Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   A templomőrség parancsnoka és a sadduceusok elfogták őket, és másnapig fogságba vetették.

   ( Csel 4,3)

 

Micsoda nehéz volt az első gyülekezet számára az apostolok letartóztatása! Krisztus országának terjedése nem bénul-e meg egészen ezzel? Az ellenkezője történt. A letartóztatás az apostoloknak drága alkalmat adott arra, hogy a legmagasabb hatóságok előtt bizonyságot tegyenek Jézusról. Ezáltal Jézus gyilkosai még egyszer az elé a döntés elé kerültek, hogy megmaradnak-e istentelenségükben, vagy nem.

Szent bátorsággal tett bizonyságot nekik Péter így: "Nincs senkiben másban üdvösség, mert nem adatott emberek között az ég alatt más név, amely által kellene megtartatnunk." A letartóztatás nélkül az apostolok szavakkal soha nem érhették volna el népük legfelső vezetőit.

Aztán a Sátánnak ez a támadása Jézus gyülekezete ellen a keresztyéneket új buzgóságra indította az imádkozásban (23. v.). Minden résztvevő így könyörgött: "Add meg a Te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék a Te Igédet, nyújtsd ki kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák is történjenek". S amíg imádkoztak, megmozdult a hely, ahol együtt voltak. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel és az Isten Igéjét bátorsággal hirdették.

Mindmáig így van ez: a kellemetlenségek imádkozásra indítanak bennünket; az imádság pedig új áldásokat hoz. S nemcsak a bizonyságtételhez való bátorság és az imádkozásban való buzgóság növekszik a nehézségekben, hanem ezáltal Isten erősíti az egymással való közösséget is. A második részben ezt olvassuk: "Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt" (44. v.).

Itt, a 4. részben pedig ezt az erősebb kifejezést találjuk: "A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt" (32. v.). Így szolgálta Isten ügyének előmenetelét az, ami először gonosz támadásnak látszott.

Igaz, amit Pál írt: "Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van". Rm 8,28

Isten asztaláról-Varga László

Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben."1 (Máté 6,9a)

Sokszor elmondjuk ezt az imádságot, sokszor bizony csak gépiesen. Gondoljuk végig ajándékait! Jézus azzal, hogy imádkozni tanít, személyes kapcsolatba hoz Istennel. Beszélgetni csak személlyel lehet, az én és te viszonyában. Isten "valaki", akit megszólíthatok, aki felel. Aki nem tud így viszonyulni hozzá, akármilyen rendes ember különben, nincs Istene, ateista. Sok vallás van, mely számára Isten hatalmas úr, idegen, akitől félni, akit folyton engesztelgetni kell. Jézus örömüzenete: A mindenható Isten a mi Atyánk. Más nyelven mondva: Édesapánk. Gyermeki bizalommal fordulhatunk hozzá. De sohasem egyedül. Mindig, minden kérésben tudnom kell, hogy nemcsak az enyém, hanem ugyanúgy a többieké, a közösségé, sőt az ellenségeimé is. Aki ezt nem tartja számon, nem a mi Atyánkhoz imádkozik. Ez az első mondat már kitárja gondolkozásunk horizontját: Isten nemcsak az anyagvilág ura. Létezik egy másik világ, mely ugyanolyan valóság, mint ez, amelyben élünk. Sokkal közelebb van hozzánk, mint egy távoli földi ország, mert mindenütt jelen van, itt is, amikor imádkozom. Azért szólíthatom meg Istent, mert itt van velem, mennyei közelségben. Most is szóba áll velem.

Mennyei Atyánk, Édesapánk, soha nem tudjuk méltóképpen megköszönni, hogy Apánknak szólíthatunk. Olyan idegenségben élek, olyan kevés embert szólíthatok meg bizalommal, olyan nagy szükségem van arra, hogy Te szóba állj velem. Kérlek, hallgass meg, amikor eléd hozom panaszaimat, melyeket senki másnak nem tudnék elmondani. Kéréseimet, melyeket senki más nem tudna teljesíteni. Hálámat, mikor lelkem megtelik örömmel, mikor ajándékaid széppé teszik életemet. Köszönöm, hogy vagy. Köszönöm, hogy itt vagy és hallod, amit talán csak végiggondolok. Hallgass meg engem, kérlek, többi gyermekeddel együtt, és maradj mindig velem! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-AZ Ő NEVE JAHVEH

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 3,13-17

 

13 De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? 14 Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok. 15 Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre! 16 Menj, gyűjtsd össze Izráel véneit, és ezt mondd nekik: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem, és azt mondta: Számon tartom mindazt, amit ellenetek Egyiptomban elkövettek, 17 és elhatároztam, hogy elviszlek benneteket az egyiptomi nyomorúságból a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép földjére, a tejjel és mézzel folyó földre.

"Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok."

(2Móz 3,13-14)

Jákóbnak, vagy Izráelnek a fiai majdnem 400 évig voltak Egyiptomban. Akkor Isten kijelentette, hogy eltávolíttatásuk ideje véget ért. Elvezette őket arra a földre, amelyet ő korábban Ábrahámnak, Jákób nagyapjának ígért.

Az izráelitáknak azonban nem valami sok isteni kijelentésük volt. Alig ismerték őt. Igaz, voltak hagyományaik, s még mindig félték Istent, ahogy az ember megtudhatja Mózes szüleinek a történetéből. De az isteni hang nem szólt hozzájuk gyakran, és nem voltak bibliai könyvtekercseik.

Most Isten megmutatja magát Mózesnek. Meg kell mondania az izráelitáknak, hogy atyáik Istene beszélt. Ezáltal emlékezteti őket arra, hogy nem felejtette el amit megígért. De ettől az időtől fogva Isten új néven lesz ismert előttük, mégpedig a Jahveh néven, amelynek ezt a magyarázatát adja: "Vagyok, aki vagyok". Ez azt jelenti: én itt vagyok és élek. Mióta Isten kijelentette ezt a nevet, amikor kiszabadította népét Egyiptomból, a Jahveh név elindult, hogy a legszentebb névvé váljon. Népe számára ez a név azt jelenti, hogy a Szent Isten szereti őket, s mindig jelen van, hogy segítsen nekik, szövetségi hűségének megfelelően.

A Jahveh nevet Éva már használta az 1Móz 4,1-ben. Mégis, ez egy olyan istennév volt, amelyet nem ismertek az Egyiptomból való szabadulás előtt.

Sok ember ismeri a férj és a feleség szavakat, mint két olyan ember jelölését, akik egy bizonyos kapcsolatban vannak egymással. Csak akkor tanulja meg azonban az ember kimondani a nevet, amikor belép ebbe a kapcsolatba. Abban a pillanatban, amikor a férfi és a nő megismerik egymást, a férfi feleségének hívja az asszonyt, az asszony pedig férjének őt. Úgy néznek egymásra, mint akik tudatában vannak valaminek. Ismerik a név jelentését. Így az izráeliták sem ismerték Istent, mint Jahveh-t egészen addig, amíg meg nem ízlelték hűségét, meg nem látták hatalmát, és át nem élték szabadítását. Ugyanilyen módon Isten neve csupán egy megnevezés számunkra, amíg át nem éltük azt az üdvösséget, amit ő ad. Csak amikor megismerjük Krisztust és megkapjuk a Lelket, csak akkor ismerjük őt új nevén: "Abba, Atyánk." 

 

Krisztus mindenek felett- TEDD MEG MAGAD!

"Ezekkel rontunk le okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek" (2Kor 10,5).

Határozottan rontsd le! A bűntől való szabadulás nem jelenti egyúttal az emberi természetünktől való szabadulást is. Vannak tulajdonságok az emberi természetben, pl. az előítélet, amit a szentnek el kell hagynia. Mást viszont erőszakkal kell lerontania, azaz Isten erejével, amit a Szent Szellemtől kapunk. Továbbá olyan dolgok is vannak, amik ellen nem kell harcolnunk, hanem csendben maradnunk és meglátjuk Isten szabadítását. Ezzel szemben minden olyan elméletet és fogalmat, amely Isten ismeretét válaszfalként akadályozza, szándékosan le kell rombolnunk Isten hatalmának igénybevételével, nem testi igyekezettel vagy megalkuvással (4. v.). A harc akkor kezdődik el igazán, amikor Isten megváltoztatja adottságunkat és belépünk a megszentelődés megtapasztalásába. Nem a bűnnel szemben kell hadat viselnünk; nem tudunk harcolni a bűn ellen - Jézus Krisztus győzött a bűn felett váltságműve által. A harc akkor kezdődik el, amikor természetes életünk szellemi életté kezd alakulni; ez nem könnyű és Isten nem is akarja, hogy könnyű legyen. Csak erkölcsi döntések egész sora által mehet végbe. Isten nem jellemünk tekintetében tesz minket szentté, hanem olyan értelemben, hogy szent jellemmé változunk. Ezek a belső döntések szakadatlanul ellentétben állnak természeti életünkkel, azaz azokkal a magaslatokkal, amelyek Isten ismerete ellen emelkednek. Vagy visszakozunk és nem munkálkodunk Isten országában, vagy elszántan lerontjuk ezeket a magaslatokat, hogy Jézus más fiakat is dicsőségre vezérelhessen (Zsid 2,10).

Örömteli mindennapok- Mindenható árnyékában

A Mindenható Árnyékában aki a Felséges rejtekhelyén lakik a Mindenható árnyékában nyugszik az teljes biztonságban. (Zsoltárok 91,1)

Mit jelent pontosan a Mindenható árnyékában lakozni,nyugodni ?

Az árnyék magában foglalja az ,,árnyat,,egy olyan helyet ,ami megvéd a nap forróságától,vagy a világi hőségtől.Ugye mennyivel jobban érezzük magunkat ha a forró napsütésből egy fa árnyéka alá menekülünk?
Egy árnyéknak mindig vannak határai!
A határ egy köztes terület vagy vonal kétfajta minőség vagy állapot között.Az árnyék esetében a határ ott húzódik,ahol véget ér az árnyas rész és a napsütés elkezdődik.
Ha Isten szárnyainak árnyékában szándékozunk maradni,akkor annak jól látható határai között kell maradnunk .
Mennyei Atyánk azt szeretné,ha nem csak időnként látogatnánk meg ,vagy csak akkor futkossunk Hozzá,amikor túlterheltnek érezzük magunkat. Az Ő akarata ,hogy szárnyai árnyékában lakozzunk,ott maradjunk ,ott éljünk.Amikor ezt tesszük,stabilak és szilárdak maradunk,mert egyetlen ellenség sem állhat meg a Mindenható erejével szemben,igy a gonosz sem árthat nekünk .
Ha úgy döntünk,hogy Isten szárnyainak árnyékában maradunk,az élet kellemesebb lesz.Nem fogunk annyira ,,kiizadni,kitikkadni,,
Ahelyett,hogy a problémáinkon aggódnánk ,megpihenünk Istenben.
Te döntesz ,hogy hova állsz,az árnyékba Jézust választva ,,bizva Istenben,, vagy a napra ,aggódni ,izzadni a világ problémájában,tőled függ.
Menekülj a legjobb helyre ,Isten szárnyai alá!
Legyen örömteli napod:)

Isten műhelyében-Az engedelmesség megőrzi a békességet

"Vajha figyeltél volna parancsolataimra, olyan volna békességed, mint a folyóvíz és igazságod, mint a tenger habjai. "(Ézsaiás 48, 18)

Isten nem kényszeríti rá az emberre akaratát. Szeretné, ha az ember megnyílna őelőtte. Adott neki döntési szabadságot, ezért nem kelletlenül, hanem készségesen alávetheti magát Isten akaratának. A szeretet vágya, óhaja ez Istenben, mikor így szól: "Bár figyeltél volna parancsolataimra!" Sürgetve biztatja az embert, hogy adja neki a szívét. Várakozva nyújtja ki kezét egész nap engedetlen teremtményei felé, de nem alkalmaz velük szemben erőszakot. Mi se akarjunk kényszeríteni senkit hitéletre, kegyességre. Különösen a fiatalságot ne. Lelki területen minden kényszer ellenállást szül. Beszéljünk szívükre, lelkiismeretükre, sürgetve, de nem erőszakoskodva. Ne akarjuk az embereket odacibálni Istenhez. A világ gyermekei erőszakosak és hallgatóikra rá akarják erőltetni nézeteiket. De mi hívogassuk és biztatgassuk őket. Mindenekelőtt rajtunk kell megérezniök, milyen nagyszerű és jó dolog Isten gyermekének lenni és hogy olyan boldogságban lesz részük, amit a világ soha nem adhat.

"Olyan lesz a békességed mint a folyóvíz." A békesség mély, belső jólét, igazi lelki boldogság. Külső jólét mellett is lehet belsőleg boldogtalan vagy elégedetlen az ember. Aki megnyerte Isten békességét, az mindig jól van. Különösen akkor ízleli meg Isten szeretetét, ha külsőleg rossz dolga van. A békesség, mint a folyóvíz, mély, nem zavarodik fel.

Ki ne kívánná ezt a drága kincset? Mégis, csak azok kapják meg, akik teljesítik a feltételt: szakítanak a bűnnel és megtérnek Istenhez. Sokan nem akarnak lemondani önállóságukról, nem akarják fejüket Jézus igájába hajtani. Tetszésük szerint akarják berendezni az életüket. Senki sem térne meg, ha lelkiismerete nem ébredne fel, nem fordulna könnyelműsége ellen és nem tenne bizonyságot bűnös voltáról. A lelkiismeret Isten oldalára áll, legyőzi természetünk gonosz ellenállását s egyben felébred az Isten utáni vágy is. Ez vonja el az embert a világ szeretetétől. Tisztán kegyelmi ajándékként kapjuk meg Isten békességét, bűneink bocsánata alapján. A megfeszített Megváltó a mi békességünk. Ezt a kegyelemből való békességet Ő megerősíti, táplálja és megőrzi, ha Isten kegyelme és szeretete erőt vesz rajtunk és alávetjük magunkat az Ő akaratának.

 

Isten ígéreteinek tárháza-Megtört nád - füstölgő mécses

„A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el" (Ézs 42,3).

 
Ha így van, akkor én is számíthatok Uram gyengéd bánásmódjára. Nem vet el engem, pedig még a legjobb állapotomban is gyenge, törékeny és olyan értéktelen vagyok, mint egy nádszál. Valaki azt mondta nekem: „Mit sem érsz a szememben!" Ez nem volt valami gyöngéd kijelentés, de igaz volt. Még annyit sem érek, mint a folyami nád, mert az legalább nem lógatja a fejét. Én viszont megtörtem, nagyon is megtörődtem. Szívem nem muzsikál, valahol elszállt belőlem a zene, a dallam. De Krisztus nem tör össze, és ha ő ezt nem teszi meg, akkor mit bánom én, ha mások próbálnak összetörni. - Ó, én kegyelmes és irgalmas Uram, védelmedbe menekülök és elfelejtem minden bánatomat.

Talán illik rám a „füstölgő mécses" hasonlata is, ez csak füstöl, de már nincs fénye. Attól tartok, nem vagyok senkinek hasznára, csak bosszúságára. Félek, hogy az ördög elfújta lángomat, otthagyott füstölögve, és az Úr csakhamar rámteszi a gyertyaoltó kupakot. De mégsem: hiszen a törvény alatt is csak megtisztogatták, de nem oltották ki a mécsest. Akkor hát az Úr sem olt ki engem: ez a reménységem.

Uram, légy hozzám kegyelmes, tisztogass meg, gyújtsd meg bennem újra a világosságot, hogy áraszthassam dicsőséged fényét!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Mindkét fiú

"Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút." (Lk 15,30)

 

 
Milyen fiúk voltak ezek? Az egyik rossz, a másik jó. Ó, de felszínes gyakran a mi ítéletünk, és mennyire csak a látszat alapján mondunk véleményt! Jézus éppen azt szemlélteti itt, hogy a példás viselkedés olykor milyen gonosz szívet rejt. Elég egy váratlan lökés, amitől kiborul az ember szíve, és szörnyű dolgok gurulnak szét belőle.

Ennek az idősebb fiúnak az jelentette ezt a lökést, hogy állt a vidám családi ünnep, amikor hazajött a munkából. Erre a bezzeg-gyerekről azonnal kiderül, hogy ugyanolyan távol áll az apjától, mint a másik, ugyanúgy lázad ellene, szemben áll vele, ellensége. Az apjukhoz való viszonyukat és a szív minőségét tekintve nincs különbség a két fiú között.

Jézus tanítása: emberi megítélés szerint vannak jobb és gonoszabb emberek. De isteni megítélés szerint mindnyájan egyformán lázadunk Isten ellen, mert mindnyájan tőle elszakadt bűnösök vagyunk. A Biblia szerint a bűn nem erkölcsi fogalom, nem cselekedetek sokasága, hanem lelkiállapot. Az, amibe beleszületünk mindnyájan. Ezért születik bűnben a csecsemő is. Ebben az állapotban pedig minden ember csak bűnöket tud termelni.

Isten úgy segít rajtunk, hogy ezt a bűngyárat cseréli ki: új szívet ad a benne hívőknek. S aki őbenne hisz, nem lázad többé ellene, tehát képes szerinte való jót is tenni. Egyébként pedig a jó emberek is elkárhoznak, mert nem az erkölcsi teljesítményeink, hanem az Istenhez való visszatérés alapján lehet üdvözülni. Akár két centiméterre van valakinek az orra a víz szintje alatt, akár egy méterre, ha ott marad, megfullad. De bármilyen mélyre is süllyedt valaki, Isten kegyelme ki tudja emelni. Aki nincs olyan mélyen, annak is erre a kegyelemre van szüksége.

Hisszük-e ezt, és így keressük-e az Atyához való visszatérést?

 

Joel Osteen

Mai napon csupa jó dolog történik velem. :).

Túl gyakran feladunk célokat, ha azok nem terveink szerint valósulnak meg. Ez azért történik, mert nem helyes módon várakozunk.
Elvárással kell várakoznunk. Nem szabad leülnöd letörve, negatívan és arra gondolva, hogy helyzeted soha nem fog megváltozni. Az elvárás azt jelenti, hogy pozitívak, reményteltek vagyunk. Úgy kelünk fel reggel, hogy arra készülünk, hogy aznap csupa jó dolog történik velünk. Lehetnek problémáink, de tudjuk, hogy talán a mai napon fognak megoldódni, lehet, hogy a mai nap lesz az áttörés. A várakozásnak tehát nem szabad passzívnak lennie. Ha helyesen várakozunk, akkor előrelátva várakozunk. Úgy beszélünk, teszünk, mintha már megtörtént volna. Előkészületeket teszünk. És erre a hozzáállásra van szükségünk akkor, miközben arra várakozunk, hogy Isten ígérete megvalósuljon. /Joel Osteen/

Joyce Meyer élete

Isten csodálatos munkája...

 Joyce Meyer élete tragédiák sorozatával és sok félelemmel kezdődött. Azonban amint Isten megígérte azt Ézsaiás prófétán keresztül; „gyalázatáért kettős jutalmat adott neki, s a szidalom helyett örvend örökségében”.

Joyce 1943-ban született, június 4-én, St. Louis Missouri- ban. Édesapja csatlakozott a hadsereghez és részt vett a Második Világháborúban. Azonban a családfő hazatértével kezdetét vette a rémálom. Már kiskorától kezdve apja verbálisan, mentálisan, és szexuálisan bántalmazta. A kislány rettegett otthon. Sehol nem volt egy hely ahol biztonságban érezte magát. Az apa egész korán pornót nézetett vele és megkérdezte, hogyan érez a dolog iránt. Ha nem azt a választ kapta, amit hallani akart, dühbe gurult, ezt azonban a kislány semmiképp nem akarta, így kénytelen volt, magát megvetve, hazudni. Elmondása szerint élete hazugságokból és színlelésekből állt. Próbálta mások előtt eljátszani, hogy teljesen normális élete van, tömérdek hazugságot és mesét talált ki miért nem mehet az osztálytársaival sehova.
Apja rendszeresen ivott. Szombaton éjfél és hajnali négy között ért haza, s minden alkalommal, ahogy Joyce meghallotta, hogy a kulcs fordul a zárban összerándult a félelemtől. Először kilenc évesen mondta el anyjának mi történik, de ő semmit sem mondott, semmit nem csinált. Apja hetente legalább egyszer megerőszakolta. Közbe mindig azt mondogatta, hogy ezt azért csinálja, mert nagyon szereti. „Minden, amit csinálok jó, de maradjon a mi közös titkunk. Tudod ez különleges dolog és mások nem értenék meg. Ha valaki megtudná, az csak rontana a családon”. Így titok maradt. 14 éves korában anyja épp egy ilyen „különleges” pillanatkor ment be a szobába. A lány fellélegzett, gondolva hogy végre vége ennek a lidércnyomásnak. Viszont a megmentőnek hitt édesanya felvette a pénztárcáját és szó nélkül elment. Azután egyszer sem hozta szóba, s a borzalmak folytatódtak. Később Joyce azt monda nem neheztel emiatt anyjára. Szerinte nem tudott mit csinálni, vagy egyszerűen, nem mert.
Ez így ment egészen addig, míg be nem töltötte a 18-at. Ekkor elköltözött otthonról. Miután befejezte a középiskolát, hozzáment egy részmunkaidős autókereskedőhöz, s kiderült, hogy a bántalmazásoknak nincs vége. A férfi rendszeresen megcsalta őt. A házasság öt évig tartott.
Habár kilenc évesen már megtért, szörnyű sorsa következtében erősen megrendült a hite. Nem is járt gyülekezetbe. A válás után törzsvendég lett a helyi bárokban, mindaddig, míg nem találkozott David Meyer-el, akivel 1967 január 7-én összeházasodtak.
Elhívását 1976-ban kapta Istentől, aki (elmondása szerint) nevén hívta őt. Ebben az időben helyi Biblia tanító volt, majd 1980-ban segédpásztor lett St. Louis Missouri- ban. 1981-ben felkent pásztor lett, és 1985-ben megkezdte programját mely címe „Life in the World” volt. Ezek után szépen növekedett; először város majd állam, később ország s napjainkra már világszerte közvetítik televíziós programját, rádiók sugározzák tanításait és magazinja majdnem mindenhol megkapható. A program új nevet kapott; „Enjoying Everyday Life”.
Isten csodálatos érintésére sikerült teljesen megbocsájtania szüleinek, akik szintén befogadták Krisztust, rendkívüli úton.
Apja egyszer beteg lett és korházba került. Lánya be ment hozzá.
„Joyce, sajnálom, ha úgy érzed bántottalak, de én nem értem mi rosszat tettem veled”- mondta az apa.
A lány nagyon elkeseredett, nem azért mert apja nem látta be hogy gonoszul bánt vele, hanem azért, mert tudta, ha meghal, egyenesen a pokolba megy.
Az Úr szólt hozzá, és azt mondta neki helyezze el a szüleit magához közel és gondoskodjon róluk. Nagy próbája volt ez engedelmességének, főleg úgy hogy férje teljesen ellenezte a dolgot. Végül, mikor kiderült, Istennek valóban ez a terve, megtették. Nem sokkal később anyja felhívta őket, hogy férje sír, és arra kérte mindkettőjüket, amennyiben lehet, azonnal menjenek át. Beérve a házba az apa újra zokogni kezdett.
„Sajnálom, amit tettem ellened. Már régóta kiakartam ezt mondani, de nem volt hozzá merszem”- mondta, majd felnézett lánya férjére és így folytatta; „Dave, sajnálom azt is, amit veled tettem. Bocsánatot, kérek, amiért bántottam a feleségedet. Kérlek, bocsájts meg nekem. ”
Joyce tudta, hogy ebben a pillanatban történt meg a megváltás csodája. Letérdelt apja mellé és elmondták a megtérők imáját. Később meg keresztelte azt az embert, aki romba döntötte a gyermekkorát, s akinek teljes szívéből megbocsájtott.
Mára már négy felnőtt gyermek anyja, és tíz unoka nagymamája. Több mint 90 könyv szerzője és egy tüdőrák túlélője. Férjével St. Louis, Missouri- ban telepedtek le, azonban Tv programján keresztül tömegeket tanít, és pásztorol.

Forrás: Kati Nyerluc

Isten csodálatos kegyelme- ERŐ ÉS BIZTONSÁG

''Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az Ő hatalmas erejében'' 

(Efézusbeliekhez 6:10).

Sokan azért gyengülnek el lelkileg, mert Krisztus helyett önmagukra tekintenek... Számunkra Krisztus jelenti azt a nagy tárházat, ahonnan minden alkalommal erőt és boldogságot meríthetünk. Miért fordítjuk el szemünket az Ő erejéről, és sajnálkozunk saját gyengeségünkön? Miért feledjük el, hogy Jézus kész megsegíteni minket minden nehézségben? Amikor saját alkalmatlanságunkról beszélünk, szégyent hozunk rá. Önmagunk helyett tekintsünk szüntelenül Jézusra, és napról napra váljunk egyre hasonlóbbá Őhozzá. Beszéljünk róla egyre többet, és fogadjuk nagyobb felkészültséggel kedvességét, segítségét és áldásait! Ha ilyen közösségben élünk vele, erőssé válunk az Ő erejében, és a körülöttünk levő emberek áldására és megsegítésére lehetünk. Krisztus mindent megadott annak érdekében, hogy erősek lehessünk. Nekünk adta Szentlelkét, akinek feladata, hogy Krisztus minden ígéretét az emlékezetünkbe idézze, hogy békességben és a bűnbocsánat édes érzésében részesülhessünk. Ha tekintetünket a Megváltóra rögzítjük, és bízunk az Ő hatalmában, biztonságérzet fogja eltölteni lelkünket. Krisztus szentsége a mi szentségünkké válik...

Amikor kísértések vesznek körül, elárasztanak a gondok és nehézségek, csüggedsz, és bánatos vagy, és már-már átadod magadat a kétségbeesésnek, akkor tekints fel oda, ahol hitszemeddel utoljára láttad a világosságot! Ekkor a körülötted eluralkodó sötétséget eloszlatja Isten dicsőségének fényes ragyogása. Ha a bűn uralomra tör a lelkedben, és bántja lelkiismeretedet, és a hitetlenség megzavarja gondolkodásodat, siess az Üdvözítőhöz! Az Ő kegyelme elegendő a bűn legyőzéséhez. Jézus megbocsát, és megörvendeztet minket Istenben. Isten gazdagítani kívánja értelmünket. Arra vágyik, hogy kegyelmét megnyugtassa rajtunk... Ha eggyé válunk Krisztussal, miként Ő is egy az Atyával, akkor az Atya úgy szeret bennünket, mint Fiát. Nekünk is részünk lehet abban a segítségben, mint Krisztusnak, erőt kaphatunk minden veszély elhordozására, hiszen Isten a mi védőpajzsunk és oltalmunk.

Reggeli dicséret- Egy autóstoppos elmélkedései

"Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”

Pál levele a Filippi gyülekezetnek 2:3-4

Egy alkalommal lekéstem a vonatcsatlakozást, és – mivel a következő járat csak nagy sokára jött volna – arra gondoltam, életemben először kipróbálom az autóstoppot. Legnagyobb meglepetésemre hamar fölvett egy kamion, és hamarabb úti célomhoz értem, mintha a lekésett vonattal mentem volna. Ettől kezdve, sokat stoppoltam. Természetesen volt benne egy bizonytalansági tényező – ami miatt szüleim körmüket rágva várták, hogy hírt adjak szerencsés megérkezésemről –, ugyanakkor olcsó volt, illetve sokféle embertípussal megismerkedtem. Volt közöttük kedélyesen cseverésző, mogorva hallgatag, vagy éppen kíváncsi kérdezősködő. Az egyik kamionsofőr elmondta, hogy az autópályán menet közben regényt szokott olvasni; még jó, hogy a velem való beszélgetés miatt nem hódolt e szenvedélyének. A másik ember egy Mozart operát hallgatott, és közben olyan lelkesen vezényelt, hogy többet volt a levegőben a két keze, mint a kormányon. Egy ízben egy hatalmas, lihegő, nyálát csorgató, de amúgy barátságos kutya társaságában utaztam a hátsó ülésen. Egy másik srác – csöppet sem zavartatva magát jelenlétemmel – éppen akkor, út közben, telefonon vallott szerelmet egy lánynak. Ültem tűzpiros kabrió sportautóban, veterán bogárhátú Volkswagenben, vagy éppen homokot szállító dömperben.

Nem mindig voltam egyébként olyan szerencsés, mint az első alkalommal. Volt, hogy órákat kellett állnom és várnom, hogy fölvegyen valaki. Ezalatt pedig volt időm végiggondolni, egy stoppos szemszögéből milyen emberek száguldanak az utakon.

(1) Először is vannak azok, akik fittyet hánynak az út szélén ácsorgó stopposra, esetleg még be is mutatnak neki. Persze sokan magyarázkodva széttárják a karjukat, mert tele van a kocsijuk, vagy mert más irányba tartanak.

Azok, akik jó szívvel fölvettek, további két kategóriába sorolhatók.

(2) Voltak akik úgy gondolkodtak, „mivel az én irányom, és az ő iránya megegyezik, el tudom vinni őt egy darabig”; ha azonban az útjaink kettéváltak, gondolkodás nélkül megállt, és kirakott.

(3) Végül olyanok is akadtak, akik próbálták eredeti útjukat úgy módosítani, hogy az nekem minél kedvezőbb legyen; ha pedig mindenképpen el kellett válnunk, megkeresték a stoppoláshoz legelőnyösebb helyet, és csak ott raktak ki. Egy ízben egy hallgatag ember 40 km pluszt bevállalt, csak hogy nekem kedvezőbb legyen a továbbjutás.

Mint kiszolgáltatott stoppos, vagy fogalmazhatok úgy is, mint potyautas, semmi beleszólásom nem volt ezekbe a dolgokba, és minden segítséget, kicsit is, nagyot is, hálásan fogadtam. Pál gondolatait olvasva azonban úgy tűnik, hogy e három kategória jól szemlélteti keresztyénségünket.

(1) Vannak, akik csak a saját hasznukat nézik, és nincs sok kedvük belegondolni mások helyzetébe, mert a túlzott empátia még a végén kimozdítaná őket passzív vallásosságukból.

(2) Mások segítenek ugyan – hiszen ezt kéri tőlük Jézus –, de csak annyira, amennyire nekik is megéri. Az ilyenek megelégedéssel hallgatják, ha sűrűn megköszönik segítségüket, és nem bánják, hogy sokszor visszaemlegetik. Lehetőleg úgy tesznek jót, hogy arról minél több ember értesüljön, hogy így jó PR-juk és emage-ük legyen. Pál egyszerűbben fogalmaz. Ezek az emberek „önző” érdekekből és „hiú dicsőségvágyból” tesznek jót másokkal. Az ilyen emberek – bár látszólag hasznos tagjai lehetnek egy hitközségnek, vagy akár az egész társadalomnak – nem ismerik közelről Jézus természetét.

(3) Pál arra buzdít, hogy többet tegyünk annál, amennyire saját érdekeink diktálnák. Úgy vegyünk fel stoppost, hogy akár kerülőutat is vállalunk vele. Érezzünk együtt a másikkal, legyen bennünk több empátia az emberek problémáival szemben. Segítsünk akkor is, ha nem kapunk érte senkitől köszönetet. Mert ha így teszünk – teszi hozzá Pál – akkor „az az indulat” lesz bennünk, „amely Krisztus Jézusban is megvolt” (2:5).

Te meddig szoktad elvinni a stopposaidat?

Közzétéve ennyi ideje: 11 hours ago, szerző: Árvai Tamás

Várlak lenn a folyón

(Martin Smith: Find Me In The River; magyar szöveg: Pajor Tamás)

Várlak lenn a folyón, tudom, Te is hívsz
A tenger felé sodor ez a kristálytiszta víz
Ha senki nincs már velem, mind elfeledtek már
És bármeddig kell állnom, én ott várok Rád

Várlak lenn a folyón, Rád várok
Mint árboc a hajón, mindig ott állok
Évezredek vize már rég máshol jár
Tudd meg, bárhol vagy is, én ott várok Rád

Várlak lenn a folyón, ha feltámad a szél
Ha rám tör majd a vihar, akkor sem mozdulok én
A történelem eldől, a fél világ már ég
De mint a hajnal, eljössz, mert megígérted rég

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Péter és János együtt mentek fel a templomba, az imádkozás órájára, kilenc órakor. (Csel 3,1)

 

(A képen a Gellért-hegyi sziklatemplom, mint illusztráció)...(nekem olyan egy kicsit mint egy nagyobb ,,imakamra,, csendes, békés..)

Milyen fontos ez a kilenc óra, amikor imádkozni szoktak! Ahol ez az óra hiányzik, ott bizonyára a többi sem használ. Ahol pedig élnek vele, végtelen nyereséget jelent az egész életre.

Három megfontolásból is távol maradhattak volna az apostolok az imaóráról. Elsősorban is nagy eredményeik láttán. Micsoda hatalmasak voltak ezek! Néhány hét alatt követőiknek száma ezrekre szaporodott. Az emberek összetódultak, ha valahol megjelentek.

Beszédüknek senki sem állhatott ellent, s nem vonhatta ki magát a hatása alól. Mégsem gondolkoztak így: "Minek ehhez még a rendszeres imaóra"? Nem!

A Szentlélek a kegyelemnek és az imádságnak Lelke. Csak imádkozva munkálkodhattak tovább a Lélek erejével.

Az apostolok azért is távol maradhattak volna az imaóráról, mert ott sok olyan képmutató is imádkozott, akinek az élete kiáltó ellentétben állt az Isten nyilvános imádásával. Az apostolok azonban nem különültek el farizeusi módon, hanem hűségesen ragaszkodtak a régi megszentelt szokáshoz: a kilenc órakor kezdődő templomi imádkozáshoz.

Egy egészen külső körülmény is távol tarthatta volna őket: kilenc órakor volt ugyanis a nap legmelegebb időszaka - a mi órabeosztásunk szerint délután 2 és 3 óra között. A nap ilyenkor égetett, s ehhez járult még a templomhegyre való felmenetel. Milyen könnyen gondolkozhattak volna az apostolok így: Mire való ez a fáradság, minek felmennünk a hegyre? Nem imádkozhatunk otthon?

De mindezeket a megfontolásokat félretették. Szilárdan ragaszkodtak az imádkozás órájához: a kilenc órához.

Ne engedjük, hogy valami is távol tartson bennünket a naponkénti csendes imádkozástól!

Ahol imádkoznak, ott nyerik Isten áldását.

 

 

Isten asztaláról-Varga László

"Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz." (Józsué 1,9.)

Csodálatos parancs. Mózes meghalt, Józsué, aki addig csak engedelmeskedett, most át kell vegye népe vezetését, és meg kell kezdenie a honfoglalást sokkal erősebb népek ellen. Mindenki tele lenne aggodalommal ebben a helyzetben. Isten nem hagyja magára. Mózes mellett Józsué is tapasztalhatta, mit jelent Isten vezetése, gondviselése, mindig időszerű irányítása. De vajon ő is meg fogja kapni ezt a segítséget? Ez minden keresztyén embernek a legnagyobb kérdése, amikor nehéz, felelősségterhes feladat előtt áll. Józsué, és vele együtt mi is kapjuk Isten biztatását. Ebben az igeszakaszban háromszor olvassuk: "Légy erős és bátor!" Gyáván, bizonytalanul, felelősségtől félve nem lehet még egy családot sem vezetni, hát még nagyobb közösséget. Nemzedékünkben nehéz jó keresztyén vezetőket találni, mert szolgaságra akartak nevelni minket. Szélhámosok könnyen vállalják, a felelősséget átérzők szívesebben átadják a vezetést másoknak. Ez bűn. Amire Isten képességet és lehetőséget adott, azt kötelességünk elvállalni. Tudja azt minden komoly ember, hogy mire képes, azt is, ha az adott feladatot ő tudná a legjobban elvégezni. Ha valóban hisz Istenben, azt is tudnia kell, hogy Isten kiáll amellett, aki benne bízik. Ezzel a hittel bátran lehet feladatot vállalni.

Uram, Tied az életem, a munkám, Tőled jöhet a segítség, és a feladat is Tőled származik. Tudom, a gyávaság bűn. Bűn, ha nem vállaljuk azt, amire Te képességet és lehetőséget adsz. Nem a vakmerőket, de a bátrakat szereted és segíted. Bocsáss meg, ha felelőtlen álszerénységből nem vállaltam a nekem szánt feladatot. Kedvem szerint inkább vállalnám a csendes, békés munkát mások vezetése alatt, de olyan szomorú, amikor azt látom, hogy más tönkreteszi azt, amit én jól tudtam volna elvégezni. Hadd valljam be neked a félelmeimet, és kérlek, tégy engem erőssé és bátorrá mindabban, amit rám akarsz bízni! Ámen.

 

Mindennap az Ige fényében- ISTEN ELJÖN

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 3,1-12

1 Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. 2 Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. 3 Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? 4 Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! 5 Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz! 6 Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. 7 Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. 8 Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. 9 Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. 10 Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! 11 Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? 12 De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek. Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent.

"Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. Le is szállok, hogy kimentsem őket."

(2Móz 3,7-8)

Mózes II. könyve, az Exodus, Isten népe megszabadításának története. Isten szabadította meg őket, amikor Ő úgy döntött, hogy eljött az idő. "Megláttam népem nyomorúságát." Hogy volt képes arra, hogy szent szemeivel lássa azt, s mégis olyan sokáig várjon? "Meghallottam kiáltozásukat." Ha hallotta azokat a szívettépő kiáltozásokat, miért nem válaszolt rájuk hamarább? Isten várakozása a legnagyobb próbatétel az ő népe számára. Rosszabb, mint az, hogy az ellenség elnyomja őket. A mi legnagyobb félelmünk nem az, hogy megöl minket az ellenség, hanem hogy elhagy minket Isten. "Vajon végleg eltaszít az Úr, és nem tart tovább jóakarata? Végképp elfogyott szeretete?" (Zsolt 77,8-9). Isten népének nemcsak gondolataiban volt meg ez a kérdés, hanem ki is mondta, sőt kiáltotta is. Ezek a majdnem kétségbeesésből fakadó kiáltások nyomtatásban jelentek meg bibliáikban. Nem kaptunk engedélyt arra, hogy ismerjük Isten időbeosztását és menetrendjét. Ez nem a mi dolgunk, ahogy ezt ő világosan kijelentette. Ezért hát jól tennék az írók és az igehirdetők, ha abbahagynák szenzációs találós kérdéses játékaikat. "Le is szállok, hogy kimentsem őket." Isten akkor szállt le, amikor szerinte eljött az idő. Elküldte Fiát "amikor eljött az idő teljessége" (Gal 4,4). Testi élete során Jézus gyakran beszélt "az ő órájáról". Türelmetlen emberek ismételten hallották, hogy azt mondja, nem jött még el "az ő ideje". Mi abból az ígéretből élünk ma, hogy ő el fog jönni és megszabadít minket. Nem jön túl hamar, és nem jön túl későn. Abban az órában jön majd el, melyet szuverén módon elrendelt. Az egyetlen valóban fontos kérdés az, hogy vajon készek vagyunk-e arra, hogy találkozzunk vele. Talán hangosabban kellene kiáltanunk, és többet kellene imádkoznunk: "Jöjj már, régóta várt Jézusunk!" Nem tudjuk, hogy mikor jön. Azt azonban természetesen tudjuk, hogy jön.

Krisztus mindenek felett- A JÓINDULAT FORRÁSAI

"Az a víz, amelyet én adok neki, olyan víz forrásává lesz benne, amely örök életre buzog" (Jn 4,14).

 

 

Urunk nem csatornához, hanem forráshoz hasonlítja az életünket. "Teljesedjetek be" - ha ez megtörténik, ugyanolyan gazdagon árad tovább a szentből a frissesség és kedvesség, mint ahogyan kapta a Jézussal való élő kapcsolat révén. Ha életedből nem tör elő ez a teljesség, te vagy a felelős érte, mert akkor a kiáradást gátolja valami. Maradj a forrással kapcsolatban, akkor nem csak te leszel áldott, hanem életedből élő víz folyamai áradnak. Olyan élet ez, amelyet nem lehet korlátok közé szorítani. Olyan erőközpontokká kell lennünk, akiken Jézus átáraszthatja az "élő víz folyamait" áldásul másoknak. Sokan közülünk olyanok vagyunk, mint a Holt-tenger; mindig felvesznek valamit és nem adnak tovább semmit, mert nincsenek az Úr Jézussal helyes kapcsolatban. Amilyen bizonyos, hogy kapunk tőle, úgy áraszt Ő tovább belőlünk áldásokat, és ha ez nem történik meg, akkor a kapcsolatunkat valami megzavarta. Van valami közted és Jézus Krisztus között? Gátolja valami belé vetett hitedet? Ha nem, akkor "élő víznek folyamai ömlenek" belőled. Itt nem korábbi áldásról van szó, nem bizonyos vallásos megtapasztalásról, hanem a szakadatlanul továbbhömpölygő áldásról. Maradj a forrásnál; őrizd jól hitedet és vele való kapcsolatodat, akkor állandóan árad majd rajtad át az élő víz folyama mások felé, és nem leszel száraz és élettelen. Nem túlzás-e azt állítani, hogy egyetlen hívőből élő víznek folyamai ömlenek? "Én nem látom a folyamot" - mondod. Ne kérdezgesd magadat szemlélve: "Ugyan ki vagyok én?" Isten országa történetében majdnem mindig jelentéktelen, ismeretlen, számba sem vett emberekből áradtak ki a legnagyobb áldások, akik tántoríthatatlanul hűek volt Jézus Krisztushoz.

 

Isten műhelyében- Engedelmességből békesség származik

"Nyugalmat találtok a lelketeknek, mert az én igám jó és az én terhem könnyű. "

(Máté 11,29-30)

A Megváltó felüdíti a fáradt, megterhelt lelket. Így megújulva kész arra, hogy felvegye igáját és az Ő iskolájába járjon, s ezen az úton új felüdülésre és mély, belső nyugalomra talál. A szív békessége a bűnbocsánat kegyelmén nyugszik. Ezt megtartanunk azonban csak engedelmesség és a bűn mind teljesebb legyőzése révén lehet. Amint engedünk a gonosznak, megzavarja békességünket, és azt csak újabb összetörés és Jézus vére erejének új megtapasztalása által lehet ismét elnyerni. De addig nem tökéletes a békességünk, amíg Isten akaratával belsőleg nem vagyunk teljesen egyek. Például valamit nem akarunk elfogadni, ami terhes, bensőnk ellenkezik, fellázad. Mi ennek a következménye? Belső nyugtalanság, békétlenség. Egy darab poklot hordozunk magunkban. A menny viszont Isten akaratával való harmónia. Minél jobban előre haladunk Jézus iskolájában, annál mélyebb békesség lesz úrrá bennünk.

Mindaddig, amíg nem tanultuk meg énünket igényeivel és jogaival együtt félreállítani, könnyen ingerültek és érzékenyek vagyunk, magunknak és másoknak sok gyötrelmet és nyugtalanságot szerzünk. Lelkünk nyugalma olyan mértékben nő, amilyen mértékben megtanulunk elfeledkezni önmagunkról.

Hát vajon a világias gondolkozás, a pénz titkos szerelme nem hoz-e egy sereg gondot magával? Mennyi kapkodás és izgalom követi azokat! Minél inkább magunkévá tesszük Jézus mennyei gondolkozását, annál mélyebb a békességünk.

Végül mennyi gyötrelemnek a forrása a szenvedéstől és az emberektől való félelem. Tanuljuk meg szívünk mélyéből mondani: "Igen, Atyám!" - és akkor lecsendesedik a lelkünk. Minél inkább féljük, szívből megszenteljük és dicsőítjük Istent, annál kevésbé félünk az emberektől. A békesség, ami elsősorban tisztán kegyelmi ajándék, mégis annak az eredménye, ha hűségesen és buzgón járunk az Úr iskolájába, az engedelmesség iskolájába. Ezért mondja Jézus: "Nyugalmat találtok." Mint amikor valamely elveszett tárgy a szerencsés megtaláló birtokába kerül, úgy lesz a mienk a lelki békesség.

Isten ígéreteinek tárháza- A mindenható kegyelem hatósugara

„...akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!" (Hós 2,1).

 A szabadon munkálkodó kegyelem fiakká teheti az idegeneket. Az Úr itt kijelenti, hogy ezt szándékozik cselekedni a lázadókkal, és tudtukra is adja majd, hogy mit cselekedett velük. Kedves olvasóm, velem is így cselekedett az Úr; veled is megtette már ezt? Ha igen, fogjunk kezet és egy szívvel dicsérjük Urunk imádásra méltó nevét.

Közülünk egyesek annyira elidegenedtek, hogy joggal szólt az Úr Igéje a lelkiismeretünkhöz és szívünkhöz: „Nem vagytok népem". Amikor Isten házában, vagy otthon a Bibliát olvasva megszólalt Isten szava szellemünkben: „Nem vagytok népem", bizony rettenetesen szomorú és kárhoztató volt ez a számunkra. De azután minden megváltozott. Most ugyanott ugyanaz az Ige azt mondja nekünk: „Az élő Istennek fiai vagytok". Tudunk-e elég hálásak lenni ezért? Nem tölt-e el reménnyel bennünket, ha mások megmentésére gondolunk? Mert létezhet-e olyan valaki, akit a kegyelem ne érhetne el? Hogyan mondhatnánk le valakiről, amikor az Úr bennünk is ilyen csodálatos változást tudott véghezvinni?

Urunk, aki ezt a nagy ígéretét már teljesítette, teljesíteni fogja minden más ígéretét is. Ezért énekelve folytassuk utunkat, Istent imádva és bizalommal telve.

Joyce Meyer

Joyce Meyer a világ egyik vezető és gyakolati Biblia tanítója. A New York Times nagysikerű szerzője, bestseller könyvei emberek millióit segítette megtalalni a reményt és gyógyulást Jézus Krisztus által.Bibliatanító és szerző

A Joyce Meyer Ministries-en keresztül több száz témakörben tanít, több mint 80 könyv szerzője és évente kb 15 konferencia vezetője. A világon ezidáig több mint 12 milliós példányszámban keltek el a könyvei és csupán 2007-ben több mint 3,2 millió példányt adtak el. Joyce tévé és rádió programja, "Enjoying Everyday Life", potenciálisan 3 milliárd emberhez jut el. A programok a nap bármelyik szakaszában elérhetők.

Legyőzve a fájdalmas múltat

A gyerekként elszenvedett szexuális bántalmazás és az érzelmileg fájdalmas és megalázó első házasság után felfedezte, hogy Isten Igéjének alkalmazásával az életére győztesen élhet és segíteni akart másokat, hogy hasonlóan cselekedjenek. A mellrákkal való harcától a mindennapi élet küzdelméig nyíltan és praktikusan beszél a tapasztalatairól.

Személyes történetét megosztva segít másokon

Az évek során Isten sok lehetőséget adott Joyce-nak, hogy megossza az evangélium sorsformáló üzenetét. A Time magazin őt nevezte, meg mint Amerika egyik legbefolyásosabb evangéliumi vezetőjét. Ő maga egy hihetetlen bizonyság Jézus Krisztus dinamikus és megváltó munkájának.
Hiszi és tanítja, hogy Isten elkészített egy helyet számunkra függetlenül a hátterünktől és múltbeli hibáinktól.

Magánélet, iskolai végzettség

Joyce a férjével, Dave-el több mint 40 éve házasok és 4 felnőtt gyermekük van. Otthonuk a Missouri állambeli St. Louis-ban van. Teológiából doktorált a Life Chistian University-n, tiszteletbeli doktorátust kapott az Oral Roberts Egyetemen.

Küldetés

A Joyce Meyer Ministries Isten által rendelt megbízása: hatással lenni a világra. Arra vagyunk elhívva, hogy bemutassuk az Evangéliumot az elveszetteknek, tanítványokká tegyük a nemzeteket, ételt adjunk az éhezőknek, ruházzuk a szegényeket, szolgáljunk az időseknek, özvegyeknek, árváknak és látogassuk a fogságban levőket. Isten azt kéri tőlünk, hogy tanítsuk az embereket, hogyan alkalmazzák a bibliai igazságokat életük minden területére és bátorítsuk a keresztényeket, hogy hatással legyenek a körülöttük élő emberekre.

A barátaink imáival és támogatásával Kriszusnak egy kreatív és időszerű üzenetét mutatjuk be, illetve az Ő szeretetét az emberek felé a média és kommunikáció leghatásosabb formáit felhasználva. Világszerte humanitárius segélyt biztosítunk az arra rászolulóknak és tanítjuk a hívőket és nem hívőket egyaránt, hogyan alkalmazzák a bibliai alapigazságokat a mindennapi életükre.

Néhány adat

• Nemzetközi hálózat: 15 nemzetközi iroda, 825 alkalmazott világszerte.
• Média: TV és Rádió közvetítések a föld kétharmadát lefedik. Az „Enjoying Everyday Life” című TV programot 38 nyelvre fordítják.
• Internet: 1.2 millió havi átlagos látogató, több mint 1 millió havi tanítás letöltés, a honlap 9 nyelven érhető el.
• Konferenciák: 12 országos és 2-3 nemzetközi konferencia évente.
• Nyomtatott anyagok: 1300 könyv, CD, DVD. Joyce 80 könyv szerzője, melyekből 1.2 millió példány kelt el eddig. A havi magazin 4.2 millió otthonba jut el.
• Élelmezési program: 2009-ben 23 millió adag ételt osztottak világszerte és 55 ezer gyermek napi élelmezésében segítenek 25 országban.
• Gyermekotthonok: 1100 gyermek elhelyezéséről gondoskodnak 44 gyermekotthonon keresztül.
• Egészségügyi missziók: 2009-ben 238 ezer ember részesült ingyenes ellátásban világszerte a szolgálat segítségével. Kambodzsában, Haitin, Indiában, Etiópiában tartanak fent kórházakat.
• Katasztrófa rehabilitáció: 7.6 millió dollár segély küldtek világszerte katasztrófa sújtotta területekre.
• Börtönszolgálat: 1998 óta 32 országban 2300 börtönt látogattak meg, aminek eredményeképpen 88 ezren adták át az életüket Krisztusnak.
• Fenntartanak még szolgálatokat hajléktalan gyermekek felé, Dél-Afrikában és Ororszországban.
• Világszerte küzdenek az emberkereskedelem ellen, és részt vesznek a rehabilitációban, támogatják az A21 szervezetet.

forrás: http://www.uzenetek.com/p/joyce-meyer.html#ixzz4JZJ5O5Co

A MENNYBEN FENN A TRÓNUSNÁL

                    G  D/F# A7 hm     hm/A   G   em   /  A   D Nagy fõpap, égi kezesem, örökre biztos védelmem.                  G                   D              G             hm Markába véste nevemet, szívébe írta nem feled,    D/A    G   D/F#  A7   hm                  D          em7   hm                 G            em     D Örökké Õ lesz pártfogóm, elnémul minden vádolóm, elnémul minden vádolóm. Mikor a sátán megkísért, és vádol megbánt bûnökért,  Jézusra nézek, áldom Õt, a bûneimbõl megmentõt, Õ halt meg minden vétkemért, a bûntelen a bûnösért, Isten a bíró fölmentett, Krisztusra nézve engedett, Krisztusra nézve engedett. Íme a bárány, Õ van ott, feltámadt és üdvöt hozott, Õ mondta megváltód vagyok, nem vonja vissza, mit adott. A bárány vére volt az ár, Õ nála többé nincs halál, Krisztusban üdvöm készen vár, ott fenn az Isten trónjánál, ott fenn az Isten trónjánál.

Isten csodálatos kegyelme- A GONDOLKODÁS FEGYELMEZÉSE

''A te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom;
a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése'' 

(1 Krónika 29:12).

 Az emberi értelem vagy jó, vagy gonosz gondolatokkal foglalatoskodik. Az alacsony színvonalú gondolkodás oka általában a közönséges tárgyakon való időzésben rejlik. Az embernek hatalmában áll szabályozni és ellenőrzés alatt tartani elméjének működését és gondolatainak áramát. Ez azonban nagyobb erőfeszítést kíván meg annál, mint amennyire saját erőnkből képesek vagyunk. Ha helyes gondolatokat kívánunk forgatni az elménkben, figyelmünket szüntelenül Isten felé kell fordítanunk. Kevesen érzik kötelességüknek gondolataik és képzeletük irányítását. A fegyelmezetlen elmét nehéz hasznos gondolatokkal lekötve tartani. Ha viszont gondolatainkat nem tereljük megfelelő mederbe, a vallás sem lelhet otthont a lelkünkben. Elménket szent és örök dolgokkal kell lefoglalnunk, máskülönben jelentéktelen és felületes gondolatok lesznek úrrá rajtunk. Értelmi és erkölcsi erőnket fegyelmeznünk kell, mert az csak gyakorlás által fejlődhet és erősödhet meg. E kérdés helyes megértéséhez emlékeznünk kell arra, hogy az emberi szív a természeténél fogva romlott, és önmagunkban képtelenek vagyunk a helyes úton járni. Egyedül úgy juthatunk győzelemre, ha Isten kegyelmét komoly emberi erőfeszítéssel kapcsoljuk össze... Elménket és szívünket oda kell szentelnünk Krisztus szolgálatára. Isten minden porcikánkra igényt tart...

A szórakozás, léhaság, szellemi és lelki kicsapongás rontó hatása özönli el világunkat. Minden keresztény munkálkodjék a gonoszság áradatának visszaszorítására és ifjaink megmentésére azoktól a befolyásoktól, amelyek örök romlásukat okozhatják. Segítsen bennünket Isten utat törni az áradattal szemben. Isten kegyelmének és Szentlelkének ereje nélkül nem érhetjük el a számunkra kijelölt magaslatot. Jellemünknek el kell jutnia az Isteni kiválóság mértékére. A mennyei mérce elérésére való igyekezetünkben Isteni késztetés kíséri életünket. Gondolkodásunk egyensúlyba kerül, lelkünk nyugtalansága pedig lecsillapodik Krisztusban.

Reggeli dicséret- Istennek kedves áldozat

„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”

(Rómabeliekhez írt levél 12. fejezet 1-2.vers)

Idén a bibliai olimpia döntőjének Mózes harmadik könyve lesz a témája, s ahogy a feladatokon gondolkodva többször átolvastam, hálát adtam azért, hogy nem abban az időben élek és szolgálok, hiszen az egész istentisztelet nem szólt másról, mint arról, hogy állatok százait, ezreit feláldozták, ’mindent’ összekentek vérrel, s a papi hivatás egy mai hentesnek felelt meg.

Bizony, sokan csak az öldöklést, állati tetemek elégetését, a vér fröcskölését látják, pedig ezek a sorok komoly tanulsággal bírnak számunkra is.

Egyrészt teljesen más szemlélet bontakozik ki előttünk az istentisztelettel kapcsolatban. Hiszen itt, a mai a ’prédikáció faló’, fogyasztói attitűddel szemben „az üres kézzel senki ne jelenjen meg előttem” (2Móz.23:15) elve nyilvánul meg. Vagyis nem kapni megyek az Istenhez, hanem adni.

Másrészt az evangéliumokat olvasva nem lehet kérdés, hogy miért épp „ez a tűzáldozat kedves illatú az Úrnak” (3Móz.1:9)? Az Örökkévaló mindezzel szeretné belénk vésni: a bűn nem játék! Az engedetlenségnek, az önzésnek halálos következménye van.

De a jó hír, akkor és ma, hogy helyettünk valaki más halt meg. „Az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit” (Ján.1:29) Az egész áldozati rendszer Jézus helyettes áldozatának előképe.

Pál soraira visszatérve pedig, aki pontosan ismerte és gyakorolta mindezt, és megértette a lényegét, szintén azt taglalja, hogy ma sem járulhatunk Isten elé üres kézzel! Sőt, arról ír Isten már ’nem éri be’ egy-két báránnyal, tulokkal (lehet sokkal könnyebb lenne ma is egy birkát vagy annak árát odaadni).

Az Isten szemében élő, kedves áldozat és okos istentisztelet: TE VAGY!

Gondolkozz el ezen ma reggel és szánd oda magad mindenestől Jézusnak, aki „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámasztatott.” (2Kor.5:15)

Közzétéve ennyi ideje: 10 hours ago, szerző: Szilárd

Örömteli mindennapok-Bízz Isten időzítésében!

Az Úr sohasem késik el ígérete teljesítésével, bár vannak, akik ezt gondolják. Nem várakoztat bennünket, hanem ő vár ránk türelmesen, hiszen nem akarja, hogy akár csak egyetlen ember is elvesszen. Ellenkezőleg, azt kívánja, hogy mindenki megváltoztassa gondolkozását és hozzá forduljon.2 Péter3,9-
Isten időzítése nem a mi időzítésünk .
Az Őáltala kijelölt idő mindig a legalkalmasabb idő. Nekünk minden sürgős. Isten ránk vonatkozó ígérete nagyon foglalkoztat bennünket, vágyunk mielőbbi beteljesedésére, és ez csak növeli türelmetlenségünket.Sokszor megpróbálunk besegíteni Neki,saját kezünkbe vesszük a dolgokat ,megpróbáljuk felgyorsítani ,de ezzel valójában csak lelassítjuk és akadályozzuk Istent abban,hogy cselekedjen az előremenetelünkben .
Bízz Isten időzítésében: Pihenj az Úrban, várj türelmesen arra, hogy cselekedjen... Ne bosszankodj és aggodalmaskodj - az csak rosszra vezet. -Zsoltárok 37:7-8-
Az Úr azonban ismeri az alkalmas időt: Ő soha nem késik, de nem is siet. Egyetlen ígérete sem marad beteljesületlenül.Ámen!
Legyen örömteli napod:)