2016. szeptember 16., péntek

Ima az elveszettekért.

Hálatelt szívvel jövök Eléd Atyám hogy imádkozhassak az Isten nélküliekért akik Szellemükben halottak. Nem fogadták még el Jézus Krisztust életük Urának és Megváltójának. Kihirdetem hogy Ő megváltotta a világban kinnlevő emberek életét. Ő szeret mindenkit . Ő az életét adta mindenkiért.Igen megváltott bennünket rajta volt a világ minden emberének aki ezelőtt született és ezután fog születni, az összes betegsége és hazugság tünete az összes szegénység és nyomorúsága és rajta volt a Szellemi halál és lement a pokolba. Három nap Őt betegség törte össze Ő nyomorultabb volt a nyomorultnál és szegényebb a szegénynél. Ő mindent megtapasztalt
Eléd jövök Atyám imádságban a mai napon a világ elveszettjeiért. Megkérlek Atyám mint az aratás Urát küldj tökéletes aratókat hogy az Evangéiumot mint Örömhírt hirdessék . Mert mindenki felett aki elfogadja Jézus Krisztust Urának Megváltójának megkötöm a sátán hatalmát hogy ne tudja megvakítani őket az Antikrisztus szellemével. Megparancsolom Jézus nevében vedd le a kezed állj el a gonosz szándékaiddal. Mert amit megkötök a földön a mennyben is köve lesz amit megoldok a földön a mennyben is oldva lesz. ( Máté 18 ,18 ) Beszólítom őket Jézus nevében a Te szereteted és jóságod által mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérem azért az aratásnak Urát küldjön munkásokat az Ő aratásába( Luk 10. 2 ) Megértést kapnak a szívükbe Jézusról és kikerülnek az ördög hatalmából. Akiknek nem hirdettetik felőle,azok meglátják.:és akik nem hallották megértik. És felocsúdnak az ördög kelepcéjéből ,aki foglyul tartja őket a maga akaratában.. Megnyitják szívüket és hozzád térnek. Köszönöm Neked Drága mennyei Atyám ( 2Tim 2. 26 ) Méltó a Bárány hogy vegyen erőt ,gazdagságot, bölcsességet, tisztességet, dicsőséget és áldást( Jel 5 . 12 )
Az örökkévaló Királynak, pedig a hallhatatlan, láthatatlan egyedül bölcs Istennek tisztessé és dicsőség örökkön-örökké( 1 Tim 1. 17 ) Amen
Ima az üdvösségért
Ezt minden gyülekezeti alkalmon el mondjuk az újonnan érkezőkkel. Szükség nektek ujjonnan születnetek ( Jan 3. 7)
Ha valaki ujjonnan nem születik nemláthatja meg Istennek országát ( Jan 3. 3 )
Mert hogy ujjászülessünk megvallást kell tennünk a hitünkről
Hiszem hogy Jézus Istennek Fia
Hiszem hogy Jézus meghalt az én bűnömért a Biblia tanítása szerint
Hiszem hogy Jézus feltámadt a halálból az én megigazulásomért
Kérlek Jézus legyél az én Uram. Kérlek Jézus legyél az én Megváltóm. Kérlek Jézus legyél az én Gyógyítóm és Szabadítóm.
Jézus Te vagy az én Uram Jézus Te vagy a én Megváltóm.Jézus Te vagy az én Gyógyítóm és Szabadítóm
Én meg vagyok váltva Újjászülettem Krisztusban
Az Ő szent vére örökre megtisztított minden bűntől.
Ez az igazság, mert Isten Igéje igazság
Köszönöm Neked drága Jézusom az Örök életemet Amen
Mert ha te száddal vallást teszel az Úr Jézus Krisztusról, és szivedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból üdvözülsz
Mert szívvel hiszünk, a megigazulásra, szájjal teszünk vallást az üdvösségre ( Roma 10.9 10 )
Mert mindenki aki segítségül hívja az Úr nevét megtartatik ( Róma 10. 13 )
Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt ,én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt ( Máté10. 32 )
Hálát adok Neked drága mennyei Atyám a Te drága szent Fiadért az Ő drága Véréért.JÉZUS NEVE LEGYEN ÁLDOTT ÖRÖKKÉ AMEN

Szerkesztette:  Istvanne Gyolai:

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Mindnyájan egy akarattal a Salamon oszlopcsarnokában tartózkodtak. (Csel 5,12.)
 
 
Vannak keresztyének, akik sokat adnak arra, hogy hol gyűlnek össze.

Lássuk most az első keresztyének fő összejöveteli helyét! A Salamon oszlopcsarnoka volt ez a jeruzsálemi templomban.

Az a tény, hogy ott emberek mint Krisztus tanítványai gyűlhettek össze, a mi Üdvözítőnk dicsőségére szolgált. Miért? Mert ez a csarnok volt az a hely, ahol Krisztus ellenségei követ ragadtak egykor, hogy Őt agyonverjék (Jn 10,31).

Éppen erről a helyről terjedt az Ő országa ellenállhatatlan erővel. Isten ereje és bölcsessége győzedelmeskedik az emberek dühén és gonoszságán. Ebben a csarnokban nevezte az Úr Jézus magát a jó Pásztornak, aki juhait nevén szólítja. S éppen itt szaporította naponként azoknak számát, akik Őt, a Jó Pásztort követni akarták.

Ha az emberek hallgatni akartak, a köveknek kellett kiáltaniuk Salamon oszlopcsarnokában: Jézus Krisztus Igéje igazság!

A Salamon csarnoka volt az a része a templomnak, ahol az írástudók és főpapok, Jézus ellenségei rendszeresen összegyűltek. Így ez a hely veszélyes volt a keresztyéneknek. Ha emberi félelem uralkodott volna a keresztyénekben, bizonyára más helyet kerestek volna az összejövetelre. Isten azonban minden félelmet elvett a szívükből. Dáviddal mondták: "Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt" (Zsolt 23,5).

A Salamon csarnoka volt végül az a hely, ahol az egész nép, vallásosak és vallástalanok összejöttek. Itt a keresztyének az evangéliummal olyan embereket is elértek, akik sohasem mentek volna el keresztyén összejövetelekre. Nem utolsósorban tehát az elveszettek iránti szeretet volt az, ami miatt ragaszkodtak az apostolok a tradíciókhoz, hogy ott a templomban gyűljenek össze. Ők nem kritizálták a visszás állapotokat, hanem bizonyságot tettek Istennek Krisztusban megjelent kegyelméről, míg csak el nem űzték őket.
 

Isten asztaláról-Varga László

   "De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni... De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!"(   Józsué 24,15)
 
  

A teljes vallásszabadság megfogalmazása. Isten senkit sem kényszerít a maga szolgálatára, embernek sincs tehát joga arra, hogy bárkit bármilyen vallásra kényszerítsen. De ahhoz sincs embernek joga, hogy bárkit eltiltson attól a hittől, amit hisz, és amely hitben élni akar. Éppen olyan istentelenség volt régen, amikor bizonyos vallásra kényszerítették a népeket, mint amikor magát a vallást, a hitet és a hit gyakorlását tiltották. Akkor is voltak, sokan voltak, akik Józsué szavai szerint semmivel sem törődve az Urat szolgálták. Bátran, nyugodtan szolgálták, s ha kellett, szenvedtek is érte, ugyanolyan bátran és nyugodtan, mert a börtönben is az Ő kezében tudták életüket. Ma is komoly törekvések vannak arra, hogy lebeszéljék az embereket, hogy nevetségessé tegyék a hitet és a hívő embert, hogy elgáncsolják a hit hirdetését. De megmaradt, és annál értékesebb a hit szabadsága. Szabad nekünk hinnünk. Szabad a hitünket megvallanunk. Szabad e szabadsággal élnünk, dolgoznunk, bizonyságot tennünk. De mindig - ez az értéke - csak a személyes vállalás jegye alatt. Csak úgy, de éppen úgy, ahogy Józsué mondta: Ti többiek tehettek, amit akartok, de én és az én házam népe Istent, az Urat, mindennek és mindenkinek ellenére hűséggel szolgáljuk.

Uram, hűséges Istenem, Te soha nem hagyod el népedet, Téged szolgáló gyermekeidet. Én is tudom, tapasztaltam és tapasztalom, hogy aki benned bízik, arról le nem mondasz, azt megőrzöd, és még a rosszat is javára fordítod. Köszönöm, hogy én is azok közé tartozhatom, akik személyes bizonyságtétellel nyugodtan, mindenki előtt vallják, hogy Te vagy a mi Urunk, s mi hűséges szolgáid, megváltott gyermekeid vagyunk. Köszönöm, hogy most is, mint annyiszor, megszégyenítetted ellenségeidet, és igazoltad gyermekeidet. Én is fogadom: én és házam népe mindenkor Téged szolgálunk. Ámen.

Krisztus mindenek felett- ISTEN TERÜLETE

"Te pedig, amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van..." (Mt 6,6)

Szemed Istenen legyen, ne embereken - ez az isteni élet vezérgondolata. Ne az mozgasson, hogy szeretnél imádkozó embernek számítani. Menj be belső szobádba, ahol imádkozhatsz anélkül, hogy tudnák és zárd be az ajtót; titkon beszélj Istennel. Ne indítson semmi más, minthogy megismerd mennyei Atyádat. Lehetetlen tanítványként élned anélkül, hogy meghatározott időd ne lenne az imádságra. "És amikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek..." Isten nem azért hallgat meg, mert komolyan vesszük, amit kérünk. Ő egyedül a váltság alapján hallgat meg. Istent nem befolyásolja komolyságunk. Az imádság nem azért van, hogy kapjunk valamit Istentől; ez az imádság kezdetleges formája. Az imádságban tökéletes közösségbe jutunk Istennel. Ha Isten Fia újjászületés által alakot ölt bennünk, akkor emberi értelmünket háttérbe fogja szorítani és megváltoztatja állásfoglalásunkat a dolgokkal szemben, amikért imádkozunk. "Aki kér, mind kap" (Mt 7,8). Imádságunk sokszor csak kegyes csacsogás, nincs benne az akaratunk, aztán még állítjuk, hogy Isten nem hallgat meg, pedig mi nem kértünk tőle semmit. "Kérjetek, amit csak akartok" (Jn 15,7), mondja Jézus. Amikor kérek valamit, benne van az akaratom. Amikor Jézus beszélt az imádságról, a gyermek nagy egyszerűségével tette; mi pedig kritikus beállítottságunkkal kijelentjük: "Igen, de..." Jézus mondta: "Kérjetek!" De gondold meg, hogy csak olyasmit kérhetünk, amivel egyetérthet az az Isten, akit Jézus Krisztus kijelentett.

Isten műhelyében- Isten bölcs vezetése

"Tanácsoddal igazgatsz engem és azután dicsőségbe fogadsz be engem. " (Zsoltár 73, 24) 
 
 Aszáf, ennek a zsoltárnak az írója, csak súlyos harcok után jutott a hitnek erre a bizonyosságára. Először nem tudott tájékozódni Isten útjain. Azt látta, hogy az istentelenek tervei sikerülnek, jól megy dolguk, előrejutnak, győznek. Ezzel szemben a kegyeseknek nehéz a soruk, gyötrődnek minden nap. Egyik baj a másikat éri náluk. Az egész élet a véletlen értelmetlen játékának tűnik s mint sötét rejtély nehezedik lelkére. Aszáf már majdnem megingott hitében, míg be nem ment a szentélybe és ki nem öntötte szívét Isten előtte. Ekkor fénysugár hullott lelke sötétségébe. Az a lényeges, ami a végén történik; meglátta világosan, hogy Isten örök végzése igazgatja sorsomat. Ő mindent bölcsen intéz. Elkészítette tervét felőlem, célja a dicsőség. Ez lett előtte hitben bizonyossá és ez így is van.

Isten gyermekei mennyei Atyjuk leggondosabb vezetése alatt állnak. Ő mindent jól kigondolt és bölcsen elrendezett. Néha értelmetlennek tűnik sok minden, úgy látszik, mintha Isten gyermekei szívtelen emberek erőszakoskodásának lennének kiszolgáltatva, mintha vak természeti erők labdája és a kegyetlen sors áldozatai lennének. De ez csak látszat. Őrizkedjünk attól, hogy előre hangos véleményt formáljunk és beleszóljunk az Ő vezetésébe. Isten nem kér tőlünk tanácsot és ez jó. - Talán mi magunk szereztünk bajt magunknak. Ha, mint a tékozló fiú, a magunk útjain járunk, ne csodálkozzunk, ha nyomorúságba jutunk. Ne írjuk ezt Istenünk rovására, mert "a magad bűne fenyít meg téged és engedetlenséged miatt bűnhődöl." Ekkor csak arra van szükségünk, hogy magunkba szálljunk és megforduljunk, így újra Isten kegyelmes keze alá juthatunk, aki mindent jól végez.

Egy asszony évekig ágyhoz volt kötve. Nem sok szellemi adottsággal bírt. De egyet biztosan tudott: "Ez az út számomra a legjobb. Ha Isten valami mást, könyebbet talált volna számomra, akkor azt adta volna nekem." Ez a bizonyosság megőrizte a keserűségtől és zúgolódástól. Derűsen és bátran hordozta betegségét. - Ne homályosítsuk el Isten végzéseit saját értelmetlenségünkkel, mint egykor Jób a nehéz kísértés óráiban. Higgyünk és várjunk Őrá! Isten célja az övéivel a dicsőség. Figyeljünk az út végére, mert ott dől el minden: "... azután dicsőségbe fogadsz be engem."
 

Napi áhítat- A szabadító Istenben reménykedem

Hét témája: Mikeás

Olvasmány: Mik 7

 
Aki hisz, annak van türelme. Aki pedig igazán hisz, annak az idő nem számít.
Jaj nekem, mert úgy jártam, mint mikor valaki gyümölcsöt akar szedni, szőlőt akar szüretelni, de nincs ehető fürt, sem korai füge, amire vágyódott. Kivesztek az országból a hívek, nincs becsületes ember. Alattomban mindnyájan vért ontanak, hálóval vadásznak egymásra. Jól használják kezüket a rosszra: a vezető ember követelőzik, a bíró fizetségre vár, a főrangú ember kimondja, mit kíván, és csak csűrik-csavarják az ügyeket. Aki a legjobb köztük, olyan, mint a tüskebokor, a legbecsületesebb is olyan, mint a tövisbokor. De eljön büntetésed napja, amelyet őrállóid láttak. Akkor lesz majd zűrzavar! Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a jó ismerősben, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz! Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával, a lány anyja ellen támad, a meny az anyósa ellen, az embernek saját háza népe is ellensége. De én az URat várom, a szabadító Istenben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem! Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az ÚR az én világosságom. Az ÚR haragját kell hordoznom, mert vétkeztem ellene. De majd ő intézi peremet, és igazságot szolgáltat nekem. Kivisz a világosságra, és gyönyörködöm igazságában. Látja majd ezt ellenségem, és szégyen borítja el, bár most ezt kérdezi tőlem: Hol van az ÚR, a te Istened? Saját szememmel látom majd, amikor összetapossák, mint az utca sarát. Eljön a nap, amikor felépítik falaidat, azon a napon szélesre tágul a határ. Azon a napon jönnek majd hozzád Asszíriából és Egyiptom városaiból, Egyiptomból és az Eufrátesz mellől, a tengereken át, a hegyeken át, bár puszta volt az ország, lakói miatt, tetteik gyümölcseképpen. Pásztorold botoddal népedet, tulajdon nyájadat, amely elhagyatva élt az erdőben, termékeny földön! Hadd legeljenek Básánban és Gileádban, mint a régi időkben! Csodás dolgokat mutatok neked, mint amikor kijöttél Egyiptomból. Látják majd ezt a népek és szégyenkeznek, elvesztik minden erejüket, kezüket szájukra teszik, füleik megsüketülnek, port nyalnak, mint a kígyó, mint a föld férgei, reszketve jönnek elő rejtekhelyükről, rettegve folyamodnak Istenünkhöz, az ÚRhoz, és félnek majd tőled is. Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket! Hűségesen bánsz Jákóbbal, kegyelmesen Ábrahámmal, ahogyan megesküdtél őseinknek a régi időkben.

Magyarázat

Gyülekezetünkben egyik-másik igaz példakép halála után nagy űr marad. Dávid így imádkozott: „Segíts, Uram, a te jobboddal, mert elfogytak a kegyesek. Eltűntek a hívek az emberek közül, hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen.” (Zsolt 12,2–3)
Nietzsche előre látta az istentagadás tragikus következményeit: „Mit tettünk, amikor a földet elszakítottuk a napjától: az Istentől? Merre haladunk majd ezután? Hova tartunk? Nem zuhanunk-e máris egyenesen előre? Vagy hátra, vagy oldalt, vagy minden irányba? Van-e még fönt, és van-e még lent? Most már nem a végtelen semmiben bolyongunk csupán? Érezzük-e az üres tér borzongató fuvallatát? Vajon lehet-e ennél hidegebb? Nem jön-e egyre közelebb és közelebb az éjszaka és a halál? Az ember leleményes állattá vedlik... Az utolsó ember csak vaksin pislog majd: Mi az, hogy szerelem? Mi az, hogy vágy? Mi az, hogy becsület? Mi az, hogy emberség? Sőt egyáltalán mit keres az égen a nap, a hold meg a csillagok?” Azonban a nagy zűrzavar idején is lehet még Istenben bízni és Istenre várni. Ha ő még arra is irgalmasan tekint, aki bűnbocsánatra szorul, még inkább így tekint arra, aki az igaz úton szeretne járni.
A türelem a hívők nagy próbája. Legtöbbször nem is azért várakozunk, mert így döntöttünk, hanem azért, mert ez Isten akarata. A szentek mindnyájan nagy várakozók voltak. Ábrahám egyszer tíz évet, máskor tizenhármat várt (1Móz 15,3; 16,16 → 17,1), míg az ígéretek beteljesedtek. Így vált azonban a hívők atyjává. Madách Az ember tragédiájá-nak zárómondta így hangzik: „ó, az a vég, csak azt tudnám feledni!” A Jelenések könyvéé: „Jövel, Uram Jézus!” (Jel 22,20)
(Hegyi András)

Isten ígéreteinek tárháza- A jutalom biztos

„Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet is ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát" (Mt 10,42)




Ennyit igazán megtehetek. Valami jót az Úr szolgáival. Az Úr tudja, hogy szeretem mindannyiukat, és tisztesség lenne számomra, ha a lábukat megmoshatnám. A Mesterükért szeretem a tanítványokat.

Milyen kegyes az Úr, hogy ilyen jelentéktelen dolgot említ: mindössze egy pohár vizet adni! Ezt megtehetem vidáman, akármilyen szegény, akármilyen alacsonysorsú is vagyok. Az Úr a mégoly semmiségnek látszó dolgot is megjegyzi. Látja, ha tanítványai közül a legkisebbnek a legkisebb szolgálatot tesszük is meg. Nyilvánvalóan nem az árat nézi, nem a végrehajtás ügyességét, sem az adomány mennyiségét, hanem cselekvésünk indítékát, azt, hogy valakinek azért adunk, mert tanítvány, azt jegyzi meg és azt viszonozza az Úr. A jutalmat sem az adomány mértékével méri, hanem kegyelmének gazdagsága szerint.

Én adok egy pohár friss vizet valakinek, az Úr pedig élő vízzel oltja szomjamat. Inni adok tanítványai egyikének, ő pedig úgy tekint rám, mint aki szintén tanítványaihoz tartozik. Azért ilyen nagylelkû velem, mert az ő kegyelme indított engem arra, amit megtettem, és ezért ígéri, hogy: „semmiképpen sem fogom elveszteni jutalmamat".

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Ki ül a trónon?

"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. "(Mt 7,21)
 

Láttam egyszer egy három körből álló ábrát. Az első kör közepén egy trónszék volt, azon ült valaki, s a körön kívül egy kereszt, ami Istent jelképezte. Az Isten nélkül élő ember képe ez. Isten kívül van az érdeklődési körén, az életén, nem tagadja, de mintha nem létezne, számára nincs. Isten nélkül kel és fekszik, Isten nélkül hoz döntéseket, ő maga ül az élete trónján, ő uralkodik, Isten nélkül él és hal meg, és nem tudja, hogy így tölti majd az örökkévalóságot is.

A második körben ugyanezen a széken ugyanez az ember ül, csak a kereszt már a körön belül van. Ez az ember már tud arról, hogy van Isten, érdeklődik iránta, talán tiszteli is őt - de csak úgy távolról. Az élete trónján még mindig ő feszít, és gyakorlatilag ugyanúgy Isten nélkül dönt, mint az előbbi. Legfeljebb megpróbálja bevonni Istent az eseményekbe, kéri a segítségét ahhoz, hogy saját elgondolásait megvalósíthassa. Még az imádságot is erre akarja használni: megmondja Istennek, hogy mit tegyen. Aztán ha nincs rá szüksége, nélküle is megvan.

A harmadik körben a kereszt van a trónon, s az ember ott térdel az ÚR előtt. Átadta az uralmat Istennek, ő pedig magát megalázva áll Ura rendelkezésére. Kérdése ez: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Teljes bizalommal ráhagyatkozik Isten döntésére, tőle kér útmutatást, minden tőle kapott képességével őt akarja szolgálni. Senki sem kényszerítette erre, magától döntött így, tudja, hogy ez a legjobb neki.

Jézus Krisztus azért jött utánunk, hogy ne pusztuljunk el Isten nélkül És ne hitegessük magunkat azzal se, hogy ha nem tagadjuk a jó Istent, sok mindent tudunk róla, ez elég az üdvösséghez! Arra akar elsegíteni, hogy legyen vele igazi, élő közösségünk, és tudjuk őt szolgálni már itt, és örökkön-örökké.

REINHARD BONNKE

Jézus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt ami elveszett

Azt az estét Zákeus soha nem felejtette el, amikor a vacsora asztal fölött egymásra néztek Jézussal. A tanító éppen őt, a gyűlölt vámszedőt kérte, hogy lássa vendégül (Lukács 19:1-10). Valószínűleg az apró termetű ember soha nem gondolta volna, hogy egy olyan emberrel hozza össze a sorsa, mint Jézus. És most itt van a házában, és szembenéz vele. Érzi, hogy Jézus belelát a szívébe, azonban ebben a tekintetben a legszeretetreméltóbb bírálatot olvasta ki. Összezsugorodott lelke úgy kezdett kitágulni, mint a szivacs, ha víz éri. Aztán egy új gondolat ötlött az elméjébe: visszatéríteni a pénzt a megkárosítottjainak. Ez lett a jele a megtérésének. Jézus ezt mondta: „Ma lett üdvössége (szabadsága) ennek a háznak”. Ez valódi felszabadulás volt Zákeus számára, és egy példa, hogy így kellene elrendezni nekünk is a dolgainkat.
De van itt még valami: a vámszedő megmentésének ára volt: Jézus a jóhírét tette kockára. Zákeus a gyűlölt Római Birodalom elnyomó gépezetének volt egy fogaskereke, és a nép látta, ahogy Jézus megbarátkozik vele. Ez rombolta Jézus népszerűségét. Ellenfelei felhasználhatták az esetet ellene. Jézus válasza a makacs kritikákra valószínűleg nem elégítette ki őket, azonban leleplezi Jézus valódi jellemét: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lukács 19,10). Ez a sor összefoglalja mindazt, aki Jézus, és amiért jött. Ha a mi életünket is összefoglalja, akkor olyanok vagyunk, mint a Mesterünk. Mi sem hírnévre vágyunk, hanem megújult életekre.
REINHARD BONNKE Napi gondolatok

Köszöntünk Szent Szellem!- A BÖLCSESSÉG ÉS TUDOMÁNY BESZÉDE

"Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által;
másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint."
(1Kor 12:8)


Habár a Szentlélek - amennyiben az szükséges - ki tudja nyilatkoztatni szolgáinak mások életének aprólékos részleteit, ez az adomány leggyakrabban mégis a prófétaság lelki ajándékának részeként működik. Ez történt több alkalommal Ellen White szolgálatában is. A bölcsesség és tudomány beszéde mindkettő a beszéd ajándéka, vagyis szavakban fejeződik ki. Pál a "bölcsesség" vagy "bölcs" szavakat 20-szor használja a Korinthusi I. levél első 2 fejezetében, a "tudomány" vagy "tud" kifejezéseket pedig szintén 20-szor az első 8 részben. Azt mondja, hogy az evangélium üzenete nem az emberi bölcsességtől vagy tudástól függ, hanem azoktól a szavaktól, amelyeket a Szentlélek hatalma által szólnak az Úr szolgái (1Kor 2:1-5).
Egy meghatározás szerint a bölcsesség beszédének lelki ajándéka arra képesíti a keresztényt, hogy Isteni igazságot jelentsen ki oly módon, ami felülmúlja saját természetes képességeit. A tudomány beszédének ajándéka pedig természetfeletti képesség az Úr dolgainak tanítására, hogy a megváltás tervének gyakorlati működését világosan lássa, aki hallja a tanítótól az üzenetet.
Habár a beszédnek ezen ajándékai ihletett üzenetek, amelyek nagy hatást gyakorolnak a hallgatókra, mégsem adnak hozzá semmit a Szentíráshoz, illetve semmiképpen nem kerülnek ellentétbe azzal. Sokkal inkább az írás igazságának személyes alkalmazását segítik elő. A kis csoport körében - ami a korai keresztény gyülekezetek elterjedt formája - Isten kiválasztotta ezeket az ajándékokat, hogy használják, és meg fognak lepődni, milyen világosan megértik és el tudják magyarázni az Isteni igazságot. Felismerik majd, hogy saját természetes képességeiket túlszárnyalva teszik ezt, és mások is megerősítik őket erről: "El sem hiszem, milyen világosan magyaráztad el nekem!"
Imádság a mai napra
"Uram, segíts, hogy meghalljam a bölcsesség vagy tudomány szavait, amit egy barátom közöl velem, vagy add, hogy én is meg tudjam osztani üzenetedet másokkal!"

Garrie F. Williams írása alapján
  

Isten csodálatos kegyelme- EVILÁGI POMPA

''Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék'' (1Korinthusbeliekhez 2:5)

Jézus nem trónok és birodalmak megdöntésével, pompával és hivalkodással készült a feladatát végrehajtani, hanem úgy, hogy irgalmas és önfeláldozó élete által szólt az emberi szívekhez... Krisztus követőinek a világ világosságává kell lenniük; de Isten nem arra szólítja fel őket, hogy erejük megfeszítésével világítsanak. Ő nem helyesli a jóság látszatára való önelégült igyekezetet. Ő azt akarja, hogy lelkük átitatódjék a Menny alapelveivel; és a világgal való kapcsolatukban tegyenek bizonyságot arról a világosságról, amely bennük van. Az élet minden területén megmutatkozó kitartó hűségük által világítanak... A földi csillogásnak, bármennyire lenyűgöző is, nincs értéke Isten előtt, aki nem a láthatót és mulandót, hanem a láthatatlant és örökkévalót értékeli. Az előbbinek csak annyiban van értéke, amennyiben az utóbbit tükrözi. A legnagyszerűbb művészi alkotás szépsége sem mérhető össze a jellem szépségével, amely a lélekben munkálkodó Szentlélek gyümölcse...
Isten művében az emberi erőfeszítést csak odaszentelt, imádkozó élettel, a krisztusi kegyelem életet átformáló hatalmának megmutatásával lehet eredményessé tenni. Különböznünk kell a világtól, mert Isten reánk helyezte pecsétjét; mert bennünk kinyilatkoztatja saját szeretetét és jellemét. Megváltónk pedig befedez minket igazságával. Amikor Isten kiválaszt embereket a szolgálatra, nem kérdezi, van-e földi gazdagságuk, műveltségük vagy szónoki képességük. Csupán ezt kérdezi: ''Elég alázatosak-e ahhoz, hogy megtaníthatom őket az útjaimra? Rájuk bízhatom-e Igémet? Képviselnek-e majd engem?'' Isten minden embert csak annyira tud felhasználni, amennyire Lelkével betöltheti a lélek templomát. Isten csak az Ő képmását tükröző munkát fogadja el. Követőinek - megbízatásuk hitelesítéseként - magukon kell viselniük a Menny örökkévaló alapelveinek kitörölhetetlen jegyeit. Jézus tisztában volt az evilági pompa hiábavalóságával, és figyelmét nem fordította annak megnyilatkozásaira. Lelki méltósága, jellemének tisztasága és az alapelvekhez való nemes ragaszkodása magasan felette állt a világ hiú divatjának.

Ellen White írása alapján
 

Reggeli dicséret- Szeressétek az öregeket!

„Ha egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét tiszteljék, és róják le hálájukat szüleik iránt, mert ez kedves Isten előtt. Ha valaki az övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta a hitet, és rosszabb a hitetlennél.” (1Timóteus 5:4, 8.) 

Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,
A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,

Adjatok nekik szeretet.

Szenvedtek ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek őket szűk odúkba

Ne rakjátok őket otthonokba.

Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.

Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.

Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek,

Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.

Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet
Elhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Óbecsey István

Szerző: Gyürüs Panni





 



Joel Osteen- Kegyelem a mai napra

Isten kegyelmet adott neked a mai napra. Nem kaptad meg a holnapi napra szóló kegyelmet. Sok ember éli úgy az életét, hogy azon tűnődik, mi lesz öt év múlva.
 
 
Minden „mi lesz ha” lepörög az agyukban. Óvatosnak kell lennünk, mert a „mi lesz ha” mindig lehangol. Ha pedig el is jön a „mi lesz ha”, akkor Isten meg fogja adni a kegyelmet, hogy megbirkózzunk vele. Mi lesz, ha semmi jóval nem kecsegtet az orvos? Mi lesz, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztem? Mi lesz, ha elveszítem az állásomat? Akkor ott lesz számodra az a békesség, ami minden értelmet meghalad. Isten megígérte, hogy erővel fog felruházni téged minden csatádra. Lehet, hogy nem tudjuk,mit tartogat számunkra a jövő, de azt tudjuk, hogy ki tartja kezében a jövőt.
Az a fontos, hogy ne mulasszuk el a mát, a holnap fölötti aggódás miatt. A mai nap ajándék. Ez a nap soha nem fog visszatérni. Hiszem, hogy azok a dolgok, amik miatt aggódunk, nagyrészt meg sem fognak történni. Ha mégis, akkor nem lesz olyan nehéz, mint amilyennek gondoltuk. Lehet, hogy ma még nincs meg hozzá az erőnk, de Isten a megfelelő pillanatban meg fogja adni mindazt, amire szükségünk lesz. Természetesen szükséges, hogy legyenek terveink és használjuk a józan eszünket. De egy ponton át kell adnunk Istennek a dolgokat: „Istenem, Te tudod, hogy mi a legjobb számomra. Azt mondtad, hogy minden időben megadod nekem a szükséges kegyelmet. És ahogy a mezők liliomait öltözteted, és az ég madarait eteted, tudhatom, hogy rólam is gondoskodni fogsz.” Nagyon felszabadító, amikor megtanuljuk átadni Istennek a dolgokat és elfogadjuk a mai napra szóló kegyelmét.

„Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (Zsoltárok 118:24)

„Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” (Máté 6:11)

Kegyelem a mai napra

Magyar fordítás: ahitatok.hu

2016. szeptember 15., csütörtök

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Nagy félelem támadt az egész gyülekezetben, és mindazokban, akik ezt hallották.
( Csel 5,11)
 

Mindenekelőtt a gyülekezet vezetőjét, Pétert vette körül félelemmel teljes tisztelet. Szent buzgóságból cselekedett. Isten adott neki világosságot, hogy átláthasson a szégyenletes csaláson. Az a szemrehányás, amit a házaspárnak mondott, nem túlzás, hanem a tények igazi megállapítása volt. Mindenki érezte, hogy Péter nem személyes ingerültségből, hanem Isten dicsősége iránti buzgóságból cselekedett. Így a gyülekezetet az élő Isten mindent látó szemétől való szent félelem fogta el.

Ha valaki idáig azt hitte, hogy Isten nem törődik a kis tisztességtelenségekkel, akkor most megtanulta az ellenkezőjét.

Mindnyájan megérezték, amit Hágár egykor, aki a vele beszélő Úr nevét így kiáltotta el: "Te vagy El-Rói" - magyarul: "Az engem meglátó Isten" (lMóz 16,13), élővé vált mindnyájuknak a zsoltárvers:

"Mikor még nyelvemen sincs a szó, már egészen érted azt, Uram" (Zsolt 139,4). - Az egész gyülekezetet szent félelem töltötte el a bűnnek hatalma és saját szívük álnoksága láttán. Megtapasztalták, hogy a pünkösdöt átélt első gyülekezet tagjai sincsenek bebiztosítva az ellenség csalárdsága ellen. Szívük remegett a bűn félelmetes hatalmától.

Végül, ebben az órában a hirtelen, a megtérés lehetősége nélküli haláltól való félelem is egészen közelvalóvá lett. Látták az általuk jól ismert emberek holttesteit, akiket nagy hirtelen vitt sírba a bűn. Nem kellett-e, hogy az ő szívüket is eltöltse az ilyen haláltól való félelem?

A hármas félelem: Isten mindent látó szemétől, a bűnnek hatalmától, és a megtérés lehetősége nélküli haláltól - a gyülekezet tagjait az Úr Jézus komolyabb követésére indította.

Jézusnál szabadul meg az ember a hamis félelemtől, elnyeri Isten békességét, s megtapasztalja, amit a bölcs példabeszéd mond: "Az igaznak még halála idején is reménysége van". (Péld 14,32)
 

Isten asztaláról-Varga László

"Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem."
Zsoltárok 23,1-4
 


Sok bajunkban, nehéz aggodalmainkban vigasztalást nyújt ez a szép zsoltár. Isten maga terelgeti népét. A felszaporodott bűntenger elégszer változtatta halál völgyévé gyönyörű világunkat. Minden eszköz a kezünkben van arra, hogy minden egyes ember boldog lehessen, de hit nélkül, erkölcs nélkül, Istennek hittel elfogadott irányítása nélkül minden visszájára fordul. Ebben a képtelen helyzetben én tudhatom azt, hogy nem érhet semmi veszedelem Isten tudta nélkül. Ő tart a kezében. Ő ment meg, ha veszedelem támad. Ő biztosítja jövendőmet. Ő szereti utódaimat. Mitől félnék? "Csendes vizekhez terelget", otthon van otthonomban. "Bent csend" - fogalmaz Reményik. És ha csapás ér, biztosan tudhatom, hogy életem és szeretteim élete Isten kezében van, vesszője is javamra válik. Nem kerülhetem el a népem hitetlensége miatt ránk törő nyomorúságokat, de engem, benne bízót, azokból is kiment, azokat is javamra fordítja. Botja csapásáról is Őt ismerem fel: nem hagy megnyugodni a szennyben, kiver belőle. Önzés volna ez? Nem! Így kell bizonyságot tennem szeretetéről, hogy mindenki meglássa és kövesse Őt.

Jó Atyám, köszönöm, hogy ilyen vigasztalást társz elém. Több ezer év óta szól ez az ének. Minden korban voltak nyomorúságok, de minden korban voltak boldog emberek, akik a nyomorúságban is öröméneket énekeltek, mert Te hittel, bizakodással, belső békességgel, naponkénti örömökkel ajándékoztad meg őket, és ők ezt hálás szívvel elfogadták. Add, hogy én is ezek közé tartozzam! Add, hogy minden reggel rád bízzam magam, s minden este adhassak hálát ajándékaidért! Add, hogy ezt az örökséget tudjam gyermekeimre hagyni, ezt tudjam továbbajándékozni mindazoknak, akik között élek! Tégy engem örömüzeneted hirdetőjévé mind szavaimban, mind életmódomban! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- A PÁSKA

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 12,1-13
 
 

1 Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: 2 Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz az első az év hónapjai között. 3 Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának mindenki egy bárányt, családonként és házanként egy bárányt. 4 Ha kevés a ház népe az egy bárányhoz, akkor a legközelebbi szomszédjával együtt vegyen a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból. 5 Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vegyetek, de vehettek kecskét is. 6 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége. 7 Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik. 8 Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret keserű füvekkel. 9 Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek. 10 Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el. 11 Így egyétek meg: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az ÚR páskája ez. 12 Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött - én, az ÚR. 13 De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét.

"Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket."(2Móz 12,13)

Az izráeliták már 400 évig voltak rabszolgák Egyiptomban, amikor Isten megszabadította őket. Azon az éjszakán a páska-vacsorájukat fogyasztották. Keserű fű volt asztalaikon, emlékeztetve őket keserű rabszolgaságukra. A kovásztalan kenyér azt mutatta, hogy sietséggel távoztak. Ezért volt az is, hogy állva ettek, kezükben bottal. A vacsora fő fogása azonban a páskabárány volt. Házaik ennek a báránynak a vérével voltak megjelölve. Ennek a báránynak az elfogyasztásával ápolták a közösséget Istennel, aki megszabadította őket.
Attól az éjszakától kezdve a páskát ennek a szabadulásnak az emlékére ünneplik. Páskának, héberül "peszakh"-nak nevezik, s ez azt jelenti, hogy Isten ítélete kihagyta vagy átugrotta mindazoknak a házait, akiknek az ajtófélfáin ott volt a bárány vére.
Ez a nagy ószövetségi üdvesemény előre mutat az Újszövetségben meghirdetett üdvösségre, hiszen Isten újból eljön ítéletre. Ez az ítélet egyetlen egy palotát nem hagy ki, egyetlen egy lakást nem hagy figyelmen kívül, egyetlen egy kunyhót nem ugrik át. Át fogja ugrani viszont ("peszakh") mindazokat a családokat, amelyeknek közösségük van a Bárány vérével, azaz, a Jézus háza népéhez tartozókat mind.
Ezért hát nem szabad megmaradnod bűneidben az ítélet napjáig. Isten annyira gyűlöli a bűnt, hogy az ő fiának el kellett viselnie a golgotai halálos ítéletet, hogy fizessen bűneinkért. S az első dolog, amit meg kell értened, az ez: bűnös vagy, és Isten gyűlöli a bűnt.
Aztán pedig el kell hinned azt is, hogy ennek a Jézuson végrehajtott ítéletnek az a célja, hogy te üdvözülj. Hinned kell az ószövetségi képben és az újszövetségi evangéliumi igében, melyek együtt így szólnak Jézusról: "Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!" Isten úgy szeretett bennünket, hogy az ő Fia meghalt üdvösségünkért.
Most hát Isten meghív bennünket, hogy újszövetségi értelemben ünnepeljük meg a páskát: közösségünk lehet Jézussal és az ő népével. Megmenekülünk a bűn rabszolgaságából és az ítélet átkától. Szabadon szolgáljuk Istenünket, és útban vagyunk az Ígéret Földje felé. 
 

Krisztus mindenek felett-MIRŐL KELL LEMONDANUNK?

"...hanem lemondunk a szégyen takargatásáról..." (2Kor 4,2)
 
 
Lemondtál-e már a rejtett dolgaidról, amelyek nem becsületesek - amiket becsületérzésed nem szívesen hoz napvilágra? Könnyű elrejtened őket. Van-e szívedben csak egyetlen gondolat is valamiről, amit nem szeretnél világosságra hozni? Mondj le erről a gondolatról, amint felébred benned. Kerüld ezeket, amíg végül nem lesz benned több rejtett becstelenség és semmi csalárdság! Légy állandóan éber, nehogy támadjon valami olyan az életedben, ami miatt szégyenkezned kellene, ha világosságra jön. Irigység, féltékenység, becsvágyó törekvés, mindez nem közvetlenül a bűnre való hajlamunkból jön, hanem kapcsolatban lehet testünk alkatával is, mert hiszen a test az elmúlt időben (Róm 6,19) ezeknek a bűnöknek a szolgálatában állt. "Nem járunk ravaszságban", azaz nem folyamodunk olyan eszközökhöz, amelyekkel elfogadtatjuk az igazunkat. Veszélyes csapda ez. Tudod, hogy Isten csak egyféle módon enged munkálkodni; ne próbáld tehát más eszközzel megnyerni az embereket; ha ezt teszed, Isten meghiúsítja. Mások tesznek olyat, de nálad ravaszságban járás lenne. Lehet, hogy nekik nem az, de tőled mást vár Isten. Soha ne tompuljon el az a készséged, hogy mindenedet odaadd az Ő legmagasabb céljáért. Ha megtennél bizonyos dolgokat, ez a csalárdság betörését jelentené az életedbe, eltérítene a legmagasabb céltól, amire Isten a munkádat alapozta. Sokan azért fordulnak vissza, mert félnek a dolgokat Isten szemszögéből nézni. A legnagyobb szellemi válság akkor éri utol az embert, amikor egy kissé tovább kell mennie, mint amit az általa elfogadott hitvallás előír. 
 

Isten ígéreteinek tárháza- A legbiztosabb menedék

„Mindegyik olyan lesz, mint rejtekhely a szél ellen, és fedett hely zivatar idején..." (Ézs 32,2).


Hogy ki ez, mindnyájan tudjuk. Az utolsó Ádám, a mennyből jött Úr, a fájdalmak férfia, az Emberfia. Milyen biztos rejtekhely ő népe számára! Saját magát teszi ki a tomboló szél teljes erejének, csakhogy megvédje a benne rejtőzőket. Így menekültünk meg Isten haragjától, és meg kell menekülnünk az emberek dühétől, az élet gondjaitól és a halál rettenésétől is. Miért állunk hát kint a szélben, amikor olyan könnyen biztos menedéket találhatunk az Úrnál? Meneküljünk hát hozzá, és találjuk meg nála a teljes békességet.

A bajok szélfúvása gyakran mindent elsodró viharrá fokozódik. Ami erősnek és állandónak látszott, meginog a szélviharban, és földi reménységeink egymás után omlanak össze. De a mi Urunk Jézus, a dicsőséges Emberfia olyan biztos menedék a számunkra, hogy semmiféle vihar nem sodorhat el bennünket. Benne elrejtőzve biztonságban várhatjuk meg a vihar elvonulását.

Rejtőzzünk el ma nagy Menedékünkben, és szívünkben hálaadással énekeljünk védelme alatt.

Áldott Úr Jézus. Te vagy menedékünk a viharban!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Indulás és növekedés

"..megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által. "(1Kor 6,11)

Amikor egy hitetlen ember hívővé lesz, Isten Krisztus igazságát tulajdonítja neki, olyan igaznak látja őt, mint Krisztust, „...megigazultunk hit által..." (Róm 5,1) Az ilyen embert mintegy Krisztuson keresztül, Krisztusban látja Isten. Ez a megigazíttatás.

Ezt a sorsdöntő változást azonban követnie kell egy folyamatos fejlődésnek, amelynek során ténylegesen is Krisztushoz kezd hasonlítani az ő tanítványa, kiformálódik benne a Krisztus (Gal 4,19). Ez a megszentelődés.

A megigazíttatás: én Krisztusban. A megszentelődés: Krisztus bennem. A megigazulás egy pillanat alatt megy végbe: Isten gyermekévé fogad. A megszentelődés folyamat, halálunkig tart. A megigazulás mindenkire nézve egyenlő, nem lehet valaki jobban Isten gyermeke, mint a másik. A megszentelődésben vannak fokozatok. Valaki ezt mondta: én ugyanolyan igaz vagyok, mint Pál apostol, csak még nem vagyok olyan szent. A megigazulás során Isten kiemel a bűn gödréből, és ráállít az élet útjára. A megszentelődés során haladunk előre ezen az úton. A megigazítás megváltoztatja az Isten előtti helyzetünket, Isten ellenségéből Isten gyermekévé leszünk. A megszentelődésben Isten megváltoztatja a képességeinket, képesek leszünk neki engedelmeskedni. Egyre több készséget ad Isten arra, hogy az ő akaratát cselekedve az ő dicsőségére és mások üdvösségére tudjunk élni.
Mindkét csoda Isten munkája, de a megszentelődés a mi feladatunk is. Minél inkább él a hívő az Istennek való engedelmeskedés lehetőségével, annál jobban erősödik benne az új természet, a belső ember, a hit által bennünk élő Krisztus (Ef 3,17). Így lesz valaki a bűn szolgájából Isten gyermeke, Jézus Krisztus tanítványa, az új teremtés zsengéje.

Joel Osteen- Mai napon minden lehetséges, mert hiszem és tudom :)

Ha nem hiszel Isten áldásában és kegyében. Ha nem várod el, hogy Isten megváltoztassa helyzeted, akkor nincs más választásod, mint ki kell húznod a sátorszögeket, össze kell pakolnod és el kell költöznöd a kiábrándulás földjéről. Költözz el a „nem- fog-megtörténni” régióból. Költözz, el a „nem- tudom- megtenni” mezőről. Ideje már elhagyni az önsajnálat országát! Lépj ki ezekről a területekről és lépj be a remény országába, a hit országába, arra a földre, ahol tudod, hogy minden lehetséges, arra a helyre, ahol tudod, hogy eljön a te időd! /Joel Osteen/


Joel Osteen Üzenetei fényképe.


Köszöntünk Szent Szellem!-AJÁNDÉKOK MINDENKI JAVÁRA

"Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése." (1Kor 12:7)

William McRae könyvében beszél arról, hogy Bud Wilkinsonnak, az Oklahoma Egyetem futballedzőjének feltettek egy kérdést, mielőtt csatlakozott volna az elnök fizikai erőnlét programjához. "A professzionális sport mennyiben járul hozzá az amerikaiak jó erőnlétéhez?" Válasza ma már híressé vált szállóige: "Semennyiben! A profi futballmeccs egy látványosság, ahol 50 000 ember ül, mind olyanok, akiknek égető szükségük lenne testmozgásra, s nézik azt a huszonkettőt, akiknek pedig már pihenniük kellene."
Ahol a gyülekezet olyan összetételű, hogy van egy közönség, akik nézőként követik néhány jó képességgel rendelkező - de gyakran kiégett - frontvonalbeli előadó munkáját, ott a lelki erőnlét bizony igencsak hiányos. Isten akarata, hogy minden keresztény életében megnyilvánuljanak a lelki ajándékok a Szentlélek hatalma által, s így az egyház, a gyülekezet áldást nyerjen. Ahol ez nem történik meg, ott a közösség nem tölti be szolgálatát a mások iránti gondoskodásban, misszióban és közös Istentiszteletben.
A Szentlélek hatalma által te is részese lehetsz annak, miként tér vissza a kereszténység a gyökereihez, és hogyan kezdi el használni lelki ajándékát minden egyes gyülekezeti tag.
Imádság a mai napra
"Uram, segíts, hogy részt vehessek egyházad szolgálatában!"

Garrie F. Williams írása alapján
 

Isten csodálatos kegyelme- AZ ÍGÉRETEK EREJE

''Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket'' 
(Zsidókhoz 6:12).
 
Tartsuk magunkat Isten Igéjéhez! Szükségünk van annak figyelmeztetéseire, bátorítására, intéseire és ígéreteire. Fogadjuk a Szentírást Isten hozzánk intézett, nem csupán írott, hanem mondott szavaként is! A hozzá jövő szenvedőkben Krisztus nemcsak azokat látta, akik akkor segítséget kértek tőle, hanem mindazokat is, akik a korszakokon át hasonló ínségben és hasonló hittel fordulnak majd hozzá. Amikor így szólt a gutaütötthöz: ''Bízzál fiam! Megbocsáttatott néked a te bűnöd'' (Mt 9:2)... ezek a szavak más, bűnterhet hordozókhoz is szólnak, akiknek segítségét kellene igényelniük. Így van ez Isten Igéjének minden ígéretével. Bennük Ő személy szerint mindnyájunkhoz szól, olyan közvetlenül, mintha ténylegesen hallanánk a szavát. Krisztus megígéri nekünk kegyelmét, és megosztja velünk hatalmát. Ezek azok a falevelek, amelyek ''a népek gyógyítására szolgálnak'' (Jel 22:22).
Elfogadva, belénk ivódva, jellemünk erősségévé, az élet mozgatórugójává, fenntartójává lesznek. Semmi másnak nincs ilyen gyógyító ereje. Isten erős és gyöngéd szeretettel szereti teremtményeit. Megalkotta a természet törvényeit, azok azonban nem önkényes kényszerek. Minden tilalom, akár testi, akár erkölcsi törvény legyen is, valamilyen ígéretet foglal magában. Ha engedelmeskedünk, áldások kísérik lépteinket. Ha engedetlenek vagyunk, veszedelem és boldogtalanság lesz a következmény. Isten úgy tervezte törvényeit, hogy azok közelebb vonják hozzá az embereket. Ha engedik, megmenti őket a gonosztól, és a jó útra vezeti lépteiket. Kényszeríteni azonban sohasem fog. Túlságosan hitetlenek vagyunk. Bárcsak Istenben való hitre vezethetném népünket. Nem kell azt gondolnunk, hogy a hit gyakorlásához felfokozott izgalmi állapotra van szükség. Mindössze annyit kell tenniük, hogy higgyenek Isten Igéjében, mint ahogy egymás szavának hisznek. Ő mondta azt, és be is teljesíti. Csak nyugodtan bízz az ígéretében, mert Ő komolyan gondolja, amit mond. Mondd ezt: ''Igéjében így szól hozzám, és be is teljesíti ígéretét!'' Ne nyugtalankodj! Bízzál! Isten Igéje igaz. Cselekedj úgy, mint aki bízik mennyei Atyjában.

Ellen White írása alapján
  

Reggeli dicséret- Ki az aki komolyan gondolja ezt a Jézus-dolgot?

„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Máté evangéliuma 10:32-33)
 
Egy keresztyén csoport – a kémhálózat és az üldöztetések ellenére – úgy döntött, hogy titokban összegyűlnek az egyik testvér házának alagsorában. Hétről hétre találkoztak, imádkoztak, tanulmányozták az igét és – mivel a terem jól el volt zárva a külvilágtól – sokat énekeltek. A titkos gyűlések joggal az őskeresztyének katakombáira emlékeztették őket, és ez a büszkeséggel töltötte el őket. Az egyik ilyen összejövetelen azonban három fegyveres katona rontott be a helységbe. Az istentisztelet félbeszakadt, és mindenki reszketve meredt a betolakodókra. „Ez itt a vég!” – gondolták sokan. Az egyik katona durván rákiáltott a gyülekezetre:
– Ki az, aki itt nem gondolja komolyan ezt a Jézus-dolgot?
Feszült néma csend következett. Majd az utolsó előtti sorban lassan fölemelkedett egy ősz hajú vékony ember:
– Én nem vagyok Jézus követője! – rebegte megszeppenve.
– Rendben, akkor tűnj el innen! – recsegte a fegyveres.
Az ősz hajú hamar kisurrant a teremből. Ez után a katona megint elkiáltotta magát:
– Nos, ki az, akinek Jézus nem jelent semmit?
Néhány másodperc után két másik ember is fölállt. A katona csak a fejével intett, hogy mehetnek. Majd harmadszor és negyedszer is föltette a kérdést, miközben gépfegyverét élesre töltve az emberekre tartotta. Az első távozók bátorságot adtak a többieknek is. Sorra egymás után álltak föl az emberek, idősek és fiatalok, nők és férfiak, és amilyen gyorsan csak lehetett, kisurrantak az ajtón. A két másik katona még lódított is egyiken-másikon, hogy gyorsabban távozzanak.
Néhány perc múlva már csak egy tucat ember maradt, akik azonban ülve maradtak. Ekkor a fegyveres külön-külön mindegyikhez odalépett, gépfegyverét egyenesen a mellkasuknak nyomta:
– Te követed Jézust?
– Igen! – hangzott a csöndes válasz.
– És te? Most még elmehetsz! – rivallt rá a másikra – Te követed Jézust?
Az ember lassan, de határozottan bólintott. A katona mindegyikhez odalépett, de – ki halkabban, ki bátrabban – mindenki megvallotta Jézust. Ekkor a fegyveres intett másik két társának, akik durván becsukták az ajtót. Nem sok jót várhattak az ülve maradtak. Ekkor azonban meglepő dolog történt. A három katona falnak támasztotta gépfegyverét, kettő leült a sorok közé, a harmadik pedig így szólt:
– Kedves testvérek! Énekeljük el közösen az „Én csak Jézus lábnyomában járok” kezdetű éneket!
Közzétéve ennyi ideje: , szerző: