Mi gátol engem, hogy megkeresztelkedjem? (Csel 8,36.)
A kocsi az úton továbbhaladva egy vízhez ért. Ez a hely határkő lett a főember életében.
Régen
kereste és kutatta, hosszú utat megtett azért, hogy megtalálja az egy
szükséges dolgot. Most eljött az óra, amikor megtalálta. Itt, ezen a
helyen mintegy beléphetett a kegyelem országába.
A legtöbb keresztyén életében van egy hely, amelyre örök hálával gondol vissza, amely szívébe kitörölhetetlenül belevésődött.
A
főember azt kérdezte Fülöptől: "Mi gátol engem, hogy
megkeresztelkedjem?" Ez a kérdés azt jelentette Fülöpnek, hogy az isteni
megbízás alapján elvégzett munkája nem volt hiábavaló. A főember
kérdése annak a hitnek volt az első megnyilvánulása, amely az Ézsaiás
53. magyarázatából fakadt.
A főember tudtul adta azt a
határozott döntését, hogy azt a Megváltót, akire Fülöp rámutatott,
elfogadja. Azt az utat, amit Isten Igéje megmutatott, helyesnek ismerte
el, és azon akart járni is.
A főembernek pedig meglett volna az
oka arra, hogy félénken visszahúzódjon. Ilyen volt pl. az, hogy csak
rövid tanítást kapott, alig tartott ez 2-3 óra hosszat.
Aztán gondolhatott volna a nem keresztyén hazájára, ahol egyedül áll majd, mint egyetlen keresztyén. Ehhez nagy bátorság kell.
A
legnehezebb annak a meggondolása lehetett, hogy hogyan egyeztetheti
össze a Jézusban való hitét magas hivatalával. Nem fogja-e a királynő
elbocsátani?
De mindez nem akadályozhatta meg a főembert. Gyermeki hite így szólt: "Mi gátol engem?"
Boldog az, akit semmilyen meggondolás nem riaszt vissza a Jézus Krisztus követésétől!
"Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát -
így szól az én Uram, az Úr -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és
éljen." (Ezékiel 18,23.)
Tetszik - nem tetszik, tudomásul kell vennünk, hogy a bűn következménye
halál. A földi életben a személyes boldogság megromlása, kis és nagy
közösségek felbomlása, az Istennel való közösség megszűnése, sorolhatnánk
tovább, végül az örök élet elvesztése, az örök halál. Isten sokszor,
nyomatékosan figyelmeztet: nem ez az Ő akarata. De ha valaki tudatosan
elhanyagolja saját küldetését, nem vállalja élete Isten adta célját,
elutasítja az arra vezető segítséget, Isten erőszakkal nem tartja maga
mellett sem itt, sem odatúl. Méltatja annyira gyermekei önállóságát,
szabadságát, hogy aszerint bánik velük. Meg kell ismernünk Atyánkat,
céljainak nagyszerűségét, szeretetét, ajándékainak értékét, és azt is,
milyen rossz, milyen értéktelen mindaz, amiben nélküle élünk. Komoly
elhatározás kell ahhoz, hogy elfogadjuk hívását, addigi életünk bűneinek
bocsánatát, az új élet ajándékát, melyet megad annak, aki komolyan kéri.
Ez a megtérés. Isten nem akarja, hogy elveszítsük életünk földi értelmét
és mennyei eredményét, az örök életet. Azt kívánja, hogy boldogok legyünk,
szép, áldott, eredményes életben a földön, és utána a mennyben. Kár ezt a
kegyelmet elszalasztani.
Jó Istenem, amikor rám tör a saját bűneim és a mások bűneinek
következménye, a szenvedés, olyan nehezen látom be, hogy azt magamnak
szereztem. Lázadozom, jajgatok, még ellened is támadok. Olyan nehéz
megérteni, hogy nem kell mást tennem, mint örömmel elfogadni szeretetedet,
mert anélkül nincs számomra más lehetősége az igazi életnek. Megint csak
kérlek, ne bízd kizárólag rám a döntést! Ragadj meg a szakadék szélén, és
hozz vissza magadhoz! Élni szeretnék, szépen, eredményesen itt, és
dicsőségben élni majd a mennyben. Adj erőt a megtérésre, adj erőt a
kitartásra Krisztus követésében! Ámen.
1 Ezután fölment Mózes a Móáb síkságáról a Nebó hegyére, a Piszgá csúcsára, amely Jerikóval szemben van, és az ÚR megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig, 2 az egész Naftálit, Efraim és Manassé földjét, meg Júda egész földjét a nyugati tengerig, 3 továbbá a Délvidéket a Jordán környékét és a pálmák városának, Jerikónak a völgyét Cóarig. 4 És mondotta neki az ÚR: Ezt a földet ígértem oda esküvel Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és ezt mondtam: a te utódaidnak adom. Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda. 5 Ott halt meg Mózes, az ÚR szolgája, Móáb földjén, az ÚR akarata szerint. 6 És eltemette őt a völgyben, Móáb földjén, Bét-Peórral szemben. Senki sem tudja még ma sem, hogy hol van a sírja. 7 Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt, nem homályosodott meg a szeme, és nem hagyta el életereje. 8 Izráel fiai harminc napig siratták Mózest a Móáb síkságán, amíg el nem telt Mózes siratásának és gyászolásának az ideje. 9 Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel, mert Mózes reá helyezte a kezét. Izráel fiai hallgattak is rá, és úgy cselekedtek, ahogyan az ÚR megparancsolta Mózesnek. 10 Nem is támadt többé Izráelben Mózeshez hasonló próféta, akivel szemtől szemben érintkezett volna az ÚR. 11 Mert őt küldte el az ÚR mindazoknak a jeleknek és csodáknak a véghezvitelére, amelyeket tett Egyiptom földjén a fáraóval, minden szolgájával és egész országával; 12 és minden erős kézzel megteendő, minden nagy és félelmes dolog véghezvitelére, amelyeket megtett Mózes egész Izráel szeme láttára.
"Ott halt meg Mózes, az Úr szolgája, Moáb földjén, az Úr akarata szerint."
(5Móz 34,5)
Mózes egy olyan bűnt követett el, ami méltatlanná tette őt arra, hogy belépjen az Ígéret Földjére. A 4Móz 20,2-13 szakasz elmondja a történetet. Mózes elvesztette a türelmét, és nem követte pontosan az Úr utasításait. Az lett volna a feladata, hogy megmondja a sziklának, adjon vizet. Ehelyett azonban kirohant a nép ellen: "Hallgassatok ide, ti lázadók !" Aztán ráütött a sziklára.
A Zsolt 106 a következőképpen emlékszik az esetre: "Meribá vizeinél is felháborították (ti. az izráeliták Istent), Mózes is rosszul járt miattuk, mert elkeserítették lelkét, és meggondolatlanul beszélt."
Ha maga a Biblia mentséget talál Mózes számára, akkor jobb, ha mi sem ítélkezünk felette, indulatos szavai és tettei miatt. Isten mindig súlyosabban számítja be a bűnt, ha olyan valaki követi el, aki közel van őhozzá. Ezért nem léphetett be Mózes Kánaánba.
Mint közvetítő, Mózes gyakran elérte, hogy Isten megváltoztassa szándékait. De most minden esedezése hiábavalónak bizonyult: nem léphetett be Kánaánba. "Elég, ne beszélj hozzám többet erről a dologról" (5Móz 3,26)
Így tanuljuk meg, hogy az Isten igazságos minden útjában, és hogy csak egy tökéletes Közbenjáró van Isten és ember között, ti. az ember Krisztus Jézus.
A kimerítő vándorlások véget értek. Izráel tábort ütött a Moáb völgyében. Itt az idős vezér megújította a szövetséget Isten és az ő népe között (5Móz 29-31). Megajándékozta őket egy énekkel, és megáldotta egyenként Izráel minden törzsét (5Móz 32-33). Mózes aztán felment a Nébó hegyére, ahonnan Isten megmutatta neki Kánaán földjét, amelyet az izráeliták most már készek voltak birtokba venni. És Mózes meghalt.
Nincs még egy ember az Ószövetségben, aki nagyobb volt és közelebb volt Istenhez, mint Mózes. És nem került még ember közelebb Jézus Krisztus feladatának a betöltéséhez, mind abban a vonatkozásban, hogy Isten akaratát kijelenti az embereknek, mind pedig abban, hogy közbenjár Istennél az emberek érdekében. Az Ószövetség közbenjárójának az élete tanúsítja, hogy milyen nagyon szükségünk van egy közvetítő emberre. És az ő halála bebizonyítja nekünk, hogy csak Jézus hajthatja végre ezt a munkát tökéletesen és örök érvénnyel.
"Most
örülök az érettetek hordozott szenvedéseimnek és betöltöm az én
testemben, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek, az Ő Testéért..."
(Kol 1,24)
Saját szellemi odaszentelésünket elhívásnak
tekintjük. Amikor rendbe jövünk Istennel, Ő mindezt félresöpri;
félelmetes fájdalommal jár át minket, és aztán odafordít valamihez,
amiről nem is álmodtunk soha, majd egy pillanat alatt felvillan
előttünk, mit is akar Ő és ezt mondjuk: "Itt vagyok, küldj el engemet!"
(Ézs 6,8).
Ez az elhívás nem személyes megszentelődésünkért van, hanem azért, hogy
megtört kenyérré és kitöltött borrá legyünk. Isten sohasem sajtolhat
bort belőlünk, ha tiltakozunk azok ellen az ujjak ellen, amelyekkel szét
akar zúzni. Ha legalább Isten csak a saját ujjait használná és valami
különös módon tenne minket megtört kenyérré és kitöltött borrá! De mikor
olyan valakit használ fel, akit nem kedvelünk, vagy olyan körülmények
közé helyez, amelyekbe nem tudunk beletörődni, és ezek közt sajtol,
akkor tiltakozunk.
Vértanúságunk színhelyét soha sem nekünk kell magunknak kiválasztanunk.
Hogy valaha is borrá lehessünk, szét kell morzsolódnunk; a szőlőt nem
lehet meginni. A szőlőből csak akkor lesz bor, amikor kipréselik.
Vajon miféle ujjakat és hüvelykszorítót használt fel Isten arra, hogy
téged szétzúzzon? Vagy te, mint a sima játékgolyó kicsúsztál a kezéből?
Nem vagy még érett, és ha Isten prés alá tett volna, nagyon keserű bor
lett volna belőled. Odaszentelt személyiségnek lenni azt jelenti, hogy
természetes életed elemeit Isten jelenléte hatja át és
gondviselésszerűen megtöri a maga szolgálatában.
Istennek igazítania kell rajtunk, mielőtt megtört kenyérré lehetünk a
kezében. Maradj kapcsolatban Istennel, engedd, hadd tegye, amit akar!
Akkor Ő olyan bort és kenyeret készít belőled, amely áldására lesz többi
gyermekének.
Mindannyiunknak hordoznunk kell egymást. Vannak emberek, akik csak terhet jelentenek a másiknak. Az ilyeneket is hordozzuk, ha Isten mellénk állította őket. Alkalmat adnak a türelemre, és így csiszolókövek ők, akiknek keménysége lényünkből sok szögletességet lecsiszol. Jézus három éven át hordozta Júdást, akinek sötét, tisztátalan, titkolózó lénye súlyos teherként nehezedett szívére. Teljesen csendben hordozta, nem könnyített magán senki előtt. Milyen érthető lett volna, ha valamelyik bizalmas tanítványának beszélt volna róla! Nem tette ezt meg az utolsó estéig. Ő volt a nagy teherhordozó. Az egész világ bűnét viselte. Tanítványaiban is sokat kellett elhordoznia. Isten megváltott gyermekei sem üdítik fel Őt, hanem csak megterhelik újabb és újabb tévelygéseikkel, kishitűségükkel, földi gondolkodásukkal és szeretetlenségükkel. Jézus magára vette bűneinket. Ézsaiás 53-ban erről olvasunk: "Sokak bűnét hordozta".
Természetünk szerint összeférhetetlenek vagyunk, mert többnyire csak mások hibáit látjuk és nem a magunkét. Milyen sokszor segíthetnénk előbbre egy-egy megtévedt embert, ha valamit mi is vállalnánk a teherből. De hordozás helyett tiltakozunk, hallgatás helyett szemrehányásokat teszünk. Ahelyett, hogy szelíd szóval szólnánk a másik lelkiismeretéhez, hogy meggyőzzük igazságtalanságáról, haragunknak, nemtetszésünknek adunk kifejezést és ezzel dacba, megkeményedésbe sodorjuk őt. Ha azt akarjuk, hogy megszabaduljon bűneitől, nem szabad visszahúzodnunk tőle, ha látjuk, hogy vétkezett. Meg kell tanulnunk, hogy csendben várva imádkozzunk; maradjon meg a szeretet. A Megváltó tűrte, hogy az emberek bűne ránehezedjék. Nekünk is vállalnunk kell valamit, sőt sokat és végül is mindent! Ha lelkiismeretünknél fogva Istenért elhordozzuk a gonoszt és elszenvedjük az igazságtalanságot, és ha talán éppen a jó miatt kell szenvednünk, mint Jézusnak, akkor lehetőség van arra, hogy a gonoszokat megnyerjük és a bűnösök megtérjenek. A hordozó türelem és szeretet már sok makacs szívet legyőzátt és erre a vallomásra bírt: "Te jobb vagy nálam! Szeretnék olyan lenni mint te!" Ilyen lelkületűvé formál minket a fáradhatatlan és teherhordozó Jézus.
Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok!
Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a
pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket. (Ésaiás 43:18-19)
Ne azon tűnődj naphosszat hogy hol rontottad el. Istent NEM a múltad érdekli hanem a jelened és a jövőd. A múltadon sem te sem Isten nem tud már változtatni. Isten a MOST Istene!
Számára az a legfontosabb az hogy MA hozz meg helyes döntéseket, mert a MOST meghozott döntéseid határozzák meg a JÖVŐDET. Isten abszolút minden élethelyzetedre megadta már a megoldást az Ő Igéjében. Kutass! Keress! Találj!
A Jézus nevében! Ámen!
"Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme és az Istennek szeretete és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal." (2Kor 13:13)
Mikor
a 72 éves Charles Haines nyilvánvaló szegénységben meghalt a
csótányoktól fertőzött, spokane-i népszállón, a hatóságok igencsak
megdöbbentek, amikor szobájában 11 000 dollárt találtak elrejtve. Később
a vizsgálat során kiderült, hogy Haines, aki havi 30 dollárból élt,
éveken keresztül havonta 563 dolláros veteránjuttatást kapott, így a
bankban 22 000 dolláros summa gyűlt fel a számláján. Egyik szomszédja
elmondta, hogy Haines inkább borotválta a fejét, hogy ne kelljen hajat
vágatnia, és "valószínűleg még őrizte az első 10 centest, amit élete
első fizetéseként kapott, és mindig rettegett, hogy egyszer valaki
elveszi tőle" (riport az Oregonian nevű lap 1990. december 12-i számából).
A
legtöbben bolondnak tartanák Charles Hainest, de sajnos magatartása jól
tükrözi, ahogyan sok keresztény a Szentlélekhez viszonyul. Habár Ő ott
lakozik minden újjászületett hívő szívében, ám ugyanúgy "használaton
kívül marad", mint Haines pénze. A Lélek ott rejtve marad a vallásos
könyvekben és zenében, amit sokan odahaza tárolnak a polcon, miközben ők
maguk iszonyú lelki szegénységben élnek.
A hetvenes
években a kereszténység új jelszava a konónia lett. Sok helyen
koinóniacsoportok és -szolgálatok alakultak, mert az emberek a közösség
új formáit találták meg, amelyek lehetőséget adtak az egymással és az
Úrral való kapcsolat mélyítésére. Ez a szó közösséget, kommunikációt, a
hit másokkal való megosztását jelenti, és az Újszövetségben körülbelül
hússzor fordul elő. A keresztényeknek közösségük van Jézussal (1Kor 1:9). A keresztényeknek koinóniájuk van nem csak az Atyával és a Fiúval, de egymással is (1Jn 1:3, 7).
Elmondhatjuk,
hogy Charles Hainesnek nem volt "koinóniája" a pénzével, tehát sem
önmagán, sem más, szükségben lévő embertársain nem segített a felgyűlt
vagyon. Milyen sajnálatos lenne, ha hanyagságunk miatt hasonlóan járnánk
barátunkkal, a Szentlélekkel!
Imádság a mai napra
"Drága Szentlélek, nagyon bánom, hogy elhanyagoltalak,
és nem volt olyan közösségem veled, mint amilyet Te szerettél volna.
Kérlek, segíts, hogy ma változtatni tudjak ezen!"
''Amiért
szenvedem ezeket is; de nem szégyellem; mert tudom, kinek hittem, és
bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja
őrizni ama napra '' (2Timóteushoz 1:12).
Pál apostol tekintete nem bizonytalanul, nem félve, hanem
ujjongó reménnyel és boldog vágyakozással hatolt át a síron. Ott áll
vértanúsága színhelyén; nem látja sem a hóhér bárdját, sem a tikkadt
földet, amely csakhamar beissza a vérét. Pillantása azon a nyári
reggelen a mennybolt fényes, végtelen kékségét kutatja, s felhatol
egészen az örökkévaló Isten trónjáig. Pál, a hit embere, látja Jákób
látomásának fényes létráját. Ez a létra Krisztus, aki összekötötte a
Földet a Mennyel, a halandó embert a végtelen Istennel. Emlékezetén
átvonul a pátriárkák és próféták élete. Hite erősödik, mert tudja, hogy
ők is Jézusban bíztak, aki vigaszuk és támaszuk volt, s akiért most az
életét adja. Istennek e szentjei, akik századról századra hitük
bizonyságtevői voltak, ismétlik az ígéretet: ''Hű az Isten.''
Apostoltársai is hirdetik Krisztus evangéliumát; szembeszállnak a
vallási vakbuzgósággal, a pogány babonával, az üldözéssel és a
megvetéssel, sőt életük sem drága, csak hogy fennen lobogtassák a
kereszt zászlaját a hitetlenség sűrű sötétségében. Hallja
bizonyságtételüket Jézusról, Isten Fiáról, a világ Üdvözítőjéről. A
kínpadokról, a máglyákról, a tömlöcökből, a Föld barlangjaiból hangzik
felé a vértanúk diadalkiáltása.
Hallja a
rettenthetetlen emberek tanúságtételeit, akik, ámbár elhagyatottan,
kifosztottan, megkínzottan, de bátran, ünnepélyesen bizonyítják hitüket. ''Mert én tudom, hogy kinek hittem''...
Krisztus áldozata által megváltva, vérében megtisztítva a bűntől,
szentségébe öltözötten, Pál önmagában hordozza azt a bizonyosságot, hogy
lelke értékes Megváltója szemében. Élete Krisztussal együtt el van
rejtve Istenben. Pál meggyőződött arról, hogy Ő, aki legyőzte a halált,
meg is tudja őrizni azt, amit oltalmára bízott. Boldog vagyok, amiért
Isten elé járulhatunk alázattal és hittel, és addig könyöröghetünk
hozzá, amíg lelkünk szoros kapcsolatba nem kerül Jézussal, és minden
terhünket a lábához vethetjük. ''Mert tudom, kinek hittem, és bizonyos
vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama
napra.
„Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!" (Zsolt 81,11)
Milyen nagy buzdítás ez imádságra. Mi magunktól csupán kicsiny
dolgokat kérnénk, mert nem is érdemlünk nagyokat. Urunk azonban arra
biztat, hogy kérjünk nagy áldásokat. Legyen az imádság életünknek olyan
természetes cselekedete, mint az, hogy kinyitjuk a szánkat. Ugyanolyan
természetes és őszinte megnyilatkozás. Ha valakinek
nagyon fontos mondanivalója van, jól kinyitja a száját, igehelyünk is
arra biztat, hogy legyünk igazán buzgók a kérésben és könyörgésben.
Ez az Ige azt is jelenti, hogy bátran kérhetünk Istentől nagy
áldásokat. Olvasd el az egész verset, és lásd meg, hogyan érvel: „Én, az
Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, nyisd ki a
szádat, és én megtöltöm". Mivel az Úr már annyi mindent tett velünk,
most arra bátorít minket, hogy kérjünk még többet, sőt számítsunk még
többre.
Nézzétek a madárfiókákat a fészekben: hogy kitátják a
csőrüket, amikor anyjuk közeledik a táplálékkal. Csináljuk mi is
ugyanezt. Fogadjuk be a kegyelmet minden lehetséges alkalommal! Szívjuk
be a kegyelmet, mint a szivacs a körülötte levő vizet. Isten kész arra,
hogy megtöltsön bennünket Szellemével, csak mi is legyünk készek arra,
hogy befogadjuk azt. Szükséget látunk? Indítson ez arra minket, hogy
megnyissuk Isten felé a szánkat! Már-már összeroskadunk? Serkentsen ez
arra, hogy elpanaszoljuk Istennek erőtlenségünket. Tele vagyunk
félelemmel? Legyen belőle segélykiáltás az Úrhoz! Mint egy gyermek,
kiáltsunk Atyánkhoz! Szánkat megtölti az Úr, higgyed ezt!
Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm! (Zsolt. 81.11)
"Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. "
(Mt 16,24)
Jézus Krisztus elmondja ebben a mondatban, hogy mit jelent őt követni.
Már maga ez örömhír, hogy lehet őt követni, vagyis hogy van egy másik út
is, mint amelyen mindnyájan elindultunk. Az a széles út, amely a
pusztulásba vezet, de ő mutat egy másikat, amely az életre visz. Át lehel jönni erre, lehet engedni az ő hívásának.
Krisztus követése egy döntéssel kezdődik arról, hogy valaki őt akarja
követni. Soha nem toborzott magának híveket. Viszont világos, hogy
egyidejűleg csak egy úton lehet járni, tehát aki őt akarja követni,
annak ott kell hagynia minden más utat. Ez az ember életének
legjelentősebb döntése, s utólag látjuk, hogy még abban is ő segített,
ha tudunk így dönteni, és szakítani mindennel, ami ettől visszatartott.
Ezt követi, hogy „tagadja meg magát". Nemcsak a bűneinket lehet és kell
elhagyni, hanem mindenre nemet kell mondanunk, amire Jézus nemet mond,
és mindent elfogadni, amit ő kínál. Vagyis meg kell tanulnunk
engedelmeskedni. Gerhard Tersteegen írásban is elkötelezte erre magát:
„Jézusom, én teljes és örök tulajdonul ajánlom fel magamat neked...
parancsolj velem, uralkodj rajtam, és kormányozz engem..."
Vegye fel a keresztjét - azt jelenti, hogy vállalok mindent, amit
Jézusért vállalnom kell, tudva, hogy eközben hal meg igazán a régi
természetem, és erősödik meg bennem Krisztus. Az érte való lemondás
mindig gazdagabbá tesz, az érte vállalt szenvedés közelebb visz hozzá.
A „kövessen engem" arra utal, hogy mindez nem elmélet, hanem napi
gyakorlat, valóságos történés. A keresztény élet dinamikus, jellemzi a
folyamatos fejlődés, növekedés, haladás. Aki Krisztust követi (és csak
az), az oda érkezik meg, ahova ő: megbecsüli azt az Atya (Jn 12,26).
Fülöp a kocsihoz ért, hallotta, hogy a főember
hangosan olvas és megkérdezte: "Vajon érted-e, amit olvasol?" "Hogyan
érthetném?" - volt a válasz -, "hacsak valaki meg nem magyarázza nekem".
S kérte Fülöpöt, hogy üljön mellé.
A főember sok tekintetben
megvethette volna Fülöpöt. Elsősorban is társadalmi helyzete miatt. A
szerecsen kincstári felügyelő gazdag, előkelő úr volt. Egész csapat
kísérte és fejedelmien előkelő kocsin ült, drága selyem öltözetben. És
Fülöp? Az ő ruházata szegényesen egyszerű volt, mint önmaga. A
pénzügyminiszter úr azonban nem volt olyan büszke, hogy a népből való
egyszerű ember tanítását el ne fogadta volna. Szomjasan figyelte
szavait.
Aki igazán keresi az élő Istent, igen finom érzéke van ahhoz, hogy hol találhatja meg lelke számára a vezetést és segítséget.
Fülöpnek
nagy örömet jelenthetett, hogy szolgálata nyomán ilyen hamar áldás
fakadt, ami bizony ritka eset. Az örökkévalóságban azonban nyilvánvalóvá
lesz, hogy az Úrért végzett egyetlen szolgálat sem volt hiábavaló.
Nemcsak
a Fülöp személyének alacsonyságán ütközhetett volna meg a főember,
hanem a Jézus alacsonyságán is. Az Ézsaiás 53. - amit olvasott -éppen
ezt mondja Róla: "Utált és az emberektől elhagyott volt".
Fülöp
rámutatott, hogy ez az Ige a Názáreti Jézusban teljesedett be, aki a
bűnözők halálával a keresztfára került. A főembert nem bántotta Jézusnak
ez a megvetettsége, hanem elfogadta Őt Megváltójának.
Nem
botránkozott meg a főember a hit által való üdvözülés alacsony útján
sem, amely minden emberi dicsőséget kizár, s amelyen az előkelő úr is
olyan, mint a legutolsó bűnöző.
Isten országában az alázatos tanuló viszi legtöbbre.
"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek." (Máté 6,31-33)
Tele van a világ és a mi életünk aggódással. Nyomor uralkodik sokmillió család felett, pedig alapvető élelmiszerekből, ruhából juthatna mindenkinek elég. Lehet akármennyi eszköz, akármilyen bőség, a valódi jólétet nem lehet másként elérni, csak Krisztus tanítása, a szeretet szabályai szerint. Ahol ezt alkalmazzák, ott maga Isten gondoskodik még a naponkénti kenyérről is. Milliók tudnak arról beszámolni, hogy nyomorúság, háború, börtön, elhagyatott szegénység kínjai között is, aki teljes hittel Istenre bízta magát, minden egyes nap megkapta mindazt, amire aznap feltétlenül szüksége volt. Nem a felesleget, bár sokszor még azt is. Isten pontosan tudja, hogy mire van szükségünk, és alkalmas időben éppen arról gondoskodik. De ehhez hitre van szükség. Arra a teljes bizalomra, amit a biztos hit tud megadni, hogy Istennek nemcsak másokra, hanem személy szerint rám is gondja van, és én nyugodtan bízhatom atyai gondoskodásában.
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy alkalmat adtál arra, hogy én is megtapasztaljam emberi szemmel hihetetlenül pontos és biztos gondoskodásodat. Köszönöm, hogy átvezettél a nyomorúság iskoláján, melyben ezt megtapasztalhattam. És köszönöm, hogy alkalmat adtál arra is, hogy gondoskodásod eszköze tudtam lenni mások számára. Köszönöm a hitet, mely képessé tesz arra, hogy rád bízzam magam, és hogy azokkal az eszközökkel, melyeket nekem adtál, szolgálni tudjam akár egyesek, akár közösségek jólétét. Köszönöm, hogy megtapasztalhattam a segítésnek, a szeretet szolgálatának Tőled kapott boldogságát. Ámen.
A JEL, AMELY MEGMENT
A mai napon olvasandó igeszakasz: 4Móz 21,4-9
4
Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme, 5 és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt. 6 Ezért mérgeskígyókat küldött az ÚR a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt. 7 Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az ÚR ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az ÚRhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért. 8 Az ÚR pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra. 9 Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.
"És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne."
(Jn 3,14-15)
A sajnálkozás a büntetés után következett. Az izráeliták először panaszkodtak az utazás és az ennivaló miatt. Aztán zsörtölődtek Mózes és Isten vezetése miatt. Pillanatnyi felháborodásukban ellökték maguktól azt a kiváltságot, hogy ők Isten tulajdon népe lehetnek. Kötekedtek Urukkal, kihívó módon arra kényszerítették, hogy elvesse őket. És csak amikor haldokoltak a mérges kígyók marásától, csak akkor kiáltottak Mózeshez, könyörögve neki, hogy imádkozzék értük.
"Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk."
Izráel népe porig alázva felkiáltott: "Ments meg minket!"
Isten igen meglepő módon válaszol. Azt mondta Mózesnek, hogy készítse el egy kígyónak a hasonmását, és tegye egy rúdra. Amikor aztán a kígyó megharap egy embert, s a méreg kezd szétáradni annak szervezetében, akkor feltekinthet a rézkígyóra és meggyógyulhat.
Mintegy 500 évvel később az izráeliták tömjént égettek a bronzkígyó előtt, míg aztán egy istenfélő király meg nem semmisítette a kabalát (2Kir 18,4).
Izráel vándorlásai történetének ezt a rövid és keserű epizódját el is lehetne felejteni az egyházban, ha nem lenne tény az , hogy ez a megmentő jel az Újszövetségben szemléltető eszköz lett. Úgy tűnik, hogy maga Jézus alkalmazta a kígyó figuráját döntő érvül Nikomédus oktatásához. Először alázatra tanította a zsidók főemberét, és mindannyiunkat, amikor kijelentette, hogy a test csak test, és hogy a gyarló ember képtelen megragadni azt az életet, amelyik Istentől ered. És akkor a mi egyetlen Tanítónk a bronzkígyót választotta arra, hogy megmutassa, Istenre tartozik, milyen "gyógyszert" választ.
"Úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie" (ti. a Messiásnak a rúdra vagy keresztre), "hogy aki hisz" (vagyis úgy tekint rá, mint Istentől jövő üzenetre), "annak örök élete legyen őbenne." Ilyen egyszerű és ilyen mélyértelmű. Mindnyájan haldoklunk, és senkinek sincs gyógyszere. Akkor nekünk adja Isten a keresztre feszített Jézust. Minden, amit tennünk kell, ennyi: feltekinteni, hogy éljünk.
"...mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem" (1Kor 9,16)
Könnyen megfeledkezünk arról, hogy Isten elhívása természetfeletti. Ha el tudod mondani, hol hallottad meg Isten hívását és mindent, ami csak rá vonatkozik, akkor kérdés, hallottad-e valaha is. Isten hívása nem így jön, mert természetfeletti. Tudatossá válhat az emberben úgy, mint hirtelen mennydörgés, vagy lassan világosodva, mint a hajnalhasadás. De bárhogyan jön is, mindig van benne valami természetfeletti, amit nem lehet szavakba foglalni; ezt a hívást mindig ragyogás kíséri. Bármelyik pillanatban tudatossá válhat benned ez a kiszámíthatatlan, természetfeletti, meglepő hívás, ami megragadta az életedet! "Én választottalak titeket." Az elhívás más, mint a megváltás és megszentelődés. Nem azért hívott el az evangélium hirdetésére, mert megszentelt ember vagy. Az evangélium hirdetésére szóló elhívás egészen más. Pál kikerülhetetlen belső kényszernek mondja elhívatását. Ha bizonytalanná lett életedben Isten nagy természetfeletti elhívása, nézz bele életkörülményeidbe, kutasd fel, mi az, ahol nem Isten van az első helyen, hanem saját elképzelésed a szolgálatról, vagy saját vérmérsékleti adottságaid. Pál azt mondta: "Jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem!" Ő meghallotta Isten hívását, és semmi nem harsoghatta túl ennek a hívásnak az erőteljességét. Ha Isten hív el valakit, nem számít, milyen visszásak a körülményei. Az ő életében mindennek azt kell munkálnia, hogy Isten célja megvalósuljon vele. Ha beleegyezel Isten terveibe, összhangot teremt nemcsak tudatos életedben, hanem bensőd rejtett mélységeiben is, amit csak Ő tud megközelíteni.
"Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét. " (Gal 6, 2)
Hordozzuk a terhet és ne panaszkodjunk miatta, könnyítsük meg és ne nehezítsük mások életét - ez a mi feladatunk. Jézus Krisztus törvénye a szeretet, és ez hordozóképessé és hordozásra késszé tesz. Az önzés lehetőleg kihúzza magát a teher alól és inkább másra teszi azt. Van, aki összeroskad terhe alatt, mert senki nem segít neki. Ha valakit megterhelten látsz, közeledj hozzá részvéttel, érdeklődj gondja iránt, kérdezd meg, mi nyomja. A megterhelt szívnek könnyebbséget jelent, ha megértő ember előtt kibeszélheti magát. Vedd szívedre az ő ügyét. Megosztott fájdalom csak fél fájdalom. Állj oda imádkozásodban a testvéredért! A másért mondott imádság csak akkor eredményes, ha az ő terhe téged is nyom. Talán könnyíthetsz a másik helyzetén. Hiába mondod neki: "Isten segítsen meg, adjon neked tanácsot!" - ha te is tudnál segíteni rajta, de nem teszed. Isten talán éppen általad akar segíteni. Sokszor a jó tanács is sokat segít.
A teher felvételéhez meg kell hajolnunk. Elbizakodott, öntelt emberek nem alkalmasak a teherhordozásra. A szeretet lehajol és nem vet meg semmi szolgálatot, bármilyen megalázó is az. Kész a másiknak a lábát is megmosni, beteget ápolni: ez Krisztus törvényének a betöltése. Ő hordozta betegségeinket. Gyógyításai nemcsak látványos csódák voltak, Ő belsőleg is magára vette a másik nyomorúságát. Ezért sóhajtott a süketnéma meggyógyításánál és sírt Lázár sírjánál. Az emberi nyomorúság és a halál fájdalmasan nehezedett lelkére. - "Jaj nektek, akik itt nevettek" - akik könnyűvé teszitek az életeteket. Boldogok, akik szenvedést hordoznak, akik nemcsak a saját, hanem a mások fájdalmát is készek magukra venni és a szomorú lelkeket azzal a vigasztalással vigasztalják, amellyel Isten vigasztalta őket. Ha viszont ők jutnak bajba, testvérekre találnak, akik őket imádsággal és tettekkel segítik.
Sokféle teher van, de a legnehezebb a bűn terhe. Igénk összefüggésben van az első verssel, ahol Pál olyan emberekről beszél, akiket utolért a bűn. Ne nézzük öntetszelgéssel mások hibáját, vagy azokat, akik a Sátán tőrébe estek (Luk 10, 31).
Hajoljunk meg a másik terhe alatt, kiáltsunk kegyelemért, szabadulásért. Ehhez nyitott szemre, könyörülő szívre és segítő kézre van szükség. Az irgalmas samaritánusban mindhárom megvolt.
„Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek" (Jn 16,14)
Maga a Szent Szellem sem tudja mással megdicsőíteni az Úr Krisztust,
mint azzal, hogy megmutatja nekünk, ki valójában Jézus Krisztus.
Krisztus legjobb ajánlólevele ő saját maga. Nincs rajta semmi más dísz,
mint tulajdon lényének dicsősége.
A Vigasztaló azt jelenti ki nekünk, amit az Úrtól kapott. Mi soha
semmit nem láthatunk helyesen, csak ha azt Isten Szelleme már
kijelentette nekünk. Ő képes szellemünket megnyitni és a Szentírást
érthetővé tenni a számunkra. Ez az a két módszer, amellyel bemutatja
nekünk Urunkat. Nagy művészet valamely dolgot hűen megmagyarázni, a
Szent Szellem azonban a legmagasabb fokon ért ehhez a művészethez. Ő a
dolgokat a maguk valóságában mutatja be nekünk. Hogy ez milyen nagy
kiváltság, azt tudják mindazok, akiknek a megszentelt látás
osztályrészük lehetett.
Törekedjünk azért a Szellemtől nyert
megvilágosodásra. Ne kíváncsiságunk kielégítésére, ne is azért, hogy
saját magunkat vigasztaljuk meg, hanem azért, hogy ezáltal lássuk a
megdicsőült Krisztust. Ó, bárcsak lennének hozzá méltó elképzeléseink
róla, és ne gyaláznánk méltatlan gondolatokkal Urunkat! Bárcsak olyan
elevenen élne bennünk lénye, munkássága és dicsősége, hogy teljes
szívvel és lélekkel tudnánk dicsérni Őt. Akinek a szíve a Szent Szellem
vezetése által gazdagodott meg, az Megváltóját mérhetetlenül
megdicsőíti. - Jöjj, Szent Szellem, mennyei fény, mutasd meg nekünk
Krisztust, a mi Urunkat!
"...öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Ef 4,24)
Ez a lelki „átöltözés" nem külső, hanem belső változást jelent. Nem az
életünk felszínén, hanem a mélyén változik meg valami. Új alapot kap a
hívő: Jézus Krisztust. Nem az ember szóhasználata, modora, viselkedése
változik meg, hanem a szíve, lényének a
közepe. Éppen ezért ezt nem lehet megtanulni, de nem lehet megjátszani
sem. Ne is tévesszük össze a megtérést valami felvett modorossággal! Új
természetet kap a hívő, aminek a tartalma: Isten akaratának a
cselekvése. Ez azonban meglátszik minden megnyilvánulásán.
Ez
nem átmeneti, hanem végleges változás. Nem ünneplőruha, amelyet vasárnap
felveszünk, s aztán visszateszünk a szekrénybe. A Krisztustól kapott
tiszta ruhát a hívő soha többé nem veti le. Éjjel-nappal rajta van, egy
lesz vele, nem is ruha már, olyan lesz, mint a bőre, összenő vele. Jézus
mondta: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek." (Jn 15,4) -Ezért a
hívő mindig ugyanolyan, nem viselkedik, nem lesz képmutató, de nem is
szégyelli új önazonosságát, vállalja Krisztus gyalázatát is, hiszen ő ma
is idegen ebben a világban.
Ez nem részleges, hanem teljes
változás. Minden megtérő kísértése az, hogy átmentsen valamit a régi
életéből az újba, hátha szükség lesz még rá. Ez nevetséges, hiszen
Krisztus szolgálatában csak tőle kapott felszereléssel lehet boldogulni.
Itt már nem mi akarunk használni bizonyos eszközöket, hanem Krisztus
akar használni eszközül minket. Itt már minden, ami nem hitből van, bűn
(Róm 14,23).
A mi úgynevezett jó tulajdonságaink, erényeink is csak
akadályt jelentenek a teljes engedelmesség útjában. Ebben a szolgálatban
ez a hívő szíve vágya: „Magamat egészen néked szentelem, Szentlelked és
igéd legyen vezérem"!
„Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a boldogságukhoz nincs szükségük
semmi önmagukon kívülire – se személyre, sem helyre vagy dologra -,
és hogy a boldogság odabenn található. Tanítsd meg nekik, hogy ők
elegendők önmagukban. Tanítsd ezt meg nekik, és kiválóan fogod tanítani
őket. Tanítsd meg a gyermekeidnek, hogy a kudarc csak kitalálás,
hogy minden próbálkozás siker, és hogy minden erőfeszítés győzelmet ér –
az előző semmivel sem kevésbé tiszteletre méltó, mint az utóbbi.
Tanítsd ezt meg nekik és csodálatosan fogod tanítani őket. Tanítsd
meg a gyermekeknek, hogy mélységes kapcsolatban állnak az Élettel, hogy
Egyek valamennyi emberrel és hogy soha nem különültek el Istentől. Tanítsd ezt meg nekik, és kitűnően fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a káprázatos bőség világában élnek,
hogy van elegendő mindenki számára, és hogy a megosztásból, nem pedig a
gyűjtögetésből kapják a legtöbbet. Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy nincs semmi, amit tenniük, vagy aminek
lenniük kellene, hogy méltók legyenek a méltóságteljes és a
beteljesedett élethez, hogy senkivel semmiért nem kell versengeniük, és
hogy Isten mindenkit egyformán részesít az áldásaiban. Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy soha nem ítélkeznek felettük, hogy nem
kell amiatt aggódniuk, hogyan ítéltetnek meg, és hogy semmin nem kell
változtatniuk, vagy megjavulniuk, hogy tökéletesnek és gyönyörűnek
tűnjenek fel Isten szemében. Tanítsd meg ezt nekik, és a legjobban fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a következmény és a büntetés nem
ugyanaz, hogy halál nem létezik, és Isten soha senkit nem ítél el. Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy a szeretetnek nincsenek feltételei,
hogy nem kell amiatt aggódniuk, hogy elveszíthetik a szereteteteket vagy
Isten szeretetét, és hogy minden feltétel nélkül megosztott szeretetük a
világnak adható legnagyobb ajándék. Tanítsd ezt meg nekik, és kitűnően fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy különlegesnek lenni nem jobbat jelent,
hogy ha másokkal szemben felsőbbrendűségre támasztunk igényt, akkor nem
látjuk őket annak, Akik Valójában, és hogy nagy gyógyító erő rejlik
annak elismerésében, hogy „az enyém nem jobb, hanem csak az egyik út”. Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg a gyermekeknek, hogy nincs semmi, amit ne tehetnének meg,
hogy a Tudatlanság Illúziója eltörölhető a Földről, és hogy az
embereknek igazából semmi másra nincs szükségük, mint hogy visszaadják
önmagának, hogy emlékeztessék arra, Aki Valójában. Tanítsd ezt meg nekik, és csodálatosan fogod tanítani őket.
Tanítsd meg mindezt, éspedig ne szavakkal, hanem tettekkel: ne fejtsd
ki, hanem mutasd be. Mert amit cselekszel, azt fogják követni a
gyermekeid, és olyanok lesznek, amilyen most vagy.” Neale Donald Walsch : Egységben Istennel-
Képességet kaptunk az aktív gyülekezeti egység munkálására. Ebben fáradozzunk!
„Végül,
testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között,
fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben,
akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. Köszöntsétek egymást szent csókkal; köszöntenek titeket a szentek mind. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!”
Magyarázat
A közösségi élet a hívő ember számára pótolhatatlan
hátteret és védelmet jelent. Nem, vagy csak nehezen lehetnénk valódi
keresztények élő gyülekezeti közösség nélkül. Ez az életelemünk.
Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy nemcsak előnyöket, hanem
kötelezettségeket is jelent a közösségi élet. Feladatunk van testvéreink
felé. Ez egyrészt a saját magatartásunk krisztusi normák szerinti
kialakítása a Szentlélek által, másodsorban aktív közösségi életforma,
mely által ugyancsak krisztusi indulatokkal és tettekkel gazdagítjuk
társainkat, és a gyülekezeti közösséget a földön elérhető lehető legjobb
hellyé, legnagyszerűbb közösséggé alakítjuk. Tűzzük ki ezt személyes
célként magunk elé! Nyerjük meg e célnak társainkat is! A gyülekezeti
közösség áldott élete attól is függ, milyen eredménnyel valósul meg
közöttünk a testvéri egység. Tény, hogy különbözőek vagyunk. Egyikünk
inkább ötletgyártó, a másik helyzetértékelő, a harmadik közösségépítő,
aztán van forrásfeltáró és van a megvalósító. Ezek a viselkedési
jellemzők akkor hasznosak, ha a közösségen belül összekapcsolódnak, és
mindegyik a maga helyén működik. Ez az élő gyülekezeti szervezet
egységes működését jelenti. A szeretet és a békesség légkörében az Úr
által a világ legjobb helyévé teszi a gyülekezetet.
A Krisztus iránti engedelmességünk a vele való egység gyakorlati kifejeződése.
„Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje,
így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta
folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen
legyen. Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk testének. „A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.”
Magyarázat
Kettős szövetségi rendben élünk. Egyszer: férj és
feleség a házasság szövetségében él, másodszor: mint hívő emberek
Istennel az Úr Jézusban nyert új szövetségben. E kétféle szövetség
kölcsönösen segít mélyebben megérteni e létformák belső
törvényszerűségeit és összefüggéseit. Ha a házasságot tanulmányozzuk, az
reflektál a Krisztussal való kapcsolatra, ha Krisztus és a gyülekezet
kapcsolatát tanulmányozzuk, jobban megérthetjük házassági szövetségünk
titkait is. Éppen ezért az Írás a férfiak feleségük iránti szeretete
milyenségének mértékéül a Krisztus gyülekezete iránti szeretetét szabja.
Viszont ahogy a szerető férj ragaszkodik feleségéhez, „táplálja és
gondozza” (azaz a létfenntartásán fáradozik), ugyanúgy – vagy még
inkább, isteni többlettel – Krisztus is ezt teszi gyülekezetével. Tagjai
vagyunk testének, részesei a közbenjáró gondviselésének. Boldogan
élhetjük meg, hogy ami velünk történik, az a gyülekezet Urának előrelátó
gondoskodásában történik. Mint feleségét őszintén, mélyen szerető férj,
Krisztus is féltő szeretettel tekint a kísértések világában haladó
gyülekezetére. Várja, hogy az övéi engedelmeskedjenek neki, elfogadják
vezetői hatalmát, ne vitassák parancsolatait, igazságát, hanem viszonos
szeretetük mutatkozzék meg Uruk iránti tiszteletükben.
Vedd fel a hit pajzsát és a gonosz minden tüzes nyilát ki oltod vele! A hit pajzsa az egész testedet védi! A hit pajzsa a családodat védi! Védelmezi az egész családodat , anyagi életedet! Jézusban vetett hit az a biztos alap , amely segít állandóan talpon maradni. A hit pajzsa önmagában nagyobb , mint maga a viselője. A hit pajzsa be takar és befedi az egész életedet, családodat , anyagi helyzetedet. Vedd a hit pajzsát és a gonosz minden tüzes nyilát kioltod vele!!!! Mert van egy kapaszkodó kötél ami maga JÉZUS! A GYŐZELEM köteléke! A SZABADSÁG köteléke! A SZERETET köteléke! A DIADAL KAPU! JÉZUS AZ AKI MINDIG DIADALRA VEZET MINKET!!! Csak kapaszkodjunk ebben a kapaszkodó kötélben életünk minden percében!!! MERT JÉZUS A GARANCIA MINDEN GYŐZELEMBEN!!!
"Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok
tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. Vereségben,
tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben.
Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szentlélekben,
tettetés nélkül való szeretetben." (2Kor 6:4-6)
Egy
keresztény hírlevél közölte nemrégiben két kínai leány történetét, akik
Belső-Mongóliában hirdették az evangéliumot. Igen barátságtalanul
fogadták őket, ezért úgy döntöttek, kertészkedést vállalnak
napszámosként, és amikor alkalom adódik, azonnal beszélnek a gazdáknak
Jézusról. Pár hónap elteltével néhány család keresztény lett, és
megalakult a gyülekezet. A kommunista rendőrség hamar rajtuk ütött. A
lányokra rálőttek, letartóztatták, és kegyetlenül megverték őket. Végül
azonban valaki kifizette értük az óvadékot, szabadlábra kerültek, és -
Istennek legyen hála! - csodás események sorozata által tovább tudták
folytatni szolgálatukat.
Láttam egy
hirdetést, amely egy exkluzív hajóutat ajánlott olyan keresztényeknek,
akik szeretnék jobban megismerni a Szentlelket és elsajátítani, miként
használhatják lelki ajándékaikat szolgálatukban.
A Voice of the
Martyrs [A mártírok hangja] elnevezésű szervezet hírlevele tudósított
egy evangélistáról, aki a Fülöp-szigeteken élete kockáztatásával
prédikált a kommunista terroristák ellenőrzése alatt tartott területen. A
férfit egy látogatás erejéig elkísérte 8 éves unokaöccse, aki szeretett
más gyermekeknek szolgálni. Néhány katona megtért, és elhagyta a
kommunisták táborát. Ez az esemény annyira felbőszítette a terrorista
vezéreket, hogy elrabolták a kisfiút, és órákig kínozták őt, mielőtt
megölték volna.
Habár az evangélista tisztában van azzal, hogy a
terroristák és azok családjai között végzett szolgálata nem luxusutazás,
a Szentlélek hatalma által mégis folytatja veszélyes küldetését
Jézusért. Ha ő nem, akkor ki fogja végezni? Talán valaki majd a
luxushajóról hallja meg Isten hívását!
Imádság a mai napra
"Uram, az érted való szolgálat közben talán lesznek
álmatlan éjszakáim, és kijut a szenvedésből is, de segítséged állandóan
rendelkezésemre áll!"
''Kicsoda szakaszt el minket a
Krisztus szerelmétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy
éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-e?... De
mindezekben felettébb diadalmaskodunk, az által, aki minket szeretett '' (Rómabeliekhez 8:35-37)
Isten szolgái nem részesülhetnek tiszteletben vagy
elismerésben a viIág részéről. Istvánt megkövezték, mert a megfeszített
Krisztusról prédikált. Pált elfogták, megverték, megkövezték, és végül
megölték, mert hűséges hírnöke volt Istennek a pogányok között. János
apostolt Páthmós szigetére száműzték ''az Isten beszédéért és Jézus Krisztus bizonyságtételéért''(Jel 1:9).
Ezek a példák bizonyítják a világ előtt Isten ígéreteinek bizonyos
voltát, állandó jelenlétét és gondoskodó kegyelmét. Jézus nem kecsegteti
követőit földi dicsőséggel és gazdagsággal. Nem ígér nekik
kísértésektől mentes életet. Ellenkezőleg! Felszólítja őket, hogy
kövessék Őt az önmegtagadás és szégyen ösvényén. Ellene, aki a világ
megváltásáért jött, egyesült erővel lépett fel a gonosz minden serege...
Sátán minden korszakban üldözte Isten gyermekeit. Kínozta és megölte
őket, de éppen haláluk által váltak győzőkké. Annak erejéről tettek
tanúságot, aki hatalmasabb Sátánnál. Noha az Istentelen emberek
kínozhatják és megölhetik a testet, de azt az életet, amely Krisztussal
Istenben elrejtőzött, érinteni sem tudják. Börtönbe vethetnek ugyan
férfiakat és nőket, a lelküket azonban nem verhetik bilincsekbe.
Isten
kiválasztottaiban, az üldözések és megpróbáltatások alatt, Uruk
dicsősége, jelleme nyilvánul meg. Míg a világ gyűlöli és üldözi Krisztus
követőit, ők az Úr iskolájában nevelődnek és fejlődnek. A Földön a
keskeny utat járják; a nyomorúság és szenvedések izzó kemencéjében
tisztulnak meg. Követik az Urat, súlyos küzdelmek árán; önmegtagadást
gyakorolnak, és keserű csalódásokban osztoznak; megismerik azonban a bűn
súlyát és gyötrelmeit, és undorral fordulnak el attól. Mint Krisztus
szenvedéseinek részesei, pillantásuk áthatol e Föld borús homályán,
látják a Menny dicső fényességét, amely feltárul előttük. ''Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely nékünk megjelentetik'' (Róm 8:1 8).
„De az
Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult
helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig
letépte. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett
csodáiért.”-107. zsoltár 13-15. versei
Azt szokták
mondani, hogy lövészárokban, zuhanó repülőn, vagy süllyedő hajón nincs ateista.
Persze milyen hit az ilyen?
Két meggyötört
hajótörött egy nagyobb deszkába kapaszkodva hánykolódik a tengeren.
Reményvesztetten szólal meg az egyik:
– Ó, Istenem! Te
ismersz engem. Tudod jól, hogy eddig milyen ember voltam. Durva, verekedős,
iszákos és kegyetlen. Soha senkit nem tiszteltem, és akár erőszakkal is véghezvittem
akaratomat. A pénz körül forgott az életem, amit sokszor kétes úton-módon
szereztem meg, majd kártyán vagy szerencsejátékon mindig elvertem. Templomba
nem jártam, és lelkészeid intéseit maró gúnnyal kinevettem. De most már nagyon
bánom mindezt. Ó, Istenem! Ha most megszabadítasz bennünket, akkor ígérem, hogy…
– Csönd legyen! –
szól közbe a másik hajótörött – Hagyd abba! Ne ígérj semmit! Látom a
szárazföldet!
Milyen hit az
ilyen? Milyen sokszor hívjuk segítségül az Úr nevét, anélkül, hogy
belegondolnánk, ki is ő! Milyen gyakran kiáltunk Istenhez nyomorúságunkban, anélkül,
hogy ismernénk őt! Hányszor tekintünk rá kozmikus automataként, akire csak
akkor van szükségünk, ha bajban vagyunk! Ilyenkor bedobjuk a pénzt, és várjuk,
hogy ő teljesítse kívánságunkat. Ha azonban mindenünk megvan, mit sem törődünk
vele.
Persze a Mindenható
sokszor még így is velünk van és segít, mert ő feltétel nélkül szereti az
embereket – hisz a megváltásunk is akkor következett be, amikor még nem is
éltünk. Vegyük azonban észre ezt a szeretetet, és gondolkodjunk el azon, ki is
a mi Istenünk! „Adjunk hálát az Úrnak szeretetéért”! Sőt ez a hála töltse be az
egész életünket! Hitünk ne csak a bajban nyilatkozzék meg, hanem legyen az a mindennapjaink
szerves része!
Miben nyilvánul meg Isten jósága felénk?
Elsősorban abban hogy még nincs végünk. Ajándékba kaptuk ezt a napot is
Istentől. Egy újabb lehetőséget hogy még közelebb kerülhessünk
hozzá....ma is.
Semmilyen általunk
végzett cselekedet nem lesz elégséges el kell ismernünk, hogy
képtelenek vagyunk önmagunknak üdvösséget adni és térdet kell hajtanunk
Jézus Krisztus életünk feletti uralma és Isten Igéjének és Szellemének
tekintélye előtt.
Erre a lépésre csak azok képesek igazán akik
megalázzák magukat Isten előtt. Felismerik hogy szükségük van a Golgotai
keresztre, Jézus helyettük kiontott vérére.
Jóságát és szeretet Isten az embereknek abban mutatja meg, hogy Magához vonzza és szívükben megtérésre indítja őket.
Felismerik, elismerik Isten Fiát, és rábízzák azt amit úgy sem tudnának megtartani saját erőből......az ÉLETÜKET!
A Jézus nevében! Ámen!
Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre. (2 Korinthus 10,5:)
Apró történetek:
1.Gabi végre együtt ebédelhetett azzal a férfivel,akivel hónapok óta
levelezett,és akivel már kétszer is találkozott.Nagyon jó benyomást
tettek egymásra,de a férfit láthatóan idegesítette valami.Egy szót sem
tudott Gabival váltani,mert minden pillanatban a személyzettel volt
elfoglalva:lassan szolgálják ki őket,nem udvariasak,nem
előítéletmentesek. A férfi csak kapkodta a fejét.Csak a rosszat veszi
észre mindenkiben?
Ahelyett,hogy vele foglalkozna és megbecsülné az
együtt töltött perceket,mások hibáit veszi számba?
2.Gyuri az autóban ült,és a menyasszonyához igyekezett.Közben egyre
frusztráltabb lett.Mennyire rossz minden ebben az országban,ők meg itt
fognak élni.Mennyi depressziós ember van itt,mennyi türelmetlen
vezető,szennyes szájú munkatárs.Mire megérkezett a menyasszonyához,már
mindenkit kivesézett az őt körülvevők közül. Újra és újra átélte az őt
ért eseményeket.A negatív gondolatok irányították egész nap és a
menyasszonyához érve már egészen depressziós lett.
A menyasszonya nem
véletlenül tanácsolta neki, hogy a Szentlélek vezetésére
hagyatkozzon, azon gondolkodjon, amit a Szellem tanácsol a
bensőjében.Válassza meg a gondolatait.
3.Hanna a barátjához készült. Elmondta az egész napját az
édesanyjának, aki megütődve hallgatta.
A lánya mindenkiben a rosszat
látta.Tényleg ennyi rossz ember veszi körül? Aggódni kezdett.
A férjének
is beszámolt és továbbadta a híreket. A férje is rosszkedvű lett.Végül az
egész család elszontyolodott. A negatív beszéd hatott rájuk.
Amikor Hanna barátja felhívta őket az apa rosszkedvűen válaszolt .Már benne is csak rosszat látott.
Tudatosan válaszd meg, hogy min gondolkodol, mit veszel észre bennük és hogy hogyan állsz az emberekhez. Minden ember az Isten csodálatos teremtménye. Minden emberben van jó és rossz tulajdonság! Ne mások hibáit vedd észre, ne a hibáin
rágódj, hanem a pozitív tulajdonságaikat vedd elő! Azokat lásd meg, ami
másokban jó, feléd ezt fogják mutatni-adni, és mások is ezt teszik akkor majd veled kapcsolatban. Isten feltétel nélküli szeretetét kell sugározd! Érezze, hogy te más vagy, másképp gondolkodsz és ezért másképp cselekszel is. Ne csak a keresztény emberekkel legyél kedves, mert ők a testvéreid az Úrban! Még fontosabb a környezetedben kimutatni a keresztényi szeretetedet! Mitől lennél te más, mások szemében, ha hasonlatos vagy azokhoz akikben nincs meg a krisztusi szeretetet? Szeress! A szeretet mindent legyőz! Ha undok a főnököd, kollégád, a bolti eladó, nem baj, TE kedves és szeretetet sugárzó legyél!
Mit parancsolt Jézus? ,,Szeresd felebarátodat, mint magadat”. Mt. 22,39.
Miről ismerjenek meg minket, mint keresztényeket? „Arról ismerjenek meg titeket, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást” Jn 13,34.
Mi a Szent Szellem gyümölcse?
A Galata 5:22–23 így szól: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm,
békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség,
önmegtartóztatás.”
A Szent Szellem gyümölcsét a Szent Szellem jelenléte eredményezi a keresztyén ember életében.
De te vagy aki választ, Istenre, a bennem élő Szent Szellemre hallgatok, vagy a gonosz sugallataira?
Milyen gyümölcsöt szeretnél aratni? Mit vetettél, milyen magot-gondolatot?
Ha negatív gondolatot vetsz, akkor negatív élményt is fogsz aratni!!
Gondolom áldott, békés, boldog, gazdag életet szeretnél?!
Akkor olyan magot vess el és öntözd Isten Igéjével MINDENNAP!!!
Van már ima-megvallás füzeted? Ha nincs készíts magadnak! (De NE holnap, mert az akkor az mindig holnap marad..:)
Írd bele mi az amit szeretnél és írj hozzá illő megerősítő Igéket! Mindennap reggel, délben, este mond el, valld meg, hirdesd ki jelen időben, mert ez már meg van neked! Jézus mindent bevégzett már! Neked hittel ki kell mondani Isten Igéjét és majd a Szent Szellem kenete elvégzi azt!
Öntözd a magodat és SUGÁROZD a Krisztusi szeretetet!! :) és akkor a jó aratása se marad el!
Ámen
Mert mint leszáll az eső
És a hó az égből
És oda vissza nem tér
Hanem megöntözi a földet
És termővé és gyümölcsözővé
Teszi azt
És magot ád a magvetőnek
És kenyeret az éhezőnek
Így lesz az én beszédem
Amely számból kimegy
Nem tér hozzám üresen
Hanem megcselekszi, amit akarok
És szerencsés lesz ott
Ahová küldöttem
Mert mint leszáll az eső
És a hó az égből
És oda vissza nem tér
Hanem megöntözi a földet
És termővé és gyümölcsözővé
Teszi azt
És magot ád a magvetőnek
És kenyeret az éhezőnek
Így lesz az én beszédem
Amely számból kimegy
Nem tér hozzám üresen
Hanem megcselekszi, amit akarok
És szerencsés lesz ott
Ahová küldöttem
Mert mint leszáll az eső
És a hó az égből
És oda vissza nem tér
Hanem megöntözi a földet
És termővé és gyümölcsözővé
Teszi azt
És magot ád a magvetőnek
És kenyeret az éhezőnek
Így lesz az én beszédem
Amely számból kimegy
Nem tér hozzám üresen
Hanem megcselekszi, amit akarok
És szerencsés lesz ott
Ahová küldöttem...
A
hit nem az értelmünk megerőszakolása, hogy olyan dolgokban higgyünk,
amik lehetetlenek vagy amikről tudjuk, hogy nem igazak. Különösen nem
„valamiben” való hitet jelent. A hit feltétlen bizalom Istenben, és mint
ilyen, személyes. Az evangéliumokban Jézus soha nem arra buzdította a
követőit, hogy higgyenek valamiben, talán egy csodában, és akkor
megtörténik, hanem azt mondta, hogy higgyenek Őbenne. Sorsunk a hiten
nyugszik: hit által nyerünk üdvösséget.
„Aki hisz a Fiúban, örök élete
van” (János 3:36).
Isten, akiben bíznunk kell, méltó rá, hiszen úgy
szeretett minket, hogy Fiát adta, hogy a bűneinket a keresztfára vigye.
Egy útkereszteződéshez érkezel az életedben, ahol ki kell választanod,
milyen irányba megy tovább az életed. A választási lehetőségek
egyértelműek lesznek, és képes leszel különbséget tenni a kettő között.
Az egyik ösvény egyre közelebb fog vonni Hozzám, mondja az Úr, a másik
pedig tovább visz a világiasság és önzés útján. Válassz bölcsen. 5 Mózes
30:19 Tanúm az ég és a föld, hogy én elétek tártam a választást élet és
halál, áldás és átok között! Válasszátok hát az életet, hogy sokáig
élhessetek ti is, meg utódaitok is!
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Gyere közel Hozzám, mondja az Úr, és beszélni fogok a szívedhez. Én
majd irányítalak, hogy merre kell menned és mit kell tenned. Hadd legyek
Én a te kormányosod. Figyelmeztetni foglak, amikor elkezdesz elsodródni
és visszakormányozlak a pontos útvonalra. Neked viszont bíznod kell
Bennem és hagynod kell, hogy beavatkozzam az életedbe. Csendesítsd le a
lelkedet és engedd, hogy én vezessek. Példabeszédek 3:6 Minden utadon rá
gondolj, s ő majd igazgatja lépéseidet.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Én népem, ti a szellemi letisztulás folyamatában vagytok. Próba és
megtisztítás folyik az életetekben, annak érdekében, hogy alkalmasnak
találhassalak benneteket arra, hogy megvalósítsátok a terveimet,
bennetek és a földi helyeteken. Senki sem tudja átvenni a helyeteket,
vagy megtenni azt, amit szándékom szerint nektek kell megtennetek.
Egyedül ti tudjátok megvalósítani az egyedi, számotokra kitűzött célt,
miközben engedtek a Szellemem munkálkodásának, mondja az Úr. Ézsaiás
48:10 Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a
nyomorúság kemencéjében.
A TROMBITA, BILL BURNS:
Hallom, ahogy az Úr nagyon, nagyon erőteljesen mondja, hogy ti az Én
népem vagytok. Ne higgyetek a hazugságoknak, amiket az ellenség mond
nektek, hogy nem tartoztok Hozzám, meg hogy olyan dolgokat tettetek,
amiket nekem túl nehéz elfelejteni; amiket nektek túl nehéz legyőzni. Ez
egyszerűen nem így van. Úgyhogy jöjjetek elő nagy örömmel. Gyertek be
az élők földjére, mert az élők földjén minden lehetséges nektek. Gyertek
be örömmel és azzal az elhatározással, hogy most felveszitek ezt a
pozíciót.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Vizsgáld meg a szívedet és elfogulatlanul keresd meg azokat a dolgokat
magadban és a környezetedben, amelyek visszatartottak eddig attól, hogy
képes legyél előrehaladni és megvalósítani azt, amit eléd helyeztem,
mondja az Úr. Végezd el a szükséges változtatásokat, hogy fel tudd venni
azt a pozíciót, amelyben magabiztos, erős és alkalmas vagy. Kérj meg
Engem, hogy segítsek. Zsoltárok 46:1 Isten a mi oltalmunk és erősségünk!
Igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
