETŐSÉGE ÉS NEHÉZSÉGE

  "Te pedig mikor imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd be az ajtódat és imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van... (Mt 6,6). 

Jézus nem mondta, hogy "álmodozz titkon Atyádról", hanem ezt: "imádkozz titkon a te Atyádhoz". Az imádkozáshoz akaraterő kell. Miután beléptünk titkos kamrácskánkba és bezártuk az ajtót, a legnehezebb imádkozni. Nem tudjuk összpontosítani a figyelmünket, ide-oda kalandozó gondolataink megzavarnak. A nagy harc azért folyik, hogy legyőzzük belső szétszórtságunkat. Uralkodnunk kell gondolatainkon, egész akaratunkat az imádságra kell összpontosítanunk. Legyen külön helyünk az imádkozásra. De amikor oda megyünk, mintha a legyek bántanának: "Ezt meg azt meg kell tenned!" Zárd be az ajtót! Csak úgy lehetsz titkon csendben, ha szándékosan becsukod az ajtót minden érzés és kedélyhullámzás elől és Isten előtt vagy. Ő titkon van és titkon néz. Nem úgy, mint mások, vagy ahogyan mi magunk nézzük magunkat. A csendességben lehetetlen Istenben kételkednünk; nagyobb bizonyosságunk van felőle, mint bármi másról. "Atyátok titkon van" és sehol másutt - mondja Jézus. Ezen a titkos helyen látod meg - a dolgok megszokott folyásában is - hogy Isten mindig ott van. Szokd meg, hogy mindent Istennel beszélj meg! Ha nem tanulod meg, hogy a felébredés első pillanatában tágra nyisd az ajtót és beengedd Istent: akkor egész nap hamis vágányon halad a munkád. De nyisd csak tágra az ajtót előtte, imádkozz hozzá, aki titkon van, és minden látható cselekvésed is magán hordja majd Isten jelenlétének ismertetőjegyét. 

Isten ígéreteinek tárháza- Szeresd és kövesd az igazi bölcsességet

„Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek" (Péld 8,17)

 

 

A bölcsesség azokat szereti, akik azt szeretik, és azokat keresi, akik azt keresik. Aki igyekszik bölcs lenni, az máris bölcs, aki pedig szorgalmasan keresi a bölcsességet, már csaknem megtalálta azt. Ami általában érvényes a bölcsességre, az kiváltképpen érvényes a mi Urunk Jézus Krisztusban testet öltött bölcsességre. Őt kell szeretnünk és keresnünk, akkor meg fogjuk tapasztalni szeretetét, és megtaláljuk Őt magát is.

Keressük Őt már ifjúságunk idején! Boldogok azok az ifjak, akik életük reggelét az Úr Jézussal töltik. Sohasem kereshetjük Őt túl korán, de aki korán keresi, bizonyosan megtalálja. A szorgos kereskedők általában koránkelők, a szorgalmas hívő is korán kezdi keresni az Urat. Mindenki, aki már megtalálta Krisztusban a gazdagságot, teljes szívvel kereste őt. Először őt kell keresnünk, előbb, mint bármi mást. Krisztusé legyen az őt megillető első hely.

A keresésben az az öröm, hogy meg is találjuk őt. Ahogyan keressük, egyre világosabban megmutatja magát, egyre szorosabb közösségbe von önmagával. Boldogok az őt keresők, mert ha egyszer megtalálták, velük marad mindörökké, és egyre drágább kincs lesz szívük és értelmük számára.

 

Isten csodálatos kegyelme- AMÍG A KEGYELMI IDŐ TART

''Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is''

(Jelenések 22:11).

Minden jó adomány Isten kegyelméből 

származik. Isten hatalmas és bőkezű adományozó. Az emberről való bőséges gondoskodása által szeretete mindenki előtt megnyilvánul. Próbaidőt adott nekünk, amelynek ideje alatt a mennyei udvaroknak megfelelő jellemet kell kialakítanunk. Kétség nélkül hiszünk Krisztus hamarosan bekövetkező eljövetelében. Nem mesebeszéd ez nekünk, hanem valóság... Nem azért jön, hogy megtisztítson minket a bűnünktől, elvegye rossz jellemvonásainkat, és meggyógyítsa vérmérsékletünk és természetünk hibáit. Ha egyáltalán elvégzi ezt értünk, akkor eljövetele előtt teszi meg. Amikor az Úr eljön, csak a szentek maradnak továbbra is szentek. Akik tisztán tartották testüket és lelküket, megszentelten és tisztességben, azok elnyerik majd a halhatatlanság befejező simítását. A szentségtelenek és tisztátalanok viszont örökre tisztátalanok maradnak. Akkor már senki nem szüntetheti meg hiányosságaikat, és senki nem szenteli meg jellemüket.

Az ezüsttisztogató Isten nem végzi többé megtisztító munkáját bűnük és romlottságuk eltávolítására. Mindennek most kell megtörténnie, a kegyelemidő jelenlegi óráiban. Most kell elvégezni ezt a munkát. A próbaidő alatt Isten mindenkinek felkínálja kegyelmét. De ha az ember a maga kedvteléseivel elvesztegeti az alkalmakat, eljátssza örök életét, nem kap újabb próbaidőt. Rajta múlik, hogy közte és Isten között áthidalhatatlan szakadék tátong-e. Sokan becsapják magukat, azt gondolva, hogy jellemük Krisztus eljövetelekor átváltozik, de az Úr megjelenésekor már nincs a szívnek lehetősége az átalakulása. Jellemhibáinkat itt és most kell megbánnunk, és azokat Krisztus kegyelme által le kell győznünk addig, amíg tart a próbaidő. Itt kell felkészülnünk, hogy alkalmasak legyünk a mennyei család számára. A próbaidő hamarosan lezárul... Készüljetek el! Készüljetek el! Dolgozzatok, amíg tart a nap, mert eljön az éjszaka, amikor senki nem végezhet munkát!

Reggeli dicséret-Testvérek vagyunk!

„Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.”

Pál levele a Filippibeliekhez 4. fejezet 8. verse

Testvéreim! Milyen szépen hangzik! A testvériség nemcsak vér szerint alakul ki? Érdekes, hogy a közös gondolkodás is testvérekké kovácsol embereket. A Filippi gyülekezetnek a megalakulásáról a Szentírásban az apostolok cselekedeteinek könyvének a 16. fejezetében olvashatunk. Kedves gyülekezet ez, nemcsak hogy meghallgatták Pál szavait az Üdvözítőről, de követték is Őt. Életmódot változtattak sokan azért, hogy Jézus követői lehessenek, és ez testvéri kapcsolatokat generált. A gyülekezetnek egy családi hajlék adott helyet kezdetben, ami már megalapozza a családi, bensőséges hangulatot. Tartalmas beszélgetések, Érdeklődő kérdések, empátia, szeretet és ezekhez hasonló jelzőket párosíthatunk a gyülekezet lelki élete mellé. Ez az igazi közösség, amely Pál munkájának gyümölcseit megteremte.

Ez a felsorolás nemcsak egyháztagokra vonatkozik. Ez a felsorolás egy alapvető erkölcsi norma. Minden embernek ezek szerint a tulajdonságok szerint kellene élni. Ha mindenki szeme előtt ott lebegnének ezek az erények, sok problémánk megoldódna.

Manapság gyakran használok tömegközlekedési eszközt, és rengeteg történet sikerül felhalmozzak. Nem olyan régen egy buszos incidens kapcsán jutott eszembe ez a reggeli gondolat. Néhány 15-17 éves fiatal felszállt a buszra, és hogy bizonyítsák, mennyire felnőttek, olyan hangosan beszéltek, nevettek, amennyire a torkuk bírta. Valamennyi utas fülét sértette. Ki ilyen, ki olyan gondolatokkal volt irántuk, de én azon gondolkoztam, hogyan lehetne számukra érthetővé tenni, hogy Krisztus szereti őket. Nem jutottam el a megoldásig, de talán azért nem mert különbözően gondolkozunk. Közelítenünk kell a gondolkozásunkat ahhoz, hogy testvérekké válhassunk, és az ehhez vezető utat kell mindig keresni. 

  szerző: Laszlo Osvald

 

Nicelife-Szokásformálás-AZ ANYAGIAK-18.nap

A temetés mindenki figyelmét felkeltette, mivel az elhunyt elképzelhetetlenül gazdag volt. A helyiség végében két ismerős beszélgetett a végrendeletben foglaltakról:
"Mennyit hagyott hátra?" - kérdezi az egyik. "Mindet." - mondja a másik.

Ez a történet megfelelően illusztrálja A Könyv hozzáállását az anyagiakhoz. Akármilyen hasznos is legyen, a pénz nem élvezhet elsőbbséget az életünkben. Az örökkévalóságba pedig nem vihetjük magunkkal. Jézus mondta: "így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag" (Lk 12:21).

A KÖNYVBŐL
"..mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele " (1Tim 6:7-8).

"..megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni" (ApCsel 20:35).

"Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal..." (1Tim 6:17-18).

ISTEN ÍGÉRETE
"...gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet" (1Tim 6:19).

CSELEKVÉSI PONT

A LELKI NYERESÉG ÖRÖK. FEKTESSÜNK BE AZ EMBEREKBE! SZÁMOLD ÖSSZE AZ ÁLDÁSOKAT ÉS OSZD MEG VALAKIVEL, AKI NEM OLYAN SZERENCSÉS, MINT TE! LEGYÉL MA ÁLDÁSSÁ VALAKI SZÁMÁRA!

Bizonyságaid örökkévaló örökségem-

...meglátogatom az asszíriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét...  ( Ézs. 10,12)

Asszíria királyának bukása emlékeztet bennünket Napóleon bukására. Mikor semmisíti meg Isten a hatalmas asszír uralkodót? Ézsaiás ezt mondja: "Ha majd elvégzi az Úr minden dolgát a Sion hegyén és Jeruzsálemben, meglátogatom az asszíriabeli király nagyakaró szíve gyümölcsét..."

Azt akarja ezzel mondani: ez a kevély uralkodó pálca volt Isten kezében, amely által választott népét meg akarta alázni. Ezért adott neki Isten erőt és hatalmat és engedte meg, hogy népeket igázzon le. Így volt ez Napóleon napjaiban is. Isten végtelen nyomorúságot engedett egész Európára. Az Istentől elpártolt keresztyénséget megfenyítette és megalázta. Mikor azonban a népek nyomorúságukban ismét atyáik Istenéhez kiáltottak, akkor Isten levette róluk a büszke francia igáját, így tett és tesz Isten minden időben. Midőn Isten beszéde Józsefet a börtönben megtisztította (Zsolt 105,19), akkor nemsokára ki is hozta onnan az Úr. Midőn Izrael a Kármelen így kiáltott "Az Úr az Isten!", akkor mindjárt megjött az eső. Amikor a salak kifolyik és az ezüst előcsillan, akkor az olvasztótégelyt elveszik a tűzről. -Végül az ítélet azt is eléri, aki Isten pálcája volt. Miért ítéli el őt az Úr? Mert úgy dicsekedett: "Kezem erejével műveltem ezt és bölcsességemmel, mivel okos vagyok". Nem úgy szólt, mint Dávid a győzelem után: "Szétszórta az Úr ellenségeimet..." (2.Sám. 5,20), hanem magát dicsőítette, hogy úgy szedte el a népek gazdagságát, mint a gyermekek a madarak tojásait, "nem volt senki, aki szárnyát mozdította, vagy csak csipogott volna is" (Ézs. 10,13). Határtalan kevélységet látunk Sénakhéribnél éppúgy, mint Napóleonnál. Ez utóbbi császárokat és királyokat maga elé rendelt, hogy megalázó köszöntéssel előttük elvonuljon. A kevélyek munkája semmivé lesz, az alázatosak alkotnak maradandót.

(Ezt és a következő áhítatot Napóleon bukásának 100. évfordulója alkalmából írta a szerző.)

 

Isten asztaláról-Varga László

  "Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba... Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek."     (János 1,9-13)

Nehéz, nehezen érthető ige János evangéliumának előszava. Nem János hibája. Olyan dolgokról beszél, melyekhez nincs az emberi nyelvnek megfelelő kifejezése, ezért szinte érezzük a vergődését, a dadogását, amikor számunkra is érthetően próbálja megmagyarázni az istenit, az emberfelettit. Az Ige az, ami számunkra kijelentve értelmünkkel és hitünkkel megragadható, és Ő maga jelenik meg egyszerű emberként az emberek között. (Persze ez a mondat is csak dadogás.) Világosságot hoz, az anyag, a test, az anyagi ösztönök, vágyak lekötöttségének sötétségébe fényt, ragyogást. Istennek, Isten léte ragyogásának, a Lélek világának fényét, távlatát. Ezáltal kiemel az állatok közül, valóban emberré tesz, felfele néző, jövőt látó, újat alkotó Isten gyermekévé. Ezt nem hozhatja létre sem az anyag fejlődése, sem az emberi bölcsesség. Ez ajándék. Felülről, kívülről, Istentől származó ajándék. Csak azoknak érték, akik befogadják. Nem látja mindenki, ahogy a színvak nem látja a színeket. De akik befogadják, már egy más világnak polgárai, a lélek merész távlatainak vándorai. Istennek Istentől született gyermekei. 

Uram, add nekem ezt a csodálatos ajándékot! Nehezen értem e különös ige tanítását, de lelkem érez benne valami nagyszerűt. Valamit, ami több mindannál, amit nélküle tudnék, magamtól kívánnék. Szeretnék szárnyalni veled az örökkévalóság felé. Szeretném megtapasztalni a lélek szabad életét. Szeretném átélni mindazt, ami több, mint ez a földi élet, ami feléd vonz, ami nem hagy megnyugodni, míg meg nem találom. Szeretnék a Te boldog gyermeked lenni. Köszönöm, hogy felkeltetted bennem ezt a vágyat. Tudom, nálad mindezt meg fogom találni. Ámen.

Mindennap az Ige fényében-AZ IGAZ VALLÁS ALAPTÖRVÉNYE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 11,1-6  

 1 A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. 2 Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. 3 Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. 4 Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél.
5 Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. 6 Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.

"Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik." (Zsid 11,6) 

A hit krízisét éljük át napjainkban. Az emberek többé már nem civakodnak kisebb tanbeli tételek miatt. Isten puszta létéről vitatkoznak.
A becsületesség kimondatja velünk, hogy az Istent illető kétségek nincsenek távol egyikkőnktől sem. És a becsületesség megköveteli azt is, hogy azok, akik megtagadják őt, lépjenek ki az egyházból, hiszen az egyház mégiscsak az Istenben hívők közössége, azé az Istené, aki beszélt Ábrahámmal és szólt Mózes révén, aki az ő végső szavát Jézus Krisztusban mondta el.
Isten szabja meg a vele való közösség feltételeit. Azt kívánja, hogy a "hit által" közeledjünk hozzá. Ha ezt visszautasítjuk nem jutunk el hozzá. Azoknak kell keresniük őt, akik hiszik, hogy ő létezik. És abban a reménységben kell őt keresni, hogy megjutalmazza azokat, akik vágyakoznak utána.
Mi nem tudunk senkinek sem hitet adni. Csak ezt mondhatjuk: "Ha azzal a bizalommal közeledsz Istenhez, hogy az ő Igéje megbízható, akkor jutalmat kapsz." Mikor ezt mondjuk, "hit által" beszélünk, de azért is beszélünk, mert mi magunk már meggazdagodtunk attól amit találtunk.
Vannak akik beszélnek Istenről, és tagadják az ő valóságát. Az ilyenek fájdalmasan arrogánsnak tűnnek szemünkben. Tudjuk, mit válaszolnak, mikor megmondjuk nekik, hogy Isten keresésüket hit által kell megkezdeniük. Nem óhajtják megadni magukat mielőtt belekezdenek. Mégiscsak Isten az, aki világosan meghatározza a vele való találkozás feltételeit. Minden igaz vallás alaptörvénye az, hogy senki nem közeledhetik Istenhez és nem ismerheti meg az örökkévalót, ha nem hiszi, hogy Ő van. És az egyetlen hőn óhajtott jutalom azok számára, akik keresik őt az, hogy megtalálják.
A keresztyének elég alázatosak, hogy bevallják, vannak nehézségeik a kitartásban. Akik keresnek, találnak. Mégis, azért találnak, mert keresnek. És ennek a hívő és imádkozó életnek talán az a legnagyobb misztériuma, hogy miközben keressük őt végül is felfedezzük, hogy ő keres bennünket. És pontosan abban a pillanatban, amikor megtaláljuk őt, ajkunkon egy mosollyal kell elismernünk, hogy Ő talált meg minket.

Krisztus mindenek felett,- "ÉN UGYAN..., DE Ő..."

   "Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de Ő, aki utánam jön, ...Szent Szellemmel és tűzzel keresztel majd titeket" (Mt 3,11)

 Eljutottam-e már valaha arra a pontra megtapasztalásaimban, amikor ezt mondhattam: "Én ugyan..., de Ő"? Míg el nem jött ez a pillanat, soha nem tudhatom, mit jelent a Szent Szellem keresztsége. "Én" - a végére jutottam, semmit se tehetek; "de Ő" éppen ilyenkor kezd hozzá. Ő viszi véghez mindazt, amit rajta kívül soha senki más meg nem tehet. Felkészültem a jövetelére? Jézus nem jöhet addig, amíg valami útját állja, akár jó, akár rossz legyen az. Amikor jön, kész vagyok-e világosságra hozni minden rosszat, amit tettem? Akkor jöhet. Ahol tudom, hogy tisztátalan vagyok, oda belép, ahol azt gondolom, hogy tiszta vagyok, onnan visszavonul. A bűnbánat nem a bűnösség érzését ébreszti fel, hanem a kimondhatatlan méltatlanság érzését. A bűnvallás után rájövök, hogy teljesen tehetetlen vagyok és bensőm legmélyéig tudom, hogy még arra sem vagyok méltó, hogy "saruját hordozzam". Volt-e valaha ilyen bűnbánatom? Vagy arra a suttogásra hallgatok, amely ezt mondja: kezeskedsz magadért? Ha Isten nem tud belépni az életembe, annak az az oka, hogy még nem hatott át egészen a bűnbánat. "Ő majd Szent Szellemmel és tűzzel keresztel titeket..." János nem tapasztalatként beszél a Szent Szellemmel való keresztségről, hanem mint Jézus Krisztus munkájáról. "Ő megkeresztel majd..." A Szent Szellem keresztségében részesült embernek nincs más tudatos megtapasztalása, csak a teljes méltatlanság érzése. "Én..." ez meg az voltam! "De Ő" eljött és csodálatos dolog történt! Menj el vele egészen a legvégső határig, oda, ahol Ő mindent elvégez. 

Isten műhelyében- Egyre több gyümölcs!

"Az én Atyám a szőlőműves. Minden vesszőt, amely bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. " (János 15, 1-2)   

Isten ellenőrzése alatt állunk. Éles a szeme, minden gyümölcstelen vesszőt észrevesz és lemetsz. Nem magától hullik le, Isten vágja le. Gondoljunk a Megváltónak arra a szavára: "Akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van." A vessző megszárad, a többi száraz ággal együtt összegyűjtik és tűzbe dobják. Ég, de nem ég el. Félelmetes fokozatosság ez. Az Úr senkit sem vet el, aki őhozzá jön, bármilyen elszáradt élete legyen is. A Megváltó minden bűnöst elfogad, aki mássá akar lenni. De ha kegyelmét nyilvánvalóvá tette rajta, várja, hogy gyümölcs jelentkezzék. Ha nem terem, akkor rettenetes az ítélet. Nem akarjuk lefesteni a poklot, de borzalmas lehet Isten haragjának a tüzében égni!

Isten meg akar őrizni ettől a sorstól, ezért tesz meg mindent, hogy a vessző több gyümölcsöt hozzon. Isten tisztogató munkát végez, csak a vadhajtásokat vágja le. Véreznek, de nem véreznek el. Megszabadít az életet akadályozó ballaszttól. Ha látszólag gyengévé is tesz, erőnket akarja megsokszorosítani. Ha semmivé tesz, azt akarja, hogy annál mélyebben gyökerezzünk meg benne. Ő kést használ, nem baltát vagy kardot. Nagyon óvatos, vigyáz, nehogy túl mélyre vágjon. Engedjük, hadd dolgozzék hát a metszőkés! Szükség van rá, hogy mélyebben megtisztogathasson.

A hívő keresztyének többnyire kisemberek, akiknek hangja és befolyása nem hat messzire, kezükbe nem sok szál fut össze. A közélet nagy gépezetében ők csak a kis kerék szerepét töltik be. Gyümölcsük nem feltétlenül kiemelkedő, nagy dolgokban mutatkozik meg; a legszebb gyümölcsöt a világ sokszor észre sem veszi. Hűség a kicsin, hordozóerő a nehézségek között, türelem, szívélyesség - különösen otthon - ilyen az észre nem vett gyümölcs. Van aki házon kívül kedves, otthon azonban zsörtölődő és fölényes. Ez rossz gyümölcs. A házbelieknek kell először megízlelniök a gyümölcsöt, amit az Úr Jézus munkál az övéiben. Az sem nagyon lényeges, hogy mindjárt valamiféle lelki munkát végezzünk. Tábitáról nem olvassuk ezt. Nekünk Isten dicsőségére kell élnünk; az, hogy az Ige szolgálatára elhív-e Isten, az más kérdés. Csak el ne vesszünk, miközben másokat térítünk! A legfontosabb gyümölcs a szeretet és a hálaadás.
 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmat- Egészen közel az Úrhoz-

...ők hozzám járulhatnak, hogy a szent szolgálatot végezzék. (Ez 44,15)

A legtöbben igyekszünk jól elvégezni napi munkánkat, gondoskodunk családunkról, magunkról, gyűjtünk új szakmai ismereteket, törekszünk fejlődni, gyarapodni minden téren.
Vannak, akik eközben nyitva tartják a szemüket, észreveszik, ha közelükben valaki segítségre szorul, és szívesen támogatnak, tanítanak, vigasztalnak másokat. Készek sok jótettre.
A hívők közül sokan végeznek valamilyen munkát a gyülekezetben, amelynek tagjai. Szabadidejük jó részét azzal töltik, hogy ott segítsenek fizikai munkában, lelki szolgálatban, szeretetszolgálatban. A pénzükkel, autójukkal, erejükkel, különböző képességeikkel Istennek szolgálnak.

Mai igénk azonban arról szól, hogy van valami, ami még ennél is több. Olyan szolgálat, ami kiváltság, amit Isten csak azoknak enged meg, akik minden helyzetben hűek voltak hozzá. Ezékiel idejében a papság egy része is beleesett a bálványimádás bűnébe, de voltak, akik nem engedtek a csábításnak, ragaszkodtak az Úrhoz. A szentélybe, a vele való legszorosabb lelki közösségbe csak ezeket engedte be Isten. Különös tennivalójuk ott nem is volt, csak bemutatták a közvetlenül Istennek szóló áldozatot, és átélték az ő közelségét.

Jézus Krisztus lehetővé tette, hogy a benne hívők, akik az ő golgotai váltsághalála által megtisztultak, eljussanak ide. Amikor meghalt a kereszten, kettéhasadt a jeruzsálemi templom kárpitja, jelezve, hogy megnyílt az út a bűnös számára Istenhez.

Álljunk meg csendben Isten előtt, magasztaljuk őt, emlékezzünk nagy tetteire, és várjuk, hogy formáljon minket!

Az Ige az élet kenyere-Jézus üzenete

Kedves keresztény testvérek!

 

Ma éjszaka egy különös találkozásom volt az Ùr Jézus Krisztussal! 

Kérlek benneteket olvassátok végig és osszátok meg hogy minél több emberhez eljusson ez a fontos üzenet!
Ennek a találkozásnak az volt az oka, hogy egy üzenetet adjak át!
Èrdekes módon nem gyönyörü fehér ruhában volt, hanem úgy állt egy kuka mellett mint egy leprás koldus, szakadozott zsákruhában, a karja csupaszon volt, így látni lehetett a karján a betegséget. A családommal voltam, és mivel siettem valahova, mondtam hogy menjenek és segítsenek neki. De ahogy ezt kimondtam, az ember kinyújtotta a karját énfelém, nem beszélt, hanem gondolaton keresztül annyit mondott hogy téged akarlak. Abban a pillanatban szinte magától történt, kinyújtottam a karomat én is Öfelé, és mint egy mágnes, azonnal elkezdett magához vonzani. Kinyújtott karokkal egymással szemben, álló helyzetben elkezdtem felé repülni. Ahogy közeledtem felé, úgy ment ki a bensömböl az erö, minél közelebb kerültem hozzá annál jobban rogytam össze, a testem állt mert Ö tartott, de az egész bensöm teljesen összeomlott. Mikor már majdnem egymáshoz értek az ujjaink, szinte összeestem elötte akkora hatalom, erö, de egyben szelídség, szeretet és szomorúság áradt ki belöle. Akkor ismertem fel Öt , az arca el volt takarva, de mégis tudtam hogy az ÙR az, és a gondolatomban felkiáltottam hogy JÈZUS! Ö akkor ennyit mondott : MONDD MEG NEKIK, HOGY AZ ÉN VÉREM NEM JÁTÉK !!! Ahogy ezt kimondta eltünt minden.
Kedves Testvéreim, az Ùr Jézus annyit szenvedett értünk itt a földön; Minden rosszat Ö hordozott el, hogy a megfelelö JÒ a miénk lehessen! Jézus szegénnyé lett a mi szegénységünk által, hogy gazdagok lehessünk az Ö gazdagsága által ! Ezsaiás 53,2-5 : Felnőtt, mint egy vesszőszál Őelőtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk Őreá, de nem volt ábrázata kívánatos!
Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele.
Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
És Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg.
Emberek!!! ezeket a szavakat soha ne felejtsük el! Véssük az elménkbe és a szívünkbe! Soha ne legyünk az áldozati Bárány vérével közönbösek, adjuk meg a teljes tiszteletet és alázatot!! Az Ùr Jézus szent vére nem valami játékszer! Az a baj hogy sokan már teljesen rutinszerüen "kezeljük" az Ùr Jézus Szent Vérét, és már sokszor bele se gondolunk abba hogy mekkora jelentösége van, és a rutinosság által elveszítjük a kellendö tiszteletadást! Nem lehet tiszteletlenül és komolytalanul bánni a szent vérrel! Ez az Ùr üzenete hozzánk drága testvéreim!
Minden áldás, erö, hatalom, tisztesség és dicsöség az Ùré örökkön örökké! Amen

Isten ígéreteinek tárháza- Isten dicsőségét szolgáló harag

Charles H. Spurgeon-

 

„Még a haragvó emberek is magasztalni fognak téged, haragjuk maradékát is megfékezed" (Zsolt 76,11).

 

 

A gonoszok mind haragszanak. Haragjukat el kell szenvednünk, mert elhivatásunk jele az. Ha e világból valók volnánk, a világ szeretne minket, de mert nem tartozunk e világba, a világ gyűlöl minket. Az a vigasztalásunk lehet azonban, hogy az emberek haragja is csak Isten dicsőségét növeli. Amikor a gonoszok haragjukban megfeszítették Isten Fiát, akaratlanul is az Úr szándékát teljesítették, és ugyanezt teszik még ma is számtalan esetben az Istentől távol élő emberek. Szabadoknak vélik magukat, pedig anélkül, hogy tudnák, mint láncravert elítéltek, a Mindenható terveit hajtják végre.

A gonoszok csalárdsága nem fog győzedelmeskedni. Öngyilkos módon saját vesztükre cselekszenek, cseleiket saját maguk hiúsítják meg. Semmi olyan nem származik haragjukból, ami igazán árthatna nekünk. Mikor a mártírokat égették, a máglya felszálló füstje az igaz hívők ellenségeire hozta a legnagyobb szégyent.

Az Úr már szájkosarat és láncot vetett minden fenevadra, Ő tartja féken az ellenség dühösködését. Olyan mint a vízimolnár, aki a folyó áradatának nagy részét visszatartja, és csak annyi vizet enged folyni, amennyi a kerék forgatásához szükséges. Ne sóhajtozzunk tehát, hanem énekeljünk. Akármilyen hevesen fúj is a szél, Istennél mégis minden rendben van.

Meggyógyítód aki szenved.

G e C G                                                                            
Meggyógyítod aki szenved mennyei erõddel,
C G a7 D
Ha fájdalmas a lelkünk betöltöd örömmel.
G e C G
Úr Jézus életünk felett végy teljes uralmat,
C G a7 D
Hogy szent népedhez méltón várjuk nagy napodat
Refr.:
G h C
Uram, éhezem a Te igazságodat,
a7 D G
szomjazom a Szentlélek vizét!
G h C
Jézus, töltsd tele a lámpásomat,
a7 D G
hadd világítson, míg vissza térsz!
Szentlélek erõsíts meg, újíts meg friss kenet!
Hogy megtegyem akaratod, adj még több kegyelmet!
Hogy hûséggel harcoljam meg a hit nemes harcát,
utam végén meglássam az én Uram arcát!
Refr.: Uram, éhezem...

Isten csodálatos kegyelme- ELEGENDŐ KEGYELEM

''Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségemmel, hogy Krisztus ereje lakozzék énbennem'' (2Korinthusbeliekhez 12:9)

 

''Nemde kicsiny valál te a magad szemei előtt is, mindazáltal Izráel törzseinek fejévé lettél, és az Úr királlyá kent fel téged Izráel felett?'' (1Sámuel 15:17) Sámuel e szavakkal mutat rá Saul királlyá választásának magyarázatára. Saul szerényen vélekedett saját képességeiről, és készséggel fogadta a tanítást. Amikor rá esett az Isteni választás, híjával volt a tapasztalatnak és ismeretnek, és sok jó tulajdonsága mellett komoly jellemhibákkal rendelkezett... Ha azonban alázatos marad, és folyamatosan az Isteni bölcsesség vezetését keresi, siker és tisztesség kísérte volna feladatának teljesítése közben. Az Isteni kegyelem befolyása alatt minden jó tulajdonsága megerősödött volna, s közben a rossz jellemvonásai visszafejlődtek volna. Az Úr ezt a munkát szeretné végezni mindazok életében, akik odaszentelik magukat neki... Isten mindazoknak ad kegyelmet és bölcsességet, akik készséggel fogadják tanítását..; megmutatja nekik jellemhibáikat. Mindenkinek ad erőt a küzdelemre, aki kéri az Ő segítségét.

Bármi legyen is valakinek a bűne, bármilyen keserű és gyűlöletes szenvedély küzd is benne az uralomért, az ember győzelmet arathat, amennyiben Izráel segítőjének neve és ereje által küzd azok ellen. Isten gyermekei legyenek éberek és érzékenyek a bűnnel szemben... Sátán legsikeresebb fogása, hogy kisebb bűntett elkövetésére vesz rá, és ezzel elvakítja az értelmet az apró vétkekkel és az Isten pontosan meghatározott rendeléseitől való apró elhajlásokkal szemben. Sokakat, akik a nagy bűntettek elkövetésétől visszarettennének, rávesz arra, hogy a kis dolgokban való vétkezésnek ne tulajdonítsanak nagy jelentőséget. Ám ezek az apró dolgok felemésztik az emberben az Isten-ismeretet. A helyes ösvényről letérve, a halálba vezető széles úton halad. Bármilyen helyzetbe is állított minket Isten, bármi legyen is a felelősségünk vagy a minket körülvevő veszély, ne feledjük Isten ígéretét, miszerint elégséges kegyelemben részesíti az Őt komolyan keresőket. Akik alkalmatlannak érzik magukat az Isten által kijelölt tisztségük betöltésére, de az Úr erejére és bölcsességére támaszkodva, mégis elvállalják a feladatot, erőről erőre fognak jutni.

Ellen White írása alapján-

Reggeli dicséret- Mindenható

"Ímé nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna." (Ésaiás 59:1)

 Isten egyik neve a Bibliában: Mindenható. Ízlelgessük ezt a gondolatot! Mit jelenthet ez számunkra a mi személyes életünkben, nehézségeinkben? "Avagy az Úrnak lehetetlen-e valami?" (1Mózes 18:14) Ő képes megsegíteni, ha kell megszabadítani. Nem jön zavarba, ha bajba kerültünk, hiszen előre látta, ismerte azt a helyzetet. Lehet, hogy mi semmi megoldást nem látunk,de "mennyei Atyánk ezer kiutat tud mutatni ott, ahol mi egyet sem látunk. Akiknél az Istennek való szolgálat első helyre kerül, azok életében a kusza szálak kisimulnak, és lábaik előtt feltűnik az egyenes ösvény." (Ellen G. White: A nagy orvos lábnyomán c. könyv, Segítség a hétköznapokban c. fejezet) "Jézus pedig monda neki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek." (Márk 9:23)

A segítség soha nem azon múlik, hogy Istennek ne lenne hatalma megajándékozni minket a szabadításával! Azt kéri tőlünk: hívjuk őt segítségül (vö. Zsolt. 50:15) "Nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna." (Ésaiás 59.1) A mindenható kéz az ember segítségére siet, amikor az szorultságában megragadja, és kiált hozzá. 

Mi akadályozhatja meg az isteni segítséget? Ha ő valóban mindenható, akkor létezhet mégis akadály? "Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott." (Ézsaiás 59:2) Isten lehetőséget ad nekünk a választásra. Az élet újra és újra az elé a kérdés elé állít bennünket: Kit vagy mit választasz? Istent szereted-e jobban, vagy önmagadat és vágyaidat? Ha az önzés útját választjuk, akkor elutasítjuk a Mindenható személyét és segítségét, s ezzel korlátozzuk szabadító hatalmát a személyes életünkben, miközben paradox módon ezzel önmagunknak ártunk a legtöbbet. A jó hír azonban az, hogyha Istent választjuk, akkor a bűnök sem választhatnak el Tőle! Krisztus magára vette bűneinket, és általa szabadon járulhatunk a kegyelem királyi székéhez (ld. Róma 5.1-2).

Ma kit választasz?

Legyen áldott a napod!
 szerző: Hiti

Bizonyságaid örökkévaló örökségem--Alfred Christlieb

   A szelíd beszéd megtöri a csontot.( Péld 25,15)

Sokakat foglalkoztat a kérdés: hogyan lehetne ehhez vagy ahhoz a kemény emberhez hozzáférni?

Igénk utat mutat ennek a célnak az eléréséhez. Azt mondja: a szelíd beszéd elvégzi azt, amire az ember semmiféle erőszakkal nem képes.

Lássunk egy példát erre. - Az ismert kínai misszionárius, Hudson Taylor egy folyó partján állt és várta a révészt. Odament hozzá egy megtermett kínai ember és úgy meglökte, hogy csak nagy nehezen tudott megkapaszkodni a víz szélén. Hudson Taylor nyugodtan szólt a durva emberhez: "Bizonyára nem tudta, hogy én idegen vagyok"?

Közben megérkezett a révész és szólította Taylort, hogy szálljon be. Ő azonban előzékenyen így szólt ellenségéhez: "Tessék, kérem, szálljon be előbb"! A kínai nagyon elcsodálkozott, hogy Taylor ilyen udvarias volt, s ezt kérdezte: "Hol tanulta ön ezt"?

Most aztán alkalmat nyert Taylor arra, hogy bizonyságot tegyen arról a Megváltóról, akinél az ember igazi szelídséget tanul. Mielőtt elérték volna a másik partot, a kínai úgy sírt, mint egy gyermek.

Örömmel fogadta el az Úr Jézusról való bizonyságtételt.

Mi történt volna, ha Taylor kemény szavakkal rátámad erre az emberre? Csak dühösebb lett volna, s ez talán Taylor életébe is kerülhetett volna.

Mi győzte le a kötekedő embert? Isten emberének szelíd beszéde.

Hányszor próbáljuk a kemény szíveket a törvény kalapácsával megpuhítani! Nem sikerül.

Az örökkévalóságban meg fogjuk látni, hogy hány kemény szív lágyult meg a szelíd beszéd által.

A Péld. 10,19-ben azt olvassuk: "Aki megtartóztatja ajkait, az értelmes. Választott ezüst az igaznak nyelve".
 

   

Isten asztaláról-Varga László

   "Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni."      Zsidók 13,8-9

A hitetlenség nem tud uralomra jutni. Az ember úgy van megteremtve, hogy nem tud élni a hitnek, a természetfelettinek valamilyen elfogadása nélkül. Ezért az ateizmus agymosása soha nem győzhet. De felelőtlenségre tanít, és ez megfertőzheti a hitet. Krisztus tanítása nem valami kényelmes elmélet. Határozott meggyőződést, felelősséget, cselekvést, a rossz ellen kemény harcot követel, ez pedig kellemetlen a kényelemre és felelőtlenségre vágyó embernek. Annyi kellemes, szépnek tűnő tanítás kering körülöttünk, elkerülhetetlen, hogy el ne gondolkozzunk tanításaik felett. A lélekvándorlás: ha nem teszem meg most, ráérek majd a jövő életemben. A spiritizmus: miért várjak, már most találkozhatok a halottakkal. A horoszkópok: nézem a csillagokat, majd azok megmondják, mit tegyek. Szép, különös szertartások gyönyörködtetnek. És egyik sem követel tőlem semmit. Közben szépen elkábulunk, és észre se vesszük, hogy elvész a jövőnk. Krisztus ma és mindörökké ugyanaz: életet követel, és életet ad. Aludni akarunk, vagy élni, teljes értékű életet? Nem vagyunk a magunké. Arra hallgassunk, aki egész életünket kéri, és egész életet ígér.
 
Krisztusom, a Tied vagyok. Ismerlek, tudom, hogy nem változol. Minden korban csak az lehet boldog, csak az halad a Te országod felé, aki nagyszerű, igaz, egészséges rendelésedet szolgálja, és ők fogják a jövő igazságát és boldogságát is felépíteni a Te vezetéseddel. Ha erős a hitem, csak mosolyogni tudok a megtévesztő bölcselkedéseken. Jöjj, Uram, vissza közénk, ahogy megígérted! Leplezd le a hazugságot és a megtévesztést, és hozd fel igazságod napját! Rólam se feledkezz meg, formálj bizonyságtevőddé, utad készítőjévé, igazságod szolgájává! Ha gyenge vagyok, erősíts! Engem és az enyéimet fogadd hű gyermekeiddé! Ámen.  

Mindennap az Ige fényében- A HIT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsid 10,32-11,1 

32 De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. 33 Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. 34 A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. 35 Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. 36 Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. 37 Mert még "egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. 38 Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem." 39 De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk. 1 A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.





"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés." (Zsid 11,1)

Ha valamennyit elolvastunk már a Zsidókhoz írt levélből, tudjuk, hogy az Újszövetség messze tökéletesebb, mint az Ószövetség. Az Újszövetség azonban annak ellenére is szövetség. Ez azt jelenti, hogy közösség Istennel az ő Igéje alapján, melyre nekünk hitből fakadó tettel kell válaszolnunk.
Ezért az író a 11. fejezetben áttekintést nyújt nekünk a hit cselekedeteiről. A hitből cselekvő emberek története visszanyúlik a világ teremtéséig, és előrenyúlik Krisztus egyházáig. Isten minden időben szól, és az embernek hittel kell válaszolnia minden időben.
Manapság, talán sokkal inkább, mint bármikor eddig, felismerjük a hit nehézségét és szükségességét. A tudomány módszere mélyen befolyásolja életmódunkat. A tudományos módszer nem fogad el bizonyítékot addig, amíg nem lát, nem vizsgál meg, és nem vizsgál meg kétszeresen valamit. Ez a módszer jó és szükséges az odaillő területeken, de a hit bizonyosságai egészen mások.
A hit egyszerűen azt jelenti, hogy szaván fogjuk Istent, és ennek megfelelően irányítjuk életünket. Az ebben a fejezetben említett férfiak és nők Isten ígéreteire hagyatkoztak, semmi látható bizonyítékuk nem volt arra vonatkozóan, hogy ezek az ígéretek olyan sokat jelentettek nekik, hogy életük egész menetét Isten ezen ígéreteinek a világossága szerint szabályozták.
Azok a dolgok, amelyek a jövőre vonatkoznak ("a remélt dolgok"), már ami a mindennapi tapasztalatot illeti, a hit számára jelenvalók. A külsőképpen láthatatlan dolgok láthatók a hit belső szemeinek. Ez az oka annak, hogy a hit férfi és női alakjai olyan dolgokat cselekszenek, amelyek elképesztőnek, hősiesnek, vagy épp ostobának tűnnek a kívülvalók számára. De bármit tesznek is, annak igenis van értelme a hívő emberek szemében. A hitnek megvan a maga bizonyossága és bizonyítéka, mert a hit komolyan veszi Isten Igéjét.
A hitetlen ember így szól: "Mutasd meg nekem, hogy higgyek." Isten ezt mondja: "Higgy nekem, és látni fogsz." Isten nem azt akarja, hogy ellenőrizzük őt. Azt akarja, hogy bízzunk benne.
 

Krisztus mindenek felett-ÉSZREVÉTLEN SZOLGÁLAT

Oswald Chambers-

"Boldogok a szellemi szegények..." (szellemben koldusok) (Mt 5,3). 
 
Az Újszövetség kiemel olyan dolgokat, amikről mi azt tartjuk, hogy egyáltalán nem számítanak. "Boldogok a szellemi szegények", szó szerint: "boldogok a szellemben koldusok" - ez igazán közhely! Mai igehirdetéseinkben kihangsúlyozzák az akaraterőt, a jellem szépségét - olyan dolgokat, amelyek szembetűnők. A sokszor hallott mondat: dönts Krisztus mellett, olyasmit hangsúlyoz, amiben Urunk sohasem bízott. Nem azt kívánja, hogy döntsünk mellette, hanem hogy adjuk át magunkat neki - és ez valami egészen más. Krisztus királyságának alapvonása a jelentéktelen dolgok természetes kedvessége. Szegénységem az, amiben boldog vagyok. Ha már tudom, hogy nincs erős akaratom és nemes természetem, akkor mondja Jézus: Boldog vagy! -mert ez az a szegénység, amely által beléphetek az Ő királyságába. Úgy, mint jó ember nem mehetek be az Ő országába, csak úgy, mint szegény koldus. Az a kedvesség, ami Isten előtt számít, az öntudatlanság. A tudatosság önhittségből ered, nem keresztyén magatartás. Ha azt mondom: "Szeretném tudni, hasznos leszek-e itt", akkor az Úr érintésének hamvassága azonnal eltűnik. "Aki hisz énbennem... élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből." Ha vizsgálgatom, hogy hol és hogy árad ez ki belőlem, már el is vesztettem az Úr érintését. Milyen emberek szoktak leginkább hatással lenni ránk? Nem azok, akik ezt magukról gondolják, hanem akiknek leghalványabb sejtelmük sincs arról, hogy hatással voltak ránk. A keresztyén életben soha nem tudatosan történik a ráhatás. Amint tudatossá válik, elveszti öntudatlan kedvességét, amely Jézus Krisztus érintésére jellemző. Mindig felismerjük, ha Krisztus munkálkodik, mert ott az elcsépelt dolgokban is van valami, ami megihleti az embert.

TANÍTÁSOK-Siessetek és Jöjjetek el ti népek MINDENFELŐL

Így szól az Úr Isten, aki összegyűjti Izrael elszéledt fiait: Még gyűjtök őhozzá, az ő egybegyűjtötteihez! (Ésa 56,8.)

És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománnyal és értelemmel - így szól az Úr. (Jer. 3,15.)
Atyám, juhaidnak maradékát összegyűjtöd minden földről, és visszahozod őket az ő legelőikre, és szaporodnak és megsokasodnak. És pásztorokat rendelsz melléjük, hogy legeltessék őket, és többé nem félnek és nem rettegnek, sem meg nem fogyatkoznak. (Jer. 23,3. 4.)
Te így szólsz szent hatalmaddal: Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugatról egybegyűjtelek. Így szólsz északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza. Hozd meg az én fiaimat messziről, és leányaimat a földnek végéről! (Ésa. 43,5. 6.)
Eljött az idő, hogy minden népeket és nyelveket egybegyűjtsek - így szól az Úr -, hogy eljöjjenek és meglássák az én dicsőségemet. És teszek köztük jelt, és küldök közülük megszabadultakat a népekhez, amelyek rólam nem hallottak és nem látták dicsőségemet; és hirdetik dicsőségemet a népek között. És elhozzátok minden testvéreiteket minden nép közül ajándékul az Úrnak.  
(Ésa. 66,18-20.)

Forrás: Istvanne Gyolai

  http://mindennapiimaim.webnode.hu/konkret-imak/ima-a-gyulekezetert/

Isten műhelyében- Maradj Jézusban

   "Maradjatok énbennem, és én tibennetek! " (János 15, 4)   
 
Először Jézushoz kell jönnünk. Ha megtesszük ezt a lépést, szakítunk addigi életünkkel és Jézusban újra építjük. Elveszítjük magunkat benne és megtaláljuk magunkat őbenne. De benne kell maradnunk! - Benne maradni azt jelenti: szeretetében maradni, amit nekünk ajándékoz. Úgy maradhatunk meg a szeretetében, ha "megtartjuk parancsolatait". A Megváltó szeretetét nem lehet megszerezni engedelmességgel sem, de az engedelmesség útján maradunk meg benne. Jézus maga is az engedelmesség útján őrizte meg az Atya szeretetét. "Megtartom az én Atyámnak parancsolatait és megmaradok az ó szeretetében" (Ján 15, 9-10). Az engedetlenség lazítja és végül megszakítja a kapcsolatot. A gyümölcs egyre kevesebb lesz, végül teljesen elmarad. Előtörnek a régi természet gonosz gyümölcsei. Szeretet helyett megjelenik az irigység, ez a mérges gyümölcs. A szeretet megelevenít, az irigység szétroncsol, mindent szétrág. Az irigy közben maga is mindig szegényebb lesz. Ha Jézusban maradunk, saját énünk nem tud feltörni a maga irigységével és gyűlölködésével.

Az engedelmesség elsősorban a megszentelődésben mutatkozik meg. Minél tisztábbak leszünk, annál bensőségesebb lesz a kapcsolatunk Jézussal. A megszentelődésben való hanyagság, a gonosz testi indulatok iránt való engedékenység visszavetnek. Az Úr Jézus így nem tud akadálytalanul kibontakozni bennünk, a gyümölcs gyéren jelentkezik. Kicsi dolgoknak is súlyos következményei vannak. Ha nem teszünk le valamit, amit Jézus Lelke bűnnek nyilvánít, megszomorítjuk Őt és akadályozzuk életet adó erejének megnyilvánulását. Akkor maradunk Jézusban, ha Igéje bennünk marad, ha benne mozgunk, Őt szemléljük éjjel és nappal. Az ilyen élet a folyóvíz mellé ültetett fához hasonló, amely gyümölcsöt hoz a maga idejében. Konfuciusnak, a kínaiak tanítójának szavait gránitba vésték évezredekkel ezelőtt, hogy megmaradjanak, amíg a világ világ. Jézus szavait kitörölhetetlenül szívünk hústábláira kell írnunk. Ez akkor történik meg, ha vele járunk, beszédét magunkban forgatjuk és fontolgatjuk. Ekkor bontakozhat ki Jézus élete bennünk és hozunk sok gyümölcsöt. Jézusban maradni nem valami bizonytalan érzés, amit valójában még leírni sem lehet. Egyszerűen azon múlik minden, hogy engedelmesek vagyunk-e és a tiszta Igéből élünk-e? 

Isten ígéreteinek tárháza-A sírás éjszakája után örvendező nappal

Charles H.Spurgeon-

„Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. A sírást elviselhetjük egy éjjelen át, de reggel örömre ébredünk" (Zsolt 30,6)

 Egy pillanat Atyánk haragja alatt nagyon hosszúnak tűnik, de azért csak egy pillanat az. Ha megszomorítjuk Szent Szellemét, ne csodálkozzunk, ha haragszik, de ő mégis kész megbocsátani, és hamarasan nem is emlékezik bűneinkre. Mikor már szinte elpusztulunk haragjától, szeretete új életet önt belénk.

Igehelyünk egy másik vidám ígéretet is tartalmaz. Sírással eltöltött éjszakánk örvendező napra virrad. Milyen kegyelem, hogy a hívők fenyítésének időtartama csak ilyen rövid. Az Úr nem szívesen alkalmazza a vesszőt választottaival szemben; egy-két csapás, és nem ver tovább. Az a kegyelem és az öröm, amely a harag okozta sírást követi, bőségesen kárpótol az elszenvedett nyomorúságért.

Jöjj én szívem, zendíts hallelujára; ne zokogd végig az éjszakát, hiszen közel már a hajnal, töröld le könnyeidet. Könnyeid harmatcseppek, amelyek a napsugár közeledtét jelzik. A könnyek megtisztítják a szemet Isten kegyelmének meglátására, és így hozzánk való jósága még kedvesebbé lesz számunkra. A szomorúság éjszakája a sötét árnyék, amellyel szemben még jobban feltűnik a fény.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Testvér vagy vetélytárs?

"Ő, mily szép és gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor. "(Zsolt 133)

 

Áldást és életet csak Istentől kaphatunk mindnyájan. A feltétele azonban az, ha egyetértésben élünk. Miért nehéz a testvéreknek így élniük? Egyrészt mert a testvérét nem maga választja meg az ember, hanem kapja. Másrészt mert ahelyett, hogy saját érdekünkben is egyetértésben élnénk, vetélytársnak tekintjük egymást.

Mikor kezdődött ez? Amikor az első ember szembefordult Istennel, azonnal szembehelyezkedett embertársával is. Az első házaspár egymást vádolja, az első gyermekük agyonüti az öccsét. Nem tudunk egyetérteni, mert mindnyájan ugyanazt akarjuk: minél többet birtokolni, és uralkodni egymáson. Az emberi együttélés: királyok párbaja.

Az egyetértés akadálya, hogy úgy érezzük, a másik tartozik nekünk. Állandóan követelünk valamit. A nemzetek területet követelnek egymástól, a házastársak egy kis figyelmességet, törődést, gyengédséget, egymás testét, pénzét. Várunk elismerést, hogy vegyék észre, mit teszünk egymásért. Számon tartjuk mások adósságát, s közben nő a keserűség a szívünkben, egyre messzebb kerülünk egymástól, sőt egyre inkább szembekerülünk egymással. És elmarad az áldás, és egyre szegényebb lesz az élet.

Mi a megoldás? Ha a baj oka az Istentől való elszakadás volt, akkor vissza kellene találnunk hozzá. Jézus Krisztus lehetővé tette ezt. Isten nem követel tőlünk semmit, mert Jézus kifizette az adósságunkat. Aki ezt a szíve mélyéig átéli, és hittel komolyan veszi, felszabadul arra, hogv megadja másoknak, amivel tartozik, és ne követelje senkitől az adósságát. Az ilyen ember lelkileg gazdag lesz arra, hogy adjon és elengedjen. Ő érzi magát adósnak, aki tartozik: Istennek hálával, testvéreinek szeretettel. Akinek atyja lesz Isten, annak testvére lesz a másik ember.

 

TANÍTÁSOK- Németh Sándor

(NÉMETH SÁNDOR VÁLASZOL TEOLÓGIA) Egyetértek azzal, hogy bizonyos áldásokat csak szellemi harc által tudunk birtokba venni, amihez hatalom és erő is kell. Viszont van egy problémám. Mit kell tenni, ha egy démonikus erő megakadályozza, hogy Istentől át tudjam venni a szükséges erőt? Amíg nem veszek erőt, nem tudok győzni a démonok felett, de amíg nem győzök démonok felett, nem tudok venni erőt? Van ilyen csapda? Mi a kiút ebből? VÀLASZ: Azt gondolom, hogy egy keresztény akármilyen erőtlen, tehetetlen állapotba is kerül, és úgy érzi, hogy nem tud a nyomás ellen semmit sem tenni, nem tud fölszabadulni, akkor is van megoldás. Ilyen nyomás esetében például úgy érzed, hogy „Isten elhagyott”, vagy „már nem szeret az Úr”. Ezek az érzések természetesen nem igazak, hanem a nyomást gyakorló szellemi erők manipulációja, ezért ebben az állapotban, ne arra figyelj, amit érzel. Mindig abból kell kiindulni, amit Isten mond, mert az Ő beszéde sokkal biztosabb, mint a mi érzéseink. Ilyenkor a szellemünket kell legelőször megerősíteni. Ezután előbb-utóbb a lelkünk is erőt fog venni a megerősödött, újjászületett szellemünktől. Amikor az ember nem tudja artikulálni, megfogalmazni, hogy mi a problémája, mert a fenti állapotba került, akkor ilyen helyzetben segít a nyelveken szólás. A Szentlélekkel többek között azért kell betöltekezni, mert Ő Isten szerint esedezik a szentekért, és amikor nem tudjuk, hogy hogyan kellene imádkozni, akkor a segítségünkre siet. A Szentlélek azért adja a nyelvek nemeit, hogy szellemmel imádkozzunk. Egy másik megoldás ebben a helyzetben gyakran, az úgynevezett megvallás, ami azt jelenti, hogy ugyanazt kell mondani, mint Isten. Nem kell szégyellni az Isten Igéjének a kimondását az imakamránkban.
Egy következő eszköz a dicséret: Elkezd az ember énekelni az Úrnak, dicsőíti az Úr személyét. Elkezdi méltányolni a nagyságát, hatalmát, szentségét, hűségét, beszédét, cselekedeteit, így egyszerűen kiénekli az ember magát a problémáiból.
Vannak más szellemi tevékenységek is, amivel az ember ki tud jönni a mocsárból, például böjtölés által, de olyan is van, hogy keresned kell olyan embert, aki éhes az Istenre, és bizonyságot teszel neki Istenről – erről a Jelenések könyve beszél. Nem arra figyelsz, hogy milyen rossz állapotban vagy, hanem arra, hogy milyen szüksége van annak az embernek, és közben megszabadulsz. Tehát a bizonyságtétel által is fel lehet szabadulni a nyomások alól.

Isten csodálatos kegyelme- KÖZELEDVE A MENNY FELÉ

''Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne'' (Kolossébeliekhez 2:6.)

Tanulmányoznotok kell Krisztus életét! Ezt sokkal nagyobb komolysággal tegyétek, mint ahogyan a világi ismereteket tanulmányozzátok, hiszen az örök érdekek sokkal fontosabbak a múlandó, földi dolgoknál. Ha értékelitek az örök dolgok nagyszerűségét és szentségét, akkor a legmélyebb gondolataitokat és legjobb erőtöket annak a problémának a megoldására fordítjátok, amelytől örök jólétetek függhet. Ennek fényében minden más ügy jelentéktelenné válik. Krisztus Jézus példája előttetek áll. Járjatok az Ő nyomdokain. ''A hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet'' (2Péter 1:5). A meghátrálóknak nem szól az ígéret. Az apostol bizonyságtétele a kegyelemben és a szentségben való előmenetelre biztatja a hívőt. Már vallják, hogy az igazság szerint élnek, ismerik a hitet, és az Isteni természet részeseivé váltak. Ha viszont itt megállnak, elveszítik az eddig elnyert kegyelmet… Az igazság élő és működő elv, amely úgy alakítja a szívet és az életet, hogy a hívő szüntelenül felfelé haladjon...

Minden egyes felfelé igyekvő lépésnél az akarat új erőre kap. Az erkölcsi beállítottság egyre inkább hasonlít Krisztus jelleméhez és gondolkodásához. Az előrehaladó keresztény a világi ismeretet meghaladó kegyelemmel és szeretettel rendelkezik, mert a Krisztus jellemébe való Isteni betekintés mélyen megragadja, és így elsajátítja Krisztus tulajdonságait. Az Úrnak a lajtorja felett kibontakozó dicsősége egyedül a folyamatosan felfelé haladó keresztények előtt láttatik meg, azok előtt, akik egyre magasabb és nemesebb célok felé vágyódnak Krisztusban. A mennybe vezető lépéseket egyesével kell megtennünk. Minden megtett lépés erőt ad a következő lépés megtételére. Isten kegyelmének az emberi szívre gyakorolt átalakító munkája olyan hatalom, amelyet csak kevesen értenek meg, mert túlságosan hanyagok ahhoz, hogy megtegyék a szükséges erőfeszítést... Az ember nem érheti fel ésszel, hogy milyen nemes és magasztos kiválóságot érhet el, ha az emberi igyekezetet összekapcsolja annak az Istennek a kegyelmével aki minden bölcsesség és képesség forrása.

Reggeli dicséret-A nyúlon túl

„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek.”

Pál első levele Timóteushoz 1:19

Épp sétához készülődtünk, és betettelek addig a kiságyba, míg összepakoltam a három napra is elegendő csomagot. Legalább 6 darab rugi, mert sosem lehet tudni, ruhapelenka, váltás body, még egy kisnadrág, egy pulcsi, ha hidegebbre fordul, takaró, mert csak meg ne fázz... És a sort még lehetne folytatni sokáig. Hiába, fel kell készülni mindenre. 

Betettelek a kiságyadba, és még azt a korodat élted, amikor körül-belül ott is maradtál, ahova helyeztünk. Hangodat kieresztetted, ha épp nem voltam a látótereden belül. Kezed-lábad vadul kalimpált, forgattad a fejedet jobbra-balra, mert egyre érdekesebbnek találtad a körülötted lévő világot. Így történt, hogy végre sikerült megkaparintanod az alvó nyuszit, szorosan magadhoz ölelted, és a nyúl engedelmesen simult bele karod bilincsébe. Még beszélgettünk egy sort, és te nem eresztetted a játékodat. Így jött el velünk a nyuszi először sétálni. 

Azóta eltelt több mint egy év, de benned még mindig megvan ez a tulajdonság, hogy nehezen ereszted el, amit érdekesnek, fontosnak tartasz, amire szükséged van. Te még sokáig tudod őrizgetni a kis kavicsot, amit a parkban szedtél össze magadnak. Szereted magaddal cipelni a kiválasztott játékodat egy sétára. És szeretsz engem is a közeledben tudni, el sem ereszteni. Jössz utánam, bárhová is megyek az apró lakásban. Felkéredzkedsz főzés közben az ölembe, vagy épp a hátamra a kendőbe. Átöleled a lábamat, miközben teregetek, és alvás közben is szereted érezni a közelségemet. 

Ma azért imádkozom, hogy egy napon így ragadd magadhoz Isten kezét is! Akarva, mert neked kell a közelsége, hiszen senki másra nincs nagyobb szükséged, mint Rá. Szorosan, el nem eresztve, követve és magaddal víve Őt mindenhova az életutad során. 

Azért imádkozom, hogy a belé vetett hited, bizalmad napról napra nőjön, és ez egy olyan természetes dolog legyen az életedben, mint a levegővétel, ami nélkül lehetetlen létezni. Az a vágyam, hogy megtanuld mindig a Jót választani, és őrizni szívedben az igazán fontos dolgokat. 

Ma azt kérem Istentől, hogy segítsen nekem jó példával előtted járni mindebben. Segítsen, hogy olyannak láss engem, aki Nélküle egy tapodtat sem lép semerre. Aki hisz, még ha az egész világ a feje tetejére is áll körülötte. Aki nem enged a Jóból, aki őrzi magában Isten képét, és az Ő elvei szerint dönt minden pillanatban. 

Segítsen, hogy olyan példa legyek számodra, aki biztos hátteret ad neked, hogy hittel, bátran tudj elindulni az élet útvesztőiben Isten oldalán!

 

  szerző: Sz-Cs. Andi

 

Napi Evangélium

A mai evangélium: (Mt 20,1-16a)

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek." Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: "Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?" Azok ezt válaszolták: "Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe!" Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: "Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!" Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: "Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: "Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a

Az egy dénár napi díj a korban megszokott bére a napszámosnak. A példabeszédben jelentheti a teljességet, az örök életet. Ennél többet nem kaphat a szőlőben munkálkodó. Persze tudjuk, minden hasonlat sántít, bár a képből következne, hogy munkámmal megszolgálhatom az üdvösséget, tudjuk, hogy ez az Isten ajándéka számomra, az kiérdemelni saját erőmből nem tudom.
Miért nem voltak a később jövők a piactéren? Nem tudjuk. A gazda újra és újra kimegy, újra és újra küldi az ott ácsorgókat a szőlőbe. Vajon hogyan fogadom a később érkezőket? Milyen sokszor hallhatjuk, bezzeg most, hogy baj van, jön, eddig merre volt? Ugyanakkor nem számolhatunk úgy, hogy majd az utolsó órában odamegyek a piactérre, mert egyrészt nem tudom, mikor lesz az utolsó óra, másrészt nincs arra biztosíték, hogy a gazda jönni fog az utolsó órában.
Ami talán a legmegdöbbentőbb a gazda szava a reklamáló munkáshoz. Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok? A másik jóságát örömmel vesszük, ha felénk irányul. De ha a másik felé, akkor könnyen irigységbe esünk.
Érdemes a mai evangéliumnál kicsit elidőzni, csendet teremtve magunkban és magunk körül!

Károly Rihmer kommentje:   

Több, mint 40 évvel ezelőtt Halásztelken hallottam életem legrövidebb prédikációját ez után a példabeszéd után: „Testvérek! Az Isten igazságtalan. Akinek más véleménye van, szeretettel várom mise után beszélgetésre a plébánián”. (A döbbenetes, hogy még így sem sikerült felráznia híveit, a plébánián csak a Feri atya kedvéért Pestről kilátogató tucatnyi fiatal jelent meg – és „tanultunk” estig).

Még a legközömbösebb ember szeme is felcsillan, amikor arról van szó, hogy esetleg ugyanazért a munkáért több bért kaphat, vagy pláne kevesebb munkáért több bért. Ilyenek vagyunk. Aztán mi is zúgolódnánk: az Isten igazságtalan! Ami minket megbotránkoztat, az Isten szeretete, jósága és viszonyulása az emberhez.
Jézus felfogásában az Isten Országa nem egy felfoghatatlan, virtuális világ. Ő nagyon is valóságosan szeretné látni az övéi világát olyannak, ahol nemcsak szeretnek az emberek, hanem dolgoznak is. A munkájukat is áthatja a szeretet, az irgalom, az osztozás. Ebben a világban – valljuk be – kommunisztikus elvek érvényesülnek. Mindenkinek egyformán jár a fizetség, nem a munka mennyisége, milyensége, az izzadságcseppek vagy a szürkeállomány pusztulásának száma a meghatározó, hanem az, hogy mindannyian emberek vagyunk, egyformán éhezünk, fázunk, egyformán szeretnénk taníttatni gyermekeinket, gondoskodni öregjeinkről.
Isten szabadságára mutat rá Jézus. Éppen az igazságtalannak tűnő bérezés miatti felháborodás által akar rámutatni Isten igazságára, az isteni rendre, az Isten országának a másféle törvényeire. Hogy az Isten másképpen gondolkodik. Jézus világosan helyére teszi azt a gondolkodást, ami már abban a korban is megvolt: a teljesítmény szerinti jutalom. Ez nem munkaverseny, ki mennyit teljesít Istenért, annak nagyobb lesz majd az üdvössége, vagy közelebb jut az Istenhez. (Persze nagyszerű dolog, ha valaki sokat foglalkozik Isten dolgaival. De ez nem jutalom kérdése). A kegyelem nem sütemény vagy kenyér. Minél többet vág le az Isten, és ad másnak, nekünk annál kevesebb jut. Kegyelme határtalan. Jézus úgy mutatta be nekünk a mi mennyei Atyánkat, a mindenható Istent, hogy Ő igazi szeretet, és az Ő ajándékozása szeretetből fakad. Nem a teljesítményeinket bérezi, hanem ajándékokat osztogat. Ezt nem értették már akkor sem, és ma sem értik nagyon sokan. A legvallásosabb emberek között sem értik. Ezért mondta el Jézus ezt a szinte bántóan éles, provokatív példázatot, hogy értsék már meg: ilyen az Isten! Nem könyvelő, aki számon tartja jó és rossz cselekedeteinket, aztán ennek megfelelően jutalmaz vagy büntet. Egyáltalán nem azt adja, ami járna, hanem sokkal többet. Ha annyira ragaszkodunk az igazsághoz, akkor megkaphatnánk – és jaj lenne nekünk. De Ő nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és éljen, és ezért az Ő kegyelme szerint ajándékokat osztogat.

Jézus a szőlőmunkásokról szóló példázatában a tanítványok egy előbb feltett kérdésére válaszol: Mi lesz a jutalmunk? Jézus maga nyíltan beszél arról, hogy lesz jutalom. Az Isten országáért hozott áldozat elnyeri a jutalmát. De az isteni rend, az isteni erkölcsi rend, s az isteni logika szerint. Ezt Isten határozza meg. Nem a tanítványok, s nem mások. Krisztus követése és az Isten országáért hozott áldozat, szolgálat sosem történhet és történik jutalomért. Az áldozat sosem üzleti alku tárgya. Melyik szülő írja a listát: ennyibe került a neveltetésed. A gyötrelmekről meg az átvirrasztott éjszakákról nem is beszélve.
A példabeszéd mondanivalója roppant egyszerű: Isten országának az a jellegzetessége, hogy a jóság, a szeretet felülmúlja az igazságosságot! Ahol úgy viselkednek, mint a szőlősgazda, ott az Isten országa valósul meg. Példabeszéd nélkül Jézus ezt így mondta: „Ha a ti igazságosságotok bőven fölül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, semmiképpen nem mentek be Isten országába” (Mt.5,20). Hogy a gyakorlatban mit jelent ez a fölülmúlás, azt számtalanszor megmutatta, elég csak a hegyi beszédre gondolnunk.

Istenem! Az irigységre való hajlam ott lakik minden ember lelke mélyén. Nem fogjuk fel, hogy egyek vagyunk. Azt nézzük, amit a másik kapott, ahelyett, hogy örömmel hálát adnánk szeretetedért, ajándékaidért. Add, hogy a dolgokat a Te mércéddel és ne a világéval ítéljem meg! Ámen.