Bizonyságaid örökkévaló örökségem

 És amikor ezt mondta, elaludt. (Csel 7,60.)

Milyen különbözők az emberek cselekedetei itt a földön!                Jézabel, amikor eljött utolsó órája, kifestette magát és drága ruhába öltözött. Belsazár vigadott ivócimborái között. A bolond gazdag új csűröket tervezett. És István? Ő bizonyságot tett Jézusról. A Bibliából utat mutatott ellenségeinek a bűnök bocsánatához és Jézushoz.  Azt várta volna az ember, hogy saját magát igazolja a vádlói előtt. Sokkal inkább hallgatói örök üdvössége volt a szeme előtt, mint saját életének a megmentése. Hallgatói megmentése érdekében ezt az utat kellett járnia, s előttük felfedni félelmetes bűnüket: Jézus elvetését. "Az Igaz gyilkosainak" kellett őket neveznie. Tegyünk mi is bizonyságot ebben az elveszett világban Jézus Krisztusról, amíg tehetünk! Aztán István imádkozott. Amikor tovább már nem taníthatta a népet, amikor megragadták, hogy megkövezzék, már csak egyet tudott tenni: imádkozott. Körülötte tombolt a pokol. Az emberek hangosan kiabáltak. Vad átkozódások és nehéz ütések közepette vonszolták ki a városkapun kívülre. És István? Ő, mint az Úr Jézus, hasonló volt a bárányhoz, amely megnémul, száját sem nyitja meg az ő nyírója előtt. Belsőleg azonban imádkozott. Utolsó cselekedete ellenségeinek a szeretése volt. Haldokolva ezt kiáltotta: "Uram, ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt!" Ez a megbocsátásnak és szeretetnek a szava volt. Körülötte tombolt a harag és igazságtalanság. Ő azonban szeretve és megbocsátva búcsúzott ellenségeinek körétől. Bárcsak István utolsó cselekedete naponkénti szokásunkká válna, akkor mi is békességgel mehetnénk el innen!

---

Isten asztaláról-Varga László

"Tudja meg hát Izráel egész háza... hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek. Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?"

(Apostolok cselekedetei 2,36-39.)

 

A pünkösdi történet része ez az ige. Péter a most nyert Szentlélek hatása alatt elmondja első nagy beszédét, bizonyságtételét a megfeszített és feltámadt Messiásról. Bátran vágja a szemükbe: Megfeszítettétek évszázadok óta várt Messiásotokat! A Lélek nemcsak az apostolokban, a hallgatókban is működik. Micsoda pontos kifejezés: "Mintha szíven találták volna őket." Megértették, hogy nem egy érdekes történetet hallottak, hanem saját ítéletüket. És az életösztön rémületével kiáltják azt a szót, amely mindig a legelső és legfontosabb, ha Isten szava szíven talál bennünket: "Mit tegyünk?" Aki eljutott oda, hogy ezt a kérdést a szíve mélyéből felteszi, már elindult az üdvösségre vezető úton. De ahhoz az kell, hogy megértse, hogy engedetlenségével, önzésével, elkövetett bűneivel maga is megfeszítette magában és a maga számára azt a Megváltót, aki érte adta életét, hogy életet adjon neki, akire a legnagyobb szüksége van, aki nélkül elveszti mindazt, amiért érdemes élni. Hiába az emberiségnek minden bölcsessége és hatalma, Isten a megfeszített Krisztust tette Úrrá az egész világ, hívők és nem hívők felett.

Kegyelmes Istenem, egyszer már szíven talált engem is az üzeneted Krisztusról, a megfeszítettről. De azóta túlságosan megszokott lett a számomra. Nem érzem eléggé azt a megdöbbenést, amit Péter szavaira éreztek a Jeruzsálemben összegyűlt első igehallgatók. Ne engedd, hogy a megszokottság elvegye hitem elevenségét! Inkább rémüljek meg most valamelyik bűnöm következményétől, hogy én is az életösztön rémületével kapaszkodjam kegyelmedbe, úgy kérjem bocsánatodat, szabadításodat, üdvözítésedet! Adj erőt, hogy én is így kérdezzem, és meg is tudjam tenni mindazt, amit kérsz! Ámen.

 

Mindennap az Ige fényében- AZ ÚJ SZÖVETSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Kor 11,23-32

23 Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, 24 és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." 25 Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: "E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre." 26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön. 27 Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. 28 Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. 29 Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának. 30 Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg számosan. 31 Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. 32 De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.

"E pohár amaz új szövetség az én vérem által." (1Kor 11,25)

Az új szövetséget is vérontás pecsételte meg. Jézus Krisztus az ő vérét adta az utolsó oltárra. Egész népének úgy kell innia a bort az úrvacsorai kehelyből, mint ami biztosítéka annak, hogy ők Isten szövetséges társai. Ahogy Isten nem vitte be az ő ószövetségi népét az Ígéret Földjére az Egyiptomból való szabadítás után azonnal, úgy Isten újszövetségi népe sem vétetik ki a világból, amikor Krisztus megszabadítja őket. Át kell vonulniuk ezen a világon. De nem egyedül utaznak: Isten népe örök szövetség által lépett házasságra Istenével. Istennel való egységünket az úrvacsorában ünnepeljük és hangsúlyozzuk. Szükségünk van arra, hogy megünnepeljük ezt az egységet. A bensőséges közösség pillanatai képezik bármely házasság erejét. Ugyanígy az úrvacsora meghittsége kölcsönöz erőt szövetségi életformánknak. Soha sem érjük el úti célunkat, ha Istennel való kapcsolatunk nem lesz valóságos, és ha vele való közösségünket nem erősítjük állandóan. Az úrvacsora - a szövetségi étkezés - egyike azoknak az eszközöknek, amelyekkel maga az Úr erősít meg bennünket. Pál nagy fontosságot tulajdonít az úrvacsorának, és erről úgy beszél, hogy előhoz egy kínos ügyet. A korinthusi gyülekezet tagjait megdorgálja falánkságukért és önzésükért (20-22.v.). Ezért ítéli meg Isten őket (29-32.v.). Ezek szerint a bűn örökké megismétli magát? Hát az új szövetség népének is bele kell esnie ugyanabba az engedetlenségbe, amely miatt Izráel elvesztette méltóságát? Az úrvacsora gyakorlása nem csupán arról biztosít bennünket, hogy Isten szeret, s hogy bűneink meg vannak bocsátva, hanem egyben a szövetségi megújulás alkalma is. Isten azt mondja nekünk, hogy ő megszabadított bennünket a rabszolgaság házából. Amikor eszünk és iszunk, ezzel elkötelezzük magunkat arra, hogy megteszünk bármit, amit az Úr parancsol.

---

Krisztus mindenek felett- FEDDHETETLEN MAGATARTÁS

"Ha... megemlékezel arról, hogy testvérednek valami panasza van ellened" (Mt 5,23)

 

 

Amikor az oltárhoz mégy és ott eszedbe jut, hogy testvérednek van valami panasza ellened - tehát nem akkor, ha beteges érzékenységedben előkotorsz valamit. "Ha megemlékezel arról", azaz ha Isten Szent Szelleme eszedbe juttatja, "akkor menj el és békülj meg testvéreddel és azután jöjj és hozd fel ajándékodat". Soha ne állj ellent bensődben Isten Szent Szelleme finom indításának, amikor lelkiismereted legmélyéig nevel téged. "Békülj meg először testvéreddel." Az Úr útmutatása nagyon egyszerű: először békülj meg. Menj vissza azon az úton, amin jöttél, térj rá arra az útra, amelyre figyelmeztetést kaptál az oltárnál és amelyről meggyőződtél, hogy az a helyes út. Legyen benned az a belső magatartás és lelki nyugalom, amely a megbékülést olyan egyszerűvé teszi, mint amilyen a lélegzés. Jézus nem is említi a másik személyt, azt mondja: te menj! Itt nincs szó a te jogaidról. A szentre jellemző, hogy le tud mondani jogairól és engedelmeskedik az Úr Jézusnak. "És most jöjj és vidd el a te ajándékodat." A folyamat pontosan le van írva. Először a magad odaáldozásának hősies szelleme, majd hirtelen megállít a Szent Szellem gyengéd intése és megállít a meggyőződésed is. Azután az engedelmesség Isten Igéje iránt, feddhetetlen magatartás az iránt, akivel szemben nem volt igazad. Végül az akadályt félretéve felviszed Istennek az ajándékodat egyszerű, vidám szívvel.

Isten műhelyében- Lélekmentés szeretet nélkül

"Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt áttérítsetek! " (Máté 23, 15)

Ezek az emberek valóban nem kíméltek költséget és fáradságot, hogy lelkeket nyerjenek meg ügyüknek. Messzi vidékeket beutaztak, örültek, ha csak egy pogányt is megnyerhettek. Mégis, csak a poklot gazdagították és a Sátánt kötelezték hálára. Intő példa ez minden időre!

Nagy különbség van abban, hogy hogyan nyerünk meg lelkeket. Van térítő buzgóság, amely nagyon hasonlít a farizeusokéhoz. Saját pártjának, szektájának akar az ilyen buzgó ember követőket szerezni és sok időt, költséget fordít rá. Azt állítja, hogy az Úrnak szolgál, de igazában csak a maga becsvágyát elégíti ki. Az ember dicsekszik a számokkal, büszke, ha a saját munkája nő, és mivel alapjában véve nem az Úrért dolgozik, így nem is az Úrban, hanem saját eszközeivel munkálkodik. "Elvégre minden eszköz jó, ha célt érnek el vele" - mondják. Az ember ügyes fogásokat, csalogató eszközöket alkalmaz, és kész a pillanatnyi siker. A siker azonban még nem gyümölcs; arany, ezüst, drágakő helyett csak fa, fű és pozdorja. Üzletszerű foglalkozás ez, ahol csak üres jelszavakkal és sablonos eszközökkel dolgoznak. 

 

Az Ő szeretete teljessé lett bennünk

Kedveseim : Isten szeretetével kell egymást szeretni, mert ez a szeretet Istentől származik. 

Aki így szeret, mind Istentől született és ismeri Istent. Aki nem szeret az nem ismerte meg Istent, mert Isten maga a szeretet.. Isten úgy mutatta nekünk mennyire szeret, hogy elküldte a Földre Egyetlen Fiát. Azért küldte, hogy rajta keresztül örök életet kapjunk. Ez az Isteni szeretet,nem az ,hogy mi szeretjük Istent,hanem ahogy Őszeret bennünket. Ezt pedig abba mutatta meg, hogy a saját Fiát küldte a Földre, hogy általa félretolja az útból a bűneinket.
Kedveseim :ha Isten úgy szeretett bennünket, akkor nekünk is ezzel az Isteni szeretettel kell szeretni egymást. Istent még soha senki nem látta, de ha Isteni szeretettel szeretjük egymást, Isten bennünk él és ez a szeretet kiteljesedik bennünk. Tudjuk hogy Istenben élünk és Isten bennünk él. Honnan tudjuk? Abból hogy a saját szerelméből adott nekünk.. Az Atya elküldte a Fiát a Földre, hogy az egész emberiséget megmentse. Ezt a saját szemeinkkel láttuk és bizonyítsuk hogy így igaz..Aki elismeri és az emberek előtt kimondja hogy Jézus az Istennek Fia, abban az Isten benne él, és Ő is Istenben él. Így ismerjük és tapasztaljuk meg Isten irántunk való szeretetét, és így bízunk ebben az Isteni szeretetben, mert Isten maga a szeretet. Aki ebben az Isteni szeretetben éli az életét azzal valójában Isten vele él és Isten is él őbenne.Így növekszik bennünk Isten szeretete, amíg teljessé nem lesz . Nem kell félni az ítéletnapjától, mert mi is úgy vagyunk ebben a világban ,mint Ő. Ahol Isten szeretete uralkodik, ott nem marad hely a félelem számára, sőt amikor ez a szeretet egészen kiteljesedik, minden félelmet kiszorít belőlünk. Ha valaki fél, attól fél hogy Isten ő megfogja büntetni. Az ilyen ember azért fél ,mert Isten szeretete még nem töltötte be teljesen. Aki azt mondja szeretem Istent a testvérét viszont gyűlöli az hazug.

Hogy szeretheti Istent akit soha nem látott, ha nem szereti a testvérét akit lát. Mert Krisztus azt parancsolta, hogy aki szereti Istent az szeresse a testvérét is. Amen ( 1János 4 : 7- 21 )

Miről szól ez pár Ige? Arról szól, hogy Isten annyira szeretett bennünket, hogy elküldte a Földre Jézust az Ő Egyetlen Fiát, hogy a mi bűneinkért meghaljon,hogy Ő általa örök életet nyerjünk.. Mind ez az Ő nagy szeretete által ,mert Ő szeret bennünket. Ezt meg kell tapasztalnunk, megérzést kell kapjunk. Ismerd meg Én hogyan szeretlek téged és ez következés képen szeresd te is embertársaidat. Krisztusban

Hálát adok drága mennyei Atyám a Te drága Egy szülött Fiadért a Jézus Krisztusért aki meghalt értünk Jézus neve Legyen Áldott Örökkön, Örökké Amen

 

– Istvanne Gyolai‎-

Isten ígéreteinek tárháza- Megváltottak idegenben

„E nép egyedül fog lakni, nem számítja magát a nemzetek közé" (4Móz 23,9)

Ugyan ki szeretne pogányok között lakni úgy, hogy közéjük számláltassék? Hiszen még nekünk is, akik magukat keresztyéneknek mondók között élünk, sokszor olyan nehéz közöttük teljes odaadással szolgálni az Urat. Akkora a keveredés, hogy az ember sokszor szeretne valahol magányosan élni.

Az az Úr nyilvánvaló akarata, hogy népe más úton járjon, mint a világ fiai, és az övéi határozottan és félreérthetetlenül különbözzenek a világtól. Isten megváltott és elhívott bennünket, és szellemi életünk alapján lényegesen különbözünk a világ fiaitól. Semmi keresnivalónk tehát a „hiúság vásárában" és a „romlottság városában". Helyünk a keskeny úton van, amelyen minden igazi zarándoknak az Urat kell követnie.

Ez adjon nekünk békességet, amikor a világ kinevet vagy megvet bennünket, sőt, segítsen abban, hogy egyenesen örömmel tudjuk elfogadni a gúnyt, mint ami Istennel való szövetségünk velejárója. Nevünk egy másik könyvben van felírva, nem ugyanazon magból valók vagyunk, a mi otthonunk máshol van, mint ahol ők laknak, nem ugyanazon úrnak szolgálunk. Ezért érthető, hogy a világ megvet bennünket, és nem számlál saját fiai közé. Ha egyszer már bizonyosak vagyunk afelől, hogy Isten a megváltottak közé sorolt bennünket, akkor nem bánjuk többé, ha a világ különcnek tart és magányosságra kárhoztat bennünket.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Foltozni vagy átöltözni?

"Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki... megromlott..." (Ef 4,22)

Isten nem foltozó, hanem teremtő. Ő nem foltozgatni akarja rongyos életünket, hanem egészen újat kínál helyette. Vagy kell ez valakinek, vagy csalódni fog a maga elvárásaiban.
Gyakori kísértés ez: éli sok ember a maga életét Isten nélkül, aztán valahol szakadni kezd, s csak oda kérne - lehetőleg azonnal - egy foltot. Jelentkezik egy betegség, megromlik a házasság, nehézségek támadnak a gyerekekkel, jó lenne tisztán látni egy döntés előtt - s ebben az egy ügyben kér hamar segítséget az illető Istentől, de a hozzá való viszonyulásán, egész életén nem kíván változtatni.

Isten azonban nekünk nem egy kis vigasztalást, egy kis megnyugvást, alkalmi jó tanácsot (amit aztán lehet, hogy meg sem fogadunk) akar adni, hanem újjá akar teremteni: új gondolkozást, Jézus indulatát, örök életet kínál.

Amikor a tékozló fiú a maga disznószagú, rongyos ruhájában hazatért, nem megfoltozták rajta, hanem levetette, az apja szeretete tisztára mosdatta, és ráadták „a legszebb ruhát". Isten nekünk is Jézus Krisztus igaz voltának, szentségének fehér ruháját adja a megváltásban. De ehhez le kell vetni a magunk megszokott bűneinek szennyesét. A megváltás átöltözés. Nem foltozom a régit, nem veszem rá az újat, hanem a bűnvallás őszinteségében meztelenre vetkőzöm Isten előtt, elvetek magamtól mindent, ami az ő szemében tisztátalan, és boldog hálával magamra veszem az újat. „Felöltözöm Krisztust." Vagyis hittel komolyan veszem, hogy ő megbocsátott, gyermekévé fogadott, és ezentúl ehhez méltóan is akarok élni.

„...végy tőlem... fehér ruhát, hogy... ne lássék szégyenletes mezítelen séged..." (Jel 3,18)

Cselekedeteink rongyaiban nem lehet bemenni Isten országába, csak Jézus igazságában.

Victoria Osteen-Az „állandóan elfoglalt vagyok” jelvénye

A Biblia azt mondja: 

„Bízd rá az Örökkévalóra minden dolgodat, így lesznek sikeresek a terveid”

(Példabeszédek 16:3)

Nem azt mondja, hogy „Bízd rá az Örökkévalóra minden dolgodat, így meglesz minden, amit akarsz.” Nem, azt tanítja nekünk, hogy bízzuk az Úrra a dolgainkat, és hagyjuk, hogy Ő irányítsa a lépteinket.

Tudnunk kell, hogy Isten már előre terveket állított fel számunkra. A kérdés az, hogy vajon az Ő terveiben járunk, vagy a saját fejünk után megyünk? Minden jó szándékunk ellenére, időnként letérünk a kijelölt útról, mert annyira elfoglaltak vagyunk. Amikor sok minden kerül az utunkba, könnyen elterelődik a figyelmünk és elveszítjük a fókuszt.
Sokszor az emberek úgy viselik az állandó elfoglaltságot, mint egy jelvényt. Mai társadalmunkban az a sikk, ha valaki egyszerre csinál száz dolgot, és mindezt ezres fordulatszámon. Azonban, az állandó elfoglaltság nem egyenlő a produktivitással. Lehetünk egész nap rettentő elfoglaltak, és mégsem érjük el azt, amit Isten tartogat a számunkra. Időt kell szánnunk arra, hogy az Atyához menjünk, Rá bízzuk a dolgainkat, és hagynunk kell, hogy az Ő tervei érvényesüljenek minden egyes nap.
Ha te is az „állandóan elfoglalt vagyok” jelvényt viseled, kérlek, szabadulj meg tőle. Hagyd az Úrra utadat, bízzál Benne, hogy Ő elrendezi a napodat. Engedd el az aggodalmaidat. Légy állhatatos abban, hogy Tőle meríted az erőt, a győzelmet a bátorítást, és az Ő terveiben jársz.
„Bízd rá minden dolgodat, benne bízz, majd Ő véghezviszi” (Zsoltárok 37:5,EF)
Az „állandóan elfoglalt vagyok” jelvénye

Magyar fordítás: ahitatok.hu

Chris pásztor- Többféle kegyelem létezik

Amint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az evangyéliomnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nékem adott kegyelemben 
(Filippi 1:7)

Pál Apostol a nyitó igéjét a Filippibelieknek címezte, és azt mondta neki, hogy részesei az ő (Pál) kegyelmének, annak a kegyelemnek, melyet Isten adott neki. Az emberek életén különféle szintű kegyelmek nyugszanak, eltekintve Jézus Krisztus általános kegyelmétől, melyet az újjászületésünkkor kaptunk.
Az 1. Péter 5:5-ben azt olvashatjuk, hogy: “mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.”
Figyeld meg, hogy Péter Apostol ezt nem a hitetleneknek írta, hanem a Gyülekezetnek, azoknak az embereknek, akiknek az életén már ott volt Isten kegyelme. Világos tehát, hogy Isten adhat több kegyelmet. Két okból növelheti meg az életeden nyugvó kegyelmét: először is, az alázatosságod miatt, másodszor, az életeden lévő elhívása miatt.
A Jakab 4:6-ban olvashatjuk, hogy: “De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád.”
Isten általános kegyelme által nyertél üdvösséget, és ez is tart meg az üdvösségedben. Amikor azonban Isten elhív, felelősséget ad, és megadja hozzá a kegyelmet is, hogy betöltsd a felelősséged.
Az Efézus 3:8-ban Pál azt monta, hogy: “Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát.” Pál személyesen hivatkozik arra a kegyelemre, amit Istentől kapott, és arra, hogy milyen célból kapta azt. Azért kapta, hogy hirdesse Krisztus végére mehetetlen gazdagságát.
Pál hasonló kijelentést tesz a Róma 15:15-16-ban: “Bátorságosabban írtam pedig néktek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentől nékem adott kegyelem által, Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten evangyéliomában....”
Isten kegyelmet adott Neked arra, amire elhívott. Ismerd fel ezt a kegyelmet, és működj ebben a kegyelemben. Maradj szeretetben és alázatban, és Isten folyamatosan növelni fogja kegyelmét az életedben, hogy még hatékonyabban tölthesd be az életeden lévő elhívását.

Ima:
Bővölködöm Isten kegyelmében és a megigazultság ajándékában. Ezért uralkodom az életben, a világ megrontó befolyása felett. Köszönöm Uram, hogy kegyelmet adtál a szolgálatra, tudatában vagyok ennek a kegyelemnek és a hasznának az életemre nézve. Jézus nevében. Ámen.

További Tanulmányok:
János 1:16-17;
És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.
Galata 2:9;
És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk:
2 Timóteus 2:1;
Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben;
Apcsel 11:22-23;
Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig. Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.
1 éves Biblia olvasási terv: Efézus 3:1-21; Ézsaiás 19-22;
2 éves Biblia olvasási terv: 2 Timóteus 2:1-10; Jeremiás 44;

Forrás: A Valóság Rapszódiája - Chris Oyakhilome pásztor

C. H. Spurgeon: A két házépítő és házaik-I.rész

 C. H. Spurgeon 918. sz. nyomtatott prédikációja elhangzott 1870. febr. 27.én, Londonban.

Alapige: Mt 7,24-27 Ezek voltak Üdvözítőnk leghíresebb prédikációjának, a Hegyi Beszédnek zárószavai. Vannak prédikátorok, akik minden erejüket arra összpontosítják, hogy valami szép befejezést adjanak igehirdetésüknek; olyan retorikai fényben csillantassák fel azt, mely az igeszólónak aztán dicsőséget szerez. Bizonyára nem Krisztus példája áll ebben előttük, hisz ő ebben a prédikációban nem így tett. Itt van az Üdvözítő befejezése, s éppoly egyszerű szavakkal mondja ezt, mint beszédének többi részét. Világosan látható, hogy ő elkerült minden mesterkélt ékesszólást. Az egész hegyi prédikációja erőteljes volt, s ez az erő, komolyság mindvégig megmaradt, úgy, hogy az utolsó szavak olyanok, mint az égő parázs, s oly élesek mint a nyílvessző. Urunk e befejezéssel nem ékesszólását akarta fitogtatni, hanem egyszerűen komoly figyelmeztetést adott azoknak, akik hallva az ő beszédeit, megelégedtek a hallgatással, s nem mentek tovább, hogy hallottakat gyakorlatba ültessék. Amint történni szokott egy prédikátorral, hogy egyre jobban belemelegszik tárgyába amint abban előrehalad, és egyre erőteljesebben szól, amint utolsó mondataihoz közeledik, úgy fokozott figyelmet kell fordítsunk ez előttünk levő szavakra, melyekkel a prédikátorok prédikátora ez emlékezetes beszédét befejezte. Jézus sok dologról beszélt e prédikációban, de főképpen úgy vélem, két dologra gondolt, amikor ezt mondta: „Ha valaki hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat…” Az első: „Menjetek be” (Mt 7,13); s a második: „Őrizkedjetek” (Mt 7,15). – Beszélt Urunk a „szoros kapuról”, „a keskeny útról” s azokról a kevesekről, kik azon járnak, s sürgető felszólítása így szólt: „Menjetek be”. Nem azt mondta: „tanuljatok meg mindent felőle, s elégedjetek meg ennyivel.” Nem azt mondta: „Keressétek a hibákat az utasokban, meg az útban”. Azt sem mondta: Igyekezzetek kitágítani a kaput, s kiszélesíteni az utat.” – Hanem: „Menjetek be!” Engedelmeskedjetek az evangéliumnak, s higgyétek el annak Jézusról szóló bizonyságtételét; lépjetek be az annak titkaival való mély közösségbe, fogadjátok el annak áldásait: legyetek ennek az útnak állandó vándorai, egész a célig.” „Menjetek be!” Aki hall a menybe vivő útról, de nem áll rá erre az útra: bolond az az ember; aki a szoros kapuról hall, s igyekszik bemenni, az bölcs. Aztán Urunk egy másik figyelmeztetést fűzött ehhez: „Őrizkedjetek!”. „Őrizkedjetek”, mondja „ a hamis prófétáktól.” S miután egy ideig időzött ennél, hozzátette: „Őrizkedjetek a hamis hitvallástól, kegyességtől.” Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, mert megtévesztenek titeket, olyan evangéliumot tárnak elétek, mely meg nem ment titeket, egy puszta délibáb csupán, mely tiszta, üdítő, frissítő folyóhoz hasonlít, de tüneménye szomjúságodból csak csúfságot űz. Őrizkedjetek minden tanítástól, mely az emberi lelkek egyetlen Üdvözítőjéről elvonja figyelmeteket. S aztán hozzáteszi: „Őrizkedjetek a hamis kegyességtől, bármilyen hangos „Uram! Uram!-ozásra késztessen is titeket. Meglehet, hogy rendkívüli ajándékok kíséretében jelentkezik: mint az ördögűzés és prófétálás. De mindez nem segít rajtatok. Ama napon, amikor a Mester menyegzői vacsorájára csak azokat fogja beengedni, kik hűséges bajtársai voltak e földön, azt fogja mondani azoknak, kik nem cselekedték Atyja akaratát: „Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, kik gonoszságot cselekesztek. Itt van tehát Krisztusnak két mondása, s ezek szinte mindent magukba foglalnak: „Menjetek be” és „Őrizkedjetek.” Vigyázzatok hogy ezeknek ne csak hallgatói, hanem cselekvői is legyetek.

I. Most továbbiakban a Mester példázatához fordulunk, s megkérlek, figyeljétek meg mindenek előtt A KÉT HÁZÉPÍTŐT. Úgy a bölcs, mint a bolond ember ugyanabba a munkába állt bele, s mindketten, látszólag, ugyanazt a tervet valósították meg: mert mindketten házépítésbe fogtak, mindketten haladtak a munkában, s mindketten be is fejezték az építést. A köztük levő hasonlóság nagyon feltűnő. Mindketten megértették, mennyire szükséges hajlékot, menedéket készíteni, ahová menekülhessenek az ömlő záporeső elől. Egyformán kívántak oltalmat találni az árvíz s a szélvihar elől. Mindketten egyformán belátták, hogy előnyös és jó házban lakni. – Nos éppen így ebben az időben is. Sokan vannak e gyülekezetben, kik komolyan felismerték, hogy Megváltóra van szükségük. Örömmel látom, hogy ébredés van hallgatóim között, s bízom abban, hogy ez Isten Szent Lelkének a munkája: s ennek eredményeként közületek sokan mélyen átérzik, hogy menekülniük kell az eljövendő harag elől. Most világosan látjátok, hogy bűnbocsánatra, megigazulásra, újjászületésre és megszentelődésre van szükségetek, s buzgón vágyakoztok is ezekre. Mindezekért mélyen örvendek és hálás vagyok, de ugyanakkor mélyen aggódom is. Ti mindnyájan építkezni vágytok, s noha közületek egyesek bölcsek, mások meg bolondok, e jelen pillanatban semmi különbséget nem láthatunk bennetek; mert nyilván mindannyian, egyformán meg vagytok győződve az örök élet fontossága felől, s eljövendő világ iránti jó reménységről. S a hasonlóság nem ér ezzel véget, mert a két építő egyformán elszánt és határozott volt is, hogy megnyerje, elérje azt, amire szükségük van – a házat; s határozottságuk nem csak szavakban állt, hanem tettekben is, mert mindketten ráadták magukat az építésre,elkezdték az építést. – Hasonlóképpen történik mi közöttünk is most: sokan, ha rájöttek, hogy Krisztust meg kell nyerjék, úgy bírni akarják Őt; s ha létezik üdvösség és örök élet, úgy meg akarják azt találni. Nagyon buzgók, rendkívül buzgók ebben, s noha egyesek közülük kudarcot fognak vallani, mások meg sikerrel fognak járni: a mostani megítélés szerint mind egyformák, s egyedül a szívek vizsgálója képes köztük különbséget tenni. Szomorúan nézek a két zarándokra, amint sóvárgó tekintettel Sion felé néznek, s nem tudom megmondani, melyikük találja meg a mennyei Várost, s melyik fog Felületeshez és Képmutatóhoz társulni, és elveszni a Sötétség Hegyein. Boldogok vagyunk, ha megtérésekről, döntésekről hallunk, de sajnos nem mind búza az, ami a szántóföldön terem, s nem mind arany, ami fénylik. A látszatok lehetnek nagyon ígéretesek, de a látszat, sok esetben megcsal. Létezhet mély szükségérzet, és meglehet az erős elhatározás is a szükséges dolog elnyerésére, és mégis, a két kereső közül az egyik megtalálhatja, a másik viszont elvétheti azt; az egyik lehet bolond, s a másik bölcs. E két építő úgy látszik egyformán jól képzett volt az építkezésben. Minden további oktatás nélkül mindketten képesek voltak házat építeni. Nem akadtak rá, hogy valamilyen részről is fennakadás lett volna azért, mert egy boltívet nem tudtak elkészíteni, vagy egy gerendát beilleszteni. Nyilván mindketten kiképzett munkások voltak, jól ismerték szakmájukat. – Hasonló a helyzet sok jelenlevővel is. Elméletileg épp oly jól ismerik az üdvösség útját, akárcsak mint én. Mégis, ahol az ismeret ugyanaz, a végső eredmény lehet nagyon eltérő; két ember lehet egyformán jártas a Szentírásban, s mégis, az egyik lehet bölcs, s a másik bolond. Mindannyian tisztában lehetünk, mi a hit, mi a megtérés, mi a Krisztusban való jó reménység, s mindez csak súlyosbíthatja örökké tartó nyomorúságunkat. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket. Nem az ige hallgatója, hanem annak cselekvője az, aki boldog. Az ismeret felfuvalkodottá tesz; a szeretet egyedül az, ami épít. Szeretteim, nagyon óhajtom, hogy akik közületek Jézus Krisztusban örök életet kívánnak találni, ne elégedjenek meg semmivel, ami kevesebb a kegyelemnek a szívekben elvégzett igazi, mély és isteni munkájánál. Mert nem menthet meg titeket semmiféle tiszta fejbeli ismeret, semmiféle természetes buzgóság, vagy szándék vagy komoly vágyódás. Jézus Krisztusban való igazi részesedés nélkül örökre elveszettek vagytok. „Újjá kell születnetek”; az élő Megváltóval a Szent Lélek által közösségre kell lépjetek, vele szerves egységben kell éljetek, mert másként duzzadó reménykedéstek rettenetes pusztulásban fog végződni. És ismét: a két építő egyformán kitartóan haladt a munkában, s be is végezték az építést. A bolond nemcsak elkezdte az építést, hogy aztán félbe hagyja azt, mivel nem képes azt befejezni, hanem amennyire én látom, az ő háza éppúgy befejeztetett s tökéletesnek tűnt, mint a másik; s talán még szebbnek is mutatott. Ha a két épületet szemügyre vettétek volna, tetejétől az aljáig egyformán jónak találtátok volna, és mégis, volt egy nagy különbség köztük, a leglényegesebb pontnál. – Éppen így, sajnos, sokan kitartással keresik az üdvösséget egészen addig, míg azt képzelik, hogy megtalálták azt; éveken át teljes bizonyossággal hiszek, hogy üdvösségük van; azt kiállják: „Békesség! Békesség!” s magukat az áldottak közé sorolják, és mégis: egész vallásosságuk mélyen végzetes tévedés rejlik; minden reménységük hiábavaló, s életük egész munkája óriási kudarcnak fog bizonyulni. A két építő nagyon egyformának látszik e pontig, de a valóság az, hogy kibeszélhetetlen különbség van köztük, úgy munkájukat, mint jellemüket illetőleg. Az egyik építő bölcs, a másik bolond; az egyik felszínes, a másik lényegre törő; az egyik látszatnak él, a másik őszinte, komoly. A bölcs ember munkája becsületesen volt végezve ott is, ahová az ember szemek nem láthattak; a másik viszont csak a föld feletti résznél végzett jó munkát, a rejtett részeknél nem volt semmi valóság; és ezért a megfelelő időben az első építő örvendhetett, amint látta, hogy háza kiállja az ítéletidőt; a másik viszont házával együtt örök pusztulásba jutott. 

Borbélynál

Ez az egyik legjobb magyarázata annak, miért engedi meg Isten a fájdalmat és a szenvedést. (Történet)
: --Egy ember borbélyhoz ment, hajvágásra és szakálligazításra. Amint a borbély hozzáfogott a munkához, egy jó beszélgetésbe elegyedtek. Sokféle témát érintettek. Amikor véletlenül Istenre terelődött a szó, a borbély azt mondta:
"Nem hiszem, hogy van Isten."
"Miért nem?" - kérdezte az ügyfél.
"Hát csak menjen ki az utcára, és látja, hogy nincs Isten. Mondja, ha volna Isten, lenne ennyi beteg ember? Lenne ennyi elhagyott gyerek? Ha lenne Isten, nem lenne se szenvedés, se fájdalom. Nem tudok egy olyan szerető Istent elképzelni, aki mindezeket a dolgokat megengedné."
Az ügyfél egy pillanatig gondolkodott, de nem válaszolt, mivel nem akart elkezdeni vitatkozni. A borbély befejezte a munkát, és az ügyfél kiment az üzletből. Amint kilépett a borbélyüzletből, az utcán látott egy hosszú, ragadós, piszkos hajú és rendezetlen szakállú férfit. Koszosnak és ápolatlannak nézett ki. Az ügyfél visszafordult, belépett ismét a borbélyüzletbe, és így szólt a borbélyhoz:
"Tudja mit? Nincsenek borbélyok."
"Hogy mondhat ilyet?" - kérdezte meglepetten a borbély.
"Itt vagyok, és borbély vagyok. És éppen Önön dolgoztam az előbb!"
"Nem!" - kiáltott fel az ügyfél.
"Nincsenek borbélyok, mivel ha lennének, nem lennének piszkos, hosszú hajú és rendezetlen szakállú emberek, mint az az ember ott kint."
"Ó, de borbélyok VANNAK! Ez akkor történik, mikor az emberek nem jönnek hozzám."
"Pontosan!" - erősítette meg az ügyfél.
"Ez az! Isten is VAN! Ez történik, mikor az emberek nem mennek Hozzá, és nem Tőle várják a segítséget. Ezért van sok fájdalom és szenvedés a világban."

MAI IGE - Az Isten szerinti vezető jellemvonásai

„Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is…” (Róma 12:6)

Ha valaki vezető az üzleti életben, a politikában és a közszolgálatban, az még nem teszi automatikusan alkalmassá arra, hogy vezető legyen a gyülekezetben. J. Oswald Sanders mondta: „Az egyház legnagyobb szüksége, hogy irányadó, lelki beállítottságú és áldozatkész vezetői legyenek.”
Nézzük meg ezt a három tulajdonságot egyenként.

1) Irányadó vezetés.
Az emberek azokat a vezetőket tisztelik, akik biztosak abban, merre tartanak, és bizalmat ébresztenek azokban, akik úgy döntenek, követik őket. Azok a vezetők, akik csak próbálkoznak mindenfélével, nem tudják maguk mellé állítani és megtartani az embereket. A bizonytalanság összezavarja és elbátortalanítja a követőket. Viszont szinte kérdés nélkül követik azokat, akik bölcsek, erősek, és kitartanak amellett, amiben hisznek.
2) Lelki vezetés.
Vonzódunk az olyan vezetőkhöz, akik tehetségesek, karizmatikus egyéniségek. De ezek a természetes adottságok nem elegendőek. A követőket lenyűgözhetik emberi tulajdonságok – de ezért gyakran nagy árat kell fizetniük. Vigyázz, nehogy saját népszerűséged csapdájába ess, elvárva, hogy az emberek vakon kövessék furulyaszódat, mint a Patkányfogó legendájában! Az Isten szerinti vezetők arra kötelezték el magukat, hogy követőiket Jézushoz vezessék, ne önmagukhoz kössék! Gyülekezeted jobban ismeri, jobban szereti, és jobban szolgálja Istent a vezetésednek köszönhetően? Ha igen, akkor vagy Isten szerinti vezető.
3) Áldozatkész vezetés.
Akkor is vállalnád a vezetést, ha mint Pált elárulnának, hamisan vádolnának, megvernének, csaknem megfojtanának, éheztetnének, megköveznének, és otthagynának meghalni? Az Isten szerinti vezetők akkor is vállalják a vezetést, ha az kényelmetlen, kínos, hálátlan és sokba kerülő feladat. Elkötelezték magukat a juhoknak, akikért felelősek, és a „Főpásztornak”, akinek felelősséggel tartoznak! Elismerik, hogy Jézus saját életének árán mutatta be az Isten szerinti vezetés prototípusát. „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1Péter 2:21)

Köszöntünk Szent Szellem!- KÖSZÖNTÜNK, SZABADSÁG LELKE!

"Az Úr pedig a Lélek; és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." (2Kor 3:17)

Pál elsősorban arról a szabadságról ír, hogy a Lélekkel telt keresztény beléphet Isten jelenlétébe. A Szentlélek éppen úgy mennyei személy, mint az Atya és a Fiú. Isten Lelkének, illetve Krisztus Lelkének is nevezi Őt a Biblia (Római levél 8:9). Ez a tény semmiképpen sem kisebbíti a Szentlélek személyes identitását, mint ahogy Jézus személyiségét sem tette hiteltelenné kijelentése: "Én és az Atya egy vagyunk." (Jn 10:30) A Szentháromság egyik személyeként a Lélek elveszi a leplet, ami megakadályozza az emberi elmét, hogy felfogja, milyen közel van az Isten, s hogy miként lehet vele kommunikálni.

Amikor a Szentlélek Jézushoz vezeti az átadott szívű bűnöst, a lepel fellibben, a megtérés pillanatában pedig Krisztus egészen eltünteti azt (2Kor 3:14). Ekkor a hívő érzi, hogy szabadon járulhat Urához, mert már nem terheli bűntudat vagy félelem. Minél inkább betölt valakit a Lélek, annál szabadabban örvendezik Isten jelenlétében. A Szentlélek általi keresztség elnyerésekor a keresztények oly közel érzik magukat a mennyhez, hogy a korai adventistákhoz hasonlóan ők is órákig képesek ujjongani és dicséretet énekelni.

Neked is van börtönöd, ami elválaszt a Szentlélek által felkínált szabadságtól? Talán a büszkeség? ("Mit gondolnak rólam mások?") Esetleg a félelem? ("Mi történik, ha a Lélek átveszi az uralmat életemben?") Netán valamilyen bűn? ("Vajon fel kell adnom néhány dolgot, amit pedig nagyon élvezek?") Bármilyen kötelék tart is rabságban, engedd, hogy a Szentlélek elvágja azokat! A valódi szabadság mindenek felett való áldás! Ahogy Jézus állította: az őbenne szabadok valóban szabadok!

Imádság a mai napra
"Szentlélek, boldog vagyok, amiért megszabadítasz mindentől, ami megakadályozná, hogy Isten jelenlétét érzékeljem az életemben!"

Garrie F. Williams írása alapján-

Isten csodálatos kegyelme- VISSZAUTASÍTHATATLAN JÓSÁG

''Mily bőséges a te jóságod, amelyet fenntartasz a téged félőknek,
és megbizonyítasz a tebenned bízókon az emberek fiai előtt'' (Zsoltárok 31:19)

Az Úr arra szólít fel, hogy tegyünk vallomást a jóságáról.... Krisztus hűségének megvallása a Menny választott eszköze, amivel bemutathatjuk Őt a világnak. Méltányolnunk kell a kegyelmét, amelyet a hajdani szent emberek által ismertetett meg, de ennél is hatásosabb a saját tapasztalatunkról bizonyságot tenni. Isten tanúi vagyunk, ha Isteni erő munkálkodása nyilvánul meg bennünk. Mindenkinek a másokétól különböző élete van, tapasztalatai is eltérők a többiekétől. Isten azt szeretné, ha a saját egyéniségünk jegyeit viselő dicséret szállna föl hozzá. Az Ő kegyelme dicsőségének, magasztalásának ilyen értékes elismerése, ha krisztusi élettel párosul, ellenállhatatlan erőt jelent a lélekmentő munkában. Ahhoz, hogy Krisztusról beszéljünk a világ előtt, előbb bennünk kell lakoznia a szeretetének. Senki nem tehet vallomást igazán Krisztusról, csak akkor, ha Krisztus gondolata és lelkülete él benne...

Meg kell értenünk, hogy mit jelent Krisztusról vallomást tenni vagy megtagadni... Ha a Lélek gyümölcsei megnyilvánulnak az életünkben, akkor róla teszünk vallomást. Ha mindenről lemondunk Krisztusért, akkor az életünk alázatos, beszélgetésünk mennyei, viselkedésünk pedig kifogástalan lesz. Ha bennünk él az igazság hatalmas és megtisztító befolyása, és Krisztus jelleme megmutatkozik az életünkben, akkor Krisztusról teszünk bizonyságot. A becsületesség, határozottság és állhatatosság olyan tulajdonság, amelyet mindenkinek komolyan kell ápolnia magában. Ezek ellenállhatatlan erővel ruházzák fel tulajdonosukat. Erőt adnak neki a jó cselekvésére, a gonosz legyőzésére, valamint a nehézségek elhordozására... Akik teljességgel Krisztus oldalára álltak, azok szilárdan ki fognak tartani amellett, amit lelkiismeretük és értelmük helyesnek ítél. Az igaz keresztény élete bizonyság a benne lakozó Megváltóról. Jézus követőjének lelkülete és vérmérséklete Krisztuséhoz hasonló. Ő is, mint Jézus, szelíd és alázatos. Hite szeretet által munkálkodik, és megtisztítja lelkét. Egész élete bizonyság Jézus Krisztus kegyelmének erejéről.

Ellen White írása alapján

 

Győztes élet-Döntések sorozata

Az életünk döntések sorozatából áll. Az viszont nem mindegy, hogy milyen döntéseket hozunk. Hozhatunk rossz döntést, de ennek az eredménye nem lesz olyan kellemes. Ahhoz, hogy jó döntéseket tudjunk hozni, szükség van bölcsességre, amit bátran, bizalommal kérhetünk Istentől. 
Ő pedig személyválogatás nélkül, örömmel ad.
,,Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. 
De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány. A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.,,
(Jakab 1/5-8)
Mert, aki kételkedik, annak a lelke kétfelé sántikál, nem képes dönteni, mindenben állhatatlan és megbízhatatlan.

Szép napot mindenkinek :)

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   István azonban teljes volt Szentlélekkel, a mennyre függesztette tekintetét, látta Isten dicsőségét és Jézust Istennek jobbja felől állani. (Csel 7,55)

 

 

Istennek Lelke három különböző bepillantást ajándékozott Istvánnak halála napján. Először is bepillantást Isten Igéjébe. A Biblia úgy volt előtte, mint egy felnyitott könyv. Világosan látta, hogyan vezette Isten az Ő népét, és hogyan állt ellene Izrael Istennek. Fénysugarak sokasága támadott fel előtte Isten Igéjéből. Mennyire másként volt ez hallgatóinál! Jóllehet azok is mindnyájan olvasták a Szentírást szombatonként, de a Mózes-leple ott maradt szemükön. Semmit sem értettek meg a Szentírásból. Hiányzott a Lélek ajándéka. István azonban Isten tetteit látta Izrael történetében az Igéből. István bepillantást nyert az emberek belső lelkivilágába is. A körülötte lévők kegyes emberek voltak, a templom buzgó látogatói. Egyeseket közülük mások kedvezőbben ítéltek meg, mint ő. István azonban, aki teljes volt Szentlélekkel, keménynyakúaknak, Isten iránt engedetleneknek és gyilkosoknak nevezi őket! Ezek a kifejezések nem testi indulatból származtak, hanem a Szentlélek megvilágosító erejéből, aki megmutatja romlottságunkat, de mások igazi állapotát is. Hogyan szólítana meg minket István, ha előttünk állana? Jó lenne elgondolkozni erről! Végül a Szentlélek bepillantást engedett Istvánnak a mennybe. A láthatatlan világot függöny takarja el előlünk, amin szemünk át nem láthat, csak hitünk hatolhat át rajta. Újra és újra enged azonban bepillantást Isten éppen a haldoklóknak a dicsőségbe. Ezt élte át István is. Kettőt láthatott a túlvilágból: Isten dicsőségét és Jézust. Itt lenn nem volt más látható, mint nyomorúság és gonoszság. Mindezt nem volt nehéz neki elhagyni, miután bepillantást nyert a soha el nem múló dicsőségbe. Ha gyakrabban néznénk hitben Isten dicsőségét, könnyebben megszabadulnánk a világ hiábavalóságaitól.

Isten asztaláról-Varga László

"Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Máté 5,16.)

Hát nem titokban kell jót tenni, hogy ne tudja a bal kezünk, mit tesz a jobb? Dicsekednünk kell talán jó tetteinkkel? Nem, de nem is szükséges. A világosság mindig meglátszik. Jaj nekünk, ha azért tesszük a jót, hogy dicsérjenek, de ha dicsekedés nélkül tesszük, úgyis észreveszik, s az már nem a mi dicsőségünk, hanem Istené. A világosságnak belülről kell jönnie, hitünkből, szolgálatra való készségünkből, Krisztust követni próbálgató szeretetünkből. Ez az a világosság, melyet nem lehet elrejteni, mely akaratunk ellenére is megmutatkozik, mely ragyogni fog az emberek előtt. Lesz, aki behunyja előtte a szemét, lesz, aki csak csúfolkodni tud vele, de mit számít az, ha valaki tele van Isten szeretetével? Csak szolgálj nyugodtan, fénylő derűvel, belső békességgel! Meglesz az eredménye!

Uram, nem akarok dicsekedni azzal, amit a Te nevedben tettem. Nem is dicsekedni való, gyakran úgy érzem, kevés az, szóra sem érdemes. De Tőled világosságot és szeretetet kaptam, talán valami csak keresztülsugárzik rajtam. Olyan jó magam körül boldog embereket látni. Olyan jó síró embert megnevettetni. Olyan jó, ha valakinek felragyog az arca, ha engem meglát. Olyan jó, ha valaki engem vigasztal, csodálkozva, ha szomorúnak lát, mert nincs hozzászokva. Tartsd meg tőled kapott világosságomat, hadd ragyogja be minél több ember szomorúságát, s ha kevés alkalmam van arra, hogy komolyan tudjak segíteni, legalább egy jó szót, egy kacagást, egy kis vidámságot, egy simogatást a Te erőddel tudjak átadni azoknak, akiknek olyan nagy szüksége van a vigasztalásra! Szeretném, ha felismerhető lenne Krisztus ereje a tetteimben, és az egész életem neked szerezne dicsőséget az emberek között. Ámen.

 

Mindennap az Ige fényében-A RÉGI SZÖVETSÉG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 2Móz 24,1-8

1 Azután így szólt Mózeshez: Jöjj fel az ÚRhoz te és Áron, Nádáb és Abíhú, meg Izráel vénei közül hetvenen, és boruljatok le tőle távol! 2 Csak Mózes közeledjék az ÚRhoz, azok ne közeledjenek, a nép se jöjjön fel vele! 3 Akkor elment Mózes, és elmondta a népnek az ÚR minden igéjét és rendelkezését. Az egész nép pedig egyhangúlag így felelt: Megtesszük mindazt, amit elrendelt az ÚR. 4 Akkor leírta Mózes az ÚR összes igéjét, és korán reggel oltárt épített a hegy lábánál, és tizenkét szent oszlopot állított fel Izráel tizenkét törzse szerint. 5 Azután odarendelt néhány izráeli ifjút, hogy mutassanak be égőáldozatot, és vágjanak le bikákat békeáldozatul az ÚRnak. 6 Mózes pedig fogta a vér felét, tálakba töltötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. 7 Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép előtt. Azok ezt mondták: Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az ÚR rendelt. 8 Azután fogta Mózes a vért, ráhintette a népre, és ezt mondta: Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az ÚR kötött veletek mindezeknek az igéknek az alapján.

"Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az Úr kötött veletek mindezeknek az igéknek az alapján."

(2Móz 24,8)

A Sínai-hegyen játszódott le Isten és az ő megváltott népe között a legbensőségesebb találkozó - ti. a legbensőségesebb találkozó, míg a Gyermek meg nem született Betlehemben.

Isten ezt mondta népének: "Ti láttátok ... hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok a szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül" (2Móz 19,4-5)

Mózes, a szövetség közbenjárója, ott áll Isten és a nép között. "A szövetség könyvéből" (7.v.) olvassa Isten akaratát. Ez a szövetségi megállapodás, mondhatná az ember. Aztán a nép ünnepélyesen megfogadja: "Engedelmesen megtesszük mindazt, amit az Úr rendelt."

A szertartás második része a vér elhintéséből áll. A vér egyik felét az oltárra hinti Mózes (Bármi ami az oltárra kerül, Istenhez kerül.) . A másik felét a népre. "Íme a szövetségnek a vére."

Most hát a két partner házasságra lépett egymással a szövetségi vér révén. Isten kiválasztotta Izráelt, hogy az ő saját népe legyen, és a nép elfogadta Istent, mint Urát. Most már hivatalos a dolog: Izráel Isten népe.

Isten azonnal bevihette volna népét "a tejjel és mézzel folyó földre". De azt akarta, hogy átvonuljanak a pusztaságon.

Nem akartak azonban egyedül vonulni úti céljuk felé. Éppen úgy van ez, mint a legtöbb ember esetében. Nem magányosan utaznak, hanem mint házaspárok, egybekötve a házasság szövetségében. Így utazik Isten népe is szövetséges társával, Istennel. Isten lesz az ő népének védelmezője. Népe számíthat rá. Ő már megmutatta, hogy szeretete olyan mint hatalma. A nép bízni és engedelmeskedni akar. Isten és népe olyan kapcsolatban van egymással, amely vér által van megpecsételve. Erről Jézus jusson az eszünkbe, és a kötelék, amely az Úrhoz köt minket, mert az exodus Istene majd teljesen kijelentetik nekünk, mint Jézus Atyja.

Isten műhelyében- Ebben a világban, de nem e világból

"Menjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük, azt mondja az Úr. " (2 Kor 6, 17)

Sokszor nehéz teljesen szakítanunk hitetlen és istenellenes környezetünkkel. Belehasít lelkünkbe, ha még legközelebbi hozzátartozóink útját sem tudjuk mindig vállalni. Azok is haragusznak, felháborodnak és bántó szavakkal fájdalmat okoznak nekünk. Valahogy elszenvedné a világ Isten gyermekeit, hacsak legalább bizonyos mértékig igazodnának hozzá és járnának vele; azt azonban nem tudják elviselni, hogy azok kimennek közülük és elkülönülnek. - "Attól még igazán komolyan vehetik hitüket, ha nem is élezik ki az ellentéteket, a különbségeket viselkedésükkel, amivel elrontják mások jókedvét és örömét." Aki így beszél, az elfelejti, hogy a világiasan gondolkodó ember is eléggé egyértelmű a magatartásával, azaz nem csupán a szívével szereti a világot, hanem cselekedeteivel is benne él. Azon az úton járnak, azokat a helyeket keresik fel, ahol nyereséget vagy élvezetet találhatnak. Elveikből tettek lesznek.

Ha az Úr Jézus útjára tértünk, egész életünkkel igyekszünk az Ő akaratát követni, különben csak félemberek vagyunk és egyik oldalon sem leszünk állhatatosak. A Megváltó felfelé vonz, környezetünk pedig lefelé, és ha mindkét, ellentétes irányból jövő vonzásnak engednénk, akkor lelkileg zilálttá, meghasonlottá válnánk. Természetesen nem mehetünk ki a világból. Hivatásunk talán kifejezetten világi emberek közé, Isten ellenségei közé állít. A munkahelyünkön, az utcai közlekedésben többnyire hitetlen, idegen lelkületű emberek között vagyunk. Ezt nem tudjuk és ne is akarjuk kikerülni. Az Úr akarata, hogy ez elfordult és elvetemedett nemzetségben fényeskedjünk mint a csillagok. De könnyelmű beszédmodorukban, kétértelmű tréfálkozásaikban ne vegyünk részt, hanem hallgatásunkkal vagy szóval tegyünk ellene bizonyságot. A szabad időben, de még inkább az ünnepnapokon válnak szét igazán az utak: ezek elcsendesedést keresnek, amazok szórakozást.

A fentiek alapján sokan elkerülhetetlennek tartják, hogy az elvilágiasodott keresztyénségre vonatkozólag is alkalmazzák a felhívást: "Menjetek ki közülük!" De a mi feladatunk sokkal inkább az, hogy mindenütt bizonyságot tegyünk az igazságról és aszerint is éljünk. Amíg ebben nem akadályoznak meg minket, ott kell maradnunk mindenütt mint só és világosság.

 

Krisztus mindenek felett-AZ ÚRRAL EGYÜTT "MENJ EL"

"És aki téged egy mérföld útra kényszerít, menj el vele kettőre" (Mt 5,41)

 

Urunk tanítását összefoglalva kiderül, hogy nekünk lehetetlen a tőle kívánt kapcsolatban élnünk vele, hacsak nem végzett bennünk természetfeletti munkát. Jézus Krisztus azt kívánja, hogy még zokon se vegye - elfojtva se legyen neheztelés tanítványa szívében, amikor zsarnokságba ütközik, vagy igazságtalanság éri. Nincs az a lelkesedés, amely megállhatna azokban a feszültségekben, amelyekbe Jézus Krisztus viszi vagy engedi bele a szolgáját. Egyes-egyedül a vele való személyes kapcsolat bírja ki ezeket a próbákat, amik után csak ezt az egy célt látjuk: Isten számára vagyok itt, oda küldhet, ahova akar. Minden más elsötétedhet, de a Jézus Krisztussal való kapcsolatunk soha. A Hegyi beszéd nem eszményi elgondolás, hanem annak a leírása, mi történik bennem akkor, amikor Jézus Krisztus megváltoztatta adottságaimat és az Övéhez hasonlóvá tette. Jézus Krisztus az egyetlen, aki be tudja tölteni a Hegyi beszédet. Ha Jézus tanítványai akarunk lenni, akkor csak természetfeletti úton lehetünk azokká. Addig, amíg nekifeszülünk annak, hogy Jézus tanítványai legyünk, bizonyosak lehetünk benne, hogy nem vagyunk azok. "Én választottalak titeket" (Jn 15,16). Így kezd bennünk munkálkodni Isten kegyelme. Olyan szorosság ez, amiből nem tudunk kiszabadulni. Isten természetfeletti kegyelme vonz minket, és soha nem tudjuk kinyomozni, hol kezdi el. Az Úr az embert természetfeletti úton teszi tanítvánnyá. Nem épít természetes képességekre. Isten nem olyat kér tőlünk, ami könnyű a természetünknek. Csak azt kéri, amire kegyelme alkalmassá tett és ezen az úton mindig a kereszthez jutunk el. 

 

Isten ígéreteinek tárháza-Isten elfogadta az áldozatot

„Ha az Úrnak úgy tetszett volna, hogy megöljön bennünket, nem fogadott volna el a kezünkből égőáldozatot és ételáldozatot, nem láthattuk volna mindezt, és nem hallhattunk volna most ilyent" (Bír 13,23)

 

Isten tetteit valóban ennyire jól kell értenünk és értelmeznünk. Itt a látható történésekből egy asszony helyesen következtetett Isten szándékára. Nem valószínű, hogy az Úr azt jelentette volna ki Mánóahnak és feleségének, hogy fiuk fog születni, ha meg akarta volna ölni őket. Az asszony helyesen érvelt, és érveléséből mi is tanulhatunk.
Mennyei Atyánk elfogadta a golgotai nagy áldozatot és kijelentette, hogy az kedves a számára. Hogyan akarhatna hát most megölni minket? Mire való lett volna az engesztelő áldozat, ha a bűnösnek mégis meg kell halnia? Nem kell meghalnia! Jézus Krisztus áldozatát elfogadta az Atya, és ezzel minden félelmünknek vége kell legyen.
Az Úr megmutatta nekünk, hogy kiválasztott és elfogadott bennünket, közösségünk lehet Krisztussal, szeretett Fiával, akivel eljegyzett bennünket: hogyan is pusztíthatna el mindezek után? Ígéretei annyira telve vannak áldással, hogy azokból bizton következtethetjük, hogy az örök életre meg fog tartani minket. Ha elvetne bennünket, hogyan teljesíthetné be a velünk kötött örök szövetséget? Mindaz, ami a múltban történt, biztosíték számunkra Isten hűségéről, a jövő pedig igazolni fogja, hogy ez így van. Nem fogunk meghalni, hanem örökké élni, mert megismertük Krisztust, és megláttuk a Szent Szellem világosságánál benne az Atyát. Mivel ebben az életadó felismerésben részünk lehetett, részünk van az örök életben is.

 

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Miben áll ez a szeretet?

"Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes."(Mt 5,48)

Nem az tökéletes, aki bűn nélküli, hanem aki Isten szeretetével tud szeretni másokat. Ez a szeretet Isten gyermekeinek az ajándéka. Jézus mondja: ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, semmivel sem tesztek többet, mint a pogányok. Isten gyermekeinek azonban ezt a „többet" kell adniuk a világnak.

Ez a szeretet nem személyválogató. Isten „felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak". Nem a személyes rokonszenv vagy ellenszenv dönt, hanem az ő példájának a követése, a tőle kapott szeretet továbbadása.

Ez a szeretet nem elmélet, hanem a hétköznapok gyakorlatában mutatkozik meg. Hogyan?

„...tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket." (Lk 6,27-28)

Áldani ezt jelenti: jót mondani. Tehát mondjunk jót arról, aki rólunk rosszat mond! Tegyünk jót azzal, aki nekünk árt! És imádkozzunk azért, aki bánt és gyűlöl!

A világ számára ez bolondság. De a hívő ember tapasztalja, hogy az ellenség gyűlölése és az érte való imádkozás egy szívben nem fér meg. Aki szabadulni akar a haragtól, kezdjen el imádkozni ellenségéért, és megszabadul.

Nem vezet-e képmutatáshoz, hogy ez a szeretet nem az érzelmekből fakad, hanem az akaratunk tudatos engedelmessége? Tehát hogy szívem szerint nem szeretem az illetőt, de úgy teszek, mintha szeretném. Szabad színlelni a szeretetet? Nem szabad. De szabad utat engedni Isten szeretetének. Szabad újra és újra félreállni annak útjából. Ez a hit harcának része. Szabad őszintén kérni: Istenem, én nem tudom szeretni ezt az ellenségemet, de szeretni akarom, add a te szeretetedet a szívembe!

István vértanú ugyanúgy imádkozott kivégzésekor, mint Jézus a kereszten: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!" (ApCsel 7,60) Adatik tehát ez a szeretet az egyszerű hívőknek is.

Napi áhítat- Megtartani a Lélek egységét

Hét témája: Ökumené, keresztény egység 

 Olvasmány: Ef 4,1–6

 

 A Szentlélek iránti engedelmesség az egység forrása.

„Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.”

Magyarázat

Az apostoli levél a gyülekezeti lelkigondozás mesterműve. A Krisztus-test tagjaihoz szól, hívő emberekhez, akik ezzel együtt is emberek. Gyakran eltérő látásuk van a dolgok rendje felől. Ismert közöttük a személyi kérdések miatti nézeteltérés, és ezer más között a különféle fontossági sorrendek kérdése is. A gyülekezet ma még úton van, még nincs a célnál. Sokszor találkozik olyan élethelyzetekkel, amikor rosszul mennek a dolgok – van, hogy a bajok okát is egymásban látják –, és ezekben a helyzetekben kell felmutatni a krisztusi lelkületet. A lelkigondozói felhívás nem alaptalan. Nagyon is szükségszerű, hogy az elhívásukhoz és az Elhívóhoz méltó életformára ösztökéljen. Az Úr Lelke iránti engedelmesség teheti alkalmassá a hívőt arra, hogy érdekeinek és javaslatainak mellőzése idején is a gyülekezeti egység munkása legyen. Magunkra nézve mondjuk: eddig úgy jártunk el, hogy amikor sérültek személyes érdekeink, megnehezteltünk társainkra, valamiképpen elégtételt vettünk. Az Úr azonban ennél érettebb lelkiségre hívott el: a másik, a nehezen elviselhető, a gyakran bosszúságot okozó testvér szeretetben való elviselésére, vagy amikor felszökik az indulat, a szánk szelíden, békességes előremutatással szóljon, és így munkáljuk a Lélek általi egységet.

(Lukács Tamás)

Köszöntünk Szent Szellem!- ARCUK RAGYOGÓBB, MINT MÓZESÉ

"Hogyne volna még inkább dicsőséges a Léleknek szolgálata?" (2Kor 3:8)

A Pál korában élő zsidó főemberek szerint annak bizonyítéka, hogy Isten hatalma ott van az ember életében, az volt, hogy arcuk ragyogott, mint egykor Mózesé. Úgy tekintettek a ragyogó arcra, mintha angyalt látnának. Gedalia rabbi így beszélt erről: "Amikor Mózes és Áron a fáraó elé járultak, úgy néztek ki, mint az Úr színe előtt szolgáló angyalok; hiszen termetük nagyobbnak tűnt, orcája pedig ragyogott, akár a nap." Miután Mózes visszatért a Sínai-hegyről, arca olyannyira sugárzott, hogy az emberek nem tudtak rápillantani (2Kor 3:7). Nem csoda, hogy a zsidó főemberek megdöbbentek István kihallgatásakor, hiszen úgy ragyogott, mint Mózes arca vagy mint egy angyalé.

Habár saját korukban még maguknak a zsidó keresztényeknek is szinte lehetetlen volt megérteniük, a Szentlélek szolgálata, amint megdicsőíti Jézust mindazok életében, akiket betölt, még sokkal dicsőségesebb lesz, mint Mózes Sínai-hegyi tapasztalata volt.

Mózes korában még nem léteztek napszemüvegek, ezért elvakító volt arcára nézni. Ma az újjászületett hívők, kiknek szívében az üdvbizonyosság és a Szentlélek teljessége él, úgy ragyognak, hogy az nem is hasonlítható a hitetlenek megjelenéséhez. Isten gyermekei ma is Jézus szeretetét sugározzák. Lehet, hogy ezt nem veszed észre magadon, de a Lélekkel telt keresztények csoportján mindenképpen látni fogod.

Imádság a mai napra
"Uram, segíts még stresszhelyzetben is Jézus szeretetét, örömét és békességét sugároznom!"

Garrie F. Williams írása alapján-

Isten csodálatos kegyelme- A KERESZTÉNY JELVÉNYE

''Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhet, feljebb hogynem, mint kérjük vagy elgondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint'' (Efézusbeliekhez 3:20)

Az Úr arra vár, hogy népén keresztül kinyilváníthassa hatalmát és kegyelmét. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az Úr szolgálatában állók szüntelenül feléje irányítsák figyelmüket. Minden nap időt kell tölteniük az Ige tanulmányozásával és imádsággal... Ha egyénileg járunk és beszélgetünk Istennel, Krisztus evangéliumának szent befolyása és csodálatos ereje láthatóvá válik az életünkben. Minden ékesszólásnál ékesebben beszél az igaz, őszinte keresztény csendes, következetes, tiszta élete. Az ember nagyobb befolyást áraszt a lényével, mint azzal, amit mond. A Jézushoz küldött szolgák azzal a hírrel jöttek vissza, hogy soha nem szólt úgy ember, mint Ő. Ennek az volt az oka, hogy soha nem élt úgy ember, mint Ő. Ha másként élt volna, mint ahogy élt, nem tudott volna úgy beszélni, ahogy beszélt. Szavaiban meggyőző erő volt, mert szeretettel és együttérzéssel, jó akarattal és igazsággal teli, szent és tiszta szívből fakadtak. Jellemünk és az, ahogyan élünk, határozza meg, hogy milyen hatással vagyunk másokra.

Ahhoz, hogy másokat meg tudjunk győzni Krisztus kegyelmének erejéről, tapasztalatból kell ismernünk ezt az erőt. Az evangéliumnak, amit mások megmentése érdekében hirdetünk, a saját lelkünket megmentő evangéliumnak is kell lennie. Csak Krisztusba, mint személyes Megváltónkba vetett élő hit által éreztethetjük befolyásunkat egy kétkedő világban. Ha a rohanó árból embereket akarunk kimenteni, nekünk magunknak kell erősen állnunk a Sziklán, Krisztus Jézuson. A kereszténység jelvénye nem külső jel; nem kereszt, sem korona, hanem az Isten és az ember közötti egység megmutatkozása. Isten kegyelmének jellemünk átalakulásában megnyilvánuló erejével kell meggyőzei a világot arról, hogy Isten a világ Megváltójaként küldte el Fiát. Semmi másnak nincs olyan nagy hatása az ember lelkére, mint az önzetlen élet befolyásának. Az evangélium ügye mellett a legnagyobb érv egy szerető és szeretetre méltó keresztény.

Ellen White írása alapján-

Reggeli dicséret- Túlélőtúra

„Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás könyve 40:28-31.)

Idézd fel magadban azt a pillanatot, amikor a legfáradtabb voltál! Amikor már fájt a következő lépés, de még messze volt a pihenő. Amikor könnyek fojtak lefelé az arcodon, de már ez ellen sem volt erőd bármit is tenni, annyira kimerültél, csak hagytad, hadd mossa a sós patak a kétnapi gyalogtúra koszát. 

És meséltél már olyasvalakinek erről az érzésről, aki sose volt fáradt? Aki csak megvetően ingatta a fejét, és nagyzoló szavakkal tárta eléd kiapadhatatlan erejét, kitartását, makacsságát, enegiáját? Aki nem érti, mi az, hogy fáradtság, mert szerinte ez csak a gyengék kifogása. Aki szerint mindaz, amit leírtál a lustákra vall. Aki egy olyan túra után, amin te résztvettél, nem az ágyba zuhan be, hanem lefutja a maratont. 

És most képzeld el, hogy egy ilyen személy helyett Istennek tárod fel, mit is éreztél. Annak az Istennek, aki megérti, mert Ő is járt hasonló cipőben. Jézus Krisztusnak, aki egyszer annyira kimerült, hogy a halászokat is halálra rémítő vihar sem volt képes felébreszteni. Jézusnak, aki aludt a hajóban, amikor az ide-oda hányódott a tajtékzó hullámokon, és túl közel állt ahhoz, hogy elsüllyedjen. 

Isten tudja, hogy véges az erőd. Ismeri a határaidat, előtte nem kell szégyenkezned. Tudja, hogy van az a pont, amikor már nem megy tovább. A via dolorosán nem volt képes egyedül végigvinni a keresztet, a katonák egy idő után valaki más vállára tették azt. 

Ma reggel egy olyan Isten előtt állsz, aki pontosan tudja, mit éreztél akkor, amikor a legfáradtabb voltál, és mit érzel most, amikor talán ugyanolyan helyzetben látod önmagadat. Előtte nem kell szégyenkezned, nem kell álarcokat viselned, nem kell összeszorított foggal tűrni és megpróbálni megugrani a lehetetlent. 

Isten ma hív arra, hogy pihenj végre! Pihenj meg nála! Tölts időt Vele, és engedd, hogy elvegye terhedet, hogy feloldozzon a bűntudat alól, hogy megadja neked a kegyelmet! Hagyd, hogy bekötözze sebeidet, és gyógyulást hozzon helyükbe! Engedd, hogy feltöltsön az Ő erejével! Engedd, hogy fáradt lelkedet megerősítse, hogy új életre keltsen!

Ő nem csalódott, hanem örül, hogy végre felvállaltad előtte a valódi lényedet, érzéseidet, állapotodat. Hát hagyd, hogy Isten munkához lásson benned! Hagyd, hogy megmutassa teremtő, átformáló hatalmát rajtad! Engedd, hogy tegye, amit jónak lát, és meg fogod tapasztalni, hogy nemsokára újra sasként repülhetsz a magasban! 

Közzétéve ennyi ideje: 10 hours ago, szerző: Sz-Cs. Andi