REINHARD BONNKE

A kereszténységnek számtalan vetélytársa akad, ha lejjebb rangsoroljuk annál, mint ami, és úgy tekintünk rá, mint egy szabadidős tevékenységre, egy jó ügyre, egy vasárnapi elfoglaltságra, egy kis lelki támaszra öreg napjainkra - mint valami mellőzhető dologra. De a kereszténység egyáltalán nem mellőzhető! A kereszténység maga Krisztus, és Krisztus maga az élet; Ő az élet mindenre kiterjedő célja és ereje, és a Tőle kapott élet miatt létezhetünk. Senki más, semmilyen vallás, se kicsi se nagy, nem képes hasonlót felkínálni. Nekünk olyan valamire van szükségünk, ami akkor is éltet minket, amikor egy közlekedési dugó kellős közepén vagyunk, és akkor is, amikor szerencsétlenségek sora ér minket. Azt mondod, ez lehetetlen? 
Az egész Biblia erről a „lehetetlenről” szól, arról hogy Isten a lényünk legbelső részében hogyan számolja fel a régi élet áporodottságát, hogy valódi életet adjon helyette! 
Jézus mondja: „Én azért jöttem, hogy életetük legyen, sőt bőségben éljenek” (János 10,10). ÉLET! Ez a kereszténység. Legyetek áldottak! 
REINHARD BONNKE

Prófétai Áhítatok

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Egy látomásban egy folyónak a lusta, nyugodt szakaszán voltam. Viszont azt is láttam magam előtt, hogy a folyó áramlata változik és egy nagy sebességű, zuhatagos szakasz következik, és tudtam, hogy erre úgy kell felkészülnöm, hogy éberen figyelek arra, ami előttem áll. Majd hallottam, ahogy azt mondta az Úr: "Eddig egy aránylag csendes időben voltál szellemileg. Szedd össze magad és állj készen arra, hogy a dolgok nagy sebességgel fognak változni, sorban, egymás után, és bízz Bennem, hogy Én biztonságosan átsegítelek." 1 Korinthus 15:58 Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

A precizitás a barátod. Minél precízebb tudsz lenni a szándékaidban és a kéréseidben, annál jobb. El tudod kerülni a félreértéseket azáltal, hogy egyértelműen és egyenesen kommunikálsz. Nem csak a természetes területről beszélek, hanem a szellemi területről is. Legyél konkrét az imáidban, és legyél biztos benne, hogy a teljes hit és bizalom pozíciójából mondod el a kéréseidet; ahol nincs semmi kételkedés és hitetlenség, mondja az Úr. Filippi 4:6 Semmi felől ne aggodalmaskodjatok, hanem mindenben az imádság és a könyörgés által hálaadással ismertessétek a ti kéréseiteket az Isten előtt

Napi áhítat-Menjünk az Úr hegyére

Hét témája: Mikeás 

Olvasmány: Mik 4

Jézus Krisztust az életmódunkban is követni olyan kiemelkedő és figyelemreméltó gyakorlat, amely másoknak is irányt szab.

„Az utolsó napokban az ÚR házának hegye szilárdan fog állni a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlenek hozzá a népek. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy ösvényein járjunk! Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből. Ítéletet tart a sok nép fölött, és megfenyíti a távoli, erős nemzeteket. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, senki sem rettenti őket. Maga a Seregek URa mondta ezt! Ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az ÚRnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké. Azon a napon - így szól az ÚR - összeszedem a sántákat, összegyűjtöm a szétszórtakat, akikre veszedelmet hoztam. A sánták meg fognak maradni, a gyengék erős nemzetté lesznek, és az ÚR uralkodik fölöttük a Sion hegyén, mostantól fogva örökké. És te, őrtornya a nyájnak, Sionnak várhegye! Visszatér hozzád, és helyreáll a régi hatalom, Jeruzsálem királysága. Miért kiáltozol annyira? Nincsen királyod? Vagy elpusztult a tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a szülő asszonyt? Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya, mint a szülő asszony! Mert el kell távoznod a városból, a mezőn fogsz tanyázni. Babilóniába kell menned, onnan menekülsz meg; ott vált meg téged az ÚR ellenségeid hatalmától. Most sok nép gyűlt össze ellened. Ezt mondják: Elbukott! Megvetéssel nézhetünk a Sionra! De ők nem ismerik az ÚR gondolatait, és nem értik tervét. Hiszen ő gyűjtötte össze őket, mint kévéket a szérűre. Indulj és csépelj, Sion! Mert olyanná teszem szarvaidat, mint a vas, patáidat pedig olyanná, mint az érc, és összezúzol sok népet, szerzeményüket az ÚRnak áldozod, vagyonukat az egész föld Urának. Vagdosd magad össze gyászodban, mert ostromot indítottak ellenünk! Bottal verik arcul Izráel bíráját.”

Magyarázat

Istent nem gátolja meg népének alkalmatlansága abban, hogy az egész világ, benne minden nemzet javára megvalósítsa örök tervét. Mégpedig az Ige által elérkező Isten országát. Ahol ezt komolyan veszik, természetessé válik a nemzetek közötti vitás kérdések méltányos rendezése, a népek egymás iránti megértése, a gyengék iránti jóakarat, mert tekintéllyé válik közöttük az igazság. Mi hívők ebben a vonalban két irányba is hathatunk. 1. Miattunk (is) káromolhatják Isten szent nevét (Róm 2,23), vagy 2. Látva a mi jó cselekedeteinket dicsőítik a mennyei Atyát (Mt 5,16).
Ehhez azonban találkoznia kell Isten szándékának a mi hitünkkel. Nekünk hitben kell elfogadni a végcélt már akkor, amikor még nem mutatkoznak látható jelei. A hitünk lehet gyenge, de az akkor is a mi hitünk (Mk 9,24). Nem a hitünk erején múlik, hogy abból, amit Isten kijelentett, lesz-e valami. Hogy a jövőben az embereket éppen az Isten igéje fogja érdekelni és összegyűjteni?! Az Úr Jézust Isten ígéreteivel kapcsolatosan olyan nyugalmas fölény jellemezte, ami csak akkor lehetséges, ha valaki osztatlan szívvel teljesíti Isten akaratát. Minden vita és nehézség ellenére Jézus abban a tudatban élt, hogy a végső szó mindig az Istené.
Amikor Isten ígéreteire ráállunk, a szikla erős, és nem a lábunk. Isten királyságát ugyanis ő maga hozza el. Mi ebben bízunk. Ő a gyengékről, a bukdácsolókról, a sántákról se mond le, sőt ezek igazán az övéi. Akkor lehetünk csak mások számára is példák, ha elsősorban mi magunk akarunk Isten útján járni. Ne engedjük tehát attól a környezettől befolyásolni magunkat, amely elszokott már az isteni rendtől. Akkor se, ha csábítanak, akkor se, ha fenyegetnek. Jézus megmaradt a menny emberének itt a földön is. Erre hívott el minket is.

(Hegyi András)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

 Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az Ő népét. (Zsolt 125,2)

Ennek az Igének az értelme szerint Isten az Úr Jézus fenyegetett gyülekezete köré hármas falat épített. Az első fal az apostoli bizonyságtétel. A főurak azt gondolták, hogy játszva végeznek a laikus prédikátorok e maroknyi csapatával. Szavaiknak azonban erejük és súlyuk volt. Belsőleg semmit sem hozhattak fel velük szemben. Ezzel a hallatlan erővel semmit sem tudtak szembeállítani. Mit ért a külső karhatalom ebben a lelki harcban? Évszázadokon át a Jézusról való bizonyságtétel olyan erődítménynek bizonyult, amelyen meghiúsult a Sátán minden támadása. A második fal az imádság ereje. Amikor Sénakhérib, az óriási túlerőben lévő zsarnok, Jeruzsálemet fenyegette, Ézsaiás és Ezékiás együtt imádkoztak. És Jeruzsálem köré teremtett Isten mindenható ereje olyan falat, amelyen csúfosan megszégyenült az ellenség rohama. Amikor Ezsdrás a hazatérő zsidók kicsiny csapatával a veszélyes pusztai útra elindult, köszönettel visszautasította a király felajánlott seregét, segítségét. Forró imában ajánlották magukat a mindenható Isten oltalmába, s jobban védve voltak így, mint Artaxerxes lovasai és katonái által lehettek volna. A legbelső falerődítmény azonban, amit Isten épített, a szeretetben való egység volt. A hívőket Isten elválaszthatatlanul eggyé tette. "Szívük-lelkük egy volt." Egyetlen ellenség sem tudta lerombolni ezt a falat. Ez az egység úgy volt lehetséges, hogy mindnyájan a Lélek fegyelme alatt voltak. Senki sem kereste azt, ami az övé, mindenki azt tartotta szem előtt, ami a Krisztusé. Könyörögjünk Istenhez, hogy ezekben a nehéz és félelmes időkben ilyen erős hármas falat építsen népe köré!

---

Isten asztaláról-Varga László

"Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma". (Máté 6,11)

 

 

Jól tudja Jézus, hogy nem elég a tekintetünket felemelni Isten országának magasságába. Mi itt élünk a földön, mindennapi gondjaink között, s aki éhezik és tehetetlenül kell néznie szerettei nyomorát, nehezen tudja boldogan végezni Isten országa építésének feladatait. A kenyérre, a földi javakra mindennap szükségünk van, anélkül nem tudunk élni. De e javak Isten kezében vannak. Áldása nélkül a bőségben sincs haszon. Láthatjuk, sok országban anynyi a kenyér, hogy azért fizetnek, hogy ne termeljenek többet, s közben máshol milliók éheznek. Mert az elosztás nem Isten szerint történik. "Neki gondja van reátok" - szól Jézus biztatása. Tőle kell kérni a kenyeret, és azzal is Őt szolgálni. Sohasem kérhetem csak magamnak, hanem csak mindnyájunknak. Hiába kérem évekkel előre. Úgyis elvész, tapasztaltuk, ha a bűn kiveri a kezünkből. Elégedjünk meg azzal, ha ma megkaptuk, amire szükségünk van, és teljes bizalommal higgyük, hogy holnap is Ő fog gondoskodni róla, ha mi megtesszük a magunkét. Milyen nyugalom vidáman dolgozni, rá bízva a holnap minden gondját! Ez a mi feladatunk.

Atyánk, köszönjük, hogy benned mindennapi kérdéseinkben is bízhatunk. Köszönjük, hogy nincs olyan jelentéktelennek látszó kérdés, amiben ne kérhetnénk tanácsodat és gondviselésedet. Látod, Atyánk, mennyi nyomorúság van a világban, mennyi népünk életében, mennyi magam és családom életében. Tudom, nem ez a Te akaratod. Te gondoskodtál és gondoskodsz minden gyermeked jólétéről. Mi tépjük ki egymás kezéből a kenyeret, míg a végén semmink nem marad, ha rád nem hallgatunk. Pedig Te azokról is gondoskodsz, akiről elképzelni se tudjuk, honnan jut mindennap étel az asztalukra, s ők nálunk hálásabban beszélnek gondviselésedről. Rólunk is gondoskodj, Atyánk, és taníts meg minket másokról is gondoskodni! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- AZ URALKODÓ

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 9,14-24

 

14 Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! 15 Hiszen így szól Mózeshez: "Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok." 16 Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. 17 Mert így szól az Írás a fáraóhoz: "Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön." 18 Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít. 19 Azt mondod erre nekem: "Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?" 20 Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: "Miért formáltál engem ilyenre?" 21 Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja? 22 Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? 23 Vajon nem azért is, hogy megláttassa dicsőségének gazdagságát az irgalom eszközein, amelyeket dicsőségre készített, 24 amilyenekké minket is elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is?

"Mert így szól az Írás a fáraóhoz: Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön."

(Róm 9,17; 2Móz 9,16)

Most belevetjük magunkat Pál egyik levelébe. Emlékezzünk csak, Pál arról a tényről beszél, hogy Izráel megkeményítette szívét a kegyelemről szóló evangélium számára. Ámbár ez az evangélium elsőrenden az izráelitáknak szólt, többségük elvetette azt. Szívük megkeményedett. Amikor megígért Szabadítójuk végre eljött hozzájuk, nem voltak hajlandók befogadni őt.

Pál ezt kérdezi: Azt jelenti ez, hogy "Isten igéje erejét vesztette volna?" (6.v.). A felelet az, hogy "nem".

Mind az evangélium iránti engedelmesség, mind pedig az evangélium iránti engedetlenség Istentől jön. Természetesen az emberek továbbra is felelnek saját cselekedeteikért. Ez mindig így van. Az emberek azonban nem hiúsíthatják meg Isten terveit.

Soha nem hozhatják Istent olyan helyzetbe az emberek, amikor ezt kellene mondania: "Mit is fogok most tenni? Terveim romba dőltek, jóságomat visszautasították." Ez nem történik meg, mert Isten nem csupán szemlélője annak a világnak, melyben mi cselekvő alanyok vagyunk, hanem Úr is felettünk és minden dolog felett.

Amikor Isten azt mondta a fáraónak, hogy "Bocsásd el népemet", a fáraó nem engedelmeskedett Istennek. Akkor a fáraót Isten az ő eszközévé tette, hogy az Isten dicsőségét hirdesse a világnak. Ugyanez igaz Izráel megkeményedését illetően. Isten számára Izráel engedetlensége se nem zavaró, se nem végleges. Inkább az ő eszköze, hogy az egész világon terjessze dicsőségét. Az evangélium terjed a zsidóktól a pogányokhoz, Jeruzsálemből Európába.

Amikor Isten felkel, hogy megszabadítson egy népet, és amikor elküldi Fiát, hogy megszabadítsa a világot, sem a makacs fáraó, sem a megkeményedett szívű Izráel nem lesz majd képes feltartóztatni a szabadító hadműveletet. Ellenkezőleg. Inkább segíteni fogják azt.

"Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! ... Bizony, tőle, általa és érte van minden" - még ellenségeinek engedetlensége is. "Övé a dicsőség mindörökké."

 

Krisztus mindenek felett- A TANÍTVÁNY FEGYVERZETE

"Láttalak téged, amikor a fügefa alatt voltál" (Jn 1,48)

 

Imádd Istent, ha lehetőséged van rá! Azt képzeljük, hogy jól kibírnánk a nagy válságot is; de a nagy válság csak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy miből formáltattunk, nem plántál belénk semmi újat. "Ha Isten hív, majd megragadom az alkalmat." Nem fogod megtenni, ha nem tetted meg munkahelyeden, ha ott nem álltál meg igazságban Isten előtt. Ha nem teszed meg a legkézenfekvőbb dolgot ott, ahova Isten állított, akkor a válság jöttén sem fogsz megállni, hanem alkalmatlannak bizonyulsz. A nehézségek leleplezik a jellemet. Ahogyan Istent magános csendességünkben imádjuk, az dönti el későbbi alkalmasságunkat. Eljön az idő, amikor nem lehetsz tovább a "fügefa alatt", amikor elő kell állnod nyíltan, ki az éles napfénybe és a munkába, és ott sem fogsz semmit érni, ha otthon nem imádtad Istent a felkínálkozó alkalmakkor. Imádd Istent magánéletedben, akkor készen állsz majd a kiküldetésre, mert felkészültél elrejtett életedben, ahol Istenen kívül senki nem látott, és Isten megbízhat benned a nagy erőpróbák idején. "Nem várhatják tőlem, hogy megszentelt életet éljek az én körülményeim között; most nincs időm imádkozni, nincs időm Bibliát olvasni, csak ha majd jó alkalmam adódik rá, akkor természetesen megteszem." Nem, nem teszed meg. Ha nem tetted meg minden alkalommal, akkor a munkában nemcsak te magad leszel hasznavehetetlen, hanem nagy akadály leszel azoknak is, akik kapcsolatban vannak veled. Az elrejtett, személyes imaélet az a műhely, ahol a tanítvány fegyverzete készül.

 

Isten műhelyében- Önfejűség a kegyes álarc mögött

"Könyörögj érettünk az Úrnak, a te Istenednek ... és jelentse meg nekünk az Úr, a te Istened az utat, amelyen járjunk és a dolgot, amit cselekedjünk! "(Jeremiás 42, 2-3) 

 

 

 Amikor Nabukodonozor a legtekintélyesebb zsidókat elhurcolta Babilonba, a visszamaradottak nehéz helyzetbe jutottak. A jóérzésű helytartót, Gedáliást, elvetemülten meggyilkolták. Emiatt féltek a hatalmas uralkodó haragjától és Egyiptomba akartak menekülni. De előbb mégis arra kérték Jeremiást, forduljon tanácsért Istenhez. Nagy hangon ígérgették, hogy engedelmeskedni fognak, bármi lesz is a felelet. Jeremiás Isten elé vitte az ügyet imádságában. Nem kapott mindjárt választ. Az emberek aggódtak és nyugtalankodtak. Isten akarata tehát egyelőre az volt, hogy várjanak. De milyen nehéz ez a türelmetlen embernek! Saját szíve sietve vinné véghez elgondolását. Kapkodva, gyorsan, mielőbb célhoz akar érni. Isten azonban alkalmat ad az embernek, hogy túlbuzgóságát lehűtse, elcsendesedjen és megértse Isten szavát. -Azonban a várakozási idő sajnos csak fokozta nyugtalanságukat. Minden késlekedés csak növeli az ember lázas sietségét, ahelyett hogy csendben várna Isten jeladására. A tizedik napon végre felelt Isten: "Maradjatok, ne menjetek Egyiptomba." Ez teljesen értelmetlennek tűnt nekik. Ugyanazok, akik esküdöztek, hogy engedelmeskedni fognak, rátámadtak a prófétára: Hazudsz, felbiztattak ellenünk, szerencsétlenségbe akarsz dönteni minket!

Nem engedelmeskedtek, hanem Egyiptomba menekültek s így saját pusztulásukba rohantak. Ilyen az ember, ha még nem tört meg az akarata. Követni akarja Istent, de csak akkor, ha Isten enged az ő kívánságainak. Amint azonban Isten ítélete kedve ellen való, az ember Isten Igéjét tartja házugságnak. Olyan tanácsadókat keres, akik igazat adnak neki elgondolásaiban. Ellenségnek tekinti, aki másként tanácsol. Milyen balgaság! Mit segítenek rajtunk azok az emberek, akik mindent csak helyeselnek és úgy beszélnek, ahogyan mi kívánjuk? Csak balgaságunkban erősítenek meg, ahelyett hogy kiigazítanának. Ne utasítsuk el azt a tanácsot, amely kívánságainkat és kedvenc terveinket áthúzza. Sokszor éppen az a helyes és jó út, ami ellenedre van. Isten többnyire azt akarja, ami hajlamunk és természetünk ellenére van. Őszintén kérdezzük meg: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" S ha Isten válaszol, akkor engedelmeskedjünk! 

 

Isten ígéreteinek tárháza- Bejöveteled és kimeneteled

„Áldott leszel, amikor házadba bemész, és amikor kijössz" (5Móz 28,6 - Angol bibliafordítás)

A törvényben megírt ígéreteket és áldásokat nem törölte el Isten. Amikor Jézus Krisztus elhordozta értünk a büntetést, az ígéretek érvényessége csak erősödött. Így, ha megtartom az Úr parancsolatait, számíthatok a fenti ígéret beteljesedésére is.

E mai napon is rossz hírektől való félelem nélkül jöhetek majd be házamba, és jó hírt várva vonulhatok el csendességembe, hogy az Úr szavát hallhassam. Nem félek a szívem legmélyét feltáró önvizsgálattól, de attól sem, hogy a munkahelyemen való viselkedésemet őszintén megvizsgáljam. Sok tennivalóm van hát önmagammal, bárcsak valóban áldás lenne házamon és belső szobámon, az Úr áldása, aki ígérete szerint megadja azt.

Most azonban ki kell mennem a világba, bár a szorongás bennem azt kívánja, bárcsak maradhatnék mindig házamban, és ne kellene többé kimennem a bűnös világba. Követnem kell azonban elhivatásomat, és mennem kell, hogy segítségére legyek testvéreimnek és hasznára a hitetleneknek. Ki kell mennem, hogy védjem a hitet és harcoljak a gonosz ellen. Ó, bárcsak áldásos lenne mai kimenetelem!

Uram, engedd, hogy oda menjek, ahová vezetsz a Te megbízásodban járjak, parancsodat kövessem és Szellemed által cselekedjem!

Uram Jézus, térj be hozzám és légy mindig velem. Légy velem, ha útra kelek, és add, hogy szívem akkor is érted lángoljon, mikor velem akarsz beszélni az úton.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Tönkrement

"Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. "(Lk 15,16)

Ide jutott a tékozló fiú azon a „távoli vidéken". Nem ezt akarta, de ez lett belőle. Csak ezt a kísértő nem mondja meg előre, Isten pedig sok embernek hiába mondja, nem veszik komolyan. A példázat erre is figyelmeztet: nem lehet következmények nélkül vétkezni.

Ott tartott tehát, hogy elköltötte mindenét. A józan eszét sem tudja használni, csúszik le a lejtőn, sodródik az árral.
Ez után „nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett". Otthon ilyen nem volt, az atyától távol azonban ki van szolgálatva mindenki nála nagyobb erőknek.
Bekönyörögte hát magát a vidék egyik polgárához. Ez az Istentől elszakadt ember tragikomédiája: szabad akar lenni mindentől, s a végen bekönyörgi magát, hogy szolga lehessen éhbérért. Ráadásul disznókat kell legeltetnie. Ez egy zsidó fiú számára a legnagyobb szégyen. Volt egy mondás: átkozott mindenki, aki disznót etet. Azt azonban megtiltották, hogy ő is egyék a disznók eledeléből.
Ez a tékozló fiú útjának mélypontja. Beérné már moslékkal is, de abból sem ehet. Mindezt súlyosbítja a totális magánya. Csak a disznói röfögnek körülötte, mint bűneinek eleven jelképei.
Valaki, aki szintén szabadságra vágyott, és minden kötöttséggel szakított, keserűen ezt mondta: szabad lettem, mint a madár, melyet elkap a forgószél.
A mennyei Atya azonban még ezeket a nyomorúságokat is - amelyiket mi okoztunk magunknak - felhasználja arra, hogy megmentsen a pusztulástól. Eközben jut eszébe ennek a fiúnak az otthon és az apja. Ez az atya szeretete vonzani kezdi hazafelé. De vajon visszafogadjak e majd?

Isten csodálatos kegyelme- A MAI NAPI SZÜKSÉGLETÜNK

''Életeden át tartson erőd!'' (5Mózes 33:25)

Nem azt az ígéretet kaptuk Istentől, hogy valamilyen jövőbeli baj elhordozásához ad ma erőt. Azt sem mondta, hogy idő előtt aggódhatunk egy várt nehézség esetleges bekövetkezte miatt. Ha hit által járunk, a körülményeink sürgőssége szerint nyerünk erőt és megoldást Istentől. Hit által, nem pedig látás által élünk. Az Úr úgy tervezte, hogy kérjük tőle azokat a dolgokat, amelyekre szükségünk van. A holnapra szóló kegyelmet nem nyerhetjük el ma. Az ember rászorultsága alkalmat ad Istennek a közbelépésre... Isten kegyelmét soha ne tékozoljuk el! Ne értsük félre, és ne rontsuk meg, ugyanakkor ne adjuk át az enyészetnek se felhasználatlanul... Miközben a napi felelősséget hordozod Isten szeretetében, s engedelmes gyermekként és alázatos lelkülettel jársz, Istentől erőt és bölcsességet nyersz minden megpróbáló körülmény elhordozásához... Naponta közel kell húzódnunk erőnk forrásához, hogy amikor az ellenség áradata ránk tör, az Úr Lelke zászlót bonthasson a felettünk való védelmében. Isten ígérete bizonyos. Meg fogja adni a mai naphoz szükséges erőt, kizárólag a jelen nehézségek elviseléséhez. Csak akkor lehet bizalmunk a jövőben, ha rendelkezünk a jelen nehézségeinek elhordozásához szükséges erővel...

Ne vegyük kölcsön a jövő aggodalmait. Ma a mai nap megoldásaira van szükségünk. Sokakat leterhel a jövő bajain való aggódás. Szüntelenül azzal törődnek, hogy a holnap gondjait előrevetítsék. Megpróbáltatásuk nagy része csupán a képzelet szülötte. Jézus nem gondoskodott az ilyen terhek leemeléséről. Csak a mai napra ígéri meg kegyelmét. Felszólít, hogy ne terheljük és nyugtalanítsuk magunkat a holnap bajaival... Az Úr azt kívánja, hogy teljesítsük a ma kötelességeit, és viseljük a ma megpróbáltatásait. Ma őrizkedjünk attól, hogy megbántsunk valakit szavainkkal vagy tetteinkkel. Ma dicsérjük és magasztaljuk Istent. Hitünk gyakorlása által ma kell győzelmet aratnunk az ellenség felett. Ma keressük Istent, és ma tökéljük el, hogy nem nyugszunk bele távollétébe. Vigyázzunk, dolgozzunk és imádkozzunk úgy, mintha ez lenne az utolsó, rendelkezésünkre bocsátott nap. Milyen buzgó is lenne akkor az életünk. Milyen szorosan követnénk Jézust szavainkban és tetteinkben.

Reggeli dicséret- Készülj!

"Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." (Máté 26,41)

Az1 élet - mindenki tudja - nem csak szép dolgokból, jó napokból áll. 

Az élet sokszor nehéz, tele van megpróbáltatásokkal, ami próbára teszi az erőinket testi és lelki értelemben egyaránt. Azért, hogy felkészültek legyünk, azért, hogy helyt tudjunk állni sok mindent teszünk. Például gyermekkorunk és ifjúságunk másról sem szól, mint arról, hogy készülünk a nagybetűs Életre. Ez a folyamat tele van tanulással és telve van éppen ezért iskolákkal. Az élet iskoláit azonban, ha a többit már be is fejeztük, nem lehet kijárni. Az élethosszig való tanulás elve nem egy politikai húzás, hanem maga a valóság. Megszerezzük kézhez kapjuk a bizonyítványainkat, megkapjuk a jogosítványainkat, amik újabbak megszerzésére sarkallnak bennünket. Mert ki az, aki ne akarná még jobban tenni azt amit csinál.
Mindannyian fejlődni akarunk, hogy jobb emberek legyünk, hogy betudjuk végezni azt a feladatot, ami a miénk.

Ebben a rövid szövegben Jézus tanácsa olvasható, amit tanítványainak adott, akik még nem voltak készen. Úgy fogalmazott, hogy bár lelkileg - szívük szerint, vágyaikban, elképzeléseikben készek lettek volna megtenni, amit kell; testileg mégsem voltak képesek rá. Erőtelenségeik, azaz gyengeségeik akadályozták őket.

Ezért ez az első lecke: Ne értékeld túl magad!
Vagyis, légy tisztában képességeiddel, légy tisztában önmagaddal. Az önvizsgálathoz mindig józanság, alázat és tisztánlátás szükségeltetik.
Nem akarok még egyszer úgy járni, mint gyermekként. Csodáltam Magyar Zoltán 10 pontos lólengés-gyakorlatát, és ahogy kirohantam az udvarra, az ott fűben fekvő beton kútgyűrűn akartam utánozni őt. Csak arra emlékszem, hogy a fűben ocsúdtam fel és a szemeim elől eltűnő sötétségből nagymamám aggódó arca bontakozott ki előttem: "Jól vagy fiam?" - kérdezte.
Tisztában kell lennünk önmagunkkal!

A második lecke, amit meg kell értenünk: Hozz áldozatot!
Jézus úgy mondta ezt: "Virrasszatok!" Aki virraszt, az éjjel fel van. Míg a többiek alszanak, ő ébren, tevékenyen tölti a csendes perceket. Bár neki is szüksége van a pihenésre a regenerálódásra, most nem a kényelmével törődik. Célja érdekében meghozza a kellő áldozatot.
E nélkül nincs előrehaladás. Aki el akar érni valamit, annak le kell mondania sok más dologról.
A sportolók, a tudósok, és még több híres ember komoly áldozatot fizetett azért, hogy ott tart, ahol tart.
Nekünk is meg kell tanulnunk lemondani.

Nagyon fontos a harmadik lecke is: Hívd segítségül Istent!
Egyszerűen vannak dolgok, amik meghaladják a képességeinket és legyőzik akaratunkat, akár mennyit készültünk is, akármiről is mondtunk le célunk érdekében.
Örülök annak, hogy vannak ilyen dolgok, amire nem vagyok képes, mert így látom meg az Isten hatalmát.
Nem történhet attól rosszabb az életemben, mint az, hogy elhiggyem, tudok Isten nélkül élni.
Pál prédikálta a görögöknek: "őbenne élünk, mozgunk és vagyunk..." (ApCsel 17,28)
A kereszténység ereje, a hit ereje ebben az Istenre-utaltságban rejlik.
Bár sokan, istentagadóként ezt gyengeségnek látják, mégsem az. Mert úgy van ez ma is, mint ahogy a Biblia szerint volt, hogy amikor az ember az Istennel összefog, ott megtörténik a csoda. A csoda pedig azért csoda, mert arra egy erős ember sem képes...
Emlékszem a "Tűzszekerek" című film legyőzhetetlen prédikátor-futójára, aki hite miatt lemondott a nagy versenyéről. Majd amikor esélytelenül elindult 400 méteren a párizsi olimpián, mindenki megdöbbenésére megnyerte azt. És ez nem mese, ez megtörtént, ez a valóság! Szóval: Imára fel, barátaim!

És végül az utolsó lecke, a negyedik: Ne feledkezz el az ellenségről!
Még azok közül is sokan, akik hisznek, úgy gondolják, hogy csak egy természetfeletti hatalom létezik: Isten; és elfelejtik, hogy az ördög nagyon is valóságos.
Sokan gondolják, hogy a rossz, ugyan úgy, mint a jó, szintén Istentől van. A Biblia nem ezt mondja. Jézus sem ezt tanítja. Az ellenség igenis létező valóság! Egy hívő embernek sohasem szabad úgy élnie az életét, hogy megfeledkezik arról, hogy egy ellenséges világba született. Gyermekkorunktól fogva magunkkal hozzuk a rosszat. Könnyebb nemet mondanunk, mint igent. Jobban szeretünk ellenkezni, mint engedelmeskedni; dacolni, mint engedni. Fontosabb az akaratunk, mint más akarata. Lassan rádöbbenünk arra, hogy sokkal önzőbbek vagyunk, mint gondolnánk. Igen, az ellenség már akkor csatát nyert felettünk, amikor mi még nem is tudtuk, hogy hadban állunk.
Mit tegyünk hát? Szerintem addig álljunk a jó oldalra, amíg nem késő...

szerző: Restás László

Örömteli mindennapok- Légy boldog mindenkor!

Örüljetek és vigadjatok az Örökkévalónak, ti igazak!
Örüljetek mind, igaz szívűek! -Zsolt.32,11-

Ne várj addig,amíg Isten tesz érted valamit és majd akkor leszel boldog.Ha azt gondolod ez az igazi boldogság ,tévedsz .
Ahogy Isten megteszi amit kértél Tőle,már lesz valami más,amit akarni fogsz,amiről úgy gondolod,hogy nem lehetsz boldog amíg meg nem kapod.Ne éld úgy az életed,hogy mindig egy másik alkalomra vársz ahhoz,hogy boldog légy.Ne élj hullámzó életet.
Add oda a szívedet Istennek ,hogy Ő tegye boldoggá.Ne csak a Kezét keresd ,keresd az Ő Arcát is.Az igazi boldogsághoz vezető ajtó Isten jelenlétében található!
Ha az öröm teljességében akarsz élni,találnod kell okot a boldogságra
.Örülök tetteidnek, Örökkévaló,
kezed alkotásairól örvendezve énekelek!-Zsolt.92,5-

Az Egyetlen ,aki képes mindig minden alkalommal boldoggá tenni, az Jézus -és Ő is csak akkor ,ha mi megengedjük Neki.
Legyen örömteli napod:)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

...a maga vagyonából senki semmit nem mondott magáénak, hanem mindenük közös volt.

(Csel 4,32)

Az Úr Jézus azoknak, akik először Isten országát keresik, azt ígérte, hogy mindenek ráadásul megadatnak nékik. Az első keresztyének, különösen közülük is a legszegényebbek ezt csodálatosan megtapasztalhatták. Az első gyülekezet tagjai mindenüket összeadták. Mindenki annyit vehetett ebből el, amennyit a másik testvérre tekintő szeretete megengedett. Senki sem látott szükséget. A hit nem jelentette azt, hogy az első keresztyének nyalánkságokkal élhettek, sem azt, hogy az aranyat halomra gyűjthettek maguknak.

Isten azonban megajándékozta őket azzal, amije a legtöbb gazdagnak nincs meg: "örömmel és tiszta szívvel részesültek az eledelben".

Ezt éli át mindmáig minden igazán hívő szív.

A másik ajándék az emberek részéről való elismerés volt: "az egész nép előtt kedvességet találtak". Hány ember epekedik az emberektől való elismerés és dicséret után, és nem nyeri meg!

Ezek a keresztyének lemondtak minden dicsőségről, a megvetett Jézus oldalán álltak - s megnyerték, amiről lemondtak. A nép egyre inkább tisztelte őket. Az emberek a mindig legmesszebbmenőkig respektálják Jézus igazi követőit.

Végül megajándékozta Isten őket azzal, hogy számuk állandóan növekedett. "Az Úr pedig napról napra gyarapította az egyházat azokkal, akik üdvösséget nyertek."

Némelyek mennyit fáradoznak azon, hogy pártjuk növekedjék.

Az első keresztyének egyszerűen az Úrban bíztak, szerényen megmaradtak az Isten Igéje és az imádság mellett, és Isten gondoskodott arról, hogy naponként új tagok jöjjenek a gyülekezetbe.

Micsoda öröm volt az, amikor naponként láthatták Istennek ezt a munkáját! Micsoda gyönyörűség volt, amikor a rokonok, ismerősök csatlakoztak hozzájuk.

A valódi keresztyénségnek - Isten kegyelme által - vonzóereje van.

"Aki az igazságból való, az hallgat az Isten szavára." Az első keresztyénekről, akik hűségesen ragaszkodtak Hozzá, így gondoskodott Isten. Bárcsak mi is így ragaszkodnánk Hozzá, hogy "ráadásul" nekünk is hasonlókat adhatna!

 

Isten asztaláról-Varga László

  "Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is". 
(Máté 6,9b-10)

Első látásra úgy tűnik, mintha az imádságnak ez a része csak hízelgés lenne. Mintha olyan dolgokat kérnénk, melyekre nem nekünk, hanem Istennek van szüksége. Mélyebben kell pillantani e kérések értelmébe. Isten neve akkor szenteltetik meg, amikor gyermekei kifejezik örömüket. Amikor őszintén hálát adnak az Atyának a világ szépségéért, az életért, mindazért az örömért, aminek részesei lehetnek és amit másoknak adni tudnak. Nem is kellene egyebet kérni, elég lenne ez az egy mondat, ha átéljük minden áldását. A legfőbb vágyunk: jöjjön már el egy olyan világ, melyben nem a bűn, hanem egyedül Isten akarata uralkodik. Ő legyen az úr életünk, családunk, népünk, az egész világ felett. Valósuljon meg az Ő szeretetrendelése mennyei tökéletességében. Ha ennek még nincs itt az ideje, legyen a mi otthonunk úgy az Ő országának és akaratának otthona, mint egy követség területe idegen országban. Bármi történik kint a világban, a mi életünk maradjon meg az Ő hatalmában. Úgy segítsen meg, hogy képesek legyünk országát építeni, akaratát teljesíteni, hűséges gyermekeként élni át uralmát mind itt, mind majd az Ő mennyei országában. Maradt még valami kérnivalónk? Csak a mindennapi kérdéseinkre nézve. Azokat is mindig ebben a keretben fogalmazhatjuk meg.

Mennyei Édesatyám! Köszönöm, hogy nemcsak apró napi kérdésekben akarsz nekem segíteni. Emeld fel gondolataimat, vágyaimat a Te gondolataid magasságába! Hadd lássak túl mindennapi gondjaimon! Hadd kérjem, várjam és szolgáljam hatalmas, örök céljaidat! Köszönöm, hogy kellek neked, azért adtál életet nekem. Építs be engem is országod épületébe!Ha abban élek, nem érezhetem magam sem elhagyottnak, sem feleslegesnek. Jöjjön el végre a Te országod boldog uralma, s addig is a Te akaratod valósuljon meg magam, családom, egyházam, népem, minden benned bízó ember életében! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- ENGEDETLENSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 5,1-9

 

 

1 Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában! 2 A fáraó azonban ezt felelte: Kicsoda az az ÚR, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az URat, és nem bocsátom el Izráelt. 3 Erre ők ezt mondták: Találkoztunk a héberek Istenével. Hadd menjünk azért háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, az ÚRnak, azért, hogy ne verjen meg bennünket dögvésszel vagy fegyverrel. 4 De Egyiptom királya ezt mondta nekik: Mózes és Áron! Miért akarjátok elvonni a népet a munkától? Menjetek, folytassátok a kényszermunkát! 5 Már így is sok a mihaszna nép az országban - mondta a fáraó - és ti még abba akarjátok hagyatni ezekkel a munkát?! 6 Még aznap azt a parancsot adta a fáraó a nép sanyargatóinak és felügyelőinek, 7 hogy ne adjanak többé szalmát a népnek a vályogvetéshez úgy, mint eddig. Menjenek, és szedjenek maguknak szalmát. 8 De vessetek ki rájuk ugyanannyi vályogot, amennyit eddig kellett készíteniük! Ne engedjetek el belőle, mert lusták ezek, azért kiáltozzák: Menjünk áldozni Istenünknek! 9 Ha majd nehezebb lesz ezeknek az embereknek a munkája, és el lesznek vele foglalva, akkor nem törődnek hazug beszédekkel.

"Így szól az Úr, Izráel Istene: Bocsásd el népemet ... A fáraó azonban ezt felelte:.. Nem bocsátom el Izráelt."(2Móz 5,1-2)

Isten Igéjének lehet nem engedelmeskedni. Csak az emberek lehetnek iránta engedetlenek. A Nap, a Hold, a tenger és az állatok minden időben engednek Isten akaratának. Amikor Isten ezt mondja: "Kelj fel, legyen holdfogyatkozás, építsetek fészkeket, csendesedj el," - akkor a Nap, a Hold, a madarak és a tenger enged szavának és akaratának. Az emberek azonban mondhatnak nemet Istennek.

Félelmetes dolog nemet mondani Istennek. És ostobaság is. Szenvednünk kell amiatt, ha merészelünk nem engedelmeskedni a világmindenség Teremtője akaratának.

Az engedetlenségben az a legfélelmetesebb, hogy Isten egy olyan folyamattal bünteti meg, amelyet a Biblia megkeményedésnek nevez.

Isten ezt a folyamatot az egyiptomi fáraó személyében mutatja be. Megfigyelheti azonban az ember Istennek ezt a büntetését mindenütt maga körül, talán még a rokonai között is.

Egy kicsit hasonlít ez ahhoz, ami a szüleiktől elhanyagolt gyermekek életében történik. Soha nem tanulták meg azt, hogy mit jelent az "igen" és a "nem". Nem tudják, hogy mi az ami megengedett, és mi az ami tiltott. Soha nem ismerték meg tapasztalatból, hogy mi is az az erőteljes és szerető szó (és kéz!), amely megtanítja nekik, hogy a parancs az parancs. Ezért nem veszik komolyan a hatóságot, egészen addig, amíg a rendőrség meg nem követeli annak elismerését, hogy a nem nemet jelent. Ekkorra azonban már szinte lehetetlenné vált újra nevelni őket. Tapasztalt szakembereknek be kell gyakran vallaniuk, hogy az ilyen gyerekek többé már nem taníthatók. Megkeményedtek.

Azok az emberek, akik nem hajlandók engedelmeskedni Istennek, végül már nem tudnak engedelmeskedni, még ha akarnának is. Kezdetben nem akarnak hinni, a végén nem tudnak hinni. Ha nem keressük az Urat, "amíg megtalálható", eljön az idő, amikor többé már nem találhatjuk meg őt.

Csak Isten ismeri a megkeményedés folyamatát. Nem a mi dolgunk, hogy bárkire vonatkozóan is azt mondjuk, ez az ember már annyira megkeményedett, hogy túl van a bűnbánat és a megszabadulás lehetőségén. A Biblia azonban azt mondja nekünk, hogy van kapcsolat az engedetlenség és a büntetésül kapott "szívmegkeményedés" között. Ez a puszta tény arra kell hogy késztessen bennünket, hogy félelemmel, rettegéssel, sürgősen és azonnal engedelmeskedjünk az Úrnak.

Krisztus mindenek felett- TEDD MEG MAGAD!

"...foglyul ejtve minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak" (2Kor 10,5).

 

 

Eltökélt fegyelmezés Ez egy másik szempontja a szentség fáradhatatlanságának. Pál azt mondja: "foglyul ejtek minden okoskodást, hogy alárendeljem Krisztusnak". Mennyi keresztyén munkát végeznek ma fegyelmezetlenül, csak úgy ösztönszerű elhatározásból! Urunk életében minden terv fegyelmezetten alá volt rendelve Atyja akaratának. Soha nem tett semmit saját akarata ösztönzéséből, ami az Atya akaratától eltérő lett volna. "A Fiú semmit sem tehet magától, csak ha látja cselekedni az Atyát" (Jn 5,19). És mi? Ha csak egy lelki élményünk van is, hirtelen ösztönzésből támadt terveinket azonnal tettre váltjuk ahelyett, hogy foglyul ejtenénk és odáig fegyelmeznénk, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak. A mi korunkban túlságosan hangsúlyozzák a gyakorlati munkát és ezért azokat a szenteket, akik foglyul ejtik terveiket, kritizálják és azt mondják, hogy nem veszik komolyan Istent és a lelkeket. Az igazi komolyság az Isten iránti engedelmességben van; nem abban, hogy be nem tört emberi természetünk hajlamaival akarunk szolgálni neki. Elképzelhetetlen, de igaz, hogy vannak hívők, akik nem rendelik alá terveiket az Úrnak, hanem szolgálnak Istennek saját természetük szerint, ami még nem lett szellemivé eltökélt fegyelmezés által. Könnyen elfelejtjük, hogy az ember nemcsak megváltása miatt foglal állást Jézus Krisztus mellett, hanem azért köti le magát Jézus Krisztus álláspontjához, hogy helyesen lássa Istent, a világot, a bűnt és az ördögöt. Ez pedig azt jelenti, hogy fel kell ismernie, mekkora felelősséggel jár, hogy átformálódjék gondolkozásának megújulása által.

 

Isten műhelyében- A megtört lélek Isten kezében

"Sírva jönnek és imádkozva hozom őket; így vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton. "(Jeremiás 31, 9)

Az Úr a nyomorultakat jól vezeti és megtanítja őket az Ő útjára. Kik a nyomorultak? A megalázott, megtört lelkek. Az elbizakodott embereket nem lehet vezetni. Csak a belsőleg megalázott, összetört embereket vezetheti az Úr; azokat, akik így kiáltanak fel: "Megvertél engem és megverettettem, mint a tanulatlan tulok" (18. vers). Felismerik önfejűségüket, hogy olyanok, mint a féktelen fiatal állat. Amikor a külső és belső fenyítések megtörik az ember merev gondolkozását, fájdalommal ismeri fel engedetlen magatartását. Ugyanekkor meglátja Istenének végtelen türelmét és hosszútűrését is, és ekkor megerednek a könnyei. Ekkor kezdődik az igazi imádkozás is. Előzőleg saját magát imádja az ember. Most már nem vár semmit önmagától, hanem mindent az Úrtól. Szíve legmélyéről jön ekkor a kérő kiáltás: "Fogd két kezem kezedbe s vezess, Uram! Egy lépést sem tehetek tenélküled ..." Isten "vizek folyásaihoz" akar vezetni. Saját téves útjaink a pusztába visznek; kifáradunk, eltikkadunk bolyongásunkban. De az Úr vezetése alatt járva, nehéz útakon is felüdülünk és bőséges vigasztalást veszünk. Igen, Ő az, aki egyenetlen, göröngyös utakat is egyenessé, simává tesz, mert csak a saját önfejűségünk teszi nehézzé és göröngyössé útjainkat. Azt gondoljuk, hogy ennek mások az oka, ők szereznek annyi bosszúságot nekünk, meg a körülmények is nehezek, nyomasztóak, pedig mi vagyunk a bűnösök. Vagy hallod-e egyáltalán, hogy Jézus igazi követője így panaszkodik: "Ó, milyen nehéz utam van. Semmi sem sikerül, mindenütt csak akadályók vannak! Mintha minden összeesküdött volna ellenem"? - Nem, azok, akik Jézusnak átadták magukat, csak azzal dicsekesznek, hogy ó csodálatosan átviszi őket mindenen és úgy alakítja életútjukat, ahogy az az ő számukra helyes és jó. Nem csoda, hogy az önszeretet uralma alatt élő ember mindig panaszkodik. Azt gondolja, hogy másnak olyannak kellene lenni, mint ő szeretné és a körülményeknek is úgy kell alakulniok, amint ő eltervezte. Temészetünk engedetlensége kimeríthetetlen súrlódásokba, hányattatásokba, nehézségekbe vezeti az embert. Boldog az az ember, aki belsőleg összetörve, imádkozva jön és engedi, hogy a Megváltó kezénél fogva vezesse. Az Úr mindig talál utat, ott is, ahol mi már semmit sem remélünk. Ő biztosan célhoz vezet.

Isten ígéreteinek tárháza- Olykor helyénvaló a félelem

„Boldog ember, aki mindig istenfélő" (Péld 28,14).

Az Úr félelme minden igaz hit kezdete és alapja. Isten komoly félelme és tisztelete nélkül sohasem gyökerezhet meg bennünk a tiszta élet. Aki szellemében nem imádja Istent, az képtelen szentül élni.

Az boldog, aki szent istenfélelemmel mindig ügyel arra, hogy ne cselekedjék rosszat. A szent félelem meggondolja nemcsak a komolyabb döntéseket, hanem szinte minden mozdulatát. Aki így féli Istent, ügyel arra, nehogy tévedés áldozata legyen, nehogy elhanyagolja kötelességét, vagy bűnt kövessen el. Tart a rossz társaságtól, a feslett beszédtől, a ravasz életmódtól. Az ilyen félelem nem rontja meg az ember életét, sőt boldogságot ad. Boldogabb az éber őrszem, mint az, aki elaludt őrhelyén. Aki a gonoszt észreveszi és kikerüli, az boldogabb, mint aki nemtörődöm módon továbbmegy és tönkretszi saját magát.

Az istenfélelem kegyelmi ajándék, amely olyan úton vezeti az embert, amelyen semmiféle ellenség nem árthat neki. Aki fél a gonosznak még a látszatától is, azt szüntelenül megtisztítja Isten, és a Szent Szellem segítségével képessé teszi a kegyelem által nyert „ruháját" tisztán megőrizni ebben a bűnös világban. Salamon megpróbálta a világiasságot is és a szent félelmet is: az egyikben merő hiábavalóságot talált, a másikban a boldogságot. Ne kövessük őt a próbálkozásban, de hagyatkozzunk ítéletére!

KENNETH COPELAND : Isten működési módszere!

Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.– Zsidó 11: 3.

Isten szavakat használ a teremtéshez. A szavával teremtette a világot. Csak pillants bele az 1Mózes első fejezetébe, és számold meg, hányszor szerepel ott, hogy: „monda Isten”. „És monda Isten: Legyen világosság: és lett világosság… És monda Isten: Legyen mennyezet… És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre… És monda Isten: Hajtson a föld zsenge füvet…”

Isten nem tesz semmit másként, mint úgy, hogy kimondja. Ez az Ő működési módszere. És ha okos vagy, ezt a módszert alkalmazod. Isten szavait szólod, addig, amíg alakot öltenek és valóságba jönnek az életedben.

”Hát, Copeland testvér, én ezt próbáltam, de nem működött. Négyszer megvallottam, hogy az Ő sebeiben meggyógyultam, és nem történt semmi.”
Isten az Éden kertjében beszél először Jézus eljöveteléről. A 2Mózesben megint szól róla. Mózes negyedik és ötödik könyvében szintén. Ésaiás és a többi próféta könyvében is mondja nemegyszer. Az egész Ószövetségben újra és újra szól Jézus eljöveteléről.
Aztán János körülbelül négyezer évvel később született könyvében azt olvassuk: 
„Az Ige testté lett, és lakozék miközöttünk.”
Tehát ha már négyszer megvallottad, hogy meggyógyultál, és semmi nem történt, ne aggódj. 
Csak valld meg továbbra is! Talán úgy gondolod, hogy túl sok időbe telik, amíg valóságba jön, de garantálom, hogy nem fog négyezer évig tartani.
Akarsz Isten erejében működni? Akkor használd az Ő működési módszerét. Szóld az Ő szavait, és egy áldással teljes életet teremtenek neked!
Igei olvasmány: 1Mózes 1.

Napi áhítat-Engem azonban betölt az Úr lelke

Hét témája: Mikeás

Olvasmány: Mik 3

Isten Lelkének ereje kell ahhoz, hogy bátran feltárjuk és kimondjuk azokat a hibákat és bűnöket, amiket senki nem mer.

„ Ezt mondtam: Halljátok meg, Jákób elöljárói, Izráel házának vezetői! Nem tinektek kell-e ismerni a törvényt? Ti gyűlölitek a jót, és szeretitek a rosszat! Lenyúzzátok az emberekről a bőrt, és csontjaikról a húst. Ti megettétek népem húsát, lenyúztátok róluk a bőrt, csontjaikat összetörtétek és feldaraboltátok, mint a húst, amely fazékba vagy bográcsba kerül. Majd kiáltanak még az ÚRhoz, de ő nem válaszol nekik; elrejti majd akkor az arcát előlük, mert gonosz tetteket követtek el. Ezt mondja az ÚR azokról a prófétákról, akik félrevezetik népemet, akik békességet hirdetnek, ha van harapnivalójuk, de hadat indítanak az ellen, aki nem ad nekik enni: Olyan éjszaka száll rátok, amelyben nem lesz látomás, és olyan sötétség, amelyben nem lesz jövendölés. Leáldozik a próféták napja, nappal is sötétség borul majd rájuk. Szégyent vallanak a látnokok, pironkodnak a jósok, eltakarják arcukat mindnyájan, mert nem kapnak választ Istentől. Engem azonban betölt az ÚR lelke erővel, igazsággal és hatalommal, hogy megmondjam Jákóbnak, mi a bűne, és Izráelnek, hogy mi a vétke. Halljátok meg ezt, Jákób házának elöljárói, Izráel házának vezetői, akik utáljátok a törvényt, és minden igaz ügyet kiforgattok! Vérontással építitek a Siont, álnoksággal Jeruzsálemet! Elöljárói megvesztegetve bíráskodnak, papjai megkérik az árát a tanításnak, prófétái pénzért jósolnak, és még az ÚRra hivatkozva mondják: Közöttünk van az ÚR, nem érhet minket baj! Ezért miattatok felszántják a Siont, mint a mezőt, Jeruzsálem romhalmaz lesz, a templomhegy pedig erdős magaslat.”

Magyarázat

Isten kegyelmével lehet élni, és lehet visszaélni. Az igazságtalan embernek nem lehet kapcsolata az igazságos Istennel. Aki előnyösebb helyzetben van a másiknál, ne hivatkozzon arra, hogy pozíciója Istentől van, ha nem szolidáris a szegényekkel, hanem kihasználja őket. Elnézi-e Isten, ha valaki anyagi haszonszerzésre vagy kegyes hírnév építésére használja igéjét?
A próféták ezért fordultak szembe a papokkal is, akik az éppen aktuális hivatalos politika kultuszi kiszolgáltatóivá tették magukat. Néha megtévesztve, néha jól felfogott személyes érdekből egyes próféták is csatlakoztak ehhez az áramlathoz. Bekövetkezett az, hogy próféták harcoltak próféták ellen. Előállt az a különös helyzet, hogy Isten nevére hivatkozó emberek álltak szemben egymással, olyanokkal, akik szintén Isten nevére hivatkoztak. Hit állt szemben hittel. Az egyik komolyan veszi Istent. A másik csak ígéreteit.
Az Istentől való elszakadás lassú folyamat volt. Az istentisztelet üzemelt, az áldozatokat bemutatták, az ünnepeket megtartották. Formailag minden rendben volt. Csupán az Isten akarata szerinti életvitel hiányzott. Keservesek voltak azok a küzdelmek, amelyeket Izrael lelki őrállóinak ebben a helyzetben vállalniuk kellett. A bukás szinte be volt kódolva az ő szolgálatukba, idővel mégis jellé váltak. Méghozzá olyan jellé, mely nem önmagukra, hanem Istenre irányította a figyelmet.
Van-e az egyháznak ma még prófétai küldetése? Kritikai szava önmaga felé is, ha itt is fellazulnak az Isten által megszabott normák? Vagy éppen csak annyi a feladata, hogy liturgiáival, lelkes felvonulásaival elhárítani vélje a fenyegetően közeledő isteni ítéletet?

(Hegyi András)

Joel Osteen: Mai napon...

Mai napon magasabbra emelkedem, és sosem látott módon tapasztalom meg a győzelmet. :)

Isten sosem okoz csalódást a hozzá imádkozóknak. Hidd el, Isten kitágítja határaidat, új ötleteket ad, új lehetőségeket hoz. Olyan célokat valósítasz meg, olyan akadályokon jutsz túl, amiket sosem tartottál lehetségesnek. Istent megérinti könnyeink, de nem indítják meg. Isten együtt érez, amikor nehézségeink vannak, de nem hatja meg, ha csalódottak vagyunk. Az készteti Istent arra, hogy úgymond eljöjjön hozzánk, ha imádkozunk hozzá, ha hisszük, ha elvárjuk kegyét. Nem kell a templomba menni ahhoz, hogy imádkozz Istenhez. Az autód, a tusolód, a fotelod is lehet az imaházad. A kórterem, a börtöncella is lehet imádkozó hely. Bárhova is megyünk, bárhol is vagyunk, köszönjük meg Istennek, hogy tenyerén hord bennünket.
 /Joel Osteen/

REINHARD BONNKE

Az erő szemmel nem látható. Csak akkor válik láthatóvá, ha működésbe lép. A világbajnok sprinter lába nem vet szikrákat, és egyáltalán semmi nem jelzi, hogy ő egy különleges ember. Ugyanúgy él, mint bárki más, issza a kávéját, tévét néz, társaságba jár, stb. Felteszem, ugyanúgy érez, mint bárki más. De ha a versenyen a rajtvonalhoz áll, és végignéz az előtte levő pályán, hirtelen erő kezd működni benne. Alig várja, hogy a startpisztoly eldördüljön, és az erő felszabaduljon! Olyan sok keresztény akarja először érezni az erőt, imádkozik naphosszat erőért, és folyton vizsgálgatja magát, van-e már elég ereje. Úgy gondolják, akkor tesznek valamit, ha az erő majd készteti rá őket. Hétről hétre arra várnak, hogy egyszer csak annyira megtelnek erővel, hogy túlárad bennük, és majd akkor..., mindezt persze a karosszékükben ülve. De ez nem így működik. Ahhoz, hogy erőt tapasztalj meg, ki kell lépned. A futónak futnia kell, hogy demonstrálja, milyen erő feszül benne, és nekünk keresztényeknek is tennünk kell valamit Istenért ahhoz, hogy a Szent Szellem kenete megnyilvánuljon. Addig azonban átlagosnak fogjuk magunkat érezni, és az ördög is azt fogja mondani nekünk, hogy átlagosak vagyunk. Azonban Isten kenete mindig ott van, amikor szükség van rá. Akkor is, amikor egyszerűen csak az utcán beszélsz valakivel a hitedről, Isten ereje és kenete működésbe lép. Dávid felkent volt. Amikor elhajította a követ a parittyájával az óriás felé, Isten adta meg a szükséges „löketet” ahhoz, hogy a kő leterítse Góliátot. A kenet biztosítja, hogy bizonyságtételünk, vagy bármilyen más szolgálatunk erőteljes és hatásos legyen. Akár érzékeljük, akár nem, Isten velünk van. Fogadd el ezt hittel! REINHARD BONNKE

Isten csodálatos kegyelme- MEGERŐSÖDÉS A KEGYELEMBEN

''Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben'' (2Timóteushoz 2:1).

Pálnak a Timótheushoz írott szavaiban nagy jelentőségű lecke rejlik napjainkra nézve. Felszólítja, hogy legyen erős. De kiben? A saját bölcsességében? Nem, hanem ''Jézus Krisztus kegyelmében''. Krisztus követője nem támaszkodhat a saját erejére, és nem lehet biztos önmagában. Vallási törekvéseit sem hanyagolhatja el. Nem zárkózhat el a felelősség elől, és nem ülhet tétlenül Isten művében... Ha a keresztény érzi gyengeségét és alkalmatlanságát, de Istenbe veti a bizalmát, akkor megtapasztalja, hogy Krisztus kegyelme minden nehézségben elegendőnek bizonyul. Krisztus katonája sokféle kísértéssel találja szemben magát, amelyet vissza kell utasítania, és le kell győznie. Minél ádázabb a harc, a kegyelem annál nagyobb mértékben árad a szükségben levő hivőre... Az igazi keresztény jól tudja, mit jelent áthaladni a keserű próbákon és nehézségeken, mégis, egyre inkább gyarapodik kegyelemben az ellenség sikeres visszaverésének munkájában... A sötétség időnként körülfogja lelkét, de az igazi világosság szüntelenül ragyog rá, és az igazságosság Napjának fényes sugarai eloszlatják a vakhomályt...

Krisztus kegyelme képesíti őt arra, hogy hűségesen bizonyságot tegyen azokról a dolgokról, amelyeket Isten ihletett szolgájától hallott... Amikor így megosztja az igazságot másokkal, Krisztus gyermeke jobban megérti Isten bőséges gondoskodását és Krisztus kegyelmének elégséges voltát a harc, a fájdalom és a próba elhordozására. A megváltás titokzatos terve olyan kegyelmet biztosít, amely által az emberi eszköz tökéletlen munkája a közbenjáró Jézusunk nevében Istennél elfogadásra kerül. Az ember hatalma kicsiny, és legnagyobb erejével is csupán parányi munkát végezhet el... Isten azonban mindenható, és minden szükséges időben, ha őszintén keressük Őt, elküldi segítségét. Isten a szavát adta, hogy kegyelme elegendő lesz számunkra a legnagyobb szükség és a legmaróbb fájdalom idején is. Ha kegyelméért folyamodunk, Krisztus azonnali segítséget jelenthet a számunkra.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Elment

"Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét! "(Lk 15,12)

A példázatbeli kisebb fiú odaállt az apja elé, elkérte az örökség őt illető részét, és elment otthonról. Szabad akart lenni, s úgy gondolta, ez azt jelenti, hogy azt tehet majd, amit akar. Később látta csak, hogy az atyától függetlenül egy sötét erő rabságába került, és azt kellett tennie, amit az diktált neki.

Távozása során három elgondolkoztató megállapítást olvasunk: „Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét!" Mintha az apja már nem élne, az ő számára meghalt, nem számít. Nem kér, hanem követel. Úgy érzi, az neki jár. Így érezzük mi is sokszor. S még várni sem tudunk, azonnal kell minden, amire vágyunk.

Néhány nap múlva összeszedett mindent, és messze vidékre költözött. Egy keveset még várt, tehát gondolkodott. Nem az apja küldte el, ő döntött így. Nem Isten szakított velünk, mi hagytuk ott őt.

Sokak élete is abból áll, hogy összeszednek mindent, amit csak lehet. Közben ők maguk szétszóródnak, kapcsolataik fellazulnak. A sátán célja az, hogy szedjünk össze mindent, csak magunkat ne szedjük össze, el ne kezdjünk gondolkozni azon, hogy hova vezet ez. A fiú úti célja is bizonytalan, csak az a fontos, hogy minél messzebbre költözzön.

„...ott aztán eltékozolta vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott." Nem termelt, csak fogyasztott. Azt élte fel, amiért más dolgozott meg. De az apjától távol gazdálkodni sem tudott az apjától kapott értékekkel. Mint ahogyan mi sem tudunk a teremtett világ kincseivel. S még gondolkozni is elfelejtett: miért kellett mindent eltékozolnia? Nem lehetett volna egy idő után megállni?

Ez az a nagy szabadság, amit sok ember Isten nélkül elérni remél. Lejtő ez, amin csak külső erő állíthatja meg a zuhanót, ellenkező esetben elpusztul az alján.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   A templomőrség parancsnoka és a sadduceusok elfogták őket, és másnapig fogságba vetették.

   ( Csel 4,3)

 

Micsoda nehéz volt az első gyülekezet számára az apostolok letartóztatása! Krisztus országának terjedése nem bénul-e meg egészen ezzel? Az ellenkezője történt. A letartóztatás az apostoloknak drága alkalmat adott arra, hogy a legmagasabb hatóságok előtt bizonyságot tegyenek Jézusról. Ezáltal Jézus gyilkosai még egyszer az elé a döntés elé kerültek, hogy megmaradnak-e istentelenségükben, vagy nem.

Szent bátorsággal tett bizonyságot nekik Péter így: "Nincs senkiben másban üdvösség, mert nem adatott emberek között az ég alatt más név, amely által kellene megtartatnunk." A letartóztatás nélkül az apostolok szavakkal soha nem érhették volna el népük legfelső vezetőit.

Aztán a Sátánnak ez a támadása Jézus gyülekezete ellen a keresztyéneket új buzgóságra indította az imádkozásban (23. v.). Minden résztvevő így könyörgött: "Add meg a Te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék a Te Igédet, nyújtsd ki kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák is történjenek". S amíg imádkoztak, megmozdult a hely, ahol együtt voltak. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel és az Isten Igéjét bátorsággal hirdették.

Mindmáig így van ez: a kellemetlenségek imádkozásra indítanak bennünket; az imádság pedig új áldásokat hoz. S nemcsak a bizonyságtételhez való bátorság és az imádkozásban való buzgóság növekszik a nehézségekben, hanem ezáltal Isten erősíti az egymással való közösséget is. A második részben ezt olvassuk: "Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt" (44. v.).

Itt, a 4. részben pedig ezt az erősebb kifejezést találjuk: "A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt" (32. v.). Így szolgálta Isten ügyének előmenetelét az, ami először gonosz támadásnak látszott.

Igaz, amit Pál írt: "Azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van". Rm 8,28

Isten asztaláról-Varga László

Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben."1 (Máté 6,9a)

Sokszor elmondjuk ezt az imádságot, sokszor bizony csak gépiesen. Gondoljuk végig ajándékait! Jézus azzal, hogy imádkozni tanít, személyes kapcsolatba hoz Istennel. Beszélgetni csak személlyel lehet, az én és te viszonyában. Isten "valaki", akit megszólíthatok, aki felel. Aki nem tud így viszonyulni hozzá, akármilyen rendes ember különben, nincs Istene, ateista. Sok vallás van, mely számára Isten hatalmas úr, idegen, akitől félni, akit folyton engesztelgetni kell. Jézus örömüzenete: A mindenható Isten a mi Atyánk. Más nyelven mondva: Édesapánk. Gyermeki bizalommal fordulhatunk hozzá. De sohasem egyedül. Mindig, minden kérésben tudnom kell, hogy nemcsak az enyém, hanem ugyanúgy a többieké, a közösségé, sőt az ellenségeimé is. Aki ezt nem tartja számon, nem a mi Atyánkhoz imádkozik. Ez az első mondat már kitárja gondolkozásunk horizontját: Isten nemcsak az anyagvilág ura. Létezik egy másik világ, mely ugyanolyan valóság, mint ez, amelyben élünk. Sokkal közelebb van hozzánk, mint egy távoli földi ország, mert mindenütt jelen van, itt is, amikor imádkozom. Azért szólíthatom meg Istent, mert itt van velem, mennyei közelségben. Most is szóba áll velem.

Mennyei Atyánk, Édesapánk, soha nem tudjuk méltóképpen megköszönni, hogy Apánknak szólíthatunk. Olyan idegenségben élek, olyan kevés embert szólíthatok meg bizalommal, olyan nagy szükségem van arra, hogy Te szóba állj velem. Kérlek, hallgass meg, amikor eléd hozom panaszaimat, melyeket senki másnak nem tudnék elmondani. Kéréseimet, melyeket senki más nem tudna teljesíteni. Hálámat, mikor lelkem megtelik örömmel, mikor ajándékaid széppé teszik életemet. Köszönöm, hogy vagy. Köszönöm, hogy itt vagy és hallod, amit talán csak végiggondolok. Hallgass meg engem, kérlek, többi gyermekeddel együtt, és maradj mindig velem! Ámen.