Napi áhítat- Nátánaél a fügefa alatt

Hét témája: Isten figyel

Olvasmány: Jn 1,43–51

Jézus Krisztus már jóval azelőtt ismert engem, mielőtt találkoztunk volna. Ő már az első pillanattól kezdve tudott rólam.

„Másnap Jézus Galileába akart indulni. Ekkor találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Fülöp pedig Bétsaidából származott, András és Péter városából. Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik.” „Származhat-e valami jó Názáretből?” - kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt: „Jöjj, és lásd meg!”Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: „Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság.” Nátánaél megkérdezte tőle: „Honnan ismersz engem?” Jézus így válaszolt neki: „Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál.” Nátánaél így szólt hozzá: „Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya!” Jézus így válaszolt neki: „Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni.” És hozzátette: „Bizony, bizony, mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.”
Magyarázat

Istennek nem kell bemutatkoznod. Nagyon jól ismer téged. Nemcsak azt tudja, hogy milyen vagy külsőleg, hanem azt is, mi van benned. Nincs szüksége arra, hogy az öltözködésed, a megnyilvánulásaid alapján alkosson rólad véleményt. Előtte nincsenek rejtve szán­dékaid és terveid. Pontosan tudja, ki vagy.
Hogy lehetséges ez? Mert ő alkotott téged. Ő formált már édesanyád méhében is. Úgy szeret, ahogyan vagy, és azért hív, hogy olyanná lehess, amilyennek megtervezett.
Keresed, hogy miben és hogyan teljesedhet ki az életed? Szoktál azon gondolkodni, hogy miért vagy, mi tudná biztos alapra helyezni egész valódat? Figyelj Istenre, és hallgasd, mit mond neked. Bibliádat olvasva rácsodálkozhatsz: honnan tudja Isten, hogy erre az üzenetre van szükségem?
A válasz egyszerű. Mert övé vagy és figyeli az életed. Hogy megajándékozhasson magával, és betölthesse szükségeidet.
(Hajnal Zoltán)

Napi áhítat- Jónás a hal gyomrában

Hét témája: Isten figyel

Olvasmány: Jón 2

Gondolj Istenre úgy, hogy a legnagyobb reménnyel és örömmel töltsön el!

„Az ÚR azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. Jónás imádkozott Istenéhez, az ÚRhoz a hal gyomrában. Ezt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat! Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem! Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az ÚRtól jön a szabadulás! Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.”
Magyarázat

Három nap és három éjjel hosszú idő. Ami Jónással történik, a saját engedetlenségének a következménye. Telik az idő és nem történik semmi. Ha már büntetés, legyen valami. Bármi. Jöjjön, aminek jönnie kell. De nincs semmi, csak sötét és csend. És a lélek fájdalmas nyugtalansága...
Nem véletlen ez a csend, ez az eseménytelenség. Isten nem büntetni akar, hanem helyreállítani. Ha ítéletet akarna gyakorolni, már régen elérkezett volna a vég. Lehet, hogy most az jobbnak tűnik, de hidd el, nem az. Ott már nem lenne remény. De akkor mi van?
Arra vár Isten, hogy felkiálts. A csüggedésből, a nyomorúság közepette. A halál torkából is lehet hozzá kiáltani, a teljes reménytelenségből, mert ő nem feledkezett meg rólad. Annak ellenére, hogy így érzed...
Rád vár, hogy összetörtségedben hozzá kiálts. Amikor megteszed, imádságod eljut hozzá, és megmutatja rajtad a szabadítását.
A remény és az öröm ajándék. Isten válasza a könyörgésedre. Ne engedd, hogy agyonnyomja életedet a csüggedés! Dadogó, esetlen szavakkal is gyere hozzá! Isten ezt üzeni neked: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszebedítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15)
(Hajnal Zoltán)

A jászolnál!

A kis Jancsi átment a nagyapjához, aki fafaragó volt. Tudta, hogy az most készíti a Betlehemet karácsonyra a templomnak. Elnézte, hogyan faragja az öreg a kis figurákat és nézegette a kész szobrocskákat. Sokáig nézte ezeket elgondolkozva. Képzeletben elhelyezte őket az istállóban a jászol körül.

Mikor elfáradt a nagy nézésben, karjait az asztalra fektette és ráhajtotta fejét. Egyszer csak észrevette, hogy ezek a szobrocskák élnek. És már nem is voltak aprók, ő meg nagy. A Szűzanya, Szent József, a pásztorok, mind ember nagyságúak voltak és mozogtak. Ő meg közöttük állt a nagyapjával és ő is nézte a jászolban fekvő kisdedet.

Sokáig nézte. És a Gyermek is nézte őt. Míg egyszer csak Jancsi szemébe könnyek szöktek.

- ,,Miért sírsz?"- kérdezte az Úr Jézus.

- ,,Mert nem hoztam Neked semmit."

- ,,Pedig Én szeretnék tőled valamit."- mondta Jézus.

Jancsi elpirult örömében:

- ,,Mindent Neked adok, amim csak van! "- lelkesedett.

- ,,Három dolgot szeretnék tőled."- folytatta Jézus.

De Jancsi a szavába vágott nagy buzgóságában:

- ,,Az új kabátomat, a csodálatos villanyvonatomat és azt a szép képeskönyvet a sok szép színes képpel."

- ,,Nem. "- rázta a fejét az Úr, - ,,Ezekre nincs szükségem. Nem ezért jöttem a földre. Egészen mást akarok tőled."

- ,,De hát akkor mit? ,,- csodálkozott Jancsi.

- ,,Add nekem az utolsó iskolai dolgozatodat."- kérte az Úr Jézus egészen halkan, hogy senki más ne hallja.

Jancsi megijedt. Egészen közel lépett a jászolhoz, az Úr füléhez hajolt és zavartan, szégyenkezve suttogta:

- ,,Jézus, arra én elégtelent kaptam."

- ,,Éppen azért akarom!"

- ,,De hát miért?"- bámult Jancsi.

- ,,Adj Nekem mindent, ami elégtelen. Megígéred ezt?"

- ,,Meg." - bólintott komolyan a kisfiú.

- ,,De még más ajándékot is akarok tőled."- folytatta Jézus.

Jancsi kérdően nézett rá.

-,,A reggeliző bögrédet."

-,,De azt ma reggel eltörtem."

-,,Mindig hozz el Nekem mindent, amit eltörsz vagy elrontasz életedben. Én újra egésszé teszem..."

,,De hátra van még a harmadik kívánságom. Azt a választ is hozd el Nekem, amit feleltél, amikor az anyukád megkérdezte, hogyan tört el a bögre."

A kisfiú erre odahajtotta fejét a jászol szélére és keservesen sírt.

-,,Azt, azt, azt mondtam" - zokogta- ,,hogy véletlenül meglöktem és leesett az asztalról. Pedig akarattal dobtam le."

-,,Mindig hozd el Nekem minden hazugságodat, dacosságodat, minden rosszat, amit tettél."- mondta az Úr Jézus. ,,Én, ha idejössz, segíteni fogok. Elfogadlak minden gyöngeségeddel: megbocsátok, kézen foglak és megmutatom az utat.

Elfogadod ezt az Én ajándékomat?"

Forrás: Győzedelmes Gyülekezet

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Amikor Péter ezt megértette, elment Mária házához. Itt sokan voltak együtt, és imádkoztak.      Csel 12,12

A következő eseményeknél szemünk elé kerül: Péter, Rhodé, a szolgálólány, és a Mária házánál összegyűlt keresztyén sereg. Először lássuk Pétert; kísérjük el őt lélekben Máriának, a Márk evangélista anyjának házáig. Péter látogatása most ennél a háznál egyáltalán nem magától értetődő. Ha magunkat a Péter helyzetébe képzeljük, meg kell értenünk, hogy minden időtöltés végzetes lehet menekülése szempontjából. Milyen könnyen felébredhettek volna a katonák a börtönben, s mindent felkutatva a megszökött rabot újra visszavihették volna! Annál jobb, minél hamarabb elhagyja Jeruzsálemet, biztos menedéket keresve. Péter azonban először felkeresi a keresztyének összejövetelét. Ha valaki, akkor Péter mondhatta volna: "Most nincs időm a hívők összejövetelére elmenni", hiszen ezen az éjszakán minden késedelem az életébe kerülhetett volna. Péternek azonban bensőleg lehetetlen volt a Mária házában összegyűlt testvéreket elkerülnie. Ő nagyon jól tudta, hogy ezeknek a hűséges embereknek milyen nagy gondjuk volt az ő életének a megmentése. Szíve ellenállhatatlanul vonzotta ezekhez az emberekhez, hogy a történteket tudassa velük. Egy ember belső állapotát könnyen fel lehet ismerni arról, hogy milyen helyek és milyen társaságok vonzzák. Egyik nem tud kikerülni egy olyan helyet, ahol szórakozást és világi örömet lelhet. A másikat olyan összejövetelek vonzzák, ahol Jézus követői imádságban és Isten Igéjének tanulmányozásában vannak együtt. Péternek a magatartása, aki a veszély ellenére szakított időt arra, hogy Jézus követőinek összejövetelét felkeresse, nem ítél-e meg sok langymeleg keresztyént, aki az ilyen összejövetelről közömbösen távol marad?

Isten asztaláról-Varga László

"Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják."      Márk 9,42

Micsoda félelmetes felelősség! Azt vállaljuk, hogy felelünk magunkért, családunkért, esetleg barátainkért, munkatársainkért, de hogyan tudjunk felelni még azokért is, akiket rohanó korunkban észre sem veszünk? Hányszor beszélünk csúnyán az utcán, és észre se vesszük, hogy komoly gyermekek arca összerándul. Hányszor mondunk olyan szavakat saját gyermekeink előtt, teszünk olyasmit, ami éles ellentétben áll azokkal a szép szavakkal, melyekkel őket nevelni próbáljuk. Sok gyermek züllik le azért, mert papi vagy nagyon kegyes családokban képmutatást lát és meghasonlik. Hányan maradnak távol az egyháztól, mert olyanok térítgetik őket, akik pár évvel ezelőtt gúnyosan vagy éppen erőszakosan zárták el előlük a templom ajtaját? Megrémülünk, ha végiggondoljuk súlyos, mindennapi felelősségünket. Mert Krisztus példátlanul kemény ítélete éppen a keresztyénekre vonatkozik. Ha egy kocsmatöltelék részegen káromkodik, azon egészséges lelkű ember vagy gyermek is csak nevet, nem érdekes. Ha egy ateista gúnyolja a hitet, az senkit meg nem botránkoztat, ő már ilyen. De ha egy közismert keresztyén másképp viselkedik a gyakorlatban, mint beszédben, az botránkoztató, az méltó Krisztus ítéletére.

Kegyelmes Istenem, őszintén kérem bocsánatodat azokért a bűnökért, melyeket úgy követtem el, hogy észre se vettem, csak mai üzeneted ébreszti rá a lelkiismeretemet. Vajon gyermekeim mit látnak rajtam? Vajon nem azért nem fordulnak hozzám lelki kérdéseikkel, mert olyan dolgokat fedeztek fel bennem, melyek elvették a belém vetett bizalmukat? Vajon nem azért látom néha félszemmel, hogy gyermekeim valamelyik barátja elhúzza a száját, ha én őszinte szavakkal próbálom feléd irányítani? Figyelmeztess, Atyám, hogy jobban figyeljek, és ne tegyek olyat, amivel kiábrándítok másokat a keresztyén hitből! Taníts őszinte, egyenes magatartással meg nem botránkoztatni a Te gyermekeidet! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- KÜLDETÉSTUDAT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 17,9-19

9 Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, 10 és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és megdicsőíttetem őbennük.11 Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! 12 Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. 13 Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. 14 Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. 16 Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 17 Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. 18 Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba:19 én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal."

"Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba."

(Jn 17,18)

A misszió szó jelentése: elküldés. A misszionárius az az ember, akit az elküldő elküld, akaratának teljesítésére. Jézus az Atya küldetésében járt. És Jézus a világba küldött bennünket. Ezzel azt mondjuk, hogy mi is küldetésben járunk. Egy anya elküldi fiát a boltba, hogy hozzon egy kenyeret. Meg kell vennie azt a kenyeret, és rögtön vissza kell mennie. Csakhogy a boltba vezető úton találkozik az egyik barátjával, aki az új kerékpárjával van, és elfelejtkezik anyjáról, aki elküldte őt a boltba. Elfelejti, hogy küldetésben jár. A keresztyének emlékeztetnek erre a fiúra. Minket a Gazda küldött el. Küldetésben járunk. Utunkon azonban oly sok dolog van, ami feltartóztat. Ezek a dolgok nem szükségszerűen gonoszok, de gonosszá lehetnek számunkra, mivel megfosztanak bennünket küldetéstudatunktól. Küldetéstudattal bírni nemcsak azt jelenti, hogy érdeklődünk aziránt, hogy az evangélium eljusson a Jézus Krisztust nem ismerőkhöz, azt azonban mindenképpen jelenti, hogy az emberek meg tudják állapítani egész forgolódásunkról, hogy annak a parancsnoksága alatt vagyunk, aki elküldött minket. Itt mi nem vagyunk otthon. Készenlétben vagyunk, hogy "valaki mással" találkozzunk (kiemelés a fordítótól). Akkor érjük majd el kitűzött célunkat. Nem a világból vagyunk, de a világba küldettünk, hogy küldetést teljesítsünk. Nagyon könnyen mellékútra tévedünk. A kis ügyek hamarosan nagy ügyekké lesznek, és a valóban fontos ügyeket majdnem elfelejtjük. Ahogy a boltba induló fiú elfeledkezett arról, amivel megbízták, amíg barátjával a kerékpárokról beszélgetett, úgy feledkezhetünk meg mi is teljesen küldetésünkről, amíg autókról, házakról, árakról és hasonlókról beszélgetünk. Lehet, hogy ez mind jó és dicséretes, de küldetésünk sürgős volta háttérbe szorul. Megfeledkezünk arról, hogy jelentenünk kell a mi elküldőnknek. Meg fogja kérdezni: "Teljesítettétek a küldetést?" Csak egy valaki volt, aki ezt mondhatta: "Elvégeztetett!" És ő ezt a Golgotán mondta. Mivel meghalt, békesség van. Mivel él, tanítást ad követőinek küldetésükre vonatkozóan.

Krisztus mindenek felett-AZ ELHANYAGOLT TITOK

"Az én országom (királyságom) nem e világból való" (Jn 18,36).

Napjainkban az Úr Jézus Krisztus legnagyobb ellensége a gyakorlati munkáról alkotott olyan elgondolás, amely nem az Újszövetségből, hanem a világi gyakorlatból születik. Ebben felülkerekedik a szüntelen erőkifejtés és tevékenykedés, de nincs helye az elmélyült kapcsolatnak Istennel. Nem jó helyen van a hangsúly. Jézus azt mondta: "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el, hanem az Isten országa tibennetek van" - titokzatosan, elrejtetten. A keresztyén munkások sokszor túlságosan a kirakatban élnek. Jézus Krisztus királyságának ereje, lényege a vele való személyes viszonyon alapul, nem a nyilvánosság előtti hasznosságunkon múlik. Meg kell szabadulnunk a vallásos korszellemtől. Urunk életében semmi sem volt az izgalmas aktivitásnak abból a hajszájából és rohanásából, amit mi olyan nagyra tartunk. A tanítványnak pedig olyannak kell lennie, mint Mestere. Jézus Krisztus királyságának központi ügye a vele való személyes kapcsolat, nem az, ami általában hasznosnak tűnik az emberek szemében. Egy bibliaiskolának nem a gyakorlati tevékenységben rejlik az ereje, hanem abban a tényben, hogy a hallgatók magukba szívhatják Isten igazságát. Talán sejtelmed sincs róla, merre szándékozik Isten irányítani körülményeidet, nem tudod, hogy akár otthon, akár idegenben milyen erőpróbák várnak rád. De ha szétszórod erődet a túlzott tevékenységben, ahelyett hogy Isten megváltásának nagy alapvető igazságaiban elmerülnél, kimerülsz a túlerőltetésben, és amikor majd jönnek a nehézségek, nem tudsz helytállni. De ha most idődet arra fordítod, hogy Istenben alapot vegyél és gyökeret eressz - ez a világ szerint a "nem gyakorlati" vonal -, akkor hű maradsz majd hozzá, bármi történjék is, és tud használni.

Isten műhelyében-Jézus gondolkodásmódja

"Bennünk pedig Krisztus értelme van. " (1 Kor 2, 16)   A hívő emberben a Szentlélek által Krisztus gondolkodása, értelme van. Ez azt jelenti, hogy úgy gondolkodunk, mint Ő. Tagjaiban az Úr maga gondolkodik, bennük érez és bennük öltenek testet a vágyai. "De ki értette meg az Úr értelmét?" Természete által senki. A Szentlélek vezet be minket az Úr gondolataiba, mert azok egészen mások, ellenkeznek a szív természetes gondolkodásával (Ézs 55, 8). Krisztus gondolkodását különösen a boldogmondásokból ismerjük meg. Jézus a szegényeket mondja boldogoknak, a világ pedig a gazdagokat. A Megváltó a szenvedőket, a világ a nevetőket és dúskálókat részesíti előnyben. Jézus dicséri a szelídeket, akik mindent türelmesen elhordoznak, a világ ítélete szerint azok az irigylésreméltók, akik tolakodnak és durva erőszakkal célhoz érnek. A Megváltó jaj-t mond azok felé, akik beteltek, akik a pénzre és hatalomra építenek. Mindent a feje tetejére állít a világ: neki az a nagy, ami Isten országában semmit sem ér. Isten országában az a legnagyobb, aki mindenkinek szolgája. Ott egészen más törvények és alapelvek érvényesülnek. A lelki megítélés alapvetően más, mint a világi. A Jézustól távol élő emberek gondolatai ferdék, tévelygők. Nem számolnak az élő Istennel, csak a természetes tényezőkkel. Nem ismerik az ember alapvető romlottságát, ezért nem számolnak vele. Megmaradnak a külsőségnél, nem néznek a mélyre, ferde a megítélésük. "Az embert csak a rossz körülmények és állapotok teszik rosszá. Teremtsetek jobb körülményeket, akkor jobb embereket kaptok" - ez a téves kijelentés széltében-hosszában ismert. Az emberek okosnak tartják ezt a gondolkodást, Isten előtt azonban üres és hiábavaló. Isten gondolatai a világ bölcsei szemében merő bolondság. Csak az újjászületés által fordul meg gondolkodásunk, értékelődnek át fogalmaink. A meg nem világosodott ember akadálynak látja azt, amit a lelki ember olyannak tart, ami előbbre visz. Akiben Krisztus értelme, gondolkodásmódja él, az talál rá az igazira, az Isten Igéjében találja meg az isteni mértéket. Ezért csak az ilyen ember mutathat kivezető utat minden nyomorúságból: Istenhez és az Ő Fiához, az Úr Jézus Krisztushoz való megtérést, akiben egyedül van szabadulás.

Isten ígéreteinek tárháza- Megtart azzal, hogy táplál

„Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam" (Jn 6,57).

Az Isten Fiával való közösség által élünk. Jézus Krisztus, mint Istentől küldött közbenjáró, az Őt elküldő, örökkönörökké élő Atya által él. Mi pedig a Megváltó által élünk, aki megelevenített bennünket. Ő az életünk forrása és megtartója. Az életnek táplálékra van szüksége. Szellemi életünket szellemi táplálékkal kell fenntartanunk, és ez a táplálék Krisztus Jézus. Nem csupán élete és halála, nemcsak tisztsége és tettei, vagy csupán tanítása, hanem Ő maga, akiben mindez bennfoglaltatik, Ő a mi táplálékunk.

Ezt a táplálékot ábrázolja ki a kenyér megtörése, az úrvacsora, de vele táplálkozunk akkor is, amikor elmélkedünk Isten dolgairól, amikor teljes szívvel hiszünk benne, amikor szeretettel befogadjuk Őt, és belső életünk megerősödik általa. Megtapasztaltuk, mit jelent, ha Krisztus táplál minket, de sem elmondani, sem leírni nem tudjuk azt. A legbölcsebb, ha az ember egyszerűen él vele, mégpedig mindig újra és újra. Jézus Krisztus arra szólít fel minket, hogy mind bőségesebben táplálkozzunk vele. Mérhetetlen hasznunkra fog válni, ha Krisztus lesz az ételünk és italunk.

Uram, köszönöm neked, hogy a hívő élet nélkülözhetetlen tápláléka olyan nagy örömmel fogyasztható eledel. Ezért belőled akarok táplálkozni ma újra.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Félek nagyon, de...

"..visszanyerd, most már nem úgy, mint rabszolgát..., hanem... az Úrban is szeretett testvéred. "

(Filém 15-16)

Onézimosz elrendezte a múltját Istennel, de most rendeznie kell azt Filemonnal is. Igen ám, de a szökött rabszolgát legjobb esetben megkorbácsolták, ami gyakran valósággal lenyúzta a meztelen hátát, vagy homlokára sütötték tüzes vassal a bélyeget, de olykor ki is végezték elrettentő példaként. Helyes az, hogy Pál hazaküldi ezt a fiút?

Az apostol bízik abban, hogy Filemon Krisztus tanítványa, s mint rabszolgatartó is így fog viselkedni. De még inkább bízik Krisztusban, aki új életet adott ennek a szökött fiúnak, és meg is fogja védeni.

De vajon Onézimosz is bízik-e ennyire Krisztusban? Ezt kell neki most már egyre jobban megtanulnia. Mert ezt jelenti hitben járni: minden helyzetben, veszélyes körülmények közt is számol új Urának hatalmával és szeretetével, és számít rá. Ő kiszolgáltatta magát Jézusnak, tehát nincs kiszolgáltatva többé senki másnak.

Pál azt kéri Filemontól, hogy úgy fogadja vissza szökött szolgáját, mint aki testvérévé lett Krisztusban. Ilyen egyszerű lenne ez? Egy tolvaj szökevény egyszerre Isten gyermekévé lesz? Isten kegyelmének a munkája nyomán, igen. De nem olyan egyszerű ez, mert Jézus bűn nélküli életébe került. Ő meghalt, hogy az Onézimoszok élhessenek. Ő elszenvedte Onézimosz bűneinek büntetését - és a mienket is -, hogy a bűn rabszolgaságából Isten boldog és szabad gyermekeivé legyünk.

Meg kell tanulni ebben a szabadságban járni. Meg kell tanulni magunkat egészen Krisztus kegyelmére bízni. Ha félünk is, bízni benne. Ismerni ígéreteit, s komolyan venni azokat. Egyre jobban megismerni őt magát, hogy Pál apostolhoz hasonló gyámok nélkül is közvetlenül vele legyen élő kapcsolatunk, s ez adjon biztonságot, békességet, bátorságot.

Napi Gondolatok

Jakab 5:13-15 Szenved-é valaki köztetek?(bántalmazás,ördögi nyomorgattatás) Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen.

Ima=Élet!

A hívő ember egy imádkozó ember. Nem csak a szükség idején járul az élő Istenhez, hanem akkor is amikor a dolgai jól mennek, Isten elé áll és hálákat ad az imái meghallgatásáért.

A fenti igerész tulajdonképpen arra tanít, hogy akár bánat, vagy szorongattatás, akár öröm van az életünkben, imáinkban minden esetben keressük meg Istent.

A szorongattatás idején keressük Istennél a szabadulást, az öröm idején meg járuljunk imában megint az Ő színe elé, hálákat adva a szabadulásunkért.

A Jézus nevében!
Ámen!

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor-Isten A Szeretet

,,Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.,,

(1 János 4:7-8).                                                    

A szeretet Isten természetének a teljessége. Ez túlmutat a szeretet képességén, vagy amikor valakinek szeretet van a szívében. Ez azt jelenti, hogy Isten a megszemélyesített szeretet. Isten maga a szeretet! Mivel pedig Isten szeretet, nincs kapacitása a gyűlöletre, Isten nem tud gyűlölni. 

,,A gyűlölet a sötétségből való. Isten világosság, és Őbenne nincs semmilyen sötétség.,,

 (1 János 1:5). 

A Bibliában azt olvashatjuk, hogy: 

“Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka” (Jakab 1:17).

Hivatkozhatnánk azonban a Róma 9:13-ra, és fel tehetnénk azt a kérdést, hogy:

 “De nem azt mondta Isten, hogy Jákóbot szerettem, és Ézsaut pedig gyűlöltem?” 

(lásd: Malakiás 1:2-3). 

Itt kell megértenünk a költészet és a próféciák szerepét, illetve a kifejezések kettősségét a Szentírásban, melyekről olvashatunk. Az ószövetségi próféták nyelvezetét nem mindig feltétlenül a szó szoros értelmében kell értelmezni, hanem más próféták szavain keresztül is látnunk kell ezeket, hogy értelmezni tudjuk őket. Továbbá, a beszédüket Isten kinyilatkoztatásával összhangban kell megítélni, amit az Újszövetségben, Jézus Krisztus személyében láthatunk.

Isten lényege a szeretet. Amikor a Szent Szellem kijelenti Neked Istent, és megismered Őt, akkor a szeretete magával ragad. Minél jobban szereted, annál jobban olyanná válsz, mint Ő. Ahogy elmélkedsz az irántad való szeretetén, egyszer csak azt veszed észre, hogy ugyanazt a szeretetet demonstrálod az életedben.
A szeretet teremtménye vagy. Engedd, hogy Isten szeretete elárasszon a szellemedben. Ez egy olyan valami, amit meg kell élned, amit tenned kell. A Biblia azt mondja, hogy ne csak szóval szeressünk, hanem tettekkel is (1 János 3:18). Legyünk olyanok, mint Isten, akinek a lényege a szeretet, mert ahogy Ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.

Ima:
Isten szeretete megnyilvánul rajtam keresztül a mai napon.
A beszédem, a cselekedeteim, és minden ami kiárad belőlem, kifejezik Krisztus szeretet-természetét, ami a szellememben van. Krisztus szeretetének a megtestesítője
és visszatükröződése vagyok. Halleluja!

További Tanulmányok:

János 15:13;
Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.

János 17:23;
Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.

1 János 4:16;
És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.

1 éves Biblia olvasási terv: 1Timótheus1:1-20; Jeremiás 5-6;
2 éves Biblia olvasási terv: Zsidók 9:11-28; Ezékiel 17,

Napi áhítat- Ezékiás a betegágyon

Hét témája: Isten figyel

Olvasmány: Ézs 38,1–8    

                                     

Isten a legtöbbször ad újabb esély, újabb lökést, új irányt. Okos, aki él vele.

„Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben! Ekkor Ezékiás arcát a fal felé fordítva imádkozott az ÚRhoz, és ezt mondta: Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt. Azután így szólt az ÚR igéje Ézsaiáshoz: Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az ÚR, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak. Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az ÚR azt az igét, amelyet kijelentett: Visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.”
Magyarázat

Sors, végzet. De sokan élik úgy az életüket, hogy ezeknek tulajdonítják annak alakulását! Ahelyett, hogy a teremtő és megtartó Isten kezébe helyeznék azt. A te életedet mi határozza meg? Sorsszerűség, végzet vagy Isten kegyelme?
A sorsba, végzetbe való beletörődés szánalmasan reménytelenné tud tenni. Az Isten kegyelmére való hagyatkozás ellenben új lehetőségeket tartogathat számodra.
Lehetnek életednek olyan eseményei, amelyek fájdalmasan érintenek. Állhatsz értetlenül, hogy miért is van ez rajtad. Ezekben a helyzetekben megteheted azt is, hogy beletörődsz a dolgokba, elmerülve az önsajnálatban, ám megteheted azt is, hogy imádkozol. Mint Ezékiás. Könnyek között...
Isten könyörületes és kegyelmes. Kész arra, hogy új esélyt adjon. Az már rajtad áll, hogy mit kezdesz vele. Isten azonban azért adja azt neked, hogy szabadítása és oltalmazó kegyelme naggyá legyen életeden.
Hiszed, hogy Isten téged is fel tud állítani? Tudsz összetörten imdákozni hozzá? Mihez kezdenél, ha Istentől új esélyt kapna az életed? Kész a lelked, hogy Isten dicsőségére használd fel?
(Hajnal Zoltán)

Derek Prince - Isten őszinteséget, becsületességet kíván....

„Áldott az, akinek hamissága megbocsáttatott, akinek vétke elfedeztetett. Áldott ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és akinek szellemében csalárdság nincsen.”
(Zsoltárok 32:2)

Az eredeti héber szövegben ezeknek a verseknek a kezdő szava – boldog -, többes számban van. Így adhatnánk vissza „Óh, az ember boldogságai.” Ez a sokszoros boldogság mindannyiunk számára elérhető. Senki sincs kirekesztve. Tudjátok miért? Mert nem volt közülünk egy sem, aki ne követett volna el bűnt. Íme egy isteni paradoxon: pont az a tény, hogy bűnt követtünk el, nyitja meg számunkra ezeket a „boldogságokat”.

Három dolgot említ Dávid, amit Isten tesz értünk:

- Először megbocsátja vétkeinket, elenged minden bűnt.

- Másodszor, elfedezi a hibáinkat, eltöröl minden bűnről készült felvételt, amit valaha is elkövettünk.

- Harmadszor, nem tulajdonítja nekünk a bűneinket. Minden tartozás, amibe a bűneink miatt keveredtünk, ki van egyenlítve. Így szabaddá válunk egy teljesen új kezdetre, mintha soha, egyetlen bűnt sem követtünk volna el.

Cserébe Isten csak egy feltételt szab – egy feltételt, amelyet az utolsó kifejezésben jelöl meg: „akinek szellemében csalárdság nincsen”. Isten őszinteséget, becsületességet, nyitottságot kíván. Ne bújjunk vallásos cselekedetek mögé, ne vegyünk bátorságot arra, hogy titkolózzunk vagy mentegetőzzünk. Egyszerűen és őszintén ismerjük el, hogy vétkeztünk, és megérdemeljük Isten ítéletét. De ha elfordulunk a bűnünktől, és megvalljuk – Isten megbocsát!

Gyakoroljunk őszinteséget Isten felé!

A hit megvallása:

Uram, kitárom egész szívemet és életemet. Semmit nem titkolok. Nem mentegetőzöm. Egyszerűen bízom Benned, hogy megbocsátasz.

Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)

A SZENT SZELLEM JELENTI KI AZ IGÉT

"Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;" 

(János 5:39.)

Volt egy öregember kinek neve Simeon volt (Lukács 2:25-32). Nem farizeus, vagy rabbi, csak egy istenfélő, igaz ember. Ennek a férfinak megígértetett a Szent Szellem által, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja a Messiást. Amikor Mária és József elvitték a csecsemő Jézust a jeruzsálemi templomba Simeon felismerte, hogy Ő az, ez a csecsemő a Messiás. Ezzel ellentétben az írástudók, farizeusok, vallási vezetők, akik ismerték az írásokat, nem ismerték fel Krisztust egész életében, sőt, azon igyekeztek, hogy megöljék Őt.

Hogyan lehetséges ez? Hiszen az írások, a törvény és a próféták mind igaz bizonyságot tesznek a Messiásról. Úgy lehetséges, ahogy Jézus mondta a fenti igerészben. Ezek a rabbik ugyan tudakozzák az írásokat, de nem értik, azt hiszik, tudják, de nem tudják. Miért? Erre a János 12:37-40-ben van a válasz: "És noha Ő ennyi jelt tett előttük, mégsem hívének Ő benne: Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? És az Úr karja kinek jelentetett meg? Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."

Emberi értelemmel lehetetlen megragadni az Isten dolgait, még az Írást sem lehet teljesen felfogni, csak azoknak, akiknek Isten kegyelméből a Szent Szellem kijelenti.

Köszöntünk Szent Szellem!- A SZENTSÉGTELEN LÉLEK ELŐTT ZÁRJUK BE AZ AJTÓT!

"Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik." (Efézus 2:2)

CS. Lewis egy helyen ezt írta: "Az emberek kétféle szélsőséges hibát követnek el abban, ahogyan a gonoszhoz viszonyulnak. Az egyik, hogy nem hisznek létezésében, a másik, hogy egészségtelenül vonzódnak hozzá." (The Best of C. S. Lewis [Válogatás C. S. Lewis legjobb írásaiból], 13.) Habár Sátán nem mindenütt jelenvaló, de rengeteg bukott angyala van, akik követeiként szolgálnak. A zaklatás, az elnyomás és a kárhoztatás módszereivel teszik a lehető legnehezebbé az emberek számára az életet, hogy azok a társadalom minden szenvedéséért és bajáért Istent hibáztassák és az Ő felelősségét firtassák. Pál leleplezi ezeknek a sátáni erőknek a munkáját, és az efézusbeliekhez írt, szuperhatalmakról szóló levelében bemutatja azt a fegyverzetet, illetve védelmet, ami megóvhatja a keresztényt minden csalástól. Tény, hogy az ima és az igazság a Szentlélek hatalmával együtt megkötözheti ezeket a gonosz erőket. A World Map [Világtérkép] nevű szervezet magazinjában olvastam egy misszionáriusról, aki Brazília és Uruguay hegyei között dolgozott. Egyik nap olyan faluban osztogatott kisebb kiadványokat, ahol a két ország közötti határ a főutca közepén húzódott. "Az uruguayi oldalon senki sem fogadta el az evangéliumi füzeteket. A brazil oldalon viszont mindenki kedvesen fogadta és nyitott szívvel hallgatta Krisztusról szóló bizonyságtételét. Így sétált tovább az utca egyik oldaláról a másikra, és végig ugyanezzel a zavarba ejtő jelenséggel találkozott. Aztán észrevette, hogy egy asszony, aki korábban az uruguayi oldalon visszautasította a füzetet, átsétált a brazil oldalra. Utána ment, és újra felajánlotta neki a kis traktátust. Az asszony ott már örömmel elfogadta, és meghallgatta az Úrról szóló bizonyságtételt." (Terry Law: The Power of Praise in Worship [Isten dicsőítésének és tiszteletének hatalma], 46-48.) A misszionárius később megtudta, hogy Brazíliának azon a területén rengeteg közbenjárói imát mondtak a testvérek, s ezzel megkötözték a gonosz erőit, amelyek magukénak követelték azt a környéket. Uruguayban ugyanez nem történt meg, és az eredmény szemmel látható volt. Amennyiben ma használod a Lélek hatalmas fegyvereit, te is figyelemreméltó eredményeket fogsz tapasztalni! Imádság a mai napra "Köszönöm, Atyám, hogy Jézus megvéd, s mert Ő az én Uram, semmilyen gonosz erő nem uralkodhat rajtam!" Garrie F. Williams írása alapján

Isten csodálatos kegyelme- AZ ÚR MEGISMERÉSE

''Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal'' (Hóseás 6:3).

Krisztus eljött, hogy a megváltás útjára tanítsa az embert. Olyan egyszerűvé tette ezt az utat, hogy még egy kisgyermek is járni tud rajta. Felszólítja tanítványait az Úr felől való tudakozódásra. Amint naponta követik vezetését, megtanulják, az ő eljövetele bizonyos, mint a hajnal. Láttátok a felkelő Napot és annak fokozatos áttörését a Földön és az égen. A hajnal lassanként tör elő a Nap felbukkanásáig, majd a világosság sugarai egyre erősebbé és tisztábbá válnak, amíg a dél teljes dicsősége el nem érkezik. Ez csodálatos leírása annak, amit Isten szeretne megtenni gyermekeiért keresztény tapasztalatuk tökéletesítésére. Ha készséggel engedelmeskedünk Isten rendeléseinek, akkor a számunkra adott világosságban járva utunkat, tapasztalatunk mindaddig egyre erősödik és mélyül, amíg a Krisztusban való férfiúság teljességére nem jutunk... Krisztus nem a nemzetek felett való uralkodóként vagy királyként jött Földünkre. Alázatos emberként jött, hogy megkísérttessen, és győzzön a kísértések felett, és - mint ahogyan nekünk is kell - növekedjen az Úr ismeretében. Életének tanulmányozása által megtanuljuk, hogy mennyi mindent kész megtenni Isten Jézuson keresztül a gyermekeiért. Azt is megtudjuk, hogy bármilyen nehezek is a próbáink, azok soha nem haladhatják meg mindazt, amit Krisztus elszenvedett azért, hogy megismerhessük az út, az igazság és az élet forrását. Életünket az Ő példájához igazítva, mutassuk be, hogy milyen nagyra értékeljük értünk hozott áldozatát. Amint a virágok a Nap felé fordulnak, hogy mindent megvilágító sugarai tökéletesítsék szépségüket és arányosságukat, hasonlóképpen kell nekünk is az igazság Napja felé fordulni, hogy ránk ragyogjon a mennyei fény, és jellemünk hasonlóvá legyen Krisztuséhoz... Hogy szent és Istennek tetsző életet élhessünk, épp oly mértékben függ Krisztustól, mint a szőlővessző növekedése a szőlőtőkétől, amelyből a gyümölcshozáshoz szükséges erőt nyeri. Tőle elszakadva, híjával lesztek az erőnek és életnek, aminek segítségével a kísértésekkel szembeszállhattok, és a kegyelemben és szentségben növekedhettek. Ha viszont benne maradtok, életetek az övéből sarjadzik, nem száradtok el, sem terméketlenekké nem váltok. Folyópartra ültetett fához lesztek hasonlókká. Ellen White írása alapján-

Reggeli dicséret- Gyülekezeti görbe tükör

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.”

(Máté evangéliuma 7. fejezet 1-2. vers)

FIGYELEM! Az alábbi pár sor csupán a képzelet szüleménye. Az élethelyzetek kitaláltak. A valósággal történő bármiféle egyezés csak a véletlen műve!


Sosemvolt gyülekezet, sosemvolt tagjainak soha el nem hangzott mondatai:


Már megint nekem kell nyitni! Nem is tudom mi lesz, ha már nem leszek!


Nézd, már megint késve jött! Az hagyján, de milyen ruhában!


Most mond meg! Még ezek után van képe eljönni a gyülekezetbe!


Ez a darab tele van nyújtott ritmussal, meg mindenféle szűkített akkorddal, ez nem illik ide Isten házába. Tessék, itt van ez a kantáta, majd ha ezt szépen megtanuljátok, akkor szolgálhattok.


Ezt a verset én is el tudtam volna így mondani!


Hát nem igaz, hogy nem lehet azt a gyereket megnevelni! Bezzeg az én fiam, mikor ekkora volt ott ült mellettem, mint a cövek…


Nem úgy volt, hogy ma X lelkész szolgál? Ha ezt tudom…


Kedves testvérek! Imádkozzunk A bűnösökért, akik még A világban vannak, távol az Istentől! Imádkozzunk azokért, akik tévelyegnek, mert nem ismerik AZ igazságot, mint mi!


Kedves lelkész testvér! Nagyon köszönöm a prédikációt, bizony sokan küzdenek ezzel a problémával a gyülekezetben…


Úgy látom már megint csak mi hoztunk normális ételt a közös ebédhez. Meg kéne már végre tanulni mindenkinek, hogy csak teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret eszünk, meg hogy a gyümölcs az reggelire való…


Tudod, én azért nem csinálok semmit a gyülekezetben, mert én nem tudok olyan szépen beszélni, mint Z, nem tudok olyan szépen zongorázni, mint Y. És én ezen már nem tudok változtatni, engem így fogadjatok el…


Uram! Kérlek, küldj új embereket a gyülekezetbe, mert ezekkel nem lehet együtt dolgozni!


Mi Sosemvolt gyülekezet életének tanulsága? Semmi.


Azaz talán annyi:
Nem szép dolog más hibájával takargatni saját bűneinket.
Hasztalan méricskélni a bűnöket, mert kicsi vagy nagy, a bűn az bűn.
Amikor túlbecsülöd, vagy alulértékeled magad, az kifogás, hogy miért nem akarsz megváltozni.
Mások bírálgatása helyett foglalkozz inkább azzal, hogy Jézus mennyi mindennel megajándékoz minket, mindezt érdem és érdek nélkül. S hogyan és mennyire szeret és megbocsát mindannyiunknak.


Hisz, ahogy egy kollégám szokta volt mondani: „Mindenki bűnös!
(Talán még én is.)”
Közzétéve ennyi ideje: 9 hours ago, szerző: Szilárd

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Péter kiment és követte az angyalt, és nem tudta, hogy valóság az, ami történik.      Csel 12,9

Csak sokára értette meg Péter, hogy megmenekült. Mély álomból ébredt föl. Sokáig még félálomban volt. Azt hitte, álmodik. Nem volt előtte világos, hogy menekülése képzelődés-e vagy valóság. Csak amikor az angyal eltávozott tőle, és ő egyedül maradt az utcán, akkor ismerte fel világosan, hogy Isten avatkozott be megmentésére. Hasonló a helyzet az embernek a Sátán és bűn hatalmából való megmenekülésénél is. Amíg az ember a lelki alvás állapotából a teljes üdvbizonyosság állapotába el nem jut, félálomban van, s ebben az állapotában még sok a tisztázatlanság. Az ilyen embereknek adjunk időt. Ha Isten munkálkodik bennük, akkor eljön az a pillanat, amikor boldogan el tudják mondani: "Most tudom igazán, hogy az Úr szabadított meg engem" (Rm 8,31; Zsolt 40,1; Kol 1,12). Bár Péter semmi lényegeset nem tett megmeneküléséért, azonban mégis úgy viselkedett, ahogy arra az adott esetben szükség volt. Azonnal felkelt. Milyen szívesen lemondott a további pihenésről! Pontosan engedelmeskedett az angyal minden utasításának. Nem Péter határozott meg mindent - noha ő vezető volt -, hanem az angyal. Nem akart mindent előre tudni, nem volt kíváncsi, hogyan megy majd végbe szabadulása. Egyet tett: hallgatott megmentőjére, lépésről lépésre követte, és megfogadta utasításait. Benne előttünk áll az igazi hívő képe. Mi önmagunkat sohasem tudjuk kiszabadítani a Sátán köteleiből. Egyszerűen követnünk kell Üdvözítőnket, és az Ő vezetésére kell bíznunk magunkat. Így szabadulunk meg a Sátán bilincseitől.

Isten asztaláról-Varga László

"Amint meghallotta Ábrahám, hogy unokaöccse fogságba esett, fölfegyverezte háromszáztizennyolc legényét... megverte és üldözte őket a rablókat... Visszahozta unokaöccsét, Lótot is jószágával együtt, meg az aszszonyokat és a népet is."      1Mózes 14,14-16

Ábrahám Isten embere, a béke embere volt. Nehéz helyzetekben, idegen földön minden kérdését békében igyekezett megoldani - néha sajnos megalkuvások árán is. Minden szomszédjával baráti kapcsolatra lépett. A maga érdekében erőszakhoz nem folyamodott. De egyszer unokaöccsét, Lótot, aki teljes bizalommal csatlakozott hozzá és vállalta vele a nomád élet minden veszedelmét, rabló had fogta el egész családjával. Ábrahám szabadon dönthetett: megmarad békeszerető embernek, megsiratja Lótot, imádkozik érte, és éli tovább megelégedett, szép életét családja, vagyona, tekintélye élvezetében, vagy fegyvert fog, megtámadja azokat, akik neki személy szerint semmit nem vétettek, megtámadja, fegyverrel üldözi őket, kockáztatja maga, szolgái és barátai életét, de nem hagyja rabszolgaságban azt a rokonát, aki megbízott benne. Melyik lett volna Isten akarata szerint való döntés? Ma is nehéz kérdése a keresztyén embernek. Egy biztos: felelősséggel tartozunk a bennünk bízók iránt, s ha elmulasztjuk azt a segítséget, amit megadhatunk, bűnösek vagyunk abban.

Istenem, mennyit keseregtünk azon, hogy évtizedeken át raboskodtunk, és sajnálkozáson kívül semmi segítséget nem kaptunk a szabad világtól. Most szabadok vagyunk. Tudunk-e felelősséget vállalni azokért, akik a mi régi helyzetünkben vannak? Mit tehetnék én a nyomorgók, kizsákmányoltak, magukra hagyottak érdekében? Fegyvert nem foghatok, mint Ábrahám, lehetőségem sincs rá, de számon tarthatom azok ügyét, akiken képes vagyok segíteni. Ne engedd, hogy békésen szemléljem mások nyomorúságát! Mutasd meg, hol van szükség az én segítő kezemre, adj erőt, szívet és lehetőséget, hogy kockázatot vállalva is segítsek, ahol lehetőségem van rá! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- AKIK SZABADOK

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 8,31-36

31 Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; 32 megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." 33 Ők ezt kérdezték tőle: "Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek: hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?" 34Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. 35 A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. 36 Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek."

"Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek."

(Jn 8,36)

Ámbár az emberek még mindig nem hajlandók elfogadni az eredendő bűnre vonatkozó keresztyén tanítást, többé már senki nem hiszi, hogy az ember tökéletes szabadságban kezdi életútját. Azok a rossz szokások, amelyeket csecsemőkorunktól fogva felszedhettünk, nem szolgálhatnak magyarázatul az emberi megkötözöttség iszonyatos valóságára. Valamikor bizonyára láttál olyan jelenetet, hogy két ember sétált az utcán, és látszólag szabadon közlekedtek. De amikor közelebb kerültetek, egyszerre észrevetted, hogy kézbilinccsel voltak egymáshoz bilincselve. Először nem láttad a vékony láncot, közelebb kellett menned. Így van ez akármelyikünkkel. Ha gondosan megnézzük, kiderül, hogy ott van a lánc. Amikor imádkozunk, hogy Isten akaratát cselekedhessük, akkor azt is kérjük Istentől, hogy törje össze béklyóinkat. Képtelenek vagyunk futni, ha lábaink össze vannak kötve. Nem tudunk oda menni, ahová Isten akarja hogy menjünk, amíg vannak olyan erők, amelyek visszatartanak. Elvben minden keresztyén megszabadult a bűntől, hogy engedelmeskedjék az Atyának. Többé már nem lehetetlen, hogy Isten tetszésére legyünk, mert a Fiú megszabadított bennünket. De a bilincsek eltávolítása egy folyamat is. Ezeknek a vékony, de szívós kötelékeknek némelyikét csak akkor vesszük észre, ha Krisztus fényözöne sugározza be életünket. Például lehetnek olyan erők a környezetünkben - s ezekhez nagyon hozzáidomultunk és hozzászoktunk -, amelyek tényleg visszatartanak bennünket attól, hogy hűséges szolgái legyünk Istennek. Imádkozzunk hát, hogy a Fiú tegyen minket szabaddá és semmi más ne számítson nekünk, csak Isten akaratának a cselekvése. Csak akkor vagyunk szabadok, ha teljes szívünkből tudunk engedelmeskedni Istennek. Mégis úgy találjuk, hogy az Isten szolgálatára irányuló vágyainkat egyéb vágyak gátolják. Még mindig van fenntartás szeretetünkben. Még mindig van valami kelletlenség, még az engedelmességben is. Az eljövendő élet szépsége abban van, hogy teljesen szabadok leszünk a szolgálatra. Fenntartás nélkül tudjuk majd átadni magunkat szeretetben. Szívünket és mindenünket Istennek adjuk majd. Akkor majd azzal ünnepeljük korlátlan szabadságunkat, hogy tökéletesen engedelmeskedünk.

Krisztus mindenek felett- A SZOLGA HŰSÉGÉNEK KULCSA

"Mert az Ő nevéért mentek ki" (3Jn 7).                  Urunk megmondta nekünk, hogyan bizonyul igaznak iránta való szeretetünk. "Szeretsz-e engem? ...Legeltesd az én juhaimat!" (Jn 21,17) - azaz az én mások iránti érdeklődésemmel azonosítsd magad, ne pedig engem akarj a magad érdekeltségének eszközévé tenni! Az 1Korintus 13,4-8 leírja ennek a szeretetnek a jellemző vonásait, így nyilatkozik meg Isten szeretete. Jézus iránti szeretetemet a gyakorlati élet próbálja ki, minden más csak érzelgős kegyes szólam. A Jézus Krisztus iránti hűség a megváltás természetfeletti tette, amit a Szent Szellem munkált ki az életemben. Ő megtölti szívemet Isten szeretetével, és ez a szeretet válik bennem hathatóssá mindenki iránt, akivel érintkezem. Hű maradok az Ő nevéhez még akkor is, amikor értelmem úgy látja a tényeket, mintha azok meghazudtolnák Őt és úgy mutatja, mintha az Ő hatalma csak annyi lenne, mint a reggeli köd. A munkatárs hűségének a kulcsa az, hogy már senkihez és semmihez nincs odakötve, egyedül csak Urához, de azért nem szakad el a külső dolgoktól. Urunk csodálatosan otthonos volt a leghétköznapibb dolgokban, de belsőleg Isten számára volt elkülönítve. A külső elkülönülés gyakran azt mutatja, hogy titokban erősen ragaszkodunk azokhoz a dolgokhoz, amelyeket külsőleg elkerülünk. Isten munkatársának hűsége ez: teljes figyelmét összpontosítsa arra, hogy lelke nyitva legyen az Úr Jézus Krisztus természete számára. Azokat a férfiakat és nőket, akiket Urunk a maga ügyében küld ki, közönséges anyagból faragták, de életükben az Uruk iránti hűség uralkodik, amit a Szent Szellem munkált ki.

Isten műhelyében- Jézus higgadtsága

   "Mikor gyalázták, a gyalázást nem viszonozta, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ügyét arra, aki igazságosan ítél."

(1 Péter 2, 23)

Jézus töretlenül, győztesként járta útját. "Hűség mindhalálig" - ez volt a jelszava. A sok gyalázás és szidalmazás alatt meggörnyedt, de hajlíthatatlan maradt. A Megváltó hallgatva tűrt mindent. Nem szidalmazott, nem fenyegetőzött, még csak nem is panaszkodott. Hallgatása mögött nem volt dac és harag. Csendesen és készségesen adta meg magát az Atya akaratának. - "Hátát odaadta a verőknek és arcát a szaggatóknak. Arcát nem fedte be a gyalázás és köpdösés elől." Olyan megbecsülésben volt része Isten részéről, amit nem rútíthatott el emberek megvetése és árulása. Vajon rossz-e valaki azért, mert az emberek rossznak tartják és sárral dobálják? Csak a bűn szégyenít és becstelenít meg. Az Úr Jézust szidalmazták, de Ő felülmaradt minden szitkozódáson. Mindent annak a kezére bízott, aki igazságosan ítél. Nem akart bosszút állni ellenségein, hanem azt az igazolást várta Istentől, amiről Ő maga lemondott. Keményen vádolták Pilátus előtt. Jézus azonban hallgatott, magára vállalta a vádaskodásokat, - hiszen neki bűnössé kellett lennie. Mire való a mindenféle védekezés? "Ne szállj szembe a gonosszal", azaz a gonosz emberekkel, ezt parancsolja Jézus. Ő maga eszerint cselekedett és nem ellenkezett velük, de ha valaki az Atya dicsőségét megsértette vagy az igazságot lábbal tiporta, akkor tiltakozott. Amikor Őt magát kínozták, akkor hallgatott. Mi természetünk szerint fordítva teszünk. Ha becsületünkbe taposnak, felindultan tiltakozunk, de ha Isten dicsőségét sértik, közönyösen és gyáván hallgatunk.

Jézus csak Atyjánál keresett igazolást. Az emberek gonosztevőként megfeszítették, de Isten feltámasztotta és dicsőséggel koronázta meg. Bárcsak mi se igazolnánk magunkat! Ha Isten szabaddá tett, mit árthat, ha emberek vádolnak? Gondolj Róma 8,3-ra! Isten mondja ki az utolsó szót. Ha Ő megkegyelmezett és felfüggesztette vagy elengedte a büntetést, mit árt emberek vádaskodása? Kitalált hazugságaik nem bántanak már. Isten napvilágra hozza ártatlanságodat, ezért légy csendben és várj. - Jézus hallgatása szégyenítsen meg minket, ha indulatba jövünk és lármázni kezdünk. Ragyogjon előttünk példaként, legyünk olyan csendesek, mint Ő.

Isten ígéreteinek tárháza- Soha ne szégyelljük Őt!

„Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám előtt" 

(Mt 10,32).                        

Milyen kegyelmes ígéret ez! Nagy örömmel teszek vallást az én Uramról. Akármennyi hibám legyen is, Krisztust soha nem szégyellem, és a keresztről szóló tanítást bátran hirdetem. Uram, nem rejtem magamba a Te igazságodat.
Nagyszerû dolgot helyez itt számomra kilátásba az Ige. Barátaim elhagyhatnak, ellenségeim ujjonghatnak, az Úr azonban nem tagadja meg szolgáját. Nincs kétségem afelől, hogy az Úr a magáénak tart, hiszen új meg új zálogát adja szeretetének. De eljön a nap, amikor meg kell majd állnom az Atya előtt. Milyen öröm tudnom, hogy Krisztus akkor majd vallást fog tenni rólam. Azt mondja majd: ez az ember bízott bennem és kész volt bántalmazást is szenvedni nevemért, ezért én is a magaménak vallom őt. Régen, ha valakit lovaggá ütöttek, a királynő gyémántos térdszalagot adott át neki. Nagy megtiszteltetés volt az összegyûlt sokaság előtt átvenni ezt a kitüntetést. Mi ez azonban ahhoz a tisztességhez képest, amikor majd Krisztus vall bennünket a magáénak a magasságos Isten trónusa előtt, a mennyben. Ezért soha ne szégyelljem, hogy az Úré vagyok.
Soha ne hallgassak gyáván, se ne alkudjak meg félszívvel.
Pirulnom kellene, mert azé vagyok, aki megígérte, hogy kezeskedik az életemért Isten előtt?

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Jogom lenne, de...

"..magamnál szerettem volna tartani... Döntésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni... "

(Filém 12-14)                         

A Filemonhoz írt levél Pál apostol legrövidebb levele. Három szereplője van, ismerjük meg őket közelebbről!

Filemon kolosséi keresztény volt, valószínűleg az ő házánál jöttek össze a hívők. Onézimosz az ő rabszolgája volt, aki meglopta és megszökött. Valahogyan elkerült Pál apostolhoz, akiről hallhatott korábban, s aki akkor éppen börtönben volt. Pál mellett hívővé lett. Az apostol visszaküldi őt gazdájához, Filemonhoz, de ennek a levélnek a védelme alatt.

Három egymástól életkorban, társadalmi helyzetben, műveltségben teljesen különböző ember. De mindhármuk jellemében Jézusi tulajdonságok kezdenek megmutatkozni. Ebben az egyben közösek: Jézus Krisztus tanítványai lettek, s eszerint is akarnak élni.

Pál a börtönben is „szül". Ezt írja Onézimoszról: fiam, akit fogságban szültem. Nem önmagát sajnálja, nem is sajnáltatja, nem fogva tartóit vádolja, hanem ott is hivatása magaslatán áll: őrei közül többeket s ezt a rabszolgafiút is Jézushoz vezeti. Mi hogyan viseljük a nehézségekelt? Vannak-e lelki gyermekeink?

Ebben a helyzetben nagyon jól jött neki Onézimosz segítsége. Még sem tartja magánál, hanem visszaküldi tulajdonosához, Filemonhoz. Írja. hogy joga lenne ott tartani, de nem él ezzel, betartja a rendet. Mennyi békétlenség forrása az, amikor emberek mindenáron érvényesítik jogaikat, s csak ennek a jegyében cselekszenek. Milyen sok otthoni békétlenség oka ez: nekem ez jár, én nem vagyok a család cselédje vagy bolondja. Jézus nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő, őt a szeretete vezette, nem a jogai.

És Pál kötelezvényt ír, hogy megtéríti az Onézimosz által okozott kárt. Kéri, hogy úgy fogadja őt vissza Filemon, mintha maga Pál menne hozzá. Jézus is kifizette a mi adósságunkat, ezért mehetünk Istenhez bizalommal (Kol 2,14).