Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Heródes megölette Jakabot...és mivel látta, hogy ez tetszik a zsidóknak...elfogatta Pétert is.

(Csel. 12,2-3.)

Néhány más keresztyénnel együtt két kiemelkedő gyülekezeti tag is áldozata az üldözésnek: Jakab és Péter apostol.
Jakabnak mint mártírnak kellett meghalnia. Péter isteni csoda folytán megmenekül.
Itt látjuk Isten útjainak sokféleségét övéi életében. Jakab és Péter egyformán igazi hívő emberek. Mégsem menekülnek meg mindketten Heródes fegyverétől. Egyik meghalhat Urának dicsőségére, a másik megmarad további szolgálatra.
Egyiket fölébe helyezhetjük a másiknak? Mondhatjuk azt, hogy ha Jakabnak nagyobb hite lett volna, ő is megmenekült volna Heródes fegyverétől? Micsoda balgaság volna ez! A meg nem mentett Jakab, és az angyal által megszabadított Péter egyformán Isten szolgái, akiknek különböző sorsa nem jelenti azt, hogy hitük is különböző lett volna. A Zsid 11,33 szerint egyesek hit által "oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, megmenekültek a kard élétől...", mások pedig szétfűrészeltettek, kardélre hányattak.
Péter és Jakab sorsának különbözősége megőrizhet bennünket attól a tévedéstől, hogy Istennek minden esetben segítséget és szabadítást kellene ajándékoznia oda, ahol igazi hit van.
Isten az övéivel mindig érezteti, hogy velük van, még a halálban is. A hívők üldözésbeli helyes magatartásához tartozik, hogy a tüzes kemencébe vetett három férfivel tudják elmondani: "A mi Istenünk... ki tud minket szabadítani..., de ha nem tenné is, legyen tudtodra..., hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az aranyképet nem imádjuk" (Dán 3,17).

Isten asztaláról-Varga László

"Isten ezt felelte Salamonnak: Mivel ez volt a szívedben, és nem gazdagságot, vagyont és dicsőséget kértél, nem is gyűlölőid életét vagy hosszú életet kértél, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet,... ezért megadom neked a bölcsességet... sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is..." 
(2Krónikák 1,11-12.)



Salamon király bölcs volt már akkor is, mikor imádkozni kezdett. Kérhetett volna bármit Istentől, mert apjáért, Dávidért, Isten megadta volna neki. Ő pedig nem önmagára gondolt, hanem a feladatra, amivel Isten bízta meg, amikor apja örökébe lépett. Azóta is ez a vizsgája minden vezető embernek. Kétféle vezető van: aki nyereségnek, és aki feladatnak tekinti azt a helyet, melyet elfoglal. Az első tönkreteszi az alárendelt közösséget, a másik inkább saját magát égeti el, de felemeli népét. Isten pedig rendszerint az utóbbinak adja meg mindazt, amit Salamonnak ígért. Annak lesz dicsősége, nyeresége még talán anyagi javakban is, aki az önzetlen szolgálatot vállalja saját haszna helyett. De éppen ehhez kell a bölcsesség. Megérteni, hogy egy vezető csak a közösségével együtt emelkedhet fel. Menynyivel értékesebb volt és maradt Bethlen Gábor élete, mint a nagy Sztáliné vagy Hitleré! Ezt kell megtanulnia minden szülőnek, lelkipásztornak, kisközségi polgármesternek, miniszternek vagy királynak egyformán.
Uram Isten, engem is vezetővé tettél. Lehet, hogy csak egy család vezetőjévé, lehet, hogy nagyobb feladatot bíztál rám, tudom, nem a vezetettek száma számít, egyforma a felelőssége minden vezetőnek. Nagyobb feladatban nagyobb a kísértés, hogy elbízza magát az ember, és a maga nagyságát próbálja dicsőíttetni. Ne engedj engem ebbe a balgaságba! Tudom, minden vezető feladata túl nagy ahhoz, hogy elég legyen hozzá a saját ereje. Félelmetes az, hogy emberek sorsa függ az én döntéseimtől. Add meg a hozzá való bölcsességet, azt is, hogy ne törjek nagyobbra, mint amit elbírok a Te segítségeddel, de el se meneküljek a feladat elől, ha éppen rám akarod bízni! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-MENNI VAGY NEM MENNI

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 21,7-14 

7 Hajóutunk végére érve Tíruszból Ptolemaiszba jutottunk. Köszöntöttük a testvéreket és ott maradtunk náluk egy napig. 

8 Másnap elindultunk, és megérkeztünk Cézáreába. Bementünk Fülöp evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk.
9 Neki volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak. 10 Több napon át tartózkodtunk ott, miközben lejött Júdeából egy Agabosz nevű próféta. 11Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: "Így szól a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják."
12 Amikor ezt meghallottuk, a helybeliekkel együtt arra kértük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
13 De Pál így felelt: "Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért."
14 Amikor pedig nem hagyta magát meggyőzni, megnyugodtunk és azt mondtuk: "Legyen meg az Úr akarata!" 

"Amikor pedig nem hagyta magát rábeszélni, megnyugodtunk, és ezt mondtuk: "Legyen meg az Úr akarata!" (ApCsel 21,14)

Pál apostol útban volt Jeruzsálem felé. Tudta, hogy szenvedés vár ott rá, ámbár nem tudta pontosan, hogy mit tartogat Isten számára. "És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és hogy mi ér ott engem, nem tudom, csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám" (ApCsel 20,22-23).
Pál barátai minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy lebeszéljék őt a jeruzsálemi útról, de nem lehetett meggyőzni, hogy megváltoztassa elhatározását. El kellett mennie, mert ez volt Isten akarata.
Végül barátai belenyugodtak, és ezt mondták: "Legyen meg az Úr akarata."
Rezignáció volt ez? "Egy sóhajjal kimondott igen?"
Lehet, hogy az volt, már ami Pál barátait illeti. Beletörődtek a megmásíthatatlanba, és feladták a harcot, amikor Pál útja elkerülhetetlennek látszott.
Ami azonban Pált illeti, ő aktív módon elkötelezte magát Isten akaratának a cselekvésére. Jeruzsálemi útja - "a Lélektől kényszerítve" - erősen emlékeztet bennünket Pál Mesterére, Jézus Krisztusra. Jézus barátai is megpróbálták lebeszélni az Urat a jeruzsálemi útról. Jézus tudta, hogy mi vár rá: " Az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik." (Mk 10,33-34) Jézus elment Jeruzsálembe, ugyanattól a Lélektől "kényszerítve", aki Pált kényszerítette. Barátai ellenállásának dacára Jézus "arcát eltökélten a Jeruzsálembe vezető útra fordította." (Lk 9,51 a görög szöveg szó szerinti fordítása szerint, a ford. megj.)
A tanítvány engedelmességet tanul a tanítótól. Pál Jézus nyomdokaiba lép. Meg kell tagadnia saját vágyait, és cselekednie kell Isten tökéletes akaratát.
Eljön a pillanat, amikor a szerető szívű barátoknak abba kell hagyniuk az erőfeszítést, hogy visszatartsák a felsőbb parancsra utazókat. Ez a pillanat akkor jön el, amikor nyilvánvaló, hogy az utazás az Istennek való engedelmességből fakad. Ilyenkor helyénvaló ezt mondani: "Legyen meg az Úr akarata."

Krisztus mindenek felett-TARTS LÉPÉST ISTENNEL

"Énok Istennel járt..." (1Móz 5,24)



Egy ember hívő életének és jellemének nem az a próbája, amit az élet kivételes pillanataiban cselekszik, hanem amit rendes körülmények között tesz, amikor nem történik semmi nagy vagy izgató dolog. Egy ember értékét a megszokott dolgokkal szemben tanúsított magatartása méri le, amikor nincs színpadi megvilágításban. Nehezünkre esik lépést tartani Istennel; azt jelenti, hogy szellemileg kifulladsz. Amíg nem tanultunk meg Istennel járni, mindig nehéz az Ő lábnyomába lépni, de amikor erre rátaláltunk, akkor ennek egy jellemző bizonyítéka van: Isten élete bennünk. Az egyéniség eltűnik az Istennel való személyes egyesülésben és kizárólag Isten járása és hatalma lesz nyilvánvalóvá. Nehéz Istennel lépést tartani, mert alighogy elindulunk vele járva, ráébredünk, hogy túlhaladt rajtunk, mielőtt még három lépést tettünk volna. Ő másképpen végez el dolgokat mint mi, ezért minket fenyítenie és nevelnie kell ezekre a módszerekre. Jézusra vonatkozik az Ézsaiás 42,4: "Nem téved és nem csügged el" (ang. ford.), mert soha nem munkálkodott a saját, egyéni látása, hanem mindig az Atya álláspontja szerint, és nekünk meg kell tanulnunk ugyanezt. A szellemi igazságot a szellemi légkör által fogjuk fel, nem értelmi okoskodás útján. Isten oly módon változtatja meg a légkört, hogy a dolgok lehetségessé kezdenek válni, noha addig soha nem láttuk lehetségesnek. Isten nyomdokában járni, azt jelenti, hogy vele egységben vagyunk. (Nem maradunk le, de nem is előzzük meg.) Sok időbe kerül, mire ide eljutsz, de maradj benne! Ne add meg magad csak azért, mert talán éppen most annyira nehezedre esik lépést tartani vele. Menj vele tovább! Csakhamar úgy találod, hogy új látásod és új célod van.

Isten műhelyében-A gőg lealacsonyít

"Aki felmagasztalja magát, megaláztatik. "(Lukács 18, 14)


A nagyravágyás mélyen a természetünkben gyökerezik. Az alapvető bukást tulajdonképpen ez okozta. "Olyanok lesztek, mint az Isten." A kígyó ezzel a csábító kilátással ébresztette fel a gőgöt a paradicsomban. Ezért bukott el az első ember és veszítette el igazi nagyságát. Alapjában véve az ember lealacsonyítja magát a gőgössége, elbizakodottsága által. Csak az alázatosság ad igazi nagyságot. A kevélyeket Isten kitaszítja és a pokol mélyéig alázza. A gőg pontosan ellentéte Istennek. Az önteltség mindig önistenítés, ezért Isten a kevélyeknek ellene áll. Önmaga dicsőítésével Isten dicsőségét rabolja meg az ember.
Nemcsak külső fellépésben vagy magatartásban kell felismernünk a gőgöt. Bár a büszke szavakból, öltözetből és járásból, tekintetből és mozdulatokból is kiolvasható, mégis a szív mélyén fészkel, még ha külső szerénység vagy alázatosan hangzó beszéd mögé rejtőzik is. Lehetséges, hogy úgy teszünk, mintha szívesen félreállnánk, mégis felháborodunk, amikor háttérbe szorítanak bennünket.
A gőgöt két dologról lehet felismerni: a gőgös embernek nem lehet semmit sem mondani, nem lehet figyelmeztetni; hibátlannak tartja önmagát, sem helyreigazítást, sem ellentmondást nem tud elviselni. A gőgös emberek érzékenyek, ingerlékenyek, könnyen megsértődnek. Szeretetlenek és hidegek mások iránt, lenézik a másikat, és ha az többet ér vagy jobb eredményt mutat fel, akkor gyűlölik és irigylik őt. A gőgöt a legnehezebb kiirtani. Míg az ember meg nem tér, akadálytanul nő, hízik és terpeszkedik. A megtéréskor hatalmas ütést kap és egy időre talán el is tűnik, mert a bűnbánat fájdalmában az ember átérzi semmivoltát és értéktelenségét. De azután újra feltámad, ha nem is a régi durva formában, hanem mint lelki gőg. Az ember elbizakodott lesz a bibliaismeretére, ítélőképességére, igehirdetői adottságára és lenéz másokat. Így nem egy hívő bukott el megszégyenítő módon. Isten pedig megengedte, mert hamis magasságokba tévedt. A bukást legtöbbször a kevélység előzi meg. Ha mi nem hajlunk meg, akkor Isten mindig mélyebbre vet le. - Uram, őrizz meg a nagyravágyástól és tégy alázatossá engem! Ne engedd, hogy a gőg hamis magaslatai felé törtessek!

Professzor és a fiú

Egy hívő családnak a tízéves kisfia szívproblémákkal küzdött évek óta, mígnem az orvosok úgy döntöttek, hogy felnyitják a mellkasát, hogy meglássák, mekkora a baj. Ezért a professzor behívatta a családot és a kisfiúhoz fordult, majd azt mondta neki:
- Holnap reggel,- kezdte a sebész-, ki fogom nyitni a mellkasodat, hogy megnézzem milyen állapotban van a szíved és mit találok ott.
- Ott fogod találni Jézust - válaszolt a fiú. A sebész bosszankodva felnézett, aztán folytatta. - Fel fogom vágni a mellkasodat, hogy lássam, mennyi károsodás történt a szívedben.
-Jó, de amikor felnyitod majd, a szívemben, Jézust ott fogod találni...mondta a kisfiú.
A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.
- Miután megnézem, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.
- De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben. Biztos vagyok ebben, hiszen most is érzem és tudom, hogy Ő ott lakik bent a szívem legmélyén. A sebésznek ezek hallatán elege lett, és bosszankodva mondta:
- Majd megmondom neked, mit fogok találni a szívedben! Sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni. Egy csupa roncs szívet látok majd, amely nem képes ellátni a feladatát! Ezután el fogom tervezni, hogy tudlak majd meggyógyítani.
- Jézust is ott fogod találni, Ő ott él - mosolygott a kisfiú.
A sebész elment. Leült az irodájában, és magnóra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait:sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás, stb. Majd megállapította: Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre. Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni. Prognózis: egy éven belüli halál. Megállította a magnót, majd kétségbe esetten elkezdett kiabálni.
- Miért?? kérdezte hangosan. Miért tetted ezt? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet és még az életét sem élheti végig? Miért ? Legnagyobb megdöbbenésére Valaki válaszolni kezdett neki a feltett kérdéseire.:
- A fiú az Én bárányom, és semmi nem történik vele az én akaratom nélkül mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt a én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Ha úgy döntök, akkor magamhoz veszem. Szülei egy napon, találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én nyájam gyarapodni fog.
A sebész, forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt. Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet! Meg fog halni hónapokon belül. Miért ? Az Úr válaszolt:
- A fiú az Én bárányom, de csak akkor fog visszatérni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.
Az orvos azonnal megértette, hogy őróla van szó, ő az az elveszett bárány és ismét potyogtak a könnyei. Rádöbbent, hogy Isten annyira szereti őt, hogy ennek a kisfiúnak azt a küldetést adta, hogy rajta keresztül terelje be őt az Úr a nyájába. A professzor úr még helyben, megtörve, térdenállva átadta az életét Jézusnak ott egyedül a szobában.
Másnap az orvos odaült a fiú ágya szélére, a szülők vele szemben ültek. Amikor a kisfiú felébredt suttogva kérdezte: -Kinyitottad a szívemet?
- Igen, mondta a sebész.
-Mit találtál ? -kérdezte a fiú.
-Megtaláltam Jézust- felelte az orvos. És Vele közösen megfogunk gyógyítani.

KENNETH COPELAND-Ne gondolkozz úgy, mint a világ!

Mert a mi hadviselésünk fegyverei nem testiek, hanem Isten által hatalmasak erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak. - 2 (Korinthus 10:4-5.)

Ha úgy gondolkozol, mint a világ, akkor végül úgy fogsz cselekedni, mint a világ. A szabadjára engedett gondolatok szabadjára engedett cselekedeteket teremnek. Tehát irányítsd a gondolataidat azáltal, hogy az Igének veted alá azokat.
Isten Igéjével programozd be az elmédet. Az Ige szellem és élet. Amikor az elméd teljesen át van itatva Isten Igéjével, akkor elég erős leszel ahhoz, hogy hatalmat gyakorolj, és legyőzz minden istentelen gondolatot és rossz szokást.
Ne hagyd, hogy a sátán megtévesszen, és rávegyen arra, hogy feláldozd Isten dicsőségét az életedben a néhány pillanatig tartó bűnért és a saját vágyaid kielégítéséért cserébe. Zabolázd meg a gondolataidat! Elmélkedj az Igén az önző, testi gondolatok helyett! Tartsd a szemedet Jézuson, a hited Szerzőjén és Bevégzőjén!

Igei olvasmány: Zsoltárok 119:11-18

Derek Prince-Lelki segély

"Régebben sok időt töltöttem azzal,hogy lelki segélyt adtam olyanoknak akik keresztényeknek mondták magukat.Míg végül rájöttem, hogy a problémáiknak a fele azért létezhet mert igazából sosem tértek meg Jézushoz és igazából sosem adták àt a szívüket Jézusnak , hanem továbbra is a saját döntéseik ,akaratuk ,vágyaik felé mennek ! A te problémádra a megoldás a megtérés teljes Szívvel! 

"Derek Prince

A Valóság Rapszódiája - Chris pásztor- Isten válasza az emberiség kiáltására

És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal együtt, akik Istent dicsérték és ezt mondták: dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség és az emberekhez jóakarat (Lukács 2:13-14).

Mindanyian sok olyan történetet látunk magunk körül, amelyek frusztrációt, elkeseredést fájdalmat, szegénységet, tönkrement
embereket, elbocsájtottakat és segítség nélkül valókat festenek le. Sokan látják ezt a képet a szükségben lévőkről, és azt kérdezik: “Nem létezik Isten, aki tenni tudna valamit?” De igen, Isten létezik, és Ő már tett is valamit.

Először is, Isten adott nekünk értelmet, hogy gondoljunk ezekre az emberekre, meglássuk a helyzetüket, és képessé tett rá, hogy kiragadjuk őket ebből a helyzetből, és segítsünk rajtuk. De látod,
sokkal nagyobb bármilyen segítségnél, amit mi valaha is nyújthatnánk az, hogy Isten elküldte Jézus Krisztust a világnak.

Jézus Isten válasza az emberek hívására, Ő a megoldás minden problémára. Az embernek sokkal többre van szüksége az ételnél, víznél, menedéknél, orvosságnál és pénznél – isteni életre van szüksége. Kizárólag Jézus adhatja meg ezt az életet. Jézus ezt mondta: “...Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek” (János 10:10).

Néha azt gondolhatod, hogy ha valakinek sok pénze lenne, akkor jól lenne. Ez azonban nem igaz. Minden gazdagsága ellenére lehet tönkrement és szenvedésekel teljes az élete. Jézus azt mondta, hogy az ember élete nem a javainak a sokaságától függ (Lukács 12:15). A pénz nem ad életet, örömöt vagy
békességet, de Krisztus igen. Mindenkinek szüksége van Jézusra, Ő Isten válasza az emberiség kiáltására. Isten tudta, hogy ha elküldi Jézust a világ számára, akkor vége lesz a frusztrációnak, a nyomornak, a bánatnak és a sötétségnek azok számára, akik
hisznek.

Ezért hirdetjük az evangéliumot szerte az egész világon, hogy megtudják az emberek: nem számít, milyen nehéz helyzetben vannak, Krisztusban van remény. Krisztusban megszabadulnak egy győztes, dicsőséges, és örök életre. Nem számít, hogy most hol tartanak az életben. Ha befogadták Krisztust, akkor Ő átvitte őket egy magassabb rendű életbe. Krisztusban többek vagyunk, mint győztesek. Krisztus a válasz. Ő a megoldás az ember szükségeire. Ismerd meg Őt, kövesd az Igében, az Ige által és az Igén keresztül, és az életed kiváló és dicsőséges lesz.

Ima
Drága Atyám, köszönöm, hogy elküldted Jézust a világnak
válaszként az emberek kiáltására az üdvösségért, békességért, bővölködésért. Nyitva vannak a szemeim, hogy meglássák a szükségben lévőket. Köszönöm, hogy a Te meghoszabbított kezed vagyok az áldásra és a békéltetés szolgálatára Jézus nevében.
Ámen.

További Tanulmányok:

1 János 5:11-12;
És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. A kié a Fiú, azé az élet: a kiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.

1 János 4:9;
Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.

János 10:10;
A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.

1 éves Biblia olvasási terv: Kolossé 4:2-18; Ésaiás 52-53;

2 éves Biblia olvasási terv: Zsidók 4:1-16; Ezékiel 4;

Isten ígéreteinek tárháza-Soha nem hagy magunkra

„Nem mondanak többé elhagyottnak..." (Ézs 62,4)

„Elhagyott" - milyen vigasztalan szó. Úgy hangzik, mint a lélekharang. Mély fájdalmat és nagy bánatot takar. A nyomorúság feneketlen mélysége tátong az „elhagyott" szóban. Elhagyott valaki, aki becsületszavát adta, hogy kitart mellettünk. Elhagyott egy igaz barát, akiben oly sokáig bíztunk. Elhagyott szeretett rokonunk, apánk, anyánk, mindenki!! Ez valóban rettenetes fájdalom, és mégis el tudjuk viselni, ha az Úr vigasztal meg bennünket.

De milyen lehet az, ha valaki Istentől elhagyottnak érzi magát? Gondoljunk csak a világ legfájdalmasabb kiáltására: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" (Mt 27,46). Megéreztünk-e már valaha valamit ennek az elhagyatottságnak a keserűségéből? Ha igen, kérjük az Urat, mentsen meg bennünket ennek a kimondhatatlan fájdalomnak a megismétlődésétől, hogy soha ne térjen vissza az a sötétség. Rosszakaratú emberek mondhatják a hívőről, hogy „elhagyta az Isten, intézzük el mi is". Ez azonban soha nem igaz így. Az Úr szerető kegyelme csakhamar rákényszeríti ellenségeinket, hogy visszavonják azt, amit mondtak, vagy legalábbis elhallgassanak.

Mindennek ellenkezőjéről szól Isten ígérete a vers végén: „Gyönyörködik majd benned az Úr". Ez a vigasztalás örömmé változtatja a sírást. Ti, akik úgy érzitek, hogy elhagyottak vagytok, halljátok meg az Úr szavát: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid 13,5).

Ézs.62.4 Nem mondanak többé elhagyottnak, országodat sem mondják pusztaságnak, hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem, országodat pedig úgy, hogy férjnél van. Mert gyönyörködik majd benned az Úr, és országodnak ő lesz a férje.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Üres kéz - tele szív

"Tanú az Úr veletek együtt..., hogy nem találtatok semmit a kezemben "(1Sám 12,5)

Miért tartja Sámuel fontosnak, hogy ezt mintegy jegyzőkönyvbe vegyék? Mit jelent az, hogy üres kézzel megy nyugdíjba? Több mindent:
Jelenti, hogy amíg a nép bírája volt, senkitől nem fogadott el megvesztegető ajándékot. De nem élt vissza a pozíciójával sem, nem vett el sem szavakkal vagy fondorlattal senkitől semmit.

Jelenti azt is, hogy senkinek nem adósa. Nem terheli kötelességmulasztás, megtett minden tőle telhetőt, nem vádolják teljesítetlen ígéretek.

De jelenti ezt is: szabad vagyok, nem ragaszkodom semmihez, amit Isten a kezembe adott, elfogadtam, amit most visszavesz, visszaadom. Eddig is ő használta a kezemet, ezután is használja ő, amire akarja! Az ilyen ember nem keserű és boldogtalan, hanem kíváncsi, és kész elfogadni Urától az új feladatokat.

Sámuelnek nemcsak a munka jelentette az élete tartalmát és értelmét. Sok ember élete üressé válik, ha már nem igénylik a munkáját, vagy nem tud dolgozni. Isten gyermekének az Úrral való közösség tölti ki az életét. Ezen belül megvan a munka szerepe is, de ha az háttérbe szorul, nem omlik össze semmi, mert az Urat nem veszítette el, élete értelme változatlan marad, szíve ővele van tele.

Mennyivel gazdagabb egy ilyen üres kezű ember, mint az, aki visszavonulásakor szorongatja, amit megszerzett. Keze tele van rendjeleivel és sérelmeivel, vagy önmagával, s egyszer kiderül, hogy semmije sincs, érdemei elolvadtak, mint gyerekek markában a hó.

Sámuel üres kezei ezt is tanítják: az öregség az alázat iskolája. Akkor még inkább Isten kegyelmére hagyatkozzék az ember! De ne feledjük - elég nékünk az ő kegyelme.

Köszöntünk Szent Szellem!- GYÜMÖLCS A GYÁRBÓL

"Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk." (Cselekedetek 5:25)

Dr. Samuel Chadwick szolgálatának utolsó éveit az angliai Sheffield College igazgatójaként töltötte. Könyvében Chadwick kifejezi aggodalmát amiatt, hogy a Szentlelket mennyire elutasítják egyházában. "A tagok minden alkalommal megerősítik a Szentiélekbe vetett hitüket, amikor csak elmondják a hitvallást de vajon hitük valóságos-e? Az egyház Krisztus teste, amely a Lélektől született, általa lett egységes, és ereje élteti; ám tagjai elfeledkezvén minderről félmondatokon, feladatokon és parancsokon vitatkoznak. A keresztény vallás reménytelen a Szentlélek nélkül." (Sámuel Chadwick: The Way to Pentecost [Út pünkösdig], 6.) Mivel Sheffield iparváros volt, Samuel Chadwick igen jól ismerte a gyárak zaját és a környezetszennyezést, amit okoztak. Miközben arról elmélkedett mekkora szüksége van az egyház tagjainak a Lélek élő gyümölcsére, Chadwick ezt írta: "A termékek a műhelyből kerülnek ki, a gyümölcsök viszont a kertekből. Az egyik a gyár rideg gyártósoráról kerül ki, a másik a bővölködő élet méhében növekszik csöndesen. A gyár holt anyaggal dolgozik; a kert pedig élő erőivel munkálkodik a kívánt eredményért." Akik Lélekben élnek, nem fognak az emberi cselekedetek "gyárilag készült" gyümölcsére támaszkodni, hogy attól reméljék üdvösségüket vagy kereszténységük hitelességét. Életük valódi gyümölcsét mindenki látni és ismerni fogja. A hamis gyümölcs korlátlan ideig tarthat, a Lélek gyümölcse azonban csak addig, amíg kapcsolatban áll az élet forrásával. Lélekben járni azt jelenti, hogy a Szentlélek által folyamatos kapcsolatot ápolunk Jézussal, és engedjük, hogy az Ő csodálatos gyümölcse növekedjék bennünk. Nem kell aggódnunk amiatt, hogy mi történik, hiszen nem egy mű gyümölcsöt gyártó géppel dolgozunk egy gyárban. Csak engedjük, hogy a gyümölcs növekedjék Isten szeretetének kertjében! Imádság a mai napra "Uram, boldog vagyok, hogy élek, és gyümölcsöt teremhetek a Te erőd által!" Garrie F. Williams írása alapján

Isten csodálatos kegyelme- KRISZTUSBAN

''Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők; aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt; mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek'' (János 15:5).

Sokan úgy vélik, hogy a munka egy részét maguknak kell elvégezni. Bíznak Krisztus bűnbocsánatában, de saját erejükből akarnak igaz életet élni. Az ilyen próbálkozás sikertelen lesz. Jézus azt mondja: ''Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek'' (Jn 15:5). A kegyelemben való növekedésünk, örömünk és hasznosságunk a Krisztussal való közösségtől függ. Ha napról napra, sőt óráról órára Őbenne maradunk, csak akkor növekedhetünk a kegyelemben. Ő nemcsak a szerzője, hanem bevégzője is hitünknek. Krisztus az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Ám nemcsak a kezdetnél és végnél, hanem minden lépésünknél legyen velünk. Fenségesen fejezik ki ezt Dávid következő szavai: ''Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök'' (Zsolt 16:8). Azt kérdezed, hogyan maradhatsz meg Krisztusban. Úgy, ahogy elfogadtad Őt. ''Azért amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok őbenne'' (Kol 2:6). ''Az igaz pedig hitből él'' (Zsid 10:38). Ti átadtátok magatokat Istennek, és a tulajdonai lettetek, hogy neki szolgáljatok, és engedelmeskedjetek; és megkaptátok Krisztus, az Üdvözítő erejét.

Bűnötökért jóvátételt nem adhattok, önmagatok nem tudtátok volna megváltoztatni a szíveteket. Átadva magatokat Istennek, elhittétek, hogy Ő Krisztusért mindezt megtette értetek. Hitben lettetek Krisztus tulajdonaivá, és hit által kell benne folyton növekednetek odaadás és elfogadás folytán. Mindent oda kell adnotok, a szívet, az akaratot, a szolgálatot és saját éneteket is, hogy parancsait mindenkor teljesíthessétek. Hasonlóképpen kell mindent elfogadnotok, Krisztus szeretetét, mint az áldások összességét, hogy a szívetekben maradjon, és erősségetek, igazságotok és segítőtök legyen, hogy adjon erőt engedelmeskedni!... Gyengeségedet kiegészíti az Ő ereje, tudatlanságodat az Ő tökéletessége. Azért ne magadra, hanem Krisztusra tekints! Gondolj mindig az Ő szeretetére és jellemének tökéletességére! Krisztus önmegtagadása, alázatossága, tisztasága, szentsége és leírhatatlan szeretete legyen a tárgya elmélkedésednek. Csak ha Őt szeretjük, ha az Ő példáját követjük, és teljesen rábízzuk magunkat, akkor alakulhatunk át az Ő képmására.
Ellen White írása alapján-

Reggeli dicséret- A Lélek gyümölcse

„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.”

(Galátziabeliekhez írt levél 5. fejezet 22. vers)    

Így az őszi betakarítás, a szüret idején az utakat ellepik, sokszor nem kis torlódást okozva a pótkocsis traktorok, kombájnok és egyéb munkagépek. Egy ilyen araszolás közben merengtem el, hogy nem is oly rég, nem gépek, hanem emberek végezték a vetést, az aratást.

Ezáltal biztos jobban értékelték, megbecsülték egyrészt a környezetet, másrészt saját kezük munkájának eredményét. És jobban megértették a Szentírás természetből vett képeit is, úgymint; a magvető, a szőlő metszése, a borsajtó taposása, stb.

Hiszen az aratás, és a szüret különösen sokszor megjelenik a Bibliában, mint az utolsó ítéletnek, mint Jézus visszajövetelének szimbóluma:

„És látám, és íme egy fehér felhő; és a felhőn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló. És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, aki a felhőn ül: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt.” (Jel.14:14-15)

Bizony, nemsokára elérkezik a „nagy szüret”, amikor teljesen nyilvánvalóvá válik, ki milyen életet élt, kit milyen indulat fűtött, ki milyen okból volt hívő, úgymond ki milyen gyümölcsöt érlelt, és „Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.” (Máté 7:19)

Ahogy Pál itt a Galata levélben felsorolja: „házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.” (Gal.5:19-21)

S ehhez teszi hozzá, „de a Lélek gyümölcse:…”

Bizony szüret van. S nemsokára elérkezik a „nagy szüret”. Rajtad, benned milyen gyümölcs terem? Ha szeretnéd a Lélek gyümölcsét érlelni Jézus arra hív:

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Ján.15:5)

Szerző: Szilárd

Napi Gondolatok- Pusztában

Mi a nagyon értékes a pusztában? A homok? Nem, hiszen mindenhol futóhomok van. Az égbolt? Nem, mert valójában nagyon kevés védelem van a nap tűző sugaraival szemben. Ami a pusztában értékes az a víz. A pusztának van egy jótékony hatása az elhatározásod megszilárdítására, miközben megalázod a szíved Isten előtt.
A pusztában felnövekvő növény mennyisége a rendelkezésre álló víz mennyiségével arányos. Amikor már csekély vízzel is képes vagy virágozni, akkor bárhol képes leszel virágozni! A puszta után olyan leszel, mint egy viruló, „víz mellé ültetett fa”! Néhány csodálatos dolog növekszik fel a pusztában.
Légy türelmes és engedd, hogy Ő fejezze be, amit elkezdett benned. Egy mély, jól kifejlett gyökérrendszerre van szükség, hogy az képes legyen ne csak a növényt táplálni, hanem a gyümölcsöket is az ágakon. Ha nincsenek gyökerek, akkor nem lesz gyümölcs.
Az Ő célja az, hogy elvigyen téged a gyümölcstermés helyére. Ámen!

Jézus Krisztus neve 4.rész

1.rész:

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/jezus-krisztus-neve.html

2.rész:

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/jezus-krisztus-neve-2resz.html

3.rész:

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/blog-post.html

Hitvalló szájak: Jézus a Krisztus úr

Azt olvastuk az Igében, hogy nem csak a térdek hajolnak meg Jézus előtt, hanem minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus úr az Atya Isten dicsőségére. Ennek a kijelentésnek is van a mára, az emberi idő kereteire vonatkozó része és örök távlata. Az utóbbiról ejtenék először pár szót. Jézus Krisztus az Övéivel részese lesz az új teremtésben az örök boldogságnak. Nem tudjuk részletesen, mit fogunk ott csinálni, mivel töltjük az örök létet, de az biztos, hogy fogjuk dicsérni Istent, aki Atya, Fiú, Szentlélek. Fogjuk imádni a megöletett bárányt, aki meghalt de feltámadt; Jézust, aki úr és király, mindenek felett való az Ő neve! Egyedül általa juthatunk az Atyához, azt olvastuk a kátéban, hogy nincsen üdvösség senki másban! Megrendítő szavak ezek: Ő az egyetlen út. Nagyon sok kérdést vet ez fel az üdvösség dolgában, amelyekre nem is tudunk válaszolni. Mi lesz a pogányokkal, akik egyébként erkölcsösen éltek? Mi lesz más vallások híveivel? Mi lesz a Krisztus előtt élőkkel? Az biztos, hogy Istennek mindenkire gondja van, és mindenkit igazságosan fog megvizsgálni az Ő kegyelmében, de mi erről tudunk, és erről szól a kijelentés: Jézus az egyetlen út. Ő az egyedüli úr, az üdvösség ura! Aki Őt megtalálta, az megtalálta az egyetlent! A legfontosabbat, a leglényegesebbet az életben!
Hála legyen az Istennek, hogy mi a gyülekezet közösségében vallhatjuk: Jézus Krisztus úr. Ez a hitvallás az örökkévalóságig elkísér majd minket. És már most a miénk lehet! Valljuk hát úrnak Jézust a szavainkban, életünkben, legyen ő a saját életünkben is úr!
Mit jelent itt és most keresztyénnek lenni, Krisztusról elnevezettnek lenni (nekem magamnak és a közösségnek, ahová tartozom)?
Az az ember a keresztyén, azaz krisztusi ember, akinek tényleg életében Úr a Jézus Krisztus.
Értjük. Hisszük. Érezzük is. Valójában mégis mennyire határozza meg mindez a dolgainkat, döntéseinket? Csak néhány egyszerű kérdést engedjetek most meg:

- Mit jelent most nekem saját keresztyén identitásom?

- Krisztus felkenetésének része vagyok…

- A méltóság, az erő, a lehetőség, ami ezzel jár

- A szolgálat, alázat, akár a szenvedés, ami ezzel jár?

- Vállalom? Ő vállalta! Őt követve éljünk!

- Jöjjünk bűnbánattal, ha hűtlenek voltunk e névhez…! Mit jelent ez?


Mennyire tudunk irgalmasok lenni másokhoz és magunkhoz, ha Isten irgalommal hajolt hozzánk?
Mennyire hisszük el, hogy az evangélium Isten ereje, ami működik, gyógyít, még ma is?
Isten Igéje élő és ható: engeded-e magadra hatni?
Jézus jelenléte megváltoztatott embereket – hiszed-e, hogy téged is meg tud változtatni?
Jézus megbecsülte az embereket, odafigyelt a körülötte lévőkre, tudod-e követni Őt ebben?
Legyen valóban úr, ne csak nevében! Legyen ura családunknak, közösségeinknek is valóságosan. Egy úr beleszólhat abba, ami történik az által uralt területen, meghatározza azt teljes mértékben. Így legyen úr Jézus Krisztus bennünk és közöttünk: nem csak névleg hanem valóságosan!

Igen, amiről a káté itt beszél, az a jövő. A reménységünk. Hogy ha hűségesek vagyunk Krisztushoz, akkor részesei vagyunk neki, az Ő jövőjének, hozzá tartozunk, az Övéi vagyunk. Most harcok és küzdelmek terhelik a földi létet, de Krisztussal örök boldogság vár. Ő uralkodni fog az öröklétben, mint győztes, felkent király, mi pedig részesei leszünk az Ő országának, királyságának. Ilyen reménységei és örömei vannak a keresztyén embernek.

Ma magához hív minket a mi Urunk, hogy legyünk mindnyájan az Ő gyermekei! Egyszerűen és világosan. Először vagy újra. Most és ma ezen a helyen megszólítható, segítségül hívható a mi Urunk! El lehet fogadni, be lehet fogadni Őt a szívünkbe! Elindulhatunk ezen az úton, vagy megújulhatunk az Ő követésében. Keresztyén akarok lenni! Mert Vele élni jó, mert Ő az igazi úr! Hódolhatunk Jézus Krisztus előtt, és megvallhatjuk a belé vetett hitünket! Éljünk a lehetőséggel, és ragadjuk meg lélekben Isten felénk nyújtott karját!

Ámen!

(Thoma László)

Jézus Krisztus neve 3.rész

Jézus Krisztus neve 1.rész

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/jezus-krisztus-neve.html

Jézus Krisztus neve 2.rész

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/jezus-krisztus-neve-2resz.html

Szól ma is, nekünk is az evangélium a mi saját életünkben, nyomorúságunkban, nehézségünkben is: szabadítónk van! Isten elküldte a megígért szabadítót, és nekünk közünk lehet hozzá! Szabadítóm van! Jézus értem is jött, és amellett, hogy az örök haláltól, a kárhozattól megszabadított, az aktuális élethelyzetemben is nyújt segítséget, tud s akar segíteni, felemel, kiemel, megment. Van segítő kéz. Van valaki, aki nem mond le rólad, és pontosan abban az élethelyzetben, amiben vagy, van segítsége a számodra! Nem vágy az Ő szabadítása, hanem tény! Valóság! Hiszel-e ebben a szabadítóban?

Ne félj, mert, olyan szabadítónk van, Jézus, akinek Isten adta a nevét, Ő igazolja őt és mondja róla, hogy szabadító, akiben bízhatunk, akire számíthatunk, akiben nem kell csalatkoznunk.

A szabadításnak van egy nagyon fontos eleme. Ki kell mondani, hogy nem lehet Jézusban is bízni és még másban is! Jézus kizárólagos szabadító, teljes igénye van az életünkre. Jézus nem látható, ezért látható dolgokhoz szoktuk kötni néha hitünket, annak bizonyos elemeit. Pedig ezekre nincs szükség! Nem lehet igazán egyszerre Jézusban is bízni meg más dolgokban- az életünk lényegére nézve!

Ha mást is beveszünk a pakliba, azzal igazából Jézust zárjuk ki.
Teljes bizalom Benne. Mert Ő tényleg szabadító. Erre hív. És ez nagyon nehéz! Elköteleződésre hívó.
Jézus Krisztus nevének hatása. Meghajló térdek világszerte- előbb vagy utóbb.
Beszél arról is a felolvasott Igénk, hogy Jézus nevére meghajol minden térd, azaz mindenki elismeri az Ő hatalmát, az Ő mindenek felett való voltát. Jézusnak tekintélye van, hatalma, amit mindenki ért, aki ismeri, ami világos és egyértelmű. Jézus Krisztus nevének második tagja ugyanis: Krisztus.

Ez azt jelenti: felkent. Az ókori Izraelben királyokat, prófétákat és papokat kentek fel, ami azt jelentette, hogy a felkenés után elláthatja azt a tisztet, mert Isten elpecsételte Őt a Szentlélek által, és alkalmassá tette Őt a feladatra. Isten az, aki Jézust felkentnek, Krisztusnak nevezi, mert Ő hatalmat adott neki. Olyan hatalmat, ami alkalmassá teszi Krisztust arra, hogy a szabadítást, amiről az előbb beszéltem, elvégezze. Krisztus, a felkent, akinek hatalma van, valódi, tapasztalható hatalma!


Az Ő hatalmának pedig több dimenziója is van.
Krisztus személyében ötvöződik a királyi, a papi és a prófétai tiszt. (Zsidókhoz írt levél)
Ő király, hiszen uralkodik, uralma van a világ felett. Ez az uralom majd a végidőkben lesz teljesen világos mindenki számára, de ettől függetlenül Ő már uralkodik! Ő a királyoknak a királya, a leghatalmasabb és a legjobb király. Olyan király, aki oltalmaz és megtart. Valós segítséget nyújt, lehet rá számítani, és benne bízni úgy, ahogy más földi uralkodóban sohasem.
Krisztus a felkent próféta is, aki közbenjár a népért, aki kijelentette Isten akaratát tökéletes módon.

Ő megmutatta nekünk az Atyát, megélte azt, hogy milyen az Atya, hogy hogyan szeret az Isten!
Krisztus pap, felkent pap az ószövetségi értelemben, hiszen bemutatta az egyszer és mindenkorra elég, tökéletes áldozatot a bűnért: önmagát áldozta fel, és tett eleget az ember bűnéért.
Tudjátok, Testvéreim, jó benne lenne Isten szeretetében, érezni és élni ezt: Jézus a Krisztus, aki az én szabadítóm, felkent király, aki uralkodik az életem felett. Ez nem leigázó uralom ugyanis, nem nyomás, amely szorít, hanem felszabadító, biztonságot nyújtó, örömteli dolog. Hódolhatunk Neki ezért. A minden térd meghajolása az Igében ezt a hódolatot jelenti: Jézus Krisztusnak hódolni fog mindenki: előbb vagy utóbb elismeri, meglátja mindenki, hogy Ő úr! Jó dolog időben felismerni, megismerni Jézust és hódolni neki! Az életben is jobb minél előbb felismerni és elfogadni őt. Nem kell megvárni az idős kort vele, nem kell megvárni a tragédiát, a bajt, ami térdre kényszerít! Jobb önszántunkból, szabadon, hálából hódolni Jézus Krisztusnak! Mert a Vele való kapcsolatban biztonságban lehetünk.

Mit jelent számunkra a hódolat? Nagyon sok minden lehet, de talán első sorban három dolog:

- annak elismerése, hogy szükségem van Rá.
- annak elismerése, hogy nem a magamé vagyok (ahogy a káté 1. kérdés-felelete is fogalmaz) és Jézusért szeretnék élni az életemmel
- feladom saját akaratomat, mert nem az tesz boldoggá, ha az lesz, amit én leginkább akarok!
- a hódolat kifejezése mellett igazi, szívbeli hódolat: mert a térdeink hajlonghatnak, a szavaink is lehetnek kedvesek, de a lényeg vajon változik-e?

Hódoljunk hát mi, most is a felkent király előtt, és tegyük meg ezt életünk minden napján úgy, hogy Őt dicsőítjük életünkkel, szavainkkal és tetteinkkel egyaránt!

Jézus Krisztus neve 2.rész

A név- a minden névnél nagyobb név

Jézus Krisztus neve 1.rész

http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2016/10/jezus-krisztus-neve.html


Azt olvastuk az Igében, hogy Jézusnak Isten adta a nevét. Bár Ő egylényegű az Atyával, mégis az ő Fia. Isten adta neki a nevet, miután mindenek fölé helyezte, felmagasztalta Őt- Milyen nevet adhat az Isten ilyenkor, milyen nevet ad az Ő fiának, a megváltónak?

A minden név fölött való név ennyi: Jézus Krisztus.
A minden névnél nagyobb név első tagja ez: Jézus. Annyit jelent, hogy szabadító.
Ő szabadít meg. Istennek kezdettől fogva gondja volt az emberre, és szabadítót adott népe mellé; gondja volt mindig az emberre, hogy a mélységből, a nyomorúságból legyen kiút, legyen vezető a számára.
Sokféle istenséget tartottak számon a népek az ókorban. Sok volt köztük az úr, akinek volt valamilyen vélt ereje, hatása. Olyannal, aki úr volt és szabadító, egzisztenciális értelemben, nem nagyon találkozunk.
De ő nem csak magáról állította, hogy szabadító… Jézusnak, mint szabadítónak sok előképe van az Ószövetségben is: Néhányat említek most itt: Mózes kivezette a népet Egyiptomból, megmutatva a szabadulás útját és módját is. Józsué (akinek a neve ugyanabból a gyökérből ered, mint a Jézus szó) az ígéret földjére vezeti a népet. Dávid olyan király volt, aki Isten szíve szerint vezette a népet, és így Jézus előképévé vált. De gondoljunk mindazokra a prófétákra, vezetőkre Izrael történetében, akik jó irányba, életre vezették a népet, megmutatták számukra az élet útját, a szabadulás útját. A szabadító olyan, mint a jó pásztor. Életre vezet, jó irányba vezet, és ha baj van, akkor megment. Gondja van az egész nyájra, de az egyénre, a személyre, az egyre is a közösségben.
Sok szabadítója volt Izraelnek, de megjelenik már az Ószövetség első lapjain az, hogy kellene valaki, aki valami elemi erővel, az élet minden területére kiterjedő módon szabadítja meg az embert. Ennek az ember felőli igénye és az Isten felőli ígérete egyidejűleg jelenik meg. Isten megígéri már a bűnesetkor, hogy szabadítót küld, az asszony utódai közül valaki majd a kígyó fejére tapos, azaz megsemmisíti a bűn erejét és hatalmát. Ennek a szabadítónak mind az ígérete, mind a várása egyre erősebb az Ószövetségben az Újszövetség felé haladva. A próféták sok részletét megjövendölték annak, milyennek kell lennie a szabadítónak. És aztán egyszer csak, mikor eljött az idő, az emberi történelem közepén eljött a Szabadító a világba. Jézus Krisztus, aki sokkal több mindannál, aki előtte szabadítóként szolgálta Izraelt. Jézus ugyanis olyan dologból jött szabadítani és megváltani, ami a legalapvetőbb és legnagyobb csapda az ember számára: a bűnből. A bűnből, ami elválasztja őt az Istentől.

Jézus azért jött, hogy örök életre váltson meg, és megoldást adjon az ember életére. És ez az örömhír nem csak a választott népé, hanem mindenkié, minden emberé a világon, aki csak hisz.

Jézus Krisztus neve 1.rész

Miért nevezzük Isten fiát Jézusnak, vagyis Üdvözítőnek?

Azért, mert Ő üdvözít és szabadít meg bennünket minden bűnünkből. És azért is, mert az üdvözség senki másban nem kereshető, sem meg nem található.
Hát hisznek azok is az egyedüli üdvözítő Jézusban, akik üdvösségüket és boldogságukat a szenteknél, vagy önmagukban, vagy másutt keresik?
Semmiképpen nem. Mert valójában megtagadják az egyedüli üdvözítőt, Jézust, pedig szájukkal dicsekednek Vele. Mert egyik a kettő közül: vagy nem tökéletes üdvözítő Jézus, vagy pedig ebben az üdvözítőben kell feltalálni az üdvösségre szükséges összes dolgokat azoknak, akik igaz hittel fogadják el Őt.
Miért nevezzük Őt Krisztusnak, azaz Felkentnek?
Azért, mert az Atya Isten rendelte el és a Szentlélekkel kente fel Őt legfőbb Prófétánkká és Tanítónkká, aki tökéletesen kijelentette Istennek titkos tanácsát és akaratát a mi váltságunk felől. - Továbbá egyetlen Főpapunkká, aki testének egyetlenegy áldozatával megváltott minket és érettünk könyörögve szüntelenül közbenjár az Atyánál. - Végül a mi örökkévaló Királyunkká, aki Igéjével és Lelkével kormányoz minket és a megszerzett váltságban oltalmaz és megtart.
Hát téged miért hívnak keresztyénnek?
Azért, mert hit által Krisztusnak tagja vagyok és így részese az Ő felkenetésének. Hogy így nevéről vallást tegyek. Magamat élő hálaáldozatul Néki adjam. És szabad és jó lelkiismerettel harcoljak ebben az életben a bűn és az ördög ellen. És a másvilágon Ővele együtt uralkodjam örökké minden teremtményen.
„Ezért fel is magasztalta Őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Fil 2, 9-11
A világ nagy részén ismerik ezt a nevet: Jézus Krisztus. Különböző kultúrák és vallások emberei is tudnak róla. Mást-mást gondolnak róla persze sokan, és másként is képzelik el őt. Van, aki szeretettel gondol rá, van, aki imádkozik is hozzá, más pedig csak arról a háborúról tud, amit mondjuk az ő nevében folytatnak egymás ellen a nagyhatalmak.


Jézus Krisztusról sokféle vélemény akad a világon- de ez nem újdonság. Így volt ez abban a korban is, amikor Ő élt. Meg is kérdezte a saját tanítványait (Mt 16) arról, kinek mondják Őt az emberek.
Már akkor is sok válasz létezett erre. Volt, aki felismert Benne Isten fiát, és volt, aki nem. Volt, aki egyenesen azt állította, hogy az ördögtől való, amit Ő csinál. Jézus Krisztus személyére nézve azonban- sőt egész életében, szolgálatában nem az számított, amit az emberek éppen aktuálisan gondoltak róla, hanem az, amit az Atya kijelentett vele kapcsolatban.
Megkeresztelésekor hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm.”

A kijelentés erről tesz bizonyságot, hogy Ő Isten fia volt, akit Ő küldött el a világba.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Heródes kegyetlenkedni kezdett némelyekkel a gyülekezetből valók közül. (Csel 12,1.)



A keresztyénüldözés értelmi szerzője Heródes király volt. Ő az az ember volt, aki továbbhaladt elődei átkos útján. Nagyapja volt a betlehemi gyermekek gyilkosa (Mt 2,1). Nagybátyja fejeztette le Isten hűséges szolgáját: Keresztelő Jánost (Mt 14,6). S most ő megölette Jakab apostolt. Vannak családok, amelyben az istentelenség így öröklődik nemzedékről nemzedékre, mint valami rettenetes betegség.
A nagyapák és apák felelősek azokért a veszedelmes utakért, amelyen gyermekeik és unokáik járnak. Emlékezünk Lámekre, Kain egyik utódjára, akiben Kain gyilkos természete hatalmasan újjáéledt (l.Móz 4,23).
Minden apa biztos lehet afelől, hogy jelleme és cselekedetei tovább hatnak. Olyan örökség ez, amely biztosabban rászáll a gyerekekre és unokákra, mint a pénz és a vagyon. Mit ért a Heródes család azzal, hogy csodálatosan berendezett palotákat hagyott hátra, ha ugyanakkor olyan átkot is, amely végül is mindent tönkretett?
Sokkal jobb egy egészen szegény családhoz tartozni, amely Isten félelmében és a menny áldásaiban él, mintsem előkelő családhoz, amelyhez átok tapad. Mi indította Heródest arra, hogy ilyen kegyetlen legyen a keresztyénekkel szemben? Kedveskedni akart a zsidóknak.
Hogy júdeai királyi trónját megerősítse, hogy úgy léphessen fel, mint a zsidó vallás védelmezője, ki kellett ontatnia egy apostol vérét. Mit törődött ő igazsággal és joggal, amikor saját dicsőségének, hatalmának és tekintélyének biztosításáról volt szó?
Gyakran érdekük a hatalmasoknak, hogy vallásosságot színleljenek saját céljaik érdekében. Ez azonban mindig Isten ítéletét vonja maga után.
Most már jobban megértjük, hogy miért nemcsak a "farizeusok kovászától", hanem a "Heródes kovászától" is óva intett az Úr Jézus.

Isten asztaláról-Varga László

"Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hatszázhatvanhat." (Jelenések könyve 13,18.)



Nehéz könyv a Jelenések könyve. Végig szimbólumokból van öszszeszőve. Kétezer év szektás eltévelyedéseinek legnagyobb része abból táplálkozik, hogy szó szerint próbálja érteni a szimbólumait, vagy tetszése szerinti magyarázatokat olvas ki belőlük. Ennek egyik tipikus példája a fenti szám. Különböző kombinációkkal már sok történelmi személyre alkalmazták, Nérótól Sztálinig és a pápáig. A Jelenésekben valóban uralkodik a számszimbolika, de azt csak egységében és összefüggésében lehet megérteni, még úgy sem mindig, mert néhány képnek a kulcsa elveszett kétezer év sok elfelejtett szimbóluma között. Ezt a számot, a gonosznak a számát meg tudjuk fejteni. A hét a földi tökéletességnek, a három az isteni tökéletességnek a számszimbóluma. A 777 volna tehát a földön megvalósuló isteni tökéletesség száma. A hat a megrontott tökéletesség, a tökéletesség hiánya. Háromszor együtt, 666 a földön, emberileg megvalósuló, de emberfeletti eredménnyel romboló tökéletlenség, mindaz, amiből az isteni tökéletesség hiányzik. Nem önálló hatalom, csak ellentéte a jónak, a szeretetnek, mindannak, ami Istentől származik. Azonnal megjelenik mindenütt, mihelyt Istenről levesszük a szemünket.
Kegyelmes Istenünk, adj nekünk ígéreted szerint értelmet, hogy ne tévedjünk el szent igédnek értelmetlen, saját elképzeléseink szerinti boncolgatásában! Tudjuk, nem vagyunk képesek arra, hogy könyved szimbólumait mind meg tudjuk érteni. Adj elég alázatot, hogy megálljunk ott, ahol értelmünk nem talál világos magyarázatot! De ahol megtalálja, ott tudjunk abból erőt nyerni. Őrizz meg a gonosztól! Őrizz meg attól, hogy szemünket bárki vagy bármi másra irányítsuk, mint a Te mindenható hatalmadra és szeretetedre. Ami nem tőled jön, az gonosz. Hadd ismerjük fel és tartsuk távol magunktól! Bocsásd meg tökéletlenségünket, és szabadíts meg tőle! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-ISTEN AKARATÁNAK A TERHE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 26,36-46

36 Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom." 37 Maga mellé vette Pétert és Zebedus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. 38 Akkor így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!" 39 Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te." 40 Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? 41 Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." 42 Másodszor is elment, és így imádkozott: "Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod." 43 Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. 44 Otthagyta őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. 45 Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. 46 Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul."

"Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod."
(Mt 26,42)

A Gecsemáné-kertben Megváltónk azért tusakodott, hogy ráhangolódjék Atyja akaratára. Haláltusa volt az a javából. Amikor azonban elhagyta a kertet, kész volt a döntő tettre. Elfogadta Isten akaratát, még akkor is, ha az azt jelentette, hogy ki kellett innia az utolsó cseppeket is Isten szentséges haragjának a poharából.
Az ő haláltusájából, abból, ahogy akaratáról lemondott, megtanuljuk, hogy a "Legyen meg a te akaratod!" imádság sokkal többet jelent, mint hogy egy vállrándítással ezt mondjuk: "Ha már nem lehet úgy, ahogy én akarom, legyen úgy, ahogy Isten akarja."
Ha a Gecsemáné-kertet nézzük, megtanuljuk, hogy amikor azt imádkozzuk, "Legyen meg a te akaratod!", akkor annyira eggyé kell lennünk Isten szent céljával, hogy készek vagyunk megcselekedni az ő akaratát, bármi áron is.
"Legyen meg a te akaratod!". Ez nem a rezignáció (a mindenbe való beletörődés, a ford. megj.) imádsága, hanem imádság engedelmességért. A rezignáció egy sóhajjal kimondott "igen". A lázadás egy kiáltva kimondott "nem". Az engedelmesség azonban azt jelenti, hogy elfogadom a jelent, mégpedig nem úgy, ahogy azt mi kiterveltük, hanem pont úgy ahogy az elő van írva Isten könyveiben.
Ezért tudnunk kell azt, hogy mit is csinálunk amikor elkezdjük imádkozni a Jézustól tanult imádságot. A legtöbb ember anélkül ismételgeti az Úr imádságát, hogy alapjában végiggondolná azt, holott Krisztus maga könnyel és vérrel imádkozta.
Teljesen tudatában kell lennünk annak, hogy bárki, aki imádkozza ezt az Isten nevével, Isten országával és Isten akaratával kapcsolatos imádságot, állást foglalt egy olyan küzdelemben, amely megosztja a világot. Mostantól fogva a kisebbséggel tart, mely a javakat, önmagát és mindent Isten rendelkezésére bocsát. Bárki aki imádkozza hogy "legyen meg a te akaratod", az az Úr terhét hordozza.
Ezt tette Illés, és kimerülten sírt, hogy egyedül van. Ezt a terhet hordozta Jeremiás, és kétrét görnyedt alatta. Ez az a teher, amely alatt Jézus majdnem összeesett a Gecsemáné-kertben.

Ha soha nem jön el egy olyan idő az életünkben, amikor "Isten akaratának ez a cselekvése" erőnket végképpen felülmúlónak és teljesen összeroskasztónak tűnik, akkor a teher, melyet hordozunk nem az Úr terhe.

Krisztus mindenek felett-ÉS HA ISTEN HALLGAT?

"Mikor azért meghallotta, hogy beteg, akkor két napig maradt azon a helyen, ahol volt" (Jn 11,6)

Rád bízta-e már Isten a hallgatását? - hallgatásának mély jelentősége van. Gondolj a teljes hallgatás napjaira a betániai otthonban! Vannak-e a te életedben is ilyen napok? Megbízhat-e Isten benned, vagy még mindig látható feleletre vársz? Isten megadja neked azokat az áldásokat, amiket kérsz, ha nem akarsz azok nélkül tovább menni, de hallgatása annak a jele, hogy csodálatosan meg akarja magát értetni veled. - Gyászban jársz Isten előtt, amiért nem kaptál hallható feleletet? Meg fogod látni, hogy Isten a legbensőségesebb bizalomban részesített - teljes hallgatásával. Ez nem a reménytelenség, hanem az öröm csendje, mert Ő látta, hogy már nagyobb kijelentést is el tudsz hordozni. Ha Isten csendet adott neked, dicsőítsd Őt; bele akar kapcsolni téged céljai nagy hajtóművébe. Isten felségjoga a felelet időpontját megállapítani. Az idő Istennél nem számít. Valamikor ezt mondtad: "Kértem Istentől kenyeret és követ adott." Nem így van, és ma már látod, hogy odaadta neked az élet kenyerét. Csodálatos Isten hallgatásában az, hogy az Ő csendessége beléd hatol és teljes bizalmat teremt benned: "Tudom, hogy Isten meghallgatott." A hallgatása bizonyítja! Amíg azt képzeled, hogy Isten akkor áld meg téged, ha válaszol imádságodra, Ő meg is teszi, de addig nem adja meg neked a hallgatás kegyelmét. Ha Jézus Krisztus elvezethet már téged annak a megértésére, hogy az imádság az Atya dicsőítéséért van, akkor a vele való bizalmas viszonynak első jele - a csend.

Isten műhelyében-Nemes alázat

"Ne kevélykedjetek (ne legyetek nagyratörők), hanem az alázatosokhoz szabjátok magatokat. "
(Róma 12, 16)



A lelki gőg veszélyes ellenség. Isten gyermeke sok előnnyel rendelkezik másokkal szemben, de ne tartsa ezért magát előbbre valónak. Az újjászületett ember természetileg egy hajszállal sem jobb, mint más; szíve ugyanolyan romlott, minden rosszra képes. Isten megvilágosodott gyermekei egyre jobban érzik utálatosságaikat, minél előbbre haladnak a megszentelődésben. Aki előtt Isten Szentlelke feltárta saját szívét, az mind vallja ezt. Az igazi hívő élete és útja kiemelkedik, de ő maga nem akar kitűnni; különös ajándékot kapott, de semmi különös nem akar lenni. Nemes magból származnak, de az alacsony rendűekhez szegődnek; eltűnnek a kicsik között, akiket mások figyelembe sem vesznek. Szentek, de nem dicsekesznek szentségükkel, hanem inkább a gyengeségükkel. Fény árad ki belőlük, de nem ők akarnak ragyogni.
Isten gyermekének legszebb ékessége a tettetés nélküli alázat. Ahol ez hiányzik, ott minden egyéb erény nem más, mint csillogó vétek. A titkos öntetszelgés és önteltség utálatos az Isten előtt. A világ is joggal utasítja vissza magától a lelki gőgöt. A világ emberei nagyon különbözők. Vannak rosszakaratúak, akik mindent gyaláznak ami isteni, mások viszont fogékonyak a jóra. Ahol őszinte, igazi hívő keresztyénnel találkoznak, azok iránt bizalmuk támad, megnyílnak előttük és csatlakoznak hozzájuk. Sajnos azonban sokan, akik hívőknek mondják magukat, szeretetlen, gőgös lényükkel taszítótag hatnak. Pál ezt írja a galatákhoz: "Legyetek olyanok mint én, hiszen én is olyan vagyok, mint ti." Ne gondoljátok, hogy az én természetem jobb a tieteknél! Ami vagyok, Isten kegyelme által vagyok. Ti is azzá lehettek, ha a Megváltót megragadjátok és engeditek, hogy magáévá tegyen. Ne támasszatok senkiben olyan érzést, hogy ti többek vagytok!
Ne vonakodjunk még attól sem, hogy bűnbakok legyünk, akikre minden bűnt ráraknak. Legyünk készen arra, hogy a legutolsó helyet foglaljuk el és a legkisebbekhez, sőt a legrosszabbakhoz számítsanak. Legyünk hasonlók a lábhoz - mint Luther mondja -, amely az egész embert hordozza, mégis a legtöbb sár rá fröccsen; ez a jutalma. - Mindenesetre őrizkedjünk a látszólagos alázatosságtól is, mely sokszor nem más, mint leplezett gőg. Legyünk alázatosak Isten előtt, aki a szíveket vizsgálja.

Isten ígéreteinek tárháza-Mindig első a közösségben

„...előttetek megy Galileába: ott meglátjátok Őt, amint megmondta nektek" (Mk 16,7).



Jézus Krisztus idejében ott lesz, ahol tanítványaival találkozni szeretne. 

Ő mindig megtartja szavát és megjelenik a találkozón. Ha ígérte, hogy találkozni fog velünk a kegyelem trónusánál, a nyilvános istentiszteleten vagy a kenyér megtörésénél, biztosra vehetjük, hogy valóban ott is van. 

Mi, bűneink miatt, elmulaszthatjuk a Vele való találkozást, Ő azonban soha nem tesz ilyet. 

Azt ígérte, „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük"(Mt 18,20).

 Nem azt mondta, hogy „majd ott leszek", hanem hogy: „ott vagyok".
Jézus Krisztus mindig elsőnek van ott a találkozón. „Előttetek megy". Szívből szereti népét, öröme van az övéiben, nem halogatja a velük való találkozást. Minden összejövetelünkre elsőnek megy el.
Krisztus ki is jelenti magát az Őt követőknek. „Meglátjátok Őt." Milyen örömteli érzés ez! 

A híres embereket nem nagyon kívánjuk látni, de ha lelki szemeinkkel Krisztust láthatjuk, az örömmel és békességgel tölt el bennünket. Valóban meglátjuk Őt, mert megígérte, hogy eljön a benne hívőkhöz és kijelenti magát nekik. Legyünk biztosak abban, hogy ez így is lesz, mert Ő mindent ígérete szerint cselekszik: „amint megmondta nektek".

 
Ragadjuk meg ezt az ígéretet, és bízzunk abban, hogy végül velünk megcselekszi azt, amit megmondott nekünk.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja-Józan visszavonulás

"Most már a király jár előttetek, én pedig megöregedtem és megőszültem... "(1Sám 12,2)

Sokak problémája, hogy nehezen tudnak visszavonulni. Van, aki belebetegszik abba, hogy nyugdíjba kell mennie. Az idős Sámuel próféta szép példát ad arra, hogyan teszi ezt Isten gyermeke.

Ő Kr. e. 1000 táján élt, és népének legjelentősebb lelki vezetője volt évtizedeken át. Amikor úgy látta, eljött visszavonulásának ideje, egy megrendítően őszinte, szép beszéddel búcsúzott az emberektől (1Sám 12). Három megállapítást tesz önmagáról, ebből ma az elsővel foglalkozzunk: megöregedtem és megőszültem.

A tények józan megállapítása ez. Isten gyermekeit mindig jellemzi a józan egyszerűség. Az élet rendje az, hogy megszületünk, felnőtté válunk, aztán megöregszünk, és végül elmegyünk a minden földiek útján. Ezt a rendet Isten szabta meg, így a megöregedés sem tragédia, hanem isteni rend. Aki ezt tőle elfogadja, az nem akarja ezt tagadni, késleltetni, az ellenkezőjét mutatni, mert azzal csak nevetségessé válik. Vállalja természetesen az ezzel járó kellemetlenségeket is.

Az Istenre figyelő ember pedig felismeri azt is, mikor kell abbahagynia, amit egész életén át gyakorolt. Sámuel ezért mondja: itt az új vezető, Saul, átadom neki a munkámat. Jobban szerette volna, ha a fiai követik őt, és Saul ellen is több kifogás felmerülhetett (Sámuel egyáltalán nem helyeselte, hogy a nép pogány mintára királyt választott), de így alakult, elfogadta, s ő visszalépett. Nem sértődötten, hanem emelkedetten és józanul. Neki soha nem saját személye volt fontos, hanem mindig, most is Isten dicsősége és a nép jövője.

Sáfárnak tekintette magát. Amit Isten rábízott, igyekezett hűséggel elvégezni. Most más folytatja. Lehet, hogy másként fogja csinálni. De a lényeg nem változik: Isten az marad, aki volt. Sámuel nem nélkülözhetetlen, Isten nélkülözhetetlen, de ő hű marad népéhez. Isten állította be őt a munkába, és most ő hívja vissza. Ez így van jól.

Napi áhítat- Dávid a harcaiban

Hét témája: Isten figyel

Olvasmány: 140. zsoltár            

Bárcsak meghallgatná Isten Dávid imáját! De akkor kinek a kívánságát venné figyelembe Isten, hisz mindenkiben ott a sötétség is. 

„A karmesternek: Dávid zsoltára.
Ments meg, URam, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől,
akik rosszat terveznek szívükben, minden nap háborúságot szítanak!
Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.)
Őrizz meg, URam, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni!
Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.)
Te vagy Istenem - mondom az ÚRnak figyelj hát, URam, könyörgő szavamra!
Én Uram, URam, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján.
Ne teljesítsd, URam, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.)
A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz!
Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek!
Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad!
Tudom, hogy az ÚR felkarolja a nyomorultak ügyét, a szegények jogát.
Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.”

Magyarázat

Szeretnénk ha csupa jó szándékú ember venne körül bennünket, ha senki nem lenne, aki nekünk rosszat akarna. Felháborít, elkeserít az is, ha másokat kezdenek ki, hurcolnak meg, ám minket, a szeretteinket semmiképpen ne...
Teljes naivitás azt hinni, hogy bármelyikünk léte mentes lehet a támadásoktól, a konfliktusoktól. Ha azt feltételezzük, hogy saját vágyaink, életünk mozgatói teljesen mentesek minden önzéstől, önérdektől – ha így gondoljuk, az nem több, mint önáltatás –, akkor is számítsunk erre. Irigyeid, életed áldására féltékenyek akkor is lesznek.
Az Istenben bízó ember élete minden időszakában hagyatkozhat az élő Úrra. Megtámadtatás, meghurcoltatás esetén is ott van melletted. Megszólíthatod őt imádságban, kérheted, hogy szolgáltasson igazságot, leplezze le a rosszindulatot, a hamisságot. Mert „az Úr felkarolja a nincstelenek ügyét, a szegények jogát” (13. v.).
Amikor Istent arra kéred, hogy szolgáltasson igazságot, tudd, hogy azzal kezdi, leleplezi saját szíved hamisságait is. Mindezt azért teszi, hogy megóvja szíved azoktól az indulatoktól, amelyek ellenségesen mások felé fordítanak. Ki fogja gyomlálni szívedből a gyűlölködést, a bosszút, a botránkozást és a fásultságot. Mindent, ami vak önigazoláshoz vezet. Kész vagy erre? Tárd életed fájdalmait Isten elé! Ő látja azokat. A szívedet is...

(Hajnal Zoltán)

Napi áhítat-A földet áttekintő szemek

Hét témája: Isten figyel

Olvasmány: 2Krón 16                    

Isten szeme mindent lát, és akik tiszta szívvel az övéi, azok valamit meglátnak abból, amit ez a mindent átfogó tekintet lát.

„Ászá uralkodásának harminchatodik évében Baasá, Izráel királya Júda ellen vonult, és kiépítette Rámát, hogy ne lehessen Ászához, Júda királyához átmenni, vagy tőle átjönni.Ekkor Ászá ezüstöt és aranyat hozott ki az ÚR házának és a királyi palotának a kincseiből, és elküldte Benhadadnak, Arám királyának, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel:Szövetség van köztünk, az volt már apám és apád között is. Nézd, küldök neked ezüstöt és aranyat. Menj, bontsd fel Baasával, Izráel királyával kötött szövetségedet, hogy vonuljon vissza innen! Benhadad hallgatott Ászá királyra, és hadserege vezéreit Izráel városai ellen küldte. Leverték Ijjónt, Dánt, Ábél-Maimot és Naftáli városainak minden raktárát. Amikor ezt Baasá meghallotta, abbahagyta Ráma építését, és beszüntette a munkát. Ászá király pedig munkára fogta egész Júdát, és elhordták Ráma köveit és gerendáit, amelyekkel Baasá építkezett. Ezekkel építette ki Gebát és Micpát. Abban az időben elment Hanáni látnok Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, az ÚRra, ezért csúszott ki a kezedből Arám királyának a hadserege. Nem volt-e az etiópoknak és líbiaiaknak roppant hadereje, igen sok harci kocsija és lovasa? Mégis kezedbe adta őket az ÚR, mivel rá támaszkodtál. Mert az ÚR szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed! Ászá azonban bosszús lett a látnokra, és kalodába záratta, olyan dühös lett rá emiatt. Sőt akkoriban Ászá a nép közül is bántalmazott egyeseket. Ászának a története elejétől végig meg van írva Júda és Izráel királyainak a könyvében. Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett. Ászának a lába, és betegsége egyre súlyosbodott. De betegségében sem az Úrhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz. Azután Ászá pihenni tért őseihez, meghalt uralkodása negyvenegyedik évében. Eltemették abba a sírba, amelyet Dávid városában vágatott magának. Nyugvóhelyére fektették, amelyet teleraktak balzsammal és különféle jó illatú kenetekkel. És igen nagy tüzet gyújtottak a tiszteletére.”

Magyarázat

Életünk minden történése Isten előtt megy végbe. A leghétköznapibb dolgainkról is tud. Leülésünk és felállásunk, ügyeink intézése és pihenésünk is ismert előtte. Mint ahogyan látja szándékainkat – még a titkoltakat is –, és a még kimondatlan szavaink is ismertek előtte (lásd Zsolt 139,1–4). Ez egyszerre lehet csodás, ugyan­akkor félelmetes is.
Valaki, aki gyülekezetben nőtt fel, és sok ismerete volt Istenről, arról beszélt nekem, hogy élte ezt meg ifjúkorában. Ismerete volt ugyan, de nem hitt Istenben. Egy-egy görbe nap végén, amikor az ismeretei alapján tisztában volt azzal, hogy helytelen, bűnös dolgokat tett, félve ment haza. Útkozben nem mert a házak tövében húzódó járdán menni, nehogy Isten ítélete következtében egy lehulló cserép a fejére essen.
Számára nem volt csodálatos tudni, hogy „az Úr szemei áttekintik az egész földet”. A te éle­tedben hogy van ez? Mire késztet ez a tudás? Félelmet ébreszt benned, vagy csodálod Istent ezért? Indítson ez arra, hogy keresd Istent! Így távol maradhatsz sok megfontolatlanságtól, és meg tudja mutatni erejét az életedben.

Imaáhítat

Könyörögjünk új lelki munkásokért! (Jer 1,4–8)

(Hajnal Zoltán)