REINHARD BONNKE

A hit nem az értelmünk megerőszakolása, hogy olyan dolgokban higgyünk, amik lehetetlenek vagy amikről tudjuk, hogy nem igazak. Különösen nem „valamiben” való hitet jelent. A hit feltétlen bizalom Istenben, és mint ilyen, személyes. Az evangéliumokban Jézus soha nem arra buzdította a követőit, hogy higgyenek valamiben, talán egy csodában, és akkor megtörténik, hanem azt mondta, hogy higgyenek Őbenne. Sorsunk a hiten nyugszik: hit által nyerünk üdvösséget.

„Aki hisz a Fiúban, örök élete van” (János 3:36).

Isten, akiben bíznunk kell, méltó rá, hiszen úgy szeretett minket, hogy Fiát adta, hogy a bűneinket a keresztfára vigye.

 Legyetek áldottak! 

REINHARD BONNKE

Prófétai Áhítatok

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Egy útkereszteződéshez érkezel az életedben, ahol ki kell választanod, milyen irányba megy tovább az életed. A választási lehetőségek egyértelműek lesznek, és képes leszel különbséget tenni a kettő között. Az egyik ösvény egyre közelebb fog vonni Hozzám, mondja az Úr, a másik pedig tovább visz a világiasság és önzés útján. Válassz bölcsen. 5 Mózes 30:19 Tanúm az ég és a föld, hogy én elétek tártam a választást élet és halál, áldás és átok között! Válasszátok hát az életet, hogy sokáig élhessetek ti is, meg utódaitok is!

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Gyere közel Hozzám, mondja az Úr, és beszélni fogok a szívedhez. Én majd irányítalak, hogy merre kell menned és mit kell tenned. Hadd legyek Én a te kormányosod. Figyelmeztetni foglak, amikor elkezdesz elsodródni és visszakormányozlak a pontos útvonalra. Neked viszont bíznod kell Bennem és hagynod kell, hogy beavatkozzam az életedbe. Csendesítsd le a lelkedet és engedd, hogy én vezessek. Példabeszédek 3:6 Minden utadon rá gondolj, s ő majd igazgatja lépéseidet.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Én népem, ti a szellemi letisztulás folyamatában vagytok. Próba és megtisztítás folyik az életetekben, annak érdekében, hogy alkalmasnak találhassalak benneteket arra, hogy megvalósítsátok a terveimet, bennetek és a földi helyeteken. Senki sem tudja átvenni a helyeteket, vagy megtenni azt, amit szándékom szerint nektek kell megtennetek. Egyedül ti tudjátok megvalósítani az egyedi, számotokra kitűzött célt, miközben engedtek a Szellemem munkálkodásának, mondja az Úr. Ézsaiás 48:10 Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomorúság kemencéjében.

A TROMBITA, BILL BURNS:

Hallom, ahogy az Úr nagyon, nagyon erőteljesen mondja, hogy ti az Én népem vagytok. Ne higgyetek a hazugságoknak, amiket az ellenség mond nektek, hogy nem tartoztok Hozzám, meg hogy olyan dolgokat tettetek, amiket nekem túl nehéz elfelejteni; amiket nektek túl nehéz legyőzni. Ez egyszerűen nem így van. Úgyhogy jöjjetek elő nagy örömmel. Gyertek be az élők földjére, mert az élők földjén minden lehetséges nektek. Gyertek be örömmel és azzal az elhatározással, hogy most felveszitek ezt a pozíciót.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Vizsgáld meg a szívedet és elfogulatlanul keresd meg azokat a dolgokat magadban és a környezetedben, amelyek visszatartottak eddig attól, hogy képes legyél előrehaladni és megvalósítani azt, amit eléd helyeztem, mondja az Úr. Végezd el a szükséges változtatásokat, hogy fel tudd venni azt a pozíciót, amelyben magabiztos, erős és alkalmas vagy. Kérj meg Engem, hogy segítsek. Zsoltárok 46:1 Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

Charles H. Spurgeon-A két házépítő és házaik- IV. rész

Végül, miután említést tettünk a közös próbatételekről s az ezek által kiváltott hatásokról ebben az életben, hadd emlékeztesselek titeket E PRÓBATÉTELEK KÜLÖNBÖZŐ EREDMÉNYEIRE az eljövendő életre vonatkozóan. Az egyik esetben az eső erőteljesen zuhogott, s a házat elmosással fenyegette; de az sziklára épült, és így nem csak a ház állt szilárdan, hanem a benne levő ember is nagy biztonságban volt. Hallhatta, amint a fellegszakadás és a jégeső csapdosta a házfedelet, de nyugodtan ülve énekelhetett. Amikor a vihar megrázta az ablakot, csak még boldogabb lehetett, meggondolva, milyen jó oltalmat biztosít a háza. Aztán jött az árvíz. Ha tehette volna, kimosta s elvitte volna a fundamentumot, de a gránitsziklával szemben tehetetlen volt; s bár az orkán üdvöltött a ház körül, de az épületben minden kő erős kötésben szilárdan állt, s mintegy vaskapoccsal kapaszkodott az ősi sziklába, s ezért az ember biztonságban, boldogan volt odabenn, s mindenekfelett hálás volt, hogy ilyen fundamentumra építhetett. Hálatelt szívvel énekelhette: „Ha Isten békéje lakja szívemet Úgy dúlhat vihar ellenem.” A keresztyén békességben pihen, nyugszik Krisztusban. A bajok jönnek egymásután, de nem képesek őt eltántorítani, hanem csak még édesebbé teszik számára azt a reménységet, melyet Krisztus Jézusra alapozott. S amikor végül elérkezik a halál, az a rettenetes árvíz, mely minden mozdítható dolgot aláás, a bölcs házépítő reménységét rendíthetetlennek fogja találni. Ő Krisztus végbevitt váltságművében nyugszik; a halál nem változtathat azon. Ő egy hűséges Istenben hisz; s a halál nem befolyásolja ezt. Ő egy Isten által megerősített, megpecsételt örökérvényű szövetségben hisz. Megragadja a változhatatlan Isten ígéreteit, melyek mind a Megváltó vérével vannak megpecsételve; a halál nem változtathat ezeken. S amikor az utolsó nagy trombitaszó zeng, s amikor amaz utolsó tűzpróba Isten trónjától elérkezik, mely minden ember munkájának minőségét megpróbálja, az az ember aki igaz őszinteséggel és valódi tapasztalattal megragadta Krisztust, nem remeg meg attól a rettenetes órától sem. Mit számít, hogy a harsona rendkívül erősen, hosszan zeng, s a halottak feltámadnak, s az angyalok a nagy fehér királyi trón köré gyülekeznek, s az egek erősségei megrendülnek, s a föld s az elemek izzó hőségben elolvadnak!? – Isten embere érzi, hogy a Szikla, melyre épített sohasem hagyhatja őt cserben, s a reménység, melyet a kegyelem adott részére sohasem inoghat meg. Mindezek között az üdvösség mosolya deríti arcát. De nézd csak a másik ember helyzetét aki a fövényre épített. Nehezen tudta elviselni ez élet nehézségeit, majdnem összedőlt a közönséges kísértések, próbák alatt; az üldöztetések idején köpönyegforgató volt; de most még keményebb próbák várnak rá. – Egyes képmutatók életük utolsó pillanatáig hamis reményük párnáin pihentek s talán sohasem vették tudomásul ez életben, hogy elveszettek, mígnem tulajdon bőrükön nem tapasztalták azt. Hasonlóan a dúsgazdaghoz, kiről az van megírva, hogy „a pokolban nyitotta fel az ő szemeit, kínokban lévén.” Sohasem emelte fel a valóságra szemeit azelőtt; sohasem döbbent rá helyzetére míg ténylegesen nem tapasztalta annak minden nyomorúságát. – De a legtöbb ember, ki az evangéliumot hallgatja, és felveszi a keresztyén hitvallást, a halál órájában rádöbben, ha öncsalásban élt addig. És rettenetes dolog lesz felfedezni ezt akkor, amikor a fájdalmak a legélesebbek s az elválás a legkeserűbb. Ó, kedves barátom, ha eddig tévedésben voltál, bárcsak rádöbbennél most, és nem a halálos ágyadon. Bárcsak így imádkoznál: „Uram, mutasd meg nekem állapotom veszélyes, romlott voltát. Ha eddigi keresztyénségem öncsalás volt, ó, ne engedd, hogy e rothadt dolgot tovább építsem és szépítgessem, hanem segíts helyesen építkezni az örök sziklára.” Így könyörögj, kérlek. Jól jegyezd meg, ha a halál nem tanít meg a helyzeteddel kapcsolatos teljes igazságra, az ítélet bizonyosan meg fogja tenni. Ott nem lesz már tévedés és több melléfogás; de nem lesz többé lehetőség a megtérésre. – Ez összedőlt ház többé sohasem épült fel. A teljes romlásból nem volt kimenekedés. Kárhozat, romlás, örök veszedelem – ebből nincs többé szabadulás. Aki egyszer elveszett, az örökre el van veszve. Ó, kedves igehallgató, intelek téged, ha az a neved, hogy élsz, de halott vagy, támadj fel a halálból, s Krisztus életet fog neked adni. Kérlek téged, ha kereső lélek vagy, ne ölts magadra üres reményeket, s hiú bizakodásokat. Szerezz igazságot, és el ne adj. Ragadd meg az örök életet. Keresd az igaz Megváltót, s ne elégedj meg egyébbel, míg Őt nem bírod; mert ha elveszel, romlásod rettenetes lesz. – Ó, az a tó! a tűznek tava! Olvastátok-e már ezeket az igéket: „A tűznek tavába vetteték, ami a második halál”? A tűznek tava! S a lelkek abba vettetnek! Rettenetes kép! „Ó, – mondja valaki – ez csak metafora!” Igen, jól tudom, s a metafora (hasonlat) csak árnyéka a valóságnak. Nos, ha az árnyék tüzes tó, mi lehet akkor a valóság?! Ha nehezen tudjuk elviselni a gondolatát „a férgeknek, melyek soha meg nem halnak”, s a „tűznek, mely soha meg nem emésztetik”, s a tónak, melynek kénköves, tüzes hullámai csillapíthatatlanul, örök reménytelenségben hányják a lelkeket: úgy mi lehet a pokol maga a puszta valóságban! A Szentírás leírásai végül is a mi tudatlanságunk szintjéhez igazodnak, csak részben fedve fel a mélységes titkokat; de ha ezek oly rettenetesek, úgy milyennek kell lennie a valóságnak?! Kedves hallgatóim, ne ingereljétek, ne kísértsétek a ti Isteneteket, ne legyetek közömbösek a nagy üdvösség iránt, mert ha így tesztek, nem menekedtek meg. Ne űzzetek játékot lelketekkel, ne legyetek fejetlenek és gondatlanok az öröklét valóságaival szemben; hanem most, ép most e pillanatban, bárcsak Isten meghallaná imáitokat, amint szívetek legmélyéből felé bocsátjátok; s adjátok át magatokat neki, hogy igazán megmosson a drága vérben, s hatékonyan üdvözítsen Azáltal, akiben lakozik az igazságnak és a kegyelemnek teljessége. ÁMEN.

Charles H. Spurgeon-A két házépítő és házaik- III.rész

Most tovább megyünk, és harmadszor szólunk A KÖZÖS MEGPRÓBÁLTATÁSRÓL, MELY MINDKÉT HÁZRA ELJÖTT. Akár igazi a hited, akár nem, próbának lesz kitéve; legyen polyva, vagy búza, a nagy Rosta működésbe lép, és mindazokat megpróbálja, akik a szérűn vannak. Ha Istennel van ügyed, úgy „megemésztő tűzzel” lesz dolgod. Legyél akár valódi, avagy csak névleges keresztyén, ha közel jöttél Krisztushoz, ő meg fog próbálni téged, amint próbálják az ezüstöt. Az ítéletnek az Isten házán kell elkezdődnie, s ha te Isten házába merészelsz jönni, az ítélet rajtad fog elkezdődni. Csak mellékesen, hadd jegyezzük meg, hogy ha ilyen próbák várnak azokra, kik keresztyéneknek vallják magukat, úgy mi lesz veletek, kik magatokat nem valljátok keresztyéneknek? Ha az igaz nehezen tarttatik meg, mi lesz az istentelenekkel és gonoszokkal? Ha az ítélet az Isten házán kezdődik el, mi lesz azoknak végük, akik nem hisznek? Borzasztó gondolat! De térjünk vissza. A próbák eljönnek a hitvallókra akár valódiak, akár képmutatók legyenek azok. Ha nem tévedek, az igei hivatkozás az esőre, árvízre és szélre azt jelzi, hogy e próbatételek legalább három csoportba sorolhatók. Az eső a fentről való nyomorúságokat jelzi. Isten csapásokat fog rátok bocsátani, mint záporesőt; megpróbáltatások fognak jönni, olyan sok számban, mint a harmat cseppjei. Más emberekhez hasonlóan, a ti testetek is beteg lesz; vagy ha nem, úgy nehézségek fogják érni házatokat, családjaitokat; gyermekeitek, szeretteitek meg fognak halni; vagy a gazdagság szárnyakat növeszt és elszáll, mint a sas az ég felé. Isten keze által meg kell próbáltassatok; s ha nem Krisztusra támaszkodtok, nem lesztek képesek elviselni őket. Ha igaz hit által nem vagytok egyesülve Jézus Krisztussal, úgy már Isten esője is túl sok lesz számotokra. De úgyszintén próbatételek támadnak majd a földből is – „eljön az árvíz”. A régebbi időben az üldözések áradata sokkal rettenetesebb volt, mint most, de az üldöztetés ma is érezhető; s ha hívő vagy, egy bizonyos mértékét el kell viseld ennek. Kegyetlen gúnyolódások érik ma is Isten népét. A világ ma sem szereti jobban az igaz egyházat, mint a múltban. Kész vagy-e elviselni a gyalázatot és a bántalmat Jézusért? Csakis úgy, hogyha erősen meg vagy alapozva és gyökerezve Krisztusban. A kísértések és üldöztetések idején a köves földben levő gyökértelen növények elszáradnak. Jól gondold meg ezt. Aztán jönni fognak titokzatos próbatételek, melyeket „a szelek” által jelöl igénk. A levegőbeli hatalmasságok fejedelme rád fog támadni, istenkáromló sugallataival, rettenetes kísértéseivel, vagy körmönfont vádjaival. Ő jól tudja miként borítsa az ember lelkére a kétségbeesés felhőjét; képes megtámadni a háznak mind a négy sarkát egyszerre az ő titokzatos működése folytán; különféle módokon tud minket kísérteni egyidejűleg s jól érti, tudja, miként vonjon saját bölcsességünk végpontjára. Jaj neked, ha nincs más egyebed, amihez ragaszkodj, csak a puszta fövény–hitvallás! Ahol erős a fundamentum, ott a próbák nem árthatnak, de ahol nincs szilárd alap, pusztulásba döntik az ember hitét. Gyakran már ebben az életben romlásba dönti az ember hitét. Mily sokan vannak, kik elvesztik vallásukat, kegyességüket mindenki szeme láttára. Simulékony és Keresztyén mindketten a mennyei Város felé tartottak, mindketten az arany koronára óhajtoztak; de mind a ketten beleestek Csüggedés mocsarába, és akkor, amint az egyik azon küzdött hogy a saját otthona felöli partra kivergődjön s visszatérjen Pusztulás Városába, miközben a másik teljes erővel, férfiasan harcolt, hogy elérje a Mennyei Város felőli partot: a különbség a bölcs és a bolond vándor között nyilvánvalóvá lett. Amint a keresztyének előrehaladnak, a próbatételek más módjaival fognak szembesülni. A kétkedések gyakran kikezdik a keresztyéneket. Azokat a kétkedéseket értem, melyek a hit lényeges tételeit érintik, s annak összes alaptanításait. S akik nincsenek jól megalapozva a Sziklán, könnyen elhajlanak a hitetlenségre. A hitetlenség korát éljük (a hittől való elpártolás korát), de akik az igazság személyes megtapasztalása által a Sziklán állnak, azok meg nem rendülnek (mozdíthatalanok). Egyszer egy néger azt hallotta egyik barátjától, hogy vannak emberek, kik azt állítják, hogy a Biblia nem igaz. Nos, a mi szegény barátunk sohasem gondolta, hogy bárki is kételkedhetne a Biblia felől; de gyors módon a következőképpen vágta ki magát az új nehézségből: „Az a könyv ne lenne igaz?! De hiszen én hazavittem a házamba, s leültem, és olvastam, és szívemet megnevetette! Hát hogy hazudhat az a könyv, mely szívembe örömet hozott?! Iszákos voltam, tolvaj és csaló, s az a könyv beszélt hozzám, és új emberré tett – az a könyv nem hazudik.” Bizonyára ez a legjobb bizonyíték a világon az ige mellett, legalább is az ember saját szívének, ha nem is másiknak. Mi, akik tapasztaltuk, hogy szívünk gerjedezett és szent örömtől nevetett Isten beszédére, minket nem tudnak kinevettetni a mi hitünkből. Mi az igéből éltünk, s annak igaz voltát tapasztalatból ismerjük, s ezért minden támadással szemben sértetlenek vagyunk; miközben azok kik idegenek az ilyen tapasztalattól, lebuknak. Ahol a szív igazán meggyökerezett az igazságban, úgy fogjátok találni, hogy a tévtanítások éppúgy mint a kételkedések nem vehetnek erőt rajta. Az egészséges, józan keresztyén olyan, mint a kő, melyet ha a hamis tanítások tavába dobnak, mégha kívül be is nedvesedik tőle, nem fogadja azt egyáltalán magába; miközben a beteges hitvalló a szivacshoz hasonlít, s mohón magába szívja az egészet s magába is tartja amit felszedett. Mily sokan vannak, akik világiasság által próbáltatnak meg; s ha vallásuk csak színlelés, a világiasság gyorsan megeszi a szívüket, akárcsak a moly a ruhát; s hirtelen olyanná válnak, mint a többi világi emberek! Ha azonban a keresztyén szíve Istennel rendben van, úgy tisztán, Isten számára elkülönülten jön ki abból, s az élet kérdése, büszkesége nem ejti rabul. A visszaesések esetén, ahol a szívnek helyes kapcsolata van Istennel, a visszaesett hívő hamarosan helyreállíttatik, de ahol a szív romlott, a bukott hívő állapota egyre rosszabb lesz. Mélyen érintett engem két embernek a története, kik lelki tanácsadásban foglalatoskodtak, de akik valami miatt összekülönböztek; s egy testvérük, akinek fájt, hogy Istennek e két szolgája meghasonlásban van egymással, elment, hogy kibékítse őket egymással. Elment az elsőhöz, s azt mondta, „János, nagy fájdalommal vettem tudomásul, hogy te és Jakab veszekedtetek. Ez nagyon szomorú dolog és nagy gyalázatot hoz Isten gyülekezetére.” „Ó” – mondta János, „én is nagyon bánom, s leginkább az bánt, hogy egyedül én voltam ennek az oka. Csak azért történt, mert keserűen, indulatosan szóltam; én haragítottam meg Jakabot.” „Ó, ó – mondta a jó ember „akkor hamarosan rendbe hozzuk e nehézséget”, s nyomban elment Jakabhoz. „Jakab, nekem nagyon fáj, hogy te és János nem egyeztek.” „Igen” – mondta az „szomorú dolog, hogy nem egyezünk, egyetértésben kellene lennünk, hisz testvérek vagyunk; de ami leginkább fáj nekem az, hogy az egész az én hibámból történt. Ha nem említettem volna egy kis szót, amit János mondott, úgy elsimult volna a vita.” Nos, amint sejtitek a dolog, amint sejtitek, hamarosan rendbejött. Bizonyára látjátok, hogy szívük mélyén igaz barátság volt kettejük között, s ezért a kis problémán hamar túltehettek. És éppen így, ahol igaz egység létezik Isten és a lélek között, a visszaesett lélek hamarosan helyreállíttatik.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   Egy szerecsen férfi, a szerecsenek királyasszonyának főembere és egész kincstárának felügyelője felment imádkozni Jeruzsálembe. 

(Csel 8,27.)                                                               

 

A Jeruzsálembe menő főember képe az Isten után vágyódó szív példája, amilyet gyakran lehetett találni a pogány világban. Ő olyan ember volt, aki sokra vitte az életben. Randákénak, Etiópia királyasszonyának kincstári felügyelője, pénzügyminisztere volt. Kereskedői útjaik során ide is eljutottak a zsidók, letelepedtek és zsinagógát építettek, amelyben istentiszteletüket tartották. Annak a híre, hogy csak egy igaz Isten van, az udvari főembert igen mélyen megragadta. A pogányság tele volt a bálványistenek sokaságával, és a démonok seregeitől való rettegésben élt. A főember részt vett a zsidók istentiszteletein, megtanulta nyelvüket, s végül elhatározta magát, hogy vállalja a jeruzsálemi utat, hogy ott a templomban Isten áldásában részesüljön. Sok akadály tornyosult előtte: a hetekig tartó utazás tele veszéllyel, göröngyös utakon, homok- és kősivatagokon át, víztelen és rablójárta vidékeken keresztül. Semmitől sem riadt vissza. Nem törődött a veszélyekkel, azzal, hogy hetekig a kocsin kell hálnia. Ezek a gondolatok nem nyomtak annyit a latban, mint az Atyák hite után való nagy vágyakozása. Az ősi pogány hittől való elfordulása pedig életét is, állását is veszélyeztette. De az élő Isten után való szomjúsága olyan erős volt, hogy semmi sem akadályozhatta meg őt abban, hogy az élő Isten imádására az Ő szent templomát felkeresse. Mennyire megszégyenít sok keresztyént ennek a pogány embernek a buzgósága! Ha saját lelkünkről van szó, ne legyen semmilyen út sem hosszú, sem nehéz! A szerecsen főember Délnek királyné asszonyával, aki Salamonhoz ment, vádolni fogja azokat, akik restek a hitben  (Mt 12,42).

Isten asztaláról-Varga László

"Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is." (2Korinthus 1,3-5.)


Minden temetés ezzel az igével kezdődik. Más nyomorúság esetén még találhatunk emberi vigasztalást, de a halál előtt minden emberi okoskodás semmivé válik. Egy bezárt kapu előtt állunk, mely elnyeli szerettünket, s tudjuk, hogy minket is el fog nyelni, de hogy mi van a kapun túl, arról emberileg fogalmunk sem lehet. Sokan bölcsen beletörődnek abba, hogy nincs ott semmi. Elpusztulunk, és kész. De arra már nem tudnak felelni, hogy akkor miért dolgozunk a jövendőnek. Igaz, van, akinek megvan rá a felelete: Felesleges. Töltsük el ezt a rövid életet minél kellemesebben! Nem megy. Cél nélkül csak állati életet lehet élni. Csak az tud igazi emberi életet élni, akinek olyan célja van, mely túlmutat a halálon. Azért hangsúlyozza itt Pál, hogy a mi Istenünk a Jézus Krisztus Atyja. Azé a Krisztusé, aki legyőzte a halált, és megígérte, hogy ahol Ő van, minket is oda fog vinni. Ez a vigasztalás ad értelmes célt az életnek. Ez tesz képessé arra, hogy nyugodt lélekkel tudjunk elbúcsúzni szeretteinktől. Ebben állhatunk bízó lélekkel a halál elé. Hála érte a feltámadott Jézus Krisztus Atyjának. 

 Atyám, köszönöm, hogy nem kell félnem a haláltól. Inkább egy mélységes kíváncsiság él bennem. Nem kívánok rá itt feleletet, de tudom, hogy valami nagy ajándék vár odatúl, s nagyon várom, hogy megláthassam. Nem kívánok hamar meghalni, mert olyan jó itt élni a Te szeretetedben, tudva azt, hogy pontosan a legalkalmasabb időben fogsz magadhoz szólítani. Rád bízom magam és szeretteimet. Aki úgy szeret, ahogy Te szeretsz minket, arra teljes őszinteséggel bízom rá magunkat. Ámen.

Mindennap az Ige fényében- NEM MEHETTEK BE

A mai napon olvasandó igeszakasz: 4Móz 13,25-33 25 

 
Negyven nap múlva visszatértek a föld kikémleléséből. 26 Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is. 27 Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse! 28 De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott! 29 A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig kánaániak laknak. 30 Bár Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele, 31 de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk. 32 És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll. 33 Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk. "De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott." (4Móz 13,28) Csaknem két évvel azután, hogy a nép kijött Egyiptomból, Kánaán határaihoz értek. Akkor kiválasztottak tizenkét embert (egyet-egyet minden törzsből) - ezek egyfajta kommandót alkottak, - azzal a céllal, hogy kikémleljék a földet. 40 napot töltöttek Kánaánban. Amikor visszatértek, elhozták a föld gazdagságának a bizonyítékát: találtak egy olyan óriási szőlőfürtöt, amelyet két férfinak kellett hoznia egy rúdon. A többség mégis kedvezőtlen hírekkel szolgált. A tizenkettőből tíz ezzel fejezte be: "Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk" (31.v.). Józsué és Káléb más véleményen voltak. Csakhogy rájuk nem hallgattak. A nép olyan messziről jött, és oly sokáig utaztak, hogy teljesen elcsüggedtek. "És sírt a nép egész éjjel " (4Móz 14,1) Viharos gyűlést tartottak, és a kémek jelentést tettek. Józsué és Káléb hiába próbálták meg bátorítani a népet. A végén a dühöngő csőcselék már-már meg akarta kövezni vezetőit. Abban a pillanatban azonban az Úr dicsőségének vakító fénye ereszkedett alá a kijelentés sátrára, ami azt jelentette, hogy Isten beszélni akar Mózessel. S akkor Mózesnek meg kellett küzdenie Istennel a nép életéért. A Biblia azt mondja, hogy az izráeliták "nem mehettek be hitetlenségük miatt" (Zsid 3,19). Ennek oka nem a kánaániták ereje, az erődített városok, vagy Anák óriási termetű ivadékai voltak, hanem a hitetlenség. Ez a különbség a kémek jelentésében is megmutatkozik. Kétféle módon lehet nézni a dolgokat: a hit fényében vagy enélkül a fény nélkül. Az egyház arra hivatott el, hogy birtokolja a földet. Ha a hit világossága nélkül nézzük ezt a kihívást, akkor a világ rémítőnek látszik, a misszió pedig lehetetlennek. A hit azonban azt mondja, hogy minden és mindenki meg fog hajolni az Úr hatalma előtt - még az óriások és az erődített városok is. 

Krisztus mindenek felett- "MENJ EL" - FELTÉTEL NÉLKÜL AZONOSULVA VELE "

Egy fogyatkozásod van, eredj el... és jer, kövess engem, felvéve a keresztet" 

(Mk 10,21)                          

Ennek a gazdag fiatal embernek az volt a szenvedélyes vágya, hogy tökéletes legyen. Amikor meglátta Jézus Krisztust, hasonló akart lenni hozzá. Amikor Urunk elhívja tanítványát, soha sem a személyes szentséget helyezi előtérbe, hanem a magamhoz való jogom teljes megsemmisítését és a vele való azonosulást. Olyan kapcsolatot vele, amibe semmi más kapcsolat nem fér bele. A Lukács 14,26-ban nincs szó megváltásról vagy megszentelődésről, csak feltétlen azonosulásról Jézus Krisztussal. Igen kevesen ismerik közülünk a Jézus iránti átadással feltétlenül velejáró visszavonhatatlan döntést: "Megyek!" "Jézus pedig rátekintett, megkedvelte őt..." Jézus tekintete a szívet örökre elszakítja mindentől és mindenkitől. Rád is tekintett már Jézus valamikor? Jézus tekintete átformál és átszegez. Ott ér utol az Úr tekintete, ahol már meglágyultál Isten iránt. Ha kemény és követelődző vagy, makacsul a magad útján jársz és biztos vagy benne, hogy mások tévednek, te nem. Ez azt jelzi, hogy még jó nagy területek vannak benned, amelyeket még nem formált át az Ő tekintete. "Egy fogyatkozásod van..." Jézus Krisztus szemszögéből nézve csak egyetlen "jó dolog" van: ha egy vagy vele és semmi nincs közte és közted. "Add el minden vagyonodat..." Meg kell üresednem, amíg már nem leszek több, mint csak egy ember, aki a létezéséről tud. Teljesen el kell szakadnom mindenféle tulajdonomtól, nem azért, hogy megmentsem a lelkem (ez csak akkor lehet, ha teljesen ráhagyatkozom Jézus Krisztusra) - hanem azért, hogy követhessem Jézust. "Jer, kövess engem!" Nekem azon az úton kell járnom, amelyen Ő járt.

Isten műhelyében-Zavaró árnyak

"De mit számít ez? Az a fő, hogy minden módon, akár színből, akár szívből, Krisztust hirdetik. És ennek örülök. " (Fil 1, 18) 

 

Pál szavaiból a lélek derűje csendül ki. Az egész levélen ez vonul végig. Pedig külső helyzete nem volt kellemes. Már negyedik éve börtönben volt. Szabad volt ugyan kijárnia Rómába, de csak őrző katonájához láncoltan. Aki látta, gonosztevőnek tartotta. Végre most tárgyalni kezdik ügyét. Filippiben aggódnak érte. Pál maga a nyilvános kihallgatásban csak alkalmat lát az örvendezésre, hiszen most kiderül, hogy az evangélium nem törvény- vagy államellenes dolog. Azzal vádolták, hogy igehirdetése zavarja a közrendet és mindenütt viszályt teremt. Most majd kiderül a tárgyalásnál, hogy Jézus üzenete nem a politikai vagy társadalmi életre, hanem csak az óemberre veszélyes. Sok római testvér még nagyobb bizalommal mer előállni Krisztus evangéliumával, mert az apostol pere kedvező fordulatot vett. - Pál mindent az evangéliumért tesz. Saját személyes jóléte nem lényeges.

Az evangélium jóindulatú bizonyságtevői mellett voltak Rómában olyanok is, akik az apostolnak rosszat akartak. Becsvágyó, tisztességtelen zsidó-keresztyének, akik igyekeztek a megtérteket maguk köré gyűjteni, az apostol nélkül. Azt gondolták, hogy Pál főleg pogányokból akar gyülekezetet alakítani és bántja majd, ha ezen kívül más gyülekezetek is alakulnak, melyek nem az ő munkájába kapcsolódnak be. Pál nem nézi kedvetlenül a versengők munkáját. Örül, ha Krisztust hirdetik, mégha az indítóokok nem is helyesek, hanem irigy, versengő gondolkozásból származnak. Ő szabad volt önmagától, ezért volt elpusztíthatatlan a derűje és rendíthetetlen a békessége.

A saját énjüktől megszállott és megkötözött emberek magukban hordozzák a rosszkedv és harag forrását. Mindent saját személyükre vonatkoztatnak és háttérbe szorítva érzik magukat ott is, ahol senki sem akarja bántani őket. Tele vannak irigységgel és keserűséggel, ha mások is munkálkodnak. Hosszabb ideig senkit sem tudnak elviselni, vitatkozók, de maguk is boldogtalanok és másoknak terhet jelentenek. Szegények! Mindenütt okot látnak az érzékenykedésre és mindenkiben találnak kifogásolni valót, csak önmagukban nem. Boldog ember az, aki szabad önmagától, mert énjét elvesztette már Jézus Krisztusban!

Isten ígéreteinek tárháza- Nyugalmunk Krisztusban van

„Megvan a nyugodalma (szombatja) az Isten népének" (Zsid 4,9.)

 

Isten gondoskodott nyugodalomról, és vannak, akik be is fognak menni abba. Akiknek először hirdette Isten, hitetlenségük miatt nem kaphatták meg. Ezért ezt a nyugalmat Isten választott földi népe még nem élvezheti. Józsué hiába ajánlotta azt a népnek, és Kánaán földje hiába kínálta azt; csak a hívőknek lehet részük benne.
Jöjj tehát, igyekezzünk bemenni ebbe a nyugalomba! Ne küszködjünk tovább a bűnnel és régi önmagunkkal. Ne bízzunk tovább saját cselekedeteinkben, még ha azokat „nagyon jók"-nak tartjuk is. Mert ugyan vannak-e egyáltalán ilyen „nagyon jó" cselekedeteink? Hagyjuk abba a magunk erőfeszítéseit, ahogyan Isten is „megpihent a hetedik napon". Legyen az Úr Krisztus elvégzett munkája egyedüli vigasztalásunk. ő mindent tökéletesen elrendezett; az igazság nem követel többet. Krisztus Jézusban nagy békesség lett az osztályrészünk.
Ami a gondviselés dolgait illeti, mint a kegyelem munkáját bennünk, vagy az Úr munkáját másokban, vessük ennek terhét az Úrra és találjunk benne nyugodalmat. Ha az Úr igát tesz ránk, azt azért teszi, hogy annak hordozásában megtaláljuk a nyugalmat. Hit által munkálkodjunk azon, hogy belépjünk Isten nyugodalmába, és mondjunk le az önelégültség és tunyaság hazug nyugalmáról. Jézus Krisztus maga a tökéletes nyugalom, és benne mi is teljes nyugalmat találunk.
Spurgeon-

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Hogyan kell átöltözni?

"Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. "

(Fil 3,8)

A mi életünket egyedül Isten tudja újjáteremteni. Utólag látják a hívők, hogy mindent Isten végzett el megváltozásunk, új életre támadásunk érdekében. Mégis jogos a kérdés: milyen feladatot jelent ez annak, akiben már felébresztette Isten Lelke a vágyat ez után?

Azzal kezdődik, hogy az ember meglátja magát olyannak, amilyen valójában. Aki belenéz az ige tükrébe, annak a Szentlélek megmutatja igazi arcát. Mi folyamatosan áltatjuk magunkat, szeretnénk szebbnek látszani. Azt gondoljuk, olyanok vagyunk, amilyenek szeretnénk lenni.

Ha valaki meglátta a maga igazi képét, és nem akar olyan maradni, akkor ezt elmondhatja Istennek. A bűnlátást bűnvallásnak kell követnie. Nevén kell nevezni a bűneinket, és kérni Isten bocsánatát. Ezzel lerakjuk elé régi, fertőzött ruhadarabjainkat.

Azt viszont hittel komolyan kell vennünk, hogy „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól" (1Jn 1,9). Legyünk bizonyosak abban, hogy Jézus Krisztus golgotai kereszthaláláért Isten teljes bocsánatot ad!

Ennek jeleként ezt köszönjük is meg, és hálából kezdjünk el Isten akarata szerint élni! Eközben megtapasztaljuk majd, hogy egészen más gondolataink, indítékaink lesznek, mint addig voltak, kezdjük felöltözni Jézus Krisztus tulajdonságait.

Mindezt röviden így mondjuk: Krisztust kell befogadni, és engedni, hogy érvényesüljön bennünk.

Fontos azonban, hogy ne akarjunk átmenteni semmit a régiből. Amikor Pál apostol erről vall, hangsúlyozza, hogy mindent kárnak ítélt, minden régit levetett, és így igyekszik felöltözni Krisztust. Nem feltétlenül rossz minden, ami a neveltetésünkből, múltunkból következik, de minden kerüljön oda Krisztus elé, mert csak amit ő ad, vagy megszentelve visszaad, azzal tudjuk őt helyesen szolgálni.

Szabó István: Próbatétel az út

Próbára tette Isten a lelkemet.Adott számomra testet, szellemet.

Adott szülőt, földi életet.
Szólt az Úr, s útnak engedett
Tiéd a vágy, a gondolat!
"Szeresd felebarátodat, mint magadat!"
Tiéd a sorsod, tégy amit akarsz,
szabad vagy, jó s rossz közül választhatsz.
De vígyázz, mert egyszer mindenről számot adsz!
Foghatod a kezem. S ha jót kérsz, kaphatsz,
De el is engedhetsz, nélkülem is haladhatsz.
Segíthetsz azon, ki porba hullt,
ki feléd kiállt, mert nyomorult.
De ott is hagyhatod, kikerülheted.
Adtam széles utat és keskenyet.
De az Ítéletre minden "út"- Hozzám vezet!
Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5:7)

Örömteli mindennapok- Járd a saját utadat

Mert mi nem akarunk versengeni...2 Kor.10-13

Magunkat másokhoz hasonlítani nem okos dolog. Jézushoz akarj hasonlítani.
Ahogy a víz, mi is hajlamosak vagyunk az ,,alacsonyabb szintet,, keresni. Amikor magunkat másokhoz hasonlítjuk, akkor gyakran kompromisszumot kötünk Isten legjobbjával kapcsolatban, vagy pedig kárhoztatva érezzük magunkat, mivel nem értük el mások szintjét. Nincs szükségünk ezekre az összehasonlítgatásokra. Pusztán arra van szükségünk, hogy szemünket az Úron tartsuk és beteljesítsük az akaratát az életünkben.
Az életed nem egy másokkal való versenyfutás, hanem verseny azért, hogy minden nap egyre inkább olyan légy, mint Jézus. Az igazi boldogság és beteljesedés akkor található meg, ha arra összpontosítasz, amire Ő elhívott és ezt teljes szíveddel megteszed.

Forrás: https://www.facebook.com/1724650591094415/photos/a.1724672287758912.1073741828.1724650591094415/2134465160112954/?type=3&theater

Köszöntünk Szent Szellem!- FELKÉSZÜLÉS A MEGÚJULÁSRA

"Aki pedig minket erre elkészített, az Isten az, aki a Lélek zálogát is adta minékünk." 

(2Kor 5:5)                                           

A nagy skót prédikátor, James A. Stewart a Drops from the Honeycomb [Méz-cseppek a lépből] című könyvében elmondja, milyen figyelemreméltó ébredés történt egy európai városban még a 2. világháború előtt. Amikor más helyeken kezdett prédikálni, több hetet vagy hónapot vett igénybe az imádság és a lelki felkészülés, mire bekövetkezett a fordulat. Ebben a városban azonban, ahol az első péntek esti imaórán mindössze hét személy vett részt, öt nap múlva már ezrek töltötték be az előadótermet, és sokan meg is tértek.

"Egyik este az Úr kegyelméből megmutatta nekem az áldás titkát - írja dr. Stewart. - Mivel igencsak féltem, hogy nem lesz elég erőm a Lélektől ahhoz, hogy az ott összegyűlt több ezer embernek hirdessem az evangéliumot, lementem az előadóterem alagsorába, hogy néhány percet imádkozzam. Sötétben kezdtem el fohászkodásomat, de nem sokkal később éreztem, hogy Isten fensége túl-áradóan megnyilatkozik nekem. Azonnal tudtam, hogy valaki más is könyörög ott az alagsorban. Csöndben felkapcsoltam a villanyt, és a túlsó végén vagy húsz testvérnőt pillantottam meg, akik könyörögtek Istenhez! Egyáltalán nem vették észre jelenlétemet. A 'függönyön belük tartózkodtak, a Lélek hatalmával érintették Isten trónját, miközben fenn az emeleten a Mindenható hatalmasan munkálkodott a hitetlenek között."

"Az ébredéseket nem alulról építik fel, hanem fentről imádkozzák le." (Charles E. Bradford) Ez nem azt jelenti, hogy imával érdemeljük ki a megújulást, hanem hogy szívünket teljesen megnyitjuk a Szentlélek előtt, és a Lélek záloga van bennünk, amely által tiszta csatornákon áradhat másokra az Ő áldása. A Pál a korinthusiakhoz intézett levelében emlékeztette őket, hogy a bennük lakozó Szentlélek biztosítja testük majdani feltámadását. Ugyanígy biztosítéka annak is, hogy a "halott csontokból" álló kereszténység új életre támad fel - egyéni életünkben és gyülekezeteinkben egyaránt.

Imádság a mai napra
"Atyám, kérlek, áraszd Lelkedet gyülekezetemre, hogy megtapasztalhassuk az új életet és azt az örömöt, amit Szentlelked nyújt!"

Garrie F. Williams írása alapján-
(Mivel régi az írás, ezért itt még Léleknek van fordítva a Szent Szellem.)

 

Isten csodálatos kegyelme- LEGYŐZHETETLEN

''Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást'' 

(Példabeszédek 10:22)    

                                           

Amikor Jákob kétségbeesetten megragadta az angyalt, és könnyek között esdekelt, a mennyei követ, hogy próbára tegye Jákob hitét, emlékeztette bűnére, és igyekezett elmenekülni tőle. De Jákob nem engedte el. Tudta, hogy Isten kegyelmes, és bízott a könyörületében. Hivatkozott a bűnbánatára, és szabadulásért esedezett. Amint felidézte az életét, majdnem kétségbeesett, de szorosan fogta az angyalt, és buzgó, gyötrődő lélekkel kitartóan könyörgött, amíg nem győzött. Ugyanezt fogja Isten népe is átélni a gonoszság hatalmával vívott utolsó küzdelmében. Isten próbára fogja tenni hitüket, állhatatosságukat, szabadító hatalmába vetett bizalmukat. Sátán megkísérli megrémíteni őket sorsuk reménytelenségének gondolatával... Rájuk nehezedik hibáik tudata, és megvizsgálva életüket, minden reményük elvész. De Isten nagy kegyelmére és saját őszinte bűnbánatukra gondolva, Isten ígéreteire hivatkoznak, amelyeket Krisztus által a tehetetlen, bűnbánó bűnösök kaptak. Hitük nem lankad, ha imájukra nem kapnak azonnal választ. Isten erejébe kapaszkodnak, mint Jákob az angyaléba, és ezt mondják ''Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet'' (1Móz 32:26).
  Jákob története mégis azt bizonyítja, hogy Isten nem veti el azokat, akiket bűnre csábítottak, de bűnbánattal visszatértek Istenhez. Jákob alázat, bizalom és hit által győzött ott, ahol a saját erejével küzdve kudarcot vallott. Isten így tanította meg a szolgáját arra, hogy csak az ő hatalma és kegyelme adhatja meg neki azt az áldást, amire sóvárog. Így lesz azokkal is, akik az utolsó napokban élnek. Amikor veszélybe kerülnek, és kétségbeesés tölti el a lelküket, egyedül a Krisztus érdemei általi engesztelésre támaszkodhatnak. Önmagunktól semmit sem tehetünk. Tehetetlenségünkben és érdemtelenségünkben a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeiben kell bíznunk. Senki sem pusztul el, aki ezt teszi.
Ellen White írása alapján-

 

Joel Osteen-Mai napon a kiválóságra törekszem. :)

Tanulj meg barátságos lenni, és kerüld mindazt, ami azt a hozzáállást alakítja ki benned, hogy túl fontos ember vagy ahhoz, hogy időt tudjál szakítani olyan emberekre, akik nem a szinteden vannak. Sőt, inkább éreztesd mindenkivel, akivel csak találkozol, hogy mennyire fontosak számodra, azon igyekezz, hogy minden egyes ember, akivel kapcsolatba kerülsz, különlegesnek érezze magát.
/Joel Osteen/

Tetszik

Hoz

Reggeli dicséret-Használd a tükröt!

„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.”

(Rómabeliekhez írt levél 13. fejezet 11.vers)  
    

Annak idején a gépjármű oktatóm nekem is sokszor mondogatta; Használd a tükröt! Az a jó sofőr, aki többet néz a visszapillantó tükörbe, mint előre. Különösen a forgalmi vizsgán ügyelj arra, hogy találkozzon a tekinteted a vizsgabiztoséval.

Ennek ellenére mindannyian, akik közlekedünk, tapasztalhatjuk, mily sokan úgy kezdenek bele egy-egy előzésbe, sávváltásba, hogy nem győződnek meg arról, mi van mellettük, mögöttük. S talán még velünk is előfordul, hogy néha elfeledkezünk körbenézni…

De előremenet, miért is kéne hátranézni? Főleg lelki értelemben? Sőt, meg van írva: „Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Luk.10:62)

Ugyanakkor az is meg van írva: „emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr” (5Móz.8:2) vagy, amit minden úrvacsorakor felidézünk „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” (1Kor.11:24-25)

Vagy, ahogy ma reggeli Igénkben olvastuk, hogy Pál is úgy tekint az üdvösség közelségére, hogy közben visszapillant a hívővé létel alkalmára, mint viszonyítási pontra, mint emlékoszlopra.

Ahogy az autóban is a tükör neve nem visszanéző, hanem visszapillantó. Azaz, ahogy jó időnként felidézni a múltat, kézbe venni egy régi fotóalbumot, elvinni házastársunkat az első randevú helyére, stb. ugyanúgy fontos erőt meríteni az Istennel szerzett tapasztalatokból.

Persze nem úgy, mint egyesek, akik belealudtak a rutinná vált vallásosságba... Akik már csak a múlt tapasztalataiban élnek... Akik a visszapillantó tükröt sminkelésre, önmaguk fényezésére használják...

Használd a tükröt! Nézz bele „a szabadság tökéletes törvényébe” (Jak.1:25); hirdesd „Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el” (1Pét. 2:9) Így igyekezz, elfelejtve mindent, amit kárnak és szemétnek ítéltél „célegyenest az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil.3:14)

Szerző: Szilárd

                                                        

Andrew Wommack -Milyen Isten valójában

Hogyan vezethet a bűn a pokolba?
Ha úgy gondolod, hogy fenn kell tartanod egy bizonyos külsődleges szentségi szintet ahhoz hogy megtartsd az üdvösségedet és ha ezt nem teszed ,akkor a pokolba kerülsz, akkor újra vissza jutottál az Ószövetségi Törvény kötelékei alá mivel teljesítened kell ahhoz, hogy kiérdemeld Isten áldásait, és ez gyötrelem lesz a számodra.

Saját magad próbálod megváltani, és az alapján kíséreled meg a dolgokat elfogadni Istentől amennyire te magad vagy jó,  ahelyett, hogy azt néznéd mit tett Jézus érted. 
Fel kell ismerned, hogy mind az üdvösség, mind a keresztény élet teljesen az Úr-Jézus áldozatának a munkája.
Egy nap majd megállsz Isten előtt és ha megkérdezi tőled, hogy mit tettél, ami feljogosít arra téged, hogy a mennybe juss, akkor csakis kizárólag Jézus Krisztus vérére hagyatkozhatsz és nem arra ,hogy hűségesen jártál e gyülekezetbe, hogy hűségesen fizetted e a tizedet ,vagy bármi egyébre. 
De ettől függetlenül még szent életet kell, hogy élj, ha nem akarod, hogy a Sátánnak bármilyen hatalma legyen feletted. A legrombolóbb eredménye a rendszeres bűnnek az, ha szellemi értelemben megkeményedik a szíved. Ha átadod magad e világnak, és szabadon a bűnnek élsz, akkor a szíved megfog keményedni a Szent Szellem és Isten Igéje iránt.
Vigyázzatok testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől, mert ugye a bűn az ami elválaszt tőle.
Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, hogy meg ne keményedjen közületek valaki a bűntől.
Mert részévé lettünk a Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk( Zsid 3,12-14)

Hálát adok drága mennyei Atyám, hogy annyira szeretsz minket, hogy a Te drága Egyetlen Fiadat adtad értünk a Golgotán áldozatul  ami bűneink miatt, hogy életünk legyen!
Jézus neve LEGYEN ÁLDOTT!
 ÁMEN
-Istvánné Gyolai-

C. H. Spurgeon: A két házépítő és házaik-II.

C. H. Spurgeon 918. sz. nyomtatott prédikációja elhangzott 1870. febr. 27.én, Londonban.

Alapige: Mt 7,24-27 Ezek voltak Üdvözítőnk leghíresebb prédikációjának, a Hegyi Beszédnek zárószavai. Vannak prédikátorok, akik minden erejüket arra összpontosítják, hogy valami szép befejezést adjanak igehirdetésüknek; olyan retorikai fényben csillantassák fel azt, mely az igeszólónak aztán dicsőséget szerez. Bizonyára nem Krisztus példája áll ebben előttük, hisz ő ebben a prédikációban nem így tett. Itt van az Üdvözítő befejezése, s éppoly egyszerű szavakkal mondja ezt, mint beszédének többi részét. Világosan látható, hogy ő elkerült minden mesterkélt ékesszólást. Az egész hegyi prédikációja erőteljes volt, s ez az erő, komolyság mindvégig megmaradt, úgy, hogy az utolsó szavak olyanok, mint az égő parázs, s oly élesek mint a nyílvessző. Urunk e befejezéssel nem ékesszólását akarta fitogtatni, hanem egyszerűen komoly figyelmeztetést adott azoknak, akik hallva az ő beszédeit, megelégedtek a hallgatással, s nem mentek tovább, hogy hallottakat gyakorlatba ültessék. Amint történni szokott egy prédikátorral, hogy egyre jobban belemelegszik tárgyába amint abban előrehalad, és egyre erőteljesebben szól, amint utolsó mondataihoz közeledik, úgy fokozott figyelmet kell fordítsunk ez előttünk levő szavakra, melyekkel a prédikátorok prédikátora ez emlékezetes beszédét befejezte. Jézus sok dologról beszélt e prédikációban, de főképpen úgy vélem, két dologra gondolt, amikor ezt mondta: „Ha valaki hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat…” Az első: „Menjetek be” (Mt 7,13); s a második: „Őrizkedjetek” (Mt 7,15). – Beszélt Urunk a „szoros kapuról”, „a keskeny útról” s azokról a kevesekről, kik azon járnak, s sürgető felszólítása így szólt: „Menjetek be”. Nem azt mondta: „tanuljatok meg mindent felőle, s elégedjetek meg ennyivel.” Nem azt mondta: „Keressétek a hibákat az utasokban, meg az útban”. Azt sem mondta: Igyekezzetek kitágítani a kaput, s kiszélesíteni az utat.” – Hanem: „Menjetek be!” Engedelmeskedjetek az evangéliumnak, s higgyétek el annak Jézusról szóló bizonyságtételét; lépjetek be az annak titkaival való mély közösségbe, fogadjátok el annak áldásait: legyetek ennek az útnak állandó vándorai, egész a célig.” „Menjetek be!” Aki hall a menybe vivő útról, de nem áll rá erre az útra: bolond az az ember; aki a szoros kapuról hall, s igyekszik bemenni, az bölcs. Aztán Urunk egy másik figyelmeztetést fűzött ehhez: „Őrizkedjetek!”. „Őrizkedjetek”, mondja „ a hamis prófétáktól.” S miután egy ideig időzött ennél, hozzátette: „Őrizkedjetek a hamis hitvallástól, kegyességtől.” Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, mert megtévesztenek titeket, olyan evangéliumot tárnak elétek, mely meg nem ment titeket, egy puszta délibáb csupán, mely tiszta, üdítő, frissítő folyóhoz hasonlít, de tüneménye szomjúságodból csak csúfságot űz. Őrizkedjetek minden tanítástól, mely az emberi lelkek egyetlen Üdvözítőjéről elvonja figyelmeteket. S aztán hozzáteszi: „Őrizkedjetek a hamis kegyességtől, bármilyen hangos „Uram! Uram!-ozásra késztessen is titeket. Meglehet, hogy rendkívüli ajándékok kíséretében jelentkezik: mint az ördögűzés és prófétálás. De mindez nem segít rajtatok. Ama napon, amikor a Mester menyegzői vacsorájára csak azokat fogja beengedni, kik hűséges bajtársai voltak e földön, azt fogja mondani azoknak, kik nem cselekedték Atyja akaratát: „Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, kik gonoszságot cselekesztek. Itt van tehát Krisztusnak két mondása, s ezek szinte mindent magukba foglalnak: „Menjetek be” és „Őrizkedjetek.” Vigyázzatok hogy ezeknek ne csak hallgatói, hanem cselekvői is legyetek.

------------------------------------

II. Ennyit a két építőről. Elmélkedjünk most már AZ Ő HÁZAIKRÓL. Az egyik lényeges különbség a két épület közt valószínűleg az volt, hogy egyikük sokkal hamarabb felépítette házát, mint a másik. A bölcs embernek sok idejét igénybe vette a földalatti munka. Lukács tudtunkra adja, hogy mélyre ásott, s kősziklára vetett fundamentumot. Nos, az a sziklahasítás, az erős gránit vágása, tördelése bizonyára sok napig, sőt hetekig tartott. A bolond építő viszont nem akart időt vesztegetni: a fövény lágy volt, s számára megfelelően készen állt; azonnal neki láthatott a falazásnak, s hamarosan fel is emelte, s tető alá is rakta a házat. De „hamar munka ritkán jó”, és sokszor „aki lassan jár, messzebb ér”. A hamis hívők látszólag gyors lelki növekedésnek indulnak. Tegnap még megtéretlenek voltak, ma hitre jutnak, holnap tanítani kezdenek, s holnapután már elérik a tökéletességet. Úgy tűnik, teljes érettséggel születtek, s minden tekintetben felszerelve, akárcsak Minerva, aki a mese (mítosz) szerint Jupiter agyából ugrott ki. Egy éjszaka alatt felnőnek, akárcsak a Jónás könyvében említett tök, de sajnos, egy éjjel alatt el is vesznek. Nos, ezzel semmiképp sem akarok kétséget támasztani a hirtelen megtérések hitelessége felől. Úgy hiszem, hogy ezek legigazibb megtérési formák közé tartoznak. Látjuk ezt, például, a Pál apostol esetében is. De mégis, azok között, kik azt vallják, hogy hirtelen megtérésben volt részük, sajnálatos módon sokan vannak, kik a fent említett leírásnak felelnek meg, mert az építést nagyon-nagyon elhamarkodva végezték, túl gyorsan ahhoz, hogy az építmény erős és tartós legyen. Meglehet, hogy egyes bűnbánók keservesen azért sírnak, mert a kegyelemben nagyon lassan haladnak előre. „Hónapok óta keresem Istent imában – szól talán valaki – összetörten, megalázkodva nyögök hetek óta bűneim terhe alatt, s csak itt-ott nyertem egy reménysugarat, amikor Isten Lelke által képesíttettem szemeimet a megfeszített Megváltóra emelni. Most is kevés a vigaszom, de annál több a kételyem. úgy kívánom, hogy a szeretetnek teljes fénye hassa át szívemet, de a hajnal oly lassan hasad.” – Nos, barátom, te lassan haladsz az építéssel, de biztosan; s végül nem lesz okod bánni, amiért oly mélyre ástál. Nem kell majd bánkódj, hogy több időbe telt míg békességre jutottál, mint kapkodó barátodnak, ha a te békéd örökké tartó lesz, miközben az ő reménysége felhőként oszlik szét, mihelyt a szél ráfuvall. A két ház közül az egyik, nem kétlem, kevesebb nehézséggel épült, mint a másik. Kemény sziklákba fundamentumot ásni, amint mondottam, időbe telik, de úgyszintén nehéz munkát is igényel. A bölcs házépítőnek bizonyára gyakran meg kellett állnia, hogy verejtékét letörölje homlokáról; sokszor vonult ágyába kimerülten a napi munka után, s mégis, még egy kő sem látszott ki a földből. Szomszédja magasan rakta már falait, be is fejezte, már a tetőzeten dolgozott, mielőtt egy lábnyi magasságra emelkedett volna a bölcs ember épülete. „Ó mennyi haszontalan vesződség, – hallatszott a fövényre építő részéről – annyit kínlódsz ott, és semmi látszatja nincs. Ide nézz, milyen gyorsan emeltem én e falakat, s mégsem merülök ki annyira, mint te. Én a dolgokat könnyen veszem; nem zavartatom magamat a sziklákkal, s mégis, nézd milyen nagyra emeltem házamat, s milyen szépen néz ki! A te régimódi módszereid értelmetlenek. Annyit csákányolsz és ásol odalenn, mintha a földet akarnád átlyukasztani. Mért nem használod a józan eszedet, és haladnál te is, mint én. Hagyd abba sóhajaidat és nyögéseidet, tégy úgy, mint én: egyszeriből örvendezz! Az aggodalom meg fog téged ölni.” Ilyen módon az igazán felébredt lelkek sokszor gyalázatot, csúfolást szenvednek a könnyelműektől. Az egyik ember, úgymond, egyet ugrik, s máris békességben van, s üdvbizonyosságával dicsekszik; hogy bizodalma jó-e vagy sem, nem áll meg, hogy megvizsgálja; túl jól érzi magát ahhoz, hogy a dolog felől vizsgálódjék. Sorsa jól megy, nagy vagyonból él, mit számít az, hogy ki a jogos tulajdonos? A vacsora gazdag, mit törődik ő a menyegzői ruhával! Ha egy kétely felmerül, a testi biztonságban élő ember azt nyomban a Sátánnak tulajdonítja, s elveti; holott saját lelkiismerete s a menny figyelmeztető hangja az, mely arra inti, hogy vigyázzon, meg ne csalja magát. Sohasem bocsát imát az Úrhoz őszintén azért, hogy vizsgálja meg szívét és veséjét. Az ilyen ember nem szereti az önvizsgálatot; s nem szenvedheti, ha azt mondják neki, hogy megtéréshez méltó gyümölcsöket kell teremnie. Ő a dolgokat könnyen veszi, találomra, sejtés szerint, elhamarkodottan következtet, s szemeit behunyja a kedvezőtlen tények előtt. Azt álmodja, hogy gazdag, s mindenben bővőlködik, miközben mezítelen, szegény, vak és nyomorult. Ó micsoda felébredésben lesz egykor része! Komoly gondolkozású társa azonban, aki vele egy időben ébredt fel lelkileg, sokkal óvatosabb és bizalmatlanabb önmagával szemben, mint ő; amikor imádkozik, szíve sóhajt Isten előtt, és sohasem kel fel térdeiről önmagával megelégedve. Hitének valódisága sem elégíti ki őt oly könnyen, mint a másikat; „Talán”, mondja, „mégis, meglehet, hogy nem Isten választottainak a hite az.” Önmagát vizsgálgatja, hogy vajon hitben van-e. Attól retteg, nehogy csak a kegyesség látszatát bírja erő nélkül. Fél a hamisítástól, utánzatoktól, s tűzben megpróbált aranyat kíván venni. „Vajon biztos lehetek megtérésem felől”, kérdi, „hogy a bűnt igazán annak bűnössége miatt útálom, vagy egyszerűen egy-két könnycseppet ejtettem én is, egy ébredési igehirdetés pillanatnyi érzelmi hatása alatt? Biztos lehetek-e afelől, hogy új természetet nyertem a Szent Lélek munkája folytán, vagy az egész csak egy emberi változás?” – Látjátok hát, hogy e második ember lelkét komolyan vizsgálja, s igyekszik bemenni ama nyugodalomba, attól félve, nehogy valamiképpen fogyatkozásban lévőnek találtassék. Számos harca, tusakodása, aggodalma van, szívét állandóan fürkészi, azért mert őszinte, és nagyon fél a megtévesztéstől. A mennynek országát ő erőszakoskodással veszi be; a kaput szorosnak találja és az utat keskenynek, s átlátja, hogy az igaz is nehezen tartatik meg. Légy hálás, kedves hallgatóm, ha e második csoportba tartozol, mert ezek Isten igaz fiai, és a halhatatlanság örökösei. Házad felépítése sokba kerül neked, de az árat megéri, mert ahhoz méltó is lesz. Ó, őrizkedj a juhok ruhájának viselésétől, anélkül, hogy a juhok természetével bírj; őrizkedj az „Uram, Uram” mondogatásától, miközben a bűnnek szolgálsz. Őrizkedj a képzeletbeli, másodkézből vett vallástól, hogy tapasztalataidat életrajzokból, vagy anyád, apád kegyességéből merítsd, vagy akár barátaidtól és ismerőseidtől. Bármennyi szívfájdalomba, vesződségbe és aggodalomba kerüljön is, gondosan vigyázz arra, hogy biztos fundamentumra építs, s a ház úgy épüljön, hogy kibírja a próbákat, melyek elkerülhetetlenül el fognak jönni. Szeretném szavaimat könnyekkel fűszerezni, oly fontosnak, szükségesnek látom e figyelmeztetést, úgy önmagamnak, mint nektek. Elgondolom, hogy bár a bolond építő kevesebb költséggel építette házát, és sokkal gyorsabban mint a másik, de az idő teltével az ő falai nagyon rosszul néztek ki a fundamentum hiánya miatt. Mert az olyan falak, melyeknek nincs fundamentumok, hanem fövényre épülnek, itt-ott folytonosan repedeznek, omladoznak, nagy romlások keletkeznek rajtuk; csúnya rések tátongnak rajtuk; folyton javítgatásra szorulnak: hol itt indul meg egy kő, vagy onnan esik ki egy tégla; folyton tartozást, igazítást igényelnek. Mennyi munkába kerül a kőműveseknek és mázolóknak, hogy a romlott falat széppé varázsolják, hogy az omladozó ház kastélyként nézzen ki. És bizonyára, amikor az egyik helyen megtörtént a helyreigazítás, a másik falon nyomban más baj támadt; mert ilyen alapozással nagyon nehéz összetartani az épületet; és hosszú távon, úgy hiszem sokkal többe került a bolond építőnek fenntartani idétlen tákolmányát, mint a bölcsnek egyszer felépíteni, ki a fundamentum öntésekor, legelőször oly keményen dolgozott. Jól jegyezzétek meg: a pusztán formális vallásosság és képmutató kegyesség fenntartása végül nagyon nehéz lehet. Az embernek sok erőfeszítésébe kerül, hogy hírnevét megőrizze, folyton új meg új hazugságokkal foltozva azt. Olykor az újjá nem született ember fékezhetetlen természete vadul kitör; s a nyomorúságok alatt nehéz megnyugvást színlelnie; emellett le nem győzött testi vágyai uralomra törnek, szívében helyet igényelnek, s a bűn elrejtésén nagy rafináltsággal kell dolgoznia. Az imádsági formula unalmassá válik, a vallásos cselekedetek terhessé válnak, s eközben külső élete késhegyen áll: folyton a leleplezéstől retteg. Így, vagy úgy állandóan remeg, akárcsak egy körözött bűnöző fél, nehogy a rendőrség rátaláljon. Minden szélfúvás lakását összeomlással fenyegeti. Félig-meddig már bánja, mért is nem vette a fáradságot annak idején, hogy kősziklába ásson fundamentumot; de kétségbeesett döntéssel elhessegeti magától az ilyen lelkiismereti hangokat, s nem tűri, hogy valaki is feddést emeljen ellene. Ó, kedves igehallgató, győződj meg afelől, hogy az igazság, végül is a legolcsóbb és a legérdemesebb, hosszú távon nézve. Aranyozott bűneid, színlelt kegyességed, képmutatásod hamarosan kimerítenek, ezzel szemben a valóság költségmentesen élvezetedre szolgál, s ékesíti életedet. Még ha csak e földi életet nézzük is, sokkal nehezebb a színlelést fenntartani, mint a valóságot; s végül is Isten mögötted van, ki minden valótlanságot utál. Esdve kérlek, őrizkedjetek attól, hogy falaitokat rögtönzött habarccsal mázoljátok, nehogy azt tapasztaljátok, hogy nemcsak nagy zuhanással fog leomlani, amikor leginkább szükségetek lesz az oltalmára, hanem már most is, riasztó jeleit adja az omlásnak. Minél magasabbra emelte a bolond a házát, annál nehezebben tudta azt rendbe tartani, mert természetes, hogy minden sor tégla csak súlyosabbá tette a falat, s ennek következtében a fövény folyton engedett alatta. Minél közelebb emelkedett a mennyhez az építő, annál közelebb hozta a saját romlását. Egy olyan személy, kinek célja csupán annyi, hogy tisztességes embernek láttassák, s ezért jár az imaházba, sikerrel fenntarthat egy ily alacsony falat még fundamentum nélkül is; egy másik ki világias egyházhoz szegődik – oly egyházhoz, mely nem követel tagjaitól tisztaságot – úgyszintén könnyűszerrel megállhat. Ámde ha Jézus Krisztusnak egy olyan gyülekezetéhez szegődik, mely gondosan igyekszik, fenntartani tagjai közt a tisztaságot, úgy nem lesz könnyű neki felmutatni azt a mércét, melyet követelnek tőle. Tegyük fel, hogy még tovább jut és diakónus, vagy gyülekezeti vén lesz belőle, de mivel nincs benne a kegyelem ereje, nagyratörése nagyon sokba fog neki kerülni – mert sok embernek a szeme függ rajta, és sokat követelnek tőle. Most nyilvános imát kell mondania, aztán oktatást ad a hit iránt érdeklődőknek, s micsoda szorultságba s zavarba kerül szegény ember, hiszen folyton saját szájával mondja ki maga felett az az ítéletet. „Hiszen – mondja szívében -, én ezen dolgokról semmit sem tudok saját lelki tapasztalatom szerint, s mégis, úgy kell szóljak és cselekedjek, mintha Istentől tanított lennék.” Ha prédikátor lesz, még nyomorúságosabb és sajnálatra méltóbb helyzetbe jut; micsoda kemény munka lesz akkor fenntartani a jellemet! Amikor az épület egyre magasabbra emelkedik egy ilyen gyenge alapon, végül olyan ferde lesz, mint a Pisai torony; de ellentétben ez egyetlenszerű épülettel, nem fog megállni, hanem nagy robajjal, veszéllyel teljes ledőléssel fenyeget. Olykor-olykor egy-egy része a háznak máris leomlik, s annak helyreállítása csak elősegíti a végső katasztrófát. Így tehát, kedves igehallgatók, minél lelkibb célra törtök, s minél hasznosabbak kívántok lenni, annál rosszabb nektek, ha nem jó fundamentumon kezditek, nem igaz őszinteségben, s valódi hitben. Oly rettenetes a beteges vallás átka, hogy minél előbbre juttok benne, annál rosszabbá válik. A fő különbség tehát a két ház között nem a repedésekben s ezek helyrehozatalában volt, sem az építkezés olcsó vagy gyors kivételezésében, hanem mélyen, a szem elől elrejtve, a föld alatt rejlett. Minden a fundamentumon dőlt el. Mily sokan vannak, akik úgy vélik, hogy ha egy dolog a szem elől el van rejtve, az úgyszintén lényegtelen is, és nem kell törődni vele. Kit gondolsz, hogy leás, és megnézi, milyen fundamentumot ástál? „Nos hát” – mondja az ember, – „nem látom értelmét annak, hogy felettébb pontos legyek; és nem hiszem, hogy ennyire szőrszálhasogatónak kell lenni. Amit senki sem lát, az nem jelentős dolog.” Sokan vannak, akik helyeslően aláírják ez istentelen dalt: „A hit és kegyelem után csak fusson a sok bolond kegyes. Nem tévedhet az olyan útján kinek élete erkölcsös, helyes.” „Dobj egy húsz shillingest a perselybe, végy részt az istentiszteleten, úrvacsorázz, légy jótékony, mond el imádságaidat, és ne törődj semmi többel!” – ez a népszerű szólásmód. – „Mi értelme van, hogy felettébb emészd a szívedet? Hisz az egész átláthatatlan értelmetlenség. Mi jelentősége lehet annak?” – Nos a bolond házépítő ilyen gondolatokkal vigasztalta magát, s bizonyára gúnyosan legyintett a bölcs házépítő felett, mint szegény fanatikuson, ki felettébb igaz és búskomor. Az embereknél minden a külső látszaton múlik, de nem az Istennél. A lényeges különbséget Isten igaz gyermeke és az üres hitvalló között nem lehet gyorsan felfedezni, olykor még lelki emberek előtt is rejtve van: de az Úr jól látja. Van egy rejtélyes titka a hitéletnek, amit az Úr nagyra értékel; „mert Ő ismeri az övéit.” Ő különbséget tesz az értékes és hitvány között. Félreállítja a képmutatókat, mint salakot, de azt nem engedi hogy egy őszinte szív is elvesszen. Mi tehát ez a lényeges dolog? Válasszon a következő: Kedves igehallgató, ha sziklára akarsz építeni, legyen gondod rá, hogy bűneidet igazán átérezd. Nem azt mondom, hogy egyszerűen bűntudatodból áll a Krisztushoz való előkészület, s hogy az embereket vissza kell tartanunk az evangéliumtól addig, míg át nem érzik bűneiket; de úgy hiszem, hogy ahol Jézusban vetett igaz hit van, ott ez mindig a bűn iránti mély utálattal együtt jelentkezik. A töredelmesség nélküli hit halott és értéktelen hit. Amikor olyan hívőkkel találkozok, akik könnyelműen beszélnek a bűnről, s könnyen veszik a bűnt, bizonyosan tudom, hogy fundamentum nélkül építettek. Ha valaha is érezték volna lelkükben a Léleknek bűnt leplező, sebző és öldöklő kardját, úgy menekülnének a bűntől, mint egy medvétől vagy oroszlántól. A valóban bűnbocsánatot nyert bűnösök rettegnek és őrizkednek mindattól, ami gonosznak látszik, akárcsak a gyermek, ki megégette az ujját, fél a tűztől. A felszínes megtérés mindig könnyelmű élethez vezet. Az a hit, mely sohasem volt megtéréssel, bűnbánattal beágyazva, sohasem fogja a szentség virágait megteremni. Imádkozz komolyan megtört szívért. Jól jegyezd meg, Isten előtt a töredelmes lélek az, ami kedves. Ne hidd, hogy lehet okod az örvendezésre, ha sohasem láttál okot a sírásra. A megígért vigasz csak azoknak van biztosítva, kik sírnak. (Mt 5,4). Továbbá, vigyázz, hogy hited valódi legyen. Sok dolog, amit az emberek hitnek neveznek, nem Isten választottainak, értékes, drága hite. A Jézus Krisztusban való őszinte bizalom ezer féle módon hamisítva van, és gyakran oly pontosan van imitálva, hogy csak szigorú önvizsgálattal fedezheted fel a csalást. Teljesen rá kell épülj Krisztusra, a Sziklára; teljesen tőle kell függj; minden reményed és bizalmad benne kell legyen. Ha teljes szívvel hiszel, s nem csak névlegesen, úgy biztonságban vagy, de másképp nem. Megtérésed igaz, és hited valódi kell legyen, vagy másként bolond házépítő vagy. Továbbá, igyekezzetek, törekedjetek arra, hogy az isteni igazság tapasztalatilag bevésődjék szívetekbe. Könyörögjetek, hogy Isten égesse azt lényetekbe. Miért van az, hogy az emberek oly könnyen feladják a kegyelem tanait, ha a szabad akarat egy ékesszóló ügyvédére akadnak? Miért van, hogy lemondanak az igazhitű, ősi hitvallásról, ha olyan elegáns érvelőkre találnak, kik azzal mernek ellentmondani? – Azért, mert sohasem fogadták be az Igét a Szent Lélek erejében úgy, hogy az szívűkben megpecsételtessék. Én rettegek gyülekezeteink miatt, most, hogy a hamis tanítások feltámadnak, mert attól félek, hogy sokan nincsenek meggyökerezve az igazságban. Könyörgök értetek az Úrhoz, drága báránykáim, hogy megismerjétek az igazságot, s maga az Úr tanítson meg arra titeket, mert akkor sohasem fogtok félrevezettetni. A tolvajok és rablók jönni fognak, de ti, mint Krisztus nyája, ne hallgassatok rájuk. Egy dolog az, hogy egy jól megfogalmazott hitvallással rendelkezzetek, s teljesen más dolog, hogy az igazság szívetek tábláira legyen bevésve. Sokan elbuknak itt, mivel tapasztalatilag sohasem sajátították el az igazságot. Könyörögjetek, továbbá, hogy hitetek személyes szentséget eredményezzen bennetek. Ne gondoljátok magatokról, hogy megszabadultatok a bűnből, ha még mindig bűnben éltek. Ha gyönyörűséget találtok a testi kívánságokban, nem vagytok Isten gyermekei. Ha részegségre adjátok magatokat – és jegyezzétek meg, sok úgynevezett hívő így tesz, csak otthon isznak, s nem láthatók az utcákon, – ha így tesztek, miként lehet bennetek az Istentől nyert új élet kegyelme? Ha könnyelmű zenékben gyönyörködtök, s hiábavaló szórakozóhelyeket látogattok, fogyatkozásotok máris nyilvánvaló, nem kell hosszasan mérlegeljétek magatokat. Ha meg lennétek újulva elmétek lelke szerint, úgy többé nem szeretnétek ezeket a dolgokat, szívetekben angyali tisztaságra vágynátok. Szívetekbe újjászületett természet kell plántáltassék, s ahol ez nem tükröződik a szent életvitelben, úgy építhettek bármilyen magasra, s dicsekedhettek akármilyen hangosan épületetekkel, nem más az végül is, mint egy nyomorult kunyhó s az utolsó nagy orkán le fogja dönteni. A mélység hiánya, az őszinteség hiánya, a valódi kegyesség hiánya – ezek a mi korunk nagy hiányai. Az Istenre való figyelés hiánya a vallásban; a saját lelkünkkel való őszinte bánásmód hiánya; szívünk vizsgálását elhanyagolása; a sebészkés használatának mellőzése; az Isten által adott kitételek könnyelműen vétele, melyeket ő a bűn leleplezésére meghatározott; a Krisztusból való élés felőli könnyelmű gondolkozás; a felőle való túl sok olvasás, beszélés, de kevés táplálkozás az ő testéből, és véréből, az ő szava szerint – ezek az okai az ingadozó hívőségnek s az alaptalan reményeknek. Ekként megpróbáltam e példázatot feltárni: s célom semmiképpen sem az volt, hogy valamely őszinte lelket elbátortalanítsak; szándékom csak az, hogy lelketekre kössem: „Igyekezzetek elhívatástokat és kiválasztástokat erőssé tenni. Építsetek Krisztus szeretetére; őszintén kívánjátok a Szent Lélek munkáját, és meg ne csaljátok magatokat. 

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

   Az Úr angyala így szólt Fülöpnek: ... menj arra az útra, amely Jeruzsálemből Gázába megy.  (Csel 8,26.)

 

A szerecsen főember megtérésének a történetével foglalkozunk. Ő az első zsenge Afrikából, a fekete földrészről.

Mielőtt közelebbről szemügyre vennénk őt, nézzük Fülöpöt, a misszionáriusát!

Fülöp szemmel láthatóan Isten különös vezetése alatt áll. Közvetlenül irányítja az Úr, amikor Gáza felé vezeti. Angyalnak kell ezt a parancsot átadnia.

Mindmáig vezethet bennünket Isten, ha Ő úgy akarja.

Csodálatos módon is tudtul adhatja kézzelfoghatóan akaratát. Ezek azonban kivételek. Ilyeneket sohasem kell keresnünk és igényelnünk.

A történetben az isteni vezetésnek egy másik módját is láthatjuk, a Lélek által való vezetést.

Amikor Fülöp a megparancsolt helyre ért, ahol a kocsit meglátta, így szólt a Lélek neki: "Menj oda és csatlakozzál ehhez a kocsihoz!"

Nagy lelki érzékenység és szent józanság szükséges ahhoz, hogy a Lélek szavát különleges esetekben meghalljuk.

Sok rajongó összetéveszti a saját ötletét a Szentlélek hangjával, s minden tettét így menti: "a Lélek mondta ezt nekem".

Igazán a Lélek vezetése volt, amikor Simeon a Lélek indítására a templomba ment; amikor Pált megakadályozta a Lélek abban, hogy Ázsiában munkálkodjék. Nemcsak Pál vette észre ezt a tiltást, hanem kísérői is (Csel 16,6).

Végül Fülöpöt az írott Ige által vezette Isten. A főember hangosan olvasta Ézsaiás könyvét, az 53. részt, az Igét Isten Bárányáról. Itt már nem kellett angyali utasítás. Az evangélium középpontjához, az Úr Jézus keresztjéhez érkeztek.

Tudunk-e örülni Isten vezetésének?

Isten asztaláról-Varga László

 "Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem... Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!" (Ruth 1,16-18.)

Egy fiatal pogány özvegy szava istenfélő anyósa felé. Hogy viselkedhetett ez az anyós, hogy így magához tudta láncolni fiatal menyét a fia halála után? Nem volt ehhez elég az ő anyai szeretete. Az kellett, hogy Istenébe vetett hite az özvegységben, férje és fiai elvesztése után úgy ragyogjon, hogy idegen menye megérezze: csak ott van élet az ő számára is, ahol úgy tisztelik Istent, ahogy anyósától tanulta. Ez az örök eszménye a keresztyén egyháznak és a keresztyén embernek és családnak. Ne magunkhoz akarjuk láncolni az embereket, a kívülállókat és idegeneket, hanem hitünkhöz és annak gyümölcseihez. Istent szeressék meg a mi magatartásunkon keresztül. De ugyanaz a módja gyermekeink nevelésének, házastársunk megtartásának, munkatársaink megbecsülésének, gyülekezetünk missziójának is. Maga a szó, akármilyen szép és hatásos legyen, nem elég. Főleg akkor nem elég, ha tetteink nem felelnek meg a szépen mondott szavaknak. Igazi meggyőző ereje csak a tetteknek van. Úgy élj, hogy életeden Isten szeretete váljon felismerhetővé a többi ember számára!

Istenem, köszönöm, hogy engem is megajándékoztál olyan emberekkel, akik saját életük bizonyságtételén át a Te szereteteddel ismertettek meg. Jó volt látni rajtuk azt az erőt, ami nem belőlük, hanem belőled sugárzott - rajtuk keresztül. Segíts meg engem is, hogy a hitem tudja hozzád láncolni szeretteimet, s ha lehet, az idegeneket is. Tudom, hogy hozzám is akkor fognak ragaszkodni, én is akkor nyerhetek igazi testvéreket, ha együtt tudunk Téged szolgálni. A Te szereteted kapcsoljon egymáshoz minket, családom tagjait, felnövő gyermekeimet, munkatársaimat, barátaimat, hogy ebben a rohanó világban oázissá váljék az a közösség, melyben szereteted az úr, melynek én is alapító és építő tagja lehetek. Ámen.