Jézus Krisztus neve 4.rész

1.rész:

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/jezus-krisztus-neve.html

2.rész:

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/jezus-krisztus-neve-2resz.html

3.rész:

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/blog-post.html

Hitvalló szájak: Jézus a Krisztus úr

Azt olvastuk az Igében, hogy nem csak a térdek hajolnak meg Jézus előtt, hanem minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus úr az Atya Isten dicsőségére. Ennek a kijelentésnek is van a mára, az emberi idő kereteire vonatkozó része és örök távlata. Az utóbbiról ejtenék először pár szót. Jézus Krisztus az Övéivel részese lesz az új teremtésben az örök boldogságnak. Nem tudjuk részletesen, mit fogunk ott csinálni, mivel töltjük az örök létet, de az biztos, hogy fogjuk dicsérni Istent, aki Atya, Fiú, Szentlélek. Fogjuk imádni a megöletett bárányt, aki meghalt de feltámadt; Jézust, aki úr és király, mindenek felett való az Ő neve! Egyedül általa juthatunk az Atyához, azt olvastuk a kátéban, hogy nincsen üdvösség senki másban! Megrendítő szavak ezek: Ő az egyetlen út. Nagyon sok kérdést vet ez fel az üdvösség dolgában, amelyekre nem is tudunk válaszolni. Mi lesz a pogányokkal, akik egyébként erkölcsösen éltek? Mi lesz más vallások híveivel? Mi lesz a Krisztus előtt élőkkel? Az biztos, hogy Istennek mindenkire gondja van, és mindenkit igazságosan fog megvizsgálni az Ő kegyelmében, de mi erről tudunk, és erről szól a kijelentés: Jézus az egyetlen út. Ő az egyedüli úr, az üdvösség ura! Aki Őt megtalálta, az megtalálta az egyetlent! A legfontosabbat, a leglényegesebbet az életben!
Hála legyen az Istennek, hogy mi a gyülekezet közösségében vallhatjuk: Jézus Krisztus úr. Ez a hitvallás az örökkévalóságig elkísér majd minket. És már most a miénk lehet! Valljuk hát úrnak Jézust a szavainkban, életünkben, legyen ő a saját életünkben is úr!
Mit jelent itt és most keresztyénnek lenni, Krisztusról elnevezettnek lenni (nekem magamnak és a közösségnek, ahová tartozom)?
Az az ember a keresztyén, azaz krisztusi ember, akinek tényleg életében Úr a Jézus Krisztus.
Értjük. Hisszük. Érezzük is. Valójában mégis mennyire határozza meg mindez a dolgainkat, döntéseinket? Csak néhány egyszerű kérdést engedjetek most meg:

- Mit jelent most nekem saját keresztyén identitásom?

- Krisztus felkenetésének része vagyok…

- A méltóság, az erő, a lehetőség, ami ezzel jár

- A szolgálat, alázat, akár a szenvedés, ami ezzel jár?

- Vállalom? Ő vállalta! Őt követve éljünk!

- Jöjjünk bűnbánattal, ha hűtlenek voltunk e névhez…! Mit jelent ez?


Mennyire tudunk irgalmasok lenni másokhoz és magunkhoz, ha Isten irgalommal hajolt hozzánk?
Mennyire hisszük el, hogy az evangélium Isten ereje, ami működik, gyógyít, még ma is?
Isten Igéje élő és ható: engeded-e magadra hatni?
Jézus jelenléte megváltoztatott embereket – hiszed-e, hogy téged is meg tud változtatni?
Jézus megbecsülte az embereket, odafigyelt a körülötte lévőkre, tudod-e követni Őt ebben?
Legyen valóban úr, ne csak nevében! Legyen ura családunknak, közösségeinknek is valóságosan. Egy úr beleszólhat abba, ami történik az által uralt területen, meghatározza azt teljes mértékben. Így legyen úr Jézus Krisztus bennünk és közöttünk: nem csak névleg hanem valóságosan!

Igen, amiről a káté itt beszél, az a jövő. A reménységünk. Hogy ha hűségesek vagyunk Krisztushoz, akkor részesei vagyunk neki, az Ő jövőjének, hozzá tartozunk, az Övéi vagyunk. Most harcok és küzdelmek terhelik a földi létet, de Krisztussal örök boldogság vár. Ő uralkodni fog az öröklétben, mint győztes, felkent király, mi pedig részesei leszünk az Ő országának, királyságának. Ilyen reménységei és örömei vannak a keresztyén embernek.

Ma magához hív minket a mi Urunk, hogy legyünk mindnyájan az Ő gyermekei! Egyszerűen és világosan. Először vagy újra. Most és ma ezen a helyen megszólítható, segítségül hívható a mi Urunk! El lehet fogadni, be lehet fogadni Őt a szívünkbe! Elindulhatunk ezen az úton, vagy megújulhatunk az Ő követésében. Keresztyén akarok lenni! Mert Vele élni jó, mert Ő az igazi úr! Hódolhatunk Jézus Krisztus előtt, és megvallhatjuk a belé vetett hitünket! Éljünk a lehetőséggel, és ragadjuk meg lélekben Isten felénk nyújtott karját!

Ámen!

(Thoma László)

Jézus Krisztus neve 3.rész

Jézus Krisztus neve 1.rész

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/jezus-krisztus-neve.html

Jézus Krisztus neve 2.rész

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/jezus-krisztus-neve-2resz.html

Szól ma is, nekünk is az evangélium a mi saját életünkben, nyomorúságunkban, nehézségünkben is: szabadítónk van! Isten elküldte a megígért szabadítót, és nekünk közünk lehet hozzá! Szabadítóm van! Jézus értem is jött, és amellett, hogy az örök haláltól, a kárhozattól megszabadított, az aktuális élethelyzetemben is nyújt segítséget, tud s akar segíteni, felemel, kiemel, megment. Van segítő kéz. Van valaki, aki nem mond le rólad, és pontosan abban az élethelyzetben, amiben vagy, van segítsége a számodra! Nem vágy az Ő szabadítása, hanem tény! Valóság! Hiszel-e ebben a szabadítóban?

Ne félj, mert, olyan szabadítónk van, Jézus, akinek Isten adta a nevét, Ő igazolja őt és mondja róla, hogy szabadító, akiben bízhatunk, akire számíthatunk, akiben nem kell csalatkoznunk.

A szabadításnak van egy nagyon fontos eleme. Ki kell mondani, hogy nem lehet Jézusban is bízni és még másban is! Jézus kizárólagos szabadító, teljes igénye van az életünkre. Jézus nem látható, ezért látható dolgokhoz szoktuk kötni néha hitünket, annak bizonyos elemeit. Pedig ezekre nincs szükség! Nem lehet igazán egyszerre Jézusban is bízni meg más dolgokban- az életünk lényegére nézve!

Ha mást is beveszünk a pakliba, azzal igazából Jézust zárjuk ki.
Teljes bizalom Benne. Mert Ő tényleg szabadító. Erre hív. És ez nagyon nehéz! Elköteleződésre hívó.
Jézus Krisztus nevének hatása. Meghajló térdek világszerte- előbb vagy utóbb.
Beszél arról is a felolvasott Igénk, hogy Jézus nevére meghajol minden térd, azaz mindenki elismeri az Ő hatalmát, az Ő mindenek felett való voltát. Jézusnak tekintélye van, hatalma, amit mindenki ért, aki ismeri, ami világos és egyértelmű. Jézus Krisztus nevének második tagja ugyanis: Krisztus.

Ez azt jelenti: felkent. Az ókori Izraelben királyokat, prófétákat és papokat kentek fel, ami azt jelentette, hogy a felkenés után elláthatja azt a tisztet, mert Isten elpecsételte Őt a Szentlélek által, és alkalmassá tette Őt a feladatra. Isten az, aki Jézust felkentnek, Krisztusnak nevezi, mert Ő hatalmat adott neki. Olyan hatalmat, ami alkalmassá teszi Krisztust arra, hogy a szabadítást, amiről az előbb beszéltem, elvégezze. Krisztus, a felkent, akinek hatalma van, valódi, tapasztalható hatalma!


Az Ő hatalmának pedig több dimenziója is van.
Krisztus személyében ötvöződik a királyi, a papi és a prófétai tiszt. (Zsidókhoz írt levél)
Ő király, hiszen uralkodik, uralma van a világ felett. Ez az uralom majd a végidőkben lesz teljesen világos mindenki számára, de ettől függetlenül Ő már uralkodik! Ő a királyoknak a királya, a leghatalmasabb és a legjobb király. Olyan király, aki oltalmaz és megtart. Valós segítséget nyújt, lehet rá számítani, és benne bízni úgy, ahogy más földi uralkodóban sohasem.
Krisztus a felkent próféta is, aki közbenjár a népért, aki kijelentette Isten akaratát tökéletes módon.

Ő megmutatta nekünk az Atyát, megélte azt, hogy milyen az Atya, hogy hogyan szeret az Isten!
Krisztus pap, felkent pap az ószövetségi értelemben, hiszen bemutatta az egyszer és mindenkorra elég, tökéletes áldozatot a bűnért: önmagát áldozta fel, és tett eleget az ember bűnéért.
Tudjátok, Testvéreim, jó benne lenne Isten szeretetében, érezni és élni ezt: Jézus a Krisztus, aki az én szabadítóm, felkent király, aki uralkodik az életem felett. Ez nem leigázó uralom ugyanis, nem nyomás, amely szorít, hanem felszabadító, biztonságot nyújtó, örömteli dolog. Hódolhatunk Neki ezért. A minden térd meghajolása az Igében ezt a hódolatot jelenti: Jézus Krisztusnak hódolni fog mindenki: előbb vagy utóbb elismeri, meglátja mindenki, hogy Ő úr! Jó dolog időben felismerni, megismerni Jézust és hódolni neki! Az életben is jobb minél előbb felismerni és elfogadni őt. Nem kell megvárni az idős kort vele, nem kell megvárni a tragédiát, a bajt, ami térdre kényszerít! Jobb önszántunkból, szabadon, hálából hódolni Jézus Krisztusnak! Mert a Vele való kapcsolatban biztonságban lehetünk.

Mit jelent számunkra a hódolat? Nagyon sok minden lehet, de talán első sorban három dolog:

- annak elismerése, hogy szükségem van Rá.
- annak elismerése, hogy nem a magamé vagyok (ahogy a káté 1. kérdés-felelete is fogalmaz) és Jézusért szeretnék élni az életemmel
- feladom saját akaratomat, mert nem az tesz boldoggá, ha az lesz, amit én leginkább akarok!
- a hódolat kifejezése mellett igazi, szívbeli hódolat: mert a térdeink hajlonghatnak, a szavaink is lehetnek kedvesek, de a lényeg vajon változik-e?

Hódoljunk hát mi, most is a felkent király előtt, és tegyük meg ezt életünk minden napján úgy, hogy Őt dicsőítjük életünkkel, szavainkkal és tetteinkkel egyaránt!

Jézus Krisztus neve 2.rész

A név- a minden névnél nagyobb név

Jézus Krisztus neve 1.rész

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/jezus-krisztus-neve.html


Azt olvastuk az Igében, hogy Jézusnak Isten adta a nevét. Bár Ő egylényegű az Atyával, mégis az ő Fia. Isten adta neki a nevet, miután mindenek fölé helyezte, felmagasztalta Őt- Milyen nevet adhat az Isten ilyenkor, milyen nevet ad az Ő fiának, a megváltónak?

A minden név fölött való név ennyi: Jézus Krisztus.
A minden névnél nagyobb név első tagja ez: Jézus. Annyit jelent, hogy szabadító.
Ő szabadít meg. Istennek kezdettől fogva gondja volt az emberre, és szabadítót adott népe mellé; gondja volt mindig az emberre, hogy a mélységből, a nyomorúságból legyen kiút, legyen vezető a számára.
Sokféle istenséget tartottak számon a népek az ókorban. Sok volt köztük az úr, akinek volt valamilyen vélt ereje, hatása. Olyannal, aki úr volt és szabadító, egzisztenciális értelemben, nem nagyon találkozunk.
De ő nem csak magáról állította, hogy szabadító… Jézusnak, mint szabadítónak sok előképe van az Ószövetségben is: Néhányat említek most itt: Mózes kivezette a népet Egyiptomból, megmutatva a szabadulás útját és módját is. Józsué (akinek a neve ugyanabból a gyökérből ered, mint a Jézus szó) az ígéret földjére vezeti a népet. Dávid olyan király volt, aki Isten szíve szerint vezette a népet, és így Jézus előképévé vált. De gondoljunk mindazokra a prófétákra, vezetőkre Izrael történetében, akik jó irányba, életre vezették a népet, megmutatták számukra az élet útját, a szabadulás útját. A szabadító olyan, mint a jó pásztor. Életre vezet, jó irányba vezet, és ha baj van, akkor megment. Gondja van az egész nyájra, de az egyénre, a személyre, az egyre is a közösségben.
Sok szabadítója volt Izraelnek, de megjelenik már az Ószövetség első lapjain az, hogy kellene valaki, aki valami elemi erővel, az élet minden területére kiterjedő módon szabadítja meg az embert. Ennek az ember felőli igénye és az Isten felőli ígérete egyidejűleg jelenik meg. Isten megígéri már a bűnesetkor, hogy szabadítót küld, az asszony utódai közül valaki majd a kígyó fejére tapos, azaz megsemmisíti a bűn erejét és hatalmát. Ennek a szabadítónak mind az ígérete, mind a várása egyre erősebb az Ószövetségben az Újszövetség felé haladva. A próféták sok részletét megjövendölték annak, milyennek kell lennie a szabadítónak. És aztán egyszer csak, mikor eljött az idő, az emberi történelem közepén eljött a Szabadító a világba. Jézus Krisztus, aki sokkal több mindannál, aki előtte szabadítóként szolgálta Izraelt. Jézus ugyanis olyan dologból jött szabadítani és megváltani, ami a legalapvetőbb és legnagyobb csapda az ember számára: a bűnből. A bűnből, ami elválasztja őt az Istentől.

Jézus azért jött, hogy örök életre váltson meg, és megoldást adjon az ember életére. És ez az örömhír nem csak a választott népé, hanem mindenkié, minden emberé a világon, aki csak hisz.

Jézus Krisztus neve 1.rész

Miért nevezzük Isten fiát Jézusnak, vagyis Üdvözítőnek?

Azért, mert Ő üdvözít és szabadít meg bennünket minden bűnünkből. És azért is, mert az üdvözség senki másban nem kereshető, sem meg nem található.
Hát hisznek azok is az egyedüli üdvözítő Jézusban, akik üdvösségüket és boldogságukat a szenteknél, vagy önmagukban, vagy másutt keresik?
Semmiképpen nem. Mert valójában megtagadják az egyedüli üdvözítőt, Jézust, pedig szájukkal dicsekednek Vele. Mert egyik a kettő közül: vagy nem tökéletes üdvözítő Jézus, vagy pedig ebben az üdvözítőben kell feltalálni az üdvösségre szükséges összes dolgokat azoknak, akik igaz hittel fogadják el Őt.
Miért nevezzük Őt Krisztusnak, azaz Felkentnek?
Azért, mert az Atya Isten rendelte el és a Szentlélekkel kente fel Őt legfőbb Prófétánkká és Tanítónkká, aki tökéletesen kijelentette Istennek titkos tanácsát és akaratát a mi váltságunk felől. - Továbbá egyetlen Főpapunkká, aki testének egyetlenegy áldozatával megváltott minket és érettünk könyörögve szüntelenül közbenjár az Atyánál. - Végül a mi örökkévaló Királyunkká, aki Igéjével és Lelkével kormányoz minket és a megszerzett váltságban oltalmaz és megtart.
Hát téged miért hívnak keresztyénnek?
Azért, mert hit által Krisztusnak tagja vagyok és így részese az Ő felkenetésének. Hogy így nevéről vallást tegyek. Magamat élő hálaáldozatul Néki adjam. És szabad és jó lelkiismerettel harcoljak ebben az életben a bűn és az ördög ellen. És a másvilágon Ővele együtt uralkodjam örökké minden teremtményen.
„Ezért fel is magasztalta Őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Fil 2, 9-11
A világ nagy részén ismerik ezt a nevet: Jézus Krisztus. Különböző kultúrák és vallások emberei is tudnak róla. Mást-mást gondolnak róla persze sokan, és másként is képzelik el őt. Van, aki szeretettel gondol rá, van, aki imádkozik is hozzá, más pedig csak arról a háborúról tud, amit mondjuk az ő nevében folytatnak egymás ellen a nagyhatalmak.


Jézus Krisztusról sokféle vélemény akad a világon- de ez nem újdonság. Így volt ez abban a korban is, amikor Ő élt. Meg is kérdezte a saját tanítványait (Mt 16) arról, kinek mondják Őt az emberek.
Már akkor is sok válasz létezett erre. Volt, aki felismert Benne Isten fiát, és volt, aki nem. Volt, aki egyenesen azt állította, hogy az ördögtől való, amit Ő csinál. Jézus Krisztus személyére nézve azonban- sőt egész életében, szolgálatában nem az számított, amit az emberek éppen aktuálisan gondoltak róla, hanem az, amit az Atya kijelentett vele kapcsolatban.
Megkeresztelésekor hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm.”

A kijelentés erről tesz bizonyságot, hogy Ő Isten fia volt, akit Ő küldött el a világba.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Heródes kegyetlenkedni kezdett némelyekkel a gyülekezetből valók közül. (Csel 12,1.)



A keresztyénüldözés értelmi szerzője Heródes király volt. Ő az az ember volt, aki továbbhaladt elődei átkos útján. Nagyapja volt a betlehemi gyermekek gyilkosa (Mt 2,1). Nagybátyja fejeztette le Isten hűséges szolgáját: Keresztelő Jánost (Mt 14,6). S most ő megölette Jakab apostolt. Vannak családok, amelyben az istentelenség így öröklődik nemzedékről nemzedékre, mint valami rettenetes betegség.
A nagyapák és apák felelősek azokért a veszedelmes utakért, amelyen gyermekeik és unokáik járnak. Emlékezünk Lámekre, Kain egyik utódjára, akiben Kain gyilkos természete hatalmasan újjáéledt (l.Móz 4,23).
Minden apa biztos lehet afelől, hogy jelleme és cselekedetei tovább hatnak. Olyan örökség ez, amely biztosabban rászáll a gyerekekre és unokákra, mint a pénz és a vagyon. Mit ért a Heródes család azzal, hogy csodálatosan berendezett palotákat hagyott hátra, ha ugyanakkor olyan átkot is, amely végül is mindent tönkretett?
Sokkal jobb egy egészen szegény családhoz tartozni, amely Isten félelmében és a menny áldásaiban él, mintsem előkelő családhoz, amelyhez átok tapad. Mi indította Heródest arra, hogy ilyen kegyetlen legyen a keresztyénekkel szemben? Kedveskedni akart a zsidóknak.
Hogy júdeai királyi trónját megerősítse, hogy úgy léphessen fel, mint a zsidó vallás védelmezője, ki kellett ontatnia egy apostol vérét. Mit törődött ő igazsággal és joggal, amikor saját dicsőségének, hatalmának és tekintélyének biztosításáról volt szó?
Gyakran érdekük a hatalmasoknak, hogy vallásosságot színleljenek saját céljaik érdekében. Ez azonban mindig Isten ítéletét vonja maga után.
Most már jobban megértjük, hogy miért nemcsak a "farizeusok kovászától", hanem a "Heródes kovászától" is óva intett az Úr Jézus.

Isten asztaláról-Varga László

"Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat." (Jelenések könyve 13,18.)



Nehéz könyv a Jelenések könyve. Végig szimbólumokból van öszszeszőve. Kétezer év szektás eltévelyedéseinek legnagyobb része abból táplálkozik, hogy szó szerint próbálja érteni a szimbólumait, vagy tetszése szerinti magyarázatokat olvas ki belőlük. Ennek egyik tipikus példája a fenti szám. Különböző kombinációkkal már sok történelmi személyre alkalmazták, Nérótól Sztálinig és a pápáig. A Jelenésekben valóban uralkodik a számszimbolika, de azt csak egységében és összefüggésében lehet megérteni, még úgy sem mindig, mert néhány képnek a kulcsa elveszett kétezer év sok elfelejtett szimbóluma között. Ezt a számot, a gonosznak a számát meg tudjuk fejteni. A hét a földi tökéletességnek, a három az isteni tökéletességnek a számszimbóluma. A 777 volna tehát a földön megvalósuló isteni tökéletesség száma. A hat a megrontott tökéletesség, a tökéletesség hiánya. Háromszor együtt, 666 a földön, emberileg megvalósuló, de emberfeletti eredménnyel romboló tökéletlenség, mindaz, amiből az isteni tökéletesség hiányzik. Nem önálló hatalom, csak ellentéte a jónak, a szeretetnek, mindannak, ami Istentől származik. Azonnal megjelenik mindenütt, mihelyt Istenről levesszük a szemünket.
Kegyelmes Istenünk, adj nekünk ígéreted szerint értelmet, hogy ne tévedjünk el szent igédnek értelmetlen, saját elképzeléseink szerinti boncolgatásában! Tudjuk, nem vagyunk képesek arra, hogy könyved szimbólumait mind meg tudjuk érteni. Adj elég alázatot, hogy megálljunk ott, ahol értelmünk nem talál világos magyarázatot! De ahol megtalálja, ott tudjunk abból erőt nyerni. Őrizz meg a gonosztól! Őrizz meg attól, hogy szemünket bárki vagy bármi másra irányítsuk, mint a Te mindenható hatalmadra és szeretetedre. Ami nem tőled jön, az gonosz. Hadd ismerjük fel és tartsuk távol magunktól! Bocsásd meg tökéletlenségünket, és szabadíts meg tőle! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-ISTEN AKARATÁNAK A TERHE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 26,36-46

36 Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom." 37 Maga mellé vette Pétert és Zebedus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. 38 Akkor így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!" 39 Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te." 40 Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? 41 Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." 42 Másodszor is elment, és így imádkozott: "Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod." 43 Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. 44 Otthagyta őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. 45 Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. 46 Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul."

"Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod."
(Mt 26,42)

A Gecsemáné-kertben Megváltónk azért tusakodott, hogy ráhangolódjék Atyja akaratára. Haláltusa volt az a javából. Amikor azonban elhagyta a kertet, kész volt a döntő tettre. Elfogadta Isten akaratát, még akkor is, ha az azt jelentette, hogy ki kellett innia az utolsó cseppeket is Isten szentséges haragjának a poharából.
Az ő haláltusájából, abból, ahogy akaratáról lemondott, megtanuljuk, hogy a "Legyen meg a te akaratod!" imádság sokkal többet jelent, mint hogy egy vállrándítással ezt mondjuk: "Ha már nem lehet úgy, ahogy én akarom, legyen úgy, ahogy Isten akarja."
Ha a Gecsemáné-kertet nézzük, megtanuljuk, hogy amikor azt imádkozzuk, "Legyen meg a te akaratod!", akkor annyira eggyé kell lennünk Isten szent céljával, hogy készek vagyunk megcselekedni az ő akaratát, bármi áron is.
"Legyen meg a te akaratod!". Ez nem a rezignáció (a mindenbe való beletörődés, a ford. megj.) imádsága, hanem imádság engedelmességért. A rezignáció egy sóhajjal kimondott "igen". A lázadás egy kiáltva kimondott "nem". Az engedelmesség azonban azt jelenti, hogy elfogadom a jelent, mégpedig nem úgy, ahogy azt mi kiterveltük, hanem pont úgy ahogy az elő van írva Isten könyveiben.
Ezért tudnunk kell azt, hogy mit is csinálunk amikor elkezdjük imádkozni a Jézustól tanult imádságot. A legtöbb ember anélkül ismételgeti az Úr imádságát, hogy alapjában végiggondolná azt, holott Krisztus maga könnyel és vérrel imádkozta.
Teljesen tudatában kell lennünk annak, hogy bárki, aki imádkozza ezt az Isten nevével, Isten országával és Isten akaratával kapcsolatos imádságot, állást foglalt egy olyan küzdelemben, amely megosztja a világot. Mostantól fogva a kisebbséggel tart, mely a javakat, önmagát és mindent Isten rendelkezésére bocsát. Bárki aki imádkozza hogy "legyen meg a te akaratod", az az Úr terhét hordozza.
Ezt tette Illés, és kimerülten sírt, hogy egyedül van. Ezt a terhet hordozta Jeremiás, és kétrét görnyedt alatta. Ez az a teher, amely alatt Jézus majdnem összeesett a Gecsemáné-kertben.

Ha soha nem jön el egy olyan idő az életünkben, amikor "Isten akaratának ez a cselekvése" erőnket végképpen felülmúlónak és teljesen összeroskasztónak tűnik, akkor a teher, melyet hordozunk nem az Úr terhe.

Krisztus mindenek felett-ÉS HA ISTEN HALLGAT?

"Mikor azért meghallotta, hogy beteg, akkor két napig maradt azon a helyen, ahol volt" (Jn 11,6)

Rád bízta-e már Isten a hallgatását? - hallgatásának mély jelentősége van. Gondolj a teljes hallgatás napjaira a betániai otthonban! Vannak-e a te életedben is ilyen napok? Megbízhat-e Isten benned, vagy még mindig látható feleletre vársz? Isten megadja neked azokat az áldásokat, amiket kérsz, ha nem akarsz azok nélkül tovább menni, de hallgatása annak a jele, hogy csodálatosan meg akarja magát értetni veled. - Gyászban jársz Isten előtt, amiért nem kaptál hallható feleletet? Meg fogod látni, hogy Isten a legbensőségesebb bizalomban részesített - teljes hallgatásával. Ez nem a reménytelenség, hanem az öröm csendje, mert Ő látta, hogy már nagyobb kijelentést is el tudsz hordozni. Ha Isten csendet adott neked, dicsőítsd Őt; bele akar kapcsolni téged céljai nagy hajtóművébe. Isten felségjoga a felelet időpontját megállapítani. Az idő Istennél nem számít. Valamikor ezt mondtad: "Kértem Istentől kenyeret és követ adott." Nem így van, és ma már látod, hogy odaadta neked az élet kenyerét. Csodálatos Isten hallgatásában az, hogy az Ő csendessége beléd hatol és teljes bizalmat teremt benned: "Tudom, hogy Isten meghallgatott." A hallgatása bizonyítja! Amíg azt képzeled, hogy Isten akkor áld meg téged, ha válaszol imádságodra, Ő meg is teszi, de addig nem adja meg neked a hallgatás kegyelmét. Ha Jézus Krisztus elvezethet már téged annak a megértésére, hogy az imádság az Atya dicsőítéséért van, akkor a vele való bizalmas viszonynak első jele - a csend.

Isten műhelyében-Nemes alázat

"Ne kevélykedjetek (ne legyetek nagyratörők), hanem az alázatosokhoz szabjátok magatokat. "
(Róma 12, 16)



A lelki gőg veszélyes ellenség. Isten gyermeke sok előnnyel rendelkezik másokkal szemben, de ne tartsa ezért magát előbbre valónak. Az újjászületett ember természetileg egy hajszállal sem jobb, mint más; szíve ugyanolyan romlott, minden rosszra képes. Isten megvilágosodott gyermekei egyre jobban érzik utálatosságaikat, minél előbbre haladnak a megszentelődésben. Aki előtt Isten Szentlelke feltárta saját szívét, az mind vallja ezt. Az igazi hívő élete és útja kiemelkedik, de ő maga nem akar kitűnni; különös ajándékot kapott, de semmi különös nem akar lenni. Nemes magból származnak, de az alacsony rendűekhez szegődnek; eltűnnek a kicsik között, akiket mások figyelembe sem vesznek. Szentek, de nem dicsekesznek szentségükkel, hanem inkább a gyengeségükkel. Fény árad ki belőlük, de nem ők akarnak ragyogni.
Isten gyermekének legszebb ékessége a tettetés nélküli alázat. Ahol ez hiányzik, ott minden egyéb erény nem más, mint csillogó vétek. A titkos öntetszelgés és önteltség utálatos az Isten előtt. A világ is joggal utasítja vissza magától a lelki gőgöt. A világ emberei nagyon különbözők. Vannak rosszakaratúak, akik mindent gyaláznak ami isteni, mások viszont fogékonyak a jóra. Ahol őszinte, igazi hívő keresztyénnel találkoznak, azok iránt bizalmuk támad, megnyílnak előttük és csatlakoznak hozzájuk. Sajnos azonban sokan, akik hívőknek mondják magukat, szeretetlen, gőgös lényükkel taszítótag hatnak. Pál ezt írja a galatákhoz: "Legyetek olyanok mint én, hiszen én is olyan vagyok, mint ti." Ne gondoljátok, hogy az én természetem jobb a tieteknél! Ami vagyok, Isten kegyelme által vagyok. Ti is azzá lehettek, ha a Megváltót megragadjátok és engeditek, hogy magáévá tegyen. Ne támasszatok senkiben olyan érzést, hogy ti többek vagytok!
Ne vonakodjunk még attól sem, hogy bűnbakok legyünk, akikre minden bűnt ráraknak. Legyünk készen arra, hogy a legutolsó helyet foglaljuk el és a legkisebbekhez, sőt a legrosszabbakhoz számítsanak. Legyünk hasonlók a lábhoz - mint Luther mondja -, amely az egész embert hordozza, mégis a legtöbb sár rá fröccsen; ez a jutalma. - Mindenesetre őrizkedjünk a látszólagos alázatosságtól is, mely sokszor nem más, mint leplezett gőg. Legyünk alázatosak Isten előtt, aki a szíveket vizsgálja.

Isten ígéreteinek tárháza-Mindig első a közösségben

„...előttetek megy Galileába: ott meglátjátok Őt, amint megmondta nektek" (Mk 16,7).



Jézus Krisztus idejében ott lesz, ahol tanítványaival találkozni szeretne. 

Ő mindig megtartja szavát és megjelenik a találkozón. Ha ígérte, hogy találkozni fog velünk a kegyelem trónusánál, a nyilvános istentiszteleten vagy a kenyér megtörésénél, biztosra vehetjük, hogy valóban ott is van. 

Mi, bűneink miatt, elmulaszthatjuk a Vele való találkozást, Ő azonban soha nem tesz ilyet. 

Azt ígérte, „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük"(Mt 18,20).

 Nem azt mondta, hogy „majd ott leszek", hanem hogy: „ott vagyok".
Jézus Krisztus mindig elsőnek van ott a találkozón. „Előttetek megy". Szívből szereti népét, öröme van az övéiben, nem halogatja a velük való találkozást. Minden összejövetelünkre elsőnek megy el.
Krisztus ki is jelenti magát az Őt követőknek. „Meglátjátok Őt." Milyen örömteli érzés ez! 

A híres embereket nem nagyon kívánjuk látni, de ha lelki szemeinkkel Krisztust láthatjuk, az örömmel és békességgel tölt el bennünket. Valóban meglátjuk Őt, mert megígérte, hogy eljön a benne hívőkhöz és kijelenti magát nekik. Legyünk biztosak abban, hogy ez így is lesz, mert Ő mindent ígérete szerint cselekszik: „amint megmondta nektek".

 
Ragadjuk meg ezt az ígéretet, és bízzunk abban, hogy végül velünk megcselekszi azt, amit megmondott nekünk.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Józan visszavonulás

"Most már a király jár előttetek, én pedig megöregedtem és megőszültem... "(1Sám 12,2)

Sokak problémája, hogy nehezen tudnak visszavonulni. Van, aki belebetegszik abba, hogy nyugdíjba kell mennie. Az idős Sámuel próféta szép példát ad arra, hogyan teszi ezt Isten gyermeke.

Ő Kr. e. 1000 táján élt, és népének legjelentősebb lelki vezetője volt évtizedeken át. Amikor úgy látta, eljött visszavonulásának ideje, egy megrendítően őszinte, szép beszéddel búcsúzott az emberektől (1Sám 12). Három megállapítást tesz önmagáról, ebből ma az elsővel foglalkozzunk: megöregedtem és megőszültem.

A tények józan megállapítása ez. Isten gyermekeit mindig jellemzi a józan egyszerűség. Az élet rendje az, hogy megszületünk, felnőtté válunk, aztán megöregszünk, és végül elmegyünk a minden földiek útján. Ezt a rendet Isten szabta meg, így a megöregedés sem tragédia, hanem isteni rend. Aki ezt tőle elfogadja, az nem akarja ezt tagadni, késleltetni, az ellenkezőjét mutatni, mert azzal csak nevetségessé válik. Vállalja természetesen az ezzel járó kellemetlenségeket is.

Az Istenre figyelő ember pedig felismeri azt is, mikor kell abbahagynia, amit egész életén át gyakorolt. Sámuel ezért mondja: itt az új vezető, Saul, átadom neki a munkámat. Jobban szerette volna, ha a fiai követik őt, és Saul ellen is több kifogás felmerülhetett (Sámuel egyáltalán nem helyeselte, hogy a nép pogány mintára királyt választott), de így alakult, elfogadta, s ő visszalépett. Nem sértődötten, hanem emelkedetten és józanul. Neki soha nem saját személye volt fontos, hanem mindig, most is Isten dicsősége és a nép jövője.

Sáfárnak tekintette magát. Amit Isten rábízott, igyekezett hűséggel elvégezni. Most más folytatja. Lehet, hogy másként fogja csinálni. De a lényeg nem változik: Isten az marad, aki volt. Sámuel nem nélkülözhetetlen, Isten nélkülözhetetlen, de ő hű marad népéhez. Isten állította be őt a munkába, és most ő hívja vissza. Ez így van jól.

Napi áhítat- Dávid a harcaiban

Hét témája: Isten figyel

Olvasmány: 140. zsoltár            

Bárcsak meghallgatná Isten Dávid imáját! De akkor kinek a kívánságát venné figyelembe Isten, hisz mindenkiben ott a sötétség is. 

„A karmesternek: Dávid zsoltára.
Ments meg, URam, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől,
akik rosszat terveznek szívükben, minden nap háborúságot szítanak!
Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.)
Őrizz meg, URam, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni!
Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.)
Te vagy Istenem - mondom az ÚRnak figyelj hát, URam, könyörgő szavamra!
Én Uram, URam, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján.
Ne teljesítsd, URam, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.)
A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz!
Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek!
Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad!
Tudom, hogy az ÚR felkarolja a nyomorultak ügyét, a szegények jogát.
Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.”

Magyarázat

Szeretnénk ha csupa jó szándékú ember venne körül bennünket, ha senki nem lenne, aki nekünk rosszat akarna. Felháborít, elkeserít az is, ha másokat kezdenek ki, hurcolnak meg, ám minket, a szeretteinket semmiképpen ne...
Teljes naivitás azt hinni, hogy bármelyikünk léte mentes lehet a támadásoktól, a konfliktusoktól. Ha azt feltételezzük, hogy saját vágyaink, életünk mozgatói teljesen mentesek minden önzéstől, önérdektől – ha így gondoljuk, az nem több, mint önáltatás –, akkor is számítsunk erre. Irigyeid, életed áldására féltékenyek akkor is lesznek.
Az Istenben bízó ember élete minden időszakában hagyatkozhat az élő Úrra. Megtámadtatás, meghurcoltatás esetén is ott van melletted. Megszólíthatod őt imádságban, kérheted, hogy szolgáltasson igazságot, leplezze le a rosszindulatot, a hamisságot. Mert „az Úr felkarolja a nincstelenek ügyét, a szegények jogát” (13. v.).
Amikor Istent arra kéred, hogy szolgáltasson igazságot, tudd, hogy azzal kezdi, leleplezi saját szíved hamisságait is. Mindezt azért teszi, hogy megóvja szíved azoktól az indulatoktól, amelyek ellenségesen mások felé fordítanak. Ki fogja gyomlálni szívedből a gyűlölködést, a bosszút, a botránkozást és a fásultságot. Mindent, ami vak önigazoláshoz vezet. Kész vagy erre? Tárd életed fájdalmait Isten elé! Ő látja azokat. A szívedet is...

(Hajnal Zoltán)

Napi áhítat-A földet áttekintő szemek

Hét témája: Isten figyel

Olvasmány: 2Krón 16                    

Isten szeme mindent lát, és akik tiszta szívvel az övéi, azok valamit meglátnak abból, amit ez a mindent átfogó tekintet lát.

„Ászá uralkodásának harminchatodik évében Baasá, Izráel királya Júda ellen vonult, és kiépítette Rámát, hogy ne lehessen Ászához, Júda királyához átmenni, vagy tőle átjönni.Ekkor Ászá ezüstöt és aranyat hozott ki az ÚR házának és a királyi palotának a kincseiből, és elküldte Benhadadnak, Arám királyának, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel:Szövetség van köztünk, az volt már apám és apád között is. Nézd, küldök neked ezüstöt és aranyat. Menj, bontsd fel Baasával, Izráel királyával kötött szövetségedet, hogy vonuljon vissza innen! Benhadad hallgatott Ászá királyra, és hadserege vezéreit Izráel városai ellen küldte. Leverték Ijjónt, Dánt, Ábél-Maimot és Naftáli városainak minden raktárát. Amikor ezt Baasá meghallotta, abbahagyta Ráma építését, és beszüntette a munkát. Ászá király pedig munkára fogta egész Júdát, és elhordták Ráma köveit és gerendáit, amelyekkel Baasá építkezett. Ezekkel építette ki Gebát és Micpát. Abban az időben elment Hanáni látnok Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, az ÚRra, ezért csúszott ki a kezedből Arám királyának a hadserege. Nem volt-e az etiópoknak és líbiaiaknak roppant hadereje, igen sok harci kocsija és lovasa? Mégis kezedbe adta őket az ÚR, mivel rá támaszkodtál. Mert az ÚR szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed! Ászá azonban bosszús lett a látnokra, és kalodába záratta, olyan dühös lett rá emiatt. Sőt akkoriban Ászá a nép közül is bántalmazott egyeseket. Ászának a története elejétől végig meg van írva Júda és Izráel királyainak a könyvében. Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett. Ászának a lába, és betegsége egyre súlyosbodott. De betegségében sem az Úrhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz. Azután Ászá pihenni tért őseihez, meghalt uralkodása negyvenegyedik évében. Eltemették abba a sírba, amelyet Dávid városában vágatott magának. Nyugvóhelyére fektették, amelyet teleraktak balzsammal és különféle jó illatú kenetekkel. És igen nagy tüzet gyújtottak a tiszteletére.”

Magyarázat

Életünk minden történése Isten előtt megy végbe. A leghétköznapibb dolgainkról is tud. Leülésünk és felállásunk, ügyeink intézése és pihenésünk is ismert előtte. Mint ahogyan látja szándékainkat – még a titkoltakat is –, és a még kimondatlan szavaink is ismertek előtte (lásd Zsolt 139,1–4). Ez egyszerre lehet csodás, ugyan­akkor félelmetes is.
Valaki, aki gyülekezetben nőtt fel, és sok ismerete volt Istenről, arról beszélt nekem, hogy élte ezt meg ifjúkorában. Ismerete volt ugyan, de nem hitt Istenben. Egy-egy görbe nap végén, amikor az ismeretei alapján tisztában volt azzal, hogy helytelen, bűnös dolgokat tett, félve ment haza. Útkozben nem mert a házak tövében húzódó járdán menni, nehogy Isten ítélete következtében egy lehulló cserép a fejére essen.
Számára nem volt csodálatos tudni, hogy „az Úr szemei áttekintik az egész földet”. A te éle­tedben hogy van ez? Mire késztet ez a tudás? Félelmet ébreszt benned, vagy csodálod Istent ezért? Indítson ez arra, hogy keresd Istent! Így távol maradhatsz sok megfontolatlanságtól, és meg tudja mutatni erejét az életedben.

Imaáhítat

Könyörögjünk új lelki munkásokért! (Jer 1,4–8)

(Hajnal Zoltán)

Napi áhítat- Ákán a sátrában

Hét témája: Isten figyel

Olvasmány: Józs 7,16–26                

 Amikor a legnagyobb biztonságban érzed magadat és mindenedet, tudd, hogy Isten belelát otthonod titkaiba és szíved rejtett zugaiba is.

„Józsué korán reggel fölkelt, felsorakoztatta Izráel törzseit, és a sorsvetés Júda törzsét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Júda nemzetségeit, és a sorsvetés Zerah nemzetségét jelölte meg. Azután felsorakoztatta Zerah nemzetségéből a férfiakat, és a sorsvetés Zabdit jelölte meg. Amikor az ő családjának a férfiait sorakoztatta fel, a sorsvetés a Júda törzséből való Ákánt, Karmi fiát, Zabdi unokáját, Zerah dédunokáját jelölte meg. Ekkor azt mondta Józsué Ákánnak: Fiam, adj dicsőséget az ÚRnak, Izráel Istenének! Tégy bűnvallást előtte, és mondd el nekem, hogy mit tettél, ne titkolj el semmit előttem. Ákán így válaszolt Józsuénak: Bizony, vétkeztem az ÚR, Izráel Istene ellen, mert ezt meg ezt tettem:Megláttam a zsákmány között egy szép sineári köntöst, kétszáz sekel ezüstöt és egy ötven sekel súlyú aranyrudat. Megkívántam és elvettem őket. Ott vannak a sátramban elásva a földbe, az ezüst is alattuk van. Ekkor Józsué követeket küldött, ezek elfutottak a sátorba, és csakugyan el volt ásva mindez a sátrában, és az ezüst is alatta volt.Kihozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izráel fiaihoz, és odatették az ÚR színe elé.Józsué pedig fogta Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst, az aranyrudat, fiait és leányait, ökreit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét. Vele volt egész Izráel, és elvitték őket az Ákór völgyébe. Ekkor azt mondta Józsué: Szerencsétlenséget hoztál ránk! Fordítsa az ÚR ezt a szerencsétlenséget most rád! És megkövezte őket egész Izráel, majd elégették őket. Így kövezték meg őket. Azután nagy kőhalmot raktak föléje, amely a mai napig megvan. Ekkor megszűnt az ÚR izzó haragja. Ezért nevezik azt a helyet Ákór völgyének mind a mai napig.”

Magyarázat

E héten különféle élethelyzetben lévő emberekről olvashattunk. Láttuk őket rejtőzködve, menekülve, istentiszteleten, küzdésben, rabságban. De mindezek során Isten szeme előtt. Nem lehet elrejtőzni előle. Még a legjobban ismert „hazai pályán”, a saját otthonunkban sem.
Ákán meglátta és elvitte az általa megkívánt drágaságokat. Jól el is rejtette az avatatlan tekintetek elől. A földbe ásta, családi sátruk közepén. Sorsvetés útján mindenki szeme láttára kiderült ez a lopás, majd láthatóvá lettek a tárgyi bizonyítékok is. S közben, és mindenekelőtt, Isten már közölte a láthatatlanra is rálátó szemeinek ismeretét: „Vétkezett Izrael, áthágták szövetségemet... mert elvettek... loptak is, és titokban a holmijuk közé tették.” (11. v.) Nem csak Ákán! Egész családja be volt avatva, emiatt kellett mindnyájuknak meghalnia.
Vigyázz, hogyan éled mindennapjaidat a családodban! Ahol úgymond az lehetsz, aki valójában vagy, ahol elengedheted magad. Ne rejtegess szégyellni való és istenellenes titkokat. Pláne ne vond vagy sodord bele családtagjaidat cinkostár­saknak, se ígérettel, se erőszakkal. Az Isten szerinti szintre hozd fel életed minden területét. Az istenfélő ember élete tiszta lap, s akár kirakat is lehet. Bárcsak ilyenné formálna Isten, hogy őt lássák az emberek!

(Papp Dániel)

Napi áhítat- József a börtönben

Hét témája: Isten figyel 

Olvasmány: 1Móz 39,19–23

Az emberi igazságszolgáltatás következtében elvehetik a pénzünket, a szabadságunkat, az életkedvünket. Isten jelenléte legyen valóság ezek között és fölött is!

„Amikor az ura meghallotta feleségének a szavait, amelyeket neki mondott: Ilyen dolgokat tett velem a szolgád! – akkor haragra gerjedt. Fogta Józsefet az ura, és abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait tartották fogva; ott volt börtönben. De az ÚR Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és kedveltté tette a börtönparancsnok előtt. A börtönparancsnok Józsefre bízta mindazokat a foglyokat, akik a börtönben voltak, és ő dolgoztatta mindazokat, akik ott dolgoztak. A börtönparancsnoknak nem kellett törődnie semmivel, ami rá volt bízva, mert az ÚR Józseffel volt, és eredményessé tette az ÚR, amihez hozzáfogott.”

Magyarázat

Igazságtalanság! Ártatlan! – kiáltjuk e történetet olvasva, sokadjára is. József egyedüli „bűne” szép külseje és feddhetetlen erkölcse. Mégis börtönbe juttatják. Ez már egy mély állapot azon a skálán, amelyen a más értékeinek rombolását és elvételét, az ártó szándékkal való károkozást mérik. Isten az ilyen igazságtalanul elnyomott ártatlanok mellett mutatja meg legtisztábban önmagát.
Igeszakaszunkban kétszer is elhangzik a majd később egy zsoltáríró (Zsolt 105,17–19) és az István vértanú (ApCsel 7,9–10) által is megerősített vigasztaló valóság: „de Isten Józseffel volt”. József vasra verve, börtönbe zárva is Isten őrizetében és megtartó jelenlétében nyugodott. Miközben helyzete jelentősen megváltozott, Isten hozzá való viszonya ugyanaz maradt. Szerette és vezette jóban-rosszban, hiszen „vele volt”. Ezért rábízhatták a környezetét, aminek jóléte tőle függött – mert Isten irányítása és áldása alatt élt.
A te életed is folyamatosan változik. Kapsz hideget-meleget. Érnek vádak, sérelmek, kritikák, büntetések. Mindezek elvehetnék az álmaidat, az életkedvedet. De az Úr veled van! Tehát ahol most vagy, ott fog használni téged. Ha ezt nem látod is, Isten láttatja. Bátran vallhatod: „De mindezekkel szemben diadalmaskodunk azáltal, aki szeret minket.” (Róm 8,37)

(Papp Dániel)

Napi áhítat- Jákob a hazaúton

Hét témája: Isten figyel 

Olvasmány: 1Móz 32,22–33                              

Amikor nem tudod, mi vár rád otthon, higgy abban, aki előkészíti az otthoniakat, és hazavezet! Sőt elkészíti az otthonodat, és hazavár.

„Az ajándék tehát átkelt előtte, ő azonban a táborban töltötte azt az éjszakát. De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál. Fogta és átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét. Jákób pedig ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a tusakodás közben. Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. Jákób ezt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt mondta: Miért kérdezed a nevemet? És megáldotta őt. Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam. Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére. Ezért nem eszik meg Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert ütés érte Jákób csípőjének forgócsontján az inat.”

Magyarázat

Bizonyára voltál már úgy, hogy egy általad tervezett vagy előrelátható esemény miatt nem tudtál aludni. Hiába az előkészületek, a megszokott fekvőhely és környezet, nem jött álom a szemedre. Amikor kiszámíthatatlan volt a jövő, sorsdöntő eseményre vártál, és mégis teljes mértékben kiszolgáltatottnak érezted magad. Ugye, Jákob, így volt ez még fiatalon a kétszeresen becsapott testvéred előli menekülés kényszerében, vagy az apósoddal való folyamatos versengés során? S most hazafelé, egy még idegtépőbb helyzetben. Mert ki kéne békülni, helyreállni, megnyugodni…
Nos, ilyenkor is meglát az Isten! És jön, hogy a küzdelmet vele harcold meg. Mintha vele birkóznál, ellene harcolnál – s közben igazából önmagaddal. A régi éneddel, a múltaddal küzdesz! Egész éjjel kitartasz, és egész éle­tedre viseled a nyomát, de elismered, hogy az áldást nem magadtól szerzed, hanem Istentől kapod meg. És még kapsz egy új nevet is – Izrael, azaz Istennel küzdő és győző.
Kedves olvasóm, még ha nem is a Jákob nevet viseled! Hidd el, hogy életed megmaradása, lelked szabadsága Istentől származik! Az „Isten arca” (Penúél) még áldón tekint rád. Minden nehéz esemény előtt engedd át magad ennek a látványnak! Itt a teljes béke és nyugalom. Aztán jöhet, aminek jönnie kell…

(Papp Dániel)

Napi áhítat-Ábrahám a hegyen

Hét témája: Isten figyel 

Olvasmány: 1Móz 22,9–18                  

Az Isten jelenlétében töltött idő, „fenn a hegyen”, jó kedélyállapotot eredményez. De ha a lelkiállapotod jó, akkor igazi istentiszteletként költséges áldozatvállalásra is képes vagy.

„Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére.De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, kiáltott neki az ÚR angyala a mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet. Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés. Az ÚR angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak a mennyből, és ezt mondta: Magamra esküszöm, így szól az ÚR, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai, vagy mint a homokszemek a tenger partján. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját, és a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe, mert hallgattál szavamra.”

Magyarázat

Na, végre egy olyan láthatósági helyzet, amit maga Isten idézett elő! Ez biztos ragyogó lesz! Nem a kígyó, nem a nyomorúság, hanem a kiválasztó Isten formálja a sorsot. Ábrahám ennek mégis a borúját tapasztalja. Minden eddigi élethelyzeténél nehezebb út végéhez érkezik. Az ígéret gyermekét, egyetlen fiát kell feláldoznia Istennek. De hogyan fogja így Isten beteljesíteni az ígéretét?!
Nézd csak! Ábrahám teszi a dolgát: oltárt épít, fát vagdal rá, fiát megkötözi, felteszi, kinyújtott kezében lendül a kés... Fásultan? Beletörődve? Érzéketlenül? Nem! Hittel! Ekkor szólítja néven Isten Angyala kétszer is. Nem elkapta a pillantásával tetteit, hanem végig rajta tartotta a szemét. Látta a szívében zajló folyamatot, az eltökélt engedelmességét, a cselekedetekben megnyilvánuló hitét. Aztán olyan áldást mond neki, amilyet senki másnak. Amelyből jut a földön mindenki másnak.
S mindezt átélve Ábrahám így szól: „Az Úr gondoskodik”. E szó egyéb jelentései: lát, megfigyel, őriz. Az Úr látja a szükséget, és betölti azt. Erről a gondoskodásáról ő maga is „láthatóvá” válik. Ott épül fel az ő temploma. Az ő szeme előtt zajlik az életem, szívem minden rezdülése. Akaratának megfelelően zajlódjon! Ez lesz az igazi, okos istentiszteletem (Róm 12,1).

(Papp Dániel)                                                                  

Prófétai Áhítatok

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Egyszerre csak egy nap, egyszerre csak egy lépés - így haladsz előre. Az ösvény előtted van, hogy felmehess. Gyere fel! Gyere magasabbra szellemileg. Keresd az arcomat szüntelenül. Figyeld a hangomat, tudatosan. Én megmutatom neked az utat, mondja az Úr. Utasítsd vissza azt a kísértést, hogy megmaradj az önelégültség és a kényelmesség régi helyein. Kelj fel és indulj útnak. Máté 7:14 "De az életre vezető ajtó szűk, az ösvény keskeny, és csak kevesen találják meg."

A TROMBITA, BILL BURNS:

Az Úr azt akarja, hogy jöjj be a jelenlétébe és az Ő erősségébe. Az Ő természetéről szóló kinyilatkoztatást megkaptad prófétai módon, hogy így még több tudj lenni, mint amit valaha gondoltál magadról. Lehetőséged van arra, hogy egy szellemi klímába emelkedj fel, egy szellemi lakhelyre és a győzelem helyére az életedben. Istennek az a vágya, hogy győztes legyél mindenben. Hát jöjj! Jöjj be az Ő jelenlétébe! Örömmel jöjj! Várakozással jöjj! Gyere és legyél mindaz, ami lenni tudsz ebben az időszakban, és majd Ő elvégzi a többit.

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Volt egy látomásom egy emberről, aki hosszú kabátot viselt, az öltözete peremére pedig súlyos terhek voltak rákötve. Egy meredek hegyre próbált felmászni, de a teher súlyosabb volt annál, amit elbírt volna, és emiatt túl fáradt volt ahhoz, hogy haladni tudjon. Majd meghallottam, ahogy az Úr ezt mondta: "Ti, Én népem, nem tudtok szellemileg magasabbra jutni, ha visszatartanak az élet gondjai, amelyek a leterheltség szelleme előtt nyitnak ajtót. Szabadítsátok ki magatokat azokból a terhekből és a hegymászásotok szabadon és könnyedén fog menni." Példabeszédek 4:23 Minden őrizetnél jobban őrizd szívedet; mert abból vannak az élet kimenetei.

Isten csodálatos kegyelme- A TITKOS IMA JELENTŐSÉGE

''Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orcáját szüntelen'' (1Krónika 16:11).

Amikor Krisztus e Földön járt, imádkozni tanította követőit. Arra oktatta őket, hogy mindennapi szükségleteiket vigyék Isten elé, és minden gondjukat őreá vessék. Az az ígérete, hogy imájukat és kérésüket meghallgatja, biztosíték a mi számunkra is. Keress, találj helyet titkos imád számára! Jézus alkalmas helyet választott magának, ahol együtt lehetett Istennel. Nekünk is erre kell törekednünk. Gyakran vonuljunk félre valahova, bármilyen szerény helyre, ahol egyedül lehetünk Istennel... Az ima rejtett helyén, ahol csak Isten láthat és hallhat bennünket, elmondhatjuk legrejtettebb kívánságainkat és vágyainkat a végtelen irgalom Atyja előtt. A lelkünket körülvevő csendben és nyugalomban az a hang, amely minden esetben meghallja az ínségben levő emberi kiáltást, szólni fog a szívünkhöz...

Amint Krisztust tesszük mindennapos kísérő társunkká, tapasztalni fogjuk, hogy a láthatatlan világ hatalmasságai vesznek körül bennünket. Jézusra tekintve, az Ő képmására alakulunk át. Szemlélés által változunk el. Jellemünk szelídebbé, lágyabbá és nemesebbé válik a mennyei ország számára. Az Úrral való érintkezésünk és közösségünk biztos gyümölcse a megnövekedett Isten-szeretet, erkölcsi tisztaság és buzgóság lesz. Imánk egyre tartalmasabbá válik. Isteni nevelésben részesülünk, és ez meglátszik szorgalmas és igyekvő életünkön. Aki naponként Istenhez fordul segítségért és támaszért buzgó esedezéssel, annak vágyai nemesek lesznek, és világos fogalmat nyer az igazságról és kötelességről. Magasabb rendű célokat lát, és egyre jobban szomjazza és éhezi a szent életet. Isten a vele való kapcsolat által alkalmassá tesz, hogy a körülöttünk levők között szerteárasszuk a szívünkben élő világosságot, békességet és nyugalmat. Az imából merített, kitartó igyekezettel párosuló erő felkészíti értelmünket a mindennapi kötelesség teljesítésére, és minden körülmény között békességben őrzi meg lelkünket. A vallásnak a szív megüresítésénél és megtisztításánál kell kezdődnie, és a naponkénti imából kell erőt merítenie.


Ellen White írása alapján-

Köszöntünk Szent Szellem!-AZT TESSZÜK, AMIT NEM AKARUNK

"Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen;

ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok." (Galata 5:17)

Egy férfit megharapott egy kutya, és súlyosan megbetegedett. Orvosa ismertette vele a diagnózist. "Sajnos magát veszett kutya harapta meg, és elkapta a veszettséget. Ez jelenlegi ismereteink szerint gyógyíthatatlan." A szerencsétlen ember papírt és tollat kért, majd néhány órán keresztül gondolkodott és írt. Ami

kor orvosa visszajött hozzá, megjegyezte: "Jó hosszú végrendeletet készített!" Mire a páciens: "Nem végrendeletet írok. Azok nevét sorolom fel, akiket megfogok harapni." (1esbe B. Flynn: Great Church Fights [Nagy egyházviták], 114.)

Amikor a galáciabeli keresztények a legalizmus csapdájába estek, marni és emészteni kezdték egymást (Galata 5:15). Ennek következtében a gyülekezet lelki veszettséget kapott, ami korai halállal fenyegette mindnyájukat. Dr. Adam Clarke így összegezte a galácaibeliekhez írt figyelmeztetést: "Meg vagytok győződve arról, hogy mi a jó, és szeretnétek is azt tenni; de mivel elhagytátok az evangéliumot és Krisztus kegyelmét, a törvények és rendelkezések, amiket ahelyett választottatok, nem biztosítanak nektek erőt gonosz hajlamaitok legyőzéséhez." (Adam Clarke’s Bíbic Commentary [Adam Clarké Biblia-kommentárja], VI, 411.)

A legalisták és mindazok, akik az evangélium szabadságát egyfajta igazolvánnyá változtatták, egyszer csak azt veszik észre, hogy behódolnak bűnös hajlamaiknak, ami egyébként minden keresztényben ott rejlik. A törvényeskedők a harag, a versengés, a dühkitörések, az önző ambíciók, a széthúzás és eretnekség csapdájába esnek; akik pedig az olcsó kegyelmet hirdetik, a test többi cselekedetében buknak el, amelyeket Pál felsorol (5:19-21). Mivel sem a törvényeskedés, sem a szabadosság nem ad nekik erőt a győzelemhez, így akik nem a Lélek erejére támaszkodnak, mindnyájan azon kapják magukat, hogy olyasmit tesznek, amit nem igazán akarnak.

Másrészről akiket betölt a Szentlélek, és megértik az evangélium által felkínált szabadság minden vonatkozását, ők örömmel cselekszik az igazságot. A Lélek ereje által azt teszik, amit óemberük bűnös természete egyáltalán nem akar tenni; és Istent dicsőítik győzelmükért!

Imádság a mai napra

"Segíts, Uram, hogy azt tegyem, ami jó, még ha lényem egy része másként akarna is dönteni!"

Garrie F. Williams írása alapján-

MAI IGE - Bob Gass írásaiból-Az idők jelei 4.

MAI IGE - Bob Gass írásaiból- Az idők jelei 1.-2.-3.rész

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/az-idok-jelei-1-mi-lesz-jele-te.html
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/az-idok-jelei-2-fogtok-hallani.htmlhttp://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/az-idok-jelei-3-atadnak-titeket.html

„Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon…” (Máté 24:14)

Jézus azt mondta, hogy amikor elemi csapások érnek és hitehagyást tapasztalunk, ne adjuk meg magunkat a félelemnek, mert ezek az ő közelgő visszatérésének jelei. „De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” (13–14. vers). A Krisztus első eljövetelére vonatkozó próféciák mind beteljesedtek, minden apró részletig, ugyanígy be fog teljesedni minden prófécia, mely második eljöveteléről szól. A mi megbízatásunk az, hogy dolgozzunk, imádkozzunk, adakozzunk, és vigyük el az evangéliumot szerte a világba – akkor fog eljönni Krisztus. Bár az egyház megrostált csapat, csakúgy, mint annak idején Gedeon serege volt, és a világban zűrzavar uralkodik, azért ne reagáljuk túl a helyzetet! „Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja!” (Zsoltárok 37:7). A kormány még mindig Isten kezében van. „… a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött…” (Dániel 4:22). Azért ne élj rózsaszín optimizmusban sem! Lehet, hogy te magad áldásokban részesülsz, de az általad ismert világrend felbomlása folytatódik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csatlakoznod kell a kétségbeesettek karához, akik azt kiáltják: „Ránk szakad az ég!” Ne ess pánikba, de a vak tagadás csapdájába se! Amikor a II. világháború bombái a földdel tették egyenlővé Varsót, egyetlen épület falai maradtak állva csontvázszerűen a város főutcáján. Ez pedig a Brit és Külföldi Bibliatársulat helyi irodájának épülete volt, falain pedig jól olvashatóan fennmaradt a felirat: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el” (Máté 24:35).

MAI IGE - Bob Gass írásaiból- Az idők jelei 3.

MAI IGE - Bob Gass írásaiból- Az idők jelei 1-2.rész

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/az-idok-jelei-1-mi-lesz-jele-te.html

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/az-idok-jelei-2-fogtok-hallani.html

„… átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket… az én nevemért.” (Máté 24:9)

Jézus azt mondta tanítványainak: „… átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.” (Máté 24:9–12). Figyeld meg ezeket a szavakat: „megölnek titeket”. A menny tele van olyanokkal, akiken beteljesedett ez a prófécia – és a keresztyének elleni gyűlölet még mindig hatalmas. A Mártírok hangja szabad vallásgyakorlatot védő keresztyén szervezet szerint a 20. században több krisztuskövetőt öltek meg hitéért, mint az előző évszázadokban együttvéve. A missziós szervezetek évente átlagosan 165 000 mártírról számolnak be, ez a szám több mint négyszerese a múlt évszázad évi átlagainak. Manapság még azokban az országokban is, melyek elismerik a vallásszabadságot, egyre növekvő gyűlölet érezhető a keresztyénekkel szemben. Professzorok nyilvánosan gúnyolják azokat a diákjaikat, akik hisznek a Bibliában. Televíziós beszélgető műsorok leszólják a hívőket. Arra kell számítanunk, hogy az üldöztetés csak nőni fog, és ha ez bekövetkezik, akkor a törékeny meggyőződés össze fog omlani, és „a szeretet sokakban meghidegül”(12. vers). A félszívűek hideg szívűvé lesznek. A lelki „potyautasok” kiugranak a hajóból. Sok templomba járóról kiderül, hogy csak tettették a hitet. Nem csupán elhagyják hitüket, de megkeserítik azok életét, akik hűségesek maradnak. Amikor mindezek megtörténnek, Jézus azt tanácsolja: „Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie…”(6. vers). 

Amikor sötétek a kilátások, Krisztus visszatérésének boldog reménysége (ld. Titusz 2:13) lecsendesíti félelmeinket.

MAI IGE-Bob Gass írásaiból-Az idők jelei 2.rész

MAI IGE-Bob Gass írásaiból-Az idők jelei 1..rész
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/az-idok-jelei-1-mi-lesz-jele-te.html

„Fogtok hallani háborúkról…” (Máté 24:6)

Jézus azt mondta: „Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. De mindez a vajúdás kínjainak kezdete!” (Máté 24:6–8). Azoknak, akik átéltek két világháborút, nem nehéz megérteni, mit jelentenek a háborúk. De a következő hat évtized szülötteinek, az előbbiek gyermekeinek és unokáinak sokkal kevesebb fogalmuk van arról, mit jelent a háború. Számukra a háború valami olyasmi, ami a Föld távoli pontjain történik, nem a hazájukban. Aztán jött 9/11, és kezdték megérteni e szavakat: „az emberek megdermednek a félelemtől…” (Lukács 21:26). Vannak dátumok, melyek örökre bevésődtek emlékezetünkbe, sőt, azóta újabb terrorcselekmények történtek. A határokon mindig szükség lesz ellenőrző pontokra, a haditudósítóknak mindig lesz munkájuk, e világon nem fogunk tartós békét megélni. Jézus azt mondta: „mindez a vajúdás kínjainak kezdete” (Máté 24:8). De van jó hírem is! Még mindig Isten ül a trónon. Még mindig az ő terve van megvalósulóban. A régi világrend gyötrelmes haldoklása, amit most megélünk, csupán vajúdás, mely megelőzi egy új, dicsőséges rend születését, amikor Krisztus visszajön felállítani országát.

Számos biztosítótársaság kínálja kötvényeit, de az igazi biztonságot az adja, ha Jézusban bízol.