A Végső Reformáció

"Láthatjuk, hogy az egyház az ApCsel.-ben, egy élő szervezet volt.

A hívők közössége volt, akiket a Szent Szellem vezetett.
Az egyház egy mozgalom volt, egy taníványi mozgalom.
Amikor a kereszténység eljutott Görögországba, filozófiává vált. 

Olaszországban intézmény lett belőle.
Európában pedig kultúra...
Amerikában üzlet...Ha egy "testből" üzletet csinálsz, az nem prostitúció? Ez az, amit az egyházzal tettünk. Prostituáltuk Krisztus Egyházát, Krisztus Testét. 

Emiatt van szükségünk megújulásra. Ideje, hogy visszatérjünk ahhoz, amit az ApCsel-ben olvasunk. Isten most visszavisz minket a kezdetekhez. 

Ez lesz a Végső Reformáció.

Tudom, hogy Isten most azt akarja, hogy valami új dolog történjen. Én is tudom, hogy szükség van erre a reformációra. Annak ellenére, hogy teljesen meg vagyok győződve ezekről a dolgokról, mégis nagy félelemmel és rettegéssel írom ezt, mert tudom, hogy ezt nem könnyű elfogadni.

Mindenki örül a Luther Márton által végrehajtott reformációnak. Elfelejtkezünk azonban sok dologról. Elfelejtkezünk azonban arról, hogy az milyen nagy ellenállást váltott ki, aminek eredménye Luther könyveinek elégetése volt és azzal vádolták őt, hogy a gonosz felbérelt követe, hogy Isten egyháza ellen harcoljon. Elfelejtjük, hogy az a reformáció véres háborúkhoz vezetett, amikben férfiak, asszonyok és gyermekek ezrei haltak meg. Elfelejtjük, hogy az egyház akkoriban nem akarta a reformációt és mindent megtett, hogy harcoljon ellene. Most azt gondolhatjátok: Igen, de az a Katolikus Egyház volt. Ma azonban más egyházi felekezetek fogják megpróbálni, hogy harcoljanak Isten akarta ellen. Miért gondoljuk, hogy az másként lesz napjainkban?

Nem azt mondom, hogy mi is halottak ezreit fogjuk látni, de miért gondolnánk azt, hogy minden mosolyogva – szakadások és Isten ellenes munkával és az egyház lerombolásával való vádlás nélkül – történik mindez? Az igazság az, hogy szükség van rá, hogy meglássuk ezt a reformációt és az nem fog mosolyogva megtörténni! Az egyház lerombolásával és megtévesztéssel fognak vádolni és veszélyes elemeknek fognak tartani bennünket, akiktől meg kell védeni a hívőket.

Miért fordult az egyház Luther Márton ellen? Azért történt, mert amit képviselt az ellentétben állt Isten Igéjével? Nem, az ok az nem volt. Nem az volt a kérdés, hogy mit mond a Biblia az egyházról, hanem valami teljesen más. Luther Márton tanítása szembeszállt egy rendszerrel, ami a pénzen, a hatalmon és az uralkodáson alapult. Mondhatjuk, hogy ez aktuális ma is. Az emberek ma is ellene fognak állni annak, és nem azért, mert a reformáció ellentétes lenne a Bibliával, hanem azért mert le fogja rombolni azt a rendszert, amit emberek építettek fel. Pénz, hatalom és uralkodás mai is ugyanúgy komoly dolgok az egyházban.

Ez nem azért van így, mert a pásztorok nem akarják Istent szolgálni és nem akarnak jó dolgokat tenni. Ez leginkább annak a ténynek köszönhető, hogy vagy nem látják, vagy túl sokat veszítenek, ami túl nehézzé teszi számukra, hogy ebbe az irányba menjenek. Ezért amikor azt látják, hogy mások az ő rendszerüket megtámadják, harcolni fognak, nehogy elveszítsék a gyülekezeti tagjaikat – és velük együtt a pénzt, ami szükséges a rendszer működéséhez.

Jézus szenvedélyesen rajong Isten egyházáért a földön. Ugyanez a szenvedély fűt minket is ma? Jézus azt mondta, hogy meg kell fizetni az árát, ha követni akarjuk Őt. Készek vagyunk megfizetni ezt az árat? Ez szakadásokat fog okozni és néhány keresztyén harcolni fog ellene, mert valami olyannak tűnik, mintha az egyházat rombolnák. 
A magam nevében tisztességesen megmondhatom, hogy egyáltalán nem szándékom Isten egyházának lerombolása. Szeretem az egyházat és ezért meg akarom menteni azt. 
Szeretem Isten embereit és szeretem Istent – és ez az oka, hogy miért teszem azt, amit teszek. 
Az egyetlen különbség, hogy az én látásom arról, hogy mi Isten gyülekezete, más, mint amit sokan gondolnak."

Videó összesítő: https://www.youtube.com/user/DanishEvangelist

Forrás: Torben Sondergaard: A Végső Reformáció

MAI IGE - Bob Gass írásaiból

A szeretet ereje

„Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.”

 (1János 4:16)

 

 

Amikor Dr. E. Stanley Jones a szeretetről prédikált Indiában, a helyi gyülekezet vezetője elmondta neki, hogy egy laikus gyülekezeti tag, akit ő szeretett és támogatott, most zavart kelt, és miatta szakadás fenyegeti a gyülekezetet. Az elkeseredett lelkész Dr. Jonestól kérdezte, mit tegyen, mert ebben az esetben úgy tűnik, a szeretet nem működik. „Növelje az adagot!” – felelte Jones.

Énközpontú természetünk elhitette velünk, hogy a boldogság abból ered, ha megkapjuk, amit akarunk, és minden szükségünk be van töltve. Ám ha megkapjuk is a jobb állást, nagyobb házat, vagy hírnevet, mégis üresnek érezzük magunkat, mert ezek a dolgok nem hoznak tartós boldogságot és beteljesedést. Igazából csak felgerjesztik az étvágyunkat még többre – és így tovább és így tovább. Peter Gillquist mondta: „Minden alkalommal, amikor esélyünk van valamilyen kézzelfogható módon megélni Isten szeretetét mások felé, öröm-ciklusunk újra meg újra beteljesedik.”

Legszebben talán Assisi Szent Ferenc fogalmazta meg ezt híres imájában: „Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet uralkodik; megbocsátást oda, ahol megbántanak; hitet oda, ahol kételyek vannak; reményt oda, ahol kétségbeesés kínoz; fényt oda, ahol sötétség van; örömöt oda, ahol szomorúság lakik. Ó, Isteni Mesterem, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni, minthogy vigaszra várjak, inkább én törekedjem megértésre, minthogy megértést óhajtsak, inkább én szeressek, minthogy szeretetet igényeljek.

Mert amikor adunk, akkor kapunk; ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot; és ha meghalunk, azzal ébredünk az örök életre.”

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

...Barnabás, ami lefordítva azt jelenti: Vigasztalás fia... (Csel 4,36)

 

 

Micsoda drága név, amit az apostolok Józsefnek, a ciprusi lévitának adtak: "Vigasztalás fia". Három okból is illett ez a név erre az emberre. Először is azért, mert ez az ember Jézusban, az ő Üdvözítőjében életére és halálára nézve az igazi vigasztalást megtalálta.

Mennyi ember keresi a vigasztalást ezer egyébben. Az olvasztott aranynak mondják: "én bizodalmam" (Jób 31,24). Úgy vélik, egy tál lencsében meglelik örömüket (lMóz 25,29-34). De soha nem találják meg azt, amit a Vigasztalás fia megtalált.

Aki nem várja Simeonnal Izrael vigasztalását, aki nem szól így Aszáffal: "Bizony, jó Izraelhez az Isten" (Zsolt 73,1), aki nem érti meg Ezékiással, hogy a nagy keserűség is lehet áldásul, mert Isten szeretettel vonja ki lelkét a pusztulásból és háta mögé veti bűneit, az nem a Vigasztalás fia.

Mi mindnyájan a Golgotán kaphatunk Barnabás-nevet! A "Vigasztalás fia" név azért is jól illett erre az emberre, mert vagyonát arra használta, hogy másoknak vigasztalást szerezzen. Barnabásnak volt egy darab földje, azt eladta, és az árát az apostolokhoz vitte, hogy ezzel a pénzzel is enyhítsék a vagyontalanok szükségét. Áldott vigasztalók azok, akik bőkezűségükkel mások könnyeit letörlik! A mennyei Atya megfizet nekik gazdagon.

Végül Barnabás azért is a vigasztalás fia volt, mert a Krisztusban való igazi vigasztalás üzenetét továbbadta. Ő volt az, aki Pállal együtt munkálkodott az evangélium hirdetésében, aki az apostolok tanácskozásának határozatát elvitte a tévtanítások által megzavart gyülekezeteknek, vigasztalást nyújtva mind egyeseknek, mind a gyülekezeteknek. Milyen jótétemény az ilyen emberek szolgálata!

Ezek valóban a vigasztalás fiai, akik után sóvárog a világ.

Isten asztaláról-Varga László

"És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól" (Máté 6,12-13)

 

A Miatyánk előbbi kéréseiben minden benne van, amire bármely embernek szüksége lehet. Most már csak az a fontos, hogy mi magunk ne tegyük tönkre Isten gondoskodását. Isten nem azért adja ajándékait, hogy azokat akarata ellenére, vagy éppen egymás ellen használjuk. Azért kell, hogy megbocsássa, ami rosszat eddig tettünk, hogy szabad lélekkel élhessünk ajándékaival, és képesek legyünk azokat továbbadni embertársainknak. De mit ér az, ha Isten megbocsát nekünk, és bocsánatának gyümölcseit egymás ellen fordítjuk? Ha ő mindenestől eltörli bűnös múltunkat, nekünk is el kell felejtenünk mindazt, ami minket bánt. Csak így kezdhetünk új életet az Ő kegyelmében. Sajnos, mindig fennáll annak a veszélye, hogy a holnapi kísértéseink közt megint nem lesz erőnk helytállni. Azért kell kérjük megbocsátó Istenünket már előre, hogy vigyázzon ránk, adjon erőt, hogy képesek legyünk ellenállni. És ha megbocsátottunk múltbeli vétkezőinknek, akkor imádkozhatunk azért, hogy a mások gonoszságától is védjen meg hatalma. Múlt és jövő nyomorúságai közt naponta kell kérnünk, legyen velünk és őrizze meg számunkra áldott ajándékait.

Atyánk, védj meg minket saját gonoszságunktól! Hiába adod ajándékaidat, ha mi egymás ellen fordítjuk azokat. Én is gyenge vagyok a jóban. Annyi bűn, annyi hanyagság terhel, sem a múltban, sem a jövőben nem voltam és nem leszek képes arra, hogy törvényedet kellőképpen be tudjam tartani. Ha gyermekeddé fogadtál, tarts meg ebben a kegyelemben! Bocsásd meg, amit eddig tettem vagy mulasztottam, és adj erőt, hogy ezután kevesebbet vétkezzek! Tégy képessé arra, hogy én is el tudjam felejteni mindazt, amivel mások megbántottak, és őrizz meg az engem fenyegető gonoszságoktól, hogy az is kevesebb legyen, amit nekem kell megbocsátanom. Ámen.

 

Mindennap az Ige fényében- A SANYARGATÁS FOKOZÓDIK

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 5,15-6,1

 

 

15 Akkor bementek Izráel fiainak felügyelői a fáraóhoz, és így panaszkodtak: Miért bánsz így szolgáiddal? 16 Szalmát nem adnak szolgáidnak, és mégis azt parancsolják, hogy csináljunk vályogot. Sőt még verik is szolgáidat. Így néped ellen vétkezel. 17 De ő így felelt: Lusták vagytok, lusták! Ezért mondjátok: El akarunk menni áldozni az ÚRnak. 18 Menjetek csak, és dolgozzatok! Szalmát nem adnak nektek, de a kiszabott vályogot be kell adnotok! 19 Izráel fiainak felügyelői látták, hogy bajban vannak, mivel ezt mondták: A napi vályogmennyiségből nem szabad engedni! 20 Ezért amikor a fáraótól kijövet találkoztak Mózessel és Áronnal, akik ott álltak rájuk várakozva, 21 ezt mondták nekik: Nézzen rátok az ÚR, és ítéljen meg benneteket, mivel gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket! 22 Ekkor Mózes az ÚRhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért engeded, hogy rosszul bánjanak ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?! 23 Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, rosszabb a sora ennek a népnek, te pedig semmit sem tettél néped megszabadításáért. 1 Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Majd meglátod, mit cselekszem a fáraóval, mert erős kéz kényszeríti arra, hogy elbocsássa, erős kéz kényszeríti arra, hogy elűzze őket országából.

"Gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket." (2Móz 5,21)

Amikor Isten végre meglátogatta népét, a hűséges Mózes elmondta az isteni üzenetet a fáraónak: "Így szól az Úr: bocsásd el népemet!" Ez volt a szuverén Isten szava, Isten népe elnyomójának címezve, vakmerőn.

De a fáraó is kiadta saját parancsát. Szolgái ezt mondták Izráelnek: "Így szól a fáraó: Nem adok nektek szalmát ... De munkátokból semmit sem engedek el" (5,10 ill. 11). Ugyanannyi munkát kellett elvégezniük, és saját maguknak kellett összegyűjteniük azt, amire szükségük volt.

Miután Isten követe kimondta a maga "Így szól az Úr" mondatát, ugyanilyen ünnepélyességgel jelentetik be az ellenintézkedés: "Így szól a fáraó (1. és 10.v.).

Isten szava felszabadít. Mégis, alighogy felhangzik merészen ez az isteni szó, megsokasodnak a problémák. És mivel az igahirdetés eredményeként baj támad, az emberek mindig hajlandók azt mondani igehirdetőiknek: "Ne vedd olyan komolyan. Csak nehézség származik belőle. Magad alatt vágod a fát."

Midőn Isten népe, akikre Isten rábízta az ő szabadító üzenetét, mint egész, merészen elkezdi szólni az igét, az ellenség támadásba lendül, és a terhek súlyosabbak lesznek. Ha mi mindnyájan bátorságot tanúsítunk is az ige hirdetésében, és minden időben és minden helyen az ige szerint élünk is, azért még nem szabad azt várnunk, hogy azonnal új tagok tódulnak az egyházba. Mindenekelőtt arra kell elkészülnünk, hogy szembenézzünk a következményekkel, nem félve az emberektől vagy attól, amit ők velünk tehetnek.

Épp ez az üzenet a tűz, amelynek lángra lobbantására Krisztus a földre jött. "Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem, mondom nektek, hanem inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlanak, három kettővel, és kettő hárommal hasonlik meg." (Lk 12,51-52)

Isten Igéjének a hirdetése csak fokozza a sanyargatást. De "amikor ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltásotok ideje" (Lk 21,28)

 

Krisztus mindenek felett-A TANÍTVÁNY FEGYVERZETE

"Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát" (Jn 13,14).

 

Szolgálj, amikor csak lehet! Minden adódó alkalommal szolgálni nem azt jelenti, hogy mi válogatjuk meg az alkalmakat, hanem hogy az Övé legyünk bármilyen környezetben, ahova állított. Közvetlen környezetünkben jelentkező jellemvonásaink mutatják meg, milyenek leszünk más környezetben. Azok a dolgok, amiket Jézus tett, a legalantasabb és leghétköznapibb dolgok voltak. Ez arra mutat, hogy szükségem van Isten teljes erejére ahhoz, hogy a legegyszerűbb munkát úgy végezhessem el, mint Ő. Úgy használom-e a törülközőt, mint Ő? Törülközők, mosdótálak és saruk az élet közönséges, piszkos dolgai, bármi másnál hamarabb nyilvánvalóvá teszik, milyen fából vagyunk faragva. A Mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz, hogy legközepesebb kötelességünket úgy végezzük, amint végeznünk kellene. "Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek" (15). Figyeld meg, milyen fajta emberekkel vesz körül Isten és megalázkodva ismered fel, hogy ezen az úton mutatja meg neked, hogy te milyen fajta ember vagy az Ő szemében. "Most mutasd be ennek az embernek pontosan ugyanazt, amire én rávezettelek!" - mondja az Úr. Te pedig ezt mondod: "Ó, én mindezt megteszem, mihelyt kimegyek az idegen munkamezőre." Éppígy azt is mondhatnád, hogy a puskaport majd a lövészárokban elkészíted; mire megtennéd, megölnek. El kell mennünk Istennel a "második mérföldig is". Sokan már az első tíz lépésnél kimerülünk, mert Isten arra kényszerít, hogy olyan úton menjünk, amit nem látunk, és így szólunk: "Várok, míg a nagy válság közelebb jön." Ha nem vagyunk állhatatosak kicsiny útjainkon, a nagy válságban sem tudunk megállni.

Isten műhelyében-Az ember maga okozza vesztét

"Bizony igazak az Úrnak útjai és az igazak járnak azokon, az istentelenek pedig elesnek rajtuk. " (Hóseás 14, 10) 

 

 

Hóseás próféta eme utolsó szavai mélyértelműek és messzehatók. Isten útjai egyenesen vezetnek, kerülők és elhajlások nélkül visznek a nagy cél felé. Ez pedig Isten dicsőítése és a mi üdvösségünk. Ha ezek az utak mégis görbének és ferdének látszanak, ez a mi balgaságunk következménye. Isten útjai sokszor tövisesek és göröngyösek. Néha a halál árnyékának völgyén vezetnek át (Zsolt 23, 4), de mindig helyesek. Isten őszintén jót akar teremtményeinek. Sajnos sokan félreismerik és hátat fordítanak neki. Isten egyszerűen nem cselekedhet a bűnös ember dőre vágyai szerint. Ő nem igazodik a mi bűnös gondolkozásunkhoz. Nekünk kell őhozzá alkalmazkodnunk, az Ő útjára térnünk.

Az igazak, akik Isten útaihoz igazodnak, azokon is járnak. Mindenben egyetértenek Istenükkel. Szeretik az igazságot akkor is, ha fájdalmas, ragaszkodnak a jóhoz, mégha az nyomorúságot és veszteséget is jelent nekik. Ha másokat látszólag könnyebb úton vezet Isten, nem éreznek magukban irigységet. Meghajolnak az Ő akarata előtt és készségesen alárendelik magukat. Nem akarnak okosabbak lenni Istennél. Ha látszólag kerülő utakon vezeti őket, tudják, ez azért van, mert nincs rövidebb út. Bárcsak több ember lenne bölcs, hogy megértenék Istent és tudnák, hogy az Ő útjai mindig helyesek.

Azok, akik áthágják parancsait, akik jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot, elesnek az Úr útjain. Nem akarnak meghajolni, megalázkodni, ezért beleütköznek Isten vezetésébe, ami által meg akarja őket alázni, megtérésre szeretné őket segíteni. Különösen azon az úton botránkoznak meg, amit Isten az emberiség megmentésére szerzett. A golgotai kereszt botránkozás és bolondság nekik. A kötelesség emberei, akik kifogástalan magatartásukkal dicsekednek, alapjában véve pedig áthágják Isten szent parancsait, önigazságuk miatt megbotránkoznak azon, hogy ők erényeik és jó cselekedeteik mellett halálra méltó bűnösök. Ezt büszkeségük el nem hordozhatja. A világ szerint boldog emberek gyűlölik, kigúnyolják a keresztet, mert az halálos ítéletet mond a világiasság felett, pedig nekik a világ jelenti a mennyet. De mindazoknak, akik az igazság és Isten után vágyakoznak, az Ő ereje és bölcsessége a kereszt.

Isten ígéreteinek tárháza- A szenvedés erős hitet nevel

Spurgeon-

"Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz" (JSir 3,27) 
 Ebben a versben is ígéret van. Jó volt, ma is jó és ezután is jó lesz nekem, ha igát kell viselnem.

Fiatal koromban sokszor nehéz volt számomra a lelkiismeret terhét viselni, azóta ezt már lelket gazdagító tehernek tekintem. Vajon szeretném-e ennyire az evangéliumot, ha keserű tapasztalataim nem tanítottak volna meg arra, mennyire rá vagyok szorulva a kegyelemből való megigazulásra. "Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt mondta: Bizony fájdalommal szültem őt!" (1Krón 4,9) - akik sok szenvedés közepette születnek újjá, azokból erős hívőket alakít Isten határtalan kegyelme. A feddés, a megrovás kellemetlen dolog, de előkészíti az embert a későbbi elismerésekre. Aki nem szenvedte el a megaláztatás vesszejét, abból soha nem lesz jó vezető. Akik küzdelem nélkül emelkednek magasra, rendszerint elbuknak. Nyilván senki nem áhítja a szomorúság, a kiábrándulás vagy a nehéz munka igáját. Ha azonban az Úr már ifjúságunkban reánk teszi azt, olyan jellemmé fejlődhetünk, amely Istent dicsőíti, és áldás a gyülekezet számára. Jöjj én lelkem, hajtsd meg kemény nyakadat és vedd fel keresztedet! Jót tett ez neked ifjúságodban, most sem fog ártani. Hordozd vidáman az Úr Jézusért!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Visszament

"És útra kelve el is ment az apjához. "(Lk 15,20)

Meddig tart a lejtő? Addig, amíg valaki rádöbben arra, hogy ha továbbcsúszik lefelé, elpusztul. A tékozló fiú a disznói között korgó gyomorral ezt ismerte fel: ha itt maradok, éhen halok.

„Ekkor magába szállt" - ezt így is lehet fordítani: magához tért. Egy szédült állapotból végre ráébredt a valóságra. Eszébe jut az otthon, az apja, s arra gondol: mi lenne, ha hazamenne. Már keresi is a szavakat, amelyeket az apjának mondana.
Nagy eredmény, ha valaki eljut idáig. Ha végre gondolkozik, a valóság talaján áll, és józanul felméri helyzetét. A Biblia ezt felébredésnek nevezi. De ha itt elakad, még elpusztul. Ezeket a gondolatokat tettnek kell követnie, a fiúnak valóban haza kell mennie.
Ez a lépés, amire mai igénk utal, elmarad sok jó szándékú, Istent kereső ember életében. Márpedig ha a lelki felébredést nem követi valóságos megtérés, visszatérés az Atyához, akkor a vágyak elhalnak, minden szép gondolat emlékké válik, s az illető csak a pokolban ébred rá arra, hogy Istentől most már véglegesen elszakadt, és ezen akkor már nem lehet segíteni.
Ez a fiú felismerte, hogy ha ott marad, meghal. S eldöntötte: nem akar meghalni. Élni viszont csak otthon lehet. Akkor felkel és hazamegy, mégpedig most mindjárt. Nem találgatja, hogy ki mit szól hozzá, nem tartja vissza az sem, hogy mi lesz a disznókkal, indul az apjához.
A bűnnel csak ilyen radikálisan lehet szakítani. Jézust nem lehet félig követni, mint ahogyan a Balatonból sem lehet egy fuldoklót félig kimenteni. És elméletben nem lehet senki keresztény. A megtérés: elfordulás a bűneinktől, és odafordulás Istenhez. Tettekben kivitelezve.

Isten csodálatos kegyelme- HATÁRTALAN ERŐ

 ''Isten az én erős kőváram, aki vezérli az igaznak útját'' (2Sámuel 22:33)

Csupán sekélyes elképzelésünk van arról, hogy milyen erősek lehetnénk, ha összeköttetésben állnánk az erő forrásával. Újból és újból bűnbe esünk, és azt hisszük, hogy ennek mindig így kell lennie. Annyira ragaszkodunk gyengeségünkhöz, mintha büszkék lehetnénk rá. Krisztus azt mondja, hogy orcánkat olyanná kell tennünk, mint a kova, ha győzni akarunk. Krisztus a saját testében hordozta bűnünket a kereszten. A tőle nyert erővel ellenállhatunk a világ, a test és az ördög kívánságának. Ezért hát ne a gyengeségünkről és alkalmatlanságunkról beszéljünk, hanem Krisztusról és az Ő erejéről! Amikor Sátán erejéről beszélünk, az ellenség még nagyobb erővel tör ránk. Ha viszont a fenséges Isten hatalmáról ejtünk szót, az ellenség visszahőköl. Ha közeledünk Istenhez, Ő is közeledik hozzánk. Az örök Isten Igéje az útmutatónk. A Szentírás bölccsé tesz minket az üdvösségre. Legyen az Ige mindenkor ajkunkon és szívünkben. ''Meg van írva!'' Ez legyen az erősségünk.

Akik Isten szavának tanácsát keresik, azok megismerik az emberi szív gyengeségét, és ezzel szemben Isten kegyelmének arra való hatalmát, hogy lecsendesítsen bennünk minden megszenteletlen és tisztátalan vágyat. Szívük mindig imádsággal van tele, és a szent angyalok oltalma veszi őket körül. Amikor az ellenség áradatként tör be, Isten Lelke zászlót bont felettük ellene. Szívük kiegyensúlyozott, mert az igazság csodálatos és fenséges befolyása uralkodik a lelkükben. Jobban kellene ismernünk Bibliánkat! Sok kísértés ajtaját bezárhatnánk, ha rászánnánk magunkat egyes igeszakaszok megtanulására. Álljuk el Sátán kísértéseinek útját az ''így szól az Úr'' elvének gyakorlásával. Lesznek még hitet és bátorságot próbáló nehézségeink, de ha Jézus Krisztus ingyen adott kegyelme által legyőzzük azokat, megerősödünk általuk. Ehhez viszont hinnünk kell. Ragadjuk meg az ígéreteket minden kételkedés nélkül. Mondd a megkísértett embernek, hogy ne a körülményeket és saját gyengeségét nézze, és a kísértés hatalmát, hanem Isten Igéjének erejét! Ez az erő a mienk.

Ellen White -
 

Napi áhítat-Nem emberben reménykedünk

Hét témája: Mikeás

Olvasmány: Mik 5

Nincs hatásosabb gyógyszer az emberfélelemre, mint az istenfélelem – mondta Spurgeon. Hogy ez mennyire igaz!

„Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba. Csak annyi időre szolgáltatja ki őket, amíg a szülő asszony szül, de megmaradó honfitársai hazatérnek Izráel fiaival együtt. A nyáj elé áll, és legelteti az ÚR hatalmával, az ÚRisten fenséges nevével. Akkor nyugodtan élnek, mert hatalma kiterjed a föld határáig. Ez lesz a békesség! Ha Asszíria országunkra támad, és behatol palotáinkba, hét pásztort állítunk szembe vele és nyolc főrangú embert. Ezek fegyverrel verik le Asszíriát, kivont karddal Nimród országát. Megment, ha Asszíria országunkra támad, és behatol területünkre. Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az ÚRtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik. Olyan lesz Jákób maradéka a nemzetek között, a többi nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai közt, mint az oroszlánkölyök a juhnyájak közt: amerre jár, tipor és tép menthetetlenül. Kezed ellenfeleidre nehezedik, minden ellenségedet kiirtod. Azon a napon - így szól az ÚR - kiirtom lovaidat, és elpusztítom a harci kocsikat. Kiirtom országod városait, és lerombolom minden erődödet. Kiirtom varázsszereidet a kezedből, nem lesznek többé jelmagyarázóid. Kiirtom bálványszobraidat és szent oszlopaidat az országból. Nem borulsz le többé kezed csinálmánya előtt. Kiszaggatom szent fáidat, és elpusztítom városaidat. Az engedetlen népeken pedig lángoló haraggal állok majd bosszút!”

Magyarázat

Melyik program kívánatos nekünk? A mennyből küldött és Betlehemben született Jézusé, vagy az éppen aktuális hatalomé? Krisztus küldetésének nem járulékos része a kereszt, hanem a lényege (Lk 14,27). A kortárs Augustus már húszéves korában egy hadsereget gyilkoltatott le a Római Birodalom egysége érdekében. Az ő útja a kapitóliumba vezetett, Krisztusé a Golgotára.
Hogy milyen törékeny az emberi civilizáció, azt éppen jelen világunk leghatalmasabb és legnagyobb katonai erővel rendelkező birodalma ikertornyainak összeomlása mutatta meg 2001. szeptember 11-én. Pedig ezek a tornyok az erődemonstráció látható jelei voltak. A szegény népek által is vágyott jólét szimbólumai egy olyan világban, ahol az ember által elérhető maximum minden vonatkozásban egy jobb élet reményével nem csupán kecsegtet, hanem annak valósága már kézzelfogható volt. Íme az ember! Lásd, hogy mire képes!
De végük is kié a hatalom? Az emberé vagy Istené? Ki az, aki kimondja a már most is érvényes, és egykor pedig majd az utolsó szót? Az ember? Vagy az Isten? Isten uralma azonban még ha erős is – mert pajzs és páncél az ő hűsége –, de egyben gyengéd is, hiszen tollaival fedez be (Zsolt 28,7; 36,8). Ha benne reménykedünk, attól válik az életünk biztonságossá, a gerincünk szilárddá, a szívünk másokat szeretővé.
Az itt elénk rajzolt kép: olyan lesz Izrael, mint az Úrtól jövő harmat – azért gyönyörű, mert üde. Kereszténységünk, miközben szilárd alapokkal, Isten változatlan ígéreteivel rendelkezik, csak a vele való eleven kapcsolat által maradhat üde. Mert ekkor már nem az ember számít, hanem ő, az élet Ura.

(Hegyi András)

Reggeli dicséret-Egy új sorrend

„Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!”

Máté evangéliuma 16:24

Ma emlékezem. Ma és minden nap Rád, akinek olyan természetes volt ez az ige, pedig nagyon sokáig nem voltál beszélő viszonyban Istennel. Ma újból eszembe jutnak a régi képek, egy-egy gyermekkori keserédes emlekfoszlány, amiket egyszer majd továbbadok én is az utódomnak. 

Számomra Te voltál, Te vagy a legmeghatározóbb emberi példája annak, mit is jelent megtagadni önmagadat. Mert nem úgy tetted, hogy közben úton útfélen panaszkodtál mindenkinek, aki csak szembe jött veled, hogy milyen sanyarú is az élet. Nem játszottad a mártírt, mert nem tartottad magad annak. Szeretetből tetted, amit tettél, és tudom, hogyha újrakezdhetnéd, ha lenne lehetőséged arra, hogy visszarepülj az időben, és újraéld, újra élj, akkor nem cselekednél másként. 

Szeretetből tetted. Szeretetből voltál utolsó a sorban. Szeretetből virrasztottál az ágyunk mellett a viharos éjszakákon fogva mindkettőnk kezét. Szeretetből olvastad el újból és újból azt a mesét, amit ki sem állhattál, mert nekem pont az volt a kedvencem. Szeretetből maradtál fenn velem addig, míg hajnalok hajnalán végre sikeült a rajzházi végére érni. Szeretetből fogadtad el azt a hivatást, amit választottam, és támogattál annak ellenére, hogy te eleinte nem értettél velem egyet. 

Mert a sorrendben nem te voltál az első, hanem mi, akiket önmagadnál is jobban szerettél. Szeretném követni azt a példát, amit te úgy állítottál elém, hogy nem is ismerted ezt az igét. Szeretnék egy napon én is ilyen példa lenni gyermekek szemében. Szeretném megélni Jézus kérését, és magam helyett Istent tenni az első helyre, hogy a sorrend végre helyreálljon. 

Ma, kedves Olvasó imádkozz velem ezért! Hogy te és én is igennel tudjunk válaszolni Jézus hívására. Hogy mától ne önmagunk, az énünk legyen az első, a középpont, hanem Krisztus, aki az életét adta oda értünk. Ma imádkozz velem azért, hogy végre igazán le tudjunk mondani az önzésről, és így éljünk az Ő elhívásának fényében! 

  szerző: Sz-Cs. Andi

Napi Ige: A bocsánatkérés öt nyelve

-Fájdalmunk kifejezése: "sajnálom"
-A felelősség vállalása: "hibáztam"
-Kárpótlás: " Mivel tehetném jóvá a történteket?"
-Őszinte megbánás: " ígérem,nem fordul elő többé!"
-A megbocsátás kérése: " meg tudnál nekem bocsátani? "

Joel Osteen-Mai napon a hitet választom a félelem helyett. :)

  
Emlékezz! Nem kell csatákat megvívnunk azért, hogy bizonyítsuk, kik vagyunk. Vagy valaki kedvében járni csak azért, hogy megszeressen. Ez mind tévút. Mindig összpontosíts fő céljaidra, melyeket Isten szívedbe ültetett. Tanulj meg nem nagy ügyet csinálni abból, ami nem nagy ügy. Engedd el a béke kedvéért. Ha fegyelmezetten csak a fontos harcokat vívod meg, akkor meglátod, Isten ámulatos dolgokat fog tenni. Ez azt jelenti, hogy megvalósítod céljaidat, legyőzöd az akadályokat. /Joel Osteen/

Örömteli mindennapok- Önzetlen szeretet

Tedd magadévá Krisztus önzetlen indítékait.
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,...Jn.3,16-
Isten a Legjobbját adta a világnak!
Krisztus odaadta értünk az idejét,a figyelmét,gondoskodását és végül a testét .Önmagát adta oda értünk!
Jézus azért jött ,hogy megmutassa nekünk az Atyát.
Ha Ő bennünk él ,akkor mindenben Őt kell visszatükröznünk, a hétköznapi dolgainkban,munkánkban ,kapcsolatainkban ,egyszóval mindenben.
Amilyen mértékben magunkévá tesszük Krisztus önzetlen indítékait,olyan mértékben fogjuk visszatükrözni Őt a részletekben és olyan mértékben fogjuk kifejezni az Ő életét mások felé.
Ezért fogjuk a jutalmainkat megkapni Istentől ,amikor eljön az ideje.
Mt. 25,40-A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."
Igyekezzünk hát jót tenni ,önzetlenül,örömmel .
Legyen örömteli napod :)

Andrew Wommack-A remény szellemi szemei

Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? (Róma 8:24) 

Tudtad azt, hogy a szemeden keresztül több inger ér, mint az összes többi érzékszerveden keresztül? Csak gondolj bele, hogy mennyire megváltozna az életed, ha nem látnál többé. Könnyű belátni tehát, hogy miért függsz annyira a fizikai látásodtól.

Isten királyságában a remény olyan dolgokban hisz, amelyeknek nincsenek fizikai bizonyítékai. A remény egy magabiztos bizalom és Istenre való támaszkodás olyan eredményekért, amelyek a természetes világban nem láthatóak. Azok, akik nem képesek szabaddá válni érzékeiktől, különösen látásuktól, sohasem lesznek képesek az Isten szerinti reménységben tevékenykedni.
Hogy lehetünk képesek legyőzni a fizikai szemünk által mondottakat? Ha körülményeink ellenkeznek azzal, amit Isten akar tőlünk, hogyan győzhetjük le negatív észleléseinket? A válasz Isten Beszéde. Az Isten Beszédén való töprengéssel, majd az annak megfelelő cselekedetekkel szellemi látásra tehetünk szert, és tisztábban láthatunk szellemi szemeinkkel. Valóban rendelkezünk szellemi érzékszervekkel. Jézus pontosan erre gondolt, amikor ezt mondta: “Akinek van füle a hallásra, az hallja meg”. (Máté 11:15.) Vannak szellemi szemeink és füleink, melyekkel képesek vagyunk olyan dolgokat érzékelni, melyek rejtettek természetes érzékeink elől.
Ha nem kezdted el még használni szellemi érzékeidet, akkor ma kezdd el. Egy tipp ehhez: nem láthatsz a fizikai szemeiddel, ha azok csukva vannak, hasonlóképpen nem láthatsz a szellemi szemeiddel sem, ha azok nincsenek nyitva a Szellemre és az Igére. Ha a világodat nem a Szent Szellem által megosztott Isten Beszédén keresztül látod, akkor szellemileg vak vagy – és bizonyára nem akarsz szellemi vak lenni! Nyisd meg szellemi szemeidet azáltal, hogy megnyitod a szíved Isten Szavának, és ekkor a remény is megjelenik.

Dsida Jenő - Kívánságom

A jó Isten tán nékem is meghallja
Egek felé kiáltó hangomat,
Midőn Teérted fordulok Hozzája...
Hiszen nem kérek Tőle én sokat:
Kérésem csupán egy rövidke mondat
És minden, minden belefér:
Az élet szürke, csapkodó sarában
Lelked maradjon mindig hófehér!
Ha járva-kelve hallom a világot,
-Hazugság minden második szava,-
A szívem fáj és vágy ébred fel bennem,
Hogy fülem inkább mitsem hallana,
Egy oly világon vágynék akkor élni,
Mely mindig-mindig igazat beszél:-
E csúnya, piszkos, e hazug világban,
Lelked maradjon mindig hófehér!
Ha ketten, hárman néha összejönnek,
Miről is folyhat köztük a szó-beszéd?
Egy másik ember lesz az áldozatjuk,
Kínozzák, szúrják, gyilkolják szegényt.
Midőn ezt hallod, fuss, szaladj el onnan,
A szó mielőtt még lelkedhez ér:-
Rágalmat szóró, pletykázó világban,
Lelked maradjon mindig hófehér!

REINHARD BONNKE

A kereszténységnek számtalan vetélytársa akad, ha lejjebb rangsoroljuk annál, mint ami, és úgy tekintünk rá, mint egy szabadidős tevékenységre, egy jó ügyre, egy vasárnapi elfoglaltságra, egy kis lelki támaszra öreg napjainkra - mint valami mellőzhető dologra. De a kereszténység egyáltalán nem mellőzhető! A kereszténység maga Krisztus, és Krisztus maga az élet; Ő az élet mindenre kiterjedő célja és ereje, és a Tőle kapott élet miatt létezhetünk. Senki más, semmilyen vallás, se kicsi se nagy, nem képes hasonlót felkínálni. Nekünk olyan valamire van szükségünk, ami akkor is éltet minket, amikor egy közlekedési dugó kellős közepén vagyunk, és akkor is, amikor szerencsétlenségek sora ér minket. Azt mondod, ez lehetetlen? 
Az egész Biblia erről a „lehetetlenről” szól, arról hogy Isten a lényünk legbelső részében hogyan számolja fel a régi élet áporodottságát, hogy valódi életet adjon helyette! 
Jézus mondja: „Én azért jöttem, hogy életetük legyen, sőt bőségben éljenek” (János 10,10). ÉLET! Ez a kereszténység. Legyetek áldottak! 
REINHARD BONNKE

Prófétai Áhítatok

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Egy látomásban egy folyónak a lusta, nyugodt szakaszán voltam. Viszont azt is láttam magam előtt, hogy a folyó áramlata változik és egy nagy sebességű, zuhatagos szakasz következik, és tudtam, hogy erre úgy kell felkészülnöm, hogy éberen figyelek arra, ami előttem áll. Majd hallottam, ahogy azt mondta az Úr: "Eddig egy aránylag csendes időben voltál szellemileg. Szedd össze magad és állj készen arra, hogy a dolgok nagy sebességgel fognak változni, sorban, egymás után, és bízz Bennem, hogy Én biztonságosan átsegítelek." 1 Korinthus 15:58 Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

A precizitás a barátod. Minél precízebb tudsz lenni a szándékaidban és a kéréseidben, annál jobb. El tudod kerülni a félreértéseket azáltal, hogy egyértelműen és egyenesen kommunikálsz. Nem csak a természetes területről beszélek, hanem a szellemi területről is. Legyél konkrét az imáidban, és legyél biztos benne, hogy a teljes hit és bizalom pozíciójából mondod el a kéréseidet; ahol nincs semmi kételkedés és hitetlenség, mondja az Úr. Filippi 4:6 Semmi felől ne aggodalmaskodjatok, hanem mindenben az imádság és a könyörgés által hálaadással ismertessétek a ti kéréseiteket az Isten előtt

Napi áhítat-Menjünk az Úr hegyére

Hét témája: Mikeás 

Olvasmány: Mik 4

Jézus Krisztust az életmódunkban is követni olyan kiemelkedő és figyelemreméltó gyakorlat, amely másoknak is irányt szab.

„Az utolsó napokban az ÚR házának hegye szilárdan fog állni a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlenek hozzá a népek. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket útjaira, hogy ösvényein járjunk! Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből. Ítéletet tart a sok nép fölött, és megfenyíti a távoli, erős nemzeteket. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, senki sem rettenti őket. Maga a Seregek URa mondta ezt! Ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az ÚRnak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké. Azon a napon - így szól az ÚR - összeszedem a sántákat, összegyűjtöm a szétszórtakat, akikre veszedelmet hoztam. A sánták meg fognak maradni, a gyengék erős nemzetté lesznek, és az ÚR uralkodik fölöttük a Sion hegyén, mostantól fogva örökké. És te, őrtornya a nyájnak, Sionnak várhegye! Visszatér hozzád, és helyreáll a régi hatalom, Jeruzsálem királysága. Miért kiáltozol annyira? Nincsen királyod? Vagy elpusztult a tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a szülő asszonyt? Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya, mint a szülő asszony! Mert el kell távoznod a városból, a mezőn fogsz tanyázni. Babilóniába kell menned, onnan menekülsz meg; ott vált meg téged az ÚR ellenségeid hatalmától. Most sok nép gyűlt össze ellened. Ezt mondják: Elbukott! Megvetéssel nézhetünk a Sionra! De ők nem ismerik az ÚR gondolatait, és nem értik tervét. Hiszen ő gyűjtötte össze őket, mint kévéket a szérűre. Indulj és csépelj, Sion! Mert olyanná teszem szarvaidat, mint a vas, patáidat pedig olyanná, mint az érc, és összezúzol sok népet, szerzeményüket az ÚRnak áldozod, vagyonukat az egész föld Urának. Vagdosd magad össze gyászodban, mert ostromot indítottak ellenünk! Bottal verik arcul Izráel bíráját.”

Magyarázat

Istent nem gátolja meg népének alkalmatlansága abban, hogy az egész világ, benne minden nemzet javára megvalósítsa örök tervét. Mégpedig az Ige által elérkező Isten országát. Ahol ezt komolyan veszik, természetessé válik a nemzetek közötti vitás kérdések méltányos rendezése, a népek egymás iránti megértése, a gyengék iránti jóakarat, mert tekintéllyé válik közöttük az igazság. Mi hívők ebben a vonalban két irányba is hathatunk. 1. Miattunk (is) káromolhatják Isten szent nevét (Róm 2,23), vagy 2. Látva a mi jó cselekedeteinket dicsőítik a mennyei Atyát (Mt 5,16).
Ehhez azonban találkoznia kell Isten szándékának a mi hitünkkel. Nekünk hitben kell elfogadni a végcélt már akkor, amikor még nem mutatkoznak látható jelei. A hitünk lehet gyenge, de az akkor is a mi hitünk (Mk 9,24). Nem a hitünk erején múlik, hogy abból, amit Isten kijelentett, lesz-e valami. Hogy a jövőben az embereket éppen az Isten igéje fogja érdekelni és összegyűjteni?! Az Úr Jézust Isten ígéreteivel kapcsolatosan olyan nyugalmas fölény jellemezte, ami csak akkor lehetséges, ha valaki osztatlan szívvel teljesíti Isten akaratát. Minden vita és nehézség ellenére Jézus abban a tudatban élt, hogy a végső szó mindig az Istené.
Amikor Isten ígéreteire ráállunk, a szikla erős, és nem a lábunk. Isten királyságát ugyanis ő maga hozza el. Mi ebben bízunk. Ő a gyengékről, a bukdácsolókról, a sántákról se mond le, sőt ezek igazán az övéi. Akkor lehetünk csak mások számára is példák, ha elsősorban mi magunk akarunk Isten útján járni. Ne engedjük tehát attól a környezettől befolyásolni magunkat, amely elszokott már az isteni rendtől. Akkor se, ha csábítanak, akkor se, ha fenyegetnek. Jézus megmaradt a menny emberének itt a földön is. Erre hívott el minket is.

(Hegyi András)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

 Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az Ő népét. (Zsolt 125,2)

Ennek az Igének az értelme szerint Isten az Úr Jézus fenyegetett gyülekezete köré hármas falat épített. Az első fal az apostoli bizonyságtétel. A főurak azt gondolták, hogy játszva végeznek a laikus prédikátorok e maroknyi csapatával. Szavaiknak azonban erejük és súlyuk volt. Belsőleg semmit sem hozhattak fel velük szemben. Ezzel a hallatlan erővel semmit sem tudtak szembeállítani. Mit ért a külső karhatalom ebben a lelki harcban? Évszázadokon át a Jézusról való bizonyságtétel olyan erődítménynek bizonyult, amelyen meghiúsult a Sátán minden támadása. A második fal az imádság ereje. Amikor Sénakhérib, az óriási túlerőben lévő zsarnok, Jeruzsálemet fenyegette, Ézsaiás és Ezékiás együtt imádkoztak. És Jeruzsálem köré teremtett Isten mindenható ereje olyan falat, amelyen csúfosan megszégyenült az ellenség rohama. Amikor Ezsdrás a hazatérő zsidók kicsiny csapatával a veszélyes pusztai útra elindult, köszönettel visszautasította a király felajánlott seregét, segítségét. Forró imában ajánlották magukat a mindenható Isten oltalmába, s jobban védve voltak így, mint Artaxerxes lovasai és katonái által lehettek volna. A legbelső falerődítmény azonban, amit Isten épített, a szeretetben való egység volt. A hívőket Isten elválaszthatatlanul eggyé tette. "Szívük-lelkük egy volt." Egyetlen ellenség sem tudta lerombolni ezt a falat. Ez az egység úgy volt lehetséges, hogy mindnyájan a Lélek fegyelme alatt voltak. Senki sem kereste azt, ami az övé, mindenki azt tartotta szem előtt, ami a Krisztusé. Könyörögjünk Istenhez, hogy ezekben a nehéz és félelmes időkben ilyen erős hármas falat építsen népe köré!

---

Isten asztaláról-Varga László

"Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma". (Máté 6,11)

 

 

Jól tudja Jézus, hogy nem elég a tekintetünket felemelni Isten országának magasságába. Mi itt élünk a földön, mindennapi gondjaink között, s aki éhezik és tehetetlenül kell néznie szerettei nyomorát, nehezen tudja boldogan végezni Isten országa építésének feladatait. A kenyérre, a földi javakra mindennap szükségünk van, anélkül nem tudunk élni. De e javak Isten kezében vannak. Áldása nélkül a bőségben sincs haszon. Láthatjuk, sok országban anynyi a kenyér, hogy azért fizetnek, hogy ne termeljenek többet, s közben máshol milliók éheznek. Mert az elosztás nem Isten szerint történik. "Neki gondja van reátok" - szól Jézus biztatása. Tőle kell kérni a kenyeret, és azzal is Őt szolgálni. Sohasem kérhetem csak magamnak, hanem csak mindnyájunknak. Hiába kérem évekkel előre. Úgyis elvész, tapasztaltuk, ha a bűn kiveri a kezünkből. Elégedjünk meg azzal, ha ma megkaptuk, amire szükségünk van, és teljes bizalommal higgyük, hogy holnap is Ő fog gondoskodni róla, ha mi megtesszük a magunkét. Milyen nyugalom vidáman dolgozni, rá bízva a holnap minden gondját! Ez a mi feladatunk.

Atyánk, köszönjük, hogy benned mindennapi kérdéseinkben is bízhatunk. Köszönjük, hogy nincs olyan jelentéktelennek látszó kérdés, amiben ne kérhetnénk tanácsodat és gondviselésedet. Látod, Atyánk, mennyi nyomorúság van a világban, mennyi népünk életében, mennyi magam és családom életében. Tudom, nem ez a Te akaratod. Te gondoskodtál és gondoskodsz minden gyermeked jólétéről. Mi tépjük ki egymás kezéből a kenyeret, míg a végén semmink nem marad, ha rád nem hallgatunk. Pedig Te azokról is gondoskodsz, akiről elképzelni se tudjuk, honnan jut mindennap étel az asztalukra, s ők nálunk hálásabban beszélnek gondviselésedről. Rólunk is gondoskodj, Atyánk, és taníts meg minket másokról is gondoskodni! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- AZ URALKODÓ

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 9,14-24

 

14 Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! 15 Hiszen így szól Mózeshez: "Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok." 16 Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. 17 Mert így szól az Írás a fáraóhoz: "Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön." 18 Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít. 19 Azt mondod erre nekem: "Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?" 20 Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: "Miért formáltál engem ilyenre?" 21 Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja? 22 Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? 23 Vajon nem azért is, hogy megláttassa dicsőségének gazdagságát az irgalom eszközein, amelyeket dicsőségre készített, 24 amilyenekké minket is elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is?

"Mert így szól az Írás a fáraóhoz: Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön."

(Róm 9,17; 2Móz 9,16)

Most belevetjük magunkat Pál egyik levelébe. Emlékezzünk csak, Pál arról a tényről beszél, hogy Izráel megkeményítette szívét a kegyelemről szóló evangélium számára. Ámbár ez az evangélium elsőrenden az izráelitáknak szólt, többségük elvetette azt. Szívük megkeményedett. Amikor megígért Szabadítójuk végre eljött hozzájuk, nem voltak hajlandók befogadni őt.

Pál ezt kérdezi: Azt jelenti ez, hogy "Isten igéje erejét vesztette volna?" (6.v.). A felelet az, hogy "nem".

Mind az evangélium iránti engedelmesség, mind pedig az evangélium iránti engedetlenség Istentől jön. Természetesen az emberek továbbra is felelnek saját cselekedeteikért. Ez mindig így van. Az emberek azonban nem hiúsíthatják meg Isten terveit.

Soha nem hozhatják Istent olyan helyzetbe az emberek, amikor ezt kellene mondania: "Mit is fogok most tenni? Terveim romba dőltek, jóságomat visszautasították." Ez nem történik meg, mert Isten nem csupán szemlélője annak a világnak, melyben mi cselekvő alanyok vagyunk, hanem Úr is felettünk és minden dolog felett.

Amikor Isten azt mondta a fáraónak, hogy "Bocsásd el népemet", a fáraó nem engedelmeskedett Istennek. Akkor a fáraót Isten az ő eszközévé tette, hogy az Isten dicsőségét hirdesse a világnak. Ugyanez igaz Izráel megkeményedését illetően. Isten számára Izráel engedetlensége se nem zavaró, se nem végleges. Inkább az ő eszköze, hogy az egész világon terjessze dicsőségét. Az evangélium terjed a zsidóktól a pogányokhoz, Jeruzsálemből Európába.

Amikor Isten felkel, hogy megszabadítson egy népet, és amikor elküldi Fiát, hogy megszabadítsa a világot, sem a makacs fáraó, sem a megkeményedett szívű Izráel nem lesz majd képes feltartóztatni a szabadító hadműveletet. Ellenkezőleg. Inkább segíteni fogják azt.

"Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! ... Bizony, tőle, általa és érte van minden" - még ellenségeinek engedetlensége is. "Övé a dicsőség mindörökké."

 

Krisztus mindenek felett- A TANÍTVÁNY FEGYVERZETE

"Láttalak téged, amikor a fügefa alatt voltál" (Jn 1,48)

 

Imádd Istent, ha lehetőséged van rá! Azt képzeljük, hogy jól kibírnánk a nagy válságot is; de a nagy válság csak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy miből formáltattunk, nem plántál belénk semmi újat. "Ha Isten hív, majd megragadom az alkalmat." Nem fogod megtenni, ha nem tetted meg munkahelyeden, ha ott nem álltál meg igazságban Isten előtt. Ha nem teszed meg a legkézenfekvőbb dolgot ott, ahova Isten állított, akkor a válság jöttén sem fogsz megállni, hanem alkalmatlannak bizonyulsz. A nehézségek leleplezik a jellemet. Ahogyan Istent magános csendességünkben imádjuk, az dönti el későbbi alkalmasságunkat. Eljön az idő, amikor nem lehetsz tovább a "fügefa alatt", amikor elő kell állnod nyíltan, ki az éles napfénybe és a munkába, és ott sem fogsz semmit érni, ha otthon nem imádtad Istent a felkínálkozó alkalmakkor. Imádd Istent magánéletedben, akkor készen állsz majd a kiküldetésre, mert felkészültél elrejtett életedben, ahol Istenen kívül senki nem látott, és Isten megbízhat benned a nagy erőpróbák idején. "Nem várhatják tőlem, hogy megszentelt életet éljek az én körülményeim között; most nincs időm imádkozni, nincs időm Bibliát olvasni, csak ha majd jó alkalmam adódik rá, akkor természetesen megteszem." Nem, nem teszed meg. Ha nem tetted meg minden alkalommal, akkor a munkában nemcsak te magad leszel hasznavehetetlen, hanem nagy akadály leszel azoknak is, akik kapcsolatban vannak veled. Az elrejtett, személyes imaélet az a műhely, ahol a tanítvány fegyverzete készül.

 

Isten műhelyében- Önfejűség a kegyes álarc mögött

"Könyörögj érettünk az Úrnak, a te Istenednek ... és jelentse meg nekünk az Úr, a te Istened az utat, amelyen járjunk és a dolgot, amit cselekedjünk! "(Jeremiás 42, 2-3) 

 

 

 Amikor Nabukodonozor a legtekintélyesebb zsidókat elhurcolta Babilonba, a visszamaradottak nehéz helyzetbe jutottak. A jóérzésű helytartót, Gedáliást, elvetemülten meggyilkolták. Emiatt féltek a hatalmas uralkodó haragjától és Egyiptomba akartak menekülni. De előbb mégis arra kérték Jeremiást, forduljon tanácsért Istenhez. Nagy hangon ígérgették, hogy engedelmeskedni fognak, bármi lesz is a felelet. Jeremiás Isten elé vitte az ügyet imádságában. Nem kapott mindjárt választ. Az emberek aggódtak és nyugtalankodtak. Isten akarata tehát egyelőre az volt, hogy várjanak. De milyen nehéz ez a türelmetlen embernek! Saját szíve sietve vinné véghez elgondolását. Kapkodva, gyorsan, mielőbb célhoz akar érni. Isten azonban alkalmat ad az embernek, hogy túlbuzgóságát lehűtse, elcsendesedjen és megértse Isten szavát. -Azonban a várakozási idő sajnos csak fokozta nyugtalanságukat. Minden késlekedés csak növeli az ember lázas sietségét, ahelyett hogy csendben várna Isten jeladására. A tizedik napon végre felelt Isten: "Maradjatok, ne menjetek Egyiptomba." Ez teljesen értelmetlennek tűnt nekik. Ugyanazok, akik esküdöztek, hogy engedelmeskedni fognak, rátámadtak a prófétára: Hazudsz, felbiztattak ellenünk, szerencsétlenségbe akarsz dönteni minket!

Nem engedelmeskedtek, hanem Egyiptomba menekültek s így saját pusztulásukba rohantak. Ilyen az ember, ha még nem tört meg az akarata. Követni akarja Istent, de csak akkor, ha Isten enged az ő kívánságainak. Amint azonban Isten ítélete kedve ellen való, az ember Isten Igéjét tartja házugságnak. Olyan tanácsadókat keres, akik igazat adnak neki elgondolásaiban. Ellenségnek tekinti, aki másként tanácsol. Milyen balgaság! Mit segítenek rajtunk azok az emberek, akik mindent csak helyeselnek és úgy beszélnek, ahogyan mi kívánjuk? Csak balgaságunkban erősítenek meg, ahelyett hogy kiigazítanának. Ne utasítsuk el azt a tanácsot, amely kívánságainkat és kedvenc terveinket áthúzza. Sokszor éppen az a helyes és jó út, ami ellenedre van. Isten többnyire azt akarja, ami hajlamunk és természetünk ellenére van. Őszintén kérdezzük meg: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" S ha Isten válaszol, akkor engedelmeskedjünk! 

 

Isten ígéreteinek tárháza- Bejöveteled és kimeneteled

„Áldott leszel, amikor házadba bemész, és amikor kijössz" (5Móz 28,6 - Angol bibliafordítás)

A törvényben megírt ígéreteket és áldásokat nem törölte el Isten. Amikor Jézus Krisztus elhordozta értünk a büntetést, az ígéretek érvényessége csak erősödött. Így, ha megtartom az Úr parancsolatait, számíthatok a fenti ígéret beteljesedésére is.

E mai napon is rossz hírektől való félelem nélkül jöhetek majd be házamba, és jó hírt várva vonulhatok el csendességembe, hogy az Úr szavát hallhassam. Nem félek a szívem legmélyét feltáró önvizsgálattól, de attól sem, hogy a munkahelyemen való viselkedésemet őszintén megvizsgáljam. Sok tennivalóm van hát önmagammal, bárcsak valóban áldás lenne házamon és belső szobámon, az Úr áldása, aki ígérete szerint megadja azt.

Most azonban ki kell mennem a világba, bár a szorongás bennem azt kívánja, bárcsak maradhatnék mindig házamban, és ne kellene többé kimennem a bűnös világba. Követnem kell azonban elhivatásomat, és mennem kell, hogy segítségére legyek testvéreimnek és hasznára a hitetleneknek. Ki kell mennem, hogy védjem a hitet és harcoljak a gonosz ellen. Ó, bárcsak áldásos lenne mai kimenetelem!

Uram, engedd, hogy oda menjek, ahová vezetsz a Te megbízásodban járjak, parancsodat kövessem és Szellemed által cselekedjem!

Uram Jézus, térj be hozzám és légy mindig velem. Légy velem, ha útra kelek, és add, hogy szívem akkor is érted lángoljon, mikor velem akarsz beszélni az úton.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Tönkrement

"Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. "(Lk 15,16)

Ide jutott a tékozló fiú azon a „távoli vidéken". Nem ezt akarta, de ez lett belőle. Csak ezt a kísértő nem mondja meg előre, Isten pedig sok embernek hiába mondja, nem veszik komolyan. A példázat erre is figyelmeztet: nem lehet következmények nélkül vétkezni.

Ott tartott tehát, hogy elköltötte mindenét. A józan eszét sem tudja használni, csúszik le a lejtőn, sodródik az árral.
Ez után „nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett". Otthon ilyen nem volt, az atyától távol azonban ki van szolgálatva mindenki nála nagyobb erőknek.
Bekönyörögte hát magát a vidék egyik polgárához. Ez az Istentől elszakadt ember tragikomédiája: szabad akar lenni mindentől, s a végen bekönyörgi magát, hogy szolga lehessen éhbérért. Ráadásul disznókat kell legeltetnie. Ez egy zsidó fiú számára a legnagyobb szégyen. Volt egy mondás: átkozott mindenki, aki disznót etet. Azt azonban megtiltották, hogy ő is egyék a disznók eledeléből.
Ez a tékozló fiú útjának mélypontja. Beérné már moslékkal is, de abból sem ehet. Mindezt súlyosbítja a totális magánya. Csak a disznói röfögnek körülötte, mint bűneinek eleven jelképei.
Valaki, aki szintén szabadságra vágyott, és minden kötöttséggel szakított, keserűen ezt mondta: szabad lettem, mint a madár, melyet elkap a forgószél.
A mennyei Atya azonban még ezeket a nyomorúságokat is - amelyiket mi okoztunk magunknak - felhasználja arra, hogy megmentsen a pusztulástól. Eközben jut eszébe ennek a fiúnak az otthon és az apja. Ez az atya szeretete vonzani kezdi hazafelé. De vajon visszafogadjak e majd?

Isten csodálatos kegyelme- A MAI NAPI SZÜKSÉGLETÜNK

''Életeden át tartson erőd!'' (5Mózes 33:25)

Nem azt az ígéretet kaptuk Istentől, hogy valamilyen jövőbeli baj elhordozásához ad ma erőt. Azt sem mondta, hogy idő előtt aggódhatunk egy várt nehézség esetleges bekövetkezte miatt. Ha hit által járunk, a körülményeink sürgőssége szerint nyerünk erőt és megoldást Istentől. Hit által, nem pedig látás által élünk. Az Úr úgy tervezte, hogy kérjük tőle azokat a dolgokat, amelyekre szükségünk van. A holnapra szóló kegyelmet nem nyerhetjük el ma. Az ember rászorultsága alkalmat ad Istennek a közbelépésre... Isten kegyelmét soha ne tékozoljuk el! Ne értsük félre, és ne rontsuk meg, ugyanakkor ne adjuk át az enyészetnek se felhasználatlanul... Miközben a napi felelősséget hordozod Isten szeretetében, s engedelmes gyermekként és alázatos lelkülettel jársz, Istentől erőt és bölcsességet nyersz minden megpróbáló körülmény elhordozásához... Naponta közel kell húzódnunk erőnk forrásához, hogy amikor az ellenség áradata ránk tör, az Úr Lelke zászlót bonthasson a felettünk való védelmében. Isten ígérete bizonyos. Meg fogja adni a mai naphoz szükséges erőt, kizárólag a jelen nehézségek elviseléséhez. Csak akkor lehet bizalmunk a jövőben, ha rendelkezünk a jelen nehézségeinek elhordozásához szükséges erővel...

Ne vegyük kölcsön a jövő aggodalmait. Ma a mai nap megoldásaira van szükségünk. Sokakat leterhel a jövő bajain való aggódás. Szüntelenül azzal törődnek, hogy a holnap gondjait előrevetítsék. Megpróbáltatásuk nagy része csupán a képzelet szülötte. Jézus nem gondoskodott az ilyen terhek leemeléséről. Csak a mai napra ígéri meg kegyelmét. Felszólít, hogy ne terheljük és nyugtalanítsuk magunkat a holnap bajaival... Az Úr azt kívánja, hogy teljesítsük a ma kötelességeit, és viseljük a ma megpróbáltatásait. Ma őrizkedjünk attól, hogy megbántsunk valakit szavainkkal vagy tetteinkkel. Ma dicsérjük és magasztaljuk Istent. Hitünk gyakorlása által ma kell győzelmet aratnunk az ellenség felett. Ma keressük Istent, és ma tökéljük el, hogy nem nyugszunk bele távollétébe. Vigyázzunk, dolgozzunk és imádkozzunk úgy, mintha ez lenne az utolsó, rendelkezésünkre bocsátott nap. Milyen buzgó is lenne akkor az életünk. Milyen szorosan követnénk Jézust szavainkban és tetteinkben.