Az áldozat két lényege az ön alárendelés és az önzés legyőzése.
Ézsaiás már azt mondja az Úr nevében:
„..a tulkoknak,bárányoknak és bakoknak vérében nem gyönyörködöm”...
” ne áldozzatok hiábavaló áldozattal; a jó illattétel utálatos Énelőttem”...
"Tanuljatok meg jót cselekedni, igyekezzetek az igazságra,
szabadítsátok meg a nyomorultat, oltalmazzátok az árvát és az özvegynek ügyét karoljátok fel!” / Èzsa 1, 11-17/
Azok a szellemi és lelki princípiumok, amelyek az áldozat igazi
lényegét teszik, lassanként meghomályosodtak, és formasággá
alacsonyultak; és amikor az áldozat fogalma már teljesen elhomályosult,
akkor jött a mi Urunk, Jézus Krisztus, az ember fia, a hibátlan
elsôszülött, a hibátlan tökéletes Bárány,
aki az ő testét áldozta fel. Ô volt az utolsó véres áldozat. Vele a
véres áldozatok kora lezárult.
Szellemi és lelki áldozatával rámutatott az egyetlen igazi áldozati
oltárra, amelyen áldozni lehet az Istennek: az emberi szívre.
Az
áldozati oltár a te szíved! Mindent, ami téged a földhöz köt, ami a te
érzékeidnek kedves, ami a te külső emberedet elvonja Istentöl, tedd
arra az áldozati oltárra és égesd el azt örökké
égö áldozattal és
gerjessz azzal jó illatot a te Uradnak, Istenednek. Hogy pedig azon az
áldozati oltáron, a te szívedben, a tűz soha ki ne aludjék, kapcsold azt
össze az Atyával, hogy az
Ô örök tüzébôl állandóan sugározzon alá
egyetlen sugár arra a te áldozati oltárodra, a szívedre. Az egyetlen
gondolat, amely a szellembôl ered,az az, aki oda vágyakozik , akihez
tartozik: Istenhez! Ez a gondolat az a láthatatlan vezeték,
amely a tüzet a mennybôl aláhozza a mi szivünk oltárára.
Mert amikor azokat a haszontalan dudvákat a lélekből kitépjük és arra
az örökké égô áldozati oltárra dobjuk, hogy ott elégjenek,
akkor mi a saját lelkünk kertjét tisztítjuk ki, és tesszük illatossá,
virágokkal teljessé, kívánatossá, kellemessé mások elött és boldogítóvá önmagunk elött.
Mióta az Úr Jézus Krisztus az áldozatnak ezt a szellemi és lelki
formáját megismertette az emberekkel, azóta az áldozat a jóakaratú,jóra törekvő emberek lelkében napról napra folyik,
lobognak az áldozati oltárok, pusztul a giz-gaz, amit az “ellenség” vetett.
Miután az áldozásnak az alapja a lemondás, az alázatosság, az ön alárendelés és az önzés legyőzése szellemi principiumok, ennek
következtében az áldozásnak eredményei is szellemiek.
Az áldozás erôk elvonása a sátántól!!! /Ha pl. böjtölünk, akkor is áldozunk, és a sátánikus erők megtörnek./
Minden egyes ember, aki megtanul szívből áldozni, hatalmas ellenségévé
válik a sátánnak és meggyengíti az ô munkáját a földön!! Ezt ne
felejtsük soha!
Minden ember, aki igazán áldoz, egy-egy munkása Istennek.
Minden egyes ember — ha még olyan kicsiny is, és ha az
ô tevékenységi köre még olyan szűk is — óriási munkát végezhet
szellemben az áldozás révén, amely munka itt ebben a világban, a
szellemi világban viszont olyan boldogító eredményeket tár eléje,hogy
megnémul a gyönyörűséges, és az egész lényét átjáró
üdvösség elő ízétől, amikor majd ott az áldozásainak következményeit szemléli.
Az áldozás a bűn oldószere.
Még valamit, kedves embertestvéreim. Áldozni meg kell tanulni, mert aki
még csak ott tart, hogy a maga elônyeit igyekszik érvényesíteni, aki
még csak ott tart, hogy lelki vágyainak kielégülését keresi /és
legyenek azok emberileg talán egészen kifogástalanok / az még messze van
attól, hogy áldozni tudjon. Pedig áldozni meg kell tanulni egészen
addig a határig,
hogy amit a földön áldoznia lehet egy jelentéktelen szellemnek,
mint amilyenek mi vagyunk, azt úgyszólván fájdalom nélkül tudjuk áldozatul hozni.
Mert Isten céljainak áldozatokra van szüksége.
Akik nem tanulnak meg áldozni, vagyis önmagukat megtagadni a
végsôkig, és a szeretetért, az Istenért, Krisztusért, másokért, akiket
szeretnek, nem tudják magukat feláldozni, azok nem használhatók Isten
kezében, mert azok még puhák, azok még lágyak a kemény munkára, ellenben
nehézkesek és érdesek a finom munkára. Csak aki megtanult
áldozni,
azaz megtanulta önmagát legyôzni anélkül, hogy azt gyôzelemnek
tekintené, aki megtanulta, hogy az áldozati oltárt folyton-folyvást
táplálja.
Csak az ilyen az, aki ebben a mi világunkban egy magasabb életszintre, egy magasabb tisztább szellemi szférába emelkedhet.
Adja az Úr, hogy ezt szívünkbe fogadjuk és hogy erônk, bátorságunk és alázatosságunk legyen az áldozás tökéletes megtanulására!