Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   Válasszatok magatok közül hét férfit..., hogy rájuk bízzuk ezt a feladatot. ( Csel 6,3)

Egy visszapillantást teszünk a diakónusok tisztének történetére, akik közül egy volt István. Háromféle ellentét is előjött itt, és kétféle aggály.

Egyik oldalon álltak a görögök. Köztük zúgolódás támadt, hogy a közülük való özvegyasszonyokat mellőzik a mindennapi szolgálatnál.

Úgy vélték, hogy az ő népükhöz tartozók károsulnak ebben a szolgálatban.

Emellett ott volt az apostolok aggálya, hogy az élelem és pénz elosztása miatt nincs idejük az imádkozásra és az Ige szolgálatára.

Féltek, hogy a sokféle elfoglaltság miatt életük középpontjában, az imaéletben károsulnak.

Boldog, aki így gondolkozik! A történet kétféle harcmódot is mutat.

Egyik oldalon állnak a liberalizmus és a filozófia képviselői. Ők mindenáron meg akarják védeni igazukat. Ha a szellemi harc nem sikerül, a gyalázatos fegyverek után nyúlnak. Hazugsággal, vádaskodással, a zsidó fanatizmus felkorbácsolásával jönnek elő. S mikor ez sem elég, köveket ragadnak, hogy ellenfelüket agyonverjék.

És István? Ő visszautasítja az emberi bölcsesség fegyvereit, a ravaszságot és furfangosságot. Az ő fegyvere Isten Igéje. Ezt hirdeti egyszerűen a Lélek erejével, úgy, hogy ellenségei "nem állhattak ellene annak a bölcsességnek és Léleknek, amellyel beszélt".

Isten őrizzen bennünket az ellenség módszerétől, és ajándékozza nekünk István fegyverét!

Még két különböző kép. Ilyen pillanatfelvételt csinálhattak volna akkor: itt vannak István ellenségei. Arcukat elöntötte a harag, gyűlölet, keserűség, bosszú és a gyilkos düh. Fogukat csikorgatják, arcuk mint az ördögé. István pedig derűsen áll, nagy lelki nyugalommal. Arca fénylik, mint egy angyalé (15. v.). Elváltozott a Jézus ábrázatára.

A mi képünk melyikre hasonlít?!

Isten asztaláról-Varga László

"Kardjaikból kapát kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. Mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ülhet, senki sem rettenti őket. Maga a Seregek Ura mondta ezt!" (Mikeás 4,3-4)

Igen, ez Isten célja. Ezt kell megtanulni, vagy elpusztul az emberiség. De addig nem fog elpusztulni. Isten végrehajtja akaratát. Hogy mikor, hogyan, nem tudhatjuk. Minél reménytelenebbnek tűnik, annál biztosabb, mert annál hamarabb fog világossá válni, hogy pusztán emberi erővel és akarattal nem lehet megvalósítani. Ameddig az emberben bízunk, minden reményünk hiábavaló. Ki kell végre ábrándulni a ma istenített Emberből. Ha az ember képes lenne a maga erejéből megvalósítani Krisztus tanítását, volna reménye az igazi, nagy békére, de sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy amíg sem a vezetők, sem a közemberek nem akarják vagy nem képesek magukat annak alávetni, addig nem lesz se béke, se biztonság, se boldogság a földön. El kell, hogy jöjjön az az idő, mikor megvalósul az ígéret: "Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az Úr -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre." (Jer 31,33-34) Akkor, csak akkor, de akkor biztosan megvalósul a Mikeás által küldött ígéret is.

Mindenható, örök Isten! Egyedül benned bízhatok. A nagybetűvel írt Ember már mindent kipróbált, hogy boldogsághoz jusson. Fegyver, tárgyalás, béketervek, csodálatos eszközök, bölcs kormányzás, mind csődöt mond, mert nem hajlandó megváltozni. Nem hajlandó elismerni, hogy Krisztus az egyetlen hiteles tanító, elfogadni, hogy az Ő tanítása az egyetlen út a boldogság felé. Azért két kérésemet tárom most eléd: Hozd el minél előbb Krisztus teljes uralmát a földön! De ha ennek még nem jött el az ideje, valósítsd meg békességedet közöttünk, családomban, egyházamban, népem minél több közösségében, hogy legalább mi boldog néped lehessünk! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- A TÖRVÉNY

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 20,1-17

 

 

1 Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket: 2 Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. 3 Ne legyen más istened rajtam kívül! 4 Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. 5 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. 6 De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. 7 Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! 8 Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! 9 Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! 10 De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. 11 Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját. 12 Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! 13 Ne ölj! 14 Ne paráználkodj! 15 Ne lopj! 16 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! 17 Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!

"Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más Istened rajtam kívül."(2Móz 20,2-3)

Ha gondosan megfigyeljük azt az időt, amikor a törvény adatott, meg fogjuk tanulni azt is, hogy milyen célt kell a törvénynek betöltenie a megváltottak életében.

A törvény az exodus (kivonulás) és az Ígéret Földje közötti időben felel meg a maga rendeltetésének. Izráel most a pusztaságban van, a Sínai-hegy lábánál. Az exodus mögöttük van. Már megváltattak. Nem parancsolatok megtartása, hanem Isten kegyelme és hatalma szabadította meg őket a szolgaság házából. Isten megkönyörül rajtuk. Szabadságukat nem a saját cselekedeteiknek, hanem Isten szeretetének köszönhetik. Megmenekülésük Isten cselekedete volt.

Most hát a pusztaságban vannak, amelyen át kell utazniuk, hogy eljussanak rendeltetési helyükre. Ezen a ponton kapják a törvényt, mint a megváltott nép életére vonatkozó térképet és útikalauzt. Ez a törvény az ő Megváltójuk és a közöttük kötött szövetség alkotmánya. Ezek az Isten népének adott szabályok, amelyek az ő Urukkal való partneri viszonyt határozzák meg.

Ezért tisztán kell látnunk, hogy a törvény soha sem az üdvösség útja.

Mégis, alig lehet megszabadulni attól a hajlandóságtól, hogy a törvényt az üdvösség útjának tartsuk.

Az izráeliták a törvény birtoklását - vagy a törvény megtartását - olyan eszköznek tartották, amellyel megigazulásra tehetnek szert. Mióta csak Pál apostol megírta leveleit, az evangélium valamennyi hirdetőjének rengeteg időt kell arra fordítania, hogy megmagyarázza: a törvény nem az üdvösség útja, és nincs hatályon kívül helyezve.

Az exodus az üdvösség. És ez a hatalmas tett Isten műve. A törvény kicövekeli az engedelmesség útját. Megmagyarázza, hogy egy választott népnek most már hogyan kell élnie, Megváltója iránti hálából.

Később, az Újszövetségben, a törvény értelme elmélyül, és kijelentés által megjelenik a törvény megtartásához szükséges erő. A törvény szerepe azonban változatlan: az Isten törvényének való engedelmességben Isten népe hódolatát fejezi ki az exodus Istene előtt.

 

Krisztus mindenek felett- ISTEN SZOLGÁJÁNAK CÉLJA

"Íme, felmegyünk Jeruzsálembe" (Lk 18,31)

 

 

Természeti életünkben törekvéseink aszerint változnak, amint fejlődünk. Keresztyén életünkben a cél mindjárt az elején adva van és a végén is ugyanaz: az Úr a kezdet és a vég! Krisztussal kezdünk és vele végzünk - "míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való... érett férfiúságra" (Ef 4,13) - nem a magunk elképzeléséhez, amilyennek mi gondoljuk el a keresztyén életet. Isten szolgájának nem kell arra törekednie, hogy hasznosítsa magát, vagy pogányokat térítsen meg; az ő célja az, hogy teljesítse Ura akaratát. Urunk életében Jeruzsálem volt az a hely, ahol akaratát a legteljesebb mértékben átadta Isten akaratának - a kereszten. Ha ide nem követjük Jézust, nincs közösségünk vele. Az Urat Jeruzsálem felé vezető útján semmi sem csüggesztette el. Nem sietett át azokon a falvakon, ahol üldözték, és nem időzött ott sem hosszabb ideig, ahol áldották. Sem hála, sem hálátlanság egy hajszálnyira sem térítette el attól a szándékától, hogy Jeruzsálembe felmenjen. "Nem feljebbvaló a tanítvány a mesterénél" (Lk 6,40). Ugyanezek történnek velünk is a mi "jeruzsálemi" utunkon. Isten munkája lesz nyilvánvalóvá általunk - emberek áldást nyernek, egy-kettő hálás lesz, a többség hálátlan -, de semmi nem téríthet el minket attól, hogy felmenjünk Jeruzsálembe. "Ott megfeszítették Őt" (Lk 23,33). Ez történt, amikor Urunk Jeruzsálembe ért, és ez az esemény a kapu a mi váltságunkhoz. A szentek útja nem a kereszten végződik, hanem az Úr kegyelméből a dicsőségben. De közben ez a jelszavunk: Én is felmegyek Jeruzsálembe.

Isten műhelyében-Testvéri szeretet

"Epafroditus ... nyugtalankodott amiatt, hogy értesültetek betegségéről. "(Fil 2, 26) 

Epafroditusról keveset tudunk, de ez a kevés is az önzetlen, gyengéd szeretet szépségének fényében mutatja be őt. Ilyen csak Jézus tanítványa lehet. Filippiből származott, abból a gyülekezetből, amely mindenáron, ismételten szeretetadományokat küldött az apostolnak, bár többnyire szegény emberek voltak. Epafroditus ajánlkozott, hogy a gyülekezet levelével együtt elviszi az apostolnak Rómába ezt az ajándékot. Hosszú, fárasztó, sőt életveszélyes utat vállalt magára. Róma valamikor, bizonyos évszakokban, veszedelmes lázas betegség színhelye volt és Epafroditus valóban halálos beteg lett. Mi volt a legnagyobb gondja a betegágyon? Az a gondolat, hogy a filippibeli hívők aggódnak miatta, mert hallottak súlyos betegségéről. Gyengéd szeretet mutatkozik meg ebben!

Amíg valaki önző, inkább az esik neki jól, ha mások aggódnak érte és lehangolt lelkiállapotba jutnak. De az ilyen beteg teher a környezetének. Nem örül, hogy mások egészségesek és vidámak. Sokszor az emberek betegebbnek mutatják magukat, hogy részvétet ébresszenek másokban. Jajgatnak és megterhelik a körülöttük élőket szenvedéseik gyakori, kimerítő emlegetésével. Igénylik, hogy mindenki mélyen együtt érezzen velük és belemélyedjen nyomorúságuk megértésébe. Milyen másként viselkedett Epafroditus!

Isten emberei nem terhelnek másokat, inkább tehermentesíteni akarják a hozzájuk tartozókat. Ilyen volt az egyik híres lelki vezető, aki hosszadalmas és rendkívül fájdalmas betegségében gyakran kérte az övéit, hogy menjenek ki a betegszobából. Nem akarta, hogy fájdalmait végig kelljen nézniök. Az ilyen gondolkozást többnyire nem sokan értékelik, még hívő körökben is többre becsülik azokat, akik öntudatosan lépnek fel és valakinek tartják magukat. Ezért írja Pál: "Becsüljétek és fogadjátok szeretettel az ilyeneket." A filippibeliek ugyanis azt kívánták, hogy Epafroditus tovább maradjon Rómában és könnyítsen a fogoly apostol helyzetén. Ugyanilyen gyengéd szeretettel hangsúlyozza Pál, hogy Epafroditus nem saját elhatározásából tér haza, hanem ő küldi vissza. Közben "testvérének, segítőjének, harcos társának" nevezi őt. A szeretetlen szív másokat szívesen lekicsinyel, a szeretet azonban inkább felemel. Különösen az olyanokat, akik nem kapnak megérdemelt elismerést. 

Napi áhitat-Kölcsönös egyetértés

Hét témája: Ökumené, keresztény egység

 

Olvasmány: Róm 15,1–6

Testvéreinkkel egyetértésben élni a krisztusi élet megbízható jele.

„Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk. Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen, mégpedig annak javára, épülésére. Hiszen Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogyan meg van írva: „A te gyalázóid gyalázásai énreám hullottak.” Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját.”

Magyarázat

Az Úrtól távol élve egyéni érdekeink határozták meg céljainkat, és mindenben magunknak kedveztünk. De megtértünk, és Krisztus uralma alá adtuk életünket. Életpéldánk is, de főként új emberünk mozgatóereje a bennünk lakó Krisztus, aki a mi megmentésünk alkalmakor sem magának kedvezett, hanem értünk, méltatlanokért feláldozta magát. Nyilvánvaló előttünk, hogy ezt még akkor tette, amikor ellenségei voltunk, tudatlanságban, közönyben éltünk. Keresztény ismeretünk legfőbb kincse annak felismerése, amit Urunk tett az embe­rért. Ez végig alázatban tart, és úgy fordít oda hívő társaink felé, hogy krisztusi indulatot ébreszt bennünk irántuk. Képessé tesz az erőtlenek terheit részben vagy egészben átvállalni, képessé tesz tűrni, és megtanít egyetértésben élni velük. Amikor hiányzik a gyülekezetben az egyetértés, akkor mindig meg kell vizsgálnunk magunkat, nem önmagunknak akarunk-e valamiben kedvezni! Krisztusban maradtunk-e, vagy valamiképp visszavettük a régi, megszenteletlen önző, önfejűsködő indulatainkat? Nem felejthetjük el: „az Úr adósai vagyunk”! Ezt az adósságot letörleszteni nem tudjuk, de valamit mégis tehetünk: azonosulunk a gyülekezet Urának céljával, és önzetlenül munkáljuk az egységet és az egyetértést a gyülekezetben.

(Lukács Tamás)

Isten ígéreteinek tárháza- Szabadulás a portól és polyvától

„Mert én parancsolok a népeknek, és megrostálom Izráel házát, mintha rostával ráznák, de egy szem sem esik a földre" (Ám 9,9)

A rostálás ma is tart még. Akárhová megyünk, Isten tisztít és rostál bennünket. Isten napjainkban is megpróbálja népét mindenütt a világban, mint ahogy a gabonát is megrostálják. Olykor az ördög tartja a kezében a rostát, és jól megrázza abban a reményben, hogy így végleg tönkretehet minket. A hitetlenek sem restek, hogy szívünkbe és elménkbe ültessék a maguk állandó nyugtalanságát és félelmét. A világ pedig készségesen segít nekik ebben, és nagy lendülettel ráz jobbra- balra bennünket. Ami pedig a legrosszabb, maga a hitetlenné vált egyház is hozzáadja erejét ehhez a rostáláshoz.

Nos, csak hadd rostáljanak! Így különül el a pelyva a búzától. A tiszta búza így legalább megszabadul a pelyvától és a portól. De milyen nagy kegyelmet hirdet nekünk mai igerészünk, amikor azt ígéri, hogy: „egy szem sem esik a földre". Ami jó, igaz és kegyes, azt Isten megõrzi. A legkisebb sem vész el gyermekei közül, és egyetlen hívõ sem szenved olyan veszteséget, ami igazán kárára lenne. A rostálásban úgy megtartatunk, hogy azt a végén Krisztus Jézus által nyereségnek találjuk majd.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-A bűn természetrajza

"Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. "(Jak 1,14-15)

Ha Géhazi tegnap vizsgált történetét figyelmesen elolvassuk (2Kir 5), világosan láthatjuk a bűn természetrajzát. Jó ezt megjegyezni, hogy már az elején felismerjük a kísértést, és ne essünk áldozatul neki.

Elizeus próféta rámutat, hogy Géhazi szívében kezdődött a baj: szerezni akart. Minden ember ősi vágya, kicsi kortól kezdve, hogy birtokolni, parancsolni és szüretelni akar. S hiába volt Géhazi Isten emberének a közelében, a szívében ott volt ez a rejtett vágy, s egy kísértéshelyzetben belobbant.

Ami a szívben van, az egyszer csak gondolattá válik. Jézus találóan mondta: „a szívből származnak a gonosz gondolatok..., lopások..." (Mt 15,19). Ezekkel még szembe lehetne szállni, de aki nem teszi, hanem játszani kezd velük, az maga válik a gonosz játékszerévé.

A meg nem fékezett gondolat tettre sarkall: utánafut a szekérnek, mozgásba jön a lába is. Majd a szája is: ott már hazudik többször egymás után. Kezével pedig megragadja a zsákmányt - maga alá teperte a bűn az egész embert. S mivel kikerült Isten világosságából, nem vallja be ezt Elizeus kérdésére sem.

A kívánság megfogant, bűn lett belőle, s ez maga után vonja ítéletét, halált nemz: Géhazi megkapja a meglopott Naamán lepráját.

Istenem, segíts, hogy ne én akarjak birtokolni, hanem te birtokolj engem! Ne én akarjak parancsolni, hanem te parancsolj nekem! Nem én akarok szüretelni, hanem szeretnék inkább sok gyümölcsöt teremni a te dicsőségedre. Adj nekem tiszta szívet, tiszta gondolatokat, hogy soha ne engedjek a kísértésnek, és ne hozzak szégyent a te nevedre! Ámen.

Köszöntünk Szent Szellem!- A SZÍVBE ÍRT LEVÉL

"Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira." (2Kor 3:3; új protestáns fordítás)

Elizabeth Pilenko gazdag, arisztokrata orosz családban nőtt fel a XX. század elején. Egyházában hallott Jézusról szóló tanítást, de az egyház gazdagságát képtelen volt összeegyeztetni azzal a ténnyel, hogy szegények ezrei halnak meg télen az éhség és kihűlés következtében. 18 éves korában a szentpétervári egyetem hallgatójaként tudomást szerzett a kommunista forradalom előkészületeiről, de a cári hatalom megdöntése után kiábrándult, és Franciaországba szökött.

Szegénységben és nyomorban töltött párizsi évei alatt Elizabeth Isten felé fordult, és a Szentlélek csodálatos levelet kezdett írni szívébe. Visszatért ősei hitéhez, és az orosz ortodox egyház egyik kolostorának apácája lett, nevét pedig Maria nővérre változtatta. Végül sikerült annyi pénzt összegyűjtenie, hogy egy kis kórházat hozzon létre Párizsban, ahol árvákról és végső stádiumban lévő betegekről gondoskodott.

A 2. világháború idején a nácik elfoglalták Franciaországot, és Maria nővér zsidókat bújtatott el a kórházban, de a Gestapo rajtaütött, és letartóztatták. A ravensbriicki női koncentrációs táborban raboskodott, ahol rengeteg lehetősége adódott, hogy bizonyságot tegyen a Szentlélek végtelen hatalmáról. Nagyon kevés asszony élte túl Ravensbriick szörnyűségesen embertelen körülményeit. A feljegyzések szerint több mint 95 000 nő halt meg ott, köztük Corrie ten Boom nővére, Betsy is.

"1945-ben történt, hogy egy napon felsorakoztatták a női rabokat a gázkamrák előtt, s ott várták sorsukat, amikor egy fiatal lány félelmében sikoltozni kezdett. Két őr fenyegetően felé indult, mire Maria nővér odarohant, és átölelte a kislány vállát. Így szólt hozzá: 'Ne félj! Látod, veled jövök!' " Bár Maria nővér fogvatartói állították, hogy halála tévedés volt, mi azonban ámulattal olvassuk azt a szeretetteljes levelet, amit a Szentlélek írt ennek az orosz apácának a szívébe.

Imádság a mai napra
"Bármilyen levelet írsz is a szívembe, Uram, engedd, hogy Jézus teljes dicsőségét sugározza!"

Garrie F. Williams írása alapján

A gondviselés

Ma szomorúan olvastam, hogy vannak keresztények, akik kenyér problémájuk van! Úgy gondolom, hogy gyors segítségen kívül hosszú távon meg kell keresni az okát mitől van ez a probléma. Hisz mi értünk Jézus meghalt...és nem azért hordozta el az összes átkunkat, betegségünket, szegénységünket, hogy mi keresztényként szegények legyünk! A másik, hogy mi jó értelemben irigylésre méltónak, követendő példának kell lennünk a világban! Egyszer a szomszédom, aki tudta, hogy megtért keresztény vagyok, azt mondta, hogy ő nem akarja követni Jézust, mert az szegénységgel és szenvedéssel jár!

Mi jó illat kell, hogy legyünk a világi embereknek azt kell látniuk, hogy nekünk ragyog a szemünk és áldottak vagyunk! Miért választottam én, hogy megkeresem az egy igaz Istent? Mert találkoztam egy hívő hölggyel, akinek ragyogott szeme, csillogott amikor beszélt, áradt belőle valami plusz és én akkor azt mondtam, hogy nekem az kell!! :)

Ilyenek legyünk kedveseim, ragyogó -csillogó szeműek..:), hisz a világ Teremtője a mi Megváltónk, aki mindent, de mindent már elvégzett helyettünk, hogy mi TELJES, ÁLDOTT életet tudjunk élni! 
Ámen! :)

 "Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? Hát a ruházat miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan nőnek: nem fáradoznak, nem szőnek-fonnak, mégis, mondom nektek, még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha a mezei virágot, amely ma virít, holnap pedig a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor benneteket, kishitűek, nem sokkal inkább? Ne aggodalmaskodjatok hát, és ne kérdezgessétek: Mit eszünk, mit iszunk? Ezeket a pogányok keresik. Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá! Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja." (Máté 6, 25-34.)

Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé. (Zsoltárok 37:25)

Jézus azért jött, hogy életünk legyen, sőt bőségben éljünk (János 10,10).

 MINDENT (Munka helyet, otthonodat, egészségedet társadat, gyermekedet.....) elkészített az Úr neked már, minden áldást! 

Ott van a szellemi szférában, csak meg kell vallanod a hitedet! 

Mi a hit? 

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. (Zsid. 11:1)--------------ÁLDOTT VAGY!! -------(...nem átkozott)

V. Mózes 25.

,,1. Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, a melyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened;

  2. És reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.
  3. Áldott leszesz a városban, és áldott leszesz a mezőben.
  4. Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése.
  5. Áldott lesz a te kosarad és a te sütő tekenőd.
  6. Áldott leszesz bejöttödben, és áldott leszesz kimentedben.
  7. Az Úr megszalasztja előtted a te ellenségeidet, a kik reád támadnak; egy úton jőnek ki reád, és hét úton futnak előled.
  8. Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, a mire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.
  9. Az Úr felkészít téged magának szent néppé, a miképen megesküdt néked, ha megtartod az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, és az ő útain jársz.
  10. És megérti majd a földnek minden népe, hogy az Úrnak nevéről neveztetel, és félnek tőled.
  11. És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy néked adja azt.
  12. Megnyitja néked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszesz kölcsönt.
  13. És fejjé tesz téged az Úr és nem farkká, és mindinkább feljebbvaló leszesz és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira, a melyeket én parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat;
  14. És ha el nem térsz egyetlen ígétől sem, a melyeket én parancsolok néktek, se jobbra, se balra, járván idegen istenek után, hogy azokat tiszteljétek.,,

Jézus két parancsolatot adott!Nem 100-at, csak kettőt, az mindent elvégez :) A szívedbe véste! Már nem vagy kitéve a bűnnek! Ad hozzá erőt is, hogy  a bűn többé ne uralkodjék rajtad! 

,,Rómabeliekhez írt levél 6. rész
  1. Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?
  2. Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?
  3. Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg?
  4. Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.
  5. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.
  6. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek:
  7. Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól.
  8. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele.
  9. Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,
  10. Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él.
  11. Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.
  12. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban:
  13. Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.

14. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.,,

”Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok!” (3.Móz. 19,2-ben és 1.Pét. 1,15-16.) ,, Hanem a miképpen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben,,

1. Megtértél, Isten kezébe tetted le az életedet

2. Szereted Istened és szereted felebarátaid

3. Nem élsz bűnben, Istennek szentelt életet élsz és mindent megteszel a munkádban is.

4. Imádkozol, Olvasod- tanulámányozod az Igét, Hálát adsz mindenért az Úrnak, Megvallásokat teszel naponta.....

Mégis kenyér problémáid, számla problémáid vannak.....

Jártam én is így...kérdeztem  a Pásztort, mitől van ez?? 

Lehet, hogy próba is, de lehet, hogy erősség áll a probléma mögött! Te ÁLDOTT VAGY!! mondta és megismételtette velem a gyülekezett előtt mikrofonba meg kellett vallanom hangosan! 

DE jó volt, hallani magamat, ezt a megerősítést, csupán ezt a két szót..mégis milyen sokat jelent :) :)

1. Próba: “Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között, Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;”           1 Péter 1.6-7.

2. Keress más munkát!  Ha nincs kérj, mert aki kér az kap..

3.Erősség: Jézus azt mondta a Máté 12:29-ben, hogy először az erős embert kell megkötözni, majd bemenni a házába, és kirabolni.

Lehet, hogy az életeden egy erőség, gonosz uralkodik..aki meg hiúsít mindent ami előre visz téged az Isten útján. Akkor ezt meg kell kötözni! Vagy te, vagy kérj segítséget a Pásztorodtól!

 

Tehát NE FELED!!!

  ÁLDOTT VAGY!! - Halleluja!

ÁMEN és Ámen!

 

Isten csodálatos kegyelme- ISTEN HATALMÁNAK HIRDETÉSE

''Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik'' (Zsoltárok 145:11).

 

A keresztények mindennapi érintkezésük közben többet beszélnének egymással Isten szeretetéről s a megváltás nagy igazságáról, az erősítésükre és vigasztalásukra szolgálna, és szívük felüdülne. Naponként többet tanulhatunk mennyei Atyánktól, s naponként jobban tapasztalhatjuk kegyelmét. Ha így élünk, akkor mind élénkebbé válik bennünk az a vágy, hogy beszéljünk szeretetéről, s ha így cselekszünk, szívünk felmelegszik és felbátorodik. Ha többet gondolnánk Jézusra, és többet beszélnénk róla, akkor jobban érezhetnénk a jelenlétét is. Ha annyit gondolnánk Istenre, mint ahányszor kegyelmének bizonyítékait tapasztaljuk, akkor gondolataink állandóan nála időznének; élvezetté válna róla beszélni és nevét magasztalni. Szívesen beszélünk múlandó dolgokról, mert érdekelnek minket; szívesen beszélünk barátainkról is, mert szeretjük őket; örömüket és bánatukat átérezzük. Ámde végtelenül nagyobb okunk van arra, hogy Istent jobban szeressük, mint barátainkat, és ezért a legtermészetesebb dolog az volna, hogy gondolatainkban a legtöbbet vele foglalkozzunk, szeretetéről, irgalmasságáról beszéljünk, és mindenhatóságát magasztaljuk.

A mennyei elvek visszatükrözői azok, akik tanulmányozzák Isten Igéjét, és naponta követik Krisztus vezetését. Fenséges és szent befolyás veszi körül őket. Árad belőlük a segítőkészség. Tiszta, szent és emelkedett elveik élő bizonyságot tesznek az Isteni kegyelem erejéről. Krisztus azt kívánja, hogy követői hasonlítsanak hozzá. Szeretné, ha lénye helyes színben kerülne bemutatásra a családi körben, a gyülekezetben és a világban egyaránt... Fogadjuk el Krisztus támogató és erősítő kegyelmét, hogy bemutathassuk jellemét a világ előtt. Ez a munka vár ránk, keresztényekre. Bizonyságot kell tennünk a mennyei kegyelem erejéről... Isten azt akarja, hogy gyermekei mutassák be kegyelmének hatalmát Sátán zsinagógája, a mennyei világegyetem és a Föld lakói előtt, hogy az emberek és az angyalok megérthessék: Krisztus nem hiába halt meg. Mutassuk meg a világnak, hogy felülről származó hatalom birtokában vagyunk.

Ellen White írása alapján

 

Reggeli dicséret- Minél kisebb, annál hatalmasabb!

Mármint az énem. Minél kisebb, minél kevésbé vagyok fontos a magam szemében, minél kevesebbre tartom magamat, Ő annál hatalmasabb. Ha az énem óriási, nem tud velem mit kezdeni. Ha én vagyok a magam számára a legfontosabb, Ő szerényen a háttérbe vonul. Ha folyton a magam jóságát, fontosságát, pótolhatatlanságát hangoztatom, akkor engedi, hogy fürödjek a magam kreálta hírnévben.

Erre jött rá Pál apostol is. Azt mondta: lehetek beteg, szerencsétlen, nyomorult, de ha Ő velem van, akkor gazdag vagyok. Akkor erős vagyok. Érhet bántalmazás, Vele a teher elviselhetőbb. Lehetek erőtlen, de az Ő ereje elég nekem. Bőségesen elég. Rájött, hogy minél inkább háttérbe vonul, annál inkább megdicsőül Krisztus.

Ezt írta: „Legszívesebben azért az én erőtlenségemmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzon bennem. Gyönyörködöm az erőtlenségben, bántalmazásban, nyomorúságban, üldözésben és szorongattatásban a Krisztusért, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős!” 

2Korintus 12:9-10.

Ne ess kétségbe! Ha betegség, baj, fájdalom ér, mindenegyes alkalom lehetőség arra, hogy Krisztus naggyá legyen az életedben! Maradj kicsit a háttérben, és figyeld, amint a Te drága Jézusod kibogozza életed összegubancolt szálait, vigaszt hoz, enyhet ad. Ne akarj mindent magad irányítani. A saját kezedbe venni. Engedd őt előre és hidd el, amikor erőtlen vagy, Ő tényleg erős!

Most menj a szekrényedhez, és vegyél ki egy fogpiszkálót. Ez vagy Te. Törd ketté! Sikerült? Ugye, könnyedén. Most vegyél elő egy másik szálat és kösd erősen egy 100-as szeghez. Ez Jézus. Most törd ketté azt a fogpiszkálót! Hogyhogy nem sikerül? Soha ne felejtsd el: Isten ma is szeretne a Te erősséged lenni!

Közzétéve ennyi ideje: 11 hours ago, szerző: Gyürüs Panni

Győztes élet- Az Úr tesz képessé

Amikor Isten megbíz valamivel, hogy tedd meg, akkor ne arra gondolj, hogy képtelen vagy erre, hogy ezt te nem bírod megtenni, hanem bízz meg az Úrban, mert Ő tesz képessé arra, hogy véghez tudd vinni. Ámen

Legyen szép napod.:) 

Szerző: Püski Julianna

Victoria Osteen-Ima -Megvallás a gyermekekért

0inSh

  Szülők FIGYELEM!! 

Szeretnétek ugye, hogy gyermekeitek megtérjenek, az Urat elfogadják, mint Megváltót és áldott életük legyen?! IMÁDKOZZATOK!!
Valljátok meg az Igét, mert az kétélű kard!!! Hirdessétek ki mindennap egy-egy Igét! Az Ige élő és ható (Zsid 4,12), ,,Iyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. ,,(Ézs 55,10 11).! Ámen!

Azt mondja a Példabeszédek 18:21, hogy „Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” Szülőként megvan a hatalmad arra, hogy életet vagy halált szólj a gyermekeid életére. Amikor Isten Igéjét szólod a gyermekeidre, akkor életet szólsz nekik.

Jézus ezt mondta a János 6:63-ban: „azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.” A következő megvallásokat, melyek a Biblián alapulnak, imádkozhatjuk a gyermekeinkért – és ahogy az Ézsaiás 55:11 mondja – „ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.”

Üdvösség

Imádkozom, hogy gyermekeim elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel. 

(2 Timóteus 2:10)

Növekedés a kegyelemben

Imádkozom, hogy növekedjenek a kegyelemben, és egyre inkább megismerjék a mi Urunkat és Megváltónkat, Jézus Krisztust. (2 Péter 3:18)

Szeretet

Add Uram, hogy a gyermekeim megtanuljanak szeretetben élni a Szent Szellemen keresztül, aki bennük él. (Efezusi 5:2, Galata 5:22)

Becsületesség, hitelesség

A hitelesség és a becsület őrizze őket és legyen az erényük. (Zsoltárok 25:21)

Önuralom

Atyám, add, hogy a gyermekeim ne kövessék a körülöttük lévők rossz példáját, hanem rendelkezzenek önuralommal, és legyenek éberek. (1 Thesszalonika 5:6)

Isten Igéjének szeretete

Imádkozom, hogy a gyermekeim a Te Igédet kívánatosabbnak tartsák az aranynál, és édesebbnek a méznél. (Zsoltárok 19:11)

Igazság

Istenem, segíts, hogy a gyermekeim szeressék az igazságot, és minden dolgukban igazságosan járjanak el. (Zsoltárok 11:7, Mikeás 6:8)

Irgalom

Add, hogy gyermekeim irgalmasak legyenek, mint ahogy Mennyei Atyjuk irgalmas. (Lukács 6:36)

Tisztelet (maguk, mások és a tekintély iránt)

Atyám, add, hogy a gyermekeim megfelelő tiszteletet tanúsítsanak mindenki iránt. (1 Péter 2:17)

Erős önértékelés, ami Isten Igéjén alapul

Segíts, hogy a gyermekeimben erős önértékelés fejlődjön ki, ami azon a felismerésén alapul, hogy ők Isten alkotásai, akiket Ő Krisztus Jézusban teremtett. (Efezusi 2:10)

Hűség

Add, hogy a szeretet és hűség soha ne hagyja el a gyermekimet, hanem kösd ezt a két erényt a nyakukra és írd őket a szívükbe. (Példabeszédek 3:3)

Isten iránti szenvedély

Add, Uram, hogy gyermekeim lelke Rád vágyakozzon, és szívük szenvedélyesen ragaszkodjon Hozzád. (Zsoltárok 63:2,9)

Remény

Add, hogy a gyermekeim telve legyenek reménységgel a Szent Szellem ereje által. (Róma 15:13)

Felelősség

Add, hogy gyermekeim megtanuljanak felelősségteljesek lenni, és felelősséggel hordozzák saját terhüket. (Galata 6:5)

Bőkezűség

Add, hogy gyermekeim bőkezűek legyenek, szívesen adjanak, így gyűjtsenek maguknak kincseket a jövendőre. (1 Timóteus 6:18-19)

Békesség

Atyám, add, hogy a gyermekeim megtegyenek minden tőlük telhetőt, hogy békességük legyen és békeségben éljenek. (Róma 14:19)

Alázat

Uram, kérlek, munkáld ki a gyermekeimben az alázatot mások iránt. (Titus 3:2)

Együttérzés

Uram, kérlek, munkáld ki a gyermekeimben az együttérzést (Kolossé 3:12)

Kitartás

Uram, tanítsd a gyermekeimet kitartásra, és segíts nekik különösképpen abban, hogy meg tudják futni a nekik kijelölt pályát. (Zsidók 12:1)

Imádságos lelkület

Add Uram, hogy a gyermekeimet az imádságos lelkület hassa át, hogy megtanuljanak mindenkor a Lélek által imádkozni. (Efezusi 6:18)

Megelégedettség

Atyám, tanítsd meg a gyermekeimet a megelégedettség titkára, hogy mindig és minden körülmények között elégedettek tudjanak lenni, Rajtad keresztül, Aki erőt adsz nekik ehhez. (Filippi 4:12-13)

Hit

Imádkozom, hogy a hit meggyökerezzen és növekedjen a gyermekeim szívében, hogy hit által elnyerhessék mindazt, amit megígértél számukra. (Lukács 17:5-6, Zsidók 11:1-40)

Öröm

Imádkozom, hogy a gyermekeim megteljenek örömmel, a Szent Szellem által. (1 Tesszalonika 1:6)

Szív, ami Isten királyságáért ég

Uram, adj a gyermekeim szívébe vágyat arra, hogy másoknak vigyék az Örömhírt, és lássák a Te dicsőségedet megnyilvánulni a népek között, és lássák csodálatos tetteidet a nemzetek között. (Zsoltárok 96:3)

Szolgáló szív

Uram, fejlessz ki a gyermekeimben egy szolgáló szívet, hogy teljes szívvel szolgáljanak, úgy mintha nem embereknek, hanem Neked tennék. (Efezusi 6:7)

Hajlandóság és képesség a kemény munkára

Tanítsd a gyermekeimet, hogy megbecsüljék a munkát, és mindenben, amit tesznek, tegyék oda magukat teljesen, mintha Neked dolgoznának és nem embereknek. (Kolossé 3:23)

Tisztaság

Teremts bennük tiszta szívet, Istenem, és a szívük tisztasága mutatkozzon meg a cselekedeteikben is. (Zsoltárok 51:12)

Kedvesség

Add, Uram, hogy a gyermekeim kedvesek legyenek egymással és mindenki mással. (1 Tesszalonika 5:15)

Bátorság

Add, hogy a gyermekeim mindig erősek és bátrak legyenek jellemükben és a cselekedeteikben. (5 Mózes 31:6)

Önfegyelem

Atyám, imádkozom, hogy a gyermekeim rendelkezzenek önfegyelemmel, hogy fegyelmezett és megfontolt életet éljenek, és azt tegyék, ami helyes, igazságos és becsületes. (Példabeszédek 1:3-4)

Mindennap az Ige fényében

   Az apostolok örömmel távoztak a tanács elől... (Csel 5,41)

 

 

Hogyan lehetséges az, hogy az apostolok örömmel térnek haza? Nem éppen most kellett-e súlyos testi fenyítést elszenvedniük? Nem nehezedett rájuk a felső hatalmasságok haragja? Nem kellett volna-e szomorkodniuk? Nem.

Beteljesült rajtuk az Úr Jézus szava: "Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek..., örüljetek és ujjongjatok, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyben" (Lk 6,22-23).

Isten minden időben boldoggá tette övéit a szenvedésben. József boldog ember volt az egyiptomi Potifár házában (lMóz 39,2).

Anna dicsérő éneket zengett, amikor egyetlen gyermekétől meg kellett válnia (lSám 1,1).

A szerecsen főember tovább ment útján örömmel, amikor el kellett szakadnia lelki gondozójától.

Az apostolok nagy dicsőségnek tartották, hogy Jézusért gyalázatot viselhetnek. Ha a főtanácsból egy embert így megvesszőztek volna, az az utcára sem mert volna kilépni a nagy szégyentől. Mindenki ujjal mutogatott volna rá.

Az apostolok pedig dicsőséggel hordozták Jézus gyalázatát. - Micsoda bizonyságtevő bátorsággal ajándékozta meg őket Isten!

A főtanács megpróbálta az apostolokat megfélemlíteni, de szavaik nyomán ők estek félelembe. "Zavarban voltak azok miatt, hogy vajon mi lesz ebből." (24. v.) Igen, féltek a néptől, hogy megkövezik őket (26. v.). A hatalom birtokosai rettegnek.

A védtelen apostolok pedig rettenthetetlenül megállnak. Jóllehet átmenetileg az ellenség befolyásolhatja a bizonyságtételt, mint ahogy magát Jeremiást is elhallgattatták, de nem sokáig, s az elfojtott parázs új erővel gyúl fel (Jer 20,7).

A Szentlélek ereje megőriz a csüggedéstől. Adja Isten ma is népének az apostolok törhetetlen bátorságát!

Isten asztaláról-Varga László

   "Ekkor Jézus ezt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené. És igen csodálkoztak rajta."  (Márk 12,17)

Csodálkozhattak is, mert erre nem számítottak Jézus képmutató kísértői. Biztosra mentek, most megfogják a feleletben. Képmutató alázattal kérdik, őszinteségére hivatkozva: "Fizessünk adót a császárnak, vagy ne fizessünk?" A zsidók nemcsak úgy utálták az adófizetést, mint mindenki, de úgy tudták, hogy azzal Isten ellen vétkeznek, mert elismerik a császár hatalmát, ami csak Istent illeti meg. Ha Jézus azt mondja: fizessetek, a nép fogja Őt istenkáromlónak, idegenek csatlósának nevezni. Ha nemet mond, lázítóként állítják törvény elé. Biztosra mentek. Az adót ugyan utálták, de az értékes római pénzt nagyon szerették. Jézus szava: a császártól kaptátok, neki adjátok! Istennek azt adjátok, ami neki jár: tiszteletet és engedelmességet! Jó ezt megjegyezni azoknak, akik kihasználják a világi törvény minden előnyét, de állandóan zúgolódnak ellene. De azoknak is, akik aprópénzzel szeretnék Isten igényét elintézni. A császárnak, főleg az idegen császárnak elég annyi, amennyi jár. Néha még sok is. De Isten az egész életedet kéri. Az övé, ne rabold meg azzal, hogy elvonod Tőle!

Uram, a Te akaratod az, hogy világi uralom alatt éljünk. Állandó, nagy kérésünk: adj nekünk olyan vezetőket, akik közülünk valók, akik szeretnek minket, akiket mi is szerethetünk, akik a mi javunkat szolgálják, hogy jó szívvel teljesíthessük a törvények előírta kötelességeinket. De ha azzal büntetsz, hogy idegen zsarnok uralkodik felettünk, add, hogy a Te büntetésedként türelemmel fogadjuk, s neki is tudjuk megadni, ami törvényesen jár. De ne ez legyen életünk legfontosabb kérdése. Taníts meg arra, hogyan kell neked megadni, amit Te kérsz tőlünk. A császár megköveteli a magáét. Te, Urunk, csak kéred. Megvárod önkéntes engedelmességünket. Mégis a Te kérésed a fontosabb, hiszen Te vagy a császárnak is, a mi életünknek is Ura. Taníts, hogy megtaláljuk a megfelelő engedelmességet mindkét irányban! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- A NEKÜNK SZÓLÓ FIGYELMEZTETÉS

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Kor 10,1-11

                              E kép "Az Élet Világossága Baptista Misszió" emblémája, logója.

1 Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, 2 és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. 3 Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, 4 és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt. 5 De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. 6 Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. 7 Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: "Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani." 8 De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak,  és elestek egyetlen napon huszonháromezren. 9 Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. 10 De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. 11 Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk.

"De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában." (1Kor 10,5)

Mindannyiunknak, akik Krisztusba keresztelkedtünk bele, megvolt a magunk exodusa. Elhagytuk a rabszolgaság házát, és belekóstoltunk a szabadság borába. Mi mindnyájan úton vagyunk az Ígéret Földje felé. Jézus Krisztus feltámadása révén tulajdonképpen máris részesei lettünk az új teremtésnek.

Most azonban komolyan figyelmeztet minket, elébünk tárva azt, ami atyáinkkal történt: mindnyájan a felhő alatt voltak, mindnyájan a tengeren mentek át, mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre, mindnyájan a lelki eledelt ették, mindnyájan a lelki italt itták a kősziklából. De többségükben nem lelte kedvét az Isten.

Ötször mondja Isten, hogy mindnyájukat bele kell érteni, azután meg a többségüket kirekeszti.

Semmiféle lelki előjogunk nincs, hacsak nem úgy élvezzük azokat, mint Isten népének része. A keresztyénség nem individualista. Szabadulásunk egyetlen módja az, hogy Krisztusban oltatunk, és a hívők közösségének tagjaivá válunk. Mégsem keresheti egyikünk sem a maga biztonságát abban, hogy a közösséghez tartozik. A biztonság Krisztusban van, az üdvösséget az iránta tanúsított engedelmesség erősíti meg.

A Jézus Krisztusba való beleoltatás nem egyfajta örökélet biztosítás. Soha senki nem üldögélhet kényelemben a lelki örökségén, vagy nem lehet biztonságban a jelenlegi lelki környezetében. A kérdés az, hogy miként reagálunk Isten jóindulatára.

Egyik lábunkkal már az Ígéret Földjén vagyunk. Most hát szegezzük tekintetünket a jövőre, keressük Istent és az ő országát, és gyűlöljük a bálványimádás minden formáját. Milyen irtózatos dolog hajótörést szenvedni, miközben feltűnt már a kikötő! Milyen tragikus dolog meghalni, amikor már majdnem hazaértünk a hosszú útról!

Mindnyájan, mindnyájan...! Ötször is az a "mindnyájan". És aztán: "Többségükben nem lelte kedvét az Isten." Pál folytatja: "Ezek pedig példaképpen történtek azokkal, de figyelmeztetésül írattak meg nekünk..." (11.v.).

Krisztus mindenek felett- ISTEN SZOLGÁJÁNAK MESTERE

"Ti engem így hívtok: Mester! és Uram! És jól mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13)

Hogy Mesterem van, még nem jelenti azt, hogy Úrrá is lett fölöttem: ez két különböző dolog. Ha mesterem van, tudom, hogy valaki jobban ismer engem, mint én magamat - valaki, aki közelebb áll hozzám, mint egy barát, - valaki, aki szívem legmélyebb szakadékát és hiányát is felkutatja és megelégíti, - valaki, aki azzal a bizonyossággal ajándékozott meg, hogy lelkem minden problémáját és zűrzavarát ismeri és megoldja. Semmivel sem jelent kevesebbet az, hogy mesterem van. "Egy a ti Mesteretek, a Krisztus" (Mt 23,8), Urunk soha nem erőszakolja ki engedelmességünket: nem vesz igénybe eszközöket azért, hogy akarata teljesítésére rábírjon. Néha szeretném, bárcsak úrrá lenne rajtam és kényszerítene egy ügy elintézésére, de nem teszi. Van olyan hangulatom is, amikor szeretném, ha nem is törődnék velem, mégis megteszi. "Ti engem így hívtok, Mester és Uram" - de valóban az? Szókincsünkben ritkán fordul elő ez a két szó; mi jobban szeretjük a "Megváltó", "Üdvözítő" elnevezéseket. Csak egyetlen szóval tudjuk kifejezni, mit jelent szellemi tapasztalatunkban az, ha Mesterünk van: ez a "szeretet". Nagyon keveset tudunk az Isten által kijelentett szeretetről. Ezt az bizonyítja, ahogyan mi az "engedelmesség" szót használjuk. A Bibliában az egyenlők kapcsolatára épül az engedelmesség. Ilyen a Fiú kapcsolata Atyjával. Urunk nem Isten "szolgája" volt, hanem Isten Fia. "Jóllehet Fiú, azokból, amiket szenvedett, megtanulta az engedelmességet" (Zsid 5,8). Ha az a gondolatunk, hogy uralma alá hajtott, ez azt bizonyítja, hogy nincs Mesterünk. Távol vagyunk attól a kapcsolattól, amit Ő szeretne, amelyben Mesterünk lehet anélkül hogy annak tudatában lennénk. Csak annyit tudunk: az Övéi vagyunk, hogy engedelmeskedjünk.

Isten műhelyében- A hívők egysége mint cél

"Azzal tegyétek teljessé az én örömömet, hogy egyetértők legyetek és ugyanazt a szeretetet tanúsítsátok, egy érzésben és ugyanabban a gondolkodásban. "(Fil 2, 2) 

 

Természetes, hogyha a hívő keresztyének magánosan, egymástól elszigetelődve élnek, nem kerülnek szorosabb kapcsolatba egymással, akkor nem keletkezik egyenetlenség vagy széthúzás köztük. Hiányzik az érintkezési felület, tehát nincsenek súrlódások sem. De ha együtt élünk, könnyen összekülönbözünk. Vétkezhetünk a szeretet ellen, elidegenedések, sőt gyűlölködések állhatnak elő. Ez nem is csoda, hiszen természete szerint mindegyikünk makacs, a maga feje szerint jár. Ahányféle ember, annyiféle elgondolás. Ki-ki a maga jogaihoz ragaszkodik és nem akar engedni, nehogy mások elnyomják és sarokba szorítsák. Mindegyik azt igényli, hogy őt mások figyelembe vegyék, illő tiszteletben tartsák, hálásak legyenek neki. És ha ennek valaki nem tesz eleget, keserűség és kedvetlenség tölt be minket. Természetünk szerint mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy magunkat túlértékeljük és sokra tartsuk. Ebből érzékenykedés, ingerültség és viszály keletkezik. Hát még mennyi keserűség származik a nyereségvágyból és haszonlesésből!

Ha ki-ki csak magára gondol és magának gyűjt, akkor kitör az ellenségeskedés, mindenki harca mindenki ellen. Ezt látjuk az életben. Ha a külső háborúk véget érnek is, a belső harcok a népek életében csak tovább folytatódnak. Isten kegyelmének legnagyobb csodája, ha a különböző természetű emberek valóban egységre jutnak. Az apostol örül, ha a hívők egyetértésben vannak és fájdalom tölti el, ha nem segítik és hordozzák egymást szeretetben. A mi Urunknak, Krisztusnak is öröme telik abban, ha tagjai szeretetben és egyetértésben vannak együtt. Földi élete utolsó estéjén bensőségesen könyörgött az Atyához, hogy mindannyian egyek legyenek. Viszály és gyűlölködés által saját magunknak is ártunk, kölcsönösen is megkárosítjuk egymást, megszomorítjuk a Szentlelket és Jézus Krisztust. Isten népe szétszakadottságának és egymással való szembenállásának fő oka az Úrtól való eltávolodás. És mint ahogyan egy körben két pont annál közelebb van egymáshoz, minél közelebb van a kör középpontjához, így van ez Isten népe közösségében is. Minél közelebb állnak a Megváltóhoz, minél hasonlóbbak őhozzá, annál jobban szeretik egymást

KENNETH COPELAND-Ismerd Őt apukádként

Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! - Róma 8:15

 

Egyik este, dicsőítő összejövetel után kiléptem egy barátommal az utcára, és hirtelen rácsodálkoztunk a körülöttünk lévő gyönyörűségre.

Olyan metsző, tiszta téli éjszaka volt, amikor a hold és a csillagok fényétől eláll az ember lélegzete. Azt mondtam a barátomnak: „Tommy, nézd ezt!” Szent Szellemtől ragyogó mosollyal felnézett az égre, és gyengéd hangon így szólt: „Az apukám műve!”

„Az apukám…” Soha nem felejtem el, ahogy ezt mondta.

Van, aki talán azt gondolja, hogy nem szabadott volna ilyen bizalmasan beszélnie Istenről, de nincsen igazuk. Igei dolog így beszélni Róla. Az Újszövetségben van egy görög szó az atyára: Abba. Ennek a szónak a legpontosabb fordítása az Apuka. Bensőségességet sugároz, és olyan kapcsolatról tesz tanúbizonyságot, amely sok együtt töltött idő alatt fejlődik ki.

Az Atya egy dolog. Az Apuka egy másik.

Gyerekkoromban az édesapám valamikor az apám volt, valamikor pedig az apukám. Amikor kacsára vadásztunk, akkor az apukám volt. Amikor megparancsolt valamit, és azonnal engedelmeskednem kellett, akkor az apám volt.

Isten is ilyen. Az Atyád és az Apukád is. Van, amikor nagyon komolyan és lényegre törően beszéltek egymással. Máskor könnyedek vagytok. De bárhogy is legyen, ha elég időt töltesz Vele ahhoz, hogy megismerd Őt, garantálom, hogy állandóan közel akarsz majd lenni Hozzá.

Igei olvasmány: Róma 8:14-18

 

Charles H. Spurgeon-A két házépítő és házaik

Kedves Testvérek!

Vannak hosszabb tanítások, prédikációk amit ezért jegyzetként adok közre.

Több részre be van osztva, hogy könnyebb legyen, ill. ha nincs az egészre időtök!

 Legyen áldásotokra! :)

Kattints a linkre:

https://www.facebook.com/notes/isten-kincses-l%C3%A1d%C3%A1ja/c-h-spurgeon-a-k%C3%A9t-h%C3%A1z%C3%A9p%C3%ADt%C5%91-%C3%A9s-h%C3%A1zaik/671759166324306 

Isten ígéreteinek tárháza- Széles folyók hajók nélkül

„Mert dicsőséges lesz ott az Úr, folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok, amelyeken nem járnak gályák, és nem kelnek át büszke hajók" (Ézs 3,21)

„Ott" az Úr lesz legfőbb javunk, éspedig minden olyan hátrány nélkül, amely még a legjobb földi dolgokkal is szükségszerűen velejár. Ha egy város széles folyamoknak örvendhet, az azzal a kockázattal jár, hogy az ellenség hajókkal támadja meg. Mikor azonban az Úr egy messze elágazó folyammal jelképezi szeretetének kiáradó gazdagságát, gondosan elejét veszi a félelemnek, amelyet ez a jelkép ébreszthet bennünk: „nem kelnek át büszke hajók" rajta. Áldott legyen mindenre gondoló szeretete!

Uram, ha gazdagság folyamával ajándékozol meg, kérlek, ne engedd, hogy megtámadjanak a büszkeség, vagy a világias lelkület „hadihajói". Ha jó egészséggel és derűs kedéllyel áldasz meg, ne hagyd, hogy a könnyelműség vagy lustaság díszes bárkája beevezzen a szívembe. Ha a Neked való szolgálatban olyan áradó sikereket adsz, mint egy nagy folyó, kérlek, hogy hullámain sohase találkozzam az önteltség és az elbizakodottság gályáival. Ha végtelenül boldog vagyok, mert évről évre tapasztalhatom kegyelmed erejét, ne tűrd, hogy ezért megvessem a gyengébb hívőket, sem azt, hogy saját tökéletességemben gyönyörködjem! Uram, kérlek, add nekem az áldást, amely gazdaggá tesz, de ne engedj semmi olyat tennem, ami megszomorít Téged, vagy bűnbe visz engem! Ámen.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Kiderül

"Géhazi... ezt gondolta: Lám, az én uram... nem fogadta el tőle, amit hozott... Majd utánafutok, hogy kapjak tőle valamit! "(2Kir 5,20)

Géhazi Isten emberének, Elizeusnak a szolgája volt. Vele sem tesz kivételt Isten? Nem, mert ő nem azt nézi, hogy kik vagyunk, hanem hogy mi van a szívünkben. Sőt: akik hozzá közel vannak, azokat szigorúbban fogja, mert csak akkor használhatók az ő számára, ha tiszta az életük. S aki csak szájával tiszteli őt, de szíve távol van tőle, azt megítéli.

Azt szoktuk mondani, alkalom szüli a tolvajt. Ez nem igaz, emögött gyáva mentegetőzés van. Géhazi nem azért lett hazug és tolvaj, mert alkalma nyílt erre, hanem mivel szíve szerint az volt, most élt a kínálkozó alkalommal. Az alkalom csak leleplezi a bennünk lapuló tolvajt. Sose becsüljük le a bennünk lakozó bűnt!

Géhazi bűne azzal kezdődött, hogy „azt gondolta magában": Elizeus nem fogadott el ajándékot, majd én kérek tőle valamit. Még nem tett semmit, de a gondolatnak helyet adott magában. Az nem a mi felelősségünk, hogy mi jut eszünkbe, de az már igen, hogy miről kezdünk el gondolkozni. A gondolataink is kerüljenek Isten világosságába, s ami nem tőle való, vessük el minél előbb!

Elizeust is kényszeríteni akarta Naamán, hogy fogadjon el tőle ajándékot, de őt nem lehetett, mert eltökélte magában, hogy az nem lenne helyes. Géhazinak kétszer sem kell mondani, ő könnyen elfogadja. Sol gyengeség következik abból, ha a tetteink mögött nincs egyértelmű döntés, amihez a kísértés idején ragaszkodunk.

Megtévesztő, hogy Géhazi sötét vállalkozása során minden olyan simán ment. Az, hogy valami sikerül, még nem igazolja a tettet. Más a siker, és más az áldás. Ha valaki Isten nélkül megy egy úton, és nem akar megtérni, Isten megengedi, hogy végigjárja azt. A bűne lesz a büntetése. Ne akarjuk ilyenkor Istenre hárítani a felelősséget: miért engedte meg? Miért indultunk el olyan úton?