Diplomaosztás

Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.
A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját. Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomáját, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:

Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot - és erre egy szép díszdobozt vett elő.

A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte: - Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni!? - Végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.

Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Jó állása volt, csodálatos családja. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták, és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt.

Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba, szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta. Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával: "Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?"

És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés: "FIZETVE".

Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza Jézus ajándékait, csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint ahogyan azt kértük!

Forrás: Mérhetetlenül több

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Rhodé örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem befutva hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt.      Csel 12,14

Egy egyszerű szolgálólány, akinek helyén van a szíve. Hogy olyan fürgén ugrik és szalad, az annak a jele, hogy azok közé a használható emberek közé tartozott, akik kötelességüket szeretettel végezik el. Az, hogy szívből örült annak, hogy a keresztyének az apostolt visszanyerték, azt mutatja, hogy nagyon érdekelte Isten országának az ügye. Háziasszonyában - aki Márk édesanyja volt - nagy megértés volt Jézus gyülekezete iránt, különben nem adott volna helyet az összejövetelnek. De az Isten ügye iránti buzgóságban a szolgálója sem maradt el tőle. Ez a buzgóság felemelte és nemesítette az egyszerű lányt, így tartozhatott a "legelőkelőbbek" közé: a Mindenható Isten gyermekeinek a társaságába. Toronymagasan állt ő azok fölött az előkelő emberek fölött, akik erejüket és tehetségüket evilági hiábavalóságokra és önző érdekeikre pazarolták (Péld 28,6; Jak 2,1). Micsoda jártasságot mutat ez a lány! Mikor Rhodé az örömhírrel bement az összejövetelre, hogy ti. "Péter áll a kapu előtt", azt mondták róla, hogy elment az esze. De őt ez nem ingatta meg. Mindnyájan más véleményen voltak. Az egész gyülekezet szemben állt vele. De ő nem tántorodott meg. Ő csak egy szolgálólány volt, de nem hagyta magát félrevezetni az ellentmondások által. Csak szolga volt, de szilárdan ellenállt az uraságoknak, nem önfejűségből, vagy nyakasságból, hanem Isten által munkált bizonyosságból. Hogy megszégyeníti Rhodé azokat, akiket előkelő emberek könnyen más belátásra bírnak, és bizonytalanná tesznek! Krisztus gyülekezetében mindenki Istentől való önállóságot és határozottságot nyer (Gal 1,11).

Isten asztaláról-Varga László

"Majd ismét kiásta Izsák azokat a kutakat, amelyeket apjának, Ábrahámnak az idejében ástak, de Ábrahám halála után a filiszteusok betömtek; és ugyanúgy nevezte el azokat, ahogyan apja nevezte őket."      1Mózes 26,18

Nagy dolog a kút sivatagos vidéken. Hónapok nehéz munkája kellett ahhoz annak idején, hogy forrást találjanak. Akkor volt valaki otthon egy helyen, ha saját maga ásta kút állt rendelkezésére. Ábrahám gondos gazda volt, amerre járt, kutakat ásatott. De ő is vándorolt. Az ellenség pedig - milyen érdekes - ahelyett, hogy magáévá tette volna, csak azért is betömte a kész, élő vizet adó kutakat. Fiának, Izsáknak minden egyes kutat újra ki kellett ásnia. Isten szavának élő vize itt buzog életünk gyökerénél. De korunk, életünk, hitünk ellenségei mindent elkövetnek, hogy betömjék a hozzá vezető utat. Nem elég őseink hite, magunknak kell azt megtalálni. Alapos munkával kell ásnunk mind az igében, mind saját lelkünkben, míg felbuzog a hitnek élő vize. Ugyanaz lesz az, ami atyáinké volt, nem kell új név, a víznek is ugyanaz lesz az íze, a hatása, az áldása, élő ereje. Rohanó korunk sivatagában otthonra találunk, ha az ősi hit a sajátunkká vált, és Jézus Krisztust megismertük általa. Ha naponta tudjuk lelkünk szomját oltani vele.

Istenem, gyakran úgy érzem, lelkileg kietlen, sivatagos világban élek. Ellenségeid mindent megtesznek, hogy eltávolítsanak Tőled. Néha már szinte sikerült. Hiába szólt az ige, hiába voltam büszke hitvalló őseinkre, magam nem találtam a kapcsolatot veled. Szomjazott a lelkem valami jobbra, igazabbra, és nem vettem észre, hogy ott van mellettem Krisztus személyében az igazság és az élet. Köszönöm, hogy nekem is megadtad őseim belé vetett hitét, köszönöm, hogy most már tudom, hogy Krisztus engem is megváltott. Nem én ástam a kutat, Te ajándékoztál meg ősi hitünk élő vizével. Add, hogy ássak tovább, tartsam magam is tisztán magamban a hit kútját, és adj erőt utódaimnak, hogy ők is megtalálják, újra ássák ki élő hitünk forrását! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- AZ EGYEDÜLI ISTEN

A mai napon olvasandó igeszakasz: Ézs 40,12-17 12 Ki mérte meg markával a tenger vizét, ki mérte meg arasszal az eget? Ki mérte meg vékával a föld porát, ki tette mérlegre a hegyeket, és mérlegserpenyőbe a halmokat? 13 Ki irányította az ÚR lelkét, ki volt tanácsadója, aki oktatta? 14 Kivel tanácskozott, ki világosította fel őt? Ki tanította meg a helyes eljárásra, ki tanította tudományra, és ki oktatta értelmes cselekvésre? 15 A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn, a szigetek egy homokszemnek számítanak. 16 A Libánon fája nem elég a tűzre, állata nem elég az égőáldozathoz. 17 A népek mind semmik előtte, puszta semmiségnek tartja őket.  "Ne legyen más Istened rajtam kívül." (2Móz 20,3) A Tízparancsolat a keresztyénség előtti korból ered. Isten adta azt Izráel népének. A magvát alkotta minden parancsolatnak, amelyet Isten az ő népének adott a Sínai szövetségben. Krisztus nem törölte el ezeket a parancsolatokat, hanem betöltötte őket. Ez azt jelenti, hogy az ő tanítása és élete megmutatta, mit jelent Isten akarata a maga teljességében, ahogy az a törvényben általában, és a Tízparancsolatban különösen is kijelentetett. Ezért a Tízparancsolat nem közli velünk mindazt, amit nekünk tudnunk kell Istennek a mi életünkre vonatkozó akaratáról. De alapvető minden másra nézve, ami mondanivalója a Bibliának van az Isten iránti tiszteletről, és a felebarátunk iránti megbecsülésről. Az első parancsolat alapvető fontosságú az élet és a vallás egészét illetően: Istent úgy kell tisztelnünk, mint Istent. Isten adta ezt az alapszabályt, mivel az ember alapkísértése a bálványimádás. A bálványimádás azt jelenti, hogy az igaz Isten helyett vagy mellett hamis istenünk van. Valamennyi titokzatos hatalom, amellyel az ember találkozik a világmindenségben, lehetséges bálvány az ember számára: a nap, a hold, az eső, a folyó, a növekedés, a termőképesség, a szexuális erő, a szépség, az áru, a pénz, az ész, a bölcsesség. A nagy lecke, amelyet Isten Izráel révén taníttatott meg a világgal, az, hogy egy az Isten. Valamennyi hatalom neki van alávetve, és ő nem tűri, hogy bárki vagy bármi abban a tiszteletben részesüljön, ami az ő nevének jár ki. Ugyanezek a hatalmak még mindig igézetük alatt tartják világunkat. Most úgy hívjuk őket, hogy materializmus vagy naturalizmus vagy észimádat vagy élvhajhászás. Ezek a hatalmak minden ember életében az Istennek kijáró helyért harcolnak. Krisztus mindenekelőtt azért jött el a világba, hogy leleplezze azt az Istent, akit vagy amit mi imádunk. Az ember elkerülhetetlenül olyanná válik, mint az az Isten, akit imád. Mindig meg lehet állapítani, hogy valaki a Mammont vagy az erkölcstelen örömöket vagy egy könyörtelen Istent vagy egy szentimentális (a.m. érzelgős, a ford. megj.) Istent imád-e, vagy pedig Jézus Krisztus Atyját. Másodszor, Krisztus az összes hatalmat szolgájává tette. Ezért mi már odaszentelhetjük magunkat teljesen, mindazzal együtt, amink van, a királyok Királya és az uraknak Ura szolgálatára.

Isten műhelyében- Szent papság

"Ti magatok is mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, legyetek szent papsággá, áldozzatok lelki áldozatokkal. "

(1 Péter 2, 5)

Isten népe egészében véve királyi papság. Az újszövetségben nincs már külön papi rend. Isten minden gyermekének papi jellege van és papi szolgálatra van elhívva. Egyben valami királyi és nemes vonás van bennük, mert a legnagyobb király szolgálatában állnak. Akkor is, ha munkaköpenyben gép mellett, vagy dagadt kezekkel a mosókonyhában és bárhol dolgoznak - mégis királyi lelkületük van. Papi áldozatuk már nem véres élő áldozat, hanem lelki jellegű, a Szentlélektől munkált. Testüket teszik Isten oltárára, tagjaikat szánják oda az Ő szolgálatára és dicsőségére. A magasztalás és szeretetszolgálat áldozatával szolgálnak. Papként közbenjárnak másokért. Az Úr Jézus által, aki munkálkodik bennük, végzik Istennek tetszően szolgálatukat. Ha a lélek megszentelésében ilyen papokká lettünk, akkor lelki áldozatokkal áldozzunk! Egész életünket az áldozat gondolata hassa át. Mindenekelőtt saját testünket vigyük oda élő és szent áldozatul (Róma 12, 1). Isten azt akarja, hogy tagjainkat maradéktalanul rendelkezésére bocsássuk, mert munkáját ma emberek és nem angyalok által végzi a földön. Szüksége van emberekre, akik szájukat, szemüket, fülüket, kezüket és lábukat neki szentelik és mintegy az oltárra helyezik. "Szentség az Úrnak" - ez volt felírva egy aranytáblácskára, amit az ószövetségi főpap a homlokán viselt. Egykor visszaéltünk tagjainkkal a bűn szolgálatában és az igazságtalanság szolgáivá tettük azokat. Sokféleképpen beszennyeztük, de legjobb esetben is saját céljaink és érdekeink szolgálatába állítottuk őket. Most adjuk oda Istennek az igazság fegyvereiül (Róma 6, 13)! Krisztus által vigyünk Istennek állandó hálaáldozatot (Zsid 13, 15). Ez a papi foglalatosság. Imádva, dicsérve adjuk át szívünket Istennek. Ha könyörgünk valamiért, akkor várunk valamit Istentől, ha imádjuk Őt, akkor felajánlunk neki valamit. A hála jó illatú áldozat. Istent már puszta létezésükkel is dicsőítik művei ebben a sokszólamú háladalban, de legyen az ember a kórusvezető és tiszta, érthető hangot adjon meg. A természetet mint pap ápolja, és ne önző, kapzsi módon uralja. - Az Istennek szentelt papi ember a hála és a magasztalás megtestesülése. Minden, amit tesz, még ha eszik vagy iszik is, Isten dicsőségére történjék. Így lesz "istentiszteletté" életének minden mozzanata.

Krisztus mindenek felett- AMIKOR AZ ÖSZTÖNEINK VEZETNEK

"...épüljetek a ti szentséges hitetekben..." (Júd 20). Urunk nem volt sem ösztönös, sem hidegvérű, hanem csendes; nyugodt erő áradt belőle, amelyből soha nem lett fejvesztettség. Legtöbbünknél a vérmérséklet vonalán fejlődik ki keresztyén életünk és nem Isten vonalán. Az ösztönösség természeti életünk vonása, de Urunk mindig figyelmen kívül hagyta, mert hátráltatja a tanítvány életének növekedését. Figyeld meg, mennyire óv minket Isten Szelleme az ösztönösségtől. Amikor ösztöneinkben megállít, ostoba öntudatosságunkban azonnal igazolni akarjuk magunkat. A gyermek lehet ösztönös, ez rendben van, de a felnőtt férfi vagy nő ösztönössége végzetes lehet; az ösztöneire hallgató ember mindig elpuhult és lobbanékony. A természetes ösztönösséget önfegyelmezéssel készséggé kell átformálnunk, egy magasabb indíttatásnak engedve. A tanítványság egyedül Isten természetfeletti kegyelmére épül. Könnyű a vízen járni ösztönös merészséggel, de egészen más Jézus Krisztus tanítványaként járni a szárazföldön. Péter járt a vízen, hogy Jézushoz menjen, de később a földön csak távolról követte Őt. Egyes válságokban nincs szükségünk Isten kegyelmére. Az emberi természet és büszke öntudat is elég arra, hogy nagyszerűen megálljunk azokban, de ahhoz már Isten természetfeletti kegyelme szükséges, hogy a nap 24 órájában szentül éljünk, tanítványként járjunk a hétköznapi robotmunkában és közönséges, semmibe vett, figyelemre sem méltatott életünket Jézus tanítványai módjára éljük. Szinte velünk született az az ösztön, hogy kivételesen nagyszerű dolgokat kell Istenért véghezvinnünk, pedig nem. A megszokott dolgokban kell rendkívülinek lennünk; a nyomornegyedekben, hitvány emberek között szentnek - és ezt nem lehet öt perc alatt megtanulnunk.

Napi Ige, Napi Gondolatok

,,Ezért ügyeljetek arra, hogyan éltek! Ne legyetek ostobák, hanem bölcsek! Aki értelmes minden lehetőséget kihasznál, mert gonosz időkben élünk. ,,

(Efezus 5,15)

Napi Gondolatok:

Róma 2:4 Istennek jósága téged megtérésre indít?
Miben nyilvánul meg Isten jósága felénk?.
Elsősorban abban hogy még nincs végünk. Ajándékba kaptuk ezt a napot is Istentől. Egy újabb lehetőséget hogy még közelebb kerülhessünk hozzá....ma is.

Semmilyen általunk végzett cselekedet nem lesz elégséges el kell ismernünk, hogy képtelenek vagyunk önmagunknak üdvösséget adni és térdet kell hajtanunk Jézus Krisztus életünk feletti uralma és Isten Igéjének és Szellemének tekintélye előtt.

Erre a lépésre csak azok képesek igazán akik megalázzák magukat Isten előtt. Felismerik hogy szükségük van a Golgotai keresztre, Jézus helyettük kiontott vérére.

Jóságát és szeretet Isten az embereknek abban mutatja meg, hogy Magához vonzza és szívükben megtérésre indítja őket.
Felismerik, elismerik Isten Fiát, és rábízzák azt amit úgy sem tudnának megtartani saját erőből......az ÉLETÜKET!

A Jézus nevében!        

                             

Ámen!

Isten ígéreteinek tárháza- Tisztelet szent félelemmel

„Aki tiszteli a parancsot, elnyeri jutalmát" (Péld 13,13).

Szomorú, hogy olyan kevesen éreznek tiszteletet Isten Igéje iránt. Az emberek bölcsebbnek tartják magukat, mint Isten Igéje, és bírálgatják azt. „Én azonban nem, mert félem az Urat!" Az Isten Szelleme által ihletett könyvet életünk forrásának és mércéjének tekintjük, és iránta érzett tiszteletünket engedelmességünkkel bizonyítjuk. Isten Igéje nem rémületet, hanem gyermeki alázatot ébreszt bennünk. Nem a büntetéstől tartunk, hanem félve tiszteljük a parancsolatokat.

A parancsolatok szent félelme az alázat nyugalmához vezet, amely sokkal többet ér számunkra, mint a vakmerő büszkeség. Vezérli életutunkat, visszatart, amikor lejtőre kerülünk, ösztönöz, amikor fölfelé tart utunk. A parancsolatok félő tisztelete megőriz a gonosztól és igazságra vezérel minket, és nyugodt lelkiismeretet biztosít. Szabaddá tesz a félelem nyomasztó érzésétől, szinte életre kelt a halálból. Bizalmat ébreszt bennünk Isten szeretete iránt, és ez olyan, mint a földi mennyország. A hitetlenek kinevethetik az Ige iránti mélységes tiszteletünket, mit sem törődünk vele. Mennyei elhivatásunk olyan kincs számunkra, amely bőségesen kárpótol minket, engedelmességünk jutalma tudatában könnyen túltesszük magunkat a gúnyolódók csúfolódásán.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Letöröl minden könnyet

"Íme, az Isten... letöröl minden könnyet a szemükről..." (Jel 21,3-4)

Arról az új világról mondja ezt Isten, amit majd Krisztus második eljövetele után teremt. Ebben a mostani világban nagyon sok könny vér és verejték folyik. Kezdetben nem így volt, ez mind az Istentől való elszakadás következménye.

Végigkísér bennünket. Amikor egy ember megszületik, az édesanyja verítékben úszik és vérzik. A kicsi első tette pedig az, hogy felsír. És ettől kezdve hol ő sír mások miatt, hol miatta sírnak mások, verejtékkel keresi meg a kenyerét, és közben nem szűnik meg a vérontás különféle formája sem.

Abban a világban, amit Isten a benne hívőknek készít, „letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom".

Akik már ebben a világban Isten újjáteremtett gyermekei, azok arra törekszenek, hogy sose folyjék miattuk könny, se vér. Sőt ők tudnak sírni a sírókkal, tudnak vigasztalni azzal a vigasztalással, amit ők is Krisztustól kapnak, megtanulnak könnyet törölni, sebet kötözni. A halál világában az életet képviselik. Jézus Krisztus megszabadít minden benne hívőt attól a kényszertől, hogy önmagát szeresse mindenekfelett, s felszabadít arra, hogy adjon, szolgáljon, segítsen.

Jézus is sírt Lázár sírjánál, s Jeruzsálem hitetlensége miatt is. Jézus is verejtékezett a nagycsütörtök éjszakáján folytatott imaharcában. És ő is vérzett, sőt elvérzett a kereszten - éppen azért, hogy gátat vessen ez elé a könny- és vérfolyam elé, s halálával teremtsen olyan embereket, akik az eljövendő új világ erőit hozzák el erre a világra, akik „az új teremtés zsengéi".

Boldog, aki már itt így él. Mert akit nem tisztít meg Jézus Krisztus vére, annak nem lesz helye az új világban, hanem csak ott, ahol lesz „sírás és fogcsikorgatás" (Mt 25,30).

Joel Osteen-

Mai napon Isten mestermunkájának látom magam. :)

Nem vagy átlagos, nem vagy mindennapi, hanem különleges vagy. Amikor Isten megalkotott téged, nagy gondot fordított rá, hogy pontosan olyan légy, amilyennek ő akar. Nem véletlenségből kaptad személyiséged. Nem véletlenül kaptad orrodat, bőröd színét. Isten szándékosan tervezett olyannak, amilyen vagy. Egyedülálló, különleges személynek kell látnod magad, Isten mestermunkájának. /Joel Osteen/

Köszöntünk Szent Szellem!- A VILÁG CSODÁJA

"Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban;
akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által." (Efézus 2:21— 22)

Ha az efézusi 24 000 férőhelyes amfiteátrum tetejéről kelet felé néztem, épp ráláttam az ősi világ hét csodájának egyikére. Csak néhány romos maradvány emelkedett ki az ingoványos talajból - ennyi jelezte Diana templomának egykori helyét. Az ősi időkben hétszer rombolták le és építették újra - minden alkalommal valamivel nagyobbra míg Pál idejélaen már négyszer akkora nem lett, mint az athéni Parthenon. A templom közepén a termékenység istennőjének, Dianának (vagy görögül Artemisznek) a szobra állt, amiről úgy tartották, egyenesen az égből hullott alá, mint minden élet fenntartója. Pál elmondta az efézusi keresztényeknek, hogy ők is egy növekvő templom részei. Ez a templom nem kőből, márványból és drágakövekből épült, hanem emberekből, akik szeretik és tisztelik az Urat. Amikor a fővonalbeli kereszténység eltért az evangélium egyszerűségétől, Constantinus idejétől a pogány templomok pompájával vetekedő építményeket kezdtek emelni. Egyes keresztények még ma is drága, elegáns épületekkel akarnak imponálni a világnak, ám a Szentlélek templomépítő módszere még ma is ugyanaz, mint egykor. Azokhoz az emberekhez szegődik, akik újjászülettek a hitközösségekben, amelyek Isten dicsőségére élik meg gyakorlati kereszténységüket, mert tudják, hogy Ő az élet egyetlen alkotója és fenntartója. Mint ahogy az újtestamentumi társadalom alapegysége a háznép - a család - volt, úgy vonta a kereszténység a hit családjába vagy Isten háza népe közé az embereket (lásd: Gál 6:10; Ef 2:19). A hívők ott imádkoztak együtt, és folytattak közös igetanulmányozást. Törődtek egymással, és egyesítették erejüket a lelki ajándékok általi szolgálatban. Nem emeltek kőből épületeket, hanem otthonokban találkoztak, és Istenük végtelen nagyságát hirdették. A föld utolsó napjaiban a Szentlélek még mindig hasonlóképp építkezik. Ma is a hit családjában egyesíti az embereket, ahol a valódi kereszténység növekszik. Imádság a mai napra "Uram, micsoda kiváltság, hogy a Te dicsőséges templomod 'építőköve' lehetek én is, amely valóban a világ csodája!" Garrie F. Williams írása alapján

Isten csodálatos kegyelme- MEGBOTLÁS

''Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is,
az Úr az én világosságom!'' (Mikeás 7:8)

Egyedül az Isteni hatalom képes megújítani az emberi szívet, és megtölteni a lelket Krisztus szeretetével, amely szüntelenül árad azokra, akikért Krisztus meghalt. A Lélek gyümölcse a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Amikor valaki megtér Istenhez, erkölcsi ízlése megújul, indítékai megváltoznak, és azokat a dolgokat szereti, amelyeket Isten. A változhatatlan ígéretek arany fonala egybeköti az életét Jézuséval. Szeretet, öröm, békesség és elmondhatatlan hála hatja át a lelket. Az áldásban részesülő szavai ezek lesznek: ''A te jóvoltod felmagasztalt engem'' (Zsolt 18:35). Azonban csalódni fognak azok, akik eltökélt igyekezet nélkül valamiféle varázslatos jellemváltozásra várnak. Amíg Jézusra tekintünk, nincs okunk a félelemre és a kételkedésre, hiszen Ő képes megváltani mindazokat, akik hozzá jönnek. Szüntelenül félhetünk viszont attól, hogy régi természetünk újra visszanyeri hatalmát, és az ellenség valami olyan csapdát állít, ami által ismét foglyul ejthet bennünket. Félelemmel és rettegéssel kell élnünk az életet, mert Isten az, aki munkálja bennünk az akarást és a véghez vitelt jókedvéből... Lelki szépségünknek naponta növekednie kell. Az Isteni minta utánzására való igyekezetünkben gyakran el fogunk bukni. Gyengeségünk és hibánk miatt sokszor le kell még roskadnunk, hogy Jézus lábainál sírjunk. De nem kell elbátortalanodnunk! Imádkozzunk még lelkesebben, higgyünk még teljesebben, és próbáljunk meg újra, immár nagyobb állhatatossággal, felnövekedni az Úr hasonlatosságára. Ne saját erőnkben, hanem Megváltónk erejében bízzunk! Dicsérjük Istent, aki a mi Istenünk és Atyánk... Szemlélés által változunk el. Miközben az Isteni minta tökéletességén elmélkedünk, teljes átalakulásra és az Ő tisztasága szerinti megújulásra vágyakozunk. A jellembeli változás az Isten Fiában való hit által megy végbe. Az engedetlen gyermek Isten gyermekévé válik.

Reggeli dicséret- Jó kifogás sose rossz - avagy; Szántóföldet vettem, azért nem mehetek!

Elképzeltem, ahogy Zákeus kúszik fel a fára. Köntöse itt-ott beleakad egy-egy kiálló ágba, de nem törődik vele. A fügefa dús lombozatú, biztosan el tudok úgy bújni, hogy senki ne lásson meg. Csak én láthassam meg az erre haladó Jézust – gondolta. Éppen jól elhelyezkedett, még a saruját kicsit feljebb húzta, nehogy kilógjon a lomb alól. És figyelt. Várt. Nemsokára, az utca végén feltűnt a csapat. Két ág közül pontosan végig tudta követni szeme az embereket. Lassan haladtak. Zákeus szíve hevesen dobogott. „Jaj, csak észre ne vegyenek!” – sóhajtotta. Lassan az ő fája alá érnek. És ekkor egy furcsa dolog történik. Megáll a menet,. Jézussal az élen. Aztán ez a Jézus lassan, nagyon lassan kezd fölfelé tekinteni. Gondolhatod, hogy az egész csoport követte tekintetét. Zákeus ott fönt szeretett volna összezsugorodni. Már belső fülében hallotta a nevetést: Oda nézzetek! Ott csücsül Zákeus, a vámszedő! De nem ez történt. Jézus nevén szólítja: Zákeus! Meghívnál magadhoz vacsorázni? Alig hitt a fülének.
A gyerekeimtől szoktam megkérdezni:
- - Mit gondoltok, hogyan mászott le a fáról Zákeus?
Kórusban szokták mondani:
- - Nem lemászott, leugrott!
Zákeus két dolgot tehetett volna: Beljebb húzódik, és azt mondja: bocsánat, de csak fügét kerestem, azért vagyok itt. Vagy leugrik. Ő az utóbbit tette.
„Azért jött az Emberfia, hogy megkeresse, és megtartsa, ami elveszett.”
Lukács 19:10.
Szeretünk elrejtőzni. A saját magunk kreálta elképzelések mögé, falak mögé, emberek árnyékába, saját kis birodalmunkba, munkánkba, hobbinkba, számítógépünk mögé. Szeretjük, ha dübörög a zene a fülünkbe, ha folyton szól valami körülöttünk, nem szeretjük, ha csönd van. Néha az unokáink mögé rejtőzünk: Tudod, azért nem mehetek bibliaórára, istentiszteletre, mert az unokákra kell vigyáznom. Máskor meg a „nincs időm semmire” szlogen mögé bújunk. Néha egy kis betegség is jól jön, amögé is el lehet bújni: fáj a fejem, ezért nem mehetek most imaházba.

Jézus azért jött le több milliárd fényévnyi messzeségből erre a kis bolygóra, hogy megtaláljon téged és engem. Lejött, és minden követ megmozgat érted. Te meg olcsó kifogásokat keresel? Azt hiszed, Ő nem lát? Egészen a szíved mélyéig képes benézni. Próbálod magadat körülbástyázni mindenféle kifogással, „fügefalevéllel” – de ez már Édenben sem sikerült. A kifogások átlátszók. Jézus azért jött, hogy megkeressen, és ha megtalált, ha hagyod magadat megtalálni, akkor képes felkészíteni az örök életre. Ne rejtőzködj tovább! Ne bújj kifogások mögé. Tégy úgy, mint Zákeus: Uram, de boldog vagyok, hogy az én házamba szeretnél jönni. Itt vagyok! Mindenem, az egész életem a tiéd. És Jézus válasza: „Ma lett üdvössége ennek az otthonnak!”
Szerző: Gyürüs Panni

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Amikor Péter zörgetett a kapun, egy Rodé nevű szolgálólány ment oda, hogy hallgatózzék.      Csel 12,13

A szolgálólány életének közelebbi vizsgálata különösen azoknak az embereknek jelent örömet és megnyugvást, akiknek alantasabb foglalkozásuk van. Ő is "csak" egy szolgálólány volt, de nevét megőrizte a Szentírás. Foglalkozását tekintve nem tartozott az ún. előkelő emberekhez. Kapuőrző volt. Jóllehet egy egyszerű szolgalány volt, mégis fel van jegyezve neve a Bibliában. Ez olyan kitüntetés, ami csak nagyon kevés embernek jut osztályrészül. A szegény Lázár ilyen. A gazdag neve eltűnt. Annak a római századosnak sem ismerjük a nevét, aki a kereszt alatt állt, de azét ismerjük, aki segített Jézusnak a keresztet vinni. Vannak nevek, amik országos, sőt világhírűek, az örökkévalóságban pedig nem fogják ismerni őket. Egy szolgálónak a nevét, aki Jézus hitvallóihoz tartozott, többre becsüli az írás, mint a világ nagyjainak a nevét, akik büszkén hátat fordítottak Isten Igéjének. A Szentírás bepillantást enged nekünk ennek a szolgálólánynak a belső lelkivilágába is. Olyan jól ismerte Pétert, hogy az első hallásra felismerte hangját. Leírhatatlan öröm töltötte el szívét. A kapuhoz elővigyázatosan közeledett, de a házba már futott. Azt látjuk ebből, hogy a gyülekezet imádságának a tárgya: Péter szabadulásának vágya ott égett szívében. Az ő imádsága is felszállt Istenhez a többi keresztyénével együtt. Az apostol sorsa nem kevésbé érdekelte őt, mint a vezető testvéreket. A történet folytatásából azt sejthetjük, hogy ennek a szolgálólánynak mélyebb hitte volt, mint sok másnak.

Isten asztaláról-Varga László

"Én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem."      Filippi 4,11-13

Ez az igazi függetlenség és szabadság. Sok embernek meg kellett ezt tanulnia a XX. században. Sokan meg is tanulták. Azok tudták jókedvvel, egészségesen túlélni a nyomorúságos időket. Arisztokraták és a legnagyobb jólétben felnőtt fiatalok és öregek, akiket egy szál ruhában tettek ki a Baragánra vagy a Hortobágyra, helyt tudtak állni, ép lelkű gyermekeket nevelni, másokat bátorítani. Egy nemesasszony, akit úgy dobtak ki a kastélyból társaival együtt egy istállóba, másnap reggel elővette a tükrét, és rendbe tette a frizuráját. És embert nevelt a gyermekeiből, és emberré tette a társait is. Börtönben sokan tudtak jó hangulatot teremteni, tanulni, tanítani, egészséges testtel és lélekkel túlélni. Sok szegény család él boldogan, mert el tudja fogadni helyzete terheit. Mások ugyanott lezüllöttek, semmivé váltak. Ha a gazdagot csak a vagyona teszi emberré, ha a szegény nem tud felülemelkedni keserűségén, egyformán rabbá válik, és szolgává süllyed. De aki önmagát nem célnak, hanem eszköznek tudja, rábízza magát a Gazdára, megelégedetten és hálaadással ott fog neki szolgálni, ahova Ő állítja.

Uram, jó Édesatyám, adj erőt, hogy ezt a csodálatos igét magaménak mondhassam! Ha csak az egyik végletben éltem, nehezen tudom elképzelni, hogyan élnék a másikban. Köszönöm, ha mindkettőre, a jólétre is, a nyomorúságra is megtanítottál, mert akkor tudom igazán értékelni a Te segítségedet mindkettőben. Segíts meg, hogy el ne bizakodjam a jólétben, kétségbe ne essek a nyomorúságban, tanuljam meg, hogy mindkettő a Te iskolád, és oda teszel, ahol az én szolgálatomra van szükség. Azt szeretném elvégezni a Te akaratod szerint. Lelkedet kérem, tanítson meg rá! Ámen.

Mindennap az Ige fényében- AZ ISTEN AKARATA SZERINTI IMÁDSÁGOK

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Jn 5,13-21 13 Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. 14 Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. 15 Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle. 16 Ha valaki látja, hogy a testvére nem halálos bűnt követ el, könyörögjön érte, és életet fog adni annak, aki nem halálos bűnt követ el. Van halálos bűn: nem az ilyen esetre mondom, hogy könyörögjön. 17 Minden gonoszság bűn, de van nem halálos bűn is. 18 Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti. 19 Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van.20 De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. 21 Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!  "Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket." (1Jn 5,14) "Ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket." Ez nem azt jelenti, hogy ha imáink véletlenül beleillenek Isten terveibe, akkor megkapjuk amit akarunk. Amit ez a versszak mond, az az, hogy a keresztyének bizalommal vagy merészen kérnek, ha egyszer megtanultak Isten akarata szerint imádkozni. És nekünk ismernünk kell Isten akaratát. A gyermekek ismerik szüleik akaratát. Így hát halljuk, amint ezt mondják egymásnak: "Felesleges még csak kérni is tőlük." Ezzel azt akarják mondani, hogy tudják, vannak olyan dolgok, vagy szeretnének olyan dolgokat csinálni, amiket szüleik semmiképpen sem engednek meg. "Isten akarata szerint kérni" viszont azt jelenti, hogy azért imádkozunk, amit maga Isten meg akar nekünk adni. Jézus ugyanezt az igazságot ezekkel a szavakkal fejezte ki: "Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek" (Jn 15,7). Ez a "bármit akartok, kérjétek" nem annak az összes embernek szól, akik egészségesek, gazdagok és sikeresek akarnak lenni, hanem annak az összes embernek szól, akik Krisztus szavait szívükbe fogadják. Az ilyen keresztyén ember Isten akarata szerint fog imádkozni, és meg fogja kapni amit kért. Az imádság nem az az eszköz, amelynek segítségével megszerezzük azt, amit akarunk, hanem az az eszköz, amelynek segítségével azzá leszünk, amivé Isten akarja hogy legyünk. Ezért amikor valaki megtanulta, hogy mi a jó neki, és hogy el van kötelezve Isten nevének, Isten országának és Isten akaratának, akkor kérni is tud "Isten akarata szerint", és teheti ezt bizalommal. Amikor Isten neve a mi fő gondunk, az ő országa a mi reménységünk, és az ő akarata a mi kívánságunk tárgya, akkor merészen mehetünk Istenhez, és megkapjuk, amit ő megígért. Egy apa hamarabb ad fiának követ kenyér helyett, minthogy Isten visszautasítaná gyermekei kérését. Sok minden tartozik Isten gyermekeinek felszerelési tárgyaihoz. Ha híjával vagyunk ezeknek, ez azért van, mert nincs meg bennünk a merészség, hogy kérjük őket. Ilyesmiért imádkozni annyi mint az ő akarata szerint imádkozni. Kérjétek és megkapjátok.

Krisztus mindenek felett- ISTEN AKARATÁT AKAROM-E?

"Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek" (1Tesz 4,3).

Nem kérdés, hogy Isten kész-e engem megszentelni, de én akarom-e? Kész vagyok-e engedni, hogy megtegye bennem mindazt, ami lehetővé vált a megváltás által? Hajlandó vagyok-e megengedni Jézusnak, hogy szentségül legyen nekem és hogy élete nyilvánvalóvá legyen az én halandó testemben? Vigyázz, ne mondd: "Ó, úgy vágyódom a megszentelődésre!" Nem igaz! - Ne vágyódj, inkább tedd meg vágyódás helyett. "Jövök semmit nem hozva!" Fogadd el Jézus Krisztust feltétlen hittel, hogy szentségül legyen neked (1Kor 1,30), és akkor az Ő váltságának nagy csodája is valósággá lesz benned. Enyém mindaz, amit Jézus számomra lehetővé tett, Isten szerető ajándékként adja annak alapján, amit értem elvégzett. Nekem, mint megváltott és megszentelt léleknek a magatartása a mélyen alázatos szentség. Büszke szentség nem is létezik. Ez a szentség a halálos harcot vívó megbánás és a kibeszélhetetlen szégyen és megalázottság érzékelésére épül, de egyben annak a meglátására is, hogy Isten felkínálta nekem szeretetét már akkor, amikor még törődni sem akartam vele. Tökéletesen elvégzett mindent megváltásomért és megszentelődésemért (Róm 5, 8). Csoda-e, ha Pál azt mondja: "Semmi... nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van" (Róm 8,39). A megszentelődés eggyé tesz engem Jézus Krisztussal és benne Istennel és mindezt kizárólag Krisztus fenséges váltsága alapján kaphatom meg. Soha ne tekintsd a következményt oknak. A következmény bennem az engedelmesség, a szolgálat, az imádság, a kimondhatatlan hála és imádat azért a csodálatos megszentelődésért, amit a váltság véghez vitt.

Isten műhelyében- Az emberi gondolkodás

"Jézus így szólt Péterhez: Nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberekére! " (Máté 16, 23)   Hányszor kellene Jézusnak hozzánk is így szólnia! Még Jézus tanítványai is, akik közel állnak hozzá, néha nagyon emberi módon gondolkodnak. Amikor Jézus az előtte álló szenvedésekről beszélt, Péter felkiáltott: "Mentsen Isten Uram! Nem eshetik ez meg veled!" Emberileg jót akart, de helytelenül gondolkodott. Később tökéletesen belátta, milyen balga és rövidlátó volt, hiszen Jézus szenvedése örök élet forrása lett az ő számára is. A tanítványok legtöbbször képtelenek voltak teljesen megérteni Mesterük elgondolását, szándékát és melléfogtak (Luk 9, 54-56. 59-61; Márk 9, 38-39). Óemberünk szívesen beleavatkozik ügyeinkbe, ezért sokszor még részrehajlók vagyunk. Túl sokat gondolunk saját érdekeinkre, megvannak az előítéleteink, kedvenc elgondolásaink; szűkkeblűek és rövidlátók vagyunk. - Jézus anyja és testvérei úgy gondolták, igényt tarthatnak őrá, de Jézus saját anyját sem részesítette előnyben másokkal szemben. "Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám." - Jeruzsálem asszonyai siratták a Megváltót, amikor keresztjét a Golgota felé vonszolta. Jézus azonban nem tartotta magát szánalomra méltónak. Ha mindenben helyesen értenénk meg Istenünket, akkor minden helyzetünkben magasztalnánk Őt. Pál kimondhatatlanul szenvedett Izraelnek az Úr Jézussal szemben való megkeményedése miatt. Ekkor megmutatta neki az Úr, hogy Izrael szomorú elbukása a pogányok, a többi nemzetek üdvösségére szolgál, és hogy az Ő népe csak egy ideig lesz ebben a tévedésben, majd megtér még az Úrhoz. Pál megvilágosodott lelkéből Isten magasztalását, imádását hozta elő az a tény, hogy az ítéletnek ez a borzalmas útja mégis kegyelemben végződik (Róma 11, 32-36). Mennyi keserűség, kedvetlenség és türelmetlenség, kétségbeesés a következménye annak a vakságnak, amely nem képes felismerni Urunk gondolatait! Mily boldog az az ember, aki megtanulja megérteni Istenét és mindent Isten világosságában lát, Igéje szerint ítél! "Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik." A tanítványok megbotránkoztak benne, amikor Gecsemáné felé indult. Mi is megütközünk, ha valami elképzelésünk és terveink ellenére történik? Boldog az az ember, aki mindig igent mond Ura vezetésére, gondolataira.

Kenneth E. Hagin- Gyakorold!

…Legyen néktek a ti hitetek szerint. — MÁTÉ 9,29.

Ha rendszeresen eszel, és nem végzel testmozgást, meg fogsz hízni és puhány leszel. Hasonlóképpen, ha nem gyakorlod a hitedet, a „hitizomzatod” elsorvad. Gyakorold a hitedet azon a szinten, ahol vagy. Vannak keresztények, akiknek a hite meghaladja másokét a fejlettségben. Ahogy táplálod és gyakorlod a hitedet, úgy növekedik és erősödik. Ne feledd, hogy senki sem úgy kerül a létra csúcsára, hogy a legfelső fokán kezdi! Sokan szenvedtek vereséget, mert megpróbáltak a saját hitszintjük felett hinni. Tanítást hallottak a hitről, és megpróbálták a létra tetején kezdeni. Mivel a hitük nem volt ezen a szinten, nem működött, és azt mondták: „Ez a hitdolog nekem nem megy. Próbáltam, de nem működik.” A hit működni fog, mihelyst gyakorlod. Egy idő után olyan dolgokkal kapcsolatban is tudsz hinni Istenben, amiről álmodni sem mertél volna. Legyen neked a te hited szerint. Ha a kérésed Isten Igéjén alapul, és hiszed, hogy Isten megteszi, Isten meg is fogja tenni. Bárhol is tartasz a hitben, legyen megfelelő a hozzáállásod. Állj pozitívan a dolgokhoz — és tartsd bekapcsolva a hit kapcsolóját. Folyamatosan higgy Istenben, és használd a hitedet.
Megvallás: Legyen nektek a ti hitetek szerint. Én a mai napon folyamatosan használom a hitemet. Gyakorlom a hitemet. A gyakorlatban alkalmazom a hitemet. Gondom van rá, hogy a hitem mindig működjön!

Isten ígéreteinek tárháza- Eggyé lenni Krisztus Jézussal

„...mert én élek, és ti is élni fogtok" (Jn 14,19.)

Jézus Krisztus annyira bizonyossá tette azt, hogy akik benne hisznek, azok élnek, mint amilyen biztos az, hogy Ő él. Amilyen biztos, hogy él a fő, olyan biztosan élnek a tagok is. Ha Jézus Krisztus nem támadott fel halottaiból, akkor mindnyájan meghalunk bűneinkben. Mivel azonban feltámadt, valamennyi hívő feltámadt benne. Halálával eltörölte bűneinket és megnyitotta előttünk, halálraítéltek előtt, a siralomház ajtaját. Feltámadása megigazulásunk bizonyítéka: Isten feloldozott minket, és hozzánk szól az irgalom szava: „Ő megbocsátja minden bűnödet... megváltja életedet a sírtól" (Zsolt 103,3-4).

Krisztus népe ugyanúgy örökké élni fog, mint ahogyan Ő is örökké él. Mivel Ő él, hogyan halhatnának meg azok, akiket Önmagával eggyé tett! Mivel pedig Ő soha többé meg nem hal, mert legyőzte a halált, a halál nem uralkodik többé felette, ezért az övéi sem térnek vissza többé régi énjük sírjába, hanem az Úrral együtt élnek az új életben. Hívő testvérem, ha az kísért, hogy félj, mert egy napon mégis újra az ellenség kezébe esel, vigasztaljon meg ez az Ige. Soha el nem veszítheted szellemi életedet, mert az el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Ugye nem kételkedsz az Úr halhatatlanságában? Ne gondold azt sem, hogy enged téged meghalni, hiszen egy vagy vele. Életed biztosítéka az Ő élete, tehát ne félj, hanem nyugodjál meg az élő Úrban!

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Igazam lenne, ha...

"Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok. "(Filém 21)

Filemonnak sem volt ez könnyű lecke. Meglopta és otthagyta a rabszolgája, s most beállít Pál apostol levelével. Teljesen igaza lenne, ha példásan megbüntetné.

Igen ám, csakhogy Filemon is teljes bocsánatot és kegyelmet kapott, amikor Isten befogadta őt gyermekei közé. És azóta ezt az evangéliumot hirdeti másoknak is. Hogyan lesz ebből a tanból gyakorlat a hétköznapokban? Valóban keresztény testvérként kell visszafogadnia ezt a gyereket? Vagy esetleg fel is kell szabadítania? És mit szólnak ehhez mások? Szokatlan szituáció. A Krisztusban kapott szeretet új törvénye belülről repeszti szét a rabszolga-társadalom és minden társadalom hamisságait „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad..." 

(Gal 3,28)

És Filemon lemond az igazáról, tudomásul veszi ezt a nagy változást, amelyet Jézus hozott ebbe a velejéig romlott világba. Így jelenik meg Krisztus ebben a világban a benne hívő, új életet kapott tanítványain keresztül. Egy művelt rabbi, aki éppen börtönben van Krisztusért, egy jómódú pogány gazda, egy nincstelen, komisz rabszolgafiú - akik testvérek a Krisztusban, és őérette mindhárman Isten gyermekei lettek. Így megtanulnak bocsánatot kérni és bocsánatot adni, ahogy Isten is megbocsátott nekik Krisztusért.

Készek vagyunk-e valóban a krisztusi szeretet törvénye szerint élni ebben a világban? Lehetséges-e ez egyáltalán? Megpróbáltuk már? Valóban Krisztus él bennünk, vagy csak mi próbálunk egy kicsit őhozzá hasonlóan cselekedni? Az ő természete bontakozik ki bennünk, vagy ez még a miénk, javított kiadásban, egy kis humanista vagy vallásos díszítéssel? Akiben ő él, az többet is tesz annál, mint ami az alsó határ, mert nem ragaszkodik a maga igazához, hanem mindig Krisztushoz.

Napi Ige és Napi Gondolatok,

Napi Ige:
Az igazak ösvénye, mint a hajnali világosság: minél tovább haladnak rajta, annál jobban ragyog, egészen a déli verőfényig. De a gonoszok útja sűrű sötétségbe vezet, ahol nem látják mibe botlanak meg.  (Példabeszédek: 4:18-19)

Napi Gondolatok:

Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!
Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.
Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód. (Ésaiás 43:1-3.)

Íme a Krisztusban megváltottak öröksége.

Isten sem többet sem kevesebbet nem ígér mint Őt magát.
Ha hittel befogadod Jézust a szívedben, belekeresztelkedsz Isten szent családjában.

A legjobb. legerősebb, család ahova tartozhatsz az Isten családja.
Az Ő családjának a feje a Krisztus.
Vele együtt a lehetetlen lehetségessé válik minden családtagja számára.
Sem víz, sem tűz, sem magasság sem mélység, sem ördögök sem démonok NEM árthatnak azoknak akik Krisztusban vannak.

A Jézus nevébe!
Ámen!

Köszöntünk Szent Szellem!- A TAKARÓK RAKTÁRA

"Mert őáltala van menetelünk mindkettőnknek eqy Lélekben az Atyához." (Efézus 2:18)

Miután megmásztuk a hegyet, amelyet a hagyomány Mózes történetében szereplő Sínai-hegynek tart, csoportunk visszatért a Szent Katalin kolostorhoz, de az ajtót már zárva találtuk. Elfáradtunk, és pihenni szerettük volna matracainkon, de az ajtón azt a feliratot olvastuk, hogy nem lehet belépni, amíg a szerzetesek be nem fejezik imáikat. Késő estére járt már, mikor végül bejutottunk a kolostorba, és az idő is nagyon hidegre fordult. A szerzetesek fejenként egy takarót adtak, és a fűtetlen kőépületben hamarosan rettenetesen fázni kezdtünk. Mint a csoport vezetője, könyörögtem a püspöknek, hogy adjon nekünk több plédet, de ő makacsul megtagadta ezt, mondván, hogy ez egy kolostor, és csak a javunkra válik, ha "szenvedünk az Úrért". Az éjszaka közepén csoportunk egyik tagját, aki a trópusi Új-Guineából jött, már a kihűlés veszélye fenyegette. Ráterítettünk néhány ruhát és takarót, de továbbra sem aludt egyikünk sem a szörnyű hideg miatt. Végül újra felébresztettem a püspököt, és jogos felháborodással közöltem vele, nem engedheti, hogy vendégei megfagyjanak. Vonakodva bár, de kinyitotta nekünk az ágyneműraktárt, hogy az új-guineai vendég plusz takarót kaphasson. Amikor beszabadultunk a helyiségbe - ami egyébként tele volt meleg gyapjúplédekkel -, hirtelen mindnyájan átváltoztunk új-guineai polgárokká, és magunkra terítettünk két-három takarót. Másnap reggel láttuk, hogy a kolostort beborítottá a hó, ami az utolsó tíz évben nem fordult elő a Sínai-hegy vidékén! Erezted már, hogy lelkileg majd megfagysz, és aggódtál már azért, hogy meghalsz a keresztény tapasztalat melegének hiányától? Ekkor úgy tűnhetett, mintha az Istenhez vezető út is zárva lenne. Ez nem fog megtörténni, ha tudatában vagy a Szentlélek jelenlétének életedben. Jézus az Ő kereszthalála által kulcsot biztosított számodra a mennyhez, a Szentlélek pedig erőt ad, hogy fogd a kulcsot, és kinyisd Isten csodálatos ágyneműraktárát. Jogod van ahhoz, hogy élvezd a menny szeretetének melegét, s nem azért, mert Új-Guineából jöttél, hanem mert Isten gyermeke vagy. Imádság a mai napra "Uram, ma, amikor Lelked felemel jelenlétedbe, érzem a tőled jövő melegséget, biztonságot és kényelmet!" Garrie F. Williams írása alapján-

Isten csodálatos kegyelme-JÉZUS VISSZATÜKRÖZÉSE

''Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak'' (Efézusbeliekhez 4:29).

Folytonos a vágyakozásom, hogy kiformálódjon bennem Krisztus, a dicsőség reménysége. Vágyakozom rá, hogy minden nap Krisztus szelídsége és gyöngédsége ékesítsen, hogy növekedni tudjak a kegyelemben és Jézus Krisztus ismeretében, amíg Jézus Krisztusban a tökéletességig eljutok. Mint egyénnek, az a kötelességem, hogy a Jézustól nyert kegyelemben növekedve, jó egészségben tartsam a lelkemet, és Isten eszköze maradjak, amelyen át az Úr kegyelme, szeretete, türelme és gyöngédsége a világra áradhat. Ez kötelességem, és nem kevésbé kötelessége ez minden gyülekezeti tagnak, aki Isten fiának vagy leányának vallja magát. Az Úr Jézus a szent igazság letéteményesévé tette egyházát, és rábízta céljainak és terveinek megvalósítását, azoknak az embereknek a megmentését, akik iránt oly mérhetetlen szeretetet és érdeklődést tanúsított. Akár a mi Földünkön a Nap, Krisztus, az igazságosság Napja is úgy kel fel az erkölcsi sötétség égboltján. Jézus ezt mondta magáról: ''Én vagyok a világ világossága'' (Jn 8:12). A követőiről pedig így szólt: ''Ti vagytok a világ világossága'' (Mt 5:14)... Jézus Krisztus képmásának visszatükrözése, jellemük szépsége és szentsége, valamint folytonos önmegtagadásuk és mindenféle bálványtól való elkülönülésük által kicsik és nagyok egyaránt bemutatják azt, amit Krisztus iskolájában tanultak. A Szentírás azt mondja, hogy Krisztus ajkán ''kedvesség árad'', hogy tudja ''erősíteni a megfáradtat beszéddel'' (Zsolt 45:3; Ésa 50:4). Az Úr arra szólít fel, hogy ''a ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen'', ''hogy áldásos legyen a hallgatóknak'' (Kol 4:6; Ef 4:29). Gondoljunk meg minden szót, amikor dorgálunk, és amikor másokat meg akarunk jobbítani, mert beszédünk vagy az élet illatát hozza, vagy a halálét... Azoknak, akik az igazság alapelveit hirdetik, át kell itatódniuk a szeretet mennyei olajával. Dorgálni minden körülmény között szeretettel kell. és akkor szavaink reformálnak, nem pedig ingerelnek. Szentlelke által Jézus Krisztus hatékonnyá teszi szavainkat. Ez az Ő munkája.

Reggeli dicséret- Nem szívvel és nem ésszel

„Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.”

Pál első levele a korinthusi gyülekezetnek 1:18.

A 90-es évek egy nagy technikai vívmánya volt a műholdas közvetítés, amely segítségével egészen távoli vidékek programjaiba kapcsolódhattunk be. Egyszer egy amerikai lelkész tartott egy sorozatot Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról. Szülővárosomban hitközségünk elhatározta, hogy az előadásokat élőben fogja közvetíteni. Két osztálytársamat is sikerült elhívni. Reméltem, hogy mindkettőnek tetszeni fog, de az első alkalom után hamar lehűtötték lelkesedésemet. Az első így nyilatkozott:
– Ne haragudj Tamás, de nekem nem tetszett az előadást. Túlságosan érzelgős volt. Úgy éreztem, hogy a logikus gondolkodásom kikapcsolásával, pusztán érzelmi alapon próbál meggyőzni engem. Nem vagyok kíváncsi a sorozat többi részére.
A másik, függetlenül az elsőtől pedig így vélekedett ugyanarról az alkalomról:
– Ne haragudj Tamás, de nekem nem tetszett az előadás. Túlságosan száraz volt. Tele volt tűzdelve logikus és racionális érvvel, de egyáltalán nem éreztem, hogy a lelkemet megérintette volna. Nem vagyok kíváncsi a sorozat többi részére.


Valami hasonlóval küszködhetett Pál is, amikor azt írja: „miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje és az Isten bölcsessége” (1Kor 1:22-24).


Miközben a racionális emberek logikus érveket várnak, az érzelmi alapon működő emberek pedig megható gondolatokat, addig nekünk is a megfeszített Krisztust kell hirdetnünk, ami érthetetlen ugyan a racionálisaknak és felfoghatatlan az érzelgősöknek, de azoknak, akiket megszólított Isten – racionálisakat és érzelmi alapon működöket egyaránt – ez ad erőt az élet nehézségeiben és eligazítást az emberi kapcsolatokban.
Szerző: Árvai Tamás

Napi áhítat- Nátánaél a fügefa alatt

Hét témája: Isten figyel

Olvasmány: Jn 1,43–51

Jézus Krisztus már jóval azelőtt ismert engem, mielőtt találkoztunk volna. Ő már az első pillanattól kezdve tudott rólam.

„Másnap Jézus Galileába akart indulni. Ekkor találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Fülöp pedig Bétsaidából származott, András és Péter városából. Fülöp találkozott Nátánaéllel, és így szólt hozzá: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik.” „Származhat-e valami jó Názáretből?” - kérdezte tőle Nátánaél. Fülöp így válaszolt: „Jöjj, és lásd meg!”Amikor Jézus látta, hogy Nátánaél közeledik feléje, azt mondta róla: „Íme, egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság.” Nátánaél megkérdezte tőle: „Honnan ismersz engem?” Jézus így válaszolt neki: „Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál.” Nátánaél így szólt hozzá: „Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya!” Jézus így válaszolt neki: „Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni.” És hozzátette: „Bizony, bizony, mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.”
Magyarázat

Istennek nem kell bemutatkoznod. Nagyon jól ismer téged. Nemcsak azt tudja, hogy milyen vagy külsőleg, hanem azt is, mi van benned. Nincs szüksége arra, hogy az öltözködésed, a megnyilvánulásaid alapján alkosson rólad véleményt. Előtte nincsenek rejtve szán­dékaid és terveid. Pontosan tudja, ki vagy.
Hogy lehetséges ez? Mert ő alkotott téged. Ő formált már édesanyád méhében is. Úgy szeret, ahogyan vagy, és azért hív, hogy olyanná lehess, amilyennek megtervezett.
Keresed, hogy miben és hogyan teljesedhet ki az életed? Szoktál azon gondolkodni, hogy miért vagy, mi tudná biztos alapra helyezni egész valódat? Figyelj Istenre, és hallgasd, mit mond neked. Bibliádat olvasva rácsodálkozhatsz: honnan tudja Isten, hogy erre az üzenetre van szükségem?
A válasz egyszerű. Mert övé vagy és figyeli az életed. Hogy megajándékozhasson magával, és betölthesse szükségeidet.
(Hajnal Zoltán)