2016. szeptember 12., hétfő

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Nagy félelem támadt az egész gyülekezetben és mindazokban, akik ezeket hallották.
Csel 5,11



Mi történt? Egy házaspár az első gyülekezetben: Anániás és Safira utánozni akarta Barnabást. Eladták földjüket, fösvénységből maguknak tartották a pénz egy részét, de azt a dicsőséget is meg akarták szerezni, hogy ők nagyon bőkezű adakozók. Isten ítéleteként mindketten meghaltak.

Három dolgot találunk életükben, amit Isten nem tűr el a Krisztus gyülekezetében. Először is a földi vagyontól való függőséget. Anániás és Safira nem tudták egészen függetleníteni magukat attól a pénztől, amit földjükért kaptak. Mint Lót felesége, aki nem tudott egykor elszakadni Sodomától, hanem hátranézett és kővé vált, így ezek az emberek is hozzá voltak kötözve ahhoz a kis pénzhez.

Nem a földiekhez való kötődés okozta-e a Fáraó pusztulását is? Nem akarta elveszteni az olcsó rabszolga munkaerőt, s ezáltal önmagát vesztette el. Sémei is az életével fizetett azért, mert két elszökött rabszolgájáról nem tudott lemondani (lKir 2,36-46). Hány keresztyént vitt már pusztulásba a pénz szerelme!

Isten szabadítsa meg teljesen a szívünket a földi javak szeretetétől!

- Isten gyűlöli az emberek előtt való dicsőség hajszolását is. Ez a házaspár éppen olyan komoly keresztyénnek akart látszani, mint Barnabás. Adományuk által dicsőséget akartak maguknak szerezni.

Jézus gyülekezetében azonban érvényes az Ige: "Mimódon tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget..." (Jn 5,44).

Végül, Isten gyűlöli a hamisságot. Aki a pénz és a dicsőség után vágyik, nemsokára eltér az igazságtól. Anániás és Safira ítélete Isten ítélete a fösvénység, dicsőségvágy és hamisság bűnén.

Beteljesült rajtuk a félelmetes Ige: "Kívül maradnak a bálványimádók, s mindaz, aki szereti és szólja a hazugságot" (Jel 22,15).
 

Isten asztaláról-Varga László

"...mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen." (Máté 6,13)


Erre a bizonyságtételre sem Istennek van szüksége. Nem mindegy, kire bízzuk magunkat. Nekünk kell szüntelenül észben tartanunk, ki az, akitől kérjük, várjuk és kapjuk naponkénti gondviselését, irányítását, szeretetét, ajándékait. Ha alaposan végiggondoljuk, ki a mi Istenünk, akkor döbbenünk meg. Egy gyarló földi miniszterhez nem merünk beállítani napi gondjainkkal. Ő pedig, akié minden hatalom mennyen és földön, aki örök dicsőségben él és uralkodik minden világok felett, minket arra méltat, hogy országának legyünk polgárai, atyai szeretetének gyermekei, és zavarhassuk Őt minden naiv, apró gondunkkal. Gondoljuk ezt meg, testvérem, és úgy tegyük össze a kezünket, úgy mondjuk el neki kéréseinket, úgy bízzuk rá minden gondunkat! Félelmetes dolog ilyen hatalomnak a kezében tudni magunkat, de milyen biztonságot jelent hinni azt, hogy ha Ő akar rajtunk segíteni, nincs olyan hatalom, ami ellene állhatna. Ezt bizonyítja az a kis szó, amit mindig odateszünk imádságunk végére: ámen. Jézus anyanyelvén ez annyit jelent: Bizony! Bizonyos, hogy Ő hallja kérésemet, bizonyos, hogy megadhatja, ha akarja, és bizonyos, hogy meg is fogja adni, ha javamra szolgál. Ezzel a bizonyossággal bízd magad mindenható Atyád kezére!

Hatalmas Istenünk, örökkévaló Királyunk, nekünk édes jó Atyánk! Krisztustól tanult imádságunk végén hálás szívvel borulok le előtted. Köszönöm, hogy megmutatod nekem is, ki vagy Te, kiben bízhatom, kitől várhatom boldogságomat mind a földi életben, mind az örökkévalóságban. Porszemként állok meg hatalmad előtt, de annál nagyobb bizalommal. Olyan jó tudni azt, hogy emberi gyarlóságomban is gyermekednek tekintesz, és gondot viselsz rólam. Te tudod, mire van szükségem ahhoz, hogy boldogan betölthessem rendeltetésemet. Rád bízom magam, azt add meg, és úgy vezess, ahogy Te látod jónak! Ámen.
 

Mindennap az Ige fényében- SZABADSÁG ÉS ELNYOMÁS

A mai napon olvasandó igeszakasz: (Lk 4,16-30)
 
16 Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni. 17 Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: 18 "Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, 19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét." 20 Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta fügött; 21 ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára." 22 Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: "Nemde a József fia ez?" 23 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban." 24 Majd így folytatta: "Bizony, mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. 25 Igazán mondom néktek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, 26 de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. 27 Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán." 28 Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, 29 felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; 30 de Jézus átment köztük, és eltávozott.



"Felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek, azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat."
(Lk 4,18)


Jézus azt mondta, azért jött, hogy szabadulást hirdessen a foglyoknak, s hogy az ő eljövetelével ütött a szabadulás órája az elnyomottak számára. Ugyanazt a benyomást keltette, mint Mózes, amikor a fáraóval beszélt. Jézus azonban a saját városának, Názáretnek a zsinagógájában beszélt.
És Názáret népe ugyanúgy ellene szegült Jézusnak, mint a fáraó és szolgái Mózesnek annak idején.
Az esemény hatására újból rá kell eszmélnünk arra, hogy az újszövetségi korban az elnyomók nem az egyiptomiak vagy a rómaiak, és az elnyomottak nem valamelyik konkrét nemzet tagjai. Isten népét azok alkotják, akik reménykednek Isten országa megjelenésében. Jézus azonosítja magát velük, ők pedig elfogadják Jézust mint Megváltójukat.
Óvakodnunk kell attól, hogy ezeket az elnyomók ellen kimondott szavakat olyan fokig "elszellemiesítsük", hogy az a szabadítás, amelyet Jézus meghirdetett, "csak" vallásos tartalmú legyen. Az a Lélek, amelyik megnyugodott Jézuson, és mindazokon a követeken, akik előtte és utána voltak, az igazság, a szükségben levők és a megszomorítottak iránti szeretet Lelke. A meghirdetett szabadság "nemcsak" vallásos és "nemcsak" szociális, gazdasági és politikai. Az egész területet magában foglalja. Az elnyomók pedig, akik ellen a támadás irányul, nemcsak szellemi hatalmasságok, hanem politikai zsarnokok, és más rabszolgahajcsárok s nyerészkedők is.
Amikor az evangélium szabadító Igéje merészen felhangzik, az ellenállás megerősödik. Keresztyén berkekben nem ritka dolog, hogy elveszik az evangélium élét azzal a magyarázattal, miszerint az elnyomók és az elnyomottak, a börtönök és a foglyok csupán "szellemi" értékek és témák. Csakhogy így hűtlenné váltunk a bibliai szöveghez és túllőttünk a célon azokkal szemben, akik csak egy "szociális evangéliumban" hisznek.
Amit Isten elkezdett Mózes által, azt most azok által végzi, akik Krisztust képviselik a világban. Az Országról szóló evangélium segítségével Isten szembeszáll a zsarnokság minden formájával és egy egészen új rendet hoz létre.
 

Krisztus mindenek felett- SZELLEMI ZAVARTSÁG

"Nem tudjátok, mit kértek" (Mt 20,22).
 
 
Vannak időszakok szellemi életünkben, amikor zavar következik be és nem megoldás, ha kijelentjük, hogy nem kellene zavarnak lennie. Nem arról van szó, hogy helyes ez vagy helytelen. Isten úgy nyúl hozzád, hogy egyelőre nem érted és csak akkor fogod megérteni, mi a célja ezzel, ha átjutottál a zűrzavaron. Ha az Ő barátsága el van rejtve (Lk 11,5-8). Ez a Jézus által bemutatott ember, úgy látszik, nem törődik a barátjával, és az Úr azt mondja, hogy a mennyei Atya is ilyennek látszik néha. Azt gondolod, hogy Ő szeretetlen barát; de emlékezz rá, hogy nem így van; eljön az idő, amikor mindent megértesz. A szíve szerinti barátságát néha felhő takarja el közted és Isten között. Még a szeretetnek is sokszor szenvedések és könnyek között kell a mélyebb közösség áldására várnia. Bízol-e akkor is benne, amikor egészen elrejtőzni látszik? Ha árnyék van az Atya arcán (Lk 11,11-13). Jézus mondja, hogy az Atya néha szeretetlennek látszik, mintha hideg és közönyös lenne, de emlékezz rá, hogy nem így van. Megmondta: "Aki kér, mind kap." Ha éppen most árnyékozza be valami az Atya arcát, fogózz meg abban a gondolatban, hogy végül világosan kijelenti majd magát és igaza lesz mindabban, amit megengedett. Ha megbízhatósága kérdésesnek látszik (Lk 18,1-8). "Az Embernek Fia, mikor eljő, avagy talál-e hitet e földön?" Olyan hitet, amely a zavarok ellenére is Őrá bízza magát? Várj csendben és hidd el, hogy amit Jézus mondott igaz, ha néha nem is érted, mit tesz Isten. Sokkal nagyobb dolgok forognak kockán, mint azok az apróságok, amiket te kérsz.

Isten műhelyében-A legjobb tanácsadó

"Áldom az Urat, aki tanácsot adott nekem. "(Zsoltár 16, 7) 
 

Sok tanácsadó tolong körülöttünk, de csak egy ad valóban jó tanácsot. Az Úr. Ő csodálatos tanácsadó (Ézs 9, 6). Azért tud olyan jó tanácsot adni, mert nemcsak a legtisztább szeretettel keresi javunkat, hanem ismeri jól a körülményeket is, jobban, mint mi magunk. - Mit tanácsolt egykor Dávidnak? Azt, hogy Őt válassza örökségül. Jobbat nem választhatott volna, és Dávid nem tud eléggé hálás lenni ezért a tanácsért. Kaphatunk hasznos és értelmes tanácsokat emberektől is, de Isten tanácsa mindent felülmúl.

A Biblia elején olvasunk a Sátánról, aki gonosz tanácsával az első embert pusztulásba döntötte. Akkor a kígyó volt az eszköze, most pedig az a megszámlálhatatlanul sok ember, akiken keresztül szórja a maga romboló tanácsait. Egykor Ádám megfogadta tanácsát és a mi bűnös, balga szívünkben még most is ez talál igazán visszhangra. Akkor azt tanácsolta, hogy a tiltott gyümölcsből egyenek és akkor majd megnyílnak szemeik és csodálatos tudásra jutnak: "Olyanok lesztek, mint az Isten." Ugyan ki ne szeretne isteni magasságokra eljutni? Évát megvesztegette ez a nagyszerű kilátás, férjének is adott a csábító gyümölcsből. A gonosz becsapta őket, vesztettek, ahelyett hogy nyertek volna. Halált ettek maguknak.

Így van ez mind a mai napig. A dőre tanács mindig jobban tetszik természetünknek. Gondoljunk páldául Roboámra, Salamon fiára. Uralkodása elején kérte őt a nép, hogy könnyítsen nehéz igájukon, amit apja tett rájuk. Először tapasztalt vénekkel tanácskozott; ezek azt tanácsolták, teljesítse a nép kérését. Ez nem tetszett büszkeségének. Az ifjakkal, a vele egykorúakkal is tanácskozott. Ők az ellenkezőjét tanácsolták: súlyosbítsa még jobban az igát. Uralkodási vágyának, erőszakos gondolkozásának ez a tanács tetszett. És mi lett a következménye? Tíz törzs elszakadt tőle. A Sátán így mindig a mi fonák gondolkozásunknak megfelelően tanácsol. Hízeleg hajlamainknak és a szenvedéstől való - velünk született - félelmünknek. "Mentsen Isten, Uram, nem eshetik ez meg veled!" - mondta Péter, de Jézus azonnal felismerte a Sátánt a látszólag jó tanács mögött, amely a szenvedést akarta elkerültetni vele. Ha Jézus ezt a tanácsot követi, engedetlenné vált volna Atyja akaratával szemben és az emberiséget nem váltotta volna meg. Adjon Isten nekünk olyan tanácsadókat mindenkor, akik az Ő Igéje szerint tanácsolnak minket! 
 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-A fogadtatás

"Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek." (Lk 15,21)

Izgalmas kérdés volt, hogy visszafogadja-e az apa ezt a fiút. Azok után, ahogyan elment, s ahogyan eltékozolta örökségét, mire számíthat?

„Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt." Ez a megbocsátás jele volt. A bocsánat előbb készen volt a számára, mint ahogyan bocsánatot tudott kérni. Ilyen az Isten szeretete.

Akkor most már nem is kell elmondani a bűnvallást, amelyet kigondolt? De igen. El is mondja: vétkeztem, nem érdemlek semmit, de ha lehet, szeretnék újra itthon szolgálni. Miért kell ezt elmondani? Mert a bűnvallás teszi szabaddá a kezünket, amellyel elfogadjuk, megragadjuk a bocsánatot. A bűntudat, a lelkifurdalás még nem bűnvallás. Azt nem követi felszabadulás és békesség. Ha világosságra hozzuk a bűnt, és elválunk tőle, akkor lesz miénk a feloldozás.

Ez nagyon fontos mozzanat a hívő életre vezető úton: amit Isten már bűnnek ítélt, azt néven nevezni, kimondani és elhagyni. A tékozló fiú éppen ebben példa: otthagyta a disznóságait, és újra alárendelte magát az apja akaratának (otthon akart dolgozni). Ez a megtérés: tudom, hogy miből, és tudom, hogy kihez térek meg.

Ekkor szólal meg az apja, ekkor áll helyre a megszakadt közösség vele, ekkor hangzik el: ez az én fiam, aki meghalt és feltámadott. Itt kezdődik az új élet.

Ezt is vegye komolyan minden hazatérő tékozló ember: ha megvallottuk, Isten megbocsátotta, és nem hivatkozik rá többé. Nem azért, mert elnéző, hanem azért, mert bűneink büntetését Jézus elszenvedte a kereszten. S a bűnvallás során mi erre való tekintettel kapunk bocsánatot. Ez tehát mindenestől Isten ajándéka. Mi csak felismerjük, hogy rászorulunk, és hittel komolyan vesszük.

Megtörtént már ez az életemben?

Isten ígéreteinek tárháza- És a házam népe?

„Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!" (Csel 16,31).




Ez az evangélium olyan emberhez szólt először, aki a kardot már a torkára tette, de szól nekem is. Ha haldokolnék, ez volna a legjobb hír a számomra, de benne van mindaz is, amire szükségem van, amíg élek. Nem nézek se magamra, se bűneimre, sem pedig érdemeimre, egyedül az Úr Jézusban, mint Megváltómban bízom, akit Isten adott értem. Benne hiszek, rá hagyatkozom, benne találok nyugalmat, ő az én mindenem. Tudom, hogy meg vagyok váltva és örök életem van, mert hiszek a Krisztus Jézusban. Áldott legyen ezért az ő neve! Bárcsak mindennapi életem valóban bizonyítaná, hogy meg vagyok váltva az önzéstől, a világiasságtól és a gonosz minden formájától.

Itt azonban van még egy ígéret a házam népéről: Uram, nem akarom ígéretednek csak az egyik felét megragadni, amikor te egész ígéretet kínálsz nekem. Kérlek, üdvözítsd egész családomat és azokat, akik egészen közel állnak hozzám és nekem annyira kedvesek! Adj új életet gyermekeimnek és unokáimnak! Légy kegyelmes mindazokhoz, akik velem együtt laknak vagy dolgoznak! Te személyesen nekem ígéred, hogy megteszed ezt, ha hiszek az Úr Jézusban; kérlek, cselekedj ígéreted szerint.

Hadd soroljam fel naponta imádságaimban mindazok nevét, akik közel állnak hozzám, testvéreimét, szüleimét, gyermekeimét, barátaimét, rokonaimét, munkatársaimét, és hadd zaklassalak téged, Uram, az értük való könyörgéssel, míg megvalósul az ígéret: „üdvözül a házad népe".

Ha egyedül vagy...akkor ez most neked szól



Az Úr megy előtted

Egy új és áldásoktól túlcsorduló napra ébredtem és remélem Te is testvérem!
Van nekünk egy csodálatos vezetőnk, egy csodálatos Urunk, akire mindig támaszkodhatunk és akiben mindig bízhatunk.
Nem tudjuk mi fog történni velünk, de az Úr igen. Éppen ezért bízzuk csak Őreá a mai napunkat és engedjük meg, hogy Ő menjen előttünk. Hagyatkozzunk bátran Őreá, hiszen azon az úton fog vezetni, amelyen csak jó dolgok várnak ránk. Azon, ahol áldást nyerünk és áldássá válunk mások számára.
Az Úr saját maga megy előttünk. Nekünk csak boldogan Ő utána kell mennünk

„Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Szentje, Megváltód:
Én vagyok Istened, az Örökkévaló, aki tanítalak téged mindarra, ami javadra válik, aki vezetlek azon az úton, amelyen járnod kell.” - (Ézsaiás könyve 48,17)

Nem az ember gondolta, hogy nem jó néki egyedül, hanem a Teremtő Isten!

,,NEM JÓ AZ EMBERNEK EGYEDÜL, SZERZEK NEKI HOZZÁ ILLŐ SEGÍTŐTÁRSAT – 1 Mózes 2:18

Ha egyedül is vagyok és ha te is egyedül vagy, nem kell aggódnod csak várj, légy hittel és türelemmel hiszen Isten gondoskodik rólad s nem feledkezik meg Te rólad s a te szíved vágyairól sem...

Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja. (Máté 6,25-34)

Várakozni nem könnyű, de Isten a háttérben van és dolgozik és munkálkodik az érdekünkben az életünkben. Az ügyünkön dolgozik, ha engedjük a vezetését, ha megengedjük hogy Ő kormányozzon s nem a saját fejünk után megyünk...

„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Máté 6:9-13)

Mert az amit Isten ír és cselekszik hatalmasabb és szebb kimenetelű mint amit mi emberek a sietségünkben elsietünk.-.. Mert jobb várni az Úrra, hogy elhozza az igazit mint rohanni egymagad a végtelenbe, ami ki tudja hová vezet...hisz azt mondta, hogy
'Én vagyok az út, az igazság és az élet' (Ján. 14.6)

Isten, hiszem, hogy Számomra és Számodra is egy álomszerű szép forgatókönyvet készít, s tudja mi az amit szeretnél. Úgy fogja alakítani a dolgokat, csak hagyjuk hadd legyen Ő a főszervező, mert csak így s csak általa juthatunk el a Love Story-ig, a Nagy Ő-ig akit szerethetünk s aki viszont fog szeretni.... egy életen át!

Ha engedjük, hogy Isten vezesse az életünket a szívünket és rábízzuk az álmainkat,

... Ha tudjuk, hogy Isten hű és igaz, az bizalommal tölti el lelkünket, és hisszük, hogy megadja azt ami szíved vágya, mert Ő egy Szerető és gondoskodó Édesatya.

Nem siet el semmit de nem is késlekedik, Istennél mindennek rendelt ideje van s olykor ha várni is kell, érdemes kivárni Istennel az igazit, akit Isten rendel ki és hoz el számodra, számunkra mert az a legfőbb jó mert ami Istentől van az mind tökéletes és szép...

,,Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.,,-jak1,17


Isten ma is cselekszik, ma is munkálkodik dolgozik a háttérben az életeden, csak légy hű, imádkozz s az eredményeket bízd Istenre lehet, hogy a szíved már vágyig egy társra az enyém is egy olyanra aki őszintén tud szeretni,de a türelem idővel meg hozza a gyümölcsét.


Bízd rá az Örökkévalóra minden dolgodat, így lesznek sikeresek a terveid. Péld.16.

S ha engedjük hogy Isten menjen előttünk és Ő igazgassa utainkat, akkor a jó gyümölcsöt tudjuk majd leszakítani a gyümölcsfáról...


Én megyek előtted,a rögös utat elegyengetem,az ércajtókat betöröm,és a vaszárakat leverem.
-Ézsaiás 45:2,

Mert nem mindegy az ember milyen gyümölcsöt szakajt, ami Istentől van az mézédes tud lenni nem jó ha az ember fut szalad a kívánságai után, lehet szép, lehet jó, de az mulandó, mert ami nem Istentől van elrendelve az nem örök és nem tökéletes...Ezért VÁRD AZ URAT..

,,Türelemmel várd az Urat! „Légy csendben és várj az Úrra!” (Zsolt. 37,7).

Legyél boldog a mai napon is Jézus nevében--Ámen :)


Köszöntünk Szent Szellem! -SZEMÉLYES VÉLEMÉNY VAGY CSALHATATLAN IGAZSÁG?

"De boldogabb, ha úgy marad, az én véleményem szerint;
pedig hiszem, hogy bennem is Istennek Lelke van."
(1Kor 7:40)
 
Ezen mit értesz, Pál? - tehetnénk fel a kérdést számos alkalommal, miközben írásait olvassuk. Még Péternek is akadtak hasonló problémái apostoltársával, és ki is fejezi, hogy "vannak némely nehezen érthető dolgok" a leveleiben (2Pt 3:16). Dr. Stanley M. Horton az 1Korinthus 7:40-hez írt kommentárjában javasol pár magyarázatot: "Miután a házassággal kapcsolatos néhány kérdésről kifejti véleményét, Pál azt mondja: 'Hiszem, hogy bennem is Istennek Lelke van.' (7:40) Egyesek ezt úgy értik, hogy nem igazán Jézus szavait tolmácsolja e témában, hanem hogy benne is Isten Lelke van.
Pál írásaiban sok utalást találunk arra, hogy biztos volt abban: a Szentlélek betöltötte őt. De még a Lélekkel teljes embereknek sem csalhatatlan a véleménye, és félreérthetnek dolgokat mindabból, amit a mennyei lény nyilatkoztat ki számukra. A nagy evangelizátor is ezzel a szituációval szembesült, amikor profetikus kijelentéseket kapott majdani jeruzsálemi letartóztatásáról (Cselekedetek 21:4-14). Ezért figyelmezteti a keresztényeket, hogy ne vessék meg a prófétálást, hanem tegyenek próbára mindent, és ragaszkodjanak ahhoz, ami jó (1Thessz 5:20-21).
Abban azonban nincs semmi bizonytalanság, ahogy a Szentlélek meggyőzi a bűnről azokat, akik teljesen átadják neki magukat. Az amerikai metodista evangelizátor, Sam P. Jones adja közre annak a hölgynek a történetét, aki egy előadás alkalmával odament hozzá, és így panaszkodott. "Dr. Jones, Isten meggyőzött engem arról, hogy bűn van az életemben, de nem tudom pontosan, mi az.. Imádkozzon, és tudni fogja!" - javasolta neki a lelkész. Amint imádkozott, máris megkapta a pontos választ!
Imádság a mai napra
"Uram, figyelmesen hallgatok Szentlelked szavára, mikor meggyőz mindarról, ami üdvösségemhez és bizonyságtevésemhez szükséges."

Garrie F. Williams írása alapján

Isten csodálatos kegyelme- SZERETETTELJES KERESZTÉNYEK

''A kegyelem legyen mindazokkal, akik szeretik a mi Urunk, Jézus Krisztust romlatlanságban''
(Efézusbeliekhez 6:24).

 
Sokan keresztényeknek vallják magukat, mivel keresztény hitvallást tettek. Ám az igazságot nem valósítják meg a gyakorlati életben. Hiányzik belőlük a hitből való szeretet, ezért nem is nyertek erőt és kegyelmet, amely az igazság szentségéből fakad. Az ember megvallhatja hitét az igazságban, de ha ez a hit nem teszi őszintévé, kedvessé, türelmessé, elnézővé, mennyei lelkületűvé, akkor az igazság átokká válik a számára, befolyása által ő pedig átokká a világ számára. A világ az őszinte kereszténység bizonyítékaira szorul. Névleges kereszténységet mindenfelé láthatunk, ám ha Isten kegyelmének ereje látható a mi gyülekezeteinkben, akkor tagjaink Krisztus munkáját végzik. A természetes és öröklött jellemvonások átalakulnak. Lelkének bennük lakozása képesíti őket, hogy Krisztus képmását sugározzák, és kegyességük tisztaságának arányában munkájuk majd sikert arat.
Hozzunk dicsőséget hitvallásunkra! Díszítsük fel életünket csodálatos jellemvonásokkal. A beszéd- és cselekedetbeli durvaság nem Krisztustól van, hanem Sátántól. Ne hozzunk szégyent Krisztusra azáltal, hogy ragaszkodunk tökéletlenségünkhöz és torzulásunkhoz! Krisztus megígérte nekünk a kegyelmét. Ha befogadjuk, meg fogja szépíteni az életünket... A torzulás jóvá és tökéletessé alakul. Életünket ugyanazok a kegyességek díszítik, amelyek Krisztus életét oly szépségessé tették... Az igaz és szeretetreméltó keresztény a lehető leghatalmasabb érv a Biblia igazsága mellett. Az ilyen hivő Krisztust képviseli a Földön. Élete a legmeggyőzőbb bizonyíték Isten kegyelmének hatalmáról. Az élet minden napja felelősséget rak ránk, amelyet hordoznunk kell. Szavaink, tetteink naponta benyomásokat keltenek a környezetünkben... Krisztus igazi követője erősíti mindazok jó szándékát, akikkel kapcsolatba kerül. Isten kegyelmének erejét és tökéletes jellemét mutatja be a bűnt szerető, hitetlen világnak.

Forrás: Ellen White írása alapján

Reggeli dicséret- Hívd segítségül az Urat mindenkor!

Akkor kiáltott Asa az Úrhoz, az ő Istenéhez, és mondta: Ó Uram, nincs különbség előtted a sok között és az erő nélkül való között, hogy megsegítsed! Segíts meg minket, ó mi Urunk Istenünk, mert benned bízunk, és a te nevedben jöttünk e sokaság ellen! Ó Uram, te vagy a mi Istenünk, ne vegyen ember te rajtad erőt. (Krónikák 2. könyve 14:11)



Asa király a déli országrészben uralkodott, miután az ország Salamon uralkodása nyomán kettészakadt. Bennünket sokszor megterhelnek a saját életünk nehézségei, kilátástalan és megoldatlan élethelyzetei, kihívásai, de mit érezhetett akkor Asa, akinek a vállán királyként nem csak a saját életének és sorsának a terhe nyugodott, hanem egy egész népé, a választott népé? Roppant haderő fenyegette az országát (l. 9. vers), de nem ijedt meg tőlük.

A helyzete emberileg kilátástalan volt – ahogy sokszor a miénk is az, amikor alaposan, logikusan, tárgyszerűen kiszámoljuk a mindenkori erőviszonyokat. Asa azonban tudta, hogy hova fordulhat segítségért, és meg is tette: Nem szövetségeseket keresett, nem a haderő létszámát próbálta növelni, hanem egyenesen Istenhez fordult. Tudta, kimondta, hogy Isten előtt nincs különbség a sok és a kevés között, Ő nem csak bizonyos helyzetekben tud segíteni, nem korlátozzák az úgynevezett realitások. Egyedül mi korlátozhatjuk azzal, ha nem az Ő útjain járunk, Asa azonban Istennek tetsző reformokat hajtott végre az országban (l. a fejezet eleje), ezért bizalma volt a legfőbb szövetségeséhez, hogy nem fogja cserben hagyni. Nem is hagyta!


Légy te is hűséges a mai napon is Istenhez, hogy amikor legközelebb segítségül hívod, olyan nyugodt, bizakodó lélekkel tehesd ezt, mint egykor Asa.
 
Szerző:
 

Lelkem áldd az Urat, áldd az Urat,



Egyedül Őt imádd!
Zengj úgy, mint soha még, Őt dícsérd!
A lelkem csak Téged áld.
vers1:
Egy új nap kél, és már ébred minden,
Itt az idő, hogy áldjalak,
És bármi ér ma, bármit rejt az út előttem,
Hadd zengjek este is majd hálával!
refr.
vers2:
Kegyelmed nagy, és türelmed hosszú,
Szerelmed mély és az égig ér,
Nem szűnök énekelni jóságodról,
Tízezer okom van, hogy zengjek még.
refr.
vers3:
És egy nap majd ez a test elgyengül,
Erőm elhagy, s utam véget ér,
A lelkem mégis Téged áld vég nélkül,
Tízezer évig és mindörökké.
refr.
refr.



Győztes élet- Ne dobd el a bizodalmad









Olyan könnyű beleesni abba a csapdába, hogy elkeseredünk azért, mert még nem jött válasz az imáinkra. Az ördög csapdája. Hozza a gondolatokat: Hiába imádkoztál, hiábavaló volt az a te nagy hited. Látod? Még mindig nincs semmi változás! Még mindig nincs munkád, még mindig nincsenek a csekkjeid kifizetve! Még mindig goromba a társad, még mindig csúnyán beszél a gyermeked veled. Nem kaptál semmit az Úrtól, mert nem vagy jó, mert nem szeret téged. Látod? Tegnap is mit tettél? Pletykálkodtál, megbántottad a szomszédot......... Ezek az ördög szavai. Ő mindent megtesz annak érdekében, hogy elfordítson a hittől. Ne higgy neki! Ne hallgass rá! Nem szabad bedőlni ezeknek a gondolatoknak, melyek a mélységbe taszítanak . Mit mond az Úr!
Egyszerű fordítás - (Zsidó levél 11,6)
„Hit nélkül ugyanis nem lehet Isten tetszését elnyerni. Aki Istenhez közeledni akar, annak hinnie kell, hogy Isten létezik, és abban is, hogy Isten megjutalmazza az őt keresőket.”
Hit nélkül nem tudsz Istennek tetszeni! Hinned kell, hogy amikor Őhozzá fordulsz, Ő megjutalmaz. Nem azért mert mi annyira jók vagyunk. Nem azért mert mi tökéletesek vagyunk és soha semmit nem rontunk el. Akkor miért? Mert Ő szeret és örömét leli abban, amikor jót cselekedhet a gyermekeivel. Hidd, hogy a te jutalmad az Úrtól nem fog elmaradni. Az imáidnak meglesz a gyümölcse, megjön rá a válasz. Hogy milyen formában és mikor, azt csak bízd az Úrra. Ő tudja mindennek az idejét és a módját. Te csak állj meg hitben és ne dobd el az Úrban való bizodalmad! Ámen.
Legyen szép napod :)

Szerző: Püski Julianna

2016. szeptember 11., vasárnap

A Végső Reformáció

"Láthatjuk, hogy az egyház az ApCsel.-ben, egy élő szervezet volt.
A hívők közössége volt, akiket a Szent Szellem vezetett.
Az egyház egy mozgalom volt, egy taníványi mozgalom.
Amikor a kereszténység eljutott Görögországba, filozófiává vált. 
Olaszországban intézmény lett belőle.
Európában pedig kultúra...
Amerikában üzlet...Ha egy "testből" üzletet csinálsz, az nem prostitúció? Ez az, amit az egyházzal tettünk. Prostituáltuk Krisztus Egyházát, Krisztus Testét. 
Emiatt van szükségünk megújulásra. Ideje, hogy visszatérjünk ahhoz, amit az ApCsel-ben olvasunk. Isten most visszavisz minket a kezdetekhez. 
Ez lesz a Végső Reformáció.
Tudom, hogy Isten most azt akarja, hogy valami új dolog történjen. Én is tudom, hogy szükség van erre a reformációra. Annak ellenére, hogy teljesen meg vagyok győződve ezekről a dolgokról, mégis nagy félelemmel és rettegéssel írom ezt, mert tudom, hogy ezt nem könnyű elfogadni.

Mindenki örül a Luther Márton által végrehajtott reformációnak. Elfelejtkezünk azonban sok dologról. Elfelejtkezünk azonban arról, hogy az milyen nagy ellenállást váltott ki, aminek eredménye Luther könyveinek elégetése volt és azzal vádolták őt, hogy a gonosz felbérelt követe, hogy Isten egyháza ellen harcoljon. Elfelejtjük, hogy az a reformáció véres háborúkhoz vezetett, amikben férfiak, asszonyok és gyermekek ezrei haltak meg. Elfelejtjük, hogy az egyház akkoriban nem akarta a reformációt és mindent megtett, hogy harcoljon ellene. Most azt gondolhatjátok: Igen, de az a Katolikus Egyház volt. Ma azonban más egyházi felekezetek fogják megpróbálni, hogy harcoljanak Isten akarta ellen. Miért gondoljuk, hogy az másként lesz napjainkban?

Nem azt mondom, hogy mi is halottak ezreit fogjuk látni, de miért gondolnánk azt, hogy minden mosolyogva – szakadások és Isten ellenes munkával és az egyház lerombolásával való vádlás nélkül – történik mindez? Az igazság az, hogy szükség van rá, hogy meglássuk ezt a reformációt és az nem fog mosolyogva megtörténni! Az egyház lerombolásával és megtévesztéssel fognak vádolni és veszélyes elemeknek fognak tartani bennünket, akiktől meg kell védeni a hívőket.

Miért fordult az egyház Luther Márton ellen? Azért történt, mert amit képviselt az ellentétben állt Isten Igéjével? Nem, az ok az nem volt. Nem az volt a kérdés, hogy mit mond a Biblia az egyházról, hanem valami teljesen más. Luther Márton tanítása szembeszállt egy rendszerrel, ami a pénzen, a hatalmon és az uralkodáson alapult. Mondhatjuk, hogy ez aktuális ma is. Az emberek ma is ellene fognak állni annak, és nem azért, mert a reformáció ellentétes lenne a Bibliával, hanem azért mert le fogja rombolni azt a rendszert, amit emberek építettek fel. Pénz, hatalom és uralkodás mai is ugyanúgy komoly dolgok az egyházban.

Ez nem azért van így, mert a pásztorok nem akarják Istent szolgálni és nem akarnak jó dolgokat tenni. Ez leginkább annak a ténynek köszönhető, hogy vagy nem látják, vagy túl sokat veszítenek, ami túl nehézzé teszi számukra, hogy ebbe az irányba menjenek. Ezért amikor azt látják, hogy mások az ő rendszerüket megtámadják, harcolni fognak, nehogy elveszítsék a gyülekezeti tagjaikat – és velük együtt a pénzt, ami szükséges a rendszer működéséhez.

Jézus szenvedélyesen rajong Isten egyházáért a földön. Ugyanez a szenvedély fűt minket is ma? Jézus azt mondta, hogy meg kell fizetni az árát, ha követni akarjuk Őt. Készek vagyunk megfizetni ezt az árat? Ez szakadásokat fog okozni és néhány keresztyén harcolni fog ellene, mert valami olyannak tűnik, mintha az egyházat rombolnák. 

A magam nevében tisztességesen megmondhatom, hogy egyáltalán nem szándékom Isten egyházának lerombolása. Szeretem az egyházat és ezért meg akarom menteni azt. 
Szeretem Isten embereit és szeretem Istent – és ez az oka, hogy miért teszem azt, amit teszek. 
Az egyetlen különbség, hogy az én látásom arról, hogy mi Isten gyülekezete, más, mint amit sokan gondolnak."

Videó összesítő: https://www.youtube.com/user/DanishEvangelist



Forrás: Torben Sondergaard: A Végső Reformáció

MAI IGE - Bob Gass írásaiból

A szeretet ereje
„Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.”
 
Isten a szeretet
 
Amikor Dr. E. Stanley Jones a szeretetről prédikált Indiában, a helyi gyülekezet vezetője elmondta neki, hogy egy laikus gyülekezeti tag, akit ő szeretett és támogatott, most zavart kelt, és miatta szakadás fenyegeti a gyülekezetet. Az elkeseredett lelkész Dr. Jonestól kérdezte, mit tegyen, mert ebben az esetben úgy tűnik, a szeretet nem működik. „Növelje az adagot!” – felelte Jones.
Énközpontú természetünk elhitette velünk, hogy a boldogság abból ered, ha megkapjuk, amit akarunk, és minden szükségünk be van töltve. Ám ha megkapjuk is a jobb állást, nagyobb házat, vagy hírnevet, mégis üresnek érezzük magunkat, mert ezek a dolgok nem hoznak tartós boldogságot és beteljesedést. Igazából csak felgerjesztik az étvágyunkat még többre – és így tovább és így tovább. Peter Gillquist mondta: „Minden alkalommal, amikor esélyünk van valamilyen kézzelfogható módon megélni Isten szeretetét mások felé, öröm-ciklusunk újra meg újra beteljesedik.”
Legszebben talán Assisi Szent Ferenc fogalmazta meg ezt híres imájában: „Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet uralkodik; megbocsátást oda, ahol megbántanak; hitet oda, ahol kételyek vannak; reményt oda, ahol kétségbeesés kínoz; fényt oda, ahol sötétség van; örömöt oda, ahol szomorúság lakik. Ó, Isteni Mesterem, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni, minthogy vigaszra várjak, inkább én törekedjem megértésre, minthogy megértést óhajtsak, inkább én szeressek, minthogy szeretetet igényeljek.
Mert amikor adunk, akkor kapunk; ha megbocsátunk, akkor nyerünk bocsánatot; és ha meghalunk, azzal ébredünk az örök életre.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

...Barnabás, ami lefordítva azt jelenti: Vigasztalás fia... (Csel 4,36)
 
 
Micsoda drága név, amit az apostolok Józsefnek, a ciprusi lévitának adtak: "Vigasztalás fia". Három okból is illett ez a név erre az emberre. Először is azért, mert ez az ember Jézusban, az ő Üdvözítőjében életére és halálára nézve az igazi vigasztalást megtalálta.

Mennyi ember keresi a vigasztalást ezer egyébben. Az olvasztott aranynak mondják: "én bizodalmam" (Jób 31,24). Úgy vélik, egy tál lencsében meglelik örömüket (lMóz 25,29-34). De soha nem találják meg azt, amit a Vigasztalás fia megtalált.

Aki nem várja Simeonnal Izrael vigasztalását, aki nem szól így Aszáffal: "Bizony, jó Izraelhez az Isten" (Zsolt 73,1), aki nem érti meg Ezékiással, hogy a nagy keserűség is lehet áldásul, mert Isten szeretettel vonja ki lelkét a pusztulásból és háta mögé veti bűneit, az nem a Vigasztalás fia.

Mi mindnyájan a Golgotán kaphatunk Barnabás-nevet! A "Vigasztalás fia" név azért is jól illett erre az emberre, mert vagyonát arra használta, hogy másoknak vigasztalást szerezzen. Barnabásnak volt egy darab földje, azt eladta, és az árát az apostolokhoz vitte, hogy ezzel a pénzzel is enyhítsék a vagyontalanok szükségét. Áldott vigasztalók azok, akik bőkezűségükkel mások könnyeit letörlik! A mennyei Atya megfizet nekik gazdagon.

Végül Barnabás azért is a vigasztalás fia volt, mert a Krisztusban való igazi vigasztalás üzenetét továbbadta. Ő volt az, aki Pállal együtt munkálkodott az evangélium hirdetésében, aki az apostolok tanácskozásának határozatát elvitte a tévtanítások által megzavart gyülekezeteknek, vigasztalást nyújtva mind egyeseknek, mind a gyülekezeteknek. Milyen jótétemény az ilyen emberek szolgálata!

Ezek valóban a vigasztalás fiai, akik után sóvárog a világ.

Isten asztaláról-Varga László

"És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól" (Máté 6,12-13)
 

A Miatyánk előbbi kéréseiben minden benne van, amire bármely embernek szüksége lehet. Most már csak az a fontos, hogy mi magunk ne tegyük tönkre Isten gondoskodását. Isten nem azért adja ajándékait, hogy azokat akarata ellenére, vagy éppen egymás ellen használjuk. Azért kell, hogy megbocsássa, ami rosszat eddig tettünk, hogy szabad lélekkel élhessünk ajándékaival, és képesek legyünk azokat továbbadni embertársainknak. De mit ér az, ha Isten megbocsát nekünk, és bocsánatának gyümölcseit egymás ellen fordítjuk? Ha ő mindenestől eltörli bűnös múltunkat, nekünk is el kell felejtenünk mindazt, ami minket bánt. Csak így kezdhetünk új életet az Ő kegyelmében. Sajnos, mindig fennáll annak a veszélye, hogy a holnapi kísértéseink közt megint nem lesz erőnk helytállni. Azért kell kérjük megbocsátó Istenünket már előre, hogy vigyázzon ránk, adjon erőt, hogy képesek legyünk ellenállni. És ha megbocsátottunk múltbeli vétkezőinknek, akkor imádkozhatunk azért, hogy a mások gonoszságától is védjen meg hatalma. Múlt és jövő nyomorúságai közt naponta kell kérnünk, legyen velünk és őrizze meg számunkra áldott ajándékait.

Atyánk, védj meg minket saját gonoszságunktól! Hiába adod ajándékaidat, ha mi egymás ellen fordítjuk azokat. Én is gyenge vagyok a jóban. Annyi bűn, annyi hanyagság terhel, sem a múltban, sem a jövőben nem voltam és nem leszek képes arra, hogy törvényedet kellőképpen be tudjam tartani. Ha gyermekeddé fogadtál, tarts meg ebben a kegyelemben! Bocsásd meg, amit eddig tettem vagy mulasztottam, és adj erőt, hogy ezután kevesebbet vétkezzek! Tégy képessé arra, hogy én is el tudjam felejteni mindazt, amivel mások megbántottak, és őrizz meg az engem fenyegető gonoszságoktól, hogy az is kevesebb legyen, amit nekem kell megbocsátanom. Ámen.
 

Mindennap az Ige fényében- A SANYARGATÁS FOKOZÓDIK

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 5,15-6,1
 
 

15 Akkor bementek Izráel fiainak felügyelői a fáraóhoz, és így panaszkodtak: Miért bánsz így szolgáiddal? 16 Szalmát nem adnak szolgáidnak, és mégis azt parancsolják, hogy csináljunk vályogot. Sőt még verik is szolgáidat. Így néped ellen vétkezel. 17 De ő így felelt: Lusták vagytok, lusták! Ezért mondjátok: El akarunk menni áldozni az ÚRnak. 18 Menjetek csak, és dolgozzatok! Szalmát nem adnak nektek, de a kiszabott vályogot be kell adnotok! 19 Izráel fiainak felügyelői látták, hogy bajban vannak, mivel ezt mondták: A napi vályogmennyiségből nem szabad engedni! 20 Ezért amikor a fáraótól kijövet találkoztak Mózessel és Áronnal, akik ott álltak rájuk várakozva, 21 ezt mondták nekik: Nézzen rátok az ÚR, és ítéljen meg benneteket, mivel gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket! 22 Ekkor Mózes az ÚRhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért engeded, hogy rosszul bánjanak ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?! 23 Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, rosszabb a sora ennek a népnek, te pedig semmit sem tettél néped megszabadításáért. 1 Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Majd meglátod, mit cselekszem a fáraóval, mert erős kéz kényszeríti arra, hogy elbocsássa, erős kéz kényszeríti arra, hogy elűzze őket országából.

"Gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket." (2Móz 5,21)

Amikor Isten végre meglátogatta népét, a hűséges Mózes elmondta az isteni üzenetet a fáraónak: "Így szól az Úr: bocsásd el népemet!" Ez volt a szuverén Isten szava, Isten népe elnyomójának címezve, vakmerőn.
De a fáraó is kiadta saját parancsát. Szolgái ezt mondták Izráelnek: "Így szól a fáraó: Nem adok nektek szalmát ... De munkátokból semmit sem engedek el" (5,10 ill. 11). Ugyanannyi munkát kellett elvégezniük, és saját maguknak kellett összegyűjteniük azt, amire szükségük volt.
Miután Isten követe kimondta a maga "Így szól az Úr" mondatát, ugyanilyen ünnepélyességgel jelentetik be az ellenintézkedés: "Így szól a fáraó (1. és 10.v.).
Isten szava felszabadít. Mégis, alighogy felhangzik merészen ez az isteni szó, megsokasodnak a problémák. És mivel az igahirdetés eredményeként baj támad, az emberek mindig hajlandók azt mondani igehirdetőiknek: "Ne vedd olyan komolyan. Csak nehézség származik belőle. Magad alatt vágod a fát."
Midőn Isten népe, akikre Isten rábízta az ő szabadító üzenetét, mint egész, merészen elkezdi szólni az igét, az ellenség támadásba lendül, és a terhek súlyosabbak lesznek. Ha mi mindnyájan bátorságot tanúsítunk is az ige hirdetésében, és minden időben és minden helyen az ige szerint élünk is, azért még nem szabad azt várnunk, hogy azonnal új tagok tódulnak az egyházba. Mindenekelőtt arra kell elkészülnünk, hogy szembenézzünk a következményekkel, nem félve az emberektől vagy attól, amit ők velünk tehetnek.
Épp ez az üzenet a tűz, amelynek lángra lobbantására Krisztus a földre jött. "Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem, mondom nektek, hanem inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy családban, akik meghasonlanak, három kettővel, és kettő hárommal hasonlik meg." (Lk 12,51-52)
Isten Igéjének a hirdetése csak fokozza a sanyargatást. De "amikor ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltásotok ideje" (Lk 21,28)
 

Krisztus mindenek felett-A TANÍTVÁNY FEGYVERZETE

"Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát" (Jn 13,14).
 
Szolgálj, amikor csak lehet! Minden adódó alkalommal szolgálni nem azt jelenti, hogy mi válogatjuk meg az alkalmakat, hanem hogy az Övé legyünk bármilyen környezetben, ahova állított. Közvetlen környezetünkben jelentkező jellemvonásaink mutatják meg, milyenek leszünk más környezetben. Azok a dolgok, amiket Jézus tett, a legalantasabb és leghétköznapibb dolgok voltak. Ez arra mutat, hogy szükségem van Isten teljes erejére ahhoz, hogy a legegyszerűbb munkát úgy végezhessem el, mint Ő. Úgy használom-e a törülközőt, mint Ő? Törülközők, mosdótálak és saruk az élet közönséges, piszkos dolgai, bármi másnál hamarabb nyilvánvalóvá teszik, milyen fából vagyunk faragva. A Mindenható Istennek kell testet öltenie bennünk ahhoz, hogy legközepesebb kötelességünket úgy végezzük, amint végeznünk kellene. "Példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek" (15). Figyeld meg, milyen fajta emberekkel vesz körül Isten és megalázkodva ismered fel, hogy ezen az úton mutatja meg neked, hogy te milyen fajta ember vagy az Ő szemében. "Most mutasd be ennek az embernek pontosan ugyanazt, amire én rávezettelek!" - mondja az Úr. Te pedig ezt mondod: "Ó, én mindezt megteszem, mihelyt kimegyek az idegen munkamezőre." Éppígy azt is mondhatnád, hogy a puskaport majd a lövészárokban elkészíted; mire megtennéd, megölnek. El kell mennünk Istennel a "második mérföldig is". Sokan már az első tíz lépésnél kimerülünk, mert Isten arra kényszerít, hogy olyan úton menjünk, amit nem látunk, és így szólunk: "Várok, míg a nagy válság közelebb jön." Ha nem vagyunk állhatatosak kicsiny útjainkon, a nagy válságban sem tudunk megállni.