Prófétai Áhítatok

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Járj Velem úgy, ahogy egy kedves, bizalmas barátoddal járnál. A szellemi tapasztalat útján foglak vezetni téged, aminek az lesz a következménye, hogy nagyobb értelem, hit és érettség lesz benned. A te felelősségedre van bízva ez az együtt járás. Te választhatod meg a saját utadat. Úgy is dönthetsz, hogy nem jársz Velem, de akkor elszalasztanál egy életbevágó lehetőséget arra, hogy megismerhess Engem, mondja az Úr. Zsoltárok 16:11 Sőt, megmutatod az életre vezető utat, és jelenlétedbe vezetsz, ahol tökéletes öröm vár: a jobb oldaladon örökös öröm!

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Én népem, sokan ingadoztok a hitetek pozíciójában. Szilárdítsátok meg magatokat a megingathatatlan hitben, hogy túllépjétek a testeteknek, a testi természeteteknek a határait. Az igazságosság által és az Én erőm által győzitek le a sötétség cselekedeteit. A világosságban kell járnotok, hogy megszabaduljatok és szabadok maradjatok, mondja az Úr. 1 János 5:4 Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Az önsajnálat az ellenséged. Kelj fel erről a gyengeség és erőtlenség helyéről és engedd, hogy az Én erősségem tartson téged. Előbb a gondolkodásodat kell megváltoztatnod, hogy a tested is reagálni tudjon az egészségre és az épségre, mondja az Úr. Nem vagy áldozat. Vezessen téged a győzelem, ahogy minden egyes napnak nekikezdesz! Nehémiás 8:10b "ne búsuljatok, mert az Úr öröme a ti erősségetek."

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Előrehaladtál valamennyit, noha lassú menetnek tűnt. Azt akarom, hogy tisztában légy a győzelmeid jelentőségével, akár kicsik, akár nagyok azok, és bizakodj! Bátorodj fel! Az apró lépések is végig tudnak vinni a célig, ha szorgalmasan megmaradsz az útvonalon. Legyél erős és ne légy hajlandó feladni, mondja az Úr. 1 Korinthus 15:57 De hála az Istennek, aki a győzelmet adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Napi áhítat-Egy test

Hét témája: Ökumené, keresztény egység

 Olvasmány: 1Kor 12,12–26

Különbözőségeink az egységes közösség képességeinek gazdagságát biztosítják.

„Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból. Ha ezt mondaná a láb: „Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? És ha ezt mondaná a fül: „Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test része”, vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a tag, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyonis szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.”

Magyarázat

A keresztény egység alapja a hívők Szentlélekkel való közössége. Az Úr gyülekezete tagjainak különbözősége a megtérésben és az újjászületésben többé már nem a közösség megosztó, szétválasztó tényezője, hanem képessé válás a sokrétű szolgálat végzésére. Az egyéni sajátosságok Isten kezében a képességek és készségek gazdagságává válnak, minek következtében a Lélek uralma alatt élő gyülekezet alkalmassá formálódik a legkülönfélébb szolgálatok kihívásainak vállalására is, hiszen tagjai között mindennek ott van a fedezete. Egyiket az Úr Lelke vigasztalásra teszi képessé, a másikat intésre, a harmadikat az evangélium hirdetésének készségével ruházza fel, és így tovább. Ez már nem egyes személyek egyéni bravúrja, hanem a közösség egészének áldott megnyilvánulása, és ezt a közösséget Krisztus-testnek nevezik. Benne elhalványul az egyéni érdekeltség, érvényesülési vágy, rivalizálás, összehasonlítgatás, mert nem az egyén, hanem maga az Úr szolgál. A láthatatlan Krisztus a látható tagjaiban mutatja meg cselekvő aktivitását, isteni hatalmát és csodáit. Aki e közösségben önmagára akarná irányítani a figyelmet, hogy hírnevet, elismerést szerezzen, az Krisztustól lopná el a dicsőséget. Ez az egység rombolása volna, de mi megélni és építeni hívattunk. Nem bomlasztani ezt a krisztusi egységet.

Imaáhítat

Könyörögjünk igaz testvéri közösségért! (Ef 2,13–17)

(Lukács Tamás)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

A többiek közül azonban senki sem mert közéjük vegyülni, de a nép nagyon becsülte őket.

( Csel 5,13 )

Az első keresztyének alázatos, egyszerű, leginkább szegény emberek voltak. A gazdagok, tehetősek, előkelők közül igen kevesen találtak utat hozzájuk. Mégis, ezekhez az egyszerű emberekhez való csatlakozás nem volt olyan könnyű és magától értetődő, mint pl. egy egyesületbe való belépés.

Az embereknek bizonyos félelmük volt a keresztyénekkel kapcsolatba kerülni. Érezték, hogy a keresztyének körében nem tarthatják meg bűneiket.

Egyik pl. a pénzt szerette, és az üzleti életben csalta a másikat. Az ilyenre megrázó hatással volt Anániás és Safira büntetése.

Mások a testiség bűnében éltek. Ők éreztek valamit Isten szentségéből, Aki megemésztő tűz minden tisztátalanságnak.

Megint mások az engesztelhetetlenségükből nem akartak engedni; s ez a bűn a keresztyének között szinte a legsúlyosabbnak számított (Mt 6,14. 18. 35).

Mindnyájan tudták, hogy ilyeneket ebben a közösségben nem tarthatnak meg magukban, ezért inkább távolmaradtak.

Sokan tartottak a főpapok haragjától is. A Jn 12,14 szerint "a főemberek közül is sokan hittek Jézusban, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják őket a gyülekezetből". Krisztus megfeszítése után sem változott a helyzet.

Végül e világ fejedelme is erősen fogva tartja rabjait. Ha volna szemünk a láthatatlan világ meglátására, látnánk, hogyan kötözi meg a Sátán serege az embereket a sötétség láncaival. Másoknak a lelki szemeit vakítja meg, hogy az evangélium világosságát ne láthassák.

Mindmáig sokan nem mernek csatlakozni a keresztyénekhez a félelem, a bűnök szeretése és a Sátán tévelyítése miatt.

Keresztyénné lenni merészség.

Isten asztaláról-Varga László

"Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban." 
(Apostolok cselekedetei 18,9-10)

 

Pál apostol sok nehéz élmény után megérkezik Korinthusba, a nagy, nemzetközi kikötővárosba. Filippiben megbotozták, Thesszalonikából elkergették, Athénben kinevették, itt a zsidók törvény elé hurcolják. Nem csoda, ha reménytelennek kezdi látni önként vállalt munkáját. De Isten gondoskodik arról, hogy megbátorítsa, mert Isten akkor is, ma is, személy szerint tartja számon, vezeti, biztatja, irányítja azt, aki az Ő munkáját végzi. Azt adja meg, amire éppen akkor a legnagyobb szüksége van szolgáinak. Pálnak csak annyira volt szüksége, hogy bátorságra kapjon - azt kapta. Csak Isten tudta, hány embere volt a város kavargó tömegében. De Ő akkor is tudta, mikor Pál még csak néhány bizonytalan hívőt látott. Ma sem látjuk Krisztus hű követőinek tömegét. De mi is bízhatunk abban, hogy megvannak, adott időben elő fognak kerülni. Minden emberben Krisztus reménybeli követőjét kell látnunk, feltételeznünk, és aszerint néznünk. A megtalálásuk Isten dolga. A mi dolgunk nem hallgatni, hanem úgy szólni hozzájuk, mint reménybeli testvérekhez. Az Úr biztatására félelem és gyávaság helyett bátran tehetünk bizonyságot.

Jó Istenem, adj bátorságot a hitemnek! Hiába mondják, én tudom, hogy a hitem nem az én magánügyem. Jövendőnk, népünk jövője függ attól, hogy Téged megtaláljon. Más a helyzetünk, mint Pálé. A mi népünk a Tied volt, csak elszakították Tőled. Használj fel engem is, Uram, arra, hogy erőm és lehetőségem szerint én is tudjak bizonyságot tenni rólad, szeretetedről, megváltásodról és gondviselésedről, hogy megtalálhassanak Téged szeretteim és minél többen a körülöttem élők közül. Így legyen értelme annak, hogy nekem mindezt megmutattad. Áldott légy, hogy bízni tudok benned, tudom, hogy velem vagy, és nekem sem árthat senki, míg benned bízom. Ámen.

Mindennap az Ige fényében- REMÉNYSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 50,22-26

 

 

22 József Egyiptomban lakott, mind ő, mind apjának a háza népe. Száztíz esztendeig élt József, 23 és megláthatta József Efraim fiait harmadíziglen. Manassé fiának, Mákirnak is születtek gyermekei, és térdére vette őket József. 24 Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 25 Meg is eskette József Izráel fiait, és azt mondta: Bizonyosan rátok tekint Isten, és akkor vigyétek el innen az én csontjaimat. 26 Amikor József száztíz éves korában meghalt, bebalzsamozták és koporsóba tették Egyiptomban.

"József tetemét is magával vitte Mózes."(2Móz 13,19)

 

Isten népét a reménység élteti. Mi biztosak vagyunk abban, hogy Isten feltétlenül cselekszik majd valamit a jövőben, valamit, amit szemünk még nem láthat. Ez meg fog történni, s ebben annyira bizonyosak vagyunk, hogy jelenünket reménységünk határozza meg.

Izráel hívő népe soha nem adta fel a reményt Egyiptom földjén, a hosszú száműzetés ideje alatt. Egyiptom soha nem vált hazájukká, jóllehet körülbelül tíz nemzedéken át éltek ott.

Még Józsefnek sem volt Egyiptom az igazi hazája. Mindazonáltal magas pozíciót töltött be ott. Közvetlenül a fáraó mellett, Józsefé volt a legmagasabb kormánytisztség Egyiptom politikai szerkezetében. Az ország ura volt. Egyiptom ügyeivel foglalkozott. Jobban szolgálta az ország jólétét, mint a legtöbb egyiptomi. Tulajdonképpen Egyiptom földje megmentőjének hívták. József mégis így szólt: "Nem tartozom ide. Osztozom Isten ígéreteiben, amelyeket Ő Ábrahámnak, az én dédapámnak tett."

József nem kapott engedélyt arra, hogy meglássa az ígéretek beteljesülését. Reménységben élt és halt meg, s hit által intézkedett temetéséről. Végakarata és végrendelete azt mutatja, hogy ő nem kételkedett Isten igéjében. Ezt kérte: "Temessetek el az Ígéret Földjén."

Mintegy 430 évvel azután, hogy Józsefet eladták rabszolgaként Egyiptomba (2Móz 12,40), koporsóját kivitték Egyiptomból arra a földre, amelyre vonatkozóan atyái ígéretet kaptak.

Mi türelmetlen emberek vagyunk, akik csak rövid távon szemléljük az életet és az eseményeket. Sikert és eredményeket akarunk, mégpedig most akarjuk őket. Isten viszont máshogyan szemléli az emberi fajt és máshogyan néz bennünket, mégpedig úgy, mint egy testnek a tagjait, mint nemzedékek láncszemeit, mint ágakat egy fán. Isten megérleli terveit, miközben nemzedékek múlnak el. A tervek valóságosak, de akik reményeiket Istenbe vetik, elvitetnek koporsóikban.

Isten azt akarja, hogy bennünket a reménység éltessen. A jelenvaló világ nem a mi otthonunk, ámbár jól szolgáljuk azt. Mi egy jövőre nézve kaptunk ígéretet, és ez a reménység meghatározza, hogy milyen magatartást tanúsítunk. 

 

Krisztus mindenek felett- MI JÓ VAN A KÍSÉRTÉSBEN?

"Nem egyéb, csak emberi kísértés esett rajtatok..." (1Kor 10,13)

 

A "kísértés" szó elvesztette jelentőségét a világon, ennélfogva tévesen használjuk. A kísértés nem bűn. Át kell mennünk kísértéseken, mert emberek vagyunk. Ha nem lenne kísértésünk, megvetettek volnánk. Mégis sokan szenvednek olyan kísértések között, amiben nem kellene, mégpedig csak azért, mert nem engedik, hogy Isten őket magasabb síkra emelje, ahol más jellegű kísértésekkel kellene szembenézniük. Azt, hogy milyen kísértésekkel találkozunk, az ember belső hajlamai és személyiségének összetevői határozzák meg. A kísértés beleillik a megkísértett ember természetébe, leleplezi azokat a lehetőségeket, amelyek lényében szunnyadnak. Minden embernek megvannak a saját kísértései, és ezek mindig uralkodó hajlamaink vonalán közelítenek meg. Az is kísértés, ha a legmagasabb cél megvalósítását rövid úton akarom elérni - nem a rosszat, hanem a jót. A kísértés olyan valami, ami teljesen megtéveszt engem egy időre; nem tudom, hogy most valami jóról, vagy rosszról van szó. Amikor a kísértésnek engedek, kívánságomat istenítem; és ez is bizonyítja, hogy eddig is csak a félelem őrzött meg a bűntől. A kísértés alól nem tudunk kibújni; nélkülözhetetlen a kiteljesedő emberi élethez. Vigyázz, ne gondold, hogy senki másnak nincsenek olyan nagy kísértései, mint neked. Amin átmegyünk, az az emberiség általános öröksége, nem olyasmi, amit még soha senki nem élt át. Isten nem kímél meg minket a kísértésektől; Ő a kísértések közepette segít rajtunk (Zsid 2,18).

Isten műhelyében- Ügyelj az alkalmakra

"A jó igyekezetben ne legyetek restek! "(Róma 12, 11)

 

Könnyen megtörténik velünk, hogy egyik végletből a másikba esünk. Hol késedelmeskedünk és kedvetlenek vagyunk, hol meg túlbuzgóságba esünk és szeretnénk mindent villámgyorsan elintézni. A buzgóság nagyon jó, ha Isten Lelke gyújtja lángra. De vigyázzatok az Isten által megadott időpontra! Ne erőszakkal rontsatok be az ajtón; ügyeljetek az Isten által kínált alkalomra. A testi túlbuzgóság csak port ver fel, de kevésre jutunk vele; túlságosan előre szaladunk és nekirontunk a dolgoknak.

Isten órájához kell igazítanunk óránkat. Az bizonyos, hogy ahol megtérésről van szó, ott soha nem szabad várnunk. Megtérésedet Isten nem holnap akarja, se nem valamikor később, hanem ma. Most kell megragadnod az üdvösséget! Ezen a ponton nem mondhatod, hogy még nincs itt az ideje, nekem még előbb ezt, meg azt meg kell csinálnom. A megtérés mindig sürgős. "Siess, mentsd meg a lelkedet!" Ellenben ha más, külső tevékenységről van szó, ott vigyáznunk kell a körülményekre, s mielőtt valamibe kezdünk, várjunk Isten jeladására. Túl gyors nekibuzdulással és nekirohanással többet árthatunk, mint használunk. A Megváltó azt mondja meg-nem-tért testvéreinek: "Az én időm még nincs itt, a ti időtök pedig mindig készen van." Az Úr Jézus egészen pontosan Atyja jelzéséhez igazodott, ezért nála minden a maga idejében történt. Soha nem futott hiába.

Ha saját fejünk és akaratunk szerint indulunk, ha mi vagyunk időnk urai, akkor fájdalmas csalódásokban sem lesz hiány. Van kegyes önfejűség is, amit Isten - minden imádkozás ellenére - nem igazol. Pál apostolban lángolt a buzgóság, hogy az egész világot betöltse az evangéliummal. Amikor Keleten befejezte feladatát, ellenállhatatlan erő vonzotta Nyugat felé, egészen Rómáig és Spanyolországig. Mindjárt harmadik missziói útja után meg akarta valósítani ezt a tervét. De Isten elrekesztette útját és kétéves várakozási időt rendelt neki Cezáreában. Mégsem olvassuk, hogy Pált nyugtalanság emésztette volna. Alkalmazkodott Isten időmeghatározásához. Végül mégis elérte kívánt célját, csak másként, mint gondolta. Isten sokszor nem siet úgy, mint mi. Buzgólkodásunkat előbb megtisztítja. Csak azután adhat teljes sikert. Ha a helyes időpontban cselekszünk, Isten a szövetségesünk - és amit Ő cselekszik, az sikerül.

 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Nem akart bemenni

"Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte." (Lk 15,28)
 

A tékozló fiú bátyja azokat a derék, jó, vallásos embereket képviseli, akik nem lázadnak nyíltan, nem züllenek el, de a szívük ugyanolyan távol van az Atyától, mint a lázadó fiáké. Mert más dolog Isten közelében élni, vagy vele közösségben élni.

Az idősebb testvért az jellemezte, hogy nagyon meg volt elégedve magával. Öntelt, büszke ember, aki különbnek tartja magát másoknál, és kíméletlenül ítélkezik mások felett. És ebben az esetben igaza is van. Csakhogy Isten előtt nem áll meg az ő vélt igaz volta. Mert aki a maga igazában bízva áll oda Isten elé, azt a saját igazsága alapján ítéli meg, és nem a Krisztusba vetett hit alapján. És ez semmi jót nem jelent.

Noha nagyon önelégült, mégsem boldog. Tele van keserűséggel, elégedetlenséggel. Apját vádolja: nem adtál nekem... Nincs-e ott a mi szívünkben is: nem adtál nekem társat (vagy ilyet adtál), egészséget, anyagi bőséget, szakmai sikereket... S hiába mondja az apa: velem vagy, és mindenem a tied - neki ez kevés.

Akiben ennyi keserűség van, abban hamar fellobban a harag lángja. A harag pedig mindig szembeállít másokkal, félelmet és gyűlöletet termel, nagyon rossz tanácsadó. Kain testvérgyilkossága is haraggal kezdődött.

Mivel haragszik, nem akar bemenni az örömlakomára. Az apja kérleli, neki is van ott helye, de ő nem akarja. Megkeményedik a maga igazában, és kizárja magát a közös örömből. Éppen azt a két szót nem ismeri, amivel az öccse hazatért: Atyám - vétkeztem. Ez a különbség a két fiú között. Az elfogadott kegyelem az új élet, a visszautasított kegyelem az ítélet. Isten őrizzen meg bennünket ettől!

Joel Osteen- Mai napon megtapasztalom Isten hatalmát. :)

Mindenki életében vannak kihívások és visszaesések. Mindenki életében vannak akadályok, de Isten nem azért teremtett bennünket, hogy legyőzöttek legyünk, hanem azért, hogy győzzünk. A problémáinkhoz való hozzáállásunk az, ami igazán fontos. Ha elcsüggedünk, és csak arra gondolunk, hogy ez sosem fog megváltozni, sosem lesz jobb, akkor ez lesz a felső korlátja annak, amit Isten tenni tud értünk. De ha problémák kerülnek utunkba és tudjuk, hogy Isten hatalmasabb náluk és tudja a kivezető utat, akkor helyesen harcolunk hitünkért és ezzel megengedjük, hogy Isten megmutassa magát és helyzetünket jóra fordítsa. /Joel Osteen/

Isten ígéreteinek tárháza- Mint a pálma és a cédrus

„Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus" (Zsolt 92,13)

Ezeket a fákat nem az ember gondozza és metszegeti: a pálmák és cédrusok az „Úr fái", az ő gondozása nyomán virulnak. Az Úr szentjei éppígy az ő gondoskodó keze alatt növekednek. Ezek a fák örökzöldek, minden évszakban egyformán szépek. A hívőknek sincsenek hol szent, hol pedig istentelen időszakaik: minden életkörülmény között az Úrtól nyert szépségükben állnak. Ahol ezek a fák nőnek, szépségükkel azonnal szembetűnnek. A táj szemlélője mindenütt azonnal felfigyel a pálmák és cédrusok királyi szépségére. Jézus Krisztus követői sem rejtőzhetnek el a megfigyelők elől, mert olyanok, mint a hegyen épített város, amelyet nem lehet nem észrevenni.

Isten gyermekének növekedése is hasonló a pálmáéhoz: teljes erővel fölfelé tör, törzséből egyetlen oldalágat sem növeszt. Olyan, mint egy csodálatos oszlop, oszlopfővel a tetején. Nem ágazik sem jobbra, sem balra, minden erejével a menny felé törekszik, és az éghez legközelebb érleli gyümölcsét. - Uram, kérlek, formálj engem, hogy ilyenné legyek én is!

A cédrus dacol minden viharral. Az örök hó határán nő, de az Úr gondoskodik arról, hogy a törzsében meleget és erőt adó nedvek follyanak. - Uram, add, hogy én is a Te melegeddel és erőddel tudjak dacolni a hideggel és a viharral szemben! Ámen.

Köszöntünk Szent Szellem!- KÜLÖNLEGES HIT ÉS ISTENI GYÓGYÍTÁS

"Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által." (1Kor 12:9)

 

A Szentlélekről szóló szeminárium végén, amelyet Maui szigetén, Lahainában tartottunk, egy kis csoport visszamaradt egy különleges gyógyító alkalomra. Barry lelkész és Norma Crabtree voltak a segítőim, a kitűnő oregoni orvossal, dr. Louis Machlinnal és feleségével, Beckyvel együtt. A Szentlélek úgy döntött, véghezvisz néhány felemelő csodát azon az összejövetelen a hit és gyógyítás lelki ajándékai által. Az imádság és az olajjal való megkenés ideje a végéhez közeledett, ekkor egy fogorvos jött be a gyülekezetbe három másik személlyel együtt, és megkérdezték, tudnánk-e várni, amíg egy idős hölgyet behoznak. Amikor megérkezett, a doktor megvizsgálta iszonyúan fájdalmas és rettenetesen feldagadt ízületi gyulladásos térdét, amit a néni már hetek óta képtelen volt behajlítani vagy megmozdítani. Imádkoztunk és énekeltünk, majd Isten kezébe tettük a gyógyulást, bízva, hogy Ő akkor fogja megszabadítani a tünetektől, amikor a legjobbnak látja.

Amikor megkentem őt olajjal, Pat néni hirtelen felkiáltott: "Ó, Istenem, köszönöm!" - és teljes megdöbbenésünkre megfigyelhettük, hogyan lohad le azonnal a duzzanat, és kerül a térde normális állapotba. Néhány perc alatt minden fájdalma megszűnt, és képes volt saját lábán kisétálni a gyülekezetből. Amikor 6 hónappal később visszatértem a gyülekezetbe, megkérdeztem őt, és elmondta, hogy tünetei egyáltalán nem tértek vissza.

A Szentírás a hit három fajtájáról beszél. Az egyik az üdvösségünkhöz szükséges (Efézus 2:8), a másik jellemünk része, amit a Szentlélek alakít ki (Gal 5:22). A harmadik pedig a csodákba vetett bizalom: hiszünk abban, hogy Istennek hatalma van csodát tenni és győzelmet adni a legkegyetlenebb körülmények között is. Ez a hit lelki ajándéka, aminek illusztrációját a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetének 33-35. versében láthatjuk. Érdekes megjegyezni, hogy a gyógyulás az egyetlen ajándék, amit többes számban említ az Ige. Érthető, hiszen Isten sokféleképpen tud a gyógyuláson munkálkodni. Igaz, hogy a természetes egészségügyi elvek megértésével és az orvostudomány segítségével ad felépülést, különleges esetekben azonban meg akarja erősíteni népét, hogy a hitbeli imádságra való válaszként élvezhessék gyógyító csodáinak áldásait.

Imádság a mai napra
"Uram, nem igénylem, hogy felruházz a gyógyítás vagy a nagy hit ajándékával, de használj fel, hogy buzgón imádkozzam azokért, akiknek szükségük van gyógyításodra!"

Garrie F. Williams írása alapján

 

Isten csodálatos kegyelme- AZ ÁLDÁSOK SOKASÁGA

''Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak, a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az Ő Isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, annak megismerése által, aki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott'' (2Péter 1:2-3).

Péter 2. levelének 1. fejezetében ígéretet találtok, miszerint a kegyesség és békesség sokasodni fog bennetek, ha ''hitetek mellé jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé mértékletességet, a mértékletesség mellé tűrést, a tűrés mellé kegyességet, a kegyesség mellé atyafiakhoz való hajlandóságot... emellé pedig szeretetet ragasztatotok'' (2Pét 1:5-7). Ezek az erények csodálatos kincsek... Küzdjünk tehát, hogy a hátralevő rövid időben latba vessük képességeink legjavát. Növekedjünk kegyességben és erőben, és így tegyük nyilvánvalóvá, hogy mennyei erőforrás birtokosai vagyunk. Krisztus így szól: ''Nékem adatott minden hatalom Mennyen és Földön'' (Mt 28:18). Miért kapta volna Krisztus ezt a hatalmat, ha nem értünk? Szeretné, ha felismernénk, hogy idősebb testvérünkként tért vissza a Mennybe, és hogy az Atyától nyert végtelen hatalmát most a mi rendelkezésünkre kívánja bocsátani... Minden szavunkkal és tettünkkel Krisztust kell képviselnünk. Az Ő életét kell követnünk.

Az Őt vezérlő elvek alakítsák a mi cselekedeteinket is azok iránt, akikkel érintkezünk. Amikor biztonsággal kapcsolódunk Krisztushoz, olyan erő birtokában vagyunk, amelyet emberi lény nem képes elvenni tőlünk. A megszentelt élet mesterkéletlen, öntudatlan befolyása meggyőző prédikáció a kereszténység mellett. Minél kevésbé cáfolhatók az érvelések, annál nagyobb ellenállást idézhetnek elő; ám az Isten-szerető életmód olyan hathatós példaadás, amelynek lehetetlen teljesen ellenállna. Fia által az Atya bemutatta a kiválóságnak azt a magas fokát, amelyre az ember eljuthat. Isten élő bizonyságtevőkké tesz minket arról, hogy mivé válhat az ember Krisztus kegyelme által... Kiváltságunk, hogy az Atya olyan szentségre szólít fel bennünket a körünkben, mint amennyire Ő szent. Hatalma által erre képesek is vagyunk. ''Nékem adatott minden hatalom Mennyen és Földön'' (Mt 28:18). Meg tudjuk ragadni ezt a határtalan erőt. 

Ellen White írása alapján

Ima az elveszettekért.

Hálatelt szívvel jövök Eléd Atyám hogy imádkozhassak az Isten nélküliekért akik Szellemükben halottak. Nem fogadták még el Jézus Krisztust életük Urának és Megváltójának. Kihirdetem hogy Ő megváltotta a világban kinnlevő emberek életét. Ő szeret mindenkit . Ő az életét adta mindenkiért.Igen megváltott bennünket rajta volt a világ minden emberének aki ezelőtt született és ezután fog születni, az összes betegsége és hazugság tünete az összes szegénység és nyomorúsága és rajta volt a Szellemi halál és lement a pokolba. Három nap Őt betegség törte össze Ő nyomorultabb volt a nyomorultnál és szegényebb a szegénynél. Ő mindent megtapasztalt
Eléd jövök Atyám imádságban a mai napon a világ elveszettjeiért. Megkérlek Atyám mint az aratás Urát küldj tökéletes aratókat hogy az Evangéiumot mint Örömhírt hirdessék . Mert mindenki felett aki elfogadja Jézus Krisztust Urának Megváltójának megkötöm a sátán hatalmát hogy ne tudja megvakítani őket az Antikrisztus szellemével. Megparancsolom Jézus nevében vedd le a kezed állj el a gonosz szándékaiddal. Mert amit megkötök a földön a mennyben is köve lesz amit megoldok a földön a mennyben is oldva lesz. ( Máté 18 ,18 ) Beszólítom őket Jézus nevében a Te szereteted és jóságod által mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérem azért az aratásnak Urát küldjön munkásokat az Ő aratásába( Luk 10. 2 ) Megértést kapnak a szívükbe Jézusról és kikerülnek az ördög hatalmából. Akiknek nem hirdettetik felőle,azok meglátják.:és akik nem hallották megértik. És felocsúdnak az ördög kelepcéjéből ,aki foglyul tartja őket a maga akaratában.. Megnyitják szívüket és hozzád térnek. Köszönöm Neked Drága mennyei Atyám ( 2Tim 2. 26 ) Méltó a Bárány hogy vegyen erőt ,gazdagságot, bölcsességet, tisztességet, dicsőséget és áldást( Jel 5 . 12 )
Az örökkévaló Királynak, pedig a hallhatatlan, láthatatlan egyedül bölcs Istennek tisztessé és dicsőség örökkön-örökké( 1 Tim 1. 17 ) Amen
Ima az üdvösségért
Ezt minden gyülekezeti alkalmon el mondjuk az újonnan érkezőkkel. Szükség nektek ujjonnan születnetek ( Jan 3. 7)
Ha valaki ujjonnan nem születik nemláthatja meg Istennek országát ( Jan 3. 3 )
Mert hogy ujjászülessünk megvallást kell tennünk a hitünkről
Hiszem hogy Jézus Istennek Fia
Hiszem hogy Jézus meghalt az én bűnömért a Biblia tanítása szerint
Hiszem hogy Jézus feltámadt a halálból az én megigazulásomért
Kérlek Jézus legyél az én Uram. Kérlek Jézus legyél az én Megváltóm. Kérlek Jézus legyél az én Gyógyítóm és Szabadítóm.
Jézus Te vagy az én Uram Jézus Te vagy a én Megváltóm.Jézus Te vagy az én Gyógyítóm és Szabadítóm
Én meg vagyok váltva Újjászülettem Krisztusban
Az Ő szent vére örökre megtisztított minden bűntől.
Ez az igazság, mert Isten Igéje igazság
Köszönöm Neked drága Jézusom az Örök életemet Amen
Mert ha te száddal vallást teszel az Úr Jézus Krisztusról, és szivedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból üdvözülsz
Mert szívvel hiszünk, a megigazulásra, szájjal teszünk vallást az üdvösségre ( Roma 10.9 10 )
Mert mindenki aki segítségül hívja az Úr nevét megtartatik ( Róma 10. 13 )
Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt ,én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt ( Máté10. 32 )
Hálát adok Neked drága mennyei Atyám a Te drága szent Fiadért az Ő drága Véréért.JÉZUS NEVE LEGYEN ÁLDOTT ÖRÖKKÉ AMEN

Szerkesztette:  Istvanne Gyolai:

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Mindnyájan egy akarattal a Salamon oszlopcsarnokában tartózkodtak. (Csel 5,12.)

 

 

Vannak keresztyének, akik sokat adnak arra, hogy hol gyűlnek össze.

Lássuk most az első keresztyének fő összejöveteli helyét! A Salamon oszlopcsarnoka volt ez a jeruzsálemi templomban.

Az a tény, hogy ott emberek mint Krisztus tanítványai gyűlhettek össze, a mi Üdvözítőnk dicsőségére szolgált. Miért? Mert ez a csarnok volt az a hely, ahol Krisztus ellenségei követ ragadtak egykor, hogy Őt agyonverjék (Jn 10,31).

Éppen erről a helyről terjedt az Ő országa ellenállhatatlan erővel. Isten ereje és bölcsessége győzedelmeskedik az emberek dühén és gonoszságán. Ebben a csarnokban nevezte az Úr Jézus magát a jó Pásztornak, aki juhait nevén szólítja. S éppen itt szaporította naponként azoknak számát, akik Őt, a Jó Pásztort követni akarták.

Ha az emberek hallgatni akartak, a köveknek kellett kiáltaniuk Salamon oszlopcsarnokában: Jézus Krisztus Igéje igazság!

A Salamon csarnoka volt az a része a templomnak, ahol az írástudók és főpapok, Jézus ellenségei rendszeresen összegyűltek. Így ez a hely veszélyes volt a keresztyéneknek. Ha emberi félelem uralkodott volna a keresztyénekben, bizonyára más helyet kerestek volna az összejövetelre. Isten azonban minden félelmet elvett a szívükből. Dáviddal mondták: "Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt" (Zsolt 23,5).

A Salamon csarnoka volt végül az a hely, ahol az egész nép, vallásosak és vallástalanok összejöttek. Itt a keresztyének az evangéliummal olyan embereket is elértek, akik sohasem mentek volna el keresztyén összejövetelekre. Nem utolsósorban tehát az elveszettek iránti szeretet volt az, ami miatt ragaszkodtak az apostolok a tradíciókhoz, hogy ott a templomban gyűljenek össze. Ők nem kritizálták a visszás állapotokat, hanem bizonyságot tettek Istennek Krisztusban megjelent kegyelméről, míg csak el nem űzték őket.

 

Isten asztaláról-Varga László

   "De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni... De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!"(   Józsué 24,15)

 

  

A teljes vallásszabadság megfogalmazása. Isten senkit sem kényszerít a maga szolgálatára, embernek sincs tehát joga arra, hogy bárkit bármilyen vallásra kényszerítsen. De ahhoz sincs embernek joga, hogy bárkit eltiltson attól a hittől, amit hisz, és amely hitben élni akar. Éppen olyan istentelenség volt régen, amikor bizonyos vallásra kényszerítették a népeket, mint amikor magát a vallást, a hitet és a hit gyakorlását tiltották. Akkor is voltak, sokan voltak, akik Józsué szavai szerint semmivel sem törődve az Urat szolgálták. Bátran, nyugodtan szolgálták, s ha kellett, szenvedtek is érte, ugyanolyan bátran és nyugodtan, mert a börtönben is az Ő kezében tudták életüket. Ma is komoly törekvések vannak arra, hogy lebeszéljék az embereket, hogy nevetségessé tegyék a hitet és a hívő embert, hogy elgáncsolják a hit hirdetését. De megmaradt, és annál értékesebb a hit szabadsága. Szabad nekünk hinnünk. Szabad a hitünket megvallanunk. Szabad e szabadsággal élnünk, dolgoznunk, bizonyságot tennünk. De mindig - ez az értéke - csak a személyes vállalás jegye alatt. Csak úgy, de éppen úgy, ahogy Józsué mondta: Ti többiek tehettek, amit akartok, de én és az én házam népe Istent, az Urat, mindennek és mindenkinek ellenére hűséggel szolgáljuk.

Uram, hűséges Istenem, Te soha nem hagyod el népedet, Téged szolgáló gyermekeidet. Én is tudom, tapasztaltam és tapasztalom, hogy aki benned bízik, arról le nem mondasz, azt megőrzöd, és még a rosszat is javára fordítod. Köszönöm, hogy én is azok közé tartozhatom, akik személyes bizonyságtétellel nyugodtan, mindenki előtt vallják, hogy Te vagy a mi Urunk, s mi hűséges szolgáid, megváltott gyermekeid vagyunk. Köszönöm, hogy most is, mint annyiszor, megszégyenítetted ellenségeidet, és igazoltad gyermekeidet. Én is fogadom: én és házam népe mindenkor Téged szolgálunk. Ámen.

Krisztus mindenek felett- ISTEN TERÜLETE

"Te pedig, amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van..." (Mt 6,6)

Szemed Istenen legyen, ne embereken - ez az isteni élet vezérgondolata. Ne az mozgasson, hogy szeretnél imádkozó embernek számítani. Menj be belső szobádba, ahol imádkozhatsz anélkül, hogy tudnák és zárd be az ajtót; titkon beszélj Istennel. Ne indítson semmi más, minthogy megismerd mennyei Atyádat. Lehetetlen tanítványként élned anélkül, hogy meghatározott időd ne lenne az imádságra. "És amikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek..." Isten nem azért hallgat meg, mert komolyan vesszük, amit kérünk. Ő egyedül a váltság alapján hallgat meg. Istent nem befolyásolja komolyságunk. Az imádság nem azért van, hogy kapjunk valamit Istentől; ez az imádság kezdetleges formája. Az imádságban tökéletes közösségbe jutunk Istennel. Ha Isten Fia újjászületés által alakot ölt bennünk, akkor emberi értelmünket háttérbe fogja szorítani és megváltoztatja állásfoglalásunkat a dolgokkal szemben, amikért imádkozunk. "Aki kér, mind kap" (Mt 7,8). Imádságunk sokszor csak kegyes csacsogás, nincs benne az akaratunk, aztán még állítjuk, hogy Isten nem hallgat meg, pedig mi nem kértünk tőle semmit. "Kérjetek, amit csak akartok" (Jn 15,7), mondja Jézus. Amikor kérek valamit, benne van az akaratom. Amikor Jézus beszélt az imádságról, a gyermek nagy egyszerűségével tette; mi pedig kritikus beállítottságunkkal kijelentjük: "Igen, de..." Jézus mondta: "Kérjetek!" De gondold meg, hogy csak olyasmit kérhetünk, amivel egyetérthet az az Isten, akit Jézus Krisztus kijelentett.

Isten műhelyében- Isten bölcs vezetése

"Tanácsoddal igazgatsz engem és azután dicsőségbe fogadsz be engem. " (Zsoltár 73, 24) 

 

 Aszáf, ennek a zsoltárnak az írója, csak súlyos harcok után jutott a hitnek erre a bizonyosságára. Először nem tudott tájékozódni Isten útjain. Azt látta, hogy az istentelenek tervei sikerülnek, jól megy dolguk, előrejutnak, győznek. Ezzel szemben a kegyeseknek nehéz a soruk, gyötrődnek minden nap. Egyik baj a másikat éri náluk. Az egész élet a véletlen értelmetlen játékának tűnik s mint sötét rejtély nehezedik lelkére. Aszáf már majdnem megingott hitében, míg be nem ment a szentélybe és ki nem öntötte szívét Isten előtte. Ekkor fénysugár hullott lelke sötétségébe. Az a lényeges, ami a végén történik; meglátta világosan, hogy Isten örök végzése igazgatja sorsomat. Ő mindent bölcsen intéz. Elkészítette tervét felőlem, célja a dicsőség. Ez lett előtte hitben bizonyossá és ez így is van.

Isten gyermekei mennyei Atyjuk leggondosabb vezetése alatt állnak. Ő mindent jól kigondolt és bölcsen elrendezett. Néha értelmetlennek tűnik sok minden, úgy látszik, mintha Isten gyermekei szívtelen emberek erőszakoskodásának lennének kiszolgáltatva, mintha vak természeti erők labdája és a kegyetlen sors áldozatai lennének. De ez csak látszat. Őrizkedjünk attól, hogy előre hangos véleményt formáljunk és beleszóljunk az Ő vezetésébe. Isten nem kér tőlünk tanácsot és ez jó. - Talán mi magunk szereztünk bajt magunknak. Ha, mint a tékozló fiú, a magunk útjain járunk, ne csodálkozzunk, ha nyomorúságba jutunk. Ne írjuk ezt Istenünk rovására, mert "a magad bűne fenyít meg téged és engedetlenséged miatt bűnhődöl." Ekkor csak arra van szükségünk, hogy magunkba szálljunk és megforduljunk, így újra Isten kegyelmes keze alá juthatunk, aki mindent jól végez.

Egy asszony évekig ágyhoz volt kötve. Nem sok szellemi adottsággal bírt. De egyet biztosan tudott: "Ez az út számomra a legjobb. Ha Isten valami mást, könyebbet talált volna számomra, akkor azt adta volna nekem." Ez a bizonyosság megőrizte a keserűségtől és zúgolódástól. Derűsen és bátran hordozta betegségét. - Ne homályosítsuk el Isten végzéseit saját értelmetlenségünkkel, mint egykor Jób a nehéz kísértés óráiban. Higgyünk és várjunk Őrá! Isten célja az övéivel a dicsőség. Figyeljünk az út végére, mert ott dől el minden: "... azután dicsőségbe fogadsz be engem."

 

Napi áhítat- A szabadító Istenben reménykedem

Hét témája: Mikeás

Olvasmány: Mik 7

 

Aki hisz, annak van türelme. Aki pedig igazán hisz, annak az idő nem számít.

Jaj nekem, mert úgy jártam, mint mikor valaki gyümölcsöt akar szedni, szőlőt akar szüretelni, de nincs ehető fürt, sem korai füge, amire vágyódott. Kivesztek az országból a hívek, nincs becsületes ember. Alattomban mindnyájan vért ontanak, hálóval vadásznak egymásra. Jól használják kezüket a rosszra: a vezető ember követelőzik, a bíró fizetségre vár, a főrangú ember kimondja, mit kíván, és csak csűrik-csavarják az ügyeket. Aki a legjobb köztük, olyan, mint a tüskebokor, a legbecsületesebb is olyan, mint a tövisbokor. De eljön büntetésed napja, amelyet őrállóid láttak. Akkor lesz majd zűrzavar! Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a jó ismerősben, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz! Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával, a lány anyja ellen támad, a meny az anyósa ellen, az embernek saját háza népe is ellensége. De én az URat várom, a szabadító Istenben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem! Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az ÚR az én világosságom. Az ÚR haragját kell hordoznom, mert vétkeztem ellene. De majd ő intézi peremet, és igazságot szolgáltat nekem. Kivisz a világosságra, és gyönyörködöm igazságában. Látja majd ezt ellenségem, és szégyen borítja el, bár most ezt kérdezi tőlem: Hol van az ÚR, a te Istened? Saját szememmel látom majd, amikor összetapossák, mint az utca sarát. Eljön a nap, amikor felépítik falaidat, azon a napon szélesre tágul a határ. Azon a napon jönnek majd hozzád Asszíriából és Egyiptom városaiból, Egyiptomból és az Eufrátesz mellől, a tengereken át, a hegyeken át, bár puszta volt az ország, lakói miatt, tetteik gyümölcseképpen. Pásztorold botoddal népedet, tulajdon nyájadat, amely elhagyatva élt az erdőben, termékeny földön! Hadd legeljenek Básánban és Gileádban, mint a régi időkben! Csodás dolgokat mutatok neked, mint amikor kijöttél Egyiptomból. Látják majd ezt a népek és szégyenkeznek, elvesztik minden erejüket, kezüket szájukra teszik, füleik megsüketülnek, port nyalnak, mint a kígyó, mint a föld férgei, reszketve jönnek elő rejtekhelyükről, rettegve folyamodnak Istenünkhöz, az ÚRhoz, és félnek majd tőled is. Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket! Hűségesen bánsz Jákóbbal, kegyelmesen Ábrahámmal, ahogyan megesküdtél őseinknek a régi időkben.

Magyarázat

Gyülekezetünkben egyik-másik igaz példakép halála után nagy űr marad. Dávid így imádkozott: „Segíts, Uram, a te jobboddal, mert elfogytak a kegyesek. Eltűntek a hívek az emberek közül, hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen.” (Zsolt 12,2–3)
Nietzsche előre látta az istentagadás tragikus következményeit: „Mit tettünk, amikor a földet elszakítottuk a napjától: az Istentől? Merre haladunk majd ezután? Hova tartunk? Nem zuhanunk-e máris egyenesen előre? Vagy hátra, vagy oldalt, vagy minden irányba? Van-e még fönt, és van-e még lent? Most már nem a végtelen semmiben bolyongunk csupán? Érezzük-e az üres tér borzongató fuvallatát? Vajon lehet-e ennél hidegebb? Nem jön-e egyre közelebb és közelebb az éjszaka és a halál? Az ember leleményes állattá vedlik... Az utolsó ember csak vaksin pislog majd: Mi az, hogy szerelem? Mi az, hogy vágy? Mi az, hogy becsület? Mi az, hogy emberség? Sőt egyáltalán mit keres az égen a nap, a hold meg a csillagok?” Azonban a nagy zűrzavar idején is lehet még Istenben bízni és Istenre várni. Ha ő még arra is irgalmasan tekint, aki bűnbocsánatra szorul, még inkább így tekint arra, aki az igaz úton szeretne járni.
A türelem a hívők nagy próbája. Legtöbbször nem is azért várakozunk, mert így döntöttünk, hanem azért, mert ez Isten akarata. A szentek mindnyájan nagy várakozók voltak. Ábrahám egyszer tíz évet, máskor tizenhármat várt (1Móz 15,3; 16,16 → 17,1), míg az ígéretek beteljesedtek. Így vált azonban a hívők atyjává. Madách Az ember tragédiájá-nak zárómondta így hangzik: „ó, az a vég, csak azt tudnám feledni!” A Jelenések könyvéé: „Jövel, Uram Jézus!” (Jel 22,20)

(Hegyi András)

Isten ígéreteinek tárháza- A jutalom biztos

„Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet is ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony, mondom néktek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát" (Mt 10,42)

Ennyit igazán megtehetek. Valami jót az Úr szolgáival. Az Úr tudja, hogy szeretem mindannyiukat, és tisztesség lenne számomra, ha a lábukat megmoshatnám. A Mesterükért szeretem a tanítványokat.

Milyen kegyes az Úr, hogy ilyen jelentéktelen dolgot említ: mindössze egy pohár vizet adni! Ezt megtehetem vidáman, akármilyen szegény, akármilyen alacsonysorsú is vagyok. Az Úr a mégoly semmiségnek látszó dolgot is megjegyzi. Látja, ha tanítványai közül a legkisebbnek a legkisebb szolgálatot tesszük is meg. Nyilvánvalóan nem az árat nézi, nem a végrehajtás ügyességét, sem az adomány mennyiségét, hanem cselekvésünk indítékát, azt, hogy valakinek azért adunk, mert tanítvány, azt jegyzi meg és azt viszonozza az Úr. A jutalmat sem az adomány mértékével méri, hanem kegyelmének gazdagsága szerint.

Én adok egy pohár friss vizet valakinek, az Úr pedig élő vízzel oltja szomjamat. Inni adok tanítványai egyikének, ő pedig úgy tekint rám, mint aki szintén tanítványaihoz tartozik. Azért ilyen nagylelkû velem, mert az ő kegyelme indított engem arra, amit megtettem, és ezért ígéri, hogy: „semmiképpen sem fogom elveszteni jutalmamat".

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Ki ül a trónon?

"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. "(Mt 7,21)

 

Láttam egyszer egy három körből álló ábrát. Az első kör közepén egy trónszék volt, azon ült valaki, s a körön kívül egy kereszt, ami Istent jelképezte. Az Isten nélkül élő ember képe ez. Isten kívül van az érdeklődési körén, az életén, nem tagadja, de mintha nem létezne, számára nincs. Isten nélkül kel és fekszik, Isten nélkül hoz döntéseket, ő maga ül az élete trónján, ő uralkodik, Isten nélkül él és hal meg, és nem tudja, hogy így tölti majd az örökkévalóságot is.

A második körben ugyanezen a széken ugyanez az ember ül, csak a kereszt már a körön belül van. Ez az ember már tud arról, hogy van Isten, érdeklődik iránta, talán tiszteli is őt - de csak úgy távolról. Az élete trónján még mindig ő feszít, és gyakorlatilag ugyanúgy Isten nélkül dönt, mint az előbbi. Legfeljebb megpróbálja bevonni Istent az eseményekbe, kéri a segítségét ahhoz, hogy saját elgondolásait megvalósíthassa. Még az imádságot is erre akarja használni: megmondja Istennek, hogy mit tegyen. Aztán ha nincs rá szüksége, nélküle is megvan.

A harmadik körben a kereszt van a trónon, s az ember ott térdel az ÚR előtt. Átadta az uralmat Istennek, ő pedig magát megalázva áll Ura rendelkezésére. Kérdése ez: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Teljes bizalommal ráhagyatkozik Isten döntésére, tőle kér útmutatást, minden tőle kapott képességével őt akarja szolgálni. Senki sem kényszerítette erre, magától döntött így, tudja, hogy ez a legjobb neki.

Jézus Krisztus azért jött utánunk, hogy ne pusztuljunk el Isten nélkül És ne hitegessük magunkat azzal se, hogy ha nem tagadjuk a jó Istent, sok mindent tudunk róla, ez elég az üdvösséghez! Arra akar elsegíteni, hogy legyen vele igazi, élő közösségünk, és tudjuk őt szolgálni már itt, és örökkön-örökké.

REINHARD BONNKE

Jézus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt ami elveszett

Azt az estét Zákeus soha nem felejtette el, amikor a vacsora asztal fölött egymásra néztek Jézussal. A tanító éppen őt, a gyűlölt vámszedőt kérte, hogy lássa vendégül (Lukács 19:1-10). Valószínűleg az apró termetű ember soha nem gondolta volna, hogy egy olyan emberrel hozza össze a sorsa, mint Jézus. És most itt van a házában, és szembenéz vele. Érzi, hogy Jézus belelát a szívébe, azonban ebben a tekintetben a legszeretetreméltóbb bírálatot olvasta ki. Összezsugorodott lelke úgy kezdett kitágulni, mint a szivacs, ha víz éri. Aztán egy új gondolat ötlött az elméjébe: visszatéríteni a pénzt a megkárosítottjainak. Ez lett a jele a megtérésének. Jézus ezt mondta: „Ma lett üdvössége (szabadsága) ennek a háznak”. Ez valódi felszabadulás volt Zákeus számára, és egy példa, hogy így kellene elrendezni nekünk is a dolgainkat.

De van itt még valami: a vámszedő megmentésének ára volt: Jézus a jóhírét tette kockára. Zákeus a gyűlölt Római Birodalom elnyomó gépezetének volt egy fogaskereke, és a nép látta, ahogy Jézus megbarátkozik vele. Ez rombolta Jézus népszerűségét. Ellenfelei felhasználhatták az esetet ellene. Jézus válasza a makacs kritikákra valószínűleg nem elégítette ki őket, azonban leleplezi Jézus valódi jellemét: „Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lukács 19,10). Ez a sor összefoglalja mindazt, aki Jézus, és amiért jött. Ha a mi életünket is összefoglalja, akkor olyanok vagyunk, mint a Mesterünk. Mi sem hírnévre vágyunk, hanem megújult életekre.
REINHARD BONNKE Napi gondolatok

Köszöntünk Szent Szellem!- A BÖLCSESSÉG ÉS TUDOMÁNY BESZÉDE

"Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által;
másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint." (1Kor 12:8)

Habár a Szentlélek - amennyiben az szükséges - ki tudja nyilatkoztatni szolgáinak mások életének aprólékos részleteit, ez az adomány leggyakrabban mégis a prófétaság lelki ajándékának részeként működik. Ez történt több alkalommal Ellen White szolgálatában is. A bölcsesség és tudomány beszéde mindkettő a beszéd ajándéka, vagyis szavakban fejeződik ki. Pál a "bölcsesség" vagy "bölcs" szavakat 20-szor használja a Korinthusi I. levél első 2 fejezetében, a "tudomány" vagy "tud" kifejezéseket pedig szintén 20-szor az első 8 részben. Azt mondja, hogy az evangélium üzenete nem az emberi bölcsességtől vagy tudástól függ, hanem azoktól a szavaktól, amelyeket a Szentlélek hatalma által szólnak az Úr szolgái (1Kor 2:1-5).

Egy meghatározás szerint a bölcsesség beszédének lelki ajándéka arra képesíti a keresztényt, hogy Isteni igazságot jelentsen ki oly módon, ami felülmúlja saját természetes képességeit. A tudomány beszédének ajándéka pedig természetfeletti képesség az Úr dolgainak tanítására, hogy a megváltás tervének gyakorlati működését világosan lássa, aki hallja a tanítótól az üzenetet.

Habár a beszédnek ezen ajándékai ihletett üzenetek, amelyek nagy hatást gyakorolnak a hallgatókra, mégsem adnak hozzá semmit a Szentíráshoz, illetve semmiképpen nem kerülnek ellentétbe azzal. Sokkal inkább az írás igazságának személyes alkalmazását segítik elő. A kis csoport körében - ami a korai keresztény gyülekezetek elterjedt formája - Isten kiválasztotta ezeket az ajándékokat, hogy használják, és meg fognak lepődni, milyen világosan megértik és el tudják magyarázni az Isteni igazságot. Felismerik majd, hogy saját természetes képességeiket túlszárnyalva teszik ezt, és mások is megerősítik őket erről: "El sem hiszem, milyen világosan magyaráztad el nekem!"

Imádság a mai napra
"Uram, segíts, hogy meghalljam a bölcsesség vagy tudomány szavait, amit egy barátom közöl velem, vagy add, hogy én is meg tudjam osztani üzenetedet másokkal!"

Garrie F. Williams írása alapján

  

Isten csodálatos kegyelme- EVILÁGI POMPA

''Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék'' (1Korinthusbeliekhez 2:5)

Jézus nem trónok és birodalmak megdöntésével, pompával és hivalkodással készült a feladatát végrehajtani, hanem úgy, hogy irgalmas és önfeláldozó élete által szólt az emberi szívekhez... Krisztus követőinek a világ világosságává kell lenniük; de Isten nem arra szólítja fel őket, hogy erejük megfeszítésével világítsanak. Ő nem helyesli a jóság látszatára való önelégült igyekezetet. Ő azt akarja, hogy lelkük átitatódjék a Menny alapelveivel; és a világgal való kapcsolatukban tegyenek bizonyságot arról a világosságról, amely bennük van. Az élet minden területén megmutatkozó kitartó hűségük által világítanak... A földi csillogásnak, bármennyire lenyűgöző is, nincs értéke Isten előtt, aki nem a láthatót és mulandót, hanem a láthatatlant és örökkévalót értékeli. Az előbbinek csak annyiban van értéke, amennyiben az utóbbit tükrözi. A legnagyszerűbb művészi alkotás szépsége sem mérhető össze a jellem szépségével, amely a lélekben munkálkodó Szentlélek gyümölcse...

Isten művében az emberi erőfeszítést csak odaszentelt, imádkozó élettel, a krisztusi kegyelem életet átformáló hatalmának megmutatásával lehet eredményessé tenni. Különböznünk kell a világtól, mert Isten reánk helyezte pecsétjét; mert bennünk kinyilatkoztatja saját szeretetét és jellemét. Megváltónk pedig befedez minket igazságával. Amikor Isten kiválaszt embereket a szolgálatra, nem kérdezi, van-e földi gazdagságuk, műveltségük vagy szónoki képességük. Csupán ezt kérdezi: ''Elég alázatosak-e ahhoz, hogy megtaníthatom őket az útjaimra? Rájuk bízhatom-e Igémet? Képviselnek-e majd engem?'' Isten minden embert csak annyira tud felhasználni, amennyire Lelkével betöltheti a lélek templomát. Isten csak az Ő képmását tükröző munkát fogadja el. Követőinek - megbízatásuk hitelesítéseként - magukon kell viselniük a Menny örökkévaló alapelveinek kitörölhetetlen jegyeit. Jézus tisztában volt az evilági pompa hiábavalóságával, és figyelmét nem fordította annak megnyilatkozásaira. Lelki méltósága, jellemének tisztasága és az alapelvekhez való nemes ragaszkodása magasan felette állt a világ hiú divatjának.

Ellen White írása alapján

 

Reggeli dicséret- Szeressétek az öregeket!

„Ha egy özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban a saját házuk népét tiszteljék, és róják le hálájukat szüleik iránt, mert ez kedves Isten előtt. Ha valaki az övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta a hitet, és rosszabb a hitetlennél.” (1Timóteus 5:4, 8.) 

Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

A reszkető kezű ősz apákat,

A hajlott hátú jó anyákat.

A ráncos és eres kezeket,

Az elszürkült, sápadt szemeket.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,

Csókoljátok meg a ráncos kezeket.

Öleljétek meg az öregeket,

Adjatok nekik szeretet.

Szenvedtek ők már eleget,

A vigasztalóik ti legyetek.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek őket szűk odúkba

Ne rakjátok őket otthonokba.

Hallgassátok meg a panaszukat,

Enyhítsétek meg a bánatukat.

Legyen hozzájuk szép szavatok,

Legyen számukra mosolyotok.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek,

Amíg fölnevelkedtetek.

Fáradtak Ők is eleget,

Hogy ti módosabbak legyetek.

Ők is elfogadtak titeket,

Mikor Isten Közéjük ültetett.

Azért én kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet

Elhívja őket közületek,

Ti foglaljátok el helyüket,

Mert ti lesztek majd az öregek.

S mindazt, mit nekik tettetek,

Azt adják nektek a gyerekek.

Azért előre intelek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Óbecsey István

Szerző: Gyürüs Panni