Bizonyságaid örökkévaló örökségem

...a maga vagyonából senki semmit nem mondott magáénak, hanem mindenük közös volt.

(Csel 4,32)

Az Úr Jézus azoknak, akik először Isten országát keresik, azt ígérte, hogy mindenek ráadásul megadatnak nékik. Az első keresztyének, különösen közülük is a legszegényebbek ezt csodálatosan megtapasztalhatták. Az első gyülekezet tagjai mindenüket összeadták. Mindenki annyit vehetett ebből el, amennyit a másik testvérre tekintő szeretete megengedett. Senki sem látott szükséget. A hit nem jelentette azt, hogy az első keresztyének nyalánkságokkal élhettek, sem azt, hogy az aranyat halomra gyűjthettek maguknak.

Isten azonban megajándékozta őket azzal, amije a legtöbb gazdagnak nincs meg: "örömmel és tiszta szívvel részesültek az eledelben".

Ezt éli át mindmáig minden igazán hívő szív.

A másik ajándék az emberek részéről való elismerés volt: "az egész nép előtt kedvességet találtak". Hány ember epekedik az emberektől való elismerés és dicséret után, és nem nyeri meg!

Ezek a keresztyének lemondtak minden dicsőségről, a megvetett Jézus oldalán álltak - s megnyerték, amiről lemondtak. A nép egyre inkább tisztelte őket. Az emberek a mindig legmesszebbmenőkig respektálják Jézus igazi követőit.

Végül megajándékozta Isten őket azzal, hogy számuk állandóan növekedett. "Az Úr pedig napról napra gyarapította az egyházat azokkal, akik üdvösséget nyertek."

Némelyek mennyit fáradoznak azon, hogy pártjuk növekedjék.

Az első keresztyének egyszerűen az Úrban bíztak, szerényen megmaradtak az Isten Igéje és az imádság mellett, és Isten gondoskodott arról, hogy naponként új tagok jöjjenek a gyülekezetbe.

Micsoda öröm volt az, amikor naponként láthatták Istennek ezt a munkáját! Micsoda gyönyörűség volt, amikor a rokonok, ismerősök csatlakoztak hozzájuk.

A valódi keresztyénségnek - Isten kegyelme által - vonzóereje van.

"Aki az igazságból való, az hallgat az Isten szavára." Az első keresztyénekről, akik hűségesen ragaszkodtak Hozzá, így gondoskodott Isten. Bárcsak mi is így ragaszkodnánk Hozzá, hogy "ráadásul" nekünk is hasonlókat adhatna!

 

Isten asztaláról-Varga László

  "Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is". 
(Máté 6,9b-10)

Első látásra úgy tűnik, mintha az imádságnak ez a része csak hízelgés lenne. Mintha olyan dolgokat kérnénk, melyekre nem nekünk, hanem Istennek van szüksége. Mélyebben kell pillantani e kérések értelmébe. Isten neve akkor szenteltetik meg, amikor gyermekei kifejezik örömüket. Amikor őszintén hálát adnak az Atyának a világ szépségéért, az életért, mindazért az örömért, aminek részesei lehetnek és amit másoknak adni tudnak. Nem is kellene egyebet kérni, elég lenne ez az egy mondat, ha átéljük minden áldását. A legfőbb vágyunk: jöjjön már el egy olyan világ, melyben nem a bűn, hanem egyedül Isten akarata uralkodik. Ő legyen az úr életünk, családunk, népünk, az egész világ felett. Valósuljon meg az Ő szeretetrendelése mennyei tökéletességében. Ha ennek még nincs itt az ideje, legyen a mi otthonunk úgy az Ő országának és akaratának otthona, mint egy követség területe idegen országban. Bármi történik kint a világban, a mi életünk maradjon meg az Ő hatalmában. Úgy segítsen meg, hogy képesek legyünk országát építeni, akaratát teljesíteni, hűséges gyermekeként élni át uralmát mind itt, mind majd az Ő mennyei országában. Maradt még valami kérnivalónk? Csak a mindennapi kérdéseinkre nézve. Azokat is mindig ebben a keretben fogalmazhatjuk meg.

Mennyei Édesatyám! Köszönöm, hogy nemcsak apró napi kérdésekben akarsz nekem segíteni. Emeld fel gondolataimat, vágyaimat a Te gondolataid magasságába! Hadd lássak túl mindennapi gondjaimon! Hadd kérjem, várjam és szolgáljam hatalmas, örök céljaidat! Köszönöm, hogy kellek neked, azért adtál életet nekem. Építs be engem is országod épületébe!Ha abban élek, nem érezhetem magam sem elhagyottnak, sem feleslegesnek. Jöjjön el végre a Te országod boldog uralma, s addig is a Te akaratod valósuljon meg magam, családom, egyházam, népem, minden benned bízó ember életében! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- ENGEDETLENSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 5,1-9

 

 

1 Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában! 2 A fáraó azonban ezt felelte: Kicsoda az az ÚR, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az URat, és nem bocsátom el Izráelt. 3 Erre ők ezt mondták: Találkoztunk a héberek Istenével. Hadd menjünk azért háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, az ÚRnak, azért, hogy ne verjen meg bennünket dögvésszel vagy fegyverrel. 4 De Egyiptom királya ezt mondta nekik: Mózes és Áron! Miért akarjátok elvonni a népet a munkától? Menjetek, folytassátok a kényszermunkát! 5 Már így is sok a mihaszna nép az országban - mondta a fáraó - és ti még abba akarjátok hagyatni ezekkel a munkát?! 6 Még aznap azt a parancsot adta a fáraó a nép sanyargatóinak és felügyelőinek, 7 hogy ne adjanak többé szalmát a népnek a vályogvetéshez úgy, mint eddig. Menjenek, és szedjenek maguknak szalmát. 8 De vessetek ki rájuk ugyanannyi vályogot, amennyit eddig kellett készíteniük! Ne engedjetek el belőle, mert lusták ezek, azért kiáltozzák: Menjünk áldozni Istenünknek! 9 Ha majd nehezebb lesz ezeknek az embereknek a munkája, és el lesznek vele foglalva, akkor nem törődnek hazug beszédekkel.

"Így szól az Úr, Izráel Istene: Bocsásd el népemet ... A fáraó azonban ezt felelte:.. Nem bocsátom el Izráelt."(2Móz 5,1-2)

Isten Igéjének lehet nem engedelmeskedni. Csak az emberek lehetnek iránta engedetlenek. A Nap, a Hold, a tenger és az állatok minden időben engednek Isten akaratának. Amikor Isten ezt mondja: "Kelj fel, legyen holdfogyatkozás, építsetek fészkeket, csendesedj el," - akkor a Nap, a Hold, a madarak és a tenger enged szavának és akaratának. Az emberek azonban mondhatnak nemet Istennek.

Félelmetes dolog nemet mondani Istennek. És ostobaság is. Szenvednünk kell amiatt, ha merészelünk nem engedelmeskedni a világmindenség Teremtője akaratának.

Az engedetlenségben az a legfélelmetesebb, hogy Isten egy olyan folyamattal bünteti meg, amelyet a Biblia megkeményedésnek nevez.

Isten ezt a folyamatot az egyiptomi fáraó személyében mutatja be. Megfigyelheti azonban az ember Istennek ezt a büntetését mindenütt maga körül, talán még a rokonai között is.

Egy kicsit hasonlít ez ahhoz, ami a szüleiktől elhanyagolt gyermekek életében történik. Soha nem tanulták meg azt, hogy mit jelent az "igen" és a "nem". Nem tudják, hogy mi az ami megengedett, és mi az ami tiltott. Soha nem ismerték meg tapasztalatból, hogy mi is az az erőteljes és szerető szó (és kéz!), amely megtanítja nekik, hogy a parancs az parancs. Ezért nem veszik komolyan a hatóságot, egészen addig, amíg a rendőrség meg nem követeli annak elismerését, hogy a nem nemet jelent. Ekkorra azonban már szinte lehetetlenné vált újra nevelni őket. Tapasztalt szakembereknek be kell gyakran vallaniuk, hogy az ilyen gyerekek többé már nem taníthatók. Megkeményedtek.

Azok az emberek, akik nem hajlandók engedelmeskedni Istennek, végül már nem tudnak engedelmeskedni, még ha akarnának is. Kezdetben nem akarnak hinni, a végén nem tudnak hinni. Ha nem keressük az Urat, "amíg megtalálható", eljön az idő, amikor többé már nem találhatjuk meg őt.

Csak Isten ismeri a megkeményedés folyamatát. Nem a mi dolgunk, hogy bárkire vonatkozóan is azt mondjuk, ez az ember már annyira megkeményedett, hogy túl van a bűnbánat és a megszabadulás lehetőségén. A Biblia azonban azt mondja nekünk, hogy van kapcsolat az engedetlenség és a büntetésül kapott "szívmegkeményedés" között. Ez a puszta tény arra kell hogy késztessen bennünket, hogy félelemmel, rettegéssel, sürgősen és azonnal engedelmeskedjünk az Úrnak.

Krisztus mindenek felett- TEDD MEG MAGAD!

"...foglyul ejtve minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak" (2Kor 10,5).

 

 

Eltökélt fegyelmezés Ez egy másik szempontja a szentség fáradhatatlanságának. Pál azt mondja: "foglyul ejtek minden okoskodást, hogy alárendeljem Krisztusnak". Mennyi keresztyén munkát végeznek ma fegyelmezetlenül, csak úgy ösztönszerű elhatározásból! Urunk életében minden terv fegyelmezetten alá volt rendelve Atyja akaratának. Soha nem tett semmit saját akarata ösztönzéséből, ami az Atya akaratától eltérő lett volna. "A Fiú semmit sem tehet magától, csak ha látja cselekedni az Atyát" (Jn 5,19). És mi? Ha csak egy lelki élményünk van is, hirtelen ösztönzésből támadt terveinket azonnal tettre váltjuk ahelyett, hogy foglyul ejtenénk és odáig fegyelmeznénk, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak. A mi korunkban túlságosan hangsúlyozzák a gyakorlati munkát és ezért azokat a szenteket, akik foglyul ejtik terveiket, kritizálják és azt mondják, hogy nem veszik komolyan Istent és a lelkeket. Az igazi komolyság az Isten iránti engedelmességben van; nem abban, hogy be nem tört emberi természetünk hajlamaival akarunk szolgálni neki. Elképzelhetetlen, de igaz, hogy vannak hívők, akik nem rendelik alá terveiket az Úrnak, hanem szolgálnak Istennek saját természetük szerint, ami még nem lett szellemivé eltökélt fegyelmezés által. Könnyen elfelejtjük, hogy az ember nemcsak megváltása miatt foglal állást Jézus Krisztus mellett, hanem azért köti le magát Jézus Krisztus álláspontjához, hogy helyesen lássa Istent, a világot, a bűnt és az ördögöt. Ez pedig azt jelenti, hogy fel kell ismernie, mekkora felelősséggel jár, hogy átformálódjék gondolkozásának megújulása által.

 

Isten műhelyében- A megtört lélek Isten kezében

"Sírva jönnek és imádkozva hozom őket; így vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton. "(Jeremiás 31, 9)

Az Úr a nyomorultakat jól vezeti és megtanítja őket az Ő útjára. Kik a nyomorultak? A megalázott, megtört lelkek. Az elbizakodott embereket nem lehet vezetni. Csak a belsőleg megalázott, összetört embereket vezetheti az Úr; azokat, akik így kiáltanak fel: "Megvertél engem és megverettettem, mint a tanulatlan tulok" (18. vers). Felismerik önfejűségüket, hogy olyanok, mint a féktelen fiatal állat. Amikor a külső és belső fenyítések megtörik az ember merev gondolkozását, fájdalommal ismeri fel engedetlen magatartását. Ugyanekkor meglátja Istenének végtelen türelmét és hosszútűrését is, és ekkor megerednek a könnyei. Ekkor kezdődik az igazi imádkozás is. Előzőleg saját magát imádja az ember. Most már nem vár semmit önmagától, hanem mindent az Úrtól. Szíve legmélyéről jön ekkor a kérő kiáltás: "Fogd két kezem kezedbe s vezess, Uram! Egy lépést sem tehetek tenélküled ..." Isten "vizek folyásaihoz" akar vezetni. Saját téves útjaink a pusztába visznek; kifáradunk, eltikkadunk bolyongásunkban. De az Úr vezetése alatt járva, nehéz útakon is felüdülünk és bőséges vigasztalást veszünk. Igen, Ő az, aki egyenetlen, göröngyös utakat is egyenessé, simává tesz, mert csak a saját önfejűségünk teszi nehézzé és göröngyössé útjainkat. Azt gondoljuk, hogy ennek mások az oka, ők szereznek annyi bosszúságot nekünk, meg a körülmények is nehezek, nyomasztóak, pedig mi vagyunk a bűnösök. Vagy hallod-e egyáltalán, hogy Jézus igazi követője így panaszkodik: "Ó, milyen nehéz utam van. Semmi sem sikerül, mindenütt csak akadályók vannak! Mintha minden összeesküdött volna ellenem"? - Nem, azok, akik Jézusnak átadták magukat, csak azzal dicsekesznek, hogy ó csodálatosan átviszi őket mindenen és úgy alakítja életútjukat, ahogy az az ő számukra helyes és jó. Nem csoda, hogy az önszeretet uralma alatt élő ember mindig panaszkodik. Azt gondolja, hogy másnak olyannak kellene lenni, mint ő szeretné és a körülményeknek is úgy kell alakulniok, amint ő eltervezte. Temészetünk engedetlensége kimeríthetetlen súrlódásokba, hányattatásokba, nehézségekbe vezeti az embert. Boldog az az ember, aki belsőleg összetörve, imádkozva jön és engedi, hogy a Megváltó kezénél fogva vezesse. Az Úr mindig talál utat, ott is, ahol mi már semmit sem remélünk. Ő biztosan célhoz vezet.

Isten ígéreteinek tárháza- Olykor helyénvaló a félelem

„Boldog ember, aki mindig istenfélő" (Péld 28,14).

Az Úr félelme minden igaz hit kezdete és alapja. Isten komoly félelme és tisztelete nélkül sohasem gyökerezhet meg bennünk a tiszta élet. Aki szellemében nem imádja Istent, az képtelen szentül élni.

Az boldog, aki szent istenfélelemmel mindig ügyel arra, hogy ne cselekedjék rosszat. A szent félelem meggondolja nemcsak a komolyabb döntéseket, hanem szinte minden mozdulatát. Aki így féli Istent, ügyel arra, nehogy tévedés áldozata legyen, nehogy elhanyagolja kötelességét, vagy bűnt kövessen el. Tart a rossz társaságtól, a feslett beszédtől, a ravasz életmódtól. Az ilyen félelem nem rontja meg az ember életét, sőt boldogságot ad. Boldogabb az éber őrszem, mint az, aki elaludt őrhelyén. Aki a gonoszt észreveszi és kikerüli, az boldogabb, mint aki nemtörődöm módon továbbmegy és tönkretszi saját magát.

Az istenfélelem kegyelmi ajándék, amely olyan úton vezeti az embert, amelyen semmiféle ellenség nem árthat neki. Aki fél a gonosznak még a látszatától is, azt szüntelenül megtisztítja Isten, és a Szent Szellem segítségével képessé teszi a kegyelem által nyert „ruháját" tisztán megőrizni ebben a bűnös világban. Salamon megpróbálta a világiasságot is és a szent félelmet is: az egyikben merő hiábavalóságot talált, a másikban a boldogságot. Ne kövessük őt a próbálkozásban, de hagyatkozzunk ítéletére!

KENNETH COPELAND : Isten működési módszere!

Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.– Zsidó 11: 3.

Isten szavakat használ a teremtéshez. A szavával teremtette a világot. Csak pillants bele az 1Mózes első fejezetébe, és számold meg, hányszor szerepel ott, hogy: „monda Isten”. „És monda Isten: Legyen világosság: és lett világosság… És monda Isten: Legyen mennyezet… És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre… És monda Isten: Hajtson a föld zsenge füvet…”

Isten nem tesz semmit másként, mint úgy, hogy kimondja. Ez az Ő működési módszere. És ha okos vagy, ezt a módszert alkalmazod. Isten szavait szólod, addig, amíg alakot öltenek és valóságba jönnek az életedben.

”Hát, Copeland testvér, én ezt próbáltam, de nem működött. Négyszer megvallottam, hogy az Ő sebeiben meggyógyultam, és nem történt semmi.”
Isten az Éden kertjében beszél először Jézus eljöveteléről. A 2Mózesben megint szól róla. Mózes negyedik és ötödik könyvében szintén. Ésaiás és a többi próféta könyvében is mondja nemegyszer. Az egész Ószövetségben újra és újra szól Jézus eljöveteléről.
Aztán János körülbelül négyezer évvel később született könyvében azt olvassuk: 
„Az Ige testté lett, és lakozék miközöttünk.”
Tehát ha már négyszer megvallottad, hogy meggyógyultál, és semmi nem történt, ne aggódj. 
Csak valld meg továbbra is! Talán úgy gondolod, hogy túl sok időbe telik, amíg valóságba jön, de garantálom, hogy nem fog négyezer évig tartani.
Akarsz Isten erejében működni? Akkor használd az Ő működési módszerét. Szóld az Ő szavait, és egy áldással teljes életet teremtenek neked!
Igei olvasmány: 1Mózes 1.

Napi áhítat-Engem azonban betölt az Úr lelke

Hét témája: Mikeás

Olvasmány: Mik 3

Isten Lelkének ereje kell ahhoz, hogy bátran feltárjuk és kimondjuk azokat a hibákat és bűnöket, amiket senki nem mer.

„ Ezt mondtam: Halljátok meg, Jákób elöljárói, Izráel házának vezetői! Nem tinektek kell-e ismerni a törvényt? Ti gyűlölitek a jót, és szeretitek a rosszat! Lenyúzzátok az emberekről a bőrt, és csontjaikról a húst. Ti megettétek népem húsát, lenyúztátok róluk a bőrt, csontjaikat összetörtétek és feldaraboltátok, mint a húst, amely fazékba vagy bográcsba kerül. Majd kiáltanak még az ÚRhoz, de ő nem válaszol nekik; elrejti majd akkor az arcát előlük, mert gonosz tetteket követtek el. Ezt mondja az ÚR azokról a prófétákról, akik félrevezetik népemet, akik békességet hirdetnek, ha van harapnivalójuk, de hadat indítanak az ellen, aki nem ad nekik enni: Olyan éjszaka száll rátok, amelyben nem lesz látomás, és olyan sötétség, amelyben nem lesz jövendölés. Leáldozik a próféták napja, nappal is sötétség borul majd rájuk. Szégyent vallanak a látnokok, pironkodnak a jósok, eltakarják arcukat mindnyájan, mert nem kapnak választ Istentől. Engem azonban betölt az ÚR lelke erővel, igazsággal és hatalommal, hogy megmondjam Jákóbnak, mi a bűne, és Izráelnek, hogy mi a vétke. Halljátok meg ezt, Jákób házának elöljárói, Izráel házának vezetői, akik utáljátok a törvényt, és minden igaz ügyet kiforgattok! Vérontással építitek a Siont, álnoksággal Jeruzsálemet! Elöljárói megvesztegetve bíráskodnak, papjai megkérik az árát a tanításnak, prófétái pénzért jósolnak, és még az ÚRra hivatkozva mondják: Közöttünk van az ÚR, nem érhet minket baj! Ezért miattatok felszántják a Siont, mint a mezőt, Jeruzsálem romhalmaz lesz, a templomhegy pedig erdős magaslat.”

Magyarázat

Isten kegyelmével lehet élni, és lehet visszaélni. Az igazságtalan embernek nem lehet kapcsolata az igazságos Istennel. Aki előnyösebb helyzetben van a másiknál, ne hivatkozzon arra, hogy pozíciója Istentől van, ha nem szolidáris a szegényekkel, hanem kihasználja őket. Elnézi-e Isten, ha valaki anyagi haszonszerzésre vagy kegyes hírnév építésére használja igéjét?
A próféták ezért fordultak szembe a papokkal is, akik az éppen aktuális hivatalos politika kultuszi kiszolgáltatóivá tették magukat. Néha megtévesztve, néha jól felfogott személyes érdekből egyes próféták is csatlakoztak ehhez az áramlathoz. Bekövetkezett az, hogy próféták harcoltak próféták ellen. Előállt az a különös helyzet, hogy Isten nevére hivatkozó emberek álltak szemben egymással, olyanokkal, akik szintén Isten nevére hivatkoztak. Hit állt szemben hittel. Az egyik komolyan veszi Istent. A másik csak ígéreteit.
Az Istentől való elszakadás lassú folyamat volt. Az istentisztelet üzemelt, az áldozatokat bemutatták, az ünnepeket megtartották. Formailag minden rendben volt. Csupán az Isten akarata szerinti életvitel hiányzott. Keservesek voltak azok a küzdelmek, amelyeket Izrael lelki őrállóinak ebben a helyzetben vállalniuk kellett. A bukás szinte be volt kódolva az ő szolgálatukba, idővel mégis jellé váltak. Méghozzá olyan jellé, mely nem önmagukra, hanem Istenre irányította a figyelmet.
Van-e az egyháznak ma még prófétai küldetése? Kritikai szava önmaga felé is, ha itt is fellazulnak az Isten által megszabott normák? Vagy éppen csak annyi a feladata, hogy liturgiáival, lelkes felvonulásaival elhárítani vélje a fenyegetően közeledő isteni ítéletet?

(Hegyi András)

Joel Osteen: Mai napon...

Mai napon magasabbra emelkedem, és sosem látott módon tapasztalom meg a győzelmet. :)

Isten sosem okoz csalódást a hozzá imádkozóknak. Hidd el, Isten kitágítja határaidat, új ötleteket ad, új lehetőségeket hoz. Olyan célokat valósítasz meg, olyan akadályokon jutsz túl, amiket sosem tartottál lehetségesnek. Istent megérinti könnyeink, de nem indítják meg. Isten együtt érez, amikor nehézségeink vannak, de nem hatja meg, ha csalódottak vagyunk. Az készteti Istent arra, hogy úgymond eljöjjön hozzánk, ha imádkozunk hozzá, ha hisszük, ha elvárjuk kegyét. Nem kell a templomba menni ahhoz, hogy imádkozz Istenhez. Az autód, a tusolód, a fotelod is lehet az imaházad. A kórterem, a börtöncella is lehet imádkozó hely. Bárhova is megyünk, bárhol is vagyunk, köszönjük meg Istennek, hogy tenyerén hord bennünket.
 /Joel Osteen/

REINHARD BONNKE

Az erő szemmel nem látható. Csak akkor válik láthatóvá, ha működésbe lép. A világbajnok sprinter lába nem vet szikrákat, és egyáltalán semmi nem jelzi, hogy ő egy különleges ember. Ugyanúgy él, mint bárki más, issza a kávéját, tévét néz, társaságba jár, stb. Felteszem, ugyanúgy érez, mint bárki más. De ha a versenyen a rajtvonalhoz áll, és végignéz az előtte levő pályán, hirtelen erő kezd működni benne. Alig várja, hogy a startpisztoly eldördüljön, és az erő felszabaduljon! Olyan sok keresztény akarja először érezni az erőt, imádkozik naphosszat erőért, és folyton vizsgálgatja magát, van-e már elég ereje. Úgy gondolják, akkor tesznek valamit, ha az erő majd készteti rá őket. Hétről hétre arra várnak, hogy egyszer csak annyira megtelnek erővel, hogy túlárad bennük, és majd akkor..., mindezt persze a karosszékükben ülve. De ez nem így működik. Ahhoz, hogy erőt tapasztalj meg, ki kell lépned. A futónak futnia kell, hogy demonstrálja, milyen erő feszül benne, és nekünk keresztényeknek is tennünk kell valamit Istenért ahhoz, hogy a Szent Szellem kenete megnyilvánuljon. Addig azonban átlagosnak fogjuk magunkat érezni, és az ördög is azt fogja mondani nekünk, hogy átlagosak vagyunk. Azonban Isten kenete mindig ott van, amikor szükség van rá. Akkor is, amikor egyszerűen csak az utcán beszélsz valakivel a hitedről, Isten ereje és kenete működésbe lép. Dávid felkent volt. Amikor elhajította a követ a parittyájával az óriás felé, Isten adta meg a szükséges „löketet” ahhoz, hogy a kő leterítse Góliátot. A kenet biztosítja, hogy bizonyságtételünk, vagy bármilyen más szolgálatunk erőteljes és hatásos legyen. Akár érzékeljük, akár nem, Isten velünk van. Fogadd el ezt hittel! REINHARD BONNKE

Isten csodálatos kegyelme- MEGERŐSÖDÉS A KEGYELEMBEN

''Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben'' (2Timóteushoz 2:1).

Pálnak a Timótheushoz írott szavaiban nagy jelentőségű lecke rejlik napjainkra nézve. Felszólítja, hogy legyen erős. De kiben? A saját bölcsességében? Nem, hanem ''Jézus Krisztus kegyelmében''. Krisztus követője nem támaszkodhat a saját erejére, és nem lehet biztos önmagában. Vallási törekvéseit sem hanyagolhatja el. Nem zárkózhat el a felelősség elől, és nem ülhet tétlenül Isten művében... Ha a keresztény érzi gyengeségét és alkalmatlanságát, de Istenbe veti a bizalmát, akkor megtapasztalja, hogy Krisztus kegyelme minden nehézségben elegendőnek bizonyul. Krisztus katonája sokféle kísértéssel találja szemben magát, amelyet vissza kell utasítania, és le kell győznie. Minél ádázabb a harc, a kegyelem annál nagyobb mértékben árad a szükségben levő hivőre... Az igazi keresztény jól tudja, mit jelent áthaladni a keserű próbákon és nehézségeken, mégis, egyre inkább gyarapodik kegyelemben az ellenség sikeres visszaverésének munkájában... A sötétség időnként körülfogja lelkét, de az igazi világosság szüntelenül ragyog rá, és az igazságosság Napjának fényes sugarai eloszlatják a vakhomályt...

Krisztus kegyelme képesíti őt arra, hogy hűségesen bizonyságot tegyen azokról a dolgokról, amelyeket Isten ihletett szolgájától hallott... Amikor így megosztja az igazságot másokkal, Krisztus gyermeke jobban megérti Isten bőséges gondoskodását és Krisztus kegyelmének elégséges voltát a harc, a fájdalom és a próba elhordozására. A megváltás titokzatos terve olyan kegyelmet biztosít, amely által az emberi eszköz tökéletlen munkája a közbenjáró Jézusunk nevében Istennél elfogadásra kerül. Az ember hatalma kicsiny, és legnagyobb erejével is csupán parányi munkát végezhet el... Isten azonban mindenható, és minden szükséges időben, ha őszintén keressük Őt, elküldi segítségét. Isten a szavát adta, hogy kegyelme elegendő lesz számunkra a legnagyobb szükség és a legmaróbb fájdalom idején is. Ha kegyelméért folyamodunk, Krisztus azonnali segítséget jelenthet a számunkra.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Elment

"Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét! "(Lk 15,12)

A példázatbeli kisebb fiú odaállt az apja elé, elkérte az örökség őt illető részét, és elment otthonról. Szabad akart lenni, s úgy gondolta, ez azt jelenti, hogy azt tehet majd, amit akar. Később látta csak, hogy az atyától függetlenül egy sötét erő rabságába került, és azt kellett tennie, amit az diktált neki.

Távozása során három elgondolkoztató megállapítást olvasunk: „Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét!" Mintha az apja már nem élne, az ő számára meghalt, nem számít. Nem kér, hanem követel. Úgy érzi, az neki jár. Így érezzük mi is sokszor. S még várni sem tudunk, azonnal kell minden, amire vágyunk.

Néhány nap múlva összeszedett mindent, és messze vidékre költözött. Egy keveset még várt, tehát gondolkodott. Nem az apja küldte el, ő döntött így. Nem Isten szakított velünk, mi hagytuk ott őt.

Sokak élete is abból áll, hogy összeszednek mindent, amit csak lehet. Közben ők maguk szétszóródnak, kapcsolataik fellazulnak. A sátán célja az, hogy szedjünk össze mindent, csak magunkat ne szedjük össze, el ne kezdjünk gondolkozni azon, hogy hova vezet ez. A fiú úti célja is bizonytalan, csak az a fontos, hogy minél messzebbre költözzön.

„...ott aztán eltékozolta vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott." Nem termelt, csak fogyasztott. Azt élte fel, amiért más dolgozott meg. De az apjától távol gazdálkodni sem tudott az apjától kapott értékekkel. Mint ahogyan mi sem tudunk a teremtett világ kincseivel. S még gondolkozni is elfelejtett: miért kellett mindent eltékozolnia? Nem lehetett volna egy idő után megállni?

Ez az a nagy szabadság, amit sok ember Isten nélkül elérni remél. Lejtő ez, amin csak külső erő állíthatja meg a zuhanót, ellenkező esetben elpusztul az alján.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   A templomőrség parancsnoka és a sadduceusok elfogták őket, és másnapig fogságba vetették.

   ( Csel 4,3)

 

Micsoda nehéz volt az első gyülekezet számára az apostolok letartóztatása! Krisztus országának terjedése nem bénul-e meg egészen ezzel? Az ellenkezője történt. A letartóztatás az apostoloknak drága alkalmat adott arra, hogy a legmagasabb hatóságok előtt bizonyságot tegyenek Jézusról. Ezáltal Jézus gyilkosai még egyszer az elé a döntés elé kerültek, hogy megmaradnak-e istentelenségükben, vagy nem.

Szent bátorsággal tett bizonyságot nekik Péter így: "Nincs senkiben másban üdvösség, mert nem adatott emberek között az ég alatt más név, amely által kellene megtartatnunk." A letartóztatás nélkül az apostolok szavakkal soha nem érhették volna el népük legfelső vezetőit.

Aztán a Sátánnak ez a támadása Jézus gyülekezete ellen a keresztyéneket új buzgóságra indította az imádkozásban (23. v.). Minden résztvevő így könyörgött: "Add meg a Te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék a Te Igédet, nyújtsd ki kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák is történjenek". S amíg imádkoztak, megmozdult a hely, ahol együtt voltak. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel és az Isten Igéjét bátorsággal hirdették.

Mindmáig így van ez: a kellemetlenségek imádkozásra indítanak bennünket; az imádság pedig új áldásokat hoz. S nemcsak a bizonyságtételhez való bátorság és az imádkozásban való buzgóság növekszik a nehézségekben, hanem ezáltal Isten erősíti az egymással való közösséget is. A második részben ezt olvassuk: "Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt" (44. v.).

Itt, a 4. részben pedig ezt az erősebb kifejezést találjuk: "A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt" (32. v.). Így szolgálta Isten ügyének előmenetelét az, ami először gonosz támadásnak látszott.

Igaz, amit Pál írt: "Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van". Rm 8,28

Isten asztaláról-Varga László

Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben."1 (Máté 6,9a)

Sokszor elmondjuk ezt az imádságot, sokszor bizony csak gépiesen. Gondoljuk végig ajándékait! Jézus azzal, hogy imádkozni tanít, személyes kapcsolatba hoz Istennel. Beszélgetni csak személlyel lehet, az én és te viszonyában. Isten "valaki", akit megszólíthatok, aki felel. Aki nem tud így viszonyulni hozzá, akármilyen rendes ember különben, nincs Istene, ateista. Sok vallás van, mely számára Isten hatalmas úr, idegen, akitől félni, akit folyton engesztelgetni kell. Jézus örömüzenete: A mindenható Isten a mi Atyánk. Más nyelven mondva: Édesapánk. Gyermeki bizalommal fordulhatunk hozzá. De sohasem egyedül. Mindig, minden kérésben tudnom kell, hogy nemcsak az enyém, hanem ugyanúgy a többieké, a közösségé, sőt az ellenségeimé is. Aki ezt nem tartja számon, nem a mi Atyánkhoz imádkozik. Ez az első mondat már kitárja gondolkozásunk horizontját: Isten nemcsak az anyagvilág ura. Létezik egy másik világ, mely ugyanolyan valóság, mint ez, amelyben élünk. Sokkal közelebb van hozzánk, mint egy távoli földi ország, mert mindenütt jelen van, itt is, amikor imádkozom. Azért szólíthatom meg Istent, mert itt van velem, mennyei közelségben. Most is szóba áll velem.

Mennyei Atyánk, Édesapánk, soha nem tudjuk méltóképpen megköszönni, hogy Apánknak szólíthatunk. Olyan idegenségben élek, olyan kevés embert szólíthatok meg bizalommal, olyan nagy szükségem van arra, hogy Te szóba állj velem. Kérlek, hallgass meg, amikor eléd hozom panaszaimat, melyeket senki másnak nem tudnék elmondani. Kéréseimet, melyeket senki más nem tudna teljesíteni. Hálámat, mikor lelkem megtelik örömmel, mikor ajándékaid széppé teszik életemet. Köszönöm, hogy vagy. Köszönöm, hogy itt vagy és hallod, amit talán csak végiggondolok. Hallgass meg engem, kérlek, többi gyermekeddel együtt, és maradj mindig velem! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-AZ Ő NEVE JAHVEH

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 3,13-17

 

13 De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? 14 Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok. 15 Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre! 16 Menj, gyűjtsd össze Izráel véneit, és ezt mondd nekik: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem, és azt mondta: Számon tartom mindazt, amit ellenetek Egyiptomban elkövettek, 17 és elhatároztam, hogy elviszlek benneteket az egyiptomi nyomorúságból a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép földjére, a tejjel és mézzel folyó földre.

"Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok."

(2Móz 3,13-14)

Jákóbnak, vagy Izráelnek a fiai majdnem 400 évig voltak Egyiptomban. Akkor Isten kijelentette, hogy eltávolíttatásuk ideje véget ért. Elvezette őket arra a földre, amelyet ő korábban Ábrahámnak, Jákób nagyapjának ígért.

Az izráelitáknak azonban nem valami sok isteni kijelentésük volt. Alig ismerték őt. Igaz, voltak hagyományaik, s még mindig félték Istent, ahogy az ember megtudhatja Mózes szüleinek a történetéből. De az isteni hang nem szólt hozzájuk gyakran, és nem voltak bibliai könyvtekercseik.

Most Isten megmutatja magát Mózesnek. Meg kell mondania az izráelitáknak, hogy atyáik Istene beszélt. Ezáltal emlékezteti őket arra, hogy nem felejtette el amit megígért. De ettől az időtől fogva Isten új néven lesz ismert előttük, mégpedig a Jahveh néven, amelynek ezt a magyarázatát adja: "Vagyok, aki vagyok". Ez azt jelenti: én itt vagyok és élek. Mióta Isten kijelentette ezt a nevet, amikor kiszabadította népét Egyiptomból, a Jahveh név elindult, hogy a legszentebb névvé váljon. Népe számára ez a név azt jelenti, hogy a Szent Isten szereti őket, s mindig jelen van, hogy segítsen nekik, szövetségi hűségének megfelelően.

A Jahveh nevet Éva már használta az 1Móz 4,1-ben. Mégis, ez egy olyan istennév volt, amelyet nem ismertek az Egyiptomból való szabadulás előtt.

Sok ember ismeri a férj és a feleség szavakat, mint két olyan ember jelölését, akik egy bizonyos kapcsolatban vannak egymással. Csak akkor tanulja meg azonban az ember kimondani a nevet, amikor belép ebbe a kapcsolatba. Abban a pillanatban, amikor a férfi és a nő megismerik egymást, a férfi feleségének hívja az asszonyt, az asszony pedig férjének őt. Úgy néznek egymásra, mint akik tudatában vannak valaminek. Ismerik a név jelentését. Így az izráeliták sem ismerték Istent, mint Jahveh-t egészen addig, amíg meg nem ízlelték hűségét, meg nem látták hatalmát, és át nem élték szabadítását. Ugyanilyen módon Isten neve csupán egy megnevezés számunkra, amíg át nem éltük azt az üdvösséget, amit ő ad. Csak amikor megismerjük Krisztust és megkapjuk a Lelket, csak akkor ismerjük őt új nevén: "Abba, Atyánk." 

 

Krisztus mindenek felett- TEDD MEG MAGAD!

"Ezekkel rontunk le okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek" (2Kor 10,5).

Határozottan rontsd le! A bűntől való szabadulás nem jelenti egyúttal az emberi természetünktől való szabadulást is. Vannak tulajdonságok az emberi természetben, pl. az előítélet, amit a szentnek el kell hagynia. Mást viszont erőszakkal kell lerontania, azaz Isten erejével, amit a Szent Szellemtől kapunk. Továbbá olyan dolgok is vannak, amik ellen nem kell harcolnunk, hanem csendben maradnunk és meglátjuk Isten szabadítását. Ezzel szemben minden olyan elméletet és fogalmat, amely Isten ismeretét válaszfalként akadályozza, szándékosan le kell rombolnunk Isten hatalmának igénybevételével, nem testi igyekezettel vagy megalkuvással (4. v.). A harc akkor kezdődik el igazán, amikor Isten megváltoztatja adottságunkat és belépünk a megszentelődés megtapasztalásába. Nem a bűnnel szemben kell hadat viselnünk; nem tudunk harcolni a bűn ellen - Jézus Krisztus győzött a bűn felett váltságműve által. A harc akkor kezdődik el, amikor természetes életünk szellemi életté kezd alakulni; ez nem könnyű és Isten nem is akarja, hogy könnyű legyen. Csak erkölcsi döntések egész sora által mehet végbe. Isten nem jellemünk tekintetében tesz minket szentté, hanem olyan értelemben, hogy szent jellemmé változunk. Ezek a belső döntések szakadatlanul ellentétben állnak természeti életünkkel, azaz azokkal a magaslatokkal, amelyek Isten ismerete ellen emelkednek. Vagy visszakozunk és nem munkálkodunk Isten országában, vagy elszántan lerontjuk ezeket a magaslatokat, hogy Jézus más fiakat is dicsőségre vezérelhessen (Zsid 2,10).

Örömteli mindennapok- Mindenható árnyékában

A Mindenható Árnyékában aki a Felséges rejtekhelyén lakik a Mindenható árnyékában nyugszik az teljes biztonságban. (Zsoltárok 91,1)

Mit jelent pontosan a Mindenható árnyékában lakozni,nyugodni ?

Az árnyék magában foglalja az ,,árnyat,,egy olyan helyet ,ami megvéd a nap forróságától,vagy a világi hőségtől.Ugye mennyivel jobban érezzük magunkat ha a forró napsütésből egy fa árnyéka alá menekülünk?
Egy árnyéknak mindig vannak határai!
A határ egy köztes terület vagy vonal kétfajta minőség vagy állapot között.Az árnyék esetében a határ ott húzódik,ahol véget ér az árnyas rész és a napsütés elkezdődik.
Ha Isten szárnyainak árnyékában szándékozunk maradni,akkor annak jól látható határai között kell maradnunk .
Mennyei Atyánk azt szeretné,ha nem csak időnként látogatnánk meg ,vagy csak akkor futkossunk Hozzá,amikor túlterheltnek érezzük magunkat. Az Ő akarata ,hogy szárnyai árnyékában lakozzunk,ott maradjunk ,ott éljünk.Amikor ezt tesszük,stabilak és szilárdak maradunk,mert egyetlen ellenség sem állhat meg a Mindenható erejével szemben,igy a gonosz sem árthat nekünk .
Ha úgy döntünk,hogy Isten szárnyainak árnyékában maradunk,az élet kellemesebb lesz.Nem fogunk annyira ,,kiizadni,kitikkadni,,
Ahelyett,hogy a problémáinkon aggódnánk ,megpihenünk Istenben.
Te döntesz ,hogy hova állsz,az árnyékba Jézust választva ,,bizva Istenben,, vagy a napra ,aggódni ,izzadni a világ problémájában,tőled függ.
Menekülj a legjobb helyre ,Isten szárnyai alá!
Legyen örömteli napod:)

Isten műhelyében-Az engedelmesség megőrzi a békességet

"Vajha figyeltél volna parancsolataimra, olyan volna békességed, mint a folyóvíz és igazságod, mint a tenger habjai. "(Ézsaiás 48, 18)

Isten nem kényszeríti rá az emberre akaratát. Szeretné, ha az ember megnyílna őelőtte. Adott neki döntési szabadságot, ezért nem kelletlenül, hanem készségesen alávetheti magát Isten akaratának. A szeretet vágya, óhaja ez Istenben, mikor így szól: "Bár figyeltél volna parancsolataimra!" Sürgetve biztatja az embert, hogy adja neki a szívét. Várakozva nyújtja ki kezét egész nap engedetlen teremtményei felé, de nem alkalmaz velük szemben erőszakot. Mi se akarjunk kényszeríteni senkit hitéletre, kegyességre. Különösen a fiatalságot ne. Lelki területen minden kényszer ellenállást szül. Beszéljünk szívükre, lelkiismeretükre, sürgetve, de nem erőszakoskodva. Ne akarjuk az embereket odacibálni Istenhez. A világ gyermekei erőszakosak és hallgatóikra rá akarják erőltetni nézeteiket. De mi hívogassuk és biztatgassuk őket. Mindenekelőtt rajtunk kell megérezniök, milyen nagyszerű és jó dolog Isten gyermekének lenni és hogy olyan boldogságban lesz részük, amit a világ soha nem adhat.

"Olyan lesz a békességed mint a folyóvíz." A békesség mély, belső jólét, igazi lelki boldogság. Külső jólét mellett is lehet belsőleg boldogtalan vagy elégedetlen az ember. Aki megnyerte Isten békességét, az mindig jól van. Különösen akkor ízleli meg Isten szeretetét, ha külsőleg rossz dolga van. A békesség, mint a folyóvíz, mély, nem zavarodik fel.

Ki ne kívánná ezt a drága kincset? Mégis, csak azok kapják meg, akik teljesítik a feltételt: szakítanak a bűnnel és megtérnek Istenhez. Sokan nem akarnak lemondani önállóságukról, nem akarják fejüket Jézus igájába hajtani. Tetszésük szerint akarják berendezni az életüket. Senki sem térne meg, ha lelkiismerete nem ébredne fel, nem fordulna könnyelműsége ellen és nem tenne bizonyságot bűnös voltáról. A lelkiismeret Isten oldalára áll, legyőzi természetünk gonosz ellenállását s egyben felébred az Isten utáni vágy is. Ez vonja el az embert a világ szeretetétől. Tisztán kegyelmi ajándékként kapjuk meg Isten békességét, bűneink bocsánata alapján. A megfeszített Megváltó a mi békességünk. Ezt a kegyelemből való békességet Ő megerősíti, táplálja és megőrzi, ha Isten kegyelme és szeretete erőt vesz rajtunk és alávetjük magunkat az Ő akaratának.

 

Isten ígéreteinek tárháza-Megtört nád - füstölgő mécses

„A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el" (Ézs 42,3).

 
Ha így van, akkor én is számíthatok Uram gyengéd bánásmódjára. Nem vet el engem, pedig még a legjobb állapotomban is gyenge, törékeny és olyan értéktelen vagyok, mint egy nádszál. Valaki azt mondta nekem: „Mit sem érsz a szememben!" Ez nem volt valami gyöngéd kijelentés, de igaz volt. Még annyit sem érek, mint a folyami nád, mert az legalább nem lógatja a fejét. Én viszont megtörtem, nagyon is megtörődtem. Szívem nem muzsikál, valahol elszállt belőlem a zene, a dallam. De Krisztus nem tör össze, és ha ő ezt nem teszi meg, akkor mit bánom én, ha mások próbálnak összetörni. - Ó, én kegyelmes és irgalmas Uram, védelmedbe menekülök és elfelejtem minden bánatomat.

Talán illik rám a „füstölgő mécses" hasonlata is, ez csak füstöl, de már nincs fénye. Attól tartok, nem vagyok senkinek hasznára, csak bosszúságára. Félek, hogy az ördög elfújta lángomat, otthagyott füstölögve, és az Úr csakhamar rámteszi a gyertyaoltó kupakot. De mégsem: hiszen a törvény alatt is csak megtisztogatták, de nem oltották ki a mécsest. Akkor hát az Úr sem olt ki engem: ez a reménységem.

Uram, légy hozzám kegyelmes, tisztogass meg, gyújtsd meg bennem újra a világosságot, hogy áraszthassam dicsőséged fényét!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Mindkét fiú

"Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút." (Lk 15,30)

 

 
Milyen fiúk voltak ezek? Az egyik rossz, a másik jó. Ó, de felszínes gyakran a mi ítéletünk, és mennyire csak a látszat alapján mondunk véleményt! Jézus éppen azt szemlélteti itt, hogy a példás viselkedés olykor milyen gonosz szívet rejt. Elég egy váratlan lökés, amitől kiborul az ember szíve, és szörnyű dolgok gurulnak szét belőle.

Ennek az idősebb fiúnak az jelentette ezt a lökést, hogy állt a vidám családi ünnep, amikor hazajött a munkából. Erre a bezzeg-gyerekről azonnal kiderül, hogy ugyanolyan távol áll az apjától, mint a másik, ugyanúgy lázad ellene, szemben áll vele, ellensége. Az apjukhoz való viszonyukat és a szív minőségét tekintve nincs különbség a két fiú között.

Jézus tanítása: emberi megítélés szerint vannak jobb és gonoszabb emberek. De isteni megítélés szerint mindnyájan egyformán lázadunk Isten ellen, mert mindnyájan tőle elszakadt bűnösök vagyunk. A Biblia szerint a bűn nem erkölcsi fogalom, nem cselekedetek sokasága, hanem lelkiállapot. Az, amibe beleszületünk mindnyájan. Ezért születik bűnben a csecsemő is. Ebben az állapotban pedig minden ember csak bűnöket tud termelni.

Isten úgy segít rajtunk, hogy ezt a bűngyárat cseréli ki: új szívet ad a benne hívőknek. S aki őbenne hisz, nem lázad többé ellene, tehát képes szerinte való jót is tenni. Egyébként pedig a jó emberek is elkárhoznak, mert nem az erkölcsi teljesítményeink, hanem az Istenhez való visszatérés alapján lehet üdvözülni. Akár két centiméterre van valakinek az orra a víz szintje alatt, akár egy méterre, ha ott marad, megfullad. De bármilyen mélyre is süllyedt valaki, Isten kegyelme ki tudja emelni. Aki nincs olyan mélyen, annak is erre a kegyelemre van szüksége.

Hisszük-e ezt, és így keressük-e az Atyához való visszatérést?

 

Joel Osteen

Mai napon csupa jó dolog történik velem. :).

Túl gyakran feladunk célokat, ha azok nem terveink szerint valósulnak meg. Ez azért történik, mert nem helyes módon várakozunk.
Elvárással kell várakoznunk. Nem szabad leülnöd letörve, negatívan és arra gondolva, hogy helyzeted soha nem fog megváltozni. Az elvárás azt jelenti, hogy pozitívak, reményteltek vagyunk. Úgy kelünk fel reggel, hogy arra készülünk, hogy aznap csupa jó dolog történik velünk. Lehetnek problémáink, de tudjuk, hogy talán a mai napon fognak megoldódni, lehet, hogy a mai nap lesz az áttörés. A várakozásnak tehát nem szabad passzívnak lennie. Ha helyesen várakozunk, akkor előrelátva várakozunk. Úgy beszélünk, teszünk, mintha már megtörtént volna. Előkészületeket teszünk. És erre a hozzáállásra van szükségünk akkor, miközben arra várakozunk, hogy Isten ígérete megvalósuljon. /Joel Osteen/

Joyce Meyer élete

Isten csodálatos munkája...

 Joyce Meyer élete tragédiák sorozatával és sok félelemmel kezdődött. Azonban amint Isten megígérte azt Ézsaiás prófétán keresztül; „gyalázatáért kettős jutalmat adott neki, s a szidalom helyett örvend örökségében”.

Joyce 1943-ban született, június 4-én, St. Louis Missouri- ban. Édesapja csatlakozott a hadsereghez és részt vett a Második Világháborúban. Azonban a családfő hazatértével kezdetét vette a rémálom. Már kiskorától kezdve apja verbálisan, mentálisan, és szexuálisan bántalmazta. A kislány rettegett otthon. Sehol nem volt egy hely ahol biztonságban érezte magát. Az apa egész korán pornót nézetett vele és megkérdezte, hogyan érez a dolog iránt. Ha nem azt a választ kapta, amit hallani akart, dühbe gurult, ezt azonban a kislány semmiképp nem akarta, így kénytelen volt, magát megvetve, hazudni. Elmondása szerint élete hazugságokból és színlelésekből állt. Próbálta mások előtt eljátszani, hogy teljesen normális élete van, tömérdek hazugságot és mesét talált ki miért nem mehet az osztálytársaival sehova.
Apja rendszeresen ivott. Szombaton éjfél és hajnali négy között ért haza, s minden alkalommal, ahogy Joyce meghallotta, hogy a kulcs fordul a zárban összerándult a félelemtől. Először kilenc évesen mondta el anyjának mi történik, de ő semmit sem mondott, semmit nem csinált. Apja hetente legalább egyszer megerőszakolta. Közbe mindig azt mondogatta, hogy ezt azért csinálja, mert nagyon szereti. „Minden, amit csinálok jó, de maradjon a mi közös titkunk. Tudod ez különleges dolog és mások nem értenék meg. Ha valaki megtudná, az csak rontana a családon”. Így titok maradt. 14 éves korában anyja épp egy ilyen „különleges” pillanatkor ment be a szobába. A lány fellélegzett, gondolva hogy végre vége ennek a lidércnyomásnak. Viszont a megmentőnek hitt édesanya felvette a pénztárcáját és szó nélkül elment. Azután egyszer sem hozta szóba, s a borzalmak folytatódtak. Később Joyce azt monda nem neheztel emiatt anyjára. Szerinte nem tudott mit csinálni, vagy egyszerűen, nem mert.
Ez így ment egészen addig, míg be nem töltötte a 18-at. Ekkor elköltözött otthonról. Miután befejezte a középiskolát, hozzáment egy részmunkaidős autókereskedőhöz, s kiderült, hogy a bántalmazásoknak nincs vége. A férfi rendszeresen megcsalta őt. A házasság öt évig tartott.
Habár kilenc évesen már megtért, szörnyű sorsa következtében erősen megrendült a hite. Nem is járt gyülekezetbe. A válás után törzsvendég lett a helyi bárokban, mindaddig, míg nem találkozott David Meyer-el, akivel 1967 január 7-én összeházasodtak.
Elhívását 1976-ban kapta Istentől, aki (elmondása szerint) nevén hívta őt. Ebben az időben helyi Biblia tanító volt, majd 1980-ban segédpásztor lett St. Louis Missouri- ban. 1981-ben felkent pásztor lett, és 1985-ben megkezdte programját mely címe „Life in the World” volt. Ezek után szépen növekedett; először város majd állam, később ország s napjainkra már világszerte közvetítik televíziós programját, rádiók sugározzák tanításait és magazinja majdnem mindenhol megkapható. A program új nevet kapott; „Enjoying Everyday Life”.
Isten csodálatos érintésére sikerült teljesen megbocsájtania szüleinek, akik szintén befogadták Krisztust, rendkívüli úton.
Apja egyszer beteg lett és korházba került. Lánya be ment hozzá.
„Joyce, sajnálom, ha úgy érzed bántottalak, de én nem értem mi rosszat tettem veled”- mondta az apa.
A lány nagyon elkeseredett, nem azért mert apja nem látta be hogy gonoszul bánt vele, hanem azért, mert tudta, ha meghal, egyenesen a pokolba megy.
Az Úr szólt hozzá, és azt mondta neki helyezze el a szüleit magához közel és gondoskodjon róluk. Nagy próbája volt ez engedelmességének, főleg úgy hogy férje teljesen ellenezte a dolgot. Végül, mikor kiderült, Istennek valóban ez a terve, megtették. Nem sokkal később anyja felhívta őket, hogy férje sír, és arra kérte mindkettőjüket, amennyiben lehet, azonnal menjenek át. Beérve a házba az apa újra zokogni kezdett.
„Sajnálom, amit tettem ellened. Már régóta kiakartam ezt mondani, de nem volt hozzá merszem”- mondta, majd felnézett lánya férjére és így folytatta; „Dave, sajnálom azt is, amit veled tettem. Bocsánatot, kérek, amiért bántottam a feleségedet. Kérlek, bocsájts meg nekem. ”
Joyce tudta, hogy ebben a pillanatban történt meg a megváltás csodája. Letérdelt apja mellé és elmondták a megtérők imáját. Később meg keresztelte azt az embert, aki romba döntötte a gyermekkorát, s akinek teljes szívéből megbocsájtott.
Mára már négy felnőtt gyermek anyja, és tíz unoka nagymamája. Több mint 90 könyv szerzője és egy tüdőrák túlélője. Férjével St. Louis, Missouri- ban telepedtek le, azonban Tv programján keresztül tömegeket tanít, és pásztorol.

Forrás: Kati Nyerluc

Isten csodálatos kegyelme- ERŐ ÉS BIZTONSÁG

''Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az Ő hatalmas erejében'' 

(Efézusbeliekhez 6:10).

Sokan azért gyengülnek el lelkileg, mert Krisztus helyett önmagukra tekintenek... Számunkra Krisztus jelenti azt a nagy tárházat, ahonnan minden alkalommal erőt és boldogságot meríthetünk. Miért fordítjuk el szemünket az Ő erejéről, és sajnálkozunk saját gyengeségünkön? Miért feledjük el, hogy Jézus kész megsegíteni minket minden nehézségben? Amikor saját alkalmatlanságunkról beszélünk, szégyent hozunk rá. Önmagunk helyett tekintsünk szüntelenül Jézusra, és napról napra váljunk egyre hasonlóbbá Őhozzá. Beszéljünk róla egyre többet, és fogadjuk nagyobb felkészültséggel kedvességét, segítségét és áldásait! Ha ilyen közösségben élünk vele, erőssé válunk az Ő erejében, és a körülöttünk levő emberek áldására és megsegítésére lehetünk. Krisztus mindent megadott annak érdekében, hogy erősek lehessünk. Nekünk adta Szentlelkét, akinek feladata, hogy Krisztus minden ígéretét az emlékezetünkbe idézze, hogy békességben és a bűnbocsánat édes érzésében részesülhessünk. Ha tekintetünket a Megváltóra rögzítjük, és bízunk az Ő hatalmában, biztonságérzet fogja eltölteni lelkünket. Krisztus szentsége a mi szentségünkké válik...

Amikor kísértések vesznek körül, elárasztanak a gondok és nehézségek, csüggedsz, és bánatos vagy, és már-már átadod magadat a kétségbeesésnek, akkor tekints fel oda, ahol hitszemeddel utoljára láttad a világosságot! Ekkor a körülötted eluralkodó sötétséget eloszlatja Isten dicsőségének fényes ragyogása. Ha a bűn uralomra tör a lelkedben, és bántja lelkiismeretedet, és a hitetlenség megzavarja gondolkodásodat, siess az Üdvözítőhöz! Az Ő kegyelme elegendő a bűn legyőzéséhez. Jézus megbocsát, és megörvendeztet minket Istenben. Isten gazdagítani kívánja értelmünket. Arra vágyik, hogy kegyelmét megnyugtassa rajtunk... Ha eggyé válunk Krisztussal, miként Ő is egy az Atyával, akkor az Atya úgy szeret bennünket, mint Fiát. Nekünk is részünk lehet abban a segítségben, mint Krisztusnak, erőt kaphatunk minden veszély elhordozására, hiszen Isten a mi védőpajzsunk és oltalmunk.

Reggeli dicséret- Egy autóstoppos elmélkedései

"Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”

Pál levele a Filippi gyülekezetnek 2:3-4

Egy alkalommal lekéstem a vonatcsatlakozást, és – mivel a következő járat csak nagy sokára jött volna – arra gondoltam, életemben először kipróbálom az autóstoppot. Legnagyobb meglepetésemre hamar fölvett egy kamion, és hamarabb úti célomhoz értem, mintha a lekésett vonattal mentem volna. Ettől kezdve, sokat stoppoltam. Természetesen volt benne egy bizonytalansági tényező – ami miatt szüleim körmüket rágva várták, hogy hírt adjak szerencsés megérkezésemről –, ugyanakkor olcsó volt, illetve sokféle embertípussal megismerkedtem. Volt közöttük kedélyesen cseverésző, mogorva hallgatag, vagy éppen kíváncsi kérdezősködő. Az egyik kamionsofőr elmondta, hogy az autópályán menet közben regényt szokott olvasni; még jó, hogy a velem való beszélgetés miatt nem hódolt e szenvedélyének. A másik ember egy Mozart operát hallgatott, és közben olyan lelkesen vezényelt, hogy többet volt a levegőben a két keze, mint a kormányon. Egy ízben egy hatalmas, lihegő, nyálát csorgató, de amúgy barátságos kutya társaságában utaztam a hátsó ülésen. Egy másik srác – csöppet sem zavartatva magát jelenlétemmel – éppen akkor, út közben, telefonon vallott szerelmet egy lánynak. Ültem tűzpiros kabrió sportautóban, veterán bogárhátú Volkswagenben, vagy éppen homokot szállító dömperben.

Nem mindig voltam egyébként olyan szerencsés, mint az első alkalommal. Volt, hogy órákat kellett állnom és várnom, hogy fölvegyen valaki. Ezalatt pedig volt időm végiggondolni, egy stoppos szemszögéből milyen emberek száguldanak az utakon.

(1) Először is vannak azok, akik fittyet hánynak az út szélén ácsorgó stopposra, esetleg még be is mutatnak neki. Persze sokan magyarázkodva széttárják a karjukat, mert tele van a kocsijuk, vagy mert más irányba tartanak.

Azok, akik jó szívvel fölvettek, további két kategóriába sorolhatók.

(2) Voltak akik úgy gondolkodtak, „mivel az én irányom, és az ő iránya megegyezik, el tudom vinni őt egy darabig”; ha azonban az útjaink kettéváltak, gondolkodás nélkül megállt, és kirakott.

(3) Végül olyanok is akadtak, akik próbálták eredeti útjukat úgy módosítani, hogy az nekem minél kedvezőbb legyen; ha pedig mindenképpen el kellett válnunk, megkeresték a stoppoláshoz legelőnyösebb helyet, és csak ott raktak ki. Egy ízben egy hallgatag ember 40 km pluszt bevállalt, csak hogy nekem kedvezőbb legyen a továbbjutás.

Mint kiszolgáltatott stoppos, vagy fogalmazhatok úgy is, mint potyautas, semmi beleszólásom nem volt ezekbe a dolgokba, és minden segítséget, kicsit is, nagyot is, hálásan fogadtam. Pál gondolatait olvasva azonban úgy tűnik, hogy e három kategória jól szemlélteti keresztyénségünket.

(1) Vannak, akik csak a saját hasznukat nézik, és nincs sok kedvük belegondolni mások helyzetébe, mert a túlzott empátia még a végén kimozdítaná őket passzív vallásosságukból.

(2) Mások segítenek ugyan – hiszen ezt kéri tőlük Jézus –, de csak annyira, amennyire nekik is megéri. Az ilyenek megelégedéssel hallgatják, ha sűrűn megköszönik segítségüket, és nem bánják, hogy sokszor visszaemlegetik. Lehetőleg úgy tesznek jót, hogy arról minél több ember értesüljön, hogy így jó PR-juk és emage-ük legyen. Pál egyszerűbben fogalmaz. Ezek az emberek „önző” érdekekből és „hiú dicsőségvágyból” tesznek jót másokkal. Az ilyen emberek – bár látszólag hasznos tagjai lehetnek egy hitközségnek, vagy akár az egész társadalomnak – nem ismerik közelről Jézus természetét.

(3) Pál arra buzdít, hogy többet tegyünk annál, amennyire saját érdekeink diktálnák. Úgy vegyünk fel stoppost, hogy akár kerülőutat is vállalunk vele. Érezzünk együtt a másikkal, legyen bennünk több empátia az emberek problémáival szemben. Segítsünk akkor is, ha nem kapunk érte senkitől köszönetet. Mert ha így teszünk – teszi hozzá Pál – akkor „az az indulat” lesz bennünk, „amely Krisztus Jézusban is megvolt” (2:5).

Te meddig szoktad elvinni a stopposaidat?

Közzétéve ennyi ideje: 11 hours ago, szerző: Árvai Tamás

Várlak lenn a folyón

(Martin Smith: Find Me In The River; magyar szöveg: Pajor Tamás)

Várlak lenn a folyón, tudom, Te is hívsz
A tenger felé sodor ez a kristálytiszta víz
Ha senki nincs már velem, mind elfeledtek már
És bármeddig kell állnom, én ott várok Rád

Várlak lenn a folyón, Rád várok
Mint árboc a hajón, mindig ott állok
Évezredek vize már rég máshol jár
Tudd meg, bárhol vagy is, én ott várok Rád

Várlak lenn a folyón, ha feltámad a szél
Ha rám tör majd a vihar, akkor sem mozdulok én
A történelem eldől, a fél világ már ég
De mint a hajnal, eljössz, mert megígérted rég