Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   István azonban teljes volt Szentlélekkel, a mennyre függesztette tekintetét, látta Isten dicsőségét és Jézust Istennek jobbja felől állani. (Csel 7,55)

 

 

Istennek Lelke három különböző bepillantást ajándékozott Istvánnak halála napján. Először is bepillantást Isten Igéjébe. A Biblia úgy volt előtte, mint egy felnyitott könyv. Világosan látta, hogyan vezette Isten az Ő népét, és hogyan állt ellene Izrael Istennek. Fénysugarak sokasága támadott fel előtte Isten Igéjéből. Mennyire másként volt ez hallgatóinál! Jóllehet azok is mindnyájan olvasták a Szentírást szombatonként, de a Mózes-leple ott maradt szemükön. Semmit sem értettek meg a Szentírásból. Hiányzott a Lélek ajándéka. István azonban Isten tetteit látta Izrael történetében az Igéből. István bepillantást nyert az emberek belső lelkivilágába is. A körülötte lévők kegyes emberek voltak, a templom buzgó látogatói. Egyeseket közülük mások kedvezőbben ítéltek meg, mint ő. István azonban, aki teljes volt Szentlélekkel, keménynyakúaknak, Isten iránt engedetleneknek és gyilkosoknak nevezi őket! Ezek a kifejezések nem testi indulatból származtak, hanem a Szentlélek megvilágosító erejéből, aki megmutatja romlottságunkat, de mások igazi állapotát is. Hogyan szólítana meg minket István, ha előttünk állana? Jó lenne elgondolkozni erről! Végül a Szentlélek bepillantást engedett Istvánnak a mennybe. A láthatatlan világot függöny takarja el előlünk, amin szemünk át nem láthat, csak hitünk hatolhat át rajta. Újra és újra enged azonban bepillantást Isten éppen a haldoklóknak a dicsőségbe. Ezt élte át István is. Kettőt láthatott a túlvilágból: Isten dicsőségét és Jézust. Itt lenn nem volt más látható, mint nyomorúság és gonoszság. Mindezt nem volt nehéz neki elhagyni, miután bepillantást nyert a soha el nem múló dicsőségbe. Ha gyakrabban néznénk hitben Isten dicsőségét, könnyebben megszabadulnánk a világ hiábavalóságaitól.

Isten asztaláról-Varga László

"Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Máté 5,16.)

Hát nem titokban kell jót tenni, hogy ne tudja a bal kezünk, mit tesz a jobb? Dicsekednünk kell talán jó tetteinkkel? Nem, de nem is szükséges. A világosság mindig meglátszik. Jaj nekünk, ha azért tesszük a jót, hogy dicsérjenek, de ha dicsekedés nélkül tesszük, úgyis észreveszik, s az már nem a mi dicsőségünk, hanem Istené. A világosságnak belülről kell jönnie, hitünkből, szolgálatra való készségünkből, Krisztust követni próbálgató szeretetünkből. Ez az a világosság, melyet nem lehet elrejteni, mely akaratunk ellenére is megmutatkozik, mely ragyogni fog az emberek előtt. Lesz, aki behunyja előtte a szemét, lesz, aki csak csúfolkodni tud vele, de mit számít az, ha valaki tele van Isten szeretetével? Csak szolgálj nyugodtan, fénylő derűvel, belső békességgel! Meglesz az eredménye!

Uram, nem akarok dicsekedni azzal, amit a Te nevedben tettem. Nem is dicsekedni való, gyakran úgy érzem, kevés az, szóra sem érdemes. De Tőled világosságot és szeretetet kaptam, talán valami csak keresztülsugárzik rajtam. Olyan jó magam körül boldog embereket látni. Olyan jó síró embert megnevettetni. Olyan jó, ha valakinek felragyog az arca, ha engem meglát. Olyan jó, ha valaki engem vigasztal, csodálkozva, ha szomorúnak lát, mert nincs hozzászokva. Tartsd meg tőled kapott világosságomat, hadd ragyogja be minél több ember szomorúságát, s ha kevés alkalmam van arra, hogy komolyan tudjak segíteni, legalább egy jó szót, egy kacagást, egy kis vidámságot, egy simogatást a Te erőddel tudjak átadni azoknak, akiknek olyan nagy szüksége van a vigasztalásra! Szeretném, ha felismerhető lenne Krisztus ereje a tetteimben, és az egész életem neked szerezne dicsőséget az emberek között. Ámen.

 

Mindennap az Ige fényében-A RÉGI SZÖVETSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 24,1-8

1 Azután így szólt Mózeshez: Jöjj fel az ÚRhoz te és Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vénei közül hetvenen, és boruljatok le tőle távol! 2 Csak Mózes közeledjék az ÚRhoz, azok ne közeledjenek, a nép se jöjjön fel vele! 3 Akkor elment Mózes, és elmondta a népnek az ÚR minden igéjét és rendelkezését. Az egész nép pedig egyhangúlag így felelt: Megtesszük mindazt, amit elrendelt az ÚR. 4 Akkor leírta Mózes az ÚR összes igéjét, és korán reggel oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Izráel tizenkét törzse szerint. 5 Azután odarendelt néhány izráeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot, és vágjanak le bikákat békeáldozatul az ÚRnak. 6 Mózes pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. 7 Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az ÚR rendelt. 8 Azután fogta Mózes a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az ÚR kötött veletek mindezeknek az igéknek az alapján.

"Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az Úr kötött veletek mindezeknek az igéknek az alapján."

(2Móz 24,8)

A Sínai-hegyen játszódott le Isten és az ő megváltott népe között a legbensőségesebb találkozó - ti. a legbensőségesebb találkozó, míg a Gyermek meg nem született Betlehemben.

Isten ezt mondta népének: "Ti láttátok ... hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok a szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül" (2Móz 19,4-5)

Mózes, a szövetség közbenjárója, ott áll Isten és a nép között. "A szövetség könyvéből" (7.v.) olvassa Isten akaratát. Ez a szövetségi megállapodás, mondhatná az ember. Aztán a nép ünnepélyesen megfogadja: "Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az Úr rendelt."

A szertartás második része a vér elhintéséből áll. A vér egyik felét az oltárra hinti Mózes (Bármi ami az oltárra kerül, Istenhez kerül.) . A másik felét a népre. "Íme a szövetségnek a vére."

Most hát a két partner házasságra lépett egymással a szövetségi vér révén. Isten kiválasztotta Izráelt, hogy az ő saját népe legyen, és a nép elfogadta Istent, mint Urát. Most már hivatalos a dolog: Izráel Isten népe.

Isten azonnal bevihette volna népét "a tejjel és mézzel folyó földre". De azt akarta, hogy átvonuljanak a pusztaságon.

Nem akartak azonban egyedül vonulni úti céljuk felé. Éppen úgy van ez, mint a legtöbb ember esetében. Nem magányosan utaznak, hanem mint házaspárok, egybekötve a házasság szövetségében. Így utazik Isten népe is szövetséges társával, Istennel. Isten lesz az ő népének védelmezője. Népe számíthat rá. Ő már megmutatta, hogy szeretete olyan mint hatalma. A nép bízni és engedelmeskedni akar. Isten és népe olyan kapcsolatban van egymással, amely vér által van megpecsételve. Erről Jézus jusson az eszünkbe, és a kötelék, amely az Úrhoz köt minket, mert az exodus Istene majd teljesen kijelentetik nekünk, mint Jézus Atyja.

Isten műhelyében- Ebben a világban, de nem e világból

"Menjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük, azt mondja az Úr. " (2 Kor 6, 17)

Sokszor nehéz teljesen szakítanunk hitetlen és istenellenes környezetünkkel. Belehasít lelkünkbe, ha még legközelebbi hozzátartozóink útját sem tudjuk mindig vállalni. Azok is haragusznak, felháborodnak és bántó szavakkal fájdalmat okoznak nekünk. Valahogy elszenvedné a világ Isten gyermekeit, hacsak legalább bizonyos mértékig igazodnának hozzá és járnának vele; azt azonban nem tudják elviselni, hogy azok kimennek közülük és elkülönülnek. - "Attól még igazán komolyan vehetik hitüket, ha nem is élezik ki az ellentéteket, a különbségeket viselkedésükkel, amivel elrontják mások jókedvét és örömét." Aki így beszél, az elfelejti, hogy a világiasan gondolkodó ember is eléggé egyértelmű a magatartásával, azaz nem csupán a szívével szereti a világot, hanem cselekedeteivel is benne él. Azon az úton járnak, azokat a helyeket keresik fel, ahol nyereséget vagy élvezetet találhatnak. Elveikből tettek lesznek.

Ha az Úr Jézus útjára tértünk, egész életünkkel igyekszünk az Ő akaratát követni, különben csak félemberek vagyunk és egyik oldalon sem leszünk állhatatosak. A Megváltó felfelé vonz, környezetünk pedig lefelé, és ha mindkét, ellentétes irányból jövő vonzásnak engednénk, akkor lelkileg zilálttá, meghasonlottá válnánk. Természetesen nem mehetünk ki a világból. Hivatásunk talán kifejezetten világi emberek közé, Isten ellenségei közé állít. A munkahelyünkön, az utcai közlekedésben többnyire hitetlen, idegen lelkületű emberek között vagyunk. Ezt nem tudjuk és ne is akarjuk kikerülni. Az Úr akarata, hogy ez elfordult és elvetemedett nemzetségben fényeskedjünk mint a csillagok. De könnyelmű beszédmodorukban, kétértelmű tréfálkozásaikban ne vegyünk részt, hanem hallgatásunkkal vagy szóval tegyünk ellene bizonyságot. A szabad időben, de még inkább az ünnepnapokon válnak szét igazán az utak: ezek elcsendesedést keresnek, amazok szórakozást.

A fentiek alapján sokan elkerülhetetlennek tartják, hogy az elvilágiasodott keresztyénségre vonatkozólag is alkalmazzák a felhívást: "Menjetek ki közülük!" De a mi feladatunk sokkal inkább az, hogy mindenütt bizonyságot tegyünk az igazságról és aszerint is éljünk. Amíg ebben nem akadályoznak meg minket, ott kell maradnunk mindenütt mint só és világosság.

 

Krisztus mindenek felett-AZ ÚRRAL EGYÜTT "MENJ EL"

"És aki téged egy mérföld útra kényszerít, menj el vele kettőre" (Mt 5,41)

 

Urunk tanítását összefoglalva kiderül, hogy nekünk lehetetlen a tőle kívánt kapcsolatban élnünk vele, hacsak nem végzett bennünk természetfeletti munkát. Jézus Krisztus azt kívánja, hogy még zokon se vegye - elfojtva se legyen neheztelés tanítványa szívében, amikor zsarnokságba ütközik, vagy igazságtalanság éri. Nincs az a lelkesedés, amely megállhatna azokban a feszültségekben, amelyekbe Jézus Krisztus viszi vagy engedi bele a szolgáját. Egyes-egyedül a vele való személyes kapcsolat bírja ki ezeket a próbákat, amik után csak ezt az egy célt látjuk: Isten számára vagyok itt, oda küldhet, ahova akar. Minden más elsötétedhet, de a Jézus Krisztussal való kapcsolatunk soha. A Hegyi beszéd nem eszményi elgondolás, hanem annak a leírása, mi történik bennem akkor, amikor Jézus Krisztus megváltoztatta adottságaimat és az Övéhez hasonlóvá tette. Jézus Krisztus az egyetlen, aki be tudja tölteni a Hegyi beszédet. Ha Jézus tanítványai akarunk lenni, akkor csak természetfeletti úton lehetünk azokká. Addig, amíg nekifeszülünk annak, hogy Jézus tanítványai legyünk, bizonyosak lehetünk benne, hogy nem vagyunk azok. "Én választottalak titeket" (Jn 15,16). Így kezd bennünk munkálkodni Isten kegyelme. Olyan szorosság ez, amiből nem tudunk kiszabadulni. Isten természetfeletti kegyelme vonz minket, és soha nem tudjuk kinyomozni, hol kezdi el. Az Úr az embert természetfeletti úton teszi tanítvánnyá. Nem épít természetes képességekre. Isten nem olyat kér tőlünk, ami könnyű a természetünknek. Csak azt kéri, amire kegyelme alkalmassá tett és ezen az úton mindig a kereszthez jutunk el. 

 

Isten ígéreteinek tárháza-Isten elfogadta az áldozatot

„Ha az Úrnak úgy tetszett volna, hogy megöljön bennünket, nem fogadott volna el a kezünkből égőáldozatot és ételáldozatot, nem láthattuk volna mindezt, és nem hallhattunk volna most ilyent" (Bír 13,23)

 

Isten tetteit valóban ennyire jól kell értenünk és értelmeznünk. Itt a látható történésekből egy asszony helyesen következtetett Isten szándékára. Nem valószínű, hogy az Úr azt jelentette volna ki Mánóahnak és feleségének, hogy fiuk fog születni, ha meg akarta volna ölni őket. Az asszony helyesen érvelt, és érveléséből mi is tanulhatunk.
Mennyei Atyánk elfogadta a golgotai nagy áldozatot és kijelentette, hogy az kedves a számára. Hogyan akarhatna hát most megölni minket? Mire való lett volna az engesztelő áldozat, ha a bűnösnek mégis meg kell halnia? Nem kell meghalnia! Jézus Krisztus áldozatát elfogadta az Atya, és ezzel minden félelmünknek vége kell legyen.
Az Úr megmutatta nekünk, hogy kiválasztott és elfogadott bennünket, közösségünk lehet Krisztussal, szeretett Fiával, akivel eljegyzett bennünket: hogyan is pusztíthatna el mindezek után? Ígéretei annyira telve vannak áldással, hogy azokból bizton következtethetjük, hogy az örök életre meg fog tartani minket. Ha elvetne bennünket, hogyan teljesíthetné be a velünk kötött örök szövetséget? Mindaz, ami a múltban történt, biztosíték számunkra Isten hűségéről, a jövő pedig igazolni fogja, hogy ez így van. Nem fogunk meghalni, hanem örökké élni, mert megismertük Krisztust, és megláttuk a Szent Szellem világosságánál benne az Atyát. Mivel ebben az életadó felismerésben részünk lehetett, részünk van az örök életben is.

 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Miben áll ez a szeretet?

"Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes."(Mt 5,48)

Nem az tökéletes, aki bűn nélküli, hanem aki Isten szeretetével tud szeretni másokat. Ez a szeretet Isten gyermekeinek az ajándéka. Jézus mondja: ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, semmivel sem tesztek többet, mint a pogányok. Isten gyermekeinek azonban ezt a „többet" kell adniuk a világnak.

Ez a szeretet nem személyválogató. Isten „felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak". Nem a személyes rokonszenv vagy ellenszenv dönt, hanem az ő példájának a követése, a tőle kapott szeretet továbbadása.

Ez a szeretet nem elmélet, hanem a hétköznapok gyakorlatában mutatkozik meg. Hogyan?

„...tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket." (Lk 6,27-28)

Áldani ezt jelenti: jót mondani. Tehát mondjunk jót arról, aki rólunk rosszat mond! Tegyünk jót azzal, aki nekünk árt! És imádkozzunk azért, aki bánt és gyűlöl!

A világ számára ez bolondság. De a hívő ember tapasztalja, hogy az ellenség gyűlölése és az érte való imádkozás egy szívben nem fér meg. Aki szabadulni akar a haragtól, kezdjen el imádkozni ellenségéért, és megszabadul.

Nem vezet-e képmutatáshoz, hogy ez a szeretet nem az érzelmekből fakad, hanem az akaratunk tudatos engedelmessége? Tehát hogy szívem szerint nem szeretem az illetőt, de úgy teszek, mintha szeretném. Szabad színlelni a szeretetet? Nem szabad. De szabad utat engedni Isten szeretetének. Szabad újra és újra félreállni annak útjából. Ez a hit harcának része. Szabad őszintén kérni: Istenem, én nem tudom szeretni ezt az ellenségemet, de szeretni akarom, add a te szeretetedet a szívembe!

István vértanú ugyanúgy imádkozott kivégzésekor, mint Jézus a kereszten: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!" (ApCsel 7,60) Adatik tehát ez a szeretet az egyszerű hívőknek is.

Napi áhítat- Megtartani a Lélek egységét

Hét témája: Ökumené, keresztény egység 

 Olvasmány: Ef 4,1–6

 

 A Szentlélek iránti engedelmesség az egység forrása.

„Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.”

Magyarázat

Az apostoli levél a gyülekezeti lelkigondozás mesterműve. A Krisztus-test tagjaihoz szól, hívő emberekhez, akik ezzel együtt is emberek. Gyakran eltérő látásuk van a dolgok rendje felől. Ismert közöttük a személyi kérdések miatti nézeteltérés, és ezer más között a különféle fontossági sorrendek kérdése is. A gyülekezet ma még úton van, még nincs a célnál. Sokszor találkozik olyan élethelyzetekkel, amikor rosszul mennek a dolgok – van, hogy a bajok okát is egymásban látják –, és ezekben a helyzetekben kell felmutatni a krisztusi lelkületet. A lelkigondozói felhívás nem alaptalan. Nagyon is szükségszerű, hogy az elhívásukhoz és az Elhívóhoz méltó életformára ösztökéljen. Az Úr Lelke iránti engedelmesség teheti alkalmassá a hívőt arra, hogy érdekeinek és javaslatainak mellőzése idején is a gyülekezeti egység munkása legyen. Magunkra nézve mondjuk: eddig úgy jártunk el, hogy amikor sérültek személyes érdekeink, megnehezteltünk társainkra, valamiképpen elégtételt vettünk. Az Úr azonban ennél érettebb lelkiségre hívott el: a másik, a nehezen elviselhető, a gyakran bosszúságot okozó testvér szeretetben való elviselésére, vagy amikor felszökik az indulat, a szánk szelíden, békességes előremutatással szóljon, és így munkáljuk a Lélek általi egységet.

(Lukács Tamás)

Köszöntünk Szent Szellem!- ARCUK RAGYOGÓBB, MINT MÓZESÉ

"Hogyne volna még inkább dicsőséges a Léleknek szolgálata?" (2Kor 3:8)

A Pál korában élő zsidó főemberek szerint annak bizonyítéka, hogy Isten hatalma ott van az ember életében, az volt, hogy arcuk ragyogott, mint egykor Mózesé. Úgy tekintettek a ragyogó arcra, mintha angyalt látnának. Gedalia rabbi így beszélt erről: "Amikor Mózes és Áron a fáraó elé járultak, úgy néztek ki, mint az Úr színe előtt szolgáló angyalok; hiszen termetük nagyobbnak tűnt, orcája pedig ragyogott, akár a nap." Miután Mózes visszatért a Sínai-hegyről, arca olyannyira sugárzott, hogy az emberek nem tudtak rápillantani (2Kor 3:7). Nem csoda, hogy a zsidó főemberek megdöbbentek István kihallgatásakor, hiszen úgy ragyogott, mint Mózes arca vagy mint egy angyalé.

Habár saját korukban még maguknak a zsidó keresztényeknek is szinte lehetetlen volt megérteniük, a Szentlélek szolgálata, amint megdicsőíti Jézust mindazok életében, akiket betölt, még sokkal dicsőségesebb lesz, mint Mózes Sínai-hegyi tapasztalata volt.

Mózes korában még nem léteztek napszemüvegek, ezért elvakító volt arcára nézni. Ma az újjászületett hívők, kiknek szívében az üdvbizonyosság és a Szentlélek teljessége él, úgy ragyognak, hogy az nem is hasonlítható a hitetlenek megjelenéséhez. Isten gyermekei ma is Jézus szeretetét sugározzák. Lehet, hogy ezt nem veszed észre magadon, de a Lélekkel telt keresztények csoportján mindenképpen látni fogod.

Imádság a mai napra
"Uram, segíts még stresszhelyzetben is Jézus szeretetét, örömét és békességét sugároznom!"

Garrie F. Williams írása alapján-

Isten csodálatos kegyelme- A KERESZTÉNY JELVÉNYE

''Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhet, feljebb hogynem, mint kérjük vagy elgondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint'' (Efézusbeliekhez 3:20)

Az Úr arra vár, hogy népén keresztül kinyilváníthassa hatalmát és kegyelmét. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az Úr szolgálatában állók szüntelenül feléje irányítsák figyelmüket. Minden nap időt kell tölteniük az Ige tanulmányozásával és imádsággal... Ha egyénileg járunk és beszélgetünk Istennel, Krisztus evangéliumának szent befolyása és csodálatos ereje láthatóvá válik az életünkben. Minden ékesszólásnál ékesebben beszél az igaz, őszinte keresztény csendes, következetes, tiszta élete. Az ember nagyobb befolyást áraszt a lényével, mint azzal, amit mond. A Jézushoz küldött szolgák azzal a hírrel jöttek vissza, hogy soha nem szólt úgy ember, mint Ő. Ennek az volt az oka, hogy soha nem élt úgy ember, mint Ő. Ha másként élt volna, mint ahogy élt, nem tudott volna úgy beszélni, ahogy beszélt. Szavaiban meggyőző erő volt, mert szeretettel és együttérzéssel, jó akarattal és igazsággal teli, szent és tiszta szívből fakadtak. Jellemünk és az, ahogyan élünk, határozza meg, hogy milyen hatással vagyunk másokra.

Ahhoz, hogy másokat meg tudjunk győzni Krisztus kegyelmének erejéről, tapasztalatból kell ismernünk ezt az erőt. Az evangéliumnak, amit mások megmentése érdekében hirdetünk, a saját lelkünket megmentő evangéliumnak is kell lennie. Csak Krisztusba, mint személyes Megváltónkba vetett élő hit által éreztethetjük befolyásunkat egy kétkedő világban. Ha a rohanó árból embereket akarunk kimenteni, nekünk magunknak kell erősen állnunk a Sziklán, Krisztus Jézuson. A kereszténység jelvénye nem külső jel; nem kereszt, sem korona, hanem az Isten és az ember közötti egység megmutatkozása. Isten kegyelmének jellemünk átalakulásában megnyilvánuló erejével kell meggyőzei a világot arról, hogy Isten a világ Megváltójaként küldte el Fiát. Semmi másnak nincs olyan nagy hatása az ember lelkére, mint az önzetlen élet befolyásának. Az evangélium ügye mellett a legnagyobb érv egy szerető és szeretetre méltó keresztény.

Ellen White írása alapján-

Reggeli dicséret- Túlélőtúra

„Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás könyve 40:28-31.)

Idézd fel magadban azt a pillanatot, amikor a legfáradtabb voltál! Amikor már fájt a következő lépés, de még messze volt a pihenő. Amikor könnyek fojtak lefelé az arcodon, de már ez ellen sem volt erőd bármit is tenni, annyira kimerültél, csak hagytad, hadd mossa a sós patak a kétnapi gyalogtúra koszát. 

És meséltél már olyasvalakinek erről az érzésről, aki sose volt fáradt? Aki csak megvetően ingatta a fejét, és nagyzoló szavakkal tárta eléd kiapadhatatlan erejét, kitartását, makacsságát, enegiáját? Aki nem érti, mi az, hogy fáradtság, mert szerinte ez csak a gyengék kifogása. Aki szerint mindaz, amit leírtál a lustákra vall. Aki egy olyan túra után, amin te résztvettél, nem az ágyba zuhan be, hanem lefutja a maratont. 

És most képzeld el, hogy egy ilyen személy helyett Istennek tárod fel, mit is éreztél. Annak az Istennek, aki megérti, mert Ő is járt hasonló cipőben. Jézus Krisztusnak, aki egyszer annyira kimerült, hogy a halászokat is halálra rémítő vihar sem volt képes felébreszteni. Jézusnak, aki aludt a hajóban, amikor az ide-oda hányódott a tajtékzó hullámokon, és túl közel állt ahhoz, hogy elsüllyedjen. 

Isten tudja, hogy véges az erőd. Ismeri a határaidat, előtte nem kell szégyenkezned. Tudja, hogy van az a pont, amikor már nem megy tovább. A via dolorosán nem volt képes egyedül végigvinni a keresztet, a katonák egy idő után valaki más vállára tették azt. 

Ma reggel egy olyan Isten előtt állsz, aki pontosan tudja, mit éreztél akkor, amikor a legfáradtabb voltál, és mit érzel most, amikor talán ugyanolyan helyzetben látod önmagadat. Előtte nem kell szégyenkezned, nem kell álarcokat viselned, nem kell összeszorított foggal tűrni és megpróbálni megugrani a lehetetlent. 

Isten ma hív arra, hogy pihenj végre! Pihenj meg nála! Tölts időt Vele, és engedd, hogy elvegye terhedet, hogy feloldozzon a bűntudat alól, hogy megadja neked a kegyelmet! Hagyd, hogy bekötözze sebeidet, és gyógyulást hozzon helyükbe! Engedd, hogy feltöltsön az Ő erejével! Engedd, hogy fáradt lelkedet megerősítse, hogy új életre keltsen!

Ő nem csalódott, hanem örül, hogy végre felvállaltad előtte a valódi lényedet, érzéseidet, állapotodat. Hát hagyd, hogy Isten munkához lásson benned! Hagyd, hogy megmutassa teremtő, átformáló hatalmát rajtad! Engedd, hogy tegye, amit jónak lát, és meg fogod tapasztalni, hogy nemsokára újra sasként repülhetsz a magasban! 

Közzétéve ennyi ideje: 10 hours ago, szerző: Sz-Cs. Andi

Győztes élet- Az Úré a szabadítás

 

  (Jónás2/9b)

Jónást az Úr Ninivébe küldi. Ő viszont inkább elmenekül az Úr elől, mint hogy Ninivébe menjen. Inkább Tarsisba vette útját a tengeren, ahol aztán igen csak nagy bajba került. A cet gyomrában kötött ki. Ott volt három nap és három éjjel.
Elég kilátástalan egy helyzet. Ő viszont nem adta fel. Még a cet gyomrából is az Úrhoz kiáltott, mert biztos volt abban, hogy az Úr még onnan, a mélységből is meghallja könyörgését.
Biztos volt abban, hogy kiáltása meghallgatásra talál, még akkor is, ha ő nem azon az úton járt, amit az Úr mondott neki.
Bizony előfordul, hogy a saját döntésünk miatt kellemetlen helyzetbe kerülünk. Nem hallgatunk az Úrra, hanem megyünk a saját fejünk után. Veled megesett már, hogy tudtad, mi lett volna az Úr útja, mit kellett volna tenned és a saját fejed után mentél? Velem bizony már megesett. Megtettem és ez a döntésem okozott egy kis kellemetlenséget.
De!! Van egy jó hírem, egy öröm hír!! Mindegy, hogy milyen okból kifolyólag vagy most nehéz helyzetben. A saját döntésed, vagy más valaki miatt... Tudd, hogy bárhol is légy, lehet az a legmélyebb gödör is, ha az Úrhoz kiáltasz, Ő meghallgat. És nem csak hogy meghallgat, hanem meg is szabadít. Meghozza a megoldást mindenre. Ő tudja, Ő látja minden nehézséged, minden bánatod, minden problémád. Nagyon jól tudja még azt is, amikor üres a hűtőd, vagy a befizetni való csekkek sorakoznak. Beteg vagy. Azt is látja, amikor gond van a családodban..... Ő mindent lát és gondja van rád. Csak kiálts Őhozzá bárhol legyél és bármilyen helyzetben is vagy. Ő meghallgat téged, hiszen Ő mondta:

„Engem hívj segítségül, ha bajban vagy, én majd megszabadítalak, te pedig dicsőítesz ezért.”

(Zsoltárok 50,15)
Legyen szép napod.:)

Szerző: Püski Julianna

ÁLDÁS Rád és kedves családodra- ÁLDOTT VAGY!

Áldott vagy az Úr Jézus Szent áldozata által! 

 

Nem áldott leszel majd...hanem ÁLDOTT VAGY MOST! Mert ELVÉGEZTETETT!

Több mint kétezer évvel ezelőtt, amikor Jézus Krisztus feláldozta magát ÉRTED a Golgotán!

Szent vérével tisztára mosott és elhordta az összes átkodat, betegségedet!

Ezért Ő a Te SZABADÍTÓD! ÁMEN!!! Ezért ne könyörögj áldásért, kegyelemért, irgalomért!

Hanem köszönd meg amit te érted MÁR megtett, mert már Ő kegyelmes volt és irgalmas volt és folyamatosan az! Hisz az irgalma által vagyunk megtartva! Dicsérd és magasztald Őt ezért!

Cselekedj úgy mint ahogy méltó ehhez a drága áldozathoz! Cselekedj úgy, AHOGY ILLIK az Isten szent gyermekének , hisz a Királyok Királyának a gyermeke vagy!

,,Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;

Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén

(Péter Apostol I. levele 1. rész 18-19.)

Valakik pedig befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek;
(Ján. 1,12)

Mert nem kaptátok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!

Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. 

(Róma 8:15-16)

Legyen áldás rajtad, kedves tanítvány-testvérem, ahogy keresed Őt, ma, mai élethelyzetedben, ahogy kéred, hogy bontakoztassa ki kedves életedet, s mutassa meg MAGÁT, szabadítását, és további vezetését.

Lásd meg, tapasztald meg, ma is, hogy Ő OTT VAN, és nem hagyott magadra, nem hagy magadra, hanem meghallgatja imádságaidat.

Lásd meg, és vedd áldását, egész életedre nézve, s ismerd fel a kincseket, amiket Ő, mára, elhelyezett, PONTOSAN azokban a helyzetekben, amiken most át fogsz menni.

Legyen áldása veled, és töltsd be az Ő kedves tervét, azokat a jó cselekedeteket, amiket előre elkészített az Isten, hogy azokban járj.

Ma. ŐVELE. Az Ő kedves SZEMÉLYÉVEL!

Ámen :)

Örömteli mindennapok- Krisztus Teste

Gondoljátok csak meg: az emberi test egységes egész, de sok részből épül fel!
Az egyes részeknek mind megvan a maguk sajátos feladata. Ugyanígy van ez velünk is, akik Krisztusban vagyunk: sokan vagyunk ugyan, de együttesen alkotunk egyetlen „testet”. 
-Róma 12,4,5. 

-,, Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.,,

Ha elfogadtad Krisztust megváltódnak és ujjá születtél ,Isten nagy családjába tartozol. Az Ő Testének tagjaként be kell illeszkedned a helyedre ahhoz, hogy növekedhess,hogy testrészként jól funkcionálhass. Össze kell kapcsolódnod a Test többi tagjaival mert Istennek minden egyes testrészre szüksége van. Minden egyes tagja értékes és nélkülözhetetlen. 

Egy levágott testrész nem él tovább egymagában, csak ha kapcsolódik a testhez, ami által az élethez szükséges ellátást megkapja.

Sokan gondolják,hogy majd egymagukban élik a lelki életüket, de valójában szükségünk van egymásra a Krisztus testében, ha lelkileg növekedni akarunk és be akarjuk tölteni Isten életünkre vonatkozó tervét.

Isten nem azért helyezett ide, hogy egy elszigetelt életet élj. Amíg itt vagy a Földön, Isten azt akarja, hogy megtanulj szeretni más embereket, és azt akarja, hogy gyakorold az ő családjában lévő más emberek iránti szeretetet.Ámen.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   ...kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt. (Csel 6,5.)

 

 

Háromszor mutat rá a Szentírás a Szentlélek munkájára István életében.

Először a diakónusi szolgálatban. Az apostolok erre a szolgálatra Szentlélekkel teljes embereket kerestek. Emberileg elég lett volna ehhez az üzleti érzék és tisztesség, valamint az igazságosság, hiszen a gyülekezet közös élelmezési feladatainak ellátásáról volt szó. De az apostolok mélyebbre néztek. A gyülekezetben fel akarta ütni a fejét a zúgolódás és elégedetlenség lelkülete. Ennek a legyőzésére szükség volt a Szentlélektől való szeretetre, erőre, bizalomra mindannak, aki adott, mindannak, aki kapott.

István és segítőtársai a Szentlélek által végezték munkájukat, és a zúgolódás eltűnt a gyülekezetből. A keresztyéneknek nem külsődlegesen és felületesen kell venni hivatásukat, hanem Isten dicsőségére kell azt betölteniük, és ehhez nem elég az emberi ügyesség.

Hivatása végzése közben ellentét támadt István és a különböző filozófiai iskolák képviselői között. Tudományban és az írásban való jártasságban kétségtelenül felülmúlták Istvánt. Az ő egyszerű beszédéből azonban olyan ereje áradt a Léleknek, amelynek ezek a tudósok nem állhattak ellent (10. v.). Ez a döntő minden idők vitáira nézve a keresztyének és ellenségeik között: nem az emberi értelem segít győzelemre, hanem a Szentlélek ereje.

István halálánál jön szóba még egyszer a Szentlélek. A fanatikus ellenségek kőzápora alatt István kileheli lelkét. Körülötte tombol a gonoszság, gyűlölet és harag. És István? "Szentlélekkel telve a mennybe nézett." Megnyílt előtte az ég. Látta Istent a trónon és az Úr Jézus Krisztust, Aki magához vette lelkét.

A legnagyobb békességben búcsúzott, telve Szentlélekkel

Isten asztaláról-Varga László

"Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta erre a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki: Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki." (Lukács 13,6-9)

Isten szőlőjében sok gyümölcsfa áll. A világ Isten kertje, melyben minden egyes növény azért kap helyet, hogy hasznot hozzon. Nem erdő, ahol a fa csak azért van, hogy legyen. A nem termő fát ki szokták vágni. Annál inkább, ha csak egy fügefa, melynek nincs nagyobb értéke arrafelé, mint nálunk egy szilvafának: ha terem, jó, de nem nagy kár érte, ha kivágják. Jézus, a kegyelmes vincellér, érted is szót emel, akkor is, ha még semmi gyümölcs sem termett az életeden. Megtesz mindent azért, hogy termésre buzdítson. Vár és biztat sokáig. De nem a végtelenségig. Füge- vagy szilvafa, teremnie kell! Köszönd meg a jó vincellérnek, hogy szól érted, és szedd össze magad! Nem kívánnak a szilvafától császárkörtét. Teremjen csak közönséges szilvát, ha annak született. Tőled sem kíván Isten világmegváltást. De vedd számba: Hány ember élete lett gazdagabb, boldogabb attól, hogy te élsz mellette? Mennyivel lett több egyházad, néped azzal, amit te tettél érte? Ma még kegyelmi időben élsz. De a termésnek meg kell jelennie.

Uram, tudom, hogy nem feleslegesen adtál életet nekem. Nem feleslegesen áldottál meg annyi áldásoddal. Nem feleslegesen adtál képességeket, lehetőségeket, családot, iskolát, otthont nekem. Én is köteles vagyok megteremni életem gyümölcseit, hogy a világ ne csak sűrűbb, de több legyen azáltal, hogy engem beleültettél. Bocsásd meg, ha semmi vagy csak nagyon kevés és fanyar gyümölcs termett rajtam eddig. Adj még haladékot és több erőt! Segíts, hogy képes legyek jót tenni, szolgálni, örömöt okozni, boldogságot, békességet hozni azokra, akiket rám bíztál és bízol. Fogadj be szolgálatodba! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- A TÖRVÉNY MEGTARTÁSA

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 8,1-4

 

 

1 Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, 

2 mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. 

3 Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, 

4 hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.

"Hogy a törvény rendje teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint."

(Róm 8,4)

 

A kereszt által való megváltás nagyobb, mint a Vörös-tengeren át történt megváltás. Ez azért van, mert az első exodus az egyiptomiak hatalmát törte meg, míg a második exodus a bűnnek hatalmát.

Most végre az emberek cselekedhetik azt, amit Isten megkíván tőlük az ő törvényében. Isten új népe kiszabadult a belső ellenség hatalmából. A Szentlélek hatalma most már legyőzi saját testiségük gyengeségét, hogy Isten népe képes legyen engedelmeskedni Istenének.

A Róm 8,1-4 versekben mindennek a summája áll előttünk. Megszabadultunk a bűn hatalmából, mert Krisztus meghalt értünk. Megszabadultunk a bűn hatalmából, mert a Lélek bennünk lakozik.

Mihelyt Isten szövetséges népe szabaddá lett, hogy szolgálja Urát, megkapták Isten törvényeit. Ez nagy megtiszteltetés volt, de bukásukká vált. Engedetlen szívük soha sem tudott Istennek tetsző módon szolgálni, az ő törvényeivel összhangban.

Izráel felelős volt saját engedetlensége ért. A törvény mégis szolgált bizonyos célt Isten tervében. "A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek"(Róm 5,20). Más szavakkal: Isten arra is felhasználta a törvényadást, hogy elkészítse az útját annak, hogy Jézus Krisztust nekünk adja.

Akik elfogadták Jézus Krisztust, a valóságos szabadságot fogadták el. Nemcsak megszabadultunk a haláltól, hanem megtaníttatunk arra is, hogy miként kell élnünk. Nemcsak bocsánatot nyerünk rossz cselekedeteinkre, hanem megtaníttatunk arra is, hogy miként kell jót cselekedni.

És ez teljesen Isten műve: Ő szabadított meg bennünket abból az állapotból, hogy gyengék vagyunk az engedelmességre, azáltal, hogy nekünk adta a Lelket. A Lélek az az erő, amely képessé tesz minket az engedelmességre. Az exodus és az Ígéret Földjére történő megérkezésünk közötti időben Isten dicsőségére élünk. Az exodus - a mi megváltásunk - Istennek Jézus Krisztus által végrehajtott műve volt. Engedelmességünk pedig Isten műve bennünk a Szentlélek által. 

 

Krisztus mindenek felett- "MENJ EL" PARANCSA FELKÉSZÜLÉSÜNKBEN

"Azért ha áldozati ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd az oltár előtt ajándékodat, menj el, békülj meg előbb a testvéreddel és csak azután jöjj és vidd fel a te ajándékodat" (Mt 5,23.24)

 

 

Könnyű elképzelni, hogy végül csak eljutunk arra a helyre, ahol készek és mindenre hajlandók leszünk, de a felkészülés nem egy pillanat műve, hanem olyan folyamat, amelyhez állhatatosság kell. Veszélyes, ha keresztyén megtapasztalásunkban egy bizonyos állapotba belerögződünk. Felkészülés alatt vagyunk, formálódunk. A fiatal keresztyén hajlandó az áldozatkészségre. Emberi módon szólva: Jézus Krisztus iránti vonzódásunk egyik alapja a hősiesség iránti érzékünk; de túláradó lelkesedésünket azonnal próbára teszi Urunk komoly szava: "Menj el, békülj meg előbb a testvéreddel." A "menj el" itt azt jelenti: engedjük, hogy Isten szava alaposan megvizsgáljon. Nem elég a hősies áldozatkészség átérzése. A Szent Szellem felszínre hozza bennünk azt a hajlamot, amely nem akar az Ő szolgálatában munkálkodni. Ezt a hajlamot bennünk senki sem tudja felfedezni, csak Isten. Van Őelőtte valami rejtenivalód? Ha igen, akkor engedd, hogy Isten átvilágítson téged. Ha bűn az, valld meg, ne tűrd meg magadban. Kész vagy-e engedni Uradnak és Mesterednek, bármennyire megalázó is ez? Fel kell adnod a magadhoz való jogodat! Ha meggyőz a Szent Szellem valamelyik bűnödről, soha ne tiltakozz. Miután elég fontosnak találta, hogy erre rávezessen, ezért éppen ez a bizonyos bűn az, amit fel akar fedni. Valami nagy bűn után kutattál, hogy feladhasd, és Isten most egy jelentéktelennek látszó dologról beszél neked; de e mögött a kis bűnöd mögött van makacsságod központi erődje. "Nem akarok lemondani a magamhoz való jogomról" - pedig ezt akarja Isten, ha valaha is Jézus Krisztus tanítványa akarsz lenni. 

 

Isten műhelyében- A testvéri szeretet bizonyítéka

"Ha valaki köztetek eltévelyedik az igazságtól és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelkét megmenti a haláltól és sok bűnt elfedez. "

(Jakab 5, 19-20) 

Aki maga megmenekült, köteles másokat is megmenteni. Különösen, ha valaki a testvéri körből rossz útra kerül, tegyünk meg mindent, hogy helyreigazítsuk őt. Ügyeljünk egymásra és ne mondjuk Kainnal: "Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?" Ha egy tévelygő testvér megmentésén fáradozunk, az érte való komoly könyörgés a fő dolog. "Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnnel, könyörögjön és Isten életet ad annak" (1 Ján 5, 16). János apostolnak ez a szava világosan megmutatja, hogy a mentés munkájában az imádság a legfontosabb, mert egyedül Isten tudja hazahozni az eltévedtet, mi nem vagyunk erre képesek. Mégis, mi csak akkor hagyjuk abba egy lélekért a fáradozásunkat, ha meggyőződtünk róla, hogy az az ember megkeményíti magát az igazsággal szemben úgy, hogy semmit sem lehet neki megmondani, sem négyszemközt, sem két-három tanú előtt, sem az egész gyülekezet előtt. Minden bűn halálos bűnné lehet, ha az ember elzárkózik a bűnbánat elől. Az ilyen megtérni nem akaró embert Istenre kell bíznunk. Ő nehéz ítéletekkel mégis célhoz juthat vele. Más esetekben azonban szívből könyörögnünk kell a megtévedt vagy elbukott testvérért.

Aki bűnöst térít meg, az a saját lelkét menti meg a haláltól. Furcsán hangzik ez, de megegyezik Jézus Igéjével. Csak aki más lelkek megmentésén munkálkodik, menti meg a saját lelkét is. Aki másokkal nem törődik, a saját belső életét is elsorvasztja. Aki mások iránt nem irgalmas, attól Isten is megvonja irgalmát (Luk 6, 36-37). Ha nem inted meg testvéredet, a te kezedből kéri számon Isten az ő vérét, vagyis lelkét. Csak akkor találsz új kegyelemre, ha te is a kegyelemhez vezetsz másokat. Bűneid egész sorát befedezi, ha másokat Krisztus vérének védelme alá segítesz. Sok szeretet és türelem kell ahhoz, hogy valakit visszatérítsünk a bűn útjáról, hiszen ő rendszerint azt véli, hogy neki van igaza. Félrelépése következtében látása is meghomályosodott, mert a bűn elsötétíti a lélek szemét. Egyedül a Szentlélek győzheti őt meg eltévelyedéséről. Azonban hálás munka az ilyenek megmentése. Gazdag jutalma van nemcsak a megmentettre, hanem saját magunkra nézve is. Ügyeljünk hát egymásra, szálljunk síkra a testvérünkért.

Isten ígéreteinek tárháza- Az életadó folyam

„Élni fog benne mindenféle élőlény, ami csak nyüzsög; és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz" (Ez 47,9)

A próféta látomásában az éltető víz a Holt-tengerbe ömlik, és még ebbe a halott tóba is életet visz. Amerre Isten kegyelme jár, ott azonnal maradandó szellemi élet támad. A kegyelem szabadon áramlik Isten akaratának engedelmeskedve, amiképpen a folyó is jótetszése szerint kanyarog. Amerre csak halad, nem azt várja, hogy az élők menjenek hozzá, hanem ő teremt életet a maga megelevenítő áradatával. Bárcsak végigfolyna utcáinkon és sikátorainkon is! Bár beáradna a házamba és addig emelkedne, amíg minden egyes zug megtelne vele.
Uram, áraszd az élő vizet barátaimra, családomra, és add, hogy engem se kerüljön el. Már ittam belőle, de kívánok belemerítkezni, sőt úszni benne. Ó, Megváltóm, szeretném, ha gazdagabb lenne az életem. Kérlek, jöjj hozzám, tölts el, míg teljesen megelevenedem és megerősödöm a szolgálatra. Kérlek, Uram, Istenem, tölts meg a belőled áradó élettel!
Nyomorult, száraz és merev vagyok. Jöjj és eleveníts meg, hogy kirügyezzem, virágot hozzak és gyümölcsöt teremjek a Te dicsőségedre. Eleveníts meg, Krisztusért kérlek. Ámen.

Napi áhítat- Ha nincs egyetértés

Hét témája: Ökumené, keresztény egység

Olvasmány: ApCsel 15,36–41

 

Lehet máshogy látva a világot különválni egymástól. Akinek a munkája nyomán szebb lesz a világ, az látott jól.

„Néhány nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: „Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk: hogy megy a soruk?” Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba. Pál pedig Szilászt választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult; bejárta Szíriát és Ciliciát, és erősítette a gyülekezeteket.”

Magyarázat

Az egyetértés hiánya szétválást, elszakadást, néha szembenállást vált ki. Milyen kicsinyke dolgok is előidézhetik a hívők meghasonlását! A két kiváló apostol, a pogányság nagy misszionáriusai egy személyi kérdésen, Márk-János misszionáriussá nevelésének kérdésén annyira eltérő látásra jutottak, hogy nem tudtak tovább együtt menni. Mennyivel magasabb rendű szempont volt, amit a második misszióút motivációjaként megfogalmaztak: „Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk: hogy megy a soruk?” – és milyen mértékű akadállyá tornyosult egyik és másik apostol gondolata! Pál a misszió komolyságára gondolhatott, Barnabás szíve egész szeretetével mentorálhatta Márk-Jánost, de valakinek engednie kellett volna. Ennek hiányában nem maradt más, mint külön úton menni a misszióba. Pedig milyen kiválóan tudtak eddig együtt dolgozni! Mennyire egyek voltak, még a szenvedések elhordozásában is. Igaz, Isten még a meghasonlásukat is felhasználta az evangélium terjesztésére, megáldotta mindkettejük további erőfeszítéseit, mert hűséges szolgái voltak, de – az egyetértés hiánya miatt – külön-külön vették az áldást.

(Lukács Tamás)

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Az ellenség szeretése

"Szeressétek ellenségeiteket..., hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai... "(Mt 5,44-45)

Jézus egy idézettel kezdi: „megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet." Ez azonban nem az Ószövetségből vett idézet, ott nincs ilyen gyűlöletre felszólító mondat, hanem az akkori torz gondolkozás szülötte. Ezzel szemben folytatja Jézus így: „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket..." Az őszinte ember ezt kérdezi: szépen hangzik, de ki képes rá?

Kit tekintünk ellenségnek? Aki az életharcban szemben áll velünk, aki rossz szándékkal, ártó indulattal közeledik, aki akadályozza terveink megvalósulását, nehezíti érvényesülésünket, zavarja nyugalmunkat. Kinek vagyok én ellensége? Isten nemcsak a tetteink alapján minősít, hanem a szív szándékai alapján is!

És milyen szeretetről van itt szó? Nem arról, ahogyan az anya szereti gyermekét, egyik szerelmes a másikat, hanem ahogyan Isten szeret minket. Ennek az agapé szeretetnek a feltétele és forrása nem abban van, akit szeretnek, hanem abban, aki szeret. Oka csupán az, hogy a másiknál szüksége van rá. Ez nem a szív ösztönös mozdulata (mint a gyermek vagy a szerelmes iránti szeretet), hanem az akarat tudatos engedelmessége. Erre is érvényes Jézus szava: új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást (Jn 13,34).

És mégsem keserves parancsteljesítés az ellenség szeretése, hiszen az, aki már Isten szeretetét megtapasztalta és befogadta, mintegy átengedi magán ezt a szeretetet. Erre csak Isten újjászületett gyermekei képesek. Ezért ez nem az ő érdemük vagy teljesítményük, hanem kiváltságuk. Így olvassuk a folytatásban: „hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai".
Azért szerethetjük ellenségeinket, mert „szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által" (Róm 5,5).

REINHARD BONNKE

Ha Krisztusban hiszünk, tudunk önmagunkban is hinni. A Krisztusban való bizalom önbizalmat ad. Nem abban bízunk, amik vagyunk, hanem abban, amivé Krisztus tesz minket. Helyes önértékelésünk van, mert tudjuk, hogy Krisztus munkája vagyunk. Pállal együtt vallhatjuk: „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.” (Fil 4,13). Persze tudta azt is, hogy „nem lakik én bennem, azaz a testemben jó” (Róma 7,18), de bizalma volt abban, akivé Isten formálta őt. Helyes önértékelése a benne kiformálódó Jézus Krisztus képének visszatükröződése volt. Úgy gondolom, minden hívőnek így kellene önmagára tekintenie. Legyetek áldottak ma is! REINHARD BONNKE

------------------------

Krisztus olyan ellenállhatatlan eltökéltséggel ment a kereszt felé, amilyen eltökéltséggel a tenger hullámain járt. Úgy lépdelt a gyűlölet és tajtékzó harag hullámverésein, mintha azok pusztán eszközei lennének szándéka véghezvitelében és céljai elérésében. Róma, Izráel, királyok, fejedelmek és intrikus vallási vezetők - Isten bölcsessége Krisztusban olyan bolonddá tette mindannyiukat, mint mikor egy felnőtt játszik bújócskát a kisgyerekkel. Krisztus dicsősége a kereszt volt. Ott jelent meg, és drága vérének kiömlése által ott mutatkozott meg teljességében dicsőségének a lényege. Azok a vércseppek lettek az Isten ábécéje, amellyel megírta üdvösségünket és dicsőségünket. Tudsz erre „Halleluját” kiáltani? REINHARD BONNKE
 

Győztes élet- Beteljesedik az Úr terve az életedben

 

Ne csüggedj, ha még most nem jutottál el oda, ha még nem látsz eredményt, választ az imáidra. Amit az Úr eltervezett számodra, azt Ő véghez is viszi. Nincs olyan erő, amely megtudná akadályozni. Ami az Úr tervében szerepel az életedre nézve, az meg is lesz. Ami pedig nem, akkor bezárja azt a kaput. Ne félj az ellenségtől bármivel is próbálkozik.

,,Ezt üzeni a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van. Ha ő kinyit egy ajtót, azt senki sem zárhatja be, de ha bezárja, akkor senki sem képes kinyitni.” (Jelenések 3/7) Ámen
Legyen szép napod :)

Szerző: Püski Julianna

Örömteli mindennapok- Engedd, hogy a szeretet vezessen .

Mert Krisztus azt parancsolta, hogy aki Istent szereti, az szeresse a testvérét is Isten szeretetével. (1 Jn.4,21.)

Kizárólag a Szereteten keresztül tudunk engedelmeskedni Istennek és a Szereteten keresztül tud általunk hatni az emberekre.Az Istennek való engedelmességhez először meg kell bocsátanod magadnak és mindenki másnak.Veszélyesek a vallás szavai ha nincsenek ott a megfelelő cselekedetek ,csak egy elmebeli jóváhagyás marad Isten beszéde.
Ha mindened oda is adod a szegényeknek,de ha te nem szeretsz,úgy mindegy ,hogy mit mondasz,nem számít ,hogy mit hiszel,mindegy mit teszel,mert te csődbe jutott vagy Szeretet nélkül (1Kor,13)
Ha Szeretetben maradsz és a Szeretet benned marad ,úgy te Istenben maradsz.(1 Jn.4)
A Szeretet körülnéz,keresi a szükségben lévőket ,fontos neki mások problémája .A Szeretet mindig ott van ,meglátja a szükségeket,mindig kész cselekedni,soha nem adja fel.A Szeretet többet törődik másokkal,mind saját magával.Nem sértő,nem néz le ,nem bánt másokat ,mindig toleráns ,mindig a jót keresi. Amíg nem tudod szeretni a másikat ,Isten nem ruház fel az Ő erejével.
A legnagyobb a Szeretet,ami megmarad a földön!
Maradj meg a Szeretetben!
Legyen örömteli napod:)