Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Amikor Péter zörgetett a kapun, egy Rodé nevű szolgálólány ment oda, hogy hallgatózzék.      Csel 12,13

A szolgálólány életének közelebbi vizsgálata különösen azoknak az embereknek jelent örömet és megnyugvást, akiknek alantasabb foglalkozásuk van. Ő is "csak" egy szolgálólány volt, de nevét megőrizte a Szentírás. Foglalkozását tekintve nem tartozott az ún. előkelő emberekhez. Kapuőrző volt. Jóllehet egy egyszerű szolgalány volt, mégis fel van jegyezve neve a Bibliában. Ez olyan kitüntetés, ami csak nagyon kevés embernek jut osztályrészül. A szegény Lázár ilyen. A gazdag neve eltűnt. Annak a római századosnak sem ismerjük a nevét, aki a kereszt alatt állt, de azét ismerjük, aki segített Jézusnak a keresztet vinni. Vannak nevek, amik országos, sőt világhírűek, az örökkévalóságban pedig nem fogják ismerni őket. Egy szolgálónak a nevét, aki Jézus hitvallóihoz tartozott, többre becsüli az írás, mint a világ nagyjainak a nevét, akik büszkén hátat fordítottak Isten Igéjének. A Szentírás bepillantást enged nekünk ennek a szolgálólánynak a belső lelkivilágába is. Olyan jól ismerte Pétert, hogy az első hallásra felismerte hangját. Leírhatatlan öröm töltötte el szívét. A kapuhoz elővigyázatosan közeledett, de a házba már futott. Azt látjuk ebből, hogy a gyülekezet imádságának a tárgya: Péter szabadulásának vágya ott égett szívében. Az ő imádsága is felszállt Istenhez a többi keresztyénével együtt. Az apostol sorsa nem kevésbé érdekelte őt, mint a vezető testvéreket. A történet folytatásából azt sejthetjük, hogy ennek a szolgálólánynak mélyebb hitte volt, mint sok másnak.

Isten asztaláról-Varga László

"Én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem."      Filippi 4,11-13

Ez az igazi függetlenség és szabadság. Sok embernek meg kellett ezt tanulnia a XX. században. Sokan meg is tanulták. Azok tudták jókedvvel, egészségesen túlélni a nyomorúságos időket. Arisztokraták és a legnagyobb jólétben felnőtt fiatalok és öregek, akiket egy szál ruhában tettek ki a Baragánra vagy a Hortobágyra, helyt tudtak állni, ép lelkű gyermekeket nevelni, másokat bátorítani. Egy nemesasszony, akit úgy dobtak ki a kastélyból társaival együtt egy istállóba, másnap reggel elővette a tükrét, és rendbe tette a frizuráját. És embert nevelt a gyermekeiből, és emberré tette a társait is. Börtönben sokan tudtak jó hangulatot teremteni, tanulni, tanítani, egészséges testtel és lélekkel túlélni. Sok szegény család él boldogan, mert el tudja fogadni helyzete terheit. Mások ugyanott lezüllöttek, semmivé váltak. Ha a gazdagot csak a vagyona teszi emberré, ha a szegény nem tud felülemelkedni keserűségén, egyformán rabbá válik, és szolgává süllyed. De aki önmagát nem célnak, hanem eszköznek tudja, rábízza magát a Gazdára, megelégedetten és hálaadással ott fog neki szolgálni, ahova Ő állítja.

Uram, jó Édesatyám, adj erőt, hogy ezt a csodálatos igét magaménak mondhassam! Ha csak az egyik végletben éltem, nehezen tudom elképzelni, hogyan élnék a másikban. Köszönöm, ha mindkettőre, a jólétre is, a nyomorúságra is megtanítottál, mert akkor tudom igazán értékelni a Te segítségedet mindkettőben. Segíts meg, hogy el ne bizakodjam a jólétben, kétségbe ne essek a nyomorúságban, tanuljam meg, hogy mindkettő a Te iskolád, és oda teszel, ahol az én szolgálatomra van szükség. Azt szeretném elvégezni a Te akaratod szerint. Lelkedet kérem, tanítson meg rá! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- AZ ISTEN AKARATA SZERINTI IMÁDSÁGOK

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Jn 5,13-21 13 Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. 14 Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. 15 Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle. 16 Ha valaki látja, hogy a testvére nem halálos bűnt követ el, könyörögjön érte, és életet fog adni annak, aki nem halálos bűnt követ el. Van halálos bűn: nem az ilyen esetre mondom, hogy könyörögjön. 17 Minden gonoszság bűn, de van nem halálos bűn is. 18 Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti. 19 Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van.20 De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. 21 Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!  "Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket." (1Jn 5,14) "Ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket." Ez nem azt jelenti, hogy ha imáink véletlenül beleillenek Isten terveibe, akkor megkapjuk amit akarunk. Amit ez a versszak mond, az az, hogy a keresztyének bizalommal vagy merészen kérnek, ha egyszer megtanultak Isten akarata szerint imádkozni. És nekünk ismernünk kell Isten akaratát. A gyermekek ismerik szüleik akaratát. Így hát halljuk, amint ezt mondják egymásnak: "Felesleges még csak kérni is tőlük." Ezzel azt akarják mondani, hogy tudják, vannak olyan dolgok, vagy szeretnének olyan dolgokat csinálni, amiket szüleik semmiképpen sem engednek meg. "Isten akarata szerint kérni" viszont azt jelenti, hogy azért imádkozunk, amit maga Isten meg akar nekünk adni. Jézus ugyanezt az igazságot ezekkel a szavakkal fejezte ki: "Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek" (Jn 15,7). Ez a "bármit akartok, kérjétek" nem annak az összes embernek szól, akik egészségesek, gazdagok és sikeresek akarnak lenni, hanem annak az összes embernek szól, akik Krisztus szavait szívükbe fogadják. Az ilyen keresztyén ember Isten akarata szerint fog imádkozni, és meg fogja kapni amit kért. Az imádság nem az az eszköz, amelynek segítségével megszerezzük azt, amit akarunk, hanem az az eszköz, amelynek segítségével azzá leszünk, amivé Isten akarja hogy legyünk. Ezért amikor valaki megtanulta, hogy mi a jó neki, és hogy el van kötelezve Isten nevének, Isten országának és Isten akaratának, akkor kérni is tud "Isten akarata szerint", és teheti ezt bizalommal. Amikor Isten neve a mi fő gondunk, az ő országa a mi reménységünk, és az ő akarata a mi kívánságunk tárgya, akkor merészen mehetünk Istenhez, és megkapjuk, amit ő megígért. Egy apa hamarabb ad fiának követ kenyér helyett, minthogy Isten visszautasítaná gyermekei kérését. Sok minden tartozik Isten gyermekeinek felszerelési tárgyaihoz. Ha híjával vagyunk ezeknek, ez azért van, mert nincs meg bennünk a merészség, hogy kérjük őket. Ilyesmiért imádkozni annyi mint az ő akarata szerint imádkozni. Kérjétek és megkapjátok.

Krisztus mindenek felett- ISTEN AKARATÁT AKAROM-E?

"Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek" (1Tesz 4,3).

Nem kérdés, hogy Isten kész-e engem megszentelni, de én akarom-e? Kész vagyok-e engedni, hogy megtegye bennem mindazt, ami lehetővé vált a megváltás által? Hajlandó vagyok-e megengedni Jézusnak, hogy szentségül legyen nekem és hogy élete nyilvánvalóvá legyen az én halandó testemben? Vigyázz, ne mondd: "Ó, úgy vágyódom a megszentelődésre!" Nem igaz! - Ne vágyódj, inkább tedd meg vágyódás helyett. "Jövök semmit nem hozva!" Fogadd el Jézus Krisztust feltétlen hittel, hogy szentségül legyen neked (1Kor 1,30), és akkor az Ő váltságának nagy csodája is valósággá lesz benned. Enyém mindaz, amit Jézus számomra lehetővé tett, Isten szerető ajándékként adja annak alapján, amit értem elvégzett. Nekem, mint megváltott és megszentelt léleknek a magatartása a mélyen alázatos szentség. Büszke szentség nem is létezik. Ez a szentség a halálos harcot vívó megbánás és a kibeszélhetetlen szégyen és megalázottság érzékelésére épül, de egyben annak a meglátására is, hogy Isten felkínálta nekem szeretetét már akkor, amikor még törődni sem akartam vele. Tökéletesen elvégzett mindent megváltásomért és megszentelődésemért (Róm 5, 8). Csoda-e, ha Pál azt mondja: "Semmi... nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van" (Róm 8,39). A megszentelődés eggyé tesz engem Jézus Krisztussal és benne Istennel és mindezt kizárólag Krisztus fenséges váltsága alapján kaphatom meg. Soha ne tekintsd a következményt oknak. A következmény bennem az engedelmesség, a szolgálat, az imádság, a kimondhatatlan hála és imádat azért a csodálatos megszentelődésért, amit a váltság véghez vitt.

Isten műhelyében- Az emberi gondolkodás

"Jézus így szólt Péterhez: Nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberekére! " (Máté 16, 23)   Hányszor kellene Jézusnak hozzánk is így szólnia! Még Jézus tanítványai is, akik közel állnak hozzá, néha nagyon emberi módon gondolkodnak. Amikor Jézus az előtte álló szenvedésekről beszélt, Péter felkiáltott: "Mentsen Isten Uram! Nem eshetik ez meg veled!" Emberileg jót akart, de helytelenül gondolkodott. Később tökéletesen belátta, milyen balga és rövidlátó volt, hiszen Jézus szenvedése örök élet forrása lett az ő számára is. A tanítványok legtöbbször képtelenek voltak teljesen megérteni Mesterük elgondolását, szándékát és melléfogtak (Luk 9, 54-56. 59-61; Márk 9, 38-39). Óemberünk szívesen beleavatkozik ügyeinkbe, ezért sokszor még részrehajlók vagyunk. Túl sokat gondolunk saját érdekeinkre, megvannak az előítéleteink, kedvenc elgondolásaink; szűkkeblűek és rövidlátók vagyunk. - Jézus anyja és testvérei úgy gondolták, igényt tarthatnak őrá, de Jézus saját anyját sem részesítette előnyben másokkal szemben. "Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám." - Jeruzsálem asszonyai siratták a Megváltót, amikor keresztjét a Golgota felé vonszolta. Jézus azonban nem tartotta magát szánalomra méltónak. Ha mindenben helyesen értenénk meg Istenünket, akkor minden helyzetünkben magasztalnánk Őt. Pál kimondhatatlanul szenvedett Izraelnek az Úr Jézussal szemben való megkeményedése miatt. Ekkor megmutatta neki az Úr, hogy Izrael szomorú elbukása a pogányok, a többi nemzetek üdvösségére szolgál, és hogy az Ő népe csak egy ideig lesz ebben a tévedésben, majd megtér még az Úrhoz. Pál megvilágosodott lelkéből Isten magasztalását, imádását hozta elő az a tény, hogy az ítéletnek ez a borzalmas útja mégis kegyelemben végződik (Róma 11, 32-36). Mennyi keserűség, kedvetlenség és türelmetlenség, kétségbeesés a következménye annak a vakságnak, amely nem képes felismerni Urunk gondolatait! Mily boldog az az ember, aki megtanulja megérteni Istenét és mindent Isten világosságában lát, Igéje szerint ítél! "Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik." A tanítványok megbotránkoztak benne, amikor Gecsemáné felé indult. Mi is megütközünk, ha valami elképzelésünk és terveink ellenére történik? Boldog az az ember, aki mindig igent mond Ura vezetésére, gondolataira.

Kenneth E. Hagin- Gyakorold!

…Legyen néktek a ti hitetek szerint. — MÁTÉ 9,29.

Ha rendszeresen eszel, és nem végzel testmozgást, meg fogsz hízni és puhány leszel. Hasonlóképpen, ha nem gyakorlod a hitedet, a „hitizomzatod” elsorvad. Gyakorold a hitedet azon a szinten, ahol vagy. Vannak keresztények, akiknek a hite meghaladja másokét a fejlettségben. Ahogy táplálod és gyakorlod a hitedet, úgy növekedik és erősödik. Ne feledd, hogy senki sem úgy kerül a létra csúcsára, hogy a legfelső fokán kezdi! Sokan szenvedtek vereséget, mert megpróbáltak a saját hitszintjük felett hinni. Tanítást hallottak a hitről, és megpróbálták a létra tetején kezdeni. Mivel a hitük nem volt ezen a szinten, nem működött, és azt mondták: „Ez a hitdolog nekem nem megy. Próbáltam, de nem működik.” A hit működni fog, mihelyst gyakorlod. Egy idő után olyan dolgokkal kapcsolatban is tudsz hinni Istenben, amiről álmodni sem mertél volna. Legyen neked a te hited szerint. Ha a kérésed Isten Igéjén alapul, és hiszed, hogy Isten megteszi, Isten meg is fogja tenni. Bárhol is tartasz a hitben, legyen megfelelő a hozzáállásod. Állj pozitívan a dolgokhoz — és tartsd bekapcsolva a hit kapcsolóját. Folyamatosan higgy Istenben, és használd a hitedet.
Megvallás: Legyen nektek a ti hitetek szerint. Én a mai napon folyamatosan használom a hitemet. Gyakorlom a hitemet. A gyakorlatban alkalmazom a hitemet. Gondom van rá, hogy a hitem mindig működjön!

Isten ígéreteinek tárháza- Eggyé lenni Krisztus Jézussal

„...mert én élek, és ti is élni fogtok" (Jn 14,19.)

Jézus Krisztus annyira bizonyossá tette azt, hogy akik benne hisznek, azok élnek, mint amilyen biztos az, hogy Ő él. Amilyen biztos, hogy él a fő, olyan biztosan élnek a tagok is. Ha Jézus Krisztus nem támadott fel halottaiból, akkor mindnyájan meghalunk bűneinkben. Mivel azonban feltámadt, valamennyi hívő feltámadt benne. Halálával eltörölte bűneinket és megnyitotta előttünk, halálraítéltek előtt, a siralomház ajtaját. Feltámadása megigazulásunk bizonyítéka: Isten feloldozott minket, és hozzánk szól az irgalom szava: „Ő megbocsátja minden bűnödet... megváltja életedet a sírtól" (Zsolt 103,3-4).

Krisztus népe ugyanúgy örökké élni fog, mint ahogyan Ő is örökké él. Mivel Ő él, hogyan halhatnának meg azok, akiket Önmagával eggyé tett! Mivel pedig Ő soha többé meg nem hal, mert legyőzte a halált, a halál nem uralkodik többé felette, ezért az övéi sem térnek vissza többé régi énjük sírjába, hanem az Úrral együtt élnek az új életben. Hívő testvérem, ha az kísért, hogy félj, mert egy napon mégis újra az ellenség kezébe esel, vigasztaljon meg ez az Ige. Soha el nem veszítheted szellemi életedet, mert az el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Ugye nem kételkedsz az Úr halhatatlanságában? Ne gondold azt sem, hogy enged téged meghalni, hiszen egy vagy vele. Életed biztosítéka az Ő élete, tehát ne félj, hanem nyugodjál meg az élő Úrban!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Igazam lenne, ha...

"Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok. "(Filém 21)

Filemonnak sem volt ez könnyű lecke. Meglopta és otthagyta a rabszolgája, s most beállít Pál apostol levelével. Teljesen igaza lenne, ha példásan megbüntetné.

Igen ám, csakhogy Filemon is teljes bocsánatot és kegyelmet kapott, amikor Isten befogadta őt gyermekei közé. És azóta ezt az evangéliumot hirdeti másoknak is. Hogyan lesz ebből a tanból gyakorlat a hétköznapokban? Valóban keresztény testvérként kell visszafogadnia ezt a gyereket? Vagy esetleg fel is kell szabadítania? És mit szólnak ehhez mások? Szokatlan szituáció. A Krisztusban kapott szeretet új törvénye belülről repeszti szét a rabszolga-társadalom és minden társadalom hamisságait „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad..." 

(Gal 3,28)

És Filemon lemond az igazáról, tudomásul veszi ezt a nagy változást, amelyet Jézus hozott ebbe a velejéig romlott világba. Így jelenik meg Krisztus ebben a világban a benne hívő, új életet kapott tanítványain keresztül. Egy művelt rabbi, aki éppen börtönben van Krisztusért, egy jómódú pogány gazda, egy nincstelen, komisz rabszolgafiú - akik testvérek a Krisztusban, és őérette mindhárman Isten gyermekei lettek. Így megtanulnak bocsánatot kérni és bocsánatot adni, ahogy Isten is megbocsátott nekik Krisztusért.

Készek vagyunk-e valóban a krisztusi szeretet törvénye szerint élni ebben a világban? Lehetséges-e ez egyáltalán? Megpróbáltuk már? Valóban Krisztus él bennünk, vagy csak mi próbálunk egy kicsit őhozzá hasonlóan cselekedni? Az ő természete bontakozik ki bennünk, vagy ez még a miénk, javított kiadásban, egy kis humanista vagy vallásos díszítéssel? Akiben ő él, az többet is tesz annál, mint ami az alsó határ, mert nem ragaszkodik a maga igazához, hanem mindig Krisztushoz.

Napi Ige és Napi Gondolatok,

Napi Ige:
Az igazak ösvénye, mint a hajnali világosság: minél tovább haladnak rajta, annál jobban ragyog, egészen a déli verőfényig. De a gonoszok útja sűrű sötétségbe vezet, ahol nem látják mibe botlanak meg.  (Példabeszédek: 4:18-19)

Napi Gondolatok:

Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.
Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód. (Ésaiás 43:1-3.)

Íme a Krisztusban megváltottak öröksége.

Isten sem többet sem kevesebbet nem ígér mint Őt magát.
Ha hittel befogadod Jézust a szívedben, belekeresztelkedsz Isten szent családjában.

A legjobb. legerősebb, család ahova tartozhatsz az Isten családja.
Az Ő családjának a feje a Krisztus.
Vele együtt a lehetetlen lehetségessé válik minden családtagja számára.
Sem víz, sem tűz, sem magasság sem mélység, sem ördögök sem démonok NEM árthatnak azoknak akik Krisztusban vannak.

A Jézus nevébe!
Ámen!

Köszöntünk Szent Szellem!- A TAKARÓK RAKTÁRA

"Mert őáltala van menetelünk mindkettőnknek eqy Lélekben az Atyához." (Efézus 2:18)

Miután megmásztuk a hegyet, amelyet a hagyomány Mózes történetében szereplő Sínai-hegynek tart, csoportunk visszatért a Szent Katalin kolostorhoz, de az ajtót már zárva találtuk. Elfáradtunk, és pihenni szerettük volna matracainkon, de az ajtón azt a feliratot olvastuk, hogy nem lehet belépni, amíg a szerzetesek be nem fejezik imáikat. Késő estére járt már, mikor végül bejutottunk a kolostorba, és az idő is nagyon hidegre fordult. A szerzetesek fejenként egy takarót adtak, és a fűtetlen kőépületben hamarosan rettenetesen fázni kezdtünk. Mint a csoport vezetője, könyörögtem a püspöknek, hogy adjon nekünk több plédet, de ő makacsul megtagadta ezt, mondván, hogy ez egy kolostor, és csak a javunkra válik, ha "szenvedünk az Úrért". Az éjszaka közepén csoportunk egyik tagját, aki a trópusi Új-Guineából jött, már a kihűlés veszélye fenyegette. Ráterítettünk néhány ruhát és takarót, de továbbra sem aludt egyikünk sem a szörnyű hideg miatt. Végül újra felébresztettem a püspököt, és jogos felháborodással közöltem vele, nem engedheti, hogy vendégei megfagyjanak. Vonakodva bár, de kinyitotta nekünk az ágyneműraktárt, hogy az új-guineai vendég plusz takarót kaphasson. Amikor beszabadultunk a helyiségbe - ami egyébként tele volt meleg gyapjúplédekkel -, hirtelen mindnyájan átváltoztunk új-guineai polgárokká, és magunkra terítettünk két-három takarót. Másnap reggel láttuk, hogy a kolostort beborítottá a hó, ami az utolsó tíz évben nem fordult elő a Sínai-hegy vidékén! Erezted már, hogy lelkileg majd megfagysz, és aggódtál már azért, hogy meghalsz a keresztény tapasztalat melegének hiányától? Ekkor úgy tűnhetett, mintha az Istenhez vezető út is zárva lenne. Ez nem fog megtörténni, ha tudatában vagy a Szentlélek jelenlétének életedben. Jézus az Ő kereszthalála által kulcsot biztosított számodra a mennyhez, a Szentlélek pedig erőt ad, hogy fogd a kulcsot, és kinyisd Isten csodálatos ágyneműraktárát. Jogod van ahhoz, hogy élvezd a menny szeretetének melegét, s nem azért, mert Új-Guineából jöttél, hanem mert Isten gyermeke vagy. Imádság a mai napra "Uram, ma, amikor Lelked felemel jelenlétedbe, érzem a tőled jövő melegséget, biztonságot és kényelmet!" Garrie F. Williams írása alapján-

Isten csodálatos kegyelme-JÉZUS VISSZATÜKRÖZÉSE

''Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak'' (Efézusbeliekhez 4:29).

Folytonos a vágyakozásom, hogy kiformálódjon bennem Krisztus, a dicsőség reménysége. Vágyakozom rá, hogy minden nap Krisztus szelídsége és gyöngédsége ékesítsen, hogy növekedni tudjak a kegyelemben és Jézus Krisztus ismeretében, amíg Jézus Krisztusban a tökéletességig eljutok. Mint egyénnek, az a kötelességem, hogy a Jézustól nyert kegyelemben növekedve, jó egészségben tartsam a lelkemet, és Isten eszköze maradjak, amelyen át az Úr kegyelme, szeretete, türelme és gyöngédsége a világra áradhat. Ez kötelességem, és nem kevésbé kötelessége ez minden gyülekezeti tagnak, aki Isten fiának vagy leányának vallja magát. Az Úr Jézus a szent igazság letéteményesévé tette egyházát, és rábízta céljainak és terveinek megvalósítását, azoknak az embereknek a megmentését, akik iránt oly mérhetetlen szeretetet és érdeklődést tanúsított. Akár a mi Földünkön a Nap, Krisztus, az igazságosság Napja is úgy kel fel az erkölcsi sötétség égboltján. Jézus ezt mondta magáról: ''Én vagyok a világ világossága'' (Jn 8:12). A követőiről pedig így szólt: ''Ti vagytok a világ világossága'' (Mt 5:14)... Jézus Krisztus képmásának visszatükrözése, jellemük szépsége és szentsége, valamint folytonos önmegtagadásuk és mindenféle bálványtól való elkülönülésük által kicsik és nagyok egyaránt bemutatják azt, amit Krisztus iskolájában tanultak. A Szentírás azt mondja, hogy Krisztus ajkán ''kedvesség árad'', hogy tudja ''erősíteni a megfáradtat beszéddel'' (Zsolt 45:3; Ésa 50:4). Az Úr arra szólít fel, hogy ''a ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen'', ''hogy áldásos legyen a hallgatóknak'' (Kol 4:6; Ef 4:29). Gondoljunk meg minden szót, amikor dorgálunk, és amikor másokat meg akarunk jobbítani, mert beszédünk vagy az élet illatát hozza, vagy a halálét... Azoknak, akik az igazság alapelveit hirdetik, át kell itatódniuk a szeretet mennyei olajával. Dorgálni minden körülmény között szeretettel kell. és akkor szavaink reformálnak, nem pedig ingerelnek. Szentlelke által Jézus Krisztus hatékonnyá teszi szavainkat. Ez az Ő munkája.

Reggeli dicséret- Nem szívvel és nem ésszel

„Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.”

Pál első levele a korinthusi gyülekezetnek 1:18.

A 90-es évek egy nagy technikai vívmánya volt a műholdas közvetítés, amely segítségével egészen távoli vidékek programjaiba kapcsolódhattunk be. Egyszer egy amerikai lelkész tartott egy sorozatot Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról. Szülővárosomban hitközségünk elhatározta, hogy az előadásokat élőben fogja közvetíteni. Két osztálytársamat is sikerült elhívni. Reméltem, hogy mindkettőnek tetszeni fog, de az első alkalom után hamar lehűtötték lelkesedésemet. Az első így nyilatkozott:
– Ne haragudj Tamás, de nekem nem tetszett az előadást. Túlságosan érzelgős volt. Úgy éreztem, hogy a logikus gondolkodásom kikapcsolásával, pusztán érzelmi alapon próbál meggyőzni engem. Nem vagyok kíváncsi a sorozat többi részére.
A másik, függetlenül az elsőtől pedig így vélekedett ugyanarról az alkalomról:
– Ne haragudj Tamás, de nekem nem tetszett az előadás. Túlságosan száraz volt. Tele volt tűzdelve logikus és racionális érvvel, de egyáltalán nem éreztem, hogy a lelkemet megérintette volna. Nem vagyok kíváncsi a sorozat többi részére.


Valami hasonlóval küszködhetett Pál is, amikor azt írja: „miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége” (1Kor 1:22-24).


Miközben a racionális emberek logikus érveket várnak, az érzelmi alapon működő emberek pedig megható gondolatokat, addig nekünk is a megfeszített Krisztust kell hirdetnünk, ami érthetetlen ugyan a racionálisaknak és felfoghatatlan az érzelgősöknek, de azoknak, akiket megszólított Isten – racionálisakat és érzelmi alapon működöket egyaránt – ez ad erőt az élet nehézségeiben és eligazítást az emberi kapcsolatokban.
Szerző: Árvai Tamás

Napi áhítat- Nátánaél a fügefa alatt

Hét témája: Isten figyel

Olvasmány: Jn 1,43–51

Jézus Krisztus már jóval azelőtt ismert engem, mielőtt találkoztunk volna. Ő már az első pillanattól kezdve tudott rólam.

„Másnap Jézus Galileába akart indulni. Ekkor találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Fülöp pedig Bétsaidából származott, András és Péter városából. Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik.” „Származhat-e valami jó Názáretből?” - kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt: „Jöjj, és lásd meg!”Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: „Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság.” Nátánaél megkérdezte tőle: „Honnan ismersz engem?” Jézus így válaszolt neki: „Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál.” Nátánaél így szólt hozzá: „Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya!” Jézus így válaszolt neki: „Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni.” És hozzátette: „Bizony, bizony, mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.”
Magyarázat

Istennek nem kell bemutatkoznod. Nagyon jól ismer téged. Nemcsak azt tudja, hogy milyen vagy külsőleg, hanem azt is, mi van benned. Nincs szüksége arra, hogy az öltözködésed, a megnyilvánulásaid alapján alkosson rólad véleményt. Előtte nincsenek rejtve szán­dékaid és terveid. Pontosan tudja, ki vagy.
Hogy lehetséges ez? Mert ő alkotott téged. Ő formált már édesanyád méhében is. Úgy szeret, ahogyan vagy, és azért hív, hogy olyanná lehess, amilyennek megtervezett.
Keresed, hogy miben és hogyan teljesedhet ki az életed? Szoktál azon gondolkodni, hogy miért vagy, mi tudná biztos alapra helyezni egész valódat? Figyelj Istenre, és hallgasd, mit mond neked. Bibliádat olvasva rácsodálkozhatsz: honnan tudja Isten, hogy erre az üzenetre van szükségem?
A válasz egyszerű. Mert övé vagy és figyeli az életed. Hogy megajándékozhasson magával, és betölthesse szükségeidet.
(Hajnal Zoltán)

Napi áhítat- Jónás a hal gyomrában

Hét témája: Isten figyel

Olvasmány: Jón 2

Gondolj Istenre úgy, hogy a legnagyobb reménnyel és örömmel töltsön el!

„Az ÚR azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. Jónás imádkozott Istenéhez, az ÚRhoz a hal gyomrában. Ezt mondta: Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat! Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból, ó, URam, Istenem! Amikor elcsüggedt a lelkem, az ÚRra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az ÚRtól jön a szabadulás! Az ÚR pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.”
Magyarázat

Három nap és három éjjel hosszú idő. Ami Jónással történik, a saját engedetlenségének a következménye. Telik az idő és nem történik semmi. Ha már büntetés, legyen valami. Bármi. Jöjjön, aminek jönnie kell. De nincs semmi, csak sötét és csend. És a lélek fájdalmas nyugtalansága...
Nem véletlen ez a csend, ez az eseménytelenség. Isten nem büntetni akar, hanem helyreállítani. Ha ítéletet akarna gyakorolni, már régen elérkezett volna a vég. Lehet, hogy most az jobbnak tűnik, de hidd el, nem az. Ott már nem lenne remény. De akkor mi van?
Arra vár Isten, hogy felkiálts. A csüggedésből, a nyomorúság közepette. A halál torkából is lehet hozzá kiáltani, a teljes reménytelenségből, mert ő nem feledkezett meg rólad. Annak ellenére, hogy így érzed...
Rád vár, hogy összetörtségedben hozzá kiálts. Amikor megteszed, imádságod eljut hozzá, és megmutatja rajtad a szabadítását.
A remény és az öröm ajándék. Isten válasza a könyörgésedre. Ne engedd, hogy agyonnyomja életedet a csüggedés! Dadogó, esetlen szavakkal is gyere hozzá! Isten ezt üzeni neked: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszebedítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15)
(Hajnal Zoltán)

A jászolnál!

A kis Jancsi átment a nagyapjához, aki fafaragó volt. Tudta, hogy az most készíti a Betlehemet karácsonyra a templomnak. Elnézte, hogyan faragja az öreg a kis figurákat és nézegette a kész szobrocskákat. Sokáig nézte ezeket elgondolkozva. Képzeletben elhelyezte őket az istállóban a jászol körül.

Mikor elfáradt a nagy nézésben, karjait az asztalra fektette és ráhajtotta fejét. Egyszer csak észrevette, hogy ezek a szobrocskák élnek. És már nem is voltak aprók, ő meg nagy. A Szűzanya, Szent József, a pásztorok, mind ember nagyságúak voltak és mozogtak. Ő meg közöttük állt a nagyapjával és ő is nézte a jászolban fekvő kisdedet.

Sokáig nézte. És a Gyermek is nézte őt. Míg egyszer csak Jancsi szemébe könnyek szöktek.

- ,,Miért sírsz?"- kérdezte az Úr Jézus.

- ,,Mert nem hoztam Neked semmit."

- ,,Pedig Én szeretnék tőled valamit."- mondta Jézus.

Jancsi elpirult örömében:

- ,,Mindent Neked adok, amim csak van! "- lelkesedett.

- ,,Három dolgot szeretnék tőled."- folytatta Jézus.

De Jancsi a szavába vágott nagy buzgóságában:

- ,,Az új kabátomat, a csodálatos villanyvonatomat és azt a szép képeskönyvet a sok szép színes képpel."

- ,,Nem. "- rázta a fejét az Úr, - ,,Ezekre nincs szükségem. Nem ezért jöttem a földre. Egészen mást akarok tőled."

- ,,De hát akkor mit? ,,- csodálkozott Jancsi.

- ,,Add nekem az utolsó iskolai dolgozatodat."- kérte az Úr Jézus egészen halkan, hogy senki más ne hallja.

Jancsi megijedt. Egészen közel lépett a jászolhoz, az Úr füléhez hajolt és zavartan, szégyenkezve suttogta:

- ,,Jézus, arra én elégtelent kaptam."

- ,,Éppen azért akarom!"

- ,,De hát miért?"- bámult Jancsi.

- ,,Adj Nekem mindent, ami elégtelen. Megígéred ezt?"

- ,,Meg." - bólintott komolyan a kisfiú.

- ,,De még más ajándékot is akarok tőled."- folytatta Jézus.

Jancsi kérdően nézett rá.

-,,A reggeliző bögrédet."

-,,De azt ma reggel eltörtem."

-,,Mindig hozz el Nekem mindent, amit eltörsz vagy elrontasz életedben. Én újra egésszé teszem..."

,,De hátra van még a harmadik kívánságom. Azt a választ is hozd el Nekem, amit feleltél, amikor az anyukád megkérdezte, hogyan tört el a bögre."

A kisfiú erre odahajtotta fejét a jászol szélére és keservesen sírt.

-,,Azt, azt, azt mondtam" - zokogta- ,,hogy véletlenül meglöktem és leesett az asztalról. Pedig akarattal dobtam le."

-,,Mindig hozd el Nekem minden hazugságodat, dacosságodat, minden rosszat, amit tettél."- mondta az Úr Jézus. ,,Én, ha idejössz, segíteni fogok. Elfogadlak minden gyöngeségeddel: megbocsátok, kézen foglak és megmutatom az utat.

Elfogadod ezt az Én ajándékomat?"

Forrás: Győzedelmes Gyülekezet

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Amikor Péter ezt megértette, elment Mária házához. Itt sokan voltak együtt, és imádkoztak.      Csel 12,12

A következő eseményeknél szemünk elé kerül: Péter, Rhodé, a szolgálólány, és a Mária házánál összegyűlt keresztyén sereg. Először lássuk Pétert; kísérjük el őt lélekben Máriának, a Márk evangélista anyjának házáig. Péter látogatása most ennél a háznál egyáltalán nem magától értetődő. Ha magunkat a Péter helyzetébe képzeljük, meg kell értenünk, hogy minden időtöltés végzetes lehet menekülése szempontjából. Milyen könnyen felébredhettek volna a katonák a börtönben, s mindent felkutatva a megszökött rabot újra visszavihették volna! Annál jobb, minél hamarabb elhagyja Jeruzsálemet, biztos menedéket keresve. Péter azonban először felkeresi a keresztyének összejövetelét. Ha valaki, akkor Péter mondhatta volna: "Most nincs időm a hívők összejövetelére elmenni", hiszen ezen az éjszakán minden késedelem az életébe kerülhetett volna. Péternek azonban bensőleg lehetetlen volt a Mária házában összegyűlt testvéreket elkerülnie. Ő nagyon jól tudta, hogy ezeknek a hűséges embereknek milyen nagy gondjuk volt az ő életének a megmentése. Szíve ellenállhatatlanul vonzotta ezekhez az emberekhez, hogy a történteket tudassa velük. Egy ember belső állapotát könnyen fel lehet ismerni arról, hogy milyen helyek és milyen társaságok vonzzák. Egyik nem tud kikerülni egy olyan helyet, ahol szórakozást és világi örömet lelhet. A másikat olyan összejövetelek vonzzák, ahol Jézus követői imádságban és Isten Igéjének tanulmányozásában vannak együtt. Péternek a magatartása, aki a veszély ellenére szakított időt arra, hogy Jézus követőinek összejövetelét felkeresse, nem ítél-e meg sok langymeleg keresztyént, aki az ilyen összejövetelről közömbösen távol marad?

Isten asztaláról-Varga László

"Aki pedig akár csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe dobják."      Márk 9,42

Micsoda félelmetes felelősség! Azt vállaljuk, hogy felelünk magunkért, családunkért, esetleg barátainkért, munkatársainkért, de hogyan tudjunk felelni még azokért is, akiket rohanó korunkban észre sem veszünk? Hányszor beszélünk csúnyán az utcán, és észre se vesszük, hogy komoly gyermekek arca összerándul. Hányszor mondunk olyan szavakat saját gyermekeink előtt, teszünk olyasmit, ami éles ellentétben áll azokkal a szép szavakkal, melyekkel őket nevelni próbáljuk. Sok gyermek züllik le azért, mert papi vagy nagyon kegyes családokban képmutatást lát és meghasonlik. Hányan maradnak távol az egyháztól, mert olyanok térítgetik őket, akik pár évvel ezelőtt gúnyosan vagy éppen erőszakosan zárták el előlük a templom ajtaját? Megrémülünk, ha végiggondoljuk súlyos, mindennapi felelősségünket. Mert Krisztus példátlanul kemény ítélete éppen a keresztyénekre vonatkozik. Ha egy kocsmatöltelék részegen káromkodik, azon egészséges lelkű ember vagy gyermek is csak nevet, nem érdekes. Ha egy ateista gúnyolja a hitet, az senkit meg nem botránkoztat, ő már ilyen. De ha egy közismert keresztyén másképp viselkedik a gyakorlatban, mint beszédben, az botránkoztató, az méltó Krisztus ítéletére.

Kegyelmes Istenem, őszintén kérem bocsánatodat azokért a bűnökért, melyeket úgy követtem el, hogy észre se vettem, csak mai üzeneted ébreszti rá a lelkiismeretemet. Vajon gyermekeim mit látnak rajtam? Vajon nem azért nem fordulnak hozzám lelki kérdéseikkel, mert olyan dolgokat fedeztek fel bennem, melyek elvették a belém vetett bizalmukat? Vajon nem azért látom néha félszemmel, hogy gyermekeim valamelyik barátja elhúzza a száját, ha én őszinte szavakkal próbálom feléd irányítani? Figyelmeztess, Atyám, hogy jobban figyeljek, és ne tegyek olyat, amivel kiábrándítok másokat a keresztyén hitből! Taníts őszinte, egyenes magatartással meg nem botránkoztatni a Te gyermekeidet! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- KÜLDETÉSTUDAT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Jn 17,9-19

9 Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, 10 és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és megdicsőíttetem őbennük.11 Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! 12 Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. 13 Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. 14 Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. 16 Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 17 Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. 18 Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba:19 én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal."

"Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba."

(Jn 17,18)

A misszió szó jelentése: elküldés. A misszionárius az az ember, akit az elküldő elküld, akaratának teljesítésére. Jézus az Atya küldetésében járt. És Jézus a világba küldött bennünket. Ezzel azt mondjuk, hogy mi is küldetésben járunk. Egy anya elküldi fiát a boltba, hogy hozzon egy kenyeret. Meg kell vennie azt a kenyeret, és rögtön vissza kell mennie. Csakhogy a boltba vezető úton találkozik az egyik barátjával, aki az új kerékpárjával van, és elfelejtkezik anyjáról, aki elküldte őt a boltba. Elfelejti, hogy küldetésben jár. A keresztyének emlékeztetnek erre a fiúra. Minket a Gazda küldött el. Küldetésben járunk. Utunkon azonban oly sok dolog van, ami feltartóztat. Ezek a dolgok nem szükségszerűen gonoszok, de gonosszá lehetnek számunkra, mivel megfosztanak bennünket küldetéstudatunktól. Küldetéstudattal bírni nemcsak azt jelenti, hogy érdeklődünk aziránt, hogy az evangélium eljusson a Jézus Krisztust nem ismerőkhöz, azt azonban mindenképpen jelenti, hogy az emberek meg tudják állapítani egész forgolódásunkról, hogy annak a parancsnoksága alatt vagyunk, aki elküldött minket. Itt mi nem vagyunk otthon. Készenlétben vagyunk, hogy "valaki mással" találkozzunk (kiemelés a fordítótól). Akkor érjük majd el kitűzött célunkat. Nem a világból vagyunk, de a világba küldettünk, hogy küldetést teljesítsünk. Nagyon könnyen mellékútra tévedünk. A kis ügyek hamarosan nagy ügyekké lesznek, és a valóban fontos ügyeket majdnem elfelejtjük. Ahogy a boltba induló fiú elfeledkezett arról, amivel megbízták, amíg barátjával a kerékpárokról beszélgetett, úgy feledkezhetünk meg mi is teljesen küldetésünkről, amíg autókról, házakról, árakról és hasonlókról beszélgetünk. Lehet, hogy ez mind jó és dicséretes, de küldetésünk sürgős volta háttérbe szorul. Megfeledkezünk arról, hogy jelentenünk kell a mi elküldőnknek. Meg fogja kérdezni: "Teljesítettétek a küldetést?" Csak egy valaki volt, aki ezt mondhatta: "Elvégeztetett!" És ő ezt a Golgotán mondta. Mivel meghalt, békesség van. Mivel él, tanítást ad követőinek küldetésükre vonatkozóan.

Krisztus mindenek felett-AZ ELHANYAGOLT TITOK

"Az én országom (királyságom) nem e világból való" (Jn 18,36).

Napjainkban az Úr Jézus Krisztus legnagyobb ellensége a gyakorlati munkáról alkotott olyan elgondolás, amely nem az Újszövetségből, hanem a világi gyakorlatból születik. Ebben felülkerekedik a szüntelen erőkifejtés és tevékenykedés, de nincs helye az elmélyült kapcsolatnak Istennel. Nem jó helyen van a hangsúly. Jézus azt mondta: "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jön el, hanem az Isten országa tibennetek van" - titokzatosan, elrejtetten. A keresztyén munkások sokszor túlságosan a kirakatban élnek. Jézus Krisztus királyságának ereje, lényege a vele való személyes viszonyon alapul, nem a nyilvánosság előtti hasznosságunkon múlik. Meg kell szabadulnunk a vallásos korszellemtől. Urunk életében semmi sem volt az izgalmas aktivitásnak abból a hajszájából és rohanásából, amit mi olyan nagyra tartunk. A tanítványnak pedig olyannak kell lennie, mint Mestere. Jézus Krisztus királyságának központi ügye a vele való személyes kapcsolat, nem az, ami általában hasznosnak tűnik az emberek szemében. Egy bibliaiskolának nem a gyakorlati tevékenységben rejlik az ereje, hanem abban a tényben, hogy a hallgatók magukba szívhatják Isten igazságát. Talán sejtelmed sincs róla, merre szándékozik Isten irányítani körülményeidet, nem tudod, hogy akár otthon, akár idegenben milyen erőpróbák várnak rád. De ha szétszórod erődet a túlzott tevékenységben, ahelyett hogy Isten megváltásának nagy alapvető igazságaiban elmerülnél, kimerülsz a túlerőltetésben, és amikor majd jönnek a nehézségek, nem tudsz helytállni. De ha most idődet arra fordítod, hogy Istenben alapot vegyél és gyökeret eressz - ez a világ szerint a "nem gyakorlati" vonal -, akkor hű maradsz majd hozzá, bármi történjék is, és tud használni.

Isten műhelyében-Jézus gondolkodásmódja

"Bennünk pedig Krisztus értelme van. " (1 Kor 2, 16)   A hívő emberben a Szentlélek által Krisztus gondolkodása, értelme van. Ez azt jelenti, hogy úgy gondolkodunk, mint Ő. Tagjaiban az Úr maga gondolkodik, bennük érez és bennük öltenek testet a vágyai. "De ki értette meg az Úr értelmét?" Természete által senki. A Szentlélek vezet be minket az Úr gondolataiba, mert azok egészen mások, ellenkeznek a szív természetes gondolkodásával (Ézs 55, 8). Krisztus gondolkodását különösen a boldogmondásokból ismerjük meg. Jézus a szegényeket mondja boldogoknak, a világ pedig a gazdagokat. A Megváltó a szenvedőket, a világ a nevetőket és dúskálókat részesíti előnyben. Jézus dicséri a szelídeket, akik mindent türelmesen elhordoznak, a világ ítélete szerint azok az irigylésreméltók, akik tolakodnak és durva erőszakkal célhoz érnek. A Megváltó jaj-t mond azok felé, akik beteltek, akik a pénzre és hatalomra építenek. Mindent a feje tetejére állít a világ: neki az a nagy, ami Isten országában semmit sem ér. Isten országában az a legnagyobb, aki mindenkinek szolgája. Ott egészen más törvények és alapelvek érvényesülnek. A lelki megítélés alapvetően más, mint a világi. A Jézustól távol élő emberek gondolatai ferdék, tévelygők. Nem számolnak az élő Istennel, csak a természetes tényezőkkel. Nem ismerik az ember alapvető romlottságát, ezért nem számolnak vele. Megmaradnak a külsőségnél, nem néznek a mélyre, ferde a megítélésük. "Az embert csak a rossz körülmények és állapotok teszik rosszá. Teremtsetek jobb körülményeket, akkor jobb embereket kaptok" - ez a téves kijelentés széltében-hosszában ismert. Az emberek okosnak tartják ezt a gondolkodást, Isten előtt azonban üres és hiábavaló. Isten gondolatai a világ bölcsei szemében merő bolondság. Csak az újjászületés által fordul meg gondolkodásunk, értékelődnek át fogalmaink. A meg nem világosodott ember akadálynak látja azt, amit a lelki ember olyannak tart, ami előbbre visz. Akiben Krisztus értelme, gondolkodásmódja él, az talál rá az igazira, az Isten Igéjében találja meg az isteni mértéket. Ezért csak az ilyen ember mutathat kivezető utat minden nyomorúságból: Istenhez és az Ő Fiához, az Úr Jézus Krisztushoz való megtérést, akiben egyedül van szabadulás.

Isten ígéreteinek tárháza- Megtart azzal, hogy táplál

„Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam" (Jn 6,57).

Az Isten Fiával való közösség által élünk. Jézus Krisztus, mint Istentől küldött közbenjáró, az Őt elküldő, örökkönörökké élő Atya által él. Mi pedig a Megváltó által élünk, aki megelevenített bennünket. Ő az életünk forrása és megtartója. Az életnek táplálékra van szüksége. Szellemi életünket szellemi táplálékkal kell fenntartanunk, és ez a táplálék Krisztus Jézus. Nem csupán élete és halála, nemcsak tisztsége és tettei, vagy csupán tanítása, hanem Ő maga, akiben mindez bennfoglaltatik, Ő a mi táplálékunk.

Ezt a táplálékot ábrázolja ki a kenyér megtörése, az úrvacsora, de vele táplálkozunk akkor is, amikor elmélkedünk Isten dolgairól, amikor teljes szívvel hiszünk benne, amikor szeretettel befogadjuk Őt, és belső életünk megerősödik általa. Megtapasztaltuk, mit jelent, ha Krisztus táplál minket, de sem elmondani, sem leírni nem tudjuk azt. A legbölcsebb, ha az ember egyszerűen él vele, mégpedig mindig újra és újra. Jézus Krisztus arra szólít fel minket, hogy mind bőségesebben táplálkozzunk vele. Mérhetetlen hasznunkra fog válni, ha Krisztus lesz az ételünk és italunk.

Uram, köszönöm neked, hogy a hívő élet nélkülözhetetlen tápláléka olyan nagy örömmel fogyasztható eledel. Ezért belőled akarok táplálkozni ma újra.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Félek nagyon, de...

"..visszanyerd, most már nem úgy, mint rabszolgát..., hanem... az Úrban is szeretett testvéred. "

(Filém 15-16)

Onézimosz elrendezte a múltját Istennel, de most rendeznie kell azt Filemonnal is. Igen ám, de a szökött rabszolgát legjobb esetben megkorbácsolták, ami gyakran valósággal lenyúzta a meztelen hátát, vagy homlokára sütötték tüzes vassal a bélyeget, de olykor ki is végezték elrettentő példaként. Helyes az, hogy Pál hazaküldi ezt a fiút?

Az apostol bízik abban, hogy Filemon Krisztus tanítványa, s mint rabszolgatartó is így fog viselkedni. De még inkább bízik Krisztusban, aki új életet adott ennek a szökött fiúnak, és meg is fogja védeni.

De vajon Onézimosz is bízik-e ennyire Krisztusban? Ezt kell neki most már egyre jobban megtanulnia. Mert ezt jelenti hitben járni: minden helyzetben, veszélyes körülmények közt is számol új Urának hatalmával és szeretetével, és számít rá. Ő kiszolgáltatta magát Jézusnak, tehát nincs kiszolgáltatva többé senki másnak.

Pál azt kéri Filemontól, hogy úgy fogadja vissza szökött szolgáját, mint aki testvérévé lett Krisztusban. Ilyen egyszerű lenne ez? Egy tolvaj szökevény egyszerre Isten gyermekévé lesz? Isten kegyelmének a munkája nyomán, igen. De nem olyan egyszerű ez, mert Jézus bűn nélküli életébe került. Ő meghalt, hogy az Onézimoszok élhessenek. Ő elszenvedte Onézimosz bűneinek büntetését - és a mienket is -, hogy a bűn rabszolgaságából Isten boldog és szabad gyermekeivé legyünk.

Meg kell tanulni ebben a szabadságban járni. Meg kell tanulni magunkat egészen Krisztus kegyelmére bízni. Ha félünk is, bízni benne. Ismerni ígéreteit, s komolyan venni azokat. Egyre jobban megismerni őt magát, hogy Pál apostolhoz hasonló gyámok nélkül is közvetlenül vele legyen élő kapcsolatunk, s ez adjon biztonságot, békességet, bátorságot.

Napi Gondolatok

Jakab 5:13-15 Szenved-é valaki köztetek?(bántalmazás,ördögi nyomorgattatás) Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen.

Ima=Élet!

A hívő ember egy imádkozó ember. Nem csak a szükség idején járul az élő Istenhez, hanem akkor is amikor a dolgai jól mennek, Isten elé áll és hálákat ad az imái meghallgatásáért.

A fenti igerész tulajdonképpen arra tanít, hogy akár bánat, vagy szorongattatás, akár öröm van az életünkben, imáinkban minden esetben keressük meg Istent.

A szorongattatás idején keressük Istennél a szabadulást, az öröm idején meg járuljunk imában megint az Ő színe elé, hálákat adva a szabadulásunkért.

A Jézus nevében!
Ámen!

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor-Isten A Szeretet

,,Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.,,

(1 János 4:7-8).                                                    

A szeretet Isten természetének a teljessége. Ez túlmutat a szeretet képességén, vagy amikor valakinek szeretet van a szívében. Ez azt jelenti, hogy Isten a megszemélyesített szeretet. Isten maga a szeretet! Mivel pedig Isten szeretet, nincs kapacitása a gyűlöletre, Isten nem tud gyűlölni. 

,,A gyűlölet a sötétségből való. Isten világosság, és Őbenne nincs semmilyen sötétség.,,

 (1 János 1:5). 

A Bibliában azt olvashatjuk, hogy: 

“Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka” (Jakab 1:17).

Hivatkozhatnánk azonban a Róma 9:13-ra, és fel tehetnénk azt a kérdést, hogy:

 “De nem azt mondta Isten, hogy Jákóbot szerettem, és Ézsaut pedig gyűlöltem?” 

(lásd: Malakiás 1:2-3). 

Itt kell megértenünk a költészet és a próféciák szerepét, illetve a kifejezések kettősségét a Szentírásban, melyekről olvashatunk. Az ószövetségi próféták nyelvezetét nem mindig feltétlenül a szó szoros értelmében kell értelmezni, hanem más próféták szavain keresztül is látnunk kell ezeket, hogy értelmezni tudjuk őket. Továbbá, a beszédüket Isten kinyilatkoztatásával összhangban kell megítélni, amit az Újszövetségben, Jézus Krisztus személyében láthatunk.

Isten lényege a szeretet. Amikor a Szent Szellem kijelenti Neked Istent, és megismered Őt, akkor a szeretete magával ragad. Minél jobban szereted, annál jobban olyanná válsz, mint Ő. Ahogy elmélkedsz az irántad való szeretetén, egyszer csak azt veszed észre, hogy ugyanazt a szeretetet demonstrálod az életedben.
A szeretet teremtménye vagy. Engedd, hogy Isten szeretete elárasszon a szellemedben. Ez egy olyan valami, amit meg kell élned, amit tenned kell. A Biblia azt mondja, hogy ne csak szóval szeressünk, hanem tettekkel is (1 János 3:18). Legyünk olyanok, mint Isten, akinek a lényege a szeretet, mert ahogy Ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.

Ima:
Isten szeretete megnyilvánul rajtam keresztül a mai napon.
A beszédem, a cselekedeteim, és minden ami kiárad belőlem, kifejezik Krisztus szeretet-természetét, ami a szellememben van. Krisztus szeretetének a megtestesítője
és visszatükröződése vagyok. Halleluja!

További Tanulmányok:

János 15:13;
Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.

János 17:23;
Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.

1 János 4:16;
És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.

1 éves Biblia olvasási terv: 1Timótheus1:1-20; Jeremiás 5-6;
2 éves Biblia olvasási terv: Zsidók 9:11-28; Ezékiel 17,

Napi áhítat- Ezékiás a betegágyon

Hét témája: Isten figyel

Olvasmány: Ézs 38,1–8    

                                     

Isten a legtöbbször ad újabb esély, újabb lökést, új irányt. Okos, aki él vele.

„Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben! Ekkor Ezékiás arcát a fal felé fordítva imádkozott az ÚRhoz, és ezt mondta: Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt. Azután így szólt az ÚR igéje Ézsaiáshoz: Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az ÚR, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak. Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az ÚR azt az igét, amelyet kijelentett: Visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.”
Magyarázat

Sors, végzet. De sokan élik úgy az életüket, hogy ezeknek tulajdonítják annak alakulását! Ahelyett, hogy a teremtő és megtartó Isten kezébe helyeznék azt. A te életedet mi határozza meg? Sorsszerűség, végzet vagy Isten kegyelme?
A sorsba, végzetbe való beletörődés szánalmasan reménytelenné tud tenni. Az Isten kegyelmére való hagyatkozás ellenben új lehetőségeket tartogathat számodra.
Lehetnek életednek olyan eseményei, amelyek fájdalmasan érintenek. Állhatsz értetlenül, hogy miért is van ez rajtad. Ezekben a helyzetekben megteheted azt is, hogy beletörődsz a dolgokba, elmerülve az önsajnálatban, ám megteheted azt is, hogy imádkozol. Mint Ezékiás. Könnyek között...
Isten könyörületes és kegyelmes. Kész arra, hogy új esélyt adjon. Az már rajtad áll, hogy mit kezdesz vele. Isten azonban azért adja azt neked, hogy szabadítása és oltalmazó kegyelme naggyá legyen életeden.
Hiszed, hogy Isten téged is fel tud állítani? Tudsz összetörten imdákozni hozzá? Mihez kezdenél, ha Istentől új esélyt kapna az életed? Kész a lelked, hogy Isten dicsőségére használd fel?
(Hajnal Zoltán)

Derek Prince - Isten őszinteséget, becsületességet kíván....

„Áldott az, akinek hamissága megbocsáttatott, akinek vétke elfedeztetett. Áldott ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és akinek szellemében csalárdság nincsen.”
(Zsoltárok 32:2)

Az eredeti héber szövegben ezeknek a verseknek a kezdő szava – boldog -, többes számban van. Így adhatnánk vissza „Óh, az ember boldogságai.” Ez a sokszoros boldogság mindannyiunk számára elérhető. Senki sincs kirekesztve. Tudjátok miért? Mert nem volt közülünk egy sem, aki ne követett volna el bűnt. Íme egy isteni paradoxon: pont az a tény, hogy bűnt követtünk el, nyitja meg számunkra ezeket a „boldogságokat”.

Három dolgot említ Dávid, amit Isten tesz értünk:

- Először megbocsátja vétkeinket, elenged minden bűnt.

- Másodszor, elfedezi a hibáinkat, eltöröl minden bűnről készült felvételt, amit valaha is elkövettünk.

- Harmadszor, nem tulajdonítja nekünk a bűneinket. Minden tartozás, amibe a bűneink miatt keveredtünk, ki van egyenlítve. Így szabaddá válunk egy teljesen új kezdetre, mintha soha, egyetlen bűnt sem követtünk volna el.

Cserébe Isten csak egy feltételt szab – egy feltételt, amelyet az utolsó kifejezésben jelöl meg: „akinek szellemében csalárdság nincsen”. Isten őszinteséget, becsületességet, nyitottságot kíván. Ne bújjunk vallásos cselekedetek mögé, ne vegyünk bátorságot arra, hogy titkolózzunk vagy mentegetőzzünk. Egyszerűen és őszintén ismerjük el, hogy vétkeztünk, és megérdemeljük Isten ítéletét. De ha elfordulunk a bűnünktől, és megvalljuk – Isten megbocsát!

Gyakoroljunk őszinteséget Isten felé!

A hit megvallása:

Uram, kitárom egész szívemet és életemet. Semmit nem titkolok. Nem mentegetőzöm. Egyszerűen bízom Benned, hogy megbocsátasz.

Forrás: Derek Prince (Dallamok Dávid hárfáján)