2016. szeptember 29., csütörtök
Bizonyságaid örökkévaló örökségem
Fülöp a kocsihoz ért, hallotta, hogy a főember hangosan olvas és megkérdezte: "Vajon érted-e, amit olvasol?" "Hogyan érthetném?" - volt a válasz -, "hacsak valaki meg nem magyarázza nekem". S kérte Fülöpöt, hogy üljön mellé.
A főember sok tekintetben megvethette volna Fülöpöt. Elsősorban is társadalmi helyzete miatt. A szerecsen kincstári felügyelő gazdag, előkelő úr volt. Egész csapat kísérte és fejedelmien előkelő kocsin ült, drága selyem öltözetben. És Fülöp? Az ő ruházata szegényesen egyszerű volt, mint önmaga. A pénzügyminiszter úr azonban nem volt olyan büszke, hogy a népből való egyszerű ember tanítását el ne fogadta volna. Szomjasan figyelte szavait.
Aki igazán keresi az élő Istent, igen finom érzéke van ahhoz, hogy hol találhatja meg lelke számára a vezetést és segítséget.
Fülöpnek nagy örömet jelenthetett, hogy szolgálata nyomán ilyen hamar áldás fakadt, ami bizony ritka eset. Az örökkévalóságban azonban nyilvánvalóvá lesz, hogy az Úrért végzett egyetlen szolgálat sem volt hiábavaló.
Nemcsak a Fülöp személyének alacsonyságán ütközhetett volna meg a főember, hanem a Jézus alacsonyságán is. Az Ézsaiás 53. - amit olvasott -éppen ezt mondja Róla: "Utált és az emberektől elhagyott volt".
Fülöp rámutatott, hogy ez az Ige a Názáreti Jézusban teljesedett be, aki a bűnözők halálával a keresztfára került. A főembert nem bántotta Jézusnak ez a megvetettsége, hanem elfogadta Őt Megváltójának.
Nem botránkozott meg a főember a hit által való üdvözülés alacsony útján sem, amely minden emberi dicsőséget kizár, s amelyen az előkelő úr is olyan, mint a legutolsó bűnöző.
Isten országában az alázatos tanuló viszi legtöbbre.
Isten asztaláról-Varga László
"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek." (Máté 6,31-33)
Tele van a világ és a mi életünk aggódással. Nyomor uralkodik sokmillió család felett, pedig alapvető élelmiszerekből, ruhából juthatna mindenkinek elég. Lehet akármennyi eszköz, akármilyen bőség, a valódi jólétet nem lehet másként elérni, csak Krisztus tanítása, a szeretet szabályai szerint. Ahol ezt alkalmazzák, ott maga Isten gondoskodik még a naponkénti kenyérről is. Milliók tudnak arról beszámolni, hogy nyomorúság, háború, börtön, elhagyatott szegénység kínjai között is, aki teljes hittel Istenre bízta magát, minden egyes nap megkapta mindazt, amire aznap feltétlenül szüksége volt. Nem a felesleget, bár sokszor még azt is. Isten pontosan tudja, hogy mire van szükségünk, és alkalmas időben éppen arról gondoskodik. De ehhez hitre van szükség. Arra a teljes bizalomra, amit a biztos hit tud megadni, hogy Istennek nemcsak másokra, hanem személy szerint rám is gondja van, és én nyugodtan bízhatom atyai gondoskodásában.
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy alkalmat adtál arra, hogy én is megtapasztaljam emberi szemmel hihetetlenül pontos és biztos gondoskodásodat. Köszönöm, hogy átvezettél a nyomorúság iskoláján, melyben ezt megtapasztalhattam. És köszönöm, hogy alkalmat adtál arra is, hogy gondoskodásod eszköze tudtam lenni mások számára. Köszönöm a hitet, mely képessé tesz arra, hogy rád bízzam magam, és hogy azokkal az eszközökkel, melyeket nekem adtál, szolgálni tudjam akár egyesek, akár közösségek jólétét. Köszönöm, hogy megtapasztalhattam a segítésnek, a szeretet szolgálatának Tőled kapott boldogságát. Ámen.
Mindennap az Ige fényében
A JEL, AMELY MEGMENT
A mai napon olvasandó igeszakasz: 4Móz 21,4-9
4
Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, 5 és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt. 6 Ezért mérgeskígyókat küldött az ÚR a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt. 7 Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. 8 Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. 9 Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt. "És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne." (Jn 3,14-15) A sajnálkozás a büntetés után következett. Az izráeliták először panaszkodtak az utazás és az ennivaló miatt. Aztán zsörtölődtek Mózes és Isten vezetése miatt. Pillanatnyi felháborodásukban ellökték maguktól azt a kiváltságot, hogy ők Isten tulajdon népe lehetnek. Kötekedtek Urukkal, kihívó módon arra kényszerítették, hogy elvesse őket. És csak amikor haldokoltak a mérges kígyók marásától, csak akkor kiáltottak Mózeshez, könyörögve neki, hogy imádkozzék értük. "Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk." Izráel népe porig alázva felkiáltott: "Ments meg minket!" Isten igen meglepő módon válaszol. Azt mondta Mózesnek, hogy készítse el egy kígyónak a hasonmását, és tegye egy rúdra. Amikor aztán a kígyó megharap egy embert, s a méreg kezd szétáradni annak szervezetében, akkor feltekinthet a rézkígyóra és meggyógyulhat. Mintegy 500 évvel később az izráeliták tömjént égettek a bronzkígyó előtt, míg aztán egy istenfélő király meg nem semmisítette a kabalát (2Kir 18,4). Izráel vándorlásai történetének ezt a rövid és keserű epizódját el is lehetne felejteni az egyházban, ha nem lenne tény az , hogy ez a megmentő jel az Újszövetségben szemléltető eszköz lett. Úgy tűnik, hogy maga Jézus alkalmazta a kígyó figuráját döntő érvül Nikomédus oktatásához. Először alázatra tanította a zsidók főemberét, és mindannyiunkat, amikor kijelentette, hogy a test csak test, és hogy a gyarló ember képtelen megragadni azt az életet, amelyik Istentől ered. És akkor a mi egyetlen Tanítónk a bronzkígyót választotta arra, hogy megmutassa, Istenre tartozik, milyen "gyógyszert" választ. "Úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie" (ti. a Messiásnak a rúdra vagy keresztre), "hogy aki hisz" (vagyis úgy tekint rá, mint Istentől jövő üzenetre), "annak örök élete legyen őbenne." Ilyen egyszerű és ilyen mélyértelmű. Mindnyájan haldoklunk, és senkinek sincs gyógyszere. Akkor nekünk adja Isten a keresztre feszített Jézust. Minden, amit tennünk kell, ennyi: feltekinteni, hogy éljünk.
Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, 5 és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt. 6 Ezért mérgeskígyókat küldött az ÚR a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt. 7 Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. 8 Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. 9 Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt. "És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne." (Jn 3,14-15) A sajnálkozás a büntetés után következett. Az izráeliták először panaszkodtak az utazás és az ennivaló miatt. Aztán zsörtölődtek Mózes és Isten vezetése miatt. Pillanatnyi felháborodásukban ellökték maguktól azt a kiváltságot, hogy ők Isten tulajdon népe lehetnek. Kötekedtek Urukkal, kihívó módon arra kényszerítették, hogy elvesse őket. És csak amikor haldokoltak a mérges kígyók marásától, csak akkor kiáltottak Mózeshez, könyörögve neki, hogy imádkozzék értük. "Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk." Izráel népe porig alázva felkiáltott: "Ments meg minket!" Isten igen meglepő módon válaszol. Azt mondta Mózesnek, hogy készítse el egy kígyónak a hasonmását, és tegye egy rúdra. Amikor aztán a kígyó megharap egy embert, s a méreg kezd szétáradni annak szervezetében, akkor feltekinthet a rézkígyóra és meggyógyulhat. Mintegy 500 évvel később az izráeliták tömjént égettek a bronzkígyó előtt, míg aztán egy istenfélő király meg nem semmisítette a kabalát (2Kir 18,4). Izráel vándorlásai történetének ezt a rövid és keserű epizódját el is lehetne felejteni az egyházban, ha nem lenne tény az , hogy ez a megmentő jel az Újszövetségben szemléltető eszköz lett. Úgy tűnik, hogy maga Jézus alkalmazta a kígyó figuráját döntő érvül Nikomédus oktatásához. Először alázatra tanította a zsidók főemberét, és mindannyiunkat, amikor kijelentette, hogy a test csak test, és hogy a gyarló ember képtelen megragadni azt az életet, amelyik Istentől ered. És akkor a mi egyetlen Tanítónk a bronzkígyót választotta arra, hogy megmutassa, Istenre tartozik, milyen "gyógyszert" választ. "Úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie" (ti. a Messiásnak a rúdra vagy keresztre), "hogy aki hisz" (vagyis úgy tekint rá, mint Istentől jövő üzenetre), "annak örök élete legyen őbenne." Ilyen egyszerű és ilyen mélyértelmű. Mindnyájan haldoklunk, és senkinek sincs gyógyszere. Akkor nekünk adja Isten a keresztre feszített Jézust. Minden, amit tennünk kell, ennyi: feltekinteni, hogy éljünk.
Krisztus mindenek felett-HA ELHÍVATÁSUNK TUDATOSSÁ VÁLIK
"...mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem"
(1Kor 9,16)
Könnyen megfeledkezünk arról, hogy Isten elhívása természetfeletti. Ha el tudod mondani, hol hallottad meg Isten hívását és mindent, ami csak rá vonatkozik, akkor kérdés, hallottad-e valaha is. Isten hívása nem így jön, mert természetfeletti. Tudatossá válhat az emberben úgy, mint hirtelen mennydörgés, vagy lassan világosodva, mint a hajnalhasadás. De bárhogyan jön is, mindig van benne valami természetfeletti, amit nem lehet szavakba foglalni; ezt a hívást mindig ragyogás kíséri. Bármelyik pillanatban tudatossá válhat benned ez a kiszámíthatatlan, természetfeletti, meglepő hívás, ami megragadta az életedet! "Én választottalak titeket." Az elhívás más, mint a megváltás és megszentelődés. Nem azért hívott el az evangélium hirdetésére, mert megszentelt ember vagy. Az evangélium hirdetésére szóló elhívás egészen más. Pál kikerülhetetlen belső kényszernek mondja elhívatását. Ha bizonytalanná lett életedben Isten nagy természetfeletti elhívása, nézz bele életkörülményeidbe, kutasd fel, mi az, ahol nem Isten van az első helyen, hanem saját elképzelésed a szolgálatról, vagy saját vérmérsékleti adottságaid. Pál azt mondta: "Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!" Ő meghallotta Isten hívását, és semmi nem harsoghatta túl ennek a hívásnak az erőteljességét. Ha Isten hív el valakit, nem számít, milyen visszásak a körülményei. Az ő életében mindennek azt kell munkálnia, hogy Isten célja megvalósuljon vele. Ha beleegyezel Isten terveibe, összhangot teremt nemcsak tudatos életedben, hanem bensőd rejtett mélységeiben is, amit csak Ő tud megközelíteni.
(1Kor 9,16)
Könnyen megfeledkezünk arról, hogy Isten elhívása természetfeletti. Ha el tudod mondani, hol hallottad meg Isten hívását és mindent, ami csak rá vonatkozik, akkor kérdés, hallottad-e valaha is. Isten hívása nem így jön, mert természetfeletti. Tudatossá válhat az emberben úgy, mint hirtelen mennydörgés, vagy lassan világosodva, mint a hajnalhasadás. De bárhogyan jön is, mindig van benne valami természetfeletti, amit nem lehet szavakba foglalni; ezt a hívást mindig ragyogás kíséri. Bármelyik pillanatban tudatossá válhat benned ez a kiszámíthatatlan, természetfeletti, meglepő hívás, ami megragadta az életedet! "Én választottalak titeket." Az elhívás más, mint a megváltás és megszentelődés. Nem azért hívott el az evangélium hirdetésére, mert megszentelt ember vagy. Az evangélium hirdetésére szóló elhívás egészen más. Pál kikerülhetetlen belső kényszernek mondja elhívatását. Ha bizonytalanná lett életedben Isten nagy természetfeletti elhívása, nézz bele életkörülményeidbe, kutasd fel, mi az, ahol nem Isten van az első helyen, hanem saját elképzelésed a szolgálatról, vagy saját vérmérsékleti adottságaid. Pál azt mondta: "Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!" Ő meghallotta Isten hívását, és semmi nem harsoghatta túl ennek a hívásnak az erőteljességét. Ha Isten hív el valakit, nem számít, milyen visszásak a körülményei. Az ő életében mindennek azt kell munkálnia, hogy Isten célja megvalósuljon vele. Ha beleegyezel Isten terveibe, összhangot teremt nemcsak tudatos életedben, hanem bensőd rejtett mélységeiben is, amit csak Ő tud megközelíteni.
Isten műhelyében-Hordozó szeretet (I.)
"Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. " (Gal 6, 2)
Hordozzuk a terhet és ne panaszkodjunk miatta, könnyítsük meg és ne nehezítsük mások életét - ez a mi feladatunk. Jézus Krisztus törvénye a szeretet, és ez hordozóképessé és hordozásra késszé tesz. Az önzés lehetőleg kihúzza magát a teher alól és inkább másra teszi azt. Van, aki összeroskad terhe alatt, mert senki nem segít neki. Ha valakit megterhelten látsz, közeledj hozzá részvéttel, érdeklődj gondja iránt, kérdezd meg, mi nyomja. A megterhelt szívnek könnyebbséget jelent, ha megértő ember előtt kibeszélheti magát. Vedd szívedre az ő ügyét. Megosztott fájdalom csak fél fájdalom. Állj oda imádkozásodban a testvéredért! A másért mondott imádság csak akkor eredményes, ha az ő terhe téged is nyom. Talán könnyíthetsz a másik helyzetén. Hiába mondod neki: "Isten segítsen meg, adjon neked tanácsot!" - ha te is tudnál segíteni rajta, de nem teszed. Isten talán éppen általad akar segíteni. Sokszor a jó tanács is sokat segít.
A teher felvételéhez meg kell hajolnunk. Elbizakodott, öntelt emberek nem alkalmasak a teherhordozásra. A szeretet lehajol és nem vet meg semmi szolgálatot, bármilyen megalázó is az. Kész a másiknak a lábát is megmosni, beteget ápolni: ez Krisztus törvényének a betöltése. Ő hordozta betegségeinket. Gyógyításai nemcsak látványos csódák voltak, Ő belsőleg is magára vette a másik nyomorúságát. Ezért sóhajtott a süketnéma meggyógyításánál és sírt Lázár sírjánál. Az emberi nyomorúság és a halál fájdalmasan nehezedett lelkére. - "Jaj nektek, akik itt nevettek" - akik könnyűvé teszitek az életeteket. Boldogok, akik szenvedést hordoznak, akik nemcsak a saját, hanem a mások fájdalmát is készek magukra venni és a szomorú lelkeket azzal a vigasztalással vigasztalják, amellyel Isten vigasztalta őket. Ha viszont ők jutnak bajba, testvérekre találnak, akik őket imádsággal és tettekkel segítik.
Sokféle teher van, de a legnehezebb a bűn terhe. Igénk összefüggésben van az első verssel, ahol Pál olyan emberekről beszél, akiket utolért a bűn. Ne nézzük öntetszelgéssel mások hibáját, vagy azokat, akik a Sátán tőrébe estek (Luk 10, 31).
Hajoljunk meg a másik terhe alatt, kiáltsunk kegyelemért, szabadulásért. Ehhez nyitott szemre, könyörülő szívre és segítő kézre van szükség. Az irgalmas samaritánusban mindhárom megvolt.
Charles H. Spurgeon- Hogy megdicsőítsük Krisztus Jézust
„Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek" (Jn 16,14)
Maga a Szent Szellem sem tudja mással megdicsőíteni az Úr Krisztust, mint azzal, hogy megmutatja nekünk, ki valójában Jézus Krisztus. Krisztus legjobb ajánlólevele ő saját maga. Nincs rajta semmi más dísz, mint tulajdon lényének dicsősége.
A Vigasztaló azt jelenti ki nekünk, amit az Úrtól kapott. Mi soha semmit nem láthatunk helyesen, csak ha azt Isten Szelleme már kijelentette nekünk. Ő képes szellemünket megnyitni és a Szentírást érthetővé tenni a számunkra. Ez az a két módszer, amellyel bemutatja nekünk Urunkat. Nagy művészet valamely dolgot hűen megmagyarázni, a Szent Szellem azonban a legmagasabb fokon ért ehhez a művészethez. Ő a dolgokat a maguk valóságában mutatja be nekünk. Hogy ez milyen nagy kiváltság, azt tudják mindazok, akiknek a megszentelt látás osztályrészük lehetett.
Törekedjünk azért a Szellemtől nyert megvilágosodásra. Ne kíváncsiságunk kielégítésére, ne is azért, hogy saját magunkat vigasztaljuk meg, hanem azért, hogy ezáltal lássuk a megdicsőült Krisztust. Ó, bárcsak lennének hozzá méltó elképzeléseink róla, és ne gyaláznánk méltatlan gondolatokkal Urunkat! Bárcsak olyan elevenen élne bennünk lénye, munkássága és dicsősége, hogy teljes szívvel és lélekkel tudnánk dicsérni Őt. Akinek a szíve a Szent Szellem vezetése által gazdagodott meg, az Megváltóját mérhetetlenül megdicsőíti. - Jöjj, Szent Szellem, mennyei fény, mutasd meg nekünk Krisztust, a mi Urunkat!
Maga a Szent Szellem sem tudja mással megdicsőíteni az Úr Krisztust, mint azzal, hogy megmutatja nekünk, ki valójában Jézus Krisztus. Krisztus legjobb ajánlólevele ő saját maga. Nincs rajta semmi más dísz, mint tulajdon lényének dicsősége.
A Vigasztaló azt jelenti ki nekünk, amit az Úrtól kapott. Mi soha semmit nem láthatunk helyesen, csak ha azt Isten Szelleme már kijelentette nekünk. Ő képes szellemünket megnyitni és a Szentírást érthetővé tenni a számunkra. Ez az a két módszer, amellyel bemutatja nekünk Urunkat. Nagy művészet valamely dolgot hűen megmagyarázni, a Szent Szellem azonban a legmagasabb fokon ért ehhez a művészethez. Ő a dolgokat a maguk valóságában mutatja be nekünk. Hogy ez milyen nagy kiváltság, azt tudják mindazok, akiknek a megszentelt látás osztályrészük lehetett.
Törekedjünk azért a Szellemtől nyert megvilágosodásra. Ne kíváncsiságunk kielégítésére, ne is azért, hogy saját magunkat vigasztaljuk meg, hanem azért, hogy ezáltal lássuk a megdicsőült Krisztust. Ó, bárcsak lennének hozzá méltó elképzeléseink róla, és ne gyaláznánk méltatlan gondolatokkal Urunkat! Bárcsak olyan elevenen élne bennünk lénye, munkássága és dicsősége, hogy teljes szívvel és lélekkel tudnánk dicsérni Őt. Akinek a szíve a Szent Szellem vezetése által gazdagodott meg, az Megváltóját mérhetetlenül megdicsőíti. - Jöjj, Szent Szellem, mennyei fény, mutasd meg nekünk Krisztust, a mi Urunkat!
Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Milyen változás az átöltözés?
"...öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Ef 4,24)
Ez a lelki „átöltözés" nem külső, hanem belső változást jelent. Nem az életünk felszínén, hanem a mélyén változik meg valami. Új alapot kap a hívő: Jézus Krisztust. Nem az ember szóhasználata, modora, viselkedése változik meg, hanem a szíve, lényének a közepe. Éppen ezért ezt nem lehet megtanulni, de nem lehet megjátszani sem. Ne is tévesszük össze a megtérést valami felvett modorossággal! Új természetet kap a hívő, aminek a tartalma: Isten akaratának a cselekvése. Ez azonban meglátszik minden megnyilvánulásán.
Ez nem átmeneti, hanem végleges változás. Nem ünneplőruha, amelyet vasárnap felveszünk, s aztán visszateszünk a szekrénybe. A Krisztustól kapott tiszta ruhát a hívő soha többé nem veti le. Éjjel-nappal rajta van, egy lesz vele, nem is ruha már, olyan lesz, mint a bőre, összenő vele. Jézus mondta: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek." (Jn 15,4) -Ezért a hívő mindig ugyanolyan, nem viselkedik, nem lesz képmutató, de nem is szégyelli új önazonosságát, vállalja Krisztus gyalázatát is, hiszen ő ma is idegen ebben a világban.
Ez nem részleges, hanem teljes változás. Minden megtérő kísértése az, hogy átmentsen valamit a régi életéből az újba, hátha szükség lesz még rá. Ez nevetséges, hiszen Krisztus szolgálatában csak tőle kapott felszereléssel lehet boldogulni. Itt már nem mi akarunk használni bizonyos eszközöket, hanem Krisztus akar használni eszközül minket. Itt már minden, ami nem hitből van, bűn (Róm 14,23).
Ez a lelki „átöltözés" nem külső, hanem belső változást jelent. Nem az életünk felszínén, hanem a mélyén változik meg valami. Új alapot kap a hívő: Jézus Krisztust. Nem az ember szóhasználata, modora, viselkedése változik meg, hanem a szíve, lényének a közepe. Éppen ezért ezt nem lehet megtanulni, de nem lehet megjátszani sem. Ne is tévesszük össze a megtérést valami felvett modorossággal! Új természetet kap a hívő, aminek a tartalma: Isten akaratának a cselekvése. Ez azonban meglátszik minden megnyilvánulásán.
Ez nem átmeneti, hanem végleges változás. Nem ünneplőruha, amelyet vasárnap felveszünk, s aztán visszateszünk a szekrénybe. A Krisztustól kapott tiszta ruhát a hívő soha többé nem veti le. Éjjel-nappal rajta van, egy lesz vele, nem is ruha már, olyan lesz, mint a bőre, összenő vele. Jézus mondta: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek." (Jn 15,4) -Ezért a hívő mindig ugyanolyan, nem viselkedik, nem lesz képmutató, de nem is szégyelli új önazonosságát, vállalja Krisztus gyalázatát is, hiszen ő ma is idegen ebben a világban.
Ez nem részleges, hanem teljes változás. Minden megtérő kísértése az, hogy átmentsen valamit a régi életéből az újba, hátha szükség lesz még rá. Ez nevetséges, hiszen Krisztus szolgálatában csak tőle kapott felszereléssel lehet boldogulni. Itt már nem mi akarunk használni bizonyos eszközöket, hanem Krisztus akar használni eszközül minket. Itt már minden, ami nem hitből van, bűn (Róm 14,23).
A mi úgynevezett jó tulajdonságaink, erényeink is csak
akadályt jelentenek a teljes engedelmesség útjában. Ebben a szolgálatban
ez a hívő szíve vágya: „Magamat egészen néked szentelem, Szentlelked és
igéd legyen vezérem"!
Tanítsd meg gyermekeidnek……
„Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a boldogságukhoz nincs szükségük semmi önmagukon kívülire – se személyre, sem helyre vagy dologra -, és hogy a boldogság odabenn található. Tanítsd meg nekik, hogy ők elegendők önmagukban. Tanítsd ezt meg nekik, és kiválóan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeidnek, hogy a kudarc csak kitalálás, hogy minden próbálkozás siker, és hogy minden erőfeszítés győzelmet ér – az előző semmivel sem kevésbé tiszteletre méltó, mint az utóbbi. Tanítsd ezt meg nekik és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy mélységes kapcsolatban állnak az Élettel, hogy Egyek valamennyi emberrel és hogy soha nem különültek el Istentől.
Tanítsd ezt meg nekik, és kitűnően fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a káprázatos bőség világában élnek, hogy van elegendő mindenki számára, és hogy a megosztásból, nem pedig a gyűjtögetésből kapják a legtöbbet.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy nincs semmi, amit tenniük, vagy aminek lenniük kellene, hogy méltók legyenek a méltóságteljes és a beteljesedett élethez, hogy senkivel semmiért nem kell versengeniük, és hogy Isten mindenkit egyformán részesít az áldásaiban.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy soha nem ítélkeznek felettük, hogy nem kell amiatt aggódniuk, hogyan ítéltetnek meg, és hogy semmin nem kell változtatniuk, vagy megjavulniuk, hogy tökéletesnek és gyönyörűnek tűnjenek fel Isten szemében.
Tanítsd meg ezt nekik, és a legjobban fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a következmény és a büntetés nem ugyanaz, hogy halál nem létezik, és Isten soha senkit nem ítél el.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a szeretetnek nincsenek feltételei, hogy nem kell amiatt aggódniuk, hogy elveszíthetik a szereteteteket vagy Isten szeretetét, és hogy minden feltétel nélkül megosztott szeretetük a világnak adható legnagyobb ajándék.
Tanítsd ezt meg nekik, és kitűnően fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy különlegesnek lenni nem jobbat jelent, hogy ha másokkal szemben felsőbbrendűségre támasztunk igényt, akkor nem látjuk őket annak, Akik Valójában, és hogy nagy gyógyító erő rejlik annak elismerésében, hogy „az enyém nem jobb, hanem csak az egyik út”.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy nincs semmi, amit ne tehetnének meg, hogy a Tudatlanság Illúziója eltörölhető a Földről, és hogy az embereknek igazából semmi másra nincs szükségük, mint hogy visszaadják önmagának, hogy emlékeztessék arra, Aki Valójában.
Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg mindezt, éspedig ne szavakkal, hanem tettekkel: ne fejtsd ki, hanem mutasd be. Mert amit cselekszel, azt fogják követni a gyermekeid, és olyanok lesznek, amilyen most vagy.”
Neale Donald Walsch : Egységben Istennel-
Napi áhítat- Jussatok egyetértésre!
Hét témája: Ökumené, keresztény egység
Olvasmány: 2Kor 13,11–13
Képességet kaptunk az aktív gyülekezeti egység munkálására. Ebben fáradozzunk!
„Végül,
testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között,
fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben,
akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. Köszöntsétek egymást szent csókkal; köszöntenek titeket a szentek mind. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!”
Magyarázat
A közösségi élet a hívő ember számára pótolhatatlan
hátteret és védelmet jelent. Nem, vagy csak nehezen lehetnénk valódi
keresztények élő gyülekezeti közösség nélkül. Ez az életelemünk.
Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy nemcsak előnyöket, hanem
kötelezettségeket is jelent a közösségi élet. Feladatunk van testvéreink
felé. Ez egyrészt a saját magatartásunk krisztusi normák szerinti
kialakítása a Szentlélek által, másodsorban aktív közösségi életforma,
mely által ugyancsak krisztusi indulatokkal és tettekkel gazdagítjuk
társainkat, és a gyülekezeti közösséget a földön elérhető lehető legjobb
hellyé, legnagyszerűbb közösséggé alakítjuk. Tűzzük ki ezt személyes
célként magunk elé! Nyerjük meg e célnak társainkat is! A gyülekezeti
közösség áldott élete attól is függ, milyen eredménnyel valósul meg
közöttünk a testvéri egység. Tény, hogy különbözőek vagyunk. Egyikünk
inkább ötletgyártó, a másik helyzetértékelő, a harmadik közösségépítő,
aztán van forrásfeltáró és van a megvalósító. Ezek a viselkedési
jellemzők akkor hasznosak, ha a közösségen belül összekapcsolódnak, és
mindegyik a maga helyén működik. Ez az élő gyülekezeti szervezet
egységes működését jelenti. A szeretet és a békesség légkörében az Úr
által a világ legjobb helyévé teszi a gyülekezetet.
(Lukács Tamás)
Napi áhítat- Nagy titok ez
Hét témája: Ökumené, keresztény egység
Olvasmány: Ef 5,25–33
„Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje,
így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta
folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen
legyen. Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk testének. „A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.”
Magyarázat
Kettős szövetségi rendben élünk. Egyszer: férj és
feleség a házasság szövetségében él, másodszor: mint hívő emberek
Istennel az Úr Jézusban nyert új szövetségben. E kétféle szövetség
kölcsönösen segít mélyebben megérteni e létformák belső
törvényszerűségeit és összefüggéseit. Ha a házasságot tanulmányozzuk, az
reflektál a Krisztussal való kapcsolatra, ha Krisztus és a gyülekezet
kapcsolatát tanulmányozzuk, jobban megérthetjük házassági szövetségünk
titkait is. Éppen ezért az Írás a férfiak feleségük iránti szeretete
milyenségének mértékéül a Krisztus gyülekezete iránti szeretetét szabja.
Viszont ahogy a szerető férj ragaszkodik feleségéhez, „táplálja és
gondozza” (azaz a létfenntartásán fáradozik), ugyanúgy – vagy még
inkább, isteni többlettel – Krisztus is ezt teszi gyülekezetével. Tagjai
vagyunk testének, részesei a közbenjáró gondviselésének. Boldogan
élhetjük meg, hogy ami velünk történik, az a gyülekezet Urának előrelátó
gondoskodásában történik. Mint feleségét őszintén, mélyen szerető férj,
Krisztus is féltő szeretettel tekint a kísértések világában haladó
gyülekezetére. Várja, hogy az övéi engedelmeskedjenek neki, elfogadják
vezetői hatalmát, ne vitassák parancsolatait, igazságát, hanem viszonos
szeretetük mutatkozzék meg Uruk iránti tiszteletükben.
(Lukács Tamás)
Szellemi fegyverek-A hit pajzsa
Vedd fel a hit pajzsát és a gonosz minden tüzes nyilát ki oltod vele!
A hit pajzsa az egész testedet védi!
A hit pajzsa a családodat védi!
Védelmezi az egész családodat , anyagi életedet!
Jézusban vetett hit az a biztos alap , amely segít állandóan talpon maradni. A hit pajzsa önmagában nagyobb , mint maga a viselője. A hit pajzsa be takar és befedi az egész életedet, családodat , anyagi helyzetedet. Vedd a hit pajzsát és a gonosz minden tüzes nyilát kioltod vele!!!! Mert van egy kapaszkodó kötél ami maga JÉZUS! A GYŐZELEM köteléke! A SZABADSÁG köteléke! A SZERETET köteléke! A DIADAL KAPU! JÉZUS AZ AKI MINDIG DIADALRA VEZET MINKET!!! Csak kapaszkodjunk ebben a kapaszkodó kötélben életünk minden percében!!! MERT JÉZUS A GARANCIA MINDEN GYŐZELEMBEN!!!
Köszöntünk Szent Szellem!- NEM LUXUSÚT
"Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok
tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. Vereségben,
tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben.
Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szentlélekben,
tettetés nélkül való szeretetben." (2Kor 6:4-6)
Egy
keresztény hírlevél közölte nemrégiben két kínai leány történetét, akik
Belső-Mongóliában hirdették az evangéliumot. Igen barátságtalanul
fogadták őket, ezért úgy döntöttek, kertészkedést vállalnak
napszámosként, és amikor alkalom adódik, azonnal beszélnek a gazdáknak
Jézusról. Pár hónap elteltével néhány család keresztény lett, és
megalakult a gyülekezet. A kommunista rendőrség hamar rajtuk ütött. A
lányokra rálőttek, letartóztatták, és kegyetlenül megverték őket. Végül
azonban valaki kifizette értük az óvadékot, szabadlábra kerültek, és -
Istennek legyen hála! - csodás események sorozata által tovább tudták
folytatni szolgálatukat.
Láttam egy
hirdetést, amely egy exkluzív hajóutat ajánlott olyan keresztényeknek,
akik szeretnék jobban megismerni a Szentlelket és elsajátítani, miként
használhatják lelki ajándékaikat szolgálatukban.
A Voice of the
Martyrs [A mártírok hangja] elnevezésű szervezet hírlevele tudósított
egy evangélistáról, aki a Fülöp-szigeteken élete kockáztatásával
prédikált a kommunista terroristák ellenőrzése alatt tartott területen. A
férfit egy látogatás erejéig elkísérte 8 éves unokaöccse, aki szeretett
más gyermekeknek szolgálni. Néhány katona megtért, és elhagyta a
kommunisták táborát. Ez az esemény annyira felbőszítette a terrorista
vezéreket, hogy elrabolták a kisfiút, és órákig kínozták őt, mielőtt
megölték volna.
Habár az evangélista tisztában van azzal, hogy a
terroristák és azok családjai között végzett szolgálata nem luxusutazás,
a Szentlélek hatalma által mégis folytatja veszélyes küldetését
Jézusért. Ha ő nem, akkor ki fogja végezni? Talán valaki majd a
luxushajóról hallja meg Isten hívását!
Imádság a mai napra
"Uram, az érted való szolgálat közben talán lesznek álmatlan éjszakáim, és kijut a szenvedésből is, de segítséged állandóan rendelkezésemre áll!"
"Uram, az érted való szolgálat közben talán lesznek álmatlan éjszakáim, és kijut a szenvedésből is, de segítséged állandóan rendelkezésemre áll!"
Garrie F. Williams írása alapján-
Isten csodálatos kegyelme- DIADALMASKODÁS
''Kicsoda szakaszt el minket a
Krisztus szerelmétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy
éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-e?... De
mindezekben felettébb diadalmaskodunk, az által, aki minket szeretett '' (Rómabeliekhez 8:35-37)
Isten szolgái nem részesülhetnek tiszteletben vagy
elismerésben a viIág részéről. Istvánt megkövezték, mert a megfeszített
Krisztusról prédikált. Pált elfogták, megverték, megkövezték, és végül
megölték, mert hűséges hírnöke volt Istennek a pogányok között. János
apostolt Páthmós szigetére száműzték ''az Isten beszédéért és Jézus Krisztus bizonyságtételéért'' (Jel 1:9).
Ezek a példák bizonyítják a világ előtt Isten ígéreteinek bizonyos
voltát, állandó jelenlétét és gondoskodó kegyelmét. Jézus nem kecsegteti
követőit földi dicsőséggel és gazdagsággal. Nem ígér nekik
kísértésektől mentes életet. Ellenkezőleg! Felszólítja őket, hogy
kövessék Őt az önmegtagadás és szégyen ösvényén. Ellene, aki a világ
megváltásáért jött, egyesült erővel lépett fel a gonosz minden serege...
Sátán minden korszakban üldözte Isten gyermekeit. Kínozta és megölte
őket, de éppen haláluk által váltak győzőkké. Annak erejéről tettek
tanúságot, aki hatalmasabb Sátánnál. Noha az Istentelen emberek
kínozhatják és megölhetik a testet, de azt az életet, amely Krisztussal
Istenben elrejtőzött, érinteni sem tudják. Börtönbe vethetnek ugyan
férfiakat és nőket, a lelküket azonban nem verhetik bilincsekbe.
Isten
kiválasztottaiban, az üldözések és megpróbáltatások alatt, Uruk
dicsősége, jelleme nyilvánul meg. Míg a világ gyűlöli és üldözi Krisztus
követőit, ők az Úr iskolájában nevelődnek és fejlődnek. A Földön a
keskeny utat járják; a nyomorúság és szenvedések izzó kemencéjében
tisztulnak meg. Követik az Urat, súlyos küzdelmek árán; önmegtagadást
gyakorolnak, és keserű csalódásokban osztoznak; megismerik azonban a bűn
súlyát és gyötrelmeit, és undorral fordulnak el attól. Mint Krisztus
szenvedéseinek részesei, pillantásuk áthatol e Föld borús homályán,
látják a Menny dicső fényességét, amely feltárul előttük. ''Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely nékünk megjelentetik'' (Róm 8:1 8).
Ellen White írása alapján-
Reggeli dicséret- Milyen hit az ilyen?
„De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért.”-107. zsoltár 13-15. versei
Azt szokták
mondani, hogy lövészárokban, zuhanó repülőn, vagy süllyedő hajón nincs ateista.
Persze milyen hit az ilyen?
Két meggyötört
hajótörött egy nagyobb deszkába kapaszkodva hánykolódik a tengeren.
Reményvesztetten szólal meg az egyik:
– Ó, Istenem! Te
ismersz engem. Tudod jól, hogy eddig milyen ember voltam. Durva, verekedős,
iszákos és kegyetlen. Soha senkit nem tiszteltem, és akár erőszakkal is véghezvittem
akaratomat. A pénz körül forgott az életem, amit sokszor kétes úton-módon
szereztem meg, majd kártyán vagy szerencsejátékon mindig elvertem. Templomba
nem jártam, és lelkészeid intéseit maró gúnnyal kinevettem. De most már nagyon
bánom mindezt. Ó, Istenem! Ha most megszabadítasz bennünket, akkor ígérem, hogy…
– Csönd legyen! –
szól közbe a másik hajótörött – Hagyd abba! Ne ígérj semmit! Látom a
szárazföldet!
Milyen hit az
ilyen? Milyen sokszor hívjuk segítségül az Úr nevét, anélkül, hogy
belegondolnánk, ki is ő! Milyen gyakran kiáltunk Istenhez nyomorúságunkban, anélkül,
hogy ismernénk őt! Hányszor tekintünk rá kozmikus automataként, akire csak
akkor van szükségünk, ha bajban vagyunk! Ilyenkor bedobjuk a pénzt, és várjuk,
hogy ő teljesítse kívánságunkat. Ha azonban mindenünk megvan, mit sem törődünk
vele.
Persze a Mindenható
sokszor még így is velünk van és segít, mert ő feltétel nélkül szereti az
embereket – hisz a megváltásunk is akkor következett be, amikor még nem is
éltünk. Vegyük azonban észre ezt a szeretetet, és gondolkodjunk el azon, ki is
a mi Istenünk! „Adjunk hálát az Úrnak szeretetéért”! Sőt ez a hála töltse be az
egész életünket! Hitünk ne csak a bajban nyilatkozzék meg, hanem legyen az a mindennapjaink
szerves része!
Szerző: Árvai Tamás
Napi Gondolatok
Róma 2:4 Istennek jósága téged megtérésre indít?
Miben nyilvánul meg Isten jósága felénk?
Elsősorban abban hogy még nincs végünk. Ajándékba kaptuk ezt a napot is Istentől. Egy újabb lehetőséget hogy még közelebb kerülhessünk hozzá....ma is.
Miben nyilvánul meg Isten jósága felénk?
Elsősorban abban hogy még nincs végünk. Ajándékba kaptuk ezt a napot is Istentől. Egy újabb lehetőséget hogy még közelebb kerülhessünk hozzá....ma is.
Semmilyen általunk
végzett cselekedet nem lesz elégséges el kell ismernünk, hogy
képtelenek vagyunk önmagunknak üdvösséget adni és térdet kell hajtanunk
Jézus Krisztus életünk feletti uralma és Isten Igéjének és Szellemének
tekintélye előtt.
Erre a lépésre csak azok képesek igazán akik megalázzák magukat Isten előtt. Felismerik hogy szükségük van a Golgotai keresztre, Jézus helyettük kiontott vérére.
Jóságát és szeretet Isten az embereknek abban mutatja meg, hogy Magához vonzza és szívükben megtérésre indítja őket.
Felismerik, elismerik Isten Fiát, és rábízzák azt amit úgy sem tudnának megtartani saját erőből......az ÉLETÜKET!
A Jézus nevében! Ámen!
Erre a lépésre csak azok képesek igazán akik megalázzák magukat Isten előtt. Felismerik hogy szükségük van a Golgotai keresztre, Jézus helyettük kiontott vérére.
Jóságát és szeretet Isten az embereknek abban mutatja meg, hogy Magához vonzza és szívükben megtérésre indítja őket.
Felismerik, elismerik Isten Fiát, és rábízzák azt amit úgy sem tudnának megtartani saját erőből......az ÉLETÜKET!
A Jézus nevében! Ámen!
Te irányítod a gondolataidat vagy a gondolataid téged?
Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre. (2 Korinthus 10,5:)
Apró történetek:
Ahelyett,hogy vele foglalkozna és megbecsülné az együtt töltött perceket,mások hibáit veszi számba?
2.Gyuri az autóban ült,és a menyasszonyához igyekezett.Közben egyre frusztráltabb lett.Mennyire rossz minden ebben az országban,ők meg itt fognak élni.Mennyi depressziós ember van itt,mennyi türelmetlen vezető,szennyes szájú munkatárs.Mire megérkezett a menyasszonyához,már mindenkit kivesézett az őt körülvevők közül. Újra és újra átélte az őt ért eseményeket.A negatív gondolatok irányították egész nap és a menyasszonyához érve már egészen depressziós lett.
A menyasszonya nem véletlenül tanácsolta neki, hogy a Szentlélek vezetésére hagyatkozzon, azon gondolkodjon, amit a Szellem tanácsol a bensőjében.Válassza meg a gondolatait.
3.Hanna a barátjához készült. Elmondta az egész napját az édesanyjának, aki megütődve hallgatta.
A lánya mindenkiben a rosszat látta.Tényleg ennyi rossz ember veszi körül? Aggódni kezdett.
A férjének is beszámolt és továbbadta a híreket. A férje is rosszkedvű lett.Végül az egész család elszontyolodott. A negatív beszéd hatott rájuk.
Amikor Hanna barátja felhívta őket az apa rosszkedvűen válaszolt .Már benne is csak rosszat látott.
Tudatosan válaszd meg, hogy min gondolkodol, mit veszel észre bennük és hogy hogyan állsz az emberekhez. Minden ember az Isten csodálatos teremtménye. Minden emberben van jó és rossz tulajdonság! Ne mások hibáit vedd észre, ne a hibáin rágódj, hanem a pozitív tulajdonságaikat vedd elő! Azokat lásd meg, ami másokban jó, feléd ezt fogják mutatni-adni, és mások is ezt teszik akkor majd veled kapcsolatban. Isten feltétel nélküli szeretetét kell sugározd! Érezze, hogy te más vagy, másképp gondolkodsz és ezért másképp cselekszel is. Ne csak a keresztény emberekkel legyél kedves, mert ők a testvéreid az Úrban! Még fontosabb a környezetedben kimutatni a keresztényi szeretetedet! Mitől lennél te más, mások szemében, ha hasonlatos vagy azokhoz akikben nincs meg a krisztusi szeretetet?
Szeress! A szeretet mindent legyőz! Ha undok a főnököd, kollégád, a bolti eladó, nem baj, TE kedves és szeretetet sugárzó legyél!
Mit parancsolt Jézus?
,,Szeresd felebarátodat, mint magadat”. Mt. 22,39.
Miről ismerjenek meg minket, mint keresztényeket?
„Arról ismerjenek meg titeket, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást” Jn 13,34.
Mi a Szent Szellem gyümölcse?
A Galata 5:22–23 így szól: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.”
A Szent Szellem gyümölcsét a Szent Szellem jelenléte eredményezi a keresztyén ember életében.
De te vagy aki választ, Istenre, a bennem élő Szent Szellemre hallgatok, vagy a gonosz sugallataira?
Milyen gyümölcsöt szeretnél aratni? Mit vetettél, milyen magot-gondolatot?
Ha negatív gondolatot vetsz, akkor negatív élményt is fogsz aratni!!
Gondolom áldott, békés, boldog, gazdag életet szeretnél?!
Akkor olyan magot vess el és öntözd Isten Igéjével MINDENNAP!!!
Van már ima-megvallás füzeted? Ha nincs készíts magadnak! (De NE holnap, mert az akkor az mindig holnap marad..:)
Írd bele mi az amit szeretnél és írj hozzá illő megerősítő Igéket! Mindennap reggel, délben, este mond el, valld meg, hirdesd ki jelen időben, mert ez már meg van neked! Jézus mindent bevégzett már! Neked hittel ki kell mondani Isten Igéjét és majd a Szent Szellem kenete elvégzi azt!
Öntözd a magodat és SUGÁROZD a Krisztusi szeretetet!! :) és akkor a jó aratása se marad el!
Ámen
Mert mint leszáll az eső
És a hó az égből
És oda vissza nem tér
Hanem megöntözi a földet
És termővé és gyümölcsözővé
Teszi azt
És magot ád a magvetőnek
És kenyeret az éhezőnek
Így lesz az én beszédem
Amely számból kimegy
Nem tér hozzám üresen
Hanem megcselekszi, amit akarok
És szerencsés lesz ott
Ahová küldöttem
Mert mint leszáll az eső
És a hó az égből
És oda vissza nem tér
Hanem megöntözi a földet
És termővé és gyümölcsözővé
Teszi azt
És magot ád a magvetőnek
És kenyeret az éhezőnek
Így lesz az én beszédem
Amely számból kimegy
Nem tér hozzám üresen
Hanem megcselekszi, amit akarok
És szerencsés lesz ott
Ahová küldöttem
Mert mint leszáll az eső
És a hó az égből
És oda vissza nem tér
Hanem megöntözi a földet
És termővé és gyümölcsözővé
Teszi azt
És magot ád a magvetőnek
És kenyeret az éhezőnek
Így lesz az én beszédem
Amely számból kimegy
Nem tér hozzám üresen
Hanem megcselekszi, amit akarok
És szerencsés lesz ott
Ahová küldöttem...
2016. szeptember 28., szerda
REINHARD BONNKE
A hit nem az értelmünk megerőszakolása, hogy olyan dolgokban higgyünk, amik lehetetlenek vagy amikről tudjuk, hogy nem igazak. Különösen nem „valamiben” való hitet jelent. A hit feltétlen bizalom Istenben, és mint ilyen, személyes. Az evangéliumokban Jézus soha nem arra buzdította a követőit, hogy higgyenek valamiben, talán egy csodában, és akkor megtörténik, hanem azt mondta, hogy higgyenek Őbenne. Sorsunk a hiten nyugszik: hit által nyerünk üdvösséget.
„Aki hisz a Fiúban, örök élete van” (János 3:36).
Isten, akiben bíznunk kell, méltó rá, hiszen úgy szeretett minket, hogy Fiát adta, hogy a bűneinket a keresztfára vigye.
Legyetek áldottak!
REINHARD BONNKEPrófétai Áhítatok
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Egy útkereszteződéshez érkezel az életedben, ahol ki kell választanod,
milyen irányba megy tovább az életed. A választási lehetőségek
egyértelműek lesznek, és képes leszel különbséget tenni a kettő között.
Az egyik ösvény egyre közelebb fog vonni Hozzám, mondja az Úr, a másik
pedig tovább visz a világiasság és önzés útján. Válassz bölcsen. 5 Mózes
30:19 Tanúm az ég és a föld, hogy én elétek tártam a választást élet és
halál, áldás és átok között! Válasszátok hát az életet, hogy sokáig
élhessetek ti is, meg utódaitok is!
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Gyere közel Hozzám, mondja az Úr, és beszélni fogok a szívedhez. Én
majd irányítalak, hogy merre kell menned és mit kell tenned. Hadd legyek
Én a te kormányosod. Figyelmeztetni foglak, amikor elkezdesz elsodródni
és visszakormányozlak a pontos útvonalra. Neked viszont bíznod kell
Bennem és hagynod kell, hogy beavatkozzam az életedbe. Csendesítsd le a
lelkedet és engedd, hogy én vezessek. Példabeszédek 3:6 Minden utadon rá
gondolj, s ő majd igazgatja lépéseidet.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Én népem, ti a szellemi letisztulás folyamatában vagytok. Próba és
megtisztítás folyik az életetekben, annak érdekében, hogy alkalmasnak
találhassalak benneteket arra, hogy megvalósítsátok a terveimet,
bennetek és a földi helyeteken. Senki sem tudja átvenni a helyeteket,
vagy megtenni azt, amit szándékom szerint nektek kell megtennetek.
Egyedül ti tudjátok megvalósítani az egyedi, számotokra kitűzött célt,
miközben engedtek a Szellemem munkálkodásának, mondja az Úr. Ézsaiás
48:10 Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a
nyomorúság kemencéjében.
A TROMBITA, BILL BURNS:
A TROMBITA, BILL BURNS:
Hallom, ahogy az Úr nagyon, nagyon erőteljesen mondja, hogy ti az Én
népem vagytok. Ne higgyetek a hazugságoknak, amiket az ellenség mond
nektek, hogy nem tartoztok Hozzám, meg hogy olyan dolgokat tettetek,
amiket nekem túl nehéz elfelejteni; amiket nektek túl nehéz legyőzni. Ez
egyszerűen nem így van. Úgyhogy jöjjetek elő nagy örömmel. Gyertek be
az élők földjére, mert az élők földjén minden lehetséges nektek. Gyertek
be örömmel és azzal az elhatározással, hogy most felveszitek ezt a
pozíciót.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Vizsgáld meg a szívedet és elfogulatlanul keresd meg azokat a dolgokat magadban és a környezetedben, amelyek visszatartottak eddig attól, hogy képes legyél előrehaladni és megvalósítani azt, amit eléd helyeztem, mondja az Úr. Végezd el a szükséges változtatásokat, hogy fel tudd venni azt a pozíciót, amelyben magabiztos, erős és alkalmas vagy. Kérj meg Engem, hogy segítsek. Zsoltárok 46:1 Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Vizsgáld meg a szívedet és elfogulatlanul keresd meg azokat a dolgokat magadban és a környezetedben, amelyek visszatartottak eddig attól, hogy képes legyél előrehaladni és megvalósítani azt, amit eléd helyeztem, mondja az Úr. Végezd el a szükséges változtatásokat, hogy fel tudd venni azt a pozíciót, amelyben magabiztos, erős és alkalmas vagy. Kérj meg Engem, hogy segítsek. Zsoltárok 46:1 Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
Charles H. Spurgeon-A két házépítő és házaik- IV. rész
Végül, miután említést tettünk a közös próbatételekről s az ezek által kiváltott hatásokról ebben az életben, hadd emlékeztesselek titeket E PRÓBATÉTELEK KÜLÖNBÖZŐ EREDMÉNYEIRE az eljövendő életre vonatkozóan. Az egyik esetben az eső erőteljesen zuhogott, s a házat elmosással fenyegette; de az sziklára épült, és így nem csak a ház állt szilárdan, hanem a benne levő ember is nagy biztonságban volt. Hallhatta, amint a fellegszakadás és a jégeső csapdosta a házfedelet, de nyugodtan ülve énekelhetett. Amikor a vihar megrázta az ablakot, csak még boldogabb lehetett, meggondolva, milyen jó oltalmat biztosít a háza. Aztán jött az árvíz. Ha tehette volna, kimosta s elvitte volna a fundamentumot, de a gránitsziklával szemben tehetetlen volt; s bár az orkán üdvöltött a ház körül, de az épületben minden kő erős kötésben szilárdan állt, s mintegy vaskapoccsal kapaszkodott az ősi sziklába, s ezért az ember biztonságban, boldogan volt odabenn, s mindenekfelett hálás volt, hogy ilyen fundamentumra építhetett. Hálatelt szívvel énekelhette: „Ha Isten békéje lakja szívemet Úgy dúlhat vihar ellenem.” A keresztyén békességben pihen, nyugszik Krisztusban. A bajok jönnek egymásután, de nem képesek őt eltántorítani, hanem csak még édesebbé teszik számára azt a reménységet, melyet Krisztus Jézusra alapozott. S amikor végül elérkezik a halál, az a rettenetes árvíz, mely minden mozdítható dolgot aláás, a bölcs házépítő reménységét rendíthetetlennek fogja találni. Ő Krisztus végbevitt váltságművében nyugszik; a halál nem változtathat azon. Ő egy hűséges Istenben hisz; s a halál nem befolyásolja ezt. Ő egy Isten által megerősített, megpecsételt örökérvényű szövetségben hisz. Megragadja a változhatatlan Isten ígéreteit, melyek mind a Megváltó vérével vannak megpecsételve; a halál nem változtathat ezeken. S amikor az utolsó nagy trombitaszó zeng, s amikor amaz utolsó tűzpróba Isten trónjától elérkezik, mely minden ember munkájának minőségét megpróbálja, az az ember aki igaz őszinteséggel és valódi tapasztalattal megragadta Krisztust, nem remeg meg attól a rettenetes órától sem. Mit számít, hogy a harsona rendkívül erősen, hosszan zeng, s a halottak feltámadnak, s az angyalok a nagy fehér királyi trón köré gyülekeznek, s az egek erősségei megrendülnek, s a föld s az elemek izzó hőségben elolvadnak!? – Isten embere érzi, hogy a Szikla, melyre épített sohasem hagyhatja őt cserben, s a reménység, melyet a kegyelem adott részére sohasem inoghat meg. Mindezek között az üdvösség mosolya deríti arcát. De nézd csak a másik ember helyzetét aki a fövényre épített. Nehezen tudta elviselni ez élet nehézségeit, majdnem összedőlt a közönséges kísértések, próbák alatt; az üldöztetések idején köpönyegforgató volt; de most még keményebb próbák várnak rá. – Egyes képmutatók életük utolsó pillanatáig hamis reményük párnáin pihentek s talán sohasem vették tudomásul ez életben, hogy elveszettek, mígnem tulajdon bőrükön nem tapasztalták azt. Hasonlóan a dúsgazdaghoz, kiről az van megírva, hogy „a pokolban nyitotta fel az ő szemeit, kínokban lévén.” Sohasem emelte fel a valóságra szemeit azelőtt; sohasem döbbent rá helyzetére míg ténylegesen nem tapasztalta annak minden nyomorúságát. – De a legtöbb ember, ki az evangéliumot hallgatja, és felveszi a keresztyén hitvallást, a halál órájában rádöbben, ha öncsalásban élt addig. És rettenetes dolog lesz felfedezni ezt akkor, amikor a fájdalmak a legélesebbek s az elválás a legkeserűbb. Ó, kedves barátom, ha eddig tévedésben voltál, bárcsak rádöbbennél most, és nem a halálos ágyadon. Bárcsak így imádkoznál: „Uram, mutasd meg nekem állapotom veszélyes, romlott voltát. Ha eddigi keresztyénségem öncsalás volt, ó, ne engedd, hogy e rothadt dolgot tovább építsem és szépítgessem, hanem segíts helyesen építkezni az örök sziklára.” Így könyörögj, kérlek. Jól jegyezd meg, ha a halál nem tanít meg a helyzeteddel kapcsolatos teljes igazságra, az ítélet bizonyosan meg fogja tenni. Ott nem lesz már tévedés és több melléfogás; de nem lesz többé lehetőség a megtérésre. – Ez összedőlt ház többé sohasem épült fel. A teljes romlásból nem volt kimenekedés. Kárhozat, romlás, örök veszedelem – ebből nincs többé szabadulás. Aki egyszer elveszett, az örökre el van veszve. Ó, kedves igehallgató, intelek téged, ha az a neved, hogy élsz, de halott vagy, támadj fel a halálból, s Krisztus életet fog neked adni. Kérlek téged, ha kereső lélek vagy, ne ölts magadra üres reményeket, s hiú bizakodásokat. Szerezz igazságot, és el ne adj. Ragadd meg az örök életet. Keresd az igaz Megváltót, s ne elégedj meg egyébbel, míg Őt nem bírod; mert ha elveszel, romlásod rettenetes lesz. – Ó, az a tó! a tűznek tava! Olvastátok-e már ezeket az igéket: „A tűznek tavába vetteték, ami a második halál”? A tűznek tava! S a lelkek abba vettetnek! Rettenetes kép! „Ó, – mondja valaki – ez csak metafora!” Igen, jól tudom, s a metafora (hasonlat) csak árnyéka a valóságnak. Nos, ha az árnyék tüzes tó, mi lehet akkor a valóság?! Ha nehezen tudjuk elviselni a gondolatát „a férgeknek, melyek soha meg nem halnak”, s a „tűznek, mely soha meg nem emésztetik”, s a tónak, melynek kénköves, tüzes hullámai csillapíthatatlanul, örök reménytelenségben hányják a lelkeket: úgy mi lehet a pokol maga a puszta valóságban! A Szentírás leírásai végül is a mi tudatlanságunk szintjéhez igazodnak, csak részben fedve fel a mélységes titkokat; de ha ezek oly rettenetesek, úgy milyennek kell lennie a valóságnak?! Kedves hallgatóim, ne ingereljétek, ne kísértsétek a ti Isteneteket, ne legyetek közömbösek a nagy üdvösség iránt, mert ha így tesztek, nem menekedtek meg. Ne űzzetek játékot lelketekkel, ne legyetek fejetlenek és gondatlanok az öröklét valóságaival szemben; hanem most, ép most e pillanatban, bárcsak Isten meghallaná imáitokat, amint szívetek legmélyéből felé bocsátjátok; s adjátok át magatokat neki, hogy igazán megmosson a drága vérben, s hatékonyan üdvözítsen Azáltal, akiben lakozik az igazságnak és a kegyelemnek teljessége. ÁMEN.
Charles H. Spurgeon-A két házépítő és házaik- III.rész
Most tovább megyünk, és harmadszor szólunk A KÖZÖS MEGPRÓBÁLTATÁSRÓL, MELY MINDKÉT HÁZRA ELJÖTT. Akár igazi a hited, akár nem, próbának lesz kitéve; legyen polyva, vagy búza, a nagy Rosta működésbe lép, és mindazokat megpróbálja, akik a szérűn vannak. Ha Istennel van ügyed, úgy „megemésztő tűzzel” lesz dolgod. Legyél akár valódi, avagy csak névleges keresztyén, ha közel jöttél Krisztushoz, ő meg fog próbálni téged, amint próbálják az ezüstöt. Az ítéletnek az Isten házán kell elkezdődnie, s ha te Isten házába merészelsz jönni, az ítélet rajtad fog elkezdődni. Csak mellékesen, hadd jegyezzük meg, hogy ha ilyen próbák várnak azokra, kik keresztyéneknek vallják magukat, úgy mi lesz veletek, kik magatokat nem valljátok keresztyéneknek? Ha az igaz nehezen tarttatik meg, mi lesz az istentelenekkel és gonoszokkal? Ha az ítélet az Isten házán kezdődik el, mi lesz azoknak végük, akik nem hisznek? Borzasztó gondolat! De térjünk vissza. A próbák eljönnek a hitvallókra akár valódiak, akár képmutatók legyenek azok. Ha nem tévedek, az igei hivatkozás az esőre, árvízre és szélre azt jelzi, hogy e próbatételek legalább három csoportba sorolhatók. Az eső a fentről való nyomorúságokat jelzi. Isten csapásokat fog rátok bocsátani, mint záporesőt; megpróbáltatások fognak jönni, olyan sok számban, mint a harmat cseppjei. Más emberekhez hasonlóan, a ti testetek is beteg lesz; vagy ha nem, úgy nehézségek fogják érni házatokat, családjaitokat; gyermekeitek, szeretteitek meg fognak halni; vagy a gazdagság szárnyakat növeszt és elszáll, mint a sas az ég felé. Isten keze által meg kell próbáltassatok; s ha nem Krisztusra támaszkodtok, nem lesztek képesek elviselni őket. Ha igaz hit által nem vagytok egyesülve Jézus Krisztussal, úgy már Isten esője is túl sok lesz számotokra. De úgyszintén próbatételek támadnak majd a földből is – „eljön az árvíz”. A régebbi időben az üldözések áradata sokkal rettenetesebb volt, mint most, de az üldöztetés ma is érezhető; s ha hívő vagy, egy bizonyos mértékét el kell viseld ennek. Kegyetlen gúnyolódások érik ma is Isten népét. A világ ma sem szereti jobban az igaz egyházat, mint a múltban. Kész vagy-e elviselni a gyalázatot és a bántalmat Jézusért? Csakis úgy, hogyha erősen meg vagy alapozva és gyökerezve Krisztusban. A kísértések és üldöztetések idején a köves földben levő gyökértelen növények elszáradnak. Jól gondold meg ezt. Aztán jönni fognak titokzatos próbatételek, melyeket „a szelek” által jelöl igénk. A levegőbeli hatalmasságok fejedelme rád fog támadni, istenkáromló sugallataival, rettenetes kísértéseivel, vagy körmönfont vádjaival. Ő jól tudja miként borítsa az ember lelkére a kétségbeesés felhőjét; képes megtámadni a háznak mind a négy sarkát egyszerre az ő titokzatos működése folytán; különféle módokon tud minket kísérteni egyidejűleg s jól érti, tudja, miként vonjon saját bölcsességünk végpontjára. Jaj neked, ha nincs más egyebed, amihez ragaszkodj, csak a puszta fövény–hitvallás! Ahol erős a fundamentum, ott a próbák nem árthatnak, de ahol nincs szilárd alap, pusztulásba döntik az ember hitét. Gyakran már ebben az életben romlásba dönti az ember hitét. Mily sokan vannak, kik elvesztik vallásukat, kegyességüket mindenki szeme láttára. Simulékony és Keresztyén mindketten a mennyei Város felé tartottak, mindketten az arany koronára óhajtoztak; de mind a ketten beleestek Csüggedés mocsarába, és akkor, amint az egyik azon küzdött hogy a saját otthona felöli partra kivergődjön s visszatérjen Pusztulás Városába, miközben a másik teljes erővel, férfiasan harcolt, hogy elérje a Mennyei Város felőli partot: a különbség a bölcs és a bolond vándor között nyilvánvalóvá lett. Amint a keresztyének előrehaladnak, a próbatételek más módjaival fognak szembesülni. A kétkedések gyakran kikezdik a keresztyéneket. Azokat a kétkedéseket értem, melyek a hit lényeges tételeit érintik, s annak összes alaptanításait. S akik nincsenek jól megalapozva a Sziklán, könnyen elhajlanak a hitetlenségre. A hitetlenség korát éljük (a hittől való elpártolás korát), de akik az igazság személyes megtapasztalása által a Sziklán állnak, azok meg nem rendülnek (mozdíthatalanok). Egyszer egy néger azt hallotta egyik barátjától, hogy vannak emberek, kik azt állítják, hogy a Biblia nem igaz. Nos, a mi szegény barátunk sohasem gondolta, hogy bárki is kételkedhetne a Biblia felől; de gyors módon a következőképpen vágta ki magát az új nehézségből: „Az a könyv ne lenne igaz?! De hiszen én hazavittem a házamba, s leültem, és olvastam, és szívemet megnevetette! Hát hogy hazudhat az a könyv, mely szívembe örömet hozott?! Iszákos voltam, tolvaj és csaló, s az a könyv beszélt hozzám, és új emberré tett – az a könyv nem hazudik.” Bizonyára ez a legjobb bizonyíték a világon az ige mellett, legalább is az ember saját szívének, ha nem is másiknak. Mi, akik tapasztaltuk, hogy szívünk gerjedezett és szent örömtől nevetett Isten beszédére, minket nem tudnak kinevettetni a mi hitünkből. Mi az igéből éltünk, s annak igaz voltát tapasztalatból ismerjük, s ezért minden támadással szemben sértetlenek vagyunk; miközben azok kik idegenek az ilyen tapasztalattól, lebuknak. Ahol a szív igazán meggyökerezett az igazságban, úgy fogjátok találni, hogy a tévtanítások éppúgy mint a kételkedések nem vehetnek erőt rajta. Az egészséges, józan keresztyén olyan, mint a kő, melyet ha a hamis tanítások tavába dobnak, mégha kívül be is nedvesedik tőle, nem fogadja azt egyáltalán magába; miközben a beteges hitvalló a szivacshoz hasonlít, s mohón magába szívja az egészet s magába is tartja amit felszedett. Mily sokan vannak, akik világiasság által próbáltatnak meg; s ha vallásuk csak színlelés, a világiasság gyorsan megeszi a szívüket, akárcsak a moly a ruhát; s hirtelen olyanná válnak, mint a többi világi emberek! Ha azonban a keresztyén szíve Istennel rendben van, úgy tisztán, Isten számára elkülönülten jön ki abból, s az élet kérdése, büszkesége nem ejti rabul. A visszaesések esetén, ahol a szívnek helyes kapcsolata van Istennel, a visszaesett hívő hamarosan helyreállíttatik, de ahol a szív romlott, a bukott hívő állapota egyre rosszabb lesz. Mélyen érintett engem két embernek a története, kik lelki tanácsadásban foglalatoskodtak, de akik valami miatt összekülönböztek; s egy testvérük, akinek fájt, hogy Istennek e két szolgája meghasonlásban van egymással, elment, hogy kibékítse őket egymással. Elment az elsőhöz, s azt mondta, „János, nagy fájdalommal vettem tudomásul, hogy te és Jakab veszekedtetek. Ez nagyon szomorú dolog és nagy gyalázatot hoz Isten gyülekezetére.” „Ó” – mondta János, „én is nagyon bánom, s leginkább az bánt, hogy egyedül én voltam ennek az oka. Csak azért történt, mert keserűen, indulatosan szóltam; én haragítottam meg Jakabot.” „Ó, ó – mondta a jó ember „akkor hamarosan rendbe hozzuk e nehézséget”, s nyomban elment Jakabhoz. „Jakab, nekem nagyon fáj, hogy te és János nem egyeztek.” „Igen” – mondta az „szomorú dolog, hogy nem egyezünk, egyetértésben kellene lennünk, hisz testvérek vagyunk; de ami leginkább fáj nekem az, hogy az egész az én hibámból történt. Ha nem említettem volna egy kis szót, amit János mondott, úgy elsimult volna a vita.” Nos, amint sejtitek a dolog, amint sejtitek, hamarosan rendbejött. Bizonyára látjátok, hogy szívük mélyén igaz barátság volt kettejük között, s ezért a kis problémán hamar túltehettek. És éppen így, ahol igaz egység létezik Isten és a lélek között, a visszaesett lélek hamarosan helyreállíttatik.
Bizonyságaid örökkévaló örökségem
Egy szerecsen férfi, a szerecsenek királyasszonyának főembere és egész kincstárának felügyelője felment imádkozni Jeruzsálembe.
A Jeruzsálembe menő főember képe az Isten után
vágyódó szív példája, amilyet gyakran lehetett találni a pogány
világban.
Ő olyan ember volt, aki sokra vitte az életben. Randákénak, Etiópia királyasszonyának kincstári felügyelője, pénzügyminisztere volt. Kereskedői útjaik során ide is eljutottak a zsidók, letelepedtek és zsinagógát építettek, amelyben istentiszteletüket tartották. Annak a híre, hogy csak egy igaz Isten van, az udvari főembert igen mélyen megragadta. A pogányság tele volt a bálványistenek sokaságával, és a démonok seregeitől való rettegésben élt. A főember részt vett a zsidók istentiszteletein, megtanulta nyelvüket, s végül elhatározta magát, hogy vállalja a jeruzsálemi utat, hogy ott a templomban Isten áldásában részesüljön. Sok akadály tornyosult előtte: a hetekig tartó utazás tele veszéllyel, göröngyös utakon, homok- és kősivatagokon át, víztelen és rablójárta vidékeken keresztül. Semmitől sem riadt vissza. Nem törődött a veszélyekkel, azzal, hogy hetekig a kocsin kell hálnia. Ezek a gondolatok nem nyomtak annyit a latban, mint az Atyák hite után való nagy vágyakozása. Az ősi pogány hittől való elfordulása pedig életét is, állását is veszélyeztette. De az élő Isten után való szomjúsága olyan erős volt, hogy semmi sem akadályozhatta meg őt abban, hogy az élő Isten imádására az Ő szent templomát felkeresse. Mennyire megszégyenít sok keresztyént ennek a pogány embernek a buzgósága! Ha saját lelkünkről van szó, ne legyen semmilyen út sem hosszú, sem nehéz! A szerecsen főember Délnek királyné asszonyával, aki Salamonhoz ment, vádolni fogja azokat, akik restek a hitben
(Mt 12,42).
|
|
Isten asztaláról-Varga László
"Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is."
(2Korinthus 1,3-5.)
Minden temetés ezzel az igével kezdődik. Más nyomorúság esetén még találhatunk emberi vigasztalást, de a halál előtt minden emberi okoskodás semmivé válik. Egy bezárt kapu előtt állunk, mely elnyeli szerettünket, s tudjuk, hogy minket is el fog nyelni, de hogy mi van a kapun túl, arról emberileg fogalmunk sem lehet. Sokan bölcsen beletörődnek abba, hogy nincs ott semmi. Elpusztulunk, és kész. De arra már nem tudnak felelni, hogy akkor miért dolgozunk a jövendőnek. Igaz, van, akinek megvan rá a felelete: Felesleges. Töltsük el ezt a rövid életet minél kellemesebben! Nem megy. Cél nélkül csak állati életet lehet élni. Csak az tud igazi emberi életet élni, akinek olyan célja van, mely túlmutat a halálon. Azért hangsúlyozza itt Pál, hogy a mi Istenünk a Jézus Krisztus Atyja. Azé a Krisztusé, aki legyőzte a halált, és megígérte, hogy ahol Ő van, minket is oda fog vinni. Ez a vigasztalás ad értelmes célt az életnek. Ez tesz képessé arra, hogy nyugodt lélekkel tudjunk elbúcsúzni szeretteinktől. Ebben állhatunk bízó lélekkel a halál elé. Hála érte a feltámadott Jézus Krisztus Atyjának.
Atyám, köszönöm, hogy nem kell félnem a haláltól. Inkább egy mélységes kíváncsiság él bennem. Nem kívánok rá itt feleletet, de tudom, hogy valami nagy ajándék vár odatúl, s nagyon várom, hogy megláthassam. Nem kívánok hamar meghalni, mert olyan jó itt élni a Te szeretetedben, tudva azt, hogy pontosan a legalkalmasabb időben fogsz magadhoz szólítani. Rád bízom magam és szeretteimet. Aki úgy szeret, ahogy Te szeretsz minket, arra teljes őszinteséggel bízom rá magunkat. Ámen.
Minden temetés ezzel az igével kezdődik. Más nyomorúság esetén még találhatunk emberi vigasztalást, de a halál előtt minden emberi okoskodás semmivé válik. Egy bezárt kapu előtt állunk, mely elnyeli szerettünket, s tudjuk, hogy minket is el fog nyelni, de hogy mi van a kapun túl, arról emberileg fogalmunk sem lehet. Sokan bölcsen beletörődnek abba, hogy nincs ott semmi. Elpusztulunk, és kész. De arra már nem tudnak felelni, hogy akkor miért dolgozunk a jövendőnek. Igaz, van, akinek megvan rá a felelete: Felesleges. Töltsük el ezt a rövid életet minél kellemesebben! Nem megy. Cél nélkül csak állati életet lehet élni. Csak az tud igazi emberi életet élni, akinek olyan célja van, mely túlmutat a halálon. Azért hangsúlyozza itt Pál, hogy a mi Istenünk a Jézus Krisztus Atyja. Azé a Krisztusé, aki legyőzte a halált, és megígérte, hogy ahol Ő van, minket is oda fog vinni. Ez a vigasztalás ad értelmes célt az életnek. Ez tesz képessé arra, hogy nyugodt lélekkel tudjunk elbúcsúzni szeretteinktől. Ebben állhatunk bízó lélekkel a halál elé. Hála érte a feltámadott Jézus Krisztus Atyjának.
Atyám, köszönöm, hogy nem kell félnem a haláltól. Inkább egy mélységes kíváncsiság él bennem. Nem kívánok rá itt feleletet, de tudom, hogy valami nagy ajándék vár odatúl, s nagyon várom, hogy megláthassam. Nem kívánok hamar meghalni, mert olyan jó itt élni a Te szeretetedben, tudva azt, hogy pontosan a legalkalmasabb időben fogsz magadhoz szólítani. Rád bízom magam és szeretteimet. Aki úgy szeret, ahogy Te szeretsz minket, arra teljes őszinteséggel bízom rá magunkat. Ámen.
Mindennap az Ige fényében- NEM MEHETTEK BE
A mai napon olvasandó igeszakasz: 4Móz 13,25-33
25
Negyven nap múlva visszatértek a föld kikémleléséből. 26 Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is. 27 Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse! 28 De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott! 29 A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig kánaániak laknak. 30 Bár Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele, 31 de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk. 32 És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll. 33 Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk. "De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott." (4Móz 13,28) Csaknem két évvel azután, hogy a nép kijött Egyiptomból, Kánaán határaihoz értek. Akkor kiválasztottak tizenkét embert (egyet-egyet minden törzsből) - ezek egyfajta kommandót alkottak, - azzal a céllal, hogy kikémleljék a földet. 40 napot töltöttek Kánaánban. Amikor visszatértek, elhozták a föld gazdagságának a bizonyítékát: találtak egy olyan óriási szőlőfürtöt, amelyet két férfinak kellett hoznia egy rúdon. A többség mégis kedvezőtlen hírekkel szolgált. A tizenkettőből tíz ezzel fejezte be: "Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk" (31.v.). Józsué és Káléb más véleményen voltak. Csakhogy rájuk nem hallgattak. A nép olyan messziről jött, és oly sokáig utaztak, hogy teljesen elcsüggedtek. "És sírt a nép egész éjjel " (4Móz 14,1) Viharos gyűlést tartottak, és a kémek jelentést tettek. Józsué és Káléb hiába próbálták meg bátorítani a népet. A végén a dühöngő csőcselék már-már meg akarta kövezni vezetőit. Abban a pillanatban azonban az Úr dicsőségének vakító fénye ereszkedett alá a kijelentés sátrára, ami azt jelentette, hogy Isten beszélni akar Mózessel. S akkor Mózesnek meg kellett küzdenie Istennel a nép életéért. A Biblia azt mondja, hogy az izráeliták "nem mehettek be hitetlenségük miatt" (Zsid 3,19). Ennek oka nem a kánaániták ereje, az erődített városok, vagy Anák óriási termetű ivadékai voltak, hanem a hitetlenség. Ez a különbség a kémek jelentésében is megmutatkozik. Kétféle módon lehet nézni a dolgokat: a hit fényében vagy enélkül a fény nélkül. Az egyház arra hivatott el, hogy birtokolja a földet. Ha a hit világossága nélkül nézzük ezt a kihívást, akkor a világ rémítőnek látszik, a misszió pedig lehetetlennek. A hit azonban azt mondja, hogy minden és mindenki meg fog hajolni az Úr hatalma előtt - még az óriások és az erődített városok is.
Negyven nap múlva visszatértek a föld kikémleléséből. 26 Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is. 27 Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse! 28 De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott! 29 A Délvidéken Amálék lakik, a hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a Jordán partján pedig kánaániak laknak. 30 Bár Káléb csitította a Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele, 31 de azok a férfiak, akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk. 32 És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből áll. 33 Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk. "De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és még Anák ivadékait is láttuk ott." (4Móz 13,28) Csaknem két évvel azután, hogy a nép kijött Egyiptomból, Kánaán határaihoz értek. Akkor kiválasztottak tizenkét embert (egyet-egyet minden törzsből) - ezek egyfajta kommandót alkottak, - azzal a céllal, hogy kikémleljék a földet. 40 napot töltöttek Kánaánban. Amikor visszatértek, elhozták a föld gazdagságának a bizonyítékát: találtak egy olyan óriási szőlőfürtöt, amelyet két férfinak kellett hoznia egy rúdon. A többség mégis kedvezőtlen hírekkel szolgált. A tizenkettőből tíz ezzel fejezte be: "Nem tudunk az ellen a nép ellen menni, mert erősebb nálunk" (31.v.). Józsué és Káléb más véleményen voltak. Csakhogy rájuk nem hallgattak. A nép olyan messziről jött, és oly sokáig utaztak, hogy teljesen elcsüggedtek. "És sírt a nép egész éjjel " (4Móz 14,1) Viharos gyűlést tartottak, és a kémek jelentést tettek. Józsué és Káléb hiába próbálták meg bátorítani a népet. A végén a dühöngő csőcselék már-már meg akarta kövezni vezetőit. Abban a pillanatban azonban az Úr dicsőségének vakító fénye ereszkedett alá a kijelentés sátrára, ami azt jelentette, hogy Isten beszélni akar Mózessel. S akkor Mózesnek meg kellett küzdenie Istennel a nép életéért. A Biblia azt mondja, hogy az izráeliták "nem mehettek be hitetlenségük miatt" (Zsid 3,19). Ennek oka nem a kánaániták ereje, az erődített városok, vagy Anák óriási termetű ivadékai voltak, hanem a hitetlenség. Ez a különbség a kémek jelentésében is megmutatkozik. Kétféle módon lehet nézni a dolgokat: a hit fényében vagy enélkül a fény nélkül. Az egyház arra hivatott el, hogy birtokolja a földet. Ha a hit világossága nélkül nézzük ezt a kihívást, akkor a világ rémítőnek látszik, a misszió pedig lehetetlennek. A hit azonban azt mondja, hogy minden és mindenki meg fog hajolni az Úr hatalma előtt - még az óriások és az erődített városok is.
Krisztus mindenek felett- "MENJ EL" - FELTÉTEL NÉLKÜL AZONOSULVA VELE "
Egy fogyatkozásod van, eredj el... és jer, kövess engem, felvéve a keresztet"
(Mk 10,21)Ennek a gazdag fiatal embernek az volt a szenvedélyes vágya, hogy tökéletes legyen. Amikor meglátta Jézus Krisztust, hasonló akart lenni hozzá. Amikor Urunk elhívja tanítványát, soha sem a személyes szentséget helyezi előtérbe, hanem a magamhoz való jogom teljes megsemmisítését és a vele való azonosulást. Olyan kapcsolatot vele, amibe semmi más kapcsolat nem fér bele. A Lukács 14,26-ban nincs szó megváltásról vagy megszentelődésről, csak feltétlen azonosulásról Jézus Krisztussal. Igen kevesen ismerik közülünk a Jézus iránti átadással feltétlenül velejáró visszavonhatatlan döntést: "Megyek!" "Jézus pedig rátekintett, megkedvelte őt..." Jézus tekintete a szívet örökre elszakítja mindentől és mindenkitől. Rád is tekintett már Jézus valamikor? Jézus tekintete átformál és átszegez. Ott ér utol az Úr tekintete, ahol már meglágyultál Isten iránt. Ha kemény és követelődző vagy, makacsul a magad útján jársz és biztos vagy benne, hogy mások tévednek, te nem. Ez azt jelzi, hogy még jó nagy területek vannak benned, amelyeket még nem formált át az Ő tekintete. "Egy fogyatkozásod van..." Jézus Krisztus szemszögéből nézve csak egyetlen "jó dolog" van: ha egy vagy vele és semmi nincs közte és közted. "Add el minden vagyonodat..." Meg kell üresednem, amíg már nem leszek több, mint csak egy ember, aki a létezéséről tud. Teljesen el kell szakadnom mindenféle tulajdonomtól, nem azért, hogy megmentsem a lelkem (ez csak akkor lehet, ha teljesen ráhagyatkozom Jézus Krisztusra) - hanem azért, hogy követhessem Jézust. "Jer, kövess engem!" Nekem azon az úton kell járnom, amelyen Ő járt.
Isten műhelyében-Zavaró árnyak
"De mit számít ez? Az a fő, hogy minden módon, akár színből, akár szívből, Krisztust hirdetik. És ennek örülök. " (Fil 1, 18)
Pál szavaiból a lélek derűje csendül ki. Az egész levélen ez vonul végig. Pedig külső helyzete nem volt kellemes. Már negyedik éve börtönben volt. Szabad volt ugyan kijárnia Rómába, de csak őrző katonájához láncoltan. Aki látta, gonosztevőnek tartotta. Végre most tárgyalni kezdik ügyét. Filippiben aggódnak érte. Pál maga a nyilvános kihallgatásban csak alkalmat lát az örvendezésre, hiszen most kiderül, hogy az evangélium nem törvény- vagy államellenes dolog. Azzal vádolták, hogy igehirdetése zavarja a közrendet és mindenütt viszályt teremt. Most majd kiderül a tárgyalásnál, hogy Jézus üzenete nem a politikai vagy társadalmi életre, hanem csak az óemberre veszélyes. Sok római testvér még nagyobb bizalommal mer előállni Krisztus evangéliumával, mert az apostol pere kedvező fordulatot vett. - Pál mindent az evangéliumért tesz. Saját személyes jóléte nem lényeges.
Az evangélium jóindulatú bizonyságtevői mellett voltak Rómában olyanok is, akik az apostolnak rosszat akartak. Becsvágyó, tisztességtelen zsidó-keresztyének, akik igyekeztek a megtérteket maguk köré gyűjteni, az apostol nélkül. Azt gondolták, hogy Pál főleg pogányokból akar gyülekezetet alakítani és bántja majd, ha ezen kívül más gyülekezetek is alakulnak, melyek nem az ő munkájába kapcsolódnak be. Pál nem nézi kedvetlenül a versengők munkáját. Örül, ha Krisztust hirdetik, mégha az indítóokok nem is helyesek, hanem irigy, versengő gondolkozásból származnak. Ő szabad volt önmagától, ezért volt elpusztíthatatlan a derűje és rendíthetetlen a békessége.
A saját énjüktől megszállott és megkötözött emberek magukban hordozzák a rosszkedv és harag forrását. Mindent saját személyükre vonatkoztatnak és háttérbe szorítva érzik magukat ott is, ahol senki sem akarja bántani őket. Tele vannak irigységgel és keserűséggel, ha mások is munkálkodnak. Hosszabb ideig senkit sem tudnak elviselni, vitatkozók, de maguk is boldogtalanok és másoknak terhet jelentenek. Szegények! Mindenütt okot látnak az érzékenykedésre és mindenkiben találnak kifogásolni valót, csak önmagukban nem. Boldog ember az, aki szabad önmagától, mert énjét elvesztette már Jézus Krisztusban!
Isten ígéreteinek tárháza- Nyugalmunk Krisztusban van
„Megvan a nyugodalma (szombatja) az Isten népének" (Zsid 4,9.)
Isten gondoskodott nyugodalomról, és vannak, akik be is fognak menni abba. Akiknek először hirdette Isten, hitetlenségük miatt nem kaphatták meg. Ezért ezt a nyugalmat Isten választott földi népe még nem élvezheti. Józsué hiába ajánlotta azt a népnek, és Kánaán földje hiába kínálta azt; csak a hívőknek lehet részük benne.
Jöjj tehát, igyekezzünk bemenni ebbe a nyugalomba! Ne küszködjünk tovább a bűnnel és régi önmagunkkal. Ne bízzunk tovább saját cselekedeteinkben, még ha azokat „nagyon jók"-nak tartjuk is. Mert ugyan vannak-e egyáltalán ilyen „nagyon jó" cselekedeteink? Hagyjuk abba a magunk erőfeszítéseit, ahogyan Isten is „megpihent a hetedik napon". Legyen az Úr Krisztus elvégzett munkája egyedüli vigasztalásunk. ő mindent tökéletesen elrendezett; az igazság nem követel többet. Krisztus Jézusban nagy békesség lett az osztályrészünk.
Ami a gondviselés dolgait illeti, mint a kegyelem munkáját bennünk, vagy az Úr munkáját másokban, vessük ennek terhét az Úrra és találjunk benne nyugodalmat. Ha az Úr igát tesz ránk, azt azért teszi, hogy annak hordozásában megtaláljuk a nyugalmat. Hit által munkálkodjunk azon, hogy belépjünk Isten nyugodalmába, és mondjunk le az önelégültség és tunyaság hazug nyugalmáról. Jézus Krisztus maga a tökéletes nyugalom, és benne mi is teljes nyugalmat találunk.
Spurgeon-
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)