Mindennap az Ige fényében- ISTEN ÉS A HÁZASSÁG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 2,18-25

18 Azután ezt mondta az ÚRisten: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. 19 Formált tehát az ÚRisten a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. 20 Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. 21 Mély álmot bocsátott azért az ÚRisten az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. 22Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az ÚRisten, és odavitte az emberhez. 23 Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. 24 Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. 25 Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.

"Ne paráználkodj!" - (2Móz 20,14)

Isten férfivá és nővé teremtette az emberi lényeket. Éva "hozzáillő segítőtársnak" teremtetett. Nem olyan segítőtársnak, aki kis dolgokat megtesz a férfinak, hanem olyannak, aki a férfit, annak lénye mélyén kielégíti, vagyis párjának. Ők ketten olyan csodálatos, egymás számára alkotott teremtményei voltak Istenüknek, hogy képesek voltak "a ketten egységben létre". "Lesznek egy testté." A Biblia úgy mutatja be a házasságot, mint Istennek egyik, a teremtés hajnalán létrehozott intézményét. A nemiség és a házasság létezett már az előtt is, hogy a bűn bemocskolta az emberi fajt. Ezért, mint olyan valami, ami Istentől jön - jó. Manapság azt mondják nekünk, hogy a kezdeti időkben a férfi, mint valami szőrös barlanglakó, elrabolt egy szüzet, akit később talán elcserélt egy medve bőréért. Kijózanító dolog azt felismerni, hogy a nőt rabló barlanglakó ősember képe csak a huszadik századból való, s hogy azt humoros rajzok és az ún. felvilágosító könyvek népszerűsítették. Krisztus előtt ezer évvel azonban egy más történet volt hallható: azok az emberek még tudták, hogy kezdetben egy férfi volt és egy nő, akik házasok voltak a Paradicsomban. Isten nemiséget és házasságot teremtett, és ez, egyike az ő legkedvesebb ajándékainak, amellyel megajándékozta az emberi fajt, egyike a Paradicsom néhány maradandó virágának. Ha helyesen élünk vele és megfelelő módon vigyázunk rá, akkor sok öröm forrása, de ha visszaélünk vele és könnyedén kezeljük, akkor a szerencsétlenség egyik kútfeje. A nemi ösztön, és a férfi és nő közötti nemi vonzóerő Isten alkotása. Nincs benne semmi szégyellnivaló, és semmi, ami rossz érzéssel kellene, hogy eltöltsön minket. De Isten egy bizonyos célra adta ezeket az érzéseket és vágyakat. Ez a cél a házasság. És Isten maga őrzi ezt az egységet. Neki az a szándéka, hogy a házasság egy életen át tartó szövetség legyen egy férfi és egy nő között. E köré a házasság köré vonta ő az ő arany gyűrűjét. Isten maga figyelmeztet bennünket, hogy szentül őrizzük meg ezt a házasságot. Ha az emberek makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy tönkretegyék azt, amit Isten alkotott, akkor végleg tönkreteszik önmagukat, mert mindenképpen szenvedni fognak, amikor nem hajlandók végrehajtani Isten akaratát.

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhába öltözött és trónján ülve nyilvánosan szólt hozzájuk.      Csel. 12,21

Heródes annak az embernek a jelképe, aki megérett az ítéletre. Ennek három vonatkozását emeljük ki. Heródes bezárta a szemét Isten nyilvánvaló uralma és hatalma előtt. Az őrök kihallgatása világossá kellett hogy tegye Heródes előtt, hogy magasabb isteni hatalom avatkozott ott be. Ő azonban ezt a tényt nem ismerte el. Felismerhette volna pedig, hogy Isten keze ellene van. Ezt azonban semmi körülmény között nem volt hajlandó elfogadni. Szemét becsukta és megkeményedett Istennel szemben, aki pedig nyilvánvaló beavatkozásával inteni akarta őt e veszedelmes úton. Jaj annak, aki elvakult, és Isten cselekedetét nem akarja meglátni (Zsolt 28,5; Ézs 5,12)! Heródes továbbá kemény, rettenetes és kíméletlen. Azt gondolja, hogy Péter menekülése miatt tekintélye veszélyben forog a zsidó nép előtt. Bosszúból rettenetes büntetést szab ki az ártatlan katonákra. Ő olyan ember, aki kegyetlenségét és haragjának teljességét érezteti mindazokkal, akik neki valami kellemetlenséget okoznak. Nincs benne semmi apai gondoskodás a rábízott nép iránt, semmi nevelői bölcsesség az alattvalói iránt. Zsarnok ő, aki akaratát kíméletlenül keresztülviszi. Isten tisztítson meg bennünket az ilyen heródesi lelkülettől (Jak 2,13)! Végül Heródes mértéktelenül büszke és hiú a saját dicsőségére. A kevélység azonban biztos jele annak, hogy nincs messze az Isten ítélete. "A megromlás előtt kevélység jár, és az elbukás előtt felfuvalkodottság" - mondja a bölcs példabeszéd (Péld 16,18). Elvakultság, irgalmatlanság és kevélység Isten ítéletét vonja magára.

Isten asztaláról-Varga László

"Erős vihar tombolt, végül elveszett megmenekülésünk minden reménye... Pál felállt közöttük, és így szólt: ...bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó... Istennek az angyala... azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón."      Apostolok cselekedetei 27,20-24

Hosszú időn át tartó vad viharban mindenkinek elvész a reménysége. Ezt a mi nemzedékünk tapasztalta meg a legjobban. Tehetetlenség következik, a megmaradt lehetőségek elvesztése, egymás hibáztatása, a pusztulás. Ilyenkor látszik meg igazán a hit ereje. Aki tudja, hogy élete Isten kezében van, az első ijedelmek után tudomásul veszi, hogy életveszélyben is éppen olyan szilárdan áll Isten kezében, mint a jólétben. Tud körülnézni, tud másokat bátorítani, erőt önteni, lehetőségeket észrevenni. - Isten végrehajtja a maga akaratát. Az Ő tetteit mindig céljai felől lehet és kell megérteni. Pálnak még feladatai vannak. A császár elé kell állnia, függetlenül vihartól, veszedelemtől. Pál erre kijelentést kapott. Nekünk ez ritkán adatik meg, de van, amikor megadatik az a belső tudat, hogy nincs baj, itt van, jelen van Isten, és cselekszik. Csodálatos az a nyugalom, ami olyankor elárasztja az embert. Pál csak egy fegyenc azon a hajón, de Isten embere. Akik azelőtt rá se néztek, most megérzik nyugalmának erejét. Jó dolog ilyen ember közelében lenni. Az övéiért Isten a többieket is megtartja.

Istenem, add meg nekem is azt a nyugalmat, amit a biztos hit nyújt nagy baj idején! Tudom, nem a bajtól mented meg a Tieidet, hanem erőt, segítséget, biztonságot kínálsz a veszedelemben. Milyen irigylésre méltó különbség van a rémülten kapkodó, kiabáló tömeg, és a benned bízó, a lehetőségeket nyugodtan számba vevő, másokra is erőt sugárzó híveid között. Add meg nekem is ezt a nyugalmat, ezt a biztonságot! Nem tudom, zavaros világunkban mikor kerülök, kerülünk életveszedelembe. Ha lehet, szabadíts meg tőle, de ha nem lehet, mert a mindent elárasztó bűntömeg belesodor, mentő kezedet nyújtsd felénk! Erős hitet adj, nehogy magunk engedjük el szabadító kezedet! Ámen.

Krisztus mindenek felett- A MISSZIÓ MÓDSZERE

"Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népet" (Mt 28,19).

Jézus Krisztus nem azt mondta: "Menj és ments lelkeket" - a lelkek megmentése Isten természetfeletti műve -, hanem azt: "Menj és tégy tanítvánnyá minden népet." Addig azonban nem tehetsz tanítvánnyá senkit, amíg te magad nem vagy az. Amikor a tanítványok visszajöttek első kiküldetésükből, tele voltak örömmel, mert az ördögök is engedtek nekik, de Jézus azt mondta: "Ne a sikeres szolgálatnak örüljetek; örömre akkor van ok, ha helyesen viszonyultok hozzám". A kiküldött tanítvány legfontosabb feladata az, hogy hű maradjon Isten hívásához és ráeszméljen arra, hogy egyetlen célja, embereket tanítványokká tenni. Van a lelkek megmentésére irányuló olyan szenvedély is, amely nem Istentől való, hanem abból a vágyból születik, hogy embereket a magunk elképzeléseihez térítsünk. Isten szolgáját nem az teszi próbára, hogy az emberek megmentése nehéz, hogy az elpártoltakat nehéz visszaszerezni, vagy legyőzni bennük a tompa közönyt; hanem az, hogy nekik maguknak személyes kapcsolatuk legyen Jézus Krisztussal. "Hiszitek-e, hogy én azt megcselekedhetem?" Urunk újra meg újra felteszi ezt a kérdést, minden egyes esetben. Egy dologban von kérdőre minket: "Ismerem-e az én feltámadott Uramat?" Ismerem-e bennem lakó Szent Szellemének hatalmát? Elég bölcs vagyok-e Isten szerint és elég bolond-e a világ szerint, hogy Jézus Krisztus szavára építsek? Vagy hátat fordítok annak a természetfeletti helyzetnek, amely az Ő szolgájának egyetlen elhívatása, hogy korlátlanul bízzon Jézus Krisztusban? Ha bármilyen más módon járok el, teljesen elhagyom azt az utat, melyet Urunk jelölt meg: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön..., menjetek el azért."

Isten műhelyében- Imádni, látni, nevét viselni

"...szolgái imádják Őt, látni fogják az Ő arcát, és az Ő neve lesz a homlokukon" (Jel 22,3

A dicsőség honában három áldásban lesz részünk: "Szolgái imádják Őt." Odaát nem nyomorít már bennünket másféle szolgálat, nem parancsol nekünk már más úr. Csak az Úr Krisztusnak szolgálunk, Őt imádjuk szüntelenül, tökéletesen, fáradság és tévedések nélkül. A menny annyit jelent a hívők számára: az Úr Krisztust imádni, maradéktalanul az Övé lenni. A hívő léleknek ez lesz az egyetlen vágya az örökkévalóságban. "Látni fogják az Ő arcát." Ez teszi gyönyörűségessé a szüntelen imádatot, ez lesz szolgálatunk kézzelfogható jutalma. Megismerjük az Urat, mert teljes valóságában látjuk majd Őt. Krisztus Jézus arcának látása a leghűségesebb szolgáknak járó legnagyobb jutalom, amit csak kérhetünk és kaphatunk Istentől. Mózes is mi nagyobbat kérhetett volna, mint azt: "Mutasd meg nekem dicsőségedet!" (2Móz 33,18). "Az Ő neve lesz a homlokukon." Amíg az Urat nézik, neve felíródik homlokukra. Ez azt jelenti, hogy Krisztus elfogadja őket, ők pedig elfogadják Krisztust. A kegyelem belső, elrejtett jele Krisztussal való kölcsönös kapcsolatunk nyilvánvaló jelévé válik. Add Uram, hogy ez a három dolog már itt elkezdődjék az életemben, hogy aztán egyszer majd kiteljesedhessék dicsőséged honában! Ámen.

Isten ígéreteinek tárháza-Fény és öröm

"Fényözön árad az igazakra, és öröm a tiszta szívűekre" (Zsolt 97,11)

Sokszor drága árat fizet az igazságért, aki mindent kockára tesz érte, de a végén gazdag jutalmat nyer kárpótlásul. A szent élet olyan, mint a vetés. Látszólag elvész a mag a földben, nem lehet újra összeszedni. Naiv dolog volna azonnali aratást várnunk. Ez a naivitás azonban érthető, hiszen itt a fényről van szó, és lehetetlennek látszik, hogy a fényt a földbe temesse valaki. Igehelyünk mégis arra utal, mintha a fény el lenne rejtve. Valahol megvan, de senki nem látja, mintha el lenne takarva. Mi azonban egészen biztosak vagyunk abban, hogy egy napon ez a fényözön egyszer csak áradni fog.

Tökéletesen meg vagyunk győződve arról, hogy az Úr elkészítette az aratás idejét a világosság magvetői számára, és aratni fogunk, ki-ki magának. Akkor jön el boldogságunk korszaka. Örömkévéket arathatunk az áradó fényben. Szívünk tiszta volt az Úr előtt, még ha az emberek ezt nem is akarták elhinni, sőt, szidalmaztak bennünket. Igazak voltunk az Úr előtt, bár sokan vaskalaposaknak csúfoltak. Még várnunk kell, ahogyan a gazda várja a föld termését, de egyszer majd fényözön fog áradni ránk, és az Úr által elkészített örömet élvezhetjük.

Bátorság, testvéreim! Ne kapkodjunk és ne türelmetlenkedjünk. Hamarosan a megígért fény és öröm lesz lelkünk osztályrésze.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Szüntelen hála

"..mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra. "

(1Thessz 5,18)

Miért írja a Szentírás többször, hogy tartsuk számon Isten jótetteit, köszönjük meg újra és újra ajándékait, bővölködjünk a hálaadásban?

S mi a haszna annak, ha egymás iránt sem fukarkodunk a hálával? Nekünk is, másoknak is nagyon hasznos ez, és Isten dicsőségét is szolgálja. Hogyan?

Akitől kaptunk valamit, annak adósa lettünk, tartozunk a hálával. És a szívből jövő köszönet gyakran többet ér, mint bármilyen viszonzás, mert ebben szív érintkezik a szívvel.
A hála biztatás is újabb jótettekre. Valaki értelmi fogyatékos gyermekek közt dolgozik. Kezdetben nyomasztotta, hogy nem tud velük beszélgetni. Ma ezt vallja: semmi pénzért nem mennék el máshova, egész nap hálás tekintetek közt dolgozhatok. A köszönet: energiaközlés.

A hálás ember ismeri fel, milyen gazdag. Aki elégedetlen, követelőző, mindig azt látja, amije nincs. A hálás azt, amije van, és egy hálaadó imádság olyan „leltár", amely elégedetté teszi az embert. 

A hálaadás a saját hitünket is megerősíti.

Az Isten iránti hála kifejezése bizonyságtétel is Istenről. Arról vall ezzel a hívő, hogy Isten gazdag, hatalmas, szerető Atya, aki megbízható, nyugodtan rábízhatják magukat az ő gyermekei, akik tudják, hogy tőle kaptak mindent, és ezután is tőle kérnek és várnak mindent.

Ezért véd meg a hála az aggodalmaskodástól. A hívő ember olykor már előre megköszöni, hogy Isten a jövőben is cselekedni és ajándékozni fog. Szorongás helyett szent kíváncsisággal várja, hogy ebből az újabb bajból hogyan ad majd szabadulást. S mivel a hála s a mögötte álló hit magával Istennel kapcsol össze, ezért az ilyen ember a nyomorúság idején is tudja magasztalni Istent. Belé vetett bizalma nem rendül meg, ha próbák közt vezet az útja. Nem a bajokért hálás, hanem azért, hogy minden helyzetben Istennel közösségben maradhat. Így a nehéz időkben is tudja őt dicsőíteni, mint Jób (Jób 1,21). A szüntelen hála egyik édes gyümölcse ez a dicsőítés.

A Valóság Rapszódiája-Chris pásztor- Ne engedj a Sátán hazugságainak

..Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne
igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.,, 

(János 8:44)

Soha ne várd el, hogy az ördög az igazat fogja mondani neked bármivel kapcsolatban is. A Biblia azt mondja róla, hogy hazugságokat szól, mert nincs benne igazmondás. Képzeld el, hogy olyan gondolatokat próbál az elmédbe helyezni, hogy, valójában újjá sem születtél, vagy soha nem leszel igazi, komoly keresztény. Ezek nem ragadhatják meg a figyelmedet, mert ezek az ördög hazugságai.

Emlékezz arra, hogy mit tett Jézussal: Isten szólt a mennyből Jézushoz, amikor megkeresztelkedett: “Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm” (Máté 3:17). Isten hallható hangon szólt, Jézus és keresztelő János is, az angyalok és az összes démon is hallotta. Majd a sátán ezt mondta Jézusnak: “... Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké” (Máté 4:3).

A sátán kétségbe vonta, amit Isten mondott Jézusról a Máté 3:17-ben.

Hasonló dolog történt Mózes első könyvében is. Isten arra utasította Ádámot, hogy gondozza és művelje az Éden kertjét, és a kert összes fájáról ehet, csak a jó és gonosz tudásának fájáról nem. A sátán azonban becsapta Évát, aki evett a jó és gonosz tudásának a fája gyümölcséből. A sátán ezt mondta neki: “Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói” (1 Mózes 3:5).
A sátán tudta, hogy Isten mit mondott Ádámnak, de kétségbe vonta Isten utasítását. Ilyen ő, mindig
az ellen beszél, amit Isten mondott rólad és neked.
Megkérdezheti tőled: “Ha valóban újjászülettél, akkor ezt miért nem érzed?” Ilyenkor azt kérdőjelezi
meg, amit Isten az Efézus 2:8-ban mondott: “Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem
tőletek van: Isten ajándéka ez.” Az üdvösséged nem az érzelmeiden alapszik, ezért ne engedj a sátán
hazugságainak. A sátán mindig azt fogja mondani Neked, hogy nem vagy igaz, egészséges, és nem vagy Isten gyermeke, de ne hallgass a hazugságaira. Állj ellene Isten Igéjével, és elfut Tőled.

Megvallás:


Nem vagyok tudatlan a Sátán eszközeivel kapcsolatban.
Erősen megállok Isten Igéjében, megigazultságban, győzelemben és szeretetben gyönyörködöm az Úrban. Halleluja.

További tanulmányok:

Jelenések 12:9-10;
És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.

1 Péter 5:8-9;
Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen: A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.

1 éves Biblia olvasási terv: 2 Timótheus 2:1-26; Jeremiás 19-22;
2 éves Biblia olvasási terv: Zsidók 13:1-25; Ezékiel 25-26;

Az Ige az élet kenyere

Vannak dolgok az életben amit se irányítani, se megváltoztatni nem tudunk.
Élnünk kell vele. Meg kell tanulnunk elfogadni.

"Adassék nekem annyi lelkierő, hogy mindazt elfogadjam, amin változtatni nem tudok, bátorság ahhoz, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok, és bölcsesség ahhoz, hogy különbséget tudjak tenni a kettő között!" 

Amen –

Napi Ige, Napi Gondolatok

Napi Ige:

Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, felnézett az égre, és hálát adott Istennek. Azután tört a kenyerekből, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét az emberek között. Ugyanígy szétosztotta a két halat is. (Márk 6:41)

Nem kért, csak hálát adott..

Napi Gondolat:

A Biblia az élet könyve, egy könyv amely magában foglalja a jelenvaló és az eljövendő élet ígéreteit.
Egy könyv amely tűzként égeti ki a hamis istenképünket, kiégeti elpusztítja bűntudatunkat, megoldást ad életünk gondjaira, utat nyit Isten kegyelmében nyugodalmában.

Ez az út Jézus Krisztusban van elrejtve, mert Ő az út, igazság, élet. Őbenne és Őáltala nyilvánult meg Isten szeretete az elbukott teremtett ember számára.

A Biblia az egyedüli könyv amely megváltoztathatja az életed.
Keress, kutass, találj! Ragadd meg hittel Isten ígéreteit, légy kitartó és következetes, abszolút minden élethelyzetben ragaszkodj Istenedhez és megváltozik minden.

A Jézus nevében!

Napi áhítat- János, a száműzött tanú

Hét témája: Idősen is munkálkodva

Olvasmány: Jel 1,1–11.

A tanúskodás sosem volt kockázatmentes. Az elmulasztása viszont egyenesen bűn.

„Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak. 

Ő pedig bizonyságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről; mindenről, amit látott. Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van. 

János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónusa előtt vannak; és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. 

Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, amely ezt mondta: „Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodíceába”.”

Magyarázat

A Kr. u.-i első század vége felé járunk, amikorra Krisztus gyülekezete a Római Birodalomnak szinte az egész területére kiterjedt. Ezzel egy­idejűleg azonban a több forrásból táplálkozó keresz­tény üldözés is lendületet vett. Így került János apostol, a tizenkét tanítvány egyike, Patmosz szigetére fogságba. Nem az a nyugdíjaskor, amelyre minden dolgos ember vágyik. Ezt a „jutalmat nyerte”, amiért késő időskoráig felvállalta a bizonyságtételt Megváltójáról. Jézus, a mindhalálig hű tanú (5. v.) nyomdokait követve végül osztoznia kellett megvetettségében, száműzöttségében. Ugyanakkor az Igazság állhatatos képviseletével járó öröm és reménység elpusztíthatatlan!
Legyen szó a mennyei hazára irányuló bizonyságtételről vagy éppen a földi haza szabadságáért vívott küzdelemről, egy jó ügy tanúinak mindig kell azzal számolniuk, hogy a gonosz – aki ellenérdekelt a nemes dolgok sikerében – megpróbálja eltántorítani őket, nemritkán vérük ontását is követelve.
Személyre szabott üldöztetésed elszenvedése közben vigasztalódj azzal, hogy ezek a kellemetlenségek az amúgy is lassan (vagy gyorsan) elfogyó földi életünkkel együtt elillannak, megmarad viszont az örök, mennyei jutalom!
(Várady Endre)

Köszöntünk Szent Szellem!- KÖSZÖNTÜNK, SZERETETTELJES EGYSÉG!

"Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével." (Efézus 4:3; új protestáns fordítás)

"A Szentlélek teljessége nem lehet addig a miénk, míg az egész gyülekezet nem válik egységessé. Pünkösdkor a tanítványok egy akaraton és egy helyen voltak." Egyet is értettem meg nem is a testvérrel, aki ezt a kategorikus kijelentést tette. Egyénileg bármely keresztényt betölthet a Szentlélek akkor is, ha körülötte senki mást nem érdekel ez az áldás, illetve senki nem osztozik vele ebben. Egyetlen Lélekkel betöltött személy is lehet katalizátor, hogy felélessze a lelkesedés tüzét egy egész gyülekezetben. Közösségileg azonban a tagok közötti egység abszolút szükséges, ha szeretnék a megújulás tüzét megkapni. Dwight L. Moody evangélista egyszer ezt mondta: "Sok országot végiglátogattam, és egy dolgot biztosan megfigyeltem. Sehol nem láttam a Szentlélek munkáját, ahol az Úr népe megoszlott.. Azt hiszem, sok lelkész van ebben az országban, akik csak az idejüket vesztegetik; egyesek közülük akár hónapokat és éveket is.. Nem látnak egy gyümölcsöt sem, és nem is fognak látni, mert gyülekezetük megosztott. Az ilyen közösség nem növekedhet a menny dolgaiban. A Szentlélek nem munkálkodik ott, ahol széthúzás van, és ma mindennél inkább szükségünk van Isten népe között az egység lelkületére, hogy az Úr dolgozhasson!" (Dwight L. Moody: Secret Power [Titokzatos hatalom], 124-126.) A valódi egység csakis a Szentlélek által lehetséges, mert a Lélek gyümölcsén alapul, ami nem más, mint az őszinte keresztény szeretet. Az olyan egység, amely a hitelvek, a missziós módszerek, az istentiszteleti stílus és a kultúrák egyformaságát erőlteti, mindig csalóka és megvalósíthatatlan. Sátán kitartóan szítja ezeken a területeken a megosztottságot, ha a gyülekezeti tagok engesztelhetetlen, türelmetlen lelkülettel viszonyulnak egymáshoz. Ám - ha a Lélek hatalma által — a hívők arra törekszenek, hogy felszámolják a megosztottságot, különbözőségeiket leteszik Isten kezébe. Ez nem azt jelenti, hogy megalkuvók lesznek, vagy feláldozzák kedvenc tantételüket, személyes meggyőződésüket, hanem hogy túl tudnak ezeken tekinteni, elhordozzák egymást szeretetben (Efézus 4:2), és a békesség kötelékével egységbe fonódnak, amit Jézus áldozata tesz lehetővé. Imádság a mai napra "Atyám, ezen a különleges napon, amit még megadtál számomra, segíts, hogy keresztény ismerőseim között az egységet munkáljam!" Garrie F. Williams írása alapján

Isten csodálatos kegyelme- NINCS IDŐ A TÉTLENSÉGRE

''Aki velem nincs, ellenem van; és aki velem nem takar, tékozol'' (Lukács 11:23).

Hogyan ragyogjon világosságunk a világra, ha nem a következetes keresztényi élet példája által? Hogyan vehetné észre a világ, hogy Jézushoz tartozunk, ha semmit nem teszünk érte?... Nem húzódik semleges platform azok között, akik a legjobb képességük szerint Krisztust szolgálják, és azok között, akik a lelkek ellenségének javára dolgoznak. Aki tétlenül ácsorog az Úr szőlőskertjében, az nem csupán maga semmittevő, hanem azokat is hátráltatja, akik dolgozni szeretnének. Az ellenség talál tennivalót mindazok számára, akik nem igyekeznek elszántan a maguk és mások megmentésére... Amikor a keresztény nem elég óvatos, az erős ellenség váratlan és erőszakos támadást indít ellene. Ha a gyülekezet tagjai nem elég éberek és tevékenyek, az ellenség fondorlatai legyőzik őket. Sokan, akiknek szilárdan kellene állniuk az igazságban, olyan gyengeségről és határozatlanságról tesznek bizonyságot, amely támadássorozatra bátorítja Sátánt. Akik elmulasztják a kegyelemben való növekedést, és nem törekednek a legmagasabb mennyei vonások elnyerésére, azok vereséget fognak szenvedni... A küzdelemnek és megpróbáltatásnak ebben az időszakában szükségünk van minden olyan támogatásra és biztatásra, amelyet a helyes elvekből és a szilárd vallási meggyőződésből, valamint Krisztus szeretetének bizonyosságából és a mennyei dolgok terén szerzett tapasztalatból nyerhetünk el. Csak akkor érhetjük el a Krisztusban ékeskedő kor teljességének fokát, ha szüntelenül növekedünk a kegyelemben. A tettek, amelyeket véghezviszünk, és amelyeket nem viszünk véghez, hatalmasan befolyásolják életünk és sorsunk alakulását. Isten elvárja tőlünk, hogy minden lehetőséget megragadjunk a hasznos cselekedetekre. Ezek elhanyagolása veszedelmes lehet a lelki növekedésünk szempontjából. Komoly munka vár ránk. Ne hagyjuk tétlenül elmúlni az értékes órákat, amelyeket Isten a jellemünk tökéletesítésére adott. Nem lehetünk tétlenek és lusták ebben a munkában, hiszen egyetlen felesleges perc sem áll a rendelkezésünkre, amelyet céltalanul tölthetnénk el. Isten megsegít hibáink leküzdésében, ha kérjük Őt, és hiszünk az erejében. Mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeret. Ellen White írása alapján

Reggeli dicséret- A kicsiny nyáj

„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”
Lukács evangéliuma 12:32


1517. Luther Márton kiszögezi a wittenbergi vártemplom kapujához 95 tételét, melyben a Biblia szerető Istenéről beszélt, a kor haragvó és pénzen megvesztegethető Istenével szemben. Császárok, királyok és pápák próbálják a makacs szerzetest jobb belátásra bírni, mindhiába. Luther tanításának hatására hamar létrejön egy „kicsiny nyáj”, akik néhány év alatt megismertetik az evangéliumot a német társadalommal. 

1729. John Wesley, Charles testvérével és néhány barátjukkal elhatározzák, hogy esténként rendszeresen összejönnek, olvassák a Bibliát, megbeszélik, imádkoznak, majd másnap meglátogatják a rászorulókat, és ahol tudnak, segítenek. A többi oxfordi diák csak gúnyolódik e „kicsiny nyájjal”, metodistáknak csúfolják őket rendszeres életvitelükért, és nem jósolnak hosszú jövőt e kis közösségnek. Alig száz évvel az események után, az angol parlament a metodista „kicsiny nyáj” hatására eltörli a rabszolgaságot a Brit birodalom területén.

1845. James White, Joseph Bates, Ellen Harmon és még néhányan, azon kezdenek el közösen gondolkodni, hogy mikor fog eljönni Jézus 2-szor, hogy az Atya nekik adja az ő országát. Ekkor még igen bizonytalan volt e „kicsiny nyáj”, de évről évre érezték Isten vezetését, mely fokozatosan megerősítette őket. Ma az adventista egyház számos embernek nyújt reménységet azzal, hogy hirdeti Isten országának eljövetelét.

Számos példa megvilágíthatná még Jézus szavait, de a legjobb, ha mindezt a saját szívünkben tapasztaljuk meg.
Szerző: Árvai Tamás

Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Heródes ellenséges indulattal volt a tirusiak és szidóniak iránt, de azok egy akarattal elmentek hozzá és békét kértek.      Csel 12,20

Milyen drága dolog békében élni egymással! Igénk megmutatja, hogy lehet azt megzavarni, helyreállítani és megtartani. Heródes itt a békesség megrontója. Támadást tervez a két kereskedőváros ellen. Ez hasznára lenne. E világban mindig úgy volt, hogy a haszon keresése veszekedésre és háborúskodásra vezetett. Így volt már Ábrahám és Lót pásztorainál is: "versengés támadt" köztük (1.Móz 13,6). Vigyázzunk, nehogy feltámadjon szívünkben Heródes haszonszerzési vágya, amely megrontja embertársainkhoz való viszonyunkat! Hadd maradjon velük való kapcsolatunk Istennek kedves! Az ellenség, a nagy békességrontó, Isten népének soraiba is be akar hatolni. Hogyan tudjuk ilyenkor a békességet megtartani? - Ez a két város együttesen cselekedett. Nem akart egyik a másik rovására Heródessel tárgyalni. Nem szégyeníti-e meg ez a két kereskedőváros egyes keresztyén csoportok magatartását, akik nem tudnak együttmunkálkodni, mivel csak a saját javukat és növekedésüket tartják szem előtt?! A Krisztus Lelke nem sokkal hatalmasabb összekötő erő-e, mint a világi uralkodók földi, politikai érdekei?! (Vö. Ef. 4,3; l.Móz 45,24; Préd. 4,12.) S hogy tudjuk a megrontott békességet helyreállítani? Ha igazán az a célunk, akkor megtaláljuk az utat is hozzá. Egyeseknek így kell szólniuk Jóbbal: "Nincs is közöttünk az igazság felismerője, aki kezét közbevethesse kettőnk között" (Jób 9,33). Komolyan kell ezért könyörögnünk, és Isten küld ilyen embert, mint ahogy Jób és barátai közé elküldte Elihut (Jób 32,1). Aki a mennyei Király előtt meghajol, és tőle békességet nyer, az emberek előtt is ki tudja mondani a bocsánatkérő szót (Mt 5,23; Róm 12,18; Zsid 12,14).

Isten asztaláról-Varga László

"Ha látom az eget, kezed alkotását,... micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél."      Zsoltárok 8,4-7 Elég érthetetlen az, hogy Isten, a mindenség alkotója ebben a végtelen világban olyan kivételes helyzetbe állította be az embert. A gondolkodó emberek nagyobb része nem is tudja elfogadni, hogy csak mi lennénk ilyen kivételezettek, azért kutat az űrben társak, más tudatos lények után. Az Ószövetség sem érti, csak felteszi a kérdést, nem is próbál felelni rá. Krisztus adja meg a választ: Isten a maga képmását, személyes, tudatos mivoltát, bölcsességét, szeretetét akarja látni az anyag világában. Itt nem a méretek, nem a mennyiség számít. Hogy a mérhetetlen világmindenségnek mi a célja, nem ránk tartozik. Mi Isten képét kell tükrözzük a magunk világában. Csodálkozzunk, mint a Zsoltáros, vagy mint a Krisztus keresztjén elámuló, megváltott bűnös, de úgy fogadjuk el emberi méltóságunkat, istenképűségünk ajándékát, mint megtisztelő feladatot! Minél jobban belelátunk Isten műveinek csodájába, minél többet tudunk abból uralmunk alá vonni, annál mélyebb hálával és alázattal forduljunk ahhoz, aki erre méltatott minket, és annál tisztábban próbáljuk az Ő képét felmutatni magunkon! Mindenható, teremtő Uram, én sem értem, miért tettél minket ebben a végtelen világban képed hordozóivá, értelmes, szeretetre képes gyermekeiddé. Csak megköszönni tudom, és sok munkával folytatni csodáid feltárását és hasznosítását, hogy cselekedeteid eszközévé váljanak azok. Olyan szomorú látni, hogy nem erre használjuk fel őket. Félelmes, ha az emberek nem egymás számára, hanem egymás leigázására fordítják Tőled kapott hatalmunkat. Állítsd meg, Uram, a gyűlölet tombolását! Ne hagyd kárba veszni szereteted ajándékait, teremtésed csodáit! Lelked erejével tégy hű szolgáiddá, képed hordozóivá minket! Ámen.

Mindennap az Ige fényében-SZERESD FELEBARÁTODAT

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 10,25-37 25 Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" 26 Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" 27 Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." 28 Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." 29 Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" 30 Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. 31 Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. 32 Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. 33 Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; 34 odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. 35 Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. 36 Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" 37 Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."  "Ne ölj!" (2Móz 20,13) Isten ebben a parancsolatban az egyik embert megvédi a másiktól. Negatíve ezt mondja: "Ne ölj!". Pozitív értelemben pedig ezt: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." Ez a parancsolat a teremtésben gyökerezik. Az emberek Isten tulajdonai, mert ő alkotta őket. Ez az emberi méltóság alapja (ez egy olyan kifejezés, amellyel nagyon visszaélnek). Nem számít, hogy mik az emberek, hogy milyen a külsejük, hogy hogyan viselkednek, milyen a színük, milyen házban élnek, milyen tisztséget töltenek be, ők Isten képét hordozzák. Ezért Isten védelme alatt állnak. Isten nemcsak azért védelmezi az embereket, mert ő teremtette, hanem azért is, mert szereti őket. Az ördög kezdettől fogva gyilkos, Isten azonban szereti az embereket. Ezért, - mondja a Biblia - egyetlen testvérgyűlölő sem lehet Isten fia, hanem csak az ördög gyermeke lehet. Amit Isten az ő törvényében megkövetel, azt adja meg az evangéliumban. Megtanítja az ő népét arra, hogy miként kell közösséget formálni. A közösség cementje a szeretet. És az egymást szeretők közössége a megújult élet, azaz ennek a parancsolatnak a pozitív betöltése. A Biblia szerint "élni" sokkal többet jelent, mint lélegezni, a gyilkosság pedig több, mint az, hogy valakinek a nyakát elvágjuk. Élni azt jelenti, hogy közösségünk van Istennel és az emberekkel. E nélkül nincs bennünk élet. A gyűlöletnek és az irigységnek minden formája a gyilkosság "vetőmagjai". Ezek pedig szétrombolják a közösséget. Az ördög veti el őket. A szeretet az, ami összetartja a lelki közösséget és lehetségessé teszi azt. A gyűlölet az ellentéte. A szeretet Istentől jön, a gyűlölet pedig az ördögtől. Amikor a végső közösség, mint Isten városa jelentetik ki (Jel 22,15), a gyilkosok kívül rekednek. Isten azért teremtett embereket, hogy közösséget hozzon létre. Nem az volt a szándéka, hogy szembeállítson bennünket egymással, hanem hogy felebarátok legyünk (olyanok, akik önmagunkban nem vagyunk "egészek", s akiknek szükségük van a másik "felre"). Ebből a célból Isten nemcsak megfenyegeti azokat, akik kivonják kardjukat, hanem még azt is megengedte, hogy tulajdon Fiát megöljék, mégpedig azért, hogy megtanítson mindnyájunkat arra, hogy mennyire szeret bennünket. Most hát figyeljünk az irgalmas samaritánus történetére, melyet Jézus a következő szavakkal fejez be: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."

Krisztus mindenek felett-KICSODA AZ ISTEN SZOLGÁJA?

"Amint engem küldött az Atya, én is elküldelek titeket" (Jn 20,21). Jézus Krisztus úgy küldi el szolgáját, mint ahogyan Isten küldte el Őt. Ennek az elhívásnak nem az emberek rászorultsága a döntő, hanem Jézus parancsa. Istenért való szolgálatunkban az ihlető erő forrása mögöttünk van, nem előttünk. Manapság hajlunk arra, hogy ihletettségünkben előre nézzünk, hogy mindent elsöprően sikerre vigyük elképzeléseinket. Az Újszövetségben a felülről való sugalmazás mögöttünk van: az Úr Jézus az ihletettségünk forrása. Eszményünk az, hogy hűek maradjunk hozzá és az Ő vállalkozásait vigyük véghez. Soha nem szabad figyelmetlenül elhanyagolnunk kapcsolatunkat az Úr Jézussal és nem szabad mellőznünk az Ő szempontjait. Az Úrért végzett munkában nagy veszélyt jelent, ha Isten hívását túlharsogja az emberek rászorultsága, és végül az emberi rokonszenv teljesen háttérbe szorítja azt a gondolatot, hogy Jézus küldött engem. A szükség oly nagy, olyan zavaros a helyzet, hogy értelmünk minden ereje meginog és csődöt mond. Elfelejtjük, hogy az Istenért tett minden szolgálatnak egy nagy indítéka van: nem az emberek felemelése, sem nem a népek nevelése vagy rászorultsága, hanem elsősorban és legfőképpen Jézus Krisztus parancsa: "Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket." Amikor visszatekintünk Isten embereinek életére, hajlandók vagyunk ezt mondani: "Milyen csodálatosan mély volt a bölcsességük! Milyen tökéletesen megértették, hogy mit akart Isten!" Pedig az okos gondolkozás Isten gondolkozása volt, nem emberi bölcsesség. Mi hitelt adunk az emberi bölcsességnek, holott az isteni vezetésnek kellene hitelt adnunk, amelyet a gyermeki lelkületű emberek életében látunk, akik elég "bolondok" voltak arra, hogy bízzanak Isten bölcsességében és természetfeletti felkészítő hatalmában.

Isten műhelyében- Jézushoz méltóan

"Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek! "

(Fil 1, 27)

A hívő ember életmódja a világ szeme elé állítja és szemlélteti az evangéliumot. Az evangélium: örömüzenet. Hogyan egyezik ezzel össze, ha a hívők sötétek, barátságtalanok, rosszkedvűek? Ha az élet apró dolgai is rosszkedvre hangolják őket és annyi bosszúság és méltatlankodás van az életükben? Az evangélium szerint való ez? Hiszen ennek az örömét még a viszontagságok sem homályosíthatják el! A Jézusról szóló örömhír révén tapasztaljuk meg Isten meg nem érdemelt nagy irgalmasságát. Az az ember él az evangélium szerint, aki másokon is gyakorolja azt, amit vele Isten tett. De aki felrója a gonoszt, engesztelhetetlen és kemény, az arcul csapja az evangéliumot. Az evangélium szabadulást kínál fel minden megkötözöttségünkből. Akit azonban a pénz köt s akinek az életútját a kapzsiság és nyereségvágy jellemzi, az nem szerez tisztességet az evangéliumnak. Isten megváltott gyermeke minden földi dologtól szabad, még az emberfélelemtől is. Istenhez van odakötve. Vidám, de mégsem könnyelmű, komoly, de mégis derűs. Szeretetteljes, de határozott; engedékeny, de hajthatatlan, ha az igazságról van szó. Az evangélium bizakodóvá tesz, de ugyanakkor a porba is aláz. Nagyvonalúvá tesz, de a kicsiben is hűségessé. Csendes, higgadt lelkületet teremt, de ugyanakkor erőt és tüzet is ad, hogy Isten dicsőségéért síkra szálljunk. Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek -int az apostol. Istenben elrejtett életünk, házas- és családi életünk mind az evangéliumot kell dicsőítse. De még a közéletben is így járjunk. Ott is az evangéliumhoz kell vonzanunk az embereket. "Úgy tündököljék a ti vilagosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Máté 5, 16). Az élet prédikációja az is, ha asszonyok "szavak nélkül" nyerik meg férjüket, csendes, szent életükkel és istenfélelemmel. Krisztus ügyének nagy ártalmára van, ha híveinek élete szomorú és megbotránkoztató gyengeségeket árul el és visszatart másokat attól, hogy közelebb jussanak Jézushoz. A világnak éles a szeme és pontosan tudja, mi illik Jézus tanítványaihoz. Nem hisz az evangéliumban, ha a bizonyságtevők élete nem egyezik meg vele. Ha az evangélium szerint élünk, akkor célba talál Jézusról szóló bizonyságtételünk.

Isten ígéreteinek tárháza-Bízz az ígéretekben és hivatkozz rájuk!

"Mert Te ígérted ezt, Uram, Uram! Mert a Te áldásoddal szolgádnak háza örökké áldott lesz!" (2Sám 7,29)

Dávid itt egy ígéretre hivatkozva lép Isten elé, és kéri annak beteljesítését. Ez az igevers így kétszeresen is tanulságos a számunkra. Először, hogy komolyan bíznunk kell abban, amit az Úr megmondott, annak beteljesülését biztosra kell vennünk, azután már hivatkozhatunk Isten trónusa előtt ígéreteire.

Milyen jó dolog arra hivatkozni, amit az Úr maga ígért meg! Milyen jó elmondani Dáviddal: "Mert Te ígérted, Uram", hiszen ilyenkor Isten ígérete támasztja alá könyörgésünket.

Nem azért imádkozunk, mert kételkedünk, hanem mert hiszünk: Hitetlenül imádkozni nem illő dolog Isten gyermekei számára.

Nem, Uram, mi nem kételkedhetünk Benned, hiszen meg vagyunk győződve arról, hogy minden szavad nagy reménységek várására biztat minket. Egyszerűen csak mehetünk Hozzád, hogy kérjük, cselekedjél, amint megmondottad. Így kérlek, áldd meg szolgád házát, gyógyítsd meg betegeinket, mentsd meg a csüggedőket, vezesd vissza az eltévelyedetteket, erősítsd az istenfélőket. Urunk, add meg ruhánkat és eledelünket ígéreted szerint. Segíts meg minden munkánkban, kiváltképpen amikor az evangéliumot visszük szomszédainkhoz. Tedd munkatársainkat a saját munkatársaiddá, gyermekeinket saját gyermekeiddé. Áraszd ki áldásodat a jövendő nemzedékre, és add, hogy amíg utódaink a földön élnek, hűek maradjanak Hozzád. Ó Uram, a Te áldásoddal áldassék meg szolgád háza! Ámen.

Cseri Kálmán-A kegyelem harmatja- Egyikük visszatért

"Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. "(Lk 17,16)

Amikor egyszer Jézus úton volt, tisztes távolból tíz leprás kiáltott neki: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Ő elküldte őket a papokhoz, akkoriban ők igazolhatták, hogy nem fertőző betegek, közösségbe mehetnek. Mire odaértek, mind meggyógyult. Kilenc boldogan sietett haza, egy azonban visszament Jézushoz, és dicsőítette Istent.

Palesztinában akkor ezen kívül még sok leprás élt. A legtöbben egyedül hordozták a betegség, kiközösítettség és reménytelenség terhét. Ez a tíz messziről kiáltott Jézushoz, s ő meggyógyította őket. De személyes kapcsolatba csak az került vele, aki visszament megköszönni. Ma is sok ember hordoz sokféle nyomorúságot. Vannak köztük, akik a bajból Jézushoz kiáltanak, s tőle remélnek valamilyen segítséget. És sokan kapnak is. De kevesen vannak, akik ezért hálásak, ezt ki is mondják, visszamennek, megköszönik. Ők már egészen közel kerülnek Jézushoz („arcra borult Jézus lábánál"), ők felismerik és elismerik benne Istent, így dicsőítik őt. S hozzájuk az Úrnak személyes szava is van. Csak ennek az embernek mondta: Kelj fel, hited megtartott téged!

A hála jelentőségéről a Biblia sok fontos igazságot említ. Hálás az, aki az ajándékról feltekint az Ajándékozóra. Csak a hálás ember ismeri fel, hogy a Krisztussal való közösség mérhetetlenül több, mint az ő ajándékai. Hogy amit kapott, az csak töredéke annak, ami el van készítve neki. Hogy a gyógyulás csak kezdet, ezentúl ezzel a gazdag Úrral együtt élhet. Visszakerül az ilyen ember eredeti helyzetébe: ismeri Istent, tudja őt dicsőíteni, akár így egyedül is vállalja őt, mert ő jelenti neki az igazi társaságot.

Ne csak a bajban kiálts Jézushoz, hanem légy vele folyamatos közösségben! S ne csak ajándékait igényeld, hanem őt magát keresd, szeresd, kövesd! Ez az igazi gazdagság.

Napi áhítat- Sámuel búcsúszavai

Hét témája: Idősen is munkálkodva

Olvasmány: 1Sám 12,1–5.16–25               

Tény, hogy mezítelenül távozunk az e világi létből. Lelkileg se legyen fölösleges poggyászunk!


„Akkor ezt mondta Sámuel egész Izráelnek: Íme, hallgattam minden szavatokra, amit mondtatok nekem, és királyt választottam nektek. Most már a király jár előttetek, én pedig megöregedtem és megőszültem, hiszen a fiaim is ott vannak már köztetek. Előttetek jártam ifjúságomtól fogva a mai napig. Itt állok, válaszoljatok az ÚR előtt és fölkentje előtt: Kinek vettem el az ökrét, kinek vettem el a szamarát, kit nyomtam el, és kit károsítottam meg? Kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak? Visszaadom nektek! De ők ezt felelték: Nem nyomtál el, és nem károsítottál meg bennünket. Nem fogadtál el senkitől semmit. Akkor ezt mondta nekik: Tanú az ÚR veletek együtt, és tanú az ő fölkentje a mai napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben. Azok pedig ezt felelték: Ő a tanú. ... Álljatok most is ide, és lássátok meg, hogy milyen nagy tetteket visz véghez előttetek az ÚR. Most a búzaaratás ideje van. Én az ÚRhoz kiáltok, mire ő mennydörgést és esőt fog adni. Ti pedig ismerjétek el, és lássátok be, hogy milyen nagy a ti gonoszságotok az ÚR szemében, amit elkövettetek, amikor királyt kértetek magatoknak. És az ÚRhoz kiáltott Sámuel, az ÚR pedig mennydörgést és esőt adott azon a napon. Ekkor nagy félelem fogta el a népet az ÚR miatt és Sámuel miatt. És így szólt az egész nép Sámuelhez: Imádkozzál szolgáidért Istenedhez, az ÚRhoz, hogy ne haljunk meg, mert minden vétkünket tetéztük azzal a gonoszsággal, hogy királyt kértünk magunknak. Akkor ezt mondta Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ti ugyan elkövettétek mindezt a rosszat, de azért ne térjetek el az ÚRtól, hanem szolgáljatok az ÚRnak teljes szívből! Ne térjetek el, hogy a s







azok. Hiszen nem veti el az ÚR a saját népét az ő nagy nevéért, mert tetszett az ÚRnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket. Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az ÚR ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra. Csak féljétek az URat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok! Ha azonban mégis gonoszul éltek, elvesztek királyotokkal együtt!”

Magyarázat




Sámuel számadást tart embertársai előtt – mintha „főpróbája” lenne a majdani végsőnek...

Ugyanis a Mindenható előtti számadás nem elkerülhető, az embertársaink előtti viszont igen! El lehet hagyni a földi létet álságosan, elvarratlan szálakkal, neheztelésekkel, titkokkal – de nem érdemes. Sokkal kívánatosabb tiszta lelkiismerettel és elrendezett kapcsolatokkal távozni a minden élők útján. Sámuel kitárulkozik, nem takargat semmit, számvetése tiszta lelkiismerethez vezet.

Ha nem félünk embertársaink szemébe nézni, a Teremtőjébe sem esik majd nehezünkre. Előbbit lehet gyakorolni, míg az utóbbira csak „élesben” lesz módunk.

A leltár során persze terhelő bűnökre, mulasztásokra is bukkanhat az ember (lásd 9. v.). Viszont lehet rendezni ezeket! Csak így lehetséges a lelkiismeret kitakarítása. Előfordulhat azonban, hogy visszafordíthatatlan folyamatokkal szembesül az ember, ha őszintén magába tekint (12–13. v.). Rendezni ugyan már késő az ilyeneket, de bocsánatot, ezáltal lelki békét nyerni még van esély. Mégpedig a tökéletes, ezért fogyatkozást nem tűrő, ámde kegyelmes Úrtól.


(Várady Endre)emmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni, mert semmik

Isten csodálatos kegyelme- MENNYEI GYÓGYSZER

''Hogy dicsőíttessék meg a mi Urunk, Jézus Krisztusnak neve tibennetek, és ti is őbenne,
a mi Istenünknek és az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből.'' (2Thesszalonikabeliekhez 1:12)

Sokan vágyakoznak a kegyelemben való növekedésre, imádkoznak érte, és csodálkoznak, hogy imájuk nem talál meghallgatásra. A Mester adott nekik munkát, amely által növekedhetnének. Mi értéke van az imának akkor, amikor a munkádra van szüksége az Úrnak? A kérdés az, hogy igyekszem-e megmenteni azoknak az emberek a lelkét, akikért Krisztus meghalt. A lelki növekedés attól függ, hogy másokkal is közöljük-e azt a világosságot, amelyet Istentől kaptunk. A legjobb gondolatainkat a tevékeny munkavégzésre kell fordítanunk. Cselekedjünk jót, és csakis jót az otthonunkban, a gyülekezetben és a környezetünkben. Ahelyett, hogy aggasztana az a gondolat, miszerint nem növekedsz a kegyelemben, teljesítsd minden felmerülő kötelességedet, és viseld szíveden az emberek lelke megmentésének terhét. Minden elképzelhető módon törekedj megmenteni az elveszetteket. Légy udvarias, kedves és könyörületes! Beszélj alázattal a boldog reménységedről, Jézus Krisztus szeretetéről, jóságáról, kegyelméről és szentségéről. Ne aggódj a növekedésed felől... A növények nem tudatos erőfeszítés által növekednek. Nem az aggodalmasság, hanem Isten fenntartó ereje biztosítja a fejlődésüket. Ha odaszenteljük a szívünket és lelkünket Isten szolgálatára, végezzük a ránk bízott munkát, és Jézus lábnyomában járunk, akkor szívünk megszentelt hárfa lesz, amelynek minden húrja dicséretet és hálaadást zeng a Báránynak, akit Isten küldött, hogy elvegye a világ bűnét... Az Úr Jézus a mi erőnk és boldogságunk, a nagy tárház, amelyből az emberek mindenkor erőt meríthetnek. Róla elmélkedve és beszélve, egyre tovább szemlélhetjük Őt. Részesülünk kegyelmében és áldásában, amely által másokat is megsegíthetünk. A szívünkben élő hála arra késztet bennünket, hogy másoknak is beszéljünk az ingyen kapott áldásról. Így elnyerve és továbbadva Isten áldását, növekedünk a kegyelemben. Ellen White írása alapján

Reggeli dicséret- Bátorságpróba

„Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes az én szolgám szabott elődbe, attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz.”
(Józsué könyve 1. fejezet 7. vers)

Gyermekkoromban sokszor hecceltük egymást barátaimmal: „Nyuszi vagy! Nem mersz felmászni erre a magas fára!” „Nem mersz leugrani csúszda tetejéről!” „Nem mered megfogni a keresztes pókot!”…
Persze mindezt ma már nem bátorságnak, sokkal inkább gyerekes vakmerőség próbának és szándékos bajkeresésnek mondanám. Hisz, meggondolatlanul csupán puszta erőfitogtatás miatt csináltuk ezeket.

Azonban Józsué, a Biblia többi szereplőjéhez hasonlóan nem a vakmerőség, hanem a bátorság és a hit embere volt. Aki nagyon is tudatában volt gyengeségeinek, félelmeinek, de hajlandó volt szembenézni és leszámolni azokkal. S célja nem saját rettenthetetlenségének bizonygatása, hanem Isten erejének felmagasztalása.
Ez a felülről jövő erő adott neki bátorságot és tette képessé, hogy Isten népének vezetőjeként a honfoglalás során nekiinduljon a megáradt Jordánnak (3. fej.), vagy fegyver nélkül megostromolja Jerikó városát (6. fej.).
Később ugyanez az erő töltötte el a fiatal Dávidot, mikor kiállt Góliát ellen, vagy Dánielt és társait, akik a bálványimádás központjában, Babilonban is nyíltan felvállalták hitüket, akárcsak a későbbi mártírok egészen napjainkig.

De mi a helyzet veled? Azt mondod, szereted Istent teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből?
Akkor légy bátor és erős nemet mondani az önző anyagias világ csábításának! Légy bátor és erős és mutasd meg a megjelenéseddel, a viselkedéseddel, a szavaiddal, hogy kihez tartozol, és mit hiszel!

„Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” (Márk 8:38)

Viszont „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.” (Jel.3:5)
Szerző: Szilárd

TANÍTSUK EGYMÁST SZERETETTEL!

Alapige:Gal 5,22-23
,,A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.,,

Kedves, szeretet Testvéreim!

Ez az oldal egy felekezetmentes oldal. A Biblia, az élő Ige a mérvadó!
Amit hiszem és tudom, hogy az Úrnak az akarata!
Hála az Úrnak, hogy itt is igaz, hogy összegyűjti az Ő népét (ami ugye azt jelenti, hogy minden honnan) és hála az Úrnak, hogy sok féle felekezetből látogatják ezt az oldalt!
Minden felekezetben van amit egyformán hangsúlyosan tanítanak és vannak különbségek is!
Ez az oldal azért jött létre, hogy az SZENT BIBLIÁN  alapuló SZENT SZELLEM által kijelentett és szívedre helyezett Igéket, tanításokat osszunk meg egymással, így pont ezek a különbségek fognak lassan, lassan eltűnni.
Ami NEM bibliai (pl. bálványok, vallásos képek,tanítások) azt úgy is törlöm, ami az Igén alapszik azt pedig a Szent Szellem által kell olvasnunk!

Mert bizony sokszor mást mond az ész,a múltban tanultak alapján, szülők, egyházi múltunk stb miatt!
A Szent Bibliát is mielőtt kinyitod imádkozol, hogy az Úr adjon hozzá bölcsességet, látást, értelmet!
Az Igét, annak értelmét a Szent Szellem nyilvánítja ki neked!

,,Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt.Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké/Szellemé, mert a betű megöl, a Lélek /Szellem pedig megelevenít.,, (2 Kor 3, 4.)

KÉREK viszont minden testvért, hogy SZERETETTEL és TÜRELEMMEL viseljük el egymás tanultságban lévő másságát!
Nem egy helyen tanultunk, ezért nem egyforma mindenben a látásunk! Tanítsuk ezért egymást, de szeretettel tegyük azt!
Vannak kezdők is, vannak haladók és vannak akik már rég az Úrban vannak. Van akit rosszul tanítottak, ez NEM az Ő hibája, hanem aki rosszul tanított és azt is valaki rosszul tanította...:)

Legyünk ezért mindig alázatosak! Legyünk nyitottak és ha egyszer rosszul tanultunk meg valamit azt korrigáljuk! NE ragaszkodj ahhoz ami nem igei csak azért mert ezt a ,,Pásztorod,, Testvéred,, mondta...
Mindent vizsgáljunk meg az Igében! NE egy szövegéből kiragadott Igehellyel, hanem vizsgáljátok meg az Ó és az Új Szövetségben is!!
Mindazonáltal ne felejtsétek el, hogy Jézus nem azért jött, hogy bármit is eltöröljön, hanem betöltsön! Azt se felejtsük el, hogy mi már az Új Szövetségben élünk!
Ne akarj két Szövetségben élni :)!

Kegyelem által kaptuk meg a megtérésünket és megtartásunkat is!

Jézus emlékeztet, hogy nem mi választottuk őt, hanem ő választott minket, hogy elmenjünk és gyümölcsöt teremjünk (Jn 15,16).

Efézusbeliekhez írt levél 2. rész
,, 8. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
   9. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. ,,

NEM a törvénykezés fogja megtartani a hitünket, sem a bűntelen életünket, hanem egyedül az Úr végtelen SZERETETE, kegyelme és irgalma!

Ez fog mindannyiunkat arra sarkalni, hogy betöltsük az Ő két fő parancsolatát és ezáltal ne vétkezzünk!
Jézus így válaszolt:
"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat.
A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." (Máté 22:37-40)

,, Kérlek azért titeket én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok elhívatásotokhoz méltón, amellyel elhívattatok,
teljes alázatossággal és szelídséggel, türelemmel, viseljétek el egymást szeretetben,
és igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékében.
Egy a test, és egy a Lélek, mint ahogy egy reménységre szól elhívásotok is.
Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.
Egy az Istene és Atyja mindeneknek, aki mindenek felett van, mindent áthat, és mindenben jelen van. Mindegyikünk pedig a Krisztus ajándékának mértéke szerint részesült a kegyelemben.,, Efézus » 4. Fejezet (Revideált Károli Biblia)

TANÍTSUK EGYMÁST SZERETETTEL!

Szeretet és az Igazság járhat együtt, hisz az Úr az Igazság és Ő maga a Szeretet!
Tehát a szeretetnek igazságban, az igazságnak pedig szeretetben kell megnyilvánulnia!
Ne feled mi a cél?
Tanítványokká tenni minden népet! Ámen! :)
Áldás, Békesség!