Kenneth Hagin : A bizonyságtétel!

Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb… És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet… - 1János 5,9. 11. 12.

Istenben hinni egyszerűen annyi, mint hinni az Ő Igéjében. Tanulmányozd Isten Igéjét ezzel az eltökéltséggel: Meg fogom tudni, hogy mit mond Isten és egyetértek azzal. Nem várhatod, hogy Isten dolgai működjenek az életedben, ha szembehelyezkedsz az Ő Igéjével. Ez azt jelenti, hogy bizonyos „vallásos” elképzeléseket el kell felejtened. Túl sok vallásos agymosást kaptunk szellemi tanítás helyett.

Ismerd meg, mit mond Isten az Igéjében a következőkkel kapcsolatban:
1. Mi illet meg téged az Ő megváltási terve által
2. Ki neked az Atya
3. Mit tesz Jézus érted jelenleg az Atya jobbján
4. Mit végez a Szent Szellem benned?
Azután ismerd meg az Igéből, mit gondol Isten a következőkről:
1.Mit mond arról, hogy ki vagy te Krisztusban?
2.Ki vagy te Krisztusban?
3.Mi az, ami már a tiéd, mert Krisztusban vagy?
Bár nem látszik, hogy valóságos az életedben, mégis kezdd el megvallani: „Igen, ez az enyém, Isten Igéje szerint.” Meg fogod látni azután, hogy a hit megvallása megtermi a valóságot.

Megvallás: Én egyetértek Isten bizonyságtételével. Amit Ő mond, hogy vagyok, az vagyok. Amiről Ő azt mondja, hogy az enyém, az az enyém.

GLORIA COPELAND- A szeretet élő példája!

A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által, aki adatott nékünk. - Róma 5:5

Soha ne aggódj amiatt, hogy nincs benned elég szeretet!

Az Ige azt mondja, hogy Isten szeretete kitöltetett a szívünkbe a Szent Szellem által. Isten szeretete benned van. Annyit kell tenned, hogy eldöntöd: engeded kiáradni.

Mondd el ma ezt az imát:

„Jézus nevében, ma egy új és erős elkötelezettséget vállalok: a szeretet életét fogom élni, és hagyom, hogy Isten irgalma kiáradjon rajtam keresztül, és meggyógyítsa a megsebzett szívűeket, akikkel találkozom.

Atyám, taníts meg szeretni akkor is, amikor rosszul mennek a dolgok! Hogy türelmes legyek, amikor a gyerekek láb alatt vannak. Hogy elnézzem egy mérges házastárs rosszindulatú szavait. Hogy örüljek, amikor a munkahelyemen valaki abban az előléptetésben részesül, amiről úgy gondoltam, hogy nekem kellett volna megkapnom. Taníts meg engem, hogyan beszéljek szeretettel, hogyan hagyjam abba a pletykálkodást, és hogyan szóljam helyette a kegyelem szavait!

Uram, az Igéd azt mondja, hogy a Te szereteted már bennem van… hogy kitöltetett a szívembe. Ezért ma elhatározom, hogy elmozdítok minden akadályt, ami meggátolja, hogy ez a szeretet szabadon áradjon mások életébe. Elvetem magamtól a neheztelést, és megbocsátok mindazoknak, akik vétettek ellenem.

Az elkövetkező napokban add, hogy növekedjek, kiemelkedő legyek, és túláradjak a szeretetedben! Add, hogy az legyek, amire a világnak a leginkább szüksége van… a szeretet élő példája. Ámen.”

Igei olvasmány: 1 János 4:7-17

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Megteltek mindnyájan Szentlélekkel! (Csel 2,4)

Péteren a Szentlélek három fontos munkáját figyelhetjük meg.

A Lélek ereje által nyugodt marad Krisztus ellenségeinek gyalázásaival szemben. Az a gúnyos megjegyzés, hogy az apostolok "édes bortól részegedtek meg", durva, nyilvános sértés volt. Pétert azonban olyan öröm töltötte el, hogy nem viszonozta a sértést sértéssel, hanem szívből sürgette őket szeretettel, hogy gondoljanak örök üdvösségükre.

S milyen bátorrá tette a Szentlélek Pétert! Nem sokkal ezelőtt még félt egy szolgálólánytól, most pedig ott áll a több ezres tömeg előtt, akik nemrég még fanatikus dühükben "Feszítsd meg!"-et kiáltottak.

Most ezeknek Péter elibük tárja bűnüket, és Isten Fia árulóinak és gyilkosainak nevezi őket. Milyen könnyen fellángolhatott volna a nép dühe, hogy őt is olyan sorsra juttassa, mint Urát. Mégsem Péter félemledik meg, hanem a nép, Isten Lelke által, az Úrtól való nagy félelemmel.

A legfontosabb mégis az, hogy Péter higgadt marad a viharos órákban. Szavai az embereket legmélyükben rázzák meg. Ezrek ébrednek fel, és kérdik: "Mit cselekedjünk?" Ilyen helyzetben a meggondolatlanság, öntetszelgés és felületesség a nagy kísértés és veszély. Péter azonban alapos megújulásra szólít fel. Megtérést, a szív megváltozását, az Úr előtti igaz bűnbánatot követel. Ugyanakkor bátorságra buzdítja a lelkeket, hogy belsőleg nyíljanak meg a Szentlélek munkája előtt.

Isten országának hány munkása beleesik a meggondolatlanság és kevélység bűnébe, amikor nagy lehetőségek nyílnak meg előtte!

Adja ilyenkor Isten nekünk az erőnek és józanságnak Lelkét!

Isten asztaláról-Varga László

"Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." (Máté 25,40)

 

 

Félelmetes ige. Pedig a mi legnagyobb rangunk, kitüntetésünk itt húzódik meg, szinte elbújva a nagy szavak között: "atyámfiai". Észrevetted-e bibliaolvasás közben, hogy itt rólad van szó? Hogy itt téged nevez Jézus atyjafiának, testvérének, Isten gyermekének? Hogy átszalad a szemünk a Kijelentés nagy ajándékai felett! A te számodra igényli Jézus azt, hogy ha éhezel, enned adjanak, ha szomjazol, innod adjanak, ha jövevény vagy, befogadjanak, és így tovább, minden érdemed nélkül, egyszerűen csak azért, mert az Ő testvére vagy. Csodálatos kitüntetés - és mégis milyen félelmetes. Mert ha látsz egy éhezőt, ha szemedbe néz egy beteg, elhagyatott vénember, ha sírva megy el melletted s csak éppen rád pillant egy gyerek, hát még ha könyörögve néz rád öreg édesanyád vagy az iskolában megszégyenített gyermeked, hogy ne rohanj, hallgasd meg panaszait, neked tudnod kell, hogy most Jézus kér, Jézus vár tőled valamit, Jézus néz a szemedbe: "Szeretsz te engem?" S valamikor Ő fogja mondani feletted: "Jöjjetek, Atyám áldottai..." - vagy ezt: "Menjetek előlem, átkozottak!"

Istenem, hányszor felejtem el, hogy gyermekeddé fogadtál, és ez a csodálatos rang mire kötelez. Tudom pedig, hogy a Te szent nevedre hozok szégyent, mint akármelyik gyermek az édesapja nevére, ha nem aszerint viselkedem. Uram, nem szeretnék szégyent hozni rád, de látod, milyen gyenge az akaratom a jóra. Bocsásd meg hanyagságból, kényelemből, rohanásból elkövetett közömbösségemet, a kötelező segítség elmulasztását. Adj erőt, időt és alkalmat arra, hogy képes legyek emberi, istenfiúi kötelességeimet teljesíteni! Adj szemet, hogy meglássam a rám háruló feladatokat, adj szeretetet, hogy észrevegyem, amikor Te magad kérsz tőlem segítséget legkisebb atyámfiai szemével, szavával, elém táruló szomorúságával és szükségeivel! Ámen.

 

Mindennap az Ige fényében- ISTEN HUMORA

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 2,1-10

 

 

1 Egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját. 2 Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette. 3 De amikor már nem tudta tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé. 4 A gyermek nénje pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele. 5 A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, szolgálói meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a cselédjét, és kihozatta azt. 6 Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt! Megszánta, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez. 7 A kisfiú nénje pedig ezt mondta a fáraó leányának: Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja a gyermeket? 8 A fáraó leánya így felelt: Eredj! A leány elment, és a gyermek anyját hívta oda. 9 Vidd magaddal ezt a gyermeket, mondta neki a fáraó leánya, és szoptasd! Megadom jutalmadat. Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta. 10 Amikor felnőtt a gyermek, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta, és elnevezte Mózesnek, mert azt mondta: A vízből húztam ki.

"Amikor felnőtt a gyermek elvitte (ti. Mózes anyja) a fáraó leányához, aki fiává fogadta."

(2Móz 2,10)

Isten gyermekei nem mindig derűlátók. Az a tény, hogy Isten országának ügyében alig van előrehaladás, hogy a keresztyén egyháznak veszteségei vannak, nyugtalansággal, olykor lehangoltsággal tölthet el bennünket. Úgy látszik, a keresztyének csak elhanyagolható kisebbség. Hangjuk annyira elhaló, erőfeszítéseik annyira erőtlenek.

Ha elméd, szíved és kincsed ott van ahol Isten országa van, olykor-olykor minden bizonnyal találsz okot arra, hogy panaszkodj keresztyén testvéreidnek és az aggodalmaidat kiöntsd Isten előtt.

Nem szabad azonban elhamarkodottan arra a következtetésre jutnunk, hogy Isten országa nem közeledik. Először is: könnyebb meglátni a bűnt, mint a kegyelmet. A gonosz cselekedetek és a gonosz emberek nagy feltűnést keltenek. A Mt 6 azonban arról szól, hogy a jó cselekedetek titokban maradnak s csak Istenre és az ő gyermekeire tartoznak. A jó cselekedetek nem keltenek feltűnést egészen az utolsó napig. Így hát az odaszentelt életű keresztyének jó tetteinek a száma sokkal nagyobb, minthogy bármelyikünk valaha is megtudja majd.

Ráadásul Istennek csodálatosan csendes munkamódszere van. Az ördög országa iszonyatos lármát csap. Mindig a legsilányabb termékeknek van a legtöbb reklámozásra szükségük. És a zaj gyakran az erő látszatát kelti azokban, akiknek semmi erejük sincs. Míg azonban az ördög országa lármázik és feltűnést kelt, Isten vetése oly csendesen növekszik, mint a búzaföldön a búza.

Amikor az ördög ordító oroszlánként szerte jár, résen kell lennünk, de nem szabad megijednünk. A csatát nem lármával szokták megnyerni.

Gondolj csak arra, hogy a fáraó katonái letépték a fiúgyermekeket édesanyjuk kebléről. Az ország jajveszékelt, a fiatal fiúikat vízbe fojtották, minden úgy történt ahogy az ördög akarta. Közben viszont a főhadiszálláson a fáraó leánya egy kisfiúval játszadozott. Maga a fáraó lett örökbefogadó nagyapja Izráel szabadítójának. Az ördög nagy zajt csap, de "a mennyben lakozó kineveti" (Zsolt 2,4) 

 

Krisztus mindenek felett- AZ ÉBER TANÍTVÁNY

"Vigyázzatok énvelem" (Mt 26,38).

"Vigyázzatok énvelem" - ne általában vigyázzatok, a magatok szemszögéből kiindulva, hanem vigyázzatok egészen énvelem. Új életünk első szakaszaiban nem Jézussal, hanem csak érte vigyázunk. Nem abban az értelemben, amint a Biblia kijelenti, azaz életünk hétköznapi körülményei között. Urunk szeretne eggyé tenni minket magával - Gecsemánénkon keresztül -, de mi nem akarunk átmenni ezen a szenvedésen és ezt mondjuk: "Ó, Uram, nem tudom megérteni, miért kell ennek így lennie; olyan keserű." Hogyan vigyázhatnánk valakivel, aki ennyire rejtélyes? Hogy is érthetnénk meg Jézust és őrködnénk vele Gecsemánéjában, amikor még azt sem értjük, miért kell szenvednie? Nem tudjuk, hogyan vigyázzunk vele; csak azt szoktuk meg, hogy Ő virrasszon velünk. A tanítványok szerették Jézus Krisztust természetes szeretetük végső határáig, de nem értették meg, mi a célja. A Gecsemáné kertjében a szomorúság álmát aludták és a legbizalmasabb együttlét három éve után "mindannyian elhagyták Őt és elfutottak". "És megteltek mindnyájan Szent Szellemmel" (Csel 2,4), ugyanazok, akik elhagyták. Közben valami csodálatos történt: az Úr meghalt, feltámadt és mennybe ment - a tanítványokat pedig betöltötte a Szent Szellem. Az Úr azt mondta: "Vesztek erőt, miután a Szent Szellem eljön reátok", és ez azt jelentette, hogy most már tudtak vigyázni vele hátralevő életük folyamán.

Isten műhelyében- Tananyag Jézus iskolájában

"Megtanultam, hogy abban a helyzetben, amelyben vagyok, megelégedett legyek. Tudok szűkölködni is, tudok bővölködni is ... volt részem jóllakásban és éhezésben is, a bővölködésben és szűkölködésben is. " (Fil 4, 11-12) 

 

Pál kész volt tanulni isteni Mesterétől. Minden időkre nézve értékes dolgokat tanult tőle: megelégedettséget, belső egyensúlyt. Pál Jézus iskolájában tanulta s ezért mondhatta: "Megtanultam ... hogy elégedett legyek. Tudok bővölködni is, tudok szűkölködni is." Nyomorúságos helyzetekben. is megelégedett volt. Isten gondoskodik arról, hogy gyermekei különféle helyzetekbe kerüljenek; nem élhetnek mindig egyformán. Jó és rossz napok váltakoznak életükben. Ő nem akarja, hogy külsőleg elkülönülve, csak egymás között éljenek gyermekei. Sokszor ellenséges környezetbe állítja őket. Az ellenséges világ a gyakorlóterük, ott próbálja ki és acélozza meg az övéit Isten. Elpuhulnának, ha mindig hasonlókkal lennének együtt. Így ütést-verést kapnak, üllőre teszik, kalapácsolják és még reszelik is őket. Megtanulnak kicsinnyé lenni keserűség nélkül. Rájuk taposhatnak, szemétnek tarthatják őket.

"Úgy vélem, hogy Isten minket, az apostolokat legutolsókul állított ... szinte a világ szemetjévé lettünk." A gyülekezetben elsők voltak, a világban az utolsók. Háborgás nélkül, vidáman hordozták a szégyent és a megvetést. Szívesen foglalták el a legalsó helyet - ez a legbiztosabb hely. Azután újra felemelték és ünnepelték Pált. Szavának érvénye volt, nagy tekintélynek örvendezett; tudott kiemelkedni is. Ez nagy művészet! Fent lenni gőg és elbizakodottság nélkül s ugyanakkor szívbelileg egészen kicsinek, mindenek között a legkisebbnek, a bűnösök között elsőnek! Ezt csak Jézus iskolájában lehet megtanulni. Az apostol ismeri ezt a titkot: "Mindenben volt részem." Lehet jóllakni falánkság nélkül és éhezni panasz nélkül; mohóság nélkül élvezni és nem elmerülni a földi javakban. Jó napokban a belső ember kárt szenvedhet és szellemi csömört kaphat. Végül is könnyebb éhezni, anélkül, hogy a test lenyomna. Pál megtanulta, hogy bővölkődni lehet fösvénység és nyereségvágy nélkül is. Csodálatos életművészet ez, értékesebb, mint amit értelmünk kiagyalhat. Csak Jézus iskolájában tanuljuk meg, hogy bővölködjünk, mintha semmink se lenne és a szűkölködést háborgás és másokra való irigykedés nélkül szenvedjük el.

 

Napi áhítat-Az Úr tanúskodik ellenetek

Hét témája: Mikeás

Olvasmány: Mik 1

 
Isten olyan élő etalon, amely vagy melletted, vagy ellened tanúskodik. Nem választhatsz, ő már választott téged.

„Ez az ÚR igéje, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében. Ezt látta Samáriáról és Jeruzsálemről. Halljátok meg mind, ti, népek, figyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az ÚR tanúskodik ellenetek, igen, az Úr az ő szent templomából. Az ÚR eljön szent helyéről, leszáll, és a föld magaslatain lépked. Megolvadnak alatta a hegyek, és a völgyek meghasadoznak, mint a viasz a tűztől, vagy mint a lejtő a lezúduló víztől. Jákób bűne miatt történik mindez, és Izráel házának vétkei miatt. Honnan ered Jákób bűne? Nem Samáriából? Honnan ered Júda vétke? Nem Jeruzsálemből? Samáriát romhalmazzá teszem, mezővé és szőlőskertté, lezúdítom köveit a völgybe, láthatóvá teszem az alapjait. Bálványszobrai mind összetörnek, és minden szerzeménye a tűz martaléka lesz. Összes bálványát megsemmisítem: paráznák béréből gyűjtötte azokat, paráznák bérévé lesznek hát ismét. Emiatt gyászolok és jajgatok, mezítláb és ruhátlanul járok. Üvöltök gyászomban, mint a sakálok, és jajgatok, mint a struccok. Mert halálos a csapás, amely Júdát érte, egészen népem kapujáig, Jeruzsálemig eljutott. Ne mondjátok el Gátban, ne is sírjatok! A Bét-Afrában lakók porban hemperegjenek! Vonulj el, Sáfír lakossága, szégyenkezve, mezítelenül! Nem mer kijönni a lakosság Caanánból, Bét-Écel gyásza miatt nem lehet ott megmaradni. Hogy várja a jó hírt Márót lakossága! Milyen veszedelem jött az ÚRtól Jeruzsálem kapujára! Fogd be a lovakat harci kocsid elé, Lákís lakossága! Itt kezdődött el a vétke Sion leányának, bizony, benned találhatók Izráel bűnei! Ezért adj válólevelet Móreset-Gátnak! Akzíb házai rá fogják majd szedni Izráel királyait. Elhozom, aki meghódít téged, Márésá lakossága! Adullámig terjed csak Izráel dicsősége. Vágd le a hajad gyászodban, drága gyermekeid miatt! Olyan kopaszra nyírd magad, amilyen a keselyű nyaka, mert fogságba mennek a tieid!”

Magyarázat

Túl régóta hiányzik Isten haragjának és a szeretetének a feszültsége azoknak a kegyeseknek a gondolkodásából, akik azt hiszik, hogy mindent meg tudnak magyarázni, és minden nyugtalanító kérdés élét el tudják venni. Nem kellene nagyobb óvatosságot gyakorolni egyáltalán már akkor is, amikor Isten nevét a szánkra vesszük? Nem magunkkal kellene előbb számot vetnünk, mielőtt e világot fenyegető veszélyekre gondolunk? A próféták ugyanis kettős felelősséget hordoztak, amikor Isten nevében megszólaltak. Felelősséggel tartoztak Istennek, hogy semmi mást nem mondhatnak, csak azt, amit ő szájukba adott. De felelősséggel tartoztak a népüknek is, hisz annak sorsa attól függött, hogy meghallja-e és hittel fogadja-e ezt az isteni szót.
Isten ugyanis a történelem Ura volt mindig, és az is maradt. Amikor ő megszólal, nem áll be a bajok eltussolóinak sorába. Szava világos, egyértelmű és igaz. Annak megértésében Izrael, de minden más nép is érdekelve van. Isten szava az egész létező világ sorsát meghatározza, sőt új távlatokba helyezi. A figyelem itt is a gyökérkérdésre irányul. Az ő népe, az ő törvényének tiszteletben tartásával, Istenre irányítja-e a többi nép figyelmét? Vagy maga is belesimul a kor kétes szellemi áramlataiba (Ám 1,2–2,10)?
Könnyen belátható, hogy ha az Isten-hűség és a bűn kérdése nem élet-halál kérdése többé magának a gyülekezetnek sem, akkor nehezen értetheti meg a szekularizált világgal, hogy annak jelenéből fakadó jövője éppen ezen a kérdésen áll vagy bukik.

Imaáhítat

Imádkozzunk iskolába induló gyermekeinkért! (Ef 6,4)

(Hegyi András)

Joel Osteen- Mai napon tudom, hogy eljön az én időm! :)

Vannak álmaid, vágyaid, olyan dolgok, amiket véghez akarsz vinni. Olyan helyzetek, amiket meg akarsz változtatni. De olyan gyakran csak ezért, mert sokáig tart, mert megpróbáljuk és elbukunk vagy, mert csalódásokon esünk keresztül, mára feladtuk ezeket az álmokat. Én bátorítani akarlak, hogy nyerd vissza lelkesedésed, légy reményteljes. Lehet, hogy sokáig tart, de Isten hűséges. Azt mondja, nem számít mennyi ideig tart, nem számít mennyire lehetetlennek tűnik, ha hiszel, el fog jönni a te időd. Isten nem csak elültette szíved minden álmát, minden gyökeret verő ígéretét, hanem szándékában is áll megvalósítani. Állj úgy hozzá, hogy az én időm el fog jönni. Eddig csak adtam és adtam, de nem láttam eredményét. Ez rendben van. Tudom, hogy eljön az én időm. /Joel Osteen/

Isten ígéreteinek tárháza- Akárhova megyek, Õ velem van

„Veletek lesz az Úr" (2Krón 20,17).

Komoly biztatás volt ez Jósáfát királynak, mivel nagy sokaság támadt ellene. Nagy biztatás ez nekem is, mert nagy szükségben vagyok, és legyőzésére nincs se hatalmam, se bölcsességem. Ha az Úr velem lesz, győzni fogok az élet csatájában, és minél nagyobb a megpróbáltatás, annál dicsőségesebb lesz a győzelem. De honnan tudhatom bizonyossággal, hogy az Úr velem van?

Kétségkívül mellettem van, ha én vele vagyok. Ha bízom benne, hűségében, hiszek szavának és engedelmeskedem parancsának, akkor kétségkívül velem van. Ha azonban a Sátán oldalán állok, akkor Isten ellenem van, ez nem is lehet másképpen. Ha viszont úgy élek, hogy életemmel Isten dicsőségét szolgálom, akkor biztos lehetek abban, hogy Isten is megbecsül engem.

Biztos lehetek abban, hogy Isten velem van, ha életem Megváltójának és Üdvözítőjének vallom. Ha életemet Isten egyszülött Fia kezébe tettem, feltétlenül számíthatok arra, hogy az Atya teljes hatalmával mellém áll, és megtart, hogy Fia meg ne szégyenüljön.

Bárcsak meg tudnám ma hittel ragadni ezt a rövid, de drága ígéretet!

Ó Uram, teljesítsd be ezt az Igét szolgádon! Légy velem otthonomban, az utcán, a mezőn, a munkahelyemen. Légy velem ha emberek között vagyok, vagy egyedül a magányban. Légy mindazokkal, akik szeretnek Téged.

Örömteli mindennapok- Minden a tiétek!

Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?-Róma8,32-

Minden ember természetéből adódóan akar ,,valaki,, lenni ,néhányan elismerésre,hírnévre vágynak , ezt az ellenség ki is használja .Megmutatja neked kivé válhatsz ,felkinálva az ő eszközeit ami által elérheted és megkaphatod a pillanatnyi,múlandó utánzatát a ,,hamis gazdagságát,,
Isten Igéje azt mondja , te már vagy valaki,Őbenne találd meg az identitásodat,azt akivé Ő teremtett -„Minden a tiétek...,,1Kor.3,21
Fedezd fel ki vagy,azt a gazdagságot ami már a tiéd ,amit Őbenne kaptál ,amit jogosan birtokolsz Krisztusban!
Mindaz megvan már neked Krisztusban,amivel a sátán próbál elcsábítani,hogy majd ő megadja neked,ahogy Évával az édenkertben tette.Ahogy Jézust megkisértette a pusztában .
Sátán azt igéri neked ,amit Isten már neked adott !
Ne hagyd ,hogy a világ mondja és mutassa meg neked ,hogy ki vagy ,milyenné kell válnod.Ne hagyd ,hogy felnagyítsa a hiányaidat,ezáltal csapdába csalva ,hogy vágyakozz az után ami még nincs meg neked .Vedd észre az olcsó trükkjeit és állj ellene,mert megrabol mindattól amit már jogosan birtokolsz.
Nem a siker és a hírnév tesz valakivé,Isten már valakivé tett Krisztusban és Vele együtt mindent neked adott ,de neked kell felfedezned azt .Engedd,hogy Isten mondja meg ki vagy ,hogy kijelentse számodra ,fogadd el és járj abban a gazdagságban ami már a tiéd.
Legyen örömteli napod :)

Isten csodálatos kegyelme- ÖNMÉRSÉKLET

''Jobb a hosszútűrő az erősnél; és aki uralkodik a maga indulatján, annál, aki várost vesz meg''

(Példabeszédek 16:32.)

A keresztényi jellem legfőbb bizonyítéka az önuralom. Aki mozdíthatatlanul megáll a bántalmak viharában, az Isten hősei közé számláltatik. A lelkünk felett való uralom annyit jelent, mint fegyelmezni énünket, ellenállni a gonosznak, és a szentség Isteni zsinórmértékének rendelni alá minden szavunkat és tettünket. Aki megtanult uralkodni az indulatain, felülemelkedik a csekélységeken, akadályokon és bosszúságokon, és nem vetnek árnyékot a lelkére azok a nehézségek, amelyeknek naponta mindnyájan ki vagyunk téve. Isten szándéka az, hogy az Isteni kegyelem által vezérelt és megszentelt értelem legyen úrrá az emberek életében. Aki uralja lelkületét, az birtokában van ennek az erőnek. A test nagyon fontos eszköz az értelem és a lélek fejlődésén keresztül a jellem kialakításában. Ezért a lelkek ellensége a kísértéseivel az ember fizikai képességeit akarja gyengíteni és eltorzítani...

Testünket lényünk magasabb rendű képességeinek kell uralnia. Az akarat legyen Isten uralma alatt, és uralkodjék az indulatokon. Az Isten kegyelme által megszentelt értelemnek, e nagyszerű képességnek uralma alatt kell tartania az életet. Értelmünk, fizikai állóképességünk és életünk hossza változhatatlan törvényektől függ. E törvények iránti engedelmesség által az ember legyőzheti önmagát, saját hajlamait, győztes lehet az ''erő és hatalom'', ''a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei elleni harcában, amelyek a mennyei magasságban vannak'' (Ef 6:12)... A dánieli lelkületre napjaink ifjúsága is szert tehet. Meríthetnek ugyanabból az erőforrásból, ugyanúgy uralkodhatnak önmaguk felett, és életükben megmutatkozhatnak ugyanazok a kegyelmi ajándékok éppoly kedvezőtlen körülmények között is. Ha bűnre csábító környezetben élnek is, különösen nagyvárosainkban, ahol az érzéki öröm minden formája hívogat, Isten kegyelméből szilárdak lehetnek abban a szándékukban, hogy megdicsőítik az Úr nevét. Erős elhatározással és éberen őrködve ellen tudnak állni a lelkük ellen támadó minden kísértésnek.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Az Atya

"Egy embernek volt két fia. "(Lk 15,1.1)

 
Így kezdődik Jézus legismertebb példázata, amiről Dickens azt mondta, hogy kellene egy templom, ahol reggeltől estig ezt olvassák fel újra meg újra. Ma csak a benne szereplő apára figyeljünk, aki a mi mennyei Atyánkat, Istent példázza! Négy meglepő dolgot cselekszik, ami mind jellemző Istenre.

Amikor a kisebbik fia elég szemtelenül eléje áll, elkéri az örökségét, és bejelenti, hogy elmegy otthonról - elengedi. Isten nem kötöz magához, azt akarja, hogy önként vállalt szeretetkapcsolatban éljünk vele. Aki már tudja, hogy ki és milyen az ő Istene, és úgy ragaszkodik hozzá, hogy el sem lehetne kergetni otthonról, azt engedi ő egészen közel magához, annak jelent mindennél többet a vele való közösség. Aki nélküle akar élni teheti. Nem zárja be előtte az ajtót.

De nem zárja be mögötte sem! Visszavárja az elbitangoltat. Ez az apa is várta a fiát, s amikor sok idő múltán meglátta, hogy közeledik, „elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta". Pedig még nem is kért bocsánatot a gyerek. És tulajdonképpen azért indult haza, mert éhes volt, s rájött, hogy ha ott marad, éhen hal. Így is megbocsátott neki?
El kell majd hangoznia a fiú bűnvallásának is. De Isten megbocsátó kegyelme nem a mi bűnbánatunk következménye. A bocsánat már készen van, ő már akkor megbocsátotta minden vétkünket, amikor Jézus meghalt a kereszten helyettünk. „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen" - ezt mondja az Úr (Jer 31,3). Ha csupán a nyomorúságunk hoz Istenhez, jöjjünk akkor is bátran, ő megelőlegezett szeretettel és kegyelemmel fogad. Csak ne feledjük: magunk miatt kerültünk abba a nyomorúságba.

Reggeli dicséret- A radikális megtérés gyümölcse

„Íme, én elküldöm nektek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem e földet átokkal.” (Malakiás 4:5-6)                           

"Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ad te neked."  2Mózes 20:12

Számomra Istennek egyik legbátorítóbb ígérete ez. A végsőkig küzd értünk, hogy ne csupán vallásosak legyünk, hanem egész életünket átformálja az istenfélelem. Ennek a fáradozásnak az egyik eszköze Illés próféta. Mit üzen Illés szolgálata?

Illés próféta szolgálata a teljes, vagyis radikális megtérésre hívás szolgálata volt: „És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: ,,Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt...” (1 Királyok 18:21)

Hasonló gondolatot fogalmaz meg Keresztelő János, aki a Malakiás könyvében szereplő ígéret első beteljesítője volt
(vö. Lukács 1:17, Máté 11:24):

„Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nekik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. 

A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.” (Máté 3:7-10)

Az illési - Keresztelő Jánosi lelkület a hit és vallás világában nem az elfogadható kompromisszumok keresésére tanít, hanem a radikális megtérésre, amely – ha valóban Istent választjuk – az életünk minden területére kihat.

Ez nem ad helyet annak, hogy különváljon egymástól a hétköznapi életünk és a hitünk, a cselekedeteink és a hitvallásunk...

Az apák és fiak kapcsolatában Illés szolgálatának, azaz a teljes átadásnak a gyümölcse az igazi egymásra találás, egymás szívbéli befogadása.

Egy olyan korban, amelynek sajátos jellemzője az, hogy „az emberek magukat szeretők..., szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok” (1Tim. 3:2), hatalmas eredmény az, hogy nem mélyül tovább a szakadék a különböző generációk között, nem éleződnek ki a nézeteltérések!

Az illési felhívás olyan önfeláldozó szeretetre hív, amely nem a másik magatartásától teszi függővé azt, hogy mit cselekszik, amely nem a fifty-fifty szeretet szemlélete, hanem a 200%-osan adásra, szolgálatra elkötelezett szereteté.

Ma mit válaszolsz Illés felhívására?

Legyen áldott a napod!

szerző: Hiti

Túrmezei Erzsébet- Ámon, az ács

Két szálfát hoztak Ámon udvarára
és szólt a főpap: „Ámon, jól figyelj:
Kereszt legyen. Ne félj! Meglesz az ára.
Durva, nehéz… Ne faragj rajt' sokat.
Sürgős.” És Ámon munkához fogott.
Fejszecsapások hullottak a fára.
Akkor hajnalodott.

Felkelt az asszony is, a gyermek is.
„Édesapám, milyen két furcsa fa.
Mi lesz belőle?” „Eriggy Salomé,
ne is kérdezd!”– döbben föl az apa
Kis Salomé vidáman elszalad.
Milyen erős a nemrég béna láb!
De jó is volt Jézushoz vinni őt,
követve szívük halk sugallatát.
Csodálatos volt az a pillanat!

Ámon dolgozik. Készül a kereszt.
Nehéz a szíve. Ki is hordja majd?
Valami gyilkos, lator, lázadó
nyomorult emberteste függ le rajt.
Akárkié, annak nem hirdetett
bocsánatot szelíd Názáreti,
mint őneki.
A kis Salomé sírva jő megint:
„Édesapám, ne ácsold azt a fát,
valami úgy fáj a szívem körül.”
Ámon, az ács, verejtéket törül.

És két pribék cipeli már tova.
„Hová, emberek? Csak azt, hogy hova
kinek? Szóljatok! Két kérges kezem
keresztet, mást mindennap annyit ácsolt,
de soha semmit ilyen nehezen!”
„Eh, valami hamis próféta volt.
Jézus. Hiszen hallhattad a nevét.
Nem emlékszel rá?” „Jaj! emlékezem.”

„Ámon, vidd már a pénzt. Kell a kereszt.
Durva, nehéz. Éppen jó lesz neki.
Ha igazán Isten fia, ne félj,
majd leszáll róla a Názáreti.
Őrajta lesz, nem a te válladon.”
Ámon csak áll, csak áll, s két szót dadog
szünettelen: „Nem adom. Nem adom.”
„Megvettük, Ámon. Mi közünk veled?
Ácsolhatsz egyet önmagadnak is.
Ma az ács fia, holnap meg az ács.”
„Nem, nagyurak, kérlek, ma engemet.
Énrám sújtson le ostor, kalapács!
Ártatlan Ő. Annyit vétkeztem én.
A gyermekemet gyógyította meg!
Ha vért akartok, itt van az enyém!”
„Elég volt, Ámon. Vidd a pénzedet.”

Kavargó, lármás, gyülevész menet.
Látni akarnak, egymáson taposnak.
„Ni hogy' vérzik! Ni már megint verik!
Odanézzetek, már megint leroskad!”
Ki hederítne rá, hogy valaki
ott tördeli kezét a vad menetben:
„Nem az övé! Az enyém, az enyém!
Nekem adjátok! Az az én keresztem!”

Csak másnap reggel vetődik haza.
Semmit se szól, semmit se kérd az asszony.
A nagy kereszt ott állt a Golgotán
s ő fenn maradt, hogy álmatlan virrasszon,
és faggassa a kereszt titkait,
a nagy keresztét… hiszen az övé volt…
ő ácsolta… Virrasztott végtelen,
míg el nem kezdett pirkadni az égbolt.
Most hazajött. Az asszony is remeg.
Egymásra néznek; sír bennük a bánat.
Szívükbe hasít az a kacagó,
boldog gyermekhang. Szegény Salomé,
szegény, ó mit se sejt. „Édesapám,
álmomba' láttam ám édesapámat!
Ékes királyi széket faragott
két nagy-nagy fábul. S az Úr Jézus ráült.
Koronája volt. De egész olyan volt,
mint mikor meggyógyította a lábom.
Fényes angyalok álltak körülötte
és uralkodott az egész világon.
Édesapám, úgy-e gyönyörű álom?”

Ámon sötét szeme látóra tágul:
„Királyi széket… faragtam neki…
és uralkodik az egész világon?
Királyi szék lesz véres keresztfábul…
A te váltságod az Ő vére, Ámon.
Igen, kis Salomém, egyetlen lányom,
gyönyörű álmod volt: próféta-álom!”

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

  Maradjatok Jeruzsálemben!... Menjetek a föld végső határáig! (Csel 1,4. 8)

Jézus mennybemenetelének történetében érdekes dolgok, ellentétek válnak nyilvánvalóvá. Az első ez: "Maradjatok és várjatok!", - illetve "Menjetek és tegyetek bizonyságot"!

Mi a keresztyén bizonyságtétel eredménytelenségének oka? Nem várunk "Jeruzsálemben", hogy mennyei erővel felruháztassunk, inkább emberi tettvágyunk hajtására indulunk. Milyen nehéz lehetett a heves természetű Péternek a várakozás ideje! De mi lett volna belőle mennyei erő nélkül?

Meg kell várnunk a felszerelést, csak azután indulhatunk.

A másik ellentét: A tanítványoknak nem teljesül forró vágyuk, az ugyanis, hogy megtudják, mikor állítja helyre az Úr Izrael országát. Legszebb emberi reményük eltűnik, égő vágyuknak el kell halnia. Jézus azonban magasabb vágyat ébreszt bennük: mindnyájan imádkoznak, könyörögnek Istenhez, hogy jöjjön el rájuk a Szentlélek. Maradjon Izrael földi országa tehetetlenségben - csak Isten országa terjedjen el egész a föld határáig.

S végül: az angyalok azt mondják a tanítványoknak, hogy le kell mondaniuk Uruk látható jelenlétéről, de nem örökre. Meg fogják Őt újra látni, s örülnek majd kibeszélhetetlen örömmel.

Most szomorkodnak - akkor örülnek.

Nekünk, Jézus mai tanítványainak is le kell mondanunk Urunk látható jelenlétéről. Ez gyakran nagyon fájdalmas. De miénk a szent biztatás: "úgy jön el, amint Őt a mennybe felmenni láttátok".

Minél fájdalmasabb az elszakadás, minél kínosabb annak a nélkülözése, aki többet jelent nekünk, mint a bölcs apa, és a jó anya gyermekének, annál nagyobb lesz az öröm, amikor újra megláthatjuk Őt visszajövetelekor.

Isten asztaláról- Varga László

"Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen:"

Jelenések könyve 3,17

 

Kevés mondás van, mely annyira találna jelen helyzetünkre. Soha nem volt az ember olyan gazdag, olyan hatalmas, olyan sikeres, mint ma. Büszkék is vagyunk nagyszerű eredményeinkre, örömmel fogadjuk remek, új eszközeinket, már el se tudjuk képzelni életünket nélkülük. És tele vagyunk panasszal, magányossággal, céltalansággal, kábítószeres meneküléssel a valóság elől. Tiltakozunk, nem akarjuk tudomásul venni, hogy talán soha nem volt az emberi élet annyira nyomorult, szánalmas, vak és mezítelen. Ez a materializmus csődje: kiderült, hogy a legjobb eszközök sem érnek semmit cél nélkül, távlat nélkül, biztos igazság, szilárd értékek, áldozatos szeretet - Isten nélkül. Lehet, hogy belebukik az egész emberiség, lehet, hogy csak a gazdag, civilizált része. De az mindenképpen, aki nem lát maga előtt más célt, mint az anyagi eszközök adta saját boldogságot, aki nem tanul meg szolgálni, másokért élni, örömöt szerezni. És hiába vergődünk, míg meg nem találjuk Istent, aki egyedül tud értelmet, célt, feladatot, boldog szolgálatot - hitet adni életünknek.

Uram, bevallom, nem tudom elképzelni az életemet villanyfény, gázos lakás, fürdőszoba, lehetőleg kocsi és sok egyéb nélkül. Ha hiányzik, el vagyok keseredve. Csak távolról hallom, hogy mások nyomorognak, még kenyérhez is alig jutnak. A magam dolgának kellene tartanom? Nem érzem magam gazdagnak, nem dicsekedem, hogy nincs semmire szükségem. Sőt inkább az a gondom, mennyi mindenem hiányzik, és ezek között nem mindig szerepel az, hogy többet tudjak az igével foglalkozni. Taníts, Uram, hogy értsem meg, mi a fontos és mi a felesleges, és inkább segítsek másokat a fontoshoz, mint magamat felesleges dolgokhoz! Ámen.

 

Mindennap az Ige fényében- AMIKOR AZ ÖRDÖG ELVESZÍTI A FEJÉT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 2,1-12

 

 

1 Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, 2 és ezt kérdezték: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt." 3 Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. 4 Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. 5 Azok ezt mondták neki: "A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: 6 Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt." 7 Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, 8 majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: "Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!" 9 Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. 10 Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. 11 Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. 12 Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.

"Amikor ezt Heródes király meghallotta zavarba jött és vele együtt az egész Jeruzsálem."

(Mt 2,3)

Heródes csecsemőgyilkossága nem egyedülálló bűntény volt. Tizenhárom évszázaddal korábban az egyiptomi fáraó ugyanilyen kegyetlenséget követett el. A két támadás ugyanabban az elmében fogant meg, ti. az ördögében. És mindkét támadás az Isten népe szabadítója ellen irányult.

Gonosz lénye mélyén a Sátán tudta, hogy a Szabadító el fog jönni. Azért rendelte el a csecsemők meggyilkolását, mert véget akart vetni a felszabadítási hadműveletnek. A fáraó és Heródes az ördög játékszerei voltak, ámbár saját érdekeiket is védelmezték.

Figyeld meg, hogy a Mt 2 ezt mondja: "Heródes király ... zavarba jött." Trónja inogni kezdett. (Ez az ember már másokat is megölt, olyanokat, akikről úgy vélte, hogy veszélyt jelentenek trónja szempontjából.) Heródes "zavarba jött és vele együtt az egész Jeruzsálem". Azok is kezdték bizonytalanul érezni magukat, akik támogatták trónját. Bizonytalanság érzésük a Sátán bizonytalanság érzésében gyökerezett. Ne felejtsük el, hogy a Sátán azért bizonytalan, mert fél. Nem sok ideje van hátra, és ezt tudja. Ítélete biztos, és bár nem fogadja el, tudatában van annak.

Ezért a Sátán teljesen elveszti a fejét.

A keresztyének nem vesztik el a fejüket. Lehet hogy türelmetlenek vagy aggodalmaskodnak, de pánikba nem esnek. A hit a pánik elutasítása. A pánik akkor lesz úrrá valakin, amikor elveszti önuralmát, amikor összeomlik lelkivilága, amikor egyszerre csak úgy tűnik, hogy minden elveszett.

Hit által tudjuk, hogy bármi történik is, a legrosszabb nem történhet meg. Még a leginkább próbára tevő körülmények között is van hová menekülnünk. Isten trónja örökre megáll. Üdvterve bizonyos. Igen, bajok jöhetnek, de pánik soha.

A fáraó és Heródes elvesztették a fejüket. Az ördög szolgái elvesztik az önuralmukat, amikor a Szabadító jön. Feneketlen mélységbe zuhannak, de mi mélységesen derűlátók vagyunk, még a legrosszabb megpróbáltatások idején is. Mindenkit és mindent a kezében tart Valaki.

 

Krisztus mindenek felett- AZ ÖVÉ

"Tieid voltak és nekem adtad azokat" (Jn 17,6).

 

A misszionárius olyan ember, akinek a szívébe a Szent Szellem beleírta ezt a felismerést: "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19). Aki ezt mondja: "Nem vagyok a magamé", az szellemi értelemben magas nemesi rangot ért el. A gyakorlati élet forgatagában akkor valódi a hívő ember élete, ha önmagát tudatosan átadja egy másik személynek, akit mindenkinél többre tart, és ez Jézus Krisztus. A Szent Szellem feltárja előttem Jézus természetét, hogy eggyé tehessen Urammal, de nem azért, hogy kiállítási tárgy legyek. Urunk a földön egyik tanítványát sem küldte ki azzal, hogy úgy viselkedjék mint Ő. Csak a feltámadás után, amikor a tanítványok megértették a Szent Szellem hatalma által, hogy kicsoda Ő, akkor mondta Jézus: "Menjetek..." "Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli..., az nem lehet az én tanítványom." Nem azt jelenti ez, hogy az olyan ember nem lehet jó vagy becsületes, hanem hogy Jézus nem írhatja rá ezt: Enyém! Az Úr által említett rokoni kapcsolatok közül bármelyik kötelékké lehet és versenyre kelhet az iránta való szeretettel. Első helyre tehetem az anyám, a feleségem vagy a magam iránti szeretetet, de Jézus azt mondja: "Nem lehetsz az én tanítványom." Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz az enyém az üdvösség, de azt jelenti, hogy nem lehetek az Övé! Urunk a magáénak tekinti tanítványát, felelősséget vállal érte. "Lesztek nekem tanúim." A tanítványt nem az a szellem tölti be, hogy "tenni kell valamit Jézusért"; hanem hogy teljes örömére lehessen Őneki. Az Ő munkatársának a titka: "Övé vagyok és Ő viszi véghez terveit általam." Légy teljesen az Övé!

Isten műhelyében- Jézus igája

"Vegyétek fel magatokra az én igámat! " (Máté 11, 29) 

 

Mi Jézus igája? Az az eszköz, amit arra használ, hogy tanítványait az akaratosságtól és könnyelműségtől megőrizze és a szolgálatra alkalmassá tegye. Az iga megkönnyíti a munkát, összekapcsolja az egy igában dolgozókat. A mi iga-társunk maga az Úr. Az iga Krisztussal való szoros kapcsolatunknak a képe. Arra kényszerít, hogy lépést tartsunk vele. Meghiúsítja saját akaratunkat és saját terveinket. Mindent vele és általa végzünk.

A Megváltó először felüdít, aztán igát is helyez ránk. Aki belsőleg mélyen felüdült, az késznek mutatkozik arra, hogy hordozza Jézus igáját. Az iga alatt járónak nincs többé mozgási szabadsága. A Megváltó igája kifejezésre juttatja tőle való teljes függésünket. Saját akaratunk helyébe az Ő akarata, vezetése és irányítása lép. Az ember nem szívesen adja oda szabadságát. Féltékenyen őrködik felette. A Megváltónak több követője lenne, ha ez nem jelentene "korlátozást". Fiatalok - akik különösen szeretik a szabadságot - azt gondolják: "Kényszerzubbonyba bújtatnak és kolostorfalak mögé kerülök, ha követem Jézust." Jézus valóban foglyul ejti embereit és a maga akaratához kapcsolja őket. De vajon az ún. szabadságát védő ember hova jut? Nem válik-e önfejűsége olyan hatalommá, amit kénytelen követni, tehát ismét csak igát hordoz? Van, akit önfejűsége az ideggyógyintézetbe juttat. Dolgai nem úgy alakultak, ahogyan akarta, ismételten fejjel megy a falnak és megzavarodik. Vagy gondolj a testi gyönyörök borzalmas igájára, az iszákosságra és egyéb sötét szenvedélyekre. Aki Jézus igáját nem vállalja, más, nehezebb iga alatt nyöghet.

"Vegyétek fel magatokra az én igámat!" Nem Jézus teszi azt ránk, még kevésbé kényszerít rá. Önkénteseket keres, akiket bensőséges készség indít az iga felvételére. Aki megízlelte a Megváltó szeretetét, örömmel veszi fel azt. Teljesen, örökre és egyedül az övé akar lenni. Neki akar élni, hozzá kapcsolja életét, neki szolgáltatja ki magát és feltétlen tulajdonául kötelezi el életét. Pál apostol büszkén mondja magát Jézus foglyának. Boldog rabság ez, amit a szeretet vesz magára. Ez az iga nem nyom, szelíd és könnyű teher. Az ember valóban szabadnak érzi magát alatta. Jézus követése nem könnyű sétálgatás ugyan, azonban nem is terhes, hanem boldog út. Igája megőriz az eleséstől, mert igatársunk, Krisztus, Ő soha nem bukik el. Igája alatt biztosan célhoz érünk.

Isten ígéreteinek tárháza- Győzelem harc nélkül

„Júda házához azonban irgalmas leszek, és megsegítem őket, mint Uruk, Istenük. De nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal és lovasokkal segítem őket" (Hós 1,7).

Milyen drága ígéret ez: az Úr maga akarja megszabadítani népét nagy irgalmából, de ezt nem emberi eszközökkel teszi. Az emberek ugyanis vonakodnak megadni Istennek az őt megillető dicsőséget. Mikor felfegyverkezve harcba indulnak és győznek, Istenüknek kellene dicséretet mondaniuk a győzelemért, de nem ezt teszik, hanem saját erejüket dicsőítik, lovaikkal és lovasaikkal kérkednek. Ezért az Úr igen gyakran minden emberi eszköz nélkül menti meg népét, hogy a dicsőség egyedül az Övé legyen a szabadulásért.

Ezért én szívem, csak az Úrra tekints, és ne emberekre. Istenre számíthatsz, és segítségét legfeltűnőbben olyankor tapasztalod meg, amikor senkiben és semmi másban nem reménykedhetsz.

Ha nincs mellettem barát, tanácsadó vagy támogató, ne veszítsem el bizakodásomat, elég, ha érzem, hogy maga az Úr van mellettem; sőt, örvendezzek, ha harc nélkül ad győzelmet, mint arra igehelyünk is utal. Miért is akarnék „lovakat és lovasokat", ha maga az Úr áll mellettem irgalmával és emeli fel karját védelmemre? Miért volna szükségem íjra és kardra, ha Isten a szabadítóm? Ma bízni akarok és nem félni, és mától fogva mindig ilyen bizalommal élni.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Kiskorú és érett keresztények

"..arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire..." (Zsid 5,12)

 A lelki kiskorúság jele az is, hogy nem tanulékony, olykor nem is tanítható valaki. Már neki kellene tanítania másokat, és még mindig újra ugyanazt kell magyarázni neki. Neki kellene utat mutatnia másoknak, de még mindig járatlan maga is az igazság igéjében.

Milyen a mi szellemi étvágyunk? Mennyire törekszünk a passzív ismereteket aktív, saját, továbbadható ismeretté alakítani? Van-e bennünk elég alázat ahhoz, hogy növekedjünk a mi Urunk, Jézus Krisztus megismerésében (2Pt 3,18)?

A kiskorú tejjel él, a nagykorúaknak pedig kemény eledel való - olvassuk mai igénk folytatásában. A tej az egyszerű evangélium: Isten szeret téged, neked is kész a bocsánat, gyere haza, mennyei Atyád vár. A kemény eledel: menjetek és hirdessétek ezt, éljetek is eszerint, vállaljátok Krisztusért a szenvedést is, „álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!" (1Kor 16,13). Az érett korúak is isznak tejet, de nem csak azt, mert azon nem tudnának dolgozni.

Fontos különbség még: a nagykorú keresztény „érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére". A kisgyerek nem tudja, mi az ékszer, és mi a bizsu, mi értékes, és mi csak mutatós. Mi eredeti, és mi hamisítvány. Ezért kérte Salamon király az Urat: Adj szolgádnak bölcs szívet, hogy tudjon különbséget tenni jó és rossz között (1Kir 3,9). Mert ezt nem mi akarjuk megállapítani, ezt Isten határozza meg, csak az érett hívő felismeri és elfogadja Isten minősítését.

A lelki érettség nem az életkortól függ, nem is mindig a hitben eltöltött időtől. De az engedelmességre való készség, a megszentelt életben való járás, az Úr Jézussal való állandó közösség segíti.

Isten csodálatos kegyelme- ISTEN GYŐZELEMRE SEGÍT

''Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem.
E világon nyomorúságtok lesz; de bízzatok, én meggyőztem a világot'' 

(János 16:33).

Krisztus nem szenvedett kudarcot, nem vesztette el a bátorságát, és követőinek ugyanazt a minden nehézséget elhordozó hitet kell megmutatniuk a világnak. Úgy kell élniük és munkálkodniuk, ahogyan Jézus tette, mert mint nagy vezetőjüktől és tanácsadójuktól, tőle függenek. Bátorságnak, energiának és állhatatosságnak kell a birtokukban lennie. Ámbár látszólagos akadályok állnak majd az útjukban, az Ő kegyelmével tovább kell menniük. A nehézségekről való panaszkodás helyett Uruk arra szólítja fel őket, hogy győzzék le a nehézségeket. Nem kell semmitől kétségbeesniük, mindig reménykedniük kell. Páratlan szeretetének aranyláncával Krisztus Isten trónjához rögzítette őket. Krisztus azt akarja, hogy a világmindenségben létező legmagasabb befolyás, amely a legnagyobb hatalom forrásából áramlik, az Őt követőké legyen. Tanítványainak olyan hatalommal kell bírniuk, amely ellenáll az ördögnek; olyan hatalommal, amelyen sem a Föld, sem a halál, sem a pokol nem tud erőt venni; hatalommal, amely képessé teszi őket arra, hogy mindezeken diadalmaskodjanak, mint ahogy Krisztus is diadalmaskodott. A Biblia feljegyzi a jó emberek hibáit is, akiket Isten kegye kitüntetett. Valójában ezeket a Biblia teljesebben tárja elénk, mint az erényeket...

Azokat, akik Istentől kegyelmet és felelősséget kaptak, néha legyőzött a kísértés, és vétkeztek, éppen úgy, mint bennünket. Az ő életük, minden tévedéssel, balgasággal együtt figyelmeztetés. Ha hibátlan embereket ábrázolnának az írások, akkor bűnös természetünk miatt kétségbeeshetnénk, amikor a saját hibáinkra és fogyatékosságainkra gondolunk. Ha azonban azt látjuk, hogy e hősök a miénkhez hasonló próbákban küzdöttek, és hozzánk hasonlóan elbuktak a kísértések között, de mégis győzedelmeskedtek Isten kegyelme által, akkor mi is bátrak leszünk az igazságért való küzdelmünkben. Vereséget szenvedtek, de ismét felálltak, és Isten megáldotta őket. Épp így mi is győztesek lehetünk Jézus erejével. Krisztus tanítványainak élete legyen olyan, mint az Övé volt, a győzelem szakadatlan sora, amely itt ugyan jelentéktelennek tűnik, de annak ismerik el majd a boldog új Földön.

Örömteli mindennapok- Gyakorold a kegyelmet

Ezután Péter lépett hozzá, és megkérdezte: „Uram, hányszor kell megbocsátanom az Isten családjába tartozó testvéremnek, aki többször is vétkezik ellenem? Akár hétszer is?”

„Nemcsak hétszer, hanem akár hetvenszer hétszer is — válaszolta Jézus. Mt.18,21-22

Ha már megtapasztaltad Isten kegyelmét, akkor arra hív Isten, hogy Te is gyakorold mások felé a kegyelmet.Nem könnyű ,de Istennel nem lehetetlen .Csakis a kegyelem képes megtenni .
Ha nehezen megy ,csak gondold végig neked mennyit engedett el Isten,minden egyes tartozásodat kifizette az utolsó pontocskáig.
Megbocsátotta minden bűnödet ,azt is amit ezután fogsz elkövetni.
Könnyen észrevesszük más emberek hibáit,lassu fejlődését,kiskorúságát ,de amikor ezt tesszük, vajon mi változunk e? Ha észrevesszük és megitéljük ,azt jelenti ,még mi sem tartunk ott ahol szeretnénk.Éppen ezért legyünk megbocsátóak ,türelmesek embertársainkkal ,gyakoroljuk feléjük azt a kegyelmet amit Isten felénk .Nem látjuk a csatáikat ,amit naponta megvivnak,nem ismerjük a körülményeiket ,nem tudhatjuk mi az ami gátolja őket a növekedésben .De Jézus ismeri, minden ember fájdalmát ,a kereszten megizlelte a természeti ember halálát.Mindannyiunkat ismer,tud azonosulni a problémáinkkal.Ezért adja a kegyelmét ,amit nekünk is tovább kell adnunk ,mert csak a kegyelem képes arra ,hogy mások életében növekedést idézzen elő .
Fogadd el Isten túláradó kegyelmét és engedd, hogy áradjon ez a kegyelem mások felé.
Isten békessége és öröme legyen veled minden napon :)

Reggeli dicséret- Légy hűséges!

„De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól.”

Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 3:3

Nem élünk tökéletes világban, ebben azt hiszem, egyet tudunk érteni. Te is és én is számtalan példát tudnánk felhozni arra, amikor megcsaltak, hátba szúrtak, elárultak minket. És talán ugyanennyi vagy egyel több ezeknél azoknak az eseteknek a száma, amikor mindezt mi követtük el. Amikor te és én voltunk Júdás és Brutus egyszemélyben. Amikor mi árultuk el azt, ami vagy aki mellett letettük a megszeghetetlen esküt. 

Tudjuk, milyen a hűtlenség, kívülről-belülről ismerjük. De ma keressünk együtt példát az ellenkezőjére! Én elmondok Neked, kedves Olvasó egy történetet, és arra kérlek, te is kövesd a példámat! Mondj el egy történetet valakinek a családod, barátaid közül az igazi hűségről! 

Lassan egy éve, hogy búcsút intettem a nagyapámnak, aki számomra minden embernél nagyobb és súlyosabb példát mutatott arról, mi is a hűség valójában. Rövid ismerettség után hozta meg döntését, és kötötte össze életét szerelmével, a nagyanyámmal, akihez az utolsó lélegzetvételéig szeretettel ragaszkodott. 

Van, hogy mind a ketten így "teljesítenek" egy párkapcsolatban. És van úgy is, hogy csak az egyik fél teheti ezt meg. Nagyanyám is szerette férjét, amíg tudta. Amíg a betegség nem fosztotta meg önmagától. Alzheimer kórt állapítottak meg nála, és a tiszta pillanatok egyre ritkultak. A nagyapámat sem ismerte fel. Azt hitte, hogy az édesapja. Aztán pedig azt, hogy egy idegen. 

És a papa tette azt, amit addig is tett, és minden nappal egyre többet. Szerette, szolgálta, ápolta, kedveskedett neki, marasztalta, ha a mama menni akart, és sosem adta fel. Mert meghozott egy döntést, amihez hű maradt egészségben, betegségben, boldog és boldogtalan állapotban, amíg a halál el nem választotta tőle, és még azon túl is. 

Ő tudta és megélte, hogy mit is jelent a hűség. Ő tudta és megélte a felelősségteljes döntést annak minden örömével és súlyával együtt. Ő nem adta fel, akkor sem, amikor kimondhatatlanul nehéz volt, amikor a másik a betegsége miatt már nem volt partner semmiben, amikor csak annyit jelentett a házassága, amennyit ő adott bele. És ő a mindent adta. 

 És Isten még ennél is tovább megy el. Ő akkor is hűséges marad a vele kötött szövetségünkhöz, amikor mi homlokegyenest az ellenkezőjét csináljuk. Ő szeret akkor is, amikor Jákóbként harcolunk ellene, és még azt is elhisszük, hogy mi vagyunk az erősebbek. Ő gondot visel rólunk akkor is, amikor mi magunk sem vagyunk tisztában azzal, kik is vagyunk valójában. Ő bízik bennünk akkor is, amikor mindenki más már leintett minket. És ő sosem mond le rólunk. Neki fontosak vagyunk. Te is, én is. Egyetlenek, megismételhetetlenek, egyediek. Ő hűséges, és szeretné, ha te is csatlakoznál a mozgalomhoz. 

Hát kapcsolódj Istenhez, és ne engedd el a kezét! Keresd vele naponként a közös perceket, amikor semmi más nem létezik, csak Ő és Te! Élj a szeretet törvénye szerint, hogy a te utódaid számára is követendő példa lehessen a hűséged! 

 szerző: Sz-Cs. Andi

Csendes percek Istennel- Lelkemet öntöttem ki az Úr előtt...

Bánatos lelkű asszony vagyok. ... a lelkemet öntöttem ki az Úr előtt. 

(Sámuel I. könyve 1:15)

Az Ószövetségben, Sámuel könyve bemutatja nekünk Hannát, egy istenfélő asszonyt, akinek komoly gondjai voltak. És ezek nem aprócska vagy egyszerű problémák voltak csupán, hanem hosszú éveken áthúzódó gondokkal küzdött, melyek űrt és kétségbeesést hagytak lelkében. Te is küzdesz hasonlókkal? Persze, hogy igen. Hiszen mindannyian próbákon megyünk át, és különböző fájdalmakat hordozunk.

Hanna meddő volt, és még egy vetélytárs feleség is bonyolította életét. Jól olvastad, vetélytárs feleségről van szó. Hanna csupán férjének egyik felesége volt..az adott kultúra elfogadott jelenségeként...de ez az állapot borzalmas helyzeteket szült. (Olvasd el Sámuel első könyvének 1.2. fejezetét, hogy betekintést nyerj Hanna életébe.) Az örömhír az, hogy Hanna nem próbálta palástolni fájdalmát, hanem nyíltan megvallotta: "Bánatos lelkű asszony vagyok..."

Nagyon sok tanulság rejlik Hanna életében, de ma azt szeretném, ha megfigyelnénk, hogy miként reagál az életében jelenlevő problémákra, melyek oly nagyon megnehezítették szívét. Hanna a gondjait az Úr elé tárta, az Úrhoz kiáltott: "Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt." (1.Sám. 1:10) Hanna a terheit Isten elé vitte.

Nem tudom, hogy te hogy vagy ezzel, de én sajnos sokszor gyorsabban nyúlok a telefonom után, minthogy a trónushoz járulnék. Te kinek szoktad elsírni lelked fájdalmát? A lelkedet kiöntöd-e az Úr előtt, vagy csupán gépies imakérést motyogsz el neki? A történet szerint Hanna nem egyszerűen térdet hajtott, hanem kiöntötte a lelkét Kiöntötte a fájdalmát, a csalódásait, a tehetetlenségét, a depresszióját, a zavarodottságát, a mérgét, a szégyenét, a gyötrelmét, és a bánatát.

A lelke ürességét öntötte ki.

És tudod, hogy ezután mi történt? Isten betöltötte őt az Ő békéjével. Hanna mielőtt elcsendesedett volna az Úr jelenlétében, már étvágya sem volt, és teljesen össze volt törve. Miután kiöntötte lelkét az Úr előtt, a Biblia szerint visszatért az étvágya, és még az arckifejezése is kivirult. "Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca." (1.Sám. 1:18) Hannának azért nem volt többé szomorú az arca, mert találkozott az egyetlen, életet megváltoztatni tudó Istennel, és az Ő jelenlétében lehetett.

Istenre mindig bizton számíthatunk. A megpróbáló élethelyzeteinkben szeretné lelkünket a békéjével megtölteni. Hanna megváltozott a Mindenható Úr Isten jelenlétében, de ne feledd, nem egy gyorsan elrebegett ima eredményeként történt mindez, hanem hosszasan időt töltött Isten jelenlétében, és őszintén Elé tárta a lelkét.

Volt-e mostanában ilyen őszinte beszélgetésed Istennel?

Milyen problémákkal kell éppen megküzdened?

Nehezen kezelhető ember van az életedben?

Látszólag megoldhatatlan élethelyzetben vagy?

"Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk." (68. Zsoltár 19.) Amikor őszintén Isten elé járulsz, és semmit sem visszatartva kiöntöd lelkedet az Úr előtt, akkor Ő hűségesen betölti az benned lévő űrt az Ő békéjével, attól függetlenül, hogy Ő megszabadít-e a fájdalmadtól, vagy tovább kell-e hordoznod azt.

Egy pillanatig se kételkedjél ebben kedves barátnőm.

Hiszen Jézus maga mondta, hogy : "Istennek minden lehetséges." (Márk 10:27) Bátorodjunk hát fel, és bizalommal járuljunk Isten elé, hiszen Ő szeret bennünket, és Ő a vágyainkat és kéréseinket túlszárnyalva hatalmasan tud cselekedni miérettünk. Ne késlekedj hát, tölts időt Vele, és öntsd ki Elé lelkedet!

Mennyei Atyám, Színed elé járulok a mai napon, és alázatos szívvel kérem a bocsánatodat azért, mert sokszor másokhoz szaladtam terheimmel, ahelyett, hogy egyenesen Eléd tártam volna azokat. Segíts, hogy először mindig Hozzád forduljak amikor gondok terhelnek. Kérlek fedd be lelkemet a békéddel, és adj erőt a mai naphoz. Jézus nevében, Ámen 

(Forrás: Gwen Smith: A Soul Poured Out, http://www.girlfriendsingod.com/2014/a-soul-poured-out-2/ Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2014 Used with permission)